Jogi ismeretek | Felsőoktatás » Jogi Alaptan

Jogi Alaptan I. TUDOMÁNYELMÉLETI ALAPVETÉS 1. A tudomány általános jellemzése - tudományos gondolkodás: az emberi megismerő tevékenység formája - kialakulásának okai: - már a kezdetek idején társadalmi szükséglet az info átadása, magyarázása - kiváncsiság (érdektől független, önmagáért a tudásért) - ennek alapján elválik egymástól szellemi és fizikai tevékenység - kezdetleges szellemi tevékenység: differenciálatlan - társ. kialakulása: szellemi tevékenység differenciálódása - mindennapiság: mindennapi élet - x társadalmi rendszerek (pl.: tudomány, politika, jog): kiemelkednek a mindennapiságból - mindennapi gondolkodás: a mindennapiságra jellemző sajátos gondolkodás, a józan ész jellemzi. Jellemző vonsásai: - élet vmely egyedi esetére irányul - elmélet és gyakorlat közti közvetlen összefüggés (érdekkötött) - rugalmasság, bizonyos elmosódottság (képszerüség, nem merev jelentések) - antropomorfizálás

(dolgok megszemélyesitése) - természetesen veszi tudomásul az adottat - tények megállapitása és értékelés összefonódik - gyakran tartalmaz ellentmondásokat - nem tudatos (spontán) - sponán materialista (természetesen evilági) - a tudományos gondolkodás sajátosságai: - 0 közvetlen gyakorlati cél (alapja: ismerethiány) - elméleti tudás megjelenése (önmagáért a tudatásért) - társadalmi feltételek (régen: kiváltságos csoport) - közvetitéssel elégit ki gyakorlati szükségletet - minden tudomány egy rá jellemző homogén, egynemü közeget hoz létre - elvont fogalmakban való gondolkodás jellemzi - fogalmai szabatosak, egyértelmüek (homályosság kerülése) = sajátos tudományos nyelv - nagyfoku általánosság (+ mások eredményére támaszkodás, ill. ábrázolás) - rögzitett ismeretek - rendezettség jellemzi - módszeres megismerés jellemzi - jellemző eleme a magyarázat (oksági) - kontrollálható, ellenőrizhető (verifikálás -

falszifikálás) - tudományos nyilvánosság, közösségi jelleg - előrejelzi a várható következményeket - dezantropomorfizáló jelleg (0 megszemélyesités): urrá lesz saját humán világán - a tudomány a mindennapi élet követelményeiből nő ki, de ugyanakkor utábbi gátolja is az előbbit. Igy gyakran szembekerülnek (pl: naplemente), pedig ugyanaz a valóság mindkettő tárgya - tudomány és mindennapi élet állandó kölcsönhatásban áll, igy nem mindig valósulnak meg pl: érdekmentesség, fogalmi pontosság 1 - tudományos kutatás: ritkán uj ismeretek, inkább korábbiak igazolása - az ismeretek tudományossága nem közvetlenül igazságtartalmuktól függ - a tudomány eredményességének feltétele: autonómia - tudomány problémaszituációja: valamilyen gyakorlati igény a rendelkezésre álló ismeretek hiányossága miatt nem elégithető ki - a tudományos ismeretek igazságának végső kritériuma a gyakorlat vmilyen formája - tudományos

ismereteket gyakorlatban használják fel. Késleltet: - felhasználásának nincsenek meg a feltételei - érdekekbe ütközik - többség nincs meggyőződve, hogy igaz - tudományos jelenségek: - tudományos kutatás - igaz és igazolható rendszerezett ismeretek feltárására irányuló tudatos és módszeres tevékenység - tudományos ismeret - a tudományos kutatás során nyert, nyelvi formában rögzitett és rendszerezett bizonyithatóan, vagy valószinüsithetően igaz ismeretek - tudományos diszciplina - sajátos gondolati képződmény, dolgok jelölésére szolgálnak - terjedelme (extenziója): milyen dolgokra vonatkozik, milyen körben érvényes - tartalma: sajátos tulajdonság, viszony, amit a fogalom kifejez - definiciók: vizsgált jelenségeket határolják körül. Ált tudományos vizsgálatok kiindulópontjai - meghatározás: adott jelenség jellemző vonásainak összefoglalása - kategóriák: valamely összefüggés fogalommá süritése - reflexiós

kategóriapárok: bizonyos gondolati rendszerben csak egymásra vonatkoztatva van értelmük - tudományelmélet tárgya: - tudományterületek jellemzői - tudományok rendszerezése - tudományok fejlődési sajátosságai - tudományos kutatás módszerei - tudományos trv-k: jelenségek közötti lényeges - adott szinten - bizonyitott összefüggések - tudományos hipotézisek: jelenségek közötti összefüggésekre vonatkozó valószinü magyarázatok - paradigma: általánosan elismert tudományos eredmények halmaza, melyek x időszakban tudományos kutatók számára x problémák megoldásának modellje - világnézeti előfeltevésre épül - etikai jellegü elkötelezettséget is tartalmaznak (szabályok kutatásra, kutatási magatartásra vonatkozóan) - tudomány ezen keresztül érintkezik társadalmi környezetével - ismeretek ábrázolása + oktatás = paradigmák átadása - tudomány fejlődése = paradigmák váltakozása (régiek nem magyarázzák az egyre

több uj jelenséget - uj rivális magyarázatok - egy kiemelkedik) - tudományok 4 csoportja: - filozófia - természettudományok - társadalomtudományok - formális tudományok (pl.: matek, logika) - tudományok csoportositása: - alkalmazott és elméleti (tiszta) 2 - kvantifikált - nem kvantifikált 2. A társadalomtudományok sajátosságai - tárgy miatt eltérő vonások - társadalmi jelenségeket vizsgálnak, tárgya: a társadalmi lét összefüggései. Kutatási tárgya: az összefüggések problémája - társadalmi lét vonásai: - társ-i jelenségek emberi magatartásokhoz kapcsolódnak - nélkülözhetetlen mozzanat: nem létezik nélküle - aktiv mozzanat: közvetlen kapcsolódás - produktiv moz.: uj társ-i jelenségeket emberi magat hoz létre - konstitutiv mozzanat: előbbi értelme csak utóbbiban - különböző egyéni érdekek - utóbiak tudatosak, a tudomány felismerései befolyásolják - összetettség - objektivációból és társ-i viszonyokból

állnak - legfontosabb társ-i objektivációk: - munkaeszközök és termékek - szokások - nyelv - társ-i objektivációk összekapcsolják az emberi magatartásokat - történetiség - keletkeznek, történnek, elmulnak - fejlődés - kategóriák történetisége (fogalmak eltérő szintet képviselnek) - társ.tudományok sajátosságai: - társ-i trvszerüségek tendenciajellege - paradigmák sokfélesége - formációspecifikusak (csak adott időszkra érvényes trv-k) - érdekkötöttség (erősebb, mint természettudományoké) - nem csak magyaráznak, hanem a magyarázatok fölhasználhatóak is - irányzatok, iskolák - nincsenek értékmentes tények (emberi magatartásokkal kapcsolat) - különböző társ-i-pol-i erők törekvései = más-más problémák - társtud-i ismeretek fölhasználása is érdekkötött - bürokratikus funkció: fennálló berendezkedés stabilitása - kritikai funkció - legerősebb: szociológia, poltud., állam- és jogtud - lehetséges-e

értékmentes társtud? - marxizmus: - szükségképpen különböznek az érdekek az osztályok között - valóság megismerése a haladó osztályok érdeke, nem a hanyatlóké - a munkásosztály álláspontjára helyezkedés = a valóság megismerésének lehetősége - csatlakozni kell a mozgalomhoz, a társtud. funkciója: változtatás - vulgármarxizmus: - megforditja a marx-i tételt: ismeret akkor igaz, ha pártos - Max Weber: értékmentesség elve - Van (leiró) és Legyen (preskriptiv) megkülönböztetése - leiró kijelentésekből nem szabad normativakra következtetni 3 - leiró érvekésekben nem szerepelhetnek normativ kijelentések - értékitéletek jogosultságának elismerése - az értékelések mint létezők empirikus vizsgálatok tárgyává tehetők - adott cékitüzik tudományos értékelése - tudomány tudatosithatja a konkrét értékitéletek végső értékmércéit - értékitéletek aktiv szerepe a megismerésben - kritikai racionalizmus (Karl

Popper, Hans Albert) - weberi értékmentesség átfogalmazása - tényitéletek és értékitéletek megkülönböztetése - tudományos elemzés 3 szintje, ahol értékitélet lehetséges: - tárgy (megengedett) - tárgynyelv (nem megengedett) - metanyelv (megengedett az értékitélet) - minden tud-os problémamegoldás hipotetikus jellegü - kritikai felülvizsgálhatóság: - cáfolhatóság biztositja az értékmentességet - objektiv, értékmentes tudós nem ideális - kritikai elmélet (= frankfurti iskola; Max Horkheimer, Adorno) - értékmentességi elmélet birálata - kritika = társadalomkritika - elutasitja a mindennapi valóság tényértelmezéseit - empirikus-objektivista-pozitivista társtud értékmentessége csak látszólagos - előföltevés kell - cél: tapasztalati-leiró és értékelő-mozgósitó szempontok egyensulya - minden kitüntetett szubjektumot elutasit - C. J Friedrich: - elutasitja az értékitéletektől tartózkodó tudomány gondolatát -

értékelkötelezettség = a politika egyik legfontosabb adottsága - tudományok rendszerezése - tudományos vizsgálódás tárgya szerint (a módszer is szerepet játszik) - tudománycsoportok elmosódott határokkal: - történettudományok - gazdaságtudományok - szociológiai tudományok - pszichológiai tudományok - nyelvtudományok - irodalomtud. - hadtud. - állam- és jogtud. - a tudományos ismeretek rendszerezettségétől függ a kutatás - a rendszerezés nem teremt egységes fogalomrendszert, csak elősegiti - befolyásolja a változtatási javaslatokat - tudományágak határai: 1. totalitás-szemlélet: szintézis fontosságát hangsulyozza (minnél több módszer, annál több info) 2. analitikus szemlélet: minnél kisebb részt vizsgálunk, annál jobban megismerhetjük azt - rokontudományok veszik körül a tudományokat 3. Az állam és jogtudományok 4 - tárgya: a társ. állami és jogi jelenségei, azoknak a társ-ban elfoglalt helye és szerepe, más

társi jelenségekkel való kapcsolatai, fejlődésük és müködésük trvszerüségei - társadalomtudományok, de: - e jelenségeket nem csak az állam- és jogtudományok vizsgálják - az állam- és jogtudományok nem a politikai-jogi berendezkedés egészét vizsgálják - ezért: határT-n: kriminológia, jogszociológia, politikatudomány - gyakorlat = joggyakorlat + állami szervek tevékenysége - ázsiai tipusu társ: - jog és vallás, állam és egyház összefonódása - jogi normák vallási jellegüek, igy jog ismerői, alkalmazói: papok - szokásjog: szerep a laikus személyeknek is az igszolgban: adott T-i jog ismerői - állami tisztségek: - katonai ismeretek szükségesek - jótanácsok (bölcsességszabályok) az uralkodónak (ált. nevelők, papok adják) - államaparátus felső rétege: technikai szintü ismeretek kellenek - Görögo.: - filozófia megjelenése = társtud. csirái - világi jellegü, fogalmilag vizsgál - igszolg: egyes poliszok még

összekapcsolják vallást és jogot - jog: szokások + trv-k + népgyülési határozatok - Róma: - birodalommá vált polisz (magánjognak az áruforgalomnál egységes kell lennie, feladat: jog szekularizálása: szakismereti igény: jogász, jogászrend kialakulása) - jogi tanácsadás foglalkozás lesz, igy kell jogi képzés, jogi szakirodalom, jogi iskolák - jogtudomány ekkor: ismeretanyagot tanit, nem foglalkozik az állam kormányzásának kérdéseivel - bomló feudalizmus: - XII. sz: Bolognában majd más egyetemeken jogi oktatás indul - Ny-Eu: római jog recepciója, kánonjog - XII-XIII.sz-ig: jogismeret: papok, klerikusok - egyháziaknak megtiltják a római jog tanulmányozását: világi lesz - abszolut monarchiák hivatalnokai: jogászok, - + tudományok: kameralisztika (közgáz, földrajz, statisztika) - továbbra is filozófiai kérdés az állam, az uralkodó - kodifikációk: filozófiai és jogi megitélés összekapcsolódik - jurisprudencia

