Zene | Dalszövegek » Jézus Krisztus Szupersztár dalszöveg

CARL ORFF CARMINA BURANA XIII-XIV. századbeli versek a Kloster Benedictbeuer 112 lapos gyűjteményéből Pödör Ferenc fordítása Fortuna Imperatrix Mundi 1. O FORTUNA 2. FORTUNE PLANGO VULNERA I. PRIMO VERE 3. VERIS LETA FACIES 4. OMNIA SOL TEMPERAT 5. ECCE GRATUM 6. FLORET SILVA Uf dem anger 7. CHRAMER, GIP DIE VARWE MIR Reie 8. SWAZ HIE GAT UMBE 9. CHUME, CHUM GESELLE MIN 10. SWAZ HIE GAT UMBE 11. WERE DIU WERLT ALLE MIN II. IN TABERNA 12. ESTUANS INTERIUS 13. OLIM LACUS COLUERAM 14. EGO SUM ABBAS 15. IN TABERNA QUANDO SUMUS III. COUR DAMOURS 16. AMOR VOLAT UNDIQUE 17. DIES, NOX ET OMNIA 18. STETIT PUELLA 19. CIRCA MEA PECTORA 20. SI PUER CUM PUELLULA 21. VENI! 22. IN TRUTINA 23. TEMPUS EST IOCUNDUM 24. DULCISSIME Blanziflor Et Helena 25. AVE, FORMOSISSIMA Fortuna Imperatrix Mundi 26. O FORTUNA 1. O FORTUNA (Kórus) 1. O FORTUNA (Chorus) Ó, Fortúna, hűtlen Luna, állhatatlan, csalfa Hold! Olykor megversz, olykor kedvelsz, nem jut hozzám bú és gond, egyszer

látlak, eltűnsz másnap, borul le rám nagy sötét, elszáll minden kedvem, kincsem, bajt hoz rám csak föld és ég. Szörnyű sors ver, átkos sors ver, forgat, mint rút, nagy kerék. Balga végzet! Semmi így lett, amit adtál rég elénk. Hajdan szépen, vígan éltem, hűtlen Hold már fényt nem ád, kedvem, pénzem, mit nemrégen nékem adtál, mind elszállt. Tőled féltem, ez lett végem, kedved hozzám csalfa volt. Árván, félve hullok térdre: újra nagy légy, régi Hold! Ez a sorsunk: nyögve hordunk mindent, mit bús végzet ád, s bajban, jajban, síró dalban visszavárunk, Fortúnánk! l l O Fortuna velut luna statu variabilis, semper crescis aut decrescis; vita detestabilis nunc obdurat et tunc curat ludo mentis aciem, egestatem, potestatem dissolvit ut glaciem. Sors immanis et inanis, rota tu volubilis, status malus, vana salus semper dissolubilis, obumbrata et velata michi quoque niteris; nunc per ludum dorsum nudum fero tui sceleris. Sors salutis et

virtutis michi nunc contraria, est affectus et defectus semper in angaria. Hac in hora sine mora corde pulsum tangite; quod per sortem sternit fortem, mecum omnes plangite! l l 2. FORTUNE PLANGO VULNERA 2. FORTUNE PLANGO VULNERA Fortúna megcsalt, összetört, átkom utolérje. E hűtlen, rossz, csalfa nőt verje bosszúm érte. Mint két kedves együtt élt, úgy éltünk mi csendben. Fortune plango vulnera stillantibus ocellis quod sua michi munera subtrahit rebellis. Verum est, quod legitur, Míg velem volt, el nem ért semmi gond, baj engem. Fortúna mellett szép az út, könnyű sor az élet. szíve ha érted lángra gyúlt, rád hoz minden szépet. Ám ha egyszer másra néz, mást fog át a karja, rád tör menten minden vész, gyűlik baj a bajra. Fortúna mindig változó: csókja rövid álom. Hiába hívja őt a szó: újra sosem látom. Új kedvessel messze jár, azt is majd megúnja, állhatatlan kedve már azt is bajba húzza. l l fronte capillata, sed plerumque

sequitur Occasio calvata. In Fortune solio sederam elatus, prosperitatis vario flore coronatus; quicquid enim florui felix et beatus, nunc a summo corrui gloria privatus. Fortune rota volvitur: descendo minoratus; alter in altum tollitur; nimis exaltatus rex sedet in vertice caveat ruinam! nam sub axe legimus Hecubam reginam. l l 3. VERIS LETA FACIES 3. VERIS LETA FACIES Fényes arccal itt van ő már, a kedves Flóra. Tűnő télből újra jő, arcát nyújtja csókra. Tarka rétek bársonyán szép színeket ébreszt, új tavasz jön végre már, minden szívet feléleszt. Phoebus szórja szerteszét tüzét minden ajkra. Daltól hangos már a rét, víg az erdő vadja. Könnyű széltől zsong az éj, Zephyrusz tesz így jót: szívünk mélyén újra él, vár a szerelem, vár a csók. Énekszóval újra vár édes Phyloména. Lombos fákon, réten át távol szárnyal hangja. Boldog daltól zeng a lég, vidám hangja árad. Flóra, véled jó a lét, új szépségek várnak.

