Művészet | Festészet » Mányoki Ádám élete és festészete

Adatlap

Év, oldalszám:2009, 3 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:34
Feltöltve:2009. június 06
Méret:96 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Mányoki Ádám élete és festészete (1673-1757) Korának legjelentősebb magyar festője. A szokolyai református pap fia; előbb Hamburgban, majd Hannoverben tanult festeni. A francia arcképfestők közül különösen Larguilliere stílusa volt hatással fejlődésére. Porosz udvari szolgálatban ismerkedett meg II. Rákóczi Ferenc feleségével, majd magával a fejedelemmel is, aki csakhamar udvari festőjévé nevezte ki. 1724-ben végleges letelepedési szándékkal visszatért Magyarországra, de bár néhány főnemesi család több arcképrendeléssel látta el, biztos megélhetést ez nem jelentett. 1732-től Berlinben és Lipcsében működött, majd haláláig Drezdában élt visszavonultan. A barokk arcképfestészet kiemelkedő tehetségű mestere volt. Korai művei közül kiemelkedik a Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő Önarcképe, II. Rákóczi Ferenc magyarországi (1708) és danzigi (1712) arcképe, az ismeretlen helyen lappangó

Bercsényiné-portré (1712), valamint Flemming gróf (1713) és egy Ismeretlen magyar főúr Varsóban őrzött arcképe. Kiemelkedő alkotásai még az anhalti hercegi családot, valamint a királyi kegyencnőket ábrázoló képei (Montmorency hercegnő, 1714; Cosel grófnő, 1715; Dönhoff grófnő, 1713; 1716). A Habsburg udvarban, VI Károly császárt, a gyermek Mária Teréziát s Mária Annát festette meg (1723). Hazai tartózkodásának emlékei a Ráday, Podmaniczky stb család tagjait ábrázoló, a magyar családi képsorozatokhoz alkalmazkodó, provinciálisabb kivitelű arcképei. Késői korszakának kiemelkedő alkotásai Rechberg jogtanár, Blendinger ötvös (1731) és Knebelsdorff G. W (1732) portréja, a Sulkowski-gyermekeket (1734) s egy Jelmezes kisfiút és Kisleányt ábrázoló képek stb. E korszak egyik legérettebb, legegyénibb alkotása Thiele A festő arcképe (1737). BAROKK MŰVÉSZET (XVII-XVIII. század) Az olasz barocco szó jelentése: különös,

nyakatekert, szokatlan; a portugál barucca kifejezés szabálytalan formájú gyöngyöt jelent. Az elnevezés az utókor gúnyos névadása A barokk stílus is Itáliából indult el, de főleg az abszolút (korlátlan hatalmú) monarchiák központjaiban, Párizsban, Madridban és Bécsben virágzott a XVI. század végétől a XVIII század végéig Művészetük is tükrözi a társadalomban hullámzó nyugtalanságot, az újkori ember gondolkodását, amely ellentmondásokat fedez fel a világban, de ragaszkodik az egységes világképhez. A vallási ellentétek és az azt kihasználó hatalmi törekvések indítják meg a 30 éves háborút (1618-1648), amely új erőviszonyokat teremt Európában. A barokk stílus főleg a katolikus országokban terjedt el. A francia abszolutizmus nagyhatalmi állása a francia "napkirály", XIV. Lajos (1643-1715) uralkodása idején épült kiHazánkban is korán megjelenik az ellenreformáció, s kulturális értelemben is versenyre

kel a protestantizmussal.A Rákóczi-szabadságharc bukásával különösen erős lesz az osztrák központosítás előretörése. A barokk művész egyaránt akart szólni az értelemhez és érzelemhez, és legfőbb célja a rábeszélés, a meggyőzés volt. A heves érzelmek, a felfokozott pátosz (szenvedélyes lelkesedés), a színpadiasság (teatralitás), a misztikus, drámai témák azt a célt szolgálták, hogy a műalkotás azonnal és maradandóan hasson a szemlélőre. Az egyik művészet gyakran átlépi a másik határait. Az udvari barokk a megerősödött központi hatalmat szolgálta, monumentális méretek, reprezentatív (társadalmi szerepét mutatósán képviselő) megjelenítés, bonyolult formák és pompaszeretet, dinamizmus és érzelmi telítettség jellemzi. A meggyőzés vágya és a propagandisztikus célzat jellemzi az egyházi művészetet is. A barokk másik változata a holland polgári barokk, amely a polgári erkölcsöt népszerűsítette,

