Történelem | Középiskola » Károly Róbert uralkodása, belpolitika, kormányzati rendszer, gazdaság

Károly Róbert uralkodása, belpolitika, kormányzati rendszer, gazdaság Károly Róbert (uralkodott: 1308-1342) Magyarország első nem Árpád-házi királya, mégis az ország középkori történelmének egyik legnagyobb uralkodója volt. Trónigényét az V István királyhoz fűződő rokoni kapcsolatára alapozta; nagyapja, II. Anjou Károly nápolyi király István lányával kötött házasságot. Apja, Martell Károly herceg még sikertelenül formált igényt a magyar trónra. III. András halálával 1301-ben kihalt az Árpád-ház, Károly Róbert még ebben az évben partra szállt Dalmáciában, majd Esztergomban (nem a Szent Koronával) királlyá koronáztatta magát. Uralkodásának kezdeti éveiben meg kellett küzdenie az V Vencel, majd Wittelsbach Ottó személyében állított ellenjelöltekkel. 1310-ben, harmadszorra tudja a magyar szertartásrendnek megfelelően megkoronáztatnia magát. 1311 és ’23 között felszámolja a súlyos tehertételként

örökölt belpolitikai problémát, a kiskirályok hatalmát. Uralkodásának második fele már a szervezőmunka jegyében telik. 1314-ben kezdi meg az államigazgatási rendszer reformját. Teljesen lecseréli a régi, megbízhatatlan tisztségviselőket, új vezetőket nevez ki: Szécsényi Tamás Erdély vajdája, Nehcsey Demeter tárnokmesteri, Drugeth Fülöp nádori méltóságot kap. A behódoló kiskirályok híveit is beveszi a kormányzati rendszerbe, tisztséget kapnak az Újlaki, Szécsi és Laczkfy családok tagjai. Tanulva Árpád-házi elődei hibáiból, nem ad híveinek megyényi nagyságú birtokokat. A Honor-rendszer bevezetésével szolgálati birtokokat alakít ki, a kedvezményezett csak a tisztség betöltésének ideje alatt rendelkezik a birtok jövedelme felett; megakadályozva így újabb hatalmi központok létrejöttét. Országgyűlést nem hív össze uralkodása alatt, csak a Király Tanács segíti a kormányzásban. A hatalom gyakorlása csak szűk

körben marad; erős központi hatalom alakul ki. A Királyi Tanácsba a legfontosabb tisztségeket betöltő nemeseket hívja meg. Tagjai: a Nádor, a király teljes jogú helyettese; az Országbíró; a Tárnokmester, az ország pénzügyi vezetője; Erdély vajdája; a Délvidék bánjai; és a legfontosabb vármegyék, Pozsony és Temes megyék főispánjai. A stabilizált központi hatalom lehetőséget ad Károly Róbertnek, hogy kisebb haderők vezetését közvetlenül a főurakra bízza. Hivatalossá és kötelezővé teszi a vezető tisztségviselők számára a magánhadsereg tartását és vezetését. Az ún zászlósurak a honorbirtokaik jövedelméből tartják fenn saját, banderiális hadseregüket A vármegyei banderiális hadseregek a nem familiáris nemesek tagjaiból állítják ki. A király maga is rendelkezik bandériummal, az udvari lovagsággal. Szintén a belpolitikai stabilitásra alapozva Károly Róbert jelentős gazdasági reformokat léptet életbe.

1325-ben pénzügyi reformot hajt végre; a firenzei fiorino átvételével a forint lesz Magyarország új fizetőeszköze. A pénzverésre és forgalomba hozatalára 10 királyi kamarát állítanak fel. Az új pénznem 4 gramm 24 karátos aranyat tartalmaz, így azonnal Európa legértékesebb fizetőeszközévé válik. A forint váltópénzeként megjelenik a réz-ezüst ötvözetű dénár. Azonban a nagyértékű pénz kibocsátásával jelentősen megnő a felhasznált arany mennyisége; ezt a problémát a teljes gazdasági rendszer átalakításával oldják meg. A király a jövedelmét a regálékra, az uralkodó kereskedelmi monopóliumaira alapozza. Ezek közül kiemelkedik a nemesfémbányászat; elsősorban az erdélyi bányavidékeknek köszönhetően Magyarország Európa első számú arany-kitermelője, és második az ezüstbányászatban. Eddig a nemesfémbányászat uralkodói monopólium volt; ha egy nemesi birtokon érclelőhelyet fedeztek fel, akkor a