l l Veris leta facies mundo propinatur, hiemalis acies victa iam fugatur, in vestitu vario Flora principatur, nemorum dulcisono que cantu celebratur. Flore fusus gremio Phebus novo more risum dat, hac vario iam stipate flore. Zephyrus nectareo spirans in odore. Certatim pro bravio curramus in amore. Cytharizat cantico dulcis Philomena, flore rident vario prata iam serena, salit cetus avium silve per amena, chorus promit virgin iam gaudia millena. l l 4. OMNIA SOL TEMPERAT 4. OMNIA SOL TEMPERAT Jöjj, Nap fénye, melegíts, aranyszínű, tiszta, új életet telepíts, jókedvet hozz vissza. Várjuk, hogy majd te segítsz ismét könnyű sorsra, derült égből letekintsz boldogságot hozva. Tél adta a hideget, havat, jeget hintett. Szüntesse a Kikelet sűrű könnyeinket. Fázva sírunk teneked könyörögve, kérve: legyen végre melegebb, új nap, jöjj az égre! Űzd messze a hideget, sugaradat szórd rám, Omnia sol temperat purus et subtilis, novo mundo reserat faciem

Aprilis, ad amorem properat animus herilis et iocundis imperat deus puerilis. Rerum tanta novitas in solemni vere et veris auctoritas jubet nos gaudere; vias prebet solitas, et in tuo vere fides est et probitas tuum retinere. Ama me fideliter, fidem meam noto: hadd daloljam teneked vidám kedvű nótám. Hű fiad ha szereted, megadod, mit rég vár, de ha nem lesz melegebb, elpusztulok immár. l l de corde totaliter et ex mente tota sum presentialiter absens in remota, quisquis amat taliter, volvitur in rota. l l 5. ECCE GRATUM 5. ECCE GRATUM Ím, a drága Nap sugára fényét hinti szerteszét. Bíborszínben csillog minden, vár ránk erdő, tarka rét. Minden gondunk messze száll. Bimbó pattan, csók is csattan, minden vidám: jön a nyár. Fénytől éled minden élet, olvad gyorsan téli jég. Zord tél múlhat, mert már új Nap szórja lángját szerteszét. Tavasz jött a tél helyett. Ad az élet minden szépet, tűz a Nap a Föld felett. Dicsérjétek,

tiszteljétek, tőle árad ránk a fény. Vénusz küldte: gyúljon tűzre lángjától az ifjú vér. Szájunk forró csókra vár. Szellőszárnyon boldog álom minden szívhez eltalál. l l Ecce gratum et optatum Ver reducit gaudia, purpuratum floret pratum, Sol serenat omnia. Iamiam cedant tristia! Estas redit, nunc recedit Hyemis sevitia. Iam liquescit et decrescit grando, nix et cetera; bruma fugit, et iam sugit Ver Estatis ubera; illi mens est misera, qui nec vivit, nec lascivit sub Estatis dextera. Gloriantur et letantur in melle dulcedinis, qui conantur, ut utantur premio Cupidinis: simus jussu Cypridis gloriantes et letantes pares esse Paridis. l l 6. FLORET SILVA 6. FLORET SILVA Nyílik már a kis virág. Minden ág hűs árnyat ád. Rád várok, merre jársz, én kedves társam? Ott tovavágtat. Ó jaj, szívem hiába várhat. Nyílik már a lombos ág. Elvesztett társam, visszajöjj! Bimbót hord sok kis ág, száz rügy kipattan. Oly árva lettem már, jöjj vissza

gyorsan! Kár hivogatni vissza. Ó jaj, szívem hiába hívja. Floret silva nobilis floribus et foliis. Ubi est antiquus meus amicus? Hinc equitavit, eia, quis me amabit? Floret silva undique, nah min gesellen ist mir we. Gruonet der walt allenthalben, wa ist min geselle alse lange? Der ist geriten hinnen, o wi, wer sol mich minnen? l l l l 7. CHRAMER, GIP DIE VARWE MIR 7. CHRAMER, GIP DIE VARWE MIR Boltos, fess a számra szép kárminszínű rózsát. Este vár a kedvesem, nekem adja édes, forró csókját. Nézz már rám, ég a szám, ifjú szívem rád vár. Ifjak, lányok, asszonyok a szerelmet várják, és a földön mindenütt minden ember keresi a párját. Nézz már rám, ég a szám, ifjú szívem rád vár. l l Chramer, gip die varwe mir, die min wengel roete, damit ich die jungen man an ir dank der minnenliebe noete. Seht mich an, jungen man! lat mich iu gevallen! Minnet, tugentliche man, minnecliche frouwen! minne tuot iu hoch gemout unde lat iuch in hohen

eren schouwen Seht mich an jungen man! lat mich iu gevallen! Wol dir, werit, daz du bist also freudenriche! ich will dir sin undertan durch din liebe immer sicherliche. Seht mich an, jungen man! lat mich iu gevallen! l l 8. SWAZ HIE GAT UMBE 8. SWAZ HIE GAT UMBE Szép lányok járnak. Hej, valamennyi csudaszép! Kössük be a fejét mindnek még ezen a nyáron! l l Swaz hie gat umbe, daz sint alles megede, die wellent an man allen disen sumer gan! l l 9. CHUME, CHUM GESELLE MIN 9. CHUME, CHUM GESELLE MIN Jöjj, jöjj, jöjj én édesem, nézz rám, nézz rám kedvesen. Égő rózsa, rózsaszál, jöjj már, szívem úgy kíván. l l Chume, chum, geselle min, ih enbite harte din, ih enbite harte din, chume, chum, geselle min. Suzer rosenvarwer munt, chum un mache mich gesunt chum un mache mich gesunt, suzer rosenvarwer munt l l 10. SWAZ HIE GAT UMBE 10. SWAZ HIE GAT UMBE Szép lányok járnak. Swaz hie gat umbe, Hej, valamennyi csudaszép! Kössük be a fejét mindnek még

