Nyelvtanulás | Magyar » Nyelvtan érettségi tételek, 1995

1.B Az anyanyelv szerepe az ember életében, a társadalomban, a kommunikációban A nyelv a közlés, a kommunikáció eszköze. Megjelenési formája az élőbeszéd és az írás. A kommunikáció tényezői: - közlemény, mondanivaló; a közlésfolyamat eredménye - közlő, beszélő - címzett, vevő, hallgató - kapcsolat a beszélő és a hallgató között - közvetítő közeg, csatorna - beszédhelyzet. Az üzenet szerepei: - érzelmeket fejez ki - tájékoztat - felhívó szerepe is lehet. A nem nyelvi kifejező eszközök közé tartozik a gesztusnyelv. 2.B A nyelv területi tagolása és társadalmi rétegződése A magyar nyelv szókészlete a magyar nyelv szavainak összessége. Különböző változatokban él. Ezek területi és társadalmi tagolódás szerint alakultak ki Területi tagolódás: nyelvjárások, dialektusok Társadalmi tagolódás: csoport- ill. rétegnyelvek Nyelvjárások: az irodalmi köznyelvvel szemben keletkező helyi változatok.

Különbség: szókincs, nyelvtani rendszer, hangzás. Csoportnyelvek: szakszókincs. Foglalkozási alapon elkülönülő, műszaki, orvosi, vegyész, sport. Rétegnyelvek: korosztályok, társadalmi rétegek, pl. az értelmiség nyelve A nemzeti nyelv igényesebb változata az irodalmi nyelv, ami inkább írott formában fordul elő. Minden ember több nyelvváltozatot használ. 3.B A szöveg ismertető jegyei, szerepe a közlésben, két alapvető formája: élő és írott A szöveg a nyelv legnagyobb szerkezeti egysége. Tartalom szempontjából a kerekség, lezártság, teljesség jellemezze. Fejezetekre, bekezdésekre tagolódhat A mondatokat a szövegkohézió tartja össze, ezek lehetnek nyelvtani, grammatikai és tartalmi eszközök, így lesz a mondatok halmazából szöveg. Tartalmi eszközök: - szöveg kifejtettségének mértéke (hosszúság, tartalom) - szórend, mondatsorrend - stílus - szövegfonetikai eszközök (élőbeszédben a hangsúly, stb.) Nyelvtani

eszközök: - névmások (mutató, személyes, birtokos, stb.) - mellérendelő kötőszavak használata - határozószók használata - határozott névelő A tételmondat általában a bekezdés vagy fejezet elején vagy végén található, és annak lényegét foglalja össze vagy vetíti előre, aszerint, hogy a fejezet elején vagy végén található. 4.B A szövegszerkesztés általános szabályai és menete, a téma kijelölésétől a megformázásig. A hosszabb szövegek megszerkesztésénél fontos a megszerkesztettség, a logikusság, az értelmesség. Például egy irodalomdolgozat, vagy egy kiselőadás, vagy tudományos tanulmányok megírásánál fontos a szerkesztés. A szerkesztés menete: 1. Anyaggyűjtés (cédulázás) 2. Anyag elrendezése, vázlatkészítés 3. Szöveg megszerkesztése: I. Bevezetés (célja: szereplők bemutatása, feladat értelmezése, előremutatás) II. Tárgyalás (tételek, állítások) III. Befejezés (visszatekintés,

összefoglalás) 5.B Szövegösszefüggés megvalósításának nyelvi eszközei A szöveg mondatait, nagyobb egységeit kapcsoló elemek kötik össze. Ezeket csoportosítva - grammatikai - jelentésbeli kapcsolóelemekről beszélünk. Grammatikai: kötőszók, mutatószók (névmások, határozószók), egyéb nyelvtani viszonyító elemek (igei személyrag, birtokos személyjel). Jelentésbeli: pl.: a szinonímák Az egyes részek, elemek szoros összetartozását, egybeszövődését nevezzük kohéziónak. A mondatok sorozatát akkor tekinthetjük szövegnek, ha a részek szerves rendszert alkotnak benne, és együttesükben megvan a szövegszerűség legnagyobb követelménye: a tartalom egysége, előrehaladás és lezártság. A szöveg egységének megteremtésében, vagyis a szövegkohézió létrehozásában a lineárisan - tehát a szövegben való folyamatos előrehaladással - megragadható tényezők mellett szerepük van a szövegegészre utaló sajátosságoknak

