Politika, Politológia | Felsőoktatás » Politológia tételek, 2005

1. A politika fogalma és értelmezésének története Eredete a görög polisz. A magyar közgondolkodásban ennek a szónak több értelmezése is jelen van 1) A politika szó első és legáltalánosabb jelentése a társadalom összfolyamatairól és általános szerkezetétől viszonylag elkülönülten létező alrendszerre vonatkozik, amelyet egyébként a politika rendszerének nevezünk. 2) A szó másik jelentése a társadalmi szerkezet érdektagoltságra épülő, azt szervező úgynevezett politikai erők hatalmi harcának stratégiájára vonatkozik. 3) Harmadik jelentése a közügyek igazgatásának, menedzselésének sajátos művelettípusait, eljárásmódjait tartalmazza. történelmi áttekintés • Kr. e V IV század Platón és Arisztotelész értelmezte először a “politikát” Platón állam című művében a “tökéletes állam” ideális leírását adta. Arisztotelész Politiká-jában a politikát a társadalmi cselekvés átfogó fogalmaként

értelmezte. • XVI. században N Machiavelli: “A fejedelem” című munkájában a politika önálló szféra, amely saját, csak rá jellemző törvényszerűségekkel bír. • XVII. század Angliájában T Hobbes az engedelmesség grammatikájaként fogta fel a politikát • A XX. század fordulójában Max Weber kétféle politikai fogalommal számolt: politikának nevezett minden önállóan végzett vezető tevékenységet, a másik az állam, a hatalom és az uralom összefüggésében definiálta a politika tudományos fogalmát. • A hazai politológia egyetlen kézikönyve, Bihari Mihály és Pokol Béla Politológia c. tankönyve, a politika szerintük az érdekek által vezérelt akaratok harca. Következtetés: a politika bonyolult összetett komplex fogalom, amelyben a leglényegesebb összetevők (érdek, akarat, hatalom) mellett a társadalom változásaival összhangban új elemek is bekerülhetnek (pl. az elmúlt évtizedekben a közpolitika). 2. A politikai

rendszer elemei és működése, intézményei általános jellemzői: szociológiai képződmény, valóságos alrendszer belső funkciókkal, törvényszerűségekkel. A modern társadalom szülöttje. A modernizáció mértéke a különböző funkciók elkülönülésének foka Funkciói: • A társadalom felé: a társadalom újratermelési (reprodukciós) folyamatainak szervezése és irányítása politikai döntések révén. A társadalom egyes alrendszereiben keletkező érdek konfliktusok becsatlakoztatása, törvényesítése, de nem minden érdeket csak a politikailag lényeges (releváns) érdekeket. • A társadalom különböző alrendszerei felé: pl. gazdaságban hitel, deviza szabályozás, bér és szociális kérdések szabályozása stb. Oktatás: szervezeti, intézményi, anyagi feltételek törvény általi szabályozása stb • A politikai rendszeren belül önfenntartó funkció: A politikai információt el kell juttatni minden állampolgárhoz. Az

állampolgárt fel kell készíteni a választásokra: a választási rendszer ismertetése, a demokratikus értékek közvetítése. A politikai szimbólumok, tradíciók őrzése • Legitimációs és integrációs funkció: A politikai rendszernek rendelkezni kell olyan eszközökkel, értékekkel és normákkal, amelyeket a társadalom elfogad. A politikai rendszer elemei A politikai hatalom központi kategóriája, szervező eleme. a) politikai szervezetek (állami társadalmi) Állami szervezetek, pártok és pártrendszerek, érdekképviseleti szervezetek, politikai sajtó, egy cél elérésére létrehozott szervezetek, nemzetközi politikai szervezetek, egyéb politikai szervezetek. b) politikai normák Szociológia: a politikában kívánatos, célravezető cselekvési minta – magatartási szabályok összessége. Politológia: politikai tartalmú, és politikai funkciókat betöltő magatartási szabályok. c) politikai magatartás Szociológia: a politikai rendszer eleme

emberi magatartásokon keresztül válik valóságos gyakorlattá. Politológia: a politikai magatartások hordozzák és jelenítik meg a politikai rendszer egészét. d) politikai érdektörekvések, politikai döntések A politikai érdektörekvések (transzformációs elem) és a politikai döntések hierarchizált rendszereiben két szorosan egymáshoz kapcsolódó eleme a politikai rendszernek. érdekek döntés választás végrehajtás ellenőrzéssel e) politikai közösségek Az azonos értéket valló, sajátos politikai kultúrával rendelkező egyének csoportja. Formái: szervezett (pártok, neokorporációk stb.), lazább kötöttségű csoportok (mozgalmak stb), ha különféle mozgalmak egymással is kialakítanak kapcsolatot hálózatról beszélünk. f) politikai kultúra Sajátossága: áthatja a politikai rendszer egészét és kihat az egész társadalomra. Történelmileg három politikai kultúra típust írtak le. A parókiális típus (keleti társadalmak,

