Média Ismeretek | Felsőoktatás » A kommunikációs technológiák története

Adatlap

Év, oldalszám:2004, 98 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:269
Feltöltve:2009. május 17
Méret:364 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Nyíregyházi Főiskola Művelődéstudományi Tanszék Kommunikáció szak Nappali tagozat számára Tantárgy neve: Sajtótörténet 3. A kommunikációs technológiák története –2– Tematika: I. Sajtó vagy média? (Az ikonoszkóptól a marslakókig) II. Miből lett a média? (Alapfogalmak, értelmezések) III. Az információ tárgyi hordozói (A füstjeltől a számítógépig) IV. Az információ személyes hordozói (Hogyan lesz a hírnökből újságíró?) V. Első felmérő dolgozat VI. Politika és sajtó (A nyilvánosság szerkezetváltozása) VII. Sajtó és politika (Pártfélék és újságfélék) VIII. Mitől omlott össze a szocialista világrendszer? (A műholdtól az internetig) IX. A korlátozott nyilvánosság („Zsebben mutattunk fityiszt”) X. A puha diktatúra (Harc a nyilvánosságért) XI. Rendszerváltás a médiában (Monortól Lakitelekig) XII. Média a rendszerváltásban (Ki uralja a szerkesztőséget?) XIII. Második felmérő dolgozat

XIV. A második zárthelyi megbeszélése Kötelező irodalom: -Óravázlat (kézirat, interneten hozzáférhető, karpatia@chello.hu) -Zöldi László: A glokális sajtó (Médiakutató, 2001/5., de interneten is hozzáférhető: karpatia@chello.hu) -Zöldi László: Az internet és a vidéki sajtó (Magyar Média, 2001/2., de interneten is hozzáférhető: karpatia@chello.hu) Ajánlott irodalom: –3– -Médiapolitika (Médiafüzetek 2004/1., Enamiké, Budapest, 2004 (www.mediafuzetekhu, belőle: Debreczeni József: A konzervatív médiapolitika, Szente Péter: A liberális médiapolitika) -Bodor Pál: A kíváncsiság mestersége, HQD, Budapest, 1999 A félév teljesítésének sajátos feltétele: Nincs. Számonkérés módja: Negyven százalékban felmérő dolgozat, hatvan százalékban szóbeli vizsga. Tételek: I. Sajtó vagy média? (Az ikonoszkóptól a marslakókig) II. Miből lett a média? (Alapfogalmak, értelmezések) III. Az információ tárgyi hordozói (A

füstjeltől a számítógépig) IV. Az információ személyi hordozói (Hogyan lesz a hírnökből újságíró?) V. Politika és sajtó (A nyilvánosság szerkezetváltozása) VI. Sajtó és politika (Pártfélék és újságfélék) VII. Mitől omlott össze a szocialista világrendszer? (A műholdtól az internetig) VIII. A korlátozott nyilvánosság („Zsebben mutattunk fityiszt”) IX. A puha diktatúra (Harc a nyilvánosságért) X. Rendszerváltás a médiában (Monortól Lakitelekig) –4– XI. A glokális sajtó XII. A digitális sajtó Nem a médiának van hatalma, hanem a segítségével megteremtett nyilvánosságnak. I./ SAJTÓ VAGY MÉDIA? (Az ikonoszkóptól a marslakókig) 1./ Milyen régi a sajtó? -a szó korszerű értelmében vett sajtónak háromszáz éves története van -a XVII-XVIII. század fordulója óta beszélhetünk sajtóról, előtte csak szórványosan megjelentetett hírlevelek adta közre szűk körnek szóló gazdasági és politikai

információkat a./ Hogyan lesz a hírlevélből újság? –5– -ahhoz, hogy a hírlevélből újság legyen, szükség volt a polgári nyilvánosság kialakulására -ahhoz viszont, hogy a polgári nyilvánosság kialakulhasson, szükség van a szemlélet megváltozására is b./ Hogyan lesz a túlvilági üdvösségből evilági boldogulás? -a középkori keresztények az örök üdvösséget az égben keresik -a reformáció egyik oka éppen az, hogy a protestánsok már a földi életben szeretnének üdvözülni: sok munka és a belőle gyűjtött vagyon révén -az újkor, ha úgy tetszik: a kapitalizmus felfogása azon alapszik, hogy az emberek terveit a túlvilágról átörökíti a való életbe -a kultúra kikerül a kolostorból; a könyvet immár nem pap írja kézzel, hanem mesterember nyomtatja -innen már csak egy lépés, hogy a hírlevél betűit is ő szedje és nyomtassa ki c./ Hogyan lesz a közvélemény? -ahogy közeledik az emberiség az újkorhoz, egyre

kevesebb az információk vallási, és egyre több a világi (gazdasági, kereskedelmi) tartalma -egyre többen tanulnak meg olvasni, és az egyre nagyobb példányszámú hírlevelek (újságok) egyre inkább befolyásolják az emberek vélekedését, ha úgy tetszik: a közvéleményt 2./ Milyen régi a média? -a médiának lehetne akár százéves múltja is, elvégre a távíró és a rádió a XIX. és XX század fordulójához kötődik -a média viszonylag kései kialakulását az magyarázza, hogy a múlt század eleji kísérletek szűk körben maradtak a./ Kommunikációs eszközök - tömeg nélkül –6– -a Puskás Tivadar-féle telefonhírmondónak alig néhány száz előfizetője volt a száz év előtti Budapesten, a húszas években pedig a Magyar Rádió műsoraira legföljebb néhány ezren fizettek elő Magyarországon -márpedig tömegekhez szóló közlés nincs tömegek nélkül b./ Mióta beszélünk médiáról? -a „média” kifejezés csak az

ötvenes évek eleje óta közkeletű -amióta az Egyesült Államokban elterjedt a televízió (1950-ben hárommillió készüléket számláltak Amerika-szerte, 1961-ben már 57 milliót, a fejlődés alig több mint egy évtized alatt tizenkilencszeres) -másnapi beszédtéma lesz az este sugárzott szappanopera-rész vagy művészinterjú, s ha a munkahelyen vagy parkban-étteremben beszélgető amerikaiak nem akarták külön-külön megnevezni a rádiót vagy a televíziót, összefoglalóan azt mondták róluk, hogy média -a kutatók körében a negyvenes évektől használták a „média” szakkifejezést, de további tíz-tizenöt évre volt szüksége ahhoz, hogy a tudományos kifejezés átszivárogjon az amerikai köztudatba -ebben közvetítő szerepe volt George Gerbner professzornak, aki a televízió tömeghatásával foglalkozott -A média rejtett üzenete című tanulmánykötete 2000-ben jelent meg Budapesten, az Ozirisz Kiadó gondozásában -a szerző magyar

származású, a harmincas évek végén került ki Amerikába, ott kezdett egyetemre járni, majd belépett a hadseregbe -a második világháborút az amerikai katonai hírszerzés kötelékében harcolta végig –7– -1944 végén - magyar tudása miatt - azt a feladatot kapta, hogy kutassa föl az Ausztria északi és Németország déli részén bujkáló magyar háborús bűnösöket, például ő fogta el és hozta vissza Magyarországra Imrédy Béla volt miniszterelnököt -a háború után folytatta tanulmányait, és médiakutatóvá képezte ki magát -most, a nyolcvanon túl is aktív c./ A magyarok folyamatos jelenléte a média-iparágban: -telefonhírmondó (a rádió elődje): Puskás Tivadar -számítógép: Neumann János (John Neumann) -internet: Kemény János (John Kemeny) -mikroprocesszor: Gróf András (Andy Grove) -médiakutatás: Gerbner György (George Gerbner) -vajon mivel magyarázható, hogy az utóbbi négy, aki meghatározó szerepet játszott a

média legújabbkori történetében, külföldön (az Egyedült Államokban) csinált karriert? -a szülőhazájukban nem valósíthatták meg önmagukat -nemcsak a politikai körülmények gátolták őket a karrierépítésben, a gazdasági helyzet sem kedvezett a drága kísérleteknek 3./ Mihez köthető a média tömeghatása? -eldöntetlen -az európaiak inkább a harmincas évek közepéhez vonzódnak, az amerikaiak a harmincas évek végéhez a./ az első televízió Németországban (1934/35) -kísérleti adás, tömegvisszhang nélkül -1936-ban az olimpiai eseményeket próbálták tömegfogyasztásra alkalmassá tenni –8– -Leni Riefenstahl, Hitler házirendezője filmre vitte a berlini Olimpiai Stadionban történteket -huszonnyolc (!) operatőrje ikonoszkópos kamerával készített felvételeket -ikonoszkóp: egy 1923-as találmány - az első olyan elektroncső, amely alkalmas a kép felbontására, majd helyreállítására -Riefenstahl munkatársai a

filmszalagokat egy vágóteremben dolgozták föl, majd fél óra múlva továbbították Berlin, Hamburg, München, Nürnberg és Lipcse számtalan mozijába, ahol emberek százezrei kísérhették figyelemmel az olimpiát -azt senki sem kötötte az orrukra, hogy nem egyenes adásban látják az eseményeket -a filmszalagos megoldás abban az értelemben akár televíziós eljárásnak is nevezhető, hogy százezreknek kölcsönözte az egyidejűség és a személyes jelenlét látszatát b./ Orson Welles rádiójátéka Amerikában -1938 októbere -H. G Wells regényét alkalmazta rádióra (Támadás a Marsról) -az egyik Wells, a másik Welles -milliók tódultak ki az utcára, a Mars-lakók támadásától tartva -ez már tömeghatás -Orson Welles 1941-ben elkészítette Az aranypolgárt; azt a játékfilmet, amely a nyomtatott sajtó révén hozta szemközelbe az újságcsinálást -nem a riporter (egy újságíró-szerkesztő) a film főszereplője, hanem maga a film -a kamera

szemszögéből látjuk, hogyan lesz a témából újságcikk, és a megjelenése milyen következményekkel jár II. Miből lett a média? (Alapfogalmak, értelmezések) –9– -vajon mivel magyarázható, hogy olyan sok film és krimi játszódik a média világában? -közismert jelenet a mozivászonról vagy a képernyőről: hatalmas terem, másfél méter magas boxokra elkülönítve; egy-egy krecliben újságíró ül, és veri az írógépet vagy simogatja a számítógép billentyűzetét -ha írógépet ver, akkor a film régebbi, ha viszont számítógép billentyűzetét simogatja, akkor a film az utolsó húsz évben készült -a média tömegméretűségére jellemző, hogy mostanában már krimik témája is -Jeffrey Archer: A negyedik rend (két médiacézár élet-halál harca, az egyik jól érzékelhetően Robert Maxwell jellemvonásait viseli, a másik Rupert Murdoch-ra hasonlít) -Stuart Woods: Mocsok, Halál New Yorkban (gyilkosságok a tévéstúdióban

vagy az újságszerkesztőségben) -a krimiszerzők milliós példányszámban akarják eladni a könyveiket, olyan témát választanak tehát, amely érdekli az olvasókat -ilyen a média világa, a médiasztárok élete -szállóige: Az átlagembert anya szüli, a médiasztárt alkalom. -mi a különbség az újságíró és a médiasztár között? -az, hogy a jó újságírónál a munkája érdekes, a médiasztárnál viszont az, hogy mi történt vele (a gyerekével, a kutyájával, a szeretőjével, a házával, a kocsijával) -hogyan jutottunk el idáig? 1./ Alapfogalmak: média, médium a./ nézzük meg, kik használják rosszul a média-kifejezést! -Medgyasszay László, az MDF egykori sajtófőnöke szerint az utókornak kell eldöntenie, hogy „helyes volt-e a választások után megkötni ama nevezetes paktumot, – 10 – ami szükséges volt ahhoz, hogy a törvényhozás működjék, és ami ugyanakkor lehetővé tette azt is, hogy a közszolgálati médiák, a

rádió, a televízió ne kerüljön befolyás alá.” (Fejér Megyei Hírlap, 911018) -Torgyán József kisgazda politikus: „1988-ban a médiák verték szét a kommunizmust, és nem a később győztes pártok.” (Kecskeméti Lapok, 921030) -Lezsák Sándor MDF-politikus: „Nem alakult még ki az országban - bár megyei napilapoknál érezhető már a változás - a médiák stílusa, nyugodtabb hangvétele. (Vas Népe, 94.0129) -Tőkés László református püspök: „Kiszorítottak a magyarországi médiákból, legalábbis ahhoz képest, ahogyan korábban előszeretettel szóhoz juttattak.” (Magyarország, 95.1006) -Torgyán József: „A médiáknak önmagukból kell kivetniük az oda nem való újságírókat, riportereket. A megtisztulást nem lehet a hatalomra bízni, miután mi egyébként sem akarunk hatalomra kerülni, hanem szolgálni szeretnénk.” (Heves Megyei Nap, 97.1122) -Kéri Lászlópolitológus: „Antall leplezni sem tudta, hogy tart és ideges a

médiáktól.” (Magyar Sajtó, 1998/9.) -Magyar Bálint SZDSZ-politikus: „Egyfajta médiaháború van kialakulóban, a kormány a közszolgálati médiát erős kontroll alá akarja vonni. Jelentősebb kormányzati dominanciát akarnak érvényesíteni a kormányerők, miközben Pokol Béla-féle törvényjavaslatokkal, simicskás Apehhel fenyegetik a magánkézben lévő médiákat.” (Hét Európai Nap, 98 1016) -Lovas Zoltán újságíró: „Mi folyik a közszolgálati médiák, a sajtószabadság, a nyilvánosság kapcsán?” (Népszabadság, 2000.0621) -Tamás Gáspár Miklós SZDSZ-politikus: „A kereskedelmi médiák ájult, idióta derűt – 11 – sugároznak.” (Népszava, 20000802) -Tóth Béla vállalkozó: „De korábbra, ’93-ra nyúlik vissza a dolog, amikor az volt a kérdés, hogy a médiák hogyan legyenek elosztva.” (Magyar Hírlap, 20001002) -miért használták rosszul a média-kifejezést? b./ Szómagyarázat: médium-média: -a médium latin

egyes szám -a médiumok összessége viszont média (latin többes szám) -médium az újság, a rádió, a televízió -mindháromban médiaüzenetek vannak -például „az újság olyan, médium, amely” -„az újság, a rádió, a televízió, az internet, egyszóval a média” -média tehát, ha a sajtóról, rádióról és televízióról beszélünk, de nem akarjuk őket külön-külön megnevezni, hanem összefoglaló módon beszélünk róluk 2./ A média előélete: a./ formális azonosság: -Media - ókori ország Elő-Ázsiában (Perzsia északnyugati részén), a médek országa -ennek azonban semmi köze a szó mai értelmében vett médiához b./ mediáció: közvetítés -mediátor - közvetítő -mediátornak nevezik a munkaügyben, a vállalkozások közti konfliktusokban; a családpszichológiában azokat a hivatásos közvetítőket, aki segítenek békét teremteni -a konfliktuskezelő mediátor tehát bevett foglalkozás, ha még nem is közkeletű c./

médium: -medium - közbülső, közepe valaminek (szótári alak, latin) -Mediterraneum - FöldKÖZi tenger (medencéje, térsége) – 12 – -voltaképpen két kontinens közöttiség -de médium az emberek és a szellemi világ között közvetítő személy, például a jósnő, aki táncoltatja az asztalt, és megidézi az özvegynek az elhunyt férj szellemét; kapcsolatot teremt az élő özvegy és a halott férj között - és médium a fizikában, kémiában az a közeg, amelyben a folyamat lejátszódik -a médium tehát latinul közeget jelent -többes száma, a média előfeltétele a polgári közösség létrejöttének d./ média - nyilvánosság: -átvitt értelemben a média tagozott, rétegezett, több rétegből álló nyilvánosságot jelent -ebből származik az a felfogás, hogy a polgári demokratikus társadalmakban a média közvetít a politika és a polgárok között -a politikusok csak a média révén juttathatják el üzeneteiket a

választópolgárokhoz e./ a média azonban nemcsak hírközlő közeg, hanem hírközlő eszköz is -az információ, a hír közvetítésének közege és eszköze -a média teljessége: újság, rádió, televízió, internet 3./ Mi a különbség a média és a tömegkommunikáció között? a./ alapvető különbség az információkhoz való hozzáférésben -minél inkább közeledünk a jelenhez, a tömegközlési eszközök jóvoltából annál többen férnek hozzá az információkhoz -milyen információkhoz? -közhasznúakhoz -de ki dönti el, hogy mi a közhasznú? -az állam?, egy magáncég?, esetleg egy szerkesztő? -Ryszard Kapuscinski lengyel riporter és médiaszakértő: „Akinek kezében a tömegkommunikáció, az ellenőrzi a társadalmat.” (Magyar Napló, 97/5-6) – 13 – -a hagyományos tömegkommunikáció egyirányú: az adó kisugározza az üzeneteket, a vevőnek nincs lehetősége a válaszra, legföljebb csatornát vált (ha válthat

egyáltalán) -vannak ugyanis olyan országok, ahol kizárólag egy (állami) televízió van -de például a tálibok irányította Afganisztánban öt évig állami televízió sem volt (a húszmilliós országban csak néhány tucat gazdag kereskedő nézhetett külföldi programokat, a hatóságok szemet hunytak, következésképpen a kiváltságosok használhatták a műhold-antennát) b./ a média története két szakaszra osztható: -az első szakaszt nevezhetjük a tájékoztatás korának (amikor az információ útja lassú és egyirányú) -a második szakaszt pedig a kommunikáció korának (amikor az információ digitális úton, villámgyorsan terjed, ráadásul az információ útja kétirányú: nemcsak az elit bombázza üzeneteivel a választópolgárokat, hanem a választópolgárok is kapcsolatot teremtenek a politikai-gazdasági elittel) III. AZ INFORMÁCIÓ TÁRGYI HORDOZÓI (A füstjeltől a számítógépig) -az információ esetében nem véletlenül

használjuk a „hordózó” kifejezést -angolul ugyanis: hardware (hardver) 1./ A romantikus középkorban hogyan szállították az információt? -az újságot és a levelet postakocsin - váltott lovakkal -majd később, az újkorban gőzhajón, vonaton, oldalkocsis motorkerékpáron, teher- és személyautón -manapság viszont számítógépben tárolják, és telefonvonalon vagy kábelen továbbítják, olykor a másodperc tört része alatt (digitalizáció) – 14 – -elektronikus levél (e-mail), amelynek a magyar neve jellemző, bár még nem közkeletű: villámposta -jelenleg vegyes korszakban élünk: keverednek a konzervatív és a korszerű információtovábbítási eszközök -például az újság papíron, illetve interneten (ennek is két változata: online és digitális) 2./ Az információ útja és funkciója a XIX század kezdetéig: a./ tűzjelek: -az ógörög drámaíró, Aiszkülosz Agamemnon című tragédiájában megénekli Trója pusztulását -a

győzelmet a Kis-Ázsiában fekvő Trója melletti emelkedésről, Ida hegyéről tűzjelek révén továbbították a nyolcszáz kilométerre lévő Argoszba -hegycsúcsról hegycsúcsra szállt az üzenet, tűzjelek közvetítésével -ennek későbbi változata a hírhalom -Hegedűs Sándor nagydobszai tanító évtizedek óta kutatja a Pécs és Verőce közti római hírjelző út nyomvonalát -őrhegy, látóhegy a népnyelvben: rögzített egy hajdani állapotot, amikor a római legionáriusok füstjelekkel továbbították az információkat -az erődített helyek négy-öt kilométerenként emelkedtek, Illírián (a mai Horvátországon) keresztül egészen az albán határig, majd az olasz csizma oldalsó kiszögellésétől a római birodalom fővárosáig: Rómáig -üregeikben ezer évvel később a török megszállók borpincéket rendeztek be b./ ezzel nagyjából egy időben az információtovábbítás nomád fajtája: a lovakat váltó hírnök -a pannon