ezen a nyáron! l l daz sint alles megede, die wellent an man allen disen sumer gan! l l 11. WERE DIU WERLT ALLE MIN Hogyha Isten engemet Föld urává tenne meg, legfőbb dolgom az volna: Angliának királynőjét, hogy elkapjam egy csókra. l l 11. WERE DIU WERLT ALLE MIN Were diu werlt alle min von deme mere unze an den Rin des wolt ih mih darben, daz diu chunegin von Engellant lege an minen armen. l l 12. ESTUANS INTERIUS 12. ESTUANS INTERIUS Nagy haraggal szólok én, ég a tüze bennem. Rosszra fordul balga sors űz az életemben. Jó szerencse másra vár, mások vígan élnek, én meg, mint az őszi lomb: földre sújt a végzet. Kőoromra épített házak mindig állnak. Gyér homokra csak buták raknak néha házat. Balga az, ki Fortúnát választotta társnak, tőle várja jó sorát: része lesz a bánat. Űz a végzet, hajt a szél, csónakomra támad. Életemnek zord egén sötét felhők járnak. Nem szán engem a világ, nem tart senki számon, mindhiába

keresem, várom én a párom. Árva csónak, árva sors, hol jutsz boldog révhez? Fortúnával vándorolsz, életed majd szép lesz. Vénusz vár még ezután kinccsel, fénnyel téged, és Fortúna oldalán többé bú nem érhet. Boldog élet útja vár: ifjú szívvel járom. Messze száll el mind a bú: békességgel várom. Estuans interius ira vehementi in amaritudine loquor mee menti: factus de materia, cinis elementi similis sum folio, de quo ludunt venti. Cum sit enim proprium viro sapienti supra petram ponere sedem fundamenti, stultus ego comparor fluvio labenti, sub eodem tramite nunquam permanenti. Feror ego veluti sine nauta navis, ut per vias aeris vaga fertur avis; non me tenent vincula, non me tenet clavis, quero mihi similes et adiungor pravis. Mihi cordis gravitas res videtur gravis; iocis est amabilis dulciorque favis; quicquid Venus imperat, labor est suavis, que nunquam in cordibus habitat ignavis. Via lata gradior more iuventutis inplicor et vitiis immemor

virtutis, Fortúnával maradok, utam ő kísérje, tőle nyerjek pihenést, boldog sorsot végre. l l voluptatis avidus magis quam salutis, mortuus in anima curam gero cutis. l l 13. OLIM LACUS COLUERAM 13. OLIM LACUS COLUERAM Hajdan szép hattyú voltam én. Úsztam a tó kék, mély vizén. Oly boldog voltam, én szegény. Sülj már, sülj már, árva gúnár! Sülj már meg hirtelen! Sülök most, nyárson sercegek. Úszkálni többé nem lehet: felfalnak szörnyű emberek. Sülj már, sülj már, árva gúnár! Sülj már meg hirtelen! Végezd el sorsom, rút halál. Múljék a szív nagy kínja már, éhes had széttép, felzabál. Sülj már, sülj már, árva gúnár! Sülj már meg hirtelen! l l Olim lacus colueram, olim pulcher extiteram, dum cignus ego fueram. Miser, miser! modo niger et ustus fortiter! Girat, regirat garcifer; me rogus urit fortiter; propinat me nunc dapifer, Miser, miser! modo niger et ustus fortiter! Nunc in scutella iaceo, et volitare nequeo

dentes frendentes video: Miser, miser! modo niger et ustus fortiter! l l 14. EGO SUM ABBAS Perjel, perjel vagyok a kicsapottak rendjében, és e rend tagjai mind velem isznak, és ebben a rendben akaratom az úr, és akit én a kocsmában kiválasztok, azt hajnal előtt én kifosztom, és semmije se lévén, balsorsát átkozva üvölthet: Harcra! Mit tettél, te szörnyűséges ég? Életemnek örömét, minden kincsem elvevéd! Harcra! Haha! l l 14. EGO SUM ABBAS 15. IN TABERNA QUANDO SUMUS 15. IN TABERNA QUANDO SUMUS Itt a kocsma, vár apince, kancsó telve, lámpa hív be. Bor mellett a kockát rázzuk, jó sorsunkat így vigyázzuk. Víg az élet, nő a mámor, nóta száll a vén kocsmából. Hogyha ti is meghalljátok, vidám kedvvel hallgassátok! Ego sum abbas Cucaniensis et consilium meum est cum bibulis, et in secta Decii voluntas mea est, et qui mane me quesierit in taberna, post vesperam nudus egredietur, et sic denudatus veste clamabit: Wafna, wafna! quid fecisti

sors turpassi Nostre vite gaudia abstulisti omnia! l l In taberna quando sumus non curamus quid sit humus, sed ad ludum properamus, cui semper insudamus. Quid agatur in taberna ubi nummus est pincerna, hoc est opus ut queratur, Jó bor járja, sűrűn nyelnek, ének csendül, kockát vetnek. Akinek nincs szerencséje, elvész háza, földje, pénze. Fortúnának jó barátja nyerhet tőlük egyre-másra. Könnyen jött pénz könnyen elmegy: ihat a nép, ünnepelhet. Éljen, ki a jó bort szereti. Főleg éljen, aki fizeti. Másodszor éljen, aki hozta, harmadszor éljen minden kocsma. Negyedikre éljen az Alma Mater, Ötödikre éljen a kicsapott fráter. Hatodszor éljen minden szép leányka, hetedszer éljen erdők vad zsiványa. Nyolcra éljen koldus, béna, sánta, kilencre éljen a kocsmáros lánya. Tízre a távoli gályarabok, tizenegyre a jóhúsú kismalacok, tizenkettőre éljen a hajnali fény, tizenháromra éljen az ifjú, a vén. Éljen császár, éljen pápa,