is. Az úgynevezett lineáris kohéziót biztosító eszközöket a szöveggrammatika vizsgálja. A szöveg egészére kiterjedő tartalmi, jelentésbeli kapcsolatot a jelentésbeli összetartó erő, a globális szövegkohézió biztosítja, amivel a szövegstilisztika foglalkozik. A szöveg minden szintjén hatnak a grammatikai kapcsolóelemek és a jelentésbeliek is. Arányuk és jelentőségük az egyes szinteken azonban nem azonos A szöveg egy mondatán belül, vagy két egymást követő, egymással összefüggő helyzetben lévő mondat kapcsolatában általában erősebb a grammatikai elemek kapcsoló szerepe, a szöveg egészében és nagyobb egységeiben vagy ezek között megnő a jelentésbeli összetartó erők súlya. 6.B Szövegfajták élőszóban és írásban A szövegeket csoportosíthatjuk a szöveg hatóköre szerint: - magán (közvetlen) - nyilvános (társadalmi) nyelvhasználati formákra. Az elhangzás szerint: - élőszó - írás Magánbeszélgetésben

kisebb igényességgel fogalmazunk, oldottabb a szöveg, kevésbé szabályos, egyénibb, színesebb, személyesebb, például egy baráti beszélgetés. A nyilvános formánál gondosabban válogatjuk a szavakat, jobban ügyelünk a helyesírásra, a kiejtésre, a szöveg szabályosabb, például versekben. Élőszó: - akusztikai, időbeli benyomás - múlandó - a hallgató visszajelzése többféle lehet - gyors gondolkodás - lazább szerkesztés - szélesebb skálája a kifejezőeszközöknek (hangsúly, hangerő, hanglejtés, szünet, ritmus) - nem nyelvi kifejezőeszközök (mimika, gesztus) - több hiányos mondat - mellérendelés - több módosítószó, indulatszó Pl.: - beszélgetés - vita - riport - megbeszélés - előadás - hozzászólás Írás: - vizuális, térbeli - maradandó - korlátozott a visszajelzés - időt enged - szabályos szerkesztés - korlátozott kifejezőeszközök (írásjelek, helyesírási szabályok) - több bonyolult mondat - alárendelés

Pl.: - hivatalos levél - magánlevél - napló - önéletrajz - értekezés 7.B Egyszerű mondat A mondat a beszéd legkisebb egysége, mely értelmes gondolatot fejez ki. Csoportosíthatjuk: 1. Modalitás szerint: - kijelentő Pl.: Pista utazik? - kérdő a, eldöntendő Pl.: Fázol? (Nem) b, kiegészítendő Pl.: Hol laksz? - felkiáltó (érzéseket közöl) Pl.: Jaj! - felszólító (kérés, parancs) Pl.: Csönd! - óhajtó (vágy, óhaj megfogalmazása) Pl.: Fagyit ennék! 2. Logikai minősége szerint: -állító (helyeslés) Pl.: Veled megyek -tagadó Pl.: Nem megyek veled -tiltó (felszólító tagadó mondat) Pl.: Nem mész el! 3. Szerkezet szerint: a, egyszerű (alanyi és állítmányi részből áll) -hiányos (alany vagy állítmány közül az egyik hiányzik) -teljes mondat - tagolt: -tőmondat (csak alany és állítmány) -bővített mondat - tagolatlan (szintagmára nem bontható): érzést kifejező vagy felhívó szerepén kívül közlést nem tartalmaz. Pl:

Hurrá! b, összetett (két vagy több tagmondatból áll) Az összetett mondat A mondat a beszéd legkisebb értelmes része, amely értelmes gondolatot fejez ki. Csoportosíthatjuk: 1. Modalitás 2. Logikai minőség 3. Szerkezet szerint: a, egyszerű b, összetett: -mellérendelő -alárendelő Mellérendelő mondat: egyenrangú tagmondatok, melyek önmagukban is értelmesek. A tagmondatok közötti viszonyt a kötőszó határozza meg Fajtái: - ellentétes (a tagmondatok közötti tartalmi szembeállítás, ellentét fejeződik ki) de, pedig, ellenben, azonban, mégis, csak, viszont - kapcsolatos (a 2. tagmondat gyakran kiegészíti az elsőt) és, s, is, meg - választó (választási lehetőség van) vagy, akár, akár-akár - következtető (az 1. tagmondat megállapításából a 2 következtetést von le OK -> OKOZAT) ezért, tehát, így, ennélfogva, ezáltal - magyarázó (a 2. tagmondat az elsőt magyarázza OKOZAT -> OK) azaz, vagyis, tehát, hiszen, ugyanis,