tartomány szomszédságában, a Dunától keletre jazigok és avarok száguldoztak az alföldi rónán – 15 – -a mai Kijev közelében lévő központjukba úgy juttatták el az üzeneteket, hogy egy és ugyanazon hírnök vitte az információkat -így nem torzult a hír, csupán a lovak cserélődtek a hírnök alatt -Arany János a Csaba királyfi című eposzában pedig a következőképpen vázolja a hun birodalom hírtovábbítási rendszerét (Etele királyban Attilát, a hun birodalom alapítóját láttatja): „Harsog vala egy szó kelettől nyugatig, Etele nagy király, hogy már közlekedik, Adria tengernél utolsó szem őre Kezdé a kiáltást és adta előre. Széles birodalma országain átal, Nyilallék a szózat emberi hang által, Minden nyíllövésre más vitéz fogadta; Mint felhő a dörgést tovább-tovább adta. Tudniillik egész nagy birodalmában Őrállói voltak, széltében, hosszában. Akik éjjel-nappal egymást rendre váltsák, Mi esik künn

vagy benn: egyszerre kiáltsák.” -mikor torzul kevésbé a hír? -ha szájról szájra adják vagy ha ugyanaz a hírnök adja át, aki kapta? c./ a véres kard: -a görög-római és a nomád módszer keveréke a veszély jeleként hordozzák körül az országban -a mondai hagyomány szerint a véres karddal hívták össze a magyar nemzetségi, majd később nemesi haderőt – 16 – -azt jelzi az írástudatlan, ám harcias tömegnek, hogy az uralkodó háborúba indul, illik követni d./ nyomda: -a könyvnyomtatás feltalálója Johann Gutenberg német, aki a XV. század közepén szedte és nyomtatta ki a „harminchatsoros Bibiliát” -1815: a gépi nyomás kezdete (külön-külön nyomja a papíríveket, egy óra alatt 1100 újságpéldányt képes kinyomtatni, kezeléséhez tizenöt-húsz ember kell) -1853: a rotációs sajtó (már végnélküli papirost használ, ami lehetővé teszi, hogy óránként 18 ezer újságpéldányt állítson elő) -1896: a szedést is

sikerül gépesíteni (óránként 50 ezer újságpéldány előállítása) -lehetőség a tömeglapok megjelentetésére, a bulvársajtó kezdetei -az első világháború napjaiban már Magyarországon is napvilágot látott olyan újság, amely félmillió példányban elégítette ki a háborús hírek iránt érdeklődők igényeit e./ télégraphie aérienne -1789 - Franciaország -tíz-húsz kilométerenként nyolc-tíz méter magas oszlopok -keresztgerendán két gerenda (meghatározott helyzetük az ABC egy-egy betűjének felel meg) -e rendszer segítségével két-három perc alatt 250 kilométernyi távolságba lehetett információt eljuttatni -ez azért fontos a korabeli Franciaországban, mert létkérdés, hogy az uralkodó tudomást szerezzen arról: mikor indul el Dover kikötőjéből az ősi ellenség, a brit flotta f./ postagalamb: – 17 – -azért nevezik postagalambnak, mert egyre fontosabb a posta - az információk szervezett továbbításának -

intézménye -a posta állami tulajdonban van, így lehet leginkább ellenőrizni a leveleket különösen a hírleveleket (újságokat) -az állami posta funkciója kettős: olcsón terjessze a kormánypárti lapokat, és lassítsa az ellenzéki újságok célba érkezését -ami pedig a postagalambokat illeti, a londoni bankárcsalád, a Rothschild-ház szempontjából létkérdés volt, hogy Napoleon francia császár vereséget szenved-é a waterlooi csatában -aki először tudja meg a hírt, az „kaszálhat” a londoni tőzsdén: az olcsón vett részvényeket drágán adhatja el -a bankház kémei figyelték a csata kimenetelét, és az eredményt postagalambok lábára gyűrűzték -a madarak közül néhány átrepülte a La Manche-csatornát, és célba ért: Rothschildék megsokszorozták a vagyonukat g./ vezetékes telegráf: -1837-ben találja föl Morse, róla nevezik el a távíró jeleit morzejeleknek -kezdetben még nem tökéletes, noha az első hírügynökségek

már használják -jellemző azonban, hogy Charles-Auguste Havas postagalamb-hálózatot épít ki Párizs és Brüsszel között, hogy kiküszöbölje a távíró-hálózat hiányosságait h./ vezeték nélküli telegráf: -Marconi nevéhez fűződik, 1896 óta tudunk róla -katonai-kereskedelmi célzattal indult: a nyílt tengeren tartózkodó hajókkal addig csak kétféleképpen lehetett kapcsolatot teremteni: optikai úton (zászlójelekkel) és akusztikus úton (sziréna révén) – 18 – -az új találmány lényege, hogy a flotta egymástól távol hajózó cirkálói egymással is kapcsolatot tarthassanak, és a kikötőből is irányítani lehessen őket 3./ Következtetések: a./ A titkos hír: -csak azoknak szólnak, akiknek fontos, hogy első kézből, hiteles forrásból és viszonylag gyorsan értesüljenek -a római császárnak kell legelőbb megtudnia, ha egy félreeső tartományban, például Pannóniában lázadás tör ki, különben belső ellenlábasai

aknázzák ki a helyzetet -1789-ben a szorongatott francia uralkodó létérdeke, hogy legelőször szerezzen tudomást a brit flotta megindulásáról vagy királyellenes lázadásokról -a waterlooi csata idején a Rothschild-bankház busás hasznot húz abból, hogy a postagalambok révén először értesüljön Napoleon vereségéről -meg kell szervezni, hogy az adott információ a politikai elit legbelsőbb körébe jusson, másrészt pedig hogy ne szivárogjon ki -az információnak tehát nem az a funkciója, hogy nyilvánosságra kerüljön, hanem hogy rejtve, szűk körben maradjon -abban az időben fogalmazódik meg, hogy az információ hatalom; akié az információ, azé a hatalom b./ A gyorsuló információ: -vajon a XIX. században miként terjedt az információ? -1830-ban egy londoni lakos úgy küldött levelet Indiában élő rokonának, hogy a cirkáló körbehajózta Afrikát, megkerülte a Jóreménység-fokot, és az üzenet öt-nyolc hónap múlva jutott el

a címzetthez -1850 után ugyanez a levél már a Szuezi csatornán keresztül jutott el Indiába, a hajóút egy, legföljebb másfél hónapig tartott – 19 – -1870-ben a tenger alatti vezeték révén továbbított távirat öt napon belül érkezett meg a címzetthez -még a lassú XIX. század négy évtizedében is 1152-szeresére gyorsult az információ sebessége c./ A villámgyors információ: -a polgári demokráciában az információk természete alapvetően megváltozott: -már nem az a dolguk, hogy titokban maradjanak, hanem hogy minél szélesebb körben tájékoztassanak -felgyorsul az információk áramlása, interaktív folyamat alakul ki a tájékoztatók meg a tájékozódni óhajtók között -a szó mai értelmében vett hír mindenkinek szól, a médiumok közvetítésével -sőt, ma már a tévéből hallható hír unalmas, ha nem társítják felemelő-felkavaró látvánnyal, ha nem társul szórakoztató látvánnyal -krimifordítók leleménye:

inforakoztatás (az információ és szórakoztatás összevonásából), hírakozás (hír és szórakozás) -jelzik, hogy a hírversenyben egy információt izgalmassá, fogyaszthatóvá, ha úgy tetszik: forgalomképessé, piacképessé kell tenni 4. / Technikai fejlődés: -kulcsszó: a méret -a miniatürizálás ugyanis a tömegszerű terjesztés előfeltétele a./ írógép: -1714: Henry Mill -1850: már billentyűmező is (Pickler József magyar-amerikai) -1873: megkezdődik az emeletes Remington tömeggyártása (a húszas években terjed el Közép-Európában) – 20 – -1935: Baby táskaírógép Amerikában (3,75 kg); ennek európai változata az Erika -1945: elektronikus írógép b./ vezeték nélküli telegráf: -1896: Marconi -morzejelek továbbítása, tehát a készülék még nem beszél c./ rádió: -1906-ban Fessenden kapcsolta össze a vezeték nélküli távírókészüléket és a telefonmikrofont -a készülék már emberi beszédet is közvetít d./

számítógép: -1946: az első kolosszus Neumann János nevéhez fűződik és teremnyi méretű -a jelek analóg feldolgozását a jelek numerikus feldolgozása váltja fel -a jelről „mintát vesznek”, értékét egy meghatározott időtartamban mérik fel, ezt az értéket numerikus formában továbbítják (kódolják), majd helyreállítják (dekódolják) -ha ezek a jelek megegyeznek a számítógép használta jelekkel, akkor a kompjúter kínálta lehetőségek a távközléses információtovábbítás szolgálatába állíthatók -1948: tranzisztor (új jelhordozó; nemcsak egyszerűen a kisebbítés a lényeg, hanem hogy a miniatürizált jelhordozók egyre több funkciót lássanak el) -1952: a megkisebbített számítógép első nyilvános alkalmazása -pontos előrejelzés az amerikai elnökválasztás idején: („A gép - helyes - jóslatát a szakértők tévesnek tartották.” Sipos Balázs médiakutató) -1959: integrált áramkör -hetvenes évek: ARPANet -

Kemény János, Einstein egyik munkatársa -ez az internet előzménye -intranet (rendszeren belüli hálózat): a kilencvenes években ebből lesz az internet – 21 – e./ internet: -csak egy adat: 1996-ban negyvenmilliónyian interneteztek világszerte, 2000-ben már háromszázmilliónyian (köztük 108 millió amerikai) -az internet felfutására, karrierjére, divatjára jellemző, amit Beke László művészettörténész fejteget: a World 2000 program „megrója” a szövegszerkesztő embert, ha az istent nagy i-vel, az internetet pedig kis i-vel írja -lám, most is pirossal aláhúzta a kéziratban az internetet, figyelmeztetvén, hogy tessék nagy i-vel írni! 5./ Andrew Grove (Gróf András), az 1997-es év embere szerint a nyomtatott sajtónak bealkonyult, jön az internet-újság -lehet, de azt is olvasni kell, legföljebb a hírközlő eszköz lesz más a./ Mi várható? -várható a könnyű, hordozható, vízálló (kádban is olvasható), éles képet adó,

nagy fényerejű folyadékkristályos megjelenítő -változtatható a betűméret és a betűtípus -a szöveg szinte jobban olvasható, mint papíron b./ Következtetés: -eljutottunk a titkos információktól, a politikai elit számára szánt hírektől a tömegcikk jellegű üzenetekig -fontos a közvetítő közeg: az információhoz mennyire férhet hozzá a köznapi tudat szférájában élő ember -ma már egyre inkább hozzáférhet -van azonban egy újabb probléma: az információt magányosan (otthon) szerezzük be, feldolgozásához és főleg értelmezéséhez segítségre van szükségünk -a segítséget a kommunikáció folyamatában kapjuk meg – 22 – -ennek szakembere az újságíró IV. AZ INFORMÁCIÓ SZEMÉLYES HORDOZÓI (Hogyan lesz a hírnöktől újságíró?) 1./ első fázis: -nincs szükség az információ szállítására, hiszen csak a faluban kell kidobolni az emberek érdeklő vagy érintő információkat (például hol és mikor lesz

eboltás?) -az információ „szállítása” gyalogosan történik -csak a madzagot, a két pálcát és a dobot kell megfizetni, meg a négyelemis kisbírót -„Közhírré tétetik” -az erdélyi Torockó községben még ma is kisbíró hirdeti ki a hivatalos tenni- és tudnivalókat -Magyarországon a kisbíró már csak a falusi ünnepségek mulattató tartozéka 2./ második fázis: -a kisközösség határain túlra viszik az információt (lóháton, postakocsival, jelzőoszlopok révén, vasúton, személygépkocsival, repülővel) -az információt már csakugyan szállítják -a szállítás fokozatosan gyorsul, de még drága 3./ harmadik fázis: -ülünk egy szobában a képernyő előtt, nézzük a televíziót vagy dolgozunk a számítógéppel -műhold vagy széles sávú kábelrendszer segítségével szinte azonnal, a másodperc tört része alatt megkapjuk az információt -az információt már nem szállítják, hanem numerikusan átalakítják, és

digitálisan továbbítják – 23 – -a továbbítás villámgyors és olcsó, bár éppen az internet tízszer drágább Magyarországon, mint az Európai Unió többi tagországában -sokáig nincs szükség a „közeli közönség” határain túlterjedő információtovábbításra -kidobolta a kisbíró, bemondta a községházi hangszóró, harsogta a kisvárosban keringő autó, tetején a hangszóróval -intézményesül tehát az információtovábbítás, hordozója a hírnök 4./ ki a hírnök? -koldus, pojáca, bűnbak -megvetésre méltó és nélkülözhetetlen a./ hírnök „pihegve jő” -ógörög drámákban azzal kezdődik a darab, hogy a hírnök beesik a színpadra, és elmondja azt, ami a történethez tartozik, de a színfalakon kívül történt -ezt a fogást a későbbi szerzők is átveszik: a főszereplő nem jelenik meg az első jelenetben; az epizodista-hírnök beharangozza azt a drámai eseményt, amely meghatározza a főhős sorsát -a tét

az, hogy a második jelenetben színre lépő főszereplő miként küzd meg a rá mért sorssal -a magyarázat technikai jellegű: még nem lehetséges a szimultán szerkesztés (vagyis az író vagy a rendező még nem váltogatja a különböző színhelyeket) -a klasszikus példa nem színházi, hanem valóságos: 2500 évvel ezelőtt (Krisztus születése előtti 490-ben) Marathonnál Athén városállam csapatai győzelmet arattak a perzsák fölött -Pheidippidesz görög harcos azt a feladatot kapta, hogy minél gyorsabban érjen el Athénba, és jelentse a diadalt – 24 – -a hírnök, akit az utókor a marathoni futónak nevezett el, 42.195 méter leküzdése után jelentette a hírt, majd meghalt -a texasi egyetem csillagászai megvizsgálták az eseményt, és arra a következtetésre jutottak, hogy a megtett távolság nem föltétlenül vezet egy edzett katona halálához -bebizonyították, hogy a legendával ellentétben a hírnök nem szeptember 13-án tette meg

a Marathon és Athén közti utat, hanem egy hónappal korábba, a kánikula kellős közepén -a negyven fokos melegben a hőguta végzett vele -ezzel magyarázható, hogy 2004. augusztus 12-én érkezett az olimpiai láng a görög fővárosba -a jó hírbe belehalt a hírnök b./ mi történik akkor, ha rossz a hír? -a hírnök-bűnbak fővesztéssel vagy jól látható módon bűnhődik -például kivágják a nyelvét (stílusos büntetés) -történelmi példa: magyarok kalandozása -955: vereség Lech mezején (Augsburg mellett), a német vértesek ellen -Bulcsú vezért és az alvezéreit felakasztják a városkapura -néhány tucat gyászmagyart viszont szabadon engednek, előtte azonban levágják az orrukat és a fülüket -ők azok a hírnökök, akik hazavergődtek a Kárpát-medencébe, s megfordulván a pogány vagy félig-meddig megkeresztelkedett uraságok birtokán, a létükkellátványukkal érzékeltették, hogy lejárt a kalandozások kora -másrészt

hozták-vitték a híreket is -összekötötték az egymástól elszigetelt uradalmakat c./ a hírnök típusai: – 25 – @/ igric -szláv szó, énekmondót jelent -a honfoglaló magyarok szláv népeken jöttek keresztül, sőt a Kárpát-medencében is szláv törzseket találtak -az igricet magyarították regősnek („Hej, regő-rejtem”) -ha a regős hangszerrel kíséri a mondandóját, akkor hegedősnek, kobzosnak vagy lantosnak nevezik -a gyepük, udvarházak és földvárak között vándorol, és a régmúltbeli hősiességről szóló szövegeket monoton dallammal kíséri -zengi a régi (pogány) világ dicsőségét, egyúttal azonban hírül hozza-viszi az új (keresztény) világ eseményeit, sőt értelmezi is a híreket -a regős (hegedős, kobzos, lantos) tehát olyan hírnök, aki összekapcsolja az egymástól elszigetelt hűbéri uradalmakat -mint francia nyelvterületen a trubadúr, német nyelvterületen a Minnesänger, angolszász nyelvterületen a

bárd (Arany János) @@ Tinódi Lantos Sebestyén -XVI. század -Török Bálint udvarából kerül ki, keresztül-kasul járja a török dúlta Magyarországot -a török-magyar háború krónikása -krónikás énekekben zengi a törökök felett diadalmaskodó magyar vitézek dicsőségét, miközben a fél ország török megszállás alatt sínylődik -a lelket tartja a végvári vitézekben -személyében egységesülnek az udvari lantosok és a népi hegedűsök -kitüntetett műfaja az énekelt vers, amely nem olvasásra, hanem előadásra szánt irodalom – 26 – -ez fontos követelmény egy olyan korszakban, amikor a legtöbb ember még nem tud olvasni @@@/ snorrer -jiddis kifejezés, körülbelül tarhást, tarhálót jelent, vagyis olyan embert, aki másoktól kunyerál -a koldus sajátos válfaja Galiciában és Volhiniában, a jiddisül (németül) beszélő zsidók lakta kelet-európai területeken -többnyire leszerelt, obsitos katona, aki tizenhat (!) évet

húzott le az orosz cár hadseregében) -világlátott ember érkezik vissza a gettóba zártak beszűkült világába -mulattató, küldönc, mesélő, olykor már szinte költő -e típus művészi megfogalmazása Sólem Aléchem novelláiban és Marc Chagall képein (musicalszerű sűrítése: Hegedűs a háztetőn) -kisvárosról kisvárosra vándorol, és azt füllenti, hogy Jeruzsálembe igyekszik -a gettóbeli zsidók etetik-itatják, a Jeruzsálem-mesével ugyanis azt a reményt hordozza, hogy közülük is eljut valaki az Ószövetség földjére c./ az újságíró élőszóbeli előképei tipikusan átmeneti figurák: -a hírnök (az igric, a trubadur, a Minnesänger, a bárd, a regős, a snorrer az érzelmeket, az elvágyódást, a régihez való vonzódást képviseli -az etnikai érzést a többnyire idegen központi hatalommal szemben -egyszersmind azonban vándorlása révén összeköti, hírekkel látja el a feudális széttagoltságban élők kisebb-nagyobb

közösségeit -a pikáns pletykák, a politikai aktualitások révén megelőlegezi a polgári életérzést is: a kiszámíthatóságot, a racionalitást, a demokratikus felfogást; az egységben a különbözőséget – 27 – d./ hogyan lesz a hírnökből újságíró? -úgy, hogy a polgárok lassanként megtanulnak írni-olvasni -ahhoz, hogy a középkor végén és az újkor hajnalán élő emberek híréhségüket szervezett, már-már intézményes keretek között elégíthessék ki, szükség van az információk összegyűjtésére, feldolgozására, értelmezésére, de a szállítás megszervezésére is -ennek szakembere az újságíró-szerkesztő -ettől kezdve nemcsak rendszeresen „közlekedik” az információ, hanem rendszerben is V. POLITIKA ÉS SAJTÓ (A nyilvánosság szerkezetváltása) 1. Alaptétel: a törzsi háborúság megosztja az újságíró-társadalmat, a szakmai igénytelenség viszont egységesíti. -magyar újságírók részvétele

a 2002-es választási kampányokban -mit keresnek a pártok kampánygyűlésein? -pláne nem kérdezőként, hanem kérdezettként? -a médiaszemélyiségek hitelességüket kölcsönzik politikusoknak -Bertha Bulcsu közíró szállóigéje jellemzi az (újság)író és a hatalom kapcsolatát: „Ha túl közel megy hozzá, megég, ha túl távol kerül tőle, megfagy.” -az újságíró és a politikus, a sajtó és a politika kapcsolata hasonlít a rossz házasságra: se vele, se nélküle 2./ Vajon az újságírás a politika szolgálólánya? -ne vágjuk rá kapásból a választ, hátráljunk vissza inkább a történelembe! a./ mikor jelent meg az első újság? – 28 – -Augsburgban, a XV. század végén? -vagy Londonban, a XVIII. század legelején? -mi dönti el a kérdést? -az, hogy az újság mennyire képes befolyásolni a közvéleményt -a Fuggerek augsburgi hírlevele gazdasági-üzleti jellegű volt, készítői nem akarták az akkor még nem is nagyon

létező közvéleményt befolyásolni, mindössze szakmai információkkal látták el a kereskedőket és a kézműveseket -Defoe londoni újságja (1704) a szó mai értelmében vett első igazi szerkesztőség, politikai célzattal indult -a kettő között kifejlődött a polgári értelemben vett nyilvánosság -a Shakespeare-drámák azért véresek, mert ha a középkori történetben a korabeli arisztokrácia egyik része le akart számolni a másikkal, akkor abból nyakazás lett -a kivégzést tömegek nézték meg, és tudomásul vették, hogy a másik fél hatalomra került (vagy hatalmon maradt) -az újkorban már meg kellett győzni a tömegeket arról, hogy a politikai elit melyik részének van igaza -ehhez befolyásolni kellett a tömegeket -a befolyásolás eszköze már az újságíró, nem pedig a hóhér b./ Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása (40 éves alapmű) -a német szociológus azt fejtegeti: az áruk és értékpapírok

forgalma szükségessé teszi, hogy a közvetítők (a kereskedőházak) állandósítsák a hírösszeköttetést -„A tőzsdék kialakulásával körülbelül egyidejűleg jön létre a sajtó és a posta, a kommunikáció és az érintkezés állandó intézményeként.” -ugyancsak ő fejtegeti, hogy „Sajtó csak azóta van, amióta a rendszeres tudósítás nyilvános, a közönség számára hozzáférhető.” – 29 – c./ de mi az, hogy közönség? -Franciaországban közönségnek (le public) nevezik az olvasókat (lecteurs), a nézőket (spectateurs) és a hallgatókat (auditeurs) -azokat a nagyobbrészt arisztokratákat, kisebbrészt pedig polgárokat, akik a XVII. században fogyasztják és értékelik a művészeteket -a közönség tehát szűkkörű -ennek a körnek tagjai a szalonban találkoznak 3./ Az okoskodás színhelyei: a./ szalon: -a francia arisztokraták „házat tartanak” vidéken -egy nagy fogadóhelyiségben művészetkedvelők jönnek

