Történelem | Középiskola » Válság és föllendülés Nyugaton a korai középkorban

Válság és föllendülés Nyugaton a korai középkorban A NAGY VISSZAESÉS Már a Római Birodalom fennállásának utolsó századában megfigyelhettük az árutermelés visszaszorulását, a piac beszűkülését. Ennek legfőbb oka a rabszolgamunkát felváltó colonusrendszer térhódítása volt. Kevesebb élelmiszer és egyéb áru cserélt gazdát, önellátó nagybirtokok jöttek létre, a városok szerepe csökkent. A hanyatlást elmélyítették a birodalom szétesésével együtt jelentkező csapások: a pestis, a barbár betörések, melyek a városokat szinte teljesen elpusztították. A Nyugat önellátó nagybirtokok halmazára esett szét. Ezeket uradalmaknak nevezzük, és a gazdasági funkcióik mellett igazgatási, bíráskodási szerepük is volt. A helyi kereskedelem megszűnt, s csak a luxuscikkek távolsági forgalma maradt meg. A FELLENDÜLÉS KEZDETE - ÚJ ESZKÖZÖK, ÚJ MÓDSZEREK Míg Európa déli részén továbra is a régi szántási technika maradt

az urakodó, ami csak a termőréteg felső részét túrta fel, amely így gyorsan kimerült, addig északon, a frankok földjén új eszközök és módszerek alakultak ki. Kezdetben itt az erdőirtással nyert területeket felszántották, s a föld kimerüléséig művelték (1030 év alatt következett be), majd más földeket fogtak termőre. Ez a talajváltó rendszer alacsony hozamú volt, s így csak kevés ember ellátását biztosította. A népvándorlás kori pusztító háborúk megszűnése s az élet normalizálódása a népesség gyors gyarapodását eredményezte. A népességnövekedés és a jobb élet utáni vágy rákényszerítette a földművelőket bizonyos, már az ókorban is ismert technikák és a nomádoktól átvett újítások alkalmazására. A fejlesztésben és az új módszerek elterjesztésében élen jártak a kolostorok. A termelési módszerek és eszközök fejlődni kezdtek Nyugat-Európában Az első állomás a kétnyomásos gazdálkodás

elterjedése volt. A termőföld felét bevetették, a másik felét pihentették, ugarnak hagyták, ahol az állatok legelhettek, és trágyájukkal megújították annak termőerejét. A háromnyomásos gazdálkodás esetén az ugar már csak a termőföld egyharmadát jelentette. a területet 3 részre osztották, egy rész ugar, egy rész tavaszi gabona, egy rész őszi gabona. Évente cserélődtek A föld ilyen arányú folyamatos kihasználása a régi eszközökkel már nem volt lehetséges. Döntő változást hozott az új, csoroszlyás, kormánylemezes, nehéz fordítóeke. Alkalmazásával a szántás mélyen feltörte a földet és meg is fordította, kicserélve az alsó pihent és a felső fáradt réteget. Az eszközzel munkaidőt is megtakarítottak, hiszen nem kellett keresztirányban is felszántani a földet. Jelentős volt a borona elterjedése, mely a szántás utáni föld lazításával segítette az elvetett magok kicsírázását. Az új eszközök azonban

nagyobb vonóerőt igényeltek. A nehézeke csak a fogatolás új módjával, a szügyhámmal együtt terjedhetett el. A hámot nem az állat nyakára, hanem a szügyére helyezték el, így az igaerő jelentősen növekedett. E jelentős változások növelték a termés mennyiségét. A IX-X századtól kezdve terményfelesleg jelent meg a mezőgazdasági termelőknél. Ám mire e fellendülés észrevehetővé vált, a helyi kereskedelem szinte teljesen elsorvadt. A távolsági kereskedelem e korban is jelentős maradt, különösen a Földközi-tenger arab és bizánci területeivel, ahol a gazdasági hanyatlás nem volt olyan látványos. Délre elsősorban rabszolgákat vittek, akiket a szláv területekről hurcoltak el. A fejlettebb vidékekre az ott hiányzó fál termékeit, a faszenet, kátrányt, viaszt s cserébe kelméket, fegyvereket, keleti fűszereket hoztak be. AZ ÚJ TÍPUSÚ VEZETŐ RÉTEG Mivel a hatalom alapja a földbirtok volt, az új előkelők a római

nagybirtokosokból, és a germán törzsfőkből, illetve azok fegyveres kíséretének tagjaiból alakultak ki. Az új arisztokrácia összetétele gyorsan változott A királyoka a rivális törzsfők birtokainak megszerzésével szilárdították meg uralmukat, mint a frankok esetében (Klodvig). A kormányzás biztosítása érdekében az újdonsült királyok kénytelenek voltak a frissen megszerzett birtokok jelentős részét híveik közt felosztani. Ugyanis az önellátás szintjén álló gazdaságokból nem lehetett elvonni a jövedelmeket, s ebből fizetett handsereget vagy hivatalszervezetet fenntartani. A gazdaságok kevés felesleget termeltek, s azt sem lehetett pénzzé tenni. Tehát az uralkodó rétg kialakulása is tükrözte a gazdaság széttagoltságát A fegyveres szolgálathoz kötött földet hűbérbirtoknak, feudumnak, míg a tulajdonosát hűbéresnek nevezték. E fogalomból szármzik a középkor egy jelentős időszakát takaró "hűbériség"

megjelölés, melyet neveznek korai feudalizmusnak. A hűbériség azonban csak Nyugat-Európára jellemző. A Karoling-korra általánossá vált a hűbéri eskü, melyben az adományozó és a hűbéres kölcsönös kötelességeikre tettek fogadalmat. A király által adományozott nagy földterületekből azok urai szintén kénytelenek voltak szolgálat fejében földeket átadni. Az uralkodói réteg ilyen fajta rendeződését hűbéri láncnak nevezzük. A JOBBÁGYSÁG KIALAKULÁSA A vezető réteg századok alatt formálódott. E folyamattal párhuzamosa jött létre a földet megmunkálók rétege, a jobbágyság, három társadalmi csoport, a korábbi rabszolgák, a colonusok és a szabad germán parasztok összeolvadásának eredményeként. A jobbágy ugyan csak birtokosa (használója) volt földjének, a teleknek, ám azt szabadon örökíthette sőt többnyire el is adhatta.(azaz a szokásjog szerint a jobbágytelkeket nem lehetett a földesúr saját kezelése alá

vonni). Ezért földje (telke) nagyságának arányában szolgáltatásokkal tartozott a föld tulajdonosának. Ez lehetett munka, robot (a földesúr saját kezelésében maradt földrészeknek /allódiumoknak a megművelése, szállítás,építkezés), termény (az évi termés egy része) és később, a pénzgazdálkodás kibotakozásakor pénz. A jobbágy helyzete a rabszolgáéhoz képest egyértelműen kedvező, de a jobbágyrendszer kialakulásával a colonus lehetőségei is javultak a birtokjogból fakadóan (örökítés). A szolgáltatások kényszerű vállalása azonban a germán fegyveres szabadok számára lesüllyedés volt. A szabad parasztokat, akik egyben harcosok is voltak, több tényező is szorította a függőségbe.Katonai szolgálattal tartoztak királyuknak, ráadássul a hadjáratokban maguknak kellett elátásukról és fegyverzetükről gondoskodniuk. a kenygel elterjedésével általánossá vált a nehézfegyveres lovasság elterjedése, aminek a

terheit az egyszerű szabadok nem tudták vállalni, inkább szabadságukról mondtak le és egy földesúrhoz szegődtek