Egészségügy | Anatómia » Makroanatómia

ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 1. Csontok felépítése, alakja, periosteum.  Csontok felépítése  A friss csont színe sárgás, vérteltsége szerint többé-kevésbé rószaszínes árnyalattal; tapintata nedves.  A csontok szilárdságukat a szervetlen anyagoknak köszönhetik, rugalmasságukat szerves alkotóelemeiknek.  A csontállomány mintegy 40% vízen kívül szervetlen és szerves vegyületekből épül fel. A szervetlen és szerves anyagok megoszlása 60-70% : 30-40%. A szervetlen állomány decalcinálással (3-5% HCl-oldatban), a szerves állomány calcinálással (égetés) vonható ki a csont állományából.  Az átfűrészelt csont makroszkóposan két elkülöníthető állományból áll. Az igen kemény, egyneműnek tűnő tömött csontállomány (substantia compacta) az egyik, és a vékony csontlemezekből és gerendákból álló szivacsos

csontállomány (substatia spongiosa) a másik.  A compact állomány vastagság eltérő a különböző csontok esetében. A legvékonyabb a rövid csontokban, legerősebb a hosszú csöves csontok középdarabján, amely teljesen compact állományból áll.  A csontok belsejét alkotja a spongiosus állomány (kivétel a légtartalmú csontok és a csöves csontok középdarabja). Az elsőre rendezetlennek tűnő bonyolult csontállomány valójában a statika szabályainak megfelelő elrendeződést mutat. A rendező elv a következő: minél kevesebb csontállomány felhasználásával minél nagyobb statikai szilárdságot adjon a csontnak.  Ezt nevezzük a csontok trajectoriális szerkezetének.  Csontok alakja  Közös alaki sajátosságaik alapján a csontok négy csoportra oszthatók.  Hosszú csontok (ossa longa). A végtagcsontok nagy része, és a bordák tartoznak ide Középrészük a diaphysis, ami hosszú üreg (cavum medullare).  A két végrész

a proximalis és distalis epiphysis, melyek erősen kiszélesednek, s rajtuk foglalnak helyet a szomszédos csontokkal ízesülő domború vagy homorú ízfelszín (facies articularis), amely ízületi porccal borított.  A középdarabon általában nagyobb lyuk található (foramen nutricium), amely a velőüregbe vezet. E csatornán (canalis nutricius) lépnek be a csontvelő fő tápláló erei Kisebb tápláló lyukak található az epiphysisek tájékán is, ahol a vastag végdarab mintegy befűződve a csont nyakát (collum) alkotja.  A bordák belsejét teljesen szivacsos állomány tölti ki, melyet kívülről csak vékony compact állomány borít. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Rövid csontok (ossa plana). Külső idomuk igen változatos Rendszerint több ilyen csont szerkezeti és működési egységet alkot.  Ide tartoznak a kéz- és lábtőcsontok, valamint

a csigolyák. Ezek is szivacsos állományból állnak, melyek még a bordákénál is vékonyabb compact állomány borít.  Lapos csontok (ossa plana).  Lapát vagy kagyló alakú csontok, melyek egyrészt körülhatárolva egyes szerveket védő tokot alkotnak, másrészt izmok tapadására nagy felületet biztosítanak.  Ilyen a koponyacsontok egyes része, a medencecsont és a lapocka. Ezeket kettő, egy külső és egy belső compact állomány borítja, melyek között több-kevesebb szivacsos állomány foglal helyet.  A koponyacsontoknál ez utóbbi állományt diploenak hívjuk.  Szabálytalan alakú csontok. Ide csak néhány koponyacsont tartozik, amelyeknek alakja annyira eltér a többitől, hogy igazán egyik csoportba sem sorolható. Ilyen az ékcsont (os sphenoidale) és a rostacsont (os ethmoidale).  Az utóbbira jellemző a vékony csontlemezkék által határolt légtartalmú üregrendszere is. Az ilyen csontokat közös névvel ossa pneumaticának

hívjuk.  Periosteum  A csontokat körülvevő kötőszöveti lemez a csonthártya vagy periosteum. A csontokkal való összeköttetése laza, kivétel azokon a helyeken, ahol izmok tapadnak vagy érdes csontfelszínt borít.  A csontok felszíne és a periosteum között az összeköttetést az utóbbiból a csontállományba nyomuló kötőszöveti rostok, az ún. Sharpey-féle rostok és a tápláló erek létesítik.  A csonthártya két rétegű: külső laza rostos, és belső laza sejtdús rétegek alkotják. A sejtdús rétegben osteoblastok működnek, melyeknek szerepe van a csont folyamatos átrendezésében, a csonttörés gyógyulásában.  Ha a csonthártyától megfosztjuk a csontot, akkor az elpusztul (csont-necrosis).  A csonthártya funkciói tehát a következők:  csontszövet termelésében való részvétel;  csont táplálása;  csonttörés esetén állomány pótlás;  érzékszervi funkció a bő érzőidegvégződései révén.

 A csöves csontok diaphisysének belső felszínét is vékony kötőszöveti hártya borítja (endosteum), melynek a periosteumhoz hasonló működést tulajdonítanak. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 2. Ízületek felépítése, fajtái, tok, szalagok, burzák.  Csontok közötti összeköttetések    A csontok közötti összeköttetések lehetnek egyszerű, egységes szerkezetűek, de gyakrabban fordulnak elő bonyolultabb összeköttetések. Ha a csontok közötti összeköttetés folyamatos, még akkor is, ha a hét csont közé valamilyen eltéző szövet ékelődik, synarthrosisról beszélünk. Amennyiben az összeköttetésben a csontok között nincsen folytonosság, ízületről (diarthrosis vagy articulatio) beszélünk.  Folyamatos összeköttetések (synarthroses)  Az összekötő anyag minősége szerint az alábbiakat különböztetjük meg: 

 1. Syndesmosis Két vagy több csont szalagos összeköttetése, de csak abban az esetben, ha a szalag ne csupán alkotórésze más bonyolultabb ízületnek. Ilyen pl. a syndesmosis tibiofibularis vagy a syndesmosis coracoclavicularis         2. Synchondrosis A csontokat a közéjük ékelődő porc köti össze folyamatosan. Közülük több nem maradandó, hanem a kor előrehaladtával elcsontosodik (pl. a synchondrosis sphenooccipitalis). El nem csontosodó synchondrosis a csigolyák közti discus intervertebralis. Ha a porcban üreg található, az már átmenetet képez a synchondrosis és a valódi ízület között. Ilyen pl a symphysis pubica 3. Synostosis Két vagy több eredetileg különálló csont összecsontosodása. Ez esetben konvenció kérdése, hogy mikor tekintjük a csontot egyetlen egységes csontnak, illetve mikor teszünk különbségeket az egyes alkotórészek között. Synostosisok a calvaria csontjai varratai, a medence csont

vagy a keresztcsont. Bál valóságosan elcsontosodik az os sphenoidale és az os occipitale közötti kezdetben porcos kapcsolat, is mégis synchondrosisról beszélünk.  Megszakított ízületek obligát alkotórészei    1. Ízvégek Az egymással ízületi összeköttetésben lévő csontvégek. Igen változatos alakúak lehetnek, mégis általában egyikük kissé vagy jobban kivájt (vápa vagy cavitas articularis) a másik ebbe illeszkedő domború képlet (fej vagy caput articularis). Amennyiben az ízesülő csontvégek laposak, egyszerűen ízvégekről bezsélünk. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA                2. Ízületi felszínek Az ízvégek egymásba illeszkedésére szolgáló felszínek (faceis articularis), melyek ízületi porccal (cartilago articularis) borítottak. Ez utóbbi a terheléstől függő

vastagságú hyalinporc boríték, mely a csont porcos telepének (epiphysis) el nem csontosodott vége. Az ízületi üreg felé tekintő felszíne rendszerint sima. Ritkán az ízületi felszíneket boríthatja rostos porc is (szegy-kulcscsonti ízület, rágóízület, medenceízület). 3. Ízületi tok A capsula articularis az ízületet a környezet felé hermetikasan lezáró, zsákszerű kötőszöveti tok, amely az egyik ízesülő csontvég ízületi felszínének széléről ered, és a másik szélén tapad. Egyes ízületekben a tok rendkívül szoros (kézízületek), másutt kifejezetten bő (vállízület). A tok általában két rétegből áll: külső rostos (membrana fibrosa) és belső synovialis ( membrana synovialis) rétegekből. Előző aránylag tömött kollagénrostos lemez kevés elasztikus rosttal, míg a synovialis réteg sejtdús laza kötőszövet fibroblastokkal. 4. Ízületi üreg A cavum articulare az ízesülő csontvégek között, és az ízületi

tokon belül maradt rés. A rés rendszerint rendkívül kicsiny abban a tekintetben, hogy a csontok jól illeszkednek egymáshoz. 1-2 ml synovia tölti ki, ami az ízületi tok belső felszínének mucosus terméke, és a viszonylag súrlódásmentes elmozdulást hivatott szolgálni. 5. Ízületi szalagok A ligamentum articularis tömött kollagénrostos kötőszöveti kötegek, melyek az esetek egy részében csak az ízületi tok rostos részének megerősödései (ligamenta capsularia), máskor meg attól különálló képződmények.  Az ízületek járulékos részei    1. Discusok és meniscusok Rostporcos korongok hogy gyűrűbetétek az ízesülő csontvégek között, melyek az ízfelszínek közötti inkongruenciát hivatottak kiegyenlíteni. A discusok ketté osztják az ízületet, míg a meniscusok nem teljesen.   2. Rostporcos ízvápaajkak Labium articularéval találkozunk az olyan ízvápák szélén, melyek sekélyebbek, mint azt a befogadásra

szánt ízfej görbülete megkívánná (vállízület, csípőízület).   3. Ízületi tömlők Az ízületek környékén nagy számban előforduló zárt, lapos, belső felszínükön synoviális nedvet termelő tömlők, melyek két felszíne ennél fogva egymáson könnyen elmozdul. Így megkönnyítik két szomszédos réteg, ami lehet két izom, ín és izom, ín és csont, bőr és fascia elmozdulását. Vannak azonban olyan tömlők is, melyek közlekednek az ízület üregével. Ezek a bursák  ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Ízületek fajtái   1. Egytengelyű ízületek Két fajtájuk különíthető el.  Ginglymusról vagy csuklóízületről beszélünk, ha a kivitelezhető mozgás tengelye merőleges az ízesülő csontvégek hossztengelyére. Ilyenkor általában egymásba illő henger alakú ízvégekről van szó, de a valóságban szinte

mindig van a felszínen egy haránt irányú vályú és léc, így az ízfej orsó alakú (trochlea). Az ilyen ízület rendszeres alkotórésze az oldalszalag (ligamentum collaterale). Ilyen pl. az interphalangealis ízület      Articulatio trochoideáról beszélünk abban az esetben, ha a mozgástengely megközelítőleg egybe esik a csontok hossztengelyével. Ilyen a könyökízületben a humero-radialis kapcsolat. Legtisztább típusa az articulatio atlantoaxialis.  Trochoginglymusnak nevezzük az előző kettő kombinációját, mint pl. a könyökízület egészében.   2. Kéttengelyű ízületek Ugyancsak két fajtája van.  Articulatio ellipsoidea vagy tojásízületről beszélünk a tojásidomú izületi felszínek esetén. Ekkor mindig két, egymásra merőleges tengellyel találkozunk, melyek közül az egyik rövidebb, a másik hosszabb. Ilyen pl. a kézcsukló         Articulatio sellaris vagy nyeregízület

a két egymásba illő nyereg alakú ízfelszín alkotta ízület. Ekkor nem különböztethető meg ízfej és ízvápa, hiszen a két felszín közel egyforma, csupán 90o eltérés van a kettő között. Legjellemzőbb példája az articulatio carpometacarpea pollicis. 3. Soktengelyű vagy szabad ízület Ez nem más, mint az articulatio spheroidea, amikor az ízfej közel szabályos gömb alakú, míg a vápa épp ennek befogadására alkalmas kivájt felület. Mivel a gömbnek nincs tengelye, így az ízületnek sem (pontosabban rengeteg tengelye van). Ekkor a mozgás határait az ízületi gátlókészülékek szabják meg Jellemző mozgásformája ennek az ízületnek a circumductio. Ilyen ízület a váll- és csípőízület. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 3. Izmok anatómiai felépítése, endo- peri- epimysium, fasciák, aponeurosisok. Ínhüvelyek szerkezete.  Izmok

anatómiai felépítése            Legtöbbször valamilyen megnyúlt idomhoz hasonló, de nem ritkán, főleg a törzsön, széla, lapos, lemezszerű alakot is felvehet. Az izom húsos részét izomhas (venter) nevezzük. A több külön helyről eredő, majd összeolvadó és közösen tapadó izomrészek a fejek (caput), melyek száma szerint nevezzük el az izmokat (biceps, triceps, quadriceps). Amennyiben az izom hasát közbülső ín szakítja meg, és a két has nem esik egymás folytatásába, úgy kéthasú (biventer) izomról beszélünk. Amennyiben az izom irányát nem szakítja meg, úgy nem beszélünk külön hasakról, hanem az ínas megszakítást nevezzük intersectio tendineának. Az izom két vége közül eredésnek a törzs középvonalához közelebb esőt, végtagok esetén a proximálisabbat nevezzük. Rendszerint az izomnak ez a vége rögzítettebb is (punctum fixum). Az ellentétes rögzülési pont a tapadás vagy

punctum mobile A legtöbb izom húsosan ered, de előfordul, hogy az eredés is a tapadáshoz hasonlóan ínasan történik (pl. caput longum mm bicipitis brachii) A tapadásra az ínas átmenet a jellemző, de itt pedig a húsos tapadás fordul elő kivételként. Az ínak alakja az izmokéhoz hasonlóan mind vastagság, mind hosszúság tekintetében változatos lehet. Lapos, lemezszerű izmoknál, illetve a tenyéren vagy talpon tapadó izmoknál előfordul, hogy az ín a tapadásakor szintén lapos, erősebb lemezbe megy át. Ezeket az ínlemezeket aponeurosisnak nevezzük. Előfordul, hogy az ín tapadása előtt egy csontos vagy porcos horgon (trochlea) irányt változtat, és más irányban húz, mint az izom. Az izomrostok és az ín sok esetben nem mennek át egyszerűen egymás folytatásába, hanem speciális elrendezéssel bírnak. Általános rendezési forma az izomrostok ún tollazott (pennatus) elhelyezkedése. Ha valamennyi rost az izom egyik oldalán ered, és a

másik oldalán elhelyezett ín felé halad, az izmot egyszer tollazottnak (unipennatus) nevezzük. Ha az izomrostok két oldalról egy közbülső elhelyezkedésű íb felé tertanak, akkor az izomzat kétszer tollazott (bipennatus).  Endo-, peri-, epimysium   Az izom saját kötőszövet vázzal rendelkezik, mely áll a legkülső, egész izmot hüvelyszerűen borító epimysiumból vagy perimysium externumból. Az izom-ín átmenetnél ez megszakítás nélkül megy át a peritendineumba. Az epimysiumról vékonyabb kötőszöveti sövények hatolnak az izomkötegek közé, és a fasciculusokat behüvelyezve a perimysium (internum)-ot alkotják. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA   A perimysium szintén sövényeket, ún. secunder septumokat bocsát a fasciculusokba, melyek ekkor már az egyedi izomrostokat hüvelyezik be. Ezek a legbelső kötőszöveti hüvelyek az

endomysiumok. A kötőszöveti váz egyes részletei az izom vérereit, nyirokereit és idegeit hozzák az izomrostokhoz, ugyanakkor mechanikai összetartó erejükkel az izomerőt összpontosítják.  Fasciák    Az izmok többnyire nem szabadon helyezkednek el a laza kötőszövetben, hanem egyesével vagy csoportosan erősebb kötőszöveti lemezek által alkotott rekeszekben foglalnak helyet. Ezeket a kötőszöveti lemezeket nevezzük fasciának vagy izompólyának. A fasciák gyakran eredési vagy tapadási helyük is szolgálnak az izmok számára, ugyanakkor közvetett módon –főleg az alsó végtagon– a vénás keringés segítésében is szerepet játszik azáltal, hogy az izmokat csak jól meghatározott kamrákban engedi összehúzódni vagy elernyedni. Ugyanakkor a rekeszek alkalmas teret képeznek az izmok között terjedő fertőzések számára is. Sebészeti jelentőségüket fokozza, hogy főleg kollagénrostokból állván, átmetszésük esetén

kitűnően gyógyulnak.  Ínhüvelyek szerkezete       A végtagok állandó vagy gyakori megtörési helyein rendszerint erős leszorító szalagok, ún. retinaculumok alatt átfutó inakat, csőszerű, könnyű elmozdulást biztosító hüvelyek veszik körül. Igazából csak külső, rostos burkuk cső alakú (vagina fibrosa), amit kettős falú belső synovialis hüvely bélel (vagina synovialis). Ez utóbbi külső lemeze a rostos burok belsejéhez rögzül, belső lemeze pedig az ín felszínéhez tapadva synoviális felszínét kifelé fordítja. Így az ínhüvely belső részében kialakul két egymás felé néző synoviális felszín, mely a közel súrlódásmentes elmozdulást biztosítja. Ezek a felszínek mindkét végen átfordulnak egymásba. De nem csak a végi részeken van synovialis áthajlás, hanem az ín alatt, a csonthoz tapadó részen is áthajlik a külső réteg egy kettőzet formájában a belsőbe. Ezt a részt mesotendineumnak

nevezzük. Gyakorlati jelentősége, hogy rajta keresztül érkeznek az ínat és ínhüvelyt ellátó apró erek és idegek a csonthártya felől. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 4. Humerus. Vállízület és mozgásai  Humerus 1. Caput humeri 2. Collum anatomicum 3. Tuberculum majus 4. Tuberculum minus 5. Sulcus intertubercul 6. Crista tuberculi minoris 7. Crista tuberculi majoris 8. Collum chirurgicum 9. Tuberositas deltoidea 10. Facies anterior medialis 11. Margo medialis 12. Facies anterior lateralis 13. Margo lateralis 14. Sulcus nervi radialis 15. Epicondylus medialis 16. Epicondylus lateralis 17. Trochlea humeri 18. Capitulum humeri 19. Fossa radialis 20. Fossa coronoidea 21. Sulcus nervi ulnaris 22. Fossa olecranii 23. Prox epiphysisvonal 24. Dist epiphysisvonalak 25. Processus supracondil (variáció) 26. Foramen supratrochlear (variació) ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA

 A vállízület  Az articulatio humeri a caput humeri és a cavitas glenoidalis scapulae közötti összeköttetés. Működését tekintve az ízület gömbízület  A cavitas glenoidalis scapulae minden irányban kisebb a caput humeri ízületi felszínénél. Vájolata igen sekély, felszíne felül keskenyebb, lefelé szélesedik; síkja ferdén felfelé, előre és oldalra tekint. Szabad széléhez néhány mm Vastag rostos porcból álló szegély (labrum glenoidale) csatlakozik, amely az ízárkot megnagyobbítja és kissé mélyíti. Az ízületi felszíneket üvegporcogó borítja.  A vállízület tokszalagja rendkívül bő. Az ízvégeket a légnyomáson kívül főleg az ízületet köpenyszerűen körülvevő izmok tónusa tartja össze. Ezen izmok tapadásuknál szorosan összenőnek az ízületi tokkal, s annak becsípődését a csontvégek közé az ízület

mozgásai alkalmával megakadályozzák. Eltávolításuk után az ízfej mintegy 2-3 cm-nyire kiemelhető az ízületi árokból anélkül, hogy a tokszalag megsérülne.  A rostos tok a labrum glenoidale külső felszínén ered; ennek szélét és a tuberositas supraglenoidalist az ízület üregébe zárja. E helyen a tokszalag eredése felterjed a processus coracoideus tövéig. Tapadása a collum anatomicum humerin van  A tokszalagot felül és elöl rostok erősítik (ligg. glenohumeralia) A tok a tuberculum rnajus és minus között áthidalja a sulcus intertubercularis felső részét, s alatta lyuk képződik, amelyen keresztül a kétfejű karizom hosszú fejének ina lép ki az ízület üregéből. Medialisan a tokszalag tapadása eléri a collum chirurgicumot  A tokszalag felső részét a lig. coracohumerale erősíti E szalag a processus coracoideus lateralis szélén ered, s a tuberculum majuson és minuson tapad.  A vállizületnek külön említendő

érdekessége, hogy a caput longum musculi bicipitis ina -mely a tuberositas supraglenoidalison ered- a lig. coracohumerale alatt, hozzásimulva a karcsont fejéhez, az ízület üregén halad át, majd a tuberculum majus és minus közötti résen kilép az ízületi üregből.  E nyiláson a synovialis hártya kesztyű szerűen kitüremkedik (vagina synovialis intertubercularis) körülveszi, s a collum chirurgicumig kíséri az inat, ahol visszahajolva, összenő vele.  Különleges sajátsága még az ízületnek az is, hogy az acromion, a processus coracoideus és a közöttük kifeszítő lig. coracoacromiale felülről boltozatszerűleg (vállboltozat fornix humeri) ráborul az ízületre, s mintegy második ízárkot képez a caput humeri számára.  A mozgások megkönnyítésére szolgál a vállboltozat és a tokszalag között fekvő nyálkatömlő (bursa subacromialis). A vállboltozatnak ezenkívül fontos védőszerepe is van, amennyiben megakadályozza, hogy a

caput humeri a fossa articularis scapulaeból felfelé kiugorjék. Oldalról a környező izmok övezik az ízületet, s ez csupán alul marad védtelenül a m. teres minor és a m subscapularis között A tok legkönnyebben e helyen szakad át, s a karcsont feje leggyakrabban itt ficamodik ki.  Működés. A vállízület testünk legjellegzetesebb gömb-, illetve szabad ízülete Az ízület középállásának a kar félig távolított és hajlított (a median és frontalis síkkal egyaránt 45°os szöget bezáró), normál állásnak függőlegesen lebocsátott helyzete felel meg.  A vállízületben, mint általában a szabadízületekben, három fő mozgást különböztetünk meg, ezek tengelyei a caput humeri középpontján haladnak keresztül, s egymást derékszögben szelik.  A fő mozgások a következők: 1. ante- és retroflexio, 2 ab- és adductio, 3 rotatio  Ante- és retroflexio esetén a kar ingaszerű lengő mozgást végez előre és hátra a karcsont

fején áthaladó haránttengely körül. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  A három főmozgás kombinálódása következtében a kar a tér minden irányában számtalan tengely körül mozoghat. A mozgások sokféle irányát és aránylag nagy terjedelmét az ízfelszínek alakján kívül még az a körülmény is lehetővé teszi, hogy az ízületi árok felszíne jóval kisebb, mint az ízfejé és a tokszalag rendkívül bő.  Circumductio alkalmával olyan kúp palástját írja le a kar, amelynek basisa előre és oldalra tekint, csúcsa pedig a caput humeri középpontjában van. A karcsont e kúp palástján belül a legnagyobb kitérését a középállásnak megfelelő síkban éri el. E síkban a kar a vízszintesig emelhető.  Ab- és adductio alkalmával a kar távolodik a törzstől, illetve közeledik hozzá. E mozgás tengelye nyílirányban szeli át a caput

humerit.  Rotatióját a kar az ún. constructiós tengely körül végzi, mely a caput és a capitulum humeri középpontján megy keresztül. Minthogy ez nem esik egybe a karcsont hossztengelyével, ha nem hegyes szöget zár be vele, ezért forgás alkalmával a tuberculum majus, illetve az epicondylus medialis e tengely körül előre és hátra ívmozgást végez.  A vállízület mozgásainak legfőbb gátló tényezője a tokszalag megcsavarodása, mely legkorábban retroflexio esetén következik be, s azt a karnak már 5°-nyi kilengésekor megakasztja.  A leírt és kizárólag a vállízületben végbemenő mozgások terjedelmével a valóságban jóval tágabb határok között mozgatható a kar, s mind a flexio, mind az abductio a függőlegesig terjedhet. A retroflexio is fokozottabb  E mozgások azonban nem a vállízületben, hanem a vállövben történnek, s ennek mozgása a vállízületben tevődnek át a karra. A lapockának a mellkas falán történő

el csúszása alkalmával ugyanis a cavitas glenoidalis scapulae és vele együtt a vállízület is elfordul. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 5. Vállizmok és hónaljrések.  Vállizmok  Ilyen névvel a vállízületet oldalról, elölről, hátulról és felülről körülölelő izmokat foglaljuk össze.  1. Musculus deltoideus (deltaizom)  Alapjával felfelé tekintő, háromszög alakú izom. Összetérő erős kötegei közé az őt borító fascia számos sövényt küld, miáltal az izom és fasciája között igen szorossá válik az összefüggés. Az izom a vállízületet oldalról borítja, és a vállat voltaképpen ez kerekíti le  Eredés. Részint húsosan, részint rövid inas rostokkal a vállöv csontjain: a kulcs csont acromialis végén, az acromionon és a spina scapulaen.  Tapadás. Az izom nyalábjai a felkarcsont felé irányulnak, és a csont

középső harmadára eső érdességhez (tuberositas deltoidea) tapadnak.  Az izom a vállízület tokszalagára és a felkarcsont nagy gumójára széles területen közvetlenül ráborul, s az utóbbi, valamint az izom belső felszíne között széles, lapos nyálkatömlő (bursa subdeltoidea) fekszik, amelyet csak az izom lefejtésével tehetünk szabaddá.  Az izom hátsó széle lényegében szabadon áll, míg elülső széle csaknem egész hosszában összefekszik a nagy mellizom külső szélével. Ilyen módon e két izom között hosszú barázda (sulcus deltoideopectoralis) jön létre, melynek felső vége közvetlenül a kulcscsont alatt háromszögű árokká szélesedik (fossa deltoideopectoralis).  Működés. Ha az izom teljes egészében összehúzódik, a felkart a vállízületben a vízszintesig emeli (abductio). Ha csak az izom elülső vagy hátulsó rostjai húzódnak össze, akkor a felkart a szomszédos izmokkal együtt előre, illetve hátrafelé

húzzák a vízszintes síkban vagy az alatt.  Idege. A n axillaris  2. M supraspinatus (tövis feletti izom)  Az izom teljesen kitölti a tövis feletti árkot, sőt jól fejlett állapotban abból ki is domborodik.  Eredés. Húsosan a saját árkában és az őt fedő izompólyán  Tapadás. Oldal felé húzódik a vállízület felett, az acromion alatt és a felkarcsont nagy gumójának (tuberculum majus) felső izombenyomatán tapad. Fontos körülmény, hogy inas rostjai tapadásuk előtt szoros összefüggésbe kerülnek a vállízület tokszalagjával is. Az utóbbi körülmény folytán az izom a vállízületet felülről erősíti.  Működés. A felkart a deltaizommal együtt a vízszintesig emeli (abductio) A vállízület tokszalagját a becsípődéstől megóvja.  Idege. A n suprascapularis  3. M infraspinatus (tövis alatti izom)  Nevének megfelelően kitölti a lapockatövis alatti árkot. Az izom szélesen fekszik rá a vállízület

tokszalagára, s közte, valamint a tokszalag között nyálkatömlő (bursa subtendinea musculi infraspinati) található.  Eredés. Az árok legnagyobb részén, valamint az őt fedő izompólyán ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Tapadós. Nyalábjai a vállízület felé összetérnek, és elhaladva a vállízület mögött, a felkarcsont nagy gumójának középső izombenyomatán tapadnak. Az izom rostjainak egy része a vállízület tokszalagjához tapad, s ezáltal az utóbbit működésekor a becsípődéstől megóvja.  Működés. A vállízület mögött húzódván el, a humerust a következő izommal együtt kifelé forgatja.  Idege. A n suprascapularis  4. M teres minor (kis görgeteg izom)  Hosszúkás, kerekded izom, amely szorosan hozzáfekszik az előbbi izom alsó széléhez, úgy hogy attól néha csak késsel választható el. Az előbbi izommal

közösen tölti ki a tövis alatti árkot.  Eredés. A tövis alatti árok oldalsó széle és az őt fedő pólya  Tapadás. A vállízületet az előbbi izommal együtt hátulról kerüli meg és a felkarcsont nagy gumójának alsó benyomatán tapad Egyes rostjai a vállízület tokszalagjához tapadnak.  Működés. Együtt működik a tövis alatti izommal, vagyis a felkart kifelé forgatja A vállízület tokját a becsípéstől óvja.  Idege. A n axillaris  5. M teres major (nagy görgeteg izom)  Az előbbihez hasonló, de annál erősebb, kerekded izom.  Eredés. Az utóbbi két izommal egy síkban a tövis alatti árok csúcsán, valamint a lapocka oldalsó szélének alsó részletén (röviden: a lapocka alsó csúcsán), de tapadása felé haladva a felkarcsontot nem hátulról, hanem elölről kerüli meg.  Tapadás. Lapos ina egyesül a széles hátizom (m latissimus dorsi) inával, s így közösen tapadnak a felkarcsont kis gumójának

tarajához (crista tuberculi minoris).  A kis görgeteg izomtól nemcsak tapadási iránya választja el, hanem kettőjük közé beékelődik a háromfejű karizom merőlegesen futó hosszú feje is.  Tapadása előtt az ín szélesen ráfekszik a felkarcsontra, és így alatta nyálkatömlő van (bursa subtendinea m. teretis majoris)  Működés. Az előre vagy oldal felé emelt felkart a széles hátizommal együtt a törzshöz közelíti, a közelítés mellett pedig befelé forgatja.  Ideg. A n subscapularis  6. M subscapularis (lapocka alatti izom)  Háromszögű erős izom, amely egészen kitölti a fossa subscapularist.  Eredés. A fossa subscapularisnak csaknem egész területén; különösen sok rost indul ki az árokban húzódó izomtarajoktól.  Tapadás. Az izom összetérő rostjai a vállízület előtt haladnak el, miközben számos rost a tokszalagon tapad. Fő tömege a felkarcsont kis gumóján (tuberculum minus) rögzül Az izom és a

lapocka nyaka között bő nyálkatömlő fekszik (bursa subtendinea m. subscapularis).  Működés. A felkart befelé forgatja, és a tokszalagot a becsípéstől megóvja Az eltávolított végtagot a törzshöz közelíti (addukálja).  Idege. A n subscapularis ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Hónaljrések  Hiatus axillaris lateralis és medialis. A humerus sebészi nyakát hátulról megkerülő m teres minor és az elölről megkerülő m. teres major V alakban széttérve, a humerus sebészi nyakának medialis oldalával keskeny háromszög alakú rést fognak közre.  A két izom közt áthaladó m. triceps brachii hosszú feje ezt a rést háromszögletű medialis alsó és négyszögletű lateralis felső részre osztja.  A medialis hónaljrést a m. teres major et minor és a caput longum m tricipitis határolják, áthalad rajta az arteria circumflexa

scapulae.  A lateralis hónaljrést az előbbi három izmon kívül még a humerus sebészi nyaka is határolja, elölről hátrafelé átlép rajta a n. axillaris és az a circumflexa humeri posterior. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 6. Clavicula, scapula, sternoclavicularis és acromioclavicularis ízület és mozgásaik.  Calvicula 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Extremitas sternalis Extremitas acromialis Facies articularis sternalis Facies articularis acromialis Impressio lig. costoclacicularis Tuberculum conoideum Linea trapezoidea Corpus calviculae Sulcus m. subclavii  Scapula 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. Margo medialis Margo lateralis Margo superior Angulus superior Angulus inferior Angulus lateralis Spina scapulae Fossa supraspinata Fossa infraspinata Acromion Facies articularis acromii Angulus acromialis Cavitas glenoidalis

Tuberculum supraglenoidale Tuberculum infraglenoidale Collum scapulae Processus coracoideus Incisura scapulae Foramen scapulae (variáció) Ligamentum coracoacromiale Ligamentum transversum scapulae superius ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Articulatio sternoclavicularis  A kulcscsont extremitas sternalisa mint ízületi fej, a mellcsont incisura clavicularisa pedig mint ízületi árok vesz részt ezen ízület alkotásában.  A kulcscsont vége jóval terjedelmesebb, mint a sternum bevágása. Ízfelszíne (facies articularis sternalis) lekerekített háromszögletű, egyenetlen, s nem felel meg az incisura ciavicularis haránt irányban kivájt, nyílirányban mérsékelten domború (nyereg alakú) felszínének.  Az ízületi felszíneket rostos porc borítja, s egyenlőtlenségeik eltüntetésére rostos porckorong (discus articularis) ékelődik közéjük. A porckorong

köröskörül az ízületi tokkal, valamint oldalt alul az első borda porcával szorosan össze van nőve, s az ízületi üreget két részre osztja.  Az ízületi tok bő. Külső rétegét -főleg elöl- vastag kötőszöveti nyalábok erősítik (ligg sternociavicularia ant. et post)  Szalagok.  A tokszalagot erősítő kötőszöveti nyaláboknak az a csoportja, mely a kulcscsont végének felső szélén ered, ferdén lefelé és medialis irányba tér, s a túloldali tokszalag hasonló kötegeivel egyesülve, az incisura jugularis sterni fölött kifeszülő szalagot (lig. interciaviculare) alkotja.  E szalag élőben a bőrön keresztül mint feszes köteg tapintható. Igen erős segítő szalag még a kulcscsont extremitas sternalisát az első bordával összekötő lig. costoclaviculare, mely a kulcscsont és az első borda közötti szögletben foglal helyet. Ez a kulcscsont mozgásának legfontosabb gátló szalagja.  Az ízület erei az a. thoracica

int-ból, idegei a medialis nn supraclavicularesből erednek  Működés.  A tokszalag bő volta s a discus articularis rugalmassága a kulcscsontnak sokirányú mozgását teszi lehetővé. Bár e mozgások határai szűkek, mégis igen fontosak, mivel a kulcscsont acromialis végének számottevő kilengéseit eredményezik, amellyel együtt mennek végbe a lapocka és a váll mozgásai.  Ezek alapján a sternoclavicularis ízületet korlátolt szabad ízületnek tekintjük, amelyben a kulcscsont fontosabb mozgásait három -az extremitas sternalis középpontján átmenőtengely körül végzi.  1. Emelése és süllyesztése a vízszinteshez közelálló nyíl irányú tengely körül történik Nyugalmi helyzetében -amely ebben az esetben a „normál” állással egybeesik- a kulcscsont az első bordára támaszkodik. Ezen állásból lefelé csak igen kisfokú mozgást végezhet, mivel süllyedését az első bordába ütközése, valamint a lig. interclaviculare

megfeszülése akadályozza. A kulcscsontnak a bordától való távolodása (emelkedése) sem nagyfokú; ezt a lig. costoclaviculare és a m subclavius megfeszülése akadályozza  2. Előre- és hátra csúszása az első bordán megközelítőleg függőleges tengely körül megy végbe. E mozgást is a lig costociaviculare gátolja  3. A kulcscsont kisfokú forgást (rotatio) is végez akkor, amikor a kart előre, vízszintes fölé emeljük és visszasüllyesztjük. A forgás tengelye a kulcscsont végrészeinek középpontját összekötő egyenesnek felel meg.  A kulcscsont nemcsak e három, hanem az összes közbeeső tengelyek körül is mozoghat, s circumductio alkalmával olyan kúp felületét írja le, melynek az extremitas acromialis által megvont alapja ellipszis. Az ellipszis hosszabbik tengelye sagittalisan fut ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Articulatio

acromioclavicularis  A vállkulcscsonti ízületet a kulcscsont acromialis végének ovális ízületi lapja (facies articularis acromialis) és az acromion hasonló ízfelszíne (facies articularis acromii) alkotja.  Az ízfelszíneket rostos porc borítja, s közéjük a tokszalag felső részéről rostos porckorong (discus articularis) nyomul. Az ízületi rés nagyjából sagittalis állású A tokszalag közepesen feszes, felső részét vastag kötőszöveti nyalábok (lig. acromiociaviculare) erősítik.  Szalagok.  A kulcscsontot a processus coracoideusszal igen erős szalag (lig. coracoclaviculare) köti össze, mely a processus coracoideus tövén ered, s a kulcscsonton tapad. E szalag két részből áll.  Lateralis elülső része (lig. trapezoideum) négyszög, medialis hátsó része (lig conoideum) háromszög alakú. Az előbbi a kulcscsont linea trapezoideáján, az utóbbi annak tuberculum conoideumán tapad.  A lapocka saját szalagjai a lapocka

különböző pontjait szalagok kötik össze. Az acromion és a processus coracoideus között az erős lig. coracoacromiale feszül ki Keskenyebb végével az acromion csúcsán ered, s legyezőszerűen kiszélesedve a processus coracoideus oldalán tapad. Homorú alsó felszíne a vállízület számára mintegy védő boltozatot képez, amely megakadályozza, hogy a karcsont feje a lapocka sekély fossa articularisából fölfelé kiugorjon.  A lig. transversum scapulae superius az incisura scapulaet áthidaló és azt lyukká kiegészítő keskeny szalag. A gyengébb lig transversum scapulae inferius a spina scapulae tövének lateralis szélétől a cavitas glenoidalis pereméhez halad.  A lapocka és a mellkasfal összeköttetése. A lapockát a mellkas falához laza kötő szövet és izmok kapcsolják, s helyzetében az izmok tónusa tartja meg. Bénulásuk esetén a lapocka és vele együtt a váll süllyed.  A vállkulcscsonti ízület ereit a rete acromialéból,

idegeit a nn. thoraciciból, suprascapularisból és axillarisból kapja.  Működés.  Mivel a lapockának a mellkas falával igen laza az összeköttetése, rajta különböző irányban könnyen cl csúszhat: emelkedik vagy süllyed, medialis vagy lateralis irányba mozog, s végül lapjára merőleges tengely körül úgy fordul el, hogy angulus infeiorja vagy medialis irányba és hátrafelé, vagy oldalra és előre csúszik.  A lapockának ezek az elmozdulásai az egész vállöv mozgásaival együtt történnek. Minthogy a kulcscsont és a lapocka közötti összeköttetés nem merev és a két csont a vállkulcscsonti ízületben egymással szemben elmozdul hat, a lapocka a mellkashoz simult helyzetét fenti mozgásai közben megtartja s alsó szögletével a mellkas falának félhold alakú területét súrolja.  A vállkulcscsonti ízületben nagyobb fokú mozgások keletkezését az erős lig. coracoclaviculare és a csontok lapos ízfelszínei már eleve

kizárják, mégis -mivel e kisfokú mozgások több irányban végezhetők- az ízület korlátolt szabad ízületnek tekinthető.  E mozgások mindig a szegykulcscsonti ízület mozgásával járnak együtt, s a kulcscsont és a lapocka egymáshoz való közeledését vagy egymástól való távolodását eredményezik.  A vállövben, valamint a vállkulcscsonti ízületekben végezhetőfontosabb mozgások a következők:  1. A kulcscsontnak az első bordától való emelkedésekor a lapocka fölfelé csúszik a mellkas falán. A kulcscsont és a lapocka margo lateralisa, valamint facies costalisának ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA síkja közeledik egymáshoz. A kulcscsont süllyedésekor e jelenségek ellentétesen folynak le. Az acromioclavicularis ízület mozgásai ebben az esetben megközelítőleg sagittalis tengely körül mennek végbe. E mozgások eredménye a

váll emelése és süllyesztése (vállvonogatás).  2. Midőn a kulcscsont az első bordán előre csúszik, a lapocka lateralis irányban mozdul el a mellkas falán. E mozgások a vállak előrehúzásakor és ezzel ellentétes hátra vetésekor (feszes „vigyázz” állás) mennek végbe. A vállkulcscsonti ízületekben az ilyen alkalommal történő mozgások tengelye függőleges.  3. Amint a szegykulcscsonti ízület mozgásainál már említettük, a kulcscsont forgása akar mozgásaival együtt történik. A karnak a vízszintes fölé emelésekor a kulcscsont hátrafelé, visszasüllyesztésekor pedig előre forog. A kulcscsont hátrafelé forgása úgy keletkezik, hogy a kar emelésével kapcsolatban a lapocka lapjára merőleges tengely körül alsó szögletével oldalra és előre fordul, ugyanakkor az acromion föl-és hátrafelé billen. Az acromion ízlapja előbb kissé elfordul a kulcscsont ízületi felszínén, majd a tok szalagot megcsavarja, s így

húzást gyakorolva a kulcscsontra, annak hátrafelé forgását idézi elő. A kar süllyesztésekor a lapocka ellenkező irányban fordul el, s a kulcscsont forgása is ellentétesen megy végbe.  E főmozgások kombinálódása eredményezi a vállak különböző irányú elmozdulásait. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 7. Felkar izmai és fasciaviszonyai.  Felkar izmai  A felkar izomzata jól elkülöníthetően két csoportra oszlik: elöl fekszenek a hajlítók (flexorok), hátul pedig a feszítők (extensorok) Mindkét csoportot erős, jól preparálható fascia (fascia brachii) borítja, mely medialis és lateralis oldalról egy-egy sövényt (septum intermuscularis brachii medialis et lateralis) küld a két izomcsoport közé. Így mindkét izomcsoport zárt fascia-rekeszben fekszik. A két izomközti sövény a felkarcsont medialis, illetve lateralis élén (margo

medialis et lateralis) tapad.  Hajlítók  1. M biceps brachii (kétfejű karizom)  Alak. Orsó alakú teste és jól kifejezett erős mai révén egyike a legjellegzetesebb izmoknak. Jól fejlett állapotában a felkar elülső oldalát nyugalmi helyzetben is elő domborítja.  Eredés. Két fejjel: a hosszú fej (caput longum) a lapocka ízületi árka felett hosszú ínnal Saját érdességén (tuberositas supraglenoidalis) a vállízület üregén belül.  Ez az ín elöl ívben ráfekszik a felkarcsont fejére, majd pedig a sulcus intertubercularisban 1 átfúrja a tokszalagot, és fokozatosan átmegy az izomhasba. Az utóbbi sulcusban savós hüvely veszi körül (vagina synovialis intertubercularis).  A m. biceps rövid feje (caput breve) ugyancsak inasan ered a lapocka processus coracoideusán, és ez is fokozatosan megy át izomhasba.  Tapadás. A rövid és a hosszú fej kb a felkar közepén közös izomhasban egyesül, és közös erős ínnal az

orsócsont gumóján (tuberositas radii) tapad. Tapadása előtt az ín áthalad a könyökárok (fossa cubiti) közepén, amelyet belső és külső félre oszt. Az ín felső végétől szárny alakú, kb. kétujjnyi széles, rostos lemez (aponeurosis m bicipitis brachii) válik le, mely medialis irányba és lefelé kanyarodva, a hajlító alkar izmok fasciájába sugárzik szét.  A biceps ina alatt, kevéssel tapadása fölött, kis nyálka tömlő (bursa bicipitoradialis) található.  Működés. A pronatióban levő alkart supinálja, és nagy erővel hajlítja  2. M brachialos (karizom)  Az előbbi izom alatt a felkarcsont elülső felszínén.  Eredés. A deltaizom tapadásától lefelé a felkarcsont egész elülső felszínén túlnyomó részt húsosan. Összefüggő erős hasat képez  Tapadás. Rövid ínnal a singcsonton, a saját érdességén (tuberositas ulnae) Tapadása előtt szélesen ráfekszik a könyökízület tokszalagra, melyhez egyes mély

rostjai tapadnak.  Működés. Az alkart hajlítja; a könyökízület tokszalagját hajlításkor a becsípődéstől megóvja. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA     3. M coracobrachialis (hollócsőr-karizom) Leggyengébb a hajlító izmok között. Eredés. A lapocka processus coracoideusán a m biceps rövid fejével közösen Tapadás. A felkarcsont középső harmadán a septum intermusculare mediale mellett Az izomhasat átfúrja a felkar-hajlítók közös idege (n. musculocutaneus)  Működés. A felkart emeli; a távolított felkart közelíti (a törzshöz szorítja)  Idegei. Mindhárom felkar-hajlító idege a n musculocutaneus  Feszítők  1. M triceps brachii (háromfejű karizom)  Az izom teljesen beborítja a felkarcsont hátulsó felszínét, és egymagában kitölti a felkar hátulsó izomrekeszét. Ezektől a belső és a külső

izomközti sövény (septum intermuscularis medialis et lateralis) választja el.  Eredés. Nevének megfelelően három jól elkülöníthető fejjel (caput longum, mediale et laterale). Az izom hosszú feje a tuberositas infraglenoidalison ered Innen merőlegesen húzódik a m. teres minor és major között, úgyhogy az előbbi mögötte, az utóbbi pedig előtte vonul el.  A hosszú fejnek a m. teres majorral és minorral való kereszteződése folytán előáll a medialis és a lateralis hónaljrés.  A m. triceps medialis és lateralis feje a felkarcsont hátulsó felszínén ered húsosan A két fej eredése elfoglalja a felkarcsont háti felszínének nagy részét, s a két eredést egymástól a ferdén lefelé húzódó sulcus radialis választja el a benne futó erekkel és idegekkel együtt (a. et v profundae brachii, n radialis)  Tapadás. A három fej a felkar középső harmadában egyesül, és erős közös hasa részint inas, részint húsos nyalábokkal

tapad a singcsont kampóján (olecranon). Az izom és a singkampó között nyálkatömlő (bursa subtendinea m. tricipitis brachii) van  Tapadása előtt a közös izomhas szorosan ráfekszik a könyökízület hátulsó felszínére, és a legmélyebb rostok a tokszalagon tapadnak. Ezáltal a könyökízület nemcsak erősbödik, hanem feszítés alkalmával a rajta tapadó rostok a tokszalagot is kihúzzák, és megóvják a becsípődéstől.  Működés. Az alkart feszíti  Idege. A n radialis  2. M anconeus (kampó-izom)  Ez a lapos háromszögletű kis izom voltaképpen a triceps oldalsó fejének egyenes folytatása az alkarra. A két izmot csak éles metszésekkel különíthetjük el egymástól  Eredés. Legyező alakban széttérve az olecranon hátsó felszínén, valamint ettől lefelé a singcsont felső negyedén. Az izom teljesen beborítja a könyökízület tokszalagjának oldalsó részét, amelyhez számos rost is tapad.  Működés. Fő

működése a tokszalag megóvása a becsípéstől, s egyszersmind az alkar járulékos feszítő izma a triceps mellett.  Idege. A n radialis  A kar külső alakja és pólyái  A kar elülső felszínét fejlettsége szerint előemeli a kétfejű karizom, míg hátulsó felszínén a háromfejű karizom körvonalai láthatók. Mindkét izmot középerős, jól preparálható fascia borítja (fascia brachii). ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  A már leírt izomközti sövények ettől a felületes fasciától húzódnak a felkarcsonthoz. A biceps külső és belső oldalán egy-egy hosszanti barázda látható (sulcus bicipitalis medialis et lateralis), amelyekben erek és idegek húzódnak.  A sulcus bicipitis medialisban, a kar középső és alsó harmada határán a fascián lúdtoll méretű nyílás van, amelyen egy bőrvéna és egy bőrideg halad keresztül (v.

basilica és n cutaneus antebrachii medialis). ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 8. Könyökízület és mozgásai.  Könyökizület (articulatio cubiti).  Alkotásában három csont vesz részt: a humerus, az ulna és a radius. Közöttük három különböző jellegű ízület keletkezik, amelyeket közös ízületi tok vesz körül.  Az ízesülő csontok összetartása és az ízület fő mozgásának keletkezése szempontjából a könyökízület három része közül legfontosabb az articulatio humeroulnaris, amelyben a karcsont trochleája a singcsont incisura trochlearisával ízesül.  Az articulatio humeroradialis alkotásában a karcsont capituluma és az orsócsont fejének bemélyedése vesz részt.  Az orsócsont fejének pereme ás a singcsont incisura radialisa által alkotott articulatio radioulnaris proximalis működésileg az alkarcsontok közötti

összeköttetésekhez tartozik, s ezért külön fejezetben, azokkal együtt tárgyaljuk.  A trochlea humeri homokórához hasonlít, amelynek tengelye a karcsont hossztengelyére csaknem merőlegesén áll, s a capitulum humeri középpontján megy keresztül. A pörge bevágása (vezető barázda) pontos mérések szerint csavarmenet részlete.  A capitulum humeri, bár görbülete nem egészen egyenletes, nagyjából gömbfelszín részletének tekinthető. Az incisura trochlearis ulnae általában megfelel a trochlea humerinek, s közepén futó kiemelkedése (vezető léc) beleillik a trochlea bevágásába. Ízfelszíne azonban kisebb terjedelmű, mint a trochleáé. Porcborítékát egy harántul futó porcmentes árok két részre osztja; közülük az elülső a processus coronoideushoz, a hátulsó az olecranonhoz tartozik.  A fovea capitis radii tányér alakú lapos gödör; görbülete nagyjából azonos a capitulum humeri görbületével, felszínének terjedelme

azonban jóval kisebb annál.  Az ízületi tok közösen vonja be az említett három ízületet; elöl ás hátul bő, kétoldalt igen feszes. A rostos tok a karcsonton elöl a fossa radialis ás a fossa coronoidea felett mintegy fél centiméternyire ered, s e két árkot az ízület üregébe zárja. Eredésvonala kétoldalt az epicondylusok alá fut. Hátul a tokszalag a fossa olecranit is beborítja, s eredése annak felső kerületén fut az epicondylusok alá. A tokszalag tapadása az ulnán az incisura trochlearis szélén halad, a radiuson a circumferentia articularis porcborítéka alatt mintegy 15 mm-nyire tapad a nyakon, s így a nyak nagy része az ízület üregébe kerül. E helyen a tokszalag igen vékony és bő, s azt lényegileg a synovialis hártyának a lig. anulare radii alá eső kitüremkedése alkotja.  Szalagok. Az ízesülő csontvégek összetartását három feszes szalag erősíti, melyek az ízületi tokkal szorosan összenőttek.  A lig.

collaterale ulnare az epicondylus medialis humerin ered; rostjai legyezőszerűen széttérnek, s a processus coronoideus és az olecranon szélén tapadnak.  A lig. collaterale radiale az epicondylus lateralison ered, s két széttérő szárra oszlik Közülük az elülső a caput radii előtt, a hátulsó mögötte húzódik, s a lig. anulare radii rostjaival összenőve, az incisura radialis ulnae elülső, illetve hátulsó szélén tapad.  A két oldalszalag valamelyik része az ízület minden állásában maximálisan megfeszül, az ízesülő csontokat szorosan összetartja, s kimozdulásukat oldalfelé megakadályozza. A lig anulare radii az alkarcsontok proximalis végeit tartja össze, illetve a caput radiit az ulna incisura radialisához szorítja. Gyűrűszerűen körülveszi a radius fejét és nyakának ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA proximalis részét, s az

incisura radialis ulnae elülső és hátulsó széléhez tapad. Belső felszínét gyakran vékony porcréteg borítja.  A könyökízület eret mind elöl, mind hátul a rete articulare cubitiből erednek. A legerősebb ágak olecranon két oldalán futnak.  Beidegzésében elöl a nn. radialis, musculocutaneus és medianus, hátul a nn radialis és ulnaris vesz részt.  A könyökízület működése  A könyökízület három alkotórésze az ízesülő csontvégek alakbeli eltérése miatt egymástól lényegesen különbözik.  Az articulatio humeroulnaris csavarízület, de a csavarmenet emelkedése oly kisfokú, hogy elhanyagolható, s ezért henger- vagy csuklóízületnek tekintjük.  Az articulatio humeroradialis jellegzetes gömb ízület; a gömbfelszínek által nyújtott mozgáslehetőségek érvényesülését azonban gátolja, hogy a radius két ízület és erős szalagkészülék útján az ulnához kapcsolódik, s annak mozgásait kénytelen

követni. Így az articulatio humeroradialis korlátolt gömb- vagy szabadízület.  Az articalatio radioulnaris proximalis, mint a későbbiekben látni fogjuk, forgóízület. Így a könyökízület egészében trochoginglymus-nak nevezhető.  A könyökízület jellegzetes mozgása az articulatio humeroulnarisban megy végbe, midőn az ulna incisura trochlearisának vezető léce a trochlea humeri vájolatában csúszik, s az alkar a karhoz közeledik (flexio) vagy attól távolodik (extensio) E mozgások tengelye közvetlenül az epicondylusok alatt halad, s egybeesik a trochlea saját tengelyével, amely a trochlea ferde állása következtében a karcsont hossztengelyére is kissé ferdén áll, azzal ulnarisan tompa, radialisan hegyes szöget fog közre.  Ennek következménye, hogy az ízület teljesen nyújtott állásában az alkar a karral a radialis oldalra nyíló, a női nemnél valamivel hegye sebb tompaszöget zár be (fiziológiás abductio).  A fiexiot

élőben nem a processus coronoideusainak a fossa coronoideába ütközése akasztja meg, mint azt a csontvázon látjuk, hanem már ezt megelőzően a lágyrészek össze gyűrődése a könyökhajlatban, a 180°-on történő extensiót az oldalszalagok elülső rostjainak ás a tokszalag elülső részének a megfeszülése gátolja, mely ugyancsak hamarább bekövetkezik, mint az olecranonnak a fossa olecraniiba ütközése. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 9. Alkarcsontok és összeköttetéseik. Pronatio és supinatio.  Alkarcsontok ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Alkarcsontok összeköttetései  Az articulatio radioulnaris proximalis a könyökízület alkotórésze. Az ízesülő felszínek: az incisura radialis ulnae és a circumferentia articularis capitis radii.  Az

incisura radialis ulnae hengerfelszín lenyomata, s teljesen megfelel a benne forgó circumferentia articularis capitis radiinek. A circumferentia articularisnak amely teljes hengerfelszínt képvisel mintegy harmadrésze fér el egyszerre az árokban.  Az ízület a könyökízület tokszalagján belül fekszik, s mind az utóbbit, mind az ezen ízülethez tartozó lig. anulare radiit ott ismertettük  Az articulatio radioulnaris distalisban az ízületi fejet a caput ulnae, az ízárkot az incisura ulnaris radii, valamint egy háromszög alakú, közepén néha lyukas, rostos porclemez (discus articularis) alkotja.  A porckorong a facies articularis carpea radiit borító porcfelszín folytatásába esik; csúcsa a processus styloideus ulnaen tapad, s a caput ulnae és az os triquetrum közé ékelődve, elválasztja egymástól az articulatio radioulnaris distalis és radiocarpea ízületi üregét.  Végeredményben a circumferentia articularis capitis ulnae az

incisura ulnaris radiival ízesül, az ulna fejének porccal borított distalis felszíne pedig a discus articularissal.  A circumferentia articularis ulnae hengerfelszin részlete, sarló alakú, s a caput ulnae körfogatának csak a felét foglalja el. Az incisura ulnaris radii hasonló az incisura radialis ulnaehez, s így nagyjából megfelel a circumferentia articularisnak.  Az ízületi tok bő és aránylag gyenge. Proximalis irányba az alkarcsontok közé zsákszerű kitüremkedést (recessus sacciformis) bocsát. Az ízületnek szalagkészüléke nincs  Az alkarcsontok szalagos összeköttetését (syndesmosis radioulnaris) két szalag képviseli. A csontközti hézag (spatium interosseum) nagy részét a csontközti hártya (membrana interossea antebrachii) tölti ki, mely az ulna és a radius teste között kifeszülve, e csontok csontközi élén (margo interosseus) tapad.  A csontközti hártya sem proximalisan, sem distalisan nem terjed az ízületekig, hanem

proximalisan nagyobb, distalisan kisebb rést hagy szabadon, amelyeken az alkar tenyéri oldala felől erek haladnak át a háti oldalára.  A proximalis rést a membrana interossea rostjaival ellentétes irányú, a tuberositas ulnaetól a tuberositas radii alá húzódó keskeny szalag (chorda obliqua) kisebbíti.  Pronatio, supinatio  Szerkezete és működése szerint az articulatio radioulnaris proximalis és az articulatio radioulnaris distalis egyaránt forgóízület.  Forgástengelyük közös és a collum radii tengelyével esik egybe, mely a caput radii közepétől a caput ulnae középpontján át a processus styloideus ulnaehoz halad, s pontosan a karcsont constructiós tengelyének a meghosszabbítása.  Míg a proximalis ízületben e közös tengely körül a radius feje az incisura radialis ulnae és a ligamentum anulare radii alkotta csontos-rostos gyűrűben forog, addig az articulatio radioulnaris distalisban az incisura ulnaris radii fordul el a

caput ulnae peremén, s a processus styloideus radii körívet ír le.  Tehát csak a radius forog, s forgása akadálytalanul végezhető az ulnának a könyökízületben elfoglalt bármely helyzetében, sőt annak ezen ízületben történő mozgásai közben is. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Minthogy a kéz a radius distalis végrészéhez kapcsolódik, e csont mozgásait kénytelen követni, s a radius forgása a kéz hanyintásában (supinatio) és borintásában (pronatio) nyilvánul meg.  A supinatio végpontján az alkarcsontok egymással párhuzamosan állnak, s függőlegesen lelógó végtagnál a tenyér előre tekint.  Pronatio esetén az alkarcsontok keresztezik egymást, s a kar függőleges helyzetében a kéz háti oldala néz előre. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA

10. Az alkar hajlító izmai és ínhüvelyeik  Felületes hajlítók  1. M pronator teres  Alak. Ferdén futó, kerekded izom  Eredés. Felületes feje (caput humerale) a következő izmokkal együtt az epicondylus medialison, míg az előbbinél gyengébb mély feje (caput ulnare) a singcsont processus coronoideusán. A n medianus rendszerint a két fej között halad le a mélybe  Tapadás. A két fej hamarosan egyesül, és a közös izomhas a könyökárok (fossa cubitalis) medialis oldalát képezve, az orsócsont középső harmadához halad, ahol rövid inas nyalábokkal tapad.  Működés. Fő működése az alkar befelé forgatása (pronatio), mellékműködése az alkar hajlításában való segédkezés.  Idege: a n. medianus  2. M fiexor carpi radialis  Eredés. Epicondylus medialis  Tapadás. Az alkar közepén erős ínba megy át, amely a retinaculum flexorum alatt a II kézközépcsont irányába halad, s annak basisán tapad.

