Jogi ismeretek | Nemzetközi jog » Dr. Gerencsér Ferenc - Nemzetközi kollíziós magánjog

1 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS MAGÁNJOG Megjegyzés: az anyag tanulásra csak a könyv alapos elolvasása után használható! 1. A nemzetközi kollíziós magánjog tárgya: a kollíziós tényállás A kollíziós probléma mibenléte Vannak olyan életviszonyok, társadalmi, gazdasági viszonyok, amelyek túllépik egyetlen ország határát, azaz külföldi elemmel bírnak. A külföldi elem lehet külföldi fél, dolog, vagy külföldön tanúsított magatartás. Ennek folytán az a fórum, amelyhez a felek fordultak, saját hazai joga (azaz a lex fori  fórum joga) alkalmazásánál sajátos helyzetbe kerül. Eljárása ilyenkor két lépésből fog állni (lásd alább). A fórum eljárásának két lépése 1. Döntenie kell arról, egyáltalán van-e joghatósága az adott ügyben, vagy csak másik állam szervének van joghatósága. Előfordul ugyanis kizárólagos joghatóság, pl magyar állam holttá nyilvánításával kapcsolatban

vagy magyarországi ingatlanra vonatkozóan csak magyar hatóság járhat el. (Ezért pl egy norvég bíróság magyar állampolgár holttá nyilvánításával kapcsolatban dönthet úgy, hogy nincs joghatósága az ügyben.) Azonban egyáltalán nem biztos, hogy a kizárólagosan eljáró magyar fórum a magyar jog szabályait fogja alkalmazni. Ha a fórumnak nincs joghatósága, a fél kérelmét eljárásjogi okból elutasítják. Ha van joghatósága, az eljárás tovább folyik. 2. A fórum megvizsgálja, van-e külföldi elem az elé kerülő jogviszonyban Ha igen, akkor a tényállás több államjogrendszerével áll kapcsolatban, így a fórum saját joga mellett egyidejűleg és elvileg azonos eséllyel több állam jogrendszere alkalmazható. Több jogrendszer összeütközése (kollíziója) - a nemzetközi kollízió fogalma Mivel a fórum joghatósággal bír, köteles eljárni, aminek következtében választania kell, hogy melyik állam jogrendje alkalmazandó az adott

tényállásra. A helyes, ésszerű, igazságos döntéshez ugyanis arra van szükség, hogy a tényállás alapjául szolgáló életviszonyok, társadalmi vagy gazdasági viszonyok lehetőleg azon jogrend alapján nyerjenek jogi megítélést, amely ország társadalmi viszonyai között létrejöttek, kialakultak, teljesedésbe mentek, megszűntek. Amikor több állam jogrendszerének alkalmazása egyaránt felmerülhet, e versengő jogrendszerek ütköznek egymással: közöttük kollízió (jogszabály-összeütközés) jön létre. A nemzetközi kollízió tehát több nemzeti jogrendszer összeütközését jelenti. Felmentés a fórum számára a saját hazai jog alkalmazásának kötelezettsége alól Ez a felmentés nem egy egyszerű felhatalmazás, hanem kötelezettség arra vonatkozólag, hogy a fórum - ha nem a hazait - melyik jogot kell alkalmazza. Azaz a nemzetközi kollíziót feloldó törvény jogalkalmazási parancsot tartalmaz az eljáró fórum számára az

alkalmazandó jog tekintetében. Az eljárást kezdeményező fél így már az eljárás megindításakor - nagy valószínűséggel - előre láthatja, hogy az eljáró fórum melyik jogrendszer szabályait fogja alkalmazni. Ezt követeli meg a jogbiztonság elve 2 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A nemzetközi kollíziós probléma - a nemzetközi kollíziós viszony A nemzetközi kollíziós probléma abban áll, hogy kollízió esetén vitás lehet, hogy a szóba jöhető több jogrendszer közül az eljáró fórumnak melyiket kell alkalmaznia. Nemzetközi kollíziós viszonynak azt az életviszonyt, társadalmi vagy gazdasági viszonyt nevezzük, amely a nemzetközi kollízió lehetőségét veti fel. A nemzetközi kollíziós tényállás A nemzetközi kollíziós tényállás a jogvita vagy jogi eljárás alapjául szolgáló, jogi megítélést igénylő jogviszony alapján létrejövő, több állam jogrendszerével kapcsolatban álló tényállás. Nemzetközi

kollíziós magánjogi tényállásról akkor beszélünk, ha az annak alapjául szolgáló, jogi megítélést igénylő polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban valamilyen lényeges külföldi elem van, aminek következtében a tényállás több állam jogrendszerével áll kapcsolatban, ezért el kell dönteni, hogy a tényállásra melyik állam jogrendszerének normáit alkalmazzák. A nemzetközi kollíziós szabály A nemzetközi kollíziós szabályok megjelölik azt a jogrendszert, amelynek alkalmazására kollíziós polgári jogi, családi jogi és munkajogi tényállás, vagyis több jogrendszer kollíziója esetén az eljáró fórum köteles. Az egyes jogviszonyok, jogintézmények esetében alkalmazandó jogrendszer meghatározását az adott jogviszony statútumának is nevezik, beszélünk ennek megfelelően a tulajdon nemzetközi kollíziós magánjogi statútumáról, a jogi személy statútumáról stb. Természetesen a kollíziós norma

közvetítésével nemcsak a külföldi, hanem a hazai jog alkalmazására is sor kerülhet. Kollíziós norma - anyagi jogi norma Látható, hogy a jogalkalmazó két különböző jellegű jogi normával kell dolgozzon: 1. a kollízió feloldása céljából a kollíziós normával meghatározza az alkalmazandó jogrendszert  2. az ügy érdemi eldöntése céljából az alkalmazandó jogrendszeren belül meghatározza az alkalmazandó anyagi jogi normát (itt az “anyagi” nem az “eljárási”-tól határol el, hanem a kollízióstól). Az anyagi jogi norma használata természetesen már nem tartozik a nemzetközi kollíziós magánjog tárgykörébe, ez ugyanis csak a kollíziós probléma megoldásával, az alkalmazandó jogrendszer meghatározásával foglalkozik. Ha azonban az utalás eredményeképpen felhívott jogrendszer külföldi jogrendszer lesz, ennek alkalmazására a nemzetközi kollíziós magánjog már tartalmaz szabályokat, hiszen a külföldi jog

alkalmazása a nemzetközi kollíziós magánjog önálló problémája, különösen az alkalmazás hogyanja. Az érdemi döntéshez értelemszerűen mind a kollíziós, mind az anyagi jogi normára szükség van, a kétféle norma fogalmilag feltételezi, szervesen kiegészíti egymást. Nemzetközi kollíziós tényállás esetén a kétféle norma egymás nélkül nem értelmezhető. A nemzetközi kollíziós norma jogszabálytani természete - röviden A nemzetközi kollíziós norma tehát nem határozza meg közvetlenül azt, hogy a jogvitát érdemben hogyan kell eldönteni, vagy a jogi eljárást hogyan kell elfolytatni. Ezt csak közvetett módon teszi: azzal, hogy utal arra a jogrendszerre, amely majd ezeket - az ügy érdemi eldöntéséhez szükséges, azok tekintetében végül is alkalmazandó - anyagi jogi szabályokat tartalmazni fogja. 3 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 2. A nemzetközi kollíziós magánjog szabályozási módszere (a kollíziós norma

szerkezete) Általánosságban egy anyagi jogi szabály szerkezetét tekintve három elemből áll: 1. tényállás (hipotézis), 2. rendelkezés vagy joghatás (diszpozíció), 3. jogkövetkezmény (szankció) Mivel a nemzetközi kollíziós szabály funkciója teljesen más, ezért egyik eleme sem értelmezhető az anyagi jogi szabály gondolatmenete szerint. A kollíziós szabály három eleme a következőképpen alakul: 1. Tényállás: Szemben a konkrét életviszonyokra (pl. elhalálozás, károkozás stb) utaló anyagi jogi szabállyal, a kollíziós szabály tényállása nem ténybeli körülményekre, hanem anyagi jogi intézményekre, absztrakt jogi fogalmakra (pl. öröklési jogviszony, kártérítés, cselekvőképesség stb.) épül 2. Rendelkezés: Ez kiválasztja az adott esetben alkalmazandó jogrendszert. Minthogy a rendelkezés az alkalmazandó jogrendszerre utal, a kollíziós szabályt utaló szabálynak is nevezik. Az utaló szabályba foglalt rendelkezés

tehát kapcsolatot létesít a kollíziós tényállás ( a jogintézmény) és a kiválasztott, alkalmazandó jogrendszer között. Azt a tényezőt, az alapul fekvő tényállásnak, ill. jogviszonynak azt az elemét, amelyhez a rendelkezés az alkalmazandó jogrendszert kapcsolja, kapcsoló elvnek (vagy kapcsoló tényezőnek) nevezzük. Ez lehet jogintézmény (pl. az állampolgárság), de lehet ténykörülmény is (pl a lakóhely) A tényállásban szereplő jogintézmény és az alkalmazandó jogrendszer közötti összefüggés a kapcsolat, az összefüggés megteremtése pedig a kapcsolás. A kapcsolat tehát az az összefüggés, amely a kollíziós tényállás és az alkalmazandó jogrendszer között a kapcsoló elv közbeiktatásánál fogva és annak révén előáll. 3. Jogkövetkezmény: A jogkövetkezmény az, hogy a jogalkalmazónak a kiválasztott jogrendszert alkalmaznia kell, hiszen a kollíziós szabály rendelkezése a jogalkotónak a jogalkalmazóhoz intézett

parancsa. Jogkövetkezményként tehát itt nem joghátrány kilátásba helyezéséről van szó. 3. A nemzetközi kollíziós magánjog fogalma és funkciója A nemzetközi kollíziós magánjog fogalma 1. A nemzetközi kollíziós magánjog szabályozásának tárgya: A nemzetközi kollíziós magánjog szabályozásának tárgya a nemzetközi kollíziós magánjogi tényállás. E tényállás olyan életviszonyokon, társadalmi vagy gazdasági viszonyokon alapul, melyek a polgári jog körébe tartozó vagyoni és személyi jogviszonyok, a családi jog körébe tartozó családi jogviszonyok, valamint a munkajog körébe tartozó munkajogviszonyok, melyekben lényeges, azaz jogrendszerek kollízióját okozó külföldi elem van. Ugyanis a nemzetközi elem nem okoz automatikusan kollíziót, hiszen pl pl a nemzetközi egyezménnyel egységesített anyagi jogi szabályok kizárják azt. Az eljáró - joghatósággal bíró - fórum felteszi a kérdést: fennáll-e a gyanúja annak,

hogy külföldi elem van a tényállásban? Ez két kérdést vet fel: a) Milyen alapon válik a jogviszony valamely eleme külföldivé? b) Az adott külföldi elem van-e olyan lényeges, hogy kollíziót okozzon? 4 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc E két - egymással szorosan összefüggő kérdésre maga a nemzetközi kollíziós szabály adja meg a választ. Ugyanis csak a nemzetközi kollíziós szabály alkalmazása, a tényállásnak a norma alá rendelése során derül ki (éppen a norma parancsának tartalmától függően), hogy van-e külföldi elem a tényállás alapjául szolgáló jogviszonyban, és ha igen, akkor azt a kollíziós norma kollíziót okozónak, azaz lényegesnek tekinti-e. Azaz lényegesnek az a külföldi elem tekintendő, amelyet a kollíziós norma annak minősít. Általában akkor minősít a kollíziós jogalkotó valamely tényállási elemet lényeges külföldi elemnek, ha a külföldi mivolt az adott jogviszony jellegadó, lényeges

elemére vonatkozik. A jogalkotó választása tehát közvetetten értékítéletet hordoz, amely történetileg változik. 2. A nemzetközi kollíziós magánjog szabályozásának módszere: A nemzetközi kollíziós magánjog a kollíziós tényállásokat közvetett módszerrel, utaló szabály alkotásával szabályozza. Ez a szabályozási módszer kellően jellegzetes és egynemű 3. A nemzetközi kollíziós magánjog mint önálló jogág fogalma és helye a jogrendszerben: A nemzetközi kollíziós magánjog önálló jogágnak tekintendő, hiszen önálló szabályozási tárggyal rendelkezik. A nemzetközi kollíziós magánjog mint önálló jogág azoknak a jogszabályoknak az összessége, melyek a lényeges külföldi elemet tartalmazó polgári jogi, családi jogi és munkajogi jogviszonyokat közvetett módszerrel, utaló normával: kollíziós normával szabályozzák. A nemzetközi kollíziós magánjog funkciója A nemzetközi kollíziós magánjog funkciója az,

hogy felmentést adva az eljáró fórumnak a saját, hazai jog (a lex fori) alkalmazása alól meghatározza azt a jogrendszert, amely a jogviszonyban lévő külföldi elem folytán szóba jöhető több jogrendszer közül a jogvita eldöntésénél, vagy jogi eljárás lefolytatásánál alkalmazandó, és parancsot adjon a jogalkalmazónak arra, hogy az ügyet érdemben e jogrendszer anyagi jogi szabályai alapján döntse el. 4. A nemzetközi kollíziós magánjog forrásai, a Kódex hatálya A nemzetközi kollíziós magánjog forrásai A magyar nemzetközi kollíziós magánjogot - MÁDL FERENC tervezete alapján - a tudományos rendszert messzemenően figyelembe vevő és követő, világos szerkezetű átfogó jogszabály, kódex szabályozza: a nemzetközi magánjogról szóló 1973. évi 13 törvényerejű rendelet (Kódex). Kollíziós szabályokat emellett más jogszabályok, így kétoldalú nemzetközi egyezmények (az államok által kötött kétoldalú

jogsegélyegyezmények) és többoldalú nemzetközi egyezmények is tartalmaznak. A nemzetközi kollíziós magánjog forrásai két csoportra oszthatók: a belső, nemzeti és a nemzetközi eredetű jogforrásokra. 1. A belső, nemzeti eredetű jogforrások: 1.1 az írott, kodifikált jog, ami vagy külön törvényben ölt testet, vagy nem  1.2 a jogalkalmazás számára kötelező szokásjog 1.3 a nem feltétlenül kötelező jogalkalmazási gyakorlat 5 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 2. A nemzetközi eredetű jogforrások: Ezek a nemzetközi szerződések. A kollíziós szabályok nemzetközi szerződésbe foglalása azt jelenti, hogy a szerződő államok egymás közötti viszonyukban egységesítik egyegy kollíziós tényállás tekintetében a kollíziós normáikat. Az ügy anyagi jogi megítélése tehát azonos lesz, bármely szerződő országban indítják is meg az eljárást. Ha nincs ilyen jogegységesítés, különböző fórumokon különböző

anyagi jogi eredményekhez vezethet az eljárás, így az eljárást megindító fél megvizsgálhatja az egyes fórumok előtti esélyeket, és mérlegelhet. Ez a mérlegelés kifejezett manipulációba is átcsaphat, amelyet forum shopping-nak neveznek, amelynek során az eljárást indító fél kiválasztja azon ország kollíziós normáját, amelynek utalása a számára legkedvezőbb anyagi jogi szabály alkalmazásához vezet, ill. azt a fórumot, amelyik határozatának saját államában történő elismerésére és végrehajtására a legnagyobb esélyt látja. A forum shopping-ot csak úgy lehet korlátozni vagy megakadályozni, hogy a nemzeti kollíziós normákat és a joghatóságra vonatkozó szabályokat nemzetközi szerződések kötésével egységesítik. A jogegységesítés formája pedig a két- vagy többoldalú nemzetközi szerződés. A kétoldalú szerződések legelterjedtebb fajtája a két állam között kötött jogsegélyszerződés. A többoldalú

nemzetközi szerződések tervezeteinek kidolgozása szempontjából kiemelkedő jelentősége van a több mint 100 éve fennálló és tevékenykedő Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferenciának. Mivel általános jogelv, hogy a nemzetközi szerződés megelőzi a belső nemzeti jog szabályait, ezért az eljáró fórumnak elsősorban azt kell megvizsgálnia nemzetközi elem észlelése esetén, hogy van-e a kérdéses tényállásra nemzetközi egyezményben foglalt kollíziós norma. A lex fori-t (annak kollíziós jogát) ugyanis nem lehet alkalmazni olyan kérdésben, amelyet nemzetközi szerződés szabályoz. A Kódex hatálya A Kódex tárgyi hatályát tekintve két kérdést rendez: 1. rögzíti, hogy a Kódex nemzetközi kollíziós magánjogi viszonyon alapuló tényállások jogi szabályozását tűzte ki céljául  2. deklarálja a nemzetközi szerződések elsőbbségét, aminek következtében a Kódex szabályai csak szubszidiárius jelleggel mögöttes jogként

alkalmazhatók akkor, ha adott kérdést nemzetközi szerződés nem szabályoz. 5. A statútumelmélet és hatása Ez a korszak a 12-18. sz-ot öleli fel Az észak-itáliai fejlődés A szigorú territorialitás és az idegen jog teljes kirekesztése a 11-12. sz-ban fordulóján Észak-Itáliában vált először tarthatatlanná. A társadalmi-gazdasági viszonyok fejlődése, az áru- és személyforgalom növekedése egyre problematikusabbá tette a teljes jogi elzárkózást, emellett itt a változásokhoz szükséges szellemi feltételek is adottak voltak. É-Itáliában ebben az időben kialakultak és írásbeli formát öltöttek a helyi szokásjogok, az ún. statútumok Azaz megértek a nemzetközi magánjog kialakulásának objektív feltételei: 1. a városállamok közötti gazdasági és személyforgalom növekvő intenzitása, 2. ezek a városállamok egymás jogát kölcsönösen elismerő, önálló joghatósággal rendelkező területi egységek, 3. ezen területi

egységek joga között határozott különbségek alakultak ki 6 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Hamarosan megértek a szubjektív feltételek is, mégpedig a glosszátorok munkássága révén, akik a jusztiniánuszi jog jogtételeihez fűztek magyarázatot. Ők állást foglaltak a lex fori kizárólagosságának elvetése és az idegen jog alkalmazásának lehetősége mellett. Magister ALDRICUS már a 12. sz-ban azt az álláspontot képviselte, hogy a bírónak kell meghatároznia, hogy két egymással konkuráló jog közül melyiket kell alkalmaznia. Mivel a Codex Iustinianus bevezető rendelkezései közül a Cunctos Populos kezdetű konstitúcióban GRATIANUS, VALENTINIANUS és THEODOSIUS császárok az általuk uralt népeket a keresztény vallás követésére hívták fel, a glosszátorok ezt az analógiát úgy alkalmazták, hogy ha maga a császár is csak az alattvalóira nézve hozhatott rendelkezéseket, akkor a városállamok statútumai is csak az

alattvalókat, a város polgárait kötelezhetik. Megdőlt tehát a lex fori kizárólagossága. Viszont akkor milyen jogot kell alkalmazni? erre a kérdésre próbált meg választ adni a következő évszázadok jogtudománya az ún. statútumelméletben, azaz a statútumok alkalmazásának határait kutató tudományban. A kommentátorok módszerének lényege a statútumok alkalmazási határainak elméleti úton való spekulatív meghatározása volt. A kommentátorok közül kiemelkedik a kommentátor iskola alapítójának, CINUS DE PISTOJÁnak a tanítványa, BARTOLUS DE SAXOFERRATO, valamint az ő tanítványa, BALDUS DE UBALDIS. BARTOLUS a Cunctos Populos-hoz írt tanulmányában két alapkérdésre keresi a választ: 1. Kiterjed-e a statútum hatálya a belföldön tartózkodó idegenre? 2. Kiterjed-e a statútum hatálya a törvényhozó területén kívüli tényállásokra? Az első kérdés megválaszolása során BARTOLUS külön vizsgálja a dologi jogi, a

szerződésekkel összefüggő, a deliktuális és a végrendelettel összefüggő problémákat. Pl a szerződéskötések kapcsán kimondja, hogy az alakiságok tekintetében a szerződéskötés helyének statútumait kell alkalmazni. A szerződés tartalmát illetően különbséget tesz a felek jogai és kötelezettségei, valamint a szerződésszegés és jogkövetkezményei között. Az előbbire szintén a szerződéskötés helyének szabályait, az utóbbiakra pedig a teljesítés helyének statútumait tartja irányadónak. A második kérdésre adott válaszaiban inkább jellemző a statútumelméleti megközelítés. Különbséget tesz megengedő és tiltó statútumok között BARTOLUSnál jelenik meg a statútumok hármas osztályozása. Ő az, aki először csoportosítja a statútumokat aszerint, hogy az adott területen lakó személyekre, az ott fekvő dolgokra vagy az ott végbemenő cselekményekre vonatkoznak-e. Ennek értelmében a statútumok perszonál-,

