Gazdasági Ismeretek | Államháztartás » A deficitről

A deficitről A gazdasági elemzésekben különböző deficit-fogalmakkal találkozhatunk. A nemzetközi gyakorlatban a következőket alkalmazzák: • • • • • • • Teljes deficit: pénzforgalmi szemléletű ill. eredményszemléletű Hívják bruttó deficitnek is. A kiadási oldalon tartalmazza az államadósság kamatterheit és törlesztését vagy államkötvény-visszavásárlást és a tárgyévi pénzmaradványnövekedést is. Bevételi oldalon elszámolja a hitelfelvételt és/vagy az államkötvénykibocsátást, valamint a pénzmaradványok felhasználását is Gazdasági elemzésre nem igazán alkalmas. Elsődleges egyenleg: a kamatterhek nélküli kiadások, a hitel és privatizációs bevételek nélküli, ún. elsődleges bevételek különbsége A bevételek között a szokásos jövedelemcentralizációs csatornákból származó tételeket tartalmazza (pl. adó- és járulékbevételek, de a kamatbevételek nem tartoznak ide). A kiadások között

nem szerepelnek a finanszírozással kapcsolatos tételek, tehát az adósságszolgálati kamatkiadások, a jegybankkal kapcsolatos elszámolások. Lényegében azt mutatja meg, hogy mennyi lenne a hiány, ha nem lenne államadósság. Erre az egyenlegre van legközvetlenebb hatása a fiskális (költségvetési) politikának, tehát ez az az egyenleg, amit az aggregált keresletre történő hatással meg tudunk változtatni. GFS (Government Financial Statistics) egyenleg: kiszűrik mindkét oldalon a tőkejellegű pénzmozgásokat. Az összes bevétel nem tartalmazza sem a nemzetközi, sem a hazai piacon felvett hiteleket, de figyelembe veszi a privatizációs bevételeket. A kiadások között nem szerepelnek a törlesztések, értékpapír-visszavásárlások. Ez az egyenleg tehát a folyó bevételek és folyó kiadások különbségét mutatja, ebből az egyenlegből derül ki, hogy az államháztartás nettó hitelfelvevő vagy nettó megtakarító pozícióban szerepel a

pénzügyi szektorral szemben. Az államháztartás hiányával szemben támasztott követelmények mérésére a nemzetközi gyakorlat ezt a kategóriát használja, pl. a maastrichti konvergenciakritériumok esetében is SNA (System of National Accounts) egyenleg: a nemzeti számlák rendszerének módszertanát követve eredményszemléletű kategória. Nem tekinti bevételnek, ill kiadásnak sem a finanszírozási tételeket (hitelek, pénzmaradványok), sem a privatizációs bevételeket. Azt mutatja, hogy a kormányzati szektor rendszeres, valamint a konkrét évi tevékenységéhez kapcsolódó pénzügyi műveletek fedezik-e a vállalat kormányzati feladatok finanszírozási szükségletét. Operacionális egyenleg: olyan GFS vagy SNA egyenleg, amelyben a kamatkiadást megtisztítják az inflációtól, azaz reálkamattal számolnak. Magas infláció esetén a nominális kamat részben a tőke (hitel) reálértékének csökkenését kompenzálja vagy annak megőrzését

biztosítja, a tényleges finanszírozási teher tehát a reálkamat-kiadás. Az operacionális egyenleg alkalmas különböző inflációjú országok összehasonlítására. Működési egyenleg: folyó vagy működési kiadások és bevételek különbsége. A beruházási egyenleg pedig a felhalmozási kiadások és a tőkejellegű bevételek egyenlege. A működési egyenlegnek kiegyensúlyozottnak kell lennie, a beruházási költségvetés hiánya viszont normális jelenség. Kiterjesztett egyenleg: a bruttó egyenleg kiegészítve a központi bank veszteségével és minden olyan adósságlevél-kibocsátással, amely állami tulajdonú pénzügyi intézmények újratőkésítésével kapcsolatos