Nyelvtanulás | Magyar » Farkas Vilmos - A hanem és a de kötőszavak használatának kérdéséhez

Farkas Vilmos: A hanem és a de kötőszavak használatának kérdéséhez - Referátum - Napjaink nyelvhasználatában a de kötőszó használati aránya a lehetségesnél, illetve a kelleténél indokolatlanul nagyobb, sőt egyre növekszik a hanem rovására. A szakirodalomban a kötőszók együttes tárgyalásának módszere amennyire megkönnyíti a helyes kép kialakulását, ugyanannyira meg is nehezíti. Így ugyanis nem határolódik el megfelelően a hanem és a de által jelölhető ellentétesség, mely a tagmondatok tartalmában adva van. A viszonyt nem a kötőszó létesíti, az adott viszonyt csak jelöli. „Kétség esetén tartsuk magunkat a következő szabályhoz: a de akkor helyén való, ha az azonban is beleillik a mondatba.” (Fábián – Köves: Nyelvi segédkönyv) Ellentétes mondat - az ellentét formája szerint lehet: a.) szembeállító – egyszerű ellentét b.) ellentmondó – kizáró ellentét c.) megszorító - az ellentét foka szerint

lehet: a.) határozott vagy éles b.) gyenge vagy elmosódó Az ellentétes mondatok állhatnak kötőszó nélkül is, kapcsolatos kötőszóval, illetve ellentétes kötőszóval is. Az ellentét fokát tekintve azonban nem mindegy, hogy az ellentétes kötőszók közül melyiket választjuk, mert az ellentét formái csak bizonyos fokig tükröződhetnek a kötőszókban, illetve csak nagyjából jellemzőek az adott ellentét formájára. Éppen ezért az ellentétes mondatok szokásos kötőszavai a következők: - egyszerű ellentét: azonban, ellenben, pedig, viszont (ritkán: de, csak) - kizáró ellentét: hanem, pontosabban a ne(m)hanem kötőszó - párhuzam (ritkán a ne(m)csak) - megszorító ellentét: de, ám, ámde, azért, csak, csakhogy, mégis, mindaz(on)által, mindamellett, pedig (lehet: hanem, azonban is) Ebből is látszik, hogy ugyanaz a kötőszó az ellentétesség több formájára is utalhat; így pl. az azonban és a pedig lehet szembeállító és

megszorító (legfeljebb a szórendi helyük változik), a hanem pedig, mint a kizáró ellentét jellemző kötőszava, lehet megszorító szerepű is, tehát a de helyett is állhat (szórendi helye változatlan marad). 1 A kizáró ellentétes összetett mondatok I. Az előtag Hogy kizáró ellentét jöhessen létre, az előtagnak mindig tagadó vagy tiltó jellegűnek kell lennie. A tagadó(tiltó)szó néha el is maradhat, a mondat tartalma azonban így is tagadó értelmű. Pl.: „Macskásikitermelte a fát és elmulasztott a törvényértelmében tovább fásítani, hanem egyszerűen kukoricát vetett a fölbe.” Az előtagbeli tagadás(tiltás) leginkább az állítmányra vonatkozik. Pl.: „az okos emberek nem találgatnak, hanem rendszerint akarnak valamit” Olyan eset is előfordulhat, hogy a szabályosnak látszó kizáró ellentétes összetett mondat előtagjában a tagadás mégsem az állítmányra, hanem az alanyra vagy az állítmány egyik bővítményére

vonatkozik. Pl.: „Nem a főajtón mentek fel, hanem megkerülték a házat” Ilyenkor a halmozott mondatrészek és az összetett mondat közötti átmeneti kategóriáról beszélhetünk. Összetett mondatnak azért illenek be, mert mindegyik tagmondatnak külön állítmánya van, azonban ezek jelentés szempontjából csak egymás variációi. Pl.: „Nem a fülem zúg: [hanem] döngő kis bogár kering [=hangot ad ~ zúg] a napban!” II. Az utótag Az utótag állítmánya rendszerint alakilag is megegyezik az előtag tagadott állítmányával. Pl.: „Nem áll szemére húzott vaskalappal, [hanem] Mindig merészen szembenéz a Nappal.” „nem vártam meg a késő esti vonatot, hanem elkocogtam a vizes ruhában haza, Szerdahelyre.” Az állítmányok alaki egyezésével együtt az alanyuk is közös a tagmondatoknak. III. A kötőszó Az eddigiekből az is következik, hogy noha a tagmondat élén áll a hanem, mégsem az egész tagmondatra, hanem csak annak