reál- vagy vegyes statútumok lehetnek. A személyes statútumok követik a személyt, bárhol is tartózkodjon. ĺgy tehát pl a milánói polgár Firenzében is a milánói statútumok hatálya alatt áll személyállapoti kérdésekben. A dologi statútumok az ingatlanokkal kapcsolatosak, amelyekre mindig a fekvés helyének statútumai vonatkoznak. Azokra az ingó dolgokra vonatkozólag ugyanakkor, amelyeket a személy magával vitt, a személyes statútum volt az irányadó. A vegyes statútumokhoz mindenekelőtt a szerződések és a deliktumok vonatkoztak. A glosszátorok és a kommentátorok munkássága a 19. sz közepéig alapvetően meghatározta a nemzetközi magánjog fejlődésének irányát, egyes tételeik pedig napjainkban is éreztetik hatásukat. A francia iskola A kommentátorok tanításait a 16. sz-i francia jogtudósok fejlesztették tovább A statútumok összeütközésének a lehetőségét itt az adta meg, hogy az ország jogi szempontból nem volt

egységes. A 16 sz-i francia iskola két kiemelkedő alakja volt CHARLES DUMOULIN és BERTRAND D’ARGENTRÉ. 7 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc DUMOULIN tovább finomította a statútumok hármas osztályozását. A személyes statútumok körében a lex originis helyett a lakóhely elsődlegességét hangsúlyozta. A statútumok besorolásánál előnyben részesítette a személyes statútumokat a dologiakkal szemben. A francia nemzetközi magánjogban ma is őt tartják azon kapcsoló szabály megalapozójának, mely szerint a házassági vagyonjogban a házastársak első közös szokásos tartózkodási helyének a joga az irányadó. DUMOULIN a területi partikularitással szemben az egységes szokásjog fontosságát hangsúlyozta, az erős központosított királyi hatalom híve volt. BERTRAND D’ARGENTRÉ nem a központi királyi hatalom ideológusa, hanem a feudális széttagoltság képviselője volt, ezért nem a perszonál, hanem a reálstatútumokat kívánta

előnyben részesíteni, a reálstatútumok területi korlátait hangsúlyozta. Úgy vélte, a lex rei sitae azért érvényesül, mert a hatalom nem lépheti át ezeket a területi korlátokat. A személyes statútumok ezzel szemben területileg korlátlanok, követik a személyt, ugyanakkor kivételesek. Főszabályként ezért minden statútum reálstatútum. A németalföldi iskola A 17. sz-i németalföldi iskola képviselőinek statútumelméleti tanaiban megjelennek a kor újabb eszméi: a természetjogi gondolkodás és az állami szuverenitás. A kollíziós tanok náluk már a szuverén államok jogának alkalmazásával kapcsolatos kérdések megoldásához kívánnak hozzájárulni. Kiemelkedő alakjai PAUL VOET, JOHANNES VOET és ULRICH HUBER PAUL VOET az első, aki a nemzetközi magánjogot általános és különös részre osztotta fel, emellett elsőként ő alkalmazta következetesen a comitas gentium tanát. E tan értelmében a külföldi törvény alkalmazására

csak a “nemzetközi udvariasság” alapján kerülhet sor, és az nem érintheti az állam szuverenitását és a polgárok jogait. Fia, JOHANNES VOET felismerte, hogy a szuverén törvényalkotó határozza meg a statútumok alkalmazási körét. Apjához hasonlóan a statútumok területhez kötöttségét hangsúlyozta. ULRICH HUBER kapcsolta össze szisztematikusan a szuverenitás gondolatát a comitas tanával. A nemzetközi magánjogról írott művében három alapelvet fektet le: 1. az állam törvényei csak saját határain belül érvényesülnek és az alattvalókat csak e határokon belül kötelezik; 2. alattvaló mindenki, aki az állam határain belül tartózkodik, függetlenül attól, hogy ez a tartózkodás ideiglenes-e vagy állandó; 3. a comitas tanából következik, hogy más államok törvényeinek hatását belföldön is érvényesíteni lehet, feltéve, hogy ez nem érinti hátrányosan az állam felségjogait. HUBER a comitas-t az uralkodók

megegyezéseként írta le, ami arra enged következtetni, hogy a nemzetközi udvariasságot szerinte hallgatólagosan kialakított kölcsönös gyakorlat élteti. 6. A statútumelmélet meghaladása (SAVIGNY és MANCINI munkássága) A statútumelmélet tarthatatlanságát elméleti oldalról elsőként egy német jogtudós, Carl GEORG VON WÄCHTER mutatta ki. A modern nemzetközi magánjog megalapozójának FRIEDRICH KARL VON SAVIGNY tekinthető, aki új alapokra helyezte a nemzetközi magánjog tudományát, és alapvetően új szemlélettel közelített a kollíziós kérdésekhez. 8 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Ő a statútistákkal ellentétben nem a jogszabály érvényesülésének határait kereste, hanem a jogviszonyt állította gondolkodásának középpontjába. A hazai, ill az idegen jog alkalmazása szerinte annak függvényében alakul, hogy a jogviszony - természete szerint milyen jog hatókörébe tartozik. Ez az a jog, ahol a jogviszony székhelye

található Ez a szemlélet a hazai és idegen jog közötti különbségek relativizálódásához, a jogok egyenértékűségének elismeréséhez vezet. Ezt az egyenértékűséget támasztja alá SAVIGNY szerint az is, hogy szerinte a külföldi jog alkalmazásának indoka nem a szuverén államok (ill. uralkodóik) kegyében keresendő, hanem abban a kölcsönös belátásban, hogy a jogszabályok összeütközésének eseteiben a jogviszonyok megítélésének azonosnak kell lennie, függetlenül attól, hogy melyik állam bírósága ítélkezik. SAVIGNY tehát a németalföldi eredetű comitas-tant alkalmazza saját rendszerére. Ideálja a nemzetközi döntési harmónia, amely természetesen csak univerzális, valamennyi jogrendszerben azonos kollíziós szabályok révén érhető el. Az olasz PASQUALE STANISLAO MANCINI az államok helyett a nemzeteket állította gondolkodásának középpontjába és a nemzethez tartozást tekintette a nemzetközi jog alapjának. Ettől

kezdve a lakóhely helyett az állampolgárság kapcsoló elve vált meghatározóvá Európában, ami természetszerűleg gyakoribbá tette a külföldi jog alkalmazását a személyes jog körében. Az olasz iskola képviselői dolgozták ki a modern nemzetközi magánjog egy másik jelentős jogintézményét is, a kötelmi jog körében a felek jogszabályválasztó jogára vonatkozó nézeteket. MANCINI tanai mindenekelőtt Franciaországban gyakoroltak komoly hatást a nemzetközi magánjog elméletére. 7. A nemzetközi magánjog fejlődése a 20 században (USA, Európa, Magyarország) A nemzetközi magánjog fejlődése az Amerikai Egyesült Államokban A nemzetközi magánjog 20. sz-i alakulását az USÁ-ban nagymértékben meghatározta az állam szövetségi jellege, valamint az, hogy a kollíziós jog nem volt egységes, nem volt kodifikált, azt a bírói gyakorlat alakította. Fontos, bár nem meghatározó szerepet játszanak a magánkodifikációs jellegű, az

American Law Institute által kiadott modell-törvények, az ún. Restatement-ek is A kollíziós jogra vonatkozólag eddig kettő ilyet adtak ki, egyet 1934-ben, egyet pedig 1971-ben. Az első még a hagyományos modellt követte. Szerkesztője JOSEPH HENRY BEALE a szerzett jogok-elmélet legjelentősebb amerikai képviselője volt. E tan lényege, hogy a fórum valójában nem külföldi jogot alkalmaz, hanem csak védelem részesíti a külföldi anyagi jog alapján már “megszerzett jogokat”, vagyis a külföldi anyagi jogon alapuló anyagi jogosultságot. A 20-as években jelentkezett a WALTER WHEELER COOK és ERNEST LORENZEN nevével fémjelzett ún. local law-tan, amely szintén tagadta a külföldi jog alkalmazásának tényét. Ezen elmélet szerint a fórum saját jogát alkalmazza, de ezt a helyi jogot az idegen jog mintájára alakítja ki. A 20. sz második felében jelentkeztek az USÁ-ban azok az elméletek, amelyek elvetik a klasszikus nemzetközi magánjogi

közvetett jogtalálást, az alkalmazandó anyagi jog kollíziós 9 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc szabályok segítségével történő meghatározását. A hagyományos kapcsoló elvek helyett különböző megközelítési módszereket (approaches) dolgoznak ki. Az egyedi eset igazságos eldöntése e nézet szerint csak akkor lehetséges, ha a bíró a szóba jöhető anyagi jogok tartalmának ismeretében dönti el, hogy melyik jogot alkalmazza. A legjelentősebb modern elméletek a következők: 1. ALBERT A EHRENZWEIG lex fori elmélete (lex fori approach) Ő elutasította az anyagi jogtól független hagyományos értelemben vett kollíziós szabályok létjogosultságát, kiindulópontja a lex fori elsődlegessége volt. Álláspontja szerint minden kollíziós döntés a lex fori által meghatározott, mert a fórum sosem lehet semleges. A lex fori alkalmazásától csak akkor lehet eltekinteni, ha a fórum jogpolitikája egy másik állam jogának alkalmazását

indokolja. Ekkor nem a fórum bíróságának kell alkalmaznia az idegen jogot, hanem át kell engedni az elbírálást annak az idegen fórumnak, melynek saját jogát alkalmazni kell. 2. BRAINERD CURRIE “Govermental interest analysis”-e Ő a kormányérdeket helyezte vizsgálódásának középpontjába, hogy megoldja a tagállamok közötti jogszabály-összeütközéseket. Ő is abból indul ki, hogy a fórum általában saját jogának alkalmazásában érdekelt. Jogösszeütközést rendező szabályokat csak abban a szerinte igen ritka esetben tart szükségesnek, ha több állam érdekeltsége mellett a fórum kivételesen nem érdekelt saját jogának alkalmazásában. 3. DAVID F CAVERS “Principles of preference” elmélete Ő tett először hitet amellett, hogy a nemzetközi kollíziós szabály utalása: a tényállás és az alkalmazandó jogrendszer közötti kapcsolatot megteremtő magánjogi kapcsolás nem töltheti be funkcióját az alkalmazandó anyagi jogok

tartalmának ismerete nélkül. A bíró feladata szerinte az, hogy a szóba jöhető jogokat mind szociálpolitikai szempontok, mind pedig a felek érdekeinek alapulvételével vizsgálat tárgyává tegye, és azt a jogot alkalmazza, amely tartalmi szempontból igazságos döntést eredményez. Három évtized múlva annyiban korrigálta nézeteit, hogy az alkalmazandó jog kiválasztásához az érintett államok érdekeinek figyelembevételével kialakítandó általános elvek (principles of preference) kialakítására van szükség. 4. ROBERT A LEFLAR “Better law” elmélete Ő a könnyebb jogalkalmazás érdekében a bírói jogválasztást befolyásoló tényezők számát ötre csökkenti. Ezek közül az utolsó a better law, mely szerint a bíróságnak végső soron azt a jogot kell alkalmaznia, amely az adott esetben a jog szociális és gazdasági szempontjából “jobbnak” minősül. A végső mérce tehát nála is az egyedi eset bírói mérlegelésen alapuló

igazságos eldöntése, amely az anyagi jogok ismerete nélkül nem lehetséges. A fenti elméleteket értékelve megállapítható, hogy 1. azokban a közös a hagyományos, klasszikus kétlépcsős, az anyagi jogot annak tartalmától függetlenül figyelembe venni és alkalmazni rendelő kollíziós jogkiválasztás elutasítása; 2. kollíziós szabályok helyett ezek az elméletek az alkalmazandó jog meghatározását az egyedi eset igazságos eldöntése érdekében a bíró mérlegelésére bízzák; 3. a bírói mérlegelés legfontosabb szempontja a lex fori érvényesítése mellet az anyagi jogi szempontból igazságosnak tűnő jog kiválasztása; 4. az elméletek gyengéje, hogy gyakorlati alkalmazásuk jogbizonytalanságot eredményez. A nemzetközi magánjog fejlődése Európában A SAVIGNY által hangsúlyozott értékek: a nemzetközi döntési harmónia és a nemzeti jogok egyenértékűsége továbbra is érvényesülnek. 10 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc

A nemzetközi magánjog elsődleges feladatát az európai jogtudomány jelenleg is a jogviszonyok természetének leginkább megfelelő jog meghatározásában, nem pedig az ideális anyagi jogi megoldás keresésében látja. A jogalkotó feladata azoknak a kollíziós szabályoknak a megalkotása, amelyek általában a helyes anyagi jog alkalmazását teszik lehetővé. A fent említett fejlődés egyik jellegzetessége, hogy a kollíziós szabályok, ill. a bennük foglalt kapcsoló elvek újabb generációja a differenciálódás irányába mutat. Az európai megoldások megteremtik az egyensúlyt a jogbiztonság, az előreláthatóság és az igazságosság szempontjai között. Az egyedi esetre legmegfelelőbb jog megtalálása azonban nem parttalan bírói mérlegelés révén, hanem generálklauzulák figyelembevételével történik. Ezek a generálklauzulák általában csak akkor nyernek alkalmazást, ha a hagyományos kapcsoló szabályok segítségével az esetre nem

lehet megtalálni az irányadó jogot. A nemzetközi magánjog fejlődése Magyarországon Az első nemzetközi magánjogi munka, amely a magyar nemzetközi magánjog kérdéseit is tárgyalta, még osztrák szerző, JOHANN VESQUE VON PÜTTLINGEN tollából született 1878-ban, de tíz évvel később DELL’ADAMI REZSŐ már a magyar nemzetközi magánjogról tartott előadást Budapesten, majd 1893-ban megjelent SZÁNTÓ MIHÁLY nemzetközi magánjogot tárgyaló műve. A magyar nemzetközi magánjog tudománya a két világháború között nemzetközi összehasonlításban is magas színvonalúvá vált, ez mindenekelőtt SZÁSZY ISTVÁN érdeme. Igen jelentős munkája a Nemzetközi Magánjog (1938) és a Magyar Nemzetközi Magánjog (1939). A II. Világháború utáni első évtizedek nemzetközi magánjogtudományának jelentősebb képviselői RÉCZEI LÁSZLÓ és VILÁGHY MIKLÓS voltak, akik a korabeli marxista szemléletnek megfelelő, de komoly tudományos igénnyel

kidolgozott egyetemi tankönyv valamint jegyzet szerzőiként nagy érdemeket szereztek abban, hogy Magyarországon a nemzetközi magánjog oktatása és kutatása ebben az időszakban sem szakadt meg. Az 1960-as években a tudományág művelőinek új nemzedéke jelent meg. Képviselői BÁNRÉVY GÁBOR, MÁDL FERENC, VÉKÁS LAJOS. szerint 8. A kollíziós szabály fajai a kollízió jellege és az utalás parancsának terjedelme Nemzetközi kollíziós szabály alatt olyan normát értünk, amely megjelöli azt a jogrendszert, amelynek alkalmazására kollíziós polgári jogi, családi jogi és munkajogi tényállás, vagyis több jogrendszer kollíziója esetén az eljáró fórum köteles. Kollíziós szabály jogszabálytani értelemben általában véve minden olyan norma, amely jogszabályok összeütközését oldja fel. Kollízióra magánjogi és közjogi viszonyokban egyaránt sor kerülhet. A kollíziós szabály fajai a kollízió jellege szerint Közjogi jellegű

kollíziót old fel a nemzetközi közigazgatási jog vagy a nemzetközi büntetőjog. A vizsgált jogág, a nemzetközi kollíziós magánjog tárgyának megfelelően csak magánjogi eredetű (tárgyú) polgári, családi és munkajogi viszonylatokban vizsgáljuk a kollíziót. 1. Területközi (interterritoriális) kollízióról akkor beszélünk, ha egy állam határain belül, annak különböző területein különböző jogszabályok vannak érvényben. 11 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 2. Személyközi kollízióról akkor beszélünk, ha ugyanazon államon belül egyes személy-csoportokra vonatkozó magánjogi tárgyú szabályok eltérnek egymástól (pl. kasztrendszer). 3. Az időközi kollízió szintén ugyanazon államon belül a régi, hatályon kívül helyezett és a helyébe lépő új (magánjogi eredetű, tárgyú) jogszabály között merülhet fel. A korábbi jogszabályt hatályon kívül helyező új jogszabálynak rendelkeznie kell azon jogviszonyok

sorsáról, melyek még a régi norma alapján jöttek létre, vagy már le is zárultak. A területközi, személyközi vagy időközi kollíziós szabályokkal a nemzetközi kollíziós magánjog nem foglalkozik. 4. A kollíziók negyedik fajtája a nemzetközi kollízió azonban önálló jogág a nemzetközi kollíziós magánjog tárgyát képezi. Nemzetközi kollízió alapvetően két módon jöhet létre: a) Adott jogviszony két különböző tényállási eleme egyidejűleg két (több) különböző jogrendszerhez kapcsolódik. b) Statútumváltásról akkor van szó, ha a nemzetközi kollíziós magánjogi jogviszonyban, ill. az azon alapuló tényállásban jelen lévő külföldi elemhez a kollíziós szabály által odarendelt kapcsoló elv idővel, a körülmények megváltozása során megváltozik, aminek következtében megváltozik az alkalmazandó jogrendszer meghatározása, az adott jogintézmény statútuma is. Az is statútumváltáshoz vezethet, ha a

nemzetközi kollíziós magánjogi törvények szabályait módosítják, és ennek keretében új kapcsoló elvet vezetnek be a korábbi helyet. Statútumváltás esetén tehát a nemzetközi kollíziós magánjogi jogviszony, ill az annak alapján létrejövő tényállás ugyanazon elem kerül időben egymást követően, egymás után különböző jogrendszerek uralma alá. A nemzetközi kollízió ebből adódik A kollíziós szabály fajai az utalás parancsának terjedelme szerint A kollíziós szabálynak a szabályba foglalt utalás: a jogalkalmazó számára adott jogalkotói parancs terjedelme szerint két fajtája van: az egyoldalú és a többoldalú kollíziós szabály. Az egyoldalú kollíziós szabály a statútum-elmélet gondolatkörében mozogva nem több jogrendszer közötti választási döntést tartalmaz, hanem azokat a határokat húzza meg, amelyekig egyetlen megnevezett jogrendszer, a hazai jog alkalmazhatóságát a jogalkotó külföldi elemet tartalmazó

tényállásra kiterjeszti. A csak egyetlen konkrét, meghatározott, tehát nevesített jogrendszer érvényesülésének határait meghatározó, egyetlen jogrendszer alkalmazásához vezető kollíziós szabály tehát ennélfogva egyoldalú kollíziós szabálynak minősül. (Pl ha belföldi jogi érdek forog fenn, akkor nem magyar állampolgár holttá nyilvánítása esetén a magyar bíróságnak a magyar jogot kell alkalmaznia.) Ha viszont a kollíziós szabály valóban több jogrendszer közötti - “igazi” - kollíziót old fel, akkor többoldalú kollíziós szabályról beszélünk (ilyen volt a könyv elején említett Farkas Sándor-eset). 9. A főbb kapcsolóelvek A tényállásbeli jogintézmény és az alkalmazandó jogrendszer közötti összefüggést a kapcsoló elv teremti meg. A kapcsoló elv önmagában véve elvi szinten kínálja a kapcsolat létrehozatalának egyik lehetséges módját, a kapcsolat azonban ténylegesen, az egyedi szintjén egy konkrét

