Földrajz | Határon túli magyarság » Maglód község demográfiai változásai az anyakönyvek tükrében 1876-1880 között

Maglód község demográfiai változásai az anyakönyvek tükrében 1876-1880 között Eszterházy Károly Főiskola Budapest, 2008. április 25 Maglód nagyközség Pest megyében fekszik, Budapest határától 1,5 kilométerre, délkeletre. A mára már alaposan megnövekedett régi falu a Cserhát déli oldalában, két domb között helyezkedik el, átlagosan 240-250 méter magasságban. Szomszédos községe nyugatról Ecser, kelet-délkeletről Gyömrő, északról Pécel és délnyugatról Vecsés. Már a Kr.e 20-21 században lakott volt ez a vidék, a régészek kelta, szkíta épületmaradványokat találtak, illetve avar- és hun kori sírok, valamint késő Árpád-kori településrészlet került elő a föld mélyéről. Tényleges alapítására vonatkozóan azonban nincsenek pontos adatok. Első említése Anonymus Gesta Hungarorumában fordul elő, ahol a szerző a Moglout, Maglót nemzetségről ejt szót, de írásos utalás csak 1352-ből való, amelyben a

budai káptalan tesz jelentést I. Lajos királynak határjárásáról, és ebben lakott településnek mondja Maglódot. A középkori oklevelekben gyakran előfordul a község, illetve birtokosainak neve, főleg birtokjogi perek kapcsán. Nem volt állandó birtokos családja a területnek, földesurai gyakran változtak, zálog, csere, eladás, öröklés, házasság kötése révén. Sőt sokszor előfordult, hogy egyszerre többen is birtokolták ezt a térséget. Maglód nemzetiségi összetételét tekintve kezdetben szinte teljességgel magyar volt, ezt a török hódoltság idején készült adóösszeírások tanúsítják. 1546-ban törtek be az oszmánok a faluba, szinte teljesen elpusztítva a lakosságot. Aki életben maradt, az elmenekült, mindösszesen 11 család maradt otthon. 1590-re az ő számuk is lecsökkent 4-re, majd az 1690es összeírás már teljesen elhagyott helynek említi A törökök kiűzése után –kevés kivétellelújra magyarokkal népesült be

Maglód, 1701-ben már újra 53 családot tartanak nyilván Sajnos a községben megindult gyarapodása hamar abbamaradt, mert 1703-ban megkezdődött a Rákóczi szabadságharc és a labanc csapatok mellett sokszor a kurucok is kifosztották a falut. A lakosok ismét elmenekültek erről a területről, ezt bizonyítja, hogy az 1707-es összeíráskor nem szerepel Maglód neve a dicajegyzékben. A szatmári béke megkötése után megkezdődött ugyan a visszavándorlás, de a régi lakosoknak csak egy nagyon kis része költözött vissza Maglódra, ezért az akkori földesurak –Ráday és Grassalkovich- a Felvidékről, főleg Nógrádból szlovák jobbágyokat toboroztak áttelepítésre. 1759-ben már 84 telepes család élt a faluban. Az emberek többnyire földműveléssel foglalkoztak, az ipar másodrangú helyet töltött be a község életében. Akik iparos mesterként dolgoztak Maglódon, azok a váci céh tagjai voltak. A falu szegényes életmódja ellenére kedvezőbb

helyzetben volt a többi településhez képest, mert megtermelt feleslegüket Pestre szállították és ott adták el. -1- A lakosság száma egyenletesen emelkedett, 25 év alatt a falu lakóinak száma majdnem a másfélszeresére nőtt. A házak száma azonban nem nőtt ilyen mértékben, vagyis ez azt jelenti, hogy egy-egy portán sokkal többen éltek, mint korábban. Helytörténeti érdekesség Maglód életében, hogy Petőfi Sándor nagyapja evangélikus kántortanító volt a helyi közösségben. Szülei is itt ismerkedtek meg és szerettek egymásba, 1816 és 1818 között. Édesapja, Petrovics István székálló legényként dolgozott a helyi mészárszékben, Hrúz Mária pedig nagybátyjánál cselédeskedett. A maglódiak nagy bánatára sajnos nem itt kötöttek házasságot, még az esküvő előtt elköltöztek Aszódra. Az 1848/49-es szabadságharcban 42 férfi harcolt nemzetőrként a községből. A helyi hagyomány szerint Klapka György seregével

