Középiskola > Műelemzések > Arany János lírája

Bár Arany János (1817-1882) inkább epikus műveit vallotta életútjának, elsősorban lírai költő. Költészetére jellemző a tárgyasítás. A verseiben megjelenő alapvető életérzés a keserű kiábrándultság, reménytelenség, rezignáció, bezártság, kirekesztettség. A tűnődő, töprengő, önvizsgáló magatartás vé-gigkíséri pályáján, gyakori a létösszegző, az önmegszólító vers. Műveit sajátos hangnem: az elégikus, illetve elégiko-ódai hangnem jellemzi. A patetikus emelkedettséggel párosul az erős fájdalom érzet, illetve az önirónia. Arany lírája az 1850-es években bontakozik ki legsokoldalúbban.

Kertben (1851)

A Kertben című mű a közöny, az emberi elidegenítés megjelenítője, egyrészt az énhez önváddal kötve, másrészt a társadalomra általánosítva fogalmazódik meg.

Az 1. vsz. egy életképi jelenetre épül, a nyugalom hordozója, a védettség, az idill megjelenítője. A „Kertészkedem mélán, nyugodtan” kezdősor a vershelyzet kijelölése. A sor megismétlődik az 5. vsz.-ban, és az utolsó vsz. is felidézi a képet, de egészen más hordozója lesz. Az utolsó 2 sor groteszk szembeállítás az életképi jelenet által felidézett harmóniával: a „magányos gerle” a kirekesztettség hordozója lesz, a halott nő képe pedig nyugtalanító hatást kelt a védettség érzetével szemben.

A 2.-4. vsz. egy újabb életképi jelenet, a szomszédban történt haláleset megjelenítése. A 4. vsz.-ban a „nehéz első betűt tanul” az anyaság szerepkörének megjelenítője. Az utolsó sorban a kisdedet verő cselédlány képe a tehetetlenség hordozója.

Az 5. vsz.-ban visszatérő első sor az erőltetett nyugalom, a közöny, az elzárkózás hordozója, a tevékenység feleslegesnek tűnik. A képhez a „fák sebei” metafora által a szív, lélek fájdalmai kapcso-lódnak. A „halotti ének” utalás a második vsz.-ra, de míg a közöny ott általánosítva fogalmazódott meg, itt az egyénhez kötődik, az én személyes jelenléte érzékelhető. Az utolsó két vsz. anaforikus kezdése, a „Közönyös a világ…” mondat egy fajta szentenciaszerű kijelentés az egész világra kiter-jesztve. Tárgyilagos, tényszerű közlés, hiányoznak az igék, nominalitás jellemzi. Ezt követi egy teljes metafora, melynek képi síkja a táncterem, fogalmi síkja pedig a világ. A táncterem képe a „sürög-forog”, „jő-megy” szókapcsolatok által a dinamizmus, a mozgalmasság érzetét idézi fel. Az utolsó vsz.-ban a hernyó hasonlat a mozgás felidézője, ezt azonban megelőzi egy híres metafora, melynek képi síkja az „önző, falékony húsdarab”, fogalmi síkja pedig az ember. A mű befejezésénél a kertész a halál képi megjelenítője lesz. A 6., 7. vsz. képei általánosító képek, melyek a közönyt általánosítva je-lenítik meg.

Letészem a lantot (1850. március 19.)

A Letészem a lantot című mű a versszaktestben és a refrénben megjelenő idő- és értékszembesí-tésre épül. A refrén az értékhiányos jelen kétségbeesését tükrözi, szembesít a versszaktestben felvilla-nó múlttal. A refrén a „lelkem ifjúsága” megszólításra épül, ami az ódai felütés jellemzője. Az oh in-dulatszó a személyesség, a zaklatottság hordozója. A „lettél”-„levél” figura etimologica kétszeresen is a múlt idő hordozója, a „levél” archaikus alakkal a fájdalom ünnepi emelkedettséggel párosul. A vers-szaktestben a jelen és a múlt közötti mozgás érvényesül. A vers felütése a cím megismétlése, a lant a költészet metonimikus hordozója (vö. a líra szó eredeti jelentése ’lant’).

A tömör kijelentő mondatok a beletörődés, az elégikus lemondás hordozói. Az ereszkedő-eső intonáció a versszaktestet tagolttá teszi. Az ismétlődő nem tagadószó a múlt és jelen ellentétét erősíti. Ez a kontraszt még intenzívebbé válik a 2. vsz.-ban: a versszaktest a múlt értéktelített világát idézi fel, míg a refrén a veszteségre mutat rá. A 3. vsz.-ban felülkerekedik a múlt, a múlt igenjei győznek a jelen tagadása felett: kirajzolódik a közösségélmény. A 4. vsz.-ban ezt egy tágabb közösség érzete váltja fel. A „dicsőség fénye” szintagmával növekszik az emelkedettség, a patetikusság. Az 5. vsz.-ban a jövőre vonatkozó tétovaság, bizonytalanság szavai jelennek meg. a „véltük”, „álmodánk”, „hittük” szavak az illúzió hordozói. A 6., 7. vsz. a jelen világának megjelenítője. A 6. vsz. kezdőszava a most időhatározó a jelen síkjának hordozója. Felerősödik a képes beszéd, a vsz. az „árva énekem” megszólításra és az ahhoz kapcsolódó metafora- és hasonlatsorra épül. A képi síkok az élettelenség, az elmúltság megjele-nítői, ezáltal a költészet ezzel azonosul. A képiséghez a „kiált” ige által akusztikai élmény is kapcso-lódik. A hiányos kérdő mondatok az elhallgatások mondatai.