 Működés. A kéztőt hajlítja, és radialis irányba húzza (radialflexio) Segít a pronatióban is  Idege: a n. medianus  3. M palniaris longus (hosszú tenyérizom)  Eredés. Az epicondylus medialison az előbbitől medialisan  Tapadás. Rövid, gyenge hasa hosszú, vékony ínba megy át, amely egyenes irányba húzódik le a kéztő közepéhez. A vékony ín szoros kapcsolatba kerül a retinaculum flexorummal, végrostjai pedig az aponeurosis palmarisba sugároznak. Gyakran hiányzik, néha fordított helyzetű (mával ered fent, hasával tapad alul).  Működés. Segít a kéztő hajlltásában és az aponeurosis palmarist feszíti  Idege: a n. medianus  4. M fiexor carpi ulnaris  Fekvés. Az alkar belső (ulnaris) élén húzódik végig  Eredés. Két rövid fejjel ered Egyik feje (caput humerale) az előbbi izmokkal közösen ered az epicondylus medialison, másik feje (caput ulnare) a singkampón (olecranon) ered. A két fej közti hasadékon

át halad a n ulnaris  Tapadás. Erős ínnal az os pisiformén Minthogy a borsócsonttól két erős szalag húzódik distalis irányban (ligg. pisohamatum et pisometacarpeum), ezért az izom húzása ezeken a szalagokon át kiterjed a borsócsonttól distalisabb részekre is.  Működés. A kéztő hajlítása és az ulnaris oldalra húzása (ulnarflexio)  Idege: a n. ulnaris ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  5. M flexor digitorum superficialis (felületes ujjhajlító izom)  Fekvés. A felületes csoport legerősebb izma, lapos hasa az alkar közepén fekszik Eredés Rostjainak nagyobb része az előbbi izmokkal közösen az epicondylus medialison és a singcsonton (caput humeroulnare) míg kisebb része már leszorul az orsócsontra, melynek felső harmadán ered (caput radiale). A két fej közötti nyíláson egy ér és egy idegtörzs halad a mélybe (a. ulnaris, n

medianus)  Tapadás. A közös izomhas négy részre oszlik, amelyek az alkar alsó harmadában négy ínba mennek át a IIV. ujj számára Valamennyi ín elhalad a haránt kéztő- szalag (retinaculum fiexorum) alatt, és a mély ujjhajlító izom maival együtt kifut az ujjakra. A haránt kéztőszalag alatt (a canalis carpiban) az izom inait a mély ujj- hajlító izom maival együtt közös savós ínhüvely zárja be, mely kb. a tenyér közepéig terjed Az első ujjpercek basisán a felületes és mély ujjhajlítók mai számára újabb ínhüvely kezdődik, amelynek kívül rostos, belül savós fala Van, és ezek az ínhüvelyek kiszaladnak egészen a körömpercig. Ezekben az ujj-ínhüvelyekben a felületes ujjhajlító mai az első ujjpercek magasságában villa alakban kétfelé hasadnak, és átbocsátják a mély ujjhajlító megfelelő inait. Ezen átfutás után a felületes ujj- hajlító hasadt mai kereszteződve (chiasma tendineum) két-két szárukkal a IIV. ujj

második percének basisán tapadnak  Működés. Voltaképpen a IIV ujj második, de ennek közvetítésével a harmadik ujjpercét is hajlítja. Az ujjak behajlítása után részt vesz a kéztő hajlításában is  Idege: a n. medianus  Mély hajlítók  1. M fiexor digitorum profundus (mély ujjhajlító izom)  Fekvés. Az előbbinél valamivel erősebb izom, mégis a felületes szinte egész terjedelmében fedi a mélyet.  Eredés. Már leszorult az epicondylus medialisról a singcsontra, melynek felső kétharmadán ered lefelé egészen a m. pronator quadratusig Egyes rostjai a singcsont mentén a csontközi hártyáról erednek.  Tapadás. A széles izomhas az alkar középső harmadában négy ínba megy át, amelyek a felületes ujjhajlító alatt ahhoz hasonlóan áthaladnak a canalis carpin a tenyérre, és ott széjjel térve a IIV. ujjon a már említett ínhüvelyekbe lépnek be a felületes hajlító maival együtt. Az első ujjpercek magasságában

mai átbújnak a felületes ujjhajlító meghasadt inainak két szára között, és kifutnak a körömpercre, ahol tapadnak.  Működés. A IIV ujj körömperceit, és ezek révén ugyanezen ujjakat és a kéztőt egészben is hajlítja.  Idege: a IIIII. ujjhoz menő felét a n medianus, a IVV ujjhoz menő másik felét pedig a n. ulnaris látja el  2. M flexor pollicis longus (hosszú hüvelykhajlító izom)  Fekvés. Egész hosszában az előbbi izommal egy síkban fekszik  Eredés. Ez sem ered már az epicondylus medialison, hanem az orsócsont felső kétharmadán, egyes rostjai pedig az orsócsont mentén a csontközti hártyától is.  Tapadás. Egyetlen erős ínba megy át, amely az előbbihez hasonlóan a canalis carpin át saját ínhüvelyén fut be a tenyérbe. Áthalad a hüvelykujj-párna izmai között, ahol a m flexor pollicis brevis két feje közti barázdában fekszik. A hüvelykujj körömpercén tapad  Működés. A hüvelykujj körömpercét

hajlítja  Idege: a n. medianus ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  3. M pronator quadratus  Alak, fekvés. Az alkar-hajlítók legmélyebben fekvő tagja A legutóbb leírt két izom alatt fekszik az alkar alsó harmadában. Négyszögletű lapos izom, amelynek rostjai harántul futnak.  Eredés. Az ulna medialis szélén és tenyéri oldalán  Tapadás. A radius lateralis szélén és tenyéri oldalán  Működés. Minthogy az ulna forgómozgást nem végezhet, ezért mindig az izom ulnaris Vége a fix pont, míg a radialis a mozgó pont. A radiust befelé forgatja (pronatio)  Idege: a n. medianus  Ínhüvelyek  ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 11. Alkar feszítő izmai. Kézháti ínhüvelyek  Alkar feszítő izmai – felületes csoport     

                     1. M brachioradialis A leghosszabb alkari feszítő izom. Az epicondylus lateralis humeri fölött ered, izomhasa a fossa cubiti laterális határát képezi, majd a radius mentén lefutva ina a processus styloideus radiin tapad. Mind pronatioból, mind supinatióból középállásba hozza az alkart. Idege a nervus radialis. 2. M extensor carpi radialis longus Az előbbi mellett fut le a radius mentén. A m. brachioradialis alatt ered, közvetlenül az epicondylus lateralis humeri fölött, majd lefutása után a II. kéztőcsont bázisán tapad A kéz dorsalflexióját és radiális abductióját végzi. Idege a nervus radialis. 3. M extensor carpi radialis brevis Az epicondylus lateralison ered, és részben a könyökízület tokszalagján. Lefutása közben a m. extensor carpi radialis longusszal együtt halad át a retinaculum extensorumon, és a III. metacarpus processus styloideusán tapad

Működés, beidegzés ugyanaz, mint az előző. 4. M extensor digitorum Az epicondylus lateralison ered. A lefelé futó izomhas az alkar alsó harmadában négy ínra hasad szét, melyek közös rekeszben futnak a retinaculum extensorum alatt, majd a kézháton a II-V. ujjak irányába széttérnek. Ezek után, a metacarpophalangealis ízületek közelében még harántirányban egy egy-egy ínas összeköttetés található közöttük, melyeket connexus intertendineiknek nevezünk. Az ínak a II-V. ujj háti felszínére futnak, miután az ujjperc-ízületek fölött elhaladva azok tokszalagjaival szorosan összenőnek. A tapadó inak az első ujjperc distalis felénél három részre hasadnak, melyek közül a középső a második ujjperc bázisán tapad, míg a két oldalsó a második ujjperc háti felszínén újra egyesül, és így fut ki a körömpercre. A II-V. ujjakat flektálja Idege a nervus radialis. 5. M extensor digiti minimi Az epicondylus lateralison ered a m.

extensor digitorummal közösen, de attól már az alkar felső harmadában elválik. Hosszú tapadó ina külön rekeszben fut le a retinaculum extensorum alatt, majd a kézháton csatlakozik az előző izom V. ujjhoz menő inához, és ugyanolyan módon, azzal közösen tapad. A kisujjat feszíti, idege a nervus radialis. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA      6. M extensor carpi ulnaris Az epicondylus lateralison ered, szorosan az előző mellett; itt szorosan összefügg az őt borító alkari fasciával. Az ulna mentén húzódik lefelé, majd a retinaculum extensorum alatt áthúzódik, és az V. metacarpus bázisán tapad. Ulnaris abdukciót végez, de ha a m. extensor carpi radialisszal együtt húzódik össze, akkor dorsalflexiót végez. Idege a nervus radialis.  Alkar feszítő izmai – mély csoport              

            1. M supinator A legrövidebb alkarfeszítő. Az egész az alkar felső harmadában fekszik Szélesen ered az epicondylus lateralison, a könyökízület tokján és az ulna crista m. supinatorisán. Ferdén lefelé, radiális irányban húzódik, körülöleli a radius felső harmadát, és annak elülső felszínén tapad a membrana interossea közelében. Működése a supinatio. Idege a nervus radialis. 2. M abductor pollicis longus Hosszúkás lapos izom, enyhén a radiusra csavarodva. A m. supinator alatt ered, a radius és a membrana interossea háti oldalán, majd hosszú ínnal halad el a retinaculum extensorum alatt, és az I. metacarpus bázisán tapad Távolítja a hüvelyket. Idege a nervus radialis. 3. M extensor pollicis brevis Az előzővel együtt ered a membrana interosseán, valamint kis részben az ulna testén. Az előző izom inával közös rekeszben fut át a retinaculum extensorum alatt, majd a I. metacarpus

hosszában végig fut és a hüvelyk proximális percén tapad. A hüvelyk proximális percét feszíti. Idege a nervus radialis. 4. M extensor pollicis longus Szorosan az előbbiek mellett ered az ulna testén és a membrana interosseán. Ina saját rekeszben húzódik a retinaculum extensorum alatt, majd a hüvelyk körömpercén tapad. A hüvelyk körömpercét feszíti. Idege a nervus radialis. 5. M extensor indicis Az előbbihez hasonló karcsú izom. Az ulna testén ered, majd ina a m. extensor digitorum inával közös rekeszben húzódik el a retinaculum extensorum alatt, majd csatlakozik annak a II. ujjhoz menő inához, és azzal közösen tapad. Az index önálló feszítője. Idege a nervus radialis. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Kézháti ínhüvelyek      Az alkarfeszítők kézhátra menő izmait a retinaculum extensorum rögzíti az alkarcsontok

distalis részéhez és a kéztőízületek dorsalis felszínéhez. Ez a képlet különálló rekeszeket hoz létre, melyeket elválasztó pillérek a radius dorsalis felszínén feltűnő ínbarázdák közti csontléceken rögzülnek. Az ínakat a rekeszeken való áthaladásuk közben, és még ettől distalisan is ínhüvelyek veszik körül. A kézháton hat ínrekesz és hat ínhüvely található, melyek radio-ulnaris sorrendben a következők:  az elsőben a m. abductor pollicis longus és a m extensor pollicis brevis;  a másodikban a m. extensor carpi radialis longus és m extensor carpi radialis brevis;  a harmadikban a m. extensor pollicis longus;  a negyedikben a m. extensor digitorum és a m extensor indicis;  az ötödikben a m. extensor digiti minimi;  a hatodikban a m. extensor carpi ulnaris A második és a harmadik rekesz keresztezi egymást. A negyedik rekesz a legnagyobb ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA

12. Radiocarpalis ízület és mozgásai.  Articulatio radiocarpea            Az ízületi vápa a radius distalis végdarabja és ahozzá ulnar felől illeszkedő discus articularis. Az ulna az ízület alkotásában csak közvetetten, szalagjai révén vesz részt Az ízületi fejet a szalagokkal összefogott os scaphoideum, os lunatum és os triquetrum képzi. Mivel az ízfej tojás vagy ellipszoid, ennek megfelelően két görbület különíthető el, melyek közül a dorsovolaris a kisebb és a radiolnaris a nagyobb sugarú. Az ízfej porcporítása egységes, tekintettel arra, hogy a kéztőcsontokat osszefogó szalagok belső felszíne is porcborítású. A capsula articularis szoros, a tenyéri és a kézháti oldalon erős szalagokkal erősített, míg lateral felé valamivel lazább. Szalagkészülékét öt jelentősebb szalag alkotja, melyek közül kettő a volaris oldalon, egy a

dorsalis oldalon helyezkedik el, kettő pedig annyira lateralis elhelyezkedésű, hogy mind a két felszín felől látható. A lig. radiocarpeum palmare a radiusról ered és a kéztőcsontokon ulnar felé sugárzik A lig. ulnocarpeum palmare az ulnáról ered és a kéztőcsontokon radial felé sugárzik A lig. radiocarpeum dorsale a radiusról ered és a kéztőcsontokon ulnar felé sugárzik A lig. collaterale carpi ulnare az ulna és az os triquetrum között húzódik A lig. collaterale carpi radiale a radius és az os scaphoideum között húzódik  Mechanizmusa  Az ízfelszínek alakjából kifolyólag kéttengelyű tojásízület (articulatio ellipsoidea).  A radioulnaris tengely körül valósul meg a dorsalflexió és volarflexio. A kettő együttes összege kb. 160 – 170o ívértékű Ebben a mozgásban azonban részt vesznek mind intercarpális, mind pedig carpometacarpális ízületek is.   A dorsovolaris tengely körül a radialis és ulnaris

abductio a lehetséges mozgások, melyek közül az ulnaris a nagyobb terjedelmű, mintegy 40o.  A szoros szalagkészülékek miatt a maximálisan dorsal- vagy abductio egyik irányban sem jöhet létre. volarflektált csuklóban ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 13. Kéztőcsontok, kéztőízületek, canalis carpi.  Kéztőcsontok (ossa carpi)  Apró, egészében köbös, de a részletekben változatos idomú csontok, melyek radioulnaris irányban egy proximális és egy distális sorba rendeződnek.  A proximalis sor radioulnaris sorrendben:  os scaphoideum;  os lunatum;  os triquetrum;  os pisiforme.  A distalis sor radioulnaris sorrendben:  os trapezium;  os trapezoideum;  os capitatum;  os hamatum.  A proximális csontcsor a radius és ulnar felé a kézcsukló discus articularisa felé alkot egységes tojásfelszín alakú ízületi

fejet, míg a distalis csontcsor négy csontja az öt kézközépcsont felé mutat lapos ízületi felszínt. (Az os hamatum ad a IV és V számára egyaránt.)  Articulatio intercarpea      Egységes üreggel ellátott feszes ízület, melynek fő részét a proximalis és distalis kéztőcsont-sor közötti hullámos lefutású felszínrendszer adja. Proximal felé az ízület zárt, tehát nem kerül összeköttetésbe a radiocarpalis ízülettel. Ugyanakkor distal felé rendszerint összeköttetésbe kerül a közös carpometacarpalis ízülettel. A szomszédos kéztőcsontokat mind a tenyéri mind pedig a kézháti oldalon számos apró szalagocska rögzíti egymáshoz; az ízületi tok mindenütt feszes. Szoros ízület, izolált mozgása nem kivitelezhető. A kézcsukló felxiós mozgásaihoz járul hozzá, neki köszönhető pl. a maximális volarflexió esetén is elsimulva domború kézhát  Articulatio carpometacarpea    Feszes ízület,

kivétel a kitüntetett helyzetű hüvelykízület. Az ízületi fejet a distalis kéztőcsont-sor adja distal felé gyengén domború vonalnak megfelelően. Az ízületi vápa a II-V metacarpusok bázisának lapos ízfelszínei Az ízületi üreg főleg distal felé benyúlik a kézközépcsontok bázisainak egymással alkotott izületi felszínei felé. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Erős szalagkészülék található mind a carpometacarpális, mind pedig az intermetacarpalis vonalon, mind volarisan, mind pedig dorsalisan.  Articulatio carpometacarpea pollicis    Külön nyeregízület az os trapezium és az I. metacarpus basisa között Bő ízületi tok és a szalagok hiánya jellemzi, ami miatt majdnem szabad ízület, de a két nyeregfelszín azért mégis csak kijelöl két fő tengelyt. A tenyér síkjában végezhető az abductio és az adductio, egy erre a

tengelyre rézsútosan illeszkedő tengely körül pedig az oppositio és a repositio.  Canalis carpi      A kéztőcsontok és szalagok által alkotott csatorna. Mindkét kéztőcsont-sor a két szélen, tehát radiálisan és ulnárisan pillérként kiemelkedik a tenyér felé. A radiális pillért proximálisan az os scaphoideum, distálisan az os trapezoideum alkotja, míg az ulnáris pillért proximálisan az os pisiforme, distálisan pedig a hamulus ossis hamati alkotja. A pillérek közt mély barázdaként alakul ki a sulcus carpi, mely az ujjhajlítók inait fogadja be. A két pillért a tenyér felől erős kötőszövetes szalag, a retinaculum flexorum hidalja át, és a barázdát ezzel csatornává (canalis carpi) egészíti ki. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 14. Metacarpophalangeális és interphalangeális ízületek. Mesothenar és hypothenar izmai. A

hosszú ujjhajlítók tapadási viszonyai.  Articulationes metacarpophalangeae            A II – V. ujjak izületei korlátolt szabad ízületek A hüvelyk kézközép-ujjízülete eltér a többitől, ez inkább az interphalangealis ízületeknek megfelelő. Az ízületi fej a metacarpusok distális végei, melyek kétoldalt levágott gömbnek megfelelők. Az ízületi vápa az alappercek proximális végein lévő lapos tányérszerű mélyedései. A capsula articularis papírszerűen vékony, bő tok, mely distalisan az ujjfeszítők inaitól védett, volarisan pedig rostporcos lemez épül bele. Az ízületi tokba épült porcos lemezek (ligamenta palmaria) egy-egy proximodistalis irányú barázdát képeznek, melyek az ujjhajlítók inat fogadják be. A II – V. ujjak ligamenta palmariái között egy erős szalag feszül ki, melyet ligamentum metacarpeum transversum profundumnak nevezünk. Az ízület összetartásában legfontosabb

tényezők az oldalszalagok (ligamenta collateralia), melyek a metacarpusokról dorsalisan erednek és az alappercek oldalain legyezőszerűen széttérve tapadnak. Az ízület mozgásai elég szabadok. Természetesen kivitelezhető mozgás a flexio és extensio, mely utóbbi általában nőknél nagyobb terjedelmű. Az extensiónak a volaris szalagok képezik a gátját. A tenyér síkjában kivitelezhető mozgás az abductio és az adductio, sőt eltérő síkba helyezve az ujjakat keresztezhetjük is azokat egymással. Behajlított ujjak mellett az abductio nem kivitelezhető, mert ekkor az excentrikusan eredő ligamenta collateralia teljesen megfeszülnek. Aktív rotatio az ízületben nincs, passzívan is csak nagyon kevés.  Articulationes interphalangeae (és articulatio metacarpophalangea pollicis)     Az ujjpercek közötti ízületek a szalagkészülék és az ízületi tok tekintetében teljesen azonosak az előbb leírtakkal. Lényeges különbség azonban,

hogy a ligamenta collateralia feszesek és az ízfej tengelyében erednek, tehát nem excentrikusak. Ugyanakkor az ízvégek alakja nem gömb, hanem típusos hengerfelszín (trochlea) dorsovolaris irányú vályúval és a beleillő léccel. Tiszta ginglymus, tehát egyetlen haránttengely körüli flexio és extensio kivitelezhető. A hajlításnak a lágyrészek torlódása, a feszítésnek a volaris rostporcos elemek szabnak határt. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Mesothenar izmai          Tenyérközépnek a thenar és hypothenar által szabadon hagyott, proximodistalis irányban széttérő területet nevezzük, melynek distalis határát az ujjtövek adják. Felületesen főleg az aponeurosis palmarist és az alkar közös ujjhajlítóinak inat tartalmazza; izmai a terület mélyebb rétegét képezik. 1. Mm lumbricales Négy ilyen izom van. Az

első az indexhez menő mély felxorín radiális oldalán ered, és vékony inacskával ugyanezen ujj dorsalis oldalára áthajolva annak kézháti inán tapad. A többi sorban a III., IV és V ujjhoz menő mély flexorinak szétágazási szögletében ered, és az articulatio metacarpophalangeát radial felől megkerülve az ujjak dorsalis lemezében tapad. Az első kettő idege a nervus medianus, a második kettőé a nervus ulnaris. Érdekességük, hogy ínról erednek, áthidalnak egy ízületet, majd ínon tapadnak. Működésük a metacarpophalangealis ízület felxiója és az interphalangealis ízület extensiója.   2. Mm interossei Az ujjhajlító inak alatt, a tenyér legmélyebb rétegében helyezkednek el. Összesen hét ilyen izom van, melyek közül három ún. m interosseus volaris és négy m interosseus dorsalis  A volaris interosseusok unipennatus jellegű izmok; egy metacarpus testének egyik oldalán erednek, és ugyanazon ujj ugyanazon oldalán

ujjfeszítő inakon tapadnak. Az első a II. metacarpus ulnaris oldalán ered, áthajlik a dorsalis oldalra, és a II ujjfeszítő inának ulnaris oldalába sugárzik. A második a IV. metacarpus radialis oldalán ered, és az előzőhöz hasonló módon tapad ugyanezen az ujjon. A harmadik az V. metacarpus radialis oldalán ered, és az a fentiekhez hasonlóan tapad       A dorsalis interosseusok bipennatus jellegű izmok; valamennyi metacarpus egymás felé tekintő oldalán erednek, majd egy középső ínba konvergálnak. Az első a II. ujj radialis oldalán, a második a III ujj radilis oldalán, a harmadik a III ujj ulnaris oldalán, a negyedik a IV. ujj ulnaris oldalán tapad az ujjfeszítő ínon Működésük az ábráról leolvasható. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Hypothenar izmai   Három izom alkotja az izomcsoportot, melyeket mind a nervus

ulnaris idegez be. Az os pisiformén, a hamulus ossis hamatin és szalagjaikon erednek, majd az V. metacarpophalangealis izülethez ulnarisan illeszkedő szezámcsonton tapadnak.   1. M abductor digiti minimi A legfelületesebben elhelyezkedő izom.   2. M felxor digiti minimi Az előző alatt helyezkedik el radialisan.    3. M opponens digiti minimi Szintén az abductor alatt helyezkedik el, de ez ulnarisan. Ez az izom az V. metacarpuson tapad  A hosszú ujjhajlítók tapadási viszonyai        Az ínak az ujjak tövétől kezdve tapadásukig végig ínhüvelyekbe burkoltan az ujjak volaris oldalán futnak. Minden ínhüvely két rétegből áll: a külső rostos (vaginae fibrosae digitorum manus) és belső synovialis (vaginae synoviales digitorum manus) rétegből. A proximalis phalanx közepénél a felületes ín szétválik, és ennek villájában a felszínre bújik a mély ín. A felületes ínak kezdetben hengerköpeny

szerűen körülveszik a mély ínat, majd az első interphalangealis ízület magasságában a mély ín alatt a szárak kereszteződnek (chiasma tendineum) és a középpercen tapadnak. A mély ínak továbbhaladnak és a körömpercen tapadnak. Az ínhüvelyek felületes falának eltávolításakor és az ínak felemelésekor láthatóvá válnak a csonthártyához tapadó mesotendineum-foszlányok melyeket vincula tendineumnak nevezünk. Ezek az inak nélkülözhetetlen tápláló ereit hordozzák. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 15. Hüvelykujj ízületei és izmai.  Articulatio carpometacarpea pollicis    Külön nyeregízület az os trapezium és az I. metacarpus basisa között Bő ízületi tok és a szalagok hiánya jellemzi, ami miatt majdnem szabad ízület, de a két nyeregfelszín azért mégis csak kijelöl két fő tengelyt. A tenyér síkjában végezhető

az abductio és az adductio, egy erre a tengelyre rézsútosan illeszkedő tengely körül pedig az oppositio és a repositio.  Articulatio metacarpophalangea pollicis (és interphalangealis ízület)       A hüvelyk kézközép-ujjízülete eltérő a másik négy ujjétól. Szerkezete és mozgása tekintetében sokkal inkább az interphalangeális ízületekhez sorolható. Az ujjpercek közötti ízületek a szalagkészülék és az ízületi tok tekintetében teljesen azonosak a metacarpophalangealis ízületekkel. Lényeges különbség azonban, hogy a ligamenta collateralia feszesek és az ízfej tengelyében erednek, tehát nem excentrikusak. Ugyanakkor az ízvégek alakja nem gömb, hanem típusos hengerfelszín (trochlea) dorsovolaris irányú vályúval és a beleillő léccel. Tiszta ginglymus, tehát egyetlen haránttengely körüli flexio és extensio kivitelezhető. A hajlításnak a lágyrészek torlódása, a feszítésnek a volaris rostporcos

elemek szabnak határt. A hüvelyk esetében természetesen csak egy interphalangealis ízület van, hiszen a hüvelyk csak két ujjpercből áll.  A hüvelyk izmai  A thenarizmok a radiális kéztőcsontokon és szalagkészülékükön erednek, majd a tenyér felé valódi izompárnát alkotnak, végül az opponens kivételével metacarpophalangealis ízület tokjába beágyazott két lencsecsonton tapadnak.    1. M abductor pollicis brevis A legfelületesebb izom. Idege a nervus medianus.   2. M opponens pollicis Az előbbi alatt, kissé radialisan helyezkedik el, és a többitől eltérően a metacarpus teljes hosszán tapad. Idege a nervus medianus.  ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA          3. M flexor pollicis brevis Szintén az abductor alatt helyezkedik el, de ez kissé ulnarisan. Egy mély és egy felületes feje van,

amelyek vályúszerűen fogadják be az alkarról érkező m. flexor pollicis longus ínhüvelybe zárt inát Két ideg látja el: a felületesebb fejét a n. medianus, míg a mély fejét a n ulnaris 4. M adductor pollicis Az izomcsoport legmélyebb tagja. Két fejjel ered: a ferde feje az os capitatumról és szalagjairól, haránt feje pedig a III. metacarpusról. Idege a n. ulnaris A hüvelyk mozgatásában a thenarizmokon kívül részt vesznek még az alkarról érkező izmok is:  m. flexor pollicis longus;  m. abductor pollicis longus;  m. extensor pollicis brevis;  m. extensor pollicis longus ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 16. Bordák, sternum, costovertebralis és sternocostalis ízületek.  Bordák      A hátcsigolyákkal és a sternummal együtt a mellkas csontos vázának alakításában vesznek részt. Hosszú, lapos csontok a mellkasi

csigolyák és a sternum között Csak hátsó ¾ -ed részük csontos, elülső részük porcos (cartilago costalis). 12 pár borda van a 12 thoracalis csigolyának megfelelően, melyek közül az 1-7. bordák ún valódi bordák (costae verae), mivel ezek közvetlenül ízesülnek a sternumhoz. A 8-12. bordák ún ál bordák (costae spuriae), melyek közül a 8-10 bordák a felettük lévő bordák porcaihoz rögzülnek, míg a 11-12. bordák egyáltalán nem érik el a sternumot (repülő bordák). A 7-10. bordák porcai összenőve, és a 11-12 bordák járulékosan adják a mellkas alsó határát, a bordaívet (arcus costalis).  Hátulról előrefelé a következő képletek találhatók a bordákon:  caput costae - vízszintes csontléccel kettéosztott porcfelszín, a thoracalis csigolyák alsó és felső fovea costalisával való ízesülésre;  collum costae - elölről hátrafelé összelapított nyak;  tuberculum costae – hátrafelé kiugró gumó a

csigolya processus transversariusával való ízesülésre;  angulus costae – külső felszínen látható szöglet, mely ponttól kezd előrefelé görbülni a borda; az 1-8. bordákig egyre távolabb esik a tuberculumtól;  sulcus costae – a bordatest alsó széléhez közel a belső oldaon, a borda közötti képletek befogadására.  Az 1. borda speciális idomú, a többi a 7 bordáig egyre hosszabb, majd csontos része rövidül. Három görbületük van: lapjára fordul, élére fordul, megcsavarodik. A bordák által alkotott síkok előre és lefelé lejtenek, csak porcuk halad ismét felfelé. Ugyanakkor az egy párt képező két borda közös síkja háztetőszerűen oldalra is lejt.      Az 1. borda sarlószerű, csak élére hajlított, porca alig 1 cm A szegcsonti végéhez közel a felső felszínen található a tuberculum musculi scaleni anterioris, mely gumó majdnam merőleges a borda itteni irányára. Ennek megfelelően tőle

laterálisan is kialakul egy vályulat (sulcus arteriae subclaviae) és mediálisan is (sulcus venae subclaviae).  Sternum  Három részből álló páratlan csont, melyhez oldalról az 1-7. bordák porcai illeszkednek és felső részén a claviculával alkot ízületet. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA      Manubrium sterni. Felső, szélesebb része Fordított trapéz alakú Felső élén található az incisura jugularis, ettől oldalt az incisura clavicularis, mely rostos porccal borított. Az incisura clavicularis alatt az 1. borda számára és alatta a 2 borda felső fele számára való bevágás található. Corpus sterni. Synchondrosissal illeszkedik a manubriumhoz Két szélén a 3-7 bordák ízesülésére való bevágások sorakoznak (incisurae costales), felső szélén a 2. borda alsó felét fogadja. A manubriummal előrefelé zárt tompaszögben

illeszkedik össze, minek megfelelően tapintható szöglet alakul ki a közös határon (angulus sterni), ami jó tájékozódási pont, tekintettel arra, hogy ide ízesül a 2. borda Processus xyphoideus. Csökevényes nyúlvány, mely a corpus alsó széléhez csontosodott Alsó vége többnyire porcos marad.  Articulationes costovertebrales     Minden borda két helyen ízesül a csigolyákkal: egyrészt a caput costalis két egymás alatti részlete ízesül két egymás alatti csigolya alsó illetve felső fovea costalisával és részben a discus intervertebralisszal (articulationes capitis costae), másrészt pedig a tuberculum costalis ízesül a processus transversariusszal (articulationes costotransversariae). Ez alól az 1., 11 és 12 bordák kivételek, ezek ugyanis csak a csaját csigolyájukkal ízesülnek. Az ízesülő felszíneket hyalinporc borítja, az ízületeket rendkívül szoros szalagkészülék jellemzi (ligg. costae radiatum, ligg.