néhány napos pihenőt tartott a faluban. A világosi fegyverletétel után következtek a megtorlás évei, de az 1848-as törvények érvényben maradásával a jobbágyok szabadok lettek és az 1853-as császári törvény megszűntnek tekintette az úrbéri viszonyokat. Ezek a törvények Maglódon is éreztették hatásukat, kialakultak az önálló parasztgazdaságok, de nem tudtak teljességgel elszakadni az úri birtoktól, mert három család az egész földterület szinte majd felét birtokolta. 1882-től Maglódon nagy gazdasági és társadalmi változások kezdődtek a Budapest-Magló-ÚjszászSzolnok vasútvonal megépítésével. Sokan elkezdtek ingázni Budapest és Maglód között, már nem kellett a földeken dolgozniuk, állást vállalhattak a gyárakban, irodákban. Sőt, a helyben maradt gazdák is alkalmazkodtak a budapestiek igényeihez és áttértek a zöldség- és gyümölcstermesztésre, vasúton szállítva eladásra primőrjeiket. Ezeknek a

változásoknak a hatásaként a település gyarapodni kezdett, mely a lakosság számában is megmutatkozott, 1910-ben már 3302 főt számláltak a faluban. Ennek köszönhetően 1913-ban a község megkapta a nagyközségi rangot. Az első elementáris iskola az 1700-as években kezdte meg működését az evangélikus egyház keretein belül. A tanítás szlovákul folyt 1902-ig, amikor az oktatás nyelve magyar lett Ez jelzi a szlovákok teljes asszimilációját a magyarokhoz. Az iskola két tantermében hat osztály tanult. 1823-ban aztán egyházmegyei hozzájárulással a község építtetett egy katolikus iskolaházat. Itt csak egy tanterem volt és mellette a kántor lakhelye Az iskola katolikus imaházul is szolgált. Az állami iskolát kezdetben több falusi házban helyezték el 1928-ban aztán elkészült a két új épület, amelyekben összesen kilenc tanterem várta a gyermekeket. Ez a két épület azóta is iskolaként működik. Az óvodai nevelés 1918-19-ben

indult meg egy öreg parasztházban. Egészen 1928-ig működött itt a gyermekek nevelése, amikor egyszerre két óvodát is átadtak a nagyközség lakóinak elégedettségére. -2- Maglód vallási életéről sajnos csak a Rákóczi-szabadságharc utáni betelepítéseket követően maradtak fenn hiteles források. Az biztos, hogy mivel Maglód Árpád-kori település volt, az őslakosság katolikus volt. Több feljegyzés utal arra, hogy rendelkeztek templommal is A reformáció terjedése Maglódot is elérte és megosztotta a közösséget. Több forrásmunkában is olvasható, hogy eleinte a katolikusok és a protestánsok közösen használták a templomot, de vita támadt közöttük és perre vitték a dolgot. Amurat basa a protestánsok javára döntötte el a viszályt. A török uralom alól való felszabadulás után a visszavándorolt katolikusok kapták meg a templomot, amit saját költségükön újítottak fel. Csak 1705-ig használhatták zavartalanul a

kápolnát, a Rákóczi-szabadságharc alatt újra elvándorolt a lakosság. A szatmári békekötés után a hazatértek és a bevándorlók közösen használhatóvá tették a templomot annyira, hogy jó időben a romok között tarthatták az istentiszteleteket. Mivel az újonnan betelepült szlovák lakosság evangélikus volt, ezért mindkét fél magáénak szerette volna tudni Isten házát. 1773-ban peres úton megindult a harc a birtoklásáért A pert végül Mária Terézia döntötte el 1775-ben az evangélikusok javára. Ekkor épült fel az új templom, amely a régi helyén áll még ma is. Az istentiszteletek nyelve szlovák volt 1880-ig. A két világháború között már felváltva prédikáltak szlovák és magyar nyelven, és lassanként teljesen átvette az egyházi nyelvet a magyar. Ma már nem is értenék meg a hívők a szlovák prédikációt A maglódi evangélikus szlovákok részben megtartották korábbi hazájuk hiedelmeit, népszokásait, másrészt

ötvözték környezetük szokásaival. A lakodalmakat rendszerint ősszel tartották, mert ekkor már kevesebb volt a munka és kiforrt a bor. A kézfogó előzménye volt a lánykérés, a vőlegény édesanyja és a násznagy mentek kérőbe a lányos házhoz. Kedvező válasz esetén megtartották az eljegyzést, bejelentkeztek a községházára a fiatalok. A menyasszony zsebkendőt és esküvői inget varrt vőlegénye számára, a vőlegény édesanyja sáfrányos fekete fejkendőt kapott. A vőlegény esküvői csizmát rendelt a menyasszonynak Háromszor hirdették ki őket a templomban. Egy héttel az esküvő előtt a vőfélyek hívogatni jártak a faluban. A lakodalmat csak kedden vagy csütörtökön tartották, erre mindkét háznál külön készültek. Az esküvő napján a templomban adták össze a jegyeseket A vőfélyek különkülön vezették az oltárhoz a vőlegényt és a menyasszonyt, aki régebben fekete ruhát és csizmát viselt, fején masnikkal

díszített rozmaringkoszorúval. A templomból ismét külön mentek vissza otthonaikba, zeneszó és tánc közepette. A menyasszony udvarukba érve felrúgott egy vízzel teli vödröt, aminek jelentése, hogy ennél nagyobb baj ne érje az életben vagy, hogy a gyermekáldás könnyen jöjjön és legyen keresztelő. Ezután mindkét házban megkezdődött az ebéd, majd a vőlegény elindult a násznéppel a menyasszonyért. A vőlegényt -3- nem engedték be egyből a lányos házba, sok tréfa után sikerült csak kikérni a friss menyecskét. Mikor a vőfély végre kivezette a menyasszonyt, megindult az alkudozás a móringról. Ezt követően került sor a menyasszony búcsúztatására, amelyet a vőfély végzett verses rigmusokkal. Mikor befejeződött a búcsúztató, elindult a menet a vőlegényes ház felé A kapuban az örömszülők várták őket, az örömanya kezében három szál gyertyával vagy gyufával, amelyet a menyasszonynak kellett elfújnia. Ezután

a fiatal pár beleharapott egy mézeskalácsba, a maradékot pedig az örömanya a menyasszony háta mögé dobta. Ha férfi kapta el, akkor fiút várhattak elsőnek, ha nő, akkor lányt. A menyasszonynak a konyha szabad kéményébe is fel kellett néznie, hogy fekete szemű legyen a gyermek. A fiatal pár fogadása után a friss házasokat az asztalfőre ültették és elkezdődött a mulatság. 9 óra körül megkezdődött a vacsora, amely elhúzódott egészen éjfélig. Ekkor a menyasszony szétosztotta az ajándékokat, kendőt az anyósának, zsebkendőt a vőfélyeknek és szalagot a koszorúslányoknak. Megkezdődött a bölcsőtánc, amely a menyasszonytánc elődje volt A születendő gyermek ruhájára gyűjtötték a pénzt. A táncot a két vőfély kezdte, akik közrefogták a menyasszonyt. Minden meghívott házból illett táncolnia legalább egyvalakinek a menyasszonnyal. Mikor már nem volt jelentkező a táncra, a vőlegény felkapta a menyasszonyt és elszaladt

vele. A bölcsőtánc után a menyasszonyt bevezették a rokon asszonyok a házba és megkezdődött a kontyolás, melyet már a legény-vőfélynek el kellett kezdenie. Ez a koszorú lebontását jelentette, amely elég nehéz volt, mert a menyasszony hajába volt befűzve a rozmaring. Az új asszony felvette a menyecskeruhát, ráadták a bujdost és két fiatalasszony vezette vissza kézenfogva a vendégsereg közé. A mulatság reggelig tartott. Másnap az új asszonynak vinnie kellett az anyósának „ládába valót”, amely három rétest, egy tyúkot és két kuglófot jelentett. Többnyire kocsin vitték ekkor a menyecskét és maskarás násznépe kísérte zeneszóval, tánccal. Gyermekszülés után az volt a szokás, hogy a gyermekágyas asszonyt két hétre elkülönítették, nehogy fertőzést kapjon. Ágyát sátorszerűen körülvették csipkés vászonnal, melyet a gerendához kötöttek. Idegen férfi ilyenkor nem látogathatta őt A lámpát a keresztelőig nem

oltották el, nehogy a rossz szellemek kicseréljék a gyermeket. Ha nem volt segítsége, ebben az időszakban a bábának kellett ellátnia a lábadozót és a csecsemőt. Közben a rokonok hozták a komatálakat, amelyből az egész család jóllakhatott. A gyermek jövendőjét a szülés körülményei alapján próbálták megjósolni; ha az anya jajgatott, nehéz sors várt a gyermekre, az áprilisi születésűeket szeszélyesnek tartották, az újévkor születetteket pedig szerencsésnek. A levágott köldökzsinórt csokorba kötötték, majd a gyermek hét éves korában elővették és odaadták neki, hogy kibontsa. Ha gyors volt, akkor gyors észjárású ember vált belőle, ha nem, -4- akkor lassú. Az első fürdetés alkalmával a vízbe kenyeret, sót és pénzt tettek, hogy a gyermek életéből egyik se hiányozzon. A rontás ellen farkasfogat, piros fonalat vagy üveggyöngyös karkötőt kötöttek a bal kezére. A fiú kezébe ostort, a lányéba fakanalat

tettek, hogy megszokják későbbi feladataikat. A kisgyermek haját egy éves koráig nem szabadott levágni, mert akkor elment az esze, nem vághatták le a körmét, mert akkor minden a kezéhez tapadt és nem nézhetett tükörbe, mert akkor nem tanult meg beszélni. A keresztelőt a gyermek születése után a lehető leghamarabb megtartották. A templomba való induláskor a keresztanya e szavakkal emelte fel a gyermeket: „Pogányt viszünk, keresztényt hozunk”, hazatérésükkor pedig az ellenkezőjét: „Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk”. Ezután a keresztanya a földre letéve a gyermeket azt mondta: „S most az vegye fel, aki a legjobban szereti”. Többnyire ekkor az édesapja vette fel a csecsemőt. Ezután keresztelő lakomát tartottak A két hét leteltével az anya elment a paphoz, ahol megköszönték Isten segítségét. A halál hírét a templom harangjai adták tudtára a falunak. Férfi halálát három, nőét két kongatás jelezte, majd

megszólalt minden harang. Gyermeknél csak a kisebb harangot szólaltatták meg. Az elhunytat megmosdatták, ha férfiról volt szó, meg is borotválták, felöltöztették. Ha fiatal lányról vagy legényről volt szó, akkor menyasszonyi, illetve vőlegényi ruhát adtak a halottra. Szemére pénzt vagy kavicsot raktak, nehogy valakit maga után hívjon, a koporsóba forgácsot tettek, mellé helyezték kedvenc tárgyait. Ahhoz, hogy a túlvilágon megválthassa magát pénzt szórtak mellé. Az elhunytat ezután a tisztaszobában ravatalozták fel, a tükröket letakarták fekete lepellel, az órát megállították. Amíg a halott a házban volt, addig virrasztottak mellette, a család nőtagjai a ravatal mellett ültek és hangosan siratták. A temetésre senkit nem hívtak, a közösségnek kötelessége volt elbúcsúzni a halottól A temetési szertartás a háznál kezdődött, a pap beszédet mondott, a kántor pedig versbe szedett búcsúztató szöveget. Ezután a

halottat lábbal előre kellett kivinni a házból, így indulhatott a menet a temető felé. Az elhunyt kivitele után ki kellett nyitni az ablakot, hogy a lelke is távozhasson a házból. Ha a néhai kisgyermek volt, akkor a koporsó fehér volt és fehér ruhás lányok vitték, karjukon kék szalaggal. A fiatalokat általában zeneszóval kísérték utolsó útjukra. A lány halottat legények vitték gyalogosan A sírba eresztett koporsóra a hozzátartozók virágokat, göröngyöket dobtak, hogy az elhunyt pihenése nyugodt legyen. Ezután körbejárták a sírt mágikus kört képezve, hogy ne térjen vissza az elhunyt lelke. A temetést a halotti tor követte, régebbi időkben a halottnak is terítettek és ételt vittek a sírra. Régi hiedelem, hogy az elhunyt lelke addig őrt áll a temető kapujában, amíg meg nem hal valaki. Azt tartják, hogy a lelke első vagy második éjszaka hazamegy nagy zajt csapva, -5- ilyenkor a rokonok sietve viszik ki a temetőbe azt a