állítmányára vonatkozik. A hanem helyén néha a csak is szokott állni. Pl.: „A tutaj nem ült el a vízen, csak libegett erősen” A megszorító ellentétes összetett mondatok I. Az előtag Míg a kizáró ellentétes összetett mondat előtagjának érvényét az utótag kizárja, addig a megszorító ellentétes összetett mondatban az előtag tartalmának érvényességét az utótag csak megszorítja. 2 Pl.: „Vár bennünket minden boldogság, De őrjöngőn nem rohanunk.” Az előtag gyakran megengedő jellegű, s mint ilyen esetleg határozóval vagy igeneves szerkezettel is helyettesíthető, ilyenkor alárendelésről van szó. Pl.: „TM birtoka ugyan öntötte a pénzt, de ő nem volt kapzsi és haszonleső” Így tehát a megszorító ellentétes összetett mondatot sok esetben tekinthetjük az alá – és fölérendelő mondatok közti átmeneti kategóriának. A megszorító érvényű előtag abban is különbözik a kizáró ellentétestől, hogy nem

csak tagadó, hanem állító is lehet. Pl.: „Jónás kimarjult arcán verítéke csorgott, de az árusok csak tovább nevettek.” Míg a kizáró ellentétes előtagban az állítmányra vonatkozik a tagadás, a megszorított előtagban nem szükségképpen. Pl.: „TóthRészt már nem kapott , de a cselédasszonyok nyújtottak egy – egy bögre levest.” II. Az utótag Az utótag természetesen nem csak állító lehet, mint a kizáró ellentétes utómondat, hanem tagadó is. Pl.: „Tenger virág nyílik tarkán körülötte, De ő a virágra szemét nem vetette.” Nem az előtag állítmányának tagadott érvényét zárja ki az utótag állítmánya, hanem az egész utótag szorítja meg az előtagot. Ennek megfelelően a tagmondatok alanya sem szükségképpen azonos. Pl.: „Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S őrizem a szemedet.” III. A kötőszó A megszorító ellentét leggyakoribb kötőszava a de. A második tagmondat élén

áll, és az egészre vonatkozik, míg a kizáró hanem általában csak a tagmondat állítmányára. A de és a hanem használatának keveredését az is okozhatja, hogy a hanem – nek megszorító jelentése is lehet. Pl.: „a tücsök még mindig hegedült, hanem a víg, bohó tánczos, a molylepke, már halva volt.” A hanem ilyenkor a de módjára viselkedik és az egész mondatra vonatkozik. A kizáró ellentétet is jelölhető csak – nak is lehet megszorító jelentése. Pl.: „Nagy hóbunda takarta a mezőket és az utakat, csak a varjak feketéllettek a csillogó fehérségen.” Míg a kizáró ellentét jelölésére kapcsolatos kötőszó nem alkalmas, addig a megszorító ellentétesek között nem is ritka. Pl.: „Még nem is volt szerelmes, s máris féltékeny” 3 A halmozott mondatrészek kötőszó – használata nagyjából megegyezik az összetett mondat kötőszó – használatával. Pl.: „Nem is szerelem amit érez, hanem rettegés és

félelem” Mégis van bizonyos eltérés. A nyelvszokás időnként nagyobb engedményt tesz a de kötőszónak a mondatrészek közt, mint az összetett mondatok esetében. Ennek megfelelően időnként a kizáró ellentétes mondatokban is a megszorítókba jobban illő de kötőszót találunk. Ez a jelenség a halmozott mondatrészek esetében azért gyakoribb, mert az egyik mondatrész közvetlenül a tagadó(tiltó)szó után áll, a másik, az „ellentétes” mondatrész meg általában közvetlenül a kötőszó után, s így jobban kiemelhető az ellentét, melynek élességét a hanem utáni de is elősegítheti. Pl.: „Nem magához vagyok én kegyetlen, de én magamhoz” Összefoglalás I. a.) A kizáró ellentétes előtag mindig tagadó vagy tiltó jellegű, - a megszorító előtag nem feltétlenül állító. b.) A kizárt előtagban a tagadó(tiltó)szó rendszerint az állítmányra vonatkozik, - a megszorítottban nem feltétlenül. II. a.) A kizáró utótag

csak állító lehet, - a megszorító utótag azonban tagadó is. b.) Kizáró utótag állítmánya alakilag megegyező az előtagéval, - a megszorítóé nem szükségképpen. c.) A kizáró utótag alanya azonos az előtagéval, - a megszorítóé nem feltétlenül. III. a.) A kizáró ellentétre általában egy kötőszó jellemző: a hanem, - a megszorítóra többek közt a de. b.) A hanem rendszerint csak az első tagmondat állítmányának érvényét kizáró második tagmondatbeli állítmányra vonatkozik, - a de, illetve a többi megszorító kötőszó a második tagmondat egészére. 4