kollíziós szabályban jelenik meg. A főbb kapcsolóelvek a következők: 1. Az eljáró fórum joga (lex fori) 12 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Ez az a kapcsoló elv, amely a kiindulást meghatározza. Az a bíróság vagy más hatóság, amihez fordultak, saját hazai joga - a lex fori - alapján dönt a vizsgálat első és második kérdésében: először abba, hogy van-e joghatósága, másodszor (ha van) abban, hogy saját kollíziós joga milyen rendelkezést tartalmaz az alkalmazandó jogrendszer tekintetében. 2. A személyes jog (lex personae) A személyes jog a természetes vagy jogi személy személyi jogviszonyainak minden aspektusára vonatkozó kapcsoló tényezők összefoglaló elnevezése. A személyes jognak önálló tartalma nincs, csak az egyes kapcsoló elvek összessége adja tartalmát. Valódi kollíziós kapcsolást az egyes idetartozó alábbi kapcsoló elvek hoznak létre: 2.1 Természetes személyek kollíziós jogi jogállását a

legtágabb értelemben értjük A személyes jogon belül két kapcsoló elvet különböztetünk meg: 2.11 az állampolgárság joga (lex patriae), 2.12 a lakóhely joga (lex domicilii), amely az angolszász jogrendszerekben elsődleges kapcsoló tényező, ill. emellett gyakran alkalmazott kapcsoló tényező a szokásos tartózkodási hely joga. A két kapcsoló elv voltaképpen ugyanazt a jogalkotói értékítéletet juttatja kifejezésre: a személyi jogállás kérdéseiben a helyes, igazságos, ésszerű döntés attól a jogrendszertől várható, amelyhez a személyt a legtöbb kapcsolat fűzi. 2.2 A jogi személyek kollíziós jogállását ugyanabban a tág értelemben értjük, mint a természetes személyekét. E tekintetben két kapcsoló elvet különböztetünk meg: 2.21 a bejegyzés helyének joga (az inkorporáció elve), 2.22 a székhely joga 3. A dolog fekvésének helye (lex rei sitae) Ez a kollíziós dologi jog legfontosabb kapcsoló elve. Annak az országnak a

jogát értjük alatta, amelynek területén a dolog fekszik. Hajók és repülőgépek mint sajátos tulajdoni tárgyak dologi jogi viszonyaira speciális kapcsoló elv a lobogó joga (loi du pavillon), vagyis annak az államnak a joga az irányadó, amelynek lobogója, felségjele alatt azok közlekednek. 4. A kötelem joga (lex obligationis) 4.1 Ez a kollíziós kötelmi jog általános kapcsoló elve Ezen belül a kötelem jogának három legismertebb kapcsoló elve: 4.11 a felek által kikötött (választott) jog (lex pro voluntate); 4.12 a jellemző szolgáltatás kapcsoló elve, ami alatt annak az országnak a jogrendszerét kell érteni, amelyben az adott jogviszony szempontjából jellemző szolgáltatást nyújtó természetes személy lakhelye, ha pedig jogi személy, székhelye van; 4.13 a legszorosabb kapcsolat kapcsoló elve, amelyet akkor alkalmaznak, ha több jellemző szolgáltatást tartalmaz az adott pl. vegyes szerződés, ilyenkor azon ország jogrendje

alkalmazandó, amellyel a szóban forgó jogviszony a legszorosabb kapcsolatot mutatja. 4.2 Speciális kapcsoló elvként ismeri a kollíziós kötelmi jog és a kollíziós munkajog a jogcselekmény létrejöttének helyét (lex loci actus vagy locus regit actum). Ezt a kapcsoló elvet két vonatkozásban alkalmazzák: 4.21 a szerződési jog tekintetében a lex loci actus-nak két változata ismert: 13 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc a) a szerződéskötés helyének joga (lex loci contractus) annak az országnak a jogrendjét jelenti, amelynek területén a szerződést megkötötték (ezt az alaki érvényesség tekintetében szokták alkalmazni); b) a teljesítés helyének joga (lex loci solutionis), annak az országnak a jogrendjét jelöli meg, amelynek területén a szolgáltatást teljesíteni kell (ezt a teljesítés módjára nézve szokták alkalmazni); 4.22 a szerződésen kívüli kárért való felelősség (lex loci delicti commissi) kapcsoló elve ugyancsak

a jogcselekmény létrejöttének helyéhez kötődik, azaz annak az országnak a jogrendjét értjük alatta, ahol a jogsértést elkövették, vagy ahol a kár bekövetkezett. 10. A minősítés problémája és a Kódex vonatkozó rendelkezései A minősítés problémájának elméleti megoldásai A minősítés problémája a múlt század 90-es éveiben merült fel az ún. máltai esetnél Az adott konfliktusban a két jogrendszer (a máltai és a francia) ugyanazt az igényt más jogintézménynek minősítette (az özvegy házassági vagyonjogi intézménynek, a franciák öröklési jogi intézménynek). A kollíziós szabály funkciója az, hogy az adott kollíziós jogviszony által érintett jogintézményre alkalmazandó jogrendszert meghatározza, kijelölje. Ezeknek a jogintézményeknek, absztrakt jogi fogalmaknak a tartalma, jelentése azonban az egyes jogrendszerekben gyakran eltér egymástól, aminek következtében ezek a különböző tartalmú intézmények a

jogrendszer rendszertanilag különböző helyein helyezkednek el. A minősítés problémája tehát a kollíziós szabály szerkezetileg első elemében, a tényállásban jelenik meg. A minősítés problémájának alapja, kiváltó oka tehát az, hogy a kollíziós szabály tényállása jogintézményeket, jogi fogalmakat használ, melyeket az összeütköző jogrendszerek anyagi jogilag adott esetben eltérő tartalommal, jelentéssel ismernek, és ennek megfelelően a jogrendszerben rendszertanilag máshova sorolnak be. Ez az anyagi jogi besorolás értelemszerűen meghatározza azt is, hogy a fórum saját kollíziós jogának rendszerében hol helyezi el a kérdéses jogintézményt. A kollíziós szabály alkalmazása tehát feltételezi, hogy már előzőleg eldöntöttük, hogy a tényállásbeli jogintézmény, jogi fogalom az anyagi jogban rendszertanilag hova sorolandó be. A minősítés tehát a tényállásbeli jogintézménynek a kollíziós jogban elfoglalt

rendszertani helyét keresi. A minősítés ezért 1. egyrészt anyagi jogi természetű döntést igényel a tekintetben, hogy 1.1 az összeütköző anyagi jogok közül melyik szerint keressük a jogintézmény, jogi fogalom tartalmát, jelentését, és 1.2 hogy ebben a jogrendszerben az intézmény rendszertanilag hol helyezkedik el; 2. másrészt ezután kollíziós jogi természetű döntést igényel a tekintetben, hogy a jogintézmény - az anyagi jogi besorolást követően - a fórum kollíziós jogában rendszertanilag hova sorolható be. Látható tehát, hogy a minősítés a kollíziós szabály alkalmazásának mintegy előkérdése, tehát még nem a kollíziós szabály alkalmazása. még csak nem is kiválasztása, csak a kiválasztás előkérdése. Ezt a minősítést nevezzük elsődleges (primer) minősítésnek. 14 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Gyakran szükség lehet arra is, hogy a jogviszonyt most már a végül is alkalmazandó anyagi

jogrendszeren belül is minősítsék, pl. hogy az adott szerződés az adott jogrendszeren belül milyen kötelmi jogviszonynak minősül. Ez a másodlagos (szekunder) minősítés Ez azonban már nem a nemzetközi kollíziós magánjog problémája. A minősítés során tehát arra a kérdésre kell választ adni, hogy ha a konkuráló jogrendszerek valamely jogintézményt, jogi fogalmat eltérő tartalommal, jelentéssel ismernek, akkor 1. melyik jog anyagi jogi szabályai alapján helyezzük el az adott jogrendszerben a kérdéses jogintézményt, valamint ezután arra, hogy az így kiválasztott jogrendszerben az rendszertanilag hol helyezkedik el; 2. majd ennek megfelelően választ kell adni arra a kérdésre, hogy a fórum kollíziós jogrendjében a kérdéses jogintézmény rendszertanilag hol helyezkedik el. A minősítés problémájának megoldására négy elmélet alakult ki: 1. A lex fori szerinti minősítés: Ez azt jelenti, hogy a fórum saját jogrendszerének

fogalmai szerint minősíti a kérdéses jogintézményt, jogi fogalmat. Ez a legkézenfekvőbb megoldás Logikailag is kifogástalan alapokon nyugszik: a jogszabály alkalmazási körét (és ez alól a kollíziós norma sem kivétel), tartalmát az a jogrendszer határozza meg, amelyhez tartozik. A fórum kollíziós szabályainak fogalmai általában megegyeznek a fórum anyagi jogának fogalmaival: mindkét joganyag ugyanolyan tartalommal, jelentéssel érti a hazai jogrendszer egyes intézményeit. A lex fori szerinti minősítés ezért az esetek többségében a gyakorlatban jól alkalmazható és megnyugtató eredményekhez is vezet, s ma általában elterjedt minősítési módszernek tekinthető. Csődöt mond azonban akkor, ha a szóban forgó jogintézményt a fórum joga nem ismeri, vagy a kollíziós norma által használt jogintézmény olyan nemzetközi egyezményből származik, amely annak tartalmát, jelentését maga külön nem tisztázta. Ilyenkor más megoldás

után kell nézni. 2. A lex causae szerinti minősítés Eszerint a fórum kollíziós szabályaiba foglalt jogintézmény tartalmának megállapításánál nem a lex fori-ból, hanem annak a jognak az anyagi jogi fogalmaiból kell kiindulni, amely vélhetően alkalmazandó lesz. E minősítés súlyos problémája azonban az, hogy circulus vitiosus-hoz vezet. Ugyanis előfeltevésszerűen éppen abból indul ki, hogy a vélhetően alkalmazásra kerülő irányadó jog lesz az, amelyik ténylegesen is alkalmazandó lesz. Márpedig a minősítéssel éppen azt a kollíziós szabályt keressük, amely majd a minősítés eredményétől függően meghatározza az alkalmazandó jogot, és ez lehet az annak vélt, de lehet másik jogrendszer is. 3. Az összehasonlító jogi értelmezés útján történő minősítés ERNST RABEL német jogtudós egy 1931-ben megjelent munkája nyomán terjedt el az a nézet, hogy nem lehet egyetlen jogrendszer alapul vételével a minősítés

kérdését megoldani. RABEL ezért a kollíziós szabályokban megjelenő jogintézmények összehasonlító jogi értelmezése útján kíván minősíteni. Ez a felfogás abból indul ki, hogy amire nézve számos 15 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc ország jogrendjében egyetértés, azonos értelmezés található, az a nemzetközi kollíziós magánjogban is azonosan értelmezendő, minősítendő. RABEL azonban a kollíziós norma tényállási elemébe foglalt jogintézmény minősítésénél nem valamely jogrendszer anyagi jogi normáját vette alapul, hanem mögötte meghúzódó tényleges életviszonyt. Felfogásában együvé kerülnek, azonosan minősítendők az egyes jogrendszerek szabályozásában akár különböző tartalommal bíró jogintézmények akkor, ha a velük követett jogpolitikai célok - a jogösszehasonlítás eredményeként - közel állnak egymáshoz. 4. A funkcionális minősítés Ez voltaképpen a lex fori szerinti és az

összehasonlító jogi minősítés elemeit kombinálja. Ma egyre inkább teret hódít A századfordulón KAHN által javasolt megoldást ma kétféleképpen alkalmazzák: 4.1 KEGEL szerint a fórum kollíziós szabályának céljai szerinti funkcionális minősítés azokat az érdekeket, jogpolitikai célokat tekinti döntőnek, amelyeket az adott kollíziós szabály megalkotásakor a fórum jogalkotója szem előtt tartott. Ez a felfogás tehát egyfajta tág értelemben vett lex fori szerinti minősítésnek is tekinthető, mivel a fórum kollíziós szabályaihoz fűződő jogpolitikai szempontokat tekinti mérvadónak. Eszerint ha a konkuráló országok jogrendjének jogintézményei ugyan anyagi jogi tartalmukat tekintve eltérnek egymástól, azonban a fórum kollíziós szabályainak jogpolitikai céljával azonos, vagy ahhoz közel álló jogpolitikai célt követnek, ugyanazon kollíziós norma alá szubszumálhatók. 4.2 Mások (NEUHAUS, LEWALD) az anyagi jogi norma

céljából indulnak ki Szerintük az egyes jogintézményeknek a valóságos életviszonyok rendezésekor és a belőlük fakadó szükségletek meghatározásakor szerte a világon végeredményben azonos a funkciója. Ennek megfelelően az ilyen - látszatra különböző tartalommal szabályozott - jogintézmények a funkcionális minősítés során a fórumnak ugyanazon kollíziós normája alá sorolandók. 5. Nálunk a Kódex 3 §-a szabályozza a minősítés kérdését A magyar jog a lex fori szerinti minősítés elvi alapjára helyezkedik, kimondva, hogy ha a jogvitában megítélendő tények vagy viszonyok jogi minősítése kérdésében vita van, a magyar jog szabályainak és fogalmainak értelmezésével kell eljárni. Ha a magyar jog a szóban forgó jogintézményt nem ismeri vagy más elnevezéssel ismeri, akkor a jogi minősítés során arra a külföldi jogrendszerre is figyelemmel kell lenni, amelyik a kérdéses jogintézményt ismeri. 11. Az előkérdés Az

előkérdés a kollíziós szabály által alkalmazandónak rendelt jogrendszerben a kollíziós probléma megítélése kapcsán felvetődő anyagi jogi kérdés, amelynek előzetes anyagi jogi megítélése, eldöntése nélkül a kollíziós tényállás sem ítélhető meg. Az előkérdés létére tehát csak a már végrehajtott kollíziós kapcsolás, vagyis az alkalmazandó jogrendszer meghatározása után, pontosabban e jogrendszer anyagi jogi szabályainak alkalmazása során derül csak fény. Az előkérdés kollíziós jogi elbírálására két lehetőség van: 1. A gyakorlatban általánosan érvényesülő felfogás szerint az előkérdést önállóan, mégpedig a lex fori kollíziós joga alapján kell elbírálni. 2. Elbírálható azonban az előkérdés kollíziós jogilag önállótlanul is: ilyenkor nem a lex fori, hanem a tulajdonképpeni kollíziós tényállásra már “megtalált”, egyébként 16 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc alkalmazandó

jogrendszer: a lex causae kollíziós jogának alkalmazásával döntik el az előkérdésre alkalmazandó anyagi jog kérdését. A magyar Kódex az előkérdésre külön szabályt nem tartalmaz, annak megítélése tehát a mindenkori jogalkalmazó feladata. 12. A vissza- és továbbutalás (renvoi) kérdése és a Kódex vonatkozó rendelkezései A Farkas Sándor-esetben a francia jog az ingatlan magyarországi fekvése miatt a magyar jogot rendelte alkalmazni. Ezt a jelenséget visszautalásnak, ha pedig a felhívott jogrendszer nem visszautal az eredeti jogrendszerre, azaz a fórum jogára, hanem egy harmadik ország jogára utal tovább, akkor továbbutalásnak, együttesen renvoi-nak nevezzük. A renvoi problémája azért merül fel, mert a fórum kollíziós jogának utalását kétféle terjedelemben is fel lehet fogni: 1. Ha az utalást úgy fogjuk fel, hogy annak funkciója azoknak az anyagi jogi normáknak a meghatározása, amelyek az ügy érdemi eldöntését

lehetővé teszik, akkor ez azt jelenti, hogy az utalás nem a felhívott, megjelölt jogrendszer egészére, hanem csak és kizárólag annak anyagi jogi szabályaira vonatkozik. Ilyenkor a vissza- és továbbutalás problémája fel sem merül, hiszen az alkalmazandó jogrendszer nemzetközi kollíziós normái figyelmen kívül maradnak. Ezt nevezzük szűk értelemben felfogott utalásnak 2. Ha viszont a fórum kollíziós szabályainak utalását tág értelemben fogjuk fel, az utalás az alkalmazandó jogrendszer egészére vonatkozik, beleértve annak kollíziós szabályait is. A renvoi problémája kialakulásának három feltétele van: 1. Először is a probléma csak akkor merül fel, ha a fórum nemzetközi kollíziós magánjoga a kollíziós szabály második elemét: a rendelkezést, ill. az abban foglalt utalást tág értelemben fogja fel, azaz megengedi a renvoi-t. Ilyenkor az utalás szerint alkalmazandó jogba annak kollíziós szabályai is beleértendők. 2.

Másodszor arra van szükség, hogy a kollíziós szabállyal felhívott jogrendszer a fórumétól eltérő kollíziós szabályt, pontosabban a felhívott kollíziós szabály a fórumétól különböző kapcsoló elvet tartalmazzon. 3. Harmadszor maga a jogviszonyon alapuló konkrét tényállás olyan legyen, amelyik a renvoi kérdését egyáltalán felveti. Uralkodó álláspontnak az a nézet tekinthető, amelyik a visszautalást és az egyszeri továbbutalást elfogadja. Az utalást azonban ilyenkor már szűk értelemben fogják fel - az csak a fórum vagy egy harmadik ország anyagi jogára vonatkozik. A magyar Kódex 4. §-a elveti a továbbutalást, mivel a kollíziós szabály utalását szűk értelemben fogja fel: kimondja, hogy az alkalmazandó külföldi jognak a felmerült jogkérdést közvetlenül rendező - tehát anyagi jogi - szabályai irányadóak. Ez a rendelkezés ugyanakkor elfogadja a visszautalást. A renvoi által felvetett problémák - ördögi kör,

ill. nagyon távolra való továbbutalás megoldását a visszautalás és az egyszeri továbbutalás lehetővé tétele kínálja azzal, hogy maga a meghatározott jogrendszerre történő vissza-, ill. továbbutalás már csak szűk értelemben felfogottnak tekintendő. 17 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 13. A csalárd kapcsolás fogalma és a “forum shopping” kérdése A nemzetközi kollíziós magánjogban a csalárdság, a jogszabályok rosszhiszemű megkerülése úgy jelenik meg, hogy a felek egyike vagy mindegyike külföldi elem (mesterséges) megteremtésével vagy megváltoztatásával manipulálja a kollíziós szabály valamelyik elemét. Csalárd kapcsolás alatt azt értjük, hogy a felek jogviszonyukban mesterségesen vagy színleléssel külföldi elemet hoznak létre, vagy a meglévőt másikra cserélik annak érdekében, hogy jogviszonyuk kollíziós jogi elbírálását megváltoztassák. A csalárd kapcsolás vonatkozhat a kollíziós szabály első

elemére, a tényállásra, amikor a felek vagy egyikük mesterségesen létrehoz, megváltoztat vagy színlel olyan (külföldi elemhez vezető) tényeket, amelyek a jogviszony minősítését, ezen keresztül az alkalmazandó kollíziós szabály kiválasztását megváltoztatják. De vonatkozhat a kollíziós szabály második elemére, a rendelkezésbe foglalt kapcsolásra is, amikor a felek vagy egyikük mesterségesen létrehoz, megváltoztat vagy színlel olyan (külföldi elemhez vezető) tényeket, amelyek a kapcsoló elvet, ezen keresztül az alkalmazandó anyagi jogrendszer kiválasztását megváltoztatják. A magyar nemzetközi kollíziós magánjog álláspontját a Kódex 8. §-a rögzíti: 8. § (1) Nem lehet alkalmazni azt a külföldi jogot, amely a felek által - az egyébként irányadó jogszabály megkerülése céljából - mesterségesen vagy színleléssel létrehozott külföldi elemhez kapcsolódik (csalárd kapcsolás). (2) Csalárd kapcsolás esetében az e

törvényerejű rendelet szerint egyébként irányadó jogot kell alkalmazni. A csalárd kapcsolás jelentőségét nagymértékben csökkenti a 9. §-ban elismert lehetőség: 9. § Ha a felek az e törvényerejű rendelet szerint irányadó külföldi jog mellőzését közösen kérik, helyette a magyar jogot - illetve a jogválasztás lehetősége esetében a választott jogot - kell alkalmazni. 14. A külföldi jog tartalmának megállapítása és a Kódex vonatkozó rendelkezései A nagy kérdés itt az, hogy kire telepítsük a külföldi jog tartalma megállapításának terhét és az esetleges sikertelenség kockázatát? Ugyanis az egész kollíziós magánjognak az lenne az értelme, hogy a fórum valóban úgy alkalmazza a külföldi jogot, mintha azt a külföldi jogrendszer országában annak fóruma alkalmazná. Nem elegendő a külföldi jogszabályok szövegének ismerete, ha nem vesszük figyelembe a jogalkalmazási gyakorlatot. Ez igen-igen nehéz feladat. Az

alapkérdést a következőképpen lehet megfogalmazni: a fórum előtt folyó eljárásban a külföldi jog tartalmát tekintve valódi jogszabály-e, vagy pedig a felderítendő tényállás egyik része? Az erre a kérdésre adott válasznak ugyanis messzemenő következményei vannak. 1. Ha a külföldi jog tartalmát jogszabálynak tekintjük, akkor érvényesül a iura novit curia régi jogelve (vélelme), mely szerint a bíróság hivatalból ismeri a jog tartalmát, a jogszabályokat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a külföldi jog tartalmának megállapítása a bíróság hivatalbóli feladata, a feleknek tehát semmi tennivalójuk nincsen. 18 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 2. Ha viszont a külföldi jog tartalmát a tényállás részének tekintjük, akkor azt ugyanúgy bizonyítani kell, mint bármi mást. Ilyenkor a bizonyítás azt terheli, aki a külföldi jog alkalmazását kéri, ill. aki arra hivatkozik Ebben az esetben tehát a bíróság csak

annyiban veheti figyelembe a külföldi jog tartalmát, ha arra a fél hivatkozik, és ennek tartalmát be is bizonyítja. Az angolszász jogrendszerek a külföldi jog tartalmát tényállási elemnek tekintik, amire hivatkozni és amelyet bizonyítani kell. enélkül a bíróság az angol jogot alkalmazza A francia és a kontinentális jogfelfogás most már jogszabályként kezeli a külföldi jog tartalmát, amit tehát a bíróság hivatalból köteles megállapítani. Ma már terjed az a felfogás - és a magyar jog is ezen az állásponton van -, hogy a külföldi jog tartalmának téves megállapítása fellebbezés alapjául szolgálhat. A Kódex a következőket mondja: 5. § (1) A bíróság vagy más hatóság az általa nem ismert külföldi jog felől hivatalból tájékozódik, szükség esetén szakértői véleményt is beszerez és a fél által előterjesztett bizonyítékokat is figyelembe veheti. (2) A külföldi jogról a bíróság vagy más hatóság

megkeresésére az igazságügyminiszter felvilágosítást ad. (3) Ha a külföldi jog tartalmát nem lehet megállapítani, a magyar jogot kell alkalmazni. 15. A külföldi jog alkalmazásának mellőzése - a viszonosság hiánya vagy megsértése Minthogy a külföldi jog alkalmazása az eljáró fórum számára a hazai kollíziós szabály parancsa folytán kötelező, a fórum ezt nem teheti semmiféle feltételtől függővé. Ha tehát a kollíziós norma alkalmazása következtében külföldi jog szerint kell a jogviszonyt elbírálni, akkor a fórum ezt attól sem teheti függővé, hogy a másik állam fóruma hasonló esetben az előbbi fórum államának polgárával vagy jogi személyével kapcsolatban ugyanígy jár-e el. Azt, amikor egy állam vagy annak valamely szerve a másik államhoz, annak polgárához vagy jogi személyeihez fűződő viszonyban ugyanolyan módon jár el, mint a másik, a nemzetközi kapcsolatokban viszonosságnak nevezzük. A fórum számára

a külföldi jog alkalmazása és aközött, hogy hasonló esetben a felhívott külföldi jogrendszer államának fóruma általában is és a tényleges, gyakorlati jogalkalmazás során is ugyanígy jár-e el, semmiféle összefüggés nem lehet. A viszonosság tehát általában nem feltétele a külföldi jog alkalmazásának. Kivételesen azonban előfordulhat, hogy a külföldi jogrendszer valamely szabályának alkalmazását maga a jogalkotó teszi a viszonosság fennálltától függővé. Ezen esetekben ha a viszonosság nem áll fenn, a külföldi jog alkalmazását mellőzni kell. A viszonosság fennálltának vizsgálata kétféle eredményhez vezethet: 1. Ha a belföldi fórum előtt fellépő külföldi fél saját állama általában nem tanúsítja ugyanazt a magatartást a jogalkalmazás során, mint az eljáró fórum, akkor a viszonosság hiányáról beszélünk. 19 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 2. Ha viszont a külföldi fórum általában azonos

magatartást tanúsít, de bizonyos esetekben, a jogalkalmazási gyakorlatban eldöntött egyedi ügyekben nem, akkor a viszonosság megsértéséről beszélünk. A viszonosság hiányára vagy megsértésére hivatkozhat a fél az eljáró fórum előtt annak érdekében, hogy a külföldi jog alkalmazását megakadályozza. Hivatkozhat azonban erre az eljáró fórum is. Mindkét esetben arra van szükség, hogy 1. a fórum valamely belső jogszabálya a viszonosságot megkövetelje, és 2. a viszonosság hiányát vagy megsértését bizonyítsák A Kódex 6. §-a szabályozza a viszonosság kérdését: 6. § (1) A külföldi jog alkalmazása - ha jogszabály másként nem rendelkezik - nem függ a viszonosságtól. (2) Ha a jogszabály a külföldi jog alkalmazását viszonosságtól teszi függővé, a viszonosságot az ellenkező bizonyításáig fennállónak kell tekinteni. Ha jogszabály a viszonosság bizonyítását kívánja, a viszonosság fennállásáról az

igazságügyminiszter ad a bíróságra és más hatóságra kötelező nyilatkozatot. 16. A külföldi jog alkalmazásának mellőzése - a közrend Ha a külföldi jog tartalmát megállapítottuk, meg kell vizsgálni, hogy nem kell-e mégis mellőzni a külföldi jogszabályi rendelkezés alkalmazását amiatt, hogy az a fórum közrendjébe ütközik. Külföldi jog alkalmazása ugyanis a belföldi jog értékrendjét hátrányosan érintheti. A belföldi bíróság vagy más hatóság a külföldi jogszabály alkalmazását megtagadhatja (azt mellőzheti), ha az a fórum közrendjébe ütközik. Ezt nevezzük közrendi záradéknak Erre a záradékra azért van szükség, mert a külföldi jog alkalmazása “ugrás a sötétbe”, azaz mikor a külföldi jog alkalmazása mellett döntünk, még nem tudhatjuk, mi vár ránk. Ez a záradék egy korrekciós lehetőség. A “közrend” a lex fori-nak azt a “kemény magját” foglalja össze egyetlen elnevezésben, amelynek

tiszteletben tartása még a jogviszonyban lévő lényeges külföldi elem esetén is elengedhetetlen. A közrendi záradék alkalmazása azonban kivételes eszköz, igénybevételéhez súlyos okoknak kell fennforogniuk. A német joggyakorlat pl ilyennek tekinti az alaptörvényben foglalt alapjogok sérelmét. A világ nemzetköziesedése azzal a következménnyel jár, hogy egyre inkább csínján kell bánni a közrendi záradék alkalmazásával. Törekedni kell arra, hogy a közrendbe ütköző külföldi jogszabályi rendelkezés mellőzése esetén ne azonnal a lex fori-t erőltessük, hanem előbb kíséreljük meg a joghézagot a külföldi jogrendszer vonatkozó többi szabályának, a törvények értelmének, szellemének felfedésével kitölteni. A közrend sérelme kapcsán elsősorban azt kell vizsgálni, hogy van-e egyáltalán belső kapcsolat a jogviszony és a fórum jogrendje között. Ha nincs, akkor a probléma ki sem alakul A közrend jogi természetét

tekintve a következő felfogások alakultak ki: 1. A közrendi jellegű törvények elmélete: ez a francia felfogás azt vallja, hogy a belföldi jogrendszernek vannak olyan anyagi jogi szabályai, amelyek feltétlen alkalmazást igényelnek. 20 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 2. A kollíziós fenntartás elmélete: ez a német felfogás a közrendi záradékban mint a kollíziós jog intézményében egyfajta fenntartási lehetőséget lát; szerinte a fórum kollíziós joga eleve azzal a burkolt fenntartással parancsolta meg külföldi jog alkalmazását, hogy az nem fog a belföldi jog alapvető értékeibe ütközni. 3. Az effektív hatás elmélete: ez az angolszász elmélet gyakorlatias szemlélettel azt a tényleges hatást mérlegeli, amelyet a külföldi jogszabály alkalmazása a belföldi társadalmi, gazdasági és életviszonyokra kifejt. Ha ugyanis az alkalmazás e viszonyok kialakult rendjét kirívóan sértené, a külföldi jog alkalmazását mellőzni

kell. A közrendi záradék megfogalmazásának jogtechnikailag két módja van: 1. Egyrészt a jogrendszerek imperatív szabályokat tartalmaznak (pl az Alkotmány szerint mindenember jogképes). Ezek feltétlen érvényesülést kívánnak 2. Mivel az imperatív normák nem fedhetik le az amúgy is változó közrend egészét, szükség van egy generálklauzulára, amelyet a nemzeti kollíziós szabályoknak a közrendre vonatkozó, általánosan megfogalmazott szabálya tartalmaz. 7. § (1) Mellőzni kell a külföldi jog alkalmazását, amennyiben az a magyar közrendbe ütköznék. (2) A külföldi jog alkalmazása nem mellőzhető egymagában azért, mert a külföldi állam társadalmi-gazdasági rendszere a magyartól eltér. (3) A mellőzött külföldi jog helyett a magyar jogot kell alkalmazni. 17. A külföldi jog alkalmazásának mellőzése - a kisegítő jog A felek közös akaratnyilvánításának a nemzetközi kollíziós magánjogban is jogi hatálya van. Ez a jogi

hatály abban áll, hogy a felek közösen meg tudják akadályozni a jogalkotó akaratának, a fórum kollíziós szabályának érvényesülését. A Kódex szerint: 9. § Ha a felek az e törvényerejű rendelet szerint irányadó külföldi jog mellőzését közösen kérik, helyette a magyar jogot - illetve a jogválasztás lehetősége esetében a választott jogot - kell alkalmazni. A felek azonban a kötelmi jogviszonyban magában a szerződésben előre kiköthetik, hogy jogvita esetén melyik külföldi jogot alkalmazza a majdani fórum. A Kódex szerint: 24. § A szerződésekre azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a szerződés megkötésekor, vagy később választottak. Jogválasztás hiányában az egyes szerződésekre alkalmazandó jogot a jelen fejezet 25-29. §-ai szerint kell megállapítani A Kódex szabálya értelmében nem alkalmazható a külföldi jog vagy annak valamely szabálya: 1. csalárd kapcsolás esetében, 2. megkívánt viszonosság hiánya

vagy meglevő viszonosság megsértése esetén, 3. ha annak tartalma nem ismert, 4. ha tartalma ismert, azonban az adott esetre nem tartalmaz szabályt, 5. ha a közrendbe ütközik, 6. ha mellőzését a felek közösen kérik, vagy szerződéses viszonyukra eleve alkalmazandó jogot választottak. A kérdés az, hogy ilyenkor melyik jogot alkalmazza az eljáró fórum? A külföldi jog mellőzése esetén ugyanis kollíziós joghézag állt elő. A gyakorlatban a lex fori alkalmazására kerül sor, azaz a lex fori az a kisegítő jog, amelyet mindazon esetekben alkalmaznak, amikor a külföldi jog alkalmazását mellőzni kell. Ezt az utat járja a Kódex is Ezt nevezi a szakirodalom “hazafelé törekvésnek”. 21 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 18. A személyes jog fogalma és kollíziós szabályai A személyre (természetesre és jogira) mint jogalanyra vonatkozó anyagi jogi normák adják a személyes jog anyagi jogi értelemben vett fogalmát. A nemzetközi

kollíziós magánjogi vizsgálat - adott esetben - elsőként vizsgálandó kérdései közé tartozik az, hogy a fórumnál eljárást kezdeményező fél rendelkezik-e eljárási képességgel. Az eljáró fórumnak - saját kollíziós normáinak alkalmazása révén - meg kell keresnie azt az alkalmazandó anyagi jogrendszert (a személy statútumát), amelynek az anyagi jogi értelemben vett személyes jogra: a személyek jogállására vonatkozó szabályai a fenti kérdéseket eldöntik. Azokat a kapcsoló elveket, amelyek megteremtik a kapcsolatot egy természetes vagy jogi személy személyi jogállása, valamint egy meghatározott jogrendszer személyes jogot szabályozó anyagi jogi normái között, a személyes jog kapcsoló elveinek nevezzük (lex personae). Az ezeket a kapcsoló elveket tartalmazó kollíziós szabályok összessége a kollíziós értelemben vett személyes jog. A kollíziós jogi értelemben vett személyes jog tehát nem önálló kollíziós

szabály, hanem a személyek nemzetközi kollíziós magánjogi jogállására vonatkozó kollíziós szabályok összessége, összefoglaló elnevezése. A Kódex szerint: 10. § (1) Az ember jogképességét, cselekvőképességét és általában személyi állapotát, továbbá személyéhez fűződő jogait személyes joga szerint kell elbírálni. A nemzetközi kollíziós magánjogban az ember személyes jogának meghatározására két, ill. tkp három kapcsoló elv alakult ki: 1. Az állampolgárság joga (lex patriae): ha ilyen közjogi kapcsolat a személyt csak egyetlen államhoz köti, akkor az állampolgárság kapcsoló elve elegendő a személyes jog meghatározásához. 2. A lakóhely joga (lex domicilii): ez akkor jut jelentőséghez, ha az illető hontalan vagy épp többes állampolgár. Az angolok egyébként ezt tekintik a kollíziós kapcsolatot meghatározó tényezőnek. 3. A szokásos tartózkodási hely joga: ez abban az esetben is létrehozza a kapcsolatot

egy ember és egy adott állam jogrendszere között, ha a szóban forgó személy sem állampolgársággal, sem pedig lakóhellyel nem rendelkezik. A Kódex a következők szerint képez ebből egységes rendszert: 11. § (1) Az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára Az állampolgárság megváltozása nem érinti a korábbi személyi állapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket. (2) Ha valakinek több állampolgársága van, és egyik állampolgársága magyar, személyes joga a magyar jog. (3) Akinek több állampolgársága van és egyik sem magyar, valamint a hontalan személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén lakóhelye van, illetőleg a magyar jog, ha Magyarországon is van lakóhelye. Akinek külföldön több lakóhelye van, személyes joga annak az államnak a joga, amellyel kapcsolata a legszorosabb. (4) Akinek személyes jogát az előző bekezdések alapján nem lehet megállapítani és

nincs lakóhelye, személyes jogát szokásos tartózkodási helye határozza meg. Akinek több 22 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc szokásos tartózkodási helye közül az egyik Magyarországon van, személyes joga a magyar jog. 12. § (1) Lakóhely az a hely, ahol valaki állandóan vagy a letelepedés szándékával lakik. (2) Szokásos tartózkodási hely az a hely, ahol valaki letelepedés szándéka nélkül hosszabb ideje tartózkodik. Ahhoz, hogy a személyes jog, az alkalmazandó anyagi jog tartalma meghatározható legyen, a konkrét személynek egy adott államhoz fűződő kapcsolatát egy adott időpontban kell vizsgálni. A személyes jog tartalmának meghatározása szempontjából a Kódex értelmében az elbírálás időpontja a döntő. Ha azonban ez a kapcsolat az elbírálást megelőzően megváltozott, erre nézvést lásd a 11. § (1) bekezdés második mondatát A menekültek személyes jogának meghatározására sajátos, eltérő szabályok

vonatkoznak. 13. § Magyarországon menedékjogot élvező személy személyi állapotára a magyar jog irányadó; ez a rendelkezés nem érinti a korábbi személyi jogállapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket. Ez logikus, hiszen nem lenne helye egy menekültre éppen azt a jogot alkalmazni, ami elől menekül. 19. A jogképesség, cselekvőképesség és a személyhez fűződő jogok A természetes személy személyes jogának több anyagi jogi összetevője van, melyek a következők: 1. jogképesség, 2. cselekvőképesség, 3. a személyhez fűződő jogok A jogképesség A jogképesség ma már tartalmilag szinte teljesen azonos az egyes jogrendszerekben. A jogképesség általános, feltétlen és egyenlő, azaz senkitől sem vitatható el, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet. Tartalmilag tehát az egyes jogrendszerek között ebben a vonatkozásban kollízió nem is jöhet létre. Amennyiben mégis előfordulna ilyen tartalmi

összeütközés, azaz a személyes jog megtagadná a jogképességet, azt feltételhez kötné vagy korlátozná, akkor ezt magyar bíróság vagy más hatóság nem vehetné figyelembe. Nem vehetné figyelembe egyrészt közrendi okból, másrészt nem vehetné figyelembe azért sem, mert az ilyen jogszabályi rendelkezés A Kódexnek az ún. belföldi jogegyenlőség szabályába ütközne: 15. § (1) A külföldi állampolgár és a hontalan jogképességére és cselekvőképességére, továbbá személyi és vagyoni jogaira, valamint kötelezettségeire - ha jogszabály másképpen nem rendelkezik - ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a belföldiekre. A jogképesség kezdő időpontját a személyes jog szerint kell megállapítani. Itt már bizony összeütközésbe kerülhetnek az egyes jogrendszerek, mert pl. a spanyolok szerint a jogképesség feltétele, hogy az újszülött 24 óráig életképes legyen. A jogképesség megszűnése általában a halállal

következik be. A holtnak nyilvánítás, az eltűntnek nyilvánítás és a halál tényének megállapítása eseteiben rendelkezni kell arról, hogy erre melyik anyagi jog szabályai szerint kerüljön sor. A Kódex szerint: 16. § (1) A holtnak vagy eltűntnek nyilvánításra, továbbá a halál tényének megállapítására az a jog irányadó, amely az eltűntnek személyes joga volt. 23 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Ha a személyes jog esetleg rendkívül hosszú idő elteltét követeli meg az eltűnéstől számítva ahhoz, hogy az eltűnt személyt holttá lehessen nyilvánítani, akkor ez megnehezítené az eltűnt magyarországi jogviszonyainak végleges rendezését. Ezért írja elő a Kódex, hogy: (2) Ha a magyar bíróság belföldi jogi érdekből nem magyar állampolgárt nyilvánít holtnak vagy eltűntnek, illetőleg ilyen személy halálának tényét állapítja meg, a magyar jogot kell alkalmazni. A cselekvőképesség A cselekvőképesség tehát

önállóan bírálandó el, elkülönítetten attól a jogügylettől, amelynek kapcsán konkrétan felmerült. A cselekvőképesség mint általános ügyleti képesség a személyes jog körébe tartozó anyagi jogi kérdések egyike. ezért természetes, hogy a cselekvőképesség megítélésére is a személyes jog az irányadó. A cselekvőképességet illetően az egyes anyagi jogok szabályozása sokkal lényegesebb eltéréséket mutat, mint a jogképesség esetében. A cselekvőképesség mint általános ügyleti képesség megítélése mellett fontos lehet a különös ügyleti képesség fennforgásának vagy hiányának kérdése. Csak az egyes jogrendszerek nemzetközi kollíziós magánjoga ismeretében dönthető el az a kérdés, hogy a különös ügyleti képesség megítélése is a személyes jog kollíziós szabályai szerint történik-e, vagy valamely speciális kollíziós szabályt kell-e alkalmazni. A cselekvőképesség a kötelmi jogviszonyokon belül a

szerződéses jogviszonyokban olyan előkérdésként merül fel, amely meghatározó az ügylet érvényessége szempontjából. A Kódex szerint: 15. § (2) Azt a nem magyar állampolgárt, aki a személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körében Magyarországon kötött vagyonjogi ügyletei szempontjából cselekvőképesnek kell tekinteni, amennyiben a magyar jog szerint cselekvőképes lenne. (3) Azt a nem magyar állampolgárt, aki személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, de a magyar jog szerint cselekvőképes lenne, egyéb vagyonjogi ügyletei szempontjából is cselekvőképesnek kell tekinteni, ha az ügylet jogkövetkezményeinek Magyarországon kell beállniuk. A személyhez fűződő jogok A különböző jogok a személyek személyiségi, ún. személyhez fűződő jogait általában elismerik és védelemben részesítik, de e jogok

körét illetően a különböző jogrendszerek között jelentős eltérések lehetnek. A személyhez fűződő jogok fennállása, tartama és terjedelme tekintetében a magyar nemzetközi kollíziós magánjogban a személyes jog kapcsoló elvét, ill. az ezt kodifikáló kollíziós szabályt kell alkalmazni. Ha az illető személyes joga a személyhez fűződő jogokat szűkebb körben ismeri el, Magyarországon akkor is vonatkozik rá a belföldi jogegyenlőségnek a Kódex 15. § (1) bekezdésében leírt szabálya. Mi van, ha megsértik a személyhez fűződő jogokat? A Kódex szerint: 10. § (2) A személyhez fűződő jogok megsértéséből származó igényekre a jogsértés helyén és idején irányadó jogot kell alkalmazni; ha azonban a kártérítés vagy jóvátétel tekintetében a sérelmet szenvedőre a magyar jog kedvezőbb, az igényt e jog szerint kell elbírálni. Ez a szabály eltér azoktól a hagyományos kollíziós szabályoktól, melyek az irányadó

jogot annak tartalmára tekintet nélkül alkalmazandónak rendelik. Ez a szabály megkívánja a jogalkalmazótól, hogy tartalmilag vesse össze az alkalmazhatóság szempontjából szóba jövő anyagi jogokat a kedvezőbb szabályokat tartalmazó jogrendszer kiválasztása érdekében. 24 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 20. A jogi személy személyes joga A jogi személyek és az állam közötti, a kollíziós szabályok által kifejezett kapcsolatot a jogi személy személyes jogának, honosságának nevezzük. A nemzetközi kollíziós magánjogban a jogi személyek honosságának meghatározására két fő kapcsoló elv alakult ki: 1. az angolszász jogrendszerekben a bejegyzési (inkorporációs) elvet fogadják el, azaz, hogy a jogi személyt melyik országban vették nyilvántartásba; 2. a kontinentális jogokban ezzel szemben a honosságot a társaság székhelyének a kapcsoló elve határozza meg, azaz az, hogy hol található a jogi személy székhelye. Mi

van, ha egy társaságnak nincs székhelye, vagy éppenséggel több székhelye van, és egyik állam joga szerint sem vették nyilvántartásba? Ekkor egy kisegítő szabály a központi ügyvezetés helye szerinti állam jogára utal. Mindkét fő elv ellen merülhetnek fel kifogások. A jogi személy tevékenysége teljesen elszakadhat a nyilvántartásba vétel államától, és ily módon a jogi személy és a bejegyzés helye szerinti állam között a kapcsolat fiktívvé válhat. Ugyanakkor a társasági székhely sem egyezik meg szükségképpen a gazdasági tevékenység kifejtésének helyével. A Kódex főszabályként a bejegyzés elvét fogadja el: 18. § (1) A jogi személy jogképességét, gazdasági minőségét, személyhez fűződő jogait, továbbá tagjainak egymás közötti jogviszonyait személyes joga szerint kell elbírálni. (2) A jogi személy személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén a jogi személyt nyilvántartásba vették.