holmiját, amelyről azt gondolják, hogy azért ment vissza. A halott édesanya is hazajár éjjelente megszoptatni csecsemőjét A maglódi anyakönyvek vizsgálatát az 1876-1880-as évekre tettem, mert sajnos az 1900-as évek elején tűzvész pusztított az evangélikus parókián, és az anyakönyvek egy része elégett. Ezért egy korábbi időszakot kellett választanom a demográfiai vizsgálathoz Év Születések száma 1880 1879 1878 1877 1876 Átlag Ebből 58 54 46 56 45 Fiú gyermek 29 24 20 24 23 Lány gyermek 29 30 26 32 22 Elsőszülött 2 2 Iker (pár) 1 2 Koraszülött 1 Törvénytelen 8 3 10 4 4 4 51,8 24 27,8 1,6 2 Halva született 1 3 1 1 2 0,8 5,8 0,6 1,4 1. ábra Születések megoszlása Az 1876-1880-as időszakban viszonylag több leánygyermek született. Amíg a lányok 53,6%át tették ki az újszülötteknek, a fiúk csak 46%-át 3,08%-a volt elsőszülött csecsemő a családjában, 1,5%-a pedig az ikerpár. A születések

számához viszonyítva alacsony volt a koraszülöttek (1,15%), illetve a halva született gyermekek száma (2,7%). A törvénytelen gyermekek száma rendkívül nagy volt, az öt éves periódusban született gyermekek 11,1%-át tették ki. Törvénytelen gyermek Év Születés helye Édesapja Maglód Pécel Nevére vette 1 3 1880 8 7 1879 3 3 2 Nem vette nevére 4 4 1 1 2 1878 10 8 1877 4 4 3 1876 4 4 3 1 Átlag 5,8 5,2 2,6 2,4 0,6 Anyja íratta be 6 1 0,8 2. ábra Törvénytelen gyermekek megoszlása születési hely szerint A törvénytelen gyermekek nagy része (89,6%) maglódi születésű volt, édesanyjuk is a faluban élt. Az összes gyermekből sajnos csak 44%-át ismerte el édesapja sajátjaként, 41%-nál nem derül ki az anyakönyvből, hogy ki volt. Év Születések száma 1880 58 1879 54 1878 46 1877 56 1876 45 Átlag 51,8 Ebből Előző év december 2 1 0,6 Január Február Március Április Május Június

Július Augusztus Szeptember Október November December 9 2 4 6 3 3 4 4 5 8 6 4 5 4 2 5 1 2 5 2 5 8 11 2 5 1 8 2 3 3 1 4 10 3 5 1 4 3 5 2 6 4 4 6 6 7 4 4 6 2 5 1 1 4 8 3 7 3 4 1 5,8 2,4 4,8 3,2 2,8 3,2 4,4 3,8 6,6 5,8 6 2,4 -6- 3. ábra Születések megoszlása hónapok szerint A legtöbb gyermek szeptemberben született (12,7%), és a többi őszi, illetve téli hónapban – decembert kivéve- is nagy volt a születések aránya. A legkevesebb születés pedig inkább a tavaszi és nyári hónapokra tehető (legkevesebb februárban, 4,6%). Év Születések száma 1880 58 1879 54 1878 46 1877 56 1876 Átlag Ebből Nemes Hivatalnok 1 Kereskedő 1 1 Katona Szakácsné Szobalány Kertész Kocsis Bognár 1 1 Pék 1 45 1 51,8 0,2 1 1 0,2 0,4 1 1 0,2 0,2 1 1 1 0,4 0,6 0,2 Napszámos 1 1 0,4 0,2 0,2 0,2 Születések megoszlásEbbőla a szülők foglalkozása

alapján Kovács Csizmadia 1880 58 2 2 1879 54 1 2 1878 46 1 1877 56 3 1876 45 Átlag Tanító 1 Születések száma Év Jegyző 51,8 Suszter Szabó Szolga 2 2 1,2 0,4 Földműves Házas zsellér Zsellér Béres 15 10 6 2 13 14 4 1 12 7 7 1 1 1 2 Majoros 2 1 2 1,4 Molnár 1 0,8 1 1 1 15 15 7 3 1 3 15 12 3 3 0,6 1,8 14 11,6 5,4 2 0,2 4. ábra Születések megoszlása a szülők foglalkozása alapján A szülők foglalkozását tekintve ebben az időszakban, a legtöbb gyermek a földműveseknél született, 27%-át jelentették az összes újszülöttnek. A legkevesebb csecsemő pedig a polgári foglalkozásúaknál, iparosoknál született ebben az időintervallumban, többnyire 1 gyermek az 5 év alatt, ami 0,3%-ot jelent. Év 1880 1879 1878 1877 1876 Átlag Születések száma Ebből Pécel 3 1 4 3 2 Pakony 58 54 46 56 45 Maglód 51 50 38 49 37 51,8 45 2,6 0,4 1 1 Vecsés Vasad 1 1 1 0,6