tudniillik, mivel Alárendelő mondat: a tagmondatok nem egyenrangúak: - főmondat - mellékmondat (a főmondat valamelyik mondatrészét fejti ki) Fajtái: - alanyi - tárgyi - határozói - jelzői - állítmányi A kötőszó mindig a mellékmondatban szerepel. Az utalószó mindig a főmondatban szerepel. A tagmondatok sorrendje: főmondat mellékmondat mellékmondat főmondat főmondat mellékmondat főmondat mellékmondat főmondat mellékmondat Szóértékű szókapcsolatok A szókészletnek a szavakon kívül vannak több szó állandó kapcsolatából kialakult elemei is. Ezeket frazeológiai vagyis állandó szókapcsolatoknak nevezzük. I. Szokványos kiterjesztésmódok, eredeti jelentésükben használt szókapcsolatok: - társalgási fordulatok (Pl.: Hogy vagy?; Mi újság?) - népmesei fordulatok (Pl.: Egyszer volt, hol nem volt) - körülírások (Pl.: Számolja a napokat) - kötött szókapcsolatok (Pl.: Tótágast áll) II. Szólások: olyan több szóból álló

szókapcsolatok, am elyeknek jelentése m ás, mint az alkotó szavak jelentése. -szervesen illeszkednek a mondatba. (Pl: Itatja az egereket) -szóláshasonlatok: főmondat és a hasonlító mellékmondat (Pl.: Fehér, mint a fal.) Formailag lehet m ondat, de a jelentése így is szóé rtékü. A szólás sokszor lehet közmondás is, ezt a szövegkörnyezet szabja meg. III. Közmondások: valamilyen általános érvényű megfigyelést, életigazságot tartalmazó mondatok. (Pl: Aki másnak vermet ás, maga esik bele) IV. Szállóigék: olyan tartósan használt kif ejezések, amelyeknek irodalmi eredete és történelmi szerzője kimutatható. Mindig teljes mondatok Mindegyik szóértékü szókapcsolatra jellemző, hogy szemléletesebbé teszik a mondanivalót, színesítik, gazdagítják a stílust. 10.B Szóösszetételek keletkezésének jelentősége A szóösszetétel és a szóképzés új szavak alkotásának legtermékenyebb módjai. A szóösszetétel a meglévő

nyelvi elemekből alkot új szavakat. Pl: drága + kő = drágakő mész + kő = mészkő A keletkezett új szavak az összetett szavak. Keletkezésük és fajtáik: - Mondatbeli összefüggés alapján: a mondatban gyakran egymás mellett álló, egymással szorosan összetartozó szavak összeolvadása. Pl: nagyüzem, hétvége, szabadidő - Mondatbeli előzmény nélkül, a legtöbb összetett szó így születik. A nyelv felhasználja a szóalkotásnak ezt a termékeny lehetőségét egy-egy új fogalom jelölésére. Pl: golyóstoll, műanyag, hűtőszekrény, porszívó, mosógép, lemezjátszó Fajtáit az előtag és az utótag viszonya szabja meg. 11.B Összetett szavak fajtái 1. Mellérendelő összetétel, ha azonos mondatrészek szerepét betöltő szavak forrnak össze. Pl: télen-nyáron, mindkettő időhatározó 2. Alárendelő összetétel, ha az előtag az utótagnak valamilyen bővítménye Pl: ötnapos, hétvége, szabadidő, munkarend. 3. Jelentéssűrítö

összetétel, ha egy terjedelmesebb kifejezés jelentésté sűrítik egy szoba 1. Az előtag és az utótag mindig azonos szófajú szó Állhatnak ellentétes vagy hasonló jelentésű tagokból. Létrejöhetnek szókettőzéssel is (messze-messze, alig-alig) Lehetnek ikerszavak is, amelyek hasonló hangzású tagok mellérendelő összetételei. Általában a két szó közül az egyik önmagában nem értelmes, van, hogy egyik se (tipeg-topog, dirmeg-dörmög, terefere). 2. Az előtag az utótagnak alanya, tárgya, határozója vagy jelzője lehet Alanyi összetételek: magvaváló, madárlátta, végeláthatatlan. Tárgyas összetételek: egyetért, jótáll, szemlesütve, mindentudó. Határozói összetételek: fülbemászó, útonálló, karonfogva. Jelzős összetételek: kislány, sokoldalú, születésnap, tanácsháza. Többszörös szóösszetételről beszélünk, ha az előtag, esetleg az utótag is összetett szó. A szóösszetétel lehet jelölt vagy jelöletlen. Ha