Kisegítő jogként a székhely joga alkalmazható: (3) Ha a jogi személyt több állam joga szerint vették nyilvántartásba, vagy az alapszabályban megjelölt székhelyen irányadó jog szerint nyilvántartásba vételére nincs szükség, személyes joga az alapszabályban megjelölt székhelyen irányadó jog. Ha az utalás az alapszabály szerinti székhely alapul vételével sem egyértelmű, akkor: (4) Ha a jogi személynek az alapszabály szerint nincs székhelye, vagy több székhelye van, és egyik állam joga szerint sem vették nyilvántartásba, személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén a központi ügyvezetés helye van. A jogi személy honossága és a kontrollelmélet A jogi személyek jogalanyiságának egyik fontos jellegzetessége, hogy az elkülönül tulajdonosainak, tagjainak jogalanyiságától. A jogi személy mögött álló természetes személyek állampolgárságának nincs relevanciája a jogi személy honosságának kollíziós

jogi megítélése szempontjából. Voltak azonban történelmi helyzetek, amikor ezt másképp próbálták megítélni. Pl amikor háborúkban az ellenséges állam polgárainak tulajdonában álló jogi személyeket az államok igyekeztek befolyásuk alá vonni. Az ún. kontrollelmélet lényege tehát eredetileg az volt, hogy a belföldi honos jogi személyeket az azokat ténylegesen irányító természetes személyek személyes joga (alapvetően tehát állampolgársága) alapján külföldinek tekintették. Újabban a kontrollelmélet alapgondolata a fordítottjára változott: külföldi jogi személyeket tekintenek - a tulajdonosok személyes joga alapján - belföldinek. Azaz pl mikor a lengyelországi szükségállapot idején REAGAN elnök embargót rendelt el, az kiterjedt az USA joghatósága alá tartozó természetes vagy jogi személyek tulajdonában álló valamennyi vállalatra, így sok nyugat-európai cégre is. 25 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 21. Az

állam jogalanyisága a nemzetközi kollíziós magánjogban (az immunitás problémája) Az állam jogalanyként szerepelhet minden polgári jogi jogviszonyban, kivéve az olyanokat, amelyeknek alanya fogalmilag csak természetes személy lehet. Az államot általában a pénzügyminiszter képviseli, nálunk a Kincstári Jogügyi Igazgatóság. A kérdés az, hogy az államnak a magánjogi viszonyokban van-e immunitása. A problémák azzal függnek össze, hogy az állam a civiljogi jogviszonyokban is hajlamos államként viselkedni. Az immunitás olyan kategória, amely a felelősségrevonás elmaradásának eseteit öleli fel. Az immunitás olyan helyzet, amelyben egy adott jogalanyt valamilyen oknál fogva nem lehet felelősségre vonni, pedig tényállásbelileg a feltételek egyébként adottak volnának ehhez. Az állami kárfelelősség megalapozására az egyetemes jogfejlődésben történetileg két jogi módszer alakult ki: 1. Az egyik az állami tevékenységek jellegük

szerinti megkülönböztetésére épül, és a iure imperii-iure gestionis, azaz a közhatalmiság és a kereskedőiség kategóriáinak hasznosításával dönt atekintetben, hogy mely állami tevékenységek esnek felelősségi megítélés alá és melyek éveznek immunitást. Ez a módszer uralta és uralja a jogfejlődést 2. A másik módszer ezzel szemben alapvetően szervezeti szemléletű: abból indul ki, hogy az állam bizonyos részeinek tevékenységével kapcsolatban alkalmazható a felelősség, más állami szervezeti egységek tevékenységének vonatkozásában viszont nem. Az állam civiljogi jogalanyiságának dogmatikai alapja az államkincstár, a fiskus. A történeti tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiskus felelősségi funkciója csak gyenge államszervezettel szemben bontakozhat ki. Az uralkodói immunitás alapját a “par in parem non habet iurisdictionem” kánonjogi eredetű elve képezte (azaz egyenlő rangúaknak nincs egymás felett

joghatósága). A szuverénre vonatkozó elképzelés a későbbi fejlődésben fokozatosan elveszítette az uralkodó személyéhez kötődő jellegét, és ehelyett az elvont államhoz kezdett kapcsolódni. A polgári forradalmak után nyert általános elismerést az uralkodó személyétől elválasztott állami szuverenitás. Az állami szuverenitásra épülő immunitási eszme a 18. sz végére a nemzetközi jog lényeges elvévé vált. Az immunitási elvet az állam mindenfajta aktusára differenciálatlanul alkalmazták. E szemlélet eredménye az állam abszolút immunitását állító doktrína kialakulása. E szemlélet megváltozásának előfeltétele az volt, hogy a jogi nézőpont számára differenciálódjanak az állami tevékenység különböző jellegű aktusai. Már az állam hatalmi és gazdasági funkcióit egybeolvasztó patrimoniális uralom szétesése után létrejöttek bizonyos, az állam közjogi és magánjogi személyisége között különböztető

elméleti tanok. A “kereskedői állam” magánjogi területeket is érintő tevékenysége hamar akuttá tette a problémát. A szuverén állam ugyanis immunitási hivatkozással könnyen elháríthatta magától a helytállási kötelezettséget. A neves angol jogtudós, SCHMITTHOFF is az immunitásnak a jogviszonyokat bizonytalanná tevő hatását ragadta meg, amikor azt írta, hogy az állami immunitás lehetőségként potenciálisan jobban veszélyeztet, mint tényleges gyakorlatával. Az abszolút immunitás dogmájával szemben két új felfogás alakult ki. 26 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Az egyik az állami immunitást teljesen elutasító álláspont, a másik pedig a koncepciójában manapság leginkább követett funkcionális immunitási tan. Az utóbbi nézet, a funkcionális immunitás tana már differenciál: kettéosztja az állam tevékenységét, és csak azokban az esetekben biztosít immunitást, ha az állam a közhatalom hordozójaként (iure

imperii) jár el. A folyamatot segített, hogy a liberálkapitalista állammodell dualizmusának megfelelő közjog-magánjog felosztás akkor még stabil volt, és így az állami tevékenységek minősítésénél megbízható viszonyítási alapként szolgálhatott. A modern jogokban erősen leszűkül az állam immunitásának köre. A nemzetközi kollíziós magánjogban az állami immunitás témája tárgyilag a joghatóság, az alkalmazandó jog (viszonosság) és a külföldi ítéletek elismerése kérdéseit érinti. Az állami immunitás intézménye a funkcionális-relatív felfogás kialakulásával vált kollíziós jogilag értelmezhető kérdéssé. 1964-ben Dublinban az Európai Igazságügyminiszterek Konferenciája határozta el az immunitás kérdésének nemzetközi egyezménnyel való rendezését. 1972 máj 16-án Bázelben az Európai Igazságügyminiszterek VII. Konferenciáján írták alá az Európai Immunitási Egyezményt, mely az immunitás alóli

kivételek hosszú sorával lényegében véve a funkcionalizmus felé hajló megoldást vezetett be. 22. Az állami Magyarországon immunitás nemzetközi kollíziós magánjogi kérdései A probléma Magyarországon elég későn, csak a 20. sz második évtizedétől jelentkezett, mégpedig a polgári eljárási jogban, a területenkívüliség intézményének keretei között. A külföldi állam felett gyakorolható joghatóság kérdésében a 20. sz elején hatályban volt magyar jogszabályok közvetlenül nem foglaltak állást. A korabeli hatásköri és illetékességi szabályok nem állták útját annak, hogy külföldi állam ellen Magyarországon polgári per legyen lefolytatható. A vonatkozó gyér joggyakorlati anyag azt tükrözi, hogy a magyar jog a külföldi állam feletti joghatóság kérdésében az abszolút immunitás elvét fogadta el. Az abszolút immunitás jogszabályi pillére közvetve az 1911. évi Pp 9 §-ának (1) bekezdése lett. Ez a

törvényhely rögzítette, hogy abban a kérdésben, hogy a nemzetközi jog értelmében területenkívüliséget élvező személyekre a belföldi bíróság hatásköre mennyiben terjed ki, a nemzetközi jog szabályai az irányadók. Ugyan a törvény taxáció hiányában nem említette itt a külföldi államot, mégis eléggé elterjedt a 20. sz-i magyar jogi közfelfogásban, hogy a külföldi államot területenkívüliség illeti meg, és ezért felette magyar bíróságnak sem lehet joghatósága. Az 1937. évi 18 tc már pontosabb szabályozást nyújtott A külföldi államot a területenkívüliséggel vagy személyes mentességgel rendelkező alanyok köréből kiemelten is nevesítette. Az elméleten a világháború utáni változások kevéssé hagytak nyomot. SZÁSZY ISTVÁN 1948-ban megjelentetett magyar nemzetközi magánjogi törvénytervezete is az abszolút immunitás elvi alapján állt. 27 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Az 50-es évektől a

területenkívüliség korábbi dogmatikai érvét felváltotta a magyar nemzetközi kollíziós magánjogban a szovjet elméleti modell, amely az abszolút immunitást erőteljes államszuverenitási koncepcióra alapozta. E tan felerősödésének konkrét magyar külkereskedelmi szempontjai nem voltak, a magyar külkereskedelemben ugyanis a szerződéseket nem az állam kötötte, mint a Szovjetunióban, hanem a külkereskedelmi vállalatok, amelyeket úgysem lehetett volna az immunitással védeni. A magyar nemzetközi kollíziós magánjog az 1960-as években egyértelműen az abszolút immunitás elvi alapján állt. Az állam mint szuverén semmilyen külső joghatóságnak és jognak nem volt alávethető. A funkcionális-relatív irányba való elfordulás csak az 1970-es évek derekától jelentkezett. ekkor azonban egyidejűleg hatott a klasszikus tézis, az abszolút immunitás, és az újabb koncepció, a funkcionális relatív immunitás. A Kódex megoldásának

“előjele” alapvetően a funkcionális-relatív immunitás tana, azonban nem az általánosítás szintjén. A Kódex szabályai három csoportban rendelkeznek az állami immunitásról, azonban a szabályokból az intézmény alig vehető ki. 17. § (1) A magyar állam a törvényerejű rendelet hatálya alá eső jogviszonyaira saját jogát kell alkalmazni, kivéve ha a) az állam a külföldi jog alkalmazásához kifejezetten hozzájárult, vagy b) a jogviszony az állam tulajdonában álló vagy általa megszerezni kívánt, külföldi ingatlanra vonatkozik, vagy c) a jogviszony külföldi érdekeltségű gazdasági szervezetben való részvételre vonatkozik. (2) Az (1) bekezdés külföldi államra csak viszonosság esetén alkalmazható. A megfogalmazás az abszolút immunitást kodifikálja, amit a három kivétel is csak némiképp tompít. E kivételeknek egyébként csak akkor volna reális értelme, ha a joghatóságra vonatkozóan is a funkcionális immunitást

vallaná a Kódex, de nem ezt teszi, hiszen: 55. § Kizárólag magyar bíróság, vagy más hatóság járhat el d) a magyar állam, magyar államhatalmi vagy államigazgatási szerv elleni eljárásban, e) külföldön diplomáciai képviselőként eljáró, vagy egyébként a joghatóság alól mentes magyar állampolgár elleni olyan eljárásban, amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság értelmében az említett személy ellen külföldön nem indítható, A funkcionális immunitást végül is igazából a Kódex 72. §-a kodifikálja a harmadik csoportban. Az eddig ismertetett szabályozási csoportok abszolút immunitási karakterét is átfordítja funkcionálissá egy általános deklarációval: 72. § (1) El kell ismerni a külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak azt a határozatát, amelyet a magyar állam, államhatalmi vagy államigazgatási szerv, továbbá külföldön diplomáciai képviselőként eljáró vagy egyébként a joghatóság alól mentes

magyar állampolgár által vagy ellen külföldön indított eljárásban hozott, feltéve hogy a magyar állam a mentességről kifejezetten lemondott, illetve nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetén a külföldi bíróság vagy más hatóság is eljárhat. (2) A határozat elismerése esetében a külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak az ugyanabból a jogviszonyból eredő viszontkereset tárgyában hozott határozatát is el kell ismerni. (3) Az ilyen eljárásban hozott határozatot csak akkor lehet végrehajtani, ha a magyar állam a végrehajtás alóli mentességről is kifejezetten lemondott. 28 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 23. A dolog fekvési helyének joga (lex rei sitae) és a fekvés helye jogának alkalmazása alóli kivételek A főszabály a nemzetközi magánjogban a dologi jogi jogviszonyok esetében az, hogy az alkalmazandó jogot a dolog fekvési helye határozza meg: annak az országnak a joga, ahol a dolog van. A Kódex szerint:

21. § (1) A dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni - ha ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik - a tulajdonjogra és más dologi jogra, továbbá a zálogjogra és a birtokra. (2) A dolog fekvésének helyén irányadó jog annak az államnak a joga, amelynek területén a dolog a jogi hatást kiváltó tény létrejöttének időpontjában van. Dologi jogi jogviszonyokban nemzetközi kollízió létrejöttének jellegzetes esete a statútumváltás. Ennek különösen akkor lehet jelentősége, ha a dolog aktuális fekvésének és a dologra vonatkozó kötelmi jogügylet létrejöttének helye különböző. A statútumváltásnak két esete van: 1. Az egyik esetben a lex rei sitae szerint a dologi jog a jogügylet révén érvényesen létrejön ( a tulajdonjogot megszerzik stb.), ám később a dolog - fekvési helyének megváltozása következtében - olyan jog uralma alá kerül, ahol a dologi jog azon a módon érvényesen nem jöhetett

volna létre. A Kódex erre írja a 21. § (2) bekezdését (lásd fent!), tehát egy időtényező bevezetésével választja ki a statútumváltás következtében szóba jöhető több jogrendszer közül az alkalmazandó jogrendszert, feloldva ezzel a kollíziót. 2. A statútumváltás másik esete az, amikor a dologi jogi jogváltozás az eredeti fekvési hely joga szerint nem jön létre, és az ingó dolog utóbb egy olyan jogrendszer hatálya alá kerül, ahol a dologi jogi jogváltozás létrejött volna. A statútumváltásnak, a lex rei sitae utólagos megváltozásának - bár a Kódex erről hallgat, de a tankönyvszerzők értelmezése szerint ebben az esetben sincs hatása a dologi jog megszerzésére. Ha tehát az eredeti jogrend szerint a tulajdonjog nem szállt át (mert pl. nem történt átadás), hiába mennek olyan helyre, ahol nem kell átadás, ettől még a tulajdonjog nem száll át. A tulajdonjog megszerzésének és megszűnésének különös esetei 1. Az

elbirtoklás Ha a dolog fekvési helye folyamatos jogviszonyon alapuló tényállás megvalósulása folyamán, a tényállás utolsó elemének beállta előtt változik meg, akkor a dologi jogi hatást az új fekvési hely joga szerint kell elbírálni. Az elbirtoklás tipikusan ilyen A Kódex az ingókról ír (ingatlanok ritkán mászkálnak el): 22. § (1) Ingó dolog elbirtoklására annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a dolog az elbirtoklás idejének lejártakor volt. (2) Az elbirtoklást a dolog fekvési helyének megváltozása önmagában nem szakítja meg. 2. A kisajátítás és az államosítás Az állam csak a saját területén fekvő dolgokat tudja kisajátítani vagy államosítani. A külföldi állam területén fekvőket nem, hiába vannak a saját állampolgárai tulajdonában. Azaz a kisajátításnak és az államosításnak nem lehet extraterritoriális hatályt tulajdonítani. A lex rei sitae szabálya alóli kivételek Ingó

dolgok esetében a fekvés helye jogának kizárólagos alkalmazása sok esetben ésszerűtlen lenne, ezért ingók esetében a fekvés helyének állama bizonyos esetekben 29 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc jogpolitikai megfontolásokból mintegy “átengedi” másik állam jogrendszerének a dologi jogi viszonyok szabályozását. Hagyományként a különböző jogrendszerekben általánosan elfogadottnak tekinthető az a szabály, hogy azokra az ingókra vonatkozólag, melyeket a tulajdonosuk rendszeresen magánál tart, ill. magával visz, mert állandóan személyes használatára szolgálnak, a tulajdonos személyes jogát kell alkalmazni. A fekvés helye jogának alkalmazása alóli kivételek a magyar Kódexben 1. A lajstromozott vízi és légijárművek 23. § (1) Lajstromozott vízi vagy légi járműre vonatkozó dologi jogok keletkezését, fennállását vagy megszűnését annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek lobogója vagy más

felségjelvénye alatt a jármű közlekedik. De a lobogó joga nem vonatkozik a járművön lévő azon ingó dolgokra, melyek nem tartoznak a rakományhoz. 2. A szállítás alatt lévő dolgok (res in transitu) Ezek a kivételek között külön kategóriát képeznek. Itt a kötelmi jogviszony dominál 23. § (2) A rendeltetési hely államának joga irányadó a szállítás alatt álló ingó dologra vonatkozó dologi jogokra. Egyes jogrendszerek lehetővé teszik, hogy a szerződő felek maguk határozzák meg, hogy a feladás, ill. a rendeltetés állama közül melyik jogát tekintik irányadónak A Kódex mint látható - nem ezt követi 3. Kivétel a kivétel alól Az előző törvényrész folytatása: Az ilyen dolgok kényszerű eladásával, beraktározásával vagy elzálogosításával kapcsolatos dologi joghatásokra azonban a dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni. 4. Az utas személyes használati tárgyainak dologi jogi megítélése 23. § (3)