Isaszeg 2 Gyál 1 1 0,2 0,4 0,2 Puszta 1 3 1 1 3 Tanya 1,8 0,6 1 2 5. ábra Születések megoszlása lakóhely szerint A lakóhely szerinti megoszlásnál elég nagy a szórás a települések között. Természetesen a legtöbben Maglódon éltek (86,8%), de sokan jöttek a környező településekről, hogy evangélikus hitű gyermekeiket megkereszteljék. Ekkor még ezeknek a községeknek nem volt evangélikus templomuk és lelkészük, ezért kényszerültek átjárni Maglódra. A legtöbben 1876-1880 között Pécelről jöttek (5%), a legkevesebben pedig Gyálról illetve Vasadról (0,3%). -7- 1 0,2 Vőlegény felekezete Családi állapota Vőlegény életkora Év Házasságok száma evangélikus r.katolikus református 1880 19 11 5 1879 13 10 2 1878 18 1877 8 zsidó 20-25 között 25-30 között 30 felett Legény Özvegy 3 12 4 3 16 3 1 10 2 1 12 1 18 11 2 5 12 6 8 5 3 1876 11 9 Átlag 13,8 11,2 Év

Házasságok száma evangélikus 1880 19 19 1879 13 13 1878 18 1,4 15-20 között 1 1 4 3 4 7 4 1 0,2 0 8,4 2,8 2,6 11 2,8 zsidó 15-20 között 20-25 között 25-30 között 30 felett Hajadon Özvegy 3 13 2 1 17 2 1 11 2 5 13 5 Menyasszony felekezete r.katolikus 8 Menyasszony életkora református Családi állapota 12 1 1877 8 8 1876 11 11 Átlag 13,8 10,2 10 3 8 0 0,2 0 1 8 0,8 10,2 8 1 2 9 2 1,8 11,6 2,2 6. ábra Házasságok megoszlása felekezet és életkor szerint A házasságkötéseknél a párok többsége evangélikus felekezetű. A férfiaknál 81,1%, a nőknél pedig 73,9% volt ágostai hitvallású. Engedték a vegyes házasságot, a legtöbb más felekezetű férfi római katolikus volt (10,1%), a legkevesebb pedig zsidó hitű (0,3%). A nőknél csak egy esetben fordult elő más hitűség, református volt, ez szintén 0,3%-ot jelentett. A férfiak életkorukat tekintve általában 20-25

éves korukban kötöttek házasságot (60,8%), a legkevesebben pedig 30 éves kor felett adták fejüket a házasodásra (18,8%). A nők körében szintén a 20-25 éves kor volt az általános a kézfogóra (73,9%). A legkevesebben 15-20 éves koruk között mentek férjhez, a házasulandók közül 5,7%-ot tettek ki. A házas felek általában legényként (79,7%), illetve hajadonként (84%) álltak az oltár elé, de előfordult már második házasságról volt szó. Az özvegy házasulandók száma a férfiaknál 20,2%, a nőknél pedig 15,9% volt. Ebből Év Házasságok száma 1880 19 1879 13 3 1 1878 18 1 1 Január Február 2 1 1877 8 1876 11 2 Átlag 13,8 0,8 Március Április Május Június Július 1 Augusztus Szeptember 1 Október November December 2 11 1 1 12 1 1 8 1 1 8 1 1 0,4 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,4 8 0,6 9,4 0,2 7. ábra Házasságok megoszlása hónapok alapján A hónapokat tekintve a legtöbb házasságot

novemberben kötötték (68,1%), a legkevesebbet a nyári hónapokban, áprilisban, májusban, júniusban, júliusban és augusztusban is 1 darabot, ez 0,3%-ot jelent minden hónapban. A novemberi kézfogók valószínűleg annak köszönhetőek, hogy ekkor már befejeződtek a földeken a munkák, volt idő az előkészületekre. -8- Ebből Év Halálozások száma Ffi Nő Ffi 1880 24 2 1 2 1879 47 8 3 10 13 1 1878 51 6 6 7 15 1 1877 37 10 6 3 4 1876 30 3 4 1 Átlag 37,8 5 7,8 0,4 Nincs életkor Ffi 0 Nő 1 év alatt 1 3 0,2 5,8 1-10 év 3,2 10-20 év 20-30 év 30-40 év 40-50 év 50-60 év 60 év felett Nő Ffi Ffi Ffi Nő Ffi Nő Ffi Ffi Nő 3 1 1 1 1 2 2 4 4 1 2 1 3 4 1 1 2 7 1 3 2 Nő Nő 1 1 2 1 1 0,6 0,4 0,6 1 3 1 1 2 1 2 2 1 1 0,8 1,8 Nő 2 1 0,4 2 9 3,8 4 8. ábra Halálozások megoszlása életkor szerint A vizsgált időszakban nagy volt a gyermekhalálozás, a