össze rendszeres időközönként -nemesek és polgárok, köztük nők is -megbeszélik az irodalmi művet, többnyire egy jól sikerült levelet, amelyet az egyik híres ember intézett a másikhoz -innen származik a mondás: a levél olyan jól sikerült, hogy ki lehetne nyomtatni (ha volna újság, és az emberek el tudnák olvasni) -a szalon a társas élcelődés és a nyilvános okoskodás színhelye, a közönség találkahelye -a le public-ből lesz a publicitás, vagyis a nyilvánosság, illetve a publicisztika, vagyis a közírás b./ a szalon angol változata a kávéház: -ahhoz, hogy Nagy Britanniában a XVII. század közepén berendezhessék az első kávéházat, a gyarmatbirodalomból be kellett hozni a kávét – 30 – -egy levantei kereskedő kocsisa akkor nyitja meg Londonban a legelső kávéházat, amikor a kávé, a csokoládé és a tea megszokott itallá válik -a XVIII. század elején már háromezer kávéház van Londonban -az értelmiség

találkozik az iparosokkal, világjáró kereskedőkkel és vidékről fővárosba ruccanó nemesekkel -megbeszélik az irodalmat, de már nemcsak levelet, hanem a pamfletet (gúnyiratot) is -ebből a körből azonban hiányoznak az asszonyok -jellemző, hogy 1674-ben a londoni hölgyek kiáltványt bocsátanak ki a kávéház ellen, mondván: „a kiszárító és elgyengítő folyadékok” túlzott használata miatt hátrányt szenvednek -értsd: a kávéházban sokat időző férjeik kevés időt töltenek otthon, elhanyagolják házastársi kötelezettségüket -mindegyik foglalkozási ágazatnak saját kávéháza van Londonban és egyre inkább a többi angol városban -a rendszeresen odajárók kezdenek politikai témákat is feszegetni-megvitatni -így lesz a szalonbeli élcből kávéházi érv, a gyönyörködtető (meddő) okoskodásból politikai érvelés VI. SAJTÓ ÉS POLITIKA (Pártfélék és újságfélék) -1679/80-ban fogalmazódik meg: korlátozható-e a király

hatalma? -a kérdés megosztja az angol közvéleményt -aki szerint nem szabad korlátozni, az a tory (konzervatív) -aki szerint viszont korlátozni kéne, az a whig (liberális) 1./ az első hivatásos újságíró: – 31 – -egy Harley nevű whig politikus a szolgálatába fogadja Daniel Defoe-t -Defoe arról lett nevezetes, hogy a whigek ügyét pamfletekben (gúnyiratokban) védte a kávéházi törzsasztalnál -ő az első hivatásos újságíró a./ 1704: The Review -hetenként háromszor jelenik meg, Defoe egyedül írja -1713-ig szerkeszti is, majd összekülönbözik politikus-patrónusával -Harley ugyanis időközben átáll a torykhoz (miniszteri tisztség fejében) -1714-ben Defoe kiábrándul a politikából, bánatában elvonul a vidéki magányba, és megírja a Robinson Crusoe című regényt -a világirodalom első mai értelemben vett regénye tehát egy hitehagyott újságíró műve -sosem készült volna el, ha a politika tisztességesen bánik a

sajtóval, a politikus az újságíróval b./ az első politikai publicisztika: -1721-ben jelenik meg -két whig képviselő Cato-álnéven a Panama-botrány ügyében összehívott parlamenti vizsgálóbizottság tárgyalásait nyilvánosságra hozza -azóta nevezik a közéleti botrányokat (sikkasztásokat) panamának c./ újságírók a parlamentben: -Woodfall, a Morning Cronicle munkatársa az 1770-es években arról nevezetes, hogy akár tizenhat hasábnyi (negyven gépelt oldalnyi) parlamenti beszédet is vissza tud adni szó szerint, anélkül, hogy a karzaton jegyzetet készített volna -a parlament elnöke csak 1803-ban adott helyet az újságíróknak, addig csupán nézőként ülhettek fel a karzatra – 32 – -aztán 1834-ben leégett a parlament, és az új épületben már külön tribünön ülhettek az újságírók -először Nagy Britanniában alakul ki a polgári demokrácia -s ami ezzel egyet jelent: létrejön a hatalommegosztás 2./ Hatalommegosztás és a

sajtó: -a diktatúrában egyesítik a hatalmi ágazatokat, a demokráciában megosztják a./ hatalmi ágazatok: -a szakirodalom szerint három: a végrehajtó hatalom, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás -az utolsó kettő ellenőrzi (korlátozza) a végrehajtó hatalmat -a negyedik, nem hivatalos hatalmi ágazat: a sajtó -akkor kerül előtérbe, akkor tesz szert politikaformáló szerepre, ha a törvényhozás és az igazságszolgáltatás ellenőrző funkciója elhalványul -mindazonáltal „Pontatlan, de igen elterjedt megfogalmazás, hogy a sajtó a negyedik hatalom. A negyedik hatalom azonban a nyilvánosság, melynek a sajtó csak az egyik eszköze.” (Bodor Pál közíró) -a többivel együtt alkotja a médiát -nem a médiának van tehát hatalma, hanem a segítségével megteremtett nyilvánosságnak b./ többség és kisebbség: -a polgári demokratikus rendszer lényege: a parlamentben alulmaradó kisebbség megteheti, hogy a nyilvánossághoz fordul, és

ezt a többség kénytelen elviselni -Tölgyessy Péter alkotmányjogász értelmezése: „A választáson többséget szerzett erő bármikor leszavazhatja az ellenzéket, ám mindenkor köteles az érvek versenyének alávetni magát.” (Magyar Hírlap, 2004 március 6) – 33 – -ezt az indoklás kényszerének is nevezik -két következtetés adódik: @/ az automatikus válaszadás joga: a parlament falain kívül a kisebbség ugyanannyi időt kap, hogy tudassa véleményét a nyilvánossággal, mint a többség -egyenlőtlenség az esélyegyenlőségben: a többségben lévő pártok koalíciót alkotnak, márpedig a koalíció ugyanúgy tíz percet kap az álláspontjának megfogalmazására, mint a három ellenzéki párt, amelyek így csupán három-három percig mondhatják a magukét @@/ a XIX. században azért van szükség újságra, hogy egy politikus a parlamenten kívül is kifejthesse a nézeteit, és az olvasókból pártot szervezzen magának -történelmi

tapasztalat: a középkorban tiltják a pártütést, az újkorban elviselik a pártszervezést (például éppen a sajtó útján) c./ sajtó és olvasói: -még a kapitalizmus melegágyában, Angliában is kevés az írástudó -aki pedig már tud írni-olvasni, az nem föltétlenül tudja megfizetni az újságokatfolyóiratokat-könyveket -olvasókörök, könyvklubok, előfizetéses könyvtárak hálózata terjed el -1750-75 között polgári szokássá válik a regényolvasás, megkétszereződik a napi- és hetilapok olvasottsága -ugyanebben az időben Németországban 270 olvasótársaság található -a Hamburger Harmonie híres olvasószobájában például 47 német, nyolc francia és két angol folyóiratot vehetnek kézbe a hamburgi kereskedők, iparosok, hivatalnokok és értelmiségiek -Csokonai Vitéz Mihály például a Lesekabinet (olvasószoba, olvasóterem) kifejezést használja egyik versében – 34 – -a magyar szövegből kirí a német szó, a feudális

környezetből a polgári fogalom 3./ Kontinentális elhajlás a sajtóban: -miközben Angliában kialakul a kávéházi kultúra, létrejön a kritikai közvélemény és a polgári nyilvánosság, kialakul tehát a szó korszerű értelmében vett sajtó, a kontinensen nem jutnak tovább a szalonoknál és olvasóköröknél a./ aufklärista felfogás: @/ a bécsi kormány sajtórendelete 1769 márciusából: „Hogy az újságíróknak tudomásuk legyen arról, miféle belföldi intézkedések, rendelkezések és egyéb előforduló ügyek TARTOZNAK a közönségre, azért ezeket a hatóságoknak hetente össze kell foglalniuk, és le kell adniuk az újságírók számára.” -mi olvasható ki ebből? -az, hogy szükség van a hivatásos újságíróra és magára a sajtóra is, persze, csak korlátozott formában, a végrehajtó hatalomnak tetsző módon -másrészt vannak ügyek, amelyek a közönségre tartoznak, és vannak, amelyek nem tartoznak a közönségre -azt azonban

én, a hatalom állapítom meg, hogy melyik információ tartozik a közönségre, és melyik nem @@/ a Poroszországban uralkodó II. Frigyes leirata 1784-ből: „Egy magánszemély nincs arra feljogosítva, hogy az uralkodók és udvarok tárgyalásairól, törvényeiről, rendszabályairól és rendelkezéseiről, hivatalnokairól, kollégiumairól és bíróságairól nyilvános, sőt helytelenítő ítéleteket alkosson, az erről hozzá lejutó híreket közzé tegye vagy nyomtatás útján terjessze. A magánszemély egyáltalán nem is képes ennek megítélésére, mivel híján van a körülmények és motívumok tökéletes ismeretének.” b./ tömeglap: – 35 – @/ hogy a sajtó politikai megítélése mennyire különbözik Angliában és a kontinensen, arra jellemző, hogy harmincegy évvel Nagy Frigyes leirata után megjelenik Angliában a Political Register, az első tömegújság -ötvenezer példányban a chartisták lapja -a radikális munkásmozgalom az

általános választójogért és az évenkénti választásokért harcol -évtizedekig eredménytelenül, de harcolhat, sőt újságja is lehet @@/ egy technikai találmány következtében a XIX. század végétől százezres példányban is nyomtathatók az újságok -minél képesebb, minél inkább árusítható az utcán (a bulváron), annál kevésbé politikai jellegű, annál bulvárosabb -a félig írástudatlan, a művészetek és a közéleti mozgások-mozgalmak iránt kevésbé érdeklődő tömegeket alig foglalkoztatja a politika -a XX. századi Nyugat-Európában ehhez a „politikamentesített” sajtóhoz társul a még tömegesebb rádió, majd a televízió 4./ Válasz az alapkérdésre: -arra a kérdésre tehát, hogy milyen viszony alakult ki a politika és a sajtó, a politikus és az újságíró között, nem lehet egyféleképpen válaszolni -Európában ugyanis nemcsak a gazdaság útja ágazott el (az Elbától nyugatra, illetve keletre), hanem a politikáé

és a sajtóé is -angolszász nyelvterületen (Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában) a sajtó gazdasági befektetés, következésképpen nyereségre orientált vállalkozás -az újságírók lassanként függetlenednek a politikusoktól és a politikai pártoktól – 36 – -ez a polgári demokratikus felfogás a Nagy Francia Forradalom után átörökül francia nyelvterületre is -Ryszard Kapuscinski lengyel riporter és médiakutató fejti ki az angolszász és a kontinentális sajtó különbözőségét: "Az angolszász újságírás liberális hagyományokból eredeztethető, abból a meggyőződésből, hogy a sajtó össztársadalmi intézmény, hogy az összes polgár érdekeit és véleményét egyformán képviseli, s ezért függetlennek, elfogulatlannak, tárgyszerűnek kell lennie. Ezért ott az újságírótól azt várják el, hogy beszámolói függetlenek, elfogulatlanok, mintegy személytelenek legyenek. A

riporter olyan valaki, aki szövegében nem nyilváníthatja ki a saját véleményét, nézeteit. Az a feladata, hogy minél több tiszta információval lássa el olvasóját. Mi történik itt? - kérdeztem egyszer az NBC operatőrétől, amikor egy mexikói tüntetés alkalmával utcai tüntetést fényképezett. Fogalmam sincs róla válaszolta -, én csak filmezek, és a szalagot elküldöm New Yorkba Ott aztán a főnök kiválogatja azt, amire szüksége lesz. Mivel az újság nem állhat csupa információból, hiszen az olvasó a kommentárt is elvárja, az angolszász sajtóban létezik az újságíróknak egy speciális kategóriája. Ezek kizárólag kommentálással, elemzéssel és véleménynyilvánítással foglalkoznak. Az ilyen újságírókat kolumnistáknak nevezik Kevesen vannak. A kontinentális-európai sajtó más gyökerekből táplálkozik politikai mozgalmakból ered A sajtó itt a pártharcok eszköze volt Vagyis, az angolszász sajtóval ellentétben, az

elfogultság, elkötelezettség, harci szellem, pártosság jellemezte. Itt nem vált el egymástól az információ és a kommentár, ellenkezőleg - információt akkor közöltek, ha a pártérdeket (vagy más, az újság által képviselt erők érdekeit) szolgálta, ezért itt a leggyakrabban előforduló forma nem a tiszta információ volt, hanem a kommentált információ, s az újságírótól éppenséggel – 37 – elvárták a véleménynyilvánítást, az elkötelezettséget és mindenekelőtt a jelenlétet." (Forrás, 1998/7.) -az Elbától keletre viszont a kontinentális felfogás marad meghatározó -a sajtó nem gazdasági, hanem politikai befektetés, következésképpen lehet veszteséges, ha a politikának megéri -egyszersmind a kelet-európai újságírók nem függetlenedhetnek a politikusoktól és a politikai pártoktól -ez nemcsak a kormánypárti újságírókra vonatkozik, hanem az ellenzékiekre is @/ kormánypárti példa: -a XIX.-XX század

fordulóján például Magyarországon a menetrendet csak jóravaló (állami intézményeket nem bíráló) szerkesztőségek közölhették -közvetett állami befolyás @@/ ellenzéki példa: -a szociáldemokraták vidéki szervezeti helyett kis szocdem lapocskák szerkesztőségei pótolták a helyi szervezeteket -ezzel a nyugat-európaitól gyökeresen eltérő hagyománnyal magyarázható, hogy 1989-ig a magyar sajtó így vagy úgy, de a politika szolgálólányának számított -napjainkban - csakúgy, mint a társadalom többi részét - a magyar médiát is a megosztottság jellemzi -egészen pontosan a kétosztatúság: harc a jobboldali (konzervatív) tábor, illetve baloldali (szocialista és liberális) tábor között -megszűnt az a szakmai szolidaritás, amely a száz év előtti újságírókat még jellemezte -anekdota: száz évvel ezelőtt Molnár Ferenc liberális hírlapíró a New Yorkkávéházban odaszól konzervatív kollégájának: „Öregem, állapodjunk

meg valamiben! Ti üssétek Károlyi Miskát, mi ütjük Tisza Pistát, egymást azonban ne üssük.” – 38 – -a törzsi háború ma is megosztja a magyar újságíró-társadalmat -még szerencse, hogy a szellemi igénytelenség viszont egyesíti VII. MITŐL OMLOTT ÖSSZE A SZOCIALISTA VILÁGRENDSZER? (A műholdtól az internetig) -vajon milyen szerepet játszik a média az emberiség történetében? -35 éve, 1969 nyarán és koraőszén (a vénasszonyok nyarán) két olyan eseményt éltünk át, amelyekről tudtunk vagy nem tudtunk, de a jelentőségüket ekkoriban képtelenség lett volna felfogni -az egyik július 21-án, 3 óra 56 perckor történt, amikor Neil Armstrong amerikai űrhajós vastag talpú csizmájában lelépett a Holdra -a másik szeptember 2-án, amikor a kaliforniai egyetemen első ízben kapcsoltak össze egy számítógépet egy processzorral -a Holdra szállást láthattuk a Kékes-televízión, a Magyar Televízió átvette az ünnepi pillanatot

