Gazdasági Ismeretek | Államháztartás » Önkormányzati bevételek

Önkormányzati bevételek Az önkormányzat a helyi lakosság szükségleteiből és a jogszabályokból adódó feladatait saját költségvetési szerv útján, más gazdálkodó szervezet támogatásával, szolgáltatások vásárlásával, ill. egyéb módon látja el A magyarországi önkormányzatok működésének gazdasági alapjait az alkotmány 3 tételben definiálja: • • • Saját bevételek Állami támogatás Önkormányzati vagyon Saját bevételek Helyi adók A magyar helyi adórendszert külön törvény szabályozza. A szabályozás lényege, hogy az önkormányzat számára az adó kivetése nem kötelező, csak lehetőség. Kivetés esetén a mértékeket és a mentességeket illetően széles körű önállósága van az önkormányzatoknak, így lehetséges szuverén helyi adóztatási politika. A helyi adó kivetésének joga a képviselő-testületé, a kivetés önkormányzati rendelettel lehetséges. Az adóhatóság szerepét a helyi adók

vonatkozásában a jegyző játssza Az önkormányzat egy adótárgyat csak egyféle adóval sújthat. Megyei önkormányzat helyi nem vethet ki. A főbb helyi adónemek a következők: • • • • vagyoni típusú adók o építményadó o telekadó kommunális adók: o magánszemélyek kommunális adója o vállalkozók kommunális adója idegenforgalmi adó helyi iparűzési adó A helyi adókról szóló törvény értelmében a helyi iparűzési adó alapjának megállapításakor az anyagköltség 1998. előtt nem volt levonható tétel 1998-ban az anyagköltség 33%-a, 1999ben 66%-a, 2000-től 100%-a csökkenti az adóalapot Mivel a maximálisan kiszabható adómérték nem változott, ezért ez a változás az önkormányzatoknál tetemes adóbevétel csökkenést is eredményezhet. Pl Magyarország egyik dunántúli ipari városában a helyi adó bevétel 1998-ban 2,9 mrd Ft, 1999-ben 2,5 mrd Ft, 2000-ben 2,1 mrd Ft, azaz nemcsak reálértékben, de nominálértékben

is jelentősen csökkent. A helyi adók ált az önkormányzatok összes bevételének 10%-át teszik ki. Ebben a városban ez kb a bevétel egyharmada Az önkormányzat vállalkozásból, vagyonhasznosításból származó (osztalék, kamat, bérleti díj) bevételei Az önkormányzatok szerezhetnek ingatlant (bérleti díj), vásárolhatnak értékpapírokat (kamat), teljes vagy résztulajdonosai lehetnek vállalkozásoknak, gazdasági társaságoknak (nyereség, osztalék). Az önkormányzati ingatlantulajdonhoz tartoznak az önkormányzati lakások is, melyeket az önkormányzatok bérbe adnak. A bérleti díjak nem túl magas összegek, de hosszú távon tervezhetők, és biztosítanak egy állandó bevételforrást. Jelenleg sokkal kevesebb önkormányzati bérlakás van, mint korábban volt. Ez részben az 1991-es lakástörvénynek köszönhető, amely szerint az önkormányzatok kénytelenek voltak eladni lakásaikat a tényleges érték töredékéért, kb. 30%-ért A

közelmúltban indult bérlakás-programok segíthetnek ezen a helyzeten. Értékpapírok közül elsősorban az állam által garantált papírokat részesítik előnyben, de nemcsak államkötvényeket vásárolnak, hanem különböző vállalati kötvényeket, sőt kockázatos részvényeket is. Illetékbevételek Az önkormányzatok által beszedett illetékek külön törvényben meghatározott része az önkormányzatok egyes típusait (megyei és megyei jogú városi önkormányzatok) illeti. A megosztás módjáról az éves költségvetési törvény dönt. Környezetvédelmi és műemlékvédelmi bírság Az önkormányzat területén kiszabott és onnan befolyt bírság teljes összege, ha azt a települési önkormányzat szabta ki, egyébként pedig annak 30%-a. Átvett pénzeszközök Feladataik ellátáshoz az önkormányzatok pénzeszközöket vehetnek át államháztartási alrendszerektől (pl. OEP, elkülönített alapok) és alapítványoktól, társadalmi

