Irodalom | Középiskola » A Himnusz elemzése

A Himnusz elemzése Kölcsey Ferenc „Jelszavaink valának: haza és haladás.” Dolgozatba jó szöveg: A sokat hallott verseket az a veszély fenyegeti, hogy a használat során elkopnak, s elveszítjük fogékonyságunkat esztétikai értékeikre. Ez a veszély fokozottan fennáll Kölcsey művével kapcsolatban, amelynek első versszakát nemzeti himnuszunkként énekeljük. Pedig nemcsak nemzeti létünk jelképeként, hanem öntörvényű költői műként is az egyik legnagyszerűbb magyar alkotás ez a költemény – megérdemli, hogy odafigyeljünk rá. Kölcsey fontosnak tartotta a hazát és a haladást, amely fogalmak a nemzeti függetlenséget és a polgári átalakulást jelképezték számára. Az 1810-20-as évek eseményei: - Bécs alkotmánytipró intézkedései - törvénytelen újoncozás - mérhetetlen adószedés - a jobbágyság sanyarú sorsa - forrong az ország, veszélyben van függetlensége Ekkor Kölcsey Szatmárcsekén élt, magányban, műveletlen

társaságban. A csekei birtok pénzügyi gondja is bosszantotta Tétlen, meddő évek voltak ezek az alkotás szempontjából Ebben az időben, ebben a lelkét felkavaró időszakban írja meg Kölcsey főművét (Hymnus a magyar nép zivataros századaiból). A cím is megmutatja, hogy a költő a magyarok történelmének azon időszakait veszi sorra, amikor tragikus események történtek a nép életében. A költő a nép nevében és érdekében imádkozik Istenhez, mégpedig azért, mert kilátástalannak érzi a magyarok helyzetét, csakis Istentől remél segítséget. A himnusz (műfaj) eredetileg vallásos jellegű, Istent vagy isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért fohászkodó, imaszerű ének. Ünnepi elragadtatás, alázat munkál benne Bizonyos erőfeszítés jellemzi: felemelkedni a tárgyhoz, méltónak lenni ahhoz, akihez könyörgünk. A himnuszok mindig egy kéréssel kezdődnek, majd indoklással folytatódnak, majd kéréssel fejeződnek be

Kölcsey archaizál (régies szavakat használ), mintha nem is a saját korában írta volna a verset. Visszahelyezkedik a múltba, szerepet vesz fel, így a vers szerepvers lesz, s méghozzá a papokhoz hasonlóan (ahogy a papok a Mária-ünnepen teszik) visszatekintés végez S még abban is hasonlít a papokhoz, hogy ő is fohászkodik Istenhez A romantikával kapcsolatos az elvágyódás, a távoli, messzi tájak iránti vonzódás, az idők vonzása, a szerepek felvétele. Így romantikus vonás a műben a prédikátori szerep és a múltba helyezkedés Az első versszakban óvást kér istentől. Az „Isten, áldd meg a magyart!” kifejezés bibliai eredetű, leggyakoribb előfordulása a Zsoltárok könyvében és Mózes könyvében található. A „jó kedv” szókapcsolat a megelégedést, örömöt fejezi ki. Ez a verssor rokon a református énekeskönyv újévre rendelt egyik énekével. „Ez esztendőt áldással, Ez esztendőt áldással Koronázd meg / Ur Isten!

Hogy víg hálaadással Hogy víg hálaadással Ditsérje neved minden. Te tőled jőnek Kedves napjai az időnek; Nyújts hát kérünk bővséget Kezeddel, Tőlünk a békességet ne vedd el. / De midőn megtartod testünket, Ne hagyd el lelkünket.” A „nyújts feléje védő kart” természetesen azt jelenti, hogy föléje. A bal sors szókapcsolat alapján a belső viszályokra és az idegen támadásokra gondolhatunk. A következő 2 versszakban a honfoglalásra utal, s a jó természeti adottságokat emeli ki. Az „Őseinket felhozád” kifejezés legrégibb előfordulása a Bibliában található: „És kihoztad az te népedet az Izraelt Egyptumnak főldéből jelekkel és csudákkal, és hatalmas kézzel, és kinyujtott karral, és nagy röttegésben.” „Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére”: Bendegúz hun fejedelem, Attila és Buda apja. A magyarok sokszor legyőzték a törököket is, sőt Mátyás király 1485-ben Bécs városát is. Itt a „bús

had” nem ’szomorú’, hanem ’haragos’. A „Bécsnek büszke” szókapcsolatban alliterációt figyelhetünk meg, s eme alliteráció erőt sugall. Az 5. versszak a fordulópont „Hajh, de bűneik miatt”: Isten megharagudott a nemzetünkre bűneink miatt. A „hajh” indulatszó, félelmet, bánatot, keserűséget, elkeseredettséget fejezhet ki, de istenhívó szó is egyben (a sámánok huj, haj kurjongatásokat használtak a révülés eléréséhez). Isten előbb tatár („mongol”) /1241-1242/, majd török „rabigát” (megszállás, rabság) /15411686 = török megszállás alatt van Magyarország/ rakott a vállunkra. Később saját népe lett az ellensége a magyarnak. A testvérviszályról van itt szó A magyarok egymást gyilkolták, s így saját népe háborúzása miatt a hon fiai saját hazájukban haltak meg A Mohácsi vész és a Dózsa-féle parasztfelkelés után történtek mindezek. A testvérviszály azért nagy bűn, mert aláássa az

összetartást, a nemzeti egységet. „Bújt az üldözött”: A saját hazájában, országában nem lehetett az ember biztonságban. Ez a két sor az osztrákok igájára vonatkozik, de ezt nem mondhatta ki ebben az időben nyíltan a költő. A 6. versszakban már ellentétes képeket (romantikus vonás) látunk, s a félelemérzet, a kilátástalanság hatalmassá fokozódik Az 1-3. versszak: boldogság, harmónia 4-6. versszak: fenyegetettség, vész A 7. versszakban szintén ellentéteket figyelhetünk meg (vár-kőhalom, kedv-halálhörgés, öröm-siralom). Ezek az ellentétek a jelen korának pusztulását fejezik ki a múlt dicsőségével szemben A végeredmény: elpusztítottuk saját hazánkat és testvéreinket. 8. versszak: Szánja meg Isten a magyart! – ezt kéri Kölcsey A felszólító módú igét azért helyezte a sor elejére a költő, hogy nyomatékosítsa a kérést. Az 1. és a 8 versszak összevetése: - mindkettőben fohászkodik Istenhez a költő - az

utolsó versszakban a „szánd” igét használja az „áldd” helyett, így erőteljesebben kéri (8. vsz) Istent, hogy amit egyszer adott, aztán elvett, azt most újra meg kell adnia, hiszen már levezekeltük a vétkeinket - az első versszak változtatásokkal ismétlődik a mű végén - ABA – keretes szerkezetű a vers Megzenésítette Erkel Ferenc 1844-ben. 1. 2. 3. + 4. 5. 6. 7. - 8.