Jogi ismeretek | Gazdasági jog » Gazdasági jog tételek, 2004

Gazdasági jog tételek 1. Fogalmak, szakkifejezések Fejlődés és elmaradottság Az egy főre jutó évi jövedelemmel mérik. Leggazdagabb ország Eu-ban Svájc, 29000 dollár ill USA 21000 dollár Legszegényebb ország Mozambik 100 dollár. 500-5000 dollár közöttiek a fejlődő, azaz „szegény” ország Egyéb mérőszámok: halálozási ráta, csecsemőhalandóság, egy orvosra jutó beteg, autók száma stb. Növekedés, fejlődés, progresszió Gazdasági növekedés: adott társadalom által produkált összes javak és szolgáltatások előállításában mutatkozó tartósan emelkedő tendencia, azaz nemzeti jövedelem, bruttó nemzeti termék ill. bruttó hazai termék emelkedése A növekedés lehet a termelési tényezők miatt, ill. az egységnyi ráfordítást hatékonyabban használják fel A gazd növekedés a jólét összehasonlítására akkor alkalmas, ha a tényezőket egy főre vetítik. Gazdasági fejlődés: olyan gazdasági növekedés, melyet lényegi

szerkezeti vagy szervezeti átalakulás kísér. Pl ipari termelés túlsúlyát a mezőgazdaság veszi át. A gazdasági növekedést hanyatlás követi így a gazdasági fejlődés is visszafordulhat. Gazdasági növekedés és fejlődés értékmentes kategóriák. Gazdasági progresszió a növekedés és fejlődés hogyanját fejezi ki. A gazdasági fejlődés meghatározói A termelési tényezők – föld, munkaerő, tőke- mellett a technológiai és társadalmi intézményi változások. Egyéb tényező még a népesség (életkori és nemi megoszlása, tudás, foglalkoztatás). További tényező az erőforrások a klíma, vízszerzési lehetőség, elhelyezkedés Utóbbi időben tényezőként említendők a technikai találmányok. Ezek együttese a „szociokultúrális kontextusnak” vagy „intézményi mátrixnak” Az intézmények funkciója a folyamatosság és stabilitás megteremtése. Termelés és termelékenység Termelés: az a folyamat, amely a népesség

által igényelt javak és szolgáltatások céljából egyesíti a termelési tényezőket. A termék fizikai mértékegységben vagy pénzben mérhető Termelékenység: a termelési folyamat hasznos hozama a termelési tényezők ráfordításához viszonyítva. A termelési tényezők termelékenysége sok dologtól. Függ: - tőke milyensége -összetétele -emberi erő -tényezők kombinációja. Fontos tényező a humán forrás, az ember tudása, képessége, szakértelme. Egy idő után a termelékenység nem növekszik, hanem belép a „csökkenő hozadék törvénye”. Gazdasági szerkezet és szerkezetváltás A gazdasági szerkezet a különböző gazdasági szektorok – primer, szekunder, tercier- közötti viszony. Primer szektor: közvetlenül a természetből nyeri a terméket pl. mezőgazdaság Szekunder szektor átalakítja ill. feldogozza a természeti javakat Pl ipar, építőipar Tercier szektor szolgáltatással foglalkozik fodrásztól a bankárig Kezdetben a

mezőgazdaság volt a meghatározó a foglalkoztatottak 90 %-a itt dolgozott a létfenntartás miatt, ez tartott a középkor végéig. Onnantól a XX sz közepéig az ipar került előtérbe, a mg-i foglalkoztatás 50 %-ra esett, ma legfejlettebb ipari országokban már csak 10 %. Ezzel együtt nőtt a szekunder szektor foglalkoztatási aránya és az innen származó jövedelem. Ez volt a legnagyobb szerkezeti változás Újabban a tercier szektor erősödik Okai: termelékenységet növelő technikai és ízlésbeli változások, valamint árak és bérek változása. A gazdasági növekedés logisztikus görbéje A görbe vízszintes S alakú, két fázisa van. Először gyorsul a második fázisban lassul a növekedés Társadalmai jelenségek ábrázolására is használják. Pl populáció növekedése Tapasztalat, hogy Európában minden népességnövekedési fázishoz gazdasági növekedés társult. A stagnálási fázissal pedig mindig háború vagy belviszály társul.

Megfigyelhető még, hogy a növekedési fázisokban a szellemi tevékenység is fellángolt. 2. Gazdasági fejlődés az ókorban - 2 millió éve eszközhasználó ember kézi szerszámok fából, csontból, kőből - Lassú evolúció: eszközeikkel kezük teljesítményét fokozták, később pattintással vágóélt alakítottak. Felfedeztek bizonyos kőzeteket, szerszámokat készítettek. - Utolsó jégkorszak vége felé-20-30 ezer évvel ezelőtt- már viszonylag magas technikai és társadalmi fejlődési fok. Kőből készült eszközük volt, húsevő vadászok voltak, a tüzet már ismerték. - Társadalmi szervezeti egység a kb. fél tucat családból álló csoport vagy törzs volt Vándorló életmódot éltek Kezdetleges cserekereskedelem volt a törzsek között. Családi szabályok alakultak ki Kulturális és, vallási fejlődésre bizonyíték a kb. 20 ezer éves dél-franciaországi barlangrajzok - Átlagos életkor kb. húsz év, magas csecsemőhalandóság

- Őskorszak végére 10-12 ezer évvel ezelőttre a Föld benépesült. Népsűrűség az élelmet nyújtó részeken erősebb volt Kb. 20 millió volt a népesség Gazdálkodási körülmények és a civilizáció hajnala Utolsó jégkorszak levonulásának hatásai 10-12 ezer évvel ezelőtt: Földrajzi és éghajlati változás. Eurázsiában és Észak-Amerikában éghajlat enyhülés, hatására sok élelemként vadászott emlős eltűnt. Észak-Afrika és Közép-Ázsia száraz vidék lett, ott lakók vándorlásra kényszerültek. Alpoktól északra erdőségek nőttek, a mediterrán medence keleti részén pedig legelők lettek. Technikai változások Kőeszközök kifinomultabbak lettel Közel és Közép-Keleten. Törés és csiszolás vált ismertté a pattintás helyett 8000 éve a földművelés bevezetése és állatok megszelídítése történt meg. Tigris és Eufrátesz völgyében, a termékeny félholdban (búza, árpa, birka, kecske, disznó) 6000 éve

Nyugat-Irántól Földközi tengerig és Anatóliai magasföldtől Égei tengerig terjedt. Innen terjedt át lassan Egyiptomba, Indiába, Kínába, Ny-Európába Ebben az időben alakultak ki az önálló települések. Vándorlás ritkult, termelés helyben valósult meg és termelékenyebb lett. Erősödött a személyes és társadalmi viszony Mindez nagyon lassú és fokozatos volt. A vadászat és gazdálkodás egymást kiegészítő tevékenység volt, majd a vadászat jelentősége csökkent a mezőgazdasági technikák fejlődésével. (először ásóbot, kapáskultúra, majd ökrök által vontatott eke) Kőedények, kenyérsütés kosárfonás, fazekasság a VI. évezredben. Lenvászonkészítés az V évezredben, gyapjú ruha a III évezredben Fémgyártás fejlődése is lassú folyamat. VI évezredben néhány réz és aranytárgy már volt, rendszeres rézgyártás csak a IV évezredben indult. Anatólia hegyeiben, Kaukázus déli részén, Észak-Iránban Bronz még

később jelent meg Új mesterségek, munkamegosztás fejlődése: kovakőbányászat, fémgyártás, fazekasság. Hatására cserekereskedelem alakult ki. Szervezett kereskedelemről a városállamok kialakulása után lehet beszélni Népesség növekedése a földművelés hatására, a könnyebb megélhetés miatt indult meg. Nílus völgyében 4000 körül, Indus völgyében 3000 körül. 2500 körül már a Duna mentén, a Földközi tenger és a mai Oroszország területén is jellemző lett. Legritkábban lakott terület Alsó-Mezopotámia és Perzsa öböl Alapvető társadalmi egység a parasztfalu volt 10-50 család 50-300 ember által lakva. Az átlagéltkor még mindig csak 25 év. Városnak nevezhető települések is léteztek- Jerikó legrégebben lakott település 8000 éve, kőből emelt házak és kőfal. Égei tenger és Közel-Kelet vidékén is több város nyoma található, ezek kereskedelmi központok lehettek. Első nagy civilizáció a sumer civilizáció: a

Perzsa öbölben jött létre, a földművelés volt az alapja. A sok áradás miatt bonyolult csatornázási és öntözési rendszert alakítottak ki. Nagyszámú munkaerő kellett, ezeket szakértők irányították a papok és katonák. Az uralkodó osztályadókat vetett ki, elvonták a megtermelt javakat, abból templomot, középületet építettek. A civilizáció a munkamegosztás és a gazdaságszervezés bonyolult rendszerét hozta magával. Mesterségek specializálódtak Új tudományok születtek, pl építészet, orvoslás Matematikát találták fel, mértékegységet alkottak, létrejött a természettudomány. A sumer civilizáció terjedt a kereskedelem révén Fő építőanyag az import kő és réz volt. A fémgyártás a civilizáció egyik ismertető jele A sumer civilizációnak köszönhető az írás feltalálása. Az adók elszámolására 3000 éve agyagtáblára nyomott képírás volt az első írás, 2800 éve ékírássá formálták. A mezopotámiai

civilizáció sajátosságává vált az írás A Perzsa öbölből a civilizáció fokozatosan terjedt Akkád felé, fő központja Babilon volt. Felgyorsult a fejlődés Egyiptomban, a Földközi –tenger és az Égei-tenger partvidékén, az Indus völgyében Az Egyiptomi civilizáció a III. évezred közepén jutott a csúcsra Államszervezés, művészet, vallás, gazdaság terén egyaránt a kereszténykor eljöveteléig. A birodalom gazdasági alapjai Parasztfalvak jellemzői: öregek tanácsa, szerszámok magántulajdona, de a földet és állatokat közösen birtokolták. Nem volt osztálytagozódás, általános volt a munkakötelezettség. Sumer városállam jellemzői: hiearchikus társadalmi struktúra. 90 % paraszt ill szakképzetlen munkának alávetett, rabszolgasorban élő, tulajdon nélküli. A föld a templomé, a papok rendelkeztek fölötte Hatalomra kerültek még a harcosok. Dinasztiák alakultak az uralkodásban. II. Sarrukin asszír király

centralizált irányítása alá vonta Sumer és Akkád összes városállamát, és kiterjesztette hatalmát Iránra, É-Mezopotámiára, Egyiptom kivételével az össze civilizációra. Hasonló hatalmak voltak még a perzsa Kürosz király, a makedón Nagy Sándor, Julius Cesar. Előbbre vitték-e a gazdaságot ezek a hatalmak? Technikailag nem nagyon. Csak a vasolvasztás a fegyvergyártáshoz ill. a hadihajók építése volt új, nagy dolog Több apróbb újítás jellemezte a mezőgazdaságot A kereskedelmi és hódító expedíciók pedig terjesztették a kultúrájukat. Bevezették az egységes törvénykezést, a munkamegosztást Kereskedelem és fejlődés a mediterrán világban 800-200-ig tartó években a mediterrán civilizáció a csúcsra jutott, annak ellenére, hogy jelentős technikai előrehaladás nem történt. Oka a magasan fejlett piaci és kereskedelmi hálózat, és extenzív munkamegosztás A szárazföldi szállítás a nagy értékű cikkekre

korlátozódott drágaság miatt. Kis mértékű kereskedelem már folyt az Indiai óceánon Mezopotámia és Egyiptom között. A föníciaiak a földközi-tengeri hajózást már 3000 körül kialakulták, és az egyiptomi kereskedelmet szinte monopolizálták. Önálló városállamokba szerveződtek, Szidón és Tyrosz említhető A kereskedés révén fejlesztették ki az ékírásnál könnyebben használható ábécé-t. Kolóniákat hoztak létre, pl Karthago is ilyen volt Másik nagy kereskedő nép a görög nép. Eredetileg földművesek voltak, de a hegyes vidék miatt tengeri kereskedelemre álltak rá. Az Égei tenger urai lettek A VIII. század közepén tömeges gyarmatosításba kezdtek A kolonizálás gazdasági céljai között volt a fölös hazai népesség kitelepítése, ott élelmiszer előállítás az anyaország részére ill. az anyaország piacként működése A görög városok specializálódhattak a kereskedelem és ipar terén A görög tengerészek

más népek szállítói is lettek. Központjaik, pl Athén sokféle funkciót látott el, pl kereskedelmi, pénzügyi. Ehhez hozzájárult a vert pénz bevezetése is A legkorábbi pénzérme a VII századból, KisÁzsiából származik Majd állami monopóliummá lett a pénzverés. Athénban az V században az ezüstpénz uralkodott el A görög városok kultúráját Nagy Sándor hódításai az egész Közel- és Közép Keleten elterjesztették. A görög nyelvet beszélték, a közigazgatás apparátusa görög volt. Legnagyobb város –Róma felvirágzása előtt- Alexandria, több mint félmilliós lakosú volt. Az ókori civilizáció gazdasági eredményei és korlátai A klasszikus civilizáció az I. és II században, a római uralom alatt élte fénykorát Eredetileg földművelő nép volt, főként kisbirtokosok, tiszteletben tartották a tulajdonjogot. Terjeszkedés közben a földművelés háttérbe szorult, a katonai, közigazgatási ügyek kerültek túlsúlyba.

A kereskedelemben az alsóbb népréteg vett részt A görögöktől átvett törvényi elemekkel lett teljes a jogrendjük, a tulajdonviszonyok érvényesítése, szerződések és peres ügyek rendezése terén. Egységes jogrendet alakítottak ki az egész birodalomban Rómának fénykorában több mint 1 millió lakosa volt Ellátásuk végett flották alakultak a búzaszállításra, és ingyen gabonát is osztottak. Hódításaik folyamatosak voltak, de ez nem zavarta a kereskedelmi útvonalakat. Róma gazdasági fejlődését a pax romana jellemezte. Legjelentősebb következménye a népességnövekedés volt A birodalom népessége kb. 100 millió volt A Keleti medence volt a legsűrűbben lakott Pl Egyiptom lakossága 2500-ben 5 millió az I. században 7,5 millió volt Vagy Galícia a római hódítás előtt 5 milliós volt, a birodalom fénykorában 10 millió lakosa volt. Népességgel együtt valamelyest nőtt az átlagos életszínvonal is. Az akkori római kézműves

reáljövedelme annak felelt meg, mint egy átlagos angol gyári munkás átlagjövedelme az 1850-es években. Az anyagi jólét mérhető az átlagos élettartammal is. A birodalom legjobb éveiben ez kb 25 év volt Gazdasági nehézségeket okozott a germán betörés, a munkaerőhiány egyes vidéken, az infláció, mivel az állami bevétel kisebb volt, mint a kiadás. Ezért a IV százdadban szabályozták az árakat és a béreket, átszervezték a közigazgatást, az adórendszert. A Római birodalom két alappillére a mezőgazdaság és a kereskedelem volt. A begyűjtött mezőgazdasági termékek szabad áramlását, így a közellátását akadályozta az állandó betörés, a kalózok ellepték a tengert, nagy lett a korrupció. A III. századba a természetbeni adózás is bevezetésre került, mely egy ideig eredményes volt az infláció ellen, de hosszú távon a gazdaság ellen volt. A gazdaság visszatért a primitív önellátásra, a népesség fogyatkozott, a

városok elnéptelenedtek. A Római birodalom bukása és gazdasági hanyatlás nincs szoros összefüggésben, elsődleges ok a technikai fejlődés hiánya volt a gazdasági összeomlásnak. Nem alakult ki a munkakímélő eszközök köre A termelőmunkát rabszolgák végezték, nem volt gépesítés, így nem volt tartós gazdasági növekedés. 3.) Gazdasági fejlődés a középkori Európában A középkori Európára a technikai kreativitás és a gazdasági dinamizmus volt a jellemző. Ekkor jöttek létre a ma is funkcionáló tipikus intézmények, ill. a falvak jellemző tagozódásai Az agrárbázis A középkorban a gazdaság legfontosabb szektora a mezőgazdaság volt. Itt dolgoznak a legtöbben, ennek ellenére a társadalom arculatát a városi intézmények határozták meg. A Római birodalom bukása után apró királyságok születtek, próbálták szabályozni az adórendszerrel a gazdaságot. Legtovább ennek hatása a Loire és Rajna folyó között

létrejött Frank Birodalomban maradt fenn. A VIII századtól állandó arab, perzsa támadásnak voltak kitéve, akik Közép-Franciaországig nyomultak, és bár rövid időre a frankok visszaverték őket és meghódították Szicíliát, Korzikát. A vikingek a Brit szigeteket vették ez időben hatalmuk alá. A IX században magyar törzsek érkeztek Közép-Európába és telepedtek le a Kárpát medencében. Ezen fenyegetések ellen vezették be a frankok a katonai és politikai viszonyoknak azt a szisztémáját amellyel megerősítették a gazdasági rendszert, ez volt a feudalizmus. Lovas csapatokat alakítottak, fenntartása érdekében hatékony adórendszert és pénzgazdálkodást, belső rendet és közigazgatást vezettek be. Tisztviselői kart alakult ki, amelyet az állam fizetett Az egyháztól elkobzott birtokokat a harcosoknak adták fizetségül., akiknek ezért rendfenntartás és igazságszolgáltatás is a feladtuk lett ezen a területen Ezek mellett a főurak

rendelkeztek a birtokok nagyobb részével, melyből kis részt nemeseknek ajándékoztak, ezek lettek a hűbéresek. Tehát a földbirtokláson alapult a rendszer Ez volt a feudális szisztéma lényege Szervezeti egységként a földbirtok funkcionált. Jelszó volt: Ne legyen föld úr nélkül, s ne legyen úr föld nélkül A földesúrnak a jogrend védelme és az igazságszolgáltatás volt a funkciója, és felügyelte a gazdálkodást. A parasztok apró falvakban laktak Ez később elterjedt Angliában , Spanyolországban, Portugáliában. A falu társadalma Három rend: - nemes földesúr - papság - parasztok. A városlakók nem kaptak helyet ebben a felosztásban. A nemesség az össznépesség 5 %-a- egy társadalmi piramist alkotott, csúcsán a irállyal, lejjebb a főnemességgel, legalul a kisnemesekkel. A több birokkal rendelkező kisnemesnek azonban vazullusai is voltak. A papi rend nem volt önfenntartó, társadalmilag nagyon tagolt volt. Világtól elvonult

pap(klérus) és település életében résztvevő pap. X századra a szerzetesek ereje csökkent, megerősödött a világi papság, a püspök, érsek posztja A paraszti népességen belül is volt tagozódás. Voltak szolgák (nagyurak háziszolgái) és szabadok (tulajdonnal rendelkező parasztok) de röghöz kötöttek voltak, nem költözhettek szabadon. Feudális földbirtok fejlődésével két tendencia érvénysült: szolga és szabadember jogai egyre közelebb kerültek egymáshoz, majd a szolgai korlátok egyre enyhültek és eltűnt a jobbágyok intézménye a francia forradalommal. A stabilitás jellemzői A földesúri birokon jellemző volt a termelésben, a művelésben a kooperáció, mivel az eszközök csak ekkor álltak rendelkezésre. Közösen lehetett a munkákat elvégezni Az állattartásra az igásállat tartása volt a jellemző, de ezek fenntartásához kellett a szarvasmarha is. A munkavégzésre a földesúr földjén végzett munka elsődlegessége

volt a jellemző, ez a robot. (ez lehetett akár heti 3-4 nap is). A X században beindult a munkakötelezettség háttérbe szorítása vagy pénzzel történő megváltása Egyéb pénzbeli ill. természetbeli szolgáltatást is kellett a földesúr részére teljesíteni (Pl karácsonyi bárány, stb) Volt időszak, amikor a parasztok jövedelmének 50 %-át tették ki ezek a kötelezettségek. Használati díj fejében kötelesek voltak ezenkívül az úr eszközeit használni pl. malom, szőlőprés Ezenkívül kötelező volt a dézsma, az egyházi tized Ilyen módon a földbirtok rendszer fokozatosan fejlődött, fenntartotta a társadalmi stabilitást, eltartotta népességet, kölcsönhatásban tartotta az erőforrásokat, technikai változásokat eredményezett. A változás mozgatóerői Legjelentősebb újítás a VIII. században a háromnyomásos vetésforgó, a kerekes nehézeke, és a ló igásállatként való használata. Legelőször É-Franciaországban honosodott

meg, majd elterjedt Észak-Nyugat-Európában A háromnyomásos vetésforgó előnye, hogy megnövelte a talaj termelékenységét, egyharmaddal több élelmiszernövényt lehetett termeszteni. Az egységnyi munkának és tőkének nagyobb volt a hozama A talajváltásos szisztémában 66 hektárt tudtak művelni, míg a háromnyomásos vetésforgónál 74 hektárt, ez 50 %-os termelékenységnövekedést eredményezett. A tavasz és őszi vetés egyenletesebben osztotta el az évi mezei munkát A nagyobb területen lehetőség volt új élelmiszerfajták meghonosítására. A ló igásállaként való használatához az kellett, hogy új hámot találjanak ki, de drágább fenntartsa miatt gazdasági számításokat végeztek. Elterjedése Észak-Franciaországban, Flamandiában, Német-országban volt jellemző Kisebb újítások is voltak a mezőgazdaságban: Egyre gyakrabban vasból készültek az eszközök (kapa, vasvilla, sarló) tökéletesítették a talajegyenlítés

eszközeit. Talajjavító állati trágyázást vezettek be, felfedezték a zöldtrágyázást (növény beszántása a talajba). Állatok takarmányozása korszerűbbé vált.(rozs, zab) bevezetése Élelmiszertermelés változatosabb lett, borsó, bab, lencse. Új alapanyagok, gyapjú, cukornád, olajrepce, komló Sokrétűbbé vált a termelés, ezáltal az elosztás, gazdasági fejlődés következett be. Európa terjeszkedik Európa népessége 1000 körül 18-20 millió lehetett, Nyugat-Európáé ebből 12-15 millió. A XIV század elejére Európa népessége 60-70 millióra, Ny-Európáé 45-50 millióra emelkedett. A földesúri rendszer miatt itt nagyobb volt a népsűrűség, illetve a növekedés elsősorban természetes szaporultból eredt, míg Európa többi területén a nyugatról kitelepülők miatt volt szaporulat. A Nyugat-Európai népességnövekedés elsődleges oka jó születési és halálozási rátában rejlik, mely 35-40 ezrelék. Oka a bőségesebb

táplálkozás, a kedvezőbb anyagi helyzet mellett. Továbbá kevesebb volt a háború, a mezőgazdasági technika erősen fejlődött. A népesség megoszlására jellemző, hogy nőtt a városi népesség. A mezőgazdasági népességen belül nőtt a települések népsűrűsége. Elkezdték művelni az azelőtt vad területeket- erdőirtás, mocsárlecsapolás, szűzföldek feltörése Mindezek mellett az európai civilizáció földrajzilag is terjeszkedni kezdett, hogy elhelyezze a megszaporodott népességet. Pl Ibériai-félsziget, Szicília visszahódítása a muzulmánoktól. X században kezdődött és a XIII századra 90 %-a már keresztény kézen volt. A hódítás kiterjedt a németek részéről a ma lengyel, szlovák, magyar, román litván területekre. Újszerű módszert vezettek be ezeknél a hódításoknál, a telepítők egy-egy ottani földbirokossal megegyeztek a betelepítésről és utána telepeseket toboroztak ezekről a vidékekről. Ennek az

expanziónak az eredménye a fejlettebb technika elterjedése volt A Közel-Keletre való behatolásnál más utat jártak a keresztesek, itt a vallási motivációk vezettek és nem a gazdaságiak. Viszont a keresztes hadjáratok a gazdaságot is fellendítették, növelték a kereskedelmet . A városi élet reneszánsza A városi lakosság már a Római Birodalom bukása előtt elkezdett fogyatkozni, Európa északi részén szinte teljesen elnéptelenedtek. Olaszországban ugyan fennmaradtak a városok, de sokat zsugorodtak. Örökös arab támadásnak voltak kitéve Az ellentámadások erősítették meg őket. Először a kikötővárosok kezdtek növekedni. A mezőgazdaság termelékenységének fokozódásával a fölöslegessé vált parasztok egy része a városokba költözött, új foglalkozást keresett az iparban, kereskedelemben. Ennek hatására földesúri rendszer kezdett szétesni. A földesurak földjeik művelését bérbe adták, a mezőgazdasági vállalkozók

között sok városi lakos is volt. A feudális rendszer nem tudna a városok önálló igazgatását megakadályozni A fejlődő kereskedelem, ipar a városlakó kisnemesség önálló városállamokat hoztak létre. Európa többi részén később kezdődött a városiasodás és kevésbé volt intenzív, nem tudtak olyan autonómiát kivívni mint az itáliai városok. Az itáliai városokban 100-200 fő élt, a többi európaiban az 50 ezret sem érte el a népesség Az itáliaiéhoz hasonló fejlődés egyedül a Németalföldön volt tapasztalható. Pénzek és kereskedelmi technikák A kereskedelem terén meghatározó volt az itáliai kereskedés közel-kelet felé, elsősorban luxuscikkekből, melyet még a keresztes háború sem zavart meg. Kiterjedt kereskedés folyt részükről Kína felé is A Földközi –tenger másik végén folyó kereskedés nem volt ilyen látványos. Itt a luxuscikkek helyett a gabona behozatal uralkodott. Az Északi tengeren folyó kereskedelem

jelentősége is egyre nőtt, német kereskedő városok alakultak ki a Hanza szövetségben, csaknem 200 város tömörült. Gabonát, faárut, szállítottak A tengeri kereskedelem mellett regionális termelési specializáció jellemző vonásává vált a középkori gazdaságnak a XII. században Ilyen pl bordeuxi borkereskedelem, a flamand gyapjúipar, a gabonatermelő Balti-tenger vidéke A szárazföldi szállítás drágasága miatt nyert teret a tengeri kereskedelem. Ez alól kivétel a XII XIV században az Alpok hágóin folyókereskedelem a vízi utak veszélyessége miatt. A földesurak a földjeiken vezető utakat karbantartották és úthasználati díjat szedtek. A XII. században ezeken az útvonalakon kialakultak a vásárok, ezek lettek a kereskedők találkahelyei, melyek félúton helyezkedtek el a kereskedelmi útvonalakon. Itt alakultak ki a kereskedelmi bíróságok, a különböző kereskedelmi technikák. A XIII. században ennek ellensúlyozására a vízi

kereskedelemben flottákat, konvojokat alakítottak, kiküszöbölve a vásárok funkcióit ezzel Ezáltal új korszak keletkezett a kereskedelemben, új eszközök, üzletszervezési módok, áruforgalmazó és pénzügyi cégek kialakulása vette kezdetét. Ez volt az un Kereskedelmi forradalom a XV században Az elején a kereskedők többnyire külföldiek, zsidók voltak. Egész tőkéjük a magukkal vitt árukészlet volt, de viszonylag gyorsan kialakult az együttműködés közöttük, a kommenda. A tőkével rendelkező megbízott egy utazót, a megbízott utazott és a hasznon osztoztak. A tőkésé ¾ a megbízotté ¼ volt A növekedés és szervezettség révén új forma alakult ki, a vera societa, az igazi vállalat, amelyben sok partner fogott össze. Ebben a szervezeti formában az olaszok uralták a tengert Gyakran foglalkoztak bankügyletekkel is. Kirendeltségeik voltak, saját szállítóeszközökkel rendelkeztek A kisebb kereskedők bérelték az

eszközöket. A középkori kereskedelemtől elválaszthatatlan volt a banki és hitelügylet. Kezdetben a XII században Velencében Genovában volt letéti bank, majd létrejött a számla és a közöttük való átutalás, ill. létrejött a folyószámla hitelezés Ilyen bankok csak a nagyobb kereskedelmi központokban léteztek. Gyakorlattá vált a hitelezés, a váltók használat Ennek egyik oka volt, hogy a pénzrendszerek zavarosak voltak, a pénzérmék áttekinthetetlenek voltak, összemérésükre nem volt egységes eljárás. Az ezüstérmék a XIII századtól kerültek forgalomba, de ezeknek sem volt azonos a súlyuk, értékük nem volt összehasonlítható a pénzváltó helyeken. Az első stabil érme fizetőeszközt 1252-ben Firenzében bocsátották ki, a híres aranyforintot. Értéke állandó volt, névértéke elég nagy volt, de ekkora a hitel már megvette a lábát a kereskedelemben, azt nem tudta már felváltani. Ipari technológia és a gépi meghajtás

kezdetei A középkori gazdaság nem elhanyagolható szektora a manufaktura, annak ellenére, hogy a foglalkoztatottak száma jóval alacsonyabb, mint a mezőgazdaságé. Jelentősége egyre nőtt A technikai fejlődés töretlen a középkortól a mai világig. Legelterjedtebb iparág a textilipar volt, ezt követte az építőipar. A textilipar Flandriában vált uralkodóvá, de jelentős volt még Észak-Itália, Kelet-Anglia, Dél-Franciaország. A gyapjú volt a legfontosabb alapanyag és a gyapjúszövet a legfontosabb termék. Ezen kívül a lenvászon uralkodott Selyempamut Itáliában alakult ki A szakmunkások céhekbe tömörültek, akik megvették a nyersanyagot és eladták a terméket. Angliában a takácsok saját otthonaikban .míg Itáliában műhelyekben végezték a munkát Új találmányok segítették a termelékenységet.: szövőszék, rokka és vízikerék meghajtású kallómalom A fémipar is fejlődött, a vas lett a legolcsóbb fém, egyre szélesebb

körben használták szerszámkészítésre. Olcsóbbá válását a lelőhelyek növekedése okozta, ill. a vízi energia használata fújtatók és nagykalapácsok működtetésénél A technikai fejlődés előidézője a fogyasztói kereslet megnövekedése is. A parasztok a termelés növelése érdekében jobb szerszámok beszerzésére törekedtek. Fejlődött a bőrfeldolgozás, fafeldolgozás is. Pár olyan találmány minta szemüveg, óra, iránytű, puskapor, papírkészítés is középkorban terjedt el. A vízi energiát is széles körben sajtolásra, őrlése használják. A XII században megjelenik a szélmalom Ezek kerékáttétellel már nagyon bonyolult volt. Emberi munkát takarítottak meg, nőtt a termelékenység Már ekkor előre vetítették a gépek megjelenését. A középkori gazdaság válsága 1348-ban elérte Európát a Ázsiából érkező bubópestis. 2 év alatt a kereskedelmi útvonalak lakosságának felét elvitte Európa össznépessége

1/3-al csökkent. Ezt a hatást tovább növelte a XIV XV Sz háborúi Anglia és Franciaország közötti 100 éves háború. A pestist megelőzően a népesség növekedésé miatti ellátási gondok is megjelentek, felütötte fejét az éhínség, a népesség ezért is kezdett már csökkenni. A városok túlzsúfolttá váltak, a közegészségügy nem tudta ellátni őket, így pestis is könnyebben szedte áldozatait. A rendelkezésekre álló erőforrásokhoz képest túlnépesedés következett be. A középkori gazdaság terjeszkedése miatti ár-bérviszonyok alakulása a földesurak jövedelemcsökkenéséhez vezetett, mely ellensúlyozására ismételt robotot kíséreltek meg bevezetni és majorgazdaságot létrehozni. Ezzel a paraszti népesség egyre rosszabb állapotba került. Fokozódtak a társadalmi feszültségek, mind a parasztokban, mind a városi munkásokban ellenérzést váltottak ki a megszorító intézkedések, forradalmak, polgárháborúk törtek ki.