szervektől vagy üzleti szervezetektől. E pénzeszközök felhasználását az átadó és az önkormányzat megállapodása szabályozza. Vadászati jog értékesítéséből származó bevétel Az önkormányzat területén a vadásztatási jog értékesítéséből származó bevétel. E vagyoni értékű jog az önkormányzatot a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként illeti meg. E jogot haszonbérleti szerződés keretében értékesíti az önkormányzat. Megosztott privatizációs bevétel E tétel a hazai privatizáció sajátos lebonyolításából adódik. Itt a volt tanácsi vállalatok privatizációjából keletkezett bevételből az alapító jogán történő részesedést kell megemlíteni. A bonyolult politikai alkufolyamatok között zajló központi privatizációban még 2 mozzanatot kell megemlíteni. Egyfelől az értékesített állami tulajdonú társaságok telephelyéül szolgáló önkormányzati belterületi földek után illette meg az

önkormányzatokat privatizációs bevétel vagy részvénycsomag. Ugyancsak idetartozik, hogy a villamos közműveket működtető gazdasági társaság állami tulajdonban lévő vagyonrészének 25, a gázközműtársaság állami tulajdonban lévő vagyonrészének 40%-a illeti meg. Egyéb saját bevétel Ide az egyes intézmények által realizált ár- és díjbevételek tartoznak, amelyek az intézmény többcélú hasznosításából vagy az ott folyó vállalkozási tevékenységből származik. Törvényi garancia biztosítja, hogy az ilyen bevételeket az intézménytől elvonni nem lehet, és támogatásukba sem számíthatók be. E bevételtípus tehát az intézményfenntartó önkormányzat számára nem jelenik meg szabadon felhasználható pénzként. Állami támogatások Az önkormányzatoknál a korábban működött kiadásorientált szabályozási modellt a forrásorientált szabályozás váltotta fel. A kiadásorientált rendszer lényege az volt, hogy az

egyes tanácsok feladatait és az ehhez szükséges finanszírozást a központi tervezés határozta meg és bontotta le. E rendszerben a tanácsoknak a minél több feladathoz a minél több forrás kiharcolása, kijárása volt az érdeke, és semmilyen érdekeltség nem mutatkozott a helyi bevételek fokozására, a helyi gazdálkodás tartalékainak felszabadítására. A felsőbb szint által meghatározott feladatellátás során kialakult hiányt a központi újraelosztás finanszírozta. A forrásorientált szabályozási modell bevezetésének céljait a következőkben lehet összefoglalni: • • • • az önkormányzati gazdálkodás önállóságának, az önkormányzat önfinanszírozó képességének biztosítása, a helyi közszolgáltatások pénzügyi feltételeinek biztosítása az önkormányzati feladatellátás felülvizsgálatára és a feladatellátás intézményrendszere korszerű és költségtakarékos megoldásaira való ösztönzés a helyi

tartalékok és erőforrások feltárására való ösztönzés az állami források előre kalkulálható, főszabályként normatív alapon történő leosztásával az önkormányzati gazdálkodás feltételrendszerének kiszámíthatóvá tétele és az állami hozzájárulásoknak a helyi bevételektől való függetlenítése 1.) Átengedett központi adók SZJA 1987-ben vezették be az SZJA-t. Eredetileg teljes egészében tanácsi bevétel lett volna 1990 után ez az arány fokozatosan csökkent. 1991-92: 50, 1993-94: 30, 1995: 35, 1996: 36, 1997: 38, 1998: 40% volt az önkormányzatok részesedése (2000: 5%). 1995-től lényegesen módosult a forrásszabályozás ezen elemének funkciója. Ekkor jelenik meg a helyben maradó SZJA fogalma A gazdaságban lezajlott folyamatok eredményeképpen az SZJA-átengedés az önkormányzatok közötti egyenlőtlenségek növekedése irányába hatott. E hatásokat a központi költségvetés kiegészítő támogatásokkal kezeli.

Adóerőképesség: az önkormányzatonként elérhető, átlagos mértékkel számított bevétel, függetlenül attól, hogy a vonatkozó törvény alapján az önkormányzat döntött-e az adó bevezetéséről, s ha igen, alkalmazott-e kedvezményt vagy sem. Az adóerőképesség segítségével határozzák meg, hogy az adott önkormányzat mennyi kiegészítést kap az SZJA-n felül ill. mennyit vonnak el tőle Azoknál az önkormányzatoknál, amelyeknél a képződés helyén maradó SZJA és az adóerőképesség egy lakosra jutó együttes összege nem éri el a településtípus jellemző átlagos szintjét, a bevétel e szintig kiegészül. A kiugró jövedelemmel rendelkező önkormányzatok az általánosnál kisebb mértékű állami hozzájárulásban részesülnek. Ha az egy lakosra jutó összeg az adott önkormányzatnál meghaladja a településkategória említett értékének 150%-át, akkor az e fölötti rész után számított összeg csökkenti az

