Filozófia | Tanulmányok, esszék » Walter Lippmann - A közjó filozófiája

Walter Lippmann: A közjó filozófiája Közérdek: 1. Mi a közérdek? - Azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a közösség érdekeit hogyan és kik képviselik? - A szavazó polgárok feltételezik, hogy ami számukra jónak tűnik az, jó az országnak - Ezek a javaslatok azonban nem közérdekű javaslatok - a polgárok véleményének meg kell ütköznie a végrehajtó hatalom véleményével, a két nézet egyeztetése a gyakorlati közérdek - Hogyan ítélhetjük meg a közérdeket? nem tudjuk, hogy kis idő múlva mit fogunk gondolni így a közérdek <> az egyéni érdekkel - közérdek: amit az emberek választanának, ha világosan látnának és józanul gondolkodnának, érdek nélkül és jóindulatúan cselekednének 2. A valóság egyenletei: - csak a képzeleti világban tehetjük meg mindazt, amit akarunk; a tényleges világban viszont egyenleteket kell felállítanunk a lehetséges és a kívánatos közt - az egyenlet két oldala néha pénzben fejezhető ki

(kereslet, kínálat) - azt választhatjuk meg hol kell egyensúlyba hozni az egyenleteket -- elszámolásra mindig sor kerül - az elhatározásainknak, hogy hol legyen egyensúly tükröznie kell a kereslet-kínálat ciklusát, nemzetközi pénzügyi elszámolás feltételeit, szükséges közmunkákat és a jóléti intézkedéseket -- ezek a döntések is egyenletpiramisok csúcsai > a közérdek az egyenlet-mezőben alakul ki - az engedékenyebb oldal a vágyainkat tükrözi; a keményebb pedig, hogy mire van szükségünk a vágyaink kielégítéséhez - a demokratikus kormányok, általában úgy reagálnak, ahogy a többségnek tetszik, a választók nyomása általában az egyenletek engedékenyebb oldalára nehezedik. Két funkció: 1. A végrehajtó hatalom választott képviselői: - a népi kormányzást nagyfokú gyengeség jellemzi, gyengül a végrehajtó hatalom is -ez zavarban nyilvánul meg -- a végrehajtó hatalom és a választó tömegek közti zavarban - a

végrehajtó hatalom képviselője gyengébb, mint a választott képviselő -- nagyobb az esélye a győzelemre, hogyha felajánlkozik a szavazók egy csoportjának, hogy ügynöke, szószólója lesz - a legfőbb végrehajtó hivatalt választással kell betölteni, azonban a választott képviselőknek 1. nincsen rangja, birtoka 2. nem áll ellen a közvélemény nyomásának 3. nem tudja védeni a közérdeket 4. rövid ideig vannak hivatalban 5. vonzó politika kell 2. A végrehajtó hatalom képviselőjének a védelme: - a 19. században a demokrácia célja, hogy kiterjesszék a népképviseleti gyűlések ellenőrzését a végrehajtó hatalom felett - felismerték, hogy a végrehajtó- és a bírói hatalmat védeni kell a népképviseleti gyűlésektől és a közvéleménytől. Ennek formái: 1. a népképviseleti gyűlés alkotmányos korlátozása 2. a nép hatalmának megoszlatása Ezek úgy történtek, hogy elkülönítették a törvényhozói és a végrehajtó

szervek választását, illetve más-más időpontban tartották a választásokat. - a bíróságnak mentesnek kell lennie a félelemtől és a részrehajlástól - a modern demokrácia betegsége, ezekben az intézkedésekben rejlik -- a hivatalnokokat szavazók választják, azonban nem a szavazók véleményének tartoznak engedelmességgel, hanem a törvénynek 3. A szavazó polgárok és a végrehajtó hatalom képviselője: - a kormányzó hivatalának tartozik kötelességgel és nem a választó polgároknak - a választó polgár feladata, hogy gondoskodjon a hivatal betöltetéséről, nem az, hogy igazítsák a hivatalt betöltő személyt - pl. a pápák választásánál -- a pápát megválasztják, hatalmát Istentől kapja a király választásnál -- megkoronázása után saját esküjének tart. engedelmességgel - a népképviseleti gyűléseken, a képviselő ügynökként lép fel -- köteles a választók érdekeihez tartania magát 4. A végrehajtó hatalom

legyengített képviselője: - a civilizált kormányzás alapja, hogy a végrehajtó hatalom és a népképviseleti gyűlés egyensúlyban van, azonban az egyensúly felbomlott -- a végrehajtó hatalom legyengült - ennek okai: 1. közkiadások növekedése 2. a nép nem tud hinni a közvetlenül nem érzékelhető realitásokban - így, a tényleges hatalmat a népképviseleti gyűlések és a választó tömegek szerezték meg