jelölt, akkor az előtag és az utótag viszonya raggal jelölve van, pl.: egyetért, százszorszép, élenjáró Ha jelöletlen, akkor a rag elmarad, pl.: barátfül, tanácsháza, szófogadó, kárörvendő, munkaképes 12.B Mozaikszavak alkotásának módjai Mozaikszavak az eredeti tulajdonnév szavainak jellemző betűiből létrejött szavak. Általában szervezetek, vállalatok, intézmények neveiből jönnek létre ilyen szavak. Keletkezhet mozaikszó köznevekből is, pl.: tsz, tv, gmk Ezeknél megfigyelhetők a mozaikszavak további átalakulásai: tévé, téesz. A mozaikszavak mássalhangzóit egyegy magánhangzó hozzáadásával ejtjük A szó előtti névelő a kiejtett mozaikszó formájához igazodik, a toldalék mindig kötőjellel kapcsolódik. A szóalak szerkezete; a szóelemek fajtái, szerepük a szóalak felépítésében A szószerkezet vizsgálatával az alaktan, vagy morfológia foglalkozik. A szóelem vagy morféma a nyelv legkisebb, jelentéssel

bíró egysége (szó vagy toldalék). A toldalékok kötött morfémák, önállóan nem fordulhatnak elő. A névutók, névelők, az igekötők félszabad morfémák, azaz önmagukban nem sok jelentésük van, de önállóan állnak. A szabad morfémák pedig a szavak vagy lexémák. A lexémáknak kétféle alakjuk van: 1, szótári szó (a szókészlet tagja) Pl.: ír, olvas 2, szóalak (a mondat építő eleme) Pl.: írnak, olvastam (szótő + toldalék) A szótő lehet egyalakú vagy többalakú. Az egyalakú szótőnek toldalékkal és anélkül is azonos alakja van. Pl: szék, asztal A többalakú szótöveknek van olyan alakjuk, amelyek nem önállóak, csak toldalékkal fordulnak elő. Pl: bokor, bokrot Ezek az utóbbiak a kötött morfémák. A toldalékok csak a jel, rag, képző sorrendben szerepelhetnek. Jel és képző egy szóban több lehet, rag csak egy. A toldalékok lehetnek egyalakúak: -k, a többesszám jele; -t, a tárgyrag; -ig határozórag Lehetnek

többalakúak: -ban, -ben Lehetnek háromalakúak: -on, -en, -ön A képzők megváltoztatják a szó jelentését, szófaját. Pl: hang, hangos A jellel ellátott szavakból nem lesz új s zó, a jel a szó mondatbeli szerepét sem jelöli, a szó jelentését csak módosítja. Pl: szól - szólt, nép - népek, dal - dalok A ragok a szavak m ondatbeli szerepét jelölik, jelentését nem változtatják, nem alkotnak belőle új szót. Pl: könyvet, könyvek, könyvnek 14.B Igeragozási rendszerünk Kijelentő mód Jelen idő E/1. E/2. E/3. T/1. T/2. T/3. Múlt idő Jövő idő alanyi tárgyas alanyi tárgyas várok vársz vár várunk vártok várnak várom várod várja várjuk várjátok várják vártam vártál várt vártunk vártatok vártak vártam vártad várta vártunk vártátok várták alanyi tárgyas várni fogok fogsz fog fogunk fogtok fognak fogom fogod fogja fogjuk fogjátok fogják Feltételes mód Jelen idő E/1. E/2. E/3. T/1. T/2. T/3. Múlt

idő Jövő idő alanyi tárgyas alanyi tárgyas - várnék várnál várna várnánk várnátok várnának várnám várnád várná várnánk várnátok várnák vártam volna vártad volna várt volna vártunk volna vártatok volna vártak volna vártam volna vártad volna várta volna vártuk volna vártátok volna várták volna - Felszólító mód Jelen idő E/1. E/2. E/3. T/1. T/2. T/3. Múlt idő Jövő idő alanyi tárgyas - - várjak várjál várjon várjunk várjatok várjanak várjam várjad várja várjuk várjátok várják - - 15.B Helyesírásunk alapelvei A kiejtés szerinti írásmód elve: a szavakat és a toldalékokat lehetőség szerint úgy írjuk, ahogy ejtjük. II. A szóelemző írásmód elve: biztosítja, hogy a szavakban mind a szótő, mind a toldalék, az összetett szavakban pedig minden tag világosan felismerhető legyen. Pl.: barátság, mentség III. A hagyományos írásmód elve: régi korok hangjelölésének,