Oszmán birodalom stb) Alattvaló típus (abszolút monarchiák) Résztvevő típus (demokratikus politikai struktúra, polgári demokráciák) g) politikai ideológiák Liberalizmus szabadság: egyéni, elvileg korlátlan egyenlőség: teljes jogi-politikai alapja és korlátja a gazdasági kulturális önállóság (autonómia) testvériség (szolidaritás): autonóm egyének egyesülései Nacionalizmus szabadság: egyéni, de az egyenlőség és a testvériség közössége korlátozza egyenlőség: teljes jogi-politikai, gazdasági, kulturális, biztosítója a nemzetállam testvériség (szolidaritás): a nemzeti közösség abszolút értéke Szocializmus szabadság: kollektív, osztályjellegű egyenlőség: a jogi-politikai és a gazdasági-kulturális értelmezések eltérésének kritikája egyesítésük igénye testvériség (szolidaritás): a nemzetállamnál szűkebb osztály, illetve tágabb nemzetközi szolidaritás Konzervatizmus szabadság: kollektív rendi

szabadság egyenlőség: csak a rendek határain belül lehet érvényes testvériség (szolidaritás): a nemzetállamnál szűkebb rendi vagy egyéb közösség. Először a bal és jobboldali kifejezést a francia forradalom nemzetgyűlésében használták az egymással szembekerült képviselők: mérsékeltek – radikálisok 3. Hatalommal kapcsolatos felfogások Max Weber szerint az uralomnak különböző motívumai lehetnek: tradicionális uralom: a hatalmat gyakorlók legitimitása a tradícióból következik. karizmatikus uralom: elhivatottsággal rendelkező ember és az általa kinyilatkoztatott vagy képviselt rend iránti rendkívüli odaadás. legális vagy racionális uralom: alapja az uralom gyakorlásával megbízott emberek utasítási jogának legalitásába vetett hit. Uralmi cselekvése jogilag szabályozott módon történik Legfontosabb eleme a racionalitás A racionális igazgatás a tudásra és a szakszerűségre épülő igazgatás. Két szempont alapján

tipizálta a korabeli pártokat. Szervezet: notabilitás pártja, tömegek pártja Funkció: patrónusok pártja, ideológiai pártok. Max Weber kora, a XX. század fordulója, a választójog kisterjesztésének a tömegdemokrácia kialakulásának az ideje Négy típusát írta le a társadalmi cselekvésnek: tradicionális, indulati, értékracionális, célracionális. Következtetések: a politikai rendszer centruma a hatalom, a politikai törekvések célja a hatalom megszerzése, megtartása a társadalommal való elfogadtatása (legitimálása), a hatalom birtoklása az akaratérvényesítés megvalósítása, a parlament ellenőrzési funkciót is betölt korlátozza a végrehajtó hatalmat, a társadalomban jelenlevő értékek meghatározó tényezői a társadalom politikai kultúrájának. A hatalom elitista felfogása A megosztott hatalom=ellenőrzött hatalom. A XX században a politikaelmélet egyik fő irányzatává vált az elitelmélet Hatalomfelfogásuk

alaptétele: a politikai szféra hatalomért való harc olyan színtere, amelyben a társadalom egy része vesz részt: az elit. Pareto és Mosca nevéhez fűződik akaratuktól függetlenül hozzájárultak az olasz fasizmus ideológiai előkészítéséhez. 1940-es években Schumpeter: a politikai reklám ugyanolyan romboló hatású lehet, mint a gazdasági célú reklám. A népakaratot lényegében a politikusok mesterségesen hozzák létre a demokrácia lényegében a politikusok uralma. Schumpeter demokrácia elméletében az elit összetételét tekintve más mint a korábbi elitelméleteknél. A pluralista hatalomfelfogás A pluralizmus jelentése sokféleség, többféleség, elismerése annak, hogy a sokféleség egysége életképesebb, tartósabb mint az egyformaság. A politikai pluralizmus mint kifejezés a XX század demokratikus elméleteinek egyik irányzata illetve a demokrácia gyakorlata. Alexis De Tocquieville és Robert Dahl nevéhez fűződik A politikai