costotransversaria) Az ízület tisztán forgóízület (trochoidea) a bordafejet a bordagumóval összekötő tengellyel.  Articulationes sternocostales    A bordaporcokat a szegycsont bevágásaihoz valódi ízületek rögzítik (1-7.), melyek üregét egy belső szalag vízszintesen két részre osztja. A 8-10. bordák porcainak végei szalagosan a felettük lévő borda porcához rögzülnek Végük előtt is előfordulnak még kis ízületek, melyek két szomszédos borda porcát egymáshoz kötik. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 17. Csontos mellkas, musculi intercostales, légzőmozgások.  Csontos mellkas       Elölről hátra összelapított olyan tojáshoz hasonló idom, melynek csúcsa felfelé tekint és tompa végéből egy gömbszelvénynek megfelelő részt kivágtunk. Mivel a gerinc hátul mélyen benyomul a mellkas üregébe, azért

az harántmetszetben bab vagy vese alakú, miközben a hát felé tekintő falak majdnem függőlegesek, tehát a frontális síkba esnek. A mellkas mind felül, mind pedig alul nyitott. Felső nyílását az apertura thoracis superiort a két 1. borda fogja közre a Th 1 csigolyával és a manubrium sternivel A felső nyílás síkja előrefelé dől, mintha a tojás csúcsa is ferdén le volna vágva. Alsó nyílása az apertura thoracis inferior, mely szintén nem esik egyetlen síkba. Oldalt lejjebb terjed, mint hátul és elöl. Szélét a két porcos arcus costalis határolja, hátrafelé a 1112 bordák alkotják a határt Elöl a két bordaív hegyesszögben halad felfelé, majd a szegcsont alatti szögletben találkozik, melybe felülről belóg a processus xyphoideus. A csontos mellkas ürege nem egyezik meg a mellüreggel! A mellüreget a hasüregtől elválasztó diaphragma ugyanis magasan beemelkedik a csontos mellkasba, és fordítva: lefelé a mellüreg túlér az

apertura thoracis inferioron.  Musculi intercostales        A bordaközöket két rétegben töltik ki. A mm. intercostales externi a külső rétegben felülről lefelé és a bordák sternalis vége felé helyezkednek el. Az izomrostokat elöl, a bordaporcok között vékony szalagszerű kötőszövetes lemez váltja fel. A mm. intercostales interni a belső rétegben alulról felfelé és a bordák sternalis vége felé helyezkednek el. Ez a réteg csak a bordaszögletnél kezdődik, viszont előöl végig izmos marad és beterjed a bordaporcok közé is. Tapadásukhoz közel két lemezre válnak, melyek széttérve közrefogják a sulcus costaet és a benne futó képleteket. Mindkét izmot a nn. intercostales idegzik be  Légzőmozgások   A légzőmozgások létrejötte a bordaközti izmok összehúzódásának és elernyedésének eredménye. A gerinc, a bordák és a bordaközti izmok anatómiai viszonyából kiindulva, egy egyszerű

mechanikai modellel támasztották alá azt a nézetet, miszerint a belégzésért (a bordák ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA         emeléséért) a külső bordaközti izmok felelősek, hiszen ezek rövidülnek ekkor. A kilégzés pedig épp ellenkezőleg történik. A costovertebralis ízületeknél leírtak szerint az ízület egyetlen mozgási lehetősége a forgás, aminek tengelye a caput costalist a tuberculum costalisszal összekötő vonal. Később ezen nézetet elektrofiziológiai módszerekkel, a bordaközti idegek APfrekvenciájának mérésével igazolták. Ennek megfelelően, ha a tengely körül a borda forgása megtörténik, a borda maga vagy emelkedik, vagy süllyed, tehát az egy pár borda által képzett sík meredeksége csökken vagy nő. Ha a bordák emelkednek, akkor a sternum, s egyben az elülső mellkasfal is felfelé mozdul el,

ugyanakkor a bordapár-síkok meredekségének csökkenése révén előrefelé is mozdul, tehát belégzéskor a csontos mellkas a horizontális síkban tágul. Ma már tudjuk, hogy a normális légzést kísérő kilégzés alatt aktív izommunka nincsen, az a mellkas passzív rugalmassága, és a tüdő kollapszus-tendenciája révén jön létre. Erőltetett kilégzéskor azonban (pl. tüsszentés, köhögés) a belső bordaközti izmok összehúzódása süllyeszti a bordákat, tehát csökkenti a mellkas horizontális keresztmetszetét. Mély belégzés esetén a vállöv is emelkedik, a scapula alsó csúcsa laterál felé mozdul. Ez az ún. légzési segédizmok egy részének köszönhető A légzéskor mérhető mellüregi (és nem mellkasi) térfogatnövekedéshez hozzájárul még a rekeszizom leszállása is. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 18. Csigolyák  Csigolyákról

általában             A gerincet (columna vertebralis) 33-35 csigolya alkotja, melyek egymással nagyjából feszes ízületekkel vannak összekapaszkodva. A 33-35 csigolyából csupán 24 valódi. Az utolsó 9-11 jelentősen módosult, ezért ezeket álcsigolyáknak nevezzük. Az első két nyaki csigolya olyannyira eltér a többitől, hogy azokra a csigolyák általános leírása nem vonatkoztatható. Corpus vertebraenek nevezzük a csigolyatestet, mely előrefelé tekint, felülről lefelé egyre nagyobb és magasabb. Szivacsos csontállományú, melyet porosus cortcalis réteg fed, rajt számos lyukkal az apró erek számára. Egymás felé lapos, vékony hyalinporccal borított felszínekkel tekintenek. Hátrafelé gyenge függőleges vályút képez, melynek két oldaláról ered a csigolyaív (arcus vertebrae). A csigolyaívek a csigolyatesttel a csigolyalyukat zárják be, melyek egymásra illesztve a gerinccsatornát (canalis

vertebralis) alkotják. A csigolyaívről erednek a csigolya nyúlványai:  processus transversarius – oldalfelé és kissé hátrafelé mindkét oldalon;  processus spinosus – középen hátrafelé, páratlan;  processus articularis superior – felfelé mindkét oldalon;  processus articularis inferior – lefelé mindkét oldalon. A csigolyaíven a harántnyúlvány eredése előtt egy-egy barázda alakul ki lent és fent mindkét oldalon. Az összefekvő csigolyák között a felső csigolya alsó barázdája és az alsó csigolya felső barázdája foramen intervertebralévé egészíti ki egymást. A valódi csigolyák között elhelyezkedésük és alakjuk szerint megkülönböztetünk 7 db vertebra cervicalist, 12 db vertebra thoracalist, és 5 db vertebra lumbalist. 5 db vertebra sacralis keresztcsonttá (os sacrum) csontosodik össze, 4-6 db csökevényes vertebra coccygeae pedig mint os coccygeum zárja a gerincet.  Nyakcsigolyák     A 3-7

nyakcsigolya teste kicsiny, tégla alakú. A csigolyalyuk tág, háromszög alakú. A processus spinosus rövid, vége fecskefarokszerűen kettéválik. A 7 nyakcsigolya esetében gumóban végződik, ami erősen kiemelkedik dorsal felé. Ez tapintható, ezért a csigolyát vertebra prominensnek is nevezzük. A processus transversarius két gyökérrel ered, mely szárak a foramen transversariumot fogják közre. Ebben a C 6 -tól felfelé az arteria vertebralis száll fel Ettől oldalfelé a harántnyúlvány egységes, majd ismét kettéválva, két kis bunkóban végződik. A két oldalsó gumó közti vályúban lépnek elő a nyaki idegek. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  A processus articularisok rövidebbek, és felfelé haladva a közel vízszintes síkból majdnem a frontalis síkig fordulva illeszkednek a szomszédos csigolya hasonló képletével.    Atlas. Az

1. nyakcsigolya jelentősen eltér az általános leírástól Teste nincs, ezt elöl az arcus anterior helyettesíti. Az ív kétoldalt a tömegesebb massa lateralisban találkozik a hátulról jövő arcus posteriorral. Az elülső íven hátrafelé tekintő kis ízfelszín található (fovea dentis) az axis fognyúlványának ízesülésére. A massa lateralisokból rövidke processus transversariusok emelkednek ki, melyek ugyancsak körülzárnak foramen transversariumot. Ez kb 1-1 cm-rel laterálisabban helyezkedik el, mint a többi nyakcsigolyában, ami az arteria vertebralisban kanyart okoz. A massa lateralisokon alul és felül egy-egy ízfelszín található: a fovea articularis superiorok az os occipitalison található condylusokkal ízesül. Az ízfelszínt hátulról, a foramen trasversariumtól a hátsó ív felső oldalára futó barázda (sulcus arteriae vertebralis) kerüli meg. A fovea articularis inferiorok az axisszal való ízesülésre szolgál.    

     Axis vagy epistropheus. Teste felfelé a fognyúlványba (dens axis) megy át, melynek elülső felszínén található kis ízületi felszín az atlas elülső ívének belső oldalán található fovea dentisszel ízesül. A dens axix hátsó felszínén található kicsiny ízületi felszín az atlas elülső ívét áthidaló kis szalag belső porcborítékával érintkezik. A fognyúlvány két oldalán található háztetőszerűen lejtő két ízületi felszín az axis fovea articularis inferiorjaival ízesül. Az axis alsó felszíne már megegyezik a többi nyakcsigolyával.  Hátcsigolyák      A test felülről kártyaszív alakú, a csigolyalyuk szűk, mélyen a testbe mélyed. A csigolyatest magassága lefelé haladva gyorsan növekszik. A test felső és oldalsó oldalán az ív eredéséhez közel egy-egy (összesen négy) fovea costalis található, melyek a bordafejekkel ízesülnek. Az 1., 11 és 12 borda kivételével

mindegyik két szomszédos csigolyához ízesül átfedéssel A processus transversarius gumószerű végének elülső felszínén található a fovea costalis transversalis, mely a tuberculum costalisszal ízesül. A processus spinosus hosszú, rézsútosan lefelé irányul és egymást zsindelyszerűen fedik.  Ágyékcsigolyák      Felülnézetben bab alakú test és szűk háromszög alakú csigolyalyuk jellemzi. Az ívek a test magasságához képest keskenyek, ezért közöttük tágabb hézagok maradnak, melyeket lumbalpunctio esetén könnyedén átszúrható szalagok fednek. A harántnyúlványok nagyok, hosszúak, melyekről látszik, hogy valójában bordacsökevények. Ezért ezeket itt processus costariusnak nevezzük Az igazi harántnyúlvány ezek mögött található, melyek csak kis csökevényes gumók. Az íznyúlványok nagyok, ízfelszíneik sagittalis állásúak, a felsőké befelé, az alsóké kifelé néz. ANATÓMIA I –

MAKROANATÓMIA 19. Csigolyák összeköttetései.  Csigolyák összeköttetései  A csontok összeköttetéseinek valamennyi formája előfordul: syndesmosis, synchondrosis, synostosis és valódi ízületek.  Syndesmosisok  A szomszédos csigolyákat külön-külön is, de méginkább a gerincet egészében, az ízületektől független szalagkészülékek fogják össze.   Ligamentum longitudinale anterius. A nyakszirtcsonton kezdődik, majd a 2. nyakcsigolyától lefelé a csigolyatestek elülső felszínét teljesen borítva fut végig. A keresztcsonton beleolvad annak periosteumába, de az os coccygeumra ismét önálló szalagként száll le.             Ligamnentum longitudinale posterius. A nyakszirtcsonton kezdődik, és mint membrana tectoria beborítja a fejízületeket. A csigolyatestek hátsó, tehát a gerinccsatorna

felé tekintő oldalán húzódik lefelé. A csigolyatestekhez nem, csak a discus intervertebralisokhoz tapad. A keresztcsonti csatornában inkább periosteum, majd a hiatus canalis sacralison előbújva a farkcsont mély hátsó szalagját képezi. Ligamentum flavum. A csigolyaíveket köti össze a foramen intervertebralék kivételével. A szalag minden csigolyaíven megszakad, ennek megfelelően tulajdonképpen sok ilyen szalag van. Rendkívül sok elasticus elemet tartalmaz, aminek köszönheti az átlagosnál sárgább színét. Ligamentum supraspinale. A processus spinosumok felett halad végig. A 7. nyakcsigolyától felfelé a tarkóizmokat sövényszerűen elválasztó tarkószalagá (ligamentum nuchae) önállósul. Ez utóbbi a protuberantia occipitalis externumtól lefelé a crista occipitalis externán ered.  Synchondrosisok     Discus intervertebralis. A csigolyatesteket folyamatosan összekötő korongszerű rostporcos porckorong. Alakjuk a

csigolyatestek alakjához idomul, felülről lefelé egyre vastagodnak. A gerinc görbületeinek megfelelően enyhén ék alakúak. A csigolyatestekhez vékony hyalinporc réteg rögzíti. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  A discus két részből áll: külső gyűrűszerű rostosporcból (anulus fibrosus) és belső, kocsonyás részből (nucleus pulposus), mely a chorda dorsalis feldarabolódott maradványa.  Synostosisok   A keresztcsonti csigolyák normálisan 2-3 éves korban összecsontosodnak, hasonlóak a farkcsigolyákhoz. Férfiban a farkcsont ritkán összecsontosodhat a keresztcsonttal, nőben nemigen.  Csigolya közti valódi ízületek  Minden szomszédos csigolya processus articularisai között két-két ízület jön létre, melyek ürege a nyakcsigolyáknál közel vízszintes, a hátcsigolyáknál frontális míg a lumbális csigolyák között

sagittalis állású. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 20. A gerinc görbületei és mozgásai.  A gerinc görbületei    A gerinc a sagittalis síkban rendelkezik fiziológiás görbületekkel, mely a test statikája és a fej rugalmas alátámasztása szempontjából igen fontos. A nyaki szakasz előre, a háti hátra, az ágyéki ismét előre, majd a keresztcsonti és farkcsonti pedig kissé felfelé domború. Az előrefelé mutató bomborulatokat lordosisnak nevezzük, míg a hátrafelé mutatókat kyphosisnak.  A test súlyvonala úgy osztja meg a test súlyát, hogy nagyjából egyenlő mértékben oszlik meg a vonal előtt és mögött. Amennyiben ez megváltozik (pl. hasra hízás), a súlyeloszlás torul, ami a gerinc kóros görbületét idézheti elő.  Az újszülött gerince gyakorlatilag egyenes, görbületei fokozatosan alakulnak ki a csecsemő

természetes mozgásigényéből fakadó hasra fordulásával és fejének kiemelésével.  A gerincnek a frontális síkban is van kisfokú görbülete: a thoracalis szakaszon figyelhető meg enyhe jobbra mutató domborulat, melyet fiziológiás scoliosisnak nevezünk. Oka lehet a gerinchez balról hozzáfekvő aorta, vagy a jobb FV nagyobb izomereje és kitüntetett használata.  A gerinc mozgásai      Az atlason kívül a 23 valódi csigolya egymáshoz képest mérhető elmozdulása igen csekély. Azonban a sok intervertebralis kapcsolatból álló teljes gerincoszlop jelentékeny mozgásokat eredméynez. A mozgás irányát és lehetőségét a csigolyaközti ízfelszínek síkja és ezeknek a csigolyatesteken áthaladó hossztengelyhez viszonyított helyzete szabja meg. Ezenkívül természetesen az egyes nyúlványok összetorlódása, mint természetes határ sem hagyható figyelmen kívül. Előrehajlás a nyaki szakaszon lehetséges leginkább, a

közel vízszintes ízületi felszíneknek köszönhetően. Szintén jól hajlik az ágyéki gerinc a sagittalis ízfelszíneknek és a vastag discusoknak köszönhetően. Nehezen hajlik viszont a thoracalis gerinc, ahol az ízfelszínek frontalis állásúak, a discusok pedig még relatíve vékonyak. Hátrahajlás setén nagyjából ugyanez a helyzet. Különbség azonban, hogy míg az előrehajláskor a gerinc egésze egységes ívvé válik, addig hátrahajlás esetén három megtöretés keletkezik: a nyaki-mellkasi átmenetnél, a mellkasi-ágyéki átmenetnél és a ágyék-keresztcsont átmenetnél. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  A thoracalis gerinc ekkor kissé kiegyenesedik, de a processus spinosusok torlódása miatt hátranéző domborúságát nem veszíti el.  Oldalra hajlásnál a helyzet ugyanaz, mint a hátrahajlásnál, a megtöretések tekintetében is. 

 Torsio is kivitelezhető a gerincben, melynek mértéke jelentős, egészében 45o. Ebben első helyen áll a nyaki gerinc a mozgásirányba eső ízfelszíneknek és lapos discusoknak köszönhetően. Utána a háti gerinc, ahol a frontális ízfelszínek a csigolyatest középpontja körül köríven mozdulhatnak el. Az ágyéki gerincben a sagittalis irányú ízfelszínek miatt a torsio lehetetlen, de az utolsó ágyéki csigolya és sacrum között ismét frontális állású az ízületi felszín, így itt kisfokú torsió lehetséges.   ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 21. Tarkóizmok, fascia nuchae.  Tarkóizmok    Azok az izmok tartoznak ide, melyek a tarkó mélyében helyezkednek el az os occipitale és az axis között. Működésük bilateralisan a fej hátraszegzése. Ha csak az egyik oldali izmok működnek, a fejet illetve az arcot az azonos

oldalra fordítják. Idegük az első nyaki spinális ideg hátsó ága, a nervus suboccipitalis. Az izmok eredésében és tapadásában a következő csontos pontok szerepelnek:  axis processus spinosusa;  atlas processus spinosusa és processus transversariusa;  linea nuchae inferior ossis occipitalis.    1. M rectus capitis posterior minor Szorosan a középvonal mellett helyezkedik el. Az atlas hátsó gumóján ered és a linea nuchae inferior belső harmadán tapad.    2. M rectus capitis posterior major Az előbbi mellett fekszik lateral felől. Az axis processus spinosusán ered, majd a linea nuchae inferior középső harmadán tapad.    3. M obliquus capitis inferior Az előző izommal együtt ered, de annál ferdébb lefutású. Az axis processus spinosusán ered és az atlas processus transversariusán tapad.   4. M obliqus capitis superior Az atlas processus transversariusán ered és a linea nuchae inferior oldalsó

harmadán tapad.    5. M rectus capitis lateralis A legkisebb és legrejtettebb tarkóizom. Az atlas harántnyúlványán ered és a nyakszirtcsonton, a processus jugularis tövében tapad.   Trigonum subboccipitale. A m. rectus capitis posterior major, a m obliquus capitis inferior és a m obliquus capitis superior. Egymással az ún tarkóháromszöget zárja be, melynek oldalsó csúcsa az atlas harántnyúlványa. A háromszög közepében harántul fekszik az atlas arcus posteriorja, melynek éles széle jól tapintható, és rajta vénák közé ágyazottan fut az a. vertebralis Szintén a háromszögben lép elő az első nyaki ideg, a nervus suboccipitalis.    ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Fascia nuchae   A nomenklatura egyetlen fascia nuchae-t ismer, és a felületes tarkói fasciát érti rajta. Mégis vannak, akik

megkülönböztetnek fascia nuchae profundát, ami a tarkóizmokat választja el a felületes hátizmok nyaki szakaszától, és fascia nuchae superfitialist, ami a m. trapeziust fedő pólya. E szerint a felületes fascia nuchae a trapezius oldalsó szélénél egyesül a mély lemezzel, és úgy folytatódik előrefelé a felületes nyaki fasciába. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 22. Mély hátizmok. Fascia thoracolumbalis  Mély hátizmok                    Az axiális izomzat a gerinc két oldalán hátul, a processus spinosusok és a processus transversusok ill. costariusok által alkotott vályút (sulcus dorsi) tölti ki A nyak területén ehhez a csoporthoz társulnak a tarkó- és mély nyakizmok. Beidegzést a spinális idegek dorsalis ágaiból kapnak. M. erector spinae A sacrum hátsó felszínén és a crista

iliaca mediális szélén ered, majd felfelé két ágra válik. A laterális nyalábja a m. iliocostalis, a mediális pedig a m longissimus Előbbi az alsó nyakcsigolyákig követhető, utóbbi a processus mastoideusig, bár legfelső szakasza tulajdonképpen különvált, mint m. longissimus capitis Mindkét izomnyaláb a középvonali izomtömeghez ferdén felfelé irányuló rostokat vesz fel a csigolya különböző nyúlványairól, illetve az ilicostalis a bordákról. Legfőbb működése a gerinc egyenesen tartása. M. spinalis Egy síkban helyezkedik el az m. erector spinae nyalábjaival, közvetlenül a középvonal két oldalán. A felső lumbalis régiótól az alsó cervicalis csigolyákig található meg A rostok processus spinosusokon erednek és azokon is tapadnak. Mm. transversospinalis Ezek az izmok a m. erector spinae alatt található izomtömeget alkotják, melyek közös jellemzője, hogy egy csigolya harántnyúlványairól erednek és valamely felsőbb

csigolya tövisnyúlványán tapadnak. Az izomtömeg három rétegből áll. A m. semispinalis a legfelsőbb réteg, mely 5-6 csigolyát is áthidal Ennek az izomnyalábnak a legfelső részét m. semispinalis capitisnak nevezzük, mely a tarkó két vaskos izompillérét alkotja. A m semispinalis cervicis a felső thoracalis csigolyáktól egészen az axis tövisnyúlványáig követhető. A m. multifidus a középső rétegben helyezkedik el és 3-4 csigolyát ível át A mm. rotatores a legmélyebb rétegben csak egy csigolyát hagynak ki, vagy a szomszédos csigolyákat kötik össze. Mm. interspinales és mm intertransversarii Az axiális izomzat legmélyén elhelyezkedő szomszédos csigolyák megfelelő nyúlványait összekötő rövid kis izmocskák. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Fascia thoracolumbalis        Felszínes és mély részből álló

aponeurosisszerű lemez. A felszínes lemeze a sacrumon és a lumbalis tövisnyúlványokon ered és oldalfelé a m. erector spinae mögött halad el. A mély lemez a lumbalius processus costariusokon ered, majd a m. erector spinae lateralis szélénél egyesül a felületes lemezzel. Ezzel kiegészítve a csontos sulcus dorsit tokba zárja az axiális izomzatot. Több izomnak is eredéséül szolgál (m. obl abd int, m abd transv, m latiss dorsi, m glut. max) A m. transversus abdominis eredésénél a fascia véget is ér Fontos mechanikai szerepe van a hasüreg tökéletes izmos körülzárásában. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 23. Felületes hátizmok.  Felületes hátizmok                         Széles, lapos izmok, melyeknek többsége a felső végtaggal is kapcsolatban áll. Éppen ezért szokás

ezen izmokat spinohumeralis izmoknak is nevezni. Több rétegben helyezkednek el, melyek közül a legfelső tökéletesen takarják az alattuk lévők nagyrészét. Mind a négy ide sorolt izom az embryo ventralis oldalán fejlődik, és csak másodlagosan vándorolnak a hátra. Ezt bizonyítja, hogy egy kivételével az összesen a spinális idegek ventralis ágai idegzik be (a trapeziust a XI. agyideg, a n accessorius látja el) M. trapezius A barátcsuklyához hasonló alakú izom felületesen helyezkedik el a tarkón és a háton. A protuberantia occipitalis externatól kezdődően ered a Th 12 csigolyáig a processus spinosusokon. Tapadása a spina scapulaen, az acromionon és a clavicula laterális felén van. Működése a lapocka fel és hátrahúzása, illetve annak rögzítése. Idege a nervus accessorius (XI.) M. levator scapulae Karcsú, pántszerű izom a m. trapezius elülső-felső széle alatt A felső nyakcsigolyák harántnyúlványain ered és az angulus superior

scapulaen tapad. A lapockát emeli („mit érdekel engem” mozdulat). Idege a nervus dorsalis scapulae. M. rhomboideus A m. trapezius alatt elhelyezkedő rombusz alakú izom, amely két részre oszlik, úgy mint rhomboideus minor és rhomboideus major. A C 6 -Th 4 processus spinosusokon ered és a margo medialis scapulaen tapad. A lapockát hátra és kissé felfelé húzza, illetve rögzíti azt. Idege a nervus dorsalis scapulae. M. latissimus dorsi Lapos, legyezőszerűen széles izom, mely felületesen helyezkedik el. Felső része a m trapezius alá nyúlik. Több helyen is ered: Th 9 -Th 12 proc. spinosusok, fascia thoracolumbalis felületes lemeze, crista iliaca hátsó széle és a 10-12. bordák Tapadási helye a crista tuberculi minoris humeri. A kart addukálja, hátrahuzza és befelé rotálja. Idege a nervus thoracodorsalis. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 24. Egyenes

hasizom és rectus-hüvely.  Egyenes hasizom         A m. rectus abdominis nevének megfelelően egyenesen húzódik a has középvonala mellett. Eredési vonala a 5-7. bordapocok, majd lefelé elkeskenyedve ínasan tapad a symphysis elülső oldalán és az os pubis ramus superiorján a symphysis mellett. A rostokat lefutásuk közben három-négy ínas vonal (intersectiones tendineae) harántul megszakítja, rövidebb darabokra osztva az izmot. Ezek közül kettő a köldök fölött, egy annak vonalában és egy csökevényes a köldök és a symphysis között helyezkedik el. Beidegzése az alsó bordaközti idegektől származik. Az izom rögzített medence mellett lefelé húzza bordákat, így kilégzésben részt vehet, mint légzési segédizom. Ugyanakkor előre hajlítja a törzset Rögzített mellkas mellett a medencét emeli. Ha csak az egyik oldalon húzódik össze, a törzset saját oldal felé dönti. A széles hasizmokkal együtt részt

vesz a hasprés kialakításában.  Rectus-hüvely        A vagina musculi recti abdominist a széles hasizmok aponeurosisai alkotják oly módon, hogy a m. obliquus externus aponeurosisa a rectus előtt, a m transversusé a rectus mögött fut el, míg a m. obliquus internus aponeurosisa a rectus lateralis szélénél két lemezre válik és körülöleli az izmot. A középvonalban a rectus-hüvelyt adó rostok alternáló módon úgy fonódna össze, hogy az egyik oldali hüvely elülső falának rostjai X alakban kereszteződve a másik oldali hüvely hátsó falába mennek át. Így alakul ki a középvonalban a linea alba. A linea albán található a köldökgyűrű (anulus umbilicalis), mely az ínrostok által szabadon hagyott rombusz alakú, belülről lekerekített nyílás. Ezen a részen a hasfalnak hiányzik az izmos és bőnyés fala, valamint a subcutan zsírszövet. A köldök alatt 3 hu-nyira a rectus-hüvely hátsó hala felfelé ívelt

domború vonallal megszűnik (linea arcuata), és mindhárom széles hasizombőnye egyetlen lemezzé összenőve a m. rectus előtt vonul el Ettől a vonaltól lefelé a rectus mögött a fascia transversalis vonul el. A rectus-hüvelyben a m. rectus abdominisen kívül még egy izom foglal helyet, a m pyramidalis. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 25. Széles hasizmok.  Széles hasizmok          M. obliquus externus abdominis A 5-12. bordák külső felszínén ered a m serratus anterior utolsó négy csipkéjével és a m latissiumus dorsi bordákon eredő csipkéjével alternáló fogazással. Hátsó széle a m. latissimus dorsi elülső szélével a csípőtaraj felett alkotja a trigonum lumbalét. Ferdén lefelé és

előrefelé húzódik, majd két félek éppen tapad: hátsó-alsó rostjai húsosan tapadnak a crista iliaca külső ajkán. A többi rostja egy L alakú bőnyébe megy át (aponeurosis m. obliqui abdominis externi), melynek közvetítésével egyrészt a linea albában, másrészt a csípőcsonton tapad. Idegei az alsó bordaközti idegek (Th 5-12 ). A csípőcsonti tapadás jelentősége, hogy az aponeurosis a spina iliaca anterior superiortól a legrövidebb útón, tehát nem a csípőcsont vonalát követve húzódik át a tuberculum pubicumhoz, mely szabad szélt ligamnrum inguinalénak nevezzük. Így a szabad szél és a csípőcsont között rés támad, amit hiatus subinguinalisnak hívunk. A ligamentum inguinale más szempontból is fontos: innen indul kifelé comb erős fasciája, a fascia lata, illetve ehhez rögzül a hasfal belső fasciája, a fascia transversalis.  Az L-alakú aponeurosis mediális-alsó részén található az anulus inguinalis superfitialis, ami

