Történelem | Tanulmányok, esszék » A romhányi csata

A romhányi csata 1710. január 22 A Rákóczi-szabadságharc utolsó hadjáratának, végső nagycsatája. Az ütközetre azért került sor, mert az Érsekújvár közelében állomásozó Esterházy Antal 3000 fős serege veszélyben volt a Szécsényben és Vadkerten állomásozó császári hadak miatt. Rákóczi a vadkerti állásokat akarta megbénítani és siker esetén Rozsnyó és Szécsény felé indulni. 1710. január 21-én a magyar katonákat magyar, a svédeket francia s a lengyeleket latin nyelven buzdította, készítette a csatára. Kellett is a bíztatás, mert ekkor már az ínség és pestis miatt a kurucok meglehetősen elkeseredettek voltak. Már ekkor csatarendbe állította seregét s másnap ugyanilyen felállításban ment tovább Romhány felé. Rákóczi serege 12000 emberből állt, melynek nagy része lovas volt. Ebből 3000 lengyel, litván, tatár és 500 svéd vértes és dragonyos. Ellenfele Sickingen József gróf császári altábornagy volt. A

császári tiszt csak 1000 vértes katonával és 500 labanc huszárral rendelkezett. A csata délután három órakor kezdődött. Igazából nem volt egyik félnek sem kész haditerve az ütközetre vonatkozólag, mert Rákóczi 10km-rel arrébb Vadkertnél számított összecsapásra, Sickingen pedig azt hitte, hogy csak Károlyi seregeivel áll szemben. Rákóczi seregében a lengyelek a balszélen, tőlük jobbra a svédek, tőlük megint jobbra a hajdúk (Bagossy ezredes vezetésével) és leghátul, tartalékként Károlyi huszárjai sorakoztak (Sennyey és Draguly vezetésével). Az ellenfél alapvetően egy bal- és egy jobbszárnyra osztható, illetve egy közéspső, centrum részre és a hátsó tartalékokra. Lévén, hogy Rákócziék nyolcszor annyian voltak, teljes arcvonallal sorakoztak fel a császáriak előtt. A lengyel zsoldosok hatalmas lendülettel támadták meg a jobbszárnyat. A svédek a centrum részt támadták A császári balszárny támadása sikertelen

volt, de a velük szemben lévő hajdúk sem voltak túl sikeresek, mert Bagossy túl messziről lövetett, ezért igazi harc csak később, testközelben alakult ki. A következő lépésben a legyelek teljesen bekerítették a jobbszárnyat. A bekerített császáriak megadták magukat. (500 fő) A svédek továbbra is hősiesen küzdöttek Meg is lett az eredménye, ugyanis a hajdúkkal bekényszeríttették a labanc balszárnyat a Lókus patak mocsarába. Maga Sickingen is nyakig merült a posványban Ekkor Rákóczi kezében volt a győzelem. Azonban nem tudta kiaknázni a sikert, serege morális állapota miatt. A kurucok látván a győzelem első sugarait, egyszerűen kiálltak, az irányíthatatlanság miatt addig is káoszos, csatarendből és fosztogatni kezdtek. Kifosztották az éppen érkező császári trént, társzekereket. Minden osztag a saját szakállára küzdött illetve fosztogatott. Rákóczi nem vetette be a tartalékait Teljes lett a káosz A képzett

ellenfél felismerte a kurucok állapotát és kikászálódva a mocsárból ellentámadásba lendült. SaintCroix tábornok vezetésével, az egymástól eltávolodó svédek és hajdúk között keletkezett résen, két svadronnal (század) kitörtek a császáriak. A kurucok háta mögé kerültek, és megtámadták őket. (ekkor a hajdúk menekülni kezdtek a patak gázlói felé) Itt 400 kuruc és 800 labanc vesztette életét. Ekkor 12 császári katona a huszárság mögé lopódzott és olyan lármát rögtönzött, mintha egy nagy csapat jönne. A huszárok teljesen megrémülve menekültek a patak gázlóin át a túlpartra. Az egész incidens körülbelül fél ötig tartott. Az ütközet végkimeneteléről megoszlik a történészeink véleménye. Egyesek, mint vesztes csatát értékelik, mások döntetlennek minősítik. A taktikai győzelmet egyértelműen Sickingen aratta, bravúros helyzetfelismerésvel A csata után Rákóczit annyira lehangolta a kurucok

