Agrártudomány | Növénytermesztés » Szőlőoltványok és gyökeres dugványok előállításának munkafolyamatai

Szőlőoltványok és gyökeres dugványok előállításának munkafolyamatai, a szőlőszaporítóanyag termelés szervezési és ökonómiai kérdései Oltványelőállítás Az oltványelőállítás helyzete Az oltványkészítés a XIX. század végén a filoxéra járvány után vált szükségessé Úttörőszerepe volt ebben Teleki Zsigmondnak, villányi nemesítőnek, hiszen a világban ma is 50-60 %-ban az ő általa nemesített alanyfajtákat használják. A rendszerváltás időszakában a hazai oltványtermesztés mély pontra zuhant. Magyarországon a rendszerváltás előtt az oltvány-előállítás nagy része szovjet exportra ment. Az utolsó években a kiviteli tilalom miatt tönkrementek az oltványtermelő nagyüzemek, felszámoltak mindent, kivágták a törzsültetvényeket. Ezt követően évekig nem volt támogatás a telepítésekre. 1994-től belátták, hogy ha több évig, évtizedekig nem telepítünk, nincs újra megújítása a szőlőültetvényeknek,

évente 2-4 % is lehet a tőkepusztulás. A problémát fokozta, hogy az állomány elöregedett volt, ami jelenleg is probléma, az ültetvények kb. 50 %-át ebben a pillanatban is ki lehetne vágni. Magyarországon az elméleti statisztikák szerint 130000 hektár szőlő van, a szakemberek ezt a számot 80000-re becsülik. Ha azt nézzük, hogy 100000 hektárunk van, és évente 1500 hektárnyit telepítünk, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy 70-80 évente tudjuk lecserélni szőlőnket. Ahhoz, hogy a szintet tartsuk, 4000-5000 hektárt kellene újratelepíteni Ennyi oltvány előállítása jelen pillanatban nem lehetséges. Oltványelőállítás Kötött talajú területeken, ahol a filoxéra fertőzés létrejöhet kizárólag oltványokat telepítünk. A szőlőoltvány előállítás során felhasznált úgynevezett alapanyagokat az európai vesszőt és alanyvesszőt, erre a célra létesítettültetvényekben állítjuk elő. Az európai vesszőt törzsszőlőben, az

alanyvesszőt anyatelepeken termeljük. A szőlőoltvány és gyökeres dugványelőállítása során leglényegesebb a vírusmentes szaporítóanyag előállítása. Alanyvessző előállítás Alanyvesszők termelése Évente 15-20 millió alanyvesszőre van szükség az oltvány előállítóknak. Az alany termelő telepeket napfényben gazdag, nyílt fekvésű területeken célszerű létrehozni. Mélyebb fekvésű, korai őszi fagyoktól sújtott terűletek alkalmatlanok alanyvesszők sere. A déli lejtőkön érik be a vessző a legkedvezőbben. A telepítés előkészítési mm nem megegyeznek a termőszőlőével, amelyet a későbbiek során tárgyalunk (Terep alaptrágyázás, rigolirozás stb.) A telepítésre gyökeres dugványokat használunk fel A telepítést 3x1 m sortávolsággal végezzük. Az ültetvény kb. 3 év múlva hoz számottevő mennyiségű hajtást, ill vesszőt A „termőre fordult" tőkéket minden évben kopaszra metsszük Ferdén elhelyezkedő

támasz ill huzal rendszeren, neveljük a hajtásokat. Egy tőkén 4-6 hajtásnál többet ne hagyjunk meg. A hajtásokat a támasz, a huzal irányában neveljük, és nya- lábosan ehhez kötözzük. Legalább hetenként egyszer a nyári rügyekből előtörő hónaljhajtásokat kipattintjuk és folyton növekvő hajtásokat un 8-as kötéssel a huzalhoz (korábban ferdén elhelyezett oszlophoz) kötözzük. A hajtások őszre a 3 m hosszúságot is elérhetik A nyár folyamán jelölik ki azokat a tőkéket, melyekről a vesszőket szedni fogják. Az alany-vesszőket akár a téli hónapokban is begyűjthetjük (fagymentes napokon). A levágott nyálabokat zárt színekbe szállítjuk, ahol méretre vágjuk, keresztmetszeti méret szerint osztályozzuk, és méret szerinti kötegeljük. Ezután solvochin extrával fertőtlenítjük a felületen lévő gombák elpusztítása érdekében. Alacsony hőmérsékletű 0-5 oC-on ,és magas, 90%-os páratartalmú körülmények között