önkormányzatot megillető központi költségvetési kapcsolatból származó forrásokat. Gépjármű-adó A gépjármű-adó önkormányzatok által beszedett központi adó, 1992 óta létezik. Hasonlatos a helyi adókhoz abban, hogy a kivető önkormányzat bizonyos határok között mérlegelheti annak mértékét. A minimális tétel esetén a megosztás 50-50% Ennél nagyobb mérték esetén a többlet teljes egészében az önkormányzat bevétele. 2.) Normatív központi hozzájárulás A működő forrásszabályozási rendszer központi elemét jelenti e támogatási jogcím. Az Országgyűlés állapítja meg a települések lakosságszámával, egyes korcsoportokkal, intézményi ellátottakkal arányosan és egyéb mutatók alapján. A pénzügyi szabályozás alapvető jellemzője, hogy az állami támogatás döntő hányada, csaknem 2/3-a alanyi jogon normatív módon illeti meg az önkormányzatokat. Ez egyelőre az önkormányzatok esélyegyenlőségnek egyik fő

biztosítéka. Az önkormányzatok ezt a bevételi forrást előre kiszámíthatják, azzal évről-évre kalkulálhatnak. A normatív központi hozzájárulás 2 módon illeti meg az önkormányzatokat. Az egyik a településre jellemző mutatók alapján (pl. népességszám) jár Ezzel a normatív központi hozzájárulási csoporttal az állam az igazgatási feladatainak a helyi végrehajtási költségeihez kíván hozzájárulni. A normatív központi hozzájárulások másik csoportjába tartozó mutatók valamely feladat ellátásához kapcsolódnak és alapvetően egy fő ellátott létszámhoz kötöttek. A normatív központi hozzájárulásnak ez a fajtája a feladatot ellátó önkormányzatot illeti meg. E feladatmutatók alapján folyósított támogatások a feladatellátás országos átlagban számított költségei alapján kalkulálódnak. E forrás fontos jellemzője, hogy nem feladatot és intézményt finanszíroz, tehát szabadon felhasználható. Az

önkormányzat felelőssége a kötelező feladat ellátásnak minimális szinten történő biztosítása. E normativitás előnye a már említett gazdálkodási szabadság, hátrány, hogy ezek rendszerint nem elegendők a kötelezően ellátandó feladatokra. Országos átlagban a költségek 60-80%-át fedezik a normatív támogatások. A normatív támogatások jogcímeinek száma az önkormányzati rendszer indulásakor 14, 1998-ban 25, 2000-ben már 210 volt. Pl.: megnevezés községek általános feladataira pedagógusok szakkönyvvásárlása iskolai oktatás 1 – 4. évfolyam iskolai oktatás 5 – 8. évfolyam 2004 17.000 Ft/lakos 14.000 Ft/pedagógus 193.000 Ft/tanuló 202.000 Ft/tanuló 2005 17.000 Ft/lakos 14.000 Ft/pedagógus 204.000 Ft/tanuló 212.000 Ft/tanuló iskolai oktatás 9 – 13. évfolyam 248.000 Ft/tanuló 262.000 óvodai nevelés 189.000 Ft/gyerek Ft/tanuló 199.000 Ft/gyerek 3.) Egyéb állami támogatások A normatív állami támogatási

rendszer által szükségszerűen létrehozott egyenlőtlenségeket és az önkormányzatok saját bevételi bázisának nagy szóródását különböző kiegészítő támogatási elemek korrigálják. E támogatások 3 nagy csoportba sorolhatók. a) működésképtelen önkormányzatok támogatása Az önkormányzatok kedvezőtlen adottságai, rossz, netán felelőtlen gazdálkodása, ill. véletlen helyzetek miatt kerülhetnek a működésképtelenség helyzetébe. Az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok támogatás (ÖNHIKI) elvileg azokat a helyzeteket kezeli, amikor a forrásszabályozás miatt válnak forráshiányosság az önkormányzatok. E támogatást igénybe vevő önkormányzatok száma, ill a támogatás összege jelzi a forrásszabályozás rendszerének működési eredményességét. Az utóbbi néhány évben nőtt e támogatásokat igénybe vevő önkormányzatok száma, és a községek mellett már nagyobb önkormányzatok is megjelentek a