-az internet létrejöttéről fogalmunk sem lehetett, talán még a kaliforniaiak sem fedezték föl a jelentőségét -mégis mindkettő fenekestől forgatta fel a világot -meghatározó szerepet játszott például abban, hogy a hidegháborúban vereséget szenvedett a Szovjetunió, és a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején összeomlott a szocialista rendszer 1./ A műholdak: -arról a pillanatról mondta Armstrong űrhajós, amikor egy alumínium létráról lelépett a Hold felszínére: „Ez kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek.” – 39 – -a kis lépésnek az kölcsönöz médiatörténeti jelentőséget, hogy az amerikai űrhajós utolsó lépését közvetítette a televízió -egyenes adásban egyszerre félmilliárd ember láthatta a csizma nyomát a holdporban az amerikai kormány ugyanis nemcsak a hadászati jelentőségű űrhajókat fejlesztette ki, hanem a műholdakat is -ezzel idejét múlttá vált az a

zavaróállomás-láncolat, amelyet a Szovjetunió állított föl világszerte, hogy „megóvja” a szocialista országok állampolgárait az ideológiai „fellazítástól” -a hidegháborús korszak jellemző ellentmondása, hogy az amerikai szenátus kevesebb pénzt költött az Amerikai Hangja és a Szabad Európa Rádió létrehozására és működtetésére, mint a Szovjetunió a két rádió zavarására -a mai ötvenesek fiatalkora annak jegyében telt el, hogy a Szabad Európa Teenager party-ját hol halkuló, hol erősödő hangkavalkáddal szokta -nos, ez szűnt meg három és fél évtizeddel ezelőtt, ezért vált fölöslegessé az óriási költséggel kiépített zavaróberendezések láncolata -nem azonnal, de a hetvenes évek elejétől a magyarországi kertek végében furcsa szerkezetek tűntek föl -az önök nagyapja vagy a szomszédban egy villanyszerelő házilag eszkábálta össze a parabola-antennát, amellyel leszedték a műholdról sugárzott

könnyűzenei vagy erotikus tévéprogramokat -kérdezzék meg az édesapjuktól, hogy miként ült a fater melletti sámlin, és nézték az addig nem látott, csak hallott Elvis Presley, Little Richard és Chuck Berry rock and roll-számait -ekkoriban terjedt el a klip, amely nem más, mint egy három perc körülire vágott képes történet, afféle látható képzettársítás a zeneszámhoz – 40 – -kérdezzék meg az édesapjuktól, hogy miként ült a fater melletti sámlin, és pirosló füllel nézte a Tutti Frutti című német szórakoztató műsorban a fedetlen keblű lányokat, amint éppen üdítővel kínálják a versenyzőket -a hetvenes évek közepétől arra figyelt föl a hivatalos Magyarország, hogy ugrásszerűen megnőtt a németül és angolul tanulók száma -vajon miért? -hát csak azért, mert a meglett férfiak és a pirosló fülű kamaszok hirtelen kíváncsiak lettek arra is, amit a klip és show között hallottak: a hírekre -és minél

többet értettek a hírműsorokból, annál inkább döbbentek rá, hogy azok az információk, amelyekhez a házilag eszkábált parabola-antennák segítségével jutottak, nem azonosak azokkal az információkkal, amelyeket a Magyar Rádióban vagy a Magyar Televízióban hallottak -vagy ha részben azonosak is, másként értelmezik őket odaát, és másként a budapesti stúdióban -a lassú ocsúdás azzal a következménnyel járt, hogy az érdeklődőbb, igényesebb rádióhallgatók és tévénézők már nemcsak hivatalos forrásokból tájékozódtak, hanem határon túli alternatív forrásokból is -hosszabb távon mindez a nyilvánosság szerkezetváltását eredményezte, majd szemléletileg előkészítette a politikai rendszerváltást 2./ Az internet: -kevésbé látványos volt, ám annál erőteljesebb lett az internet térhódítása -az 1969-es indulás csupán azt jelentette, hogy az új technikai eszköz kiszabadult a hadsereg fogságából -korábban ugyanis,

a hatvanas évek elején javában dúlt a hidegháború, és a Hruscsov irányította Szovjetunió interkontinentális rakétákat szállított Kubába – 41 – -ha valaki ránéz a térképre, akkor látja, hogy a Fidel Castro fennhatósága alá került szigetország csak egy ugrásra van Floridától, és a területéről bőven el lehet érni a szövetségi fővárost, Washingtont is -tessék elképzelni, hogy a Pentagon, vagyis az amerikai hadügyminisztérium kap egy találatot, és az Egyesült Államok katonai központja megbénul -mi lesz a világszerte elhelyezett támaszpontokkal? -erre állították föl azt a hálózatot, amely eredetileg az egyetemen belüli információcserét szolgálta -miközben az egyetem adminisztratív központja hagyományos úton - telefonon vagy levélben - tartja a kapcsolatot más egyetemek adminisztratív központjaival, a szakmai jellegű információk úgy cserélnek gazdát az egyetemen belül, a tanszékek között, hogy nem

zavarják a központ köreit -kikerülik tehát a központot, alternatív alapon működnek -ezt az elvet használta föl az amerikai hadsereg -Hruscsov interkontinentális rakétái elpusztíthatják a Pentagont, a tőle függetlenül kialakított információs rendszer azonban változatlanul cselekvőképessé teszi a világ számtalan pontján elhelyezkedő támaszpont-rendszert -Kennedy elnök és Hruscsov első titkár bécsi tárgyalásai nyomán a szovjet szakértők leszerelték a Kubában felállított rakétákat, a háború veszélye lassanként elmúlt; a hadiparban kifejlesztett találmányt vissza lehetett adni a civileknek -így jött létre 1969 őszén az ARPANET, egy John Kemeny nevű számítástechnikai szakember javaslatára -Kemény János a numerus clausus miatt vándorolt ki Magyarországról, a Nobel-díjas Einstein mellett tanársegédeskedett, majd szakosította magát a számítástechnikára – 42 – -a kaliforniai egyetem után úgy terjedt el a

digitális információhálózat, hogy már nemcsak az egyetemen belül kötötte össze az egyes tanszékeket, hanem a különböző egyetemek azonos tanszékei között is kapcsolatot teremtett -akkoriban volt például Amerikában több száz kommunikációs tanszék működött -nagyjából ugyanazokat a tantárgyakat tanították, s gyakorta megfogalmazódott, hogy mi a helyes mérték? -a magyar kommunikáció szakosok számára is érthető példával élve: mikor tanítsuk Jürgen Habermas nyilvánosság-elméletét? -akkor-e, amikor a diákok még nem tanulnak szociológiát? -vagy csak másodévben, amikor már túljutottak a szociológiai alapfogalmakon, például éppen a nyilvánosságon? -egy olyan nagy országban, mint az Egyesült Államok, ezeket a szakkérdéseket nem lehet közvetlenül megbeszélni -maradt a technikai lehetőség: a tanszéki számítógépek összekapcsolása mikroprocesszorok révén -ezt a hálózatot nevezzük intranetnek (az intra latin

kifejezés; azt jelenti, hogy valamin belül) -innen már csak egy ugrás, hogy az internetet ne csupán az egyetemközi információk cseréjére használják, hanem először a hadseregben, majd az iparban is (az inter szintén latin kifejezés, két mozzanat közöttit jelent) -először a Ford-művek autógyárait kapcsolták össze, aztán az alkalmazás számtalan területre terjedt át a gazdasági életben, majd a közigazgatásban -olyannyira, hogy ma, a XXI. században az élet számtalan területét szövi át, stílusosan szólva: hálózza be – 43 – -a lényeg az, hogy a központosítás kedvez a diktatúrának, az alternatív hálózatok bővülése erősíti a demokráciát -Ceausescu Romániájában az értelmiségieket kötelezték arra, hogy a milícián évente mutassák be az írógépüket, amelyekről az éber titkosrendőrök írásmintát vettek; megszerezték az írógép „ujjlenyomatát” -ugyanezt ma a végrehajtó hatalom nem teheti meg a

számítógéppel -az internetezők ellenőrzésének nincs ugyan technikai akadálya, amennyiben azonban az államhatalom élne ezzel a lehetőséggel, siralmas bizonyítványt állítana ki magáról és politikai rendszeréről -Kínában például százakat tartanak fogva „az államra káros internetezés miatt”, a demokratikus országokban viszont óvakodnak az internet megrendszabályozásától -akár úgy is fogalmazhatunk, hogy az internetezés állapota a demokratikus berendezkedés fokmérője -egy példa: a balkáni válság idején, a kilencvenes évek elején amerikai repülőgépek bombázták a jugoszláviai városokat, a harci eseményekről az Egyesült Államok hadserege a maga érdekeinek megfelelően tájékoztatta az amerikai közvéleményt -ezzel nem elégedtek meg az amerikai internetezők, akik e-mailen vették föl a kapcsolatot szerb értelmiségiekkel -a szerb élménybeszámolókat vetették egybe a hivatalos felfogással, és a kettő alapján

alakították ki a maguk álláspontját -az államszocializmus szerencséje, hogy csak a bukása után, 1999-ben vált tömegesen alkalmazhatóvá az internet, amikor egy amerikai kutató föltalálta a world wide web-et -azt a bizonyos három w-t, amely ma a villámposta, vagyis az e-mail után az internet legnépszerűbb alkalmazása – 44 – -a leggyakrabban használt program, a Google kitalálói immár milliárdosok, cégüket nemrégiben vezették be a tőzsdére VIII. A KORLÁTOZOTT NYILVÁNOSSÁG ("Zsebben mutattunk fityiszt") -Garai László szociálpszichológus szellemes mondata az értelmiségi közérzetről 1./ Mi jellemzi a hetvenes évekbeli Magyarországot? -Ungvári Tamás esztéta Lezáratlan nyomozás című, 2004-ben megjelent életrajzában így jellemzi az 1956 végétől 1963-ig tartó megtorlások időszakát, majd az amnesztiarendelet nyomán kibontakozó enyhülést: „A kiszámíthatóan kemény diktatúrára a hisztérikusan puha

diktatúra jött el.” a./ a „vidám barakk”: -Magyarország a hetvenes években már „vidám barakk” a szocialista táborban -a Kádár-rendszer megpróbált közeledni Nyugat-Európához, anélkül azonban, hogy belpolitikáján változtatott volna -kétségkívül könnyebb lett az élet, mert a hatalom egyre kevésbé szólt bele az emberek magánéletébe -azt azonban megkövetelte, hogy az emberek se szóljanak bele a nagypolitikába -a Kádár-rendszerről Jámbor Gyula közgazdász: „A rendszer korlátai üvegből voltak. Csak akkro vettük észre, ha nekimentünk.” (Népszabadság, 20041016) -aki betartotta az íratlan szabályokat, lehetőséget kapott a Trabantra, a hétvégi házra, a rántotthúsos-törtkrumplis-uborkasalátás vasárnapi ebédre -eközben az országot menedzselő vezetés hűségesnek mutatta magát a Szovjetunióhoz, egyszersmind azonban közeledett Európához -az utóbbira néhány esemény is utal: – 45 – -1977-ben az

Olaszországban élő Amerigo Tot szobraiból állandó kiállítás nyílik Pécsett -1977-ben a Franciaországban élő Victor Vasarely képzőművészt a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendjével tüntetik ki, a párizsi ünnepségen részt vesz a francia miniszterelnök magyar származású felesége is -ugyancsak 1977 óta van Magyarországon ultrapasztőrözött (dobozos) tej -1979 óta a húsz hektárnál nagyobb termőterületeken kötelező a talajvizsgálat; az intézkedés célja környezetvédelmi jellegű: mennyire hasznosulnak a műtrágyák és növényvédő szerek -1979-ben az Országos Mérésügyi Hivatal bejelenti: megszűnik Magyarországon a mázsa (nem szűnt meg, ez azonban mit sem változtat azon, hogy közelebb akartunk kerülni a nyugat-európai szabványhoz) -ugyancsak 1979-es fejlemény, hogy megkezdik a személyi számok kiosztását -1980-ban a MacDonald’s-éttermeknek még se hírük, se hamvuk, de a hamburger

mintájára Kaposburgert gyártanak a kaposvári húsgyárban 1981-ben nyugati farmer még csak csomagból kapható, ám helyette itthon gyártott Trapper-nadrágot hirdetnek az újságokban (erre a célra alapítják a marcali ruhagyárat) -1981-ben vezetik be a postai irányítószámot -ugyancsak 1981-ben lesz az Interpol tagja a magyar rendőrség -szintén 1981-ben lesz tagja a Világbanknak Magyarország, illetve belép a Nemzetközi Valutaalapba -a példákból kisejlik, hogy Magyarország akkori vezetőit már a hetvenes évek második felében foglalkoztatta az európai integráció gondolata -amennyire igyekeztek megengedők, ha úgy tetszik: liberálisak lenni a magánéletben és a gazdasági életben, annyira merevek maradtak az ideológiai életben – 46 – -a szellemi-gazdasági nyitás és az ideológiai zártság jellemzi a hetvenes évekbeli Magyarországot -ez a kétarcúság (ambivalencia) rányomja bélyegét a médiára is b./ Mit engedhet meg magának a

média? -jellemző a korabeli viszonyokra, hogy az Élet és Irodalom című hetilapban sorozat jelenik meg Ki nem küldött tudósítónk jelenti címmel -szerzője, Vámos Miklós író arra építi föl az ötletét, hogy mint a többi magyar állampolgárt, őt is legföljebb háromévenként engedik ki Nyugatra - akkor is kevés költőpénzzel -, az őt érdeklő nyugat-európai történésekről itthonról tudósítja hát az olvasókat -az ötlet azért jó, mert két ellentmondás rejlik benne: @/ egy értelmiségit határok-korlátok közé szorítottak @@/ ennek ellenére megtalálja a tájékozódás módját (ez ugyanis előfeltétele volna a tájékoztatásnak) -az akkor még csak harminc körüli éves Vámos Miklós ki nem küldött tudósítóként úgy tájékoztat például az 1981-es franciaországi elnökválasztásról, hogy írása hitelesebb, mint a nemzetközi írókonferencián kint tartózkodó Boldizsár Iván helyszíni élménybeszámolója 2. / Mi

jellemzi a hetvenes évekbeli médiát? -Vető József újságíró: „Jó riporternek azt tartják, aki kitérő kérdéseket tud adni kitérő válaszokhoz.” (Népszabadság, 19761031) -Nádas Péter író: „A szerzők nem azt közölték, amit gondolnak, hanem azt, amit előre gyártott ideológiai szempontok alapján kötelező volt megírniuk, vagy éppen belső ellenállásuk demonstrálására el kellett hallgatniuk.” (Magyar Hírlap, 20001028) – 47 – -Donát Róbert veszprémi tanár: „A gondolat szabadsága mindenkié, a szólásszabadság viszont csak a bátraké.” (Napló, 20001109) a./ a hatalom kétarcúsága - több tekintetben is @/ gazdasági nyitás (Új gazdasági mechanizmus), ideológiai zárás (túl vagyunk Csehszlovákia megrendszabályozásán) -a reformerők (Nyers Rezső és köre) kiharcolják a termelési viszonyok korszerűsítését, a nyugat-európai piaccal való kapcsolatfelvételt, ugyanakkor a Kádárféle pártvezetés a

csehszlovákiai események miatt ideológiailag óvatosabbá válik -húzd meg, ereszd meg-politika, ennek mozgatója a szellemi életben Aczél György -a korszak kétarcúsága -Végh Antal: Penészlek című riport-szociográfiája a Valóság című folyóiratban (1968) -a román határ menti faluban nyomorúságot talál; a férfiak a direkttermő szőlő, a noha levétől butulnak el, a gyerekek feje tetves -a fővárosi folyóirat közleményét a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei pártbizottság első titkára kikéri magának, és azt javasolja, hogy a szerzőt zárják ki a Magyar Írók Szövetségéből -Darvas József, az írószövetség elnöke védi meg Végh Antalt a megyei pártbizottsággal szemben, A térképen nem található című drámájában (a miskolci színházban mutatták be, 1969 januárjában) -a több menetben zajló botrány jelzi, hogy a hatalom már korántsem egységes, és kezdenek felszínre kerülni a társadalmi ellentmondások @@/ munkamegosztás

a médiában: – 48 – -alapelvek: proletár nemzetköziség, kétfrontos harc (Király István irodalomtörténész ekkoriban, 1974-ben hirdeti meg a mindennapi forradalmiságot), mindazonáltal lehetőség nyílik arra, hogy másként tájékozódjon az értelmiség és a tömeg -a köznapi tudat szférájában élő emberek számára ekkor válik elsődleges információs forrássá a televízió b./ A Magyar Televízió kitüntetett helye a tájékoztatási rendszerben: -a rétegműsorokban kísérletezhettek a művészek (amikor indult az MTV, az ötvenes évek végén, akkor összesen 16 ezer készülék volt az országban) -másrészt a hetvenes évekre öt-hatmillió néző ült le a TV-Híradóhoz (más tömegtájékoztatási lehetőség ugyanis nem nagyon létezett) -Matúz Józsefné főszerkesztőnél tanulják a szakmát az ifjú fölfedezettek-protezsáltak: Pálfy G. István, Baló György, Juszt László, Bánó András -akkor még együtt dolgoztak, tanulságos,

hogy kinek hogyan alakult a pályája -ezen érdemes volna elgondolkozni, és a vizsgán beszámolni róla c./ Munkamegosztás a nyomtatott sajtóban is: @/ a hatvanas évek végén alapítják meg a Magyar Hírlapot (a Minisztertanács lapja, tehát nincs közvetlen pártirányítás alatt) -főszerkesztője: Darvasi István (megbízható káder, a második világháború alatt munkaszolgálatos a keleti fronton, majd partizán Lengyelországban, később funkcionárius az MSZMP-ben) -olvasószerkesztőnek szerződteti Fazekas Györgyöt, a Nagy Imre-per vádlottját, kulturális rovatvezetőnek Papp Antalt, a konzervatív újságírás két évtizedig eltávolított prominensét, belpolitikai rovatvezetőnek egy frissiben kirúgott tábornokot, aki elégedetlen volt a hadsereg-reformmal – 49 – -ez idő tájt a Népszabadság (mint az MSZMP központi napilapja) az eszmei szilárdság bástyája, mellette a Magyar Hírlap nyitottabb lehet @@/ még nyilvánvalóbb a

munkamegosztás a napi- és hetilapok között -tömeglap és réteglap kettőssége -a tömeglap kiszolgálja a hatalmat, a réteglap értelmezi a történteket -műfajilag: hír, illetve háttér kettőssége -az egyik lap közli, a másik értelmezi a történteket 3./ Mik a következmények? -a hetvenes években kétlelkűvé kezd válni a politikai elit Magyarországon -felváltva használja a mézet és a korbácsot (húzd meg, ereszd meg!-játék a szellemi életben) -ez a kétlelkűség-kétarcúság nemcsak az enyhülés-oldódás jele, hanem a gyengeségé is a./ válságba kerül az úgynevezett agitpropos újságírás -az a beállítódás, amely szerint a sajtó a politikai szolgálója, az újságíró pedig propagandista -felnőtt egy új újságírói nemzedék, amelynek tagjai nem élték (vagy gyerekfővel élték) meg a Rákosi-korszakot -felnőtt egy új újságolvasó nemzedék is, amelynek tagjai elégedetlen a hazai sajtó kínálta tájékoztatási

lehetőségekkel -a műholdak révén egyre inkább összehasonlíthatják a nyugat-európaival, és érzik, hogy mi a különbség a tájékozódás és a tájékoztatás között; mit jelent, ha egyetlen csatorna tájékoztat, és mit jelent több csatornából tájékozódni -és felnőtt egy olyan nemzedék is, amely már nemcsak a nyomtatott sajtót tekinti információs bázisnak, hanem a televíziót is – 50 – -régi beidegződés az olvasók körében: ami megjelenik, az igaz, „hiszen le van írva”, „ki van nyomtatva” -az öregebb és kevésbé felkészült olvasókra ma is jellemző ez a felfogás b./ 1047/74-es minisztertanácsi határozat a rádió és televízió felügyeletéről -a kilencvenes évek elején, a médiaháborúban sokszor hivatkozik erre az Antallkormány -mondandójának lényege: a közszolgálati rádió és televízió költségvetési hozzájárulásból sugározza a műsorait -mondandójának sugallata: ha nem paríroztok, akkor

nem kaptok pénzt -a hetvenes évek közepén a minisztertanácsi határozat még csak azt jelenti, hogy a kormány égisze alatt működik a Magyar Rádió és a Magyar Televízió (akkor velük kapcsolatban a „közszolgálati” kifejezést még nem használták, hiszen rajtuk kívül nem volt más elektronikus médium, pláne magántulajdonban -igaz ugyan, hogy a párt és a kormány lényegében ugyanaz (egyik helyről a másikra helyezik ugyanazokat a kádereket), mégis később, immár a nyolcvanas években növekednek az ellentétek a hatalmi szféra különböző érdekű csoportjai között -ez is közrejátszott a politikai rendszerváltásban c./ milyen a magyarországi médiairányítás struktúrája? -az elvi irányítás központja: az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya (APO), a gyakorlati irányításé a Minisztertanács mellett működő Tájékoztatási Hivatal (TájHiv) -mindkettő tart főszerkesztői értekezleteket -lehetőség a lavírozásra; nem

egyszer megtörténik, hogy amit az egyik osztályhoz tartozó funkcionárius bírált, azt a másik osztályhoz tartozó dicsérte 4./ Az MSZMP médiapolitikája: – 51 – -elvileg még tükrözi az állampárt egyeduralmát, gyakorlati megvalósítása során azonban már érzékelhető a zavar -az évtized végére kezd körvonalazódni egy új politikai szemlélet, egyelőre azonban még a rendszer keretei között, reformista módon -a népérzület egyik leghitelesebb kifejezője, Hofi Géza komikus, aki egyszerre híve és kritikusa is a rendszernek (egyik műsorában arról beszélt, hogy az újságot már mélynyomással állítják elő, holott korábban még elnyomással állították elő) IX. A PUHA DIKTATÚRA (Harc a nyilvánosságért) -a magyar értelmiségiek már nemcsak zsebben mutattak fityiszt -Chikán Attila fiatal közgazdász-tanár, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem szakkollégiumának igazgatója (innen került ki nagyon sok