pluralista rendszer általános jellemzői: az előnyök nem halmozódnak fel egyetlen csoport, elit kezében, a döntési folyamatok tehát jelentős mértékben decentralizáltak. A politikai rendszer rendszerelméleti megközelítése T. Parson 1950-es években a társadalmat olyan rendszerként fogalmazta meg mint totalitást, amelynek minden alrendszerében más-más hangsúllyal, de érvényesülnek a következő funkciók: fenn kell tartania magát (struktúra megőrzése) – család és a háztartás, alkalmazkodni kell a változó körülményekhez (alkalmazkodás) – a gazdaság, a feladatait az adott alrendszernek integrálnia kell (integrációs) – kultúra, célokat kell kitűznie, amiket meg kell oldania (célok elérése) – politikai alrendszer. 4. A gazdaság és a politika közti kapcsolat kialakulása Az ipari forradalmak a XVIII. század közepétől megteremtik az ipari társadalmakat Az első ipari forradalom a gépek forradalma, a második a szervezet

forradalma: technikai eredmények alkalmazása a termelési folyamatokban, üzemi stratégiában, monopóliumok jöttek létre, a harmadik ipari forradalom az információ, informatika, a számítógép forradalma, a szellemi munka dominanciája érvényesül. A modern társadalmak szerkezete A magántulajdon és a piac történelmileg a hellén polisz államokban jelent meg, kísérője az ókori Római Birodalomnak, a középkori itáliai városoknak, a germán jellegű társadalmaknak, de a polgári társadalmakban válik önállóvá. A társadalom a gazdasági fejlődés hatására kettéválik polgári társadalomra és politikai államra. A politika, mint önálló rendszer a társadalom fölé emelkedve látja el a különböző társadalmi alrendszerek irányítását úgy, hogy egyidejűleg kivonul a magánszférából. A gazdasági rendszer és a politikai rendszer kapcsolódási típusai Szabadversenyes kapitalizmus: a klasszikus ipari forradalom a XVIII. sz közepétől a

XIX sz közepéig tart A gazdaság sikeresen hárítja el az állam beleszólását a termelésbe. A kapcsolat egyirányú a gazdaságból a politika felé (Anglia, USA) Az állam éjjeliőr szerepet lát el. Monopolkapitalizmus: a XIX. sz második felétől a gazdasági rendszer és a politikai rendszer közötti kapcsolat szorosabbá válik – kétirányú kapcsolat a gazdaság és a politika önállósága, megmaradása mellett. Két formája alakult ki: a gazdaság dominanciájával és a politika dominanciájával. Állami monopolkapitalizmus: A gazdaság és politika közötti viszony harmonizálható mindaddig, amíg a gazdasági konfliktus (gazdasági válság) politikai konfliktussá nem válik, a gazdasági válság a társadalom egészét érinti. 1929-33-as gazdasági világválság, tudatos állami beavatkozás vált szükségessé. A politikai rendszer beleszólása növekszik a gazdaságban, a gazdasági, szociális és politikai problémák megoldásáért. (válság

elhárítási mechanizmus) Az 1970-es évektől úgynevezett posztkeynesi gazdaságpolitika jellemzi a tőkés országok gazdaságát, ezáltal az állami beavatkozás mennyisége csak kis mértékben csökken. 5. A kormányzói rendszerek, parlamentarizmus, az elnöki rendszer A parlamentarizmus kialakulása Angliában A parlamentarizmus a hatalom megosztás elvének európai formája, amely történelmileg először Angliában jött létre. • A végrehajtó hatalom a kormányé, amely politikailag felelős a parlament előtt. • A politika felelősség érvényesítésének formája a bizalmi szavazás. Ha a parlament bizalmatlanságot szavaz a kormánynak, annak le kell mondania • A parlamentáris rendszerben a törvényhozás hatásköre úgyszólván korlátlan. • A kormány politikájának a kidolgozásában és érvényesítésében a miniszterelnöknek van meghatározó szerepe • A kormány politikai értelemben testületi szerv, tagjai politikailag szolidárisak

egymás iránt. A szolidaritás azt jelenti, hogy a kormány tagjai elfogadják, illetve magukra nézve kötelezőnek ismerik el az adott döntést. A parlamentarizmus kialakulása és sajátosságai Magyarországon 1848-as áprilisi törvények, ez a törvény teremtette meg az angol gyakorlat és az 1830-as belga alkotmány alapján – kontinentális Európában elsők között a parlamentarizmus felelős kormányát. Önállósági törekvésnek volt köszönhető Az áprilisi törvények viszont nem valósították meg az ország önrendelkezését a külügyek területén. Az uralkodó rendelete csak akkor volt érvényes, ha azt a felelős miniszterek egyike aláírta, ellenjegyezte. 1867 a kiegyezés mindkét országban a parlamentnek felelős kormányt hozott létre. A dualista Magyarország megteremtette a polgári demokratikus rendszer alapjait, a konzervatív vonások jövőbeni megmaradására legalább akkora esélyt adott, mint a liberalizmusnak az újjászületésére.

Az elnöki kormányzati rendszer Az Egyesült államokban jött létre. A törvényhozó hatalom kétkamarás kongresszus: a szenátusban az államok két két szenátorral, a képviselőházban pedig lakosságuk számarányának megfelelően képviseltetik magukat. Az Egysült államok politikai rendszerének alapelveit az 1787-ben elfogadott alkotmány határozza meg. Beszélhetünk egymástól független törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalomról. Az amerikai kormányzati rendszer lényege: a hatalmaknak – kormányzati szerveknek – egyrészt szervezeti, másrészt személyi lekülönülése, és a politikai hatalom intézményei (bírói ellenőrzése). Összefoglalás: A két kormányzati rendszer, az elnöki és a parlamentáris rendszer között a különbség nem a képviselet, vagy az elnök tényleges súlya, hanem az a jogi forma, amelyben ezek a viszonyok szabályozva vannak. 6. A XX századi diktatúrák közös vonásai A totalitarizmus fogalma: az

abszolút uralom, a teljes és ellenőrizhetetlen parancsuralom ígérete a politikai és közigazgatási élet minden területén. A rendszer nem egyszerűen a politikai hatalom monopóliumát, a politika diktatúráját jelenti, hanem olyan rendszer amely a politika és a társadalom pluralitásának a felszámolására törekszik. A totalitárius rendszerek jellemzői: a) A totalitárius rendszer egy teljesen új előzmény nélküli hatalom felfogást képvisel: a hatalom kizárólag a párt, a szervezet erejében rejlik. b) Az állam intézményeivel e hatalom felfogásában a pártot kiszolgáló szerepet tölt be. Titkos rendőrség, rendőri és katonai erőszakszervezetek. A totalitárius hatalomban a bürokratikus gépezet növekedése gigantikus méreteket ölt c) A hatalom a diktátor tekintély monopóliuma. d) Az uralkodó elit tagjait a diktátor állandó bizonytalanságban tartja, nincs biztos helyük a hierarchiában e) A totális hatalom megszünteti az emberi

szabadságjogokat f) Terror foglalja el a törvény helyét g) A politikai ellenőrzésnek eszközei a kampányok, amelyek lojalitás nyilvános kinyilvánítására késztetik az állampolgárt. h) A cél mindkét ideológiában egy totális átalakulás Sztálin az emberiséget több mint kétezer év óta foglalkoztató kommonisztikus, a vagyoni egyenlőséget hirdető utópisztikus eszme alapján akarta megvalósítani az új rendet az új embert. A nácizmus felfogásában a társadalom biológiai, faji (nemzeti) egység. Az új rend megteremtése voltaképpen nem más mint jogaiba helyezése a magasabb rendű fajnak. Feladata olyan fajfelső réteg kialakítása, amely egész Európát ellátja vezető osztállyal. Autoritárius rendszerek Korunk politikai rendszereinek tipológiájában a demokráciák és a totalitarizmusok között helyezkednek el az autoritárius rendszerek. Az autoritárius szó eredeti értelmében önkényeskedőt jelent A hatalmat egy vezető, vagy

olykor egy kis csoport gyakorolja, formálisan alig meghatározható, de valójában elég jól kiszámítható korlátokon belül. Az autoritárius rendszerekben a hatalom birtokosa lehet egyetlen párt, a katonaság, vagy egy karizmatikus vezető. Típusai: a) Katonai rendszerek: általában olyan környezetben kerül erre sor, ahol a politikai rendszer legitimitása gyenge, nem képes a gazdasági, társadalmi kihívásokra választ adni. b) Politikai-katonai rendszerek: civilek és katonák alkotnak koalíciós kormányt, de a politikai küzdelmekben a katonáké a döntőbíró szerep, ők diktálják a politikai irányt (Brazília, Peru) c) Polgári rendszerek: az uralkodó elit politikai orientációja alapján különböző jellegű rendszerek alakulnak ki: populista (Argentina), konzervatív (a Salazár időszakban Portugáliában), technokrata modernizációs, nacionalista (Tito Jugoszláviája). Összefoglalás: Totalitárius rendszerek: a) A politikai és a társadalmi