Az utas személyes joga irányadó az általa magával vitt személyes használati tárgyakra vonatkozó dologi jogokra. 5. A vállalati (üzleti) vagyonra vonatkozó jogutódlás dologi jogi vonzatainak megítélése 23. § (4) Ha a vállalati (üzleti) vagyon mint egész száll át a jogutódra, a dologi jogváltozásokat - az ingatlanra vonatkozó ilyen jogváltozások kivételével - a jogelőd személyes joga alapján kell megítélni. Az ingatlanok azért vannak kiemelve, mert azokra az államérdek a lex rei sitae-t igényli. 6. A bírósági rendelkezés vagy végrehajtás következtében történő tulajdonjogváltozás kollíziós megítélése 23. § (5) Ha a dolog tulajdonjoga bírósági rendelkezése alapján vagy végrehajtás során száll át, a jogszerzésre annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek bírósága rendelkezik, illetőleg, amelynek hatósága a végrehajtási ügyben eljár. 55. § Kizárólag magyar bíróság, vagy más hatóság járhat el

b) magyarországi ingatlanra vonatkozó eljárásban, . 30 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 24. A szellemi alkotások jogának kollíziós szabályai A szellemi alkotásoknál a főszabály a területhez kötöttség. Ez azt jelenti, hogy a szerzői jog és az iparjogvédelmi jogosultság alapvetően csak annak az országnak a területén áll fenn, ahol létrejött. E területhez kötöttség lényege, hogy annak hatálya arra az államra korlátozódik, amely azt belső, nemzeti jogában szankcionálja. Értelemszerűen szükségessé vált, hogy az egyes államok megfelelő belső jogszabályokat alkossanak, valamint nemzetközi egyezményeket kössenek. A belföldi védelem belső jogszabályok révén történő kiterjesztése a külföldiekre A belső jogalkotás segítségével egyoldalúan csak azt lehetett garantálni, hogy a belföldi védelem hatálya a külföldiekre is kiterjedjen. A nemzetközi védelem garantálása nemzetközi egyezményekkel A szellemi

alkotások és a szerzői jogok védelmére létrehozott nemzetközi egyezmények: az ipari tulajdon védelméről kötött 1883-as Párizsi Unió, valamint az irodalmi és művészeti alkotások védelméről kötött 1886-os Berni Unió a belföldi jogegyenlőség elvéből indul ki. Eszerint az egyezmények által védelemben részesített személyek mindegyik szerződő államban ugyanazt a védelmet igényelhetik, amelyet a szerződő államok törvényei saját állampolgáraiknak megadnak. Ez persze kiegészítésekkel és korlátozásokkal érvényesül. A kiegészítések közül különösen fontos az, hogy az egyezmények előírják: meghatározott, az egyezményekből folyó jogosultságokat (az ún. minimális jogosultságokat) mindegyik szerződő államban - a nemzeti törvények által garantált jogosultságokra tekintet nélkül - igényelni lehet. A belföldi jogegyenlőség tehát az egyezmények alapját képező szabály. Nemzetközi kollíziós magánjog

szempontból ez azt jelenti, hogy a jogok keletkezését, hatásait és megszűnését alapvetően annak az államnak a joga szerint kell megítélni, melynek területén a védelmet igénylik. Ezt a kollíziós szabályt lex loci protectionis-nak nevezzük A kollíziós szabályok vonatkozásában ki kell emelni, hogy a szellemi alkotások védelme, a védelem alapelve szorosan kapcsolódik az idegenjoghoz. Nem véletlen, hogy a kiindulópont is azonos: a belföldi jogegyenlőség. A kollíziós jog arra ad választ, hogy ez a belföldiekkel azonos tartalmú védelem melyik állam joga szerint valósul meg. A fejlődés során a jog erre a kérdésre különböző válaszokat adott. A két fő alternatíva a lex loci protectionis és lex loci originis volt. tenni: A nemzetközi szerzői jog területén négy multilaterális egyezményről kell említést 1. A Berni Unió (1886): Magyarország 1975. óta tagja A Berni Unió védelmi rendszere három alapelven nyugszik: a) a belföldi

jogegyenlőség elve; b) a védelem semmiféle alakszerűséghez nincs kötve; c) az Unió által biztosított jogok élvezése és gyakorlása nem függ attól, hogy a mű a származási országban védelemben részesül-e vagy sem. 2. Az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény (1952) Magyarország 1974 óta tagja. Ez csak olyan országok viszonylatában érvényesül, amelyek közül egyik nem tagja a Berni Uniónak. 31 ellen. Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 3. A Genfi Egyezmény a hangfelvételek védelméről (1971) Ez a hangfelvételek előállítóját védi hangfelvételeinek engedély nélküli sokszorosítása 4. A TRIPS-egyezmény (1995) Ez a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásiról szóló Megállapodás (Trade-related Aspects of Intellectual Properly Rights), amely nagyon precízen megfogalmazza azokat a minimum-standartokat, amelyeket a szellemi tulajdonjogok különböző fajtáinál minden országnak be kell építenie a saját jogszabályaiba,

ideértve a termékszabadalom intézményének korlátozás nélküli bevezetését. Az iparjogvédelem területén a legfontosabb multilaterális egyezmény az ipari tulajdon védelméről szóló 1883-ban kötött Párizsi Unió, melynek legfontosabb alapelve a nemzeti elbánás. Az egyezmény ismeri az ún. uniós elsőbbség intézményét Ez azt jelenti, hogy bármely tagállamban tett első bejelentés alapján a védelmet igénylő meghatározott határidőn belül oltalmat nyerhet az összes többi szerződő államban úgy, mintha azt az ún. alapbejelentés napján igényelte volna. A belső kollíziós szabályozás Hogy a fenti jogosultságok valamelyikének külföldi jogosultját megillető védelemre melyik ország joga az irányadó, mindig annak az országnak a nemzetközi magánjoga ad választ, amely ország hatóságaitól a védelmet igénylik A magyar jognak részét képezik - a Kódex alkalmazásához képest elsőbbséget élvező említett sokoldalú és

kétoldalú nemzetközi egyezmények. Azokra az országokra nézve, amelyekre az említett nemzetközi egyezmények nem vonatkoznak, a Kódex rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. 19. § A szerzői jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a védelmet igénylik. Tehát azon államé, amelynek területén a jog léte és védelme vitatott, kérdéses. A nemzetközi polgári eljárásjogi szabályok nem zárják ki azt, hogy a védelmet a szerző egy másik állam bíróságától kérje. De ha a szerzői jogosultságot “A” államban sértették meg, és a szerző “B” állam bíróságához fordul szerzői jogainak védelmében, akkor “B” állam bírósága “A” állam jogát kell, hogy alkalmazza. 20. § (1) A feltaláló és jogutódja annak az államnak a joga szerint és abban az államban részesül védelemben, amelyben a szabadalmat megadták, illetőleg ahol a bejelentést megtették. (2) Az (1) bekezdésben foglalt

szabályt kell értelemszerűen alkalmazni más iparjogvédelmi jogokra (ipari mintaoltalom, védjegy stb.) is 25. A szerződések a nemzetközi kollíziós magánjogban A felek jogválasztása A statútumelméletben a szerződések a vegyes statútumok közé tartoztak. Az alaki érvényesség, valamint a felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződéskötés helyének joga (lex loci contractus) volt irányadó, míg a szerződésszegés következményeinek kollíziós jogi megítélése a teljesítés helyének joga (lex loci solutionis) szerint alakult. A szerződésekre alkalmazandó jog, azaz a szerződéses kötelem joga (lex obligationis) megállapításának további sajátossága, hogy azt a modern kollíziós jogban elsősorban maguk a szerződést kötő felek határozhatják meg oly módon, hogy megválaszthatják a szerződésükre irányadó jogot (lex pro voluntate). 32 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A szerződésre alkalmazandó jogrendszernek a

felek által történő megválasztását, az ilyen megállapodást jogválasztásnak nevezik. Ez a jogválasztás modern körülmények között teljes szabadságot biztosít a feleknek a szerződésükre irányadó jog meghatározása tekintetében. A szerződésekre alkalmazandó jog meghatározásának két módja, lehetősége van: 1. Egyrészt maguk a felek meghatározhatják-megválaszthatják a szerződéses jogviszonyukra alkalmazandó jogrendszert: ilyenkor ezt a felek kikötik magában a szerződésben. Ezt szubjektív jogválasztásnak is nevezik A jogválasztás elsőbbséget élvez a kollíziós normához, tehát a kollízió törvényi feloldásához képest. 2. A szerződésekre alkalmazandó jogmeghatározásának másik módja a törvénnyel, a kollíziós szabályokkal való feloldás csak akkor lép előtérbe, ha a felek a jogválasztás lehetőségével nem éltek. Az összképet árnyalják bizonyos speciális rendelkezések, amelyek egyes ügyletcsoportok - pl.

az ún fogyasztói ügyletek - vonatkozásában a jogválasztás hiányában alkalmazandó- tehát a kollíziós szabály által alkalmazni rendelt - jog bizonyos kényszerítő (pl. a fogyasztókat védő) rendelkezéseit akkor is érvényesíteni rendelik, ha a felek egyébként éltek a jogválasztás lehetőségével. A jogválasztás A jogválasztás elismerése a modern nemzetközi kollíziós magánjog szerződésekre vonatkozó szabályainak alfája és ómegája. A Kódex szerint: 24. § A szerződésekre azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a szerződés megkötésekor, vagy később választottak. Jogválasztás hiányában az egyes szerződésekre alkalmazandó jogot a jelen fejezet 25-29. §-ai szerint kell megállapítani Gyakori, hogy a választott jog valamelyik harmadik ország joga lesz. Gyakran megjelenik az ún. joghatósági kikötés is, ugyanis az alkalmazandó jog és a joghatóság meghatározása két különböző dolog, hiszen az alkalmazandó jogban

való megállapodás nem jelenti egyben az adott ország bíróságának vagy más hatóságának való alávetést is. A két világháború közötti elmélet azt az álláspontot képviselte, hogy jogválasztásra csak a szerződésre egyébként irányadó jog diszpozitív szabályainak körében van lehetőség, a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog kógens szabályaitól a felek nem térhetnek el (ún. anyagi jogi jogválasztás). A második világháború utáni elmélet és gyakorlat a felek jogválasztását nem csupán az egyébként alkalmazandó jog diszpozitív szabályainak körében ismeri el, hanem azt vallja, hogy a választott jog teljes egészében az egyébként alkalmazandó jog helyébe lép, tehát mintegy kiszorítja annak nem csupán a diszpozitív, hanem kógens rendelkezéseit is (ún. kollíziós jogválasztás). A feleknek a nemzetközi szerződési viszonyokban lehetőségük van arra, hogy a kollíziós jogválasztás mellett a választott jog

tartalmát - a választott jog diszpozitív szabályai körében - egy másik jog anyagi jogi értelemben vett választásával módosíthatják. Ez az ún incorporation of foreign law. Választhatnak-e a felek a szerződésükre bármilyen jogot, vagy csak olyant, amely a szerződéssel vagy a felekkel, jogviszonyukkal kapcsolatba hozható? A modern kollíziós magánjogi törvények szerint a választható jogok köre nem korlátozott, bármilyen jogot lehet választani, olyan jogot is, amely sem a szerződéssel, sem a 33 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc felekkel semmilyen kapcsolatba nem hozható. A választható jogok körének korlátozása tehát magát a jogválasztást veszélyeztetné. A feleknek arra is van lehetőségük, hogy az alkalmazandó jogot ne kifejezetten, hanem hallgatólagosan válasszák. A hallgatólagos jogválasztás tehát tulajdonképpen egy - a jogválasztásra vonatkozó - szerződés ráutaló magatartással való megkötése. Hallgatólagos

jogválasztásról van szó akkor, amikor a szerződésből megállapítható, hogy a felek akarata egy meghatározott jog választására irányul anélkül, hogy ezt a jogot a felek a szerződésben kifejezetten megjelölték volna. Ha a felek jogválasztásra irányuló akarata nem állapítható meg egyértelműen, akkor nem beszélhetünk hallgatólagos jogválasztásról. Abban az esetben, ha a felek kifejezetten nem választanak jogot, de a szerződésükben egy meghatározott fórum joghatóságát kötik ki, ez nem adhat alapot arra, hogy a bíróság a kikötést úgy tekintse, mintha a fórum anyagi jogának hallgatólagos választásáról lenne szó. A modern nemzetközi magánjogban nem érvényesül tehát a “qui eligit iudicem, eligit ius” (aki bírót választ, jogot választ elve). Ami a kifejezett jogválasztást illeti, az alkalmazandó jogot a feleknek egyértelműen célszerű megjelölni. Azért is van szükség egyértelmű, szakszerű jogválasztásra, mert

az alkalmazandó jog szerepe nem korlátozódik arra, hogy a felek által nyitva hagyott, a szerződésben nem szabályozott kérdésekben eligazítson, vagy hogy eldöntse a felek között vitatott kérdéseket - a választott jog a szerződés egészére vonatkozik. Lehet-e a szerződésre több jogot választani? E kérdésben két probléma rejlik: 1. Alkalmazható-e a szerződésre több jog időben egymást követően, tehát úgy, hogy meghatározott ideig A jog irányadó, majd ezt követően B jogot kell alkalmazni? Mivel a felek a szerződést közös megegyezéssel bármikor módosíthatják. Mivel a választott jog utólagos megváltoztatása hatással lehet jóhiszemű harmadik személyek jogaira, ezért a választott jog utólagos megváltoztatásának lehetőségét elismerő jogok általában úgy rendelkeznek, hogy az nem sértheti az ilyen jóhiszemű harmadik személyek jogait. 2. A bonyolultabb kérdés az, hogy választhatnak-e a felek úgy több jogot a

szerződésükre, hogy azok arra egyidőben legyenek irányadók. Ez természetesen csak úgy képzelhető el, hogy a felek az egységes szerződéses jogviszonyt különböző részekre bontják, “feldarabolják”, és a különböző részekre különböző jogok alkalmazását rendelik. A szerződés ilyen feldarabolásának lehetőségét a modern kollíziós jogok elismerik. Statikus vagy dinamikus-e az alkalmazandó jog meghatározása? A jogválasztás vajon a választott jognak csak a jogválasztás időpontjában hatályos szabályaira vonatkozik-e, vagy pedig a választott jog későbbi változásait is figyelembe kell-e venni? Általában véve azt lehet mondani, hogy a felek a jogot a maga egészében, mint állandóan változó szabályok összességét választják. Ezt az alkalmazandó jog meghatározásának dinamikus felfogásának is nevezzük. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a felek adott esetben ne rendelkezhetnének úgy, hogy a jogválasztás a választott

jog jogválasztáskori állapotára vonatkozik, és annak későbbi változásai nem veendők figyelembe. Az ilyen szerződésekbe fel szoktak venni egy ún befagyasztó záradékot (freezing in clause), ennek értelmében a jogválasztás a választott jognak a jogválasztáskori állapotára vonatkozik. ĺIly módon kiküszöbölhető az ilyen utólagos egyoldalú jogváltoztatás veszélye. Vállalatok közötti kereskedelmi ügyletek esetében azonban a választott jog ilyen “befagyasztásának” nincs értelme. 34 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Ami a jogválasztás idejét illeti, a Kódex szerint a jogválasztás legkorábbi időpontja a szerződés megkötése. Meddig lehet jogot választani? Erre a Kódex nem ad választ, de az irodalomban általánosan elterjedt nézet szerint legkésőbb a jogvita felmerüléséig. Az eljárási jog oldaláról az utolsó lehetséges időpont, amikor a felek még rendelkezhetnek az irányadó jogról, a tankönyv szerint az

első fokú eljárásban a bizonyítás befejezése. Mely kérdésekre nem terjed ki a felek jogválasztása, A jogválasztás a szerződés kötelmi jogi vonzataira terjed ki! A kontinentális jogok felfogása szerint a jogválasztás nem vonatkozik a felek jog- és cselekvőképességére, minthogy arra a felek személyes joga az irányadó. Az ügylet alaki érvényességét a a legtöbb jogrendszer általában szintén nem a választott jog, hanem a szerződéskötés helyének joga szerint ítéli meg. Végül a teljesítéssel összefüggő egyes kérdésekre nem a választott jog, hanem a teljesítési hely joga az irányadó. Vajon fel lehet-e fogni oly módon a felek jogválasztását, hogy az a választott jog kollíziós szabályait is magában foglalja? Másképpen fogalmazva, helye van-e a jogválasztás körében a vissza- és továbbutalásnak, a renvoi-nak? A különböző jogrendszerek általánosan elfogadott szabályának mondható, hogy jogválasztás esetében a

vissza- és továbbutalás ki van zárva. A magyar jog korlátozza a jogválasztást az ún. fogyasztói szerződések körében A Ptk szerint: “Ha a felek a magyar nemzetközi magánjog szabályai szerint a fogyasztói szerződésükre külföldi jogot választottak, e jogválasztás ellenében is a magyar jog fogyasztóvédelmi szerződési szabályait kell alkalmazni, feltéve, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13 tvr 28/A §-ának alkalmazása - jogválasztás hiányában - a magyar jog alkalmazására vezetne.” Ezzel az egyoldalú kollíziós normával a magyar jog a Kódexen kívül korlátozza a felek jogválasztási szabadságát abban az esetben, ha a fogyasztói szerződést kötő fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Ebben az esetben ugyanis a szerződésre jogválasztás hiányában a magyar jogot kell alkalmazni. 26. A szerződések a nemzetközi kollíziós magánjogban A jogválasztás hiányában

alkalmazandó jog A felek természetesen nem kötelezhetők arra, hogy szerződésükre jogot válasszanak, ezért az eljáró bíróságnak mindenképpen szüksége van olyan kollíziós szabályokra, amelyek alapján jogválasztás hiányában is meg tudja határozni a szerződésre alkalmazandó jogot. Már a 20. sz elején felvetődött, hogy a szerződésre alkalmazandó jogot nem valamennyi szerződésre egységesen, hanem a különböző szerződéstípusokra külön-külön lenne célszerű meghatározni. Az ADOLF SCHNITZER által kidolgozott új kapcsolóelv lényege a következő: minden egyes szerződéstípusnál meghatározható az a szolgáltatás, amely kifejezi az adott szerződéstípusnak a társadalmi-gazdasági lényegét. Meghatározható tehát, hogy melyik fél szolgáltatása jellemző a szerződésre. A kereskedelmi típusú szerződéseknél ez a szolgáltatás mindig a kereskedő szolgáltatása, a nem kereskedelmi típusú szerződéseknél pedig annak a

félnek a szolgáltatása, aki nem pénzszolgáltatásra, hanem dologszolgáltatásra vagy valamilyen 35 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc tevékenység végzésére köteles. ezt a kapcsoló elvet a jellemző szolgáltatás kapcsolóelvének nevezzük. Azonban ennek az elvnek vannak gyenge pontjai. Nem alkalmazható a jellemző szolgáltatás szabálya az olyan szerződések esetében, amelyben nincs pénzszolgáltatásra kötelezett fél. Nem alkalmazható azokban a szerződésekben sem, ahol több fél áll egymással szemben, és ezek különböző jellegű szolgáltatásokat teljesítenek. Hiba az is, hogy az alapul vett modell kétpólusú, ami a 20. sz vége felé már nem tekinthető egyeduralkodónak. Összefoglalva: a jellemző szolgáltatás kötelezettjének kapcsoló elve a modern piacgazdaság viszonyai között önmagában nem alkalmas a szerződések lényegének jogi megragadására. A kapcsoló elv természetesen működőképes, azonban csak bizonyos határok

között, ezért mellette járulékos, kisegítő kapcsoló elvek együttes alkalmazására van szükség. A Kódex a szerződésekre alkalmazandó jogot három lépcsőben határozza meg: 1. Az első lépcső: A Kódex az első lépcsőben meghatározott szerződéstípusokra egyetlen jogot rendel alkalmazni, azt a jogot, ahol (amely államban) az adott típusra jellemző szolgáltatás kötelezettjének lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, székhelye vagy telephelye van. A Kódex tételesen felsorol tizenhárom szerződéstípust, és mindegyiknél megjelöli azt a jogot, amelyet a szerződéstípusra a bíróságnak alkalmaznia kell: 25. § A szerződésre vonatkozó jog annak az államnak a joga, amelyben a szerződés megkötésének időpontjában a) adásvételi szerződésnél az eladónak, b) bérleti és haszonbérleti szerződésnél a bérbeadónak, c) a szerzői jogvédelem alá tartozó jogok hasznosítására vonatkozó szerződésnél a felhasználónak, d) az

iparjogvédelmi, valamint anyagi értéket képviselő egyéb jogok hasznosítására vonatkozó szerződésnél a használatba adónak, e) letéti (raktározási) szerződésnél a letéteményesnek, f) megbízási szerződésnél a megbízottnak, g) bizományi szerződésnél a bizományosnak, h) kereskedelmi képviseletre vonatkozó szerződésnél a képviselőnek (ügynöknek), i) fuvarozási és szállítmányozási szerződésnél a fuvarozónak, illetve szállítmányozónak, j) a bank- és hitelügyletekre vonatkozó szerződésnél a bank szolgáltatást nyújtó pénzintézetnek, k) biztosítási szerződésnél a biztosítónak, l) kölcsön- és haszonkölcsön-szerződésnél a kölcsönadónak, m) ajándékozási szerződésnél az ajándékozónak a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, illetve a székhelye, vagy a telephelye van. A szabályozás ugyan egyértelmű, hibája azonban, hogy rendkívül merev, nem enged a bírónak semmiféle mérlegelést. Ilyen jogi

szabályozás mellett egyetlen szempont szó, az, hogy az alkalmazandó jog teljes biztonsággal előre látható, teljes mértékben érvényesül a jogbiztonság. Kérdés az, hogy amit ennek révén nyerhetünk, arányban áll-e azzal az árral, amit a merevség folytán fizetnünk kell. 2. A második lépcső: A Kódex a második lépcsőben az atipikus szerződések szabályait fogalmazza meg. Atipikus szerződésekre annak a jogrendszernek a szabályait kell alkalmazni, amely államban a szerződésre elsősorban jellemző szolgáltatás kötelezettjének lakóhelye, székhelye vagy 36 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc telephelye van. Az eljáró fórumnak figyelembe kell vennie valamennyi, a szerződésben alanyként szereplő fél szolgáltatását, és mérlegelnie kell, hogy ezek közül melyik az elsősorban jellemző. A fórum még akkor is köteles mérlegelni, ha az egyedüli jellemző szolgáltatás megállapítható. 29. § Ha az alkalmazandó jogot a 24-28