kiejtésének, szóelemzésének emlékét őrzi. Pl: régi nevek és az "ly" és a "j" jelölése IV. Az egyszerűsítés elve: a hosszú kétjegyű mássalhangzókat nem teljes alakjukban kettőzzük meg. Pl: asszony, loccsan Három azonos mássalhangzót nem írunk egymás mellé, ha a szóelemzés megkívánná. Pl: cimzett-től = címzettől Ez összetett szavak és tulajdonnevek esetében nem érvényes. A magyar helyesírás szabályai és a Helyesírási kéziszótár őrzi helyesírásunkat. I. 16.B Szóelemek kapcsolódásának hangtani elemei A magánhangzók illeszkedési szabályai: A szavakat csoportosíthatjuk a benne lévő magánhangzók hangrendje szerint: - magas: e,é,i,ö,ü - mély: a,á,o,u - vegyes: magas és mély hangrendű magánhangzókat is tartalmaznak A szavak az illeszkedés szabályai szerint kapnak toldalékokat: magas hangrendű szóhoz magas toldalék, mélyhez mély, a vegyeshez általában mély, pl.: szépség, jóság,

kávéban, lírával. A vegyes hangrendű szóhoz járulhat magas hangrendű toldalék is, ha az szótő utolsó szótagbeli magánhangzója magas, pl.: Józseffel, kosztümben Vannak olyan vegyes hangrendű szavak, amelyeknél a mély és a magas hangrendű toldalék is elfogadott, pl.: hotelben, hotelban, Ágnesnek, Ágnesnak A toldalékok lehetnek: - egyalakúak (-kor, -ként, -i) - kétalakúak (-rol, ről, -ból, -ből) - háromalakúak (-hoz, -hez, -höz) Összetett szavaknál az utótag hangrendjéhez történik az illeszkedés, pl.: tündérországban. A mássalhangzók illeszkedési szabályai: 1. Részleges hasonulás: csak kiejtésben érvényesül Két egymás mellett álló mássalhangzó közül az egyik a másikhoz részben hasonlóvá válik. Zöngétlenné válás: pl.: dobszó Az "sz"-hez a "p" jobban hasonlít, mint a "b" Pl: foghang (g-k); vízpart (z-sz) Zöngéssé válás: pl.: népdal (p-b), versben (s-zs) A kiejtés helye szerint:

a foghang helyett ajakhangot ejtünk. Pl: különben (n-m), színpad (n-m), azonban (n-m) 2. Teljes hasonulás: írásban is érvényesül Általában a -val, -vel, -vá, -vé toldalékoknál fordul elő. Pl: kép+vel=képpel A "v" teljesen hasonul az előtte álló mássalhangzóval. Pl: ettől (ez+töl), ahhoz (az+hoz) 3. Összeolvadás: két különböző képzésű mássalhangzó egy hanggá olvad össze Írásban nem jelöljük, csak kiejtésben érvényesül. Pl: barátság (cs), mulatság (cs), váltogatja (ty) 4. Mássalhangzó rövidülés: ha hosszú mássalhangzót egy másfajta mássalhangzó megelőz vagy követ, akkor a hosszú mássalhangzót röviden ejtem. Ez a szabály is csak kiejtésben érvényesül. Pl: szebbnél, arccal 17.B A stílus fogalma, jelentősége, stílusrétegek és árnyalatok A nyelv adta lehetőségek sajátos felhasználási módját nevezzük stílusnak (a választás és elrendezés eredménye, a közlés gazdagítása

többlettartalommal). A stílus hatásának forrását keresve a szöveget, mondatot általában felbontjuk kisebb egységekre, az un. stíluselemekre. Mindig csak a szövegben, más nyelvi elemekkel összekapcsolódva, a tartalomhoz, a beszélő és a hallgató viszonyában dől el, hogy egy nyelvi elem miért és mennyire válik stíluselemmé. Egy nyelvi elemnek az adott szövegben érvényesülő, sajátos jelentéstöbbletét stílusértéknek nevezzük. A beszélő személyisége, alkalmi szándéka, lelkiállapota a stílusban mint személyes és hiteles közlésmód jelentkezik. A stílust úgy kell megválasztani, hogy olyan hatást tegyen a hallgatóra, amilyet el szeretnénk érni. Minden stílusnál fontos a fogalmazás világossága, a hallgató érdeklődését fenntartó élénkség, az érzelmi hasonulást biztosító hangnem. Azt a kifejezésmódot, amely érzelmi, hangulati szempontból jellegzetes nyelvi elemeket alkalmaz stílusárnyalatnak nevezzük. Fajtái: -