minden szent a bibliába! Borban fürdik asszony, férfi, borban gyermek, borban néni. Borban józan, borban részeg. Borban bátor, borban félszeg. Borban fürdik úr és szolga, borban fürge, borban lomha, borban okos, borban mafla, borban kutya, borban macska. Borban fürdik anyja, lánya, borban minden unokája, borban fivér, borban nővér, borban sovány, borban kövér. Borban fürdik szegény, gazdag, borban vékony, borban vastag, borban csendes, borban hangos, borban koldus, borban rangos. Három hordó bor leszaladt. Három hektót érts ez alatt. Szomjas, száraz, bő a torkunk, nincsen másra semmi gondunk. Itt a kancsó, benne bor van, rajta pajtás, húzd meg gyorsan! Aki pedig nem lett részeg, si quid loquar, audiatur. Quidam ludunt, quidam bibunt, quidam indiscrete vivunt. Sed in ludo qui morantur, ex his quidam denudantur quidam ibi vestiuntur, quidam saccis induuntur. Ibi nullus timet mortem sed pro Baccho mittunt sortem: Primo pro nummata vini, ex hac bibunt

libertini; semel bibunt pro captivis, post hec bibunt ter pro vivis, quater pro Christianis cunctis quinquies pro fidelibus defunctis, sexies pro sororibus vanis, septies pro militibus silvanis. Octies pro fratribus perversis, nonies pro monachis dispersis, decies pro navigantibus undecies pro discordaniibus, duodecies pro penitentibus, tredecies pro iter agentibus. Tam pro papa quam pro rege bibunt omnes sine lege. Bibit hera, bibit herus, bibit miles, bibit clerus, bibit ille, bibit illa, bibit servis cum ancilla, bibit velox, bibit piger, bibit albus, bibit niger, bibit constans, bibit vagus, bibit rudis, bibit magnus. Bibit pauper et egrotus, bibit exul et ignotus, bibit puer, bibit canus, bibit presul et decanus, bibit soror, bibit frater, bibit anus, bibit mater, bibit ista, bibit ille, bibunt centum, bibunt mille. Parum sexcente nummate durant, cum immoderate bibunt omnes sine meta. Quamvis bibant mente leta, sic nos rodunt omnes gentes et sic erimus egentes. nem is nyer

majd üdvösséget! ét érzem átformált, Csak tudnám már, hogy miért?! Úgy lüktet benn a kérdés: Túl sok tán ennyi érzés? Férfi ő, miért lenne más, Annyi férfi volt már énvelem, Ő mégis többet ér mindenkinél! Bárcsak ölelném, ágyba vihetném. Lázban, ahogy még soha talán, Gyújtsd fel a reményt, végtelít, Áthevít a vágy. Várj, csak azt ne hidd, hogy tréfa ez! Miért van így, tőle kérdezd: Nézz csak rám, ez volnék én, A lány, ki rég oly hűvös volt, Eltűnt, messze jár S vissza sem tér Elvakít a remény, végetelít, Áthevít a vágy, Lásd, ha ő szólna így rólam, Nézne rám, s hívna lázban, Tán elvesznék, megriadnék Egy szó, s fejem meghajtanám, Hisz bármit kérhet már, kívánom őt! Úgy vágyom őt! Úgy hívom őt! Mindig csak őt! Júdás: Egyetlen szót még, annyit még tudjatok Aljas dolog ez és én borzadok. Bár latolgatni késő már, mi bennem dúl. Bezárult a kör, és innen nincs kiút. Ha megteszem,

mit vártok tőlem, mélybe húz! És árulóként mindörökre átok sújt. Érzem, ez vár! Átok sújt rám. Hol van az az ember, aki értené, hogy Jézus maga választotta végzetét. hogy Jézus maga akarta, hogy így legyen. Higgyétek el, ő küldött, hogy megtegyem. Csapda ez, ahonnan többé nincs kiút. És árulóként mindörökre átok sújt. Érzem, ez vár! Átok sújt rám. Annás, te a barátom vagy, válaszolj! Kajafás, te mindent tudsz, hát mért nem szólsz? Mért választott minket, mért követtük őt? Mért nem lettem én is olyanná, mint ő? Csapda ez, ahonnan többé nincs kiút. És árulóként mindörökre átok sújt. Érzem, ez vár rám! Átok sújt le rám. Hagyd abba kérlek, ez mégiscsak túlzás! Oly méltatlan hozzád e siránkozás. Kint vár a járőr, nálunk a bírák Mondd meg, hogy hol jár, a többit bízd ránk. Hidd el, hogy jól jársz, már bíznod kell bennünk. A díjazás kb. 30 ezüst Csak annyit kell tudnunk, hol lesz az

