Biológia | Állatvilág » A puma

A Puma A fiatal nőstény oroszlánra emlékeztető külsejű puma az amerikai kontinens lakója. Kanadától a Tűzföldig mindenütt őshonos. Megtalálható a sarkvidéki tundrán, a Sziklás-hegység csúcsai között, de az Amazonas menti őserdőkben is. Észak-Amerikában a farmerek csaknem teljesen kiirtották. Bundája rövid, tömött, színe a sárgásvöröstől az ezüst szürkéig sok árnyalatot felvehet. Némely vidéken ezüstoroszlánnak, hegyi oroszlánnak nevezik. A puma Észak-, Közép- és Dél-Amerikában élő macskaféle ragadozó. Kaliforniát kivéve , egész Amerikában vadászható. Nagysága ellenére nem tud bőgni, helyett dorombol, és ha fogságba ejtik, emberszerű sikolyokat hallat. Inkábba hasonlít házimacskára, mint az afrikai oroszlánra. Egyéb ismert elnevezései még a jaguár, hegyi oroszlán, párduc és festett macska. A puma egyike a legnagyobb számban előforduló, vadon élő macskafélének. Mielőtt a modern ember elkezdett

terjeszkedni az amerikai kontinensen, a puma az egész földrészen megtalálható volt. Még ma is ez az Újvilág legnagyobb számban élő szárazföldi állata, 110 szélességi fokon keresztül az észak-yukoni területektől (Kanada) az Andok déli részéig megtalálható. A pumák homokszínűek, fekete hegyű fülekkel és farokkal. Több mint 50 km/h sebességgel is tudnak futni, 6 méterre ugrik el álló helyzetből, függőlegesen 2,5 métert ugrik és több mint 70 kilogrammot nyom. Harapásuk jóval erősebb, mint bármely háziasított kutyának. A puma karmai visszahúzhatók és négy lábujja van. A felnőtt hímek több mint 2,5 m hosszúak (orrtól farokig). Kivételes esetekben a hímek elérthetik a 90 kilogrammot is. A felnőtt nőstények 2 méterre nőnek meg és súlyuk körülbelül 35 kg A pumakölykök szőre barnás-feketés színű pöttyökkel tarkított és farkukon gyűrűk láthatók. Élettartamuk a vadonban 25 év, fogságban több Az

Egyenlítőnél élő pumák a legkisebbek, a sarkkörök felé haladva egyre nagyobb méretűek. A puma testsúlyánál hétszer nehezebb zsákmányt is elejt és elhurcol. Általában nagy emlősökre vadászik, mint a szarvas és a villásszarvú antilop, ám kisebb állatokat is megeszik, mint például a hód, tarajos sül vagy akár az egér, ha a szükség arra készteti. Egyedül vadászik és gyakran lesből, hátulról támad. Gyakran egyetlen harapással öl, mely harapás a koponya hátsó részére irányul, mellyel eltöri a zsákmány nyakát. A tetemet ezután legtöbbször elássa vagy lefedi, így még több napig is élelemként szolgálhat, míg a puma folyamatosan úton van és általában, ha szüksége van rá visszajár táplálkozni. A pumák nem dögevők, így általában csak a saját maguk által levadászott és megölt tetemből esznek. Támadásaik túlnyomó többséges sikeresen, a zsákmány elkapásával és megölésével zárul, ezért

megengedhetik maguknak, hogy válogatósak legyenek. Mint a többi macska, az élelmüket saját vadászterületükön szerzik be, amit igen jól ismernek, és ahol egész életüket töltik. A felnőtt hímeknek akár 250 km²-es területük is lehet; a felnőtt nőstények területe átlagosan 50 – 150 km². A hímek számos nőstényt megtermékenyíthetnek. A nőstény pumák általában 3-4 kölyköt hoznak világra egy sziklás területen levő barlangban. Ha egy hím puma betör egy másik hím területére, megöli az ott élő nőstények kölykeit, így a nőstények újra fogamzó képesek lesznek