a lágyékcsatorna (canalis inguinalis) külső nyílása.    M. obliquus internus abdominis A hasfal középső izomrétegét képezi. A crista iliaca középső vonalán ered, s mivel kisé hátrébb terjed, mint a m. obliquus externus abdominis tapadása, ezért alkotja a trigonum lumbale fenekét. Eredése előrefelé ráterjed a spina iliaca anterior superioron túl a ligamentum inguinaléra is. Egyes rostjai a fascia toracolumbalisról erednek. Hátrébb eredő rostjai 90o-ban keresztezve a külső ferde hasizom rostjait ferdén felfelé és előre húzódnak, míg elülső rostjai fokozatosan vízszintes irányba térnek, sőt a lig. inguinaléről jövők kissé lefelé is fordulnak. Fontos, hogy a lig. inguinale lat részéről eredő rostok ferdén felfelé futnak a szalag felett, így az izomlemeznek szabad széle van. A szabad szél és a ligamentum inguinale között rés keletkezik. Legfelső rostjai húsosan tapadnak a 10-12 bordák alsó szélein. A többi

bőnyébe megy át, mely kettéválva a rectus-hüvelyt és a linea albát alkotja. Idegei a 10-12. bordaközti idegek és a plexus lumbalisból származó n iliohypogastricus és n. ilioinguinalis      ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA         M. transversus abdominis Vízszintes irányban képezi a hasfal legbelső izomrétegét. Felső rostjai a hat alsó borda belső felszínéről erednek, ahol azok a diaphragma pars costalisának rostjaival összekapaszkodnak. Középső rostjai a fascia thoracolumbalis elülső (mély) lemezén, illetve az L-csigolyák proc. transversusain erednek Alsó rostjai a crista iliaca belső ajkán, a spina iliaca anterior superioron, valamint a ligamentum inguinale oldalsó harmadán erednek. Valamennyi rostja bőnyébe megy át, amely a linea albában végződik. Fontos itt is, hogy a lig. inguinale lat

harmadáról eredő rostok szintén szabad szélt alkotnak, mint ahogyan a m. obliqus internusnál is láttuk Ennek megfelelően a lig inguinale és a m. transversus abdominis között szintén rés támad Idegei a 6-12. bordaközti idegek és a plexus lumbalisból származó n iliohypogastricus és n. ilioinguinalis ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 26. Sérvcsatornák.  Sérvcsatornák     Canalis inguinalis. A ligamentum inguinale közepe és mediális harmada felett húzódó 3-4 cm hosszú csatorna. A csatornán keresztül nőben és férfiban más-más összetevőjű köteg jut ki a hasüregből a lágyéktájék bőralatti térségébe. Erre két tényező ad lehetőséget:  a m. obliquus externus abdominis bőnyéjén (ami a ligamneum inguinalét adja) lévő nyílás (anulus inguinalis superficialis), amely egyúttal a csatorna külső nyílását is adja;  a

m. obliquus internus abdominis, valamint a m transversus abdominis alsó szabad széle és a ligamentum inguinale között kialakuló rés (hiatus inguinalis)  A csatornát elölről a m. obliquus externus abdominis aponeurosisa határolja, míg alulról a lig. inguinale, hátulról a fascia transversa felülről pedig a m obliquus internus abdominis és a m. transversus abdominis szabad szélei alkotják a falát  A anulus inguinalis profundus a csatorna belső nyílása. A hasfal belső oldalán több redőt is találunk. A középső a hólyag tetejétől húzódik a köldökhöz (lig. umbilicale medium), amely az urachus fejlődéstani maradványa. Ettől kétoldalt lateralisan a lig. umbilicale laterale húzódik a hólyag széleitől a köldökhöz, mely az arteria umbilicalis maradványa. Leglateralisabban egy-egy harmadik redő, a plica epigastrica húzódik, ami az a. iliaca externa ágát, az a. epigastrica inferiort (és vv epigastrica inf) hordozza Ez utóbbi

redő két oldalán egy-egy gödröcske alakul ki a hasfalon (fossa inguinalis medialis és lateralis). A mediális képződmény vakon végződik, míg a lateralis gödör a hasfali rétegek tölcsérszerű kiboltosulásaként alkotja az anulus inguinalis profundust.       Az anulus inguinalis superficialis a csatorna külső nyílása, mely a lig. inguinale mediális vége fölött van a kitapintható tuberculum pubicumtól lateralisan a bőr alatt. Férfiban a funiculus spermaticus és a here összes rétege halad át a csatornán, míg nőben a ligamentum teres uteri.  Canalis femoralis   Maga a hiatus inguinalis három részre osztható: a leglateralisabb lacuna musculonervosa, mely úgy jön létre, hogy a lig. inguinaléról a fascia iliopectinea fordul lefelé. A lacuna a m iliopsoast és a n femoralist tartalmazza A hiatus inguinalis medialis részéről egy másik szalag húzódik (lig. lacunare), ami a hiatus inguinalis medialis szögletét

kerekíti le. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA    A két szalag (fascia iliopectinea és lig. lacunare) közötti rés két részre osztható, melyek közül a lateralisabb a lacuna vasorum, ami az a. femoralist és a v femoralist tartalmazza. A medialisabb a lacuna lymphatica, amelyben találjuk a nodus lymphaticus femoralis profundust. Ez utóbbi lacuna egyben a combcsatorna belső nyílása is, az anulus femoralis. A nyílást belülről a vékony fascia transversa a hasüreg felé lezárja ugyan, de ezt átfúrják a combból érkező nyirokerek, melyeket laza kötőszövet vesz körül. Fentieknek megfelelően az anulus femoralis határai a következők: alul az os pubicum ramus sup., felül a lig inguinale, lateralisan a v femoralis, míg mediálisan a lig lacunare. 5. anulus femoralis (canalis femoralis) 6. ligamentum inguinale 7. lacuna vasorum 8. lacuna musculonervosa

9. arcus iliopectineus 10. ligamentum lacunare 11. septum femorale 12. v femoralis 13. a femoralis 14. n femoralis 15. m iliopsoas   A csatorna külső nyílása a hiatus saphenus, amely a comb medialis oldalán, közvetlenül a lágyékszalag alatt, a fascia latán nyílik. A hiatus saphenus tulajdonképpen zárt, itt a bőr alatti kötőszövetnek egy vér- és nyirokerek által perforált lemeze, a fascia cribrosa lezárja.  A csatorna falait elölrőla fascia lata, hátulról-medialisan a fascia pectinea, lateralisan a v. femoralis képezik, melyek normálisan összefekszenek, és magukba zárják a nodus lymphaticus inguinalis profundust (Rosenmüller-féle nyirokcsomó).  Kóros körülmények között a csatorna kitágult belső nyílásán át nagycseplesz, ritábban bélkacsok a csatornába kerülhetnek, és a hiatus saphenusban a bőr alatt megjelenhet (hernia femoralis).  Világosan kell látni, hogy a két sérvcsatorna között lényeges

különbség, hogy a canalis inguinalis egy mindenkin meglévő csatorna, melynek rendeltetése abban áll, hogy rajta képletek haladnak át. Ugyanakkor canalis femoralis egészséges emberen nincsen; csak akkor beszélhetünk combcsatornáról, ha az anulus femoralison keresztül a hasüreg képletei említett képletei kipréselődnek és bekerülnek az egyébként összefekvő fascialemezek közé.  ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 27. Rekeszizom.  Diaphragma                  A mellüreget a hasüregtől elválasztó izmos-ínas lemez, mely kettőzött kupola formájában domborodik be a mellüregbe. A két kupolája közül a jobb valamivel magasabban áll, mint a bal. Két részből áll: a középső háromlevelű lóherére emlékeztető centrum tendineumból, melynek két levele hátrafelé, egy pedig előre tekint, és

a mellkas csontos-szalagos faláról eredő gömbhéjszerű izmos peremből. Az izmos perem további három részre osztható rostjainak eredése szerint: pars lumbalis, pars costalis és pars sternalis. A teljes rekeszizmot a plexus cervicalisból két oldalról érkező nervi phrenici idegzik be. Pars lumbalis. Jobboldalon az L 4 , baloldalon az L 3 csigolyatestektől felfelé az L 2 csigolyatest alsó széléig ered. Az L 2 testétől a processus costariusig, majd onnan a 12. borda csúcsáig mindkét oldalon két-két inas ív alakul ki: az arcus lumbocostalis medialis, mely a m. psoas majort hidalja át, és az arcus lumbocostalis lateralis, mely a m. quadratus lumborumot fogadja maga alá. Az ívekről erednek a pars lumbalis lateralis szárai. Az ívek lábait crus mediale (mediális ív belső lába) és crus laterale (mediális és laterális ív közös lába) néven említjük. A crus medialéról gyakran leválik egy önálló láb, a crus intermedium. A két crus mediale a

középvonalban az L 1 csigolya magasságában a ligamentum arcuatum medianumban találkozik, ami egyben a hiatus aorticus elülső peremét is adja. A crus medialén belül, illetve az esetlegesen meglévő crus intermedium és crus mediale között szintén keskeny rés támad, melyeken a n. splanchnicus major et minor mellett jobboldalt a v. azygos, baloldalt pedig a v hemiazygos halad át A crus intermedium és a crus laterale között a truncus sympathicus mellkasi része megy át a hasi részbe. A pars lumbalis két mediális szára az L 1 magasságában kereszteződik és egy csúcsíves ablakra emlékeztető nyílást hagy szabadon a gerinc előtt, amit hiatus aorticusnak nevezünk. Ezen halad keresztül az aorta descendens és a ductus thoracicus Ugyanezen kereszteződő rostok mediálisabban a kereszteződés és a centrum tendineum között újabb rést, a hiatus oesophageust alakítják, melyen az ventro-dorsalis sorrendben a bal nervus vagus, oesophagus és jobb nervus

vagus halad át. Pars costalis. Az alsó hat borda (7-12.) porcainak belső felszínéről ered, majd eleinte függőlegesen száll felfelé szorosan a mellkas belső felszínéhez feküdve, végül befelé ívelve sugarasan tapad a centrum tendineum szélén. Az eredő rostok a m. transversus abdominis izomcsipkéivel interdigitálnak A centrum tendineumba való beolvadás előtt alkotja mindkét oldalon a két kupola legmagasabb pontjait, mivel a centrum tendineum ehhez képest már kissé alacsonyabban fekszik. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA      Pars sternalis. A processus xyphoideus hátsó felszínén ered, majd sokkal kevésbé meredekebb felfutás után belesugárzik a centrum tendineumba. A pars sternalis és pars costalisok találkozásánál mindkét oldalon egy-egy rés marad nyitva, melyeken keresztül az arteria epigastrica superiorok lépnek át (arteria

thoracica interna ágai). Centrum tendineum. A két alsó karéj találkozásánál jobb oldalon nagy kerek nyílás található, a foramen venae cavae inferioris. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 28. Medencefenék.  Medencefenék          A medence kimenetét (apertura pelvis inferior) két izomlemez zárja el úgy, hogy a medencét lefelé elhagyó képletek számára az átjutás biztosítva legyen. A két lemezen kívül még harántcsíkolt izmokat is találunk a végbélnyíláshoz, ill. a külső nemi szervekhez kapcsolódva. Mindkét izomlemez tagjait a plexus sacralis ágai idegzik be. Diaphragma pelvis. A medencefenék felső izmos záró rétege, mely a m. levator aniból és azt kívülről és belülről borító fascialemezekből (fascia diaphragmatis pelvis superior és inferior) áll. Az izom eredési vonala a következő: a symphysistől

kb. 1 cm-nyire oldalt indul az os pubison, majd a m. obturator internus fasciáján húzódik hátra, és a spina ischiadicáig tart. Az elülső rostok sagittalisan hátrafelé futnak, majd egy részük az ellenkező oldali rostokkal kereszteződve a hiatus genitalist alkotják a symphysis mögött. A kereszteződött rostok ezután szétválnak, majd ismét kereszteződnek, ekkor a hiatus analist alkotva. A rostok végül az os coccygeumon tapadnak. Az izomnak ezt a részét, mely ezeket a nyílásokat alkotja m. pubococcygeus néven külön is említjük  A fascia obtaratoriáról eredő rostok mindegyike legyezőszerűen az anus mögött haladnak el. Közülük némelyik a farkcsont előtt összeolvad az ellenkező oldalról érkező hasonló rostokkal a ligamentum anococcygeumot alkotva, mely az anust az os coccygeum csúcsával köti össze.   A spina ischiadicán eredő rostok összeszövődnek a ligamentum sacrospinosummal, és így a farok-keresztcsonti átmenet

oldalsó széléhez halad. Ezt az izomrészletet szintén szokás külön névvel jelölni, mint m. coccygeus  Az izomrendszert belülről a bonyolult lefutású fascia pelvis borítja.   Diaphragma urogenitale. Álló helyzetben közel vízszintes trapéz alakú lemez a szeméremcsont két alsó szára között. Felső és alsó fasciaszerű lemeze különböztethető meg (fascia diaphragmatis urogenitalis superior és inferior), melyek közét a harántirányú rostozattal bíró m. transversus perinei profundus tölti ki. Elöl a lemez nem éri el a symphysis alsó szélét, hanem erek és idegek kilépésére hézagot hagy. A lemezt körülbelül középtájon fúrja át a húgycső, melyet itt a m. sphincter urethrae gyűrűszerűen ölel körül.    ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA    Nőben e mögött a hüvely halad át, melynek fala szorosan

összeszövődik a lemez kötőszövetével és izomrostjaival. A lemez hátsó szélének közepén a medencefenék több izma összeszövődik egy erősebb inas lemezzé, melyet centrum tendineumnak nevezünk. Ide érkezik két oldalról az os pubis alsó szárairól a vékony pántszerű m. transversus perinei superficialis, melyek mintegy a dipahragma urogeinale hátsó szélét megerősítve annak határát alkotják. A diahragma urogenitale a m. levator ani elülső része alatt hidalja át a medence kijáratát, és a kettő között a medence fontos, laza kötőszövettel kitöltött rése, a fossa ischiorectalis keletkezik. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 29. Sacrum és a sacroiliacalis ízület, a medence saját szalagjai. A medence statikája.  Sacrum           Öt keresztcsonti csigolya összecsontosodásából keletkező, előregörbült,

ékhez hasonló csont. Elülső felszíne sima, a medence üregének alkotásában vesz részt (facies pelvina) Rajta két függőleges sorban négy-négy ferdén oldalfelé nyílás látható (foramina sacralia pelvina); közöttük az eredeti csigolyahatárokat jelző vonalak tűnnek fel. Hátsó felszíne enyhén domború, dudoros; a csigolyanyúlványok maradványainak függőleges tarajszerű vonalai láthatók. A crista sacralis mediana középen a processus spinosusoknak felel meg, tőle laterálisan a processus articularisoknak majd a processus transversusoknak megfelelő crista sacralis lateralis helyezkedik el. Az utóbbi két sor között a négy-négy foramen sacrale dorsale van. Felső, tömegesebb része a basis ossis sacri, mely az utolsó lumbalis csigolyával való ízesülésre szolgál. A basis eleje az L 5 csigolya testével együtt a medence bemenete felé erősen beemelkedik a promontoriumot alkotva. Oldalsó részei a partes laterales összenőtt

bordacsökevények. Rajtuk oldalfelé néző göröngyös, hátrafordított fülhöz hasonló hasonló idomú lapos ízfelszín (facies auricularis) szolgál a medencecsonttal való ízesülésre. E mögött durva érdesség, a tuberositas sacralis helyezkedik el. Alsó részét az apes ossis sacri alkotja, mely mögött nyílik a keresztcsont csatornája, a hiatus canalis sacralis. Az összefort csigolyák lyukai képezik a canalis sacralist, amelynek eredeti csigolyaközti nyílásai a csonton belül ferdén lefelé haladnak, majd T alakban előre- és hátrafelé elágazva az említett elülső és hátulsó keresztcsonti lyukakban nyílnak. Rajtuk keresztül lépnek elő a keresztcsonti idegek ventralis és dorsalis ágai.  Articulatio sacroiliaca      A keresztcsont és a medencecsont fül alakú dudoros ízfelszínei közt keletkező feszes ízület. Az ízületi rések sagittalis állásúak, de fentről lefelé enyhén divergálnak. Az ízfelszíneket rostos

porc borítja. A capsula articularis igen szoros, szalagkészüléke főleg dorsalisan igen erős. Ventralisan csak az ízületi tok, illetve fölötte a két csont közét áthidaló periosteum megerősödése rögzíti az ízületet. Dorsalisan ugyanakkor a tuberositas sacralis és tuberositas iliaca közötti rövid, de kiterjedt szalagrendszer tartja össze (ligamenta sacroiliaca interossea), mely dorsal felől nem látható, mert lefedi a felszínesebb szalagrendszer, a ligamenta sacroiliaca dorsalia, ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA melynek mélyebb rétegében haránt irányú rövidebb, felületes rétegében a keresztcsont alsó feléhez lefelé húzódó hosszabb kötegek vannak.  A medence saját szalagjai   1. Ligamentum iliolumbale Az L 4 és L 5 processus costariusát a csípőtaraj hátsó részéhez köti, kiegészítve ezzel a nagymedence hátsó falát. 

 2. Ligamentum sacrospinale Vízszintes erős szalag, mely a spina ischiadicát az alsó sacralis csigolyák oldalsó széléhez köti.   3. Ligamentum sacrotuberale Legyezőszerű, széles szalag, mely az előző külső oldalán azzal kereszteződve húzódik a tuberculum ischiadicumhoz, amelyen sarló alakban előrehúzódó szegéllyel végződik. A két utóbbi szalag (lig. sacrospinale és lig sacrotuberale) az incisura ischiadica majort és minort foramen ischiadicum majusszá és minusszá egészítik ki.    4. Membrana obturatoria A foramen obturatoriumot lezáró lemez, mely felül egy lyukat hagy ki a sulcus obturatoriusnak megfelelően, a hártyát kívülről és belülről fedő izmokkal együtt alkotott ér-ideg csatorna (canalis obturatorius) számára.  A medence statikája          A medence statikai jelentősége abban áll, hogy a test medence feletti súlya a medencén keresztül tevődik át az alsó

végtagokra. Ezért fontos, hogy a gerinc hogyan támaszkodik a medencén. A gerinc fiziológiás görbületei miatt a test súlyvonala több helyen is metszi azt, utoljára a sacrumot és az articulatio sacroiliacákat összekötő vonalban. Ugyanez a vonal az acetabulum, illetve a caput femoris középpontjának frontális síkjába esik. Ehhez társul az a tény, hogy a medence bemeneti síkja 60-65o-ban előredől (inclinatio pelvis). Fentieknek köszönhetően a tökéletesen kiegyenesített csontváz labilis ugyan, de egyensúlyban van. Mivel a sacrum dorsalis felszíne majdnem vízszintes, ezért bár a test súlyvonala a sacrumot a medenceízület területén metszi, a tényleges súlyt átvivő ágyéki gerinc az ettől jóval előrébb fekvő promontoriumon keresztül terheli a sacrumot. Így a sacrum kétkarú emelőként működik, tudniillik a medenceízületeket összekötő vonalban van alátámasztva. Az elülső kart az ágyéki kerinc terheli, míg a hátsót a lig

sacrotuberale és lig. sacrospinale fogja oda a medencecsonthoz Mivel a sacroiliacális vonalak lefelé kissé divergálnak, ezért a sacroiliacalis szalagkészülékek annál jobban megfeszülnek, minél nagyobb súly terhelődik a sacrumra, minél nagyobb súly nehezedik a medence frontális metszetén látható boltív zárókövére. Figyelemre méltó, hogy két egymáson nyugvó, fronalis boltozatos szerkezet van: az egyik a medence boltozata, mely az acetabulumok útján a combnyakak által alkotott szélesebb boltozaton nyugszik. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA   Orvosgyakorlati szempontból lényeges, hogy a sacrum útján a medencére nehezedő súly a medence záróívét (a szeméremcsontokat) szétfeszítő erőket hoz létre mind álló, mind üllő helyzetben. Ülő helyzetben a medence a két tuber ischiadicumra támaszkodik, bemeneti sítja a vízszinteshez

közelebb kerül. A sacrum a függőlegeshez közelebb áll, és ék alakban benyomul a két medencecsont közé, fokozva ezzel a symphysisre gyakorolt szétfeszítő hatást. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 30. Csípőcsont, symphysis, a medence falai és átmérői.  Medencecsont       A medence három csontból áll össze: a páros medencecsontokból (ossa coxae) és a páratlan keresztcsontból (sacrum). A medencecsont további három csontból tevődik össze, melyek az acetabulumban találkoznak össze: a csípőcsontból (os ilium), az ülőcsontból (os ischii) és a szeméremcsontból (os pubis). A medencecsont alakja emlékeztet egy olyan 8-asra, melynek felső hurka az alsóhoz képest síkban elfordított, egyben nagyobb és kitöltött, míg valódi lyukat az alsó hurok képez. A két hurok találkozásánál van a medencecsont legvaskosabb része,

amely egyben kifelé tekintő félhold alakú gödröt, a csípőízület vápáját alkotó acetabulumot foglalja magában. A három csont gyermekben az acetabulum területén Y alakú porclemez választja el; teljes összecsontosodása csak a 16-18. évben fejeződik be Mind a három csontnak az acetabulum területén összeforró része a legtömegesebb, ezért ezeket a csontok testének (corpus ossis ilii, -ischii, -pubis) nevezzük.  Csípőcsont (os ilium)          Az acetabulum alkotásában részt vevő corpus ossis iliiből és a csípőlapátból (ala ossis ilii) áll. A csípőlapát adja a medencecsont nyolcasának felső hurkát A lapos, előre- és mediál felé gyengén kivájt, felülsről nézve enyhén S alakú csípőlapát felső, megvastagodott csontkeretét a crista iliaca alkotja, mely három párhuzamos érdességet hordoz a három belső hasizom bőnyéjének tapadására. A crista iliaca előrefelé az élőben is kitapintható

spina iliaca anterior superiorban végződik, majd a lapát elülső széle lefelé húzódik és segély bevágás után a spina iliaca anterior inferiort alkotja, majd a testet elérve az os pubisra eső, tompa kiemelkedésbe (eminentia iliopubica) megy át. Hátrafelé hasonló módón a spina iliaca posterior superiorba megy át a csípőtaréj, majd pedig a spina iliaca posterior inferiorban végződik. Innen mély kivágással húzódik előre, majd lefelé, mely kivágást (incisura ischiadica major) már az ülőcsonttal együtt alkotja. A csípőlapát belső felszínének csak elülős 2/3-a kivájt csontfelszín (fossa iliaca). Ez lefelé, részben már a test területén a kismedence felső határát jelölő linea arcuatába megy át. A belső felszín hátsó 1/3-aérdes területet képez, melynek elülső részén a facies auricularis található a sacrummal való ízesülésre. E mögött durva érdes terület, a tuberositas iliaca szolgál a sacroiliacalis

szalagkészülék tapadására. A csípőlapát külső felszíne egységes sima csontfelszín, amelyen három érdes vonalat okoznak a farizmok eredései (linea glutea anterior, posterior és inferior). ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Symphysis        Az os pubis teste az acetabulum alsó részét alkotja, majd előrefelé, medialfelé és lefelé indul el a csont V alakú szára (ramus ossis pubis). A V felső szára (ramus superior) a kismedence bemenetének elülső keretét képezi, melynek felső oldalán a pecten ossis pubis, alsó oldalán a sulcus obtiratorius található. A ramus superior mediális végéhez közel helyezkedik el a tuberculum pubicum. A kétoldali szeméremcsont a középvonalban az alsó szárra (ramus inferior) eső ovális alakú, lapos, enyhén érdes csontfelszínnel (facies symphysialis) illeszkedik össze. A két felszín

egybeillesztése a symphysis pubica, mely nem valódi ízület, hanem inkább synchondrosis; a két csontfelszínt ugyanis a discus interpubicus nevű, némileg ék alakú rostporcos lemez köti össze. Belsejében más gyermekben sagittalis rés szokott keletkezni, mely emlékeztet ízületi üregre, ezért tulajdonképpen a symphysis valódi ízület és synchondrosis közti átmenetként fogható fel. A két szeméremcsont csonthártyája a porckorong felett elöl és hátul, de főleg alul és felül szalagszerű megerősödéssel megy át egymásba (lig. pubicum superius és lig arcuatum pubis).  A medence falai        A medence gyűrű alakú csontszerkezet, melyet a két medencecsont és a sacrum alkot. A szorosabb értelemben vett tulajdonképpeni medencét kismedence (pelvis minor) névvel elkülönítjük a csípőlapátok és az ágyéki gerinc által hatulról, oldalról és alulról határolt, előre- és felfelé nyílt nagymedencétől

(pelvis major). A kettőt a vízszintessel 60-65o-os szöget bezáró linea terminalis által határolt sík választja el, s egyben adja a kismedence bemenetét (apertura pelvis superior). A linea terminalis a promontorioumban kezdődik, a sacrum partes lateralesében folytatódik és a medencecsont linea arcuatáján keresztül a szeméremcsont pecten ossis pubisába megy át. A kismedence olyan kályhacső alakú üreg, melynek előrefelé mutató homorulatát a symphysis, hátrafelé mutató domborulatát felül és hátul a sacrum facies pelvinája határolja. Oldalfala csak felül csontos (partes laterales ossi sacri, basis ossis ilii, ramus superior ossis pubis), alul elöl a membrana obturatoria, hátul a lig. sacrospinale és lig sacrotuberale, valamint a belső csípőizmok alkotják. Az apertura pelvis inferior közel vízszintes, rombusz alakú, melynek elülső csúcsát a symphysis alsó szöglete, két elülső oldalát a szeméremcsont és az ülőcsont szárai,

valamint az ülőgumók alkotják. Két hátsó oldalát a két lig. sacrotuberale alsó szélei adják, hátsó csúcsa a farkcsont közepe. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  A medence átmérői  Általában három átmérőt különböztetünk meg: sagittalis irányút, harántot és két ferde átmérőt.  A bemenet síkjában legfontosabb a sagittalis átmérő (diameter conjugata), amely a promontorium közepétől a symphysis belső-felső szögletéhez húzódik és 11 cm. A két ferde átmérő az articulatio sacroiliaca vonalától a másik oldali eminentia iliopectineáig tart és 12 cm. A harántátmérő 13 cm.       Az üreg középső harmada a legtágabb, a symphysis közepétől az S 2 csigolyáig húzott sík az amplitudo pelvis, melynek minden átmérője 12 cm-nél nagyobb; leghosszabb a ferde átmérő, ami 13 cm. Közvetlenül alatta

a medence összeszűkül, és a spina ischiadicákon a symphysis alsó részén és a sacrum csúcsán átfektetett sík az angustia pelvis, a legszűkebb rész, ahol a spinák közötti haránttávolság a legnagyobb, 10 cm. A kimenetnél tekintettel a rombusz alakra, és a széleket alkotó lágyrészekre, csak a sagittalis átmérő a lényeges. Ez a beugró farkcsont miatt csak 9.5 cm, de a farkcsont hátrafelé való elmozdulása révén ez 11.5 cm-ig tágítható  A női medencében, a szülőcsatornában a születő gyermek úgy halad keresztül, hogy a fejének leghosszabb átmérője, a fronto-suboccipitalis átmérő mindig az adott medencerész legnagyobb átmérőjébe esik, így áthaladás közben a fej 90o-os fordulatot tesz.  Ha a medence sagittalis átmérőit sémásan ábrázoljuk, és középpontjait összekötjük, parabola alakú vonalat kapunk, ami a medence tengelye (axis pelvis). ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA

31. Csípőízület és működése.  Articulatio coxae  A csípőízület gömb- vagy szabad ízület, melynek vápálya az acetabulum, feje pedig a caput femoris.   Az acetabulum a csípőcsont, szeméremcsont és ülőcsont közös képződménye. Megkülönböztetjük rajta a fossa acetabulit, melyet a C alakú, a foramen obturatorium felé nyitott facies lunata vesz körül, legkívül pedig a limbus acetabuli szegélyezi. A facies lunata C alakjának alsó, nyitott részét incisura acetabulinak nevezzük.             Az acetabulum hyalinporcos ízfelszíne csak a facies lunatára terjed ki. Az incisura acetabulit egy erős szalag, a ligamentum transversum acetabuli hidalja át. Az acetabulum szélét 5-6 mm magas rostporcos ajak, a labrum acetabulare veszi körül körkörösen, tehát a ligamentum transversumot is, a félgömb akvátorán valamivel túlmenően

mélyítve az ízvápát. A fossa acetabulit zsírtest tölti ki. Mivel az labrum acetabularéval kiegészült ízvápa a fejet (caput femoris) annak ekvátorán túl is befogja, ezért az voltaképpen dióízület (enarthrosis), ami azt jelenti, hogy azífej minden külön rögzítés nélkül is az ízvápában marad. Az erős tokot három szalag teljes terjedelmében beborítja. A lig. iliofemorale az acetabulum feletti területről ered és lefelé fordított V alakban szétterjedve a linea intertrochantericán tapad. A lig. pubofemorale a szeméremcsont felső szárán ered és a combnyakat alulról-elölről megkerülve arra a trochanter minor felett spirálisan hátrafelé csavarodik. A lig. ischifemorale az ülőcsont szárának tövén ered, a combnyak mögött lefelé és előrefelé fut rá spirálisan. A fossa trochanterica tájékán tapad Figyelemre méltó, hogy mindhárom szalag elölről lefelé és hátulról felfelé csavarodnak rá a combnyakra. Az ízületnek van

egy belső szalagja is, mely mechanikai szempontból jelentéktelen, de a caput femoris vérellátása szempontjából igen fontos. Ez a lig. capitis femoris, ami a lig transversum acetabuliról válik le, majd az ízfej egy részét félkör alakban körülöleli, végül a fovea capitis femorison tapad.  Az ízület működése    Mint minden szabad ízület, a csípőízület is három tengely körül mozgatható. A frontális tengely a caput femoris középpontját a trochanter major csúcsával köti össze. E tengely körül kivitelezhető az anteflexio és a retrofelxio Anteflexio esetén a három spirális szalag lecsavarodik a combnyakról és meglazul, míg anteflexio esetében épp ellenkezőleg. Maximálisan feszesek a szalagok, ha a csombcsont a törzs hossztengelyével 180o-os szöget zár be. Ezentúl retroflexió nem végezhető ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA

     A sagittalis tengely a caput femoris középpontján halad keresztül. Körülötte az abductio és adductio végezhető, melyek közül az adbuctio mértéke egyénileg széles határok között változhat, ám az addutio nyújtott ízületben a combok ütközése miatt csak szűk terjedelemben kivitelezhető. A függőleges tengely a caput femoris középpontját köti össze a femur distalis végén található fossa intercondylarisszal E tengely körül végezhető a rotatio, mely nyújtott csípő mellett kisebb terjedelmű, behajlított csípő mellett eléri a 90o-ot. Valamennyi mozgás egymással kombinálódhat. A vízszintes tengelyek mentén kivitelezhető mozgások szélső határainak kihasználásával a comb circumductioja is lehetséges. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 32. Csípőizmok.  Csípőizmok   Elhelyezkedésük alapján a

csípőizmokat három csoportra szokás osztani: belső csípőizmok, külső csípőizmok és adductorok. Mivel azonban az adductorok a comb mentén, annak mediális oldalán helyezkednek el, ezért didaktikai okok miatt ezeket a combizmok közé sosorljuk.  Belső csípőizmok  A gerinc elülső és a medence belső felszínén erednek és funkcionálisan heterogén csoportot alkotnak.     1. M iliopsoas Három részre osztható: m. psoas major, m iliacus és m psoas minor A psoas major hosszú, hengerded izom az L gerinc két csigolyatestjeinek két oldalán. A Th 12 – L 4 csigolyatesteken és proc. costariusokon ered és lefelé húzódik a medence linea terminalisa előtt. Az iliacus háromszögletű, legyezőszerű izom, ami a csípőlapát belső felszínét béleli. Végig a csípőlapát elülső vájt felszínén ered. A psoas minor jelentéktelen.              Minkét jelentősebb izom a trochanter minor

femorison tapad, miután a medencét a hiatus inguinalison keresztül hagyja el. A csípőízület egyetlen igazi flexora. Idege a plexus lumbalis ágaiból származik. 2. M piriformis Kúp alakú izom, ami a sacrum facies pelvináján ered és a foramen ischiadicum majuson hagyja el a medencét, majd a trochanter major csúcsán tapad. Az izom a csípőizületet abdukálja és kifelé rotálja. Idege a plexus ischiadicusból ered, ami a belső felületén fekszik. 3. M obturator internus Majdnem teljes körré szétsugárzó legyezőszerű izom, ami a membrana obturatoria belső felszínén, a foramen obturatorium csontkeretén ered, majd a foramen ischiadicum minuson keresztül elhagyja a medencét, ahol irányt változtat és a fossa trochantericában tapad. Kifelé rotálja a combot. Idege a plexus ischiadicusból származik. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Külső csípőizmok

 Nagyrészt a medence külső felszínén erednek és a femur proximális végén tapadnak. Elhelyezkedésük alapján szokás farizmoknak is nevezni őket.    1. M gluteus maximus A vaskos izomlemez okozza a fartájék erős kiemelkedését. Eredése több ponton valósul meg:  csípőtányér linea glutea posterior mögötti területe;  fascia thoracolumbalis;  articulatio sacroiliaca dorsalis szalagkészüléke;  lig. sacrotuberale Rostjai felülről mediálról, alulra laterálra haladnak. Felső rostjai a fascia lata tractus iliotibialisában tapadnak, míg az alsók a femur oldalsó felszíne felső harmadában. A csípőízület feszítője, az egyenes testtartás legfőbb biztosítéka. Idege a n. gluteus inferior                  2. M gluteus medius A legyező alakú izom az előbbitől részben takartan helyezkedik el. A csípőtányér linea glutea anteriorja és inferiorja közötti területen

ered, majd a trochanter majoron tapad. A combot abdukálja, befelé rotálja. Idege a n. gluteus superior 3. M gluteus minimus Legyező alakú izom a gluteus medius alatt. A csípőtányér linea glutea anteriorja és inferiorja közötti területen ered, majd a trochanter majoron tapad. A combot abdukálja és befelé rotálja. Idege a n. gluteus superior   4. M tensor fasciae latae Hosszúkás erős izom a m. gluteus medius előtt a fascia lata kettőzetében A spina ilaca anterior superior külső oldalán ered, majd lefelé és kissé hátrafelé haladva a tractus iliotibialisban tapad. A csípőízület hajlítója, a térd extensora, a combot befelé rotálja. Idege a n. gluteus superior      5. M quadratus femoris Téglalap alakú izom a m. gluteus maximus alatt Ered a tuber ossis ischiin, és tapad a crista intertochanterica femorison. A combot kifelé torálja. Idege a n. ischiadicus    6. M obturator externus Legyező alakú izom a m.

quadratus femoris alatt A foramen obturatorium csontkeretén és a membrana obturatoria külső felszínén ered, majd a fossa trochantericában tapad. A combot kifelé rotálja. Idege a n. obturatorius   ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA      7. M gemellus superior Vékony pánt a m. obturator internus felett Ered a spina ischiadicán, majd tapad a fossa trochantericában. A combot kifelé rotálja. Idege a n. ischiadicus      8. M gemellus inferior Vékony pánt a m. obturator internus alatt Ered a tuber ischiadicumon, majd tapad a fossan trochantericában. A combot kifelé rotálja. Idege a n. ischiadicus ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 33. Femur. A comb hajlító és feszítő izmai, fascia lata.  Femur 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.

14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. Corpus femoris Collum femoris Facies anterior Facies lateralis Facies medialis Linea aspera Labium mediale Labium laterale Tuberositas glutealis Trochanter tertius Linea pectinea Caput femoris Fovea capitis Linea intertrochanterica Crista intertrochanterica Tuberculum quadratum Trochanter major Fossa trochanterica Trochanter minor Condylus medialis Condylus lateralis Facies patellaris Fossa intercondylaris Linea intercondylaris Facies poplitea Epicondylus medialis Tuberculum adductorium Epicondylus lateralis Sulcus popliteus ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  A comb hajlító izmai               1. M semitendinosus Karcsú, orsó alakú izom, amely a comb középső harmadában vékony kötélszerű ínba megy át. Ered a tuber ischiadicumról és tapad a tuberositas tibiae

mediális oldalán lévő hármas ínban, a pes anserinusban. A térdízületet hajlítja, a lábszárat befelé rotálja. Idege a n. ischiadicus 2. M semimembranosus A tuber ischiadicumról ered hosszú lapos ínnal, mely hengerpalást szerűen körül ölei a m. semitendinosus hasát. A térhajlat alatt megy át rövid ínba, majd tapad a tibia condylus medialisán, illetve rostjai részben besugároznak a térdízület tokjába. Téedhajlító, a lábszárat befelé rotálja. Idege a n. ischiadicus 3. M biceps femoris A caput longum a tuber ischiadicumon ered, a caput breve pedig a linea aspera lateralis ajkán és az oldalsó izomközti sövényen. A comb alsó részében a két fej egyesül; a caput longum ferdén keresztezi mediálról laterál felé a combot. Tapadása a capitulum fibulaen van. Térdhajlító és a lábszárat kifelé rotálja.  A comb feszítő izmai                1. M sartorius A comb elülső felületét

leszállás közben ferdén körüljáró izom. Ered a spina iliaca anterior superioron, majd tapad a tuberositas tibiaen a pes anserinusban. A csípőt és a térdet kissé hajlítja illetve rotálja. Járáskor az előre lendülő láb függesztője; a lépés egyik fázisában csak ez van kontrakcióban. Idege a n. femoralis 2. M quadratus femoris Négy részből áll, melyek külön-külön erednek. A m. rectus femoris orsó alakú bipennatus izom, a négyfejű combizom felületes tagja, ami a spina iliaca anterior inferioron ered. A m. vastus medialis a combcsont mediális felszínén a linea pectinea alatt ered A m. vastus intermedius a combcsont elülső felszínén ered A m. vastus lateralis a combcsont oldalsó felszínén a trochanter major alatt és az oldalsó izomközti sövényen ered. A vastus-izmok egységes, nehezen elválasztható izomköteget alkotnak, melynek rostjai a térdkalács felé konvergálnak. Mind a négy izom a patella basisán tapad, a patella-ín

közvetítésével a tuberositas tibiaen. A térd extensora, a rectus femoris némileg hajlítja a csípőízületet. Idege a n. femoralis ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Fascia lata       A combot fogja körül. Fenn elöl a lig inguinaléról indul, hátul a fascia musculi gluteus maximus folytatása. Kezdetét a sulcus glutealis jelzi; a térnél a fascia popliteában, majd a fascia crurisban folytatódik. Lateralisan a fascia lata megerősödik, mely megerősödés a tibia lateralis condylusáig húzódik, és azzal összenő. Ez a megerősödés a tractus iliotibialis A tractus iliotibialis három izmot (m. gracilis, m sartorius, m tensor fasciae latae) teljesen behüvelyez. A fascia lata funkciója, hogy az izmokat rögzíti, és megakadályozza, hogy összehúzódáskor az izmok kiemelkedjenek a comb felszínéről, mely pl. a hosszú, két ízületet is

áthidaló m. sartorius esetében különösen indokolt A comb medialis felső részében a fasciát átfúrja a v. saphena magna, melynek itt külön nyílás keletkezik (hiatus saphenus). ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 34. Combközelítő izmok, canalis adductorius. Pes anserinus.  Combközelítő izmok  Az adductorok a comb medialis oldalát foglalják el, az elöl elhelyezkedő extensorok és a hátul található flexor izomcsoport közé ékelődve.   1. M pectinatus Lapos, lefelé keskenyedő izom, mely a m. iliopsoas tapadásával a fossa iliopectineát fogja közre. Ered a pecten ossis pubison és tapad a linea pectinea femorison. Igazából addukál, inkább emeli a combot és kifelé rotál. Idege a n. femoralis        2. M adductor longus Karcsú izom, mely a m. vastus medialisszal együtt a fossa iliopectinea folytatásába eső

vályút fogja közre. Ered a tuberculum pubicum alatti területen és tapad a linea aspera medális ajkán a comb középső harmadában. Addukál, és kissé kifelé rotál. Idege a n. obturatorius      3. M adductor brevis A m. pectinatus és m adductor longus között és mögött helyezkedik el Ered az os pubis ágán és tapad a linea aspera mediális ajkán a comb felső harmadában. Addukál és kissé kifelé rotál. Idege a n. obturatorius   4. M gracilis Karcsú, lapos izom a comb medialis felszínén, melyet a fascia lata külön hüvelyszerű kettőzetébe foglal. Ered a ramus ossis pubis medialis részén és tapad a pes anserinusban. Addukál, és hajlított térd mellett befelé rotálja a lábszárat. Idege a n. obturatorius          5. M adductor magnus Legyezőszerű háromszögletű izom, a legmélyebb az adduktorok között. Középső részének tapadását a comb elülső részéről hátrafelé haladó aa.

perforantes átfúrják Ered a tuberculum ischiadicumtól kezdve az ülőcsont alsó szárán. Legfelső rostjai csatlakoznak a m. obturator externushoz, és azzal tapad a linea aspera mediális ajkán Többi rostjai meredekebben érkeznek ugyanezen vonal alsóbb részéhez, végül hasadékszerű nyílással (hiatus adductorius) elválasztott inas része az epicondylus medialis femorison tapad. A legerősebb adductor, miközben valamelyest befelé rotál. Idege a n. obturatorius ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Canalis adductorius  A comb közepén a mediális felszínen indul és a térd alatti árokba, a fossa popliteába halad. Benne az a és v femoralis kerül át a comb elülső felszínéről a hátsó felszínre (a fossa iliopectoneából a fossa popliteába).  Bejáratát hátulról a m. adductor longus, elöl-lateralisan a m vastus medialis, mediál felől a fenti

két izom közti vályút lezáró aponeurosis, a lamina vastoadductoria határolja. Falai a m. vastus medialis, a m adductor longus, majd annak megszűnése után a m adductor magnus és a lamina vastoadductoria elkeskenyedő része. Kijárata a m. adductor magnusnak a femur medialis epicondylusán tapadó ina, az izom alsó húsos széle és a femur diaphysise közötti nyílás (hiatus adductorius).    Az a. és v femoralisszal együtt a n femoralis érző végága is belép a csatornába, és a lamina vastoadductoriát atfúrva mint n. saphenus kerül ki onnan  Pes anseriunus    A pes anserinus a tuberositas tibiaen tapadó hármas ín, amely a comb feszítői, hajlítói és adduktorai közül egy-egy izom tapadására szolgál. Ebben tapad a m. sartorius (feszítő), a m semitendinosus (hajlító) és a m. gracilis (adduktor) Az ínak a térdízület mellett mediálisan haladnak el, majd laterál felé és előrefelé kanyarodva ferdén egyesülnek a

tuberositas tibiae fölötti tapadásban. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 35. Térdízület.  Articulatio genus  A térdízület alkotásában három csont vesz részt: a femur, a tibia és a patella. A fibula külön ízületet alkot a tibiával a térdízület közelében.  Ízfelszínek           Az ízületi fej a combcsont distalis végdarabján a condyli femoris ízfelszínei, melyek mind distalis irányba, mind hátrafelé széttérnek, s görbületük fokozatosan erősödik. A két condylus középpontját összekötő tengely normálisan nem vízszintes, ami annak köszönhető, hogy a két combcsont distalis végei konvergálnak. A femur facies patellarisának felszíne nyereg alakú, megfelel a térdkalács ízületi felszínének. Az ízvápát a facies articulares superiores tibae alkotják. Ezek porcfelszíne ráterjed a tuberculum

intercondylarékra is. Homorulatuk igen sekély, s alakjuk nem felel meg a condylusokénak. Mind elöl, mind hátul, mind pedig két oldalt egy-egy ék alakú terület marad szabadon a két ízfelszín között. Ezt kiegyenlítendő és az ízárok mélyítésére sarló alakú rostoporcos lemezek, meniscusok illeszkednek az ízületbe. Mindkét meniscus C alakú, felső felszínük erősen vájt, keresztmetszetben ék alakúak. A meniscus medialis sagittalis irányú átmérője nagyobb, míg a meniscus lateralis majdnem zárt gyűrű. A meniscus medialisnak csak a hátsó csúcsa rögzített az eminentia intercondylarishoz, míg a meniscus lateralisnak mindkét vége; a mediális meniscus elülső csúcsát a ligamnetum transversum genus rögzíti a lateralis meniscus elülső széléhez. A meniscusok a térdízület mozgásakor minden helyzetben más-más alakot vesznek fel: behajlított térd mellett a condyli femoris kisebb sugarú görbülettel rendelkező hátsó felszínei

érintkeznek velük, ennek megfelelően a C alakú meniscusok végei ekkor közelebb kerülnek egymáshoz, mint nyújtott térd esetén.  Capsula articularis     Igen kiterjedt és bonyolult ízületi üreget zár körül. Hátul közvetlenül a condyli femoris felett ered és azok hátsó felszínére ráfeszül, majd összenő a meniscusok hátsó peremével, végül közvetlenül tapad a tibia condylusainak széléhez. Hátsó-oldalsó részén az ízületnek a tokot egy helyen a m. popliteus helyettesíti, itt a meniscus lateralis külső oldala szabad. Oldalt a combcsont porcfelszíneinek szélén ered. Mediálisan szorosan összenő a meniscus medialisszal, lateralisan a meniscus lateralisnak csak az elülső-oldalsó részletével (hiszen ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA        a hátdó-oldalsó részlete a m. popliteus alatt szabad) A

meniscusok alatt azonnal tapad a tibia porcfelszíneinek külső széléhez. Elöl a facies patellaris felső szélén ered, és először felfelé húzódik, ahol nyújtott térd mellett mintegy 8 cm-nyi magasságban emelkedik fel a patella fölé a comb feszítő izmai alatt. Ezt nevezzük bursa suprapatellarisnak A bursa kettős eredetű: alsó része a tok kitüremkedése (recessus suprapatellaris), ami összeolvad a felette lévő, eredetileg különálló bursával. Innen boltozatosan visszafordul és részben tapad a patella ízfelszínének felső szélén, részben pedig a patella két oldalán húzódik lefelé. A patella alatt elvékonyodik, amit a patella alsó csúcsát körülölelő corpus adiposum infrapatellare az ízület ürege felé bedomborítja. Végül érinti a meniscusok elülső peremét, majd a tibia condylusainak elülső szélén tapad. Sok emlősállatban a térdízület a két condylusnak megfelelő két külön ízület, s egy sagittalis állású

sövény el is választja azokat. Emberben ebből annyi látszik, hogy a femur fossa intercondylarisa elülső részéről az elülső tok patella alatti részéhez egy gyenge synovialis redő, a plica synovialis infrapatellaris húzódik.  Szalagkészülék       Mint minden ginglymusnak, a térdnek is a legjellemzőbb szalagjai az oldalszalagok. A ligamentum collatrale mediale a femur epicondylus medialisáról ered, az ízületi tokkal és a meniscus medialisszal szorosan összenő, majd lapos szalagként a tibia mediális epicondylusán tapad. A ligamentum collaterale laterale önálló zsinegszerű szalag a femur epicondylus lateralisa és a fibulafejének csúcsa között, mely az ízületi toktól és a laterális meniscustól független. Alatta húzódik a m popliteus ina Mivel az ízület tulajdonképpen két egymás mellett lévő ginglymus, ezért van két „belső oldalszalag” is: a lateralis condylus medialis oldalszalagja és a medialis condylus

lateralis oldalszalagja. A ligamentum cruciatum anterius a lateralis condylus medialis felszínén ered, majd előre- és lefelé halad az eminentia intercondylaris elé. A ligamentum cruciatum posterius a medialis condylus lateralis felszínén ered, és hátra száll le az eminentia intercondylaris mögé; egy kis nyalábja a meiscus lateralis hátsó szélébe olvad bele.  A ligamentum popliteum obliquum az ízület hátsó tokjában a tibia medialis condylusa felől sugárzik felfelé és lateral felé; tulajdonképpen a m. semimembranosus tapadó inából ered vissza.  A ligamentum patellae iagzából nem is a térdízülethez, hanem a comb feszítő izmaihoz tartozik, mely a patellát a tuberositas tibiaehez rögzíti. A két oldalán található retinaculum patellae laterale és mediale hozzájárul ugyan a patella oldalirányú rögzítéséhez, de voltaképpen a patellán már rögzülni nem tudó lateralis és medialis combfeszítő izomrészleteknek a tibia

elülső felszínén rögzülő ínrostozata.  ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Nyálkatömlők    A bursa suprapattellarison kívül még több, az ízület üregével össze nem függő nyálkatömlő van. A bursa prepatellaris a patella előtt három rétegben terül el, melyek egymással részben közlekednek. Ezek a bőr, a felületes fascia és a patella előtti ínrostok között vannak A bursa infrapatellaris a ligamentum patellae alatt, közte és a térdízület corpus adiposum infrapatellaréja között helyezkedik el.  Mechanizmus  Mozgásai szerint trochoginglymus a lábszár flexió-extensiójával és tengelye körüli enyhe rotációjával.   Flexio-extensio. A haránttengely körül történik, mely a combcsontot az epicondylusoknak mefelelően fúrja át. Mivel a condyli femoris spirális görbülettel rendelkeznek, behajlított térd

mellett kisebb sugarú részük kerül szembe a tibiával. Tekintettel arra, hogy a ligg. collateralia az epicondylusokon erednek, ezért flexióban ezek aránylag lazán hidalják át az ízületet, míg extensióban az eredési-tapadási távolság nő, így a szalagok megfeszülnek. Ez a feszülés oly mértékű, hogy 180o-nál nagyobb mértékű extensiót nem enged. Ebben a helyzetben a facies patellarist a tulajdonképpeni condylusfelszíntől elválasztó megemelt szél eléri a meniscusok elülső peremét. Szintén akadályozza a hyperextensiót (vagy inkább „anteflexiót”) a hátsó tokszalag és a ligg. cruciata egyes rostjainak megfeszülése              A ligamenta cruciata ferde lefutásuk folytán azzal az érdekességgel bírnak, hogy valamely rostrészletük a térdízület minden pozíciójában megfeszül. Ennek az az előnye, hogy az oldalszalagok ellazult állapota mellett is összetartják az ízületet. Erősebb

megfeszülésük a flexió és extensió két végállásában történik. A flexio egyetlen gátló tényezői lehetnének, amennyiben a dorsalis oldalon torlódó és a ventralis oldalon feszülő lágyrészek nem vetnének gátat már előbb a flexiónak. Flexiókor a patella az erős lig. patellae miatt nem követheti a felfelé kiforduló combcsonti condylusokat, így kicsúszva a facies patellarisból belefekszik a fossa intercondylarisba. Ebben a helyzetben van jelentős szerepe a corpus adiposum infrapatellarénak, mely kiegyenlíti a patella ízfelszínei és a condylusok előre került alsó felszíne közti incongruentiát. Térdelő helyzetben a patella és a zsírtest lekerekítia térdet, és kitölti azt a gödröt, ami az talajjal érintkező felszínen keletkezne. Egyéb mechanikai szerepe a patellának a térdízületben nincsen. Igazából a combhajlítók erejét csigaként közvetíti a tibiára. Rotatio a lábszár tengelye körül történhet, mely akaratlagosan

csak behajlított térd, azaz ellazult oldalszalagok mellett lehetséges. Nyújtott térd mellett sem a szalagok, sem a lábszáron tapadó izmok húzási aránya nem szolgálja a rotatio lehetőségét; csak behajlított térd mellett tudják a laterálisan tapadó izmok kifelé, a mediálisan tapadók pedig befelé rotálni a lábszárat. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA   Kényszerrotaio tapasztalható az extensió végi állapotban, ami a condyli femoris nagyságbeli különbségéből és a ligg. cruciata megfeszülése miatt alakul ki A kényszerrotatio passzív folyamat; extensió végén kifelé irányul, flexió kezdetén pedig befelé. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 36. Tibia, fibula. Lábszár feszítő és peroneus izmai, ínhüvelyei, fascia cruris.  Tibia 1. 2. 3.

4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. Corpus tibiae Condylus medialis Condylus lateralis Eminentia intercondylaris Tuberculum intercondylare mediale Tuberculum intercondylare laterale Area intercondylaris anterior Area intercondylaris posterior Facies articularis fibularis Margo anterior Tuberositas tibiae Facies medialis Facies lateralis Margo interosseus Facies posterior Margo medialis Linea musculi solei Foramen nutricium Malleolus medialis Facies articularis malleolaris Incisura fibularis ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Fibula 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. Caput fibulae Facies articularis capitis Apex fibulae Corpus fibulae Margo anterior Facies lateralis Facies medialis Crista medialis Facies posterior Margo posterior Margo interosseus Membrana interossea Malleolus lateralis Facies articularis malleoli lateralis Fossa

malleoli lateralis Sulcus malleolaris ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Lábszár feszítő izmai                 1. M tibialis anterior Az extensorrekesz legmediálisabb izma. Ered a tibia condylus lateralisán, oldalsó felszínének felső részén és a fascia crurison, majd tapad a mediális ékcsonton és a I. metatrsus basisán, Dorsalflektálja és supinálja a lábat. Idege a n. peroneus profundus 2. M extensor hallucis longus Az extensorrekesz középső izma. Ered a membrana interosseán és a fibulán, majd tapad a hallux 2. percének basisán dorsalisan. Feszíti az öregujjat és dorsalflektálja a lábat. Idege a n. peroneus profundus 3. M extensor digitorum longus Az extensorrekesz laterális tagja. Ered a tibia lateralis condylusán, a fibula fején és felső részén, a membrana interosseán és a fascia crurison.

Tapad a II-V. ujj dorsalis inában, erős ina megy az V metatarsus basisához Ujjfeszítő, dorsalflektálja a lábat. Idege a n. peroneus profundus  Lábszár peroneus izmai           1. M peroneus longus Az oldalsó izomrekesz felületes izma. Ina a külső boka mögött hajlik le a lábra, amjd a sulcus ossis cuboideiben a talpra hajlik, és azt a mélyben keresztezi. Ered a fibula fején és a peroneusrekesz hártyás falán, majd tapad a mediális ékcsonton és az I. metatrsus basisán plantárisan A lábat plantarflektálja és pronálja. Idege a n. peroneus superficialis 2. M peroneus brevis A peroneusrekesz mély izma. Ered a fibula oldalsó felszínén és a membrana interosseuson, majd tapad az V. metatarsus basisán plantarisan. A lábat plantarflektálja és pronálja. Idege a n. peroneus supeficialis  Lábszár ínhüvelyei     Az extensoroknak mindegyiknek külön ínhüvelye van. Legmagasabban kezdődik a m tibialis

anterioré; ez is végződik a legmagasabban. A másik két extensor ínhüvelye csak közvetlenül a bokák fölött kezdődik. Az extensorok ínai a dorsalis felszínen két erős szalag alatt futnak le. A retinaculum mm. extensorum seperius a bokák felett van Alatta elhalad mindhárom izom ina, de csak a m. tibialis anterior rendelkezik itt ínhüvellyel ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  A retinaculum mm. extensorum inferius gyakran Y vagy X alakú Az ínnhüvelyeket erős sövényekkel rögzíti a lábhát proximális szalagrendszeréhez. Alatta mindhárom ín hüvelyezett.  A peroneusok közös ínhüvelyben kerülik meg alulról a laterális bokát. Az ínak az erős retinaculum m. peroneorum superius alatt úgy haladnak el, hogy a longus ina a brevis ina elé kerül. A lábhátra kanyarodva a calcaneus oldalsó felszínén az ínak egy kettős barázdába fekszenek, amit

a retinaculum mm. peroneorum inferius fed. Ebben a brevis ina dorsalisabb, mint a longusé. A m. peroneus longus inának a talpon külön ínhüvelye van, amit nem szorít le retinaculum, mert megteszi azt a ligamentum plantare longum.     A flexoroknak a belső boka mögött lekanyarodó inait kísérő ínhüvelyek az inak kereszteződései miatt bonyolultak. A mediális boka és a sarokcsont gumója közt kifeszülő retinaculum m. flexorum szorítja le a flexorok ínait; ez a mélybe bocsátott sövényekkel az inak rekeszeit részben el is választja.  Fascia cruris      A lábszár három izomcsoportját a fascia cruris veszi körül, melyről sövények indulnak az izmok közé és szétválasztják az izomcsoportokat, vagy azok felületes ill. mély rétegeit A tibia elülső éléről indulva laterális irányban beborítja a három extensort, majd a fibulát elérve ahhoz két sövényt küld: az extensor-peroneus határra és a

peroneus-flexor határra. A fascia cruris a lábszár hátsó szélén halad tovább és ívben eléri a tibia hátsó élét, kialakítva a flexor-rekeszt. A flexor-rekszt a fascia cruris frontális helyzetű lemezkettőzete felületes és mély részre osztja. A flexor- és extensor-rekesz elkülönítését a membrana interossea teszi teljessé. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 37. Lábszár hajlító izmai és ínhüvelyei.  Lábszár hajlító izmai   1. M triceps surae A felületes izomréteget alkotja; a m. soleusból és a m gastrocnemius caput lateráléjából és caput mediáléjából tevődik össze, de ide sorolható még a m. plantaris is   A m. gastrocnemius medialis a femur epicondylus mediálisán ered, ahol összenő a térdízület tokjával. A m. gastrocnemius lateralis a femur epicondylus lateralisán ered, eredésében található a Vesalius-féle

sezámcsont. A m. soleus lapos halhoz hasonló izom az előzőek alatt, mely a fibula fején és innen a tibia hátsó felszínére ferdén lefelé húzódó inas ívben ered, majd a tibia hátsó felszínén medial felé és lefelé húzódik az eredése (linea m. solei) A m. plantaris jelentéktelen izmocska a gastrocnemius lateralis alatt    Mindegyik izom együtt tapad az Achilles ínban a sarokcsont gumóján. Plantárflektálják a lábat. Idegük a n. tibialis       2. M popliteus Háromszögletű lapos izom a m. soleus eredése felett a tibia hátsó felszínén A femur epicondylus lateralisa felett ered, majd a lig. collaterale laterale alatt bújik át, és itt egy sarabon a térdízület tokját alkotja. Tapadása a tibia hátsó felszínén a linea poplitea feletti területen van szétsugározva. Térdhajlító. Idege a n. tibialis      3. M flexor digitorum longus Bipennatus izom a mély réteg mediális szélén. A tibia