Fidesz-vezető), gazdasági miniszter az Orbán-kormányban: „A puha diktatúráról már azt tartottuk, olyan, mint a gumiszoba, ha az ember nekiugrik a falnak, hogy kitörjön, csak fenékre esik, a fejét nem törheti be.” (Népszabadság, 20011215) -ez az az időszak, amikor nemcsak a szamizdat kezd elterjedni, hanem a felsőoktatási intézményekbe is olyan előadókat hívnak meg a diákok, akik ellenzékinek számítanak -ezeket a kezdeményezéseket sajátos módon „tiltják be” a hatóságok: arra „kérik” az előadót, hogy jelentsen beteget -1980/81: begyűrűzik az olajválság, eladósodik az ország -a reformerek ismét erőre kapnak, és felüti fejét a polgári ellenzék (szamizdatmozgalom) 1./ Technikai fejlődés: – 52 – a./ a műholdas sugárzás miatt parabola-antennák, már nem lehet a nyugati tévéprogramokat kizárni -minőségi változás a tájékozódás szempontjából: a hivatalos forrás mellett alternatív hazai (szamizdat) és

külföldi forrásokból is lehet tájékozódni -a képzeletbeli vasfüggöny szakadozik, miközben a magyar-osztrák határon még drótakadályok és aknamezők nehezítik a közlekedést b./ számítógépes technika -vezetői válság a szerkesztőségekben -a folyamat végén áll ugyan a főszerkesztő, de nem vehet ki bármit a lapból -elvileg van ugyan rá lehetősége, a kézirat helyébe kéne tennie azonban egy másikat, amely szintén benne van a rendszerben (a cikket nem lehet előhúzni a fiókból) -megnő a rovatvezető jelentősége, csökken az MSZMP bizalmából kinevezett főszerkesztőé: demokratizálódik a szerkesztőség 2./ Melyik az ellenzéki lap? -attól függ, honnan nézzük -a Csongrád Megyei Hírlap („Pol Pot-megye” napilapja) hasábjain Rácz Lajos főszerkesztő: ti ott, Pesten megírhatjátok azt, amiről nekünk hallgatni kell -az Élet és Irodalom mint hatalmi szelep? -Nemeskürty István elismerő kritikája Aczél György

tanulmánykötetéről -a szerkesztőség ugyanabban a számban közölte Bertha Bulcsu kemény vitacikkét, másrészt Nemeskürty István filmgyári stúdióvezetőnek így sikerült elindítani Bereményi Gézát a filmrendezői pályán (Tanítványok) -a Beszélő című szamizdat küzdelmei (közelharc a titkosrendőrökkel, stencilgép a dunabogdányi nyaralóban, párszáz példány): ti ott, a nyilvános lapoknál megalkuvók vagytok – 53 – -az értelmiségen belüli konfliktusok lecsapódásai teszik izgalmassá az újságokat -a tét az, hogy a kritikai értelmiségiek milyen taktikát kövessenek a./ kiegyezni a hatalommal, és belülről formálni a rendszert (az MSZMP későbbi reformszárnya, amelynek tagjai megalapították az MSZP-t) b./ tárgyalni a hatalommal, mert saját orgánumra volna szükség (az úgynevezett nemzeti tábor, amelyből a lakiteleki sátorban lett MDF) c./ nem tárgyalni a hatalommal, és úgy tenni, mintha jogállamban élnénk,

következésképpen az MSZMP engedélye nélkül jelentetni meg szamizdat-újságokat (a Szabad Kezdeményezések Hálózata, ebből lett később az SZDSZ) -ekkor derül ki az is, hogy a sajtó képes politikát is csinálni -felnő egy új nemzedék (újságírók és újságolvasók; a mai harmincasok), akik már a ’68-asokat is megalkuvónak tartották 3./ Átalakul a nyilvánosság szerkezete: -vannak olyan vélemények, amelyek szerint a nyilvánosság szerkezete a nyolcvanas évek közepétől alakul át -de miért éppen ekkortól? a./ egyre élesebbé válik az ellentét a politikai elit és az ellenzék között -az uralkodó elit nem akarja kiengedni kezéből a tájékoztatás monopóliumát, az ellenzéki erők (és a kétféle politikai felfogás között szorongó újságírók) viszont szorgalmazzák a tájékoztatási lehetőségek bővítését -már csak idő kérdése, hogy a tájékoztatási csatornák bővítése mikor megy át bővülésbe, s ami ezzel egyet

jelent: tájékozódásba -Kádár János: „A tömegek tájékoztatása nem kegy, hanem kötelesség.” -egyik vezető munkatársa, Berecz János Kádárról: „Az ’Öreg’ a szükséges rossz kategóriájába sorolta a sajtót.” (Vasárnap Reggel, 20021006) – 54 – -ebben a felfogásban benne rejlik az aufklärista (felvilágosító) attitűd, de az is, hogy az információs monopóliumot a politikai hatalom nem engedi ki a kezéből -ha a nyolcvanas éveket a puha diktatúrának nevezzük, akkor médiapolitikai jellemzője a (tömeg)tájékoztatás felpuhulása, átfordulása egyéni tájékozódásba -a váltást elviseli a politikai hatalom, ha a külön-külön tájékozódók nem fognak össze b./ A kimondatlan megállapodás felrúgása: -Kis János filozófus, a polgári ellenzék egyik vezetője: „A Beszélőnek az volt az üzenete, hogy nem vagyunk szabadok, de mégis szabadon beszélünk.” (Népszabadság, 2001.1020) -a rendszerváltás

médiapolitikai szempontból éppen azért következett be, mert az MSZMP kezéből kicsúszott a tájékoztatás monopóliuma, utána már a dominó-elv alapján dőlt maga a rendszer is 4./ A nyilvánosság szerkezetváltásának sarokpontjai: -miért éppen 1985 a fordulópont? -Huszár Tibor, a Kádár-monográfia szociológus-szerzője így jellemzi az évtized közepét: „Halmozódó feszültségek, megoldatlan kérdések, mélyülő válságok, az ellenzéki mozgalmak erősödése.” (Magyar Hírlap, 20030527) -több esemény egymást erősítő-gerjesztő hatása kényszeríti ki a nyilvánosság szerkezetváltását, vagy ahogy Pozsgay Imre, a korszak egyik vezető politikusa kifejtette A rendszerváltás (k)ára című interjúkötetben (Kossuth, Budapest, 2003): „a nyilvánosság korlátozott fejlődését” -ennek egyik legfontosabb eleme az MSZMP XIII. kongresszusa 1985-ben -Ormos Mária történész: a kongresszus „Már a párton belüli hangulatváltozás

kifejeződése volt.” (Új Dunántúli Napló, 20000930) – 55 – -Nyers Rezső, az MSZP alapító elnöke: „A változás 1985-ben kezdődött, amikor a kádári vezetés alkalmazkodni akart az új nemzetközi helyzethez, amely akkor még nem bontakozott ki teljesen. Kádár nem ellenezte a gorbacsovi terveket, hanem kivárt De nem tudott lépést találni. Ekkor jelentkezett Grósz Károly Vele kezdődik az MSZMP-beli politikai fordulat. 1985-ben a vezetésből leválasztotta a Kádár szempontjából legfontosabb embereket. Ez sokkoló lépés volt Kádár számára Nem jött el többé a politikai bizottsági vagy elnökségi ülésre.” (Népszabadság, 2004.1009) -kettős értelemben is mérföldkő a pártkongresszus a./ Aczél György megszűnt az MSZMP KB titkára lenni, ekkor kezdi elveszíteni befolyását a szellemi élet fölött -ennek egyik következménye, hogy az aczéli kultúrpolitika sarkalatos pontja csorbát szenvedett -korábban a népi tábor írói,

irodalomtörténészei, történészei kiszorítandók a nyilvánosság pesti fórumairól, a néhányszáz példányos Tiszatájban (Szeged), Forrásban (Kecskemét) és Alföldben (Debrecen) azonban kedvükre cikkezhetnek -ez törik meg a Magyar Ifjúság lassú, de jól érzékelhető átalakításával -Gubcsi Lajos a főszerkesztő, maga mellé veszi az MSZMP Politikai Főiskoláról frissiben kikerült Pálfy G. Istvánt kulturális rovatvezetőnek -ez azt jelenti, hogy a népi tábor ideológusának, Czine Mihálynak a veje (budapesti) birtokon belülre került -három évtized után végre van már fővárosi fóruma a népnemzeti tábornak, ez azonban még nem az igazi -következő lépés egy saját folyóirat, ez lesz majd a Hitel 1988-ban – 56 – -médiapolitikai szempontból az a tanulság, hogy az ellenzék még nem lép föl egységesen -a tömeghatású médiumokat pedig meg se meri érinteni, csak korlátozott példányszámú periodikákkal próbálkozik b./

kettős jelölés az országgyűlési választásokon -Karinthy Ferenc írja le naplójában, hogy 1967. március 19-én, reggel elment szavazni, a fülkében csak a Hazafias Népfont jelöltjeire lehetett voksolni, majd idézi a korabeli viccet: „Azért rendelték el választás idejére a szesztilalmat, nehogy valaki véletlenül két pártot lásson.” -1985-ben a kettős választás kiírása kettős célt szolgál -áldemokratikus húzás - kifogni a szelet az ellenzék vitorlájából, másfelől viszont a társadalmi demokratizálódás jele -előtte, évtizedekig, az egyetlen párt nyert, az MSZMP - a Hazafias Népfront közreműködésével -Kádár János például 1980-ban, Angyalföldön, egyedüli képviselőjelöltként 99,8 százalékkal jutott be az országgyűlésbe -az a politikus, aki „csak” 95 százalékot ért el, már bukottnak számított -a Népszabadságban, az MSZMP központi napilapjában megjelent egy próbalap (80.0607): „Hazafias Népfront

Országgyűlési képviselőválasztás 1980. június 8 Szavazólap Csongrád megye számú országgyűlési választókerületének jelöltje: – 57 – DR: BORONÁS MIHÁLY /a nevek nem létező jelöltek nevei/” -minő véletlen: a Csongrád megyei pártbizottság első titkárát akkoriban Dr. Komócsin Mihálynak hívták -ehhez képest 1985-ben fontos fejlemény a kettős jelölés -valójában azonban már az első alkalommal pofont kap az egyeduralkodónak látszó politikai hatalom -„Pol Pot-megyében”, azaz Csongrádban, az egyik szegedi választókörzetben Király Zoltán, a helyi televízió riportere legyőzi Komócsin Mihályt, a megyei pártbizottság első titkárát -ezt még lenyeli a hatalom, elvégre az országgyűlésbe bejutott jelölt is tagja az MSZMP-nek -amikor azonban a parlament költségvetési vitájában a kamerák kereszttüzében teszi szóvá az újdonsült képviselő, hogy mit jelent az egyéb-rovatban szereplő 51 milliárd forint, a

nyilvánvalóság (a szovjet csapatok állomásoztatás, a titkosszolgálat és a honvédség költségei) megkérdezése kicsapja a biztosítékot -Király Zoltán csakhamar egyike lesz azoknak, akiket kizárnak a pártból -egyébként ez az a parlamenti pillanat, amelyet több millió néző látott a Magyar Televízióban: szétrobbant a hivatalos nyilvánosság c./ A sajtótörvény: -a nyilvánosságban bekövetkezett változásokat részben már tükrözi az 1986-ban elfogadott sajtótörvény -az 1986. december 1 óta érvényes sajtótörvény miben különbözik az 1996 február 1 óta érvényes médiatörvénytől? @/ a sajtótörvény szűkszavú, mindössze 27 (nem egészen harminc) paragrafusból áll – 58 – -a médiatörvény több mint kétszer ennyiből (csaknem hetvenből) @@/a sajtótörvény magán hordozza a Kádár-korszak szemléletét, előnyére válik azonban, hogy nem szabályozza túl a sajtót -a médiatörvény majdnem minden részletében

szabályozza a médiát, ezért is meglepő, hogy a megszövegezői kifelejtették belőle az internetet @@@/ a sajtótörvény nemcsak a nyomtatott sajtóra vonatkozik, hanem az elektronikusra is, bár alapvetően a nyomtatott sajtóra összpontosító szemléletet tükröz -a médiatörvény kizárólag az elektronikus sajtóra vonatkozik, de a nyomtatottra és az internetre nem @@@@/ a sajtótörvény következetesen végigvitt alapfogalma a tájékoztatás, a tájékozódás-kifejezés elő sem fordul benne -a médiatörvényben keveredik a kétféle fogalom -a tájékoztatás -mint ahogy volt már szó róla - a felvilágosult abszolutizmus terméke: a közhasznú információkról kötelező tájékoztatni az állampolgárokat, de az állam dönti el, hogy mi a közhasznú információ és mi nem az -a médiatörvény már tartalmazza a polgári demokráció jellegzetes fogalmát, a tájékozódást is, de azért nem viszi túlzásba -elismeri, hogy az állampolgárok több

hírforrásból tájékozódhatnak, de fenntartja magának (az államnak) azt a jogot, hogy a közszolgálati médiumok az ő irányításával jóváhagyott információkat terjessze @@@@@/ a sajtótörvény szerint nemcsak bejelenteni kell az új sajtóterméket, hanem engedélyeztetni is -a médiatörvény szerint elég bejegyeztetni az új elektronikus médiumot @@@@@@/ a sajtótörvény az állam(párt) akaratát kényszerítette a nyomtatott és elektronikus sajtóra – 59 – -az újságírók azért ragaszkodnak mégis hozzá, mert hiányos passzusaiba sok mindent bele lehet magyarázni a XXI. századi médiaviszonyokból -a médiatörvény nem az államot korlátozza a médiumok kezelésében, hanem a médiát az állam, illetve a politika (politikusok) kezelésében -jelenleg azért sincs akarat egy új médiatörvény elfogadására, mert a politikai elitnek kellene hozzájárulnia ahhoz, hogy az új médiatörvény korlátozza az államot (a politikát, a

politikusokat) a médiumok világában -a politikai elit pillanatnyilag csak abban egységes, hogy ez nem engedhető meg X. RENDSZERVÁLTÁS A MÉDIÁBAN (Monortól Lakitelekig) -a politikai rendszerváltás előtt azért beszélhetünk valamiféle váltásról a magyar médiarendszerben, mert a nyolcvanas évek közepétől egyre több szemléletformáló újdonság tűnt föl a médiumokban (nem mindegyikben, persze) -egymással is versengő csoportok kényszerítették ki, hogy szabadabban beszélhessenek az újságírók -Barát József, aki ebben az időben a Magyar Rádió moszkvai tudósítójaként tájékoztatta a magyar közvéleményt a szovjetunióbeli változásokról (a glasznosztyról és a peresztrojkáról) ezt mondta a nyolcvanas évek második feléről: „Egy korty szabadságban volt részünk.” (Médiakutató, 2004/ősz) -vajon milyen politikai csoportosulások játszottak közre abban, hogy a nyolcvanas évek második felében megváltozott a rendszer a

médiában? 1./ Ellenzékiek és potenciális ellenzékiek: -az 1985-ös évet még két esemény jellemezte a./ a monori találkozó – 60 – -néhány héttel az MSZMP kongresszusa után ellenzékiek gyűlnek össze a monori kempingben -együtt van a népi ellenzék és a polgári ellenzék (először és utoljára) -ekkor még összetartja őket, hogy közösen utálták az állampárt képviselőit -az egyik visszaemlékező, a 2000 szeptemberében elhunyt Szabó Miklós történész szerint a hatalomhoz közelebb álló, ha úgy tetszik: a hatalommal kokettáló népiek (a későbbi MDF-es politikusok) azért ültek le a Szabad Kezdeményezések Hálózata (a későbbi SZDSZ) tagjaival, hogy az MSZMP-től kizsarolják a Hitel című kéthetilap megjelenését -kimondatlan vád: ha úgy alakul a helyzet, akkor Csoóri Sándorék-Csurka Istvánék habozás nélkül feláldozzák Konrád Györgyéket, Kis Jánosékat a kiegyezés oltárán -mindazonáltal a találkozón

munkamegosztás alakult ki a népiek és a polgáriak között: az egyik szakértője tartotta a referátumot, a másik a korreferátumat, és viszont -a korszak ellentmondása, hogy a témakörök között nem szerepelt a médiahelyzet, ugyanakkor a találkozó egyik tétje egy folyóirat léte vagy nemléte b./ a szarvasi tábor: -a másik esemény látszólag apróság, a mai fejlemények szempontjából azonban korántsem mellékes jelentőségű: 1985 nyarán szervezték meg a jogász és a közgazdász szakkollégisták táborát a szarvasi arborétum közelében -itt fogant meg, fiatal jogászok és közgazdászok együttlétéből a Fidesz, noha csak a nyolcvanas évek végén alakult párttá 2./ A két lakiteleki találkozó: -a nyolcvanas évek közepén az ellenzéki erők még közösen utálják a fennálló hatalmat, és egy ifjúságinak induló mozgalom, a későbbi Fidesz már bontakozik – 61 – -a monori kezdeményező, Donáth Ferenc halála után

megritkulnak a találkozások a népi és a polgári ellenzék tagjai között -olyannyira, hogy a 1987-ben, de különösen 1988-ban a lakiteleki sátor alá Konrád Györgyöt és a többi „urbánus” ellenzékit már nem is hívnak meg -utólag Pozsgay Imre volt művelődési miniszter, a Hazafias Népfront főtitkára arra hivatkozott, hogy az ő MSZMP-n belüli pozícióit gyengítette volna, ha az urbánusok is ott ültek volna a Lezsák Sándor udvarán felállított sátorban -témánk szempontjából érdekes, hogy a médiumok helyzete Lakiteleken csak elvétve kerül szóba -nem azért, mert a résztvevők nem voltak tisztában a média jelentőségével, éppen ellenkezőleg: nagyon is tisztában voltak vele -a média ugyanis a hatalom megragadásának egyik eszköze, és 1987/88-ban a magyarországi ellenzék még nem számított arra, hogy belátható időn belül átveszi a hatalmat -nem feszegetett olyasmit - inkább csak utalgatott rá -, amit fontosnak vélt ugyan,

de korainak tartotta volna a nyilvánosság elé vinni -tehát az amúgy sem egységes ellenzék korainak tartotta a nyilvánosság ügyét a nyilvánosság elé vinni 3./ Ellenzéki Kerekasztal (EKA): -ez már 1989 fejleménye -az újonnan szerveződött pártok az egyik oldalon, de a tárgyalóasztal másik oldalán ülőknek is érdekük a megegyezés -az utóbbiak már nemcsak egyszerűen az MSZMP-t képviselik, hanem a baloldalhoz húzó gazdasági menedzsereket és média-szakembereket is – 62 – -a helyzetet tizenkét évvel később így foglalta össze Krómer István konzervatív újságíró: az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon „Nem volt téma a sajtó szabályozása. Nem volt céljuk, hogy a spontán ’jó irányba’ tartó folyamatok feltartóztatását vagy visszafordítását kockáztassák azzal, hogy vitát nyitnak róluk.” (Magyar Nemzet, 2000.0624) -de akkor mi volt a cél? -Pető Iván szabaddemokrata médiapolitikus: „Az volt a célunk, hogy az

akkori ’menzakoszt’ helyett ’a la carte’ választhassunk.” (Dunaújvárosi Hírlap, 20040918) -egyik másik lapban pedig hozzáteszi, immár magáról a médiáról szólván: „A média kiszolgálta, de formálta is a közhangulatot.” (Magyar Hírlap, 20040922) a./ harc a nyilvánosságért a hatalmon lévők és a hatalmon kívül rekedtek között -az ellenzék nem számít többre, mint a nyilvánosság tágítására; az uralkodó elit pedig legföljebb a nyilvánosság tágítására hajlandó -fölsejlik a kompromisszum lehetősége b./ harc a nyilvánosságért a két táboron belül is: -MSZMP: ortodoxok és reformerek (tét: feladható-e a tájékoztatás monopóliuma?) -ellenzék: urbánusok és népiesek (tét: a Hitel, illetve saját önálló orgánum) c./ Tamás Gáspár Miklós filozófus és szabaddemokrata politikus a sajtószabadság akkori állásáról: „Amikor a ’80-as évek Magyarországának kommunista vezetői felismerték, hogy a

szólásszabadság előbb-utóbb magával hozza a politikai szabadságot is, már csak a késleltetés eszközéhez folyamodhattak.” (ÉszakMagyarország, 991020) -ekkor fogalmazódott meg a felismerés egyes szocialista politikusokban is: a politikai pluralizmus nem egyeztethető össze a tájékoztatási monopólium megtartásával – 63 – -a tájékoztatási lehetőségek bővítése viszont egyet jelent a tájékozódási lehetőségek bővülésével -a végrehajtó hatalom értelmesebb letéteményesei immár hajlamosak arra, hogy lemondjanak a média kézivezérléséről -arról azonban nem akarnak lemondani, hogy alkotmányosabb keretek között befolyásolják a médiát 4./ De vajon mi a különbség a puha diktatúra és a kemény demokrácia médiapolitikája között? a./ a puha diktatúrában, az egypártrendszer keretein belül harc folyik a különböző hatalmi csoportosulások között a tájékoztatás monopóliumáért -az állampártnak joga van

megszabni, hogy miről és hogyan tájékoztatja az állampolgárokat, elképzelhető azonban - különösen a nyolcvanas évek közepétől -, hogy több és többféle tájékoztatási csatorna legyen -másképpen lehet tájékoztatni a hallgatókat a reggeli, déli, esti Rádiókrónikában, mint késő este, a politikusokkal folytatott háttérbeszélgetésekben -Kossuth Rádió: Forró Tamás és Havas Henrik esti műsora a legbátrabbak közé tartozik; amit nappal nem lehetett megkérdezni, azt este tíz után már szóba lehetett hozni -sőt, már az MSZMP politikusai között is akadnak olyanok - például Berecz János -, akik szívesen vállalták a vitát (használt a népszerűségüknek) -a nyomtatott sajtóban, persze, mások a nagy példányszámú napilap és a kis példányszámú értelmiségi hetilap tájékoztatási lehetőségei -az előbbi inkább az információkat adagolja, az utóbbi viszont fölvázolhatja a hátteret, tudatosíthatja az összefüggéseket

b./ kezd kirajzolódni egy hatalmon belüli munkamegosztás is: – 64 – -máshová helyezi a hangsúlyt az MSZMP központi napilapja, a Népszabadság, illetve a Minisztertanács központi napilapja, a Magyar Hírlap, s megint máshová a Hazafias Népfront központi napilapja, a Magyar Nemzet -ezek a különbségek a nyolcvanas évek végén öltenek határozott jelleget, amikor például a Magyar Nemzet hangvételben, kritikai szellemben megelőzi a másik két napilapot -érthető: kevésbé kötődik a párthoz, illetve a kormányhoz -példányszáma eléri a 200 ezret (a Népszabadságé ekkoriban csökken 385 ezerre) c./ ugyanez a munkamegosztás bontakozik ki a vidéki sajtóban is -a megyei pártbizottság évtizedekig „egyeduralkodó” napilapjából kiválik néhány fiatal újságíró, és a megyei tanács égisze alatt megalapítja az alternatív hetilapot -1988 második felében még nem tudják, hogy hamarosan bekövetkezik a politikai rendszerváltás, ám

annál elégedetlenebbek a megyei pártlap légkörével és hangvételével -de miért hetilapot alapítanak, miért nem napilapot? -napilapot szeretnének, de nincs hozzá elé pénz -kísérletek országszerte: Aréna (Székesfehérvár), Tér-Kép (Szombathely), Rege (Veszprém), Somogyország (Kaposvár), Helyzet (Pécs), Bácskapocs (Kecskemét), Délvilág (Szeged), Délkelet (Békéscsaba), Úton (Debrecen) d./ erre az időre esik az önkormányzati televíziók létrejötte is, megint csak az akkor már külön érdekű megyei tanács égisze alatt -a hallgatók számára érdekes feladat mestermunkában vagy szakdolgozatban feltárni, hogy egy adott településen miként jöttek létre az alternatív szerkesztőségek, meddig működtek, és ha megszűntek, akkor a kilencvenes évek elején miért szűntek meg e./ a tájékoztatás helyett kezd előtérbe kerülni a tájékozódás – 65 – -a hangsúly áttevődik az állampolgár oldalára, egyre inkább ő választ

az információs források közül -arra a kérdésre tehát, amit az elején megfogalmaztunk, hogy mi a különbség a puha diktatúra és a kemény demokrácia médiapolitikája között, a válasz: ebben is és abban a rendszerben is hatalmi harc folyik a médiumokért -az egypártrendszerben a tét „csak” a tájékoztatás pluralizmusa, a többpártrendszerben viszont a tájékozódás pluralizmusa 5./ Végül is hogyan ment végbe a rendszerváltás a médiában? -a nyolcvanas évek második felére sok szerkesztőségben kicserélődtek a vezetők -nem föltétlenül a politika vihara sodorta el őket -inkább csak abban az értelemben, hogy a régi vágású főszerkesztők elfáradtak; belátták, hogy már nem tudnak eleget tenni annak a feladatnak, amiért az MSZMP a szerkesztőségek élére helyezték őket -nyugalomba vonultak, már csak azért is, mert a technikai újítások - például a szerkesztőségekben feltünedező számítógép - megriasztották, nem egy

esetben háttérbe is szorították őket -kiszorulásuk a sajtóból azzal a következménnyel járt, hogy előtérbe kerültek a fiatalabb évjáratú szerkesztők, akik ismerték Nyugat-Európát, vonzódtak a polgári, mondjuk így: plurális sajtóhagyományokhoz -ez azért lesz fontos, mert Magyarországon a politikai rendszerváltás másként ment végbe, mint például Romániában -Temesvárott azért haltak meg százával a rendszer ellen lázadók, Bukarestben azért lőtték szét a román televízió épületét, mert a romániai médiavilágban nem történt meg a szemléleti váltás – 66 – -ezért a média nemhogy csökkentette a társadalmi feszültségeket, hanem inkább gerjesztette -Magyarországon azért ment végbe viszonylag békésen a rendszerváltás, mert a média - különösen a sajtó - levezette, kihordta a feszültségeket XI. A glokális sajtó (Megyei napilapok) Tulajdonképpen a külföldi tulajdonban lévő és megyei keretek között

megjelenő helyi újságokról van szó. 1. Mi a glokális és a glokalizáció? A glokális jelző ma még nem tekinthető közkeletűnek a hazai médiaszakirodalomban, bár közgazdászok és településföldrajzzal foglalkozó kutatók használják. A nyomtatott sajtóval olyannyira nem szoktuk kapcsolatba hozni a médiakutatók, hogy kézirataim szerkesztői közül eddig senki sem értette: a lokális elé miért teszek egy „g” betűt. A glokális tehát összetett szó, a globális és a lokális összevonásából származik. Eredetileg mindkettő latin kifejezés. A globális jelentése: összefoglaló, átfogó, teljes, egész. A lokális jelentése: helyi, helyi jellegű, helybéli Vagyis ellentmondás rejlik a két kifejezés között. Az egyik az egészet tükrözi, a másik annak területileg meghatározott részét. De ha megnézünk egy olyan lexikont, amelynek szerzői egyszerűen fogalmaznak, mert mondandójukat általános és középiskolásoknak szánják,

akkor az olvasható, hogy a globális közgazdasági értelemben "Az a termék, amelyet lényegében azonos változatban értékesítenek a világ legtöbb országában." – 67 – Számítástechnikai értelemben pedig "Az egész hálózatra érvényes." A lokális viszont "Korlátozott körben érvényes, helyi". A rendszerváltás után megjelent dühös, nemzetvédő újságcikkekben a globális azt jelenti, hogy valahol távol multinacionális (országhatárokon átívelő) cégek vannak, ők látják el egyentermékeikkel a világot, például az előttük sokáig fehér foltnak számító Közép-Kelet-Európát, ők fenyegetik a helyit, a sajátosat, az egyedit. Az ellentmondás tehát még nyilvánvalóbb a globális és a lokális között. A glokalizáció a nyomtatott sajtóban jelentheti azt, hogy az országos lapok nemcsak a világra tekintenek ki, hanem a helyi ügyekkel is foglalkoznak, különben kevésbé kelendőek a fővároson

kívül. Azt is jelentheti, hogy a helyi önkormányzat vagy egy magánvállalkozó gondozásában megjelenő újság kénytelen valamelyest foglalkozni a településen túli eseményekkel is, különben a lapja helyett olyan orgánumot vásárolnak meg a helybéliek, amely valamiféle szintézisre törekszik. A mi viszonyaink közepette azonban főként azt jelenti a glokalizáció, hogy külföldi tulajdonban lévő megyei lapok a központi szerkesztőségből globális, vagyis országra-világra vonatkozó írásokat kapnak, ezeket egészítik ki a saját munkatársaik révén helyi, azaz lokális jellegű cikkekkel. Az arány sajtókonzorciumonként változó, de körülbelül egyharmad a kétharmadhoz. A glokális sajtóban a helyi témájú információk, cikkek kétszer annyi helyet és kétszer akkora szerepet kapnak. A glokalizáció tehát Magyarországon ezt jelenti: a Nyugat-Európában már bevált sajtóterméket a külföldről jött tulajdonosok úgy próbálják

meghonosítani, hogy élvezhető legyen a hazai olvasók számára is. Ezt a törekvést jelzi az esseni illetőségű és a Dunántúlon Pannon Lapok Társasága néven berendezkedett Westdeutsche Allgemeine Zeitung jelmondata: "Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!" – 68 – Hogy a kettő közti dialektikát milyen nehéz megvalósítani, arra példa a 2001. december 11-i terrortámadás. Az arab repülőgép-rablók azért szivároghattak be az Egyesült Államokba és járhattak sikerrel New Yorkban, illetve Washingtonban, mert az amerikai titkosszolgálat mindent az egész világot lefilmező kémholdakra bízott. Ezért aztán elmulasztotta beépíteni helyi nyelvet és kultúrát ismerő ügynökeit a harmadik világba. A globális információfeldolgozás és a lokális helyzet ismerete közül az utóbbi szenvedett csorbát. Az eredmény: több ezer ember halála és a nyugati életforma érzékeny, bár talán nem végérvényes veresége. Ugyanez ment

végbe a médiában is. A két terrortámadás után az amerikai televíziók képtelenek voltak eligazítani a távoli népekről és kultúrákról amúgy is alig tudó amerikai nézőket. Külpolitikai kommentátoraikat ugyanis elfelejtették fölkészíteni, mondjuk, az afganisztáni vagy a közel-keleti helyzetre. Ezzel magyarázható, hogy például a CNN Angliából kért kölcsön külpolitikai újságírókat, elvégre a brit haditudósítók hagyományosan tájékozottak a világ „eldugott” sarkaiban. A brit birodalom leszármazottaiként megtanulták, hogy sosem lehet tudni, mikor robban ki válság valamelyik helyi társadalomban. 2. Glokális laphálózatok: Mi tekinthet glokális újságnak? Az, amely külföldi, többnyire multinacionális cég vállalkozásában jelenik meg és igyekszik érvényesíteni a helyi szempontokat. A napilapok közül ilyen értelemben glokális Dunántúlon a zalaegerszegi Zalai Hírlap, a szombathelyi Vas Népe, a veszprémi Napló, a

győri Kisalföld, a tatabányai 24 Óra, a székesfehérvári Fejér Megyei Hírlap, a Dunaújvárosi Hírlap (ez városi napilap), a szekszárdi Tolnai Népújság, a pécsi Új Dunántúli Napló és a kaposvári Somogyi Hírlap. A Dunától innen pedig a salgótarjáni Nógrád Megyei Hírlap, az egri Heves – 69 – Megyei Hírlap, a miskolci Észak-Magyarország, a nyíregyházi Kelet-Magyarország, a debreceni Hajdú-Bihari Napló, a békéscsabai Békés Megyei Hírlap, a szegedi Délvilág, az ugyancsak szegedi Délmagyarország (ez a másik városi napilap a vidéki Magyarországon), a kecskeméti Petőfi Népe és a szolnoki Új Néplap. Nem nevezhető glokális újságnak a komáromi Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, a miskolci Déli Hírlap, mert mindkét napilap ugyan, de magyar magánvállalkozók jelentetik meg őket - más üzleti filozófiával. A vidéki sajtóprivatizáció viszontagságos történetéből annyit érdemes rögzíteni, hogy a helyi napilapokat

az MSZP, vagyis a megyei újsághálózatot működtető MSZMP jogutódja adta el külföldi jelentkezőknek. A folyamat jószerint befejeződött 1990 közepére. A cél ugyanis az volt, hogy ha az országgyűlési választások nyomán esetleg az MDF kerül majd hatalomra, akkor ne legyen a kezében egyetlen vidéki lap sem, mi több: a vevőktől kapott pénz felhasználható legyen az MSZP választási kampányában. A 900 millió forintnyi bevétel azonban késve érkezett meg ahhoz, hogy 1990 tavaszán a szocialisták fölhasználhassák, arra viszont elégségesnek bizonyult, hogy a kamatokkal tetézve 1994-ben megalapozza az MSZP választási győzelmét. Az Magyar Szocialista Párt privatizációs stratégiája úgy foglalható össze, hogy a favorizált külföldi vevők se jussanak monopóliumhoz a megyei sajtóban. Ezt magyarázhatnók a kiegyensúlyozottságra való törekvéssel. De életszerűbbnek látszik az a megközelítés, hogy nem elsősorban a sajtószabadság

iránti elkötelezettség indokolta, hanem a politikai célszerűség. Legügyesebben a németországi Springer-cég lobbizott: kilenc újságot vásárolhatott meg a tizenkilencből. A Dunántúlon a Somogyi Hírlapot, az Új Dunántúli Naplót, a Tolnai Népújságot és a 24 Órát, ÉszakMagyarországon a Nógrád Megyei Hírlapot és a Heves Megyei Hírlapot, az Alföldön az Új Néplapot, a Petőfi Népét és a Békés Megyei Hírlapot. – 70 – A dokumentumok szerint a Springer csupán hét megyei lapot vásárolt meg. Ez igaz, csakhogy két további napilap, különféle tulajdonlási trükkök révén, szintén a Springer-birodalom része lett. A történelmi hitelesség kedvéért az is megjegyzendő, hogy néhány újság neve megváltozott. A Dunántúli Naplóból például Új Dunántúli Napló vagy a tatabányai Dolgozók Lapjából 24 Óra lett. Ennek oka jogi természetű A régi szerkesztőségből kiléptek az újságírók, s átszerződtek a frissiben

létrehozott gazdasági társulásba, amelynek neve merőben más lett vagy „csak” egy Új-szóval különbözött a régitől. Az eljárás erkölcsileg támadható, jogilag azonban kikezdhetetlen. Emlegették is elítélő hangsúllyal a korabeli publicisztikákban, ez azonban a jogi megítélésen mit sem változtatott. A Springer-cég legnagyobb versenytársa Magyarországon a szintén németországi Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ) csak a Dunántúlon vásárolhatott magának újságokat: a Zalai Hírlapot, a veszprémi Naplót, a Vas Népét és a Fejér Megyei Hírlapot. A dunaújvárosi újság szintén a WAZ tulajdonába került, de még nem volt napilap. Hetenként kétszer jelent meg A Hírlap néven Csak évekkel később lett napilap, még később változott a neve Dunaújvárosi Hírlapra. A napjainkban már Pannon Lapok Társaságaként (PLT) működő hálózat létrejötte sem nélkülözte a jogi fondorlatokat. A nyilvánosság kezdetben csak arról szerzett

tudomást, hogy az esseni illetőségű sajtóbefektetők mindössze két napilapot vásároltak Magyarországon. Csupán a másik két dunántúli újság Bécsbe érkezett munkatársai tudták, hogy olyan osztrák szerkesztőséggel tárgyalnak, amely a WAZ egyik leányvállalata. És csupán 1992 végén tudatosodott a magyar politikai elitben (és az olvasókban), hogy mind a négy dunántúli újság az esseni konzorcium tulajdonába került. S bár nem tartozik szorosan a témához, de a német befektetők globális látásmódját jellemzi, hogy azóta a Westdeutsche Allgemeine Zeitung az időközben önállósult Horvátországban is – 71 – vásárolt magának újságokat. Ezzel Dunaújvárostól Zalaegerszegen keresztül Zágrábig egységes (azonos elvek szerint működő) sajtóbirodalmat épített ki. A két német befektetőhöz képest kisebb karéjt vágott ki magának egy osztrák, vorarlbergi vállalkozó (aki mögött egyébként néhány év múlva szintén

feltűnt egy németországi, jelesül passaui tulajdonos). Anekdotikus a történet, de egybehangzó források szerint az osztrák kiadó már a nyolcvanas évek közepén otthonosan mozgott a Hortobágyon, előszeretettel vadászok például túzokra. Egyik vadásztársa, egy debreceni fogorvos ajánlott neki befektetési lehetőséget a privatizáció előtt álló sajtóban. Némi habozás után így kötött ki regionális hetilapok helyett megyei napilapoknál: a debreceni Hajdú-Bihari Naplónál, nyíregyházi Kelet-Magyarországnál és a miskolci Észak-Magyarországnál. Aligha véletlen, hogy napjainkban Inform Média Kft néven gyarapodott egy más országban megjelenő újsággal (az erdélyi Nagyváradon vásárolt egy magyar és egy román nyelvű napilapot). De újságot vásárolt még egy délfrancia, nizzai médiacég is, a Délmagyarországot és annak megyei változatát, a Délvilágot Szegeden. Egy nemrégiben elhunyt angol lord, a Magyarországon történelmi

nevű Rothermere pedig a Kisalföldet magánosította Győrött. Az egymástól távoli szerkesztőségeket azért érdemes együtt említeni, mert 2000 augusztusában a brit befektető megvásárolta a két szegedi újságot is. Igaz, nemcsak a francia tulajdonostól, hanem a német Bertelsmanntól is, amely a kilencvenes évek közepén lépett kapcsolatba a Délmagyarország addigi menedzsmentjével. A Springer-cég legnagyobb vetélytársa, a szintén németországi Bertelsmann kezdetben nem kért részt a megyei lapok magánosításából. A rendszerváltást követően csak a Népszabadságot vásárolta meg, a vidéki Magyarországon némi fáziskéséssel, 1994 elejétől vett újságokat. Talán a „vett” nem is pontos kifejezés Szerencsésebb – 72 – volna az üzleti tranzakciót úgy körülírni, hogy elsősorban terjesztési okból kapcsolódott be a vidéki sajtóprivatizációba. Bonyolult jogi konstrukcióban kapcsolódott a már említett szegedi