éjjel. A tömegtől távol vagy otthon, mint te. Júdás: Nem kell! Nem kell a vérdíj! Ennyit még elbír a költségvetés. Júdás: Nem kell, nem kell a vérdíj! Nem tehetsz másképp, nincs visszalépés. Gondolj csak arra, két lehetőség: Annyi a nyomorgó, szórd köztük szét. Mi megértünk téged, te érzékeny lélek! Ez nem holmi vérdíj. tisztelet, tisztelet, tiszteletdíj Júdás: Csütörtök éjjel a tömegtől távol, Egy kertben lesz, és a kert neve Gethsemane. Tömeg: Szép volt Júdás! Jól van Júdás! Utolsó vacsora Apostolok: Minden kínom, minden szenvedésem Néhány cseppnyi borban foszlik szét. Meg ne zavarj most, végre látom, Hogy kell élnem, minden olyan egyszerű és szép. Nem könnyű ám apostolnak lenni. Bátran mindig azt tenni, mit kell. Éltünk alkonyán mindezt híven megírjuk, És művünk majd a jövőnek felel. Jézus: A vég így túl nehéz, Hisz árulóm testvér és barát. Az én vérem a bor, mit dicsértetek. Az én testem

a kenyér, és ez a végzet. Mind véremből ittatok, testemből ettetek itt! Legyen majd az emléktek ez a perc és kép! Őrjítő ezt látni, s türelmesen várni, hogyan leszek emlékké! Fakó, üres arcuk csodálni, és tudni, megtagad majd köztük egy! Nézni, ahogy itt ül, ki elárul majd végül! Apostolok: Én nem! Ki lehet az?! Rám célzol? Az nem lehet! Jézus: Péter tagad meg majd először és aztán másodszor is újra, S harmadszor is végül! Közületek egyik elárul majd engem, el fog, tudom hagyni! Júdás: Ne játssz nekünk drámát! Tudod te jól, hogy ki Jézus: Miért nem mész, hogy meg tedd? / Miért, talán épp te? Júdás: Tudom, hogy ezt várod! Jézus: Siess már várnak! Júdás: Te akarsz elküldeni! Jézus: Nem érdekel, miért teszed! Júdás: Emlékezz kérlek, hogy mi lett belőled! Jézus: Te hazug, te Júdás! Júdás: Hiába is mondod, Te akartad végig, hogy menjek! A becsvágyad, az üldöz engem! Jézus: Siess, bolond, siess, csak

menj! Kímélj meg ettől! Hallani se jó! Menj!!! Apostolok: Minden kínom, minden szenvedésem Néhány cseppnyi borban foszlik szét! Meg ne zavarj most, végre látom, Hogy kell élnem. Minden olyan egyszerű és szép! Nem könnyű ám apostolnak lenni, Bátran mindig azt tenni, mit kell Éltünk alkonyán mindezt híven megírjuk És művünk majd a jövőnek felel Júdás: Szánalmas kisember, nézd meg, hogy mit tettél: Hát hová jutottunk, és még meddig süllyedünk?! A régi eszmék kihaltak, és mindez miattad! Aki megváltoztatott, elvett tőlünk minden jót! Mint vétkes bűnöző, mint tőrtől sebzett vad Mint egy fáradt, bukott népvezér Csak látnád most magad! Jézus: Tűnj el! Már várnak! Menj, menj innen!!! Ó már biztos várnak rád! Júdás: Nézek rád és egyre inkább nem értem meg, Veszni így a dolgot vajon miért engedted? Jobban tetted volna, hogyha megtervezed Ó Apostolok: Minden kínom, minden szenvedésem Néhány cseppnyi borban foszlik

szét! Meg ne zavarj most, végre látom, Hogy kell élnem. Minden olyan egyszerű és szép! Nem könnyű ám apostolnak lenni, Bátran mindig azt tenni, mit kell Éltünk alkonyán mindezt híven megírjuk És művünk majd a jövőnek felel Gethsemane Jézus: Nem maradt hát ébren senki sem Péter János Jakab Senki sem virraszt mellettem Péter János Jakab Én bármit mondanék, a döntés- tiéd Uram, látod, mégis kérlek, vedd vissza e kínzó terhet! Nem bírom el megváltoztam, ne nézd azt, ki egykor voltam. A hit, mit te adtál, érzem, elhagy már Három év a próbatétel visszanézve - harminc évnek tűnik, hidd el! Harminc év és mind oly hiábavaló! És most vége! Teljessé a műved miért csak halállal lehet? Tudod jól, hogy gyűlölnek majd, és fához szegeznek! Ezt mondjad el, felelned kell Uram! Ezt mondjad el, ez érdekel Uram! Miért kell halnom? Több leszek-e azzal, ha az életem adnám? A szavaim, s a tetteim így jobbak lesznek tán? Ezt mondjad

el, felelned kell Uram! Ezt mondjad el, ez érdekel Uram! Nem kérek mást, felelned kell Uram! A halálom hát dicsőség lesz-e, mondd! A halálom hát dicsőség lesz-e, mondd! Ismerlek már, ismerlek én Uram! Ismerlek már, ismerlek én Uram! Ó! Miért kell meghalnom?! Ó, miért épp nekem? Bizonyítsd be azt, hogy nem hiába ölnek meg! Mutasd meg csak egyszer, mindentudó szellemed! Mondjad el, hogy mi az, amiért én meghalok? Tudjam csak, hogy hol, mikor és azt is, vajon hogy! Ó jól van hát meghalok Nézd, nézd, hogy halok meg! Nézd, hogy halok meg! Nézd, hogy halok meg! Lásd nem harcolok, túl fáradt vagyok, Harminc év, vagy kilencven volt, túlontúl sok Befejezni mégis félek amit kezdtem – Amit kezdtél, mert nem én kezdtem! Isten! Hatalmad nagy S az én hitem te vagy Jöjjön hát a méregpohár! Üss meg, törj meg, ölj meg engem! Szegezz fához! Végy magadhoz! Most, míg meg nem gondolom! Gethsemane (Másik változat) Jézus: Nem maradt hát ébren