pluralitás kizárt b) A totalitárius mozgalomból szerveződő különböző totalitárius egypárti rendszer c) Az állam a párt alárendeltségében működik d) Totalitárius ideológia: jövőkép programideológia teljes megőrzése e) Az ideológia legitimáló szerepet tölt be f) Az érdekszervezetek megjelenését tiltja, totális, abszolút kontroll – a történelemben eddig ismeretlen formában – a társadalom felett Autoritárius rendszerek a) A politikai pluralitás kizárt, de a társadalmi pluralitás garanciákkal elfogadott b) A hatalmi struktúra szerkezete többségében autoritáriusi egypárti rendszer c) Az állam önálló, a párttól szervezetileg elkülönült d) Ideológia nem meghatározó jellegű, esetleges: a politikai status qvo megőrzését szolgálja e) Legitimáció eszközei különbözőek: politikai erőszak, formális szavazás stb. f) Az érdekszervezetek szerveződését engedélyezi – ellenőrzéssel, a civil társadalom szűk

mozgástérben jelen lehet. A magyarországi szocializmus hatalmi rendszere Az 1947-48-tól a magyar politikai rendszer a szovjet érdekszféra részeként a sztálini szovjet modellt másolta. 1953 után a szovjet rendszer belső lazulását Magyarország kihasználta, de 1955 után a visszahúzó erők erősebbnek bizonyultak. 1956 októbere kitörési kísérlet volt a politikai rendszerváltó forradalmával. 1957 után a visszahúzó és a reformerők között kialakult erőviszonyok között mozgott a politikai inga. 1968-ra kibontakozott a reform egy kvázi modernizáció. Ellentmondásossá tette a rendszer működését, hogy a gazdasági és a kulturális mozgástér kibővült, de a politikai rendszer végig a pártközpontú állampárti struktúrában működött. 7. A jelenkori demokratikus politikai rendszerek jellemzői A parlamenti funkció Képviseleti funkció: a demokratikus választási rendszer és a versengő többpártrendszer együttesen biztosítja.

Hatalmi funkció: a parlament hatalmi szervezet, döntéseiben meghatározza társadalom egészének és főbb alrendszereinek fejlődési irányait, politikai tartalmát. Törvényalkotó funkció: a parlament döntéshozatali eljárásának végeredménye általában valamilyen jogszabály kibocsátása (alkotmánytörvény, törvény). Pártok és pártrendszerek A modern politikai pártok a XIX. és XX században alakultak ki Származásuk szerint lehetnek: belső eredetű pártok, külső eredetű pártok. A pártok történelmi fejlődése: protopártok, szervezett pártok, tömegpártok, totalitáriánus pártok, gyűjtőpártok. Pártrendszerek Domináns párti rendszer, kétpárti rendszer, mérsékelt pluralizmus, polarizált pluralizmus. Egypárti rendszerek lehetnek: Totalitárius, pragmatikus autoritárius, ideologikus autoritárius. Választójog és választási rendszerek A XX. század végi alkotmányos államok sajátja az általános választójogon és a ciklikusan

ismétlődő választásokon alapuló képviseleti szervek létrehozása. A választójog kettős természete: azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyekkel képviseleti szervek létrehozásának módját határozzák meg, a választójog politikai alapjog, amely a hatalomban való részvétel jogát jelenti. Választási rendszer Nem más mint az állampolgári szavazatok mandátummá való átalakításának mechanizmusa. Választási rendszerek alaptípusai a) Az egyszerű többségi rendszer, ha a mandátumot a legtöbb szavazatot szerzett jelöltnek juttatja. b) Abszolút többségi rendszer: ha a mandátum elnyeréséhez a szavazatok több mint a felének megszerzése szükséges c) Arányos választási rendszer: ha a mandátumokat az elnyert szavazatok arányában osztják el. A választási rendszerek néhány politikai következménye Az egyéni egymandátumos rendszer a nagyobb pártoknak kedvez. A kétfordulós egyéni kerületi rendszer a nem kolaíció képes

valamint a kis pártok számára kedvezőtlen. Az arányos választási rendszer sokkal több kis párt bejutását teszi lehetővé