tároljuk. A kiszáradástól kell megóvni a vesszőket Nemes vesszők termelése A második komponens a nemes vessző, amely un. melléktermék is lehet, hiszen ezek a tőkék termést is hoznak. A nemes vesszőket korábban kell begyűjteni, mint az alanyt, mert erős fagy esetén a rügyek, vesszők kárt szenvedhetnek. Az ültetvényeknek fajtaazonosnak, víruskaratén károsítóktól mentesnek kell lennie Oltás A vesszőket oltásra elő kell készíteni Oltás előtt az alanyvesszőket vesszőket egységes méretre (35 cm) vágjuk, áztatjuk, csávázzuk (Solvochm extra) szikkasztjuk, talpaljuk, és vakítjuk (rügyek eltávolítása). A talpalás az alsó nódusz alatt 0,5 cm-rrel, lehetőség szerint kacsos rügy alatt történjen, mert így biztosabb a gyökérképződés. A diafragmával rendelkező nódusz erőteljesebben fejleszt gyökereket A nemes vesszőket már a tárolás előtt egy rügyes csapokra vághatjuk. Itt is az áztatásról, a szikkasztásról esetleg

csavarásról kell gondoskodnunk. Legalább 48 óráig vízben kell tartani a csapokat, hogy kellő nedvességgel rendelkezzenek. A szőlőoltvány előállításánál leggyakrabban alkalmazott oltási mód az angolnyelves párosítás. Az oltóhelységben az alanyvesszőket és a nemes csapokjat az oltóasztalra helyezzük. Az oltó az alany vastagságával egyező nemes csapot választ ki. Az alanyvesszőn kb 1,5 cm-es ferde metszlapot alakít ki a vessző háti oldalán, amely a vessző átmérőjének kb másfélszerese. Az egyrügyes nemes csap rügy alatti részén szintén ugyanolyan ferde metszlapoz készít, majd a két metszlapot egymáshoz illeszti, ellenőrzi, hogy méreteik azonosak e. Ha megfelelő akkor elvégzi a nyelvezést. A nyelveket egymásba illeszti Ha jól sikerült az oltás, a háncs a hánccsal, kambium a kambiummal érintkezik, és kibírja a suhintó próbát is. Rossz az oltás, ha a metszlapok között hézag van, azaz ablakos az oltás. Egy gyakorlott

oltó naponta kb 1500 db oltványt képes előállítani. Így az egy oltványra eső munkabér 4-6 Ft Az oltást végezhetjük géppel is, mely omega alakú metszlapot készít. A kész oltványokat kertész szaporítóládákba rakják, és forró paraffinba mártjáj az oltvány oltott részének 10 cm-es részét, ami megvédi a kiszáradástól. Előhajtatás. A hagyományos előhajtató ládákat deszkából készítik. A hagyományosak 120 cm hosszúak, 60 cm szélesek és 50 cm magasságúak. Az oltványok berakásakor a ládákat a keskenyebbik oldalára állítják, kissé hátradöntve. A láda alját és kétoldali részét nedves fűrészporral bélelik ki, s erre helyezik rá az oltványokat oly módon, hogy beoltott rész - kifelé - azaz felénk nézzen, ill. a talp kerüljön a láda aljára, i 3-4 cm-es nedves fürészporra, egy sorban akár 50-60 db oltvány is elhelyezhető. Az oltványokat közvetlenül egymás mellé rakjuk, ügyelve arra, hogy a feji részek