§-okban foglalt rendelkezések alapján nem lehet meghatározni, a szerződést az ezt elsősorban jellemző szolgáltatás kötelezettje lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, illetve székhelyének (telephelyének) joga szerint kell elbírálni. 3. A harmadik lépcső: A Kódex a harmadik lépcsőben a legszorosabb kapcsolat kapcsoló elvének alkalmazását írja elő. A bíróságot gyakran nehéz, szinte megoldhatatlan feladat elé állítja annak megállapítása, hogy a felek szolgáltatásai közül melyik elsősorban jellemző a szerződésre. Egyáltalán nem alkalmazható az elsősorban jellemző szolgáltatás kötelezettje jogának meghatározásán alapuló szabály azokban az esetekben, amikor egyáltalán nincs a szerződésben jellemző szolgáltatás. Ezért is van szükség az e lépcsőben alkalmazandó generálklauzulára. 29. § Ha az alkalmazandó jogot így sem lehet meghatározni, azt a jogot kell irányadónak tekinteni, amelyhez a szerződés -

az adott szerződéses viszony lényeges elemei szerint - leginkább kapcsolódik. Ezt a generálklauzulát tehát akkor kell alkalmazni, ha a) a szerződés nincs felsorolva a 25. §-ban, b) nem tartozik a 26. §-ban felsorolt kivételek (ingatlanra vonatkozó szerződés, vállalkozási szerződés, tartási és életjáradéki szerződés) közé sem, c) olyan összetett, hogy valamennyi szolgáltatás egybevetésével sem állapítható meg, hogy melyik az elsősorban jellemző szolgáltatás, d) olyan szerződésről van szó, amelyikben nincs jellemző szolgáltatás. Megjegyzendő, hogy az eljáró fórum a felsorolt három lépcsőből egyet sem hagyhat ki az irányadó jog megállapítása során: a lépcsők meghatározása egyben a Kódex által megszabott sorrendet is jelenti. Az eljáró magyar fórum kezében a legszorosabb kapcsolat szabálya csak a végső eszköz, ultima ratio a szerződésre alkalmazandó jog meghatározásához. A kivételek A Kódex bizonyos

szerződéstípusok esetében nem a jellemző szolgáltatás kötelezettjének jogát rendeli alkalmazni, hanem a szerződés egy másik elemének tulajdonít jelentőséget. A jellemző szolgáltatás kapcsoló elve alóli kivételeknél sincs lehetőség szabad bírói mérlegelésre, azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a 26., a 27, a 28 és a 28/A §§ alkalmazni rendelnek. A kivételek köre nem homogén. 1. A szerződés tárgya szerinti kivételek: 1.1 Az ingatlanokra vonatkozó szerződések: 26. § (1) Ingatlanra vonatkozó szerződésre az ingatlan fekvési helyének jogát, De ez csak arra az esetre vonatkozik, ha a felek nem választottak jogot, mert jogválasztással ezt elkerülhetik! 1.2 A lajstromozott vízi vagy légijárművekre vonatkozó szerződések: 26. § (1) lajstromozott vízi vagy légi járműre vonatkozó szerződésre pedig annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek lobogója, vagy más felségjelvénye alatt a jármű közlekedik. 37

Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 2. A szerződés típusa szerinti kivételek: 2.1 A vállalkozási szerződések: 26. § (2) Vállalkozási (tervezési, szerelési, bérmunka stb) szerződésre annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a szerződés értelmében a vállalkozási tevékenységet ki kell fejteni, illetve a szerződésben meghatározott eredményt létre kell hozni. 2.2 A tartási és életjáradéki szerződések: 26. § (3) A tartási és az életjáradéki szerződésre annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a tartást, illetve az életjáradékot szolgáltatni kell. 2.3 A tőzsdén, versenytárgyaláson, árverése kötött ügyletek: 27. § (1) Tőzsdén, versenytárgyaláson vagy árverésen kötött szerződésre annak az államnak a joga irányadó, amelynek területén a tőzsde van, illetve a versenytárgyalást vagy az árverést tartják. 2.4 A társasági szerződések: 27. § (2) A társasági

szerződést annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a társaság tevékenységét kifejti. A jogi személyt alapító társasági szerződésre a jogi személy személyes jogát kell alkalmazni. 2.5 Az értékpapíron alapuló kötelezettségek: 28. § (1) Értékpapíron alapuló kötelezettség fennállására és terjedelmére a teljesítés helyén irányadó jogot kell alkalmazni. (2) A nyilvános kölcsön alapján kibocsátott kötvényen alapuló kötelmi jogok és a kötelezettségek keletkezését, átszállását, megszűnését és érvényesítését a kibocsátó személyes joga szerint kell elbírálni. (3) Ha az értékpapír áruval való rendelkezés jogát biztosítja, a dologi jogi hatásokra ennek a törvényerejű rendeletnek a dologi jogviszonyokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. (4) Ha az értékpapír tagsági jogot testesít meg, az értékpapíron alapuló jogok és kötelezettségek keletkezését,

átszállását, megszűnését és érvényesítését a jogi személy személyes joga szerint kell elbírálni. 2.5 A fogyasztói szerződések: 28/A. § (1) A fogyasztói szerződésre annak az államnak a joga irányadó, amelyben a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy a) ennek az államnak a területén intéztek szerződés megkötésére irányuló nyilatkozatot a fogyasztóhoz, vagy tettek közzé a szerződés megkötését megelőzően reklámot, és a fogyasztó ennek az államnak a területén tette meg azokat a nyilatkozatokat és végezte el azokat a cselekményeket, amelyek a szerződés megkötéséhez szükségesek; b) a másik fél vagy annak képviselője ebben az államban kapta meg a fogyasztótól a megrendelést; vagy c) az adásvételi szerződés megkötése érdekében az eladó utazást szervezett a fogyasztó számára, és a fogyasztó az utazás során más állam területén kötötte meg a szerződést, vagy tett

arra irányuló nyilatkozatot. (2) E § alkalmazásában fogyasztói szerződés a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eljáró féllel dolog szolgáltatására vagy szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés és az ahhoz kapcsolódó hitel- vagy kölcsönszerződés. (3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók: a) fuvarozási és személyszállítási szerződésre; b) olyan szerződésre, amelynek alapján kizárólag a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti államnak a területén kívül nyújtanak szolgáltatást a fogyasztónak, kivéve, ha a szerződés utazásból és az út egyes állomásain való tartózkodásból álló szolgáltatás egységes díj ellenében történő teljesítésére irányul. 38 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog megállapítására vonatkozó kollíziós szabályok egymáshoz való viszonya Ha a szerződés olyan,

amelyet a Kódex a kivételek között felsorol, akkor arra a bíróság kizárólag az ott megjelölt jogot alkalmazhatja. Ha olyan szerződésről van szó, amelyet a Kódex a 25. §-ban szabályoz, akkor az ott megjelölt fél, azaz a jellemző szolgáltatás kötelezettjeként teljesítő fél lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, székhelyének vagy telephelyének jogát kell alkalmazni. Ha a szerződés atipikus, tehát nem tartozik a kivételek közé és a 25. §-ban sem szerepel, akkor az eljáró fórumnak mérlegelnie kell, hogy a több jellemző szolgáltatás közül melyik az elsősorban jellemző, és e szolgáltatások kötelezettje lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, székhelyének, ill. telephelyének jogát kell alkalmaznia Végül ha elsősorban jellemző szolgáltatás nincs a szerződésben vagy egyáltalán nincs jellemző szolgáltatás, akkor a fórum mérlegelni köteles, hogy melyik az a jog, amellyel a szerződés a legszorosabb

kapcsolatban van, és ezt a jogot kell alkalmaznia. A lépcsők nem ugorhatók át, a sorrend betartása kötelező! Az alkalmazandó jog terjedelme A választott, vagy a jogválasztás hiányában a szerződésre egyébként alkalmazandó jog, a szerződéses kötelem joga (lex obligationis) a szerződés kötelmi vonzataira terjed ki. 30. § (1) A szerződés joga kiterjed a kötelmi jogviszony minden elemére, így különösen a szerződés megkötésére, anyagi és alaki érvényességére, kötelmi hatásaira, továbbá - ha a felek másként nem állapodtak meg, vagy e törvényerejű rendeletből más nem következik - a szerződést biztosító megállapodásokra (zálogszerződésre, kezességi szerződésre stb.) a szerződéssel kapcsolatos követelések beszámíthatóságára, engedményezésére és átvállalására. A Kódex szakít az alaki érvényességre vonatkozó hagyományos szabállyal, erre a kötelmi jogi vonzatra nem a szerződéskötés helyének jogát,

hanem erre is a választott, vagy egyébként - jogválasztás hiányban - alkalmazandó jogot rendeli alkalmazni. Alaki érvénytelenség esetére a szerződés megmentése érdekében a következőket rendeli: 30. § (3) Ha a szerződés a szerződésre vonatkozó jog szerint (24-29 §) alaki okokból nem érvényes, a bíróság a szerződést érvényesnek tekinti, amennyiben az eljáró bíróság államának vagy annak az államnak a joga szerint érvényes, amelynek területén kötötték, vagy ahol a célzott joghatásoknak be kell állniuk. A szerződés alakiságával kapcsolatos követelményeket célszerű a tartalom érvényre juttatásának alárendelni. Egyes kérdéseket maga a Kódex rendel külön statútum alá: 30. § (2) Ha a felek másban nem állapodtak meg, a szerződés szerinti szolgáltatás jogosultját terhelő megvizsgálási kötelezettség fennállására, a megvizsgálás módjára, az ebből eredő kifogások határidejére és mindezek jogi

hatásaira a rendeltetési, illetve az átvételi hely államának jogát kell irányadónak tekinteni. Ezekben a kérdésekben tehát a Kódex nem a szerződésre irányadó jogot rendeli alkalmazni, hanem a teljesítési hely jogát. Külön említ a Kódex az elévülést és az egyoldalú nyilatkozatokat: 30. § (4) Követelés elévülésére azt a jogot kell alkalmazni, amely a követelésre egyébként irányadó. 31. § Az egyoldalú nyilatkozatokra - ha ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik - a szerződésekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. 39 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 27. Az Európai Közösség Római egyezménye a szerződésekre irányadó jog meghatározásáról A tárgyalt kérdések legtöbbjét egyértelmű jogszabály alkotásával kodifikálja az EK Római Egyezményének 3. cikke Ez a rendelkezés szól: a) a kifejezett, ill. hallgatólagos jogválasztás lehetőségéről, b) arról, hogy a felek nem csak a

szerződés egészére, hanem egy részére is választhatnak jogot, c) rendelkezik a választott jog megváltoztatásának lehetőségéről és annak korlátairól, d) az ún. kényszerítő (imperatív) rendelkezések érvényesüléséről A kényszerítő rendelkezéseknek a választott jog melletti érvényesülése a csak egyetlen állam jogához kapcsolódó szerződések esetében a Római Egyezmény szerint: a) Ha a jogválasztás időpontjában a tényállás minden más része egy és ugyanazon államhoz kapcsolódik, akkor a felek részéről a külföldi jog választása nem érintheti azokat a rendelkezéseket, amelyektől azon állam joga szerint szerződéssel nem lehet eltérni és amelyek az alábbiakban mint “kényszerítő rendelkezések” szerepelnek. b) Azt is kétségtelenné teszi az Egyezmény, hogy a fórumválasztás (jogvita esetén egy külföldi fórum joghatóságának való, a szerződésben foglalt alávetés) önmagában nem teszi nemzetközivé a

szerződést. Az ilyen - külföldi elemmel nem rendelkező - szerződések esetében az Egyezmény annyiban korlátozza a felek jogválasztását, hogy a választott jog mellett alkalmazni rendeli a szerződésre egyébként alkalmazandó (belső) jog bizonyos rendelkezéseit. Itt nem a kötelmi jog kógens szabályairól van szó (hiszen a felek éppen ettől a hazai kötelmi jogtól akarnak eltérni), hanem az egész jogrendszerről, annak imperatív normáiról! A fogyasztói szerződések esetében érvényesülő nevesített korlátozások: A fogyasztói szerződések a szerződések azon körét fogják át, amelyekben - gazdasági erejüket tekintve - nem azonos “súlycsoportban” lévő felek szerződnek egymással, hanem az egyik oldalon az üzleti haszonra törekvő, a szerződést hivatásszerűen megkötő kereskedelmi vállalkozó, a másik oldalon pedig a személyes szükségleteinek kielégítése céljából a szerződéskötésre mintegy rákényszerülő

fogyasztó (természetes személy) áll. Ezen esetekben fokozottan fennáll a veszélye annak, hogy az erősebb fél a jogválasztás körében rákényszeríti akaratát a gyengébbre, és a fogyasztó olyan “jogválasztásba” is belekényszerül, amely számára előnytelen. Ezt a kollíziós jog a következőképpen próbálja meg kiküszöbölni: az olyan körülmények között megkötött szerződéseknél, amelyek viszonylag szorosan kapcsolódnak a fogyasztó szokásos tartózkodási helyéhez, megköveteli azt, hogy a választott jog mellett érvényre jussanak a fogyasztó szokásos tartózkodási helyén érvényesülő, a fogyasztót védő kényszerítő szabályok. Az egyezmény nem minden fogyasztóinak tekinthető szerződést von hatálya alá, hanem csak azokat, amelyek ingó dolgok adásvételére, vagy a fogyasztó részére végzendő szolgáltatásokra vonatkoznak, valamint az ilyen szerződések finanszírozására vonatkozó hitel- és

kölcsönszerződéseket. Az Egyezmény szerint a szokásos tartózkodási hely jogához való kötődés akkor szoros, ha a szerződés megkötése ehhez az államhoz kapcsolódik, mert: a) a szerződés megkötését ebben az államban kifejezett ajánlat vagy reklám előzte meg, és a fogyasztó ebben az államban végezte el a szerződés megkötéséhez szükséges jogcselekményeket, vagy 40 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc b) ha a fogyasztó szerződő partnere vagy ennek képviselője ebben az államban vette át a fogyasztó megrendelését, vagy c) ha a szerződés áru eladására vonatkozik, és a fogyasztó ebből az államból külföldre utazott, és ott adta fel a megrendelést, amennyiben az eladó az utazást azzal a céllal idézte elő, hogy a fogyasztót a szerződéskötésre rábírja. Az ilyen körülmények között kötött szerződéseknél a jogválasztás tehát érvényes, de a választott jognak azon szabályai, melyek ellentétesek a fogyasztó

szokásos tartózkodási helyén a fogyasztót védő kényszerítő szabályokkal, nem érvényesülhetnek, a jogvitát eldöntő jogalkalmazó ezeket nem alkalmazhatja. Kétjogúság érvényesül tehát, de ez a kétjogúság nem jogbizonytalanságot eredményez, hanem a fogyasztó védelmét szolgálja. A másik tipikusan védelemre szoruló, egyenlőtlen helyzetben lévő fél a munkavállaló. Az Egyezmény úgy rendelkezik, hogy a felek jogválasztása a munkaszerződések és a munkaviszony területén nem vezethet arra, hogy megvonják a munkavállalóktól azt a védelmet, amit azon jog kényszerítő szabályai tartalmaznak, amely a munkaszerződésre jogválasztás hiányában, tehát a fórum nemzetközi magánjogi törvényének kollíziós szabálya alapján lenne alkalmazandó. A munkavállaló tehát választhat jogot, azonban nem “szerződhet ki ” azokból a rendelkezésekből, amelyek védelmét kényszerítő jelleggel élvezik azon állam joga szerint, melyben:

a) a szerződés teljesítéseként a munkáját általában végzi, b) az a telephely található, ahol alkalmazták, amennyiben a munkáját nem rendszerint egy és ugyanazon államban végzi. A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog meghatározása A Római Egyezmény szinte ugyanazokat a kapcsoló elveket alkalmazza ilyen esetekre, mint a magyar kollíziós jog, a szabályozás azonban sokkal rugalmasabb. A szabályozás kiindulópontja a legszorosabb kapcsolat elve: a szerződés azon állam jogának van alávetve, amelyhez a legszorosabban kapcsolódik. A szerződés rendszerint ahhoz az államhoz kapcsolódik legszorosabban, amelyben a szerződéskötés időpontjában a jellemző szolgáltatás kötelezettjének szokásos tartózkodási helye található, ill. - társaság vagy jogi személy esetében - ahol annak székhelye van Az Egyezmény tartalmilag összekapcsolja a legszorosabb kapcsolat és a jellemző szolgáltatás kapcsoló elvét, mivel a legszorosabb

kapcsolatot a jellemző szolgáltatást nyújtó kötelezett székhelyén stb. keresztül határozza meg Az Egyezmény vélelmezi, hogy a szerződés általában a jellemző szolgáltatás kötelezettjének jogával van a legszorosabb kapcsolatban. Ha azonban a bíróság a konkrét ügyben: a) azt állapítja meg, hogy a jellemző szolgáltatás nem határozható meg, akkor szabadon mérlegelhet, és azt a jogot alkalmazhatja, amellyel a szerződés a fórum megítélése szerint a legszorosabb kapcsolatban van; b) ha pedig azt állapítja meg, hogy van ugyan jellemző szolgáltatás, de a szerződés mégsem e szolgáltatás kötelezettje lakóhelyének államához kapcsolódik a legszorosabban, hanem egy másik joghoz, akkor azt a másik jogot alkalmazhatja. Az eljáró fórum tehát nem köteles vizsgálni atipikus szerződések esetében, hogy a felek szolgáltatásai közül melyik az elsősorban jellemző, hanem az eset összes körülményei szerint mérlegelve dönthet abban a

