Alapadatok
Év, oldalszám:2009, 4 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:75
Feltöltve:2009. január 08.
Méret:171 KB
Intézmény:
-
Megjegyzés:
Csatolmány:-
Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!
Nincs még értékelés. Legyél Te az első!
Mit olvastak a többiek, ha ezzel végeztek?
Tartalmi kivonat
Erdélyi Katalin - A Kaméleon (Az európai kaméleon) Előfordulása: Az európai kaméleon elterjedési területének legészakibb pontja Spanyolország déli partvidéke, a Földközi-tenger másik partján az észak-afrikai partoktól Izraelig terjed. Megjelenése: A kaméleon fej-törzs-hossza 20-30 centiméter, farokhossza 20-30 centiméter. Nyelve akár 30 centiméter hosszú is lehet, a vége bunkó alakú és ragadós. Nyelvével villámgyorsan tápláléka után tud kapni. A kaméleon képes egymástól függetlenül mozgatni a szemeit, és ezáltal két különböző képhatást észlel egyszerre. A többi kaméleonféléhez hasonlóan az európai kaméleon is képes változtatni a színét, de általában barna vagy zöld színű. Az állat képes egy ágon mozdulatlanná merevedni anélkül, hogy elveszítené egyensúlyát. Ennek során harapófogószerű kezével és lábával kapaszkodik, és hosszú fogófarkát is az ág köré tekeri. Életmódja, szaporodása:
Az állat magányos lény, kivéve a szaporodási időt. Nappal aktív, és fákon, bokrokon él. Tápláléka főként rovarok és pókok, de csigák és ászkák is. A szaporodási időszak késő nyáron van. A nőstény, egy földbe ásott fészekbe, 20-30 tojást rak. Az utódok a rákövetkező tavasszal bújnak ki. A kicsik épp úgy néznek ki, mint a felnőtt állatok, csak jóval kisebbek. A szülők nem gondoskodnak utódaikról. A kaméleonok általános felépítése: A koponya: A kaméleon csökevényes, azonos, háromszög formájú állcsonthoz rögzült fogakkal rendelkezik. Ezt a típusú, üregtelen fogazatot acrodontnak nevezzük Lábak és farok: A kaméleonnak fejlett, izmos végtagjai, erős markoló-fogó lábai vannak. Néhány kutatónak feltűnt, hogy azoknak a nagytestű fajoknak, amelyek élőhelyén gyakori az erős szél, arányaiban nagyobb, és izmosabb végtagjaik, fogólábuk van. A biztos kapaszkodáshoz a kamáknak minden lábán öt lábujja
van. A lábakon 2-3 arányban az ujjak összeforrtak, így egymással szembefordíthatók, csipeszként működnek. A mellső lábain kifelé két, befelé három ujj található, míg a hátsó lábakon pont fordítva. Minden ujjon ívelt köröm van. Ezen túlmenőleg a talpakon és a farok végén recés bőrlemezek vannak, amik hasonlóan a csúszásgátló cipő talpához stabil tapadást bizstosítanak. Régóta ismert, hogy a fán élő kaméleonok farka oldalirányban lapított, erős fogókapaszkodó farok. Úgy tűnik, hogy a lombok között élő fajok farka testükhöz mérten a leghosszabb. Amelyek alacsonyabb szinteken laknak arányaiban rövidebb farokkal rendelkeznek. De vajon miért van ez? Mindkettő Közép-Afrika egyenlítői részén él, de különböző területeket foglalnak el. Úgy tűnik, hogy a napkedvelő fajok farka hosszabb mint a testhossz másfélszerese, így biztonságosabb kapaszkodást nyújt a magas fák tetején, napozáskor. Viszont az
alacsonyabb szinteken nincsenek kitéve a viharos szél erejének, ezért nincs szükségük olyan erős kapaszkodásra. A csontváz és izomzat: A kaméleonok egy része a fán lakó életmódhoz alkalmazkodott, emiatt különböző anatómiai jellegzetességeik alakultak ki: rugalmas, porcos bordák így baj nélkül eshetnek; fogó lábak amivel biztonságosan kapaszkodhatnak még a viharos erejű szélben is; nagyon specializálódott nyelvizomzat, kilőhető nyelvvel - ami nagyon hatékony rovarvadászatot tesz lehetővé; speciális szemmozgató izomzat - ami a szemek egymástól független mozgatását teszi lehetővé. A nagy látótér nem csak a vadászatot segíti, hanem az esetleges ellenséget is hamar észre veszi így az állat. A rugalmas gerincoszlop szintén a fán való mászkálást könnyíti. Az emésztőrendszer: Habár a kaméleonok főleg rovarevők, néha kisebb gerinceseket is elfogyasztanak. Egyes egyedek a növényi táplálékot sem vetik meg. A kicsi