újságokhoz, illetve a szolnoki Jászkun Krónikához, közreműködött Békéscsabán a Békés Megyei Nap és Egerben a Heves Megyei Nap megalapításában is. Eme utóbbi a Jászkun Krónikával együtt azért nem tekinthető glokális újságnak, mert 1999. február elsején megszűnt Pontosabban szólva, "beolvadt" a helyi konkurenciába, a Springer-birodalomhoz tartozó Heves Megyei Hírlapba, illetve az Új Néplapba. 2000 utolsó harmadára tehát kikristályosodott a vidéki sajtóprivatizáció folyamata. A német Springer és a német WAZ egységesítette magyarországi laphálózatát, az osztrák befektetőről kiderült, hogy tulajdonképpen német, a negyedik német befektető, a Bertelsmann pedig megvetette a lábát vidéken, majd miután megerősítette „zászlóshajója”, a Népszabadság terjesztési pozícióját, kivonult a vidéki sajtóból. A franciák eltűntek, az angolok viszont egyre hangsúlyosabban vannak jelen. S jelek utalnak arra is,

hogy a multinacionális cégek a magyarországi terjeszkedést korántsem tekintik elszigeteltnek. Cél: a még keletibb Európa 3. A glokális sajtóprivatizáció előnyei és hátrányai: A megyei lapok magánosítása kettős eredménnyel járt. Az eladó, vagyis az MSZP önös érdekeit szolgálta, hogy szétparcellázza a vidéki lapokat; sem a politikai ellenfeleit, sem a külföldi vevőket nem kecsegtette a monopólium lehetőségével. Ez a politikai racionalitást tükröző magatartás, bármennyire furcsának hat is, mára előnyös következménnyel járt a sajtószabadság szempontjából. Azzal, hogy a megyei sajtó több, ráadásul túlnyomórészt külföldi kézbe került, eltávolodott a politika hazai erőközpontjaitól, különösen a végrehajtó hatalomtól. Politikailag tehát kevésbé befolyásolható, mint az országos sajtó. A helyi újság ugyanis gazdasági befeketetés- – 73 – jelenség, a fővárosi újság viszont politikai

befektetés-jelenség. Ebből adódik a hátrányos következmény: a helyi lap munkatársa gazdaságilag ki van szolgáltatva a külföldi tulajdonosnak. Van még egy figyelemre méltó következménye a vidéki sajtóprivatizációnak, ezt azonban nem tartom sem előnynek, sem hátránynak. Sokkal inkább adottságnak A glokális újságok abban különböznek a túlnyomórészt szintén külföldi tulajdonban lévő budapesti napilapoktól, hogy nem tömbösödnek politikailag. Nem lehet őket egyik vagy másik világnézeti irányzathoz sorolni. Ennek külső és belső oka is van Külső oka az, hogy olyan sajtóbefektetők maradtak a vidéki színtéren, amelyek hagyományaikat az angolszász sajtóvilágból eredeztetik. Magukkal hozták, és kötelezővé tették az angol-amerikai polgári demokrácia két sarkalatos sajtótradícióját: az egyenlő távolságtartás elvét és az automatikus válaszadás jogát. Micsoda erőfeszítésébe kerülhetett egy vidéki

hírlapírónak a volt megyei pártlap szerkesztőségéből, hogy szinte sorra pontosan annyi esélyt adjon az egyik párt helyi képviselőjének, mint a másiknak. Szintén anekdotaszámba megy, de megint csak bizonyítható, hogy az egyik kelet-magyarországi szerkesztőségben azért csinált karriert egy szerkesztő, mert matematika szakos tanárként a nyomdában, lapzárta előtt szemmel is fel tudta mérni, hogy a kampányoló pártok közül melyik hány sort kapott. Ha ő volt az ügyeletes szerkesztő, akkor másnap a pártvezetők sosem tiltakoztak Innen, a rendszerváltás előtti beidegződésektől jutott el a volt megyei pártsajtó arra a szintre, hogy a többségi vélemény megjelentetése után immár automatikusan helyt ad a kisebbségi vélemény képviselőinek is. A glokális sajtó azért sem tömbösödik politikailag, mert a vidéki főszerkesztő igyekszik többféle publicistát foglalkoztatni. Minimum kettőt, egy szociálliberálist és egy

konzervatívot, ha húsz-harmincezer példányban jelenik meg az újság. És legalább – 74 – hármat, de inkább négyet, ha negyven-kilencvenezer példányban lát napvilágot. Ha szükséges, a baloldali, ha szükséges, a liberális jegyzetíró fogalmazza meg véleményét a megyei nyilvánosság számára, ugyanígy alkalomtól függ a Fideszhez vagy éppen a MIÉP-hez húzó publicista megszólalása is. A főszerkesztő pedig a különböző értékítéletek lappá szervezését tekinti politikai feladatának. Több mint egy évtizeddel a privatizáció után annak körvonalai is látszanak, hogy például a fiatal főszerkesztő irányította glokális műhelyekben kezdenek háttérbe szorulni a leplezetlenül politizáló jegyzetírók. Helyüket huszonéves publicisták veszik át, akik eleve távolságot tartanak a politikától, különösen a pártpolitikai küzdelmektől. Közreműködésük a tudósításban, legföljebb funkcionális (rövid, tényszerű)

interjúk készítésében merül ki. Valószínűleg így honosodik meg majd a hűvösebb, angolszász típusú újságírás a vidéki Magyarországon. 4. Érvényesülnek-e helyben a globális szempontok? A nyomtatott sajtó kilencvenes évekbeli gyakorlatában a glokalizáció négy következménnyel járt a vidéki Magyarországon. Az első: mindegyik külföldi befektetőnél előbb-utóbb napirendre került az alternatív terjesztés. A második: a nyomdakoncentráció óhatatlanul bekövetkezik A harmadik: a vidéki sajtóba beruházó külföldi vállalkozók igyekeznek minél több hirdetési bevételre szert tenni. A negyedik következmény: a laptulajdonosok fokról fokra próbálják meghonosítani a családi laptípust, amely már jól bevált a német (angolszász) nyelvterületen. 1992-ben terjesztési válság rázta meg a hazai sajtót. A Magyar Posta harminc százalékkal emelte a terjesztési díjakat, s ezt már nem tudták kigazdálkodni az újdonsült

tulajdonosok. Ha már pénzükbe kerül a magyarországi befektetés, akkor legalább hasznuk is legyen belőle - gondolták -, s egymástól függetlenül ugyan, de – 75 – egyaránt megkezdték kiépíteni az alternatív terjesztést. Az út nem volt zökkenőmentes, mindazonáltal mára oda jutottak, hogy már az úgynevezett országos lapok is megpróbálnak kapcsolódni egyik vagy másik vidéken meggyökeresedett külföldi sajtókonzorcium terjesztési hálózatához. Ha az egyetemi vagy főiskolai hallgatók nem értik a folyamatot, akkor úgy próbálom érzékelhetővé tenni, hogy elmesélem annak a balatoni falunak a terjesztési történetét, ahol a család szokott nyaralni. A megyei lapnak 143 előfizetője van a községben, ahonnan a férfiak reggelenként vagy kimennek a szőlőbe vagy bemennek a városba dolgozni. Fél hétkor megjelenik egy személyautó az iskolai pedellus háza előtt, és a sofőr letesz az eresz alá egy kötegnyi újságot. Egészen

pontosan 144 példányt, egy jut ugyanis a terjesztőnek. Aki a köteget ráhelyezi egy gumirádleres kézikocsira - amellyel ebéd után moslékot hoz az iskolakonyháról a disznóknak -, s fél óra alatt széthordja az újságokat. A helybéli férfiak pedig vihetik magukkal a szőlőbe vagy a gyárba az újságot. Miért fizetnének elő az országos lapokra, ha azokat csak délben viszi házhoz a postás? Egy számsor a terjesztési folyamat kiteljesedéséről. A példa dunántúli A Zalai Hírlapot 164 ezren olvassák a megyében, ahol a Népszabadságot nyolcezren, a Magyar Nemzetet 2490-en, a Magyar Hírlapot 707-en, a Népszavát pedig 507-en veszik kézbe. Az arányok a helyi újsághoz képest: öt, másfél, alig fél, illetve harmad százalék. Egy megyével közelebb a fővároshoz, a Naplót 194 ezren forgatják Veszprém vonzáskörzetében, ahol a Népszabadságot tizenegyezren, a Magyar Hírlapot háromezren, a Népszavát 2300-an, a Magyar Nemzetet kétezren

olvassák. Még a Népszabadság részesedése is csupán hat százalék a helyi napilaphoz képest. A Fejér Megyei Hírlapot 173 ezren kísérik figyelemmel Székesfehérvár vonzáskörzetében, ahol a Népszabadságot 19 ezren, a Magyar Hírlapot 4900-an, a – 76 – Magyar Nemzetet 4200-an, a Népszavát 2275-en vásárolják. Mindez tizenegy, illetve négy, három százalékot és másfél százalékot jelent, összesen tehát húsz százalékot a helyi újsághoz képest. Fejérben tehát a megyei napilapot ötször többen olvassák, mint az összes országos politikai napilapot együttvéve. Ahány megyei lap, annyi nyomda - ez jellemezte a Kádár-korszak sajtógyakorlatát. A megyei pártbizottság orgánuma a megyeszékhelyi nyomdában készült, a megyehatárok gátat szabtak a terjesztésnek is. Amint azonban a privatizáció nyomán a tizenkilenc újság tizenkilencnél jóval kevesebb kézbe került, az öt (illetve most már csak négy) külföldi

tulajdonos mindegyikében felötlött, hogy megéri-e neki új lapjait elmaradott nyomdákban külön-külön előállítani. Már Nyugat-Európában rájöttek, hogy ha egy régi nyomdát felújítanak és kibővítenek, illetve eleve új nyomdát építenek, akkor a lapelőállítás önköltsége jócskán csökkenthető. Nem egyszerre, de így kerül a felújított kecskeméti nyomdába a helybéli Petőfi Népén kívül a közeli Szolnokról az Új Néplap, a távolabbi Békéscsabáról a Békés Megyei Hírlap és az egészen távoli Tatabányáról a 24 Óra. A Springer-csoport másik bázisa a pécsi nyomda. Itt készül a helybéli Új Dunántúli Naplón kívül a Tolnai Népújság Szekszárdról és a Somogyi Hírlap Kaposvárról. A maradék két Springer-közeli újságot, a Nógrád Megyei Hírlapot és a Heves Megyei Hírlapot pedig az egri nyomdában készítik. A szintén németországi Westdeutsche Allgemeine Zeitungra és az osztrák-német Funk-csoportra még

jellemzőbb a nyomdakoncentráció; összes lapjukat egy-egy bázison nyomtatják. A miskolci Észak-Magyarországot, a nyíregyházi KeletMagyarországot és a debreceni Hajdú-Bihari Naplót a debreceni nyomdában, az immár öt WAZ-lapot pedig - tehát a Zalai Hírlapot, a Vas Népét, a Fejér Megyei Hírlapot, a Dunaújvárosi Hírlapot és természetesen a helybéli Naplót - a veszprémi – 77 – nyomdában. S hogy teljes legyen a kép, az angol tulajdonú Kisalföldnek új nyomdája van Győrött, itt készítik a saját tulajdonában lévő Budapest Sun-t és bármunkában a legnagyobb példányszámú magyar napilapot, a Metrót is. A nyomdakoncentrációból két jelenség következik. Az egyik kedvezőtlen a külföldi tulajdonosok és kedvező a magyar tulajdonú lapok szempontjából. Ha mondjuk, a komáromi nyomdából átirányítják a kecskemétibe a tatabányai 24 Órát, akkor a hoppon maradt helybéli nyomdatulajdonos - kihasználandó a kapacitást -

megalapítja a maga napilapját. Példánknál maradva a Komárom-Esztergom Megyei Hírlapot Ezért aztán egy globális jelenség, a nyomdakoncentráció az adott megyében akaratlanul is létrehozza a maga lokális konkurenciáját. Ugyanez a mozzanat hamarosan megismétlődhet más magyarországi városokban is. A másik következmény paradox módon a éppen a konkurenciát szünteti meg. A Westdeutsche Allgemeine Zeitung Veszprém megyei gyakorlatát jellemzi, hogy magyarországi kiadóvállalata, a Pannon Lapok Társasága megvásárolta a Balaton környéki városok eredetileg önkormányzati tulajdonú hetilapjait. S ami ezzel egyet jelent: egy kézbe összpontosította a tájegységen megjelenő újságok hirdetési bevételeit, ráadásul kivétel nélkül mindegyik lapot átvitte a veszprémi nyomdába. Ráadásul betört a szomszédos Győr-Sopron megyébe, konkurenciát támasztva a legnagyobb példányszámú vidéki napilapnak, a Kisalföldnek is. A glokális sajtó

magyarországi ellentmondása tehát az, hogy elkeseredett harc dúl a monopóliumért, illetve a monopólium megszüntetéséért. Van olyan külföldi cég, amely a maga "felségterületén" nem tűri, a másik cég holdudvarában viszont előszeretettel teremti meg a konkurenciát. A nyomdakoncentrációból adódik még egy látszólag mellékes következmény. Ahhoz, hogy a különböző szerkesztőségek gyorsan juttathassák el a másnapi újság anyagát a – 78 – nyomdába, ki kell építeni az információtovábbítás digitalizált rendszerét. Ennek eredménye az intranet, vagyis a hálózaton belüli információk összegyűjtése. Innen már csak egy lépés - noha időben jókora lépés - az internet. Nem véletlen, hogy a Springer-hálózat internetfilozófiáját és online-gyakorlatát a pécsi nyomdával egybeépített szerkesztőségben dolgozták ki. Az sem véletlen, hogy a Funk-lapok merőben eltérő, de hasonlóképpen hatékony

internetfilozófiáját és -gyakorlatát pedig Debrecenben. Ezzel később részletesen is foglalkozunk Ami pedig a glokalizáció harmadik következményét illeti, a külföldi tulajdonban lévő megyei napilap a hirdetési bevétel szempontjából a pitiánerség és a nagyvonalúság ötvözete. Ha van elég hirdetés benne - mint például a gazdag multinacionális vállalkozásoktól hemzsegő Nyugat-Magyarország lapjában, a Kisalföldben -, akkor vastag az újság. Jut elég hely az újságírói műfajoknak is Ha nincs benne elég hirdetés, mert kicsi a megye, netán elmaradott a térség és szegények a vállalkozások, akkor legföljebb nyolc oldalon jelenik meg, ebből is két-három oldal a központi anyag. Beszűkülnek tehát az újságírók lehetőségei Sajnos és szerencsére a gyakorlatban másként fest a helyzet. Mint tudjuk, angol tulajdonban van a legnagyobb példányszámú és legvastagabb vidéki napilap, a győri Kisalföld. Noha bevételeiből telne

rá, egy csaknem tíz éven át teljhatalmú kiadóigazgató "jóvoltából" mégis kiveszett belőle a publicisztika, a jegyzet, alig olvashattunk benne névvel aláírt cikket. (Utódja alatt megváltozott a helyzet) A szomszédos megye, Komárom-Esztergom jóval kisebb Győr-Sopronnál, a 24 Óra megyebéli konkurenciával is küszködik, hirdetési bevétele töredéke a Kisalföldének, mégsem szenvednek csorbát az újságírók és a műfajok. Sok múlik tehát a külföldi tulajdonos által kiválasztott vezető személyiségén. – 79 – A magyar sajtó egyik legérdekesebb fejleménye, hogy évente a napilapok mintegy 25 milliárd forintnyi hirdetési bevételéből egyre több illeti meg a glokális újságokat. Az első tíz között például öt megyei lap is található. Első helyen természetesen a Népszabadság van, ám másfélmilliárd fölötti summával az élmezőnyben foglal helyet a Kisalföld. Egymilliárd körül jár a Zalai Hírlap, az Új

Dunántúli Napló, a Petőfi Népe és a Délmagyarország-Délvilág is. A kérdés nem az, amit a globalizációt ellenző politikusok és publicisták szoktak megfogalmazni, hogy a laptulajdonosok mennyit utalnak át külföldi folyószámlájukra a nyereségből. Van ugyan nyereség, az alternatív terjesztés, a nyomdakorszerűsítés és -építés azonban pénzbe került, csakúgy, mint a szerkesztőségi technika fejlesztése, nem szólva az online internet-rendszerről. A kérdés inkább az, hogy a globálisan kezelt gazdasági szempontok nem telepednek-e rá a helyi újságírókra és az olvasókra. Amennyire egységes, mert Nyugat-Európában már kikristályosodott a különböző helyekről érkezett sajtóbefektetők gazdasági gyakorlata, a családi lapkoncepciót annyira különbözőképpen ültetik át a vidéki Magyarországra. Maga a családi lap azt jelenti, hogy a kelleténél jobban ne borzoljuk az olvasók idegeit, ne sulykoljuk az összefüggéseket, inkább

az információkkal, semmint az elemzésekkel traktáljuk a helyi érdeklődőket. Legyen sok sport az újságban, a helyi híranyag oldalakat kapjon, a nőket színészinterjú, hátgerinctorna-leírás és fogyókúra-recept vonzza. A glokális lapot egyaránt forgathassa tehát a gyerek, szülő és nagyszülő is. Az efféle felfogás nem ütközik a magyar sajtóhagyományokkal. Sok megyei lapra még a nagypapa fizetett elő rá, a negyvenes évektől kezdve, azóta járatja a család. A családi laptípust a legkiegyensúlyozottabban, vagy ha úgy tetszik: legmagyarosabban a Westdeutsche Allgemeine Zeitung valósítja meg. A dunántúli újságcsinálás keretei kötelezik ugyan az adott szerkesztőséget, azt azonban a főszerkesztőre bízzák – 80 – Essenből-Budapestről, hogy a kereteket miként tölti ki szakmai tartalommal. Ha a főszerkesztő nyereséges lapot csinál, akkor a maga belátása szerint alkalmazhatja az újságírókat és a műfajokat. A

legkevésbé kiegyensúlyozott, másként fogalmazva, a legkevésbé veszi figyelembe a magyar sajtóhagyományokat az osztrák Funk Verlag. Ügyes ötletek párosulnak a publicisztikai műfajok száműzésével. Van olyan lapja, amelyben nem jelenhet meg egy flekkesnél hosszabb írás. És van olyan lapja is, amelynek az élére másfél évig nem nevezett ki főszerkesztőt a bregenzi tulajdonos. Ez unikum a hazai sajtóban, mint ahogy az is, hogy ugyanebben az újságban csak elvétve van a harmadik oldalon vezércikk. Megjegyzendő, hogy maguk az Inform-lapok nem olyan rosszak, mint ahogy az iménti gondolatmenetből kisejlik, a PLT-lapok pedig nem olyan jók. Inkább csak a tendenciát jelzem. Azt, hogy a külföldi tulajdonosok hajlandók-e figyelembe venni annak az országnak a sajátosságait, amelynek magyar nyelvű olvasóiból profitot szeretnének kisajtolni. A Springer- és az angol tulajdonban lévő Kisalföld gyakorlata a magyarországi sajtóhagyományok

szempontjából kedvező és kedvezőtlen szélsőségek között mozog. 5. Teret hódít-e a regionális szemlélet? Érdemes emlékeztetni arra, hogy a globális egészet jelent, a lokális viszont részt. Ez nemcsak szemantikai ellentmondás, a hazai sajtógyakorlatból is következik. A glokális újságokban észrevehetően elválik egymástól a központi, budapesti szerkesztőségből küldött globális (világeseményt vagy országos információt tartalmazó) írás és a helyi szerkesztőségből származó lokális cikk. Némelyik laptestben még a tördelés is fölerősíti ezt; külön oldalon jelenik meg a központi összeállítás és külön oldalon a couleur locale, a helyi összeállítás. Hiányzik közülük a – 81 – kötőanyag, amitől hazai körülmények közepette is szervesülhetne a globális és a lokális. A kulcsszó a regionalizmus A régió latin kifejezés, a jelentése: táj, vidék, övezet. A regionális pedig "Valamilyen

tájegység, földrajzi térség bizonyos összefüggéseire vonatkozó folyamat." Termékeny képzettársításra ad lehetőséget a regionalizmus első és harmadik szótári jelentése is: "1. Egy szűkebb területre, vidékre, tájra korlátozódó, csupán ennek érdekeit képviselő felfogás.3 Táji sajátosságok jelentkezése irodalmi művekben" A regionális szemléletnek nálunk van múltja és jövője - például az erdélyi látásmód -, de ami a jelenét illeti, a részekből még nem rajzolódik ki hiteles egész. Mindazonáltal a mozaikokból sajátos alakzat kezd körvonalazódni. A rendszerváltást követő gazdasági átalakulás magával hozta a megye szerepváltozását. A közigazgatási keretek még változatlanok, de az évszázadokon át szilárdnak hitt (vár)megyerendszer pozíciói már gyengülnek. A régiók létrehozása nemcsak azért van napirenden, mert tetemes Phare-segélyeket megyék eleve nem kaphatnak az Európai