hátsó felszínén ered és a II-V. körömperceken tapad A II-V. ujjak hajlítója Idege a n. tibialis    4. M tibialis posterior Unipennatus jellegű a flexor digitorum longus és flexor hallucis longus között a mélyben. Ered a tibia és a fibula egymás felé néző hátsó felszínén és a membrana interosseán, majd az os naviculare talpi gumóján tapad, ahonnan szétsugárzik a környező csontokra és szalagokra. A lábat supinálja, addukálja, a talus alátámasztója. Idege a n. tibialis       5. M flexor hallucis longus Jellemző bipennatus, ami a fibula hátsó felszínének alsó 2/3-ában a hátsó izomközti sövényen ered, majd az öregujj körömpercén tapad. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA   Az öregujj hajlítója, a talus és a calcaneus mediális nyúlványa alatti sulcus tendinis musculi hallucis longiba belefekvő ín

parittyaszerűen alátámasztja e két csontot. Idege a n. tibialis  A hajlítók ínhüvelyei      A hajlítók közül természetesen csak a mély réteg izmai végződnek ínhüvelyes ínban, hiszen az Achilles-ínnak nincsen ínhüvelye. A mély hajlítók közül a három hosszú izom (m. tibialis posterior, flexor digitorum longus és flexor hallucis longus) inai közvetlenül a malleolus medialis mögött helyezkednek el. Ínhüvelyeik a retinaculum musculi flexorum alatt futnak, mely a fascia cruris megerősödéséből származó stratum superficialéból (10) és stratum prondumból (11) áll. A szalag alatt mindhárom izomnak saját rekesze van, s a rekeszekben mindegyik ín önálló ínhüvelyt kap. A három ínhüvely közül a lábháthoz legközelebb a m. tibialis posterior ínhüvelye (12) helyezkedik el. Ettől hátrafelé húzódik a m flexor digitorum longus (13), majd pedig a m flexor hallucis longus ínhüvelye (14), de ez utóbbi kettő a

retinaculum alatt helyet cserél úgy, hogy a kereszteződésben a m. flexor digitorum longus halad felületesebben ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 38. Lábtőcsontok és összeköttetéseik. Alsó ugróízület és működése.  Lábtőcsontok (ossa tarsi)         Talus. Megkülönböztetünk rajta testet (corpus tali), nyakat (collum tali) és lapos gömbszelet alakú fejet (caput tali). A testen lévő, felfelé tekintő porccal borított hengerfelszín a trochlea tali, mellyel a lábszárcsontok ízesülnek. A trochlea hátulról előrefelé kissé kiszélesedik, két széle kissé kiemelkedik, közepe besüpped. A trochlea felszíne két oldalon egy-egy következő ízfelszínbe megy át egységes porborítással. Ezek a facies articularis malleoli lateralis és medialis A test alsó felszínén található a haránt irányú sulcus tali. Ettől

hátrafelé helyezkedik el a facies articularis calcanea posterior, előrefelé pedig a facies articularis calcanea media. Ez utóbbi szinte összeér a még előrébb lévő facies articularis calcanea anteriorral, amely már a nyakon, sőt kissé a fejen található. Ez utóbbi ízfelszínnek egységes a porborítása a fej gömbszeletét borító porccal. A talusnak oldalirányban van egy nyúlványa, a processus lateralis tali, és egy hátrafelé néző nyúlványa, a processus posterior tali. A hátsó nyúlvány hátrafelé kettéosztott, így keletkezik a tuberculum mediale és tuberculum laterale; bevágása az alsó felszínen mint sulcus tendinis musculi flexoris hallucis longi húzódik. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA        Calcaneus. Legtömegesebb része a hátrafelé kiugró sarokgumó (tuber calcanei), melynek a talajon támaszkodó része két

különálló, mediális és laterális gumóra válik. A gumó kifelé és kissé felfelé tekintő érdes felszínén tapad az Achilles-ín. Felső felszínén a talus alsó felszínén található három ízfelszín párjai találhatók meg, így a facies articularis talaris posterior, ami domború hengerfelszín, a facies articularis talaris media, ami a csont nagy mediális nyúlványán, a sustenaculum talin foglal helyet, végül a facies articularis talaris anterior, mely az előzővel együtt homorú felszínt képez. A hátsó és középső talaris ízfelszín között itt is találunk egy haránt barázdát, a sulcus calcaneit, amely az ízületben összefekszik a talus sulcus talijával, és együtt alkotják a sinus tarsit. A sarokcsont elülső felszínén, a lábujjak felé nézve egy negyedik ízfelszín tűnik fel, a facies articularis cuboidea, amely a köbcsonttal ízesül. A felső felszínen konzolszerűen előugró sustenaculum tali, nevének megfelelően a talus

alátámasztására szolgál. Tövének alsó részében a medialis oldalon folytatódik a sulcus tendinis musculi flexoris hallucis longi. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA               Os naviculare. Ovális, proximális irányú homorulattal bíró csont, amely a talus facies articularis navicularisával ízesül. Mediál felé és kissé lefelé kiugró érdes gumója van (tuberositas ossis navicularis), ami a lábon kitapintható. Előrefelé az ékcsontokkal ízesül. Ossa cuneiformia. Három ilyen csont helyezkedik el egymás mellett az os naviculare előtt (os cuneiforme mediale, -intemedia és –laterale). A mediális csont az os navicularéval, az os cuneiforme intermediával és az I-II metatarsusokkal ízesül. Az intermedia az os navicularéval, a mediális ékcsonttal és a II. metatarsussal ízesül A laterális ékcsont az os

navicularéval, az os cuneiforme intermediával, a III. metatrsusszal és az os cuboideummal ízesül. Os cuboideum. Kissé megnyúlt kocka alakú. Proximál felé lapos ízfelszíne révén a calcaneusszal, distal felé a IV. és V metatarsusokkal, mediál felé az laterális ékcsonttal ízesül. Plantáris felszínének oldalsó proximális részén lapos gumó (tuberositas ossis cuboidei) emelkedik ki, mely medial felé és előrehaladó lécbe megy át. Ez előtt ugyanebben az irányban húzódik egy eléggé mély vályú, a sulcus tendinis musculi peronei longi.  Lábtőcsontok összeköttetései            1. Articulatio calcaneocuboidea Feszes ízület, melyet a két csont egymás felé néző lapos nyeregfelszínei alkotnak. Mind dorsalis, mind plantaris oldalát erős szalagok rögzítik. Plantáris szalagja a talp erős hosszanti szalagjának, a ligamentum plantare longumnak mélyebb része. Ez a tuber calcanei előtt ered, majd

előrefelé mint egy hídpilléren tapad a tuberositas ossis cuboidein, majd felületesebb rostjai továbbmenve csatornává zárják a sulcus tendinis musculi peronei longit, és szétsugároznak a II-V. metatarsusokon 2. Articulatio tarsi transversa (Chopart) Nem önálló ízület, hanem egy gyengén S alakú, haránt irányú ízületi vonal. Az ízületi rést proximálisan a talus és a calcaneus, distálisan az os naviculare és cuboideum határolja. Mediálisan distal felé, laterálisan proximal felé domborodik. Dorsál felől fő összetartó eleme a ligamentum bifurcatum, mely a calcaneus dorsalis oldalán a sinus tarsi nyílása előtt ered, és V alakban kettéválva, egyik része az os navicularén, a másik az os cuboideumon tapad. 3. Articulatio cuneonavicularis Az os naviculare és az ossa cuneiformia közti ízület. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Alsó

ugróízület és működése          Az ugrócsontnak (talus) a többi lábtőcsonttal alkotott ízületeit soroljuk ide. Ezek nem feszesek, hanem korlátozott mozgékonyságú egytengelyű ízületet képeznek. Voltaképpen két teljesen különálló ízületről van szó, melyeket a sinus tarsi választ el egymástól. 1. Articulatio talocalcaneonavicularis A caput tali, és az alsó oldalon található és a feji porcborítással összefüggő facies articularis calcanea anterior és facies articularis calcanea media együttesen közös gömbfelszínt alkotnak. Ez lesz az ízületi fej Az ízvápát az os naviculare proximális ízfelszíne, a calcaneus facies articularis talaris anteriorja és a facies articularis talaris mediája alkotja. Az ízületben a calcaneus és az os naviculare nem érintkezik egymással, köztük hézag támad, amit a ligamentum calcaneonaviculare plantare hidal át. Ez a szalag a calcaneus testének és sustenaculum

talijának alsó felszínén ered, majd előre és mediál felé húzódik az os naviculare talpi felszínéhez. Felső felszíne rostos, majd befelé fokozatosan üvegporccá alakuló porbetét található. Ennek köszsönhetően a calcaneus két elülső taláris ízfelszíne és az os naviculare proximális felszíne egységes homorú gömbfelszínné válik. Az ízületet cskély mozgást engedélyező feszes tok veszi körül. Szalagjai megegyeznek a következő ízületével.    2. Articulatio subtalaris A talus hátsó, vájt calcanearis és a calcaneus hátsó domború hengerfelszíne közti ízület. Tokja külön ízületi üreggé zárja, ami általában elég szoros.   Szalagkészülék, mechanizmus A ligamentum calcaneonaviculare az előzőekben már leíródott. Ezen kívül az egyik legfontosabb szalag a ligamentum talocalcaneum interosseum, amely a sinus tarsiban található, és a sulcus calcanei falát köti össze a sulcus tali falával. 

Mivel az articulatio subtalaris olyan hengerfelszín, melynek tengelye a lábtőt ferdén elölről-mediálról hátra-laterál felé fúrja át, ezért a két ízület együtt eleve csak olyan irányban mozoghat, amelyik ennek a tengelynek megközelítően megfelel. Az articulatio talocalcaneonavicularis gömbízület lévén saját középpontja körül szabadon mozoghatna. Így a valódi mozgás a két helyzet közötti kompromisszumon alapul, amely több eltérő tényezőből úgy adódik, hogy a közös tengely a talus nyakán elöl-felülről-mediálról megy be, és a tubercalcanein hátul-lefelé-laterál felé megy ki. Így a láb egyszerre befelé rotál, plantarflektálódik addukálódik és supinálódik, vagy pedig kifelé rotál, dorsalflektálódik, abdukálók és pronálódik. Előző esetben a belső talpszél áll magasabban, utóbbiban pedig a külső.     ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA

39. Bokaízület és mozgásai.  Articulatio talocruralis           A tibia és a fibula distalis részei által alkotott bokavilla, valamint a trochlea tali vesz részt az alkotásában. Olyan ginglymus, melynek haránttengelye a fibula által alkotott és lejjebb eső malleolus lateralis csúcsát köti össze az 1.5 – 2 cm-rel a tibia malleolus medialisa alatt lévő ponttal. Az ízfej a trochlea tali, melynek felső hengerfelszíne a tibia facies articularis inferiorjával ízesül, oldalfelszínei pedig a megfelelő bokákkal ízesülnek, mint ízvápával A capsula articularis bő, főleg elöl és hátul papírvékony, oldalt az erős oldalszalagoktól megerősített. Oldalszalagjai a belső és külső bokáról legyezőszerűen terjednek szét az ugrócsontra, a sarokcsontra és mediálisan még a sajkacsontra is. A ligamentum deltoideum a mediális oldalszalag, ami négy részre sugárzik, mely részeket

megkülönböztetjük egymástól: pars tibiotalaris posterior, -tibiocalcanea, tibiotalaris anterior és tibionavicularis. A lateralis oldalszalag három különálló szalagból áll: lig. talofibulare anterius, calcaneofibulare és talofibulare posterius. A bokavillát erősíti még a két lábszárcsont közötti membrana interossea, a ligamentum tibiofibulare anterius és a ligamentum tibiofibulare posterius. Egytengelyű csuklóízület (ginglymus), melynek tengelye a fentiek szerint alakul. Ennek megfelelően a bokaízületben kivitelezhető egyetlen mozgás a plantarflexiodorsalflexio, melyek közül a plantáris hajlítás ívértéke 45o, míg a dorsalis hajlításé 15o. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 40. Lábközép- és ujjperc-csontok.

Lábboltozatok, aktív és passzív fenntartói.  Lábközépcsontok       Az ossa metatarsalia I-V. a két metacarpusaihoz hasonló csontok; az első kivételével karcsú csöves csontok. Proximális irányú basisaik lapos ízfelszínekkel, kétoldalt erősen levágott gömb alakú fejekkel rendelkeznek. A II-V. metatarsusok szomszédos basisai ízesülnek egymással; ezek a csontok harántul összenyomott középdarabbal jellemezhetők. Az I. metatrsus rövid, vaskos, basisa függőleges állású félhold alakú lapos felszínnel illeszkedik az medialis os cuneiforme distális felszínéhez. Vége vaskos függőleges irányban vájolt hengerfelszínnel rendelkezik, amelynek plantaris oldalán két lencsecsont található. Az articulatio tarsometatarsea három különálló ízületi üreg, melyek részben beterjednek proximál felé az ossa cuneiformia közé, részben distal felé a metatarsuscsontok basisai közé. Az ízületben részt vevő összes

szomszédos csontot dorsalis, plantaris és részben interosseus szalagok kötik össze.  Ujjperc csontok  A kéz ujjperc csontjaihoz hasonló, de annál csökevényesebb csontocskák. Számuk azonos a kéz ujjperceivel.  Az articulationes matatarsophalangeae és articulationes interphalangeae szerkezetileg megegyeznek a kéz analóg ízületeivel, de a csontokhoz hasonlóan ezek közül is több csökevényes.  Lábboltozatok és fenntartói     A hosszanti lábboltozat hátsó pillére a tuber calcanei, elülső pillérei a metatarsusok fejei. Olyan, mintha a sarokcsonton két, kissé divergáló ív indulna, melyek közül a mediális magasabb. A mediális vonal útvonala a következő: calcaneus mediális gumója talus os naviculare os cuneiforme mediale I. metatarsus A laterális vonal utvonala: calcanesu laterális gumója calcaneus os cuboideum V. metatarsus A haránt lábboltozat csak az ékcsontok és lábközépcsontok területén

kifejezett. Legmagasabb pontja a láb mediális széléhez közel a középső ékcsontra esik (os uneiforme ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA intermedia). Ennek megfelelően a harántívnek egy hosszabb, a talpazatig leérő laterális, és egy rövidebb, a „levegőben” végződő mediális szára van.     A lábboltozatok fenntartásának passzív tényezői az aponeurosis plantaris, a talp mediális intermuscularis septuma, a ligamentum plantare longum és a ligamentum calcaneonaviculare plantare. Természetes ehhez hozzájárulnak a lábháton lévő lábközépcsontokat szorosan összetartó szalagrendszer is. A lábboltozatok fenntartásának aktív tényezői talpon futó izmok. Közülük legfontosabb a m. tibialis anterior és a m peroneus longus inai, melyek szinte kengyelként függesztik fel a lábboltozat distális részét, valamint a rövid talpizmok.

Ugyanez a kengyel a legfontosabb fenntartója a harántboltozatnak. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 41. Talpizmok és lábhátizmok.  Talpizmok   Három csoportra oszthatók, a tenyérhez hasonlóan. Ezek az öregujj izmai, a kisujj izmai és a talpközép izmai. Mindhárom csoportot az aponeurosis plantaris fedi, mely a három izomcsoport közé egy laterális és egy mediális septumot bocsát.  Az öregujj izmai                 1. M abductor hallucis Ered a calcaneus és az os naviculare talpi felszínének mediális részén, de kap még rostokat a retinaculum mm. flexorumról is Lefutása során alatt kanyarodnak be a hosszú hajlítóinak és az ér-ideg törzsek a medialis boka mögül. Egyesül a hallux rövid flexorának medialis fejével és vele együtt tapad a medialis sesamcsonton illetve a proximalis ujjpercen.

Távolítja az öregujjat. Idege a n. plantaris medialis 2. M flexor hallucis brevis Vaskos izom az I. metatarsus talpi felszínén, nagyrészt az abductor hallucis alatt Ered az ékcsontok és a sajkacsont talpi felszínein, majd az izomhas ketté oszlik, és barázdát alkot a flexor hallucis longos inának, végül tapad a medialis és a lateralis sesamcsonton, valamint a proximális phalanxon. Hajlítja az öregujjat. Idege a n. plantaris medialis (caput mediale) és a n plantaris lateralis (caput laterale) 3. M adductor hallucis Két fejjel ered, melyek közül a caput obliquum a talp mélyén fekszik, miután a II-IV. metatarsusokon ered. A caput transversum a II-IV lábközép-ujjperc ízületek tokján, majd harántul húzódik a lánközép-ujjpercek ízületi vonalában, ahol fedik a hosszú ujjhajlítók inai. A két fej a tapadás előtt egyesül és közösen rögzülnek a lateralis sesamcsontos illetve a proximalis phalanxon. Az öregujjat addukálja. Idege a n. plantaris

lateralis ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  A kisujj izmai      1. M abductor digiti minimi A talp lateralis szélén húzódik és annak mintegy külső keretét adja. A sarokcsont talpi felszínének laterális oldalán ered, majd az V. metatarsuson és proximális phalanxon tapad. A kisujjat távolítja. Idege a n. plantaris lateralis      2. M flexor digiti minimi brevis Az előbbihez fekszik közvetlenül az V. metatarsus hosszában Ered a V. metatarsus basisán, majd tapad a V proximalis phalanxon Hajlítja a kisujjat. Idege a n. plantaris lateralis  A talpközép izmai      1. M flexor digitorum brevis A talp közepén egyenesen húzódik. Ered a sarokcsont mediális gumóján, majd beborítja a hosszú ujjhajlítók inait, végül az izomhas négy ínra szakad, melyek a II-V. proximális phalanx magasságában kettéválva

keresztül engedik a hosszú ujjhajlító inait, végül a két-két csipke tapad a medialis phalanxokon. Hajlítja a II-V. ujjakat Idege a n. plantaris lateralis      2. M quadratus plantae (flexor accessorius) Négyszögletű lapos izom, amely közvetlenül az előző izom alatti sorban fekszik. Ered a sarokcsont talpi felszínén, majd tapad a hosszú ujjhajlítók inain. A hosszú ujjhajlítók eredetileg ferde húzási irányát egyenesre korrigálja. Idege a n. plantaris lateralis   3. Mm lumbricales A tenyérhez hasonlóan itt is négy karcsú izmocska van, amelyek ahasszú ujjhajlítók inain erednek. Tapadásuk a II-V. ujj háti fasciájában a proximális ujjpercek magasságában van, mindig az öregujj felől kerülve meg az ujjakat. A prximális phalanxokat hajlítja. Idege a n. plantaris lateralis         4. M interossei plantares Három karcsú izom a II-V. metatarsusok közötti hézagokban Erednek a III., IV és V

metatarsus mediális oldalán, majd e csontokat az öregujji oldalon megkerülve, a feszítő inak bőnyéjében tapadnak. A III-V. ujjat közelítik és a proximális phalanxot a lumbricalesszel együtt hajlítják Idege n. plantaris lateralis ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Lábháti izmok                 1. M extensor hallucis brevis Közösen ered az extensor digitorum brevisszel a sarokcsont háti felszínén a sinus tarsi előtt. Ina ferdén áthúzódik a lábháton és az öregujj hosszú feszítő inához csatlakozik, majd azzal együtt a proximalis phalanxon tapad. Az öregujjat feszíti. Idege a n. peroneus profundus 2. M extensor digitorum brevis Előbbivel közösen ered a sinus tarsi előtt, majd négy részre oszlik, és szorosan a csontokhoz fekszik. A II – V. ujjakon egyesül a hosszú ujjfeszítők megfelelő

inaival, majd közösen a proximális ujjpercek hátán három csipkére szakadnak. Közülük a medialis a középső, a két laterális pedig a körömperceken tapad. A hosszú ujjfeszítővel együtt feszíti a II-V. ujjakat Idege a n. peroneus profundus 3. Mm interossei dorsales Valamennyi csontközti hézagban fekszik egy. Erednek a metatrsusok egymás felé forduló oldalain, majd karcsú inaik a proximális ujjperceken tapadnak. A tenyértől eltérően itt nem a III, hanem a II ujj vonalához irányulnak az inaik. Távolítják az ujjakat a II. ujj vonalától Idege a n. plantaris lateralis ANATÓMIA – MAKROANATÓMIA 42. Koponyatető szerkezete, varratok, kutacsok.  Koponyatető szerkezete          A calvaria határa a koponyaalappal csak mesterségesen húzható meg a felső szemgödri szél felett 1-2 mm-rel kezdődő és a protuberantia

occipitalis externáig futó vonallal. Alkotásában az os parietalék, az os temporalék pars squamosája, az os occipitale pikkelyének egy része és az os frontalék pikkelyének egy darabja vesz részt. A calvaria csontjai egységes belső felépítésűek. Kívülről egy-egy compact csontállományból álló lemezből (lamina externa és lamina interna) és a köztük levő szivacsos csontállományból (diploe) épülnek fel. Az utóbbiban vörös csontvelő foglal helyet, a benne haladó nagyobb vénák csatornákat (canales diploici) képeznek. Külső felszíne sima, rajta elöl a két tuber frontale és a két tuber parietale jelzi a homlokcsont és a falcsont összecsontosodási helyeti. Belső felszínén találunk egy sagittalis irányú vájulatot, a sulcus sinus sagittalis superiort, amely az os frontalén kezdődik és a protuberantia occipitalis internáig tart. Ezt két oldalon a tetőn szabálytalan gödröcskék, a foveolae granulares kísérik. A falcsont és a

homlokcsont területén faágszerű rajzolatot okoznak a dura matert ellátó artériák elágazódásai (sulci arteriosi). A koponyatető legfontosabb képződménye az arteria meningea media barázdája, ami az os sphenoidale nagy szárnyának hátsó csücskén kezdődik a foramen spinosummmal, majd részben a squama temporalison, részben ismét az ékcsont nagyszárnyán halad, majd elágazódva felé az os parietaléra és az os frontale pikkelyére.  Varratok       A varratok a koponya fejlődésének „maradványai”. A calvaria a ganglionléc sejtjeiből fejlődik, melyek beborítva az agyat több primer csontosodási magból kiindulva dezmális mechanizmussal csontosodnak. A különböző csontosodási magok elhelyezkedése szimmetrikus, ennek megfelelően a később összeérő csonthatárok is szimmetrikusan helyezkednek el. Ezek lesznek a varratok illetve kutacsok. A sutura sagittalis középütt, a két os parietale között helyezkedik el. A

sutura coronalis a falcsontok és a homlokcsont között van. A sutura lambdoidea a squama occipitalist fogja közre, a nyílvarrattal együtt fordított Y alakot képez. A sutura squamosa a falcsont alsó határában valódi pikkelyvarrat, melybe a halántékcsont kívülről széles peremekkel felfekszik a falcsont kisebb sugarú alsó peremére. ANATÓMIA – MAKROANATÓMIA    A Virchow-szabály azt mondja, hogy a varratok korai elcsontosodásának az a következménye, hogy a koponya az elcsontosodott varratra merőleges irányban nem tud növekedni. Ennek megfelelően a sutura sagittalis korai elcsontosodása hosszirányban megnyúlt koponyához vezet, amit csónakfejűségnek vagy scaphocephaliának nevezünk. A sutura coronalis korai elcsontosodása esetén a növekedés a koponyaalap körül futó varratokban csak felfelé irányulhat; az így létrejött koponyaalak a

toronyfejűség vagy turcicephalia.  Kutacsok       Kutacsok azokon a helyeken alakulnak ki, ahol a calvarián kettőnél több dezmogén csontmagjaiból alakuló csontlemez találkozik egymással. Ezeken a helyeken a bőr alatt csupán kötőszövetes borítás van az agyhártya felett, s a teljes elcsontosodás csak a postnatalis 36. hónapban történik meg A fonticulus anterior közel négyszögletű, páratlan kutacs a két frontális és a két parietális csonttelep között. Ez a legnagyobb kutacs, s ez csontosodik el a legkésőbb (36 hónap). A fonticulus posterior szintén páratlan a két parietális és az occipitális pikkelytelep között található. Ez záródik legelőször (3 hónap) A fonticulus sphenoidalis páros kutacs, kétoldalt a homlokcsont és az ékcsont között. A 6. hónapra záródik A fonticulus mastoideus szintén páros, a falcsont és a halántékcsont között. A 18 hónapra záródik, többé-kevésbé porcosan, ami

synchondrosisnak is tekinthető. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 43. Fossa cranii anterior és fossa cranii media és összeköttetéseik.  Fossa cranii anterior  A koponyaalap belső felszínét (basis cranii interna) elölről hátrafelé lépcsőzetesen süllyedő három koponyagödör, az elülső, középső és hátsó alkotja.  A elülső koponyagödör az agyvelő frontális lebenyeit és a bulbus olfactoriusait foglalja magába. Csontos kerete a homlokcsont squamajának belső felszínétől az ékcsont ala minorainak hátsó éléig, középen a sulcus chiasmatisig tart.   A fossa cranii anterior képletei és összeköttetései: Megnevezés 1 Ala minor ossis sphenoidalis 2 Jugum sphenoidale 3 Margo superior ossis petrosi (középső-hátsó határ) 4 Dorsum sellae (középső-hátsó határ) 5 Lamina cribrosa ossis ethmoidalis 6 7 8 9 10 11 12 Crista galli

Foramen coecum Ossis frontalis Sutura spheno-ethmoidalis Canalis opticus Sulcus chiasmatis Processus clinoideus anterior Hova vezet Mit tartalmaz Cavum nasi Fila olfactoria, Arteria ethmoidalis anterior Orbita Nervus opticus, arteria ophtalmica  Fossa cranii media    Az agyvelő két halántéklebenyét magába foglaló két különálló gödörből áll, melyeket hídszerűen köt össze a középvonalban elhelyezkedő fossa hypophysealis. Természetesen valós összeköttetés nincsen, mert a két-két processus clinoideus anterio és posterior között kifeszülő durakettőzet a két gödröt tökéletesen elválasztja. Elülső határát az ala minor ossis ethmoidalis hátsó szélei, hátsó határát pedig a halántékcsont pyramisának beugró éle képezi. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  A fossa cranii media képletei és összeköttetései: Megnevezés

