Informatika | Távközlés » A mobil hírközlés alapjai

A mobil hírközlés alapjai Dr. Pap László dr. Imre Sándor 1998 A mobil rádiós rendszerekkel kapcsolatos alapfogalmak A mobil rádiós rendszerekkel való ismerkedést célszerű az alapfogalmak áttekintésével kezdeni. Ennek keretében bemutatjuk a mobil kommunikációs rendszerek különféle szempontok szerinti felosztásait majd a digitális mobil rendszerekben felvetődő alapkérdéseket vesszük sorba. A mobil kommunikációs rendszerek felosztása és típusai A mobil kommunikációs rendszereket egyrészt csoportosíthatjuk a távközlési hatóságok felhasználói területek szerinti felosztása alapján, másfelől igen gyakori a technikai/technológiai szempontok szerinti rendszerezés is. A mobil távközlés rendkívül dinamikus fejlődését figyelembe véve külön alfejezetben tárgyaljuk a közeljövő mobil technológiáját. A távközlési hatóságok felosztása a felhasználói területek szerint A hatóságok által alkalmazott csoportosítás

alapvetően a rendszerhez való hozzáférés széleskörűsége alapján tesz különbséget. Közcélú mobil rendszerek A közcélú mobil rendszerek a hálózat szolgáltatás-hozzáférési pontjain keresztül biztosítják - díj ellenében - a helyi, a belföldi távolsági és a nemzetközi hívások kezdeményezésének, továbbításának és fogadásának és a segélykérő hívások lehetőségét. A közcélú mobil rádiótelefon hálózat olyan, a földfelszíni rádiótávközlő hálózaton létesített közcélú távbeszélő hálózat, amely a nagy területen szabadon mozgó igénybevevők között lehetővé teszi a hangfrekvenciás jelek átvitelét. A hívott előfizető elérése a nemzeti, illetőleg nemzetközi számozási tervben rögzített választási eljárás útján lehetséges. A közcélú mobil rádiótelefon rendszerek egyik igen népes csoportja a cellás mobil rendszerek, ahol a szabad terület rádiós lefedése ún. bázisállomások

segítségével történik. A legismertebb cellás rendszereket az alábbiakban soroltuk fel • NMT (Nordic Mobile Telephone) 450 MHz, 900MHz • TACS (Total Access Communication Service) • AMPS (Advanced Mobile Phone System) • GSM (Groupe Speciale Mobile; Global System for Mobile Comunications) • RCR-27 (japán rendszer, 800 MHz, 1500 MHz) • O-Netz (német rendszer) • D-Netz (német rendszer) • IS-54 (amerikai digitális rendszer) • IS-41 (amerikai digitális rendszer) • DCS-1800 (a GSM továbbfejlesztése az 1800 MHz-es sávban) A ritkán lakott területek mobil lefedésére, illetve multinacionális vállalatok kommunikációs igényeinek kielégítésére születtek a globális mobil műholdas telefonrendszerek. Segítségükkel a Föld felszínének szinte teljes egésze alkalmassá válik a mobil kommunikációra. Hátrányuk a cellás rendszerekben alkalmazott készülékekkel szemben a lényegesen nagyobb adóteljesítmény, ami egyrészt nagyobb

készülékméretet eredményez egyforma készenléti idő esetén, másrészt lényegesen nagyobb elektromágneses terhelést az előfizető számára. A két legismertebb közcélú globális mobil műholdas rendszer a GLOBSTAR és az IRIDIUM. A közcélú mobil rendszerek másik csoportját az ún. személyhívó rendszerek alkotják, melyek meghatározott címzett üzenetek közvetítését teszik lehetővé változó helyű előfizetők számára. A legismertebb megvalósítások a következők • ERMES (European Radio Messaging System) • Eurosignal (87 MHz) • Euromessage (460 MHz) • SMS (Short Message Service, GSM szolgáltatás) • FM műsorszóró rendszerek alkalmazása Közcélú vezetékes rendszerek mobil kiterjesztése A vezetéknélküli előfizetői (helyi) hurok alkalmazása esetén a vezetékes előfizetői készülék egy olyan egységhez kapcsolódik vezetékesen, amely rádiós kapcsolatban áll a vezetékes központtal. Így kis népsűrűségű területek