legtöbb halott az 1 év alatti fiúk (15,3%) és az 1-10 év közötti lányok (20,6%) közül került ki. A legkevesebben a 10-20 éves férfiak, a 20-30 éves férfiak és az 50-60 év közötti nők hunytak el, ők 1,05%-ban haláloztak el. Év Halálozások száma 1880 24 1879 47 1878 51 1877 37 1876 30 Átlag 37,8 Ebből Előző év dec. 1 0,2 Január Február Március 1 4 1 Április Május Június Július Augusztus Szeptember 1 4 2 4 4 Október November December 3 2 1 7 6 6 2 1 6 7 3 3 3 3 8 5 5 4 2 4 5 5 1 3 5 6 2 4 2 1 3 5 2 3 4 5 3 2 1,4 3,2 3 2 3 4 3 2 4 1 2 4 2,8 3,6 4,2 3,2 2,6 2,6 2,2 4,4 4,4 9. ábra Halálozások megoszlása hónapok alapján 1876-1880 között a legtöbb halálozás augusztusban és szeptemberben fordult elő (11,6%), a legkevesebb pedig októberben (3,7%). Maglódot ma több mint tízezren lakják. A 2007 július 1-vel városi rangot kapott kertvárosias

jellegű település infrastruktúrájában még egyes budapesti peremkerületekhez képest is igen fejlett szinten van, egyedül az utak állapota nem kielégítő néhány utcájában. Szociális ellátottságát tekintve is előkelő helyen szerepel, 3 iskola, 2 óvoda, körzeti orvosi rendelő, posta, önálló rendőrőrs, polgárőrség működése szolgálja az emberek kényelmét, biztonságát. A lakosság nagy része Budapesten dolgozik, tömegközlekedésén érezhető a főváros közelsége, a Volán buszok és vonatok gyakran közlekednek. Ez mellett gépjárművel is hamar megközelíthető, köszönhetően a várost elkerülő újonnan épített gyorsforgalmi utaknak. A város kedvező fekvése és az előbb felsorolt feltételek miatt egyre népszerűbb a település a Budapestről kiköltözni szándékozó fővárosiak számára. Tehát a bevándorlás Maglódra nem fejeződött be, a XXI. században is folytatódik -9- A lakosság nemzetiségi összetétele az

idők folyamán megváltozott, 98%-a magyarnak, 1,5%a szlováknak és 0,5%-a más nemzetiségűnek (cigány, román, német) vallja magát. A felekezetek összetételében is eltolódott az arány, a népesség 43%-a katolikus, 18%-a evangélikus, 13%-a református és 26%-a egyéb hitű. A nemzetiségi és felekezeti változások ellenére azonban a lakosság még ma is őrzi a régiek hagyományait, sőt a beköltözöttek maglódibbak a maglódiaknál. Hagyományőrző tánccsoport alakult, még foglalkoznak népviseletek készítésével az idősebbek. Fellépéseket szerveznek, utcabálokat tartanak, szépen összetartják a közösséget. Remélhetőleg ezeket a szokásokat majd a felnövekvő generáció is viszi magával tovább. - 10 - FORRÁSJEGYZÉK • Dr. Gürtler-Dr Móczár-Dr Patkós-Vémi: Maglód a harmadik évezred küszöbén Maglód Újság Közalapítvány, Maglód 2002 • Dr. Gürtler Magda: Maglód község története Maglód Újság Közalapítvány,

Maglód 1995 • Anonymus: Gesta Hungarorum Magyar Helikon Kiadó, Budapest 1975 • Maglód város hivatalos honlapja http://www.maglodhu/indexphp?topic id=693 • A magyarországi szlovákok-Népszokások http://www.valtozovilaghu/T365/tux0122htm • Maglód a Wikipedián http://hu.wikipediaorg/wiki/Magl%C3%B3d - 11 -