(jogalkalmazás) mellett: jogfilozófia - polgári átalakulás: - jogilag szabályozott közig: közigazgatási jogász (jogalkalmazás) - XIX. sz végétől: eredményesség, optimális döntés is fontos a közig-i jogászoknál - ezek alapján a joggyakorlat 3 tevékenységi T-e: - igszolg (jogvita eldöntése, pl.: biró, ügyész) - közigazgatási jogászi munka - szerkesztő jogászi munka (= kautelaris jogászat: elvont jogtételek kidolgozása, jogi dokumentumok szerkesztése) - jogi konzultáció (mindig vmelyik fentihez kapcsolódik) - jogtudomány 2 szemléletmódja: - de lege lata: hatályos jogot adottnak tekinti, ennek alapján keresi a helyes értelmezést egy adott esetben - de lege ferenda: kzp-ban a jogalkotás problémái, a jog tökéletesitése, uj jogszabályok. Kritikus a hatályos joggal szemben - az elkülönités az ujkori kodifikációk eredménye 5 - jogtudomány feladata? válaszok: - de lege ferenda tul van a jogon, más társadalomtudomány

illetékességébe tartozik. A jogtudomány a hatályos joggal foglalkozik - a jogtudomány akkor valódi tudomány, ha nem csak a jogi normák tudománya - Szilágyi szerint: mindkettőre szükség van, az kerül mindig előtérbe, amelyikre nagyobb szükség van az adott helyzetben - jogásznak milyen ismeretekre van szüksége? válasz: - optimális döntéshez szükség van a társ-i következmények ismeretére (főleg közigazgatási jogász, de biró esetében is) - de kauzális következmények ismeretét nem a jogtudományok nyujtják, hanem a társadalomtudományok, tehát a jogásznak szüksége van társadalomtudományi ismeretekre is - a társadalmi következményekkel kapcsolatos problémák tudományos vizsgálatának 3 módja: - joggal és jogászi gyakorlattal kapcsolatos társtud-i kérdések változatlanul az adott társtud.-hoz tartoznak - hagyományos jogtud. és társtud határT-in uj önállósodott jogi jellegü tudományok - egyes jogintézmények vizsgálata

esetén a jogtudományi kutatás foglalkozik azok társ-i oldalával - állam- és jogtud. rendszere: - általános állam- és jogtud. (állammal és joggal mint egésszel fogl) - állam- és jogbölcselet (állam és jog, mint egész: ált. szinten) - állam- és jogtörténet (állam és jog keletkezése, fejlődése) - összehasonlitó jogtud. (jelenkori nemzeti jogrendszerek között) - kzp-ban: a jogrendszerek sajátossága - alap: történeti kialakulás, fejlődés, struktura, jogforrási rendszer) - rokon tud: összehasonlitó politikatudomány - ágazati állam- és jogtud.-ok (állam és jog részT-i, ált jogrendszert követve) - tételes jog egye-egy ágához kapcsolódnak - jogágak és jogtudományi ágak különbsége: - jogág = jogszabálycsoport; mindig nemzeti - jogtudományi ág = tudományos fogalmak és nézetek rendszere; nemzetközi - tételes jog: saját fogalmainak tartalmát meghatározza - jogtudomány: tételes jog fogalmai + tudományos fogalmak -

segédtudományok (önálló tudomány jogi vonatkozásu részei) - pl: kriminalisztika, kriminálpszichológia - tudományos módszer: olyan azonos elméleti alapon nyugvó szabályok és elvek rendszere, amelyknek az a funkciója, hogy fokozzák a tudományos kutatás eredményességét - objektiv oldala: felismert trvszerüségek - szubjektiv oldala: jelenségek e trvszerüségen alapuló vizsgálata - módszer szintjei: - alapvető - valamely tudományos iskolára, irányzatra jellemző paradigma olayn általános elveit és előirásait tartalmazza, amelyek megszabják a lehetséges problémák körét és megoldásának fő módját - érvényességük a kutatás egészére kiterjed - Pl.: dialektikus materialista módszer - dialektikus trv-k és katgóriák rendszere - = dialektikus logika - absztrakt és konkrét egysége - tudományosmegismerés: absztrakttól konkrétig eljutás - több absztrakció konkrétabbá válik 6 - általános (kutatás egész menetére kiterjed,

de vmelyikük elveinek figyelmen kivül hagyása csak korlátozza a kapható ismeretek körét) - történeti-genetikus módszer - politikai-jogi jelenségek keletkezése, fejlődése - rendszerelméleti módszer - politikai és jogi jelenségek politikai-jogi rendszerben játszott szerepe, kölcsönös egymásra hatások - összehasonlitó módszer - általános érvényességü, szükséges - társadalmiság és összetettség jellemzi - sajátos kutatási módszerek (a kutatás meghatározott szakaszában érvényesek) Cél: tények vizsgálatának eredményesebbé tétele. Egyes módszereken belül mószerek, technikák) 1. polemikus-kritikai - más felfogások belső ellentmondásosságának feltárása (immanens kritika) 2. fogalomelemző-logikai saját álláspontból következő tételek logikailag ellentmondásmentes formában való kifejtése 3. dogmatikai - normák, fogalmak összefüggéseinek formális logikai elemzése 4. szociológiai 5. statisztikai 6. pszichológiai

1-3.: nyelvi formában megjelenő objektivációk formális logikai elemzése 4-6.: állami és jogi jelenségek szempontjából fontos tények és azok társadalmi összefüggéseinek megállapitása 4. Az állam- és jogbölcselet (ÁJB) - elméleti, filozófiai jellegü általános állam- és jogtudomány - állami és jogi jelenségek egészét átfogja - ÁJB és szakjogtudományok viszonya: általános a különöshöz - erős nemzetközi jelleg - tárgya: az állam és a jog lényeges tulajdonságaira, összefüggéseire, objektiv trvszerüségeire vonatkozó problémák - elméleti jellege: jelenségek közvetlen időbeli és térbeli megjelenésétől elvonatkoztat - filozófiai-világnézeti jellege: állam és jog szerepe a világban, összefüggés jog és valóság között - ÁJB tehát általános, elméleti és filozófia-világnézeti állam- és jogtud. - témakörei: - genetikus problémák (állam és jog genezise, fejlődése) - állam és jog fogalma - állam és

jog belső szerkezete és egymáshoz való viszonya (struktura) - állam és jog társadalmi hatásának, funkciói (funkcionális prob) - állam és jog helyessége (axiológiai prob.) - állammal és joggal foglalkozó gondolkodás történetének kérdései - állam és jog kutatásának tudelméleti + módszertani kérdései - paradigmák különbségei: - állam és jog önmagában, vagy társ-i összefüggésekkel vizsgálható 7 - Szilágyi: nélkülözhetetlen a társ-i összefüggések elemzése - állam és jog együtt vagy külön - együtt: együtt keletkeztek, egymást kölcsönösen feltételezik - Szilágyi: is-is (lényegük önmagukban és nem rajtuk kivül van) - állam: állam fogalmi ismérvei, modern állam vonásai - jog: jogi normák képződése, strukturális kérdések - teljes elkülönités (gyakorlatban nincs) - állam és jog fogalmának megragadása - jogi jelenségek 3 szintje: - trv-ben megfogalmazott jogi norma (= pozitiv jog) - emberek

magatartásában ténylegesen megvalósuló jog - jogra vonatkozó elvek - jogi gondolkodás 3 szemléletmódja: - természetjogi (jog az, ami bizonyos elveknek megfelel) - jogpozitivizmus (jog az állam által alkotott norma) - jogszociológia (jog az, ami megvalósul) - mit tekintenek az ÁJB feladatának - jogfilozófia, jogbölcselet: pozitiv jog értékelése - jogelmélet, jogtan: 0 értékelés II. AZ ÁLLAM ÉS A JOG EREDETE 1. Az állam és a jog eredetéről általában - folyamat: primitiv társadalmak államilag szervezett társ-kká alakulnak - állam, jog és politika kialakulása 1 fejlődési folyamat mozzanatai - állam keletkezéséről kifejtett nézetek az állami berendezkedés legitimációjával kapcsolódtak össze a XIX. század 2 feléig, ekkor: - szociáldarwinizmus: különböző népcsoportok, társ-k közötti konfliktusok révén jött létre az állam - marxizmus: adott társ-on belüli konfliktusok utján jött létre az állam, a fejlettség egy

bizonyos fokán objektiv társadalmi szükséglet (nélküle már nem biztositható az ujratermelési folyamat zavartalansága - hóditási elmélet: az állam egy népcsoport másik által történő meghóditása és tartós alávetése révén jön létre - F. Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete 1. technikai fejlődés miatt többlettermék 2. ez kereskedelmet, árutermelést hoz létre 3. ez vagyoni differenciálódáshoz vezet 4. a vagyonos osztály magántulajdonának védelmére jön létre az állam - következmény: - társadalmi fejlődés eredménye - alap a tőkés állam megdöntésére folytatott harchoz - igy megfogalmazható az állam elhalására vonatkozó hipotézis - ázsiai fejlődésre alapozott elmélet - osztálytársadalmak kialakulása: társ-i munkamegosztás oka - igy: föld köztulajdona alapján is lehetséges kizsákmányolás - vezetőréteg mindinkább privilégizált helyzetbe kerül, kizsákmányoló osztállyá válik, saját

érdekei védelmében: közhatalom állam lesz - evolucionalista elmélet - állam kialakulásának kezdete megelőzi az osztályok kialakulását 8 - az emberi társ. kialakulásának jellemző vonásai: 1. ember és társadalom elválaszthatatlan 2. fejlődés nem elrendelt módon, hanem alternativákkal zajlott le 3. emberi társ kialakulása számos tényező összekapcsolódása révén 4. társadalmi normák: a biológiai determináltságot a magatartás társ-i meghatározottsága váltja fel (csoport: feltétlen egyesülés, de szabályozandó: táplálkozási és szexuális ösztön korlátozása - emberi tevékenységek elkülönül, igy társadalmi lét szférái: - családi és nemi kapcsolatok (emberi élet ujratermelése) - gazdasági (anyagi javak megszerzése, elosztása) - intézményi (közélet szervezése, konfliktusok rendezése) - szellemi (politika) - egyenlőtlen fejlődés - népek között - adott népen belüli társadalmi lét szférái között - a

fejlődést 3 evoluciós mechanizmus teszi lehetővé: - variációk kialakulása - variációk szelekciója - szelekció során fennmaradt variációk stabilizálódása - a fejlődés progressziv szakaszainak 3 egymást követő történeti utja - ázsiai - antik - germán 2. Az ősi társadalmak szervezete - őstársadalom = a legelső emberi közösségek = primitiv társ = ősközösség - létrejött: 40000 évvel ezelőtt A) első államok = uj, különálló társ-i gazd-i formáció B) korai civilizációk társ-i, gazd-i formációja = ősi társadalmaké - indok: termelő egyének, közösségeik és föld kapcsolata ugyanaz: - az egyének csak mint a közösség tagja viszonyulhatnak a földhöz - i.e 10000-ig: gyüjtögető, halászó, vadászó életmód (zsákmányoló társ) - i.e 12000: megkezdődik a termelő közösségek kiválása - területi csoportok, majd nemzetségek (nemzetségi társ) - földmüvelés következtében: törzsi-nemzetségi társ. bomlása,

helyette T-i alapon: faluközösségek, ezekből alakul ki az állam (ázsiai termelésimód) - korai zsákmányoló társ-k legősibb társ-i egységei: területi csoportok (hordák: 20-50 fő) - termelési közösségek voltak (zsákmányoló jelleg szerszámkészitéssel) - időnként táborhely változtatása (+ pihentett T védelme!) - tulajdonviszonyok: - föld közös használata - föld más csoportoktól való védelme - nem igénylik a normák általi szabályozást - munkamegosztási viszonyok: - kis csoportok, ugyanazt a munkát végzik - elosztási viszonyok: közös fogyasztás - együttélés intézményes formái - társ-i rend megerősitése (tagok magatartása feleljen meg a kialakult viszonyoknak) - konfliktusmegoldás 9 - vezetés (koordinált tevékenység) - fenti 3: a politika ezek megoldásaira irányul - intézményi megoldások: - társadalmi normák - döntések meghozatala és érvényesitése - szokások (tilalmak öröklődése a tudatokban) - nemi

kapcsolatok szabályozása 1. endogám: befelé házasodó 2. időszakos tilalom (tabuk), igy más T csoportjaihoz mennek 3. belső házasság megtiltása, exogám csoportok - normarendszer - cimzett: közösség - normák létrehozása és követése spontán, természetadta - megsértés: közvetlen szankcionálás (mindenki mindenkit ismer) - csak ösztönhöz kapcsolódó szankció hatásos (testi sértés, halál) - magatartáselőirás és szankció - szankcióról csak akkor beszélünk, ha arra vmilyen norma megsértése miatt kerül sor) - konfliktusmegoldás: közvélemény (vmelyik fél mögé áll) - idővel: egymás mellett élők T-i csoportot alkotnak: szegmentáris társadalmak (egységeik önállóan is életképesek) - párválasztási szabályok következménye: - áttekinthető rokoni kapcsolatok - nemzetségi társ. kialakulása - nemzetségi társ. jellemző vonásai: - közös név - saját T - exogámia - fejlődés 3 szintje: - társ. szerveződés alapelve

(vérségi hovatartozás jelentősége nő) - intézmények szintje (közügyek eldöntése egyre inkább személyekhez, csoportokhoz kötődik) - társ. kzpositottsága és egyenlőtlensége (földmüveléssel egyenlőség felbomlik - törzsi nemzetségi társ. - alapvető társ-i egység: nemzetségek (egymástól vérségi alapon különülnek el) - átfogó társ-i egységek: testvérnemzetségek - több testvérnemzetség: törzs - több törzs: törzsszövetség (külső fenyegetés hatására) - nemzetségen belül család alakul ki - nemezetségi szervezet funkciói: - megszabja a rokonság számontartásának ágát - klán: anyai ág - gens: apai ág - klán-gens: mindkét ágon - megszabja a párválasztási lehetőségek körét - exogám közösségek - megszabja, hogy az uj család a fárj, vagy a feleség nemzetségének keretében él és termel-e (patrilokális, vagy matrilokális) - megszabja a nőknek és a férfiaknak a társ-ban elfoglalt helyét - megszabja, hogy

ki kit köteles támogatni - nemzetségi szervezet, mint termelési szervezet alapegysége: nemzetségi közösség (= nemzetség + házastársak + nem rokon gyermekek - más nemzetségekben élő tagok) 10 ellen) - zsákmányoló jelleg - vadászat, nagyvad-vadászat jelentősége nő - időleges letelepedés - tul.viszonyok: - föld = közösségi tul. (védelem + használat) - munkamegosztás: - zsákmányolás: közös - termelés: egyedi - nemek között is - elkülönült feladatok jelennek meg - érdekazonosság (egyenlő szükségletek kielégitése) - nemzetségi szervezet mint közélet szervezete: - társ-i normák + döntéshozatal (cél: védekezés külső és belső konfliktusok - szintenként tagolt primitiv önkormányzat - közvetlenül vagy választott képviselő utján dönt a közösség - kevés tisztség, nincs állandósult hierarchia - döntéshozatal: tekintélyelvü - tagolt: fontos a nemzetségi és a törzsszövetségi szint - nemzetség szintjén:

nemezetségi tanács (mindenki tagja) - háboru és béke kérdésében dönt (törzs beleszólhat) - vezetőket választ - vadászatokról dönt - vérbousszu, vérdij megállapitása - nemzetségbe befogadás - nemzetségi vezetők (kisebb ügyekben döntenek, korlátozott hat.) - big man (személyes tulajdonságok alapján választják) - később: állandósult funkciók: - békebeli vezető - hadvezér - vallási vezető - hat. alapja: elfogadottság (elmozdithatóság is) - személyes képességeket veszik figyelembe - 0 kényszeritő eszközök a végrehajtáshoz, 0 közhatalom - 0 kiváltság (primus inter pares) - tradiciók, szokások ált. mindig választ adtak - törzsszövetség szintjén: nemzetségek választott képviselőiből álló, ellenőrzött törzsi tanács (de mindenki részt vesz) - háboru és béke - szövetségkötés - 0 erőszakszervezet (csak közösség fegyveres ereje) - normarendszer (szinte mindenre van szokás) - életkorhoz és x rokonsági

pozicióhoz nagyobb tekintély = általában döntés - mitikus elemek, természetfölötti lények kapcsolódnak (kezdetben: ők védelmezik, majd: ők kreálják a normákat, igy: varázslók, papok szerepe nő) - szabályok önkéntes követése a jellemző - nemzetség, mint kultikus összetartozást biztositó szervezet - mitoszok, kezdeti vallásosság, ritusok - funkció: összetartozástudat növelése 11 3. Az ősi társadalmak differenciálódása A hierarchikus nemzetségi társadalmak - 10-12000 évvel ezelőtt: minőségi differenciálódás - ok: neotermikus éghajlati viszonyok 1. szakasz: - specializált vadászat, x állat- és növényfajták kiválasztása 2. szakasz (neolit forradalom): - állatok és növények háziasitása - időleges letelepedés - erdőirtásos földmüvelés (ha kimerül tovább vándorolnak) - nemzetségi földközösség, időleges családi földbirtoklás és zárt naturálgzadálkodás egysége 3. szakasz: - hierarchikus nemzetségi

társadalmak kialakulása (egalitáriusból) - földközösségi forma virágkora - állandó letelepedés, mezgazra való áttérés - törzsfőnökség alakul ki (örökithető lesz) - jobb irányitás háboruban, védekezésben, kormányzásban - kölcsönös ajándékozás (ajándék ujraelosztása) törzsfő és követői között - közösségek közötti csere, ujraelosztás: vezetők feladata - közös őstől való leszármazás távolsága alapján hierarchizálódik a társ. - ősök vallásos kultusza, igy főnök (legközelebbi az őshöz) vallásos tisztelete = teokrácia - 0 erőszakszervezet, engedelmességet a vallási közösség biztositja - közjog csirája: főnököt, hierarchiát védő tabuk, fontosabbak: vallási megerősités - normák érvényesitésének fórumai: papok, főnökök (nem kikényszerithető, de tekintély alapján elfogadott döntések) - szankciók kibővülése - differenciálódás két legfontosabb ága: - folyóvölgyek: öntözéses

földmüvelés - füves sztyepp: nomád állattenyésztés 4. Az állam és a jog kialakulásának ázsiai utja - "ázsiai" = legkorábban ott ment végbe (hasonló pl.: Amerikában is) - ázsiai tipusu államok alapja az ázsiai termelési mód: 1. tágabb értelemben: folyamatosság (fejlődés során termelés mozzanatainak kapcsolata nem változik) 2. szükebb értelemben: különbség, megszakitottság = köztulajdon, állam adóztató és rdisztributiv tevékenysége - az ázsiai ut nem feltételezi más civilizációk, államok létezését - mezopotámiai forma (közvetlen előzmény: öntözéses földmüvelő társ.) 1. szakasz: egyszerü faluközösség - folyóvölgyekben letelepülő földmüvelő közösség - módosulások: - fejlett földmüvelés adta lehetőségek - többlettermék - kis T-n való állandó letelepülés - népszaporulat - nagy népsürüség - nagyfoku szervezettség 12 keretek között - vizgazdálkodáson alapul = sajátos

szükségletek - közösségen belüli munkamegosztás (1., 2 miatt) - változás a földközösségi formához képest: - vérségi rokonsági szervezet marad, egyben T-i elv lesz - faluközösség és család között munkamegosztás - közösségi munka szerepe: 1. közösség részére végzett munka (vallás!) 2. koordinált munka (vezetés) - családok birtokába került föld + föld közösségi tulajdona - családi autonómia: különös érdek megjelenése - többlettermék - elosztási viszonyok - kézmüvesek, funkcionárusok (nem termelő munka) - tartalékképzés - hierarchia, teokratikus törzsfőnökség marad - funkcionális munkamegosztás = privilégizáltság - kezdetben nem, csa később = vagyoni differenciál. - alapvető érdekazonosság marad = közösségi hatalom - de: kényszeritő-, büntetőeszközök - norma-érvényesités (vallásos köntös) egyre inkább rögzitett eljárási - uj problémák: népesség nő = földéhség = faluközösségek

közötti konfliktusok + vizszabályozás problémái = nagyobb egység kell 2. szakasz: városközösségi állam (ie IV évzrd vége) - a nagyobb terméktöbblettel rendelkező falukzözösségek uralkodó pozicióba keülnek - gazdagabb nagycsaládok a centrumba települnek - területi szerveződés szerepe nő - termelőközösség 3 szintü lesz: 1. nagycsaládi közösség 2. faluközösség (szomszédsági házközösségek T-i egysége) - házközösségek különbirtoka - faluközösségi célokat szolgáló T (pl.: kutak) 3. városközösség - közösségi munka - alapvető politikai, katonai, adminisztrativ egység - közügyek intézői: különálló réteg (papság, világi-hivatalnoki arisztokrácia - feje: papi fejedelem - "félállam" (faluközösség vezetőin keresztül még ellenőrzi a városközösséget) - külső támadások + öntözőrendszerek védelme: egyesités = katonai vezető réteg előtérben = fizikai kényszerités vál dominánssá 3.

szakasz: despotikus birodalom - akkádok valósitják meg az egyesitést - város marad adminisztrativ egység közösségi szervekkel - politikai egység - közösségi földtul = despota tul.-a - szabadok függése, adó- és közmunka fokozódik - akkádok összeomlása után sumérok - radikális ujjászervezés - uralkodó = isteni lény - nemcsak jog a földekre, hanem be is vonja 60%-át a királyi gazdaságba (maradék: faluközösség önkormányzatostul) 13 - királyi gazdaságban dolgozó függő szabadok - királyi gazdaság tagolódása: 1. közvetlen királyi gazdaság 2. templomgazdaság 3. artisztokrácia pszeudolatifundium - ázsiai tipusu állam és jog kialakulásának közös jellemzői: - lassu átalakulás, sokáig megőrződnek a nemzetségi társ. intézményei - d0ntő tényező a koordinált közösségi munkavégzés, elvonás-elosztás - állam kialakulása nem a magántul. alapján ment végbe (közösségi forma) - terméktöbblet elvonása marad, de a

vezető réteg érdekében használják fel - egyes társadalmi rétegek elkülönültek - ázsiai tipusu társ. másodlagos létrejötte: az eredeti állam hóditás áldozata lesz, a hóditó átveszi a korábbi vezető réteg szerepét, de erősebb hatalom. + rabszolgák jelennek meg Osztályok kialakulása az állam kialakulásának következménye és nem oka - megjelenik a szokásjog - ázsiai tipusu állam és jog jellemzői - társ-gazd-i alapja: közösségi és egyéni termelőtevékenység államilag szervezett egysége - közösségi: nagyobb szervezettség igénye miatt - egyéni: leghatékonyabb, ha x T-n minden müveletet ugyanaz végzi - termelő érdekeltsége alapvető, igy rabszolga őt nem helyettesitheti - termelők nagy része: csak adóztatásban mutatkozik a függés - többlettermék egy részének elvonása kizsákmányolásba csap át, később adóztatás lesz - faluközösségi rendszer = T-i alapu szerveződés kifejeződése - faluközösség: naturális

gazdálkodás = saját szükségletre termelnek (állam kialakulásánál is változatlan, csak másnak adóznak = nem alakul ki belső felhalmozás, csak extenziv ujratermelés = magát termeli ujra több példányban) - állam társ-i rendeltetése - az ujratermelés biztositása - védekezés a külső hóditásokkal szemben - közvetlen termelők függőségének biztositása - termelőtevékenység közös elemeinek megszervezése - többlettermék centralizált elvonása (közösségi lét folyamatosságának biztositása) - vallásos ideológia, összetartozástudat, normák követésének biztositása) - fenti feladatokat ellátó arisztokrácia vezető szerepének biztositása - állami-jogi berendezkedés jellemzői: - centralizáció, despotizmus - despota: trvhozó, legfőbb biró, hadvezér, igazgatás, legfőbb pap - néptől elkülönült közhatalom - nagylétszámu államapparátus - faluközösség változó hierarchiája - vallási-egyházi elemek - despota = világi

+ egyházi vezető - papság = világi + egyházi funkció - normák = vallási jelleg 5. Az állam és a jog kialakulásána antik utja - ázsiai termelési módhoz való viszony: - hasonló kiindulópont 14 - közélet nemzetségi szervezettsége - faluközösség kettőssége (közösségi, és magán földtul.) - antik társ = azsiai termelési mód meghaladása, tagadása - antik fejlődés feltételezi az ázsiai módot - azsiai tipusu társ. és a katonai demokrácia kölcsönhatásaként jön létre - katonai demokrácia: - nomád pásztortársadalmakra jellemző törzsfőnökség - az antik és germán államalakulási ut szükségszerü előzménye - társ-gazd-i alapjai: - nomád legeltetés = kollektiv erőfeszités - bővitett ujratermelés = egyoldaluság bővitett ujratermelése (csak állattenyésztés) - erőszakos fellépés a földmüvelő társ-kkal szemben: csere, vagy rablóháboru - állandó háboruskodás okai: - kimerült T-k helyett uj kell -

rablóháboruk (gyenge társ-k ellen) - lesüllyedt szabadok igy keresnek kiutat - földtul.: végig közösségi, nem jelennek meg magántul-i egységek - ingó dolgok válnak csak elsajátithatóvá (család, vagy egyén) - a háboruskodás szükségszerü mozzanata e termelési módnak (- földmüvelés: ingó dolgok a föld tartozékai; állattentyésztés: a föld a csorda tartozéka) - katonai jelleg: - militokrácia (katonai életmód): presztizs a katonáskodáshoz kapcsolódik (nem életkorhoz, vagy kultikus ismeretekhez) - közösségi szervezeti formák - nemzetségek alapvető egységek, de tagjai az alávetettek és a csatlakozók is (előnyös, mert haderő is nő) - domináns egység: törzs (háborus teljesitménye a legnagyobb) - vezérnemzetségek, vezértörzsek: alávetés során alakulnak ki - rokonság és területi vonások együtt jelennek meg - társadalmi-vagyoni differenciálódás - nemzetségi arisztokrácia megjelenése - alapja: ingóvagyon,

állatállomány örökölhetősége - katonai vezetők kiemelkedése - alap: személyes tulaljdonságok - zsákmányból való részesedés nagyobb - vezérek állandó kisérete (rablóhadjáratok során jelenik meg) - közéleti szerveződés - 3 szintes katonai demokrácia - népgyülés - tanács - tisztvis. (főleg hadvezérek) katonai fegyelem = hadvezérek döntéseinek kikényszerithetősége - nomád birodalmak: rövid életüek, egy törzs vezetése alatt - demokrácia: nomád hadsereg = nomád társ. egésze (0 néptől elkülönült közhatalom) - egyenlő lehetőségek az egyenlőtlenségek megszerzéséhez - egyenlőtlenség mértékét a közösség határozza meg - katonai demokrácia: pszeudo állam (nomád birodalmak is) 15 - történelmi szerepe - sok esetben lovas nomádok hozzák létre az ázsiai tipusu állam másodlagos alakzatát - antik és feudális társ. szükségszerü előzménye - hóditó társ + meghóditott társ kölcsönhatásaként - az antik

társ. és állam kialakulása - közvetlen előzmény: mükénei társ. (ázsiai termelési mód görög vált) - 0 öntözés, kevés lehetőség földmüvelésre - erőteljes T-i tagoltság (centralizált bir.- nehéz kialakitani) - kedvező hely kereskedelem szempontjából - állattenyésztés és kertgazdálkodás jelentős - igy kisebb szerep a mezgaz-i közmunkának, családi munka jelentősége nő = családi gazdaságok differenciálódása, családi önellátás felbomlása, cserekapcsolatok fejlődése - föld: közösségi tul., de: - föl nem osztott földeket arisztokrácia nem alakithatja állami vagy templomgazdasággá - magántul-ná válás tendenciája: - alacsonyabban fekvő földeket időnként ujraosztják - teraszokon: sokáig egy család birtoka - kereskedelem: arisztokrácia vagyona nő (kevésbé érdekelt a földközösségek terméktöbbleteinek kisajátitásában) - igy: uralkodó osztály katonai és nem papi jellegü - legfőbb bevétel: hadizsákmány