választékos - ünnepélyes - bizalmas - tréfás - gúnyos - durva Az a kifejezésmód, amely a társadalmi érintkezés meghatározott területén tipikusan alkalmazza a nyelvi eszközök rendszerét, a stílusréteg. Két fajtája létezik: - írásos közlés. Ezen belül: tudományos, szakmai stílus, publicisztikai stílus, közéleti stílus, hivatalos stílus, levél stílus - szóbeli közlés. Ezen belül: társalgási stílus, előadói stílus A társalgási stílus jegyei, árnyalatai, a művelt társalgás követelményei Társalgás közben laza szerkezetű szövegeket alkotunk. A társalgási stílus a viszonylag kötet len társas érintkezésben használt ny elvi f ormákat összef oglaló stílus. Ezen belül is többf éle lehet: párbeszéd, elbeszélés, m agánlevél, napló, stb A beszélőnek a társalgásban van a legnagyobb lehetősége a kifejezésre, bár sok a kötöttség is, mint a hagyományok, a társadalmi kötöttségek. Nagyon jelentős a

hallgató és a beszélő közötti viszony és fontos a hangnem és a nyelvi magatartás is. A társalgási stílus követelményei: A szabály ok be nem tartása vagy önkéntes m ódosítása is jelentést hordoz (udvariasság, a válaszadás kötelezettsége). A szóhasználat nagy hatással van a hallgatóra és jellem ző rá, hogy gazdag, árnyalt, egyéni színezetű. Manapság sajnos jellemző a szegényes szókincs, a sablonok, a divatszavak, a töltelékszavak (izé), az agyonhasznált szavak. A társalgási stílus mondatszerkesztésére jellemző a változatosság. Nagy szerepe van a m ondatfajtáknak, a m ondatrészeknek, a módosítószóknak. Az élőszóbeli társalgás sikerességében fontos tényezők a nyelv zenei eszközei, az árnyalatokat kifejező szórend és a gesztusok is. A társalgás sajátos írásbeli műfaja a magánlevél. A levelezés követelményei közé tartozik mondanivalónk megszerkesztése, hogy a gondolatok leírása közben se veszítse el

közvetlen, egyéni színét, természetességét. A társalgási stílus a korral és a divattal folyamatosan változik. 19.B A közéleti és hivatalos stílus jellemzői, nemkívánatos tünetei A közélet közérdekű tevékenységeink színtere, a politika, az iskola, a baráti kör. Közéleti stílusban beszélhetünk és írhatunk is. A hivatalos stílus a törvények, rendeletek, közlemények, mindenfajta hivatalos érintkezés jellegzetes nyelvhasználati módja. Több rétegre épül: jogtudomány, köznyelv, irodalmi nyelv Szerepe lehet tájékoztató, felhívó, cselekvés értékű. Jellemző a szerkesztési és stílusbeli kötöttség A hivatalos stílust a szó- és kifejezéskészlete, mondat- és szövegszerkesztési sajátságai jellemzik. Néha szaknyelvi szavakat használ, kizárja az érzelmileg, hangulatilag változatosan árnyaló nyelvi elemek használatát, személytelenség jellemzi. Legtöbbször többesszám első- vagy egyesszám harmadik

személyű. Fontos az ismétlés, a hivatkozás, az utalások, a szövegtagolás. Súlyos hibái a stílusnak, hogy német és latin nyelvű minták szerint alakult, így magyarul sem éppen érthető (idegennyelvűség). Hiba még a személytelenség, a bonyolult, homályos megfogalmazás. A rosszul megirt hivatalos szöveg nem tölti be szerepét, zavaró lehet. Elidegenítheti az embereket a közügyektől és kedvezőtlenül befolyásolja a köznyelvet. 20.B A tudományos, szakmai stílusréteg jegyei, követelményei Ebben a stílusrétegben többféle közléshelyzettel, eltérő nyelvi magatartásformákkal kell számolnunk. Megkülönböztetünk egy felső, általában írásbeli réteget és ennek egy kiművelt szóbeli változatát, és egy igénytelenebb alsó szintet, ami általában kisebb közösségben fordul elő. Nagyok a műfaji különbségek: a tudományos értekezés, az esszé, az ismeretterjesztő cikk, a tanulmány, nagyelőadás, szakmai vita,

hozzászólás, felelet, dolgozat, beszélgetés a szakmai kérdésekről. A műfajban a valóságnak van leginkább meghatározó szerepe. A tudományos stílusban a szóváltás alapja a nemzeti nyelv és annak szakmai változata, a sajátságos szakszavakkal és szakkifejezésekkel dúsított irodalmi nyelv. Ennek legfőbb következménye a szavak egyértelműsége A mondanivaló megszerkesztésében kiemelkedő szerepe van a világosságnak, az érthetőségnek (az árnyaltság, a kellő részletezés). Jellemzőek a teljes szerkezetű, mondanivalóval jobban megterhelt kijelentő mondatok. Az alárendelő mondatok közül leginkább a következtető, magyarázó és feltételes mondatok fordulnak elő gyakrabban. Az üzenet teljes tartalmát a nyelvi eszközök hordozzák, de a gesztusoknak, a hanglejtésnek itt is van szerepe. Mindezek megnövelik a szöveg gondos szerkesztésének igényét, a szöveg hangsúlyozottabb tagolását írásban és élőszóban is. 21.B A

képszerűség kifejező értéke a szépirodalomban, a hatáskeltés egyéb formái A szépirodalom sajátos kommunikáció. Tartalma mélyebb, sűrítettebb, eredetibb, mint a hétköznapi közlésfolyamaté. Alapja szintén a mindennapokban használt köznyelv, de alkalmazása, vagyis a szépirodalmi stílus minden más nyelvhasználati módtól eltér. Így a használatban megkopott vagy automatikussá vált kifejezéseknek új szint adnak: tudatosabbat, mélyebbet, többértelműt. A stilisztikum gyakoriságának és egy-egy elem nagy stílushatásának a titka rendszerint az, hogy a művész bizonyos pontokon tudatosan eltér a köznyelvi beszéd megszokott szabályaitól. Két alapvető törekvés jellemzi: a képszerűség és a feszültségkeltés és -oldás. A képszerűség legalapvetőbb eszköze a metafora. A metafora egyik tagja a nyelvben szokásos fogalmi megnevezéssel rendelkezik, a másik képi természetű (pl.: kezed elalvó nyírfaág). A fogalmi megnevezés és

a képi megnevezés összekapcsolásának alapja a két szó jelentésének és a szót körülvevő képzettársításnak az érintkezése. A két elem jelentése a szövegben összevillan, egymásban játszik, azonosul, de különbözik is. A metafora tehát nem egy irányban ható, hanem kölcsönhatásra épülő kép. Hatásában szerepe van annak, hogy mekkora a jelentésbeli távolság és milyen jelentésbeli osztályba tartoznak a metafora elemei. A metafora a szemléletességnek és az érzelmi, hangulati sűrítések eszköze. Lehet egytagú, ekkor egyetlen különálló kép, pl: nedvesorrú kis rügyek. Lehet teljes metafora is, ez az alapmetaforából szerteágazó komplex kép. Az olyan metaforát, amelyben a kifejezendő nem élőlény, a képi mozzanat pedig élőlény cselekvésére, tulajdonságára utal, megszemélyesítésnek nevezzük. A metaforikus képekkel sokban rokon a hasonlat. Szerkezetében azonban különbözik a metaforáétól, rendszerint három

tagból áll: a hasonlítottból (fogalmi sík), a hasonlóból (képi sík) és a bennük lévő közös vonásból. Lehet egyszerű mondat és összetett is A szinesztézia többnyire hangulati hasonlóságon, ritkábban érintkezésen alapuló kép. Egy valamilyen érzékterülethez kapcsolódó fogalmat kapcsolunk össze egy más érzékterületről származó szóval. Pl: fehér csönd, hűs fény 22.B A nyelvrokonság mibenléte, bizonyítékai, más népekkel való érintkezések nyomai a szókészletben A nyelv változó rendszer, állandó mozgásban van. Új szavak keletkeznek, a régi szavak eltűnnek. Az ember kb 30 ezer évvel ezelőtt kezdett el tagoltan beszélni Valószínű, hogy nem volt egy egységes ősnyelv. Ma 5000 nyelv él A magyar nyelv a finnugor nyelvekhez tartozik. A nyelvrokonságot régészettel, földrajzzal, antropológiával, néprajzzal, történelemmel bizonyítják. Az összehasonlító nyelvtudomány feltételezi, hogy a régi népcsoportok