senki sem Péter János Jakab Senki sem virraszt mellettem Péter János Jakab Még annyit mondanék, ha eljő az út, Vedd el tőlem ezt az italt, már nem kívánom, fáj, úgy éget, Érzem, tudom, megváltoztam, nem vagyok már csalhatatlan Mint a kezdetnél, ott az ihletnél Lehet, csupán elfáradtam, rosszul látom, Harminc évnek tűnik három, Harminc év – és mind oly hiábavaló. Mégsincs vége! Megteszem, mit ő rám hagyott, végig kitartok! Bár gyűlölnek majd, ütnek, vernek, fához szegeznek. Ismernem kell, ismernem kell Istent! Ismernem kell, ismernem kell Istent! Ezt vágytam én, ezt kértem én, csak ezt! Ezt vágytam én, ezt kértem én, csak ezt! Miért kell halnom? Hirdettem-e azt, hogy minden előtt én vagyok? A szavaim, s a tetteim tán tagadták a jót? Ismerlek már, ismerlek, én Uram! Ismerlek már, ismerlek, én Uram! Megláttam hát, megláttam én uram! Megláttam hát, megláttam én uram! Ó! Miért kell meghalnom? Miért épp nekem?

Bizonyítsd be azt, hogy nem hiába ölnek meg! Mutasd meg csak egyszer mindent tudó szellemed! Mondjad el, hogy mi az, amiért én meghalok! Tudjam csak, hogy hol, mikor, s azt is, vajon hogy Ó! Jól van hát! Meghalok! Nézd! Nézd, hogy halok meg! Lásd, nem harcolok, túl fáradt vagyok, Harminc év, vagy kilencven volt, már nem is tudom, Fel kell adnom Befejezem, amit kezdtem. Amit kezdtél, mert nem én kezdtem! Isten! Hatalmad nagy! Tiéd itt minden lap! / Tiéd az akarat! Jöjjön hát a méregpohár! Üss meg! Törj meg! Ölj meg engem! Szögezz fához! Végy magadhoz most, míg meg nem gondolom! Júdás az árulóm lett ez a csók. Mit hallok, mi az, mi közeleg? Kik vagytok? Ne jöjjetek közelebb! Ki az, ki közelít? Ó, mondd meg hát, miért jönnek, és kik ezek? Mondd meg hát, miért jönnek, és kik ezek? Védd, védd magad! Jövünk, és harcolunk! Védd magad! Jézus: Nem! Nem! Félre a harc! Be kell látnontok, hogy vége. Elmúlt, bármily szép is volt.

Ma itt lerakjuk a fegyvert. S holnap újra halásztok. Tömeg: Hogy vagy Jézus ma éjjel? Mondd, veszve érzed a hős harcot? Tudsz még bízni, vagy megtörtél? Sejted-e már, hol is tévedtél? Van-e még számodra visszaút? Úgy érzed, hogy még feljebb jutsz? Látod-e azt, ami reád vár? Embereidre mondd, mit hagytál? Isten lásd nem olyan, mint te! Kajafás: Jézus, itt az alkalom, eljöttünk, hogy bizonyíts! Az Úr fiának mondod magad, Állításod törvényt sért! Jézus: Azt mondod te, csak te mondod! Láthatjátok, jó urak, Így lett gyanúból biztos tény. Júdás, munkád megköszönjük! Maradj, nézz, hogy hogy hullhat szét. Asszony: Úgy rémlik, láttalak már. Jól emlékszem. Az a bűnöző, kit elvittek, Még veled volt nemrég. Péter: A szemed káprázott csak! Hidd el, asszony, sosem ismertem! És nem jártam a közelében sem! Asszony: Biztos, hogy láttam veled azt az embert! Éjjel melletted volt! S te megtagadod. Péter: De hiszen mondtam, hogy

nem ismerem egy-egy. Férfi: Én is láttalak ott, és ő is ott volt. Péter: Nem ismerem! Mária Magdolna: Péter, hisz most megtagadtad őt! Vállalni nincs erőd. Péter: Értsd meg, nem tehettem mást. Lásd be, hogy nincs tovább. Mária Magdolna: Emlékezz, éppen az történt, amiről ő beszélt. Pilátus és Krisztus Pilátus: Kit rejt e tépett rongy? E meggyötört arc oly halvány! Szólj hát! Na, bátorság! Katona: Krisztus ez uram. Zsidó és király Pilátus: Ó hát Jézus Krisztus ő! Nos, e külső meglepő. Ily gyönge tán egy nagy király? Így hát, nem csak Messiás, király is vagy! Zsidó király! Jézus: Te szólítsz annak. Pilátus: Úgy szólj, hogy érthesselek. Nem, ez így nem válasz Baj van barátocskám. Észnél légy jó zsidó király! Ne játszd itt a közömböst, most dől el sorsod és jövőd, S te nem beszélsz?! Te néma király! Galileát elhagyván mért nem hozzám futottál? Menj, vár Heródes! Az a te fajtád! Tömeg: Hozsanna