és amelyet a fokozott valósághűség és a valóságos élethelyzetek iránti érdeklődés jellemez. A festészetben kimaradtak a tartalommal össze nem függő epizódok, a mellékrészletek, hogy ne vonják el a figyelmet a mondanivalóról. A festő az ábrázolt személy szellemi jelentőségét igyekezett fokozni. Az illuzionisztikus térábrázolás, a végtelen felé vezető perspektíva kitágítja a festmény terét. Minden mozgás térben zajlik, a cselekvés színtere a szereplők mozgástere. Az allegorikus-szimbolikus témák általánossá válásán túl a Biblia újabb részleteire, vagy épp új dogmatikai tételekre tevődik a hangsúly (szentek élete, mártíromsága, Mária-kultusz képei, szentségek tisztelete). A művészi ábrázolás alapja: a természet utánzása, de invencióval (ötletgazdagon) az ábrázolt személy korát, alkatát, tetteit és környezetét is pontosan kell bemutatni, érzelmi és lelkiállapotával együtt. Új műfajok: csoportos

portré, ravatalkép, életkép, önálló tájkép, csendélet. Mányoki már ismert és megbecsült festő volt, amikor 1707-ben elfogadta az akkor Berlinben tartózkodó Rákócziné felkérését, hogy legyen a fejedelem udvari festője. Ebben az időben a művész mesterembernek számított, aki ott és annak dolgozott, ahová hívták; így kerül a 18. században Magyarországra számos olasz, osztrák művész Az ugyancsak tény, hogy az európai uralkodókkal a szabadságharc sikere érdekében kapcsolatot kereső Rákóczinak szüksége volt a maga rangjának az övékével összemérhető reprezentációjára. Ezért készíttetett Hollandiából Berlinbe visszatérő Mányoki személyes közbenjárásával egy ottani műhelyben sokszorosított grafikai lapot, amely őt hadvezérként ábrázolja. Rákóczi ekkor Gdanskba megy, s oda hívatja Mányokit, aki ott készítette (valószínűleg ajándékként II. Ágost számára) ezt az utóbb híressé vált nevezetes

portrét, amely a festő legjobb erényeit mutatja. Noha a hivatalos arcmás minden kellékével rendelkezik (magabiztos testtartás, tekintélyes arckifejezés, díszöltözet, kitüntetés), lélektanilag hiteles-meggyőző ábrázolása egy kiemelkedő államférfinak. Kvalitásában a modell ismerete mellett szerepe lehet a nem sokkal korábbi holland tanulmányútnak is: az ott tapasztaltak alkalmazása (a sötét tónusok egységesen kezelt hátterében finoman részletezett arc) révén válhatott az életmű egyik legjelentősebb darabjává, amely mintegy kétszáz éven át a szász udvar gyűjteményét gyarapította. A magyar közvéleménynek nem is volt tudomása a létezéséről (még Mányoki és II. Rákóczi Ferenc kapcsolatára is csak a 19 század végén derült fény); a kép majd egy 1914-es darmstadti barokk kiállításon bukkan fel, s a neves műgyűjtő, Nemes Marcell ajándékaként került 1925-ben országos ünneplés közepette magyarországi

köztulajdonba. A képről még: A súlyos külső dísz, amely az előkelő fejedelmet illeti, Mányoky képén nem nyomja el az emberi melegséget. Akit ő mutat be nekünk, az nem annyira a fejedelmi udvar szertartásos hőse, mint inkább egy kegyes, jó úr, meleg kedélyű ember, akinek még gyöngéiben is van valami úri kedvesség. Mányoky Ádám több jel szerint bizalmasabb embere volt Rákóczinak, bizonyosan nem egyszer érezte kegyét is, mert Rákóczinak mindig gondja volt hű emberei sorsára, s ez az emberi kapcsolat mintha nyomot hagyott volna Mányoky munkáján is, amelyben több a közvetlenség és az egyénítő erő, mint egyéb ismert képeiben. A művész mintha felolvadt volna fejedelmi modelljével szemben s jobban, mint bárhol, felszabadította magát francia mintaképeitől, akiket némi provinciális ízzel szokott különben elénk tálalni kissé közönyös és egyhangú képmásaiban. Így jelenik meg előttünk nagyjából Mányoky

Rákóczi-képének művészi jelentősége, nagyjából, mert Mányokyra vonatkozó ismereteink fogyatékossága nem engedi meg, hogy pontosan kijelöljük képünk helyét, amelyet még nem tudunk kellőképen áttekinteni és rendezni. A kép keletkezésének évét is csak hozzávetőleg van módunkban megjelölni A történetből tudjuk, hogy Rákóczi az aranygyapjas rendet 1709-ben kapta a spanyol királytól, s mivel a képen ennek a rendnek a jelvényéi viseli, annyi bizonyos, hogy az 1709-es év a legkorábbi időhatár. Másrészt 1713-ban Mányoky már Erős Ágost szolgálatában állott, tehát ennél előbb kellett a képnek készülnie.