egy magasságba legyenek. Az oltványokat 2-3 cm magas nedves fürészporra], vagy perlittel takarjuk, majd újabb oltvány „réteget" helyezünk e közegre. Rétegezve, az oldalfali részek bélelésével haladunk a láda teteje felé, majd utolsó oltvány sort is nedves fűrészporral takarjuk és a záró fedelet leeresztjük A megtelt ládát (akár 1000 db oltványt is tartalmazhat) talpára állítjuk, az oltványok felső részét nedves közeggel takarjuk (perlit, förészpor) és tüllel fedjük, amelyre szintén vékony rétegben perlitet vagy fűrészport teszünk. Ha korán oltottunk, a ládákat a hűtőházban tároljuk, vagy későbbi oltásnál azonnal az előhajtató helyiségbe visszük és ott aládúcolt ászokfákra (gerendákra) helyezzük. A gyors kalluszképződés a cél, ezért a helyiséget 30-32 C°-ra fütsük fel. Ezt a hőmérsékletet biztosítsuk legalább 4-5 napig, majd ezt kővetően 26-28 C°-ra csökkenthetjük. A kallusz képződése 5-6

nap múlva megindul, és 10-12 után már a rügyek is pattannak. Amikor a „kalapot" (tül) a hajtás kezdemények megemelik, az levehető, s ezt követően már fényt is kell biztosítanunk a hajtások „zöldüléséhez". Az intenzív kalluszképződéshez, a gyors összeforradáshoz magas páratartalom is szükséges, amely az előhajtató helyiség padozatának locsolásával is elősegíthető. Az előhajtatás ideje kb 1 hónap A kiültetés előtti héten (április közepe-vége) elegendő 12-14 C°-ot biztosítani, az oltóhelyiségek ablakait napközben is nyitva tarthatjuk. A ládákban lévő oltványok, de főképpen az új hajtások, levelek, megbetegedhetnek, ezért szükség lehet folpet hatóanyagú szerekkel (Ortho-Phaltan 50 WP, Buvicid F) történő beöntözésre a botritiszes (szürkepenészes) betegség leküzdésére. A kiültetés helyének, az oltványiskola területének előkészítési munkái Szükséges a nyílt fekvés, a humuszban gazdag,

laza szerkezetű mély termőrétegü talaj, továbbá a tápanyaggal történő feltöltés, a mélyművelés, a fertőzés mentesség (cserebogár pajor, drótféreg stb.) és az öntözhetőség Bakhátkészítő és résnyitó munkagépekre is szükség lehet. A növényvédelmet speciális gépekkel vagy művelő utas 1 szerrel oldhatjuk meg a legkedvezőbb eredménnyel. Az előhajtatott oltványok iskolázása Többféle módja van. Hagyományosan kb. 20-25 cm mély egyenes falú árkot készítettek -ásóval, (ekével) - majd az árok szélére helyezett - 5 cm távolságokra bejelölt ültető deszka mellé az oltványokat „bekatonázták" (fejük egy magasságban legyen), és földbehúzás után. taposással rögzítették az oltványokat, s ezt követően beöntözték, majd bakháttal fedték Ügyelni kellett arra, hogy az oltványokat teljes mértékben néhány cm-es föld takarja, védve azokat a kiszáradástól. Az ültetést megelőzően a tábla szélére

kiszállított ládákból az oltványokat kiszedték és a hajtások vitorláját parafáiba mártva leperzselték. Vigyázni kellett, hogg a 60-70 C°-os parafin a hajtások alsó részeit ne érje, mert az, ott lévő rügyek pusztulásához vezetett volna. Később a párolgást gátló szerek használata terjedt el (Vitemol, Folicotc Phytowax). Szokásos a résbe történő iskolázás is. Az elkészített bakhátban géppel rést nyitunk, a rést alaposan beöntözzük (iszapoljuk), majd az oltványokat e résbe helyezzük. A talajt az oltványok alsó részéhez nyomatjuk. Ehhez az ültetéshez csak parafinozott oltványt használhatunk, minthogy itt földtakarást nem alkalmazunk Előnye a bakhátassal szemben, hogy a harmatgyökerezés elmaradhat. Az oltványnevelés sok kézimunkát is igényel (a rendszeres öntözés, növényvédelem és gyommentesen tartás mellett i és a résbe ültetéssel csökkenthető a nevelés költsége. A legkorszerűbb módszer a fekete