Hézsanna Zsanna Zsanna Ho Zsanna Hé Zsanna Hozsanna Hé, te Jézus, mondd, hová tűnt, amid volt! Zsanna Ho Zsanna Hé Bukott sztár! Heródes király dala Heródes: Jézus, végre látlak már! Ez minden pénzt megér! Népünk rólad mifelénk ódákat regél. Gyógyult bénák, sok feltámadt halott Úgy dicsérnek, hogy Isten vagy, lásd, beindult a bolt. Ha te vagy a Krisztus, és isteni vagy Bizonyságot adj nekem: Borrá változasd vizem! Egy trükköt csupán! Aztán, zsidó király, Békén elmehetsz tán. Jézus, magad sem hinnéd, hogy bukik rád a nép. Bámulják a szupersztárt, az év nagy emberét. Jó ez a reklám, de hátha hazugság! Küldd padlóra a cinikust, na, próbálkozz meg hát! Ha te vagy a Krisztus, az igaz és nagy, Győzz meg minket édes úr! Menj, ott a swimming pool! Kis sétát tegyél fenn a víz tetején! Menj hát, hadd lássam én! Csak az a kérdés izgat: Mitől lettél sztár? Mi lehet a különbség, mely közted s köztem áll? Míg

őrzöm a kopott kaptafát, te feltörtél, s én csápoló, Csak felnézhetek rád. Jó, ha Krisztus vagy hát, s erről nem nyitsz vitát, Lakasd jól ma ebéddel háznépem egy kenyérrel. Ám ha nem sikerül: vigyázz, sokba kerül! Jöjj hát zsidó király! Hej, Krisztus szólalj meg már! Mr. "Juj, de nagy sztár"! Rossz vicc vagy, nem az Úr. E humbug, szemet szúr Vigyétek el, ez egy szót sem felel. Tűnj el, zsidó király, tűnj el! Tűnj el! Tűnj innét, zsidó király! Tűnj el, háháhá, Te, zsidó király! Tűnj el az életemből! Kezdhetnénk-e újból? Mária Magdolna: Létem értelme voltál. És most, hogy láttalak, már meg is halhatnék. Miért így történt mindez? Miért, ha nincs többé? Kezdhetnénk-e újból? Rózsaszínben láttam mindent. És most úgy rémít az, hogy megcsúfoljuk majd Azt, mit tőled kaptunk. Bárcsak álmodnék! És elkezdhetnénk újból! Péter: Kitartasz végig, érzem! De tőlünk most már messze jársz, így

szavunk el nem ér. Oly dermesztő a kétség, ha minden véget ért, Mondd, kezdhetnénk-e újból? Együtt: Létem értelme voltál. És most hogy láttalak, már meg is halhatnék. Miért így történt mindez? Miért, ha nincs többé? Kezdhetnénk-e újból? Kitartasz végig, érzem. De tőlünk most már messze jársz, így szavunk el nem ér. Oly dermesztő a kétség, ha minden véget ért. Mondd kezdhetnénk-e újból? (4x) Kezdhetnénk-e újból? Kezdhetnénk-e újból? Júdás halála Júdás: Nagy Ég! Ez ő volt! Őt vitték vérben ott! És én leszek majd ezért is az átkozott! Oly sebzett volt és kegyetlenül meggyötört, Csak én tudom, hogy kik voltak a bűnösök! Bár ő is tudná számomra a menthetőt! Mert nem sejthettem, mi vár rá, csak óvtam őt Védtem, óvtam őt! Ügyünkként óvtam őt! Pap: Hagyd már a gyónást! Feledj el mindent! Én nem értem, mért érzel bűntudatot. Látod, a nép is ellene vallott, Te jó lóra tettél, és igazad volt!

Kajafás: Nagyszerű tetted megmenti Izraelt, Meglásd, az utókor feljegyzi még. Mellékes szempont, hogy meg is fizettünk, Vedd úgy, hogy kárpótlás a Júdás-csókért. Júdás: Krisztus! Tudom, nem hallhatsz, Lásd, úgy történt minden, ahogy te akartad! Krisztus! Eladtam népem, És kegyetlen sorsa lesz gyilkosodnak! Ártatlan véreddel mocskolnak majd. Sárban és mocsokban vonszolnak majd. Sárban és vérben vergődöm majd. Sárban és mocsokban vergődöm, vergődöm, vergődöm majd. Én hogy szeressem őt most? Nem tudom, hogy bújkált. Ember ő, egy ember csak, és nem király. Bár épp olyan, oly ismerős nekem. Ez rémiszt úgy, hogyha halott lesz és hideg Mondd szeret-e, s hogy élni már. Gondol-e majd rám. Az elmém oly sötét most Istenem! Meg tudom-e valaha, Miért engem választottál. Krisztus, te vagy a gyilkosom! Te vagy a gyilkosom! Gyilkos vagy gyilkos vagy gyilkos vagy Tömeg: Szép volt Júdás. Jó éjt Júdás. Megpróbáltatás Pilátus előtt