is gazdaságosan bevonhatók a vezetékes szolgáltatásba. A vezetékes rendszerek mobil kiegészítésének másik formája a vezeték (zsinór) nélküli telefonok. Ezek a készülékek rádiós úton kapcsolódnak az előfizetői terminálhoz, mintegy 100-200 méteres körzetben szabad mozgást biztosítva. Ilyen rendszerek az alábbiak • CT-1 (Cordless Telephone) • CT-2 • DECT (Digital European Cordless Telephone) Nem közcélú rendszerek A nem nyilvános célú mobil rendszereket három csoportba szokás sorolni. A saját célú mobil rendszerek olyan hálózatok, melyeket egy adott vállalkozás vagy személy kizárólag saját távközlési igényeinek kielégítésére használ. A zártcélú rendszerek a kormányzati, nemzetbiztonsági és védelmi érdekeket szolgáló - rendeltetésük szerint elkülönült - hálózatok, amelyek kizárólagosan a speciális igények kielégítését, az e célra létrehozott szervezet és technika működését szolgálják. A

különcélú rendszerek zárt felhasználói csoportot alkotó igénybevevők által használt hálózatok, amelyeken elsődlegesen azok belső forgalma bonyolódik. A TETRA (Terrestial Trunked Radio) tipikus példája az utóbbi két rendszernek, mivel mindkét feltételrendszer biztosítására alkalmas. A nem közcélú rendszerek tipikus példáit az alábbiakban soroltuk fel: • Zsinórnélküli mikrofonok • Vezetéknélküli helyi hálózatok (Local Area Network, LAN) • DSRA (Digital Short Range Radio) • Légi és tengeri szolgálatok • Mobil adathálózatok mobilitás lefedettség nemzeti igen gyors (repülõ) Személyhívó Cellás Airphone telefon regionális gyors (jármû) SMR µ-cellás telefon lassú (korlátozott területen) lokális CT - 2 speciális körzetek lassú (erõsen korlátozott területen) CT - 1 otthoni, munkahelyi technológia Egyirányú átvitel (vétel) Kétirányú átvitel (csak hívás) Kétirányú átvitel (broadcast)

Kétirányú átvitel 1.1 ábra Mobil rádiórendszerek A rendszerek csoportosítása technikai/technológiai szempontok szerint A mozgó állomások helyzete alapján: • földi mozgó rendszerek • tengeri mozgó rendszerek • repülőgépes mozgó rendszerek • hordozható rendszerek (CB, Walkie Talkie, katonai rendszerek, mozgó mérőeszközök, épületen belüli kommunikáció) A bázisállomás helyzete alapján: • földi hálózatok • műholdas hálózatok A szolgáltatások típusa alapján: • kétirányú beszédátvitel • kétirányú adatátvitel • műsorszórás • személyhívás • navigáció és helymeghatározás Az átviteli mód és a hálózatszervezés alapján: • analóg és digitális átvitel • globális és cellás (lokális) rendszerek A frekvencia-felhasználás alapján: • VHF rendszerek (70-160 MHz) • UHF rendszerek (pl. 450 MHz) • cellás digitális rendszerek (pl. 900 MHz, 1800 MHz) • L sávú műholdas rendszerek (pl.

1800 MHz) • mikrohullámú mobil hálózatok (20-60 GHz) Harmadik generációs mobil rendszerek Az elmúlt tíz esztendőben tanúi lehettünk a nyilvános mobil telefónia megszületésének, majd minden előrejelzést meghazudtoló dinamikus fejlődésének. Mára a különböző technológiai alapra épülő rendszerek kezdik elérni átviteli képességeik határait, miközben mind erősebb az igény a világszintű mobil távközlés megvalósítására. E kettős igény feloldására született meg az IMT2000 (International Mobile Telecommunications) rendszercsalád elve. A rendszercsaládhoz tartozó harmadik generációs mobil rendszerek lehetővé teszik a világszintű bolyongást multimédia átvitelt biztosítva. Jóllehet az egyes rendszerek számos technikai részletben eltérnek majd egymástól, de a CDMA (Code Division Multiple Access) elv alkalmazása közös vonásuk. A harmadik generációs mobil rendszerek fejlesztése gyakorlatilag három színtéren két