kérdésben, hogy mely joghoz áll fenn a legszorosabb kapcsolat. 41 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Az Egyezmény is ismer kivételeket ingatlannal kapcsolatos szerződés esetében. A kivételek azonban (eltérően a magyar Kódextől) nem abszolút érvényűek, a fórum ebben az esetben is felülbírálhatja a jogalkotó által felállított vélelmet. Ennek a szabályozási módnak vannak azonban veszélyei. A bírálatok szerint a szabályok fenti rendszere teljesen viszonylagossá válik azáltal, hogy a bíróságnak ilyen szinte mindenre kiterjedően - széles korrekciós lehetőséget ad. A jogviszonyra alkalmazandó jog szabályain kívül a bíróság közrendi okokból alkalmazza a lex fori imperatív, azaz feltétlen alkalmazást kívánó rendelkezéseit. Az imperatív szabályoknak éppen az a lényege, hogy mintegy a kollízióra tekintet nélkül, azt kikapcsolva érvényesülnek. Korábban - a közrend kapcsán - csak a lex fori imperatív normáiról volt

szó. Kérdés: mely további jogrendszerekben található imperatív szabályok érvényesülésével kell számolnia a jogalkalmazónak? A lex causae-ban is találhatók olyan normák, melyeket a jogalkotó a kollízióra tekintet nélkül is alkalmazni rendelt, tehát olyanok, amelyek imperatívnak tekinthetők. Vannak az ún. harmadik jogok, melyek sem a lex fori-hoz, sem a lex causae-hoz nem tartoznak. Ezeknek az imperatív normái a fórum számára általában érdektelenek De megjelentek különös esetek, pl. a nigériai maszkok ügye, amikor bizony a tényállással szoros kapcsolatban álló harmadik ország jogának rendelkezései hatályosultak. Erre az Egyezmény 7. cikkének (1) bekezdése lehetőséget ad 28. A szerződésen kívül okozott kárért való felelősség, valamint a jogalap nélküli gazdagodás kollíziósjogi szabályozása A szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános kérdései Ez hosszú ideig egyetlen kapcsoló elv: a

jogsértés elkövetése helyének joga, azaz a lex loci delicti commissi alapulvételével történt. Ez annak az államnak a jogát jelentette, ahol a jogsértő károkozás történt, ahol a cselekményt “elkövették”. Egészen a 19. sz-i nagy polgári kódexek megjelenéséig nem vált egymástól a cselekmény büntetőjogi következménye (a büntetés) és a polgári jogi következménye (a kártérítés). Csak fokozatosan került előtérbe az a korszerűbb, a polgári jogi szemléletnek, a reparatív funkciónak jobban megfelelő gondolat, hogy a polgári jogban a károsult oldaláról kell közelíteni a kérdéshez, és annak az államnak a jogát kell alkalmazni, ahol a kár bekövetkezett. Előfordulhat, hogy a károkozó magatartás és a kár bekövetkezte nem egy államban történik. Ennek megoldása, a kedvezőbb jog elve a német bírói gyakorlatban alakult ki a 20 sz. elején, és a lényege az volt, hogy mindkét helyszínt a károkozás helyének

tekintették, és a kettő közül annak jogát alkalmazták, amelyik a károsultra kedvezőbb volt. Korunknak is megvannak azonban a problémái: a) egyrészt a károkozó cselekmény tanúsításának helye nem mindig értelmezhető, b) másrészt a kár bekövetkezésének helye sem orientál kellőképpen. A kollíziós jog alapjában véve háromféle módon reagál az említett folyamatokra. 1. Generálklauzulák alkalmazása: Ez az USÁ-ban született meg. eszerint teljesen szakítani kell a lex loci delicti hagyományos kapcsoló elvével, helyette annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amely az 42 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc eset összes körülményeinek a mérlegelése alapján a legmegfelelőbbnek tűnik. A lényeg a szabad bírói mérlegelés előtérbe helyezése és a merev kapcsoló szabálytól való teljes elszakadás volt. 2. A károkozás helye jogának értelmezése a deliktumok különféle típusai esetében Az európai kollíziós

jogfelfogás nem szakított alapvetően a lex loci delicti kapcsoló elvével, hanem differenciált kapcsoló elvek kialakítására törekedett. A károkozás helyét, az ebben a körülményben kifejeződő kapcsoló elvet az egyes deliktum típusok tekintetében (hasonlóan a szerződéstípusonkénti különbségtételhez) a modern kollíziós jogok differenciáltan, az egyes deliktumok “testére szabottan” állapítják meg. 3. A hagyományos kapcsoló szabály “fellazítása”, kivételek alkalmazása Az európai kollíziós jogok tehát megtartják ugyan a lex loci delicti főszabályát, de azt az egyes különleges vonásokkal bíró, sajátos deliktum-típusok esetében sajátosan értelmezik. 3.1 Az egyik ilyen kivétel és új kapcsoló elv a károkozó és a károsult közös lakóhelye vagy közös szokásos tartózkodási helye jogának alkalmazása. Erre gyakran kerül sor közlekedési balesetekből adódó kártérítési jogviták kapcsán. 3.2 A másik - a

gyakorlat által eddig még nemigen alkalmazott - kivétel az ún járulékos kapcsolat szabálya. Ez azt jelenti, hogyha a deliktuális cselekmény bekövetkezésére egy már korábban fennálló jogviszonnyal összefüggésben kerül sor, akkor a deliktuális jogviszonyra is az alapjogviszonyra irányadó jogot alkalmazzák. 3.3 Egyes nemzetközi magánjogi törvények lehetővé teszik a jogválasztásnak a deliktuális felelősség körében való alkalmazását is. A magyar nemzetközi kollíziós magánjog szabályai A Kódexben alapvetően a lex loci delicti kapcsoló elve érvényesül, amit csak óvatosan lazít fel a károkozó és a károsult közös lakóhelye kapcsoló elvének alkalmazása. Az egyes rendelkezések négy csoportba sorolhatók: 1. az általános kollíziós szabály, 2. az ez alóli kivételek, 3. kiegészítő és értelmező szabályok, 4. a törvényi felelősségi minimum-szabályok 1. Az általános kollíziós szabály 32. § (1) A szerződésen

kívül okozott kárért fennálló felelősségre - ha ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik - a károkozó tevékenység vagy mulasztás helyén és idején irányadó jogot kell alkalmazni. (2) Ha ez a károsultra kedvezőbb, annak az államnak a jogát kell irányadónak tekinteni, amelynek területén a kár bekövetkezett. 2. Az ez alóli kivételek 32. § (3) Ha a károkozó és a károsult lakóhelye ugyanabban az államban van, ennek az államnak a jogát kell alkalmazni. 33. § (2) Ha a károkozó tevékenység vagy mulasztás helye lajstromozott vízi vagy légi jármű, a károkozásra és annak következményeire - állami felségterületen kívül - annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a jármű a jogsértés idején közlekedett. 3. Kiegészítő és értelmező rendelkezések 32. § (4) Ha a károkozó tevékenység vagy mulasztás helyének joga szerint a felelősség feltétele a

vétkesség, vétőképesség fennállását akár a károkozó személyes joga, akár a jogsértés helyének joga szerint meg lehet állapítani. 43 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 33. § (1) Arra nézve, hogy a károkozó magatartás közlekedési, vagy más biztonsági szabály megsértésével valósult-e meg, a károkozó magatartás helyének joga irányadó. 4. A törvényi felelősség minimum-szabályai 34. § (1) Magyar bíróság nem állapíthat meg felelősséget olyan magatartásért, amely a magyar jog szerint nem jogellenes. (2) Magyar bíróság károkozásért fennálló felelősség címén nem állapíthat meg olyan jogkövetkezményt, amelyet a magyar jog nem ismer. Azaz itt a lex fori “felülüti” a lex loci delicti-t. során: A jogalap nélküli gazdagodás kollíziós szabályai A kollíziós jogok háromféle megoldást követnek az alkalmazandó jog meghatározása 1. Annak a jogrendszernek az alkalmazása, melyben a gazdagodáshoz vezető,

idegen jogviszonyba való beavatkozás történt. 2. Annak a jogrendszernek az alkalmazása, amely szerint az eredeti jogalap (ha volt ilyen) megítélendő lett volna. 3. Azon állam jogának az alkalmazása, ahol a gazdagodás bekövetkezett Ez utóbbit vallja a Kódex is: 35. § A jogalap nélküli gazdagodásra és jogkövetkezményeire annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a gazdagodás bekövetkezett. 29. Az öröklés a nemzetközi kollíziós magánjogban Az öröklési jogviszonyok statútumát, az öröklési jogviszonyokra irányadó jog meghatározását a hagyaték jogának (lex successionis) nevezik. A hazai elmélet a 19. sz végétől kezdve egyértelműen a hagyaték feldarabolásának elvét követte, azaz az ingatlanok és az ingók között tettek különbséget. A II világháború után a bírói gyakorlat megváltozott, és az öröklési jogviszonyok egységes elbírálásának szempontját követve a hagyaték egységének

szabályát tette magáévá. A LB egy 1952-es határozata szerint az öröklési igényeket annak az államnak a jogszabályai szerint kell elbírálni, amelynek az örökhagyó állampolgára volt. A Kódex meghatározása 36. § (1) Az öröklési jogviszonyokat annak a jognak az alapján kell elbírálni, amely az örökhagyónak halála időpontjában személyes joga volt. Ez a jog irányadó abban a kérdésben is, hogy mennyiben van helye az örökség vételének és a várt örökségről való rendelkezésnek. (2) A végintézkedést annak a jognak az alapján kell elbírálni, amely az örökhagyónak halála időpontjában személyes joga volt. A végintézkedés és annak visszavonása alakilag érvényes, ha megfelel a magyar jognak, vagy a) a keletkezés, illetőleg a visszavonás helyén és idején hatályos jognak, vagy b) annak a jognak, amely a végintézkedés létrejöttekor, annak visszavonása időpontjában, vagy az örökhagyó halála idején az örökhagyó

személyes joga volt, vagy c) a végintézkedés létrejöttekor, annak visszavonása időpontjában, illetőleg az örökhagyó halálakor az örökhagyó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén hatályos jognak, vagy d) ingatlanra vonatkozó végintézkedés esetében az ingatlan fekvésének helyén irányadó jognak. 44 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A Kódex tehát a végintézkedés “megmentése” érdekében a favor testamenti elvét juttatja érvényre. 30. A házasság és érvényessége A házastársak személyi és vagyoni jogi viszonyai A házasság és érvényessége 37. § (1) A házasság érvényességének anyagi jogi feltételeit a házasulandóknak a házasságkötés idején fennálló közös személyes joga szerint kell elbírálni. Ha a házasulók személyes joga a házasságkötés idején különböző, a házasság csak akkor érvényes, ha ennek anyagi jogi feltételei mindkét házasuló személyes joga szerint megvannak. (2) A

házasságkötés érvényességének alaki kellékeire a házasságkötés helyén és idején hatályos jog irányadó. (3) Ha mindkét házasuló magyar állampolgár, külföldön a magyar külképviseleti hatóság előtt is köthetnek házasságot, feltéve hogy a Minisztertanács a külképviseleti hatóságot a házasságkötéseknél való közreműködésre felhatalmazta. Az ilyen házasságot Magyarországon kötöttnek kell tekinteni. (4) A házasságkötésre és érvényességére vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a házasság létezése vagy nemlétezése megállapításának kérdésében is. 38. § (1) Ha nem magyar állampolgár kíván Magyarországon házasságot kötni, igazolnia kell, hogy a házasságkötésnek személyes joga szerint nincs akadálya. Az igazolás alól a területileg illetékes fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője indokolt esetben felmentést adhat. (2) A házasságot Magyarországon nem lehet megkötni, ha

a házasságkötésnek a magyar jog szerint elháríthatatlan akadálya van. (3) Ha magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó hontalan külföldön kíván házasságot kötni, a területileg illetékes fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője tanúsítja, hogy a házasságkötésnek a magyar jog szerint nincs akadálya. (4) Ha magyar állampolgár lakóhelye külföldön van, a tanúsítványt a magyar külképviseleti hatóság állítja ki. A házastársak személyi és vagyoni viszonyai 39. § (1) A házastársak személyi és vagyoni jogviszonyaira - ideértve a házastársi névviselést, tartást, valamint a házassági vagyonjogi megállapodást is - az a jog az irányadó, amely az elbírálás idején a házastársak közös személyes joga. (2) Ha a házastársak személyes joga az elbírálás idején különböző, utolsó közös személyes jogukat, ennek hiányában annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a házastársaknak

utoljára közös lakóhelyük volt. (3) Ha a házastársaknak nem volt közös lakóhelyük, az eljáró bíróság, illetőleg más hatóság államának jogát kell alkalmazni. (4) A házastársak személyes jogának megváltozása nem érinti a korábbi jog alapján megállapított névviselést, továbbá az érvényesen létrejött vagyonjogi hatásokat, ideértve a tartást és a házassági vagyonjogi megállapodást is. 31. A házasság felbontására vonatkozó kollíziós szabályok A házasság felbontása az egyes jogrendszerekben igen eltérő lehet. Az alkalmazandó jog kérdését megelőzi a joghatóság kérdése. Magyar állampolgár házasságának felbontására a magyar bíróságnak kizárólagos joghatósága van, azaz magyar 45 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc állampolgár házasságát - a másik házasfél személyes jogára tekintet nélkül - csak magyar bíróság bonthatja fel. 40. § (1) A házasság felbontásának feltételeit annak a jognak

az alapján kell elbírálni, amely a keresetlevélnek a bírósághoz történő benyújtása idején a házastársak közös személyes joga. (2) Ha a házastársak személyes joga a keresetlevél benyújtása idején különböző, utolsó közös személyes jogukat, ennek hiányában ha valamelyik házasfél magyar állampolgár a magyar jogot, ellenkező esetben pedig annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a házastársaknak utoljára közös lakóhelyük volt. (3) Ha a házastársaknak nem volt közös lakóhelyük, az eljáró bíróság, illetőleg más hatóság államának jogát kell alkalmazni. A Kódex speciális közrendi szabályokat is tartalmaz: 41. § A házasság felbontására irányadó külföldi jogot a következő eltérésekkel kell alkalmazni: a) a házasságot akkor is fel lehet bontani, ha a külföldi jog a házasság felbontását kizárja, vagy a bontás feltételei a külföldi jog szerint hiányoznak, de a magyar jog szerint

megvannak; b) a külföldi jogban meghatározott feltétlen bontó ok esetében is vizsgálni kell, hogy a házasélet teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e; c) a házasság felbontása nem alapulhat vétkességen. 32. A családi jogállás, az örökbefogadás, a szülő és gyermek közötti jogviszony kollíziós szabályai. A gyermekre kedvezőbb jog alkalmazása A családi jogállás kollíziós szabályai 42. § (1) Az apaság vagy az anyaság megállapítása, továbbá az apaság vélelmének megdöntése kérdésében a gyermek születése idején fennállott személyes jogát kell alkalmazni. (2) A gyermek apai elismerését a gyermeknek az elismerés idején fennálló személyes joga szerint, a megfogant, de még meg nem született gyermek elismerését pedig az anyának az elismerés idején fennálló személyes joga szerint kell elbírálni. (3) Az elismerést alaki okból nem lehet érvénytelennek tekinteni, ha az akár a magyar jog, akár az elismerés helyén

és idején hatályos jog szerint alakilag érvényes. Az örökbefogadás kollíziós szabályai 43. § (1) Az örökbefogadás feltételeit az örökbefogadónak és az örökbe fogadni kívánt személynek az örökbefogadás idején fennálló személyes joga együttes figyelembevételével kell elbírálni. (2) Magyar állampolgár nem magyar állampolgárt csak a magyar gyámhatóság engedélyével fogadhat örökbe. (3) Nem magyar állampolgár magyar állampolgárt csak a magyar gyámhatóság jóváhagyásával fogadhat örökbe. (4) A gyámhatóság az örökbefogadást csak akkor engedélyezheti, illetőleg azt csak akkor hagyhatja jóvá, ha az a magyar jogban meghatározott feltételeknek is megfelel. 44. § (1) Az örökbefogadás jogi hatásaira, az örökbefogadás megszűnésére, valamint ennek jogi hatásaira az örökbefogadónak az örökbefogadás, illetőleg a megszűnése idején fennálló személyes jogát kell alkalmazni. (2) Ha az örökbefogadó

házastársak személyes joga az örökbefogadás vagy ennek megszűnése idején különböző, az örökbefogadásnak és megszűnésének jogi hatásaira 46 volt, Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc a) a házastársak utolsó közös személyes jogát kell alkalmazni, ha pedig ilyen nem b) annak az államnak a jogát, amelynek területén az örökbefogadás, illetőleg ennek megszűnése idején a házastársak közös lakóhelye volt, ennek hiányában c) az eljáró bíróság vagy más hatóság államának jogát. A szülő és gyermek közötti jogviszony kollíziós szabályai 45. § (1) A szülő és gyermek közötti családi jogi jogviszonyokra, így különösen a gyermek névviselésére, elhelyezésére, gondviselésére, törvényes képviseletére, tartására és vagyonának kezelésére - a szülőtartást kivéve - a gyermek személyes joga irányadó. A gyermekre kedvezőbb jog alkalmazása 46. § Magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó gyermek

családi jogállására, illetőleg a közte és szülői között fennálló családi jogi jogviszonyokra, valamint a gyermektartási kötelezettségre a magyar jogot kell alkalmazni, ha az a gyermekre nézve kedvezőbb. 33. A rokontartás, a gyámság és a gondnokság kollíziós szabályai A rokontartás kollíziós szabályai 47. § Rokonok egymás irányában fennálló tartozási kötelezettségének feltételeit, mértékét és módját a tartásra jogosult személyes joga szerint kell elbírálni. Az alkalmazandó jog meghatározása szempontjából a tartási igény elbírálásának időpontja az irányadó. A gyámság kollíziós szabályai 48. § (1) A gyámrendelésre és a gyámság megszűnésének feltételeire a gyámolt személyes joga irányadó. (2) A gyám személyes joga alapján kell elbírálni, hogy a gyám mennyiben köteles gyámságot viselni. (3) A gyám és a gyámolt közötti jogviszonyra - ideértve a gyám vagyonkezelési és elszámolási

kötelezettségét is - annak az államnak a joga irányadó, amelynek hatósága a gyámot kirendelte; ha azonban a gyámolt Magyarországon lakik, a magyar jogot kell alkalmazni, feltéve, hogy ez a gyámoltra kedvezőbb. A gondnokság kollíziós szabályai 49. § (1) A gondnokságra a gyámságra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. (2) Az ügyeinek vitelében akadályozott személy képviseletére, valamint az eseti gondnokságra a gondnokot kirendelő hatóság államának jogát kell alkalmazni. 50. § Ha Magyarországon lakó nem magyar állampolgár elhelyezése, tartása vagy gondozása érdekében halasztást nem tűrő intézkedés szükséges, a magyar jogot kell alkalmazni. 34. A munkajogi viszonyokra vonatkozó kollíziós szabályok 47 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 51. § (1) A munkaviszonyra - ha jogszabály másként nem rendelkezik - annak az államnak a joga irányadó, amelynek területén a munkát végezni kell. (2) Kinevezéssel vagy

választással keletkező munkaviszonyra a kinevező hatóság, illetve a választó testület személyes jogát kell alkalmazni. (3) Ha a munkáltató külföldi állam, államhatalmi vagy államigazgatási szerv, továbbá Magyarországon diplomáciai képviselőként működő, vagy egyébként a magyar joghatóság alól mentes külföldi állampolgár, és a szerződő felek személyes joga azonos, a munkaviszonyra ezt a jogot kell alkalmazni. 52. § (1) Ha a munkaszerződés értelmében a munkát több állam területén kell végezni, a munkaviszonyra a munkáltató személyes joga irányadó. (2) Ha magyar munkáltató dolgozója munkáját külföldön kiküldetésben vagy tartós külföldi szolgálatban végzi, a munkaviszonyra a magyar jogot kell alkalmazni. (3) Vízi vagy légi fuvarozó járművén szolgálatot teljesítő dolgozó munkaviszonyát annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a jármű

közlekedik; más fuvarozó dolgozójának munkaviszonyára a fuvarozó személyes joga irányadó. 53. § A munkaviszonyra irányadó jog szerint kell elbírálni a munkaszerződés érvényességének anyagi és alaki jogi feltételeit, a munkaszerződés érvénytelenségének következményeit, továbbá a munkaviszony tartalmát és megszűnését is