A királyság megmenti az országot

Dátum: 2010. augusztus 27. 00:00:00.
Forrás : Gondola

Egyesek a múltba révedve siratják a Magyar Királyságot, mások a modernség zálogának tekintik a köztársasági államformát. Mire tanít Európa? Az Európai Unió ma 27 tagú, de ha őszinték akarunk lenni, nyugodtan beszélhetünk a 15 tagú „mag-Európáról”. Kivált, ha a tartós államiság kritériumait akarjuk megvizsgálni.

A 15 tagú európai „mag” érdekes összetételt mutat: 7 királyság (Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, Hollandia, Belgium, Dánia, Svédország, Portugália, Spanyolország) és 7 köztársaság (Írország, Franciaország, a Németországi Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Ausztria, Finnország, Görögország) mondhatni döntetlenre állna, de a legkisebb tagállam, a Luxemburgi Nagyhercegség végeredményben a monarchiák javára billenti a mérleg nyelvét.
Egyébként az alapító hatok is fele-fele arányban voltak monarchiák és köztársaságok.
Ha megnézzük a fenti listákat, azt láthatjuk, hogy a királyságok lényegesen nyugalmasabb, belső meghasonlásoktól kevésbé terhes múltat tudnak maguk mögött. Ha viszont azt nézzük, hogy az elmúlt évszázadban melyik EU-országnak sikerült a legnagyobb államszerkezeti problémákat áthidalnia, akkor bizony leeshet az állunk: ez az ország ugyanis nem más, mint Spanyolország.

A Spanyol Királyság. Bizony.

Hosszas történelemóra helyett most legyen elég fölidézni csupán annyit, hogy a mai Spanyolország területén hatalmas spektrumú kulturális gyökérzet élteti a sok-sok belső különbséget.
A 20. századba egy súlyos vereséggel érkezett Spanyolország. Az USA-val vívott háborúban elveszítette amerikai és távol-keleti gyarmatait, és noha kimaradt az első világháborúból, belső gondjai csak fokozódtak. Spanyolországban virult az anarchista és a kommunista mozgalom (az oroszországihoz hasonló társadalmi problémák, például a nagybirtokrendszer és a néhány városra koncentrálódó ipari munkásság), vele szemben az államiságot igencsak védő (és nem ritkán agresszívan védő) katonai csoportok léptek föl. A válságból válságba tántorgó országban 1923-ban egy tábornok, Primo de Rivera diktatúrát vezetett be, azonban több ok miatt 1930. januárban lemondásra kényszerült.
A meggyengült katonai szárnnyal szemben magasra csapott a szocialista-kommunista forradalmi hevület (gazdasági világválság van!), és 1931. áprilisban (egy községtanácsi választási győzelem után) a baloldaliak kikiáltották a köztársaságot. XIII. Alfonz király elmenekült az országból, és száműzetésben halt meg.
A következő években a köztársaságiakban csalódott a spanyolországi kisemberek tömege. Ismét erősödött (a közben újjászerveződött) katonatiszti csoport. Mindkét fél nagy tömegbázissal és kevés önkorlátozó hajlammal bírt, aminek polgárháború lett a vége (1936–39).
A polgárháborúban szörnyű kegyetlenségeket követett el mindkét oldal. Az áldozatokat 35 ezertől egészen 143 ezerig számlálják a lajstromozással kísérletezők.
A baloldal vereséget szenvedett a világháború előestéjén – és ami utána következett, az rosszul fog esni a hazai baloldali tévedéseken és hazugságokon nevelt füleknek.
A fasiszta Francisco Franco tábornok hosszú, 36 esztendős rezsimet szervezett. Első dolga volt – kimaradni Hitler háborújából. Akárcsak a szomszéd, a portugál Salazar, ő sem kívánt osztozni Hitler politikájában. Egypártrendszert vezetett be, csak az ő pártja, a Falange működhetett – de az sem vihette túlzásba a pártoskodást, legfőbb feladata Franco támogatása volt.
Konszolidálta uralmát (nem kevés justizmord árán), aztán – 1947-ben törölte a köztársaságot, visszaállította a monarchiát. XIII. Alfonz addigra már meghalt, és Franco gondosan elfelejtette hazahívni az utódját. Nem is került szóba ez a kérdés egészen addig, amíg meg nem öregedett a tábornok, akit „Caudillo” néven emlegettek.
Az idő múlásával Franco szépen kivezette Spanyolországot az elszigeteltségből. A közép-európai kommunista országokkal (hazánkkal is) egyszerre vették föl az ENSZ-be. Megindította Spanyolországot a modern ipari állammá válás útján.

Amikor gyengülését érezte, az elűzött Alfonz király unokáját, Juan Carlos de Borbónt királlyá nyilváníttatta – de nem koronázták meg. Franco halála után, végrendeletileg (!) megörökölte (avagy birtokba vette) az állami főhatalmat – és szépen, megfontoltan kiépítette a modern spanyol demokráciát.
I. János Károly király bölcs politikával megvalósította Spanyolország olyan valóságos, belső – talán nem túlzás kimondani: lelki – egyesítését, ami a történelemben is párját ritkító teljesítmény.
Franco utódja megfontolt, nyugodt politikával megtalálta a járható utat az egységes, ám egyszersmind végtelenül sokféle Spanyolország számára.
Franco fölszámolta a spanyol anarchista és kommunista erőket, I. János Károly fölszámolta a falangista pártot. A végső rándulás (az 1981. februári puccskísérlet) idején személyes bátorságával vette elejét a spanyol történelemben nem egyszer sikeres katonatiszti hatalomátvételnek.
János Károly király alkotmányt adott, és fogadtatott el a spanyol néppel. Ez az alkotmány a mai EU-tagországok alkotmányai közül a legbonyolultabb, a legösszetettebb. Mert Spanyolország maga is összetett és bonyolult. Lakja egy sor „őslakos” etnikum (kasztíliai, baszk, katalán, galíciai, aragón stb. stb.), beszélnek két alapvetően különböző nyelvet (a baszk még csak nem is neolatin) és egy sor dialektust (közülük az asztúriai és az aragón középkori „nyelvmaradvány”), él az emberek millióiban egy sor mélyen rögzült, történelmi sérelem a „nemzettársak” kezétől elszenvedett borzalmak miatt, és a többi s a többi.
És mégis: a 17 autonóm közösségből és két önálló városból álló Spanyolország működőképes lett, annyira működőképes, hogy az 1975-ben trónra lépett János Károly 1978-ra alkotmányt tudott fölmutatni, elsöprő népszavazási többséggel, 1986-ban fölvették az Európai Közösségbe (az EU elődje, fiatalabbak kedvéért), aztán 1992-ben Barcelonában olimpiát, Sevillában világkiállítást rendezett, közben Madrid volt Európa kulturális fővárosa.
A két éve megnyert labdarúgó Európa-bajnokság és a nemrégiben meghódított világbajnoki cím is mutatja: Spanyolország a sokféleségből az egység, pontosabban az eredményes együttműködés országává – és lassan talán elmondhatjuk: nemzetévé válik, a szemünk láttára.
Egy szó mint száz: aki úgy gondolja, hogy a királyság avítt, múzeumi kacat, immár nem aktuális, az vegye csak észbe: a legnagyobb sikert az államrezon kérdésében egy király tudja felmutatni a mi korunkban.

A mi korunkban is.

Nyiri János

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

Nem is létezik a Mikulás! :)

Egyetlen fajta rénszarvas sem tud repülni, de több mint 300 000 olyan élő organizmus létezik, amely még besorolásra vár, bár ezek nagy része ízeltlábú, vagy baktérium. Tehát nem zárhatjuk ki azt, hogy a Mikulás mégis repülő rénszarvason közlekedik. A Földön 2 milliárd 18 éven aluli gyerek van, de minthogy a Mikulás nem törődik a hindu, zsidó, buddhista vagy mohamedán gyerekekkel, így a munka a 15%-ára csökken (378 millió).

Pálmák

A pálmavirágúak (Arecales, Palmales, Palmae) az egyszikűek osztályának (Liliopsida) egyik rendje, aminek egyetlen családja a pálmafélék (Arecaceae). Korábbi rendszerekben vagy hasonlóan önálló rendnek tekintették (pl. Urania Pflanzenwelt), vagy a torzsavirágzatúak rendjének (Spadiciflorae) egyik családjaként (Arecaceae, Palmaceae) szerepelt.

Kísérleti állatok utolsó percei

A kutatók azt mondják, humánus volta miatt altatják el szén-dioxiddal az egereket, patkányokat. Azon kívül ez a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás, és nem is tűnik kegyetlennek. Emma Marris a Nature-ben megjelent riportjában a laborállatok életének utolsó perceit vette górcső alá.