irányvonal mentén zajlik. A színterek: Európa-ETSI, Japán-ARIB és az USA-TIA. A fejlesztők Európában és Japánban az ún szélessávú CDMA rendszer mellett tették le a voksot, az USÁ-ban pedig a cdmaOne továbbfejlesztésén alapuló cdmaOne2000 lesz az IMT2000 család tagja. E kettősség nyilvánvaló oka az, hogy Európa és Japán esetében a fejlesztés tiszta lapról indult, míg az USÁ-ban igyekeznek minél többet átmenteni a meglévő CDMA alapú rendszerből. Természetesen Európában sem közömbös, hogy milyen módon lehet folytonos átmenetet biztosítani a jelenlegi GSM rendszer és az európai harmadik generációs rendszer az UMTS (Universal Mobile Telecommunications System) között. Az alábbi táblázatban az IMT2000-hez tartozó harmadik generációs mobil rendszerekkel szemben támasztott elvárásokat foglaltuk össze. Előfizető sebessége Maximális adatátviteli sebesség Nagy mobilitású (<500 km/h) 144 kbps Városi (<120 km/h)

384 kbps Beltéri, gyalogos (<10 km/h) 2Mbps 1.2 ábra IMT2000 adatátviteli paraméterek Fontos kérdés a szabványosítás ütemezése is. Ezen a területen is különbségek mutatkoznak az egyes színterek között. A következő ábra az ütemezés fázisait tartalmazza az egyes régiókban. elsõ ETSI szabványok Európa 1998 1999 elsõ kereskedelmi rendszerek próbarendszerek 2000 2001 2002 2003 próbarendszerek elsõ ARIB szabványok Japán 1998 1999 elsõ TIA szabványok USA 1998 1999 2000 elsõ kereskedelmi rendszerek 2001 próbarendszerek 2000 2002 2003 elsõ kereskedelmi rendszerek 2001 2002 2003 1.3 ábra Az IMT2000 rendszercsalád fejlesztésének ütemezése A harmadik generációs mobil távközléssel kapcsolatban felmerül egy igen fontos fogalom az univerzális személyi távközlés (UPT, Universal Personal Telecommunications). A fő cél a személyhez kötött hívószám alapján működő hívó/hívásfogadó szolgálat bevezetése.

Az UPT távközlési szolgáltatást biztosít úgy, hogy lehetővé teszi a személyes mobilitást. Minden felhasználónak van egy egyedi, személyhez kötött, hálózatfüggetlen hívószáma, mellyel képes hívásokat kezdeményezni és fogadni az előfizetett szolgáltatások körében bármely állandó telephelyű vagy mozgó terminálról, függetlenül annak földrajzi helyzetétől. Ezt a lehetőséget csak a terminál és a hálózat kapacitása valamint a szolgáltató korlátozhatja. A digitális mobil rendszerekben felvetődő alapkérdések A mindennapi gyakorlatban alkalmazott mobil távközlő rendszerekben működésének megértéséhez nélkülözhetetlen a témakörben felmerülő alapproblémák áttekintése. A hírközlő csatornák átviteli tulajdonságai A hírközlő csatornák átviteli tulajdonságait a csatornákban keletkező zavarok és torzítások határozzák meg (ilyen például a vevő erősítőjében keletkező fehér zaj, vagy a vevő

lineáris torzítása). A mobil hírközlő csatornák - a hagyományos additív fehér Gauss-zajjal terhelt rendszerekhez viszonyítva - lényegesen bonyolultabbak. Itt az alábbi hatásokkal kell számolni: • • • • • • • többutas terjedés visszaverődés fading az átvitel teljes megszűnése impulzuszaj fehér Gauss-zaj interferencia Vizsgáljuk meg, hogy milyen hatása van a rádióállomások (adó, vevő vagy mindkettő) mozgásának! A mobil rádiócsatorna átviteli függvénye (súlyfüggvénye) idővariáns (a tipikus távközlő csatorna idő-invariáns). Ezt a tulajdonságot a komplex idővariáns h(τ,t) súlyfüggvénnyel fejezhetjük ki a legjobban. Az 14 ábrán a mobil rádiócsatorna egy tipikus komplex idővariáns súlyfüggvényének abszolút értékét ábrázoltuk. Mint az jól megfigyelhető, a súlyfüggvény különböző időpillanatban felvett reprezentánsai eltérnek egymástól. 10 lg h(τ , t ) 2 [dB] -20 -30 10 -40 20 40 -50 60

