Történelem | Felsőoktatás » Orseolo Pétertől Könyves Kálmánig

A középkori magyar állam, egyház, társadalom, gazdaság és kultúra fejlődése az Árpád-korban Az I. István követő Árpád-házi uralkodók: Orseolo Péter 1038–1041 :Orseolo Ottó velencei dózse fia, I. István unokatestvére, dölyfös, idegenpártolás miatt elűzik III. Henrikhez menekül I István neje, Gizella kolostorba vonul Aba Sámuel 1041–1044: kabar törzsfő, I. István sógora, meghal a ménfői csatában a III Henriktől támogatott Orseolo Péterrel folytatott harcban. Orseolo Péter 1044–1046: III. Henrik hűbéreseként – uralma ellen Vata békési nagyúr pogányfelkelést szervez, s a segélyhadakkal érkező Vazul-fiak (András, Béla, Levente) győznek – Gellért püspök vértanúhalála 1046-ban I. András (Vazul fia) 1046–1060: pogányok leverése, Levente halála (1047), kóborlók erőszakos letelepítése, johszedők tevékenysége, III. Henrik hódoltatási kísérletének ellenállása (1051–51–52-ben – Pozsony, Zotmund,

hajófúrás, szárazföldön is magyar győzelem) – békekötés Henrikkel (lánya Judit, ill. I. András fia Salamon eljegyzése – Salamon megkoronázása még apja életében 1057-ben), Béla ellen merényletek, menekülésre késztetés – Béla visszatérése lengyel segélyhadakkal + Vata fia János pogányfelkelése, András legyőzése 1060-ban – I. András nyughelye az általa alapított tihanyi apátság altemplomában I. Béla (Vazul fia) 1060–1063: a pogány rend híveinek szétzavarása 1061 Salamon IV: Henrik segítségével támad, Béla elismeri királynak – Béla váratlan halála Dömösön – fiai (Géza, László és Lambert) elismerik Salamon uralmát Salamon (I. András fia) 1063–1074: együttes hadjáratai Gézával az úzok, besenyők ellen, Gézát Bizánc és a lengyelek támogatják, Salamont a német-római császár (IV. Henrik) – Salamon–Géza ellentétei, hatalmi harc, előbb Géza veresége (Karcag) 1074, majd győzelme (Géza és

László) Mogyoródnál, 1074ben – Salamon menekül, szervezkedik – Géza békülési terve – tárgyalás közben váratlan halála. Utódja öccse pápai támogatással kerül hatalomra, Lambertnek pedig a hercegi cím marad I. (Szent) László (I Béla fia) 1077–1095: a kun Kuten király lányát feleségül vevő Salamon próbálkozása, támadása 1085-ben – visszaverik, Salamon szövetkezése a besenyőkkel halála 1088 körül I. László eredménytelen halicsi hadjárata, eredményes hódítás Horvátország és Szlavónia ellen – a meghódított területek vármegyékre osztása – Horvátország kormányzója unokaöccse, Álmos herceg – Bizánc érdekeit sértők e hódítások, Bizánc a kunokat zúdítja Erdélyre (László csatái, győzelme). A belső rend megszilárdítása kemény törvények (2 tvkönyv, majd a hírhedt II. decrétum – 1092 – 18 szakasz: 10 dénár érték alatti lopásnál egy ökör és az ellopott érték tizenkétszerese,

nagyobb értéknél halálbüntetés – akasztás, családtagnál külföldre eladás; papok lopási ügyeiben első fokon egyházi bíróság, vesszőzés, másodszorra világi bíróság a szokásos módon rabszolgáknál kis érték lopásáért előszörre orrlevágás, másodszorra halál. Istenítélet lehetősége: tüzesvas-próba, boszorkányügyekben pedig vízpróba. A hódítások nyomán nagyobb a felségterület, nagyobb a termés, de a komoly birtokadományozások miatt csökkenő királyi hatalom. Békekötés előbb IV Henrikkel a pápa ellen (Álmost küldi László harcolni), majd kibékülés a Szentszékkel (1094), készülődés keresztes hadjáratra – utódjának végül mégsem Álmost, I. Géza fiát választotta, hanem annak bátyját, Kálmánt I. (Könyves) Kálmán (I Géza fia) 1095–1116: I László előbb a frissen szervezett váradi püspökség élére állította, később püspöki jelvényeinek letétele után, pápai engedéllyel

koronázhatták meg – trónon 1095-től, de koronázása 1096-ban. Uralkodása egészén végighúzódott a mellőzött Álmos és híveinek fenyegetése. Trónralépése után Álmos hazahívása Horvátországból, kárpótlása a nyitrai és bihari dukátus átadásával. 1098-tól kezdve Álmos – hol a dukátus hadi erejére támaszkodva, hol külső segítséggel (orosz, német, lengyel, cseh erőkkel) támadta, törekedve a korona megszerzésére. 1113-ban Kálmán az ország tanácsával elfogadtatta az ismét lázadásra készülő Álmos és fia, a kisgyermek Béla megvakíttatását. A belső megosztottságot erősítő dukátus rendszerét megszüntette 1106–1113 között, és a trónörökös területéül a dalmát-horvát királyságot jelölte ki. Megerősítette döntéseivel a korai magyar feudális államot: − egyházi és világi intézkedéseit zsinati határozatokban adta közre; − növelte az ország külkereskedelmi forgalmát, adóreformot vezetett be,

szélesítette a katonáskodók körét; kötelezve a birtokosokat jövedelmük arányában katonák állítására: (ill. az ispánokat a földjükön élő szabadoktól kapott száz (penza) dénár után egy páncélos lovas, 40 penza beszedett jövedelem után egy könnyűlovas kiállítására − szorgalmazta a papi nőtlenséget, haláláig szervezte a nyitrai püspökséget − átvizsgálva a korábbi törvényeket 100 évig érvényes rendelkezéseket hozott (bíráskodási reform, a tolvajlással kapcsolatos rendelkezések enyhítése), dekrétumában tagadta a boszorkányok (striga) létezését Visszavette a korábban eladományozott halastavakat, fiúörökös nélküli adománybirtokokat Eredménytelen hódító hadjárat Halicsba, a kudarcból okulva inkább Dalmácia felé terjeszkedik (elfoglalja Zárát, Sebenico-t, Traut és Spalato városát), a megszerzett dalmát városok kiváltságait megerősítette. Horvát királlyá koronázták 1102-ben Külpolitikájával

a reformpapságot támogatta. A kereszteshadjáratok meghirdetésekor a Magyarországon átvonuló, fosztogató (Zimony) első csapatokat megsemmisítette, de a fegyelmezett lovagsereget (Bouillon Gottfried serege) kísérettel átengedte országán. A Dalmácia miatt ellenséges Velence ellen szövetség a szicíliai normanokkal (Roger gróf lányának feleségül vétele) – átmeneti béke Velencével, megözvegyülve Álmos herceg pártütéseinek ellensúlyozására az elhunyt Buzilla után feleségül veszi a szuzdali nagyherceg lányát, Eufémiát. Uralmáról, főleg személyéről – a későbbi Álmos leszármazott királyok idején – sok rosszat írtak. A trónon fia, István követte. (II István 1116–1131)