és kereskedelmi haszon - kockázat miatt differenciálódik - politikai berendezkedés - állam élén a király és a hadvezér - katonai jellegü alérendelt közhivatalok - tekintélyes családfőkből és katonai arisztokrácia képviselőiből álló tanácsok - ázsiai tipusu városállamok összeomlása - külső hóditások - majd a meghóditott városokat később a dórok hóditják meg - hatás: - hanyatlás - állam felbomlása - családi gazdaságok csaknem teljesen önállóak lesznek - közösségi tagság földmagántul.-t feltételez - közlegelők és elöljárók földjei maradnak közösségi tul. - egyes földközösségeken belül: antik termelési mód alapja = föld kozés magántulajdona - társadalmi rétegződés és politikai berendezkedés hóditás szerint: 1. harcias pásztortörzsek uralma alá kerülő családi gazdaságra épülő falvak (pl.: dór hóditás - Spárta) 2. elszigetelt földközösségek egyesitése (pl: Athén) - menekültek miatt

intenziv termelés - támadások miatt védekezés - igy: egység kell, uj pol-i szervezet: antik polisz - minden közföld állami tul. lesz - megmarad a közösségtagok földmagántul-a is. - ázsiai társ. maradványainak visszaszorulása - poliszok: ismét vagyoni differenciálódás, hierarchia 16 differenciálódást - tisztvis. kiemelkedése - családi gazdaság irányitása + közügyek intézése - dolgozó földmagántulajdonosok - eleinte azonos nagyságu T-n - de: ujrafelosztás elmarad, igy nem egyenlitik ki a 1. kevés élelmiszertartalék = kölcsön 2. visszafizetés elmaradása = parcella átadása 3. parcella átadása = magánul nő - eladósodottak: bérlők, vagy idegenben rabszolgák (földtul. elvesztésével közösségi tagságot is elvesztik!) - osztályharc (kézmüvesek is az arisztokrácia ellen) - állam társ-i szerepe és funkciói - közmunkák megszervezésének funkciója eltünik - többlettermék elsajátitása helyett adóztatás -

hadviselés nagy szerepe (közösségtagok együtt) - uralkodó osztály és állam nem különül el - elválás: uzsora esetén - hitelezők magánemberként igázzák le adósaikat - állam: csak birói védelem az arisztokratáknak - folyamat vége: nemzetségi arisztokrácia helyett vagyoni - állam szervezeti felépitése - három elemből álló szervezet marad - minden városközösségben népgyülés és tanács (tagja a király is) - hivatali (királyé is) birtokok használatáról dönt - gyülések között tanács: igazgatási hat. - fegyverforgató szabadok gyülése: - háboru és béke - hadisarc, hadizsákmány - állami földek ellenőrzése egy bizonyos fokig - király: választott, tanács előzetes jóváhagyásával dönt - földmagántul. gyarapodásával: arisztokratikus köztársaság - tanács: főhatalom (földtul.-hoz kötött tagság) - külön hadsereg, néptől elkülönült közhatalom - területi elv - rabszolgatartás általánossá válása -

adósrabszolgaság megszünése = - föld nélküliek a közösség tagjai maradnak - földet szerző idegenek nem lesznek poliszpolgárok - adósrabszolgák többletterméke helyett idegen rabszolgák - ipar - mezgaz (földmüvespolgárok továbbra is családtagjaikkal) - elsődlegessé csak a római fejlődésben váltak - hatás: - állam kegyetlen fizikai kényszert is alkalmaz (ritkán, inkább a rabszolgatartók törik le az ellenállást) - rabszolgautánpótlás szükségessége = háboruk = katonai jelleg erősödése = elkorcsosulás (+ rabszolgák tönkrevágják a szab. parasztokat + kézmüveseket) - az antik tipusu állam és jog jellemzői - különböző (kialakulás, osztályharc, birodalommá válás szerint) - antik államtipus társadalmi bázisa: kettős tulajdonforma 17 - sajátos belső dinamika: 1. magántul jelentősége nő 2. adott szinten rabaszolga-felhalmozás 3. rabszolga-ujratermelés = háboru 4. háboru = katonai erő, katonai hatalom 5. katonai

erő gyengülése = bukás - társadalmi rendeltetése: - társ-i szükségletet elégit ki létrejöttük - ujratermelést biztosit egy ideig - funkciói: - uralkodó osztály vezető szerepének biztositása - rabszolgakizsákmányoláshoz szükséges kényszer biztositása - külső védekezés és hóditás - gazdasági élet szabályozása - ideológiai funkció (vallási kultuszok támogatása) - különbség a nemzetségi társ-hoz képest: - vérségi elv helyett T-i - néptől elkülönült közhatalom (fegyveres erő nem a fegyveres lakosság egésze) - többlettermék egy részének elvonása (adó) az államaparátus fenntartására - osztályharc jogilag szabályozott - politika nem = állami tevékenység, hanem + polgárok politizálása - államaparátus és uralkodó osztály részleges elválása - uralkodó osztály hatalma földmagántul-n alapult (nem poszton) - igazgatás és biráskodás szervei nem válnak el teljesen - vallásos előirásoktól elkülönül,

világi lesz a jog 6. Az állam és a jog kialakulásának germán utja - feudális államok kialakulásához vezet (először a germán törzsek) - előzmények: - faluközösség (ketős jellegü) - közélet nemzetségi szervezettsége - katonai demokrácia - fejlett mezgaz-i technika - katonai demo. és római magántul találkozása - kialakulása (2 oldal: Róma válsága és germán nemzetségi társ. bomlása) - Róma válsága (= antik társ-gazd-i formáció + rabszolgatartó termelési mód válsága) - gazd-i válság: - rabszolga nem érdekelt a termelésben - ezért: kolonátus (katonáknak föld ellenszolgáltatásért) - pol-i válság: - birodalom védelmét képtelen biztositani - államszervezetet képtelen eltartani - elidegenedés a lakosságtól (adók) - összeomlás = állami tul. eltünik, marad: magántul - germán nemzetségi társ. bomlása - rablóhadjáratok a RB ellen - hadjáratok egy vezér és kisérete vállalkozásai lesznek = vagyoni

differenciálódás, kiséret állandósulása - Róma összeomlása = rablóhadjáratok helyett hóditás = letelepedés + meghóditottak alávetése (állandósult kiséretek végzik) - saját nemzetségen belüliek alávetése is - elkülönült közhatalom, T-i alapu szerveződés, adó 18 - a feudális állam és jog jellemzői - társ-gazd-i bázisa = feudális termelési mód (feudális földtul) - magántul jellege erősödik, magántulajdonos: hatalmi feladatok - jobbágyság. Következménye: - bővitett ujratermelés miatt kényszer, de magán formában - feudális földtul. korlátozása - jobbágyság megvédése más földesuraktól - államhatalom decentralizáltsága, jogi partikularizmus - pol-i jellegü tulajdonviszony (földesurak: állami funkciók) - immunitás intézménye - általános jogelv: a helyi jog elsőbbsége az országossal szemben - nyilt politikai és jogegyenlőtlenség (rendiség - rendiség: nem csak jogegyenlőtlenség, hanem jogi

szabályozás = védelem is - feudális uralkodó osztály hierarchiája (+ földtul. hierarchiája) - földT hübérbe adása = + politikai jogok is - hübéri viszonyok elsődlegessége országhatárokkal szemben is - állami jelleg elmosódottsága - pol-i hatalom egyszerre állami és magán - egyház nagy szerepe (pol-i + idológiai + inkvizició) - társadalmi rendeltetése: feudális termelési mód biztositása. Funkció: - elnyomottak ellenállásának elnyomása - feudális tul + azzal járó jogok védelme - pol-i és jogi egyenlőtlenség, hierarchia biztositása - egyházzal együtt antifeudális ideológiák üldözése - külső védelem + hóditás - fejlődésének 4 szakasza 1. korai feudális állam - feudális termelési mód kialakulatlansága - gyakran hóditások, legfontosabb szerv: fegyveres szervek - törzsi vezérek hatalma királyé, törzsi tanácsé királyi tanácsé lesz - szabad harcosok gyülése marad (befolyásolják) - katonai-gazdasági tisztvis:

rendőri és biráskodási funkció is - államaparátus = feudális uralkodó osztály 2. feudális széttagoltság állama - alapja: feudális nagybirtokosok uralma, szabad parasztság felszámolása, kereskedelem jelentéktelen szere - pol-i hat: feudális arisztokrácia kezében, feudális anarchia - királyi hat: ténylegesen csak saját birtokán - feudális uralkodó osztályon belüli érdekazonosság = kollektiv szerv (királyi udvar, tanács) 3. rendi-képviseleti monarchia - uralkodó kzpi-hatalmát a rendekkel megosztja - alap: pénzviszonyok fejlődése: pénzjáradék szedhető - polgárság és köznemesség az erős hatalomban érdekelt - királyi biróságok hatásköre bővül - jogi partikularizmus visszaszorul 4. abszolut monarchia - centralizáció, áru és pénzviszonyok továbbfejlődése - uralkodó támasza: zsoldoshadsereg, hivatalnoki apparátus 7. Az állam és a jog kialakulásának és a prekapitalista állam- és jogtipusok közös 19 jellemzői: -

1. Az állam és a jog kialakulásának mindhárom utján egyidejüleg és egymással kölcsönhatásban jött létre - 2. Állam és jog kialakulására csak a földmüvelésre való áttérés és állandó letelepedés után került sor - 3. Állam és jog kialakulása hosszabb folyamat Jellemzői: - intézményi szféra belső fejlődése (vezetők különválásához vezet) - termelőtevékenység fejlődése, többlettermék megjelenése - munkamegosztás a fenti következményeként - közösségek közötti érintkezés, cserekapcsolatok, hóditás - természetes szaporodás (uj szükségletek + érintkezés) - tulajdonviszonyok átalakulása, vagyoni különbségek kialakulása - 4. Állam és jog társadalmi szükségletként jött létre - 5. Állam és jog osztályjellegü (egyenlőtlenségeket stabilizál, ujakat teremt) - 6. Állam kialakulásának jellemzői: elkülönült hatalmi szervezet, területi alapu szerveződés, adóztatás - 7. Gazdaságon kivüli kényszer,

erőszak, nyilt politikai és jogegyenlőtlenség Legfontosabb termelőeszköz a föld. III. A MODERN ÁLLAM, POLITIKA ÉS JOG KIALAKULÁSA 1. A kérdésről általában - két történelmi vizválasztó: 1. neolit forradalom 2. modern állam kialakulása (= polgári társadalom és politikai állam elválása) - polgári társadalom: az anyagi életviszonyok szférája, magántársadalom, amelyben a társ-i különbségeknek nincs közvetlenül politikai jellege 2. A polgári társadalom és a politikai állam elválásának folyamata - kiindulópontja: a ny-eu-i feudális társadalom és állam - döntő a gazdaság és politika összefonódása - feudalizmus = politikai hatalom privatizációja (hierarchikus dekoncentráltság) + a jog a hatalom függvénye, nem annak korlátja - köz- és magánélet összefonódása - minden magánszféra politikai jellegü - vallásos világkép, egyház és állam összefonódása - politikai állam kialakulásának előfeltétele: a politika

elvilágiasodása = szekularizáció - kezdetben: császári hatalom tisztán világi lesz - majd: reformáció, vallásháboruk - vallási igazságnál fontosabb a békét biztositó kzpi hatalom ("Párizs megér egy misét") - következő lépés: szabad vallásgyakorlás (vallás állami szempontból közömbös = első modern politikai szabadságjog - kálvinista egyház: egyház és állam szervezetének elválasztása - gazdasági alap: feudális kötöttségek bomlása, tőkés termelési mód kialakulása - kereskedelem = áru- és pénzviszonyok kibontakozása = pénzjáradék = már nem gazdaságon kivüli kényszeren nyugszik a gazdálkodási folyamat (személyes függés megszünése) 20 - eredeti tőkefelhalmozás = tőkések, bérmunkások = közösségek felbomlása (céh, faluközösség) = hübéri kiséretek feloszlatása - abszolutizmus is segiti a modern állam kialakulását: - meggyengült nemesség támogatása - funkciója: feudális társadalmi

rend megőrzése - megvalósitása során viszont a polgárságra is támaszkodik, igy azt támogatja is - jellemzői: - minőségileg különböző uralkodó (nem első az egyenlők közül) - isteni jogok - minden ellenőrzés fölött áll - kiteljesedett szuverenitás (államé = uralkodóé) - szakképzett és fizetett uralkodótól függő hivatalnokaparátus - zsoldoshadsereg - elkülönült rendőrség - modern diplomáciai apparátus (államot, nem uralkodót képviseli) - a fizikai kényszer törvényes alkalmazásának monopóliuma (uralkodóé) - államapparátus elkülönül az uralkodó osztálytól - uralkodó gazdasági bázisa = ország gazdasága (+ merkantilizmus) - modern nemzetállamok kialakulása kapcsolódik - jog egységesitésére irányuló törekvés - polgári forradalmak (a modern állam és jog kialakulásának befejeződése) - hübéri kötelékek teljes megszüntetése - feudális földtulajdon magántulajdonná válása - céhes korlátok

felszámolása - burzsoázia az ellenőrzése alá vonja az államot (végrehajtó hat. erősitése) (- Közép- és Kelet-Európa: felülről hajtják végre reformokkal 3. A polgári társadalom és a politikai állam elválásának eredményei - magántulajdon és politikai hatalom elválása (gazdaság és politika szférája is elválik) - rendi társadalom helyett kapitalizmus - közélet és magánélet elkülönülése - egyének tevékenysége is ketté válik (citoyen - állampolgár, borzsoá - magánpolgár) - tőkés vállalkozó és hivatásos politikus közötti munkamegosztás (= államapparátus és uralkodó osztály elválása) - uralom és politikai hatalom elválása (uralom: társadalmi osztályok egymás alá rendeltsége, privilégizált uralkodó osztály; hatalom: vezetők parancsainak végrehajtása is szankcionálása) - bürokrácia kialakulása (főfoglalkozásu, szakképzett hivatalnokok hierarchiája. Egységes elv szerint, kiszámithatóan müködik) -

modern jog létrejötte (formális jelleg = kiszámithatóság = jogbiztonság) - személyes szabadság jogi garanciái, emberi jogok biztositása, formális jogegyenlőség, állami tevékenység jogi szabályozottsága, jogrendszerek magán- és közjogra tagozódása 4. A modern állam, politika és jog kialakulásának kapcsolata a tőkés fejlődéssel - politikai hatalom elkülönül (érdek: a gazdaságon kivüli kényszer érvényesülése + tőkés termelés feltételeinek biztositása) - koncentrált politikai hatalom - jogegyenlőség - népszuverenitás fogalma - racionális, modern jog és igazgatás 21 - tehét politikai hatalom feladata és korláta: külső keret biztositása a tőkés termeléshez (éjjeliőr állam), de: igény van beavatkozásra is (oktatás) - burzsoáziához való viszony jellemzője - burzsoázia célja: hatalom ellenőrzése (osztály-fölötti népállam LÁTSZATA) IV. AZ ÁLLAM SAJÁTOSSÁGAI 1. Az állam sajátosságai mint tudományos

probléma - az állam definiciója elhatárolandó: - az államot megelőző törzsi-nemzetségi társadalmaktól - T-i szerveződés, néptől elkülönült közhat., adóztatás - az állammal egyidejüleg létező más szervezetektől - szuverén hatalom, fizikai kényszer alkalmazásának monopóliuma - a bábállamoktól, puszta rezsimektől - függetlenség, legitimáció - az állam sajátosságai: - történeti kategória - léte objektiv társadalmi szükséglet - társadalmi rendeltetését funkcióin keresztül valósitja meg - a társadalom politikai berendezkedésének központi intézménye, rendelkezik a fizikai kényszerités legitim alkalmazásának monopóliumával és a kényszerités speciális eszközeivel - néptől, társadalomtól elkülönült, szuverén közhatalom - a munkamegosztás külön ágát képező szervezet - társ-i-gazd-i környezetével sajátos kölcsönhatásban van 2. Az állam történeti kategória - történelmi fejlődés x fokán jött

létre és ezt követően fejlődött - államtipus: azonos termelési viszonyokon és ennek megfelelően azonos osztályviszonyokon nyugvó és ezeket a viszonyokat kifejező, védő egyes államok közös vonásai. A társadalmigazd-i formáción belül helyezkdik el - 4 történeti tupusa: azsiai, antik, hübéri, modern (csoportositva: első 3 = prekapitalista és modern - fejlődés során uj gazd-i-társ-i formációk jönnek létre - a fejlődés nem korlátozódik uj államtipusok kialakulására - fejlődési utak: 1. klasszikus (kedvező körülmények összekapcsolódása révén először, eredeti módon jön létre a társ-gazd-i formáció elsődleges alakzata (Athén)) 2. másodlagos (uj formáció többé-kevésbé már kialakult elemei kedvezőbb továbbfejlődési föltételek közé kerülnek, ezért erősebben bontakozik ki (Róma)) 3. mintakövető (külső modell tudatos másolása, állam, erőszak szerepe jelentős (KeletKözép Eu)) 4. korai, v eltorzult

