Agrártudomány | Borászat » Tokaj-Hegyaljai borvidék

Tokaj - Hegyaljai borvidék Területe: 5 246 ha. Ajánlott fajták: Furmint, Hárslevelű, Sárga muskotály, Zéta (Orémus). Ültetvényes fajták: Bianca, Bouvier, Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Ezerfürtű, Királyleányka, Leányka, Mézes, Olasz rizling, Ottonel muskotály, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Sauvignon, Szürkebarát, Zala gyöngye, Zefír, Zengő, Zenit, Tarcal 1., Tarcal 10, Mátrai muskotály, Kövérszőlő, Gohér. Klíma: Kontinentális jellegű, gyakori a száraz, meleg későőszi időjárás, ami lehetővé teszi az aszúszemek képződését. Talaj: A főként riolit, andezit és ezek tufáiból létrejött vulkáni takarón barna erdőtalajok alakultak ki. A borvidék talajának döntő része erősen kötött agyag, sok helyen köves, nehezen művelhető nyirok. A tokaji Kopasz-hegy nyúlványain lösz talaj található Történelem: A történelem előtti időktől fogva lakott terület volt. A honfoglaló magyarok is szívesen táboroztak itt. Ezt

mutatja az a tény is, hogy a Bodrogtól nyugatra lényegesen kevesebb honfoglaláskori sírt tártak fel. Akkoriban már szőlőterületeket találtak elődeink, és értéküket is ismerték. Ezt támasztja alá Turzul (Tarcal) vezér esete is: "Ekkor Ond, Ketel, meg Tarcal, miután az erdőn áthaladtak, a Bodrog folyó mellett lovagoltak, majd mintha pályadíjért futottak volna, sebes vágtában nyargaltak fel egy jó magas hegynek a csúcsára. A másik kettőt maga mögött hagyva, Tarcal, a serény vitéz ért fel elsőnek a hegyoromra. Ezért a hegyet attól a naptól kezdve mostanáig Tarcal hegyének nevezték (ez a mai Tokajihegy)." Azon a helyen pedig, ahol a Bodrog a Tiszába ömlik földvárat emeltek, aminek a neve Hímesudvar volt. Ma ezt a települést Tokajnak ismerjük A Tokaj név valószínűleg ótörök eredetű, "folyómenti erdő" a jelentése. Tokaj-hegyaljai szőlők első hiteles említése 1251-ből származik, a Turóczi

prépostság alapíólevelében. Az Árpád-házi királyok nagy szőlőművelési kultúrával rendelkező szőlőműveseket telepítettek a királyság területére. Ekkor Tokaj-hegyalja még nem tűnt ki a többi borvidékünk közül. A tatárjárás teljesen megsemmisítette a meglévő ültetvényeket. Az újratelepítésre IV Béla király olasz és vallon telepeseket hozatott az országba, így Hegyaljára is. Erről több községnév is tanúskodik pl.: Olaszliszka, Bodrogolaszi Feltehetőleg ekkor került a borvidékre a Furmint, Bakator, Gohér szőlőfajta is. A tokaji borról az 1400-as évekig nem találtak különösebben kiemelkedő említést. A legnevesebb borvidékünk a Szerémségi borvidék volt akkoriban, amíg a törökök el nem foglalták. Valószínűleg délről (Görögországból) terjedő mazsolabor technológia a Szerémségen keresztül jutott el ekkorra Tokaj-hegyaljára. Legenda szerint 1631 húsvétján ajánlotta fel az első aszút Sepsi Lackó

Máté pap Lórántfy Zsuzsának Sátoraljaújhelyben. A szőlő az Orémusz dűlőből származott Ez az esemény újabb kutatások szerint 10-20 évvel korábban történt, de fontosabb, hogy valószínűleg sokkal hamarabb készítettek már aszúbort Hegyalján. Ezt támasztja alá, hogy már az 1590-es években használták az "aszú szőlő" kifejezést (Szikszai Fabricius Balázs latin - magyar szótárában), és készítettek egy bizonyos "főbort", amit talán az aszúborral is lehet azonosítani. Az aszúképződés fontos előfeltétele a késői szüret. 1700-as évekig Gál (október 10) hetében kezdték a szüretet majd több változtatáson keresztül Simon-Júda (október 28.) napjára tették Erről régi szólások is tanúskodnak: "Akár haszon, akár kár, Simon-Júda a határ." "Rég felírta Noé a Tokajhegy ormára, Hegyaljai kapás, várj Simon-Júdásra !" Az 1600-as években egyre több törvényi szabályozás lépett

életbe, sőt 1655-ben az országgyűlés is foglalkozott az aszúborral. Ez is mutatja az aszúbor előállításának gazdasági súlyát. Az aszúkészítés XVIII. század végén és a XIX század elején érte el a csúcspontját Szakírók százai foglalkoztak az aszúval, kémiai és egészségügyi vonatkozásban is. Sokáig aranyat véltek benne felfedezni. Akkoriban szinte valamennyi jelesebb borvidékünkön megpróbálkoztak aszú készítésével, de ezeket a tokaji kiszorította a piacról. A legjelentősebb versenytársak a Ruszti, Ménesi volak. A legfontosabb vásárlók a lengyelek és az oroszok voltak. Péter cár és Katalin cárnő olyan fontosnak találta az aszú ellátásuk biztosítását, hogy Tokajban egy különítményt állomásoztattak, ami a felvásárlásra és szállítmány biztonságára is felügyelt. Mária Terézia rendeletei az aszú forgalmazását jelentősen visszavetették. A filoxéravész szinte teljesen kipusztította a hegyaljai

szőlőket. Az újratelepítés jelentős fajtaszám csökkenést is eredményezett. A XX. század közepéig Tokaj-hegyalján sok kóser bort is készítettek a zsidó ünnepi asztalokra. A privatizáció után több külföldi befektető is állít elő bort a borvidéken. Az általuk szorgalmazott borászati technológia a nyugti borízlés, és a gyors tőkeforgás elősegítése miatt új aszústílus megjelenéséhez vezetett. Ezek a borok inkább a szőlőből származó, elsődleges aromákra helyezik a hangsúlyt, könnyebbek, kevésbé oxidatívak, mint a régebbi borstílus borai