vagy zöld fóliával takart bakhátba történő iskolázás. A fólia réseibe helyezzük be az oltványokat, a .gyökeres dugványok előállításánál leírt módon A beoltott rész a fólia felett helyezkedik el. azaz itt sem kell harmatgyökerezni A fólia gyorsabb felmelegedést, ezáltal intenzív növekedést biztosít, és a bakhátak gyommentesítése is elmaradhat. Hátrányaként említhető, hogy korábban kihajt, mint a bakhátas és a késő tavaszi fagyok a fiatal hajtásokat károsíthatják. 1 ha területre 200000 oltványt telepíthetünk Az oltványnevelés főbb munkái Amint már említettük a hagyományos bakhátas nevelés kívánja meg a legtöbb munkát. A bakhátak porhanyítása, gyommentesen tartása, kibontása, a harmatgyökerezés, majd a föld visszahúzása az etiolált hajtásokra, szakszerű és sok munkát jelent. A kibontott hajtásokra feltétlenül vissza kell húzni á földet (kb. 1 cm rész maradhat fedetlen az etiolált részből) Ha a

fehér hajtásokat nem takarjuk földdel a Nap leperzseli, s elpusztul. Csak fokozatos lebontás lehetséges. A hajtás válogatás során csak egy hajtást hagyjunk meg, a legfejlettebbet A nemes hajtás növekedése során a nyári rügyekből hónaljhajtások keletkezhetnek. Az alsókat távolítsuk el, a hónaljhajtásokat pedig csípjük vissza. Ha a hajtások 40-60 cm magasságot elérték (augusztus közepe), csonkázzuk vissza azokat, elősegítve a talaj közelében lévő hajtások jobb beérését. A nevelés agrotechnikai munkái Alapvető a gyommentes területen való nevelés, amelyet leggyakrabban géppel történ műveléssel biztosítunk. Az oltványok között előtörő gyomokat kézikapával, gyomlálással kell eltávolítanunk Herbicidek alkalmazása is lehetséges (Aresin, Atrazin, Devrinol), de ennek az időzítését, dózisait körültekintően kell megoldanunk. Mindazok a károsítok előfordulhatnak az oltványiskolában is, amelyek a termő szőlőben

károsíthatnak. (Peronoszpóra, lisztharmat, orbánc, levélatka, tripsz, szövőlepke stb) Itt zsúfoltan, talaj közelében helyezkednek el a növények, ezért a fertőzések (peronoszpóra) erőteljesebbbek lehetnek, mint a termő szőlőben Évenként akár 8-10 permetezésre is számíthatunk, az Időjárástól függően. Az intenzív hajtásnövekedés érdekében gyakran, viszonylag nagy vízadagokkal szükséges öntöznünk Ez is indokolja az intenzív növényvédelmet A VKsz érték 80-85 %-át kell biztosítanunk, annak érdekében, hogy minél több osztályos oltványt kapjunk. A bakhátak közötti árasztó öntözés azért jó, mert elsősorban a talpgyökereket erősíti. Az esőszerű öntözésnek elsősorban ökonómiai előnyei vannak (kevesebb az élőmunka ráfordítás). A csepegtető öntözés kedvező, de ha az öntöző csöveket a bakhátak közé helyezzük, a talajművelést akadályozzuk. Az öntözés víznormája megközelítően 60 mm, mivel a

felső 60 cm-es réteget kell átáztatnunk. Az öntözések száma 4-6 közötti Az oltványok kitermelése Általában november első dekádjában történik, az első fagyos éjszakákat követően. A levelek vegyszeres eltávolítása megfelelően még nincs megoldva, a kézzel történő eltávolításuk pedig túlzottan költséges. Ha az Ősz nagyon száraz, célszerű a kiszedés előtti öntözés, mert kevesebb gyökér szakad be a talajba gépi kiszedéskor U-alakú ekével emeljük ki az oltványokat amelyek ezt követően kézzel könnyen kihúzhatok. (Egy hektár területen 100x5 cm-es sor-és tőtávolság esetén - közel 200 ezer oltvány nevelhető fel.) Az oltvánnyal kapcsolatos követelmények A gyökértörzs hosz-sza legalább 35 cm legyen, a talpgyökerektől a nemes hajtás (vessző) alapjáig mérve. Legalább 3 db erős, vastag talpgyökere legyen, s ezek körkörösen helyezkedjenek el. A féloldalas gyökérzetű oltvány nem értékesíthető Az oltás

