Művészet | Művészettörténet » Oltárművészet a XIV-XV. században

Oltárművészet a XIV-XV. században A városi művészet igazi területe a szárnyasoltár volt. A miniatúrával szemben művészete elsősorban a szomszédos országokhoz kapcsolódik, azokhoz amelyekhez a kereskedelem, és ipar szálai fűzik. Az új építészet sima pillérei, oszlopai nem voltak alkalmasak a szobrászati dísz elhelyezésére. Ezek helyett a művészi dísz a szárnyasoltárokon jelenik meg A szárnyas oltár a polgári művészet legsajátabb szülöttje. Legtöbbször a város részére készítik a céhbeli mesterek. A szárnyasoltárok fő része az oltárasztal és a hosszába fektetett deszkaalapzaton felépített szekrény. Ez a középrész lehet festett táblakép is Kezdetben a festett oltár volt az általános (mint Itáliában ), később viszont német példára a szobrászati díszű oltár vált uralkodóvá. Ilyen volt a Maria-templom főoltára A fülkékkel tagolt szekrényt rendszerint három ritkábban öt szobor dísziti, középen

Madonna vagy Krisztus, kétoldalt a védőszentek. A faszobrok szinezettek, aranyozottak. A szentélyt egy vagy több részes, festett képekkel borított szárnyak egészÍtik ki, amelyek a passió jeleneteit ábrázolják. A szekrényen rendszerint fából faragott oromzat emelkedik, a fatoronyban szentek alakjai állnak. A XV. sz.-i oltárművészetnek szobrászat köszönhető. és A festészet korszak fejlődésének legkiválóbb ismerete oltára a nagyszabású Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki oltára (1427). A kolozsvár – nagyvárad körből kiindulva Kolozsvári Tamás művészete Budán ért révbe, ahol az olaszországi protoreneszánsz és a cseh sziléziai gótika elemeiből ötvöződik ez a jellegzetes művészet. Az 1427-ből származó oltárt Miklós, győri kanonok és a királyi kápolna kántorának megrendelése. Az oltár közepe szamárhátívvel zárul, és a Golgotát rendkívüli megjelenítő erővel ábrázolja. A szárnyakra részben

Krisztus életének néhány fontos eseménye,, részben szentek legendáiból vett jelenetek kerültek. Az alakok megformálása, színezése arra a művészi körre utal amelynek egyik fő képviselője a prágai központ. Tamás mester azonban pontosabban és hitelesebben adja vissza az embert, környezetét és a természetet. A Krisztus csendesen, derűsen lép ki a koporsóból, miközben a mögötte felkelő napkorong mellett szelíd angyalkák térdelnek és tartják a levetett lepleket. Veit Stoss tanítványa a mygyarországi Lőcsei Pál, aki 1517-ben fejezi be a lőcsei Szent Jakab – templom oltárát. Elhelyezése a krakkóihoz hasonló, csak a méretek kisebbek Lőcsén az elrendezés egyszerűbb, régiesebb. Pazar gazdagságú fiatornyokból álló baldachin alatt három alak áll: az angyalok által koronázott Madonna a zarándokruhás Jakab apostol és az Evangélista János. A szárnyakon két szent életéből vett jelenetek domborművei jelennek meg Az

aranyozott háttér előtt két apostol története játszódik le. Bennnük a falusi élet jellegzetes közvetlen valóságon alapuló ábrázolása látható, csodálható. A dunai iskola a hazai oltárfestészetre is hatott. Sebestyén mesterrel azonosított MS mester művészete mind gyöngéd lírai, mind mélyről előtörő drámai vonzásaival kétségtelenül a dunai iskolához kapcsolódik. 1506-ban festett oltárképei közül bensőséges, melegséget áraszt a Vizitáció. Krisztus szenvedése – sorozat ad teljes képet e kiemelkedő tehetségű művész képességeiről