-60 t [s] 80 -70 100 1 2 3 4 5 6 τ [ µs] 1.4 ábra Az idővariáns csatorna súlyfüggvénye Legyen a csatorna bemeneti jele az alábbi általános alakú Aa(t ) e j (ω 0t +ϕ ( t )) , a kimeneti időfüggvénye pedig Aa (t ) e j (ω 0t +ϕ ( t )) . Ekkor a csatorna jellemezhető az a (t ) ; a (t ) 20 lg a (t ) a (t ) hányados segítségével, amely időben változik. Mindez arra utal, hogy a rendszer kimeneti jelének a szintje véletlenszerűen ingadozik. 5 dB a’(t) a(t) [dB] 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 t [s] 1.5 ábra Amplitúdóátvitel mobil rádiócsatornán A csatorna kimeneti jelének szintjét két alapvető paraméter határozza meg: • A terjedés okozta csillapítás (ez az adó és a vevő távolságától, az alkalmazott frekvenciától és a terjedés útjába eső akadályoktól függ). • A fading által okozott statisztikus ingadozás, mely hangsúlyozottan megkülönböztetendő az előző hatástól. Következményeképpen a

rádiócsatorna egy adott pontján mért térerő értéke időben véletlenszerű ingadozásokat mutat. A fading elsődleges oka a rádiócsatornában véletlenszerűen mozgó tárgyak okozta reflexió. Korábbi tanulmányokból jól ismert jelenség a Doppler-effektus. Ennek lényege, hogy a hangforrás felé mozogva magasabb frekvenciájúnak halljuk a jelet, míg távolodva tőle a hang mélyül. Ez a frekvenciaeltolódási jelenség az elektromágneses hullámokra is érvényes. Emiatt a térerő időbeli ingadozásának mértéke függ a mobil terminál mozgási sebességétől. Az 16a és 16b ábrák ezt a jelenséget szemléltetik A gyorsabban haladó mobil gyakrabban találkozik a térerőleszívásokkal ezért úgy érzékeli, mintha a térerő gyorsabban változna a lassabban mozgóhoz képest. Az 17 ábrán egy grafikonon szemléltetjük a mozgó mobil által megtett utat és a térerő változását. Jól látható, hogy amikor a mobil gyorsabban halad (a görbe

meredeksége nő) a térerő is gyorsabban változik. térerõ [dB] térerõ [dB] kisebb sebesség nagyobb sebesség idõ (távolság) idõ (távolság) 1.6a és 16b ábrák A térerő ingadozása a mobil sebességének függvényében térerõ [dB] út idõ 1.7 ábra A megtett út és térerő változása az idő függvényében mozgó mobil esetén A térerő változásának jellege nagy mértékben függ a környezettől is. Ez a függés tipikusan kétféle szempont szerint csoportosítható. Megkülönböztetünk természetes és mesterséges környezetet. A természetes környezet fogalma tovább bontható a domborzati viszonyok függvényében nyílt, sík, dombos és hegyes vidékre. A mesterséges környezet a beépítettségtől függően rurális (országút), kvázi városi, külvárosi, városi és épületen belüli lehet. Az 1.8a és 18b ábrák a városi és a rurális környezet közötti eltérést mutatják be Városban a nagyszámú épület okozta

reflexió miatt a térerő szinte minden szabályszerűség nélkül ingadozik, míg autópályán haladva a térerő jó közelítéssel konstans és csak egyes árnyékoló tereptárgyak okoznak időnkénti leszívásokat. térerõ [dB] térerõ [dB] 10 10 0 0 -10 -10 -20 -20 -30 -30 t idõ városi rurális (autópálya) t idõ 1.8a ás 18b ábrák Térerő városi és rurális környezetben Vizsgáljuk meg milyen következménnyel járnak a rádiócsatornában véletlenszerűen fellépő térerőcsökkenések. Digitális átvitel esetén nyilvánvalóan a vételi oldalon a bitek hibás detektálását eredményezi a fading. Ez mennyiségileg a P b bithibaarányal jellemezhető a csatorna jel-zaj viszonyának függvényében. Az 19 ábrán a fadingmentes átvitelt az erfc() függvénnyel írtuk le (ennek okát a jegyzet későbbi fejezeteiben kimerítően tárgyaljuk majd). Látható, hogy fadinges átvitel esetén ugyanakkora bithibaarány eléréséhez