alapnyelveket beszéltek, amelyek többé-kevésbé egységes kultúrát hordoztak. A nyelvrokonság legfelsőbb bizonyítékai nem a fontos megfelelésekben, hanem a szabályos eltérésekben rejlenek. Az urali nyelvek megfigyelésével megállapítható a szókészleti egyezések száma. Ez a magyarban kb100 szó, többek között: ad, tesz, kér, kéz, láb, anya, atya, hajnal, villám, ág, ujj. A finnugor törzsek a következők: osztyák, mari, mansi, finn, ugor. 23.B Jövevényszó és idegenszó. Idegen szavak használatának problémái Az idegen eredetű szavakat két csoportra oszthatjuk: 1. idegen szavak: ezek nem illeszkednek be nyelvünkbe, idegennek érezzük őket Használatuk csak akkor helyes, ha nincs rá más, megfelelő magyar szó. Pl: számítógép - computer 2. jövevényszavak: a magyarság történelme során kapcsolatba került más népekkel és nemcsak szokásait, tapasztalatait vette át, hanem "kölcsönzött" szókészletükből is. Ezek a

szavak beilleszkedtek nyelvünkbe, nem érezzük őket idegennek. Pl: szilva: szláv szó. Léteznek még tükörszavak. Ezek olyan összetett idegen szavak, amelyeknek az elő- és utótagját is lefordítottuk, és így megkaptuk a magyar megfelelőjét. Pl:antipátia = ellenszenv Nagyon sok olyan szó van nyelvünkben, amelyekről nem is tudjuk, hogy jövevényszavak. Ilyenek a következő török szavak: disznó, sajt, túró, búza, árpa, gyümölcs, alma, eper. Ilyenek ezek a szláv szavak is: rozs, zab, gabona, kasza, kalap, kádár, család, unoka, egér, uzsonna. Ezek pedig német szavak: kastély, rang, gróf, polgár, céh, sógor, paróka. 24.B Újítás és hagyományőrzés a nyelv életének alakulásában, legfontosabb nyelvművelő programjaink A magyar nyelv fejlődésének üteme a XVIII.sz második felében lelassult, mert nagyon megnőtt a latin és a német hatás. A felvilágosodás korának társadalmi, szellemi mozgalmaiba szorosan bekapcsolódott a

nemzeti függetlenség, a társadalmi átalakulás és a magyar nyelv ügye. 1772 A magyar felvilágosodás kezdete. Berzsenyi Dániel ekkor írta meg az Agis tragédiáját. 1788 Megjelenik Bessenyei György Magyarság című folyóirata. Innen származik a mondás: "Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenén sohasem." 1780 Folyóiratok, napilapok megjelenése, a magyar nyelvű színjátszás kezdete. 1810-ben a felvilágosodás központja Széphalom, Kazinczy lakóhelye. Kazinczy összefogja magyar alkotókat. 1820-ra a központ fokozatosan áthelyeződik Pestre. 1831-ben megkezdi működését a Magyar Tudós Társaság. Itt nagyon sok nyelvészeti vita zajlott. Az irodalmárok főleg azon vitatkoztak, hogy mivel lehet jobban fejleszteni a nyelvet és az irodalmat, a fordításokkal, vagy az eredeti, magyar művekkel. Különösen nagy ellentét volt a jottisták és az ipszilonisták között. A jottistákat Révai Miklós vezette. A nézeteltérésük abban

állt, hogy a "látja, kertje, stb" igéket j-vel kell-e írni, vagy inkább így: "láttya, kertye". A jelek szerint végül Révai meggyőződését fogadták el. 1832-ben megjelenik a Magyar helyesírás szabályainak első kiadása. Az 1844-es országgyűlésen a magyar nyelvet tették hivatalossá. 1872-ben megjelenik a Magyar Nyelvőr. Ettől kezdve egyre szaporodnak a nyelvművelő lapok, könyvek, társaságok. A nyelvújítás a nyelv tudatos fejlesztése, tisztítása, tudatossá tétele. A nyelvújítás vezére Kazinczy Ferenc volt. 1813-ban gúnyirat jelenik meg ellene, a Mondolat (Az ortológusok voltak a nyelvújítás ellenségei, a neológusok pedig a nyelvújítók.) Kazinczy nem hagyja magát, válaszol a Mondolatra. Végül 1819-ben Kazinczy Ortológusok és neológusok nálunk és más népeknél című munkája lezárja a vitát