kúp alakú fogak inkább a táplálék tartására valók, mintsem rágásra. A nyelv vaskos, húsos extensor feszítő izom, porcos vázzal. Ezeket a struktúrákat izmok, csontok rögzítik úgy, hogy a funkciónak legjobban megfeleljenek. A szájban nyáktermelő mirigyek vannak, amelyek különböző viszkozitású váladékot termelnek. Az emésztőrendszer nem nagyon specializálódott. A gyomor, ami alapvetűen cső alakú, magas aktivitású enzimeket és sósavat termel. A bél rövid, a kloakaba szájadzik Más szervek is csatlakoznak az emésztőrendszerhez, mint a máj, és a hasnyálmirigy. Ezek különféle enzimeket, fehérjéket termelnek. A bőr: A bőr vízáteresztőképessége fajonként változik. A sivatagi fajok vastag, száraz bőrrel védekeznek a kiszáradás ellen. A hegyi fajok vékonyabb bőre jobban átereszti a vizet A kaméleonok nem egyben vedlik le a bőrüket, mint a kígyók, és néhány más hüllő, hanem cafatokban. A vedlés során a
"pikkelyek" között levő repedések mentén válik el a régi bőr a friss hámrétegről. Az öreg darabok kiszáradnak és lepottyannak Ha maradnak foszlányok az állat testén, a kaméleon faágakhoz dörzsöli magát. A színváltoztatás: Összefoglalva: a chromatophor pigmentek különböző fénytani tulajdonságai és a három pigment egymás közti kölcsönhatása határozza meg az előállítható színek palettáját. Ráadásul a kaméleonok a testhőmérsékletüktől függően is tudják változtatni a színüket. Továbbá lényeges színváltozást okozhatnak a különböző érzelmi állapotok, élettani változások ( vemhesség, stressz, betegség, félelem, elégedetlenség, egyéb állatok jelenlétére adott válasz, saját fajtárs jelenléte, azonos, vagy ellenkező nemű fajtárs jelenléte.) A látás: A kaméleonok szemhéjai szinte teljesen összenőttek, pici pikkelyekkel fedettek. Csak középen van egy icipici nyílás, épp csak akkora mint
amekkora a pupilla. Annak, hogy a szemhéjak a szem nagy részét fedik, fontos szerepe van a szem kiszáradása, és a fizikai sérülések elleni védelmében is. A szemhéjzáráskor a két (alsó-felső) szemhéj egymáshoz préselődik, vízszintes záródási vonalat formálva. A szemek lefelé fordulnak, úgy hogy a pupilla egy csontos lemez mögé kerül. A szemgolyók kifejezetten nagyok, a fej két oldalán helyezkednek el. A szemek egymástól függetlenül képesek mozogni, az állat a két szemével két teljesen különböző képet lát. A nagy mobilitásnak köszönhetően a kaméleon úgy tudja kémlelni a környezetét, hogy a fejét nem kell mozgatnia. Az egyik szemükkel folyamatosan körbe-körbe nézelődnek, fenyegeti-e őket valami veszély, a másikkal közben zsákmányra lesnek. Kaméleon fajok: • • • Egyszarvú kaméleon Sisakos kaméleon Laposfejű kaméleon
Az állat magányos lény, kivéve a szaporodási időt. Nappal aktív, és fákon, bokrokon él. Tápláléka főként rovarok és pókok, de csigák és ászkák is. A szaporodási időszak késő nyáron van. A nőstény, egy földbe ásott fészekbe, 20-30 tojást rak. Az utódok a rákövetkező tavasszal bújnak ki. A kicsik épp úgy néznek ki, mint a felnőtt állatok, csak jóval kisebbek. A szülők nem gondoskodnak utódaikról. A kaméleonok általános felépítése: A koponya: A kaméleon csökevényes, azonos, háromszög formájú állcsonthoz rögzült fogakkal rendelkezik. Ezt a típusú, üregtelen fogazatot acrodontnak nevezzük Lábak és farok: A kaméleonnak fejlett, izmos végtagjai, erős markoló-fogó lábai vannak. Néhány kutatónak feltűnt, hogy azoknak a nagytestű fajoknak, amelyek élőhelyén gyakori az erős szél, arányaiban nagyobb, és izmosabb végtagjaik, fogólábuk van. A biztos kapaszkodáshoz a kamáknak minden lábán öt lábujja
van. A lábakon 2-3 arányban az ujjak összeforrtak, így egymással szembefordíthatók, csipeszként működnek. A mellső lábain kifelé két, befelé három ujj található, míg a hátsó lábakon pont fordítva. Minden ujjon ívelt köröm van. Ezen túlmenőleg a talpakon és a farok végén recés bőrlemezek vannak, amik hasonlóan a csúszásgátló cipő talpához stabil tapadást bizstosítanak. Régóta ismert, hogy a fán élő kaméleonok farka oldalirányban lapított, erős fogókapaszkodó farok. Úgy tűnik, hogy a lombok között élő fajok farka testükhöz mérten a leghosszabb. Amelyek alacsonyabb szinteken laknak arányaiban rövidebb farokkal rendelkeznek. De vajon miért van ez? Mindkettő Közép-Afrika egyenlítői részén él, de különböző területeket foglalnak el. Úgy tűnik, hogy a napkedvelő fajok farka hosszabb mint a testhossz másfélszerese, így biztonságosabb kapaszkodást nyújt a magas fák tetején, napozáskor. Viszont az