jelentősen növelni kell az adó teljesítményét. Pl míg 10-2 bithibaarány fenntartásához elegendő 13-szoros teljesítménynövelés, addig 10-5 bithibaarányhoz már több mint 5000-szeres növelés szükséges. Pb 1 fading nélkül Q(x) erfc(x) 10-1 fadinges átvitel 1/x -2 10 10-3 10-2: 13-szoros adóteljesítmény 10-5: 5012-szeres adóteljesítmény 10-4 10-5 0 10 20 1.9 ábra Fading hatása a bithibaarányra 30 jel / zaj [dB] A rendszerek spektrális hatékonysága A rádiós rendszerek vizsgálatának egyik kulcskérdése a spektrális hatékonyság, azaz annak meghatározása, hogy egységnyi frekvencián mennyi információ vihető át. Ezen rendszerek ugyanis egy korlátozottan rendelkezésre álló "természeti erőforrást", a frekvenciát (frekvenciasávot) használják. A rendszerek spektrális hatékonysága ezért igen fontos jellemző. A kiszolgált felhasználói populáció csak hatékony módszerekkel növelhető, melyeket az

alábbiakban foglaltunk össze. • hatékony forráskódolás: az eredeti analóg jel digitalizálása és kódolása úgy, hogy elegendően kis torzítás mellett a lehető legkisebb sebességű digitális adatfolyamot kelljen átvinni a csatornán • sávtakarékos modulációs eljárások alkalmazása: olyan közvetlen digitális modulációs módok alkalmazása, melyeknél az egy felhasználóra (egy elemi átviteli csatornára) jutó frekvenciasáv elegendően kicsi • trönkölési eljárások alkalmazása: több átviteli csatorna együttes kezelése és szervezett megosztása nagy létszámú, kis forgalmi intenzitású felhasználók között • véletlen időosztású eljárások alkalmazása: egy közös csatorna véletlen megosztása nagy létszámú, kis forgalmi intenzitású felhasználók között pl. ALOHA elv, ütközéses-ismétléses csatorna • a cellás elv alkalmazása: nagy kiterjedésű földrajzi területek cellákra bontása és az egymástól távol

eső cellákban a frekvenciák újra felhasználása makro, mikro és piko cellák segítségével Forgalomelméleti alapok A beszédhívásokat kiszolgáló rendszerek leírására az alábbi jól bevált modellt alkalmazzák. Ha N számú csatorna áll rendelkezésünkre és végtelen számú forrásunk van, melyek együtt λ intenzitással (időegységben átlagosan λ-szor), exponenciális időközzel generálnak forgalmat, akkor a foglalt csatornák számát leíró valószínűségi változó Poisson-eloszlást követ. Ha igaz továbbá, hogy az üzenetek hossza (azaz a tartási idő) exponenciális eloszlású 1/µ átlagértékekkel, akkor annak az esélye, hogy egy üzenet olyankor érkezik, amikor minden csatorna foglalt, az alábbi születési-halálozási folyamat alapján számolható, ahol P i =P{i db. csatorna foglalt egyidejűleg} 0 1 N-1 2 N λ P0 µ λ P1 2µ λ ••• P2 PN-1 Nµ dP0 = − P0 λ + P1 µ dt dP1 = P0 λ − P1 ( λ + µ ) + P2 2 µ dt PN

dPi = Pi −1λ − Pi ( λ + i µ ) + Pi +1 (i + 1) µ dt dPN −1 = PN − 2 λ − PN −1 ( λ + ( N − 1) µ ) + PN ⋅ N ⋅ µ dt Ebből a stacioner eset megoldás P1 = P0 P2 = − P0 λ µ λ λ+µ λ2 + P1 = P0 2µ 2µ 2µ 2 Pi = P0 λi i!µi λN PN = P0 N! µ N Nyilvánvalóan N ∑ P = 1, i így i =0 i 1  λ P0 ∑   = 1 i =0 i !  µ  N Annak a valószínűsége, hogy mind az N csatorna foglalt egy új felhasználói igény megjelenésekor PN =  λ    µ N 1 N! i  λ 1   ∑ i =0  µ  i ! N , melyet Erlang-B formulának hívunk. Az előfizetők által felajánlott teljes forgalom λ/µ alakban írható fel. Annak valószínűsége, hogy egy újabb hívást kezdeményező előfizetőt vissza kell utasítani P N , ezért a teljes blokkolt forgalom PN ⋅ λ λ , az átvitt forgalom pedig (1 − PN ) ⋅ . µ µ Mikro cellás rendszerekben a felhasználók M száma azonban már nem tekinthető