zabolázatlansága, hogy a svédek tanácsa ellenére sem ment a labancok után megsemmisíteni őket, hanem visszafordult azon az úton, ahol délelőtt jött. (igaz, hogy Károlyi érintetlen huszárjait utánuk küldte, de ők túl lassúak voltak és a császáriak a hadszíntérről zsákmányolt hadieszközökkel visszavonultak) A kurucok Érsekújvárat újra hónapokig ellenállóképessé tették, de a tervezett hadjáratot vezérük nem folytatta. Véleményem szerint a kurucok csak a lengyel és svéd zsoldosoknak köszönhették a sikert. A labancok mind fegyverzetben, mind fegyelemben felülmúlták a nemesekből, hajdúkból, végváriakból, zsoldosokból és főként jobbágyokból toborzott kurucokat. A XVII századi hadi reformok (nehézlovasság, csatában irányítható osztagok, szervezettebb támadások, tüzérség növekedése, egyenruha) jellemzői voltak az osztrák seregnek. A mi haderőnk főként hadilag képzetlen jobbágyokból és nemesekből állt.

Még maga Rákóczi is csak könyvekből ismerte a hadviselést. Mivel nem volt jobb lehetősége, a háborúhoz nem értő nemeseket tette tisztekké Az egyetlen képzett erőt a volt végvári vitézek és a zsoldosok jelentették. A végváriak azonban már öregek voltak és csak a könnyűlovas, rajtaütő taktikákat ismerték. A külföldi zsoldosok, pedig egyre kevesebben lettek a segélyek csökkenésével. Ez az általános jellemzés tökéletesen illik erre a csatára. A külföldi zsoldosok átkarolják a császári jobbszárnyat és körbekerítik őket. Ez nagyszerű taktika. Ezalatt, mi túl messziről lövöldözünk a balszárnyra (a képzetlen Bagossy hibája), és az egész Károlyi-féle huszár sereg nem tesz gyakorlatilag semmit. A derék svéd zsoldosok azonban segítenek és beszorítjuk a császáriakkat a mocsárba. Ez kivételesen egy jó lépés a vezetésünktől. Aztán szétesik a rend, és fosztogatni kezd az egész kuruc sereg A zsoldosoknál ez még

érthető, hiszen ők a pénzért harcolnak, azonban a hazájukért küzdő magyarságnak nem lett volna szabad ezt tennie, de vegyük figyelembe a korszakot jellemző állapotokat. A szabadságharc vége felé rossz körülmények uralkodtak a magyar seregeken Egyre több lett az áruló, egyre többen haltak meg a vezetők közül, egyre rosszabb lett az ellátás (itt konkrétan ez okozza a bajt, illetve a fosztogatás már bevett dolog volt, hisz ebből indult az egész szabadságharc) és egyre kevésbé hittek az egyszerű parasztok a sikerben. A kurucok harci eszközei sem voltak összemérhetőek a labancokéval. Kopja, puska, szabja volt a jellemző a magyar seregekben. Puskája, páncélja általában csak a könnyűlovas nemeseknek volt és a lovászlegényeiknek. Egyenruhájuk, az elit ezredek kivételével, nem volt. Kuruc nemes Ilyen körülmények között, én nem ítélem el a kurucok fegyelmezetlenségét. Nem tehettek róla, hogy nem voltak megfelelő

fegyvereik, nem volt megfelelő kiképzésük és hogy, rossz volt a taktika. Teljesítményükön azonban ezek nem változtatnak Kitűnő példája ez a csata Rákóczi seregeinek gyengeségére. Kuruc-labanc összecsapás