Uniótól. A külső kényszer, de a belső gazdasági fejlődés is szükségessé teszi a regionális gondolkodást. Ez a hazai sajtó gyakorlatában azt jelenti, hogy a nem hivatalos, de többé-kevésbé körülhatárolható régióban már most vezető szerepre tett szert a legéletképesebb napilap. Az ezredforduló után egyre nyilvánvalóbb, hogy például a százezer példányhoz közeledő Kisalföldnek központi szerepe lesz Nyugat-Dunántúlon. Bár alighanem végig kell harcolni azt a folyamatot, amelyben az angol tulajdonú Kisalföld próbálja majd elismertetni kétségtelen elsőbbségét a szomszédos megyékben berendezkedett németországi cégek, a Springer és Westdeutsche Allgemeine Zeitung lapjaival szemben. Egyértelműbb a helyzet Dél-Dunántúlon, ahol a pécsi napilap kerülhet előnyös helyzetbe. A sajtóprivatizáció fejleményei folytán ugyanis Tolnában, – 82 – Baranyában és Somogyban a Springer vetette meg a lábát. A tulajdonlási

szempontból egynemű közegben könnyebben alakulhat ki a glokális újsághálózat. Ezt felső szinten valószínűleg egyetlen regionális napilap jellemzi majd, középső szintén két-három városi napilap, harmadik szinten pedig tizenöt-húsz városi hetilap. A megyehatárok megszűnésével az egész régióban terjeszthető lesz majd az Új Dunántúli Napló. Egyszersmind szükségtelenné válik, hogy a Somogyi Hírlap a volt Somogy megyét, illetve a Tolnai Népújság az egykori Tolna megyét lássa el cikkekkel. A Somogyi Hírlap változatlanul napilapként kecsegteti majd olvasnivalóval a kaposváriakat és a környékbelieket. A Tolnai Népújság pedig a szekszárdi agglomerációt szolgálja majd, változatlanul napilapként. Egy szinttel lejjebb lesz majd a régióbeli hetilapok többé-kevésbé egységes rendszere, Csurgótól és Barcstól Marcalin, Siófokon, Dombóváron, Bonyhádon, Pakson, Tolnán, Bátaszéken, Komlón, Szigetváron és Siklóson

át egészen Mohácsig. A regionális laphálózat agy- és technikai központja természetszerűleg a pécsi nyomdával egybeépített új szerkesztőségi székházban lehet. A regionális sajtó lehetőségeiről fenntartásokat is olvashatni. A média és a rendszerváltás című tanácskozáson mondta Balai F. István kecskeméti újságíró egy reményteljesen indult, majd kudarcba fulladt nyugat-magyarországi hetilapról: "A Tér-Kép azért is szűnt meg, mert regionális lap akart lenni. Márpedig Magyarországon nincs regionális tudat, így olvasó sem." Horvát János tévériporter pedig interjúban fejtegeti, hogy "Egy megyei lap alapvetően nem regionális lap, ám nincs kizárva, hogy azzá váljon. Nálunk az embereket még nem a regionális dolgok, hanem a helyi témák érdeklik, meg az, hogy mi történik a fővárosban." Nem vonom kétségbe a megállapításokat, csak éppen finomítani szeretném őket. – 83 – A Tér-Kép fiatal és

független magyar újságírók szombathelyi kísérlete volt a kilencvenes évek elején. Nem az elképzelés hibádzott, hanem a tőke A tőkebefektetés ugyanis napilapokra korlátozódott. Le kellett játszódnia egy szerves fejlődésnek, amelyben előbb-utóbb bekövetkezik a regionalitás térhódítása. Ráadásul nem biztos, hogy a vidéki olvasók szemléletéből eleve hiányzik a regionális látásmód. Azért szorul háttérbe, mert a saját újságjuk ritkán tudatosítja bennük a helyi és az országos közti regionális átmenetet. Pedig ebben az összefüggésben a regionalizmus a nyitást, Nyugat-Európát, az Európai Uniót jelenti, a provincializmus pedig a bezárkózást. A kivételek közé tartozik az, amire már utaltam: a Pannon Lapok megvásárolta a Veszprém megyei városok önkormányzati újságjait. Ez még akkor is érdekes fejlemény, ha a megyei napilap, a Napló és a városi hetilapok között egyelőre csak gazdasági-hirdetési kapcsolat jött

létre. Az újságíró-szakmai kapcsolat kialakítása várat még magára, de nem sokáig, mert ugyanez a tulajdonos, a Westdeutsche Allgemeine Zeitung kísérletezik az úgynevezett mutációs rendszer meghonosításával is. A Dunaújvárosi Hírlap lapteste legalább harmadrészben azonos a Fejér Megyei Hírlapéval, mi több: Székesfehérvárott arra készülnek, hogy Bicskén és Móron megteremtsék a mutációs szerkesztőség lehetőségét. Az elképzelés és a kezdeményezés szintjén tehát már létezik regionális felfogás a glokális sajtóban, a regionális szemlélet azonban akkor ver majd gyökeret a magyarországi közgondolkodásban, ha a táj(egység)i sajátosságok is megjelennek a régió újságjaiban. Ha a couleur locale, a helyi szín mellett a genius loci, a hely szellemisége is megnyilvánulhat a lapokban. Ez pedig újságírói vélemények nélkül, bizonyos műfajok korlátozása révén nem lehetséges. – 84 – Egy

példa. A német és osztrák gazdasági fejlődés egyik motorja a Duna A folyó felső szakaszán húsz kilométerenként ível át híd, megkönnyítendő a kapcsolatteremtést cégek és tájegységek között. A magyar határtól két Duna-híd átlagosan 85 kilométerre van egymástól. Ha a nemrégiben átadott esztergomi-párkányi után terítékre kerül a Csepel-sziget alatt vagy a Dunaújvárosnál építendő híd, akkor ez csak a "területileg illetékes" Dunaújvárosi Hírlap és a Fejér Megyei Hírlap számára téma. Holott létfontosságú volna Tolna, Baranya, talán még Somogy számára is. Csakhogy a szekszárdi, a pécsi és a kaposvári napilap "területileg nem illetékes", legföljebb hírt ad tehát a tervezési előkészületekről. De ha a szerves fejlődés nyomán létrejönne egy Dél-Dunántúlt behálózó újság, akkor a szekszárdi, pécsi és kaposvári újságírók is értelmezhetnék, hogy a régió számára mit jelentene

a híd. 6. Magyar nyelvű laphálózatok a határ két oldalán: Vajon az alternatív lapterjesztés, a nyomdakoncentráció, a hirdetési kereslet egységesítése, a mutációs rendszer kialakítása után mi rejlik még a külföldi sajtóvállalkozók páncélszekrényeiben? Aligha véletlenül harcolnak a magyarországi piacért, vállalva olykor a gazdasági veszteséget is. A külföldi befektetők hosszú távú elképzeléseket melengetnek Közép-Európa keletibb részén és Kelet-Európában. Nem abban érdekeltek, hogy Magyarországon nyereségesek legyenek - bár aligha tiltakoznak a bevételek ellen. Abban inkább, hogy Magyarország északi, keleti és déli határai mentén hídfőállásokat hozzanak létre. Az igazi piac Szlovákia, Ukrajna, Románia, Jugoszlávia és Horvátország. Légkondicionált tárgyalótermekben egyelőre csak a határon túli magyarlakta területek kerülnek szóba, de nincs messze az idő, amikor már szlovák, ukrán, román, szerb és

horvát nyelvű újságok megszerzésén is gondolkodnak majd. – 85 – Nem rökönyödnék meg, ha a huszonegyedik század tízes éveiben a délmagyarországi térséget feltehetően uraló Délmagyarország című szegedi napilap holdudvarában nemcsak a kecskeméti, a kiskunfélegyházi, a kiskunhalasi, a kiskőrösi, a kalocsai, a bajai, a bácsalmási, a kisteleki, a hódmezővásárhelyi, a szentesi, a csongrádi, az orosházi és a makói mutáció tűnne föl. Hanem a zombori, a szabadkai, az óbecsei, az adai, a bácskatopolyai, az újvidéki, a nagykikindai és a nagybecskereki magyar nyelvű hetilap is. Sőt, a Délmagyarország mutációs és hirdetési rendszerébe esetleg bekapcsolódnának a Temesvár és Arad környéki magyarlakta városok is. Mindez föltételezés, ha nem is légből kapott. A globális sajtóvállalkozások belső logikája, a lokális piac adottságai és az Európai Unió igényei azonban olyan glokális rendszert sejtetnek, amelyet az

előbbiekben megpróbáltam felvázolni. XII. A digitális sajtó (Az internet és a vidéki sajtó) Andy Grove 1997-ben az év embere lett, ebből az alkalomból beszédet mondott egy amerikai ünnepségen. Az Intel nevű számítástechnikai óriáscég egyébként magyar származású tulajdonosa, akit itthon még Gróf Andrásnak hívtak, kifejtette, hogy az internet korában a nyomtatott sajtónak befellegzett. A szakértelemmel párosult jövendölésre érdemes lesz néhány év múlva visszatérni, e sorok írója most csak annyit jegyez meg, hogy megsemmisítő próféciának a nyomtatott sajtó nem először van kitéve. Midőn az ötvenes évek elején Amerikában elterjedt a színes televízió, hasonlóképpen felkészült szakértők jövendölték, hogy a nyomtatott sajtó hamarosan eltűnik a süllyesztőben. Azóta az újságok száma megtízszereződött 1. Nálunk, vidéken: – 86 – A nyomtatott sajtó kutatójaként sem gondolom, persze, hogy ezúttal is az

újságok diadalmenetének leszünk a szemtanúi. Mindazonáltal a jelek arra utalnak, hogy a mérkőzés még nem dőlt el. Akad olyan felfogás, amely szerint az internet nem is annyira a nyomtatott, mint inkább az elektronikus sajtóra veszélyes. Mindenekelőtt a televízióra, mert az érdeklődők tőle veszik el a szörfölésre fordítandó időt. Ám ahhoz, hogy ez a felfogás igazolódjék vagy cáfoltassék, szintén évekre van szükség. Bizonyítékok híján maradjunk a tényeknél: az internet nálunk is fejlődésnek indult. A 2001-es népszámlálást kísérőjelenségeként huszonöt honlap hétezer előfizető körében, azaz a magyarországi internetezők egy százalékát faggatva tudakolta, milyen forrásból szerzik az információkat. L László János újságíró a Magyar Hírlap 2001 március 14-i számában így összegzi a tanulságot: „Az on-line újságok olvasása majdnem minden második megkérdezettre jellemző.” A tudósításból az is

kiderül, hogy a megkérdezettek közel fele fővárosi. De mi van a faggatottak másik felével? A Magyar Hírlap hasábjain néhány hónapja külön internet-rovat jelenik meg a hasábjain, jellemző módon a kulturális rovat helyén. Itt látott napvilágot egy érdekes sorozat, Informatikai alapismeretek kezdő felhasználóknak címmel. Szerzője szemlátomást szakember, ráadásul képes egyszerűen megfogalmazni a mondandóját. Bemutatta azokat a hírportálokat, amelyek újságokhoz kötődnek. Sorra vette az országos napilapokat, a gazdasági napi- és hetilapokat, a közéleti hetilapokat, sőt még a bulvárújságokat is. Vállalkozását akár példaértékűnek is nevezhetnők, ha nem „felejtette” volna ki a megyei sajtót. Holott tizennyolc megyében 2,7 millió ember olvassa a helyi napilapokat, 717.724 példányban Pedig érdemes lett volna kattintani a stand.eurowebhu-portálra Internetezési szempontból ugyanis az országos meg a megyei napilap között van

egy lényeges – 87 – különbség. Az országos újság szerkesztői válogatott cikkeket tesznek föl az internetre, okkal tartanak ugyanis attól, hogy ha szerdán este a képernyőn böngészhetjük a másnapi lapot, akkor csütörtökön reggel nem vesszük kézbe a kinyomtatott újságot. A helyi napilapot nem fenyegeti ez a veszély, hiszen eleve a megye határain belül reked. Az ország többi részéből legföljebb száz-kétszáz elszármazott és néhány tucat cég vagy szervezet, például multinacionális vállalkozások, minisztériumok vagy politikai pártok fizetnek elő rá. Ha tehát a szerkesztő a másnapi lapszámban olvasható írásokat, sőt akár még az apróhirdetéseket is föltéteti az internetre, akkor nemhogy csökkentené, hanem éppenséggel növeli az újság esélyeit. Kár, hogy ez a nyilvánvaló összefüggés el sem hatol a cikksorozat-szerző tudatáig. Neki a helyi újságok mindössze két gondolatjel közé zárt félmondatot

érnek: „A nagyobb politikai és gazdasági napilapok - és egyre több megyei újság - ma már elmondhatják magukról, hogy az átvett anyagok mellett önálló tartalommal is rendelkező, akár naponta többször frissülő weboldalt üzemeltetnek.” Amiben, persze, igaza van, csupán az a baj, hogy elfelejt kitérni a részletekre. Bizonyos mértékig még magyarázható is, hogy egy Budapesten élő értelmiségi nem ismeri a megyei napilapokat. Ha lenne hozzájuk kedve, akkor is nehéz volna járatni őket, a posta ugyanis többet kér házhoz szállításukért, mint amennyi az előfizetésük. (Egy példa 2001. március 7-éről: a pécsi Új Dunántúli Napló negyedéves előfizetése bruttó 3.135 forintba kerül, a postaköltség bruttó 4091 forintba) Megszállottnak vagy tehetősnek kell lenni ahhoz, hogy valaki járassa mind a huszonegy megyei napilapot, ráadásul úgy, hogy egy nappal később kapja meg őket. Az internetet viszont éppen arra találták ki, hogy

akár fél nappal a megjelenés előtt nézzük át azt a vidéki újságot, amelyhez lokálpatriotizmus vagy üzleti ok miatt ragaszkodunk. Ha ez a szempont – 88 – nem fér bele egy számítástechnikai szakember látószögébe, akkor bizony baj van a szemléletével. 2. Az újsághoz kapcsolódó internetezés előfeltételei: A Rákosi-korszakban „papírhiányra” hivatkozva több száz újságot szüntettek meg Magyarországon. Kialakult az egy megye-egy napilap gyakorlata, ez örökült át a Kádár-korszakba is. S noha a nyolcvanas évek közepétől új szerkesztőségek jöttek létre, az igazi áttörés csak a politikai rendszerváltás idején következett be. Az állami tulajdonban lévő megyei napilapok kezelője, az MSZP külföldi sajtóbefektetőknek adta el az újságokat. Az új tulajdonosok első lépésként technikailag korszerűsítették, s ami ezzel egyet jelent: számítógépekkel látták el a szerkesztőségeket. Második lépésként, nem kis

mértékben a Magyar Posta ügyetlen üzletpolitikája következtében, létrehozták egy-egy megyei lap saját terjesztési hálózatát. A harmadik lépés témánk szempontjából sorsdöntő jelentőségű, ez pedig a nyomdakoncentráció volt. A külföldi befektetők korszerűsítették egyik-másik nyomdájukat vagy egyenesen újat építettek, hogy technikailag megerősített lapjaikat kisebb önköltséggel állítsák elő. A kilencvenes évek közepén így került a Springer-konszern gondozásában lévő pécsi nyomdába a helybéli Új Dunántúli Napló mellett a szekszárdi Tolnai Népújság és a kaposvári Somogyi Hírlap. A szintén Springer-hálózatot kiszolgáló kecskeméti nyomdába így került a helybéli Petőfi Népe mellett a közelből, Szolnokról az Új Néplap, a jóval távolabbi Békéscsabáról a Békés Megyei Hírlap, s a még távolabbi Észak-Dunántúlról a tatabányai 24 Óra. A Springernek van még egy vidéki nyomdája, az egri, ebben

készítik a helybéli Heves Megyei Hírlapot és a salgótarjáni Nógrád Megyei Hírlapot. Ugyanez a jelenség játszódott le Debrecenben és Veszprémben is. Az osztrák Funk Verlag szintén korszerűsítette a debreceni nyomdát, hogy a helybéli Hajdú-Bihari – 89 – Naplón kívül oda vihesse a nyíregyházi Kelet-Magyarországot és a miskolci ÉszakMagyarországot. A német Westdeutsche Allgemeine Zeitung pedig immár Veszprémben nyomatja a helybéli Naplón kívül a zalaegerszegi Zalai Hírlapot, a szombathelyi Vas Népét, a székesfehérvári Fejér Megyei Hírlapot és a Dunaújvárosi Hírlapot. S bár az angol sajtóbefektetők csupán Győrött vásároltak megyei napilapot, ők is korszerűsítették a nyomdát. A franciák hasonlóképpen cselekedtek Szegeden A vidéki Magyarországon megtelepedett sajtóbefektetők tehát egymástól függetlenül, de egyaránt megteremtették az internet egyik legfontosabb előfeltételét. Elvégre a közelitávoli

megyeszékhelyekről csak úgy lehetett a megszerkesztett újságot gyorsan eljuttatni a nyomdába, ha digitális technikával „lövik át” az információkat. Erre alkalmas az intranet, a digitális információk belső hálózata. Innen már csak egy lépés a felismerés, hogy a nyomdai számítógépközpontba érkezett információkat másra is föl lehetne használni; nemcsak arra, hogy megjelenjenek a másnapi újságban. Ahhoz azonban, hogy a felismerésből internet-rendszer, sőt onlineújság legyen, még két belső és egy külső előfeltételre van szükség A második belső előfeltétel az, hogy szerves kapcsolat alakuljon ki a szerkesztőség-nyomda és a helyi felsőoktatási intézmény között. Ez azt jelenti, hogy a számítástechnikával nehezen barátkozó újságírók helyébe frissen diplomázottakat kell(ene) hozni, olyan pályakezdő munkatársakat, akik otthonosan helyezkednek el a szövegszerkesztő előtt, uram bocsá’, még a cikkeket is be

tudják tördelni a képernyőn megjelenő újságoldalba. S az sem árt, ha a nyomdában sikerül hasznosítani az egyetem számítógép-kultúráját. Továbbá - és ez a harmadik belső előfeltétel - ki kellett böjtölni, hogy az idősebb évjáratú főszerkesztő, illetve nyomdaigazgató, aki végigcsinálta a sajtóprivatizációt és az azt követő technikai fejlesztést, átadja a helyét egy-egy harminc körüli – 90 – szakembernek. Összefoglalva tehát, a nyomdakoncentráció, az egyetemmel való szerves kapcsolat és a fiatal menedzser nélkül szóba sem jöhet az internet kiépítése. Van, persze, egy külső előfeltétel is. Nevezetesen az, hogy a hamburgi, esseni, bregenzi, londoni vagy nizzai sajtóbefektető szintén akarja a szerkesztőségi onlinerendszer kialakítását. Nézzük meg, hogy ezek a feltételek miként valósultak meg az egyes befektetők magyarországi felségterületén! 3. A pécsi kísérlet, avagy az internet-rendszer

középpontjában az újságszerkesztőség Talán leginkább Pécsett adódott lehetőség a fejlesztésre. A dél-dunántúli nagyvárosban lévő nyomda ugyanis korszerűbb, mint a szintén Springer-lapokat előállító kecskeméti. A mellette felhúzott épületet pedig eleve szerkesztőségi célra tervezték, ilyenformán eleget tesz a huszonegyedik század technikai kívánalmainak. Ugyancsak Pécsett található egy több évtizedes hagyományú egyetem, amelyen van média-szakos képzés is. Bár a tanszék magán viseli egy kommunikációelméleti szakember személyiségjegyeit, a végzettek közül nem egy akad, aki a gyakorlati újságírásban és -szerkesztésben is tehetségesnek bizonyult. Ráadásul van egy egyetemi újság, a szemtelen hangnemével a Magyar Narancsra emlékeztető Pécsi Campus