(Bizánc) - állam jövője: prognózisok - marxista: állam elhalása (osztályok megszünésével) - állam humanizálódni fog 3. Az állam társadalmi rendeltetése és funkciói 22 - objektiv társadalmi szükséglet, a társadalmi lét fennmaradásához kell - államcél: objektiv szükségletek tudati megragadása az államot vezető csoport részéről (csak megállapitja a célt) - lehet eszményi állam kialakitása (Platon) - lehet öncél - Jelli: 3 államcéltipus 1. objektiv értelemben vett állami célok - állam társ-i és kulturális hatásai 2. szubjektiv értelemben vett állami célok - állam nevében cselekvő személyek célelképzeléseinek összessége (csak ha az állami alkalmazottak tartják magukat a célokhoz) 3. etikai-pol-i értelemben vett államcél - politikai-ideológiai nézetektől függenek - nem államcél, hanem társadalomideál (befolyásolja az államcélt. Társadalomalakitás lehet kzpi-döntéseken alapuló vagy spontán) - az

államcél szükségképpen objektiválódik (pl.: jogszabályokban), az individuális nem - állami feladat: állami cél részekre bontása, állami szervekkel, azok tevékenységével és eszközökkel való összekapcsolása (cél megvalósitása) - állami funkció: azoknak a tevékenységeknek az ált. vonásai, melyeket az állami szervek az állami feladatok megvalósitása során végeznek - az állami tevékenység fő iránya - a társadalmi viszonyok alakulása befolyásolja - az állami tevékenység tartalma okozati összefüggésben x társ.-i viszony Csak a társ-i strukturában lényeges szerepet betöltő társ- viszonyokra irányul. - állami tevékenység arra irányul, amit befolyásol (+ visszahatás) - állami funkciók osztályozása (általános formában kell megjelölni a befolyásolt társ-i viszonyt) - társadalom és természet viszonyának befolyásolása - gazdasági funkciók csoportja (állam és gazd-i szféra viszonya) - politika-igazgatási

funkciók - ideológiai-kulturális funkciók (uralkodó osztály ideológiája és állam viszonya) - külpol-i funkciók - nemzetközi együttmüködési funkciók - az állami funkciót csoportositották osztályfunkció és organizatórikus (társ-i együttélést biztositó) funkció szerint - állam funkciói formációspecifikusak (államtipusként különböző) - állam társadalmi rendeltetése: a társ-i ujratermelési folyamat (össztársadalmiság ujratermelése) zavartalanságához, továbbfejlődéshez kell - az állam funkcióin keresztül valósul meg 4. Az állam a politikai berendezkedés központi intézménye - rendelkezik a fizikai kényszerités legitim alkalmazásának monopóliumával + kényszerités speciális eszközeivel - intézmény: a társ-i élet olyan szervezettségi formái, a társ. tagjainak tevékenységét koordináló, szabályozó, ellenőrző berendezései, amelyekben a társ.-i élet (egész, vagy egyes részeinek) viszonyai rögződnek és

általánosan kötelező mintává válnak - modern állam mint intézmény - ált. tudatos tevékenységek eredményeként változik, szervezet-jellegü - fizikai kényszerités legitim alkalmazásának monopóliuma az övé - kényszer: kedvezőtlen körülmények megléte, vagy bekövetkezésük lehetősége 23 korlátozza az emberek döntési az eredeti szándékuktól eltérő irányban befolyásolja - a kényszeritésnek a hátrányok bekövetkezésénk valószinüsitését is magában kell foglalnia - kényszer mindig tudaton keresztül hat, igy pszichikai jellegü - fajtái: - személyes - közösségi - spontán - szervezett - kilátásba helyezett hátrányok fajtái - fizikai - vagyoni, erkölcsi - intim-érzelmi - jogi - fizikai kényszer mellett meggyőzés, szervezés, ösztönzés eszköze - prekapitalista társ: másnak is engedélyezi fizikai kényszer trv-es alkalmazását - az állam a politikai jogi berendezkedés kzp-i intézménye - politikai harcok folynak az

államhatalom megszerzéséért 5. Az állam a néptől és társ-tól elkülönült és szuverenitással rendelkező közhatalom - közhatalom már nem a felfegyverzett népek egésze - az állam a munkamegosztás külön ága (államszervezet), + hatalmi viszony - osztályjellegü (uralkodó osztály juttatja érvényre érdekeit) - közhatalom = politikai hatalom lesz - államérdek: más osztályok érdekeinek + össztársadalmi érdekek figyelembe vétele - állam szuverenitása: az állam és a társ. viszonyát fejezi ki, az államhatalom legfelső volta, felsőbbségi jellege befelé, az állam függetlensége kifelé. Adott T és lakosság felett korlátlan államhatalom (ebben az értelemben a prekapitalista államokra is igaz) - modern államban: - elkülönült politikai állam szuverenitása - nemzeti szuverenitás - állami szuverenitás és népszuverenitás ideológiája összekapcsolódik - szuverenitás két sikja: 1. államközi sik (külső oldal) 2. állam belső

szerkezetének és belső politikai erőkhöz való viszonyának sikján (belső oldal = teljhatalom = summa potestas). Tartalma: - egyetemes szuverenitás (nincs olyan egység adott T-n amely ne függne az állam befolyásától, kivéve: diplomáciai immunitást élvezők) - teljesség (jogilag korlátlan) - jogalkotás, igszolg, államig, leg. fiz erő alk monopóliuma) - egységes belső szuv. (állam szervei együtt gyakorolják a hat-t) - elsősorban a legfelső állami szervek szabadsága - szuverenitást korlátozó tényezők: - gazdasági feltételek hiánya - politikai viszonyokból adódó korlátok - állam függőségbe kerül (uralkodó osztály, vagy más pol-i szervezetekébe) - állam csekély politikai ereje esetén - jogi szabályozásból adódó korlátok (alkotmányos szabályok) - nemzetközi jog, szerződések - a szuverén állam a nemzetközi közjog alanya, más szuverén államokkal egyenlő hatalom 24 (aequalis potestas), teljes nemzetközi

jogképesség. Korlátoz: - gazdasági előfeltételek hiánya (gazdasági függés) - politikai szövetségek és gazdasági integrációk - nemzetközi jogi alapelvek - szuverenitás külső és belső oldala feltételezi egymást - a szuverenitás politikai és jogi elv is - nemzeti szuverenitás - sajátos ideológia - a szuverenitás a népet illeti meg (nép = nemzet) - sajátos politikai-jogi elv - nemzetek önrendelkezési joga (Pl.: kiválás) - a politikai-jogi elv tényleges érvényesülése vagy hiánya - nemzeti és állami szuverenitás közti viszony függvénye 6. Az állam a munkamegosztás külön ágát képező szervezet - állami szervek rendszere: - állami szervekből összetevődő jogilag szabályozott rendszer - állami szerv: nem tulajdon szerint, hanem az a szerv, amelynek tevékenységében kifejeződik a közhatalom - differenciált rendszer (különböző szint, tipus) - horizontális differenciáltság: - sajátos feladat - sajátos tevékenység,

munkamódszer - sajátos szervezeti felépités - sajátos jogi szabályozás - 7 fő szervtipus: - fegyveres - állam első szerve: döntés kikényszerithető - prekapitalista államokban = hadsereg. Ok: - rabszolgák és jobbágyok felett uraik felügyelnek - meghóditandó és meghóditott T között nincs különbség - technika legfejlettebb szinvonala is test elleni - hadsereg fejlődése 1. szabadokból álló, vagy privilégizált 2. zsoldoshadsereg, feudális függésen alapuló hadsereg 3. kényszerrel létrehozott tömeghadseregek 4. általános hadkötelezettségen nyugvó hadsereg - rendőrség: belső elnyomás fő szerve (polg. forr idején) - információgyüjtő tevékenységet végző szervek - államigazgatási funkciók is (pl.: utlevélügy) - szervezeti felépités: alá-, fölérendeltség - tevékenységük jogilag kevéssé szabályozott (+ belső szabályok) - államigazgatási (közigazgatási) - kezdetben: adóztatás, majd hivatalnoki rendszer - abszolut

mon.: modern bürokratikus közig - személyükben szabad hivatalnokok - rögzitett hivatali hierarchia - rögzitett hivatali hatáskör - szerződéssel kiválasztott hivatalnokok - szakképzettség, főfoglalkozás 25 ügyvéd - ellenszolgáltatásként rögzitett fizetés - hivatali állás nem tulajdonba vehető - szigoru, egységes hivatali fegyelem, ellenőrzés - eljárások alapja: jogszabályok, technikai normák - szervező-végrehajtó-rendelkező tevékenység - rendelkezéseket hoznak - hatósági igazgatás - vállalat- és intézményirányitás - módszerei: - jogalkalmazás - szervező tevékenység - jogalkotó tevékenység - hatáskör - állami szervek közötti munkamegosztás szerint - alkalmazható jogi eszközök szerint - illetékesség - állami szervek közötti munkamegosztás - centralizált felépités jellemzi - birósági - kezdetben: uralkodók, papok, majd fórumrendszeer - abszolut mon.: állami monopólium - biróságok differenciálódása: -

polgári és büntető, civil és katonai - mellette segitő szervek: ügyszség, büntetésvégrehajtás, közjegyző, - modern biróság feladata: igszolg, a jog szabályainak alkalmazása és érvényre juttatása. Igy tevékenysége: - társ-i konfliktus esetén jogvita formájában dönt - tárgyaláson ügyfélként egyenjogu felek közremüködésével feltárják a jogvita alapjául szolgáló tényállást - jog szabályait alkalmazva határozatot hoznak döntésről, jogkövetkezményről) - alacsonyabb szintü biróságok döntéseinek felülbirálása, jogerős itélet hozatala - szervezeti felépités alapelve: birói függetlenség (nem utasitható) - fellebbezési fórumok hierarchiája - alkotmánybiróságok: norma-kontroll (jogszabályok összhangban vannak-e az alkotmánnyal) - törvényességi felügyeleti - ügyészség és hozzá hasonló szervek - feladat: felügyelet a társ szabályozott életT-i felett - nem hoznak ügydöntő határozatokat - eljárást

kezdeményeznek - centralizált szervezet - állampolgári jogok ogy-i biztosa (svéd eredet: ombudsman) - állampolgári, etnikai kisebbségi jogok biztositása - jogsértés esetén orvoslást kezdeményez - pénzügyi ellenőrző szervek (pl: Állami Számvevőszék) - diplomáciai - kismértékü jogi szabályozás - szigoru centralizáltság 26 meghatározzák - központi állami képviseleti - első forma: rendi képviselet - választók érdekeinek érvényre juttatása - állami szervek fölötti társ.-i ellenőrzés biztositása - legjelentősebb állami kérdésekben döntenek konszenzussal - alájuk rendelt állami szervek személyi összetételét és munkáját - mindig testületi szervek - mindig a lakosság által választott szervek - alá- fölérendeltség: általuk alkotott jogszabályok hierarchiája szerint - területi önkormányzatok - helyi állami képviseleti szervek - max. önállóság, alárendeltség csak jogszabálynak - helyi közügyeket

intéznek, jogszabályt alkotnak - szervek megkülönböztethetőek: - döntéshozó - végrehajtó - egyszemélyi - testületi - rendes - rendkivüli - kormányzás: az állami szervek differenciáltsága miatt irányitó erő - hatalomkoncentráció esetén egy domináns állami szerv - hatalommegosztás: kormányzati szervek együttes tevékenysége - államfő: állam egységének kifejezése, állam protokolláris képviselete - további feladatai alkotmánytól függenek - állami szervek vertikális differenciálódása: 1. kzpi (egész államT) 2. területi (adott T) 3. helyi szervek - optimális: területi fokozatoknak megfelelő szervezeti egységek - állami szervek rendszere egységes rendszer (politikai berendezkedés szabja meg). Ezt jogilag az egységes jogi szabályozás biztositja - az államapparátus: munkamegosztás külön ága - kezdetben: elkülönülés a termelő munkát végzőktől - majd: más technikai jelleg, differenciálódás (= uralkodó osztály) -

később: államapparátus már nem = uralkodó osztály - megfelelő szempontok alapján kiválasztott emberek - származás - családi, törzsi - etnikai-nemzetiségi - osztály - vallási - megbizhatóság - politikai: - lojalitás - ideológiai-politikai azonosulás - párttagság - biztositása: - magas erkölcsi és anyagi elismerés - privilégiumok - folyamatos ideológiai-politikai befolyás - szakmai alkalmasság 27 - kezdetben = fegyverforgatásban jártasság - majd: irni-olvasni tudás, szervezési készség, jogszab. ismerete - müveltség, kulturáltság, végzettség - rokonság szerint lehetséges - állami munka = fő foglalkozás - fenntartása: adók utján 7. Az állam társadalmi-gazdasági környezetével sajátos kölcsönhatásban van V. A JOG FOGALMA ÉS SAJÁTOSSÁGAI 1. Bevezető megjegyzések - tárgyi jog: jogszabályokat jelöl (= pozitiv jog = tételes jog) - alanyi jog: egyes személyekhez füződő jogosultságok 2. A jog fogalma - jog: - olyan

magatartási szabályok összessége - amelyeket az állam bocsátja ki és szankcionálja azokat - igy az adott társadalomban általánosan kötelezőek - amelyek érvényesülését az állami szervek kényszerrel is biztositják - vitakérdés: - jog állami jellege (létezik- e jog állam előtt?) - jog pluralitása (vannak-e államon kivüli jogalkotók?) - érvényesség?: nem mindenkire azonos módon - kikényszerités?: ált. önkéntes jogkövetés - nem jog az, ami csak mint szöveg létezik 3. A jog további sajátosságai - jogelméleti gondolkodás irányzatai: - jogpozitivizmus (hangsuly a jogon) - természetjogi felfogás (elvont ideális jogelvek) - jogszociológia (jog = ténylegesen érvényesülő jog) - jog sajátosságai: - objektiv társ-i szükséglet (pl.: érdekkonfliktusok rendezéséhez kell) - sajátos társ-i komplexus (jogi jelenségek összefüggnek = jogi rendszer) - jogi normák másodlagos teleológikus tételezéseket tartalmaznak - jogi

szabályozás célja mások magatartásának befolyásolásán keresztül jelenik meg - a jog sajátos tudatforma, ideológia - társadalmi viszony (nem jogi társ-i visoznyokat jogviszonyok formájában realizál - belső rendezettség jellemzi - fórumrendszer, formalizált eljárás, nyelvi megformálás egyértelmüsége jellemzi - müködéséhez specialistákra, jogászokra van szükség - történeti kategória (történeti fejlődéssel változik) - különböző jogtipusok (ázsiai, antik, feudális, modern) - jogtipus = egy adott társ-i-gazd-i formációhoz tartozó jogrendszerek közös sajátosságainak az összessége 28 - jogtipuson belül: jogrendszercsoportok, jogrendszerformák 4. A társadalmi normák és a jog - társ-i normák = olyan magatartáselőirások, amelyekhez az előirás be nem tartása esetére olyan hátrányos következményt helyeznek kilátásba, amelyet ált. meg is valósitanak Eliőirják a helyest és a követendőt. Jellemzői: -

befolyásolják az emberek magatartását - kellést fejeznek ki (Sollen jellegüek = minek kell lennie) - érvényesség (be kell tartani) - általánosság (általánosan megfogalmazott és követendő) - ismételtség (több hasonló helyzetre irányul) - társ-i normák fogalmi eleme: szankció = a normasértés esetére kilátásba helyezett a normasértő számára hátrányos következmény (közösség reakciója) - érvényesülésüket kényszer (hátrány elszenvedésével való fenyegetettség) biztositja - hipotetikus szerkezet jellemzi ("ha-akkor" szerkezet) - normativ következmény nem kauzálisan következik be (Zurechnung) - normativ elvárást fejeznek ki (csalódás ellenére is érvényes marad) - társ-i norma: csak reális és érvényesülő előirás. Kell és ténylegesség egysége Nem eszmény (ideál) - kölcsönösség (reciprocitás) - értékelést fejeznek ki - fentiekből adódóan a társ-i normák nélkülözhetetlen mozzanatai: -

magatartás leirása, megfogalmazása - magatartás normativ minősitése (tilos, kötelező vagy megengedett) - normasértés következményeinek előirása (szankció) - társ-i normák funkciói: - magatartásminta nyujtása - társ-i konfliktusokat rendeznek - lehetővé teszik mások magatartásának értékelését - lehetővé teszik mások magatartásának előrebecslését - társ-i normák fajtái: szokás, erkölcs, jog, vallási, - jog és más társ-i normák különbsége: egy adott társ-ban jogrendszerből csak egy van, más normák általában differenciáltak VI. JOGALKOTÁS ÉS A JOGFORRÁSOK 1. A problémakör jellege és helye a jogbölcseletben - keletkezés kérdése - társ-i viszonyok hatása a jogfejlődésre - jogszabályok létrejötte, következményei - jogi normák általános tanulságai, trvszerüségei 2. Jogi norma, jogtétel, jogszabály, jogforrás - jogi norma: a jog legkisebb, még önmagában értelmes egysége, amelyik egy teljes,

értelmezhető, követhető, alkalmazható magatartásszabályt alkot - jogtétel (jog mondat): a nyelvi megfogalmazás és megjelenés egysége (egy paragrafus, vagy bekezdés) - jogszabály: egy állami aktussal elfogadott jogi normák összessége (egy vagy több jogi normát 29 tartalmaz) - jogforrás: különböző jogszabályoknak a jogrendszerben elfoglalt sajátos helye, szerepe - lehet materiális (jog tartalmának az eredete) és formális (jogi jelleg eredete) - lehet belső (jogalkotó) és külső (jog megnyilvánulási formája) - lehet elsődleges (legerősebb hat. által közvetlenül alkotott) és másodlagos (legerősebb hat. által felruházott szervek által alkotott) - jogforrás tartalmának értelmezése: 1. genetikus - jogforrás = azok a tényezők, amelyekből a jog származik 2. gnoszeológiai (megismerési értelemben) - meghatározott módon létrejött, meghatározott szervek által alkotott jogszabályok összessége 3. Jogképződés és jogalkotás

A jogképződés módjai - jogképződés két módja 1. jogalkalmazói jogképződés 2. jogalkotás - Samu Mihály: 1. szokásjog 2. kikristályosodott jogszokások 3. jogszokások összefoglaló tevékenysége 4. uj jogszabályok tudatos alkotása 4. A jogalkalmazói jogképződés - jogalkalmazói szervek tevékenysége során, ahhoz kapcsolódva jogi normák jönnek létre - szokásjog: jogalkalmazói jog szinonimája 1. nem jogi jellegü szokás joggá válása vagy 2. jogalkalmazó szervek tevékenységének szokásossá válása révén válik joggá - jogszokás: 1. a jogalkalmazói gyakorlat szokássá válása 2. társadalom tagjainak jogi jellegü szokásai - birói jog: nem pontos (más jogalkalmazó szerv is alkalmazza) - a jogképződéssé minősités feltételei: - uj magatartásszabály jöjjön létre (egyébként csak jogértelmezés) - ily módon létrejött jogi normák általános érvényessége + állami kikényszerithetősége - trvhozás és jogalkalmazói

jogképződés viszonya 1. engedélyezi - jogalkalmazó szervek jogszolgáltatása = jogképződés 2. tiltja - nem engedélyezi a saját maga által alkotott norma szerinti döntést (igy az ő feladata lesz az adott kérdésben jogszabályt alkotni) 3. tilalom ellenére megtüri - ált. jogértelmezés leple alatt - hallgatólagosan eltürik - nem jogalkotás, ha a döntés eseti és szórványos és társ-i méretekben nem észlelhető - legfelső biróság általános jellegü döntése: addig jogalkotás, amig az állami szervek hatályon nem kivül helyezik - folytonosan egymásba játszanak az állami szervek tevékenységei - jogalkalmazói jogképződés társadalmi tényezői 30 - jogalkotó szervek által alkotott jogzabályok elmaradnak a társ-i viszonyok fejlődésétől - jogalkotó szervek nem tudják, vagy nem akarják végrehajtani az igányelt változásokat - jogalkalmazói jogképződés jellemző vonásai - a jogalkalmazó az eléje került egyedi jogeset

eldöntésének folyamatában alkotja a jogi normát - multban megtörtént esetet utólag szabályoz - induktiv módon megy végbe (egyes esetekből von le következtetéseket) - nem éri ál az általánosság szintjét - érvényesség nem azonnal jön létre - politikai jellege elmosódottabb - rendkivül hajlékony (igazodik a társ-i viszonyok alakulásához) - jogalkalmazói jog kevéssé rögzitett és bizonytalanabb - kevésbé áttekinthető, nyilvánossága korlátozottabb - jogalkalmazói jog fajtái - jogalkalmazói gyakorlatban kialakult jogi normák (ismételt elfogadottság) - joggyakorlat által elfogadott jogszabálytervezetek (pl.: Tripartitum) - precedens (egyedi ügyben való döntés alapján) - legfelső szintü biróságok általános jellegü határozatai (érvényesség a birósági hierarchiából fakad) 5. A jogalkotás - a kifejezetten jogalkotó hatáskörrel felruházott állami szervek tudatos, kizárólagosan általános és absztrakt

magatartászabályok formájában megfogalmazódó jogi normák létrehozására irányuló tevékenysége. (Nem kapcsolódik össze más tevékenységgel) - szándékolt, akaratlagos folyamat (külső akaratként jelennek meg a normák) - jogalkotói jog jellemzői - nyiltan kifejezésre jut a jog alkotottsága - a jövőben előforduló lehetséges elképzelt esetekre megfogalmazott jogi normákból áll - megalkotása során nagy szerep a korábbi konkrét eseteknek, a korábbi jogi szabályozás kritikájának, ill. a politikai értékeléseknek - elvontan és általánosan megfogalmazott jogi normákból áll - általánosan kötelező jelleggel, általánosan érvényesként megfogalmazott és kihirdetett jogi normákból áll - érvényessége, kötelező ereje az alkotás akarati aktusából fakad - alkalmas osztályok politikai törekvéseit az általánosság szintjén érvényre juttatni - a jogalkalmazói jognál stabilabb, de rugalmatlanabb - logikailag rendezett és

nyelvileg szabatosan meghatározott és rögzitett formában jön létre - laikusok számára is áttekinthető, könnyebben megismerhető - két fajtája: 1. trvhozás - a legfelső szervek kimondottan jogalkotásra irányuló tevékenysége. Jellemzői: - elmélet eredményeire támaszkodik, koncepcionálisan megalapozottabb - képesek feltárni a társ-i összmozgást, felismerni a szabályozási szükségletet - leginkább alkalmas osztályérdekek kifejezésre juttatására - időigényes jogalkotási forma - tárgya ált. legállandóbb jellegü és legjelentősebb társ-i viszonyok - megalkotása nyilvános vita eredménye 31 - legitimitásuk legkevésbé vitatható - trvhozás folyamata is jogilag szabályozott 2. rendeletalkotás - minden olyan jogalkotás, ami nem trvhozás. Ált a parlamentnek alárendelt kormányzati és áll.ig-i szervek kimondottan jogalkotó tevékenysége - fajtái: - kormányzati rendelet (tvr, HTr, korm.r, közteln r) - miniszteri rendeletek -

önkormányzati rendelet - jellemzői: - nem egész társ-ra, csak egy bizonyos részére koncentrálnak - önmagukban és közvetlenül nem képesek osztályérdekek kifejezésére - rendeletalkotó szervek partikuláris érdekei befolyásolhatják - nyilvánosság hiánya, vagy korlátozottsága - kevésbé időigényes, mint trvhozás (gyorsan reagál a társ-i körülményekre - ált. csak trv-i felhatalmazás alapján 6. A megismerési értelemben vett jogforrással összefüggő problémák - jogforrás: 1. jogalkalmazói 2. jogalkotói vagy 1. rendes (azon jogszabályok, melyeket a jogalkotásra rendkivüli feltételek hiányában is feljogositott szervek alkotnak jogilag rögzitett hatáskörükben 2. rendkivüli körülményekre való tekintettel létrehozott szervek, vagy egyébként fel nem jogositott szerv, vagy kibővitett hatáskörü szerv alkotja (időbeli hatályuk ált. korlátozott) - modern kontinentális jogforrási rendszerek sajátosságai: - a jogalkotói jog

kizárólagosságára való törekvés - ok: legcélszerübb jogalkotási forma - cél: pl.: birói jog beillesztése a jogalkotói jogba - a trv kiemelkedő szerepe - állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit trv-ben kell szabályozni - 1987. évi XI, tv: meghatározza a kizárólagos trvhozási tárgyak köréT - a jogforrások hierarchiája - a jogalkotási szervek hierarchiája alapján egységes jogrendszer - állami hierarchia magasabb szintjén álló állami szerv által kibocsátott jogszabállya nem lehet ellentéte alacsonyabb - hierarchiába ütközés = érvénytelen a jogszabály - érvénytelenség esetén a normakontrollra feljogositott szervek gondoskodnak a trv-es állapot helyreállitásáról - 1987. XI: egy jogalkotó szerv = egy jogszabály (állami irányitás egyéb jogi eszközeinek elhatárolása) - állampolgár nem tagadhatja meg számára kötelező jogszabály végrehajtását arra hivatkozva, hogy az ellentétes egy magasabb szintüvel VII. A

