Tartalmi kivonat
Monetarizmus A második világháború után egyre inkább az infláció lett a gazdaságok fő problémája. A világháború előtti kényszerű munkanélküliséget a keynesiánus gazdaságpolitika jelentősen csökkentette, így a közgazdászok figyelmének előterébe az infláció elleni harc került. Ennek eredményeképpen a Milton Friedman által képviselt monetarizmus került előtérbe. A monetaristák azt állítják, hogy a magánszektor stabil, tehát ha egyensúlytalanság lépne fel, akkor a piaci automatizmusok azt helyreállítják a rugalmas (le és fel egyaránt változó) árak segítségével. Friedman szerint az összkereslet nem lehet elégtelen. Túlkínálat esetén ugyanis árszínvonalcsökkenés következik be, ami megnöveli a pénz vásárlóértékét, és így a reálkeresletet is Ez egyben azt is jelenti, hogy a lefelé és felfelé egyaránt rugalmas árak mindig megtisztítják a piacot, tehát egyensúly mellett alakul ki a reálváltozók - úgy
mint termelés, foglalkoztatás, bér, kamatláb - értéke. Amennyiben ez igaz, azt is jelenti, hogy nem alakulhat ki kényszerű munkanélküliség az elégtelen kereslet miatt, a reálbér változása egyensúlyba hozza a munkapiacot, tehát aki hajlandó munkát vállalni, az talál munkalehetőséget. Önkéntesen vállalt munkanélküliség azonban van, annak különböző fajtái előfordulhatnak, pl. a munkakeresés idején kialakuló súrlódásos. E munkanélküliségre jellemző az ún természetes vagy egyensúlyi munkanélküliségi ráta, mely mesterséges eszközökkel nem alakítható. A ráta folyamatosan változik, befolyásolja a munkakeresés költsége, a munkanélküli segély nagysága, a munkalehetőségekkel kapcsolatos információk elérhetősége. Mivel a monetaristák feltételezik a magánszektor stabilitását, ezért ellenzik a stabilizációs politikát, azaz a makroökonómiai kereslet befolyásolását költségvetési vagy monetáris eszközökkel
egyaránt. Úgy gondolják, hogy hosszú távon sem a fiskális, sem a monetáris politika nem képes hatni a foglalkoztatásra. Rövid távon azonban a monetáris politika befolyásolni tudja az összkeresletet, és ezáltal komoly ingadozásokat okozhat a gazdaságban. A pénzmennyiség változtatása tehát támogathatja a költségvetési politikát céljainak elérésében, önmagában egyik sem képes tartósan növelni a keresletet. Friedman hangsúlyozza, hogy a pénznek fontos szerepe van a gazdaságban, de a monetáris politika nem a kamatláb alakítása miatt, hanem a pénzmennyiség nagyságára gyakorolt hatása miatt olyan jelentős