Újabb Hold-szondát lőttek fel

Dátum: 2007. szeptember 21. 00:00:00.
Forrás : Magyar Csillagászati Egyesület

A Japán Űrkutatási Ügynökség 2007. szeptember 14-én indította útjára a Hold kutatásában új fejezetet nyitó SELENE-űrszondát. Rendkívül impresszív tudományos műszercsomaggal, valamint két kisebb segéd-műholddal a fedélzetén indították a Hold felé 2007. szeptember 14-én magyar idő szerint éjjel 03:31-kor a Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA) SELENE-űrszondáját.

Az űrszonda a Tanegashima űrközpontból (japán megfelelője "Kaguya" ["Kaguya-hime" = "Holdhercegnő"]) került fellövésre. A SELenological and ENgineering Explorer kifejezésből alkotott nevű űreszköz az emberes Apollo és későbbi űrszondás holdprogramok óta a legjobban felszerelt és a tudományos feladatok elvégzésére a legalaposabban felkészített nagy holdszonda 2,3 tonna tömeggel. A program a tudományos célok mellett egyben technológiai kísérlet is, mivel a hordozórakéta és több műszer először kerül éles űrbéli bevetésre.

A széleskörű nemzetközi együttműködésben megvalósult SELENE poláris körpályán fog keringeni a Hold körül, alig 100 km magasan égi kísérőnk felszíne felett. Az első három hónapban Hold körüli pályán tesztelik az űrszondát és ezután előreláthatólag egy évig fog méréseket végezni.

A SELENE (Kaguya) holdszonda indítása a japán Tanegashima űrkozpontból (kép: JAXA)

Az egyik legfontosabb tudományos célkitűzés a Hold kialakulásának tisztázása. A ma legelfogadottabb elmélet szerint mintegy 30 millió évvel bolygónk kialakulása után egy Mars méretű égitest ütközött a Földdel, s a kidobott törmelékanyag összeállásával alakult ki a Hold, de más elképzelések is vannak. Az egy évre tervezett küldetés során a holdfelszín változásainak nyomon követése is feladat (geológiai folyamatok, a légkör nélküli égitest felszínére hogyan hatnak az elektromágneses és részecske-sugárzások, stb.). Mindezeken túl a felszín részletes morfológiája és kémiai összetételének a feltérképezése is alapcél, különös tekintettel az eddig nem vizsgált vagy nehezen vizsgálható területekre és a holdi sarkvidékek környékére.

A SELENE fedélzetén 15 rendkívül érzékeny műszer található, melyek az eddigi legprecízebb felszíni topográfiai, geológiai és ásványtani áttekintést fