Cikkek » A nyelvújítás

Dátum: 2021. február 02. Forrás: Wikipedia

A nyelvújítás a nyelvfejlesztés egyik fajtája, amelynek során tudatos és tömeges változtatásokat hajtanak végre egy nyelvben. A nyelvújítás elsősorban nyelvművelők (írók, költők, nyelvészek) tevékenysége, célja a szókincs bővítése, az idegen szavak helyettesítése, a stílusújítás és az egységes nyelv megteremtése.

A nyelvújítás legfontosabb eszközei az egyszerűsítés és az új szavak létrehozása, illetve hatással lehet még a nyelv fejlődésére valamely valós vagy elképzelt „tiszta nyelvhez” való visszatérés igénye is.

A magyar művelődés történetében általában azt a néhány évtizedre (1790–1820) kibontakozó mozgalmat értik magyar nyelvújítás alatt, amelyben a magyar nyelvről vallott nézetek ütközése helyettesítette a nem engedélyezett politikai küzdelmeket. Azonban a tényleges nyelvújító mozgalom valójában mintegy száz esztendeig, Bessenyei György fellépésétől (az 1770-es évektől) egészen a Magyar Nyelvőr megjelenéséig (1872) tartott.

Egyszerűsítés
A nyelvújítási mozgalmak egyik legfontosabb eszköze és célkitűzése egyben a nyelv egyszerűsítése, amely magában foglalja a helyesírás, ragozás, mondatszerkezet, szókincs és a szószerkezetek változtatását is. Ennek egyik példája az angol nyelvben egy adott melléknevet ellentétes értelművé formáló előtagok, mint pl. „un-”, „in/im-”, „a(n)-”, „de-”, stb. A nyelvújítás egyik egyszerűsítő javaslata akár ezek összevonását és egy adott előtaggal való helyettesítését javasolhatná.

Az egyszerűsítés egyik extrém változata lenne az ellentétes értelmű szavak, mint pl. „jó” és „rossz” felváltása, hiszen az egyszerűség kedvéért a két ellentétes fogalmat ki lehetne fejezni a „jó” és „nemjó” szavakkal is, ezzel a „rossz” kikerülhetne a szókincsből.

A fentiek ellenére az egyszerűsítés leggyakrabban a kiejtésre és a helyesírásra irányul (általában ezek összhangba hozásával). A világon ma beszélt nagy nyelvek közül többet jelentős mértékben megújítottak a 18–20. század során: spanyol (18. század), portugál (1910-ben Portugáliában, 1946-ban és 1972-ben Brazíliában), német (1901–1902-ben és 1996–1998-ban), orosz (1728-ban és 1919-ben). A magyar nyelvújításra 1770–1872 között került sor.

A nyelv megtisztítása
A nyelv megtisztítása általában egy adott nyelvben bekövetkezett változások reakciójaként indul be, vagy pedig egy vélt vagy valós, „tiszta” nyelvi állapothoz való visszatérés iránti igény következményeként. A nyelvújítás folyamatában a nyelv „megtisztítása” is változásokkal járhat, esetenként akár bonyolíthatja is a nyelv szabályait, kiejtését vagy helyesírását. Erre egy példa az angol nyelvben a reneszánsz alatt bekövetkezett változások, amikor germán eredetű szavakat feltételezett latin helyesírásuk alapján próbálták megreformálni (lásd még: hiperkorrekció):

- pl. a „sziget” értelmű „island” szó eredeti formája „iland” volt, amely a német „Eiland” szóval mutat rokonságot. A latin „insula” szó helyesírása alapján azonban bekerült az angol szóba az „s” betű.
- hasonló logika alapján lett az „ile” szóból „aisle” (folyosó).

A magyar nyelvújítás egyik nagy célkitűzése volt a magyar nyelv megtisztítása a jövevényszavaktól. Az új szavak gyártása sok tekintetben az idegen szavak magyarosításáért folyt és ennek az irányzatnak a képviselői az ún. neológusok voltak, akik vallották, hogy a nyelvet „fokról fokra mívelés által" kell emelni, s e jog elsősorban a költőket illeti, akiknek „gyakran még a grammatikai regulát is félre kell vetniük", ha „csinosan" és energikusan akarják gondolataikat kifejezni. A „szertelen szófaragások" elleni bírálatok, majd a nyelv túlzó féltését tükröző, a beavatkozásoktól óvó írások, a maradiaknak bélyegzett ún. ortológusok nézeteit képviselték. Az ortológusok - hogy a magyar nyelv „rontását" megakadályozzák ­ 1795-ben közreadták a Debreceni Grammatikát, amely alapelveiben azt tükrözi, hogy a magyar nyelv fejlődésének alapja állapotának változatlanul hagyása, mert „új és többnyire hamis kohókban vert szóknak formálásával a tiszta szép nyelv mint­egy megszeplősíttetik".

Új szavak elterjesztése
A tudományos, kulturális és társadalmi fejlődés eredményeinek egy adott nyelven való megszólaltatása sok esetben nem lehetséges új szavak, kifejezések megalkotása nélkül. Bizonyos esetekben ezt más nyelvből származó jövevényszavak, műveltségszók, tükörszavak teszik lehetővé. Más esetben viszont a nyelvújítás egyik fő célja, hogy a tudományos-kulturális eredményeket az adott ország egységes, nemzeti nyelvén, idegen szavaktól mentesen tudják közzétenni.

Ez a magyar nyelvújítási mozgalomban is kiemelt cél volt: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”, ahogyan Bessenyei György írta a Magyarság című röpiratában. Az új szavak létrehozása azonban nem mindig volt zökkenőmentes, pl. 1813-ban az ortológusok a „Mondolat” című gúnyiratban gyűjtötték össze a sikertelenül újított, torz szavakat. A kiadvány címlapján Kazinczy Ferenc (Zafyr Czenczy) karikatúrája látható, amint szamárháton lovagol a Parnasszusra. A mozgalomnak köszönhetően kb. 10 000 szó vert gyökeret a magyar nyelvben és illeszkedett be a nyelvi rendszerbe, mint pl.: alak, hölgy, pongyola, ácsorog, árny, dölyf, kedvenc, csalogány, légyott, évszak, emlékkönyv.