Pl 1378 firenzei posztómunkások, 1381-es angliai parasztlázadás. A harcok eredményként a reálbérek magas szintre kerültek Nyugat-Európában a pestis és a gazdasági küzdelmek a XVI. századra megtisztították az utat egy újabb fejlődési periódus előtt. A céhek megerősödtek, kartel rendszer alakult ki, ellenőrzésük alá vonva termelést, kialakult a kettős könyvelés nőtt az ellenőrzés. Regionális változások is bekövetkezetek a termelésben és kereskedelemben Megerősödött a német Hansa. Kelet-Európában nehezebbé vált a helyzet, a parasztok a földesurak igája alá kerültek újból. 4.) A nem nyugati gazdaságok a nyugati terjeszkedés hajnalán A XVI. század előtt Nyugat-Európa egy volt a világgazdaság sok elszigetelt régiói között A többi régió fejlődése is fontos. Az iszlám világ Az iszlám, a nagy világvallás Arábiában született a Kr.u VII században, alapítója Mohamed prófétakereskedő volt Az ő uralma alatt

állt ekkor az egész Arab félsziget. Halála után követői gyarapodtak, és az iszlám hívei, a muzulmánok Közép-Ázsiától Spanyolországig hódítottak. Ezután pár évszázadnyi szünet, majd újabb hódítás kezdődött a muzulmánok részéről. Uralmuk Indiában, Ceylon szigetén, Indonéziában, Afrikában terjedt Már az igazhitűek között az arabok elég nagy helyet foglaltak el, az iszlám civilizáció általános nyelve az arab lett, a szent könyv, a Korán is ezen íródott. A meghódított területek magukba foglalták a civilizáció két nagy bölcsőjét: a Tigris és Eufrátesz valamint a Nílus völgyét. Öntözéses földművelést folytattak. Nagy városokat hódítottak meg, Alexandriát, Kairót, Konstantinápolyt, amelyet Isztambulra kereszteltek. Túlnyomórészt városi jellegű civilizációt hozott létre a sok-sok muzulmán. A sertéshús fogyasztását tiltották Egy részük megmaradt nomádnak. Földterületeik elhelyezkedése

ösztönözte a kereskedelmet, Mohamed maga is kereskedő volt. Szárazföldi és tengeri kereskedelemben is jártasak voltak. A folyókat is használták a kereskedelemre, sűrű csatornahálózattal egészítették ki azokat főleg Mezopotámiában. Az uzsorakamat tilos volt, de sokféle hitelféleséget fejlesztettek ki. pl hitellevél, váltó Európa és Ázsia közötti kereskedelem fő közvetítői voltak az arabok, mellyel terjesztették a különféle technológiát. A papír, iránytű az arabok által került Európába, valamint a rizs, cukornád, gyapot, sokféle zöldség, gyümölcs. Az iszlám egyik fontos előírása a dzsihád, a hitetlenek elleni szent háború. Aki nem tért, megölték A zsidókat és keresztényeket az egy istenhit miatt megkímélték, de nagy adókat vetettek ki rájuk. A Római Birodalom görög nyelvű területek iszlám meghódításakor sok mindent átvettek a görög kultúrából. Sok tudós került ki ekkor közülük. A matematika is az

arab számjegyen alapul A keresztény kereskedők is sokat tanultak a muzulmánoktól. Az Oszmán Birodalom Az iszlám vallást elfogadók mellett sok közép-ázsiai nomád is volt, főleg törökök. Ezek ebben az időben (XIV század) Perzsiát (ma Irán) hódították meg. A legsikeresebb török hódítók az oszmánok voltak Fokozatosan megszerezték maguknak egész Anatóliát (KisÁzsia) és 1354-ban Európában is megvették lábukat, Konstantinápolytól nyugatra. Elfoglalták Görögországot, Balkánt, megjelentek Észak-Afrikában, sőt 1683-ban már Bécs kapuin kopogtattak Egységes gazdasága nem volt ennek a hatalmas birodalomnak, a magas szállítási költségek miatt nem alakult ki gazdasági integráció. Túlnyomórészt a szultán alattvalói földműveléssel foglalkoztak Az adórendszer stabil és igazságos volt, mely biztosította a hosszú fennmaradást. A bevétel biztosította a hadsereg és államapparátus fenntartását. Az ellenőrzést a

tartományokba küldött török hivatalnokok látták el Kelet-Ázsia A Kr. e II században jött létre a Kínai civilizáció, mely az évezredek során haladt a maga útján Filozófiáját, a konfucianizmust már az V. században kidolgozták, melyet sem a buddhizmus, sem a taoizmus nem tudott elnyomni Erre építkezve alakult ki a kormányzás mandarinok által fenntartott rendje. A császárnak tejhatalma volt A kínai civilizáció a Sárga folyó völgyének középső szakaszán született. Először a löszös földön kölest, majd Közel –Keletről behozott búzát, árpát, később Délkelet-Ázsiából származó rizst termeltek. Széleskörű volt az öntözés Igásállatokat nagyon későn kezdtek alkalmazni. A földművelés alapján elkezdtek fejlődni a városok, és megjelentek a kézműves mesterségek. A selyemszövet, papír, könyvnyomtatás, porcelán, iránytű kínai találmány. A sok találmány ellenére mégsem következett be az ipari korba vezető

nagy áttörés. A papírpénz Kínában már akkor elterjedt, mikor Európában az első ezüstérme kezdet teret hódítani Ez viszont túlzott pénzkibocsátást és folytonos inflációt jelentett a kínai gazdaságban. A termelés egy vékony réteg számára jelentett jólétet, a parasztok tömegei szegények voltak, nem volt kereslet. Továbbá a konfuciánus filozófiában nem volt becsülete a kereskedőnek. A népesség gyarapodása viszont gyors volt, a kb. 50 milliós népesség a 600 évben megduplázódott, és terjeszkedett Közép- és Dél-Kína felé. Úthálózata és csatornahálózata követte a terjeszkedést, mely nagy technikai teljesítményt követelt. XIII. század eseményei megrázták Kínát A mongolok Dzsinkisz kán uralma alatt kezdték el a foglalást és egész Magyarországig területet foglaltak a Csendes óceántól. Átvették mindenhol a hatalmat, és a leigázott nép kultúráját Kínában középutat választottak, a császárok örökébe

léptek, de etnikailag elkülönültek. Ennek köszönhetően egy évszázad alatt uralmukat megdöntötték és helyreállították a kínai szokásokat. Helyreállították az elhanyagolt utakat, csatornákat, a népesség is újból növekedésnek indult. Újból 100 millió lelket számoltak 1400-ban Az állam székhelyét Pekingbe tette át. Fellendült a termelés, gyapot, pamut, szövet gyártás Elkezdtek a tengeren kereskedni, melyet a XV században a császár hirtelen betiltott. Japán és Korea is a kínai civilizációt követte. Dél-Ázsia A mai Pakisztánt, Bangladest és Srí Lankát magába foglaló Indiai szubkontinens alkotja ezt a területe. Nyelvi és etnikai összetétel nagyon vegyes. Terület és éghajlat szintén változatos A kr E III évezredtől jelent meg az első civilizáció A gyér őslakosság mellé rengetek bevándorló érkezett az évezredek során – görögök, szkíták, parthusok, mongolok. Gazdaságát a vallás alakította leginkább.

Eredeti vallás a hinduizmus volt Egyik vallási hullám volt a buddhizmus, akkor mikor Kínában a konfucianizmus uralkodott. A VIII századtól terjedt az iszlám A mongolok uralkodása idején Babar megteremtette a nagymogulok birodalmát. A hindu kasztrendszer befolyásolta a gazdaságot. A kasztok foglalkozási alapon különültek el A kasztszerű rend, a varna volt. Négy ilyen létezett: -bradmanok, azaz papok -harcosok és nemesek -parasztok, kézművesek, kereskedők -sudrák, azaz szolgák Idővel megnőtt akasztok száma, minden foglalkozási ág egy-egy kasztot jelentett. Szigorú alá-fölérendeltségi viszony volt. Házasodni csak kaszton belül lehetett A hindu vallás másik sajátossága a szent tehenek tisztelet, mely akadályozta gazdaság fejlődését. Népesség többsége falvakban élt és földműveléssel foglalkozott. A termelt növényt az éghajlati tényező határozta meg A monszunövezetben rizst, szárazabb vidéken búzát, árpát. India igazi

haszonnövénye a gyapot volt A lakosság ki része foglalkozott kézművességgel, a gazdagok számára készített luxuscikket. Középréteg, így kereslet nem volt Indiában. Kereskedelmet a külföldiek bonyolították Délkelet- Ázsiát Indokínának is nevezik, itt az indiai és kínai kultúra keveredik. Két jelentős dolgot adott ez a térség a világnak: a rizst és a fűszereket. A népesség nagy része a Mekong folyó völgyében élt és rizst termelt Délkelet-Ázsia és India között a muzulmánok, arabok voltak a közvetítők, ők terjesztették el az iszlámot is. Afrika Észak-Afrika történelme az ókortól napjainkig összefonódik Európa történelmével. A Szaharán túli Afrika viszont a XVI. század előtt nem volt része a világeseményeknek Történelmi feljegyzések nincsenek Az ókorban Egyiptommal volt kapcsolat, a föníciaiak állandó látogatói voltak Észak-Afrikának, gyarmatuk volt, pl. Karthago. Az iszlám terjedésekor a középkor

elején muzulmán uralom alá került, így került kapcsolatba az európai gazdasággal. Észak-Afrika gazdasága a mediterrán Európáéhoz volt hasonló, gabonatermelés, pásztorkodás. Kereskedelem élénk volt, ipar háziipar volt. Szállítás a középkor kezdetén a Szaharán túlra is irányult Délre aranyat, onnan rabszolgát, datolyát szállítottak. Népesség néger, de sokféle etnikum létezett. Törzsi életmód uralkodott Írás hiányában városállamok nem alakultak ki Gazdálkodás nagyon vegyes. Primitív gyűjtögetéstől szántóművelésig terjedt A cecelégy fertőzés miatt a mezőgazdaságnak nem volt igásállattal végzett művelése. Gumós növényeket és banánt termesztettek Cserekereskedelem uralkodott. Amerika Őslakók mongoloidok, Bering szoros helyén létezett szárazföldi hídon vándoroltak Ázsiából É-Amerikába. Ez több ezer éven keresztül valósult meg. Az amerikai indiánok az óvilágtól függetlenül fedezték fel a

mezőgazdaságot. Legfejlettebb Mexikóban, K-Amerikában és Dél-Amerikában volt. Fő termény a kukorica, paradicsom, tök, bab, burgonya Háziállat kutya volt A földművelés kapás kultúra volt. Kereskedelem már a Kre II évezredben létezett VIII és IV század között a Mexikói öböl partvidékén volt meghatározó a kereskedelem. Ekkor alakult ki maja civilizáció Alkotásai a piramisok, volt naptárjuk, sajátos írásuk. Fénykorát a IX századig élte Utánuk a mexikói fennsíkon több más nép is uralkodott, míg a XIV század közepén az aztékok uralkodtak el. A maja civilizáció idején az Andok folyó mentén annak vizét öntözésre használva alakult ki az újvilág másik civilizációja. Népes városok alakultak ki, amelyek egymással kereskedtek A XIII század elején az inkák kezdték meghódítani ezeket a területeket. Szigorú állami bürokráciát működtettek, bár az írást nem ismerték 5. Európa második logisztikai görbéje A

XV. század közepén egy évszázados hanyatlás után Európa népesség ismét növekedni kezdett, mely nem volt mindenütt egyforma, de folyamatos és általános volt. A XVII Elején megszakította pestis, a 30 éves háború A növekedés megszűnt. E két időpont közé esik Európa második logisztikus görbéje Ebben az időszakban tágult a földrajzi horizont, megtalálták a tengeri útvonalakat Európa és Ázsia között. Az Európaiak meghódították a nyugati féltekét és letelepedtek ott. Így új erőforrások keletkeztek Ebben az időszakban áthelyeződtek a fő gazdasági központok Európán belül. A XV században az észak-itáliai városok voltak a vezetők. A portugál felfedezések megfosztották őket a fűszerkereskedelem monopóliumától, háborúk dúltak, melyek rontották Itália helyzetét, és relatíve lassan hanyatlott, és a XVII. századra sereghajtó lett Spanyolország és Portugália lépett előre Spanyolok az amerikai gyarmat aranya,

Portugália a meghódított fűszerkereskedelem révén tört előre. A gazdasági előnyből azonban a nép nem részesedett, a nagy vagyonokat a vezető hatalom eltékozolta, és fellendülő gazdasági intézményeket megfojtották. A XVII század végére hatalmukat elveszítették Közép-Kelet- Észak-Európa csak mérsékelten részesedett a gazdasági felvirágzásból. A Német Hansa hanyatlásnak indult az angol városok kereskedelmi erősödésével. Svájc és Dél-Németország egy darabig még tartotta erejét, de a kereskedelmi útvonalak elkerülésével egyre kevésbé részesedtek a tengeri kereskedelem hasznából. Közép-Európa az örökösödési és vallásháborúk központja lett, így gazdaságilag teljesen leépült. Legnagyobb hasznot az Északi tengerrel határos régiók húzták, Németalföld, Anglia, Észak-Franciaország. Az óceáni kereskedelem révén jól megerősödtek. Anglia a nagy felfedezések idején kezdett kiemelkedni az elmaradott

nyersanyagtermelők közül. Mezőgazdasága is piacorientálttá vált A városi középosztály és parasztság érintetlen maradt a Rózsák háborújában, a középnemesség erősödött Flandria is lassan magához tért, a XVI. századra Antwerpen a legfontosabb kikötő lett Németalföld tartományai az akkor fejlődő Spanyol korona birtokai lettek, melyet a kereskedelemben jól kihasználtak. A hollandok viszont fellázadtak ellenük, így a kereskedelem északra tolódott, a XVII. századra Amszterdam lett a kereskedelem és pénzügyek központja. Sorsdöntő volt a hajóépítési technikában bekövetkező újítás, ill. a puskapor feltalálása Újításokat vezettek be a fémgyártásban. Mindezek ellenére áttörő felfedezések nem voltak, nem volt olyan, mint az első logisztikai görbe során a háromnyomásos művelés vagy kerekes nehézeke bevezetése. Népesség és életszínvonal XV. század közepén Európa összlakossága 45-50 millió volt, a nagy

pestisjárvány előtti csúcsérték 2/3-a A XVII század közepére 100 millióra becsülték a népességet, mely az 1600-as években még ettől is több volt. Növekedés okai: pestisjárvány után a járványok ritkulás. A korábbi népességcsökkenés következtében javult népesség/föld arány, jobbak lettek így a reálbérek, javult a jólét és az élveszületések. A népsűrűség viszont eltért Európa egyes vidékein. Itália és Hollandia népsűrűsége volt a legmagasabb, 40 fő/km2. Franciaországban csak 3 fő (18 millióan éltek itt) Németországban mindössze 17 fő, Spanyolországban 14 fő. A népsűrűség szoros összefüggésben van a mezőgazdaság termelékenységével. Ahol a mg Fejlett ott nagy a népsűrűség. Pl Németországon belül van, ahol 44 fő, vagy Dél-Anglia sokkal sűrűbben lakott, mint Wales Ezekre a területekre vándoroltak a nehezebb sorsú területekről, így ezek túlnépesedtek. Ennek levezetésére szolgált a

gyarmatosítás, pl. Spanyolországban, Viszont Európa nagy részén nem volt jellemző a kivándorlás A belső vándorlás volt a jellemző, melynek hatására a városok lakóinak száma növekedett. Pl London lakossága 1500 és 1600 között megháromszorozódott, Párizs negyedmilliós lett, Amszterdam tízezres városból a XVII. századra százezres lett A városi lakosság növekedése a gazdasági fejlődést nem élénkítette, mivel képzetlen emberek áramlottak oda, így a lumpenproletáriátus növekedett, akik alkalmi munkából éltek. A tartósan alacsony bérek fokozták a szegénységet A népesség gyorsabban nőtt, mint a mezőgazdasági termelés, az élelmiszerek ára magas volt, az ellátás romlott, járványok újból terjedtek, háborúk alakultak, mely hatására ismét csökkent a népesség a XVII. században Expedíciók és felfedezések A nagy fölfedezések óriási változásokat hoztak az európai gazdaság alakulásában. Középkor végén

hajótervezés, hajóépítés navigációs műszergyártásban komoly műszaki előrelépés történt. A hajók gyorsabbak, könnyebbek lettek, jobban lehetett tájékozódni. Az olaszok lettek navigáció nagymesterei Később ezt a flamandok és hollandok, portugálok átvették tőlük. Külön fejlesztő intézetet hoztak létre a portugálok, hogy az afrikai partokat felfedezzék. Mely II János idején meg is történt 1487-88 között Az arabokat kiűzték az Indiai óceánról és kereskedelmi posztokat létesítettek Afrikában, majd Kínáig és Japánig is eljutottak. Ezzel egyidőben Kolombusz a portugál király támogatásának hiánya miatt a Spanyolok támogatását kérte nyugati irányú hajózási út felderítésére 1492-ben. Sikeres volt, bár azt hitte Ázsiába Kelet-Indiába jutott Ezt követően a spanyolok és portugálok egymás között osztották fel a felfedezett területeket. Az angolok is több felfedezést tettek 1497-ben Új Skóciát, majd az

Újvilág északi partjaira is eljutottak. A Franciák is felfedezéseket tettek, francia területté lett a Kanadai térség. A spanyolok további felfedezést tettek, fölfedezték a Csendes-óceánt, és feltárták a két Amerika keleti partvidékét. Majd Magellán felfedezte az átjárót Ázsia felé, és három év alatt jutott vissza Spanyolországba, megkerülve elsőként a földet. Tengerentúli terjeszkedés és visszahatása Európára A felfedezéseik révén a XVI. században a spanyolok és portugálok voltak az európai civilizáció élmezőnyi, nekik voltak a legnagyobb birodalmaik. 15154-ben a portugálok voltak az Indiai óceán urai. Leállították az Egyiptom felé irányuló arab kereskedelmet, több várost alapítottak kelet-afrikaki és indiai partokon. Elfoglalták a Perzsa öböl bejáratánál lévő Ozmunt, erődöt építettek a Maláj-félszigetnél, és elfoglalták Ceylont. Kereskedelmi kapcsolatot létesítettek Japánnal is 1557-ben a Kínai

Makaón is megvetették lábukat. A spanyolok az India felé vezető átjáró keresése közben Mexikó belsejében és Dél-Amerika északi részein gazdag civilizációra bukkantak, melyet meghódítottak. A XVI század végén már az egész újvilág urai voltak Kezdettől fogva gyarmatosítottak, vitték magukkal az európai technikát, intézményrendszert, amelyet rákényszerítettek az indiánokra. Bevitték a lovat, kecskét, egyéb háziállatokat, a búzát. A hódítás révén a 25 milliós őslakosságból alig pár millió maradt. A munkaerő pótlására afrikai rabszolgákat hoztak a spanyolok. Gazdasági oldalról nézve ez a hódítás megsokszorozta a kereskedelmi árucikkek mennyiségét. A spanyol gyarmatokról behozott áruk 95 %-a arany és ezüst volt Később festékanyagok, indigó, kakaó is érkezett. A cukornád meghonosításával a cukorgyártás terméke került Európába Amerikából. Amerikából jött a burgonya, paradicsom, kukorica, tök,

pulyka. Az árrobbanás Az Amerikából beáramló arany és ezüst megnövelte az európai pénz fémellátását. Háromszorosára nőtt a pénzmennyiség. A spanyol kormány hiteleit is aranyrudakkal fizette, ezzel tovább rontotta a helyzetet, következménye az árak hatalmas növekedése volt. A munkabérek viszont elmaradtak az árak mögött, és komoly reálbércsökkenés következett be Európa szerte. Bár a népességnövekedés nem játszott szerepet ebben az árnövekedésben a bérek csökkenésére azonban kihatással volt, mivel az ipar és kereskedelem képtelen volt felszívni a fölös munkaerőt. Mezőgazdasági technika és termelékenység Láttuk, hogy a népesség növekedése a XVII. század végére megállt Ennek oka a már említett újabb járványokon és háborúkon kívül az, hogy a népesség túlnőtte önmagát, nem tudta élelemmel ellátni magát. A mezőgazdasági technika ugyanis nem tudott jelentős fejlődést produkálni, így stagnált a

termelés. Ennek hatása azért volt kiemelkedő, mivel Európa szerte a mezőgazdaság foglalkoztatta a népesség 2/3-át, Hollandiában 90 %-át. További gond volt, hogy a termésarányok csökkentek. Egyre több felhasznált élőmunka jutott egységnyi vetőmagra és területre, mely alacsonyabb átlagteljesítményt jelentett. A parlagföldek és legelők bevonása a művelésben rontotta termésátlagot ill az állattartás elől vett el területet. Egy-két terület jellemzője: Finnország, Norvégia, Skócia-önellátó mezőgazdaság, kezdetleges állattartás. Bő termőföldek miatt a birtokok nem voltak rögzítve, nemzetségfők birtokolták. Oroszország mai területerős jobbágyi függés volt a nagyhatalmú földesuraktól. A földesúri birtokok a parasztok helyzetét szinte rabszolga státuszként kezelték. A termésátlag alacsony volt A Földközi tenger vidéke sokféle volt, Itáliában a gabonafélék közül a rizs volt a meghatározó, jelentős volta

szőlő és olajbogyó. Délen textilnövényeket termeltek inkább A termelés viszont nem tudott lépést tartani a népességnövekedéssel itt sem. A Spanyol mezőgazdaság bár gazdag muzulmán hagyományra alapozódott, ezt hagyták kipusztulni. Óriási birtokokat alakítottak, melyet részművelésre adtak ki, viszont ezeknek nem volt tőkéjük a műveléshez. A gabonatermelés nem volt elég a népesség ellátására. A parasztok és juhtenyésztők között is ellentét volt, a legelők védettek voltak, nem volt elég szántóföld. Franciaországban a középkori földesúri rendszer örökségeként a bekerítetlen földek voltak az uralkodók. Általános lett a birtokjog átruházása, nőtt a szabad bérlők száma, mely parasztok maguk rendelkeztek termelésükről, felszerelésükről. A legfejlettebb mezőgazdasági vidék a Németalföld, Észak-Hollandia volt. Termelékenyebb, mint az európai átlag A mezőgazdaság modernizálásában élen jártak. Arra

törekedtek, hogy minél többet termeljenek eladásra, mások fogyasztására. Húsállatokra, tejtermelésre szakosodtak, de sokan kertészkedtek, vagy ipari növényeket termesztettek Területeket hódítottak meg a tengertől, lecsapolták a tavakat, mocsarakat. Ehhez a városi kereskedők tőkebefektetéssel is hozzájárultak, mely növelte a hatékonysását a mezőgazdaságnak. Sajnos a piacok nem voltak elég kiterjedtek, hogy a holland példa elterjedjen, és Európa mezőgazdaság a hasonló lehessen. Ipari technológia és termelékenység Az iparban sem volt nagy áttörés a középkor és a modernkor kezdete között, de folyamatosan születtek újítások. Ezek egy része, közvetlen gazdasági hatásban nem mérhető, de valamilyen módon mégis kihatással voltak a gazdaságra, pl. navigációs műszerek, tüzérségi fegyverek, zsebóra Más részüket ellenezték, mivel attól féltek, hogy munkakímélő eszközök elveszik emberek kenyerét. Ilyen volt Angliában

a textilgyártásban bolyhozógép, amit betiltottak, vagy Lee kötőgépe, mely a kézi kötés 100 szeme helyett 1000 szemet tudott kötni, vagy a forgó szövőszék, mellyel több tucat szalagot lehetett szőni. A textilipari szakmák foglalkoztatták a legtöbb embert. Ezt követte az építőipar Ezek az újítások azonban még nem igényeltek gépi hajtóerőt. Tovább tökéletesedtek a vízi energiával működő szerkezetek, mivel nem volt anyaga a gépi energiának. A XVI-XVII. században is a kereskedő-gyártó jellegű vállalkozás volt a meghatározó A céhszervezetek sem voltak mozgatórugói az ipar fejlődésének. A textiliparban a vezető szerep Angliáé volt. A Holland hajóépítés vált az építőipar vezetőjévé. Hajógyárakat hoztak létre, készletet tartottak az alkatrészekből A fát importálták, így a kiegészítő iparágak is kialakultak. A fémgyártás a háborúk miatt stratégiai jelentőségű iparág lett, bár a termelés volumene

és foglalkoztatottak alapján jóval a textil és építőipar mögött volt. Nagyolvasztók alakultak, új módszerrel olvasztották és csapolták a fémet Ezzel együtt egész sor újítás született, pl. billenőkalapács, érczúzó malom, dróthúzó gépek A fémipar centruma Németországban alakult ki, de fejlődött Angliában, Svédországban is. Drágakövek nem nagyon voltak, inkább réz, ólom, cink bányászása terjedt el, és a kereslet hatására fejlődésnek indult a bányászati technika. A rézbányászat központja Svédország Az ipari fejlődés egyik korlátja a fa hiánya. Elkezdték keresni a helyettesítőt, téglát, követ a házépítéshez, szenet a fűtéshez. Angliában, Németországban, Németalföldön terjedt el a tiltás ellenére, a vasolvasztáshoz is megpróbálták használni a faszén helyett, de az rontotta vas minőségét. A többi iparágban viszont kellett a szén Angliában a XVII század végére már évi 3 millió tonna szenet

bányásztak, elterjedt a mélyművelés. A tengerentúli felfedezések új iparágakat hoztak, pl. a cukorfinomítás, dohányfeldolgozás, porcelángyártás Továbbá az addig helyhezkötött termelések is vándoroltak. Pl az itáliai üveggyártás A nyomtatás elterjedése felerősítette az igényt a papírgyártás iránt Ebben Amszterdam vitte a mezőnyt. Az ipar sokszínűsége ellenére az európai gazdaság egészében az ipar specializációja még nagyon gyerekcipőben járt, és sokban függött az alacsony termelékenységű mezőgazdaságtól. Kereskedelem-útvonalak és szervezetek A XV-XVIII. század között a legdinamikusabban a kereskedelem fejlődött A XVI század volt a kereskedelem forradalma. Túlnyomórészt helyi jellegű volt a kereskedelem. A nagyjelentőségű változások a távolsági kereskedelemben következtek be. Ebben az időszakban a Földközi tengerről áthelyeződött az északi tengerre az európai kereskedelem súlypontja, újféle áruk

