Földrajz | Tanulmányok, esszék » Szabó Mária - Biogeográfia

Biogeográfia Vizsga: írásbeli Az írásbeli két részből áll: - választásos (teszt) kérdések 50%-ot kell elérni - kifejtő kérdések, ábramagyarázatok 50%-ot kell elérni Kötelező irodalom: Keveiné Bárány Ilona: Biogeográfia. JATEPress 1999 Hortobágyi T.-Simon T (szerk): Növényföldrajz, társulástan, ökológia Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.2000 Növényföldrajzi rész! Szabó, M. – Kalapos, T (2005): Az ökológiai rendszerek In (Nánási, I. szerk): Humánökológia Medicina Kiadó, Budapest Második, bővített kiadás. pp: 115-207 Hevesi, A. (1979): A földrajzi övezetesség tanítása a gimnáziumok első osztályában. Földrajzi Közlemények XXVII (CIII) p: 36-65 Ajánlott irodalom: Udvardy M. (1983): Dinamikus állatföldrajz A szárazföldi állatok elterjedése Tankönyvkiadó, Budapest. Varga, Z. (2002): Ők élnek Pannóniában Well-Press Kiadó KFt, Miskolc Borhidi, A. (2002): Gaia zöld ruhája MTA Magyarország az ezredfordulón

Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. Szek: Glatz Ferenc Lomolino, M.V – Riddle, BR – Brown, JH (2006): Biogeography Third Edition. Sinauer Associates, Inc Publishers Sunderland, Massachusetts Cox, C. Barry – Moore, PD (2005): Biogeography An ecological and evolutionary approach. Blackwell Publishing Ltd, USA Biogeography is the science that attempts to document and understand global patterns of biological diversity in space and time A Biogeográfia az élőlények térbeli és időbeli elterjedési mintázatainak feltérképezésével és ezek kialakulásának értelmezésével foglalkozó tudomány A kezdetek A biogeográfia (mint minden más tudomány) Arisztotelészig vezethető vissza. A időszámításunk előtt a 3. században Ő vetette fel először a folyamatos változás lehetőségét, hogy értelmezze az élet tér és időbeli variabilitását. A biogeográfia fejlődése szorosan összefügg az evolució biológia és az ökológia

kialakulásával, és ezen tudomány területek megjelenése szorosan összekapcsolódik a nagy földrajzi felfedezésekkel Habár a Darwini eszme igen jelentős hatással volt a biogeográfiára is, meg kell jegyezni, hogy sok jelentős megfigyelés megelőzi Darwint és korát. A korai természetbúvárok egyben biogeográfusok is voltak mivel az élővilág sokféleségéről és elterjedési mintázatairól gyűjtöttek alapadatokat ( tudomány fejlődés 1. szakasz!) Az is nyilvánvaló, hogy a felgyülemlett adatokat csak valamilyen egységes alapon lehetett kezelni ( rendszerezés) Carolus Linnaeus (1707-1778) Systema naturae (1735) növény- és állatvilág átfogó rendszere ásványtan Species plantarum (1753) első növényrendszertani nevezéktan Philosophica botanica (1751) fajok örökkévalósága ☺ pozitívumok negatívumok kreacionizmus fajok állandóságának tana (annyi faj van, amennyi kezdetben teremtetett) 1762-ben már azt fejtegette,hogy csak

a természetes családok (familia) a Teremtés művei, a nemek és a fajok viszont a már létezők állandó kereszteződéséből (hibridizációjából) származnak. ☺ Élete utolsó éveiben már nem állította többé, hogy a fajok száma és jellemzői állandók; a Systema naturae 1778-as kiadásából ezt a mondatot végleg kihúzta. A rendszertan mellett Linnének biogeográfiai munkássága is volt. Azt feltételezte, hogy az összes élőlény a „Paradicsomi hegyen” született, ahol a hegy oldalán zonálisan elterjedve különböző környezeti feltételekhez adaptálódva, majd innen terjedtek szét a földön. Az özönvíz után is ez történt és a kiinduló pont az Ararát hegy volt. Carolus von Linnaeus Linné-kráter a Holdon szobra az uppsalai egyetem előtt Georges-Louis Leclerc, Comte de Buffon (1707-1788) Emlősöket és fosszíliáikat vizsgálva Linnétől eltérő következtetésre jutott, Úgy vélte, hogy az élőlények az É-Ny

Európában keletkeztek valamikor a kezdeti időkben és innen vándoroltak be az újvilágba és a déli féltekére. A vándorlás közben átalakultak. “Man is totally a production of heaven; But the animals, in many respects, are creatures of the Earth only. Those of one continent are not found in another; or, if there are a few exceptions, the animals are so changed that they are hardly recognized.” Buffon megfigyelései vezettek az első biogeográfiai törvényhez amit Buffon szabálynak nevezünk. Ez kimondja, hogy klimatikusan azonos de egymástól elszigetelt területek egymástól különböző emlős és madár faunával rendelkeznek. Johann Reinhold Forster (17291798) Körbeutazta a földet Cook kapitánnyal. Ő volt az első aki részletes leírást adott a föld biotikai régióiról. Kiterjesztette a Buffon szabályt a növényekre is. Felismerte, hogy a növényi fajgazdagság a sarkoktól az egyenlítő felé növekszik. Karl Ludwig Willdenow

(17651812) Német botanikus. Leirta Európa florisztikai régióit. Több keletkezési centrummal számolt, melyeket nem érintett az özönvíz, és az élet az özönvíz után ezen centrumokból terjedt szét. Az Ő tanítványa volt Alexander von Humboldt (1769-1859) a modern növényföldrajz atyja. Humboldt amerikai utazása Humboldtról elnevezett fajok Spheniscus humboldti Humboldt pingvin Dosidicus gigas Humboldt tintahal Lilium humboldtii Humboldt liliom Phragmipedium humboldtii orchidea-féle Quercus humboldtii D-Amerika, Andok (Kolumbiai-tölgy) Conepatus humboldtii Humboldt (patagóniai) bűzösborz Annona humboldtii cukoralma, annóna (neotrópikus faj), érvényes neve Annona reticulata Utricularia humboldtii Humboldt rence Geranium humboldtii Humboldt gólyaorr (Ecuador) Salix humboldtiana Humboldt fűz. Inia geoffrensis humboldtiana Amazonasi folyami delfin Orinoco-ban élő igen ritka alfaja Patagóniai bűzösborz Humboldt liliom

Geographical features named after Humboldt Humboldt Bay Bay in Northern California Humboldt (Peru) Current off the west coast of South America Humboldt River -- River in western United States Humboldt Peak (Colorado) -- 4,287 meter mountain in Custer County, Colorado, United States Pico Humboldt -- 4,940 meter mountain in Mérida, Venezuela Humboldt Sink -- Dry lake bed in Nevada East and West Humboldt Range Sima Humboldt - sinkhole in Venezuela, (quartzite) 1961-ben fedezték fel Venezuelas first-designated national monument (the "Monumento Nacional Alejandro de Humboldt") at Caripe (Caripe melletti Guacharo nevű barlang leírása Humboldt nevéhez fűződik) Crveno Jezero (Vörös-tó) dolina, Horváto. Sima Humboldt in the middle part of picture and Sima Martel in the far background. Adolphe Théodore Brongniart (1801-1876) XIX. Századi paleobotanikus, a „paleobiotanika atyja” Növény fosszíliákat kutatva felfigyelt rá, hogy mérsékeltövi

területeken trópusi növények fosszíliáit lehet találni, s arra a következtetésre jutott, hogy a klíma és a földfelszín (s ezzel együtt a növényzet) az idők folyamán változik. Glossopteris Charles Darwin 1809-1882 A Galapagosszigetek Van egyszer egy GalapagosDél-Amerika szigetek partjaitól Dél-Amerika 1000 km-re. partjaitól 1000 km-re. Ez a vulkanikus Ez a vulkanikus szigetcsoport szigetcsoport Ecuador Ecuador fennhatósága fennhatósága alá tartozik. alá tartozik. Az itt élő, Az itt élő, sehol máshol sehol máshol nem nem található fajok található fajok miatt 1978-ban miatt 1978-ban VilágörökségVilágörökséghelyszínné nyilvánították. helyszínné nyilvánították. Jött egy 33 éves természettudós, aki 1835-ben kötött ki először a sziget partjainál. A szigeteken 14 nagyon közel rokon pintyfaj él. Egyes fajok csak bizonyos helyeken fordulnak elő, míg mások valamennyi nagyobb szigeten fellelhetők. Az öt