JOGI NORMA ÉS A JOGSZABÁLY 1. A jogi norma fogalma és szerkezete 32 - jogi norma strukturáját teleológikus jellege (céltételezése) határozza meg - kettős célja: 1. kivánatos társ-i viszony létrehozása vagy védelme 2. ezzel kapcsolatos meghatározott magatartások megakadályozása - két feltételes (hipotetikus) relációt tartalmaz: - ha x körülmények fennforognak, akkor y magatartást kell tanusitani - ha y megvalósul, vagy nem valósul meg, akkor z jogkövetkezménynek kell beállnia - érvényessége: a benne előirt magatartás és jogkövetkezmény csak a jövőben keleetkezik, de ált. megvalósul a társ viszonyokban - jogi norma nélkülözhetetlen mozzanatai: - tárgya: célként kitüzött magatartás jogilag releváns tények rögzitése segitségével történő leirása. Két fő magatartás forma: - cselekedet - tevés, tett - nemtevés, tevéstől való tartózkodás - tevékenység (utóbbi tovább tart és több cselekedetből áll) - jogilag

minősit egy magatartást (kötelező, tilos, megengedett) és jogkövetkezményt rendel hozzá - jogkövetkezmények kilátásba helyezése vagy a jogi normában előirt magatartás tanusitása, vagy az előirás megsértése esetére, vagy mindkét esetre - magatartás: meghatározott alanyoknak, meghatározott körülmények között megvalósitott, tudatos tárgyra irányuló viselkedése (alanytól, szituációtól elvonatkoztatva: önmagában vett magatartás) - jogi norma logikai tartalma: - jogilag szabályozott magatartás alanya - szituációja - önmagában vett magatartás, a magatartás jogi minősitése - jogkövetkezmények előirása - jogi norma szerkezeti elemei: - hipotézis (föltétel) - a magatartás körülményeinek megfogalmazása - diszpozició (rendelkezés) - a hipotézisben megfogalmazott feltételek bekövetkezése esetén a jogi norma cimzettjének milyen magatartást kell, szabad, tilos tanusitania - jogkövetkezmény - a diszpozicióban előirt

magatartás nem követése esetére a cimzett számára negativ következmények kilátásba helyezése (szankció) - vagy megfelelő magatartás tanusitása esetén pozitiv következmény kilátásba helyezése (joghatás) - nyelvi megfogalmazás gyakran elleplezi, eltorzitja a jogi norma szerkezetét - kategórikus jogi norma: előirt magatartás mindig követendő (nincs szükség hipotézisre) - antinéma (szillogizmus): a benne lévő következtetés valamely kiinduló tételét természetesnek tartják és a nyelvi kifejezésben elhagyják - jogi norma cimzettje - ált. már a szabályozás előtt létezik (pl: magyar állampolgár) - lehet, hogy a jogszabály hozza létre (pl.: uj szerv, poszt) - diszpozició és jogkövetkezmény kapcsolatának fajtái - tiltó: ha A, akkor ne B, mert ha B, akkor C szankció - parancsoló: ha A, akkor B, mert ha nem B, akkor C szankció - megengedő: ha A, akkor B, és ha B, akkor D joghatás - tiltó (2): ha A, akkor ne B, és ha nem B, akkor

D joghatás 33 - parancsoló (2): ha A, akkor B, és ha B, akkor D joghatás - megengedő (2): ha A, akkor B, mert ha nem B, akkor elmarad a D joghatás - megengedő (3): ha A, akkor B, mert ha nem B, akkor C szankció (persze a fele ugyanaz.) - tiltó és parancsoló normák interdefinitivitása = egymásba való kölcsönös alakithatóság - tehát a diszpozició és a jogkövetkezmény kapcsolata alapján a jogi normák 3 csoportja: parancsoló, tiltó, megengedő - cimzettek köre: 2 dimenzióban: - saját követendő magatartásuk előirása - mások magatartásának elbirálása - extenziv implikáció logikai kapcsolata: mindig ha van A, akkor van B - jogi normák 2 előirást tartalmaznak: 1. hipotézis és diszpozició (jogi norma alanyának szól) 2, hipotézissel összeolvadt diszpozició és jogkövetkezmény (jogalkalmazóhoz szól) 2. A jogi norma érvényessége, hatályossága - érvényesség = kötelező erejük. Vizsgálatának szempontjai: - jogszociológiai

megközelités: - érvényességük feltétele tényleges érvényesülésük - természetjogi megközelités: - érvényes-e az igazságtalan jogi norma - jogpozitivista megközelités: - jogalkotás + jogi norma sajátosságai biztositják - érvényessége függ: - államakaratként fejeződik ki + kényszer - társ-i bázistól (amelynek akaratát kifejezi) - társ-i mértékben való érvényesülésétől - jogi norma érvényességének pozitiv jogi mozzanatai: - illeszkedjék be a jogforrások hierarchiájába - megfelelő jogalkotási jogkörrel felruházott szerv hozza meg - megfelelő módon legyen kihirdetve - hatály: x időben, y T-n, z személyek számára kötelezőek (érvényesek) - időbeli - hatálybalépés napja (jogszabályban meghatározandó) - kellő idő maradjon a az alkalmazásra való felkészülésre - megszünés - ha más jogszabály hatályon kivül helyezi - ha a jogszabályban megszabott határidő lejár - ha az AB megsemmisiti - visszaható

hatály: kihirdetését megelőző időre nem állapithat meg kötelezettséget, vagy egy magatartást jogellenessé - T-i - személyi 3. A jogi normák fajtái 1. regulativ jogi normák - hipotetikus szerkezet, normative minősiett magatartás + jogkövetkezmény - spontán módon kialakult társ-i viszonyok védelmére alkalmas a leginkább - ált. tiltó, vagy megengedő normák 34 - érvényesülésükhöz nincs feltétlenül szükség állami szervek közremüködéséhez - fajtái (hipotézis és diszpozició alapján): A) meghatározott tartalmu (pl.: csalást tiltó norma) B) nem meghatározott tartalmu - ezeken belül: a) keretszabályok (a jogi norma tartalmát más, ált. gazdasági jellegü jogszabályok adják meg b) utalónormák (vmely jogszabály pontosan meghatározott rendelkezésére utal) - fajtái (kötelező erő alapján): A) kogens (nem függ a jogi norma alanyainak megállapodásától) B) diszpozitiv (kötelező erő a jogi norma alanyainak

megegyezésétől függ, az eltérés megengedett) C) ajánló (nem kötelező, csak ajánlott. Inkább jogpolitikai elv, mint norma) - fajtái (jogkövetkezmények szerint): - jogszabály alanya számára előnyös joghatás - ált. megengedő diszpozicióhoz tartozik - jogszabály alanya számára hátrányos szankció - joghatás: - vmilyen anyagi előny biztositása - vmilyen jogi előny biztositása - jogvédelem - szankció: - halálbüntetés, testi szankciók - szabadságelvonás, korlátozás - jogoktól megfosztás, jogkorlátozás - vagyoni - érvénytelenségi (pl.: szerződés hatályon kivül helyezése) - repressziv: jogsértéstől való visszatartás a cél - reparativ: jogsértéssel okozott érdeksérelem jóvátétele a cél - sulyosság szerint lehet: - lex plusquam perfecta (ellentétes magatartás érvénytelen + büntetendő - lex perfecta (ellentétes magatartás érvénytelen) - lex minusquam perfecta (ellentétes magatartás polgári jogilag érvényes de

büntetik - lex imperfecta (nem érvénytelen, nem büntetik = nem jogi norma) - jogágak szerinti megkülönböztetés (büntetőjoghi, polgári jogi) - fajtái (anyagi és alaki jog szerint): - anyagi: természetes és jogi személyek magatartását a mindennapi életükben szabályozzák - alaki: az anyagi jogi normák érvényesitésére szolgáló eljárásban szabályozzák a jogalanyok magatartását (eljárásjogi normák), vagy az állami szervek felépitését, létrehozatalát szabályozzák (szervezeti jogi normák) 2. feladatkijelölő normák - spontán módon nem, vagy csak ritkán létrejövő magatartásokat szabályoz. (uj társ-i viszonyok létrehozásához kapcsolódó és szervezeti magatartások szabályozására) - érvényesülésükhez mindig szükség van állami szervre - 5 szerkezeti eleme: 1. a feladatkitüzés olyan előirás, amelyben valamely állami szervet köteleznek vmilyen eredmény biztositására, feladat ellátására 2. feladat ellátására

hivatott szerv megjelölése, létrehozása 35 3. állami szerv anyagi jogi értelemben vett hatáskörökkel való felruházása 4. az állami szerv eljárásának szabályozása 5. jogkövetkezmények meghatározása A) államjogi és munkajogi felelősség B) szabálysértési felelősség szabályai - parancsoló rendelkezések az elsődlegesek - cimzettjei: - feladatot ellátó állami szervek - állami szerv eljárása során érintett ügyfelek - eljárás jogszerüségének elbirálására hivatott fórumok - társ-i háttere: állami beavatkozás kiszélesedése 3. jogrendszer egységességét biztositó jogi normák A) jogszabályok érvényességét megszabó normák B) kolliziós normák - jogvitánál nemzetközi vonatkozás miatt több alkalmazhatóság esetén melyiket kell alkalmazni C) értelmező rendelkezések (nem jogi normák!) - vmilyen jogi normában használt fogalom vagy kifejezés szabatos és kötelező érvényü megfogalmazása 4. A jogi normák

kapcsolódása - a kapcsolódás fajtái: 1. alternativitás - több jogi norma közül csak 1 alkalmazandó - pl.: - főszabály-kivétel szerkezet - általános és különös különválasztása 2. pozitiv megerősités és együttesség (inherencia) - ugyanahhoz a magatartáshoz több jogkövetkezmény is kapcsolódik - együttesen alkalmazandók 3. egymás utániság - egyik jogi norma diszpoziciójának a meg-, vagy meg nem valósitása a másik norma hipotézisét képezi - jogintézmény: egy meghatározott társ-i viszonyt szabályozó jogi normák összessége 5. A jogi normák megjelenése A jogtétel és a jogszabály - jogi normák - jogtételek (jogi mondatok) - jogszabályok - jogtétel tipusai: - jogi normatartalmat kifejező jogtételek. Tipusai: - a magatartás és a jogkövetezmény előirás legfontosabb elemeit együttesen tartalmazó jogtételek - csak a magatartáselőirás legfontosabb elemeit tartalmazó jogtételek - magatartáselőirás bizonyos elemét

tartalmazzák - csak a jogkövetkezmény előirására vonatkoznak - más hivatkozott jogtétel megfogalmazására utaló jogtételek - más jogtételekre jogszabálycsoport körülirásával utaló jogtételek - fogalommeghatározó jogtételek - értelmező rendelkezések - megszoritó jogi mondat - végrehajtási jogszabályok alkotására felhatalmazó jogtételek 36 - más jogi normák érvényességére vonatkozóan tartalmaz előirást - érvényességi feltételek - hatályba lépés, hatályon kivül helyezés - területi és személyi hatály meghatározása - jogi célokat és jogi alapelveket tartalmazó jogtételek - politikai célkitüzéseket tartalmazó jogtételek (ált. nem jogi norma) - szimbolikus jelentőségü, deklarativ jellegü megfogalmazások - jogszabály: egy jogalkotási aktussal elfogadott jogtételek összessége - preambulum: a jelentősebb jogszabályok tételes rendelkezéseit megelőző ténymegállapitásokat, értékeléseket tartalmazó

ünnepéyes bevezető, amely utal az adott jogszabály indokoltságára, jelentőségére, céljára - jogszabályok szerkezeti elemei - jogszabály cime, megjelölése - preambulum - ált. jellegü tételes rendelkezések - különös rész: egyes részletkérdéseket szabályozó jogtételek - záró rendelkezések (hatályon kivül helyezés, -ba léptetés, felhatalmazások) - miniszteri indoklás - jogszabályok fajtái: - jogi normákat tartalmazó jogszabályok - jogi normák érvényességét érintő jogszabályok - egyedi intézkedéseket tartalmazó jogszabályok - politikai célkitüzést tartalmazó jogszabályok - szimbólikus, deklarativ jellegü jogszabályok - kódex - tőkés társ. előtt: összefüggő joganyagok közzététele, célja a korábbi jog összefoglalása, egyesitése - modern értelemben: a kodifikáció olyan jogalkotás, amikor a joganyag egymással szorosan összefüggő és más jogT-ktől elhatárolt részét egyetlen jogszabályban alkotják meg -

homogén kódex: egy jogágba tartozó jogi normák - komplex kódex: különböző jogágba tartozó jogi normák közös vonás alapján - jellemző: - viszonylagos teljességre törekvés - viszonylagos általánosság - rendszerezettek (valamennyi jogi normára vonatkozó előirások = ált. rész; egyes jogi normák: különös rész) - adott jogág egyéb jogszabályai alá vannak rendelve a kódexnek (tartalmi alárendeltség, nem hierarchikus) - novella: a kódexek felülvizsgálata során, átfogó koncepció alapján végzett módositásuk 6. A jogszabályok közzététele, a jogszabályok megismerésének eszközei - nem azonos a kihirdetéssel (utóbbi: érvényességi föltétel) - a közzététel két tipusa: - kurrens (folyamatos, rendszeres rövid időközönkénti közzététel) - hivatalos lapokban - Magyar Közlöny: - jogszabályok - nemzetközi szerződések - ogy, közt. eln + korm: határozatai + jogi iránymutatásai - AB határozatok 37 elrendelte

iránymutatások - Legfelsőbb Biróság irányelvei és elvi döntései - személyi kérdésekben döntések, kitüntetések - Miniszterelnöki Hivatal szerkeszti - Határozatok Tára: - kormányhatározatok, amelyek közzétételét a kormány - MH szerkeszti - nem nyilvános - tárcalapok - minisztériumok + országos hatáskörü szervek - utasitások és jogi iránymutatások - önkormányzatok által kiadott hivatalos lapok - Cégközlöny - Igazságügyi Min. lapja - havonta 2x, ujonnan alakult cégek adatai - retrospektiv (visszatekintő, nagyobb időszak anyagát összefoglaló) - hivatalos: - Tövények és Rendeletek Hivatalos Gyüjteménye - évenként - MK-ban megjelent jogszabályok, határozatok, jogi - Hatályos Jogszabályok Gyüjteménye - ötévenként, cserélhető lapok - tematikus - kis jogszabálysorozat - Birósági Határozatok - LB adja ki - LB irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai, fontosabb eseti határozatok - joganyag

rendszerezésének eszközei - kompiláció - hatályos jog hivatalos megállapitása és a jogforrási forma és a kibocsájtás éve alapján rendezett közzététel - inkorporálás - a módositott részek és kiegészitések beillesztése az eredeti jogszabályba - egységes szerkezetbe foglalás - az alapjogszabály egyes szakaszait közvetlenül a végrehajtási jogszabályok rájuk vonatkozó szakaszai követik a jogforrási hierarchia sorrendjében (hierarchikus koordinálás) - revizió - meghatározott joganyag felülvizsgálata, a szöveg kevésbé jelentős módositása - csak megfelelő felhatalmazás alapján lehetséges VIII. A JOGÉRVÉNYESÜLÉS 1. A jogérvényesülésről általában - jogi szabályozás: emberi magatartások szbályozása. Feltétel: jogkövetés, ill szankciók - jogérvényesülés: az általánosan megfogalmazott jogszabály egyes emberek magatartásában megvalósul, realitássá válik. A jog egyik lényegi jegye - érvényesülés (tényleges