támogatottak listáján. E támogatásfajta elérésnek szabályai időről időre keményedtek, pontosan azért, hogy e támogatás ne nyújtson menedéket a felelőtlenül gazdálkodó önkormányzatok számára. Az önkormányzat csak akkor kaphatja meg, ha a normatívan képződő forrásokon túl a saját források maximálására, és a kiadások lehetséges csökkentésére tett intézkedések mellett sem képes a kötelező önkormányzati feladatok ellátására, valamint hitel- és kötvénykötelezettségei teljesítésére. A vis major helyzetekre adható támogatás kivételes helyzeteket teremt. A tartósan fizetésképtelen önkormányzatok támogatása az érintett önkormányzatok fizetőképességének helyreállítását szolgálja. b) központosított előirányzatok E támogatási fajta egyes fontos önkormányzati feladatokhoz kötődik, és azért központosított, mert a költségvetés tervezés időszakában a felhasználók köre vagy az igénybevétel

feltételei nem ismertek. Ezen támogatások szerepe mind összegszerűségében, mind az állami támogatások részarányában növekvő. 1998-ig e támogatások csak működési célokat szolgáltak, 1998 után már fejlesztési célokra is adnak ilyen jogcímen. Ezen támogatáshoz történő hozzájutást bonyolult szabályozás biztosítja. c) Cél- és címzett támogatások E támogatási fajta az önkormányzati rekonstrukciókat és új beruházásokat segíti. E rendszer 1991 óta működik. Célja részben az önkormányzatok erejét meghaladó beruházások támogatása (címzett támogatás), részben a települések közötti infrastrukturális különbségek mérséklése (céltámogatás). A címzett és a céltámogatási rendszerben közös, hogy az Országgyűlés által meghatározott célokra, pályázat útján lehet igényelni ezeket. A címzett támogatás esetén a támogatás lehet a projekt értékének 100%-a, az igénylésnek nincs felső

költségkorlátja. A céltámogatások esetében a törvényben rögzített fejlesztési célokhoz lehet pályázni állami támogatást. E támogatások elnyerésének számos feltétele van. E feltételek teljesülése esetén a céltámogatás alanyi jogon jár. E támogatás elnyerésének fontos feltétele, hogy az igénylő önkormányzat megfelelő önrésszel rendelkezzen. d) A területi kiegyenlítést szolgáló és a céljellegű decentralizált támogatás E két támogatás 1996-tól, majd 1998-tól történt bevezetése az önkormányzati beruházások támogatását a területfejlesztéssel igyekszik összekötni. A területi kiegyenlítést szolgáló támogatás az infrastruktúra szempontjából elmaradott települések és térségek felzárkóztatását szolgálják. A kedvezményezett területeket komplex statisztikai módszerekkel határozzák meg. A támogatás megyék közötti elosztásáról kormányhatározat dönt A konkrét igényekről a megyei

területfejlesztési tanácsok határoznak. Hitelfelvétel, kötvénykibocsátás Az önkormányzati gazdálkodás forrása lehet a banki hitel felvétele vagy a kötvénykibocsátás. Szükség lehet rá akkor, ha az önkormányzat átmeneti pénzhiányban szenved, természetesen ilyenkor rövid lejáratú hitel jöhet számításba, ill. egy-egy nagyobb beruházás finanszírozásánál mindkét módszer alkalmazható. A jó anyagi körülményekkel rendelkező önkormányzatok most már nagyon kedvező kamatozással juthatnak hitelhez, ált. 2-3 éves futamidőre. A hitelfelvétel azért lehet előnyös, mert a kamatláb nagyon kedvező, és az inflációval együtt csökken. Jelenleg az önkormányzati hitelek kb 3/4-ét az OTP Bank nyújtja A kötvénykibocsátás jellemzője a fix kamatozás (bár mostanában már választják az önkormányzatok a változó kamatozású kötvényeket is), és a hosszabb futamidő (ált. 5 év) Az önkormányzati kötvényeket ált. a

biztosítótársaságok, nyugdíjpénztárak vásárolják a hosszabb távú befektetés és a bankgarancia miatt, amit a kibocsátó bank brókervállalata szokott vállalni. Az önkormányzatok nem nagyon szeretik a hitelfelvétel e formáját, talán a magas kibocsátási költségek miatt. Az utóbbi években összesen 12 településen bocsátottak ki kötvényeket, és ezek közül csak egyet értékesítettek nyíltan (nem túl sikeresen, mivel egyetlen magánszemély vásárolt, a többi befektető biztosító volt)