birtokot az udvar kisajátította, és egy bányavárost megbízva kezdte meg a kitermelést. Az 1327-ben életbe lépő új rendszer szerint kizárólag a nemesfémkereskedelem számít királyi monopóliumnak, a bányászat nem Nemesek is folytathatnak nemesfém-bányászatot; a nyers fém 2/3-a adó formájában a királyé, maradékát az udvar megveszi. Így a király érdekelté teszi a nemeseket a bányászat fellendítésében, ami jelentős bevételeket hoz a központi kincstárnak is. Átalakul a jobbágyok adózási rendszer is. A kapuadó (vagy portális adó) bevezetésével megjelenik az első kötelező állam adó. A törvény szerint adót kell fizetni minden olyan kapu után, melyen egy szekér átfér; tehát a jobbágytelket teszik mag az adózás mértékegységének. A sikeres közigazgatási, hadügyi és gazdasági reformok után Magyarország jelentős európai nagyhatalommá válik; ez szükségessé teszi a külpolitika helyzet rendezését. Károly Róbert

külpolitikájának két kulcsterülete a Balkán-félsziget és Közép-Európa. A kiskirályok okozta belpolitikai megosztottság miatt Magyarország valamennyi balkáni hadállása elveszik. Havasalföld függetleníti magát, Horvátország 1326-ban elszakad, Velence pedig 1329-ben kinyilvánítja a Dalmácia feletti védnökségét. 1330-ban király büntetőhadjáratot vezet a Havasalföld ellen, de katasztrofális vereséget szenved. Ezzel kudarcba fullad Károly Róbert teljes Balkán-politikája. Külpolitikai eredményeket csak Közép-Európában ér; azonban jelentős sikerrel. KözépEurópa ekkor négy, megközelítőleg egyenlő erős királyságból áll; Ausztria a Habsburg császárok családi birtoka, Csehország a Luxemburgok uralkodása alatt fénykorát éli, Lengyelországban végéhez közeledik a Piast-korszak, Magyarország pedig a térség stabilizáló hatalmává válik. Azonban Közép-Európa politikai viszonyait átláthatatlanná teszi az országok

között feszülő számtalan ellentét. A Luxemburg dinasztia igényt tart a lengyel trónra, Lengyelország pedig a cseh korona uralma alá kerülő volt tartományát, Sziléziát szeretné visszaszerezni. Magyarország és Csehország viszonyát III Vencel 1305-ös trónszerzési kísérlete terheli. Ausztriával pedig mindhárom ország szemben áll, a Habsburgok terjeszkedésének veszélye állandóan fenáll. Károly Róbert egész Európában példa nélkül álló módon rendezi a térség konfliktusait. 1335re meghirdeti a Visegrádi Királytalálkozót; meghívva a cseh és lengyel uralkodót Kibékíti a Luxemburg és Piast házakat, mindkét fél lemond követeléséről. Csehország és Magyarország között gazdasági szerződés születik, ennek értelmében lebontják a cseh-magyar vámhatárt. Hazánk és Lengyelország viszonyát pedig még 1320-ban dinasztikus házassággal rendezi, feleségül veszi I. Ulászló lányát, Erzsébetet Így egy stabil hármas

szövetség jön létre, mely ellensúlyozza a Habsburgok terjeszkedési törekvéseit. 1339-ben tovább Károly Róbert tovább közeledik Lengyelországhoz, I. Kázmérral megköti az Anjou-Piast örökösödési szerződést Ennek értelmében, ha Kázmér fiú utód nélkül hal meg, Károly Róbert örökli a lengyel trónt. Fia, Lajos pedig hadjáratot vezet a lengyelek oldalán a Litvánia és a Német Lovagrend ellen. Károly Róbert életművének egyetlen befejezetlen része a magyar-nápolyi viszony. Mint II. Károly nápolyi király unokája, igényt tart a nápolyi trónra Azonban V Kelemen pápa, egy Anjou-gyűrű kialakulásától tart Itálya körül. Kihasználva a Nápoly feletti pápai hűbériséget, kötelezi II. Károlyt, hogy zárja ki Martell Károly utódait az örökösödésből Károly Róbert trónra juttatja kisebbik fiát, de halála után Endrét nápolyi felesége megöleti. Idősebb fia, Lajos két büntetőhadjáratot vezet Nápoly ellen, de a trónt

nem tudja megszerezni. Lajos a belügyekben sikeresen folytatja apja politikáját