A 7. vsz. kezdősorában visszatér az első sor. Ezt követik az értékvesztettséget kifejező képek, a költészet értelmetlenné vált. A „Nehéz az” mondat és a nyugodt, tényközlő kijelentő mondatok a bizo-nyosság, a beletörődés hordozói. Az E/3. személy eltávolító, tárgyiasító. A nyitókép (a fa) ereszkedő intonációval tér vissza, ez is az elégikus lemondás kifejezője. A refrén az utolsó vsz.-ban variációsan ismétlődik, eltűnt a „hová” kérdőszó bizonytalansága, felváltotta az „Oda vagy, érzem, oda vagy!” bi-zonyossága.

Lejtőn (1857)

A Lejtőn című vers létösszegző mű. A versben érték-értékhiány, hit-kétség ellentéte érzékelhető, de valójában a múlt értéke is megkérdőjelezhető, a hit értékének pedig nincs valós alapja. Versformája dalszerű, de a Letészem a lantot című vershez hasonlóan a felütés elégikus, az intonáció ereszkedő-eső.

Az 1. vsz. lassú, tagolt kijelentő mondatai, és a lassító hatású hangszimbolika felerősíti az elégikus érzetet. A vsz.-ban erőteljes képiség érvényesül, a metaforikus nyelvezet dominál. A nyitókép, az „ereszkedik lelkem árnya” metafora a lelki állapot megjelenítője. A „száll az este”, „ereszkedik” szavak által érzékelhető lefele irányuló mozgás az intonáció segítségével felerősödik. A címben szereplő lejtő, majd ezt követően az este és a felhő képe a céltalanság megjelenítői, közös bennük a visszafor-díthatatlanság. Nem tudni hová vezetnek, a kérdés ezáltal nyitva marad, ami rendkívül nyugtalanító hatást kelt. A 2. vsz.-ot a fogalmiság jellemzi. A „Boldog évek!” ódai megszólítást múlt és jelen érté-kének szembeállítása követi. A múlt sem a teljes érték hordozója, de a jelennel mindenképp szembeállítható.

A 3. vsz. hit és kétség szembeállításának megfogalmazása. A hármas pont kettétagolja az első mondatot, elsőre hit és kétség azonosításának tűnik. A lejtő motívuma visszatér a befejező képben, a visszafordíthatatlanság érzete újból felerősödik. Az éjjel vízbe gázoló ember hasonlata az ismeretlentől való félelem, a kilátástalanság, szorongás, céltalanság hordozója.

Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg, (Mainz, 1400 körül – 1468. február 3.) a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás, a betűfém, a kézi öntőkészülék, a nyomdafesték, szedő-sorjázó vagy más néven szedővas (winkel), a kézisajtó és a festékező labdacs európai feltalálója. Apja neve Friele Gensfleisch zur Laden volt, anyjáé Else Wyrich von Gutenberg, a fiú tehát az ő nevét vette föl.

A paradicsom (Solanum lycopersicum) a burgonyafélék családjába tartozó növény. Őshazája Közép- és Dél-Amerika. Európában a XVI. sz. végén ismerték meg: Spanyolországon, Portugálián és Itálián keresztül terjedt el. Ázsiába, Afrikába, Ausztráliába spanyol, portugál, ill. angol kereskedők vitték el a XVII-XVIII. században. Mára lényegében az egész világon termesztik.

A Desert Eagle, úgy is ismert mint Magnum Eagle egy öntöltő pisztoly, amelyet az amerikai Magnum Research Inc. és az Israel Military Industries Ltd. fejlesztett ki. Eredetileg csak egyetlen .357 Magnum kaliberű változat volt kapható, de mára a fegyver jellegzetessége lett, hogy különösen sok változata van.

• Arany László - Farkas-barkas / 2009, 3 oldal
  
  
• Szilágyi Márton - Szilágyi István és Arany János barátsága az 1840-es években / 2020, 12 oldal
  
  
• Berki Regina - Arany János Ágnes asszony c. művének elemzése / 2008, 1 oldal
  
  
• Oláh Róbert - Arany János humora Petőfivel való levelezésében, egy nagykőrösi művében és az alkalmatosságra írott verseiben / 2019, 10 oldal
  
  
• Aranyiné Farkas Magdolna - Kommunikáció alapjai a szépészeti szolgáltatóegységekben / 2014, 54 oldal
  
  

Sütő András könyve az író szülőfalujáról, a mezőségi Pusztakamarásról szól, ahol együtt élnek magyarok és románok, de az előbbiek már erősen „elmorzsolódóban”. „Akármilyen bőven is számolom, alig százötven főnyi közösségtől tanultam magyarul.” – vallja az író. Milyen indításra, ösztönzésre született ez a könyv? Az egyik az anya biztató...

Dolgozatom során Lengyel Balázs állítását kívánom megerősíteni. A Kortárs c. folyóiratban megjelent cikk állítása szerint Kemény János, a XVII. században alkotó önéletíró műve nem csak egy egyszerű memoár, hanem „modern író kezére valló, realista társadalmi regénynek is beillő alkotás”. Az alátámasztás első pilléreként az írói szándék kérdését kell...

Ady Endre Új Versek című kötete (1906) sokat ígérő bemutatkozás volt. Hogy azonban mi-minden új mondanivalója van Adynak, hogy valóban „mit tud”, azt igazán a Vér és arany (1907) bizonyította. Tóth Árpád szerint „a Vér és arany azok közé a szenzációk közé tartozik, amik miatt érdemes végigélni ezt a bús földi életet.” Bródy Sándor minden könyvét odaadta...