és szervezetek jelentek meg apránként. Az olaszok keletre irányuló kereskedelmét a fűszerek terén a portugálok, a textíliák terén a francia és angol termékek vették át. A portugálok és spanyolok a tengeri kereskedelmüket holland és flamand kereskedőkkel bonyolították, gyarmatikra irányuló exportot is átengedték nekik. A hollandok emellett a hal szállításban, gabona, faanyag, hajófelszerelési cikkek szállításában is kiemelkedő helyet foglalt el. A hajók 60 %-a holland volt. Amikor portugálok spanyol fennhatóság alá kerültek, és a spanyolok bezárták a hollandok elől a Lisszaboni kikötőket, új típusú hajók kifejlesztésébe kezdtek, amely meg tudja kerülni Afrikát. Ennek olyan sikere lett, hogy Holland- Kelet Indiai hajózási társaságot alapítottak. Ők uralták a fűszerkereskedelmet most már a portugálok helyet. A portugálok gyengeségét kihasználva az angolok és franciák is próbáltak betörni a keleti hajózási

kereskedelmi területekre. Közben a Spanyol gyarmatokkal is elkezdtek titokban kereskedni. Az angoloknak sikerült életképes kolóniákat létesíteni Virginiában, Marylanban és a spanyoloktól elhódított nyugat-indiai szigeteken. Ezek fontos piacai lettek az angol iparnak. A franciák települést hoztak létre a Nagy tavak vidékén és azt Új-Franciaországnak nevezték el A hollandok Brazíliában kezdtek területet hódítani, ill. Manhattan-szigeten hozták létre Új-Amszterdamot A tengeri kereskedelem mellett a belföldi, főleg folyami kereskedelem erősödött. A szárazföldi szállítás viszont drága volt, azt csak a fémek és egyes luxuscikkek viselték el, továbbá a lábon hajtott szarvasmarha. A hajón való szállítás csökkentette a költségeket. A kereskedelem egyik speciális ága volt az emberkereskedelem. Legnagyobb rabszolgavásárlók a Spanyol gyarmatok voltak, de a lebonyolítást átengedték nemzetközi kereskedőknek. Ezek voltak a hollandok,

portugálok, franciák A kereskedelmi technikák országonként változtak. Az itáliaiak hozták létre a kettős könyvelést, a hitelek használatát, melyet átvettek az angolok, németek. A XVI Leghíresebb kereskedő dinasztiája Fuggerek voltak, akik a fűszerek keleti kereskedését irányították ezüst ellenében. Széles körben használták a letétet, váltót. Kedvelt szervezeti formájuk a társulás volt, melyet írásos szerződésekben rögzítetek. Nagy számú ügynököt foglalkoztattak, kikkel levelezés útján tartották a kapcsolatot A nyersgyapjú kereskedése révén Anglia a XVII. századra az élmezőnybe került Szigorúan szabályozott vállalati kertben folyt a tevékenység, mely úgy működött, mint egy céh. Minden kereskedő a saját számlájára dolgozott, de voltak közös lerakatok, és rendszabályok. Kereskedelmi szabadságlevéllel látták el a céget, mely monopolhelyzetet élvezett. Ezt követően többféle tevékenységre monopol

cégeket hoztak létre az egyes országokkal is az oda irányuló kereskedésre. Ezek a társaságok zömében részvénytársaságként működtek. A tengeri kereskedelem átrakó állomásai-Antwerpen, majd Amszterdam- nagy jelentősséggel bírtak. Bizonyították a piacorientált termelést, azonban azzal, hogy csak egy létezett, a fejlődés korlátja is lett. A kisebb állomáshelyekLondon, Hamburg- nem tudtak pénzügyi és kereskedelmi központtá válni Ugyanis ebben a központban követelmény volt a tőzsde léte, elterjedt volt a hitel, kialakultak a pénzügyi eszközök, a váltó, banki utalás. A bankok többsége magánkézben volt, és kereskedelmi pénzváltó bankok voltak. A gyarmati kereskedelem rendszere nagyon különbözött az Európán belüli kereskedelemtől. A portugál fűszerkereskedelem a korona monopóliuma volt, de a tengerészek is hozhattak árut. A keletre kivitt áru cserébe az arany-ezüst és fegyver volt. Hasonló volt a spanyol és

gyarmatai közötti kereskedelem, az uralkodóház monopóliuma volt. Konvojokban közlekedtek a hajók, az arany védelme miatt 6.) Gazdasági etatizmus és imperializmus Európa második logisztikus fellendülése idején a nemzetállamok gazdaságpolitikájának kettős célja volt: - az államot megerősítő gazdasági hatalom kiépítése - az államhatalom felhasználása a gazdasági növekedés érdekében A politikusoknak a nemzetállam és az alattvalók ellentétes érdekeivel kellett foglalkozniuk. A helyi kormányzatok hatalma elég nagy volt a gazdaság irányításában és ellenőrzésében. Vámot szedtek, a helyi kereskedők és kézművesek rögzítették az árakat, béreket. A gazdasági etatizmus azt jelentette, hogy ezeket a funkciókat lokális szintről átvigyék országosra. Az európai uralkodók, miközben gazdasági politikai egységet próbáltak rákényszeríteni alattvalóikra, agresszív versengést folytattak egymással területeik

kereskedelmük növelése érdekében. Ez gyakran vezetett háborúhoz. A gazdasági etatizmus elmérgesítette az európai uralkodók közötti viszonyt Merkantilizmus: egy téves kifejezés Adam Smith, skót filozófus a korabeli gazdaságpolitikát egyetlen kategóriába sorolva merkantilista rendszerként jellemezte. Szerinte ez a rendszer természetellenes volt, mert korlátozta a természetes szabadságot, az erőforrások helytelen felhasználást eredményezte. Szerinte azt a gazdaságpolitikát a kereskedők eszelték ki. Ahogy az ő bevételeik haladják meg kiadásaikat, olyan mértékben gazdagszik az ország is. Azt a politikát részesítették előnyben, mely ösztönözte az exportot, és nehezített az importot. Smith elméletét a XIX. században megtámadták, a németek szerint a merkantilizmus az államépítés politikája volt, melyet jó szándékú uralkodók valósítottak meg. Ez egyben a nemzetgazdaság építése is Tehát két ellentétes megfogalmazás

él erre a kifejezésre. A lényeg viszont, hogy egyetlen gazdaságpolitikának sem képezi más az alapját, mint a pénzügyileg szorongatott kormány adóbevétel szükséglete. Minden hasonlóság ellenére minden nemzetnek az államból fakadó önálló gazdaságpolitikája volt. Az állították, hogy az állam javát szolgálja. Mindenhol más-más volt az uralkodó osztály összetétele, és a lakosság egésze vagy része nem vett részt a kormányzásban. Az abszolút monarchiában az uralkodó akarata állt mindenek fölött, függetlenül, hogy a gazdasági kérdésekhez nem értettek. Az ügyek mindennapi intézését miniszterek és hivatalnokok látták el, akik szintén nem értettek a gazdasághoz, így a bonyolult szabályokat sorozatban hágták át a vállalkozások. Az uralkodók költekezéseikkel tönkre tették a kereskedőket, alattvalóikat. Az Utrechti Unióban egyesült németalföldi tartományokban a gazdag kereskedők kormányoztak a maguk érdekei

szerint, ők tájékozottabbak voltak. Nem engedték a szomszédok restriktív, protekcionista politikájának érvényesülését Szabad kereskedelmet vezettek be. A holland birodalomban azonban abszolút volt a holland kereskedők monopóliuma Angliában a gazdag kereskedő és földesúr szövetsége érvényesült a hivatalnokok részvételével. A nagy kereskedők komoly szerepet kaptak a kormányzásban, az általuk alkotott törvényekben az érdekek egyensúlya érvényesült. A közös elemek XVI. század egyik közös eleme, hogy arany-és ezüstkészletet halmoznak fel Az exportot királyi parancs tiltotta A gyarmatok megszerzésében is ennek a fémnek a fellelése vezetett. Spanyolok jártak ebben az élen Francia, angol holland gyarmatokon kevés volt belőlük, ezért kereskedelem révén jutottak a nemesfémhez. Ezáltal jutottak a kereskedők befolyáshoz a politikában. A hazai termelés védelmében a külföldi behozatalt megtiltották, védővámokat vetettek ki,

ez is állami bevételt jelentett. A hazai termékeket exporttámogatással segítették, az importot tiltották Nagy jelentőséget tulajdonítottak a kereskedelmi flottának. Ezek számára törvénnyel biztosították az export- és import jogot A franciák pl. még háborúra is képesek voltak, hogy a hollandok hajózási lehetőségeit csorbítsák Minden országban fontos volt a gyarmatszerzés, mivel náluk elérhetetlen árut tud biztosítani. Ezek voltak a főbb gazdaságpolitikai elképzelések. Spanyolország és Spanyol-Amerika A XVI. században a Spanyol uralom igen hatalmas volt, Németalföld, Szicília, Rómától egész Itália is hozzátartozott Úgy tűnt, hogy a gazdasági alapok szilárdak. Mezőgazdaság. Móroktól örökölt kertésze, és a juhtenyésztés a gyapjának feldolgozása meghatározó volt A vas- és posztógyártás virágzott. A németalföldi tartományok ipara és mezőgazdasága a legnyereségesebb volt A Habsburg területek az

ásványkincseket biztosították. Az újvilágból jött az arany és ezüst Mindezek ellenére a spanyol gazdaság képtelen volta fejlődésre, az uralkodók becsvágya miatt. Háborúztak a törökök ellen, a protestáns fejedelmekkel, de nem volt tartós sikere. Károly halála után a Habsburg tartományok kiváltak, majd Anglia ellen harcoltak Mindezek mellett fényűző építkezéseket folytatattak. Ezek alapját adózással kívánták az uralkodók megteremteni A földek 97 %a a családok 3 %-nak kezében volt, és a többiek viselték az adóterheket Bevételeik 40 %-a az amerikai nemesfémből származott. A bevételek viszont nem fedezték a z állami kiadásokat, így kölcsönöket vettek fel Károly a Fuggerkhez fordult kölcsönért, majd flamand, német itálai bankárokhoz, kereskedőkhöz. Ezek terhe egyre halmozódott 1544-ben a bevételek 2/3-át már a hitelek törlesztésére fordították, 1557-ben csődöt jelentett az ország, a rövid hiteleket hosszúvá

alakították, csökkentették a kamatlábat, és újabb feltételeket írtak elő a hitelezők. Nyolc alkalommal jelentettek csődöt a spanyol Habsburgok 100 év alatt. A pénzügyek mellett egyéb intézkedések is korlátozták a fejlődést. Pl a birkaföldek érinthetetlensége, a nyersgyapjú monopóliuma Burgosban, és egyéb monopóliumok. Nem volt szisztematikus gazdaságpolitika, ezt tükrözi a gabonatermesztés posztógyártás helyzete. A gabonahiányt az ár maximálásával próbálták mérsékelni, mely tovább gerjesztette a hiányt, ill. visszafogta a termelést A posztógyártásban a kínálat nem tudta keresletet kielégíteni, ezért törölték a posztó behozatali vámját, az exportot tiltották, így az súlyos válságba került, a külföldi piac elvesztése inflációt okozott. Károlynak sem volt kialakult gazdaságpolitikai elképzelése, rá volt utalva a vámokra A valláspolitika is hozzájárult a jólét csökkentéséhez. Az inkvizíció a

zsidókat üldözte, akik ezért tömegesen emigráltak, pedig a kereskedelem motorjai voltak. Üldözték a mohamedán mórokat is, akik szegény földművesek voltak, emigrálni nem tudtak, de a hatalom telepítette ki őket, így fontos gazdasági erőt veszítettek. Az amerikai gyarmatokon is rövidlátó és önpusztító politikát folytattak. Minden haszon esetén az állam azonnal monopolizált. Külföldieknek megtiltották a gyarmatokon a letelepedést, a kereskedelmi hajók csak konvojokban közlekedhettek, mely sok pénzbe került. Egy rövid időre kereskedhettek a külföldiek, de ezt ismét betiltották A monopóliumok léte és a tiltások egyre több visszaélésre ösztönzött. A gyarmatok közötti kereskedelmet is elnyomták Némi ipart ugyan engedélyeztek, de fő törekvés volt, hogy az anyaországbeli kézművesség maradjon fönn. Portugália Óriási tengerentúli birodalmat hódítottak meg. Maga Portugália kis ország volt, a XVI. században lakossága 1

millió fő volt A gazdaságra az önellátás volt jellemző Külker. Szerény volt, exportra nyersanyag került, importban a búza vezetett Ennek ellenére hatalmas birodalomra tettek szert rövid idő alatt. Hogyan? Hódításuk kezdetén az Indiai óceán államai gyengék voltak Ekkor viszont ők hajóépítésben tapasztaltak voltak. A fűszerkereskedelem busás hasznot hozott, erre fordították az energiát Telepeseit védelmezte a franciák elől is a brazil vidéken. A spanyolok uralma alá kerüléssel a portugálok gyengültek Törekvéseik ellenére a fűszerkereskedelem monopolizálása nem sikerült, csak kis időre tudták a velenceieket is visszaszorítani. Ennek oka az volt, hogy a portugálok túlságosan szétszóródtak, másrészt a koronavállalkozásokra bízta a monopolizálást. A portugálok az afrikai kereskedelmet is monopolizálták, ahonnan aranyat, elefántcsontot és rabszolgát hoztak be. Ebből nagy haszonra tettek szert. Amit nem tudtak

monopolizálna, arra a koronaadót, vámot vetett ki, hogy minél több bevétel legyen. De ők is kölcsönre szorultak egy idő után. A hitelezők legtöbbször flamandok és olaszok voltak De saját alattvalóitól, az újkeresztényektől is kért kölcsönt a király. Ezek zsidó származású portugálok voltak A XVI század végén a népesség 1/+-a rendelkezett zsidó őssel. Itt is beindult az inkvizíció, mely megmérgezte Portugáliában a légkört, és az ország rengeteget veszített Közép-Kelet és Észak-Európa Közép-Európa egészét névlegesen a Német-római Birodalom egyesítette, ugyanakkor több száz független egyházi és világi hercegségre tagolódott. Nagy volt a helyi önállóságra törekvés A reformáció után a császár hatalmát megnyirbálták. Németországban a politikai és gazdasági autonómiáért küzdöttek. A helyi állam megerősítését szorgalmazták a kincstár megtöltése révén, a külkereskedelem korlátozásával, a

hazai ipar támogatásával, a parlagföldek felszántásával. Erre volt példa Kelet-poroszország. Sikerült a közigazgatást központosítani, szigorú elszámoltatást vezettek be, pontos adóbehajtás volt, takarékos költekezés mellett. Hatalmas hadsere volt, melyet gazdasági előnyök megszerzésére is felhasználtak. Gond volt hogy alacsony termelékenységű mezőgazdasággal foglalkozott a népesség fel, így a fejlődés nem volt meghatározó Poroszország felemelkedése mellett viszont Lengyelország eltűnt a színről 1795-re, melyben a gazdasági tényezők mellett a hatalmi és politikai viszonyok játszottak döntő szerepet. A hatékony központi a hatalom hiányában gazadási szerepét elveszített. Oroszország történet szintén jó példa az állam gazdaságalakító képességének hiányára. Tenger nélküli országként nagyrészt elszigetelten fejlődött, önálló földművelést folytattak. A jobbágyság intézménye elterjedt volt, a cár

hatalma egyre nőtt. Nagy Péter 1696-ban kezdte tudatosan formálni a gazdaságot nyugati példára, melyet utazásai során tanulmányozott. Külföldi kézműveseket telepített be, felépítette Szentpétervárt, elkezdett hadiflottát építeni Célja a terjeszkedés volt, amelyért állandó háborút vívott. A fenntartás érdekében új adórendszereket vezetett be, centralizálta az államigazgatást. Állami gyárakat létesített a fegyvergyártásra, hajógyártásra A képzetlen munkaerő miatt viszont ezek nem voltak elég sikerek. Halála után kezdeményezései elsorvadtak, a hadsereg, államapparátus elsorvadt Utóda külföldi hiteleket vett felés nagytömegű papírpénzt bocsátott ki, mely tovább rontotta a gazdaságot. Svédország ebben az időben politikai és katonai nagyhatalom volt. Bőséges természeti kincsei voltak, és hatékonyan működő államapparátus. Az uralkodók hatalmukat a gazdaságban érvényesítették Eltörölték a belső vámokat,

egységesítették a mértékegységet, egységes adózást vezettek be, fejlesztették a kereskedelmet, ipart. Európa vasexportőrei lettek. Itália az újkori történelem ezen időszakában a nagyhatalmi rivalizálások áldozatává vált. A colbertizmus Franciaországban Colbert előtt már Sully próbálkozott reformokkal Először is az uralkodót áttéríttette a katolikus hitre, ill. önkényesen leírta királyi kölcsönök kamatait és tőketartozását, így csődbe ment a királyság. Ugyanakkor a manufaktúrák ellenzője volt, és erősítette a puskapor, ill. só előállítását királyi monopóliumként A következő királyok alatt a pénzügyi és gazdasági ügyek nem voltak kézben. A gazdasági etatizmus Franciaországban volt a legjellemzőbb XIV. Lajos alatt A végrehajtásáért miniszter Colbert volt a felelős. Racionalizálni igyekezett a gazdaság ellenőrzésére létrehozott állami apparátust Ez nem sikerült, mert az állami bevételeket nem tudta

növelni, hogy az elég legyen a háborúkhoz és a királyi udvar életmódjához. Rendszeressé vált, hogy nem csak a királyi föld jövedelméből részesedett az udvar, hanem rendkívüli adókat vetettek ki, sőt a képviselők beleegyezése nélkül is emelhette egy idő után az uralkodó az adókat, a XVI. század végére így azok már e kor kezdetéhez viszonyítva tízszeresek voltak. A háborúk miatt azonban kölcsönökhöz kellett folyamodniuk A száz éves háborút követően rendszeres része a költségvetésnek a kölcsön. Több esetben itt előfordult államcsőd, a hitel nem fizetése. Bevételeit a hivatali tisztségek áruba bocsátásával is növelte a királyi udvar A megbízottak azonban nem képviselték az ország érdekeit. Az adóbevételeket, vámokat nem a hivatalnokok, hanem vállalkozásba adott főadóbérlők hajtották be, akik gazdag bankárok voltak. Colbert próbálta az országon belüli vámokat eltörölni, de az udvarnak szüksége

volt rá. A gazdaságot próbálta önellátóvá tenni, ezért a külső vámokat még magasabbra emelték, ez a hollandokkal még háborúhoz is vezetett. A gazdaság termelékenységét parancsokkal, rendeletekkel igyekezett Colbert fokozni. Támogatták a céhek számának növelését, csakhogy minél több bevétel legyen. A százéves háború után a királyok igyekeztek hatalmukat centralizálni. Tiltották a genfi vásáron való részvételt és erősítették a saját lyono vásárt. A manufaktúrákat privilegizálták a luxuscikkek előállítás avégett, melynek így gazdaságnövelő hatása nem volt. Colbert a tengerentúlon is igyekezett hatalmat kiépíteni, de ezt is túlszabályozta. Colbert volt az, aki próbálta rendszerezni és intézkedéseiről részletes feljegyzéseket is készített. Halála után Lajos kiírta protestáns eretnekséget, háborúzott, melyek együtt mély gazdasági válságba taszították Franciaországot. Hollandia bámulatos

előretörése Gazdaságpolitikája különbözött a többi Európai országétól. Ennek okai: Más volt az államszerkezet, és jobban függött a nemzetközi kereskedelemtől. Létrejött ugyan az Utrechti Unió, a Holland Köztársaság hét tartományból, de ez inkább a spanyolok elleni szövetség volt. A kormányzó testület csak külpolitikával foglalkozott, a belpolitikát a tartományi államok vezetői irányították A tartományok a legnagyobb város irányítása alatt álltak, melyek élén 20-40 tagú tanács kormányzott. Ezek először többségében gazdag kereskedőkből, majd bankárokból, földesurakból tevődött össze. Ezek voltak a regensek A hollandok a XVII. század elején lettek kereskedelmi nagyhatalommá Az Északi tengeren az összes hajóforgalom ¾ét adták Kialakult a heringhalászat, a népesség ¼-e ezzel foglalkozott Mások áruinak szállítására szakosodtak Mezőgazdasága nagyértékű termékekre specializálódott (vaj, sajt).

Hajógyártás tökélyre fejlesztették a faimportjára építve azt. Sok volt a Hollandiába bevándorló, mely szakképzett munkaerőt és kereskedőt jelentett (Spanyolországból, Portugáliából, Franciaországból). Azonban ezek elől sikerült megvédeniük a vallási és gazdasági szabadságukat is Gazdasági erejük megtartása érdekében szembeszálltak a spanyolokkal, angolokkal, viszont mások háborúiból semlegesek maradtak, így a szállítást folytathatták. A városok szabadkereskedelmet folytathattak, nem voltak vámok A kivetett adók állami bevételek voltak és nem a háborúkat finanszírozta. Az arany-és ezüst kereskedelem is szabad volt, így annak nemzetközi központjává váltak. Az iparban is a szabadság volt az alapelv Nem volt túlszabályozott Egyedül a heringhalászatot szabályozták, de egy idő után ez lett a vesztük. A heringkereskedelem visszaesett, mely a gazdaság visszaesésének egyik oka lett. Parlamentális colbertizmus

Angliában Az angol gazdaságpolitika eltér a németalfölditől és a kontinens abszolút monarchiáiban létezőtől is. Továbbá fokozatosan változott a XVI és XVIII. század között A XV században itt is abszolút uralkodás folyt, de ez parlamenti ellenőrzés alá helyezett alkotmányos monarchiaként működött. Angliában a pénzügyekben a korona költekezése nem került előtérbe, több vitán keresztül a parlament győzedelmeskedett. Új adókat a parlament nélkül nem lehetett bevezetni Amikor I Károly vagy II Károly ezt megpróbálta átlépni polgárháborúk törtek ki, és parlament közvetlen ellenőrzése alá vonta az állami pénzügyeket. 1690ben a dicsősége forradalom után bevezették a kötvényesített adósságot, elkülönítették az államadóságot, a király magánadósságától, új pénzt verettek, kialakult az értékpapírpiac. Ennek hatása XVIII századra vált teljesen érzékelhetővé, a befektetések felerősödtek. Angliában

tehát a gazdaságpolitika nem egy abszolút uralkodó kiváltsága volt, hanem a gazdasági érdekcsoportoké. Olyan törvényeket alkottak, melyet előrevitték a fejlődést Pl a Kézművestörvény, mely a társadalmi stabilitást érinti. Lényege, hogy minden épkézláb embernek termelőmunkát kell végezni. Kötelező 7 éves inaskodást írt elő A végrehajtás rugalmassága miatt ezek a törvények nem bénították meg a fejlődést Voltak téves intézkedések: pl., a nyersposztó exportjának és Hollandiában való festésének Angliába telepítése, mely mély válságot hozott, és rendelkezés kellett hogy újból szabad legyen a posztókereskedelem. Eredményes volt viszont a Tengerészeti törvény, mely révén az ország külkereskedelmét saját flottájuk részére tartották fenn, árut exportálni bárhonnan csak brit hajóval lehetett. Még a gyarmatokról is Ez volt egyik oka az amerikai polgárháború kitörésének és az ottani területek

elvesztésének. Az Indiából behozott pamutszövet betiltása fellendítette az angol pamutipart, mely kiszorította a gyapjúcikkek gyártását és vezető iparággá lett. Angliában tehát a parlamenti irányítás az ésszerű adórendszer kisebb állami bürokráciával nagyobb rendet tudott teremteni, mint bárhol Európában a monarchia. 7. A modern nagyipar hajnala A XVIII. század végére Európában komoly méretű volt a vidék ipari koncentrációja, elsősorban a textilgyártásban Erre fejlődésre alakult ki az a kifejezés, hogy proto-indusztrializáció. Lényege, hogy a helyileg szétszórt, általában falusi munkások dolgoztak, melyeket városi vállalkozók irányítottak és láttak el nyersanyaggal, majd az általuk előállított terméket távoli piacokon értékesítették. Annyiban különbözött a középkori bedolgozói gazdaságoktól, hogy nem helyben, hanem távol értékesítették. A textilipar mellett és már az előtt is működtek más

gyár rendszerű formák, pl. francia építőipari gyárak, osztrákok bányái, németek vaskohói, hollandok hajógyárai melyek több ezer munkást foglalkoztattak. A XVIII. században ezek mellett új ipari vállalkozási formák jelentek meg A modern ipar jellemzői A középkori preindusztriális és a modern ipari társadalmak között egyik lényeges különbség, hogy csökken a mezőgazdaság relatív jelentőség, mely mögött viszont annak óriási termelékenységnövekedése áll. A munkaerő már a szekunder és tercier szektor foglalkoztatja. A XVIII század elejétől a XX század elejéig tartó iparosítás folyamán a szekunder szektor (bányászat, ipar, építőipar) előretörése a jellemző mind a foglalkoztatottak számában, mind a termelés volumenében. Az átalakulás Angliában, majd Skóciában indult, de e nélkül is igaz lassabban kialakult volna ”Ipari forradalomnak” nevezik ezt a kort. A modern ipar kialakulásának jellemzői: - gépi

meghajtású berendezések széleskörű alkalmazása - új élettelen energiaforrások, ásványi fűtőanyagok bevezetése - olyan anyagok használata, melyek rendes körülmények között nem fordulnak elő a természetben - ipari nagyvállalatok alakulnak - munkagépek és gépi erő alkalmazása - vízi energia alkalmazásának megnövekedése - fűtőanyagként a szén használata faszén helyett, - gőzgép megjelenése - vaskohászatban a szén használata Az ipari forradalom: egy téves kifejezés Egyes közgazdászok téves kifejezésnek minősítik, bár sok éven keresztül használták ezt a fogalmat, mivel nagy találmányok születtek, a gépi meghajtásnak köszönhetően megnőtt a termelékenység, megszűnt a gyermekmunka, kiszorultak egyes mesterségek, új gyárvárosok épültek. A kifejezés ellenzői szerint forradalom nem folyhat 200 éven keresztül, ez a folyamat pedig ilyen hosszú volt. De még a fogalom ellenzői is elismerték e korszak sikerességét,

mivel nem csupán ipariak, hanem társadalmiak és szellemiek is voltak. Az iparosítás előfeltételei és kísérőjelenségei Változások ipariak, társadalmiak, szellemiek, kereskedelmiek, pénzügyiek, mezőgazdaságiak, politikaiak voltak. A szellemi változások ösztönözték a többi változást. Ezek a szellemi erők a természeti erők hasznosításán törték fejüket. Angliában 1660-ban létrehozták a természeti tudományok egyesületét. De igazából csak a XIX század második felében a kémia és elektromosság teremtette meg új iparágak kialakulást. Nagy újítások addig elsősorban a kísérletezgetéseknek volt köszönhető Anglia kezdte meg először növelni a mezőgazdaság termelékenységét, mely során a foglalkoztatottak aránya csökkent a mezőgazdaságban. Ebben szerepe volt az új vetésforgónak A szántóföldi terményeket ideiglenese legelőkkel váltották fel. Ez a csere helyreállította a talaj termelékenységét, és több

