Művészet | Festészet » Mozdulatok festhetősége

FESTŐI MOZDULATOK MOZDULATOK FESTHETŐSÉGE Az 1800-as években meginduló ipari forradalom minden európai ország életére kihatott. Létrejöttek a nemzetállamok, Franciaországban pedig folytatódott az 1789-ben megindult változások sora. 1789 és 1905 között többször is változott az államforma Ezek a történelmi hatások nem kerülhették el a művészvilágot sem. És ahogy az megszokott, újra a fiatalok voltak fogékonyabbak. Szembefordultak a társadalommal, a névtelen tömeggel, kivonultak (szecesszió) a világból Tagadták a művészet társadalomformáló erejét (l’art pour l’art = művészet a művészetért). Egyetlen értékként az időtlen művészet fogalmát fogadták el Világmegvetésük hétköznapi magatartásukban is megnyilvánult: különc, bohém, züllött életet éltek, drog(ópium, hasis) és alkoholfüggők (pl: abszint) lettek, a testi szerelem örömeiben kerestek vigasztalást Többek között ez a folyamat tovább erősítette a

társadalomtól való különállásukat Az akadémikus művészet legélesebben az 1874-es évben szembekerült az impresszionisták „kóros” világával. Ugyanis ebben az évben állították ki Monet A napkelte impressziója című képét Egy kritikus nevetségesnek találta ezt a címet, és ráragasztotta az impresszionista jelzőt. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy nem rendelkeznek az impresszionista festők jól megalapozott tudással. Nem csak az új festési technika dühítette a kritikusokat, hanem a témaválasztás is. Az impresszionista festők ugyanis nyíltan kimondták, hogy a fények fontosabbak, mint a kép tulajdonképpeni témája. Felfedezték, hogy a szabadban, napsütésben nem olyan füstösek az árnyékok, ezért a korvonalakat szándékosan elmosták. Tudták, hogy az emberi szemnek elég csak egy utalás, abból is fel tudja építeni a formát. Ehhez viszont a képeket távolabbról kell nézni A zűrös foltok helyükre kerülnek, életre kelnek.

Ezzel elvetették a klasszikus szemléletet (kiegyensúlyozott kompozíció, pontos rajz) A lázadó fiatalok egy része (Monet, Renoir) megérhette, hogy képeikért gazdagok versengtek. A közönséget megnyerték maguknak, amivel a művészkritikát akkora presztízsveszteség érte, melyet máig sem tudott kiheverni. A sikert segítette az impresszionizmust támogató 2 művészet: a fényképészet és a japán világ színei, témái, melyek bátran félretették az európai konvenciókat. Pl: Ki írja elő, hogy egy festményen minden alaknak látszani kell teljesen? A „csonka” képekkel Degas kísérletezett, bár az impresszionistáktól óvatos távolságot tartott annak ellenére, hogy célkitűzéseikkel rokonszenvezett. 1 EDGAR DEGAS (1834-1917) Bankárcsalád tagjaként először jogi pályára készült, de az egyetemmel párhuzamosan megszerezte az engedélyt a Louvre képeinek másolására. Így a gyakorlatban kezdte megismerni a festés fogásait.

Ekkor – 20 évesen – határozta el, hogy festő lesz. Megismerkedett a klasszikus akadémizmussal, azonban visszatért a realisztikus tematikához. Ehhez párizsi színházakban és az Operában talált ötleteket. Így nem is csodálkozhatunk mesteri mozgásábrázolásán. 17 év olaszországi és amerikai utazásai után visszatért Franciaországba. Figyelme ekkor fordul igazán a táncosnők és munkájuk felé. Portréin olyan térhatásokra törekedett, melyek új perspektívát mutatnak. Ezért járt le a táncórákra, ahol bármilyen szögből megfigyelhette a lányokat. Bonyolult rövidüléseket nézhetett meg, és tanulmányozhatta a színpadi megvilágítást. Amikor elkezdett romlani látása, komoly depresszióba esett, de a művészetről nem akart lemondani, ezért szobrászati alkotásokat készített viaszból. Élete utolsó 5 évét szinte teljes vakságban, művészi munkák alkotása nélkül élte le 2 BALETTPRÓBA A SZÍNPADON (1874) Amerikai

útjáról visszatérve kezdett vázlatokat készíteni táncosnőkről. Első ilyen művét (Balettpróba a színpadon, 1874) az impresszionisták első kiállításán mutatta be, ahol a mű színtelensége, egyhangúsága miatt a kritikusok rajznak titulálták. Pedig egyedülálló Pontos rajzolás és a szürke szín teljes skálája jellemzi, ami hasonlít a metszetekre. 3 BALETTPRÓBA (1875-1876) A Balettpróba című pasztelljén a különböző síkokban elhelyezkedő táncosnők pontosan kifejezik a színpadi munkát. Felkészülés, munka, pihenés Az elhelyezés utal a folyamat időbeliségére is. Háttérben a felkészülés, középen a tánc, előtérben a pihenés dominál 4 Előtérben azokat a lányokat láthatjuk, akik már bemutatták a gyakorlatot, és pihennek. Ezt mozdulataik árulják el. Már nem görcsösen ülnek vagy lazítják nyakizmukat, mint a háttérben ülők, hanem saját szükségleteikkel vannak elfoglalva. A bal oldali (sárga masnis)

lány vakarja a hátát, a jobb szélen (kék masnis) álló lány a vállán nézi bőrét. Az ajtófélfának támaszkodó lány mesterére hallgatva figyeli az épp dolgozó táncosokat, de ahogy ujjával megérinti a száját, arról tanúskodik, hogy lélekben máshol jár, álmodozik. A lányok félkörben helyezkednek el a táncmester körül, amivel kiemelik az ő személyét. A mozdulatok mellett a fény-árnyék megjelenítésével két dologra szeretne szó szerint rávilágítani. A kép két legfényesebben és legvilágosabban ábrázolt motívumai az atlasszal bevont balettcipők és a lányok bőre, mintegy kiemelve a tánc szakmai és esztétikai fontosságát Degas ábrázolásához tudni kell, hogy nagyszerű emberismerő és pszichológus volt. Ezt bizonyítja a fent említett mozdulatok sokszínűsége is 5 KÉT TÁNCOSNŐ A SZÜNETBEN (ÉGSZÍNKÉK TÁNCOSNŐK) + VIASZSZOBROK (1898) Degas előbb bemutatott képének (Balettpróba) hátterében ülő lány

készülődik a bemutatóra, és lazítja lábizmait. Ezt a különleges mozdulatot láthatjuk ezen a festményen is, melyen a lazítást egyben felkészülésre is használják a táncosok a következő felvonáshoz. A bőr és az atlasz ezen a képen is visszaveri a fényt. A lábon pedig egyenesen egybeolvad a cipő és a bőr vonala. Ez a fehér-rózsaszín variáció kontrasztban áll a kék tüllruhával A ruhát és a hátteret ugyanolyan technikával festette: a festéket kefével simította el. A kép egyike az utolsó 2 dimenziós alkotásainak, mivel látását akkoriban kezdte elveszíteni. Innentől szobrai dominálnak művészetében, amelyeket addig inkább csak előkészítő munkának szánt. Legalább is Degas úgy nyilatkozott, hogy csak alkalomszerűen készít szobrokat Születési dátumuk viszont rendszeresen megelőzött 1-1 festményt. Önállóvá csak a 90-es években váltak szobrai. 6 Akkori szobrait viaszból készítette, melyeket fémrudak és

kapcsok tartották a kiválasztott pózban. Élete végén nehezen ment a munka, mert a viasz könnyen eltört, de ez nem lombozta le Degas-t. Ma a múzeumokban fellelhető bronz szobrok a törékeny viasz másolatai, melyek a művész halála után készültek. Az alábbi két szobor újfent a táncosok életének legfontosabb elemeit ábrázolja: A Jobb lábát néző táncosnő megbizonyosodik teste tökéletességéről, míg a Bal lábán álló táncosnő mozdulatát tökéletesíti. 7 HENRI DE TOULOUSE- LAUTREC (1864-1901) Degas hosszú időn keresztül egészséges fizikai létnek örvendett, de szinte egész életében lelki problémákkal, depresszióval küszködött. Vele ellentétben Toulouse-Lautrec a vidámságnak, szórakoztatásnak szentelte életét, mely 46 évvel rövidebb volt, mint Degas-é. E rövid életen nem kell csodálkozni, mert testi fogyatékkal született, amely nem ritka, ha unokatestvérek házasodnak, ami pedig arisztokrata családjában

sűrűn előfordult. Tehetsége akkor vált nyilvánvalóvá, amikor 2-szer is elesett, eltörte mindkét combcsontját, ami egy időre ágyhoz kötötte. Ideje nagy részét ilyen helyzetben a rajzolásnak és festésnek szánta. Első akadémikus festészeti lépései után megismerkedett az impresszionizmus technikáival. Témái pedig ahhoz alakultak, ahogy felköltözött Párizs Montmartre negyedébe, amely a lázadó rétegek „otthona” volt. Ennek megfelelően a városi szórakozás (tánc, cirkusz, alkohol, prostitúció) került túlsúlyba festményein. E közönséges témák miatt nem akarta családja jóhírét rontani, ezért álnéven dolgozott. A populista hangsúly és a merész témák miatt ő maga lecsúszott a társadalmi osztályából. A tánc felé akkor fordult, amikor 1889-ben megjelent a kánkán a Moulin Rouge-ban. Éjszakai kóborlásai ihletadó forrás volt számára („Minden este megyek dolgozni a bárba”) Amint kialakította saját stílusát,

érett festő lett, műveit is jobban kezdték venni, a kritikusok pedig megkedvelték. Egészségi állapota azonban rosszabbodott, és ez kihatott művészi tevékenységére Képei egyre melankolikusabbak, sötétebbek lettek 8 VALENTIN LE DÉSOSSÉ BEÁLLÍTJA AZ ÚJ TÁNCOSNŐKET (1889-1890) A Moulin Rouge megnyitása után (1889. október 5) ott találkozott először Párizs vidám rétege. A tömeg adott lehetőséget a monumentális jelenetek megfestéséhez Ez a kép az egyik legnagyobb alkotása, mely 26 személyt ábrázol. A karaktereket pontosan kidolgozta, mégsem – ahogy a cím is utal rá – az előadás a központi jelenet, hanem a próba, melyet a bal oldalon álló táncmester irányít. Degas-nál a 3 sík egyfajta időbeliséget tükrözött, Toulouse-Lautrec viszont ugyanazt az időpillanatot ragadva meg a párhuzamos eseményeket festi meg. A 26 személyt 3 csoportba osztotta: mozdulatlanul álló figurák a háttérben, járkálók az előtérben és

középen – Degas-hoz hasonlóan – a gyakorló táncosnő. Ezzel az elrendezéssel dinamikát adott a képnek, illetve sikerült megőriznie a jelenet dinamikáját 2 dimenzióban is. A táncosnő ábrázolása legalább olyan precíz, mint Degas pihenő táncosnői, bár a mozdulatok nem is hasonlítanak A balett primadonna szakmai tudása sosem lesz összehasonlítható egy montmartre-i táncosnőével. Utóbbi célja sokkal kevésbé a művészi gyönyörködtetés, mint inkább a szórakoztatás A lábtartása sokkal durvább, kevésbé kecses A őt igazgató táncmester lábtartása viszont balettos előképzettségről árulkodik 9 Az esemény hatását fokozza, hogy a néző nem kívülről látja a jelenetet, hanem az előtérben sétálóknak köszönhetően az az érzésünk, hogy mi magunk is részesei vagyunk a próbának. Ugyanezt az érzetet kelti a bal oldalon álló férfi, akinek arcát levágja a képkeret A Montmartre különleges hangulatát mégis inkább

a színek kezelése adja vissza. A barna és a meleg színek, valamint a zöld valószerűtlen hangulatot adnak, nyugtalanítóan hatnak. A festés technikájában 2 műfajt ötvöz Lautrec. A háttérben (középen) álló férfiak meglehetősen kidolgozottak, míg tőlük balra áll egy barna, kerek kalapos férfi, akinek arca sematikusabb Itt találkozik az illusztráció és a karikatúra a festészettel. 10 A „CHILPÉRIC”-BEN TÁNCOLÓ MARCELLE LENDER (1896) A műfajában legtökéletesebb mű. Hatásában fényképre hasonlít, amint a művésznő bolerót táncol. A dinamizmust most is megragadja Ezt emeli ki a díszlet statikussága és a színpad többi szereplője, akik csak állnak. A perspektíva is hiányzik, amit mások a padlóval ábrázolnának (pl: Degas: Balettpróba). Lautrec Degas módszerét alkalmazta akkor, amikor megfestette a színpad világítását Ebben a tekintetben Degas a mester, Lautrec a tanítvány Különbség csak céljaikban van Lautrec a

karikatúra felé halad, melyben az arcnak van hangsúlyos szerepe egészen addig, amíg már álarccá deformálódik. Az eredmény pedig a festészet és a szatíra közeledése A felépítés mellett felismerhető a Lautrecre jellemző színkezelés, mely a hangulatot tükrözi. Jelen esetben a lila és rózsaszín a boleró élénkségét erősíti. 11 Nem tagadható, hogy a mozgások művészi ábrázolása új szintre lépett Degas és ToulouseLautrec munkáival. A realisztikus ábrázolás helyett az érzékelés és érzelmek különös összekapcsolását érik el A színek és megvilágítások segítségével olyan dinamikát adnak képeiknek, mellyel pontosan érzékelhetjük a táncosok harmonikus, kifinomult és kigyakorolt mozdulatait. Irodalom 1. EH Gombrich: A művészet története, 2002, Glória Kiadó Kft 2. Stephen Rose (főszerk): Híres festők, 1999, Eaglemoss Hungary Kiadó 12