helye körkörösen beforradt legyen. Az oltványok legalább 15 cm-es jól beérett vesszőkkel (nemes résszel) rendelkezzenek. A gyökeres szőlőoltványokat 25-ös vagy 50 db-os kötegekbe kötjük Az oltvány kötegeket 3 helyen kötjük át: azaz az oltás hely alatt, középen, és a talpgyökerek felett. A kötegeket címkével látjuk el A címkén a többi között az előállító neve (lakhelye), a fajta, és az alany neve. a kötegben lévő db szerepeljen A kötegeket tárolás előtt célszerű 15 órán át Solvochin Extra oldatban áztatni a botritiszes betegség megelőzése érdekében. A kötegeket vermelő árokba helyezzük, és homokkal takarjuk, csak a vesszők felső része legyen látható. A tavaszi értékesítésre maradt oltványokat pincében (gyökerét nedves homokkal takarva) vagy hűtőtárolókban prizmába rakva és fóliával takarva - teleltetjük. Pincében tároláskor a kötegek gyökereit egymással szemben helyezzük és homokkal fedjük, s

oltványok közé is homokot szórunk. A prizma maximum 1,5 m magas lehet A gyökereket szinte egy percig sem érheti erős napsugárzás, ezért a kötegeket ponyvával vagy egyéb módon fedett járművel szállítjuk. Nagyobb távolságú szállítás esetén a jármű rakodó terének alját, oldalát, szalmával vagy fóliával béleljük ki. Európai gyökeres dugvány előállítása Európai gyökeres dugvány előállítását csak azokon a területeken végezhetjük, melyek talaja immunis, azaz 70% feletti kvarctartalommal rendelkezik. Ezt a gyökereztetőiskolában állítják elő. Területválasztás: Olyan területet választunk, mely nem fagyveszélyes, és fagyzugos. Legalkalmasabb a középkötött, tápanyagban gazdag, könnyen felmelegedő talajok. A területnek öntözhetőnek kell lennie. Talajelőkészítés: Augusztus folyamán végezzük el az 50-60 cm mély forgatást, és annak elmunkálását. Indolokolt egyidejű 70-100 t szarvasmarhatrágya bedolgozása

is, amit 1,5-2 t vegyes műtrágyával egészíthetünk ki N:3:P:2:K1,5 arányban. Iskolázás előtt talajlazítás szükséges. A Vesszők iskolázása Az európai vesszőket elő kell készíteni. Ez a vermelőből kikerülő anyag mosásából, talpalásából, és áztatásából áll. A rátapadt szennyeződést erős vízsugárral távolítjuk el A vessző mindkét végén metszlapot készítünk úgy, hogy az alsó nódusz alatt 3-4 mm, a legfelső rügy felett 2 cm vesszőrész maradjon. Ezután 1-2 napos áztatás következik, az eredés elősegítésére. A megeredés nagymértékben függ továbbá a talaj nedvességtartalmától, a hézagmentes tömörítéstől, a kellő levegőzöttségtől és a hőmérséklettől. Az iskolázás történhet kézzel vagy különböző gépek alkalmazásával. Üzemi méretekben a résnyitás, beiszapolás és tömörítés általában géppel történik. A szabványméretű vessző általában 25-30 cm mélyen kerül a talajba 5-7

cm tőtávolságra úgy, hogy a felső rügyek kb. egy magasságban legyenek Ez elsősorban a bakhátas módszernél fontos. A talaj felszíne felett maradó vesszőrészt a kiszáradástól meg kell védeni. Ennek egyik módja a földdel való takarás. Ez esetben géppel olyan magas bakhátakat képezünk, hogy a vessző felett 4-5 cm vastag talaj legyen. A kiszáradás elleni védekezés másik módja a talajból kiálló, mintegy 15-20 cm hosszú vesszőrész paraffinemulzióval való bevonása Ápolás A gyökereztetőiskola nyári ápolása a gyomirtást és talajlazítást célzó talajmunkákból, a kártevők és károkozók elleni védekezésből, szükség szerinti öntözésből és fajtaidegen tövek kijelöléséből áll. Bakhátas iskolában szükség van a vessző felső részén képződött, ún harmatgyökerek eltávolítására is. Speciális szőlőiskolái munka a bakhátak állandó porhanyítása és gyommentesen tartása. Ez sajnos csak kézi munkával

oldható meg. A bakhátakat a hajtások növekedésével párhuzamosan - amikor azok már jól árnyékolják az alsó részt -folyamatosan lebontjuk. Növényvédelem A növényvédelmet egészen augusztusig - a fiatal zsenge hajtásokra való tekintettel - kisebb koncentrációjú permetlével végezzük, mint a termőszőlőben. Törekedni kell a zsenge hajtásrészek állandó fedettségére, ezért gyakran és rendszeresen kell védekezni. A gyomirtó szerek közül csak azok használhatók, amelyek a fiatal növényeket nem károsítják. Arra is ügyelni kell, hogy az előveteménynél se használjunk olyan vegyszert, amelynek az utóhatása károsíthatja a szőlőt. A harmatgyökerezés célja az, hogy a vessző felső és középső részén fejlődő gyökerek eltávolításával elősegítsük a talpgyökerek megerősödését. A harmatgyökerek eltávolításához a bakhátat ki kell bontani, majd újra vissza kell takarni. Az időjárástól függően 2-5 öntözésre

lehet szükség, 120-300 mm évi vízfelhasználással. Kitermelés A gyökeres vesszőt lombhullás után szedjük fel. A munka a talaj fellazításából, a gyökerek elvágásából és a vesszők kihúzásából áll. A talaj fellazítása üzemi méretekben kiemelő-ekével történik, kisüzemben ásóval is elvégezhető. Mindkét esetben lényeges, hogy a talpgyökerek le ne szakadjanak, legalább 15 cm hosszúságúak legyenek, és az eldugványozott vessző - a gyökértörzs - meg ne sérüljön. A lazítás után a gyökeres vesszőket kézzel szedik fel. Nagyon fontos, hogy a szaporítóanyag minél előbb védett, fedett helyiségbe kerüljön, ahol azokat a vonatkozó szabványok szerint osztályozzák és kötegelik. A kész anyag vagy őszi telepítésre, vagy téli vermelőbe kerül. Ez esetben még fokozottabb gondot kell fordítani a vermelésre, mint a sima vessző esetén. Az itt elkövetett hiba nagyon értékes termék pusztulásával járhat (kiszáradás,

elfagyás, penészesedés stb.) A szabvány előírásának nem megfelelő gyökeres vesszőket újból iskolázzák, ahol a második évben telepítésre alkalmas anyaggá nevelhetők. A telepítést elõkészítõ munkák és költségei Munkamûvelet Mennyiség Szervestrágya-szórás 50 t Műtrágyarakás 6t Műtrágyaszállítás 50 km Műtrágyaszórás 6t Mélyszántás Gyűrűs henger *Szaporítóanyag 200.000 db/ha Szaporítóanyag100 km szállítás Összesen Mindösszesen A telepítés munkái és költségei Munkamûvelet Mennyiség Barázda beruházás Simítózás 3x Tárcsa + fogas 2x Kombinátor 1 ha 3 ha 2 ha 1 ha Összesen Mindösszesen Költségek összesen Jövedelem 2.000000 2.300000 Felhasznált Anyag (Ft) 1 ha Segédüzem (Ft) 16.000 15.000 5.000 30.000 5.000 10.000 81.000 2.381000 Segédüzem (Ft) 2.000 3.000 10.000 6.000 21.000 21.000 Az ültetvény ápolási munkái és költségei Felhasznált Anyag (Ft) 1 ha Tárcsa + fogas 4× Permetezés

55.000 8× Öntözés 4× 55.000 Összesen Műtrágyázás 2 q/ha 15.000 Összesen 125.000 Mindösszesen Bevétel összesen Felhasznált Anyag (Ft) 1 ha 100.000 300.000 Segédüzem (Ft) 32.000 30.000 25.000 87000 137.000 262.000 2.664000 300 Ft/db 60.000000