élőállat tartására adott lehetőséget, mely növelte a trágyát is. Kialakult a szelektív állattenyésztés A mezőgazdaság másik eszköze a földek bekerítése volt. Ezt a parlament még törvénnyel is segítette A XVIII század végére a földek több mint felét már bekerítették. Megváltozott emiatt a települések struktúrája, falvak helyet 40-120 hektáros farmergazdaságok jöttek létre. A kisebb birokok mindössze a földterület 22 %-át foglalták el. Voltak tehát a kisgazdák és nagyobb farmer gazdák, akik bérbe adták a földet. Ez megnövelte a munkaerő iránti keresletet, nőtt a mg-i munkaerő száma Számuk akkor kezdett el csökkeni mikor megjelentek a cséplőgépek, aratógépek. A mezőgazdaság jobb élelmiszerellátást biztosított, sőt exportra is maradt. A mezőgazdaság kereskedelmi alapokra helyeződése kifinomult kereskedelmi és pénzügyi szervezetet fejlesztett ki. Kialakult az angol gazdaság kereskedelmi központja, London

lett a központ, jó megközelíthetőség miatt. Itt fejlődött ki az ország pénzügyi központja is. Híres aranyművesek kezdtek bankárként működni, betéti nyugtákat adtak ki, kölcsönöket folyósítottak. Megalapították a részvénytársaságként működő központi bankot, pénzkibocsátást csak ez végezhetett. A magánbankok betéti bankként működtek tovább Londonon kívül nem voltak bankok, ill a pénz sem ment ki onnan. A kis települések gyárosai, kereskedői hoztak létre érméket, és jöttek létre a vidéki bankok 1810-re már 800 ilyen bank működött. A pénzügyek szigorú parlamenti ellenőrzés alatt álltak ez csökkentette az állami kölcsönök költségét, tőkét eredményezett. A tőkét elsőssorban infrastrukturális, főként közlekedési beruházásokra fordították A szállítás a szigetországból adódóan elsődlegesen vízi volt a partokon. Ezek használatát törvények szabályozták A belföldi szállítást a

csatornázásokkal tették még jobbá, a folyókat csatornákkal kötötték össze. Ez volt jellemző az 1750es évekre Még ez kevés volt a belföldi szállítási igényekhez, ezért a parlament útépítő trösztöket hozott létre, és az utak használatáért útvámot fizettetett. Ezek viszonylag rövid utak voltak, de egymásba értek, és behálózták Angliát Ez volt jellemző 1750-1830 között. Ekkor már jött a vasút Ipari technológia és innováció Legkiemelkedőbb fejlődés két találmány hatására a vaskohászatban és bányászatban ment végbe. Egyik újítás a koksz bevezetése a vaskohászatban. Bár nehezen fogadták el, és az 1709-ben Darby által megkezdett fejlesztés ellenére is 1750-ben csak a vas 5 %-át állították elő koksszal, a század végére Anglia vált a vas exportőrévé. A vaskohászok a szénkitermelés mellé telepítették kohóikat, így nagy megtakarítást értek el. Másik újítás a gőz erejének felhasználása a

bányászatban. 1698-ban Savery mérnök fejlesztett ki gőzszivattyút, ezt fejlesztette tovább Newcomen 1712-ben. Ez túl sok fűtőanyagot fogyasztott Watt fejlesztette tovább, 1769-ben szabadalmaztatta a különálló gőzsűrítőt, melyre 25 év lejáratot kapott. Watt és Buolton gyáros ekkor már kereskedelmi megrendelésre is gyártott gőzgépet. Egyre tökéletesítette Watt, sebességszabályozóval látta el, forgómozgássá alakította. Közben Wilkinson új fúróberendezést szabadalmaztatott, ehhez felhasználta Watt gőzgépét Textilipar fejlődés is látványos, de lassú. A pamutipar fejlesztése érdekében már 1730-as években kísérleteztek munkakímélő gépek szerkesztésével. Volt repülő vetélő, egy ember két fő munkáját tudta végezni Majd több gépi fonószerkezet készült, melyek közül 1770-ben szabadalmazták a „jenny”-t, mely orsók sorozatából állt. Szintén ebben az időben szabadalmaztatták a vízierővel hajtott

Wate-fonógépet, melyet vidéken tudtak a vizek mellett leginkább használni, és elsősorban női munkaerőt tudtak foglalkozatni. 1790 körül tették gőzzel meghajthatóvá a fonógépet Most már a szövés újításán kellett gondolkodni a nagy fonalgyártás miatt. 1785-ban szabadalmaztatták az első gépi szövőszéket, és 1820-ban készült el a tökéletesített szövőszék. Ez a fejlődés felerősítette az igényt a gyapot iránt, viszont a gyapot magjainak eltávolítása igen munkaigényes bolt. Ezért 1793-ban megszerkesztették a magtalanító gépet Amerikában. A technikai fejlődés ellenére a céhtörvények és hagyományok nehezen engedték a fejlődést Igazán a teljes átalakulás csak a XIX. század második felében ment végbe Az angliai ipari forradalom lényegét adta e három elem. De része volt még ennek a specializáció, a munkamegosztás fejlődése, a kerámiaipar, vegyipar, fejlődése. A kénsav, lúgok, konyhasó kifejlesztése A

szénbányászat melléktermékeként a széngáz, világítás bevezetése. A vasúthálózat kialakulása Ez összefüggésben van a bányászati termékek szállítása miatt kialakított sínpályák lefektetésével és a gőzgép továbbfejlesztésével. Watt tiltotta, hogy mozgó géppé alakítsák gépét, de a szabadalmi tilalom letelte után Trevithick 1801-ben megalkotta az első lokomotívot, de súlyát az utak nem bírták. Igazi gőzmozdonyt 1825-ben Stephenson alkotott Regionális eltérések Anglia és Nagy-Britannia, valamint Írország egyes területein a fejlődés eltérően alakult Szénmezők- északkeleten Pamut, üveg, vegyigyártás-Lancashire, Pamut- Kelet-Közép-Anglia Vasgyártás, feldolgozóipar – Nyugat-Közép-Anglia Gyapjú – Yorkshire Ón-rézbánya – Cornwal Mezőgazdaság – Dél-Anglia Wales XVIII. század második feléében kezd fejlődni a vaskohászat révén, de nem itt alakul ki a feldolgozó ipara Skócia, megőrizte

függetlenségét 1707-ben önkéntesen csatlakozott, de szegény rész maradt a XVIII. század közepéig 1750-1850 között viszont élmezőnybe került, mivel kihasználta a csatlakozás előnyeit, fenntartva bankrendszerét, mely mentes volt az állami szabályozástól, és kihasználta népessége műveltségét. Írország szinte teljesen kimaradt az iparosításból A korai iparosítás társadalmi vetületei Népesség 1700-1850 között gyorsan növekedett, de ez nem elsősorban csak az iparosításnak köszönhető, mivel a kontinensen is ekkor ment végbe ez a folyamat. Okai a termelékenység, jobb élelmiszer ellátás, ki-és bevándorlás Megváltozott a népesség földrajzi elhelyezkedése – a népsűrűség délkeletről északnyugatra tolódott, (Yorkshire, közép Anglia szénmezői, Skócia szénmezői) gyarapodott a népesség, és fellendült az urbanizáció (London 1700-ban félmilliós volt, 1800-ban egymillió). A városok azonban szegényesek voltak,

bérkaszárnyák, szennyvízelvezetés nincs, rossz közegészségügyi állapot. A gyárak miatt viszont nő a népesség, mivel a fizetett munkabér nagyobb, mint a mezőgazdaságban. 8. Gazdasági fejlődés a XIX században: a döntő tényezők Népesség Európa népessége 1740-től ismét növekedni kezdett, 1800-ra elérte a 200 milliót, a világ népessége a 900 milliót. A XIX. században a népességnövekedés felgyorsult, 1900-ra 400 millió Európa népessége, a világ népesség 1,6 milliárd. XX században folytatódik a növekedés A XVIII. század végéig a népesség ezerévente duplázódott meg, s a XIX századba már 100 év alatt A növekedési ráták eltérően alakultak, és nincs szoros összefüggésben az ipari forradalom és a népesség növekedése között. Nagy-Britanniában és Németországban 1 % fölötti, Oroszországban 2 %-os, Franciaországban 0,4 %. A népesség növekedés okai: - mezőgazdaság óriásit nőtt, mivel nagyobb lett a

megművelt terület, illetve nőtt a termelékenység trágyázás és korszerűbb gépek hatására. - az olcsóbb közlekedés segítette a népesség migrációját. Az Európából kivándorlás 1815-1914 között 60 millió volt Az Európán belüli vándorlásra jellemző volt a lengyel, szláv, zsidók nyugatra vándorlása, spanyolok Angliába menetele. - országokon belül regionális eltolódások léptek fel, a népesség a városokban koncentrálódott. A XIX század elején Angliában 30 %-uk élt városban a végére már 50%-uk. Németországban, Franciaországban csak 10 %, de a XIX század végére itt is elérte az 50 %-ot. A nagyvárosok lettek a kedveltek, a század eleji 27 %-ről 70 %-ra nőtt a városiak nagyvárosban élők aránya. Míg 1800-ban mindössze 20 százezernél nagyobb lakosú város volt Európában, 1900-ban már 150. A nagyvárosok biztosították a munkaerő koncentrációját Erőforrások A természeti erőforrások mennyisége nem változott,

csak felerősödött a kiaknázásuk, az új lelőhelyek feltárása. Ahol saját készlettel nem rendelkeztek ott importáltak, mely szintén erősítette az új lelőhelyek keresését. Európa hagyományos ásványkincsekkel jól ellátott volt, megindult a kiaknázás tökéletesítését célzó tudományos és műszaki kutatatás, valamint az Európán kívüli területek Afrika, Ázsia bevonása a kitermelésbe. A technológiai fejlődés és terjedése Ez a kor volt a modern gazdasági korszak, a korszakos újítások kora. Ezek voltak a navigációs technikák fejlesztése. A tudományos elméletek gyakorlatban való alkalmazása valósult meg, létrejött az elektromosság, optika, kémia, fémipar fejlődése, élelmiszer-feldolgozás –tartósítás. Különbséget tettek a felfedezés, újítás és a technológia elterjedése között. Felfedezés-valamilyen szabadalmaztatható eljárás. Újítás- a találmány a gazdasági folyamat részévé válik- gőzgépet

gyártani, és használni kezdték. Új technológia elterjedése- egyik iparágtól a másik átveszi, földrajzi határokat átlép. Erőgépek és energiatermelés Amikor 1800-ban lejkárt Watt szabadalma Angliában 500 gőzgép működött. Működésük nehézkes volt, de nem fejlesztették. A következő 50 évben került sor a fejlesztésre, melyet a közben fejlődő könnyebb fémek is elősegíttek Több újítást vezettek be, létrehozták a hajók és mozdonyok meghajtására alkalmas gőzgépet, amelyek révén fejlődött a közlekedés. 1850-re már más országokba is 1000-es nagyságrendben működtek gőzgépek Angliában számuk 3000 volt. Nőtt a gépek teljesítménye, hatékonysága 40-50 lóerőről 250-re. Megjelentek a kettős-hármas megosztású gépek, 1000 lóerővel. A XIX század végére a dugattyús gőzgép már 5000 lóerőt produkált Ezzel párhuzamosan francia tudósok tökéletesítették a vízturbinát, mellyel hasznos energiává alakították

a vizet. Így a gőzenergia csak az 1870-es években hagyta le riválisát. A vízenergiából viszont csak 1873-ban tudtak áramot előállítani, mikor egy vízzel hajtott vízturbinát rákapcsoltak egy dinamóra. A vízi energiával termelt áram jelentősége volt, hogy szénnel nem rendelkező országban is lehetővé vált használata. Elektromos áram termelésére csak 1880-ban tudták kifejleszteni a gőzturbinát is. Fejlődése gyors volt, a XX század elejére egyetlen géppel 100000 kilowatt áramot tudtak előállítani. Az elektromosság, mint energia kutatása a XIX. Század vége felé került napirendre Az amerikai Benjamin Franklin és olasz Volta végeztek kutatásokat, majd 1820-30 között Faraday fölfedezte az elektromágneses indukciót, és megszerkesztette a generátort. Erre építkezve készítette Morse 1832-44 között a távírót, Edison tökéletesítette az izzólámpát 1880-ban. Világításon kívül egyéb célokra is használták az elektromos

áramot, pl. Siemens létrehozta villamost Szintén hasznos energiaforrás volt a kőolaj, a XIX. század második felében vált közismertté Először a kőolajat és a belőle nyert petróleumot világításra használták, majd lepárlás után felfedezték a benzint, melyet ugyan veszélyesnek tartottak, de előállították ezen az alapon a belső égésű motorokat, kialakult az autógyártás, a XX. században a repülőgyártás. Acél A XIX. század elején Angliában már mindenhol koksszal olvasztották a vasat Európában először Belgiumban 1820ban alkottak koksztüzelésű vasolvasztót, de csak 1850-ben vált uralkodóvá A század második felében látványos technológiai újítás volt az acél előállítása, mely a vas egy speciális változata, kevesebb szenet tartalmaz, mint az öntöttvas, így nem olyan törékeny, keményebb és tartósabb. Olvasztásához kifejlesztették a Siemens-Martin kemencét Az évi acéltermelés az 1865-ös félmillió

tonnáról 1914-re 50 millió tonnára nőtt. Az acélipar fejlődés magával hozta a többi iparág fejlődését is. Szállítás és kommunikáció A gőzhajtású lokomotív forradalmasította a szárazföldi szállítást, mivel legtöbb országban nem állt rendelkezésre a vízi út a szállításhoz. Az első vasút, melyen gőzmozdony közlekedett Angliában, 1825-ben épült, 1830-ban pedig a közönség előtt is megnyílt az első vasútvonal. Európában Belgium volt az első vasútépítő, 1835-ben nyílt meg az első vasútvonal. Franciaország és Németország ért még el komolyabb előrehaladást, szintén 1835-ben nyílt az első vonal Németországban, 1842-ben lett kész a terv Franciaországban de csak 1852-ben indult be. Hollandiában nagy lendülettel indult 1840-es évek elején, de itt a tengeri közlekedést részesítették előnyben. Olaszországban épült néhány vonal, de igazán csak 1850 után indult meg az építés Oroszországban

Szentpétervár, Moszkva közötti ill. a határig kiépített útvonalak lettek Legfőbb építőmesterek a brit mérnökök voltak, de a franciák, németek maguk építették vasútjaikat. A gőzhajó a tengeri és folyami közlekedést tette könnyebbé, fejlődésük 1850 után jutott a csúcsra. Feltalálója Robert Fulton. Amikor a hajócsavar (1840) az acél hajótest (1860) kifejlesztésre került, és megnyílt a Szuezi csatorna akkor lendült fel a gőzhajózás. A kommunikáció elősegítését a papírgyártó gépsorok, a nyomás és betűszedés fejlődése, a sorszedő gép kialakítása segítette. Tömegessé váltak a napilapok Fejlődött a litográfia, mely segítette a képek széles körű elterjedését 1832-ben az elektromos távíró, 1876-ban Graham Bell telefonja, 1895-ben Hertz rádiója járult hozzá kommunikáció fejlődéséhez. A tudomány alkalmazása Az új tudományok magas szintű ismereteket igényeltek. Elmélyült az együttműködés a

vállalkozók és mérnökök, tudósok között. Hivatalos feltaláló foglalkozás jött létre Különösen termelékeny volt a kémia, szintetikus festékek jöttek létre. Döntő változást hozott a fémgyártásban is, sok új fémet (cink, alumínium, nikkel) fedeztek fel Kimunkálták a fémek ötvözését. Segítette az élelmiszeripart is, a talaj vizsgálatával, hozzájárult a tudományos mezőgazdaság kialakuláshoz. Létrehozta a konzerválást Intézményi keretek Jogi alapok Angliában a kulcsfontosságú intézmények egyikeként alakult ki a szokásjogként ismert jogrendszer, mely kiszorította a pusztán helyi törvényeket. Jellemzője a flexibilitás, fejlődőképesség, a határozatokban ismert precedensekre való támaszkodás Megvédelmezte a magántulajdont az állami fosztogatástól, ill. a közérdeket is védte a magán harácsolással szemben. Magába olvasztotta a kereskedők eljárási szokásit A kitelepülők magukkal vitték a szokásjog

intézményét, így ez a jogrend alapja lett az Egyesült Államoknak is. Az Európai kontinensen békés átmenetre nem volt lehetőség. A francia forradalom új perspektívát hozott, eltörölte a hanyatló feudalizmus maradványait. Racionális jogrendet vezetett be Az új jogrend alapítólevele az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata volt. E szerint az emberek szabadok és jogaikban egyenlőek Jog a szabadság, a tulajdon, a biztonság. Rögzíti ezekhez a jogokhoz a garanciákat, pl szólásszabadság, közhivatalnokok felelőssége Megteremtették a földmagántulajdont, eltörölték az összes belső vámot, illetéket, felszámolták a céheket és ipari vállalatokat irányító állami apparátust, betiltották a monopóliumokat, ésszerűsítették az adórendszert. Ezek a reformok a napóleoni háborúban meghódított területeken is elfogadásra kerültek. A reformok végső arculatát Napóleonnak köszönheti, aki azokat ötvözte a történelmi hagyományokkal.

Ez alapján a törvény előtti egyenlőség, világi állam, lelkiismereti szabadság, és gazdasági szabadság került előtérbe. 1804-ben életbe lépett a Polgári törvénykönyv, tükrözi a birtokos osztályok érdekeit, a magántulajdont sérthetetlennek tekinti, törvényesíti az adásvételi szerződés szabadságát, elismeri a váltót, engedélyezi a kamatra való kölcsönt. 1807-ben még megjelenik a Kereskedelmi törvénykönyv is, ill átfogó rendelettel szabályozzák az üzleti vállalkozások formáit. Ilyenre eddig csak Angliában volt példa, miután a Csalási Törvényt - mely betiltotta a részvénytársaságokat - 1825-ben érvényteleníttek. A francia törvény három üzleti szervezet enged: egyszerű társaság, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság. Általánossá a korlátolt felelősségű társaság válik, egyszerű közjegyzői bejegyzéssel lehet alapítani. 1863-től alapításuk teljesen szabaddá vált A

részvénytársasághoz kormányzati engedély kell. A commandite forma a kontinens többi részén is meghonosodott Gazdaságelmélet és politika Az angol gazdaságpolitikusok elkezdték hangoztatni a szabadság és szabad verseny előnyeit. Előtérbe került az egyéni gazdasági szabadság, mely magasabbra emelheti a nemzetek gazdagságát - Adam Smith szerint. Ezen elméletek is segítették a gazdaság liberalizálását, az állam szerepvállalásának csökkentését. Három funkciója maradt az államnak: társadalmat megvédeni, társadalom tagjainak megvédése pontos igazságszolgáltatással valamint közintézetek, közmunka biztosítása. Ez volt az un Laiser faire, mely a régi államapparátus felváltását szorgalmazta A parlament ezzel egyidőben felszámolta a szabályozás régi rendszerét, a jólétet érintő új szabályokat alkottak. Ennek a gazdasági liberalizmusnak voltak hívei Európában, de kevesebb sikert értek el, mivel az állami paternalizmusnak

nagyobb hagyományai voltak. Leginkább a szabad kereskedelem elvei nyertek teret, de az államgazdasági beavatkozása erős maradt. Osztályszerkezet és osztályharc A középkori Európát társadalmilag három rend alkotta: nemesség, papság és összes többi. A modern funkcionális analízis ezt módosította. Piramis csúcsa a földbirtokos uralkodó osztály, felsőpapság, ősi nemesség Gazdasági hatalmuk alapja földbirtoklás volt. Következő réteg a felső középosztály, a nagykereskedők, magas rangú állami tisztviselők, ügyvédek. Következő szint az alsó középosztály, kézművesek, kiskereskedők, szolgáltatók, független kisbirtokosok. A legalsó réteg a parasztok, bedolgozók, mezőgazdasági bérmunkások Az iparosodás és urbanizáció új társadalmi osztályokat hozott. A század elején meghatározó volt a mezőgazdasági munkások száma, a század végén számuk csökkent és nőtt az ipari munkásoké. A Waterló utáni években a

földbirtokos réteg megőrizte politikai és társadalmi hatalmát, de komoly kihívás érte az előretörő középosztály részéről. A század közepére ez a réteg bekerült a hatalomba A XIX sz elején a városi munkás népesség még jelentéktelen volt, a végére a munkás osztályról már beszélni lehetet, bár igen eltérő volt területileg. Közös jellemzőjük volt, hogy létfenntartásuk érdekében bérért kellett munkát vállalniuk. Rendkívül felduzzadt az iparosodással a magasan képzett szakmunkások és független vállalkozók által alakított középosztály. A munkásosztály körében kialakultak a szolidaritás, önsegélyezés formái, a szakszervezetek. A XIX század elején még gyöngék és szórványosak voltak. Nagy-Britanniában 1830-ban bekapcsolódtak a politikai mozgalmakba, majd az új szakszervezetek kerülték a politikai tevékenységet. A kontinensen lassabban fejlődtek a szakszervezetek, szorosan kötődtek a szocializmus

eszméihez. A német munkásmozgalom 1860-as években indult, és kötődött a politikai pártokhoz, 1914-re ők a legnagyobbak. A déli országokban megosztottak voltak a szakszervezetek, melyeket a munkaadók üldöztek. Oroszországban csak az I világháború után léptek ki az illegalitásból Oktatás, írásbeliség Ezen a téren Északnyugat-Európa állt a legjobban a XIX. században Svédország vezetett1850-1900 között, mivel az iparosítás előtti vallási, kulturális hagyományok mélyek. Általában a XIX század előtt államilag fenntartott oktatási intézmények nem nagyon léteztek Európában. Technikai képzettséget kizárólag inaskodással lehetett szerezni A közpénzből finanszírozott ingyenes közoktatást a francia forradalom fogalmazta meg, melyet 1840 után valósítottak meg. A skandináv, német és amerikai területen viszont működött ennek rendszere Angliában a tanoncok 1802-ben már alapfokú képzésben részesültek. A francia forradalom

a specializált szakmai felsőoktatást is bevezette Németországban is újjáéledtek a régi egyetemek. Nemzetközi viszonyok A forradalmak jelentős gazdasági következményekkel jártak. Franciaországban megbuktatták a kormányt, és olyat ültettek helyébe, amely odafigyelt a kereskedelemre, iparra. 1848-ban a városi munkásság kinyilvánította, hogy igényt tart a hatalomra. Az 1830-as dél-holland forradalom új országot teremtett, Belgiumot, mely hamarosan a kontinens meghatározó gazdasági hatalma lett. Mindezekben a forradalmakban komoly hajtóerő volt a nacionalizmus, kifejeződtek bennük a megosztott népek egyesítési vágyai, törekvései a szabadságra, az autonómiára. A kisebb forradalmak mellett nagy pusztító háborúk ebben a században nem voltak, nem akadályozták a tőkefelhalmozást, a technikai változásokat. 9. Változatok a fejlődésre: az első iparosítók Az iparosításról több álláspont került kialakításra: - az iparosítás

a XIX. században Európát átfogó általános jelenség volt - az iparosítás alapvetően regionális jelenség volt - nemzetgazdasági kereteken belüli volt Ezek nem zárják ki egymást, ezért nemzetenként vizsgáljuk most a folyamatot Nagy-Britannia A napóleoni háborúk végére legnagyobb ipari hatalom, világ össztermelésének egynegyedét állította elő. Elsők voltak a kereskedésben, nemzetközi kereskedelem ¼-1/3 részét bonyolították A XIX. század végén még mindig vezetett, a kereskedelem ¼-e, ipari termelés 1/3-a itt zajlott 1870 után részaránya csökkent a gyorsan iparosodó országokkal szemben. Az I. világháborúra még kereskedelemben vezetett, de részaránya 1/6-ra csökkent Az iparban fejlődésének alapjai- a textilipar, vas, szén – biztos pillérei maradtak az országnak, de pozíciója 1913-ra gyengült. A pamutiparban részesedése 1/3 marad, szénbányászásban megőrizte vezetését, de a vasgyártásban az Egyesült Államok

vette át a vezetést. A gépgyártásban végig vezető szerepet foglalt el, ill. a vasút és hajógyártásban is, 1890-ben a világ hajóinak 80 %-át állította elő. Az ipari növekedés ellenére 1851-1921 között a legtöbb munkást még mindig a mezőgazdaság foglalkoztatta. A textilipar az összmunkaerő 8 %-át szívta fel. Fő iparosodási időszaka 1850-70 között volt, amikor is a bruttó nemzeti termék évente 2,5 %-kal nőtt, ezt követően 1913-i csak 1,9 % volt. Relatív előnyének elvesztésének több oka is volt: - a többi ország iparosodásának előretörése - egyes rendelkezésre álló erőforrások apadtak, pl. a színesfémek elfogytak - a vállalkozói eredménytelenség, a vállalkozókból kiveszett a dinamizmus, mindennapi ügyek intézését fizetett ügyvezetőkre bízták a tulajdonosok, nehézkesen reagáltak az új technikai kínálta lehetőségre. A textiliparban is ellenálltak a modern fonó-és szövőgépek alkalmazásának. - a brit

oktatási rendszer fejletlensége. Ők voltak az utolsók, aki bevezették az elemi iskolát Az egyetemek kevés figyelmet szenteltek a szaktudományoknak. - Nagy függőségben volt az exporttól és importtól, más országok kereskedelmi politikájának, vámjainak nagy kihatása volt. A kereskedelmi befektetések fedezték az ország negatív árukereskedelmi mérlegét Mindezekkel együtt a britek egy főre jutó reáljövedelme ebben az időszakban 2,5 szeresére nőtt, Európában a legmagasabb volt itt az életszínvonal. Az Egyesült Államok Leglátványosabb fejlődés itt zajlik. 1790-ben 4 millió lakos, 1870-ben 40 millió, 1915-ben 15 millió Ezt nagyban befolyásolta a korlátozás nélküli amerikai bevándorlási politika, alakította az ország arculatát. Bevándorlók 1890-ig nagyobbrészt Északnyugat-Európából érkeztek, 1900-ban nőtt az olaszok, kelet-európaiak aránya. Gyorsan nőtt a jövedelem és a gazdaság is. Mivel munkaerőhiány volt az

európainál magasabbak voltak a bérek Nagy lehetőségei voltak az egyéni boldogulásnak, vallási, politikai szabadság volt. Határtalan volt a megművelhető földterület és természeti kincsek. A bevándorlók által hozott technikán gyors haladást értek el, a regionális specializációt szorgalmazták. A mezőgazdaságban a legjobb európai módszereket alkalmazták, a munkaerő 90 %-át itt foglalkoztatták. 1789. az Alkotmány elfogadása után az ipari fejlesztés került előtérbe, felépítették Amerika első iparművét, feltalálták a gyapotmagtalanítót, így Európa nyersanyagellátója lett. A gazdasági intézkedésekben viták voltak, a pénzügyminiszter védővámokat kívánt bevezetni az ipar védelmére, a külügyminiszter viszont a kereskedelmet és mezőgazdaságot pártolta. A vitát az utóbbi nyerte meg Az ipar előtérbe kerülése csak az 1820-as években következett be a pamutipar fejlődésével, melyet a lőfegyvergyártás követett. A

területi nagyság óriási belső piacot kívánt, mely szállítási-közlekedési hálózat kiépítését igényelte. Erre állami és magántulajdon bevonásával átfogó program indult, és használati díjas utakat, csatornákat építettek. 1830-ra már több mint 18000km út épült, 1860-ra pedig 6500km csatorna. A vasútépítés 1825-ben Angliával egyidőben kezdődött el, és 1840-re már a befejezett vasút hossza több volt, mint egész Európában. Ezek fejlesztőleg hatottak a vas és acélgyártásra, de csak a háború után a kokszos olvasztásra való áttérés révén került az ipar élére. Az 1880-as évekre került az ipar túlsúlyba a mezőgazdasággal szemben és lett a világ legnagyobb ipari ország az Egyesült Államok. Az ipar gyors fejlődése ellenére vidékies ország maradt az egész XIX. században A városi népesség csak az I világháború után érte el a vidék lélekszámát. Belgium Maradéktalanul átvette a brit iparosítási

modellt. 1830-ban lett önálló, előtte a Habsburgok, majd a Hollandok része volt. Gyors iparosodás okai: - brit közelség - nagy ipari hagyományok a középkori flandriai posztógyártásból - középkorból származó tapasztalat az olasz kereskedelmi és pénzügyi technikák terén - természeti kincsei hasonlóak, mint Angliáé, könnyen hozzáférhető szénlelőhelyek, vasérc, ólom, cink - elhelyezkedése, hagyományai, politikai kapcsolatai révén külföldről sok technikát, vállalkozót, tőkét kapott Fejlődése már 1720-ban megindult, mikor bányájában már Newcomen gőzszivattyút üzemeltek, tíz évvel később másikat is beüzemeltek, 1791-ben Watt típusú gőzgépet helyeznek üzembe, 1814-re már 18 gőzgép működik Belgiumban a textiliparban, vasgyártásban, szénbányákban. A bányák vonzották a legtöbb tőkét és vállalkozót is, elsősorban Franciaországból. Sok új szénbányát nyitottak 1830-70 között. A pamutipar is vezető

iparág lett, a flandriai hagyományokra építve. Titokban hozták be Angliából az ismereteket, gépeket és munkaerőt a XIX. század elején, amit tovább fejlesztettek 1830-ra már szövőgépekkel folyt a termelés A vasgyártás sokáig a faszénnel létezett, 1824-ben fogtak hozzá a koksz tüzelésű nagykohó építéséhez. A gépgyártásra már 1815 körül ráálltak, először textilgépeket, majd gőzgépeket. Angol munkásokat foglalkoztattak Koksztüzelési nagyolvasztót holland kormánytól kapott hitelből kezdtek építeni. Ez a Cockerill cég lett 1830-ra a legnagyobb iparvállalat. A belga forradalom válságot hozott, bár rövidéletű volt, élénk fellendülés követte. Ennek okai: államköltségen elkezdődött a vasúthálózat építése ill. jelentős intézményi újítások kerültek bevezetésre a bank és pénzügyek terén Létrehoztak brüsszeli székhellyel egy részvénytársasági bankot, mely a forradalom után a beruházások