alacsonyabb szinteken nincsenek kitéve a viharos szél erejének, ezért nincs szükségük olyan erős kapaszkodásra. A csontváz és izomzat: A kaméleonok egy része a fán lakó életmódhoz alkalmazkodott, emiatt különböző anatómiai jellegzetességeik alakultak ki: rugalmas, porcos bordák így baj nélkül eshetnek; fogó lábak amivel biztonságosan kapaszkodhatnak még a viharos erejű szélben is; nagyon specializálódott nyelvizomzat, kilőhető nyelvvel - ami nagyon hatékony rovarvadászatot tesz lehetővé; speciális szemmozgató izomzat - ami a szemek egymástól független mozgatását teszi lehetővé. A nagy látótér nem csak a vadászatot segíti, hanem az esetleges ellenséget is hamar észre veszi így az állat. A rugalmas gerincoszlop szintén a fán való mászkálást könnyíti. Az emésztőrendszer: Habár a kaméleonok főleg rovarevők, néha kisebb gerinceseket is elfogyasztanak. Egyes egyedek a növényi táplálékot sem vetik meg. A kicsi
kúp alakú fogak inkább a táplálék tartására valók, mintsem rágásra. A nyelv vaskos, húsos extensor feszítő izom, porcos vázzal. Ezeket a struktúrákat izmok, csontok rögzítik úgy, hogy a funkciónak legjobban megfeleljenek. A szájban nyáktermelő mirigyek vannak, amelyek különböző viszkozitású váladékot termelnek. Az emésztőrendszer nem nagyon specializálódott. A gyomor, ami alapvetűen cső alakú, magas aktivitású enzimeket és sósavat termel. A bél rövid, a kloakaba szájadzik Más szervek is csatlakoznak az emésztőrendszerhez, mint a máj, és a hasnyálmirigy. Ezek különféle enzimeket, fehérjéket termelnek. A bőr: A bőr vízáteresztőképessége fajonként változik. A sivatagi fajok vastag, száraz bőrrel védekeznek a kiszáradás ellen. A hegyi fajok vékonyabb bőre jobban átereszti a vizet A kaméleonok nem egyben vedlik le a bőrüket, mint a kígyók, és néhány más hüllő, hanem cafatokban. A vedlés során a
"pikkelyek" között levő repedések mentén válik el a régi bőr a friss hámrétegről. Az öreg darabok kiszáradnak és lepottyannak Ha maradnak foszlányok az állat testén, a kaméleon faágakhoz dörzsöli magát. A színváltoztatás: Összefoglalva: a chromatophor pigmentek különböző fénytani tulajdonságai és a három pigment egymás közti kölcsönhatása határozza meg az előállítható színek palettáját. Ráadásul a kaméleonok a testhőmérsékletüktől függően is tudják változtatni a színüket. Továbbá lényeges színváltozást okozhatnak a különböző érzelmi állapotok, élettani változások ( vemhesség, stressz, betegség, félelem, elégedetlenség, egyéb állatok jelenlétére adott válasz, saját fajtárs jelenléte, azonos, vagy ellenkező nemű fajtárs jelenléte.) A látás: A kaméleonok szemhéjai szinte teljesen összenőttek, pici pikkelyekkel fedettek. Csak középen van egy icipici nyílás, épp csak akkora mint
amekkora a pupilla. Annak, hogy a szemhéjak a szem nagy részét fedik, fontos szerepe van a szem kiszáradása, és a fizikai sérülések elleni védelmében is. A szemhéjzáráskor a két (alsó-felső) szemhéj egymáshoz préselődik, vízszintes záródási vonalat formálva. A szemek lefelé fordulnak, úgy hogy a pupilla egy csontos lemez mögé kerül. A szemgolyók kifejezetten nagyok, a fej két oldalán helyezkednek el. A szemek egymástól függetlenül képesek mozogni, az állat a két szemével két teljesen különböző képet lát. A nagy mobilitásnak köszönhetően a kaméleon úgy tudja kémlelni a környezetét, hogy a fejét nem kell mozgatnia. Az egyik szemükkel folyamatosan körbe-körbe nézelődnek, fenyegeti-e őket valami veszély, a másikkal közben zsákmányra lesnek. Kaméleon fajok: • • • Egyszarvú kaméleon Sisakos kaméleon Laposfejű kaméleon
Ahogy közeledik a történelem érettségi, sokan döbbennek rá, hogy nem készültek fel eléggé az esszéírás feladatra. Módszertani útmutatónkban kitérünk a történet térbeli és időbeli elhelyezésére, a források elemzésére és az eseményeket alakító tényezőkre is.