érvényesülés valósága) nem = érvényesség (a normák kötelező 38 jellege). Az érvényesülés bizonyos mértékig feltétele az érvényességnek - érvényesülés nem = jog hatékonysága (sikerült elérni a kivánt társ-pol-i célt. Feltételezi az érvényesülést) - jogérvényesülés folyamata - a jogalanyok között viszonyok (= jogviszonyok) jönnek létre - emberi magatartás lehet - jogkövető (a jogszabályok előirása szerint megy végbe) - ált. jogalkalmazó szerv nélkül, automatikusan megy végbe - jogsértő (ellentétes vmilyen jogszabályi rendelkezéssel) - ekkor a jog érvényesülése a szankció - jogi szankcionálhatóság (viszony jogsértés és társ-i követelmény között) - jogi felelősségrevonhatóság (repressziv szankció) - a jogi felelősségrevonhatóság elbirálása + szankcionálás = jogalkalmazás - jogérvényesülés módja: - jogkövetés, jogérvényesités - jogalkalmazás - jogérvényesités és jogkövetés

kizárja egymást; a jogalkalmazók szempontjából a jogérvényesités egyben jogkövetés is - jogilag közömbös magatartás nem létezik - jogérvényesités nem = jogalkalmazás (nem minden jogalkalmazás jogérvényesitése, de minden jogérvényesités a jogalkalmazás körébe tartozik) 2. A jogkövetés - a tudatos jogkövetés elősegiti a normának megfelelő jogtudat kialakulását, ill. tovább szilárditja - egyes ember magatartását a jogkövetés irányába mozditja el a környezetében tapasztalt jogkövetés - jogkövetés: - abszolut mozzanata: a jogszabályok előirásainak megfelelő emberi magatartás - objektiv mozzanata: vmely magatartás attól függetlenül jogkövetés, hogy annak jogszerü jellege tudatosodik-e a magatartás alanyában - jogkövetés jellemző vonásai: - tömegesség (jogsértések száma elenyésző a jogszerü magatartáshoz képest) - viszonylag konfliktusmentes - hatalmi jelleg (állam és állampolgár politikai viszonyának

lényeges eleme a jogkövetési kötelezettség) - objektiv oldala: jogi normák előirásainak megfelelő tevés vagy nem-tevés - szubjektiv oldala: magatartás alanyának a magatartáshoz való tudati visoznya (pl.: nem tartja rossznak, azért csinálja) - jogi jelenségekkel szembeni tudati viszony = jogtudat - jogismeret: jogszabályok helyes ismerete ("trv nem tudása nem mentesit") - jogkövetés tudatossága 1. tudatában van-e magatartásának jogkövető jellegének Ok pl: - politikai elem hangsulyos jelentése (választás) - magatartás kiemelkedő vagyoni jelentősége - adott magatartás fokozott konfliktus-veszélye - adott jogviszony viszonylagos ritkasága - tiltó norma esetén a jogsértő magatartás motivumának megjelenése 2. mennyiben azonosul tudatosan az adott jogrendszerrel Tipusai: - azonosulás a jogszabály által kifejezett értékekkel, érdekekkel 39 - objektiv érdekei ellenére követi tudatosan a jogot - szokásszerü jogkövetés (már

nem tudatos, csak ösztönös) - kilátásba helyezett kényszer hatására történik - állami-jogi szankciók - környezet, közvélemény elitélése 3. A jogsértés - minden olyan magatartás, ami nem jogkövetés - objektiv kategória, független a jogsértő tudatállapotától - jogsértő magatartás: ágazati - valamennyi jogsértő magatartás közös vonása: veszélyes a társadalomra (nem csak önmagában, hanem mindennapossá válásuk miatt) - nem minden jogellenes, ami veszélyes a társadalomra (pl: hazugság) - a jogellenesség: jogalkotó által megállapitott veszélyességi fok függvénye - jogsértés csak emberi magatartás lehet, tevésben vagy nem tevésben nyilvánul meg (objektiv oldal) - jogsértés szubjektiv oldala: a magatartáshoz és az eredményhez való pszichikus viszony - jogsértés fajtái - jogsértés alanya szerint - azon társ-i szféra szerint, ahol a jogsértés végbemegy - megsértett szabály jogági hovatartozása szerint -

jogsértés okai - makrotársadalmi okok - érdekellentétek - ideológiai hatás - jogi nevelés alacsony hatásfoka - mikrotársadalmi okok - szubkulturák (más normák) - szocializáció zavarai - biológiai-társ-i okok - jogsértő személy adottságai (vérmérséklet, iskolai végzettség) - jogsértések társ-i szerepe: - egyértelmüen negativ az adott társ-ra nézve - lehet pozitiv (pl.: uj, haladó magatartások) 4. A jogviszony sajátosságai - jogviszony: meghatározott személyek között a jogérvényesülés során létrejött viszony - mindig társ-i viszony (sohasem ember és dolog közötti viszony!) - jogviszony és jogi norma viszonyában az utóbbi az elsődleges - jogi normák realizálódása (jogszabályba foglalt normák megvalósulása) 1. a jogi normák keletkezése és a jogképesség állapota 2. jogviszonyok keletkezése a jogi tények hatására 3. jogviszonyok realizálódása - jogi normák konkretizálódása (absztrakt előirások konkrét

tartalmat kapnak) - a jogviszony nem empirikus ténylegesség, hanem követelmény. Nem Sein, hanem Sollen - konkrét-egyedi jogviszonyok: megengedő diszpozició esetében - általános-egyedi jogviszonyok: tiltó jogi normák esetén (ha nem sértik meg) - jogviszony résztvevői: jogalanyok (a hatályos jogrendszer szerint alanyi jogosultságok illethetik, vagy jogi kötelezettségek terhelhetik = jogképesség) Fajtái: - természetes személyek 40 - ember - modern jogrendszerekben a jogképesség általános és egyenlő - jogi személyek - emberek olyan együttese, amelynek jogképességét jogszabályok elismerik, vagyis amelyik saját nevében szerezhet jogokat, vállalhat kötelezettségeket - jogképessége célhoz kötött, igy korlátozott (pl.: 0 házasság) - cselekvőképessége nincsen (képviselője utján cselekszik) - állam - jogi személyek önálló tipusa - nem = állam egyes szervei (ezek jogi személyek) - jogképessége elvileg teljes, jogilag korlátlan -

jogképességének határai csak természetéből adódnak (pl.: nem lehet apa) - cselekvőképesség: a természetes személynek az a képessége, hogy saját cselekményével jogot szerezzen, kötelezettséget vállaljon - teljes cselekvőképesség - korlátozott cselekvőképesség - cselekvőképtelenség - jogviszony tárgya: amire a jogviszony tartalmát kitevő alanyi jogosultság és kötelezettség irányul. Tehát a jogviszonyban résztvevő alanyoknak az a magatartása, amelyre a jogviszony tartalmát kitevő alanyi jogosultságok és jogi kötelezettségek vonatkoznak - jogviszony tartalma: azok az alanyi jogosultságok és jogi kötelezettségek, amelyek a jogviszonyok alanyait megilletik, vagy terhelik - adott jogviszony tartalmát képező alanyi jogosultságok és kötelezettségek korrelativ jelenségek (egymást feltételezik) - jogalany jogai feltételezik a jogvédelem lehetőségét - jogalany jogai és kötelezettségei összekapcsolódnak - jogalany számára

alanyi jogok és kötelezettségek egy egységben jelenhetnek meg (pl: tisztség betöltése) - jogi tények: azok a körülmények, események, magatartások, amelyekhez a jogi előirások jogviszonyok keletkezését, változását, megszünését rendelik. Fajtái: 1. emberi magatartások (ember akaratától, tudatától függő tények) - jogkövető - jogügyletek, jogi aktusok (tudatosan jogviszonyt hoznak létre) - állami aktusok - deklarativ (megállapitó) - konstitutiv (jogviszonyt létesitő, alakitó) - eredményre vezető cselekmények (nem tudatosan hoznak létre jogviszonyt) - joellenes 2. objektiv események (tények, folyamatok a jogalanyok akaratától, tudatától függetlenül mennek végbe) - jogalanyok személyén kivüli objektiv körülmények - pl: villámcsapás, földrengés, ufók - jogalany személyében adott, de akaratától független körülmények - életkor, nem, szellemi és testi állapot, születés IX. A JOGALKALMAZÁS 1. A jogalkalmazás

sajátosságai - a jog érvényesitése, a jog érvényesülésének módja 41 1. jogsértés esetén szankció 2. jogkövetés mellett állami szervek közremüködése kell a jogviszonyok keletkezéséhez (pl.: engedélyezési eljárások) - erre feljogositott állami szervek tevékenysége, állami monopólium (csak modern államokra jellemző) - a jogalkalmazó szervtől (csak közhatalmat gyakorló szerv lehet) különböző jogalanyokra irányul - a jogalkalmazás jogi normák egyedi esetekre való vonatkoztatása - jogalkalmazás a jogszabályok alapján hozott állami döntés - jogalkalmazás során egyedi jogviszonyok keletkeznek, változnak, szünnek meg, vagy állapitják meg ezek megszünését, keletkezését, változását (előbbi: konstitutiv; utóbbi: deklarativ) - jogilag szabályozott eljárás keretei között zajlik - jogalkalmazás során hozott döntés államilag kikényszerithető - jogalkalmazás szakismeretet igényel (hatályos joganyag ismerete,

jogalkalmazási technika ismerete) - a jogalkalmazói döntés általános hatást is kifejt 2. A jogalkalmazás fajai és tipusai - faj megkülönböztetése: a jogalkalmazást végző szerv szerint 1. birósági jogalkalmazás 2. államigazgatási jogalkalmazás 3. ügyészségi jogalkalmazás 4. fegyveres szervek jogalkalmazása 5. vállalati jogalkalmazás - jogalkalmazás tipusai: 1. jogvédelmi (juriszdikciós, regulativ normákhoz kapcsolódik) - kialakult és spontán módon ujratermelődő társ-i viszonyok védelme, keletkező konfliktusok eldöntése, szankciók - spontán módon kialakuló, ill. fejlődő viszonyok fejlődési, kialakulási lehetőségeinek biztositása 2. közigazgatási - társ-i viszonyokból fakadó nemkivánatos következmények minimalizálása, a hátrányok kompenzálása, tevékenység engedélyezése, vagy tevékenységre kötelezés - spontán módon nem, vagy nem eléggé hatékonyan müködő tevékenységformák ösztönzése, tudatos

szervezése 1. és 2 különbségei: - 1.: inkább multra, 2: inkább jövőre orientált - 2. döntés diszkrecionalitása nagyobb - 2.: nagyobb szerep a társtud-i ismeretek felhasználására - másként alakul a döntésekért való felelősség és az irányitás 3. A jogalkalmazás szakaszai és müveletei - szakaszai: 1. a tényállás megállapitása 2. a jogszabály értelmezése 3. a határozat meghozatala - müveletei: 1. a vonatkozó jogszabályok hiteles szövegének keresése, megállapitása és kötelező 42 erejük (érvényesség, kollizió) vizsgálata. 2 fontos elv (latin pluszmunka): - lex posterior deroget priori - lex specialis derogat generali 2. tényállás megállapitása (ténymegállapitások (jogilag releváns tények) összegyüjtése, megértése, mérlegelése, bizonyitottnak tekintése) - alap: ártatlanság védelme 3. jogszabály értelmezése (a jogi norma valódi és konkrét tényállás vonatkozásában teljes tartalmának feltárására

irányuló tudatos tevékenység) - jogszabályértelmezés fajai: - jogszabályi - hiteles (autentikus): az értelmezett normák és az értelmező rendelkezések kibocsátója és jogforrási formája is azonos - legális (jogi normát alacsonyabb szintü jogszabály értelmezi) - magasabb szintü jogszabály értelmezi az alacsonyabb szintüt - jogalkalmazói (jogalkalmazói szerv értelmez) - eseti (kauzális) - általános jellegü határozatok - jogirodalmi (doktrinális) - értelmezés alanya magánszemély - a jogszabályértelmezés módszerei: 1. nyelvtani (interpretatio grammatica) 2. logikai (interpretatio logica) 3. rendszertani (interpretatio systematica) 4. történeti (interpretatio historica) (- 1.-2 = a jogszab ért alsó foka; 3-4: felső foka) - a jogszabályértelmezés eredménye: 1. kiterjesztő (teljes értelmezés tágabb, mint az 1 fokon) 2. helybenhagyó (felső fok = alsó fok) 3. megszoritó (jogi norma tartalma és terjedelme szükebb annál, mint ami a

nyelvtani és logikai értelmezés során megállapitható volt) 4. megállapitott tényállás jogi minősitése - adott jogi minősités más jogi minősitéseket kizár - jogi minősitése nem lehet vagylagos, részleges, átmeneti 5. jogkövetkezmények megállapitása - nem lehet ellentétes a jogi minősitéssel - ált. mérlegelés után (- diszkréció = a jogkövetkezmény megállapitására vonatkozó és jogszabályban biztositott mérlegelési lehetőség) (- határozat meghozatala = tényállás jogi minősitésének és a jogkövetkezmények megállapitásának egysége) 43