finanszírozója lett. 1835-38 között 31 új vállalatot (vasolvasztó, textilüzem, gépgyártás, cukorfinomítás) hozott létre 1835-ben egy újabb részvénytársasági bank újabb 24 ipari és kereskedelmi vállalatot alapított. 1840-re a kontinens legiparosodottabb országa lett. Az egy főre jutó termelés alapján még 1914-ben is Belgium volt a legfejlettebb. Nagyon erősen függött a nemzetközi gazdaságtól, nemzeti termékének 50 %-a exportból származott Legnagyobb partnere Franciaország volt Franciaország Sajátos növekedési utat járt. A gazdasági mutatói alapján lemaradt a többi országtól Viszont a demográfiai növekedés alacsony volt, így ha egy főre vetítjük a növekedés mutatóit, akkor Franciaország jól haladt. A természeti kincsek területén is érdekes jellemzők voltak. A szénkészletei kedvezőtlenül helyezkedtek el, mely a szénre épülő iparágaknak nem kedvezett. Ennek ellenére a technológiai fejlődésben jó helyet

foglalt el A vízi energiára épített elektromos áram alakításban, az acélgyártás Martin-eljárásának kidolgozásában, alumínium- és az autóipar fejlesztésében élen járt. Gazdasági növekedése már a XVIII. században megkezdődött, szinte azonos volt a növekedése Angliával A század végén viszont a francia forradalom elvette a figyelmet az ipar fejlődéséről és a XIX. században szinte végig hadakoztak Ez ugyan igényelt termelést, de csak a hagyományos és hadiipari területen. A fontos vas- és vegyipar stagnált A háborút súlyos depresszió követte, melyből kilábalva gyors fejlődés indult. A szénbányászat míg 1820-ban 1 millió tonnát termelt 1847-re már 5 milliót. A vasipar 1850-es években áttért a koksztüzelésre, 70-ben bevezették az olcsó acél előállítást. Kialakult a szerelő-és gépipar. A nyersgyapot felhasználás 1815-45 között ötszörösére nőtt. Sok új iparág alakult, üveg, porcelán, papír, vegyipar,

gázvilágítás. A közlekedésben gőzhajózást, vasútépítést kezdték el. 1848-51 közötti politikai válság megszakította a gazdasági fellendülést, majd a Második Birodalom kikiáltása után 1851-ben újabb fejlődésnek indult. Gazdasági reformokat vezettek be, liberalizálták az 1860-as években a cégbejegyzést. Az 1870-71-es háború gazdasági katasztrófát hozott, de ezután is helyreállt. 1871-1914 között bruttó nemzeti terméke 1,6 %-kal nőtt, alacsonyabban, mint Anglia vagy Németország, de egy főre vetítve meghaladta az Angolokét. Gyorsan fejlődött a vasútépítés, a távíróhálózat Az egyre jobb közlekedés és kommunikáció révén külkereskedelme évente 5 %-kal nőtt. 1882-től viszont több válság is érte, a szőlőtermelését kórokozók sújtották, kereskedelmi háború folyt Itáliával, mely visszavetette a külkereskedelmet. A század végén lett ismét fellendülés az ércbányászat kiterjesztése révén, és ekkor

jött létre az elektromosság, és autógyártás az alumíniumra alapozva Az I. világháború előtti évek az ország anyagi prosperitásának évei voltak Az Európai ipari országok közül Franciaországban volt a legalacsonyabb az urbanizációs ráta, mely oka az össznépesség lassú növekedése, ill. az iparvállalati rendszer struktúrája, és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak magas aránya. Ebből adódóan élelmiszerből önellátó volt Az iparvállalatai méretek kicsik voltak, családi vállalkozás foglalkoztatott nélkül. Az ipari munkaerő 10 %-a dolgozott mindössze 500 főnél nagyobb vállaltnál melyből a század végén mindössze 600 volt. Nagy volt a földrajzi szétszórtság Németország Németország volt az utolsó helyen az iparosítók között. XIX század elején elmaradott, politikailag nem egységes, túlnyomórészt vidékies jellegű agrárország volt. Kisebb ipari telepei voltak a Rajna vidéken, Szászországban, Sziléziában. A

közlekedés rossz volt Az I világháborúra azonban az egyesített Német Birodalom Európa leghatalmasabb ipari országává vált. A legnagyobb vas-, acél-, fémiparral, áramtermeléssel, elektromos gépgyártással, vegyiparral, üveg, színesfémgyártással, textíláruk gyártásával rendelkezett. Széntermelésben csak Anglia előzte meg Legsűrűbb volt a vasúthálózat, és magas szintet érte el az urbanizáció. Okai: - ráébredtek az angol és francia gazdasági változásainak előnyeire és 1833-ig elkezdték megteremteni a modern iparra való áttérés feltételeit -1870-ig tudatos utánzás és átvétel révén az ipar, a szállítás, közlekedés, pénzügy terén kiépítették a tényleges alapokat. Ekkor megélénkült a külföldi tőke, technika és vállalkozók beáramlása - ezen az alapon folyamatos fejlődést produkált és terjeszkedett a külföldi piacokra A Rajna vidéke a francia jogrend példáját vette át és gazdasági intézményi

rendszerét. Eltörölték a jobbágyságot, engedélyezték a nemességnek a polgári foglalkozás űzését, eltörölte a nemesi és nem nemesi tulajdon közötti különbséget, megteremtette a szabad kereskedelmet, feloszlatták a céheket, felszámolták az egyéb korlátokat, javítottak a zsidók jogállásán, karcsúsították a központi államigazgatást. Modern közoktatást vezettek be Saját gazdasági reformként hozták létre a Vámegységet (Zollverein). Ez a vámunió eltörölte az összes belső vám és illetékhatárokat, és közös külső vámot alakított ki. A vasút fejlesztése is saját lépés volt az egyesítésben, valamint a kül- és belkereskedelem ösztönzésében, és az ipar fejlesztésében. 1840-ig még lassú volt a fejlődés, de ezután rohamos fejlődés kezdődött A széntermelés a Ruhr-vidék szénmezőinek köszönhetően nőtt rohamosan, és erre építve a vas- és acélgyártás. A Ruhr-vidékhez hasonlón egész német ipar

fejlődése nagyrész 1850 után következett be. Az acélgyártás a 1863-ban forradalmasodott, és 1881 után fejlődött rohamosan, 1895-re már megelőzte az angolt. A német vállalatok átvették a vertikális integráció stratégiáját. Az 1870-71-es porosz-francia háború őket nem viselte meg, győztes háború volt. Fellendült a részvénytársaságok alapítása, elkezdtek külföldön befektetni. Legdinamikusabban fejlődő szektor a beruházási javak, félkész termékek gyártása volt. Új iparágak jelentek meg: elektromos, vegyipar. Német találmány volt a mezőgazdasági vegyészet Műtrágyagyártás, festékipar, szervesvegyipar Kutatóintézeteket hoztak létre. Az elektromosipar a vegyinél is gyorsabban fejlődött, fő felvevője a világítás és városi közlekedés lett. Vállalataik nagy méretűek voltak, alkalmazotti létszámok kb. 1000fő Az I világháború előtt a Siemens cég 80000 főt foglalkoztatott. Német sajátosság volt a kartell,

azok nagy számban alakultak. A kartell nem más, mint névlegesen független cégek megegyezése a rögzített árakban, a termelés korlátozásában. A védővámok mellett a hazai piacon mesterségesen magas árakat alakítottak ki, és közben korlátlanul exportáltak. Mindez hozzájárult nagyhatalommá válásukhoz 10. Változatok a fejlődésre: a későn jövők és a lemaradók Európa más vidékein 1850 előtt nem lehet mondani, hogy elkezdődött volna az iparosítás. A század második felében indult meg Svájcban, Hollandiában, Skandináviában és az Osztrák-Magyar Monarchiában, de mindenütt más és más volt a jellege. A késői iparosítóknak kevés szenük volt országhatáraikon belül. Spanyolországban, Ausztriában és Magyarországon bányászott mennyiség épphogy fedezte a hazai keresletet. Oroszországnak óriási készletei voltak, de azokat 1914 előtt alig kezdték kiaknázni. A későn iparosodó ország egy főre jutó szénfogyasztása

még a legsikeresebb késői iparosítóknál sem érte el a nagybritanniai egyötödét. Minthogy a késői iparosítók mindegyikénél alacsony volt a fogyasztás, a legsikeresebbeknél sokkal gyorsabban nőtt, mint a többieknél. Az összes szenet importálni kényszerültek, a kereslet volt a domináns tényező az ő nagyobb relatív fogyasztásuk fellendítésében. Nagyobb fogyasztásuk eredménye, nem pedig oka volt a sikeres iparosításnak Svájc Svájc volt az első a későn indulók között. A század első felében elért néhány komoly eredményt, ami fontos szerepet játszott 1850 után a gyors iparosításban, de gazdasági struktúrája mégis inkább preindusztriális képet mutatott. 1850ben a munkaerő több mint 57%-a mezőgazdasági foglalkozást űzött, a gyári munkásság nem érte el a 4%-ot Svájcot „elkerülte” a vasútkorszak is, és hiányzott a megfelelő intézményhálózata. Nem volt tényleges pénzügyi egység, központi postarendszer.

Vízi energián és fán kívül nem sok hagyományos természeti kinccsel rendelkezett, szene gyakorlatilag nem volt. Földterületének egynegyede földművelésre alkalmatlan. E hátrányok ellenére a XX. század elején Svájc már az egyik legnagyobb életszínvonalú európai ország A népesség 1914-re négymillióra nőtt. Átlagos növekedési üteme alacsonyabb, mint Nagy Britanniában, de magasabb, mint Franciaországban. A népsűrűség alacsonyabb volt Importálniuk kellett a nyersanyag nagy részét. Külföldi piacoktól függött Páratlan módon kapcsolta össze a fejlett technikát a munkaigényes iparágakkal. Ilyenek a híres svájci órák, a drága textilek, a bonyolult speciális gépek, finom sajt és csokoládé. Magas volt az írni-olvasni tudás szintje, és hatékony a tanoncképzési rendszer. Nagy tudású mérnököket képzett Svájcnak a XVIII. században jelentős pamutipara volt Nagy hullámvölgyeket járt meg az iparág, de aztán föléledt Ez

azért volt lehetséges, mert a minőségi szövetekre, hímzett anyagokra koncentráltak, tökéletesítették magát a szövőgépet is. 1900-ban a kézi szövők már ritkaságnak számítottak A selyemiparnak volt jelentősebb szerepe a XIX. századi svájci gazdasági növekedés előmozdításában A textil és az ezzel kapcsolatos cikkek tették ki a svájci export nagyobbik részét. Az exportban voltak gépi berendezések, fémáruk, élelmiszerek és italok, órák, vegyszerek és gyógyszerek. Nem vesződött a nyersvasgyártás meghonosításával, az importált nyersanyagra támaszkodva komoly fémfeldolgozó-ipart fejlesztett ki. Elkezdett vízikerekeket, turbinákat, szerelvényeket, nagy értékű cikket előállítani. Amikor elérkezett az elektromosság korszaka, az ipar gyorsan átkapcsolt a villamos berendezések gyártására. A sajtjairól híres tejipar kisgazdasági szintről nagyüzemivé nőtte ki magát. Az óragyártás megmaradt a nagyon magasan képzett

mesterek kézi munkájánál. Létrejött a vegyipar, magának az iparosításnak a reakciójaként Elkezdtek egzotikus, drága termékekre szakosodni, amelyek terén hamarosan gyakorlatilag világmonopóliumra tettek szert. Saját kutatással többféle gyógyszer-specialistást is kifejlesztettek, a teljes svájci export 5%-át állította elő. A vasút építése az 1850-es években kezdődött. A XIX. század második felében kialakult trendek a XX században is folytatódtak, csökkent a mezőgazdaság relatív jelentősége, növekedett az ipar és a szolgáltatás, és döntő jelentőségűvé vált a külföldi kereslet. Hollandia és Skandinávia A gazdaságszerkezetet nézve Hollandia közelebb áll Dániához, mint akár Norvégiához, akár Svédországhoz. E négy ország gyors hajrába kezdett a második „félidőben”. 1870 és 1913 között az egy főre jutó termelés növekedésében Svédország a maga 2,3%-os ütemével minden más európai országot

megelőzött. 2,1%-kal Dánia volt a második Norvégia 1,4%. 1914-re ez a négy ország a kontinens korán iparosodott országaiéhoz mérhető életszínvonalat ért el. Későn rajtoltak, szenük sem volt. Alacsony volt a népessége Mindegyikük mérsékelt növekedési ütemet mutatott a század folyamán, de 1900-ra mind bőven megduplázták népességüket. Az írni-olvasni tudás aránya 1850-ben is, és 1914-ben is a skandináv országokban volt a legmagasabb Európában. A természeti kincsek vonatkozásában a legjelentősebb tény az, hogy e négy ország egyikének sem volt szene. Ez fő oka volt annak, hogy nem hoztak létre értékelhető nehézipari szektort. Egyéb természeti kincsekkel Svédország volt a legjobban ellátva, vasérctelepei voltak, valamint vízi energiája. Norvégiának óriási vízienergia-potenciálja volt. Dániának és Hollandiának semmi Az elhelyezkedés mind a négy ország számára fontos tényező volt. Mindegyiküknek volt tengerpartja

A hollandoknak nehézségeik támadtak a gőzhajók számára is alkalmas kikötők létesítésében. Végül Rotterdamot és Amszterdamot választották, s ennek látványos eredménye lett a Németországgal és Közép-Európával folytatott tranzitkereskedelem. Dániának szintén tekintélyes kereskedői múltja volt. Megszűntette a vámszedést, amitől jelentősen megnőtt a tengerszoros és a koppenhágai kikötő forgalma. Norvégia az európai piac fa-és halszállítója lett A négy ország politikai intézményei nem akadályozták különösebben az iparosítást vagy a gazdasági növekedést. Mindegyik ország egyre jobban demokratizálódott. Nem volt elterjedt a korrupció A kormány mindegyikben nyújtott némi segítséget a vasútfejlesztéshez. Általában liberális kereskedelempolitikát folytattak Fokozatos agrárreformok mentek végbe. Alkalmazkodni tudtak a korán iparosodók által kialakított nemzetközi munkamegosztáshoz, s képesek voltak a

nemzetközi piacon olyan termékekre specializálódni, amelyek előállítására különösen jól fel voltak készülve. Svédországban 1870-ben a nemzeti jövedelem 18%-a származott exportból. Norvégiában a nemzeti jövedelem kb 25%-át, a XX. század elején ez az export már a nemzeti jövedelem több mint 30%-át adta A XX század kezdetére mindannyian igen fejlett iparágakat fejlesztettek ki. Elkezdték valamilyen feldolgozott formában, félkész vagy késztermékként exportálni azt a nyersanyagot. A legjobb példa erre a svéd és a norvég fakereskedelem. A vasipar hasonló utat járt be. Értékessé tette az olyan termékek gyártásánál, mint például a golyóscsapágy Mind a négy országban igen szép volt a növekedés üteme, legalábbis a század közepétől az 1890-es évekig. Azután, az I. világháborút közvetlenül megelőző két évtizedben, még azok a régi szép növekedési ütemek is felgyorsultak Okai: általános volt a fellendülés, az

árak nőttek, másodszor nagy volumenű volt a tőkeimport, harmadszor ez a korszak egybeeset a villamosipar gyors terjedésével. Az elektromosság nagy áldás volt mind a négy ország gazdasága számára Mind a négy ország gyorsan jelentős iparágakat fejlesztett ki az elektromos gépek és berendezések gyártására. Az Osztrák-Magyar Monarchia Ausztria-Magyarországot a XIX. században némiképp igazságtalanul tartották gazdaságilag elmaradottnak Jellemzőbb volt a regionális sokféleség és aránytalanság. A nyugati tartományok (különösen Csehország, Morávia és Ausztria) gazdaságilag sokkal fejlettebbek voltak, mint a keletiek. A nyugati tartományokban már a XVIII század második felében megfigyelhetők voltak a modern gazdasági növekedés első jelei. Ásványi kincsek, különösen a szén szegényessége és hiányos feltárása. A birodalmon belüli iparosítás a XVIII. században kezdődik Textil-, vas-, üveg- és papíripar jött létre

magában Ausztriában és Csehországban is. Kezdetben a technológia hagyományos volt. A század végén kezdődött a gépesítés A XVIII. századtól az I világháborúig tartó ausztriai iparosítás lassú, de kumuláló jellegű Okai: az 1848-ig fennálló, törvényes jobbágyság anakronisztikus volt. A jobbágyság 1848-as eltörlésének fő következménye az volt, hogy a parasztok örök szabad tulajdonú birtokhoz jutottak. Osztrák és magyar rész közötti vámhatár 1850-es eltörlése hozzájárulhatott a területi munkamegosztás fejlődéséhez. A gyorsabb gazdasági fejlődés másik akadálya a monarchia külkereskedelmi politikája volt. A magas vámok nemcsak az importot korlátozták, hanem az exportot is. A birodalom gyatra külkereskedelmi teljesítményéhez hozzájárult a földrajzi elhelyezkedés és a topográfia is. A lassú növekedésnek oka volt a humán tőke legfőbb komponensének, az írni-olvasni tudásnak és az iskolázottságnak az

alacsony színvonala. A természeti és intézményi akadályok ellenére Ausztriában a század folyamán mégiscsak végbement iparosítás és gazdasági növekedés, sőt még Magyarországon is a század második felében. A szállítás döntő szerepet játszott a birodalom gazdasági fejlődésében. A szárazföldi szállítás drága volt Kevés csatornát építettek. A legelső vasutak osztrák és cseh földön épültek A század közepétől, s főleg az 1867-es kiegyezés után Magyarországnak jutott több. A vasutak hatására megszilárdult a birodalmon belül már korábban kialakult földrajzi munkamegosztás. Az 1860-as években a magyar vasutakon szállított áru több mint fele gabona és liszt volt A lisztkereskedelem azonban lehetővé tette Magyarország számára az iparosítás beindítását. A magyar ipari termelés nagy része fogyasztási cikkekből, főleg élelmiszerekből állt. A birodalomnak volt némi nehézipara is. Elterjedt a kokszos

ércolvasztás Csehországban és Osztrák-Sziléiában már az 1830-as évektől modern fémipar alakult ki. Működött néhány gép- és szerszámgépgyár is Az I. világháború küszöbén a cseh területek adták az „osztrák” ipari termelésnek több mint a felét A Habsburg Monarchia 1871 után egyre inkább elmaradt az egyesített Német Birodalom gazdasági növekedése mögött. A XX. század elején a nyugati rész nagyjából elérte az európai fejlettség átlagos színvonalát, a keleti rész pedig, bár lemaradt a nyugati mögött, mégis jóval előbbre tartott, mint Kelet-Európa többi országa. Dél- és Kelet-Európa Európa többi országának – mediterrán országok, Délkelet-Európa és a cári Oroszország – Egyik közös jellemző: hogy 1914 előtt nem kezdtek komolyabb iparosításba. Regionális különbségeket tapasztalhatunk. Másik közös jellemző: a humán tőke kétségbeejtően alacsony színvonala. Harmadik közös jellemző: az

agrárreform teljes hiánya, a mezőgazdasági termelékenység igen alacsony szintje. Negyedik közös jellemző: mindegyikük autokratikus, tekintélyuralmi, korrupt és szakszerűtlen kormányzati elnyomástól szenvedett. Fontos vonatkozásokban különböznek is. Az Ibériai-félsziget Spanyolország és Portugália XIX. századi gazdasági fejlődése eléggé hasonló 1820-ban mindkét országban forradalmak törtek ki, ami helyi polgárháborúkhoz vezetett, amelyek akadályozták a normális gazdasági tevékenységet. Mindkét fél külföldi kölcsönökből szerelte föl fegyvereseit A krónikus államháztartási deficit bankrendszeri manipulációkhoz, inflációhoz és külföldi kölcsönök fölvételéhez vezetett. Mindkét ország többször is megtagadta az általa fölvett hitelek legalább egy részének visszafizetését. Mindkét gazdaság legfőbb gyöngéje maradt a mezőgazdaság alacsony termelékenysége. Spanyolország megpróbálkozott az

agrárreformmal, de az ügy teljes kudarccal végződött. Elkobozták az egyház, a helyhatóságok, arisztokraták földjét. Árverésen, a legmagasabb árat ígérőknek adta el a földet A föld így aztán a már egyébként is gazdagok birtokába került. A parasztoknak mindebből csak annyi jutott, hogy el kellett viselniük az egyik földbirtokos-garnitúra kicserélődését egy másikra. Néhány derűsebb folt mégiscsak létezett. Az 1790-es években modern pamutipar alakult ki Exportorientált bortermelés folyt Andalúziában. Új valuta-bevételi forrás alakult ki: ásványi kincsek és fémek Megnyitották Dél-Spanyolország rendkívül gazdag ólombányáit. Az 1868-as új bányatörvény után megugrott a bányakoncessziók száma, és főként külföldi vállalatok kezdték kitermelni a rezet, a vasat és az ólmot. Az export nagyrészt nyersfém formájában hagyta el az országot, és nem sok visszahatása volt a hazai gazdaságra. A bankrendszerben és a

vasútépítésben is túlsúlyban volt a külföldi tőke. A vonalakat általában importált anyagból és felszereléssel építették külföldi mérnökök, így a vasút, a bányákhoz hasonlóan nemigen hatott vissza a gazdaságra. Szénkészletei gyenge minőségűek voltak. Olaszország 1860 előtt az „Olasz gazdaság”, mint olyan, nem létezett. A modern kor kezdetétől idegen hatalmak osztották föl és uralkodtak rajta. Csatatérré változtatták és elrabolták felbecsülhetetlen értékű műkincseit is A regionális gazdasági eltérések különösen szembetűnők voltak Itáliában. A mezőgazdasági termelékenység magasabb volt északon, különösen Piemontban és a Pó völgyében, és még némi ipar is létezett. 1848-49-es forradalom után jelentős személyiség tűnt fel a Szárd Királyságban, Camillo Benso di Cavour gróf. Haladó szellemű földbirtokos és mezőgazdász, vasút-, újság- és banktulajdonos. 1852-ben pedig miniszterelnök lett.

Hangoztatta, a pénzügyek rendezettségét és a gazdasági progressziót A célok eléréséhez külföldi segítség, s ezen belül a külföldi tőke bevonását tartotta szükségesnek. Kereskedelmi egyezményeket kötött Európa összes fontosabb ipari és kereskedelmi országával. Az évtized második felében a franciák befektetéseikkel ellensúlyozták a királyság növekvő államadósságát. A Szárd Királyság, Franciaország katonai és pénzügyi segítésével legyőzte az Osztrák Birodalmat, és megteremtette az egyesített Olasz Királyság 1861-es létrehozásának feltételeit. A kb. 22 milliós összlakosságú új ország A munkaerő nagyobbik része az alacsony termelékenységű mezőgazdaságban dolgozott. Piemont haladó törvénykezési és közigazgatási rendszerének az egész királyságra való kiterjesztése nem tudta azonnal megváltoztatni a félsziget többi részén az intézményrendszer elmaradottságát, a nép írástudatlanságát és

iskolázatlanságát. Olaszország továbbra is rá volt utalva a külföldi, főleg a francia beruházásokra és gazdasági kapcsolatokra, de a kormány különféle akciói 1887-ben belesodorták Olaszországot egy Franciaország elleni, tíz évig tartó, drámai vámháborúba. Délkelet-Európa A kontinens délkeleti részét elfoglaló öt kis ország – Albánia, Bulgária, Görögország, Románia és Szerbia – a legszegényebb volt. Az Ottomán Birodalommal szemben, 1815 után vívták ki függetlenségüket Vidékies és agrár jellegű országok voltak. A technika is primitív volt A nagy szegénység ellenére a XIX. század közepétől népességrobbanás következett be A népességnövekedés hatásaképpen emelkedett a termőföld ára, fokozódott az elvándorlás a városokba és a kivándorlás a fejlettebb nyugati országokba. A föld nagy részét művelésre alkalmatlan hegyek borítják. Mindegyik ország mezőgazdasági termékeket exportált, és

iparcikkeket, főleg fogyasztási cikkeket importált. A mezőgazdasági és ipari technika lassú terjedésével szemben a bankok és a külföldi hitelfelvételek intézményes technikája gyorsan meghonosodott. 1885-re mind a négy akkor létező balkáni állam megalapította a kizárólagos bankjegy-kibocsátási joggal felruházott központi bankját. Az új kormányok külföldi kölcsönöket vettek fel, elsősorban vasútépítésre. Görögország eladósodott. Az összes balkáni ország kénytelen volt alávetni magát külföldi ellenőrzésnek Kisebb, főként fogyasztási cikkeket gyártó ipari szektor létrejött körülbelül 1895 után mindegyik országban, de semmi olyasmi nem történt, ami a XIX. század korábbi időszakában lezajlott nyugat-európai iparfejlesztéshez lett volna mérhető. A cári Oroszország A XX. század eleji Orosz Birodalmat általában a nagyhatalmak egyikének szokták tekinteni Bármelyik európai országénál nagyobb területével és

népességével ki is érdemelte ezt a rangot. Ipari össztermelése az ötödik legnagyobb volt a világon. Nagy textil-, különösen pamut- és lenipara volt, nehézipara pedig tekintélyes mennyiségű szenet, nyersvasat és acélt állított elő. Kőolajtermelésben a második volt a világon Egy főre jutó széntermelése és fogyasztása lényegesen alacsonyabb volt még az ausztriainál is. Oroszország túlnyomórészt agrárország volt, munkaerejének több mint kétharmada a mezőgazdaságban dolgozott. Az egy főre jutó jövedelem a fele volt a franciának. A termelékenység borzasztóan alacsony volt 1861-ben eltörölt törvényes jobbágyság intézménye még a jobbágyfelszabadítás után is korlátozta a termelékenység növelésének lehetőségeit. A XIX. század első felében, s különösen az 1830-as évektől kezdve az iparosítás már észrevehetőbb volt Az ipari munkások száma a század elején nem érte el a százezret, de a

jobbágyfelszabadítás küszöbén már több mint félmillió volt. A legdinamikusabban és leggyorsabban a pamutipar fejlődött. A kormány felkarolta a külföldi tőkére és technológiára támaszkodó vasútépítési programot, s átszervezte a bankrendszert, hogy lehetővé tegye a nyugati pénzügyi technikák bevezetését. Az ipari termelés átlagosan több mint 8%-kal nőtt. E fellendülés nagyrészt a vasútépítési programnak volt köszönhető, valamint ezzel összefüggésben a bányászat és a vasgyártás fejlődésének. Ez utóbbiak pedig sokat köszönhetnek a külföldi tőkének, ami döntő szerepet játszott Délnyugat-Ukrajnában a Donyec-medence vidékén a hatalmas bányaipari és vaskohászati központ kiépítésében. Az 1880-as években francia vállalkozók rábeszélték a cári kormányt, hogy kösse össze vasúttal a két vidéket, majd nagykohókat építettek mind a két helyszínen. A kormány többféle módon is igyekezett támogatni az

iparosítást. Külföldi kölcsönöket vett fel. Síneket, mozdonyokat és egyéb felszereléseket rendelt az államvasutak számára az Oroszországban működő vállalatoktól. Magas behozatali vámokat vetett ki a vas- és acéltermékekre Az orosz ipar 1890-es évekbeli nagy fellendülését a XX. század első éveiben hirtelen visszaesés követte, aztán jött 1904-1905-ben az orosz-japán háború. Az I. világháborút megelőző fél évszázadban az orosz gazdaság jelentős változáson ment keresztül, modernebb és műszakilag tökéletesebb lett, de még mindig messze elmaradt a fejlettebb nyugati gazdaságoktól. Japán A század első felében a szigetország még a többi keleti országnál is keményebben folytatta a külföldi, főleg a nyugati befolyás távoltartásának politikáját. Megtiltotta a japánoknak, hogy külföldre utazzanak Merev osztály- vagy kasztrendszere volt. E korlátok ellenére azonban a gazdaság szerkezete meglepően kifinomult volt.

Az írni-olvasni tudás lényegesen magasabb színvonalú volt, mint Dél- és Kelet-Európában. 1853-ban amerikai flotta kényszerítette Tokugava sógunt, hogy létesítsen diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatot az Egyesült Államokkal. Hamarosan más nyugati országok is hasonló privilégiumokat kaptak, mint az amerikaiak Majd elindult egy mozgalom, amely császárt kívánt visszahelyezni az államhatalom élére. 1867-ben fiatal császár trónralépése. Lemondásra kényszerítette a sógunt Ezt, a modern Japán megszületését is jelző eseményt nevezik Meidzsi-restaurációnak. Az új kormányzat máris módosította az idegenellenes mozgalom beállítottságát. Nem kiűzni próbálta a külföldieket, hanem együttműködni velük Erősen központosított, bürokratikus államigazgatást vezettek be. Az ipari és a pénzügyi módszereket sok országból, de főleg az Egyesült Államokból importálták. Nyugati típusú iskolákat alapítottak, és külföldi

szakértőket hívtak japán kollégáik kiképzésére. Legnyugtalanítóbb problémakört a pénzügyek jelentették. Nagy tömeg értéktelen papírpénzt örökölt 1873-ban bevezettek egy földadót. A kormány nekilátott egy új bankrendszer létrehozásának Bankot lehetett alapítani, államkötvényeket használva fedezetként. Ebben a rendszerben 1876-ig 153 országos bank alakult Macukata gróf, az új pénzügyminiszter Japán Bank néven új központi bankot hozott létre. Megkapta a bankjegykibocsátás monopóliumát, a többi országos banktól elvették ezt a jogot. A kormány azon igyekezett, hogy bevezesse és meghonosítsa a nyugati iparágak gyakorlatilag teljes skáláját. Mindez természetesen hosszú távú vállalkozás volt. Japánnak alig voltak természeti kincsei Nagyrészt azonban mégiscsak a mezőgazdaságnak kellett megtermelnie azokat az exportbevételeket, amelyekből a szükséges importot finanszírozhatták. A selyemipar fel is lendült. A

termelés nagyobbik részét exportálták, és az 1860-as és 1930-as évek között a nyersselyem az exportbevételek egyötödét-egyharmadát tette ki. A másik nagy mezőgazdasági exportcikk a tea. A nyugati technológia nagy részét az állam hozatta be, de a kormánynak nem állt szándékában betiltani a magánvállalkozást. Egyik jelszava volt, hogy fejleszteni kell az ipart és támogatni a vállalkozást A nehézipar – a vas-, acél-, gép- és vegyipar – a nagy szubvenciók és védővámok ellenére is lassabban fejlődött, de 1914-ben Japán már nagyrészt önellátó volt ezekből a termékekből. Az I világháború természetesen nagyon megnövelte irántuk a keresletet Igen jelentős teljesítmény volt, ahogy az 1850-es évek elmaradott, tradicionális japán társadalma az I. világháború idejére a legfejlettebb ipari országok közé emelkedett. A japán gazdaság átalakulásának politikai következményei is voltak. 1894-95-ben Japán egy rövid

háborúban gyorsan legyőzte Kínát. Belépett az imperialista hatalmak sorába 11. A világgazdaság növekedése A távolsági kereskedelem már a civilizáció kezdetei óta létezik, és jelentősége gyorsan és óriásit nőtt a XIX. században A világ egészét tekintve 1913-ban az egy főre jutó külkereskedelem volumene több mint huszonötszöröse az 1800-as évinek. Az emberek és a tőke nemzetközi mozgása szintén felgyorsult. A XX század elején már világgazdaságról lehetett beszélni. A század elején az akadályok két fő típusa nehezítette a nemzetközi kereskedelem szabad áramlását, a természetes és a mesterséges akadályok. A természetes akadályt elhárította a vasút megjelenése. A mesterséges akadályok az import- és exportvámok szintén megritkultak. Anglia a szabad kereskedelem mellett A gyakorlati megfontolások arra kényszerítették a kormányokat, hogy felülvizsgálják a tilalmakat és a magas vámokat. Smith is és Ricardo

is tisztán logikai alapokon érvelt a szabad kereskedelem mellett. Ezeknek az érveknek befolyásos személyek nagy csoportjait kellett meggyőzniük. Az egyik ilyen csoportot a nemzetközi áruforgalomban részt vevő kereskedők alkották. Az 1801 óta az Egyesült Királyság protekcionista rendszerének szimbólumát az úgynevezett gabonatörvények, a gabonára kivetett behozatali vámok jelentették. Az eltörlésükre vagy módosításukra irányuló kísérletek sikertelenek voltak. 1841-ben új általános választásokat hirdetett meg. Az új miniszterelnök elhatározta a pénzügyek mélyreható revízióját, exportvámok eltörlését, importvám megszűntetését, jövedelemadó bevezetését. Amikor 1845-ben katasztrofális burgonyavész sújtotta Írországot, a gabonatörvényeket eltörlő törvényjavaslatot a parlament is elfogadta. A gabonatörvények eltörlése után megindult – s legalább 1914-ig eltartott – a modern brit politikai rendszer kialakulása.

Következetesen szabad kereskedelempárti politika alakult ki. 1860 után már csak néhány behozatali vám volt érvényben, a bor, a dohány, a kávé. A szabad kereskedelem korszaka A szabad kereskedelem felé tett következő nagy lépés az 1860-as Cobden-Chevalier angol-francia szerződés volt. A XIX. század első felében a francia protekcionista politika megtiltott mindenféle pamut- és gyapjúszövet behozatalát, és nagyon magas vámokat vetett ki a többi cikkekre. III. Napóleon kormánya, baráti viszonyt igyekezett kiépíteni Nagy-Britanniával Jelentős szellemi irányzata élt itt a gazdasági liberalizmusnak is. Michel Chevalier meggyőzte az uralkodót, hogy kívánatos lenne megkötni egy kereskedelmi egyezményt az angolokkal. A protekcionista érdekek erőssége miatt azonban nem ment ilyen könnyen a dolog Így aztán Cobden és Chevalier 1859 végén alaposan megtárgyalt egyezményt 1860 januárjában írták alá. Az egyezmény értelmében Anglia

eltörölte a bor és a konyak kivételével az összes francia termék behozatali vámját. Franciaország megszüntette a brit textiláruk behozatali tilalmát, és a brit áruk széles skálájánál 30%-ban maximálta az importvámot. Az egyezmény egyik különlegessége a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény záradéka volt. Ebben az állt, hogy ha valamelyik fél szerződést köt egy harmadik országgal, és azzal alacsonyabb vámtételekben állapodik meg, akkor a másik félre is automatikusan vonatkoznak ezek a harmadik országnak megadott kedvezmények. A többi európai ország is szerződésre lépett egymással, és mindegyik ilyen egyezmény tartalmazta a legnagyobb kedvezmény záradékát. Az 1860-as és 70-es években körülbelül egy évtized leforgása alatt Európa olyan fokú szabad kereskedelmet teremtett meg, amilyen aztán csak a II. világháború után jött létre ismét A kereskedelmi egyezmények igen komoly következményeket hoztak. A nemzetközi

kereskedelem több éven át évi átlagban kb. 10%-kal növekedett Másik következménye az erősebb konkurencia miatt átszerveződött ipar. A nemzetközi gazdaságnak a szabadabb kereskedelem által elmélyített integrációja azzal a következménnyel is járt, hogy az országhatárokon átterjedő mozgás következtében szinkronba kerültek az ármozgások. A termelés ingadozásait általában áringadozások kísérik. Az árak a század elején, a napóleoni háborúk vége felé tetőztek. A század közepéig a rövid távú ingadozások ellenére a tartós trend lefelé mozgott Az árak az 1850-es években szöktek föl ismét, az aranymezők felfedezése következtében. 1873-ban pénzügyi pánik tört ki Bécsben Az ezt követő áresés az 1890-es évek közepéig-végéig tartott. Az újabb aranymezők fölfedezése enyhe áremelkedést hozott egészen az I. világháborúig Az 1873-as pánikot követően depresszió alighanem a legmélyebb és legkiterjedtebb volt

az iparosítási korszak egész addigi történetében. A gyárosok az okát a kereskedelmi egyezmények miatt kiéleződött nemzetközi konkurenciában látták, kezdték követelni a protekcionista intézkedések újbóli bevezetését. Csatlakoztak ehhez a követeléshez a mezőgazdasági termelők, a földbirtokosok és a kisparasztok is. Bismarck az új Német Birodalom megteremtője érvénytelenítette a Zollvereint Franciaországgal, és áldását adta az 1879-es új vámtörvényre, amely mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban protekcionizmust vezetett be. Franciaországi csoportoknak 1881-ben sikerült is elfogadtatniuk egy új vámtörvényt, amely nyíltan visszahozta a protekcionizmus elvét. A szabad kereskedelem hívei azonban még így is elég erősek maradtak, s az 1882-ben a kontinens hét országával megkötött új kereskedelmi egyezmények megtartották a Cobden-Chevalier-szerződés alapelveit. Olaszországgal 1887 és 1898 között folytatott

vámháború nagy visszaesést okozott a francia, és még nagyobbat az olasz kereskedelemben. Olaszország visszatért a protekcionizmushoz Főleg a francia importot igyekezett megkülönböztetni. A franciák saját diszkriminációs vámjaikkal torolták meg a dolgot. Oroszország sohasem társult a Cobden-Chevalier-egyezmény által elindított szerződések sorozatához, s 1891-ben gyakorlatilag tiltóvámokat vezetett be. Akadtak országok, amelyek kitartottak a szabad kereskedelem mellett, s ezek között Nagy-Britannia volt a leginkább figyelemre méltó. A nemzetközi kereskedelem növekedési üteme valamennyit csökkent ugyan az 1873 utáni két évtizedben, de azért ez az ütem mégiscsak pozitív maradt, majd újra felgyorsult az I. világháború előtti két évtizedben Európa országai minden korábbinál erősebben rá voltak utalva a nemzetközi kereskedelemre. A világgazdaság a XX század elején az integrációnak és a kölcsönös függésnek sokkal magasabb

fokán állt, mint azelőtt bármikor. A nemzetközi aranystandard-rendszer A világgazdasági integrációnak a XIX. század végén elért magas színvonala legfőképpen a nemzetközi aranystandardrendszerhez való ragaszkodásnak volt köszönhető A legjelentősebb egyenérték mindig az arany és az ezüst volt. A monetáris egyenértéknek az a funkciója, hogy meghatározza egy monetáris rendszernek azt az elszámolási egységét, amelyre a pénz minden egyéb formája átváltható. A középkori Angliában „font sterling” egy font súlyú, előírt finomságú ezüstöt jelentett. A háborúk után az elszámolási pénzegység (az értékmérő) az arany vagy aranyfont volt. Az arany szolgált az ország egész pénzkészlete tulajdonképpeni bázisául vagy tartalékalapjául. A XIX. század utolsó negyedéig a legtöbb országnak vagy ezüst- vagy bimetalikus pénzrendszere volt Az 1860-as és 70-es években Franciaország megpróbált egy alternatívát kreálni a

nemzetközi aranyvaluta helyett. Az aranyláz megemelte az általános árszínvonalat, és az ezüsthöz viszonyítva olcsóbbá tette az aranyat. Franciaország áttért az ezüstvalutára. Háború idején kényszerárfolyammal felruházott papírpénzt hoztak forgalomba Meghatározott súlyú ezüstben rögzítette a valutáját. Az új ezüstlelőhelyek felfedezésével elárasztotta őket az olcsó ezüst Visszatértek a tisztán aranyvaluta-rendszerhez. Az új Német Birodalom is bevezette az aranyvaluta-rendszert. A kormány új elszámolási pénzt vezetett be, az aranymárkát. Az Egyesült Államokban tulajdonképpen bimetallikus pénzrendszer volt. Oroszországnak a XIX. században névlegesen ezüstpénzrendszere volt, az aranyvalutára való áttérés 1897-ben meg is történt. Nemzetközi migráció és tőkebefektetés Megélénkült az emberek és a tőke nemzetközi mozgása is. Igazán jelentős a tengerentúli kivándorlás volt. A század folyamán kb 60 millió

ember kelt át ezzel a céllal az óceánon A legtöbben a Brit-szigetekről vándoroltak ki. Nagyon sokat hagyták el Olaszországot és Kelet-Európát Ennek a nagy népvándorlásnak kedvező hatásai voltak. A kivándorlók szülőföldjén csökkent a túlnépesedés, a befogadó országok pedig olyan önkéntes munkásokhoz jutottak, akiknek itt magasabb volt a bérük. Előmozdította a nemzetközi gazdaság integrációját. A tőkeexport, vagyis a külföldi befektetés tovább erősítette ezt az integrációt. A külföldi befektetés fő motivációja az, hogy a befektető külföldön magasabb profitrátát remél, mind odahaza. Egész sor olyan intézményből tevődik össze, mint: valutapiacok, részvény- és kötvénypiacok, központi bankok, magán- és részvénytársasági beruházási bankok. Nagy-Britannia 1914 előtt messze a legnagyobb külföldi beruházó volt. A század közepéig a brit befektetők megvásárolták különféle európai országok

államkötvényeit, majd az ottani magánvállalkozásokba, a korai idők francia vasútvonalaiba fektették tőkéjüket. Az 1848-as európai forradalmak elriasztották a briteket a kontinensen való további befektetések nagy részétől. Inkább az amerikai vasutak, bányák és ranchok iránt kezdtek érdeklődni. Franciaország volt a második legnagyobb külföldi befektető. Az áruexportból hamarosan komoly többlethez jutott, amely az 1870-es évekig a külföldi befektetési források nagyobbik részét szolgáltatta. A század első felében a franciák főként a közeli szomszédaiknál fektettek be, Spanyolországban, Portugáliában, Belgium új kormányának kötvényei. 1851 és 1880 között a francia befektetők és mérnökök vállalták Dél- és Kelet-Európa nagy részén a vasúthálózat megépítését. Az 1894-es francia-orosz szövetség után óriási összegeket fektettek az orosz állami és magánkötvényekbe 1914-ben, az I. világháború

kitörésekor a francia külföldi befektetések teljes egynegyede Oroszországban volt A franciák jelentősen hozzájárultak Európa gazdasági fejlődéséhez. Németország nettó adósból nettó hitelezővé vált. A század középső évtizedeiben francia belga és brit tőkéből hatalmas iparágakat fejlesztett ki. Saját tőkét halmozott föl a külföldi befektetésekhez A külföldi beruházásoknak az Egyesült Államok volt messze a legnagyobb befogadója, brit tőke segített vasutakat építeni, ásványi kincseket feltárni. A polgárháború után az amerikai cégek elkezdtek közvetlenül befektetni külföldön Az I. világháború ezt követő négy éve alatt a szövetséges hatalmaknak nyújtott amerikai kölcsönök eredményeképpen az Egyesült Államok a világ legnagyobb hitelező országává vált. Európában a legtöbb külföldi beruházásnak Oroszország volt a befogadója. Az orosz vasúthálózatot külföldi tőkéből építették.

Külföldiek komoly pénzeket fektettek a donyeci medence, Krivoi Rog és más vidékek nagy acélipari vállalataiba. A legnagyobb befektetők a franciák voltak A XIX. század folyamán minden európai ország vett fel kölcsönöket A nyugati imperializmus újjáéledése Két óriási kontinens, Ázsia és Afrika alig vett részt a XIX. századi kereskedelmi fejlődésben Afrika Az Afrika déli csücskén lévő Fokföldön a hollandok létesítettek településeket a XVII. század közepén Az angolok a napóleoni háborúkban elfoglalták, s elkezdték támogatni a brit betelepülést. A búrok próbáltak elszigetelődni az angoloktól, a konfliktus az egész században folytatódott. Kezdetben a búr és a brit települések is főként agrárjellegűek voltak, de az 1867-es gyémántfelfedezések után a világ minden tájáról elkezdtek özönleni a kincskeresők. Az angol Rhode 1870-ben, tizenhét évesen érkezett Afrikába. Aktív politikai szerepet is vállalt, és az

imperialista terjeszkedés lelkes szószólója lett. A Dél-afrikai Köztársaság elnöke nem csatlakozott a Dél-afrikai Unióhoz. Rhodes erre összeesküvést szőtt. Az összeesküvés azonban megbukott, Rhodest pedig lemondásra kényszerítette a kormány. London igyekezett elkerülni a búrokkal való háborút 1899 októberében kitört a dél-afrikai vagy búr háború. Afrikában Francia Algéria volt az egyetlen európai gyarmatbirtok. A katonai kormányzást csak 1879-ben váltotta föl civil közigazgatás. A franciák megkezdték a terjeszkedést Afrika nyugati partjain lévő telepeikről kiindulva. 1869-ben egy francia cég megnyitotta a Szuezi-csatornát, s ez forradalmasította a világkereskedelmet. A brit külpolitika legfőbb igyekezete arra irányult, hogy megszerezze az ellenőrzést a csatorna és a hozzá vezető útvonalak fölött. Közép-Afrika A „fekete földrész” utolsó olyan régiója, amely még nyitva áll az európai behatolás előtt. A XIX

század előtt ebben a régióban egyetlen európai területigénylő jelentkezett: Portugália, így lett az övé a nyugati parton Angola, a keletin pedig Mozambik. Ázsia A belső bomlás meggyengítette Kínában a Mandzsu-dinasztiát. Az intervencióra a brit kereskedelmi érdekek érvényesítése kínált először alkalmat. A kínai teának és selyemnek jó piaca volt Európában A kínaiak nagyon kedvelik az ópiumot. Ennek importját a kínai kormány megtiltotta, de a csempészeknek köszönhetően vígan folyt az üzletelés 1857-58-ban az egyesített angol-francia haderők elfoglaltak több nagyvárost. Kína végül csupán a nagyhatalmak egymással való rivalizálásának köszönhetően menekült meg a teljes felosztástól. Megelégedett speciális szabadkikötőkkel, befolyási övezetekkel és kínai területek hosszú távú bérletével. A megalázások egy végső, elkeseredett külföldi ellenes lázadáshoz, az ún. bokszerlázadáshoz (1900-1901) vezettek

Ekkor a Kínai Birodalom már szinte szemmel láthatóan a szétesés állapotába jutott. Így aztán nem tudott ellenállni 1912-ben annak a forradalomnak, amelyet a Nyugaton tanult orvos, Szun Ja-szen vezetett. Az új Kínai Köztársaság gyönge és megosztott maradt, s a reformok és az újjáépítés távoli maradt. Korea A XIX. században névlegesen kínai fennhatóság alatt álló félautonóm királyság volt Az uralomért folytatott japán-kínai marakodás, valamint az ország általános szegénysége elriasztotta a nyugati diplomatákat és kereskedőket. Japán 1910ben formálisan is annektálta Koreát Délkelet-Ázsia Hatalmas félszigetét gyakran emlegetik Indokínaként, mert a vidék kultúrája lényegében nem más, mint a klasszikus indiai és kínai civilizáció keveréke. 1858-ban a franciák elfoglalták Kokinkínában Saigont, négy évvel később pedig magát Konkinkínát is bekebelezték. Thaiföldnek független királyság maradhatott. Magyarázatok

az imperializmusra Az imperialista kizsákmányolás nem korlátozódott Ázsiára és Afrikára, és ilyen kizsákmányolóként nemcsak az európai országok tevékenykedtek. Amint Japán átvette az európai technikát, sok tekintetben ugyanolyan imperialista politikát kezdett folytatni, mint Európa. Néha különbséget tesznek az imperializmus és a kolonializmus között. Az imperialista hatalmak nem létesítettek gyarmatokat Kínában, ugyanakkor Kína nyilvánvalóan imperialista uralom alatt állt. Az imperializmus kialakulásának okai sokfélék és összetettek. Gazdasági okokra és kényszerekre hivatkozik. Az egyik ilyen magyarázat: 1. A kapitalista világban a konkurenciaharc egyre élesedik, nagy vállalatok jönnek létre, a kicsik pedig eltűnnek, 2. a tőke egyre gyorsabban a nagyvállalatokban halmozódik fül, a profitráta csökken, 3. ahogy a tőke felhalmozódik, és a tőkés ipar termékei eladhatatlanokká válnak, a tőkések az imperializmus

eszközéhez folyamodnak, hogy politikai uralmat szerezzenek olyan régiók felett, ahol befektethetik fölös tőkéjüket és eladhatják fölös termékeiket. 12. Stratégiai szektor Mezőgazdaság A XIX. század gazdasági életében a mg-i szektor relatív méreteinek zsugorodása volt a legnagyobb strukturális változás. Relatív súlyának csökkenése megkívánta a termelékenysége fokozódását Ez 5 módon juthat érvényre: -kitermel olyan népességtömeget, amely nem mg-i foglalkozást űz -élelmiszert és nyersanyagot termel a nem mg-i népesség számára -piacot jelent a gyáripari és szolgáltatás számára -önkéntes befektetéssel vagy adózás révén tőkét szolgáltat a mg-on kívüli befektetésnek -a mezőgazdasági export külföldi valutát hozhat. Mind az 5 elem együttes érvényesülése nem fontos, de legalább 2 kell. A brit mezőgazdaságban való érvényesülés: elsősorban népesség többletet adott a nem mg-i foglalkoztatás számára,

másodsorban képes volt fedezni az ország élelmiszerszükségletének nagyobb részét. Az 1840-70 között az iparhoz hasonlóan fejlődésének csúcsára jutott. A technológiai fejlesztés még jobban fokozta termelékenységét Továbbá jó piacot jelentett a brit ipar számára. Az Európai kontinensen általánosságban elmondható, hogy itt is igen szoros korreláció volt a mg-i termelékenység és sikeres iparosítás között. Ennek előfeltétele az agrárreform volt Ez a földbirtokrendszer megváltoztatását jelenti Angliában ez a bekerítési mozgalmat hozta, a francia forradalom megerősítette a kisbirtokaiban a független francia parasztokat. Emellett sok farmer is dolgozott az országban A kisebb parcellák a föld 27 %-át foglalták el, 45 %-a 40 nagybirokos kezében volt. Ez a mezőgazdaság ellátta a többi népességet is De munkaerőt is adott más ágazatnak, több mint 5 millió ember hagyta el mg-ot. A porosz reformok viszont jobbágyaikat arra

kötelezték, hogy földjük egy részét korábbi uraiknak engedjék át. Svédország, Dánia eltörölte a jobbágyságot, megindította bekerítést, létrehozta a jómódú parasztbirtokos osztályt. A mezőgazdaság itt jelentősen hozzájárult a gazdaság fejlődéséhez. Az országok élelmiszerellátását nagyobb részben tudták fedezni. Piacot kínált a hazai ipar számára is Legkiemelkedőbb a mezőgazdasági export volt a gazdaság fejlősében (zab, fa fűrészáruk, tejtermékek) Spanyolországban, Olaszországban bártortalan kísérletek voltak a reformra, melyek meghiúsultak. A népesség több mint a fele a XX. század elején is a mg-ban dolgozott és termelékenység és jövedelmezőség itt volt a legalacsonyabb Európában. Szerbiát, Bulgáriát paraszti kisbirtokok jellemezték. Oroszország két eltérő típusú földreformot valósított meg. 1861-ben a jobbágyfelszabadítás volt, de nem hozott változást, a termelékenység alacsony maradt. 1905-06

forradalmak nyomán a kormány meghirdette a sztopoli reformot, mely megteremtette a föld magántulajdonát és a szétszórt parcellákat egységes gazdaságokká vonta össze. Összességében ellátta élelmiszerrel az orosz népet a mg, sőt exportot is termelt. Belgiumban, Hollandiában, Svájcban a mg már régóta piacorientált volt. Az itt foglalkoztatott munkaerő aránya a XIX. század eleji 60%-ról 1915-re 25 %-ra esett vissza A német államokban sok volt a franciához hasonló paraszti kisbirtok, de ezek nem voltak alacsony hatékonyságúak. Poroszországban a bérmunkával művelt nagybirok volt a jellemző. A jobbágyfelszabadítás nem hozott semmilyen változást. A mg-i népesség száma 1914-ig nőtt, az összmunkaerő 56 %-át foglalkoztatták, de 1914-re 35 % alá esett A Habsburg Monarchiában nagyok voltak a regionális különbségek. Az ausztriai részen a munkaerő ¾-t foglalkoztatta a mg, a magyarországi részen még nagyobb volt ez az arány. A

paraszti népesség piacot jelentett a textiláruknak és egyéb fogyasztási cikkeknek. A magyar rész termelt exportra is búzát, lisztet, és tőkét kapott fejében A mezőgazdaság dinamikus szerepet játszott az amerikai iparosításban. Ellátta élelmiszerrel és nyersanyaggal a farmer népességet, és az export nagyobbik hányadát biztosította már a gyarmati időktől. Kezdettől fogva piacorientált volt Európai típusú agrárreform nem volt, de ösztönzést kapott az állami földbirtoklás rendszer révén. A szabad földpiac politikáját folytatta a kormány eladta magánszemélyeknek. A japán mezőgazdaág is nagy szerepet játszott az iparosításba. Ellátta élelmiszerrel még a háborús időkben is az országot. 1873-a földadó bevezetés után az agrárszektor finanszírozta az állami kiadások nagy részét A parasztok jelentették a legnagyobb fogyasztót az ipar számára. Pénzügyi szféra és bankrendszer A XIX. századi iparosítást a bankok és

pénzügyi intézmények számának és választékának bővülése kísérte A pénzügyi szektor eltérően alakult: vagy pozitív, serkentő szerepet játszott, vagy semleges volt, vagy hátráltatta az ipar és kereskedelem fejlődését. A brit bankrendszer a XIX. század elején kialakította a részvénytársasági bankforma monopóliumát, mely szilárdan tartotta magát. A vidéki bankok arra voltak kötelezve, hogy társulási formában működjenek 1825-en a parlament módosította a törvényt és ezek számára is engedélyezte a részvénytársasági formát. 1844 évi új banktörvény a központi bank részvénytársasági monopóliumát bankjegy kibocsátási monopóliumra cserélte, a bankárok bankja lett. A többi bank részvénytársasági alapon működő kereskedelmi bank lett. Ezek mellett fontos helyet foglaltak el a londoni magánbankárok. Főként a nemzetközi kereskedelem finanszírozásával, külföldi valuta eladásával foglalkoztak A francia

bankrendszerben központi szerepet játszott. A Francia Bank, mely a kormánnyal folytatott pénzügyi ügyleteke. Napóleon biztosította részéra bankjegy kibocsátási monopóliumot Emellett néhány nagyobb vidéki városban működött jegybank. Az országban tulajdonképpen bankhiány volt Egyes vállalkozók létrehoztak bankokat, de az 1848as forradalmat követően belebuktak a pénzügyi válságba Egy másik fontos pénzintézetként működtek a kereskedelmi magánbankok. Fő tevékenységük a nemzetközi kereskedelem finanszírozása, és külföldi rúdarany adásvétele volt 1852 után megalapították a jelzálogbankot, a vasút finanszírozásra a beruházási bankot, majd a kormány engedélyével több részvénytársasági bankot is alapítottak. Ezek együttesen élen jártak a francia külföldi befektetések előmozdításában A holland pénzügyi rendszerben több magánbank működött, melyek nagyobbrészt államkölcsönök jegyzésével foglalkoztak.

Holland üzletemberek 1850-es években kezdték szorgalmazni bankok létrehozást, de csak 1863-ban kaptak engedélyt, és alapítottak két bankot, melyek részt vettek a századvégi holland iparosításban. Svájc már 1850-70-es években sok bankot létesített francia mintára, melyek megteremtették az alapját, hogy a XX. századra a világ legfontosabb pénzügyi központjává nőhette ki magát. A német bankrendszer a XIX. század első felében még nem létezett, sok kis szuverén állam a maga pénzrendszerét helyezte előtérbe. Az 1840-es évektől azonban fejlesztési pénzügyekkel, új ipari vállalkozásokkal, vasútépítéssel ezek részvényjegyzésével kezdtek foglalkozni. Ez volt a német bankrendszer nyitánya Ezek ún vegyes bankok voltak rövid lejáratú kereskedelemi hiteleket is nyújtottak. Kreditbank volt a nevük Ezek nem működhettek részvénytársasági formában, nem adott rá a kormány engedélyt. 1869-ben kaptak engedélyt a cégbejegyzésre

törvény által Több mint száz új Kreditbank alakult. Később megindult angol példára a koncentrációjuk A német bankok az ipar fejlődésén túl az exportőröket is segítették, ill. a külföldi kereskedőknek nyújtott hitelekkel fellendítették Németország külkereskedelmét is. 1875-ben a német pénzügyi struktúra újítása a Reichsbank, mely a pénzjegykibocsátás monopóliumát kapta, központi bankként működött, támogatta Kreditbankokat. A XX században a német bankrendszer lett a legerősebb a világon. Ausztria a némettel egyidőben kezdte fejleszteni bankrendszerét, az első modern bank 1855-ben jött létre. Svédországban nagy hagyománya volt a bankárságnak. Az első új típusú pénzintézete itt is 1856-ban alapították A mediterrán országokban 1850-60 között francia mintára jöttek létre, a modern pénzintézetek banktársaságként tevékenykedhetnek, a vasút, az ipar pénzügyeiben vesznek részt. Jelzálogbankot is

létrehoztak francia segítséggel Oroszországban 1860-ban teljesen állami tulajdonban lévő pénzintézetet alapítottak a pénzügyminiszter felügyelete alatt. Eleinte nem bocsátott ki bankjegyet, de 1897-benáttértek az aranypénzrendszerre és ekkor megkapta a pénzkibocsátás monopóliumát, és ő ellenőrizte az állami takarékpénztárakat is. Létrejöttek a részvénytársasági formában működő kereskedelmi bankok. A részvények jelentős részét külföldi, főleg francia bankok birtokolták Az Európai bankárok a közel-keleti országokban is próbálkoztak. Először Egyiptomban hoztak létre részvénytársasági bankot 1855-ben a franciák. Az Oszmán Birodalomban brit tőkések hoztak létre kereskedelmi bankot Perzsiában szintén a britek 1889-ben hoztak létre kereskedelmi bankot a vasút finanszírozására. Az Egyesült Államokban változatosan alakult a bankok sorsa. Az első központi bank a szövetségi kormányzást kívánó erők hatására

1791-1811 között működött, de határideje letelte után az önálló államok saját bankjaikat erősítették. 181636 között ismét létrehoztak központi bankot, de ugyanaz lett sorsa, mint az elsőnek A polgárháború idején a Kongresszus a pénzügyek intézésre létrehozta az Országos Bankrendszert, mely keretében a szövetségi bankok versenyre kelhettek az egyes államok bankjaival. Az egyes állami bankok bankjegy kibocsátásra adókat vettek ki De mindkét bankrendszert kemény korlátozó előírások súlytották. Pl nem foglalkozhattak nemzetközi pénzügyekkel A központi bank hiánya kiküszöbölésére létrehozta a Kongresszus a Szövetségi Tartalékalap Rendszert. Az állam szerep A kormány sokféle szerepet játszhat a gazdaságban. Legalapvetőbb funkciója a törvényi feltételek megteremtése a gazdaági változások számára. Továbbá feladata a nem közvetlenül produktív jellegű tevékenységek támogatása, adókkal, adómentesítéssel,

árengedményekkel. Szabályozó szerepet is betölt, melynek célja az egyenlőtlenség és kizsákmányolás felszámolása A kormány foglalkozhat közvetlenül produktív tevékenységgel is. Nagy-Britanniát a napóleoni háborúk után, a század folyamán általában a laissez faire vagy minimális kormányzás hazájának szokták nevezni. A központi kormányzás költségei általában nem érték el a nemzeti termék 10 %-át Ez a kormányzás tipikus volt az akkori Európában, pl. a Német Birodalomban a központi kormány költségei a nemzeti jövedelem 5 %-át képviselték. Ezt az arányt a fejletlenebb déli országok haladták meg, a balkáni országokban 1900-as évek elején 20-30 % volt ez az arány. A kormányzati intézkedések elsősorban a pl. a postai küldemények továbbítását szorgalmazták, de feladta volt az oktatás támogatása, sok helyütt az államnak erdői, bányái, iparvállalatai voltak. A korszerű közlekedés fejlesztése

elkerülhetetlenné tette ebben az állam szerepvállalalását. 13. A XX századi világgazdaság áttekintése Népesség A XIX. században Európa népessége több mint kétszeresére nőtt, a XX században ez a növekedés lassult, a világ többi részén viszont rohamos növekedés jelentkezett. Legnagyobb növekedés a II világháború után volt A halálozási ráták, ezen belül a csecsemőhalandóság, csökkentek a harmadik világban végbenő fejlődés hatására. A világ minden részén növekedett az átlagos életkor. A XX század elején a fejlet országokban 50 év alatt volt, mely a század közepére 60 fölé emelkedett. Szoros összefüggés van az élettartam és az életszínvonal között. Az urbanizáció is hatással van, mely a XX században tovább erősödött és Európából átterjedt a világ többi részére. A fejlett világban a városok az anyagi gazdagság és kultúra központjai, viszont a harmadik világban nagyobbrészt a faluról

beáramló munkásság ill. munkanélküli népesség tömegeinek lakhelye. A városok elsősorban a belső migráció eredményeképpen növekedtek Folytatódott a nemzetközi migráció is, de a háborúk nyomán ez politikai jelleget öltött. Nyugat-Európa, Németország lett a politikai menekültek befogadója. Elsősorban az 1917-es orosz forradalom, majd a II világháború után lett jellemző ez a vándorlás, ill. az 1956-os magyar és 1968-as Csehszlovákiai invázió után A migráció egy újabb áramlatát jelentett a zsidók útnak indulása. Az I világháború után briteknek juttatott Palesztína engedélyt adott letelepedésükre, mely a II. világháború után felerősödött, és 1948-sa Izrael állam létrejötte után a föld mindenrészéről áramlottak ide a zsidók. Az amerikai bevándorlás jelleg is megváltozott ezáltal. Csökkent az Európából érkezők száma, sokkal több ázsiai és latin-amerikai vándorolt be Amerikába. Az erőforrások A XX.

századi népességnövekedés, az egyre fokozódó jólét példa nélkül álló keresletet támasztott a világ erőforrási iránt. Fontos fejlemény, hogy megváltozott az energia jellege és forrási A szenet kiszorította kőolaj és földgáz, mely a belső égésű motorok üzemeltetésén kívül a műanyagok nyersanyaga lett. Míg a század elején a szén még 75 %-al részesedett a világ energia termeléséből 1950-re 50 %-ra csökkent, 1980-ra 30%-ra, és a kőolaj emelkedett 60 %-ra. A kőolaj nagy mennyiségben Egyesült Államokban, Oroszországban, Kínában fordul elő, legintezívebb az Egyesült Államok termelése, a világtermelés 60 %-át adja. Az energiatermelés 1900-1950 között több mint négyszeresére nőtt, ezen belül az elektromos áram termelése százszorosára. Az áram 60 %-át 1984-benatomerőművek adták A technológia A XIX. századbeli technológiai fejlődés töretlenül folytatódik a XX században A társadalmi átalakulás legfőbb

oka a műszaki és tudományos fejlődés látványos felgyorsulása. A közlekedésben a leglátványosabb az utazási sebesség hatalmasat nő, személygépkocsi, repülő révén. A gépkocsi a XX század szimbóluma lett, úgy, mint a XIX századé a gőzmozdony. A repülés korszak 1903-ban kezdődött, polgári célokra benzinnel 1930-ban kezdték gyártani, 1960-ra már sugárhajtású gépek repülnek. A kommunikáció telefon, rádió, televízió révén kényelmessé, rugalmassá válik. Új termék és új anyagok százai jönnek létre, az elektromosság és gépi meghajtás folyamatosan fejlődik, elektronikus komputerek kerülnek kifejlesztésre. A katonai kutatások az űrhajók és műholdak világát teremtik meg. Ez a leglátványosabb terület 1957 Október 4-én az oroszok bocsátják fel az első szputnyikot. 1969 Július 20-án ember lép a holdra A tudományos haladás feltétele a munkaerő és szellemi kapacitása. Egyre szélesebb körű az egyetemi és

annál magasabb szintű képzés. A tudományos technológiák megnövelték az emberi munka termelékenységét Intézmények Alakulásukat több tényező befolyásolja Nemzetközi viszonyok 1914 előtt a világgazdaságot Európa és az Egyesült Államok uralta. A világnépesség és terület ¾-ét tartották uralmuk alatt. A világtermelés több mint felét adták Az I világháború és 1917-es orosz forradalom alapvető változásokat hozott Németország elveszítette tengerentúli birtokait és népessége jelentős részét. Japán viszont jelentős gazdasági hatalommá vált. 1920-30-as években Németországban és Olaszországban fasiszta diktatúrák jöttek létre A II világháború után még alapvetőbb változások következtek be a nemzetközi viszonyokban. Európa elveszítette politikai és gazdasági hegemóniáját. A hagyományos Európai nagyhatalmak évszázados marakodását az Egyesült Államok és Szovjetunió közötti rivalizálás váltotta fel.

Európát kettéosztották keletre és nyugatra A keleti demokratikus országok a szovjet hatalom alatti blokkba kerültek, a nyugati országok csoportja többségében az Egyesült Államokhoz kötődött. A közel-keleti és arab országok gyorsan megszabadultak francia és brit gyarmatosítóiktól. Az amerikaiak által tönkrebombázott Japán öt évig amerikai katonai megszállás alatt élt, ezalatt igazi demokratikus országgá vált. Kína két radikális változáson ment át a XX. században A II világháború után a kínai kommunista párt jutott hatalomra 1970-ben helyreállították a diplomáciai és gazdasági kapcsolatot az Egyesült Államokkal. A nemzetközi szervezetek között is új kapcsolatok alakultak ki. Az 1919-es versailles-i szerződés megalkotta a Népszövetséget a világbékéért. Utóda lett az Egyesült Nemzetek Szervezet (ENSZ) Több szakosított szervezet is létrejött: Nemzetközi Valutaalap (IMF) Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési

Bank (Világbank), Európai Gazdasági Együttműködés Szervezet (OEEC), Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) A Kormány szerepe Gazdasági szerepvállalásuk megnövekedett, a két világháború által teremtett pénzügyi kényszerhelyzetek és nemzetközi körülmények miatt. Szovjetunióban és az ilyen típusú államokban az állam totális gazdasági felelőséget vállalt magára. A két háború között minden kormány megpróbálkozott a gazdasági helyreállítással, mely a II. világháború után még tudatosabb lett, a gazdasági tervezés valamely formáját alkalmazva. Elterjedtebbek lettek az állami vállalkozások A kormányok expanziója a pénzek átcsoportosításban is jelentkezett, különösen a II. világháború után Jelentősen kiszélesítették társadalombiztosítási rendszerüket. Az állami kiadások a nemzeti jövedelem 20-30 %-át tették ki, és napjainkra 30-40 %-ot is elér. Vállalkozási formák A XX. század elejére már

szilárd alapokon álltak a részvénytársasági formák a tőkeigényes iparágakban főként A hosszú távú törekvések a korporációs vállalkozási formának kedveztek kisvállalkozások helyett. Sok egységből álló, nagy vállalatok, üzlethálózatok váltak uralkodóvá. Megjelentek az óriás vállalatok a vállalti konglomerátumok, melyek több száz termék előállításával és árusításával foglalkoztak. Munkásszakszervezetek A XX. század elején legtöbb nyugati országban elismerték a munkások jogát a szervezkedésre, a kollektív béralkura A Szakszervezetek komoly hatalomra tettek szert a munkerőpiacon. A nyugat-európai szakszervezeti tagság egyes politikai pártokhoz kötődött Nagy-Britanniában, pl. az 1945-ös választáson győzelmet arattak, és nekilátott néhány kulcsfontosságú iparág államosításához. Németországban a munkásság által támogatott Szociáldemokrata Párt volt a legnagyobb az I. világháború előtt 14.

Nemzetközi gazdasági dezintegráció Alapvető gazdasági változások morális körülmények között csak hosszú idő alatt mennek végbe, a politikai változások viszont hirtelen következnek be. Ez történt az I világháború esetében is Az I. világháború gazdasági következményei Hatalmas rombolást végzett az 1914-18 közötti világégés. A katonai veszteség 10 millió ember, ugyanennyi polgári lakos ill. az ezt követő éhínségben 20 millióan haltak meg Épületek, gyárak, hírközlőeszközök pusztultak el ÉszakFranciaországban, Belgiumban, Északkelet-Olaszországban, Kelet–Európában Felbomlottak a gazdasági kapcsolatok is. A háború előtti szabad kereskedelem helyett a háború alatt minden hadviselő kormány közvetlen ellenőrzése alá vonta termelést, az árakat, a munkaerő felhasználását. Megszakadt a külkereskedelem a hadviselő felek között, főként nagy-Britannia ás Németország módszerei lettek befagyasztva.

Németországot minden piactól elvágtak, Anglia a normális felhasználásból a haditermelésbe kellett hogy átcsoportosítson. A háború felborította a mezőgazdasági egyensúlyt is. Bizonyos területeken megszűnt a termelés, vagy elvágták őket a piacoktól. Csökkent a tengeri hajózásból származó bevételei is a hadviselő országoknak. A külföldi beruházások jövedelme elveszett, a hadianyagok beszerzése miatt rákényszerültek külföldi beruházásaik eladására. A hadviselő országokban lévő német beruházásokat a háború alatt elkobozták. A megromlott bel- és külgazdasági viszonyok mellett az infláció általánossá vált. A hadikiadások arra kényszerítették a hadviselő országokat, hogy lemondjanak az aranypénzrendszerről, és vették fel a kölcsönöket, nyomtatták a fedezet nélküli papírpénzt. A béke gazdasági következményei A párizsi békeszerződések két nagy gazdasági nehézséget hoztak magukkal: -felerősödött a

gazdasági nacionalizmus és monetáris problémák súlyosbodtak. A legfontosabb szerződés a Németországgal megkötött versailles-i békeszerződés volt. Elvette Németország háború előtti területének 13 %-át, népességének 10 %-át. Át kellett engednie hadiflottáját, hadifelszerelést, kereskedelmi flottáját, vasúti felszerelést, egyéb javait a győzteseknek. A záradék megfogalmazta a jóvátételt, a pusztítás egészét ki kell, hogy fizesse Németország a pusztulást szenvedőknek Ennek összegéről csak 1921-re tudtak megállapodni. A Háború következményeként felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, két új állam Ausztria és Magyarország jött létre, sokkal kisebb területen. Tartományaiból létrejött Csehszlovákia, Lengyelország Románia nagy területeket nyer Magyarországtól. Az Osztrák–magyar Monarchiából létrejövő új államok féltékenyek voltak egymásra, nemzeti létüket gazdasági síkon igyekeztek megteremteni

létüket, önellátásra berendezkedve A gazdasági nacionalizmus nemcsak a széthulló birodalmak utódállamaiban jelent meg. Oroszország az ottani polgárháború idején egyszerűen eltűnt a világgazdaságból. Amikor szovjet hatalomként visszatért gazdasági kapcsolatait a korábbitól eltérően alakította. A nyugati országok a legkülönfélébb korlátozásokat vezették be. Saját exportjukat viszont szubvenciókkal, más eszközökkel igyekeztek támogatni. Az Egyesült Államok emelte a vámtételeit. Ennek a gazdaságpolitikának negatív következményei lettek Minden egyes korlátozás megtorló intézkedéseket provokált ki a sértet országok részéről. Pl azonnal magas vámokkal válaszoltak Így a termelés nem nőtt, hanem csökkent. A békeszerződésekkel súlyosbított pénzügyi zűrzavar a nemzetközi gazdaság teljes összeomlásához vezetett. Ennek fő okozója a németeket kötelező jóvátétel és az antant hatalmak részéről Amerikának

fizetendő hadikölcsön volt. Az Európai országok ugyanis a háború alatt egymásnak nyújtott kölcsönöket csak névleges ügyletnek tekintették, de az amerikaiak ezeket kereskedelmi kölcsönnek fogta fel, és ragaszkodott a lejáratkori visszafizetéshez. Németország részéről vita volt a franciákkal és angolokkal a jóvátétel összegéről. Az antant a polgári lakosságnak okozott kárt is meg akarta térítetni a németek csak a hadviseléssel kapcsolatosakat. A végső kompromisszum szerint Németországnak annyit kell fizetni, amennyit az antant kipréselhetőnek vélt. A végső összegről 1921 május 1-el született meg a döntés, 132 milliárd arany márka. A németek már 1919-től elkezdtek fizetni, és az addig befizetett összeget betudták a törlesztésbe. Viszont az antant által bevezetett sok korlátozás miatt (magas vámok, hitelek megtagadása) a németek nem tudtak produktumot előállítani, a részleteket fizetni, 1922 évvégére olyan

súlyos lett a helyzet, hogy a németek beszüntették a fizetést. 1923 januárjában a franciák megszállták a német Ruhr vidéket, ellenőrzésük alá vették a bányákat, stb. A németek erre papírpénzt nyomtattak a dolgozók kárpótlására, mely inflációs hullámot indított el Ez átterjedt viszont a megszálló franciákra is, a frank árfolyama zuhanni kezdett. A franciák ezért be is szüntették a Ruhr vidék megszállását, anélkül, hogy céljukat elérték volna. A németeknek egyedül az Egyesült Államok folyósított kölcsönt, melyből tudta folytatni a jóvátétel fizetését, és 1924ben az aranypénzrendszerhez való visszatérést. A háborús problémák nem kerülték el Nagy-Britanniát sem. Elvesztette külföldi beruházásait, kereskedelmi flottája nagy részét, tengerentúli jövedelemforrásit. A munkanélküliség egyre nőtt Viszont még így is ő lett a legerősebb európai győztes hatalom, mellyel nagy felelősség szakadt rá. A

kormány bátortalan intézkedésekkel próbálta kezelni a problémákat. 1914-ben a háború finanszírozása érdekében letért az aranyvaluta-rendszerről, erős volt az igény visszaállítására. A pénzügyminiszter döntésére a háború előtti paritáson tértek vissza az aranyvalutához, mely miatt 10 %-kal csökkentek az árak, eredményeként átrendeződtek, csökkentek a jövedelmek. Ennek hatására a szénbányászok 1926. május 1-re sztrájkot hirdettek, melyhez a más ágazatok dolgozói is csatlakoztak, de ez vereséggel végződött Örökségeként felerősödött a társadalmi osztályok közötti gyűlölködés. A britek nehézségei ellenére Európa nagyobb részén felvirágzott az 1920-a évek végén a gazdaság, E fellendülés fennmaradása attól függött, érkeznek e további pénzadományok Amerikából Németországba. Az 1929-33 a nagy gazdasági válság Az Egyesült Államok megerősödve került ki a háborúból. Saját helyzetük

további erősítése érdekében 1928 nyarán az amerikai bankok egyre kevesebb külföldi kötvény felvásárlását tették meg a németektől, hogy a tőkét a tőzsdén fektessék be, ami az árfolyam emelkedést okozott. 1929-ben a beruházások támogatásának hiánya már nagyon érezhető volt Európában, de az amerikai gazdaság növekedése is elakadt ennek révén. 1929 októberében nagy árfolyamzuhanás következett be a tőzsdén, mely november még nagyobb volt. Akik eddig Európában beruháztak már új befektetést nem vállaltak, ez a tőkekivonás folytatódott a következő évben is, melynek hatása érezhető volta a gazdaságban. A válság hatásai Európában is érezhetők voltak, németeknél 2 millióra nőtt a munkanélküliség, negyedére esett külkereskedelem. 1931-bena bécsi bank befagyasztotta a kifizetéseket Németország az esedékes jóvátételt nem tudta 1931-ben fizetni, egy éves moratóriumot kapott de mát ez késő volt a pánik

elkerüléséhez. 1931-32 között 24 ország tért le az aranyvaluta-rendszerről. A valutaárfolyamok össze-vissza ingadoztak Ebben az időszakban a gazdaságpolitikai döntések egyoldalúak voltak, minden ország saját védelmét nézte, importvámokat vezettek be, ezzel hátrányt okoztak egymásnak. 1932-ben összeültek a legfontosabb Európai hatalmak, hogy a jóvátételi moratórium lejárta után mi legyen a helyzet, de megegyezés nem született, a fizetés elfeküdt, Hitlerre maradt a megoldás. 1933-ban újabb kísérlet történt a válság leküzdésére, a Pénzügyi Világkonferencia, napirendjén az aranyvaluta-rendszer visszaállításával, vámok csökkentése. Amerika részvételére igényt tartottak, de a választásokban győztes Roosevelt az amerikai gazdaság helyreállítása kötötte le, nem jelent meg, így a nemzetközi együttműködésre tett kísérlet megint csődbe jutott. Összességében a válság okai: - pénzmennyiség csökkenése az

Európai országokban az amerikai tőkekivonás hatására - ennek hatására a beruházások és fogyasztási javak előállítása csökkent - a mezőgazdasági depresszió és a harmadik országok instabilizációja, azaz a pénzügyi és nem pénzügyi jellegű események szerencsétlen összejátszása. Súlyosságát tekintve a vezető brit gazdaság, kereskedelem, pénzügyi piac megrendülésével nem vállalt vezető szerepet, azt az Egyesült Államok sem vállalta fel Egymással versengő próbálkozások a rekonstrukcióra Az Egyesült Államok 1933-ban súlyos válsággal küszködött. Nagy volt a munkanélküliség, a bankrendszer pedig a teljes összeomlás szélére került. Vidéken a farmerek néha saját kezükbe vették az igazságszolgáltatást. A gyors tempóban meghozott törvények a gazdasági talpra állást és a társadalmi reformokat szolgálták, a mezőgazdaság, a bankügy, a monetáris rendszer, az értékpapírpiac, a munkaügy a

társadalombiztosítás, az egészségügy, a lakásépítés, a szállítás a hírközlés és a természeti erőforrások szférájában. Legjellegzetesebb az országos ipar-helyreállítási törvény volt, mely felügyelte a „versenykódex” kidolgozását. Lényegében magángazdasági tervezés állami felügyelettel, hogy megvédjék a közérdeket, garantálják a dolgozóknak a szervezkedéshez és a kollektív bértárgyalásokhoz való jogát. 1935 az új törvényekkel elérte célját, elindította a „trösztrombolási” kampányt. Az ipar rekonstrukciója kiábrándító eredményeket hozott. Az 1941-es háború előtt is nagy a munkanélküliség Franciaország szenvedett a legtöbbet a háborútól, csatái a leggazdagabb vidékeken folytak. 1,5 millió francia elesett, ezért követelték, hogy Németország fizessen a háborúért. Háború után nagyszabású újjáépítési program indult. A Német jóvátétel nem érkezett Az újjáépítés

finanszírozásánál szakszerűtlen módszerek érvényesültek. 1926-ban drasztikus takarékossági módszerek, kemény adóemelés A frank alulértékelt volt, ösztönözte az exportot, gátolta az importot. A válság 1931 után tört ki Franciaországban Megélénkült a társadalmi tiltakozás, 1936-ban három baloldali politikai párt létrehozta a Népfrontot. Kormányt alakítottak, amely államosította a Francia Bankot és a vasutakat. Negyvenórás heti munkaidő bevezetése, fizetett szabadság az ipari munkások számára. A Népfront sem sikeresebb a talpra állítás területén. Nyugat-Európa kisebb országai is megszenvedték a válságot. Az 1920-as években bevezették az aranyváltási rendszert Közös készleteket létesítettek. 1931-ben Nagy-Britannia letért az aranyalapról, a vele kereskedelmi kapcsolatban álló országok is így cselekedtek. Európában Franciaország maradt meg az „aranyblokk” centrumában. Leértékelték a frankot és

megszűntették az aranyhoz kötöttségét, a monetáris együttműködéshez való visszatérés keretén belül tették. Közép- és Kelet-Európában, Spanyolországban a fasiszta diktatúrák beárnyékolták a tisztán gazdasági jelenségeket. A fasizmusnak, mint a társadalom totális átszervezésére irányuló kísérletnek, a gazdaságszervezés sajátos formájára volt szüksége. A korporatív állam elvileg szemben állt a kapitalizmussal is, és a szocializmussal is Engedélyezte a magántulajdont, de alárendelte az állam által képviselt társadalom magasabb érdekeinek. Olaszországnál a válságot a náci Németország sikeresebben küzdötte le. 1933-ban még nagy munkanélküliség, 1939ben több munkahely, mint munkás Nagyszabású munkaprogrammal való elérés, amely fokozatosan újrafegyverkezési programmá változott. 1933-ban feloszlatott önkéntes szakszervezetek helyett a nácik létrehozták a Nemzeti Munkafrontot. Nem államosították az

egész gazdaságot, céljaikat erőszakkal és ellenőrzéssel igyekeztek elérni. A nácik egyik fő célja az volt, hogy háború esetére önállóvá tegyék magukat. Tudósaikat olyan szintetikus anyagok kidolgozásával bízták meg, mely saját alapanyagból előállítható. Sok új monetáris ellenőrzési technikát dolgoztak ki. Spanyolország megmenekült a többi európai országot gyötrő problémáktól, mivel kimaradt az I. világháborúból Iparának jót tett a megélénkült háborús kereslet, de alapvetően mezőgazdasági ország maradt. Az orosz forradalmak és Szovjetunió A cári Oroszország a központi hatalmak fölötti gyors győzelem reményében lépett be az I. világháborúba De a szakszerűtlenség miatt 1917-re a gazdaság már romokba hevert, sztrájkok törtek ki. A sztrájkolók létrehozták a Munkás és Katonaküldöttek Szovjetjét, Ideiglenes Kormány alakult értelmiségiekből, parlamenti képviselőkből, arisztokratákból. Az új

rezsim kikiáltotta a szólás és sajtószabadságot, társadalmi reformot jelentett be Lenin lett az egyik fő ellenzője az Ideiglenes Kormánynak, de nem tudta hatalma alá vonni a hadsereget, és november 7-én nem tanúsított ellenállást, mikor elfoglalták a téli palotát. Új Kormányt alakított A forradalmat 4 évi polgárháború kísérte A kommunisták a túlélés miatt bevezették a hadikommunizmust, államosították az ipart, elkobozták a parasztoktól a földet, egypárti un. proletárdiktatúrát léptettek életbe Lenin vezetésével Ellenzőik, az esszerek próbáltak ellenük tenni, de Lenin csapatokat küldött feloszlatásukra. 1918-ban azonban merényletet követtek el Lenin ellen, megsebesítették, onnantól a kommunisták rémuralmat vezettek be. Ezen polgárháború alatt a tagállamok bejelentették függetlenségi igényüket, melyek egy részét teljesítették (Észtország, balti államok, Lettország, Litvánia) Ukrajnáét elutasították.

1922-re azonban visszafoglalták őket, és létrehozták a Szovjet Szocialista Köztársaságot. A gazdaság összeomlásának elkerülésére Lenin Új Gazdaságpolitikával lépett elő, a NEP-el, mely a kapitalista gazdálkodás elveit ötvözte. Természetbeni adót vezettek be, a fölösleget lehetett a szabadpiacon értékesíteni, külföldiek bérbe vehettek gyárakat. A vezérágazatok azonban állami kézben maradtak, és a villamosítási program is Lenin 1924-es halála után két irányzat harcolt a hatomért. Trockij a világforradalom mellett kardoskodott, Sztálin erős szocialista államot akart, Lenin hű követője volt. Sikerült neki Trockijt félreállítani, száműzni, majd meggyilkoltatni 1928-ban Sztálin vette át a hatalmat. Programja az orosz ipar tömegméretű kiépítést takarta, önellátóvá kívánta tenni az országot, ennek eszköze a gazdaság tervezése volt. 1929-ben beindította az első 5 éves tervet, mely során nem vette figyelembe a

valós költségeket, piaci igényeket és annak szerepét. A mezőgazdaság állandó problémát okozott a Szovjetuniónak Sztálin a parasztokat állami gazdaságokba szervezte, az állam volt a föld, állat, felszerelés birokosa, a parasztok agrárproletárok lettek. Kompromisszumként engedte a Kormány a termelőszövetkezetek alakítását. Az első ötéves terv 4 év alatt teljesült, valóságban azonban eredményi nem érték el, amit kitűztek. 1933-ban beindították a második 5 éves tervet, majd 1938-ban a harmadik 5 éves tervet, melyet a II. világháború szakított meg A II. világháború gazdasági vonatkozásai A legpusztítóbb háború volt, és tényleges világháború volt. A mozgás volt a lényeg, földön, vízen, levegőben A tudományokra alapozott technika révén sok új fegyverrel. Nagy erőt jelentett az amerikai gazdaság óriási termelőkapacitása. Nyugat-Európában 15 millió halott, benne 4,5 millió zsidó, Oroszországban szintén 15

millió halott, Kínában 2 millió, Japánban 1,5 millió halott jelzi a II. világháborút Az anyagi javakban okozott kár felmérhetetlen volt A küzdő felek mindegyike alkalmazta a gazdasági hadviselést, a blokádokat. A II világháború végén az európai gazdaság termelése az 1945 előtti felét sem érte el, intézményrendszere szétzilálódott. 15. A világgazdaság újjáépítése Nagy-Britannia és a Szovjetunió kivételével minden hadviselő országot katonai vereség és ellenséges megszállás sújtott. A háború után a kereskedelmi flották elpusztultak, a pénzpiacok szétzilálódtak, az európai gyárak tengerentúli piacait elfoglalták az amerikai cégek. Európára a lakosság alapszinten való ellátásának elég vigasztalan jövője várt A segélyek két fő csatornán érkeztek, többségük Amerikából. Élelmiszer- és gyógyszersegélyt osztogattak A harcok megszűnte után magukra kellett vállalniuk a legyőzött Németország

közigazgatását, amibe beletartozott a magatehetetlen civil lakosság folytatódó segély-élelmezése is. A másik segélycsatornát az Egyesült Nemzetek Segélyezési és Újjáépítési Igazgatósága (UNRRA) jelentette. 1945. július 1 és 1947 június 30 között az Egyesült Államok négymilliárd dollárt juttatott Európának és majdnem hárommilliárd dollárt a világ többi részének. Az Egyesült Államok jócskán megerősödve került ki a háborúból. Tervek a háború utáni gazdaságra Normális jogrend, közrend és közigazgatás helyreállítása volt az egyik legsürgősebb feladat. A kormányok a szövetséges csapatok nyomában hazatértek országaikba, és hamarosan elkezdtek normálisan funkcionálni. Minden országban széles körű igény jelent meg a politikai, társadalmi és gazdasági reformok iránt. Erre az igényre adott válaszként a gazdasági szférában államosították a kulcságazatokat, a szállítást-közlekedést, az

energiatermelést és a bankrendszer egy részét, bővítették a társadalombiztosítást, és a szociális intézményeket, beleértve az öregségi nyugdíjat, a családi pótlékot, orvosi ellátást, iskolázási lehetőséget. A háború utánra vonatkozó nemzetközi szintű tervezés már a háború alatt megkezdődött. 1941 augusztusában az Atlanti Charta (Roosevelt-Churchill), mely kötelezte országaikat, hogy a világkereskedelem multilaterális rendszerét állítsák vissza. A következő nemzetközi konferencia 1944-ben ült össze. Itt teremtették meg a két nagy nemzetközi szervezet alapjait Nemzetközi Valutaalapnak a valuták közötti átváltási aránya volt fő feladata. A Világbank abból a célból jött létre, hogy hosszú távú kölcsönöket nyújtson a háború sújtotta gazdaságok helyreállítására. Megállapodtak még a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet létrehozásában is. Az egyezmény aláírói kötelezték magukat, hogy a legnagyobb

kereskedelmi kedvezményt rögzítő megállapodások érvényét kiterjesztik más országokra is. A Marshall-terv és a gazdasági „csodák” 1947 közepére vagy végére a nyugat-európai országok Németország kivételével elérték a háború előtti ipari termelési szintet. Amerikai segélyezési és újjáépítési adományok valamit enyhítettek a háború utáni első két évben a „dollárhiányon”. Marsall tábornok 1947 június 5-én bejelentette, hogy amennyiben Európa népei egységesen és egybehangzóan kérik Amerika támogatását, akkor az Egyesült Államok kormánya erre pozitívan fog reagálni. S ez jelentette az ún. Marshall-terv kezdetét Tizenhat ország képviselői 1947 július 12-én már össze is jöttek Párizsban, kikiáltván önmagukat az Európai Gazdasági Együttműködés Bizottságának. Szovjetunió és más kelet-európai ország nem képviseltette magát. Az amerikai népet és a Kongresszust azonban még meg kellett győzni,

hogy neki is érdeke Európa további gazdasági támogatása. 1948 tavaszán a Kongresszus el is fogadta a Külföldi Segélyezési Törvényt A CEEC átalakult az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetévé (OEEC), amely az ECA-val együtt intézte az amerikai segély elosztását. 1952 elejéig kb 13 milliárd dollárt áramoltatott Európába Németországnak eleinte abnormális volt a helyzete ebben az Európai Újjáépítési Programban. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió kormányelnökei júliusban összeültek Potsdamban, döntésük Németországban meghosszabbítják a katonai megszállást. Az oroszok és a nyugati szövetségesek között mélyül az ellentét. Németországból két külön állam jött létre: Nyugat-Németország, Kelet-Németország. A potsdami értekezlet határozatot hozott a német fegyver- és más nehézipar leszereléséről. A szovjet hatóságok sok gyárat szereltek le és szállítottak jóvátételként

Oroszországba. A nyugati hatalmak a német termelés korlátozása helyett inkább annak támogatására tettek lépéseket. A megszállási övezetek népességét gyorsan felduzzasztotta a keletről érkező menekültáradat. Gazdasági talpra állításának ösztönzésére a nyugati hatalmak 1948 júniusában megreformálták a német pénzt. A pénzreform gazdasági csodának nevezett jelenség lett. Nyugat-Németország megindult látványos gazdasági feltámadása útján. Közben Németországot is bekapcsolták az Európai Újjáépítési Programba Nyugat-Németország teljes körű bevonásával az OEEC-be és a Marshall-terve Nyugat-Európa gazdasági talpra állítását befejezettnek lehetett tekinteni. A Marshall-terv 1952-ben véget ért. Nyugat-Európa is talpra áll. Európai Fizetési Unió (EPU) lehetővé tette az OEEC keretein belül a szabad multilaterális kereskedelmet. Látványos eredmény, a világkereskedelem évi átlagban 8%-kal nőtt, Európában volt

a legnagyobb növekedés. A II. világháború utáni negyedszázad az ipari országok megszakítása nélküli leghosszabb növekedési periódusát hozta, méghozzá a világtörténelem legmagasabb növekedési rátájával. Az amerikai segítség döntő szerepet játszott az újjáépítés beindulásában. A lendületben tartásról aztán az európaiak gondoskodtak a megtakarítások és beruházások magas szintjével. Műszaki modernizálás együtt járt a gazdasági csodával. További fontos tényező volt még a kormányok magatartása és szerepvállalása Korábbinál sokkal nagyobb mértékben vettek részt közvetve és közvetlenül is a gazdasági életben. Államosítottak egyes alapvető iparágakat, gazdasági terveket készítettek, és széles körű társadalombiztosítási ellátást nyújtottak. Ennek ellenére a gazdasági tevékenység túlnyomó hányadát magánszektor végezte. Nemzetközi szinten a gazdasági teljesítmény hatékonysága

legfőképpen az államközi együttműködés viszonylag magas szintjének köszönhető. Európa nagyon sokat köszönhet a humán tőkének. Magas szintű iskolázottság és specializált oktatási-nevelési intézmény. Kitermelték azt a szakembergárdát és szellemi kapacitást, amely hatékonyan tudta működtetni az új technológiát. A szovjet blokk kialakítása A háborúban részt vevő országok közül abszolút értelemben a Szovjetunió szenvedte el a legnagyobb veszteségeket. Halottak száma 10-20 millió között. Otthonát 25 millió ember veszítette el Elpusztult a legtermékenyebb mezőgazdasági területek nagy része és a legfontosabb iparvidékek közül is néhány. Megsemmisült a háború előtti anyagi javak 30%-a. Minden szenvedés ellenére a Szovjetunió a háború utáni időszak két szuperhatalmának egyikévé nőtte ki magát. Óriási területe és népessége feljogosította erre a szerepre. A lerombolt ország szintre emelésére a kormány

1946-ban beindította a negyedik ötéves tervet. Nehéziparra és a fegyverkezésre koncentrált. Kiaknázták a jóvátétel és hadizsákmány előnyeit Sztálin egy sor változtatást hajtott végre mind a kormány, mind a gazdasági csúcsintézményeiben. Az 1946-os alkotmányreform létrehozta a Minisztertanácsot. Sztálin 1953-ban meghalt. Utána Hruscsov lett a párt első titkára és az ország legfőbb vezére Az 1956 februárjában megtartott XX. pártkongresszuson Sztálint kegyetlen zsarnokként leplezte le Kiépítette a „személyi kultuszt”. A vezetésváltás és néhány felszínes reform ellenére a szovjet gazdasági rendszer alapvonásai mit sem változtak. A kormány 1955-ben bejelentette az egyik ötéves terv „teljesítését”. A nehézipar még mindig növelte termelését, de távol volt az Egyesült Államok lehagyásának meghirdetett céljától. Fogyasztási cikkek termelésében nagy lemaradás. A szovjet mezőgazdaság az állandó válság

állapotában rekedt meg. A megművelt földek alig több mint 3%-ot tettek ki 1954-ben meghirdették a „szűzföldek” feltörésének programját. A következő évben a kukorica termesztésének mozgalmát. Céljuk, hogy 1961-re az Egyesült Államokat le kell hagyni a tej-, a vaj- és a hústermelésben. E programok egyike sem jutott, még csak a közelébe sem a kitűzött céloknak. A szovjet élethez továbbra is hozzátartozott az élelmiszerhiány. Aranyért gabonát importáltak a nyugati országokból A kelet-európai rendezés főbb vonalait már a háború alatti konferenciákon, s főleg Jaltában fölvázolták. 1947 februárjában aláírták a szerződéseket Romániával, Magyarországgal, Bulgáriával és Finnországgal. Csehszlovákia és Albánia visszaállítását magától értetődőnek tekintették. A háború után egyforma befolyási övezetet alakítanak ki Jugoszláviában. A Tito Marsall által vezetett jugoszláv partizánok azonban maguk

szabadították föl az országot, függetlenséget vívtak ki. Lengyelország háború utáni határainak kijelölése és kormányának létrehozása volt a béketeremtés egyik legkényesebb kérdése. A Németország kelet-európai csatlósaival, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal megkötött békeszerződések olyan területi előírásokat tartalmaztak, amelyek a jól bevált történelmi sémát követték. A legtöbbet Magyarország veszítette, mert nem kapott semmit. Mindhárom legyőzött országnak jóvátételt kellett fizetnie, a jóvátétel nagyobbik része a Szovjetuniót illette. 1949 januárjában az Európai Újjáépítési Program kezdeti sikereit látva a Szovjetunió létrehozta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. E szervezetnek látszólag az volt a célja, hogy koordinálja a kommunista országok gazdasági fejlődését, a valóságban azonban arra használta a Szovjetunió, hogy csatlósait gazdaságilag még függőbb helyzetbe

hozza. 1953-ban európai szovjet blokk monolitikus egység képét mutatta, de megosztó tendenciák voltak. 1956-ban Magyarországon Nagy Imre „kommunista hazafi” lett a miniszterelnök. Bejelentette, hogy Magyarország kilép a szovjetek által létrehozott katonai szövetségből. November 4-én hajnali négy órakor a szovjet tankok összehangolt támadást indítottak Magyarország ellen. A magyar felkelés világosan mutatja, hogy még a desztalinizált Oroszország sem volt felkészülve arra, hogy lemondjon kommunista birodalmáról. Csehszlovákiában 1968 januárjában a kommunista párt eltávolította a régi vágású sztálinista vezetőket, és átfogó reformprogramot hirdetett meg. 1968 augusztusában a szovjet szárazföldi és légi haderő elözönlötte Csehszlovákiát és statáriumot vezetett be. A Kínai Népköztársaság nem tartozott ugyan a szovjet blokkhoz, de egy rövid ideig a Szovjetunió szövetségese volt. 1949. október 12-én a kommunisták

hivatalosan kikiáltották a Kínai Népköztársaságot A modern egypárti diktatúrák technikáira támaszkodva a kommunisták gyorsan kiterjesztették uralmukat az egész országra. A kínai kommunista vezetés egyik legfőbb célja az volt, hogy átalakítsa a társadalom szerkezetét, és megreformálja a gondolkodást, a viselkedést, a kultúrát. 1966-ban Mao beindította a „nagy kulturális forradalmat”, ami háromévi terrort és erőszakot jelentett. A Szovjetunió a kezdetektől fogva mezőgazdasági, műszaki és katonai támogatást nyújtott a KNK-nak, de a kínaiak nem fogadták el a szovjet diktátumokat. Kína ismét közeledni kezdett a Nyugathoz A Szovjetuniónak három másik csatlósa volt még Ázsiában. 1924-ben a Mongol Népköztársaság a Szovjetunió után a második kommunista állam lett. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vagy Észak-Korea szovjet típusú gazdaságot épített ki. Vietnami Szocialista Köztársaság. A nyugati

féltekén a Szovjetunióval szövetséges egyetlen, önmagát szocialistának hirdető állam a Kubai Köztársaság. A gyarmati uralom alól felszabadult országok gazdasága A II. világháború halálos csapást mért az európai imperializmusra A Fülöp-szigetek, a holland Kelet-India, a francia Indokín, a brit Burma és Malajzia, ideiglenesen japán uralom alá került. Magukra maradtak ezeknek az országoknak a gyarmatai. Egyesek azonnal kikiáltották függetlenségüket, másutt egyre erősödtek azok, akik a fennmaradó gyarmati uralom ellen agitáltak. Néhány esetben a gyarmatok sikeres háborút vívtak a gyarmatosítók ellen. Az imperialista hatalmak egyre több esetben önként lemondtak a gyarmati uralomról. Nagy-Britannia 1947-ben megadta a függetlenséget az indiai szubkontinensnek, Indiának, Pakisztánnak, Ceylon szigete és Bangladesnek. Mind a négy országban rendkívül nagy a népsűrűség A munkaerő legnagyobb részét mindenütt az alacsony

termelékenységű mezőgazdaság köti le. Mind a négy ország rendkívül szegény Burma 1948-ban szabadult föl a brit, Indonézia 1949-ben a holland, Laosz, Kambodzsa és Észak-Vietnam pedig 1954ben a francia uralom alól. A Fülöp-szigetek 1946. július 4-én vált függetlenné Fülöp-szigeti Köztársaság néven Afrika politikai térképe a II. világháború után nem sokban különbözött a két háború közöttitől Afrikában Líbia, az egykori olasz gyarmat lett az első független ország. Nagy-Britannia 1922-ben formálisan megszűntette egyiptomi protektorátusát. Az egyiptomiak önmaguknak teljes függetlenséget követeltek Szudán fölött, melyet a britekkel közösen kormányoztak, fönn kívánták tartani uralmukat. Az 1955-ös népszavazáson azonban a szudániak többsége a függetlenség mellett voksolt. Francia Észak-Afrika hosszú, nehéz harcot vívott a függetlenségéért. Tunézia és Marokkó megtartotta a francia irányítás alatt álló

tradicionális kormányzatot. Algériát bizonyos megfontolásokból Franciaország részeként kezelték. A franciák végül megadták Tunéziának és Marokkónak a teljes függetlenséget, Algériát azonban még erősebben az ellenőrzésük alá vonták. 1962-ben teljes függetlenség Mindhárom észak-afrikai ország agrárjellegű volt, mediterrán típusú mezőgazdasággal, de ásványkincsekből is gazdag készleteik voltak. Fekete-Afrika népeinél alig egy évtizeden belül több mint húsz új állam született az egykori brit, francia és belga gyarmatokból. A brit kormány felismerte, hogy jobban jár, ha fölkészíti afrikai birtokait az önállóságra, mert így megúszhatja a nagyon is sokba kerülő gyarmati háborúkat. 1951-ben Aranypart és Nigéria bizonyos helyi autonómiát kapott 1965-re NagyBritannia már minden afrikai gyarmatának megadta a függetlenséget 1958-ban felajánlotta a francia gyarmatoknak Algéria kivételével az azonnali függetlenség

vagy a Francia Közösségen belüli autonómia lehetőségét. Guinea választotta a függetlenséget, a többiek megalakították saját kormányaikat. A francia gyarmatok gyors felszabadulásának hírére megbolydultak Belga-Kongó azelőtt békés alattvalói. A belgák nem óhajtottak önkormányzatot adni Kongónak, függetlenséget sem. A zavargások meglepetésként érték őket, 1960 elején a belga kormány bejelentette, hogy Kongó június 30-án független lesz. Az 1960-as évek közepére az európai gyarmattartó országok, Portugália kivételével, már függetlenséget adtak csaknem minden ázsiai és afrikai gyarmatuknak. 1974-ben az új kormány a következő évben máris tárgyalásokat kezdett a függetlenségről afrikai gyarmataival, Angolával és Mozambikkal. A gyarmatosítás háromnegyed évszázada alatt az európai országok ásványkincsek és egyéb árucikkek formájában óriási értékeket szivattyúztak ki az afrikai birtokokról. Az Európai

Közösség létrejötte Az egyesült Európa álma legalább olyan idős, mint Európa maga. A napóleoni birodalom majdnem az egész kontinentális Európát magában foglalta. Az európai nagyhatalmi közösség, amely az 1815-ös bécsi kongresszus nyomán jött létre, arra irányuló kísérlet volt, hogy a legmagasabb kormányzati szinten hangolják össze a politikát. Hitlernek majdnem sikerült létrehoznia egy náci uralom alatt álló Festung Európát. Az egyesítésre törekvők képtelenek voltak megtartani a kényszerítő erő monopóliumát, a tagok pedig nem óhajtották önként alávetni magukat ezek akaratának. A nacionalizmus eszméje az európai gondolkodásban, a szuverenitás, vagyis a legfőbb hatalom vagy uralom és a nemzeti lét jóformán egymás szinonimái lettek. A nemzetközi és a nemzetek feletti szervezetek közti különbség. A nemzetközi szervezetek a tagok önkéntes együttműködésén alapulnak, és nem rendelkeznek közvetlen

kényszerítő erővel. A nemzetek feletti szervezetek viszont azt követelik a tagoktól, hogy adják fel szuverenitásuknak legalább egy részét. A Népszövetség és az ENSZ a nemzetközi szervezet példája. Háború utáni szervezete inkább nemzetközi, mint nemzetek feletti jellegű volt. A valamilyenfajta európai nemzetek feletti szervezet megteremtésére irányuló javaslatok 1945-től egyre gyakoribbá váltak. Két különálló motivációja van – politikai és gazdasági A politikai motiváció, hogy háború veszélyét tartósan csak egy nemzetek feletti szervezet képes elhárítani. A múlt zárt nemzetállama ma már elavult, meg kell tanulniuk egy nyelven beszélni, erőforrásokkal és munkaerővel kell rendelkezniük. A gazdasági motiváció, hogy a nagyobb piacok nagyobb fokú specializációt és élesebb versenyt idéznek elő, növelve ezzel a termelékenységet és az életszínvonalat. 1950-ben Robert Schuman francia külügyminiszter javasolta a

francia és nyugatnémet szén- és acélipar integrációját, s más országokat is felhívott a részvételre. Készségesen reagáltak, akárcsak Benelux államok és Olaszország. Nagy-Britannia nem is vett részt benne Az Európai Szén- és Acélközösséget (ECSC) létrehozó megállapodást 1951-ben írták alá. A közösségen belül eltörölte a vámokat és kvótákat, a más országokból származó importra közös külső vámot állapított meg, bevezette a termelés és az eladás ellenőrzését. Ugyanezek az országok az Európai Védelmi Közösség megalakításával újabb nagy lépést tettek előre az integráció útján. A Schuman-terv résztvevői 1957-ben Rómában újabb két egyezmény írtak alá, létrehozva az Európa Atomenergia Közösséget (EURATOM) az atomenergia békés célú felhasználásának fejlesztésére, s az ennél is fontosabb Európai Gazdasági Közösséget (EEC) vagy Közös Piacot. Céljául, az összes importvámok és

mennyiségi korlátozások fokozatos eltörlését a tagországok közötti kereskedelemben, és közös külső vám kialakítását tűzte ki. A Közös Piac és az EURATOM is főbizottságokat alakított tevékenységének felügyeletére. A Közös Piac egyezménye 1958. január 1-jén lépett életbe 1965-ben a három szervezet fő szervei összeolvadtak. 1968. július 1-jén a tagországok közti utolsó vámokat is eltörölték A római szerződések előkészítő tárgyalásai során más országokat is felhívtak a Közös Piachoz való csatlakozásra. Nagy-Britanniának nem tetszett, hogy fel kell adnia szuverenitását, inkább szabadkereskedelmi övezetet alakítsanak ki. Nagy-Britannia, a skandináv országok, Svájc, Ausztria és Portugália megalapította az Európai Szabadkereskedelmi Társulást (EFTA). Az EFTA-megállapodás csupán az ipari termékek vámját törölte el az aláírók körén belül. Nem érintette a mezőgazdasági termékeket, nem léptetett

életbe közös külső vámokat, és bármelyik tag bármikor kiléphetett belőle. Sokkal gyöngébb társulás is volt, mint a Közös Piac. 1961-ben Nagy-Britannia jelezte, hogy bizonyos feltételek mellett hajlandó csatlakozni a Közös Piachoz. 1963 januárjában a francia elnök megvétózta. Újabb tárgyalások eredményeképpen 1972-től tag lett Anglia, Írország, Dánia és Norvégia a Közös Piacnak. 1973-ra az eredeti hatból kilenc lett. 1981-ben csatlakozott Görögország 1986-ban Spanyolország és Portugália is A római szerződések aláírása után az „Európai Közösségekről” kezdtek beszélni, a vezető testületek 1965-ös összevonása után pedig „Európai Közösségről”. Az összeolvasztott közgyűlésekből Európa-parlament lett Az európai egység azonban még távolról sem befejezett tény. Az Európai Közösségen belül sok probléma keletkezett, amely gátolta a fejlődést. A legtöbb fejfájást a Közös Agrárpolitika okozta. A

másik állandó problémaforrás az Európai Monetáris Rendszer, amely a nemzeti valuták egyetlen elszámolási pénzre, az ECU-re való felváltását tűzte ki célul. Problémák fakadtak a harmadik világbeli országokkal, s különösen a tagállamok egykori gyarmataival fennálló kapcsolatokból. 16. A világgazdaság a XX század végén Európa háború utáni gazdasági fellendüléséhez hasonló jelenségek a világgazdaság más régióiban is előfordultak, különösen Japánban. Az 1940-es évek végétől a 70-es évek elejéig a japán GNP növekedési üteme meghaladta az évi 10%-ot. Az okok első helyén említendő a technikai fellendülés jelensége. Fontosabb volt a japán humán tőke magas színvonala, a japán emberek nagyarányú megtakarításaira és befektetésére. Fontos tényező a magas szintű japán szervezés és vezetés. Más ázsiai országok, különösen Dél-Korea és Tajvan szintén rendkívül magas növekedési rátát mutattak

föl az össztermelésben is és a külkereskedelemben is. Latin-Amerikában a XX. század elején az ottani országok a nyersanyagtermelésben szerzett viszonylagos előnyük alapján fontos résztvevői voltak a nemzetközi munkamegosztásnak. Több latin-amerikai ország beindította az „importhelyettesítő ipar” fejlesztésének programját. ezek a programok szinte kivétel nélkül zátonyra futottak több okból. Afrika gazdasági viszonyai a XX. század vége felé még a latin-amerikaiaknál is nyomorúságosabbak voltak Az európai gyarmatosítás lezárultával létrejött új országoknak sem természeti, sem pedig humán erőforrásaik nem voltak. Az etnikai ellentétek gyakran vezettek polgárháborúhoz. A XX. század második felében igen nagy gazdasági jelentőségre tett szert a Délnyugat-Ázsia vagy a Közép-Kelet Oka a kőolaj. A régió még 1950-ben is alig több mint 15%-át adta a világtermelésnek 1960-ban megalakították a Kőolajexportáló

Országok Szervezetét (OPEC) 1970-ben az OPEC-országok a világ energiatermelésének már több mint egyharmadát adták. 1973-ban az OPEC-országok kartellszerű fellépésével óriásit emeltek a nyersolaj árán. Ez a lépés megrendítő hatással volt az iparilag fejlett és a fejlődő országok gazdaságára is. Időközben a Közép-Kelet politikai és vallási változásai módosították a gazdasági erőviszonyokat. 1979-ben Iránban fanatikus vallási forradalom tört ki. A következő évben az iraki diktátor, Szaddam Husszein megrohanta Iránt. A két ország kilenc évig tartó eredménytelen határháborúba bonyolódott Irak „tizenkilencedik tartományának” nyilvánította Kuvaitot. Az Egyesült Államok védelmére kelt Szaúd-Arábiának, amely (Kuvaittal együtt) a legnagyobb külföldi olajszállítója. Elítélte az iraki akciót. Egyesített arab és nem arab haderők megtámadták Irakot és felszabadították Kuvaitot, de nem döntötték meg

Szaddamot, aki így hatalmon maradt. A szovjet blokk összeomlása 1989 második felében egy egész eseménysor bontakozott ki Kelet-Európában, amely ugyanolyan jelentős volt, mint amennyire váratlan: többnyire békés úton egyik országban a másik után döntötték meg a kommunista rezsimeket. Ebben Lengyelország és Magyarország járt az élen. E mögött politikai és gazdasági okok egyaránt föllelhetők. Az anyagi viszonyok, benne a tömegek élet- és munkakörülményei állandóan romlottak, éles kontrasztot alkotva nyugati szomszédaiknak. A tömegek már a múltban, több alkalommal is kimutatták engedetlenségüket: 1953-ban Kelet-Németországban, 1956ban Magyarországon, 1968-ban Csehszlovákiában, s Lengyelországban nem is egyszer. Ezeknél az eseteknél a Szovjetunió katonaságot vetett be a lázadás leverésére. 1980-ban a lengyel munkások egy gdanski hajógyári villanyszerelő, Lech Walesa vezetésével megalakították a Szolidaritást, az

államtól és a kommunista párttól független munkásszövetséget. 1981 decemberében a rezsim bebörtönözte a Szolidaritás vezetőit. A zavargások azonban folytatódtak A kormány 1989 áprilisában ismét engedélyezte a Szolidaritást, júniusra részlegesen szabad választásokat hirdetett meg. A Szolidaritás egy kivételével megszerezte az összes választható helyet. Az 1956-os magyarországi felkelés leverése után a szovjetek által felállított új kormány engedelmesen követte a szovjet külpolitikai irányvonalat, az 1968-as csehszlovákiai invázióban is részt vett. Ennek fejében némi mozgásszabadságot kapott. 1968-ban bevezette az „új gazdasági mechanizmust” Nyugat-Európával is szorosabb politikai és gazdasági kapcsolatokat épített ki. Engedélyezte ellenzéki politikai pártok megalapítását, amelyek 1989-ben megállapodtak az uralmon lévőkkel a békés hatalomátadásban. 1989-ben a csehszlovák diákok és munkások a lengyel és

magyar békés átmenet példájával a szemük előtt, egyre erőteljesebben tiltakozóakciókat és tömegdemonstrációkat szerveztek. Az államhatalom először erőszakkal reagált, végül azonban hajlott a tárgyalásokra. Kelet-Németország 1989 októberében leváltotta vezetőjét. Keletnémetek ezrei kezdtek Magyarországra özönleni az Ausztriába, s így a Nyugatra jutás reményében. Az új magyar kormány nagy szolgálatot tett nekik az osztrák határ megnyitásával. 1989 egyik legdrámaibb eseménye a Berlini Fal lerombolása volt. Ezt a falat 1961-ben húzta föl Nyugat-Berlin körül a keletnémet állam, hogy megakadályozza alattvalói Nyugatra szökését. A nyugatnémet hatóságok menhelyeket létesítettek a menekülők ellátására, közben igyekeztek meggyőzni a keletnémeteket, hogy maradjanak ott, ahol vannak. Az NSZK 1990 júliusában gazdasági és monetáris uniót létesített az NDK-val, beleolvadt a Német Szövetségi Köztársaságba.

Bulgáriában az államelnöki és pártvezetői posztot régóta betöltő Todor Zsivkov a Berlini Fal leomlását követő napon mindkét hivataláról lemondott. Romániában Nicolae Ceaucescu, a szilárd hatalmú diktátor és 1974 óta államelnök megesküdött, hogy nem enged a nép tiltakozásának. A hadsereg átállt a forradalmárok oldalára, és december 25-én kivégezték Ceaucescut feleségével együtt. Jugoszlávia nem volt ugyan a Szovjetunió csatlósa, de szintén évekig tartó zavargásokat kellett elviselnie a politikai és gazdasági reformkísérletek kapcsán. 1992-ben hónapokig tartó, pusztító polgárháború után Jugoszlávia szétesett az őt alkotó köztársaságokra. Csehszlovákia szintén úgy járt, csak éppen konfliktus nélkül. Az 1989-es események elsöpörték a kommunista hatalmat. De vajon mit hoztak létre? Az új, demokratikus kormányzatok gyöngék és ingatagok voltak. Egyetértés volt abban, hogy az állami tulajdon és

irányítás régi rendszerét föl kell váltani, de hogy miként, abban már eltértek a vélemények. A termelési eszközök magántulajdona és a piaci rendszer volt a nyilvánvaló alternatíva, de honnan vegyék a tulajdonosokat? A Szovjetunió miért nem verte le fegyverrel a csatlósok lázadását, ahogy azt korábban tette? A Szovjetunió gazdasági elgyengülésében és az ezzel egy időben jelentkező politikai fejleményekben keresendő. Brezsnyev idején a szovjet gazdaság stagnált. Az 1965-ben beindított „reform” beleütközött a bürokrácia ellenállásába. Csökkent a gazdasági növekedés üteme A Szovjetunió immár nem volt abban a helyzetben, hogy akaratát rákényszeríthesse engedetlenkedő csatlósaira. Mindenekelőtt önmaga megreformálására volt szüksége, s ebből származott Gorbacsov programja, a peresztrojka (átépítés) és a glasznoszty (nyilvánosság). A balti köztársaságok. Lettország, Litvánia és Észtország

kinyilvánították függetlenségüket, amelyet 1991-ben el is nyertek. Gorbacsov láthatóan valami olyasmihez szeretett volna visszatérni, mint ami a Lenin-féle NEP, azonban nem sok mozgástere volt. 1991 augusztusában a kommunista párt keményvonalasainak egy kis csoportja államcsínyt kísérelt meg, Gorbacsovot házi őrizet alá helyezték. Az orosz nép szembeszállt a puccsistákkal Három nap elteltével Gorbacsov diadallal tért vissza Moszkvába. A tagköztársaságok többsége kikiáltotta a központi kormányzattól való függetlenségét. Decemberben a megmaradt tagköztársaságok többségének népszavazással megválasztott elnökei létrehozták a Független Államok Közösségét. Gorbacsov december 25-én leköszönt az államelnöki tisztségről, és a Szovjetunió nem létezett többé. A növekedés korlátai Az alultápláltság például különösen azokban a harmadik világbeli országokban elterjedt, amelyekben gyorsan nő a népesség.

Meggondolatlan iparosítási programok által okozott mérhetetlen környezetrombolás felfedezése. Népesedési probléma valóban példa nélkül álló a történelemben. Az erőforrások felhasználásának (és elhasználásának), rátája, valamint az erőforrások megoszlásának egyenlőtlensége. Gazdag országok csoportja történelmileg példátlan ütemben hasznosítja az erőforrásokat