1 Fissura orbitalis superior 2 Foramen rotundum 3 Foramen ovale 4 Foramen spinosum 5 Foramen lacerum 6 Fissura sphenopetrosa 7 Canalis caroticus 8 Impressio trigemini 9 Hiatus canalis nervi petrosi majoris 10 Hiatus canalis nervi petrosi minoris 11 Sulcus sinus petrosi superioris 12 Sella turcica 13 Tuberculum sellae 14 Fossa hypophysealis 15 Dorsum sellae 16 Processus clinoideus anterior 18 Processus clinoideus posterior Hova vezet Orbita Fossa pterygopalatina Külső koponyaalap Külső koponyaalap Külső koponyaalap Foramen lacerum Fissura sphenopetrosa Mit tartalmaz Nervus oculomotorius (III.) Nervus trochlearis (IV.) Nervus abducens (VI.) Nervus ophtalmicus (V/1.) Vena ophtalmica superior Ramus orbitalis ex a. mening med Nervus maxillaris (V/2) Nervus mandibularius (V/3) Plexus venosus foraminis ovalis Ramus meningeus nn. mandib Arteria meningea media Nervus petrosus major (ex VII.) Nervus petrosus minor (ex IX.) Plexus caroticus internus (a truncus sympathicus

folyatatása) Arteria carotis interna Plexus venosus caroticus internus Nervus petrosus major (ex VII.) Nervus petrosus minor (ex IX.) ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 44. Fossa cranii posterior és összeköttetései.  Fossa cranii posterior    A hátsó koponyagödör gömbcikkely alakú egységes tér, melyet elölről a pyramisok egymás felé konvergáló élei határolnak. Ezek a középvonalban a clivusban találkoznak A határvonal a hátsó és középső koponyaárok között a dorsum sellae felső élé, majd oldalsó szélein át a pyramis felső élére vezet, végül elérve a koponya oldalfalát, itt hátrafordul az os occipitale sulcus sinus transversijébe, és végül a két határvonal összetalálkozik a protubarantia

occipitalis internában. A fossa cranii posterior képletei és összeköttetései: Megnevezés 1 Foramen magnum Hova vezet Canalis vertebralis 2 Canalis hypoglossi Külső koponyaalap 3 Incisura jugularis 4 Foramen jugulare Külső koponyaalap Mi van benne Medulla oblongata Medulla spinalis Nervus accessorius radices spin. Plexus venosus vertebralis int. Arteria vertebralis Arteria spinalis anterior Arteria spinalis posterior Agyhártyák Nervus hypoglossus (XII.) Plexus vanosus can. hypogl Elöl: Nervus glossopharyngeus (IX.) Sinus petrosus inferior Hátul: Nervus vagus (X.) Nervus accessorius (XI.) Sinus sigmoideus Bulbus superior venae jugularis interna Arteria meningea posterior (a. pharyngea ascendens) 5 6 7 8 9 Sulcus sinus sigmoidei Sulcus sinus petrosi inferioris ↓ Synchondrosis petroocipitalis ↓ Fissura petroocipitalis Porus acusticus internus 10 Sulcus sinus transversi 11 Emissarium mastoideum (esetleges) 12 Emissarium condylare (esetleges) Meatus acusticus

internus Külső koponyaalap Külső koponyaalap Nervus facialis (VII.) Nervus vestibulocochlearis (VII.) Arteria és vena labyrinthi Vena emissaria condylaris ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 45. Csontos orrüreg és melléküregei.  Csontos orrüreg        A cavum nasi a sagittalis irányú csontos orrsövénnyel, a septum nasi osseum szimetrikusan elválasztott, felső részében keskeny, sagittalis résszerű, nyálkahártyával bélelt üreg. Előrefelé az arckoponyán nyílik az apertura piriformisszal, melyet porcos orrváz egészít ki. Hátrafelé a kettős, téglalaphoz hasonló függőleges állású choanákkal nyílik a nasopharynx területén. A choanák tetejét az ékcsont testének alsó felszíne, oldalról a

röpnyúlványok mediális lemezei, alulról a szájpadcsontok laminae horizontalesei határolják. Felső fala elöl a két os nasale emelkedőjéből áll, egy darabon az os frontale pars nasalisa alkotja, majd valódi tetejét az os ethmoidale lamina cribrosája alkotja. Hátul az ékcsont testéhez érve vékony függőleges csontlemezek határolják, ahol a szögletben a recessus sphenoethmoidalis képződik. Innen vízszintesen folytatódik a choanák tetjével.  Alsó falát a kemény szájpad alkotja, melyet középen a crista nasalis választ el. A kemény szájpadot elöl a maxilla processus palatinusa és az os palatinum lamina horizontalisa alkotja.  Mediális falát a septum nasi osseum alkotja, mely felül a lamina perpendicularis ossis ethmoidalisból, alul pedig a vomerből áll. A két csont középen egy hátrafelé záródó ék alakú nyílást hagy szabadon, melyet a septum nasi cartilagineum tölt ki.        Laterális faláról

erednek az orrkagylók (conchae nasales). A tulajdonképpeni oldalfal csak az alsó és középső orrkagyló eltávolítása után válik láthatóvá. Ennek elülső részét teljes egészében a maxilla processus frontalisának belső része adja. Közvetlenül e mögött felül a rostacsont labyrinthusát beborító vékony csontfal kezdődik, melyről a felső és középső orrkagyló ered, bár a legfelső orrkagyló eredési vonala már inkább a fentebb említett recessus sphenoethmoidalisban van. A rostacsont első része alatt, közvetlenül a maxilla processus frontalisa mögött az os lacrimalis hamulus lacrimalisa is részt vesz az oldalfal alkotásában. Az oldalfal hátsó részét teljes magasságában a szájpadcsont függőleges nyúlványa, majd a processus pterygoideus medialis lemeze képezi. A lateralis falról benyúló három orrkagyló az orrüreg lumenéből is három kisebb részt választ el, melyeket orrjáratoknak (meatus nasalis superior, medius,

inferior) nevezünk. Az orrjáratok határosak az orrüreg oldalfalával, ahol is azon számos apró nyílás található, melyek legtöbbje valamelyik orrmelléküregbe vezet. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA   Meatus nasalis inferior. Az orrjárat elülső részében nyílik az apertura ductus nasolacrimalis.   Meatus nasalis medius. Ebben az orrjáratban található a hiatus sinus maxillaris, melyet részben lefed a processus uncinatus. A fennmaradó nyílás kicsinyke, és az orrjárat hátulsó részében van A processus uncinatus felett található s bulla ethmoidalis, mely alatt és felett a középső és elülső rostasejtek szintén az orrjáratba nyílnak. A processus uncinatus és a bulla ethmoidalis között húzódik a hiatus semilunalis. Ez a rés tekinthető igazából a sinus maxillaris nyílásának; ugyanakkor ezen keresztül közlekedik a középső

orrjárat a sinus frontalisszal is.     Meatus nasalis superior. Ebben a járatban három nevezetes nyílás található. Az egyik a hátsó rostasejtek nyílása (elöl), a másik pedig a foramen sphenopalatinum (hátul). Ez utóbbi nyílás a fossa pterygopalatinába vezet. A harmadik az apertura sinus sphenoidalis, mely a recessus sphenoethmoidalis hátsó falán nyílik, és a sinus sphenoidalisszal tart összeköttetést.  Orrmelléküregek  Az orrüregnek három nagy páros mellékürege van, és egy páratlan. Ezek a koponyacsontokban található, nyálkahártyával bélelt légtartó üregek, melyek az orrüreggel közlekednek.   1. Sinus sphenoidalis Az ékcsont testének elülső részét teljesen kitöltő üreg, melyet sagittalis irányú csontlemez oszt aszimmetrikusan ketté. A foramen sphenopalatinumon keresztül közlekedik a meatus nasalis superior hátsó részével.     2. Sinus frontalis A homlokcsont squamajában és

partes orbitalesében elhelyezkedő, változó nagyságú üreg, melyet egy sagittalis csontlemez oszt aszimmetrikusan ketté. A hiatus semilunaris elején keresztül közlekedik a meatus nasalis medius középső részével.    3. Sinus maxillaris (Highmore-üreg) A felső állcsont testét csaknem teljesen kitöltő üreg. Macerált koponyán szabálytalan nyílásokkal közlekedik a középső orrjárattal, de élőben a nyálkahártyás viszonyok mellett csak a hiatus semilunaris útján tart összeköttetést a meatus nasalis medius középső részével.   4. Cellulae ethmoidales Egymással részben közlekedő vékony csontlemezek által határolt csontfülkék bonyolult rendszere. Felfelé beterjednek a homlokcsont pars orbitalisába, előrefelé a könnycsont alá, s néha még az ékcsont testébe és a szájpadcsont függőleges lemezébe is. Hátsó részük a felső orrjáratba, alsó részük a hiatus semilunarison keresztül a középsőbe nyílnak.

 ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 46. Orbita falai és összeköttetései.  Orbita falai                Az orbita négyoldalú piramis alakú üreg, mely a látószervet és a látóideget, valamint a segédkészülékeket tartalmazza. Az üreg tengelye hátul a canalis nervi opticivel kezdődik, majd elöl az aditus orbitaen keresztül jut ki a szemüregből. Felső fala. Erősen boltozott, melyet a pars orbitalis ossis frontalis és az ala minor ossis sphenoidalis alkotnak. Ez utóbbin nyílik a canalis opticus Hátsó-oldalsó határában találjuk a fissura orbitalis superiort. Medialis fala. Hátulról előre először a corpus ossis ethmoidalis, majd nagyobbrészt a lamina orbitalis ossis sphenoidalis, előrébb az os lacrimalis, legelöl pedig a processus frontalis maxillae alkotja. A lamina orbitalis ossis sphenoidalis és a

pars orbitalis ossis frontalis közötti varratban, tehát a mediális-felső szögletben két nyílás található, a foramen ethmoidale anterior és posterior. Elöl a könncsonton található crista lacrimalis posterior és a maxillán található crista lacrimalis anterior egy sekély árkot fog közre, melyet fossa sacci lacrimalisnak nevezünk. Innen indul a canalis nasolacrimalis lefelé Alsó fal. Legnagyobb részt a corpus maxillae (facies orbitalis) alkotja, melyhez leghátul, az ékcsont testével alkotott mediális-alsó szögletben hozzájárul a processus orbitalis ossis palatini is. Az alsó oldalsó szögletben húzódik a fissura orbitalis inferior, mely hátul összetalálkozik a fissura orbitalis superiorral. Az alsó hasadék a fossa pterygopalatinába vezet. Az alsó felszínen nagyjából sagittalis irányban húzódik a sulcus infraorbitalis, mely elöl canalis infraorbitalisszá zárul, végül mint foramen infraorbitale nyílik a maxilla arci felszínén.

Laterális fal. Hátul az ala major ossis sphenoidalis, elöl pedig az os zygomaticum (facies orbitalis) alkotja. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Az orbita összeköttetései A nyílás neve 1. canalis opticus Hova vezet fossa cranii anterior 2. fissura orbitalis superior fossa cranii media 3. fissura orbitalis inferior fossa pterygopalatina fossa infratemporalis 4. foramen ethmoidale anterior fossa cranii anterior 5. foramen ethmoidale posterior cellulae ethmoidales 6. canalis nasolacrimalis 7. foramen infraorbitale meatus nasi inferior fossa canina 8. incisura frontalis homlok 9. foramen supraorbitale homlok 10. canalis zygomaticus 11. aditus orbitae arc laterális része fossa temporalis arc Mi fut benne n. opticus (II) a. ophtalmica n. oculomotorius (III) n. trochlearis (IV) n. abducens (VI) v. ophtalmica superior n. infraorbitalis a. infraorbitalis n.

zygomaticus n. ethmoidalis anterior a. ethmoidalis anterior n. ethmoidalis posterior a. ethmoidalis posterior ductus nasolacrimalis n. infraorbitalis a. infraorbitalis n. frontalis a. frontalis n. supraorbitalis a. supraorbitalis n. zygomaticus n. zygomaticus ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 47. Külső koponyaalap és összeköttetései.  Basis cranii externa  A külső koponyaalap nehezebben áttekinthető, mint a belső. Elölről hátrafelé a következő csontok válnak láthatóvá: maxilla, os palatinum, os zygomaticus, vomer, os sphenoidale, os temporalis, os occipitalis.  A külső koponyaalap fontosabb képletei és összeköttetései: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. Megnevezés Foramen incisivum Sutura palatina mediana Processus palatinus maxillae Foramen palatinum majus Fossa scaphoidea

Processus pterygoideus Foramen lacerum Canalis pterygoideus Tuberculum pharyngeum Foramen ovale Foramen spinosum Canalis caroticus Processus styloideus Fossa jugularis Canaliculus mastoideus Foramen stylomastoideum Fossula petrosa Canalis nervi hypoglossi Condylus occipitalis Canalis condylaris Foramen magnum Protuberantia occipitalis externa Arcus zygomaticus Tuberculum articulare Fossa mandibularis Meatus acisticus externus Sulcus tubae auditivae Processus mastoideus Hova vezet meatus nasalis inferior Mit tartalmaz ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 48. Canalis facialis.  Canalis facialis          A halántékcsont (os temporale) bonyolult idomú és felépítésű, több külön fejlődő rész összecsontosodásából

létrejött csont. Ennek megfelelően három, egymástól markánsan eltérő részből áll. Ezek a pars squamosa, ami a koponya oldalfalát képezi, a pars petrosa, ami piramis formájával ék alakban a nyakszirtcsont és az ékcsont közé ékelődve a koponyaalap alkotásában vezs részt, és a pars tympanica, ami a dobüreget zárja magába. A canalis facialis ez utóbbiban található. A canalis facialis a nervus facialist (VII.) tartalmazó csontcsatorna, mely a meatus acusticus internus fenekéről indul, majd kezdetben a pyramis hossztengelyére merőlegesen halad. Rövid lefutás után eléri az elülső felszínt, amely alatt laterál fel hajlik. Ezt a kanyarulatot geniculum canalis facialisnak nevezzük. Ebben a kanyarban van a csatornának egy kis nyílása, a hiatus canalis nervi petrosi majoris, ahol a nervus facialis leadja egyik ágát, a nervus petrosus majort. Ettől kezdve a canalis facialis a pyramis tengelyével párhuzamosan hátrafelé és oldalfelé halad. Ez

a szakasza a dobüreg mediális falán kiemelkedést okoz A dobüreg hátsó-mediális falszögletében lefelé fordul, és függőleges irányban futva a foramen stylomastoideummal nyílik a külső koponyaalapon, nem sokkal a processus styloideus mögött, valamivel nagyobb távolságra a processus mastoideus előtt. Utolsó szakaszából nyílik a vékony canalicus chordae tympani, mely a dobüreg hátsó falán nyílik. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 49. Fossa pterygopalatina és összeköttetései.  Fossa pterygopalatina  Az arckoponya mélyén elhelyezkedő tölcsérszerű üreg. Az arckoponyát oldalról tekintve a fossa infratemporalison, majd a fissura pterygomaxillarison keresztül látunk be a résbe. Még jobban látható, ha az arcus zygomaticust eltávolítjuk  Hátulról az ala major ossis sphenoidalis elülső felszíne (facies maxillaris), és a processus

pterygoideus lamina lateralisának töve határolja.  Elölről a maxilla teste (illetve a tuber maxillae) választja el a sinus maxillaristól.  Mediálisan a lamina perpendicularis ossis palatini határolja.  A fossa pterygopalatinának az adja az orvosi jelentőségét, hogy itt ágazik el a n. maxillaris (V/2.), valamint az arteria maxillaris végső szakasza Ezenkívül ebben az üregben találjuk a ganglion pterygopalatinumot, az egyik feji parasympathicus gangliont.  A fossa pterygopalatina összeköttetései Nyílás neve 1. Foramen rotundum 2. Foramen sphenopalatinum 3. Canalis pterygoideus 4. Fissura orbitalis inferior Hova vezet Fossa cranii media Meatus nasi superior 5. Canalis palatinus major Szájüreg 6. Fissura pterygomaxillaris Külső koponyaalap Orbita Fossa infratemporalis Mit tartalmaz n. maxillaris (V/2) a. sphenopalatina nn. nasales posteriores n. petrosus major n. infrorbitalis n. zygomaticus (V/2. ágai) n. palatinus major n. palatini

minores a. palatina descendens a. sphenopalatina (a. maxillaris végága) nn. alveolares superiores posteriores ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. ars orbitalis ossis frontalis ala minor ossis sphenoidalis os zygomaticum ala major ossis sphenoidalis corpus maxillae, facies orbitalis processus orbitalis ossis palatini lamina orbitalis ossis ethmoidalis os lacrimale os sphenoidale fissura orbitalis superior fissura orbitalis inferior canalis opticus sulcus et canalis infraorbitalis foramen infraorbitale foramen zygomatico-orbitale foramen ethmoidale anterious foramen ethmoidale posterius fossa sacci lacrimalis crista lacrimalis anterior crista lacrimalis posterior sinus frontalis, recessus orbitalis sinus maxillaris fissura pterygomaxillaris tuber maxillae processus pterygoideus,

lamina lateralis lamina perpendicularis ossis palatini foramen rotundum canalis pterygoideus canalis palatini major et minor foramen sphenopalatinum ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 50. Mandibula, temporomandibularis ízület.  Mandibula              Az állkapocs elülső, parabolaszerűen lapjára hajlított része a corpus mandibulae, melynek két végén hátrafelé, és kb. 125o-ban felfelé irányuló megtöréssel húzódik a két ramus mandibulae. A test elülső felszínén egy függőleges varrat látható, mely alul a protuberantia mentalisban ér véget. A varrat az eredetileg két oldalról fejlődő mandibula összecsontosodási vonala. A corpus mandibulae alsó, vaskosabb részét basis mandibulaenak nevezzük, míg felső, karcsúbb része a pars alveolaris. Ez utóbbi felső széle, a limbus alveolaris hordozza a fogmedreket

(alveoli dentales), melyeket a septum interalveolariák választanak el egymástól A protuberantia mentale két oldalán, a két kisörlő jugum alveolarisa alatti területek egyegy lyuk találhat (foramen mentale), melyen keresztül a canalis mentalis nevű ér-ideg csatorna nyílik. Az állcsúcs belső oldalán található a spina mentalis, amely a nyelvcsont feletti izmok eredésére szolgál. Ettől két oldalt a fovea sublingualis nevű benyomatot a nyelvalatti nyálmirigy okozza. A belső szögletről a test belső oldalára ferdén felfelé futó vonal a linea mylohyoidea, a m. mylohyoideus tapadási vonala A test és a szárak közötti megtöretés az angulus mandibulae, melynek mind külső, mind belső oldalán egy-egy érdességet találunk: a külső a tuberositas masseterica, míg a belső a tuberositas pterygoidea. A szárak felfelé két-két ízületi nyúlványban végződnek, melyek közül a hátulsó a processus condylaris, az elülső pedig a processus

coronoidea. A kettőt mély bevágás, az incisura mandibulae választja el. A proc. condylaris a ramus felszínére merőleges állású hengernek (ill tojásnak) megfelelő ízfelszínnel borított caput manibulaeban végződik. A szárak belső felszínének középmagasságában elég tág nyílással, a foramen mandibulaeval nyílik a már említett canalis mandibularis a hasonló nevű ér- és ideg befogadására. A nyílás alsó-elülső pereméről benyúló kis csontnyelv, a lingula mandibularis védi. A foramen alsó pereméből lefelé és előre sekély barázda, a sulcus mylohyoideus húzódik a hasonnevű ideg befogadására. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Articulatio temporomandibularis  A koponya egyetlen valódi ízülete, mely páros, korlátolt szabad ízület. Tekintettel arra, hogy két ízület vápája illetve feje ugyanazokhoz a csontokhoz tartozik, a

kétoldali ízület egymástól függetlenül nem képes mozogni.  Az ízvápát a fossa mandibularis ossis frontalis alkotja. Ízfelszínét nem hyalinporc, hanem rostos porc borítja, mely előrefelé ráterjed a tuberculum articularéra. Az ízfej a kétoldali caput mandibulare. Tekintettel arra, hogy ezek a jelzetten tojásidomú ízületi felszínek nagyobbak, mint az ízvápa, ezért az ízületet rostporcos discus articularis egészíti ki. A két caput mandibulaet összekötő tengely mediál felé meghosszabbítva a foramen magnum előtt metszi egymást.                A capsula articularis meglehetősen bő, magába foglalja a tuberculum articulare nagy részét. A tok körbe össze van nőve a discus articularis szélével Hátul a tok a fissura petrotympanica előtt ered, és a mandibula nyakából egy darabot bezár az ízületbe. Szalagkészüléke egyszerű, laza. A tokot leginkább külső részén erősítik

szalagszerű rostok. Mozgásai nem olvashatók le egyértelműen az ízfelszínekről vagy azok tengelyeiről, ugyanakkor egyénenként messzemenőkig változatos. Erősen leegyszerűsítve a következő mozgásformák kivitelezhetők az ízületben: a száj nyitó-záró mozgása, a mandibula szimmetrikus előre-hátra mozgatása, illetve az örlőmozgások. A nyitó-záró mozgás tengelye nem a caput mandibulae vonalába esik, hanem nagyjából a két foramen mandibulaet összekötő harántvonalban. Ennek megfelelően a száj nyitásakor a fej ívben előre, zárásakor pedig ívben hátra mozdul el. Mivel az ízület discus articularisa kissé sekélyebbé is teszi a fossa mandibularist, ezért a fej előremozdulásakor az fel is kúszhat a tuberculum articularéra. Így a száj túlzott feltárásakor az ízület előrefelé könnyen ficamodik. A szimmetrikus előre-hátra mozgás (anteductio-retroductio) esetén a fej szintén előrehátra csúszik a tuberculum articularison,

mely esetekben, hasonlóan az előzőhöz a fej magával viszi a discust. A mozgás szabadságfokára jellemző, hogy normálisan záródó fogsorívek esetén az alsó állkapocs kb. 1 cm-re tolható előre, ugyanakkor hátra szinte semennyire sem Az örlőmozgás lényege, hogy a mandibula két feje egymással ellentétesen mozog. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a mandibula ekkor egy függőleges tengely körül ívben jobbra-balra forog. A függőleges tengely úgy helyezkedik el, hogy a két fejet összekötő vízszintes vonalat metszi. Ezen a vonalon a tengely bárhol elhelyezkedhet; két kitüntetett helyzete, amikor a két szélső fejet éppen metszi. Egészséges fogazatú ember örlőmozgásakor éppen ebben a két helyzetben alternál a tengely. Természetesen a mozgásformák kombinációja miatt a valóságban ez a tengely nem csak a végpontokban tűnik fel. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA

51. Articulatio atlantooccipitalis és atlantoaxialis.  Articulatio atlantooccipitalis      Az első nyakcsigolyának, az atlasnak a nyakszirtcsonttal alkotott ízülete. Az ízfej a condyli occipitales, az ízvápa pedig az foveae articulares superiores az atlason. Mivel ugyanazon csont két-két felszíne illeszkedik egymással, a két különálló ízület mechanikailag egységes: a két felszín együtt egy hosszabb haránttengellyel rendelkező tojásízületnek felel meg. Ennek megfelelően az ízület tehát olyan tojás ízület, aminek az egyik tengelye vízszintes helyzetű haránt, a másik pedig vízszintes helyzetű sagittalis irányú. A hosszabb haránttengely mentén a fej bólintása („igen”) illetve hátraszegése történik, míg a rövidebb sagittalis tengely körül a fej ingatása egyik válltól a másikhoz („ejnyeejnye”) történik.  Articulatio atlantoaxialis  Voltaképpen három különálló

ízület: 1. a dens axis és az atlas fovea dentise között 2. az atlas fovea articularis inferiorja és az axis testén lévő háztetőszerű ízületi felszín között jobb oldalon 3. az atlas fovea articularis inferiorja és az axis testén lévő háztetőszerű ízületi felszín között bal oldalon  A három ízület együttesen egy függőleges tengellyel rendelkező kúpízületet alkot, a fej ide-oda forgatására („nem”).  Közös szalagkészülék   1. Ligamentum alare A dens csúcsáról kétoldalt ferdén felfelé és oldalfelé futva a condyli occipitales belső oldalára. Megfeszülése a fej oldalirányú mozgásainak szab határt (fordításnak és hajlításnak egyaránt).   2. Ligamentum transversum atlantis Hátrafelé (belül) domború ívben köti össze az atlas massa lateralisait, és csapágyszerűen magába foglalja a dens axist, ami itt érintkezik az atlas fovea dentisével.   3. Membrana atlanooccipitalis Egy-egy

erős kötőszöveti lemez az atlas arcus anteriorja illetve arcus posteriorja és foramen magnum elülső és hátulsó kerete között. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA       Megfeszülésük a fej előrebólintásának illetve hátraszegzésének szabnak határt. A gerniccsatornát szeparálják a környezetüktől, az a. vertebralis és az első nyaki ideg fúrja át. Orvosgyakorlati jelentősege kifejezett a hátsó lemeznek, mivel cisternapuntio esetén ezt át kell szúrni. Ugyanezek a hártyák az atlas és az axis közötti résben is folytatódnak; a hátsó lemez mint ligamentum flavum folytatódik a többi csigolya között is. 4. Membrana tectoria Az ízületek szalagkészülékét fedi a gerinccsatorna felé, ennek elülső falát alkotva. Ered a foramen occipitale magnum elülső keretén belül, majd lejjebb mint ligamentum longitudinale posterius

folytatódik. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 52. Mimikai izmok.  M. epicranius – galea aponeurotica    A koponyatetőre szorosan rásimuló, de attól laza kötőszövetes réssel jól mozgathatóan elválasztott aponeurosszerű lemez a galea aponeurotica. Ez a linea temporelisok között, illetve a margo supraorbitalistól a protuberantia occipitalis externáig húzódik. A fejtető bőrével merőleges kötőszöveti kötegek kötik össze, így a koponyatető lágy szövetei az egységes szerkezetű és rugalmas kérget skalpot alkotják.  A galea aponeurotica és a koponyatető közötti laza kötőszöveti résben két páros izom húzódik.   1. M epicranius - venter frontalis A szemöldök bőrében (!) eredő lapos izomlemez, mely a homlok és hajas fejbőr határában tapad a galea aponeuroticában. Felhúzza a szemöldököt, harántul ráncolja a

homlok bőrét, és előrehúzza a fejbőrt.     2. M epicranius – venter occipitalis A protuberantia occipitalis externa két oldalán oldafelé húzódó legfelső vonalról ered, mely szintén a galea aponeurticában végződik. Hátrafelé húzza a fejbőrt.  Szem körüli izmok     1. M orbicularis oculi Kör alakú lapos izomlemez, mely két részre osztható. A külső pars orbitalis a szemgödör egész bemenetét körülveszi. Erős hunyorításnál húzódik össze. A belső pars palpebralis két mandulahéj alakú lemez, melyek pislogásnál húzódnak össze, mikor is a mediális helyzetű saccus lacrimalis falát meghúzva arra szívóhatást fejt ki. Ez az izomrész a ligamentum palpebrale medialén ered Oldalt sphincterszerűen a felső és az alsó izomfél rostjai átmennek egymásba.     2. M depressor supercilli és m corrugator supercilii Tulajdonképpen a m. orbiculari oculi részei ezek is A depressor supercilli a

szemöldök medialis részét húzza le, illetve azokat összehúzza. A corrugator supercilii függőlegesen ráncolja a homlokot. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Száj körüli izmok    1. M orbicularis oris Az ajak méretének megfelelő szélességű ovális rostlemez, melynek alsó-felső rostjai csak kisebb mértékben fordulnak át egymásba sphincterszerűen, mint a m. orbicularis oculi esetében. Az izom rostjai négy helyről erednek, a két szájzugnak megfelelően alul és felül a négy metszőfog gyökerei által alkotott jugulumokon. Egy középső csipkéje az orrsövény alsó szélével is összefügg, és azt kissé lefelé húzza. Az ajkakat előrehúzza és csücsöríti.    2. M levator labii superioris Három fejjel ered az orbita alsó peremén, majd belesugárzik a m. orbicularis orisba A felső ajkat emeli.    3. M levator

anguli oris A levator labii superioris alatt helyezkedik el. Ered a fossa caninában, és belesugárzik az orbicularis orisba. A megfelelő oldali szájzugot felfelé és oldalfelé húzza.     4. M zygomaticus major A pofagumóról száll le a szájzughoz. Sovány egyéneken pántszerűen kiemeli az arcbőrt. (A m. zygomaticus minor a levator labii superioris három fejének a leglateralisabb tagja)    5. M depressor anguli oris Háromszög alakú izom a mandibula basisáról a szájzugba húzódva, mely így alulról sugárzik bele az ajakba. Lefelé biggyeszti a szájzugot.    6. M depressor labii inferioris Az előbbitől részben fedetten, mediálisabbról szál részutosan felfelé. Funkciója ugyanaz.   7. M risorius Nevetőizom. Oldalról besugárzó, tisztán bőrizom A szájzug mellett kialakuló „grüberli”ket okozza    8. M buccinator A trombitásizom a pofa vastagságának nagy részét képezi. Hátul ered a tuber

maxillaeról és a processus pterygoideus alsó részéről, illetve a mandibula szárának belső oldaláról. Előrefelé haladva felül a maxilla, alul a mandibula processus alveolarisaihoz rögzül egy darabon, majd innen az alsó rostok kereszteződnek a felsőkkel, végül az alsók a szájzugban és az alsó ajakban érnek véget, míg a felsők a szájzugban és a felső ajakban. Az izmot saját fasciája, a fascia buccopharyngea borítja.    ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA  Orrnyílás körüli izmok        1. M nasalis A felső szemfog juguma körül ered a maxillán, és V alakban szétválva egyik része az orrhátra sugárzik rá, másik az orrszárnyba, sőt a septum tövéhez is. Emberben alárendelt szerepe van, de nehézlégzés kapcsán szemmel látható válik a működése, mint légzési segédizom („orrszárnyi légzés”). A

mimikai izomzathoz tartozik még az emberben igencsak elcsökevényesedett fülkagylói izomzat. A kicsiny m. mentalis az alsó ajkat fordítja ki, illetve az áll bőrét ráncolja A platysma szintén részt vesz a mimikai működésben, de több irodalom is a felületes nyakizmok közé sorolja, mint annak kiterjedt bőrizma. Az összes mimikai izmot a n. faciális (VII) idegzi be, aminek klinikai jelentősége a neurológiai fizikális vizsgálatokban van. ANATÓMIA I – MAKROANATÓMIA 53. Rágóizmok.  Rágóizmok                       A szó szoros értelmében ehhez a csoporthoz három pár izom tartozik (m. temporalis, masseter és pterygoideus medialis) amennyiben ezek az izmok a fogsorok egymáshoz közelítve zárják a szájat. Egy negyedik izompár, a m. pterygoideus lateralis, ezek antagonistája, és a

szájat nyitja Azért rágóizom mégis, mert az örlőmozgásban elengedhetetlen. Valamennyi rágóizomzatot a n. trigeminus 3 ága, a n mandibularis (V/3) idegzi be A rágóizmokkal kapcsolatosan két fascia is megemlítendő: a fascia temporalis erős aponeurosis, melyről a m. temporalis rostjainak egy része is ered A felső linea temporalisról ered, lefelé két lemezre válva körülfogja az arcus zygomaticust, és annak szélein tapad. A két lemez közt, valamint a mély lemez és a m. temporalis között kötő- és zsírszövet helyezkedik el. Így az os temporaleval közösen a m temporalis számára egy lefelé nyitott osteofibrotikus rekeszt képez. A fascia masseterica a massetert, sőt hátsó szélén visszahajolva még a m. pterygoideus internust is szoros tokba zárja, előrefelé összetalálkozik a fültőmirigy külső tokját képező fascia parotideával úgy, hogy a mirigy előtti területen jóval vastagabb rétegben borítja az izmot. 1. M temporalis Lapos,

legyezőszerűen összetérő izomlemez. Ered a koponya fossa temporalisáról a linea temporalis mentén, majd tapad az arcus zygomaticus alatt áthaladó rostjaival a mandibula processus coronoideusán. Zárja a fogsort, hátrahúzza a mandibulát. 2. M masseter Vaskos téglalap alakú izom. Felületes rétege ferde lefutású hátrafelé, míg mély rétege függőleges. Ered az arcus zygomaticus elülső részén és az os zygomaticuson, majd tapad az angulus mandibulae külső felszínén. A fogsorokat zárja. 3. M pterygoideus medialis A téglalap alakú izom a fossa pterygoideában ered, és az angulus mandibulae belső felszínén tapad. A fogsorokat zárja. 4. M pterygoideus lateralis Legyezőszerű izmocska, mely két különvált résszel ered az ékcsont facies infratemporalisáról és a processus pterygoideus külső lemezéről. Összefutó rostjaival tapad a mandibula nyakán elöl, a fej alatti fovea pterygoideában. A mandibulát előre húzza a tuberculum

articularéra, valamint a fogsorokat nyitja