Pilátus: No lám, a király vendégem még egyszer! És miért újra itt? Tán Heródes nem szívlel? Kajafás: Rómának kell dönteni helyettem. Törvényünk nincs ítélni ez ügyben! Feszíttesd keresztre! Ez, ami nékünk kell! Feszíttesd keresztre! Ez, amit tenned kell! Pilátus: Hogy van ez, Jézus, mondd! Idehurcoltak! Bilincsbe verve, vérben! Hű néped hozott ide! Így tervezted vajon, mondd csak? Szólj, zsidók királya! Hol az országod? Nézz csak rám! Zsidó volnék? Jézus: E földön nincs semmim! Túl vagyok már Rég, rég túl Tömeg: Válaszolj őszintén! Jézus: Ha léteznék királyság, ó, bárcsak megnyílna számomra! Pilátus: Király vagy hát? Jézus: Mondod, hogy az vagyok! Úgy látom én, inkább egy kárhozott Pilátus: Hogyan van hát? Az igaz mindig egy! Két igazság? De hátha mégis egy! Tömeg: Feszíttesd meg! Feszíttesd meg! Pilátus: Mit kértek ti? Királyotok vesszen el? Tömeg: Csak egy király van: Caesar! Pilátus: Nem csinált

bajt! Semmilyen bűne nincs! Tömeg: Csak egy király van: Caesar! Vesszen Jézus! Pilátus: De hát miért így? Nem tartom rossznak! Ártatlan őrült! Senkit nem izgat! Rossz útra vitték! Megtévedt tán csak! Meglátjátok, észhez tér, ha korbácsot kap! Tömeg: Keresztre! Keresztre! Keresztre! Keresztre! Pilátus: Ez nem lehet Krisztus! Be kéne zárnom, semmi oka sincs, hogy kivégezzem. Szomorú kis ember, nem egy Isten ő. Hol a bűn, amiért itt áll? Tömeg: Feszíttesd meg! Feszíttesd meg! Pilátus: Íme az ember! Íme királyotok! Tömeg: Király csak egy van:Caesar! Pilátus: Képmutatók! Gyűlöltök engem is. Tömeg: Király csak egy van:Caesar! Feszíttesd meg! Pilátus: Nem értem bűnét! Nem látok senkit. Rossz útra vitték, azt hiszik, boldog. De hogy örüljetek, korbácsot kap itt most. Tömeg: Feszíttesd meg! Feszíttesd meg! (39 korbácsütés) Pilátus: (számol) Lásd, mire mész, Jézus! Mondd, mit akarsz, Jézus! Szólj hát! Légy óvatos, kérlek!

Egy szó – halál, vagy élet! Úgy ám! Miért nem beszélsz? Látod: kezemben az életed! Hogy maradhatsz csöndben? Félek, hogy nem értettél meg! Jézus: Semmi sincs kezedben, véges hatalmad. Minden, minden készen áll Változtatni te már semmin sem tudsz! Pilátus: Azt hiszem őrült vagy! Hogy segítsek így? Tömeg: Pilátus! Feszíttesd őt keresztre! Caesarra gondolj! Kötelességed! Őrizd a békét! Keresztre! Caesarra gondolj! Le leszel váltva! Ki leszel tiltva! Keresztre! Caesarra gondolj! Keresztre végre! Keresztre véle gyorsan már! Caesarra gondolj! Keresztre végre! Keresztre véle gyorsan már! Pilátus: Nem hat meg már nagy önpusztításod! Halj meg, ha akarsz, te elfajzott mártír! Mosom kezem! Ha ez kell, ám legyen! Halj meg, ha akarsz, te együgyű bábu! Szupersztár Júdás: Nézek rád, és egyre inkább nem értem meg, Veszni így a dolgot vajon miért engedted. Időt s helyet miért pont így választottál? Későn jött az áldozat, vagy

nagyon korán? Nem tudhatta, kit dobott el Izrael népe, Ha ma jönnél, már mögéd állna minden nemzetsége. Tudni szeretném, tudni szeretném, Tudni szeretném, tudni szeretném, Tudni szeretném, tudni szeretném, Tudni szeretném, tudni szeretném. Júdás + Kórus: Neked tudnod kell, nekem tudnom kell, Neked tudnod kell, nekem tudnom kell, Neked tudnod kell, nekem tudnom kell, Neked tudnod kell, nekem tudnom kell. Kórus: Jézusunk! Jézusunk! Az vagy-e hát, kinek elmondtunk? Jótevőnk! Csillagunk! Vagy csak egy név, amit feldobtunk? Válaszolj! Szupersztár! Áldozat volt-e a kínhalál? Jézusunk! Mondjad el: hol keressünk, ha már nem leszel! Júdás: Élen álló társaidról úgy tartod-e: Azt akarták volna ők is, mint amit te? Buddha talán így tett és most melletted áll? Jó Mohamed egykor rég vajon éppen így csinált. Mondd hát, ha választott volt Sors és a Végzet. Mért éppen a vértől mocskos halállal ér véget. Júdás + Kórus: Tudni szeretném,

tudni szeretném, Tudni szeretném, tudni szeretném, Tudni szeretném, tudni szeretném, Tudni szeretném, tudni szeretném. Nekem tudnod kell, nekem tudnom kell, Nekem tudnod kell, nekem tudnom kell, Nekem tudnod kell, nekem tudnom kell, Nekem tudnod kell, nekem tudnom kell. Kórus: Jézusunk! Jézusunk! Az vagy-e hát, kinek elmondtunk? Jótevőnk! Csillagunk! Vagy csak egy név, amit feldobtunk? Válaszolj! Szupersztár! Áldozat volt-e a kínhalál? Jézusunk! Mondjad el: hol keressünk, ha már nem leszel! Jézus: Atyám! Bocsáss meg nekik! Nem tudják, mit tesznek. Ki az én anyám? Hol az én anyám? Istenem! Miért feledkeztél meg rólam? Szomjazom. Szomjazom Istenem, de szomjas vagyok. Nagyon szomjas.szomjasszomjas És ez a vég! Atyám! Kezedbe ajánlom éltemet!