végtelennek. Ilyenkor a modell az alábbi formára módosul λ λ M −1 M λ M − ( N − 1) M • • P0 µ P1 2µ P2 M> N PN-1 ahol az egy felhasználóra első felkínált forgalom α = Nµ PN λ 1 . ⋅ µ M Írjuk fel ismét az állapotátmenet egyenleteit dP0 = − P0 λ + P1 µ dt dP1 M − 1  = − P0 λ − P1  µ + λ  + P2 ⋅ 2 µ  dt M  dP2 M −1 M − 2  = P1λ − P2  2 µ + λ  + P3 ⋅ 3µ  dt M M  dPi M − (i − 1) M − i  = Pi −1λ − Pi  iµ + λ  + Pi +1 (i + 1) µ  dt M M  Ebből a stacioner megoldás P1 = P0 λ µ λ λ M −1 λ2 ( M − 1) 1 P2 = − P0 + P1 + P1 = P0 M 2µ 2 2µ M 2µ 2 2 1  λ  M ( M − 1)( M − 1) λ3 ( M − 1)( M − 2)   = P3 = P0 P 0 3!  µ  6µ 3 M2 M3 1  λ PN = P0   N!  µ  N M ( M − 1)( M − 2).( M − ( N − 1)) MN Vagyis i  λ   M λ Pi = P0  P1 = P0    µ 

µM   i  i  λ   M P0 = ∑     i = 0  µM   i  N Így annak valószínűsége, hogy mind az N csatorna egyidejűleg foglalt N PN =  λ   M      µM   N  i  λ   M     ∑ i = 0  µM   i  N . A blokkolási valószínűség számításához pedig figyelembe kell venni, hogy az egy λ 1 felhasználóra első felkínált forgalom ⋅ és blokkolás akkor következik be, ha az új µ M hívást kezdeményező előfizetőn kívüli (M-1) felhasználó már lefoglata mind az N csatornát, ezért blokkolás valószínűsége N PB =  λ   M − 1      µM   N  i  λ   M − 1     ∑ i  i = 0  µM   N . Ez utóbbi két végeredményt Engset-formulákként ismeri a szakirodalom. Megjegyezzük azonban, hogy a harmadik generációs mobil rendszerekben, ahol nem csupán beszédátvitel fordul

elő, hanem adat, kép és hang (multimédia) egyidejű átvitelére is sor kerülhet, jóval összetettebb modelleket alkalmazására van szükség a tartási idő és a kiszolgálási idő leírására. A digitális mobil rendszerek felépítése A következőkben a digitális mobil rendszerek általános felépítését tekintjük át. Röviden ismertetjük az egyes blokkok feladatait. Vannak olyan blokkok, mint a mintavételezés, kvantálás, stb., melyek működéséről már előtanulmányai során részletes ismereteket szerezhetett az olvasó, ezért ezen jegyzetben csak röviden tárgyaljuk. Ugyanakkor olyan elemeknek, mint a modulátor, rádiócsatorna, stb. egész fejezetet szentelünk. A rendszer elemei az 110 ábrán láthatók A mintavételt, kvantálást és kompressziót együttesen forráskódolásnak nevezzük. A forráskódolás feladata az analóg jel digitális alakra transzformálása és természetes redundanciájának csökkentése. A csatornakódoló

hibavédelem céljából mesterséges redundanciát visz a digitális jelfolyamba. A keretszinkronizálás az adatfolyamok kezdetének kijelölését végzi. Az alapsávi kódolás feladata a spektrális hatékonyság növelése. A vivő- és szimbólumszinkronizálás a vett bitfolyam dekódolhatóságát biztosítja. Keretszinkronizálás Analóg jel Mintavétel Kvantálás Kompresszió Csatornakódoló Analóg csatorna Demodulátor Detektor Vivõszinkronizáló Szimbólum szinkronizáló (Forrás) For r áskódol ás Alapsávi kódoló Modulátor Keretszinkronizálás Csatorna dekóder Dekompreszszor D/A átalakító Jel visszaállító Analóg jel (Nyelõ) 1.10 ábra Digitális mobil rendszer felépítése A rendszer természetesen egyéb elemeket is tartalmazhat (multiplexer, pilot csatorna, visszairányú csatorna a hibaazonosításra, diverziti, stb.) A rendszerben jelentkező zavarokat két alapvető csoportba sorolhatjuk: • A hasznos jeltől függő

zavarok: ∗ ∗ ∗ ∗ ∗ sávkorlátozás szimbólumközi áthallás fading nemlineáris torzítás kvantálási zaj • A hasznos jeltől független zavarok: ∗ termikus zaj ∗ impulzuszaj ∗ interferencia ∗ szándékos zavarás ∗ teljes kiesés (szinkronizáció kiesése)