nemzetség 13 fajt ölel fel, a 800 km-re fekvő Kókusz-szigeteken költő kókuszpinty alkotja a Darwin-pintyek 14. faját (6 nemzetség) „Arra a konklúzióra jutottam, hogy ahol a fajok a legnagyobb számban fordulnak elő, ott osztódtak és váltak el egymástól a legtöbbet, egyesültek és újra elváltak egymástól; egy olyan folyamat, mely bizonyos ősiséget tételez fel, és külső körülményekben levő változást. Nem tudom részletesen elmagyarázni, de a legfőbb következtetésem a fajok biogeográfiai elterjedéséről az, hogy az izoláció a legfőbb oka az új formák kialakulásának.” Charles Darwin levelei – A szelekció, 84. o – levél Hookernek Ez a körutazás óriási hatással volt Darwinra, És Darwin maga óriási hatással volt a biogeográfia és az egész biológia fejlődésére Darwin a földipintyeket vizsgálva nem csak az adaptáció jelentőségét ismerte fel, hanem a nagy távolságú diszperzióét és az izolációét

is, s ezzel egy dinamikus megközelítést vezetett be a biogeográfiába. Amikor 1835-ben Charles Darwin első alkalommal járt a Galápagos-szigeteken, a pintyfélék lenyűgöző sokféleségével találkozott. E madárfajok tanulmányozása adta Darwinnak a döntő ösztönzést evolúciós elmélete megalkotásához. Nagyon valószínű, hogy évezredekkel ezelőtt egy pintyrajt sodort ide a szél Dél-Amerika partjaitól. A szigeteken a pintyek elegendő táplálékhoz jutottak, és természetes ellenségük sem volt. Gyors szaporodásnak indultak tehát Az eredetileg magevő madarak azonban hamarosan felélték a szigetvilág magvait, így az egyes populációk között versengés alakult ki. A környezethez, új táplálékhoz, „ökológiai fülkéhez” (ökológiai niche) való alkalmazkodás során a kiindulási fajok mellett új formák (fajok) jöttek létre. A 10-15 cm-es testhosszúságú Galápagos-pintyeknek életmódjuk szerint két típusát különböztetjük

meg: a talajon és a fán élőket. A földipintyek a szárazabb, gyérebb növényzetű helyeket kedvelik, a fán élő pintyek a növényzet sűrűjében keresik táplálékukat. Összességében az alábbi táplálékok fordulnak elő étlapjukon: magvak, rügyek, gyümölcsök, nektár, rovarok, lárvák, tojás, vér. A családfa A csőr alakja elárulja, hogy egy-egy madár milyen táplálékot fogyaszt. A csőr alakja elárulja, hogy egy-egy madár milyen táplálékot fogyaszt. A különböző csőralakok tökéletesen alkalmazkodtak a táplálékhoz. nagy kaktuszpinty nagy földipinty nagy földipinty kaktuszpinty Darwin-tree Page from Darwins notebooks around July 1837 showing his first sketch of an evolutionary tree. De majdnem mindenki botanikus! A zoogeográfia fejlődésének Darwin munkássága adta meg a kezdő lökést. Az első jelentős zoogeográfiai munka Philip Lutley Sclater (1829 1913) nevéhez kötődik. Sclater ornitológus (és

ügyvéd!) volt, egymaga mintegy 1000 madárfajt írt le. A madarak elterjedése alapján elkészítette a föld első zoogeográfiai felosztását Ez a felosztás az alapja a modern regionális zoogeográfiai rendszereknek is. A legnagyobb hatással a zoogeográfia fejlődésére azonban kétségtelenül A. R Wallace volt Wallace-t tekintjük a modern zoogeográfia megalapozójának de Darwinnal együtt az evolúciós elmélet kidolgozójának is. (AR Wallace & Ch. Darwin On the Tendency of Varieties to Depart Indefinitely from the original Type Linn. Soc előadás 1858) Wallace 3 legfontosabb munkája: The Malay Archipelago (1869) The Geographical Distribution of Animals (1876) Island Life (1880) Alfred Russel Wallace (1823-1913) Képzeletbeli vonal, amely az Indonéz-szigetvilághoz tartozó Bali és Lombok között húzódik, elválasztva az orientális és ausztrál faunaterületet. Az elválasztó vonalra mutatott rá, miután felfigyelt arra, hogy a dél-kelet

ázsiai emlősök különböznek az ausztrál emlősöktől, és fejlettebbek azoknál. Elképzelése szerint Ausztrália, még azelőtt vált le Ázsiáról, hogy a méhlepényes emlősök ott (Ázsiában) kialakultak volna. Így az ausztráliai erszényesek és kloákások képesek voltak fennmaradni, míg ázsiai társaik alul maradtak a méhlepényes emlősökkel folytatott versengésben és kipusztultak Wallace-vonal Fölismerte, hogy az ázsiai és az ausztrál faunát éles határvonal (a később róla elnevezett Wallace-vonal) választja el egymástól, de - mivel a le még nem született meg - azt nem tudhatta, hogy ez két korábbi szuperkontinens (Laurázsia és Gondwana) hajdani szétválása miatt alakult ki. „A változatok azon hajlamáról, hogy tetszőleges mértékben eltérjenek az eredeti típustól" (On the tendency of varieties to depart indefinitely from the original type) címmel – 1858!! A cikk "ijesztően" hasonló gondolatokat

fogalmazott meg a fajok eredetéről, mint Darwin a vázlataiban. Még a létért való küzdelem (Struggle for Existence) kifejezés is szerepelt az anyagban, bár a "természetes kiválasztás" nem. A tanulmányt Wallace elküldte Darwinnak véleményezésre. Ezután Darwin lázas munkába kezdett, hogy végleges formába öntse „A fajok eredetét”, amely 1859. november 24-én jelent meg nyomtatásban. Szintén a 19. századhoz köthető néhány általános biogeográfiai szabályszerűség felismerése -Bergmann szabály: rokonsági körön belül a hideg területeken élő fajok testtömege nagyobb -Allen szabály: rokonsági körön belül a hideg területeken élő fajok kiálló testrészeinek mérete csökken XX. szd Szigetbiogeográfia elmélete A DODO galamb Nikolai Vavilov (1887-1943) 1) Mexico-Guatemala, (2) Peru-Ecuador-Bolivia, 2) (2A) Southern Chile, (2B) Southern Brazil, (3) Mediterranean, (4) Middle East, (5) Ethiopia, (6) Central Asia,

(7) Indo-Burma,(7A) Siam -Malaya-Java, (8) China 1807. Diószegi Sámuel Fazekas Mihály: Magyar Fűvész Könyv kattints ide a nagyításhoz > Ablepharus kitaibelii pannon gyík Kitaibela vitifolia kitaibel mályva Knautia kitaibelii kitaibel varfű Aquilegia kitaibelii kitaibel harangláb Soós Lajos (1879 – 1972): A Kárpát-medence Mollusca-faunája (1943) Dudich Endre (1895 – 1971): Barlangi élővilág; hidrobiológia Balogh János (1913 – 2002): Talajzoológia; ökológia; trópusi élővilág Mahunka Sándor (1937 – 2012): talajzoológia, ökológia, állatföldrajz Udvardy Miklós (1919 – 1998): dinamikus állatföldrajz A/ BIOGEOGRÁFIAI alapfogalmak 1./ Biotóp (habitat, élettér, élőhely) - lelőhely 2./ Area (elterjedési terület): valamely taxon egyedei által egy adott időpontban benépesített terület. Minden faj (vagy más taxon) a reá jellemző földrajzi elterjedési területtel, ún. areával rendelkezik, ami tükrözi

éghajlati alkalmazkodottságát. Areálgeográfia areatípusok: • kontinuus – összefüggő elterjedési terület • diszkontinuus - tagolt, szaggatott area; lehet diszjunkt vagy diszperz Enyves éger (Alnus glutinosa) Quercus robur Pinus genus A diszperz area erősen megszakított. Nincs benne összefüggő rész, csak szigetszerű foltok. A diszperz area rendszerint a diszjunktból jön létre úgy, hogy az élőlény egyre újabb és újabb részterületekről szorul ki. A megszakított elterjedési területek szigetszerű foltjain fennmaradt élőlények az úgynevezett reliktum fajok Banksia genus AREATÍPUSOK A sokféle elterjedési mintázat alapján típusok jelölhetők ki (az ún. areatípusokat). A hasonló elterjedésű fajokat azonos típusba soroljuk. Az areatípusokat aszerint állapítjuk meg meg, hogy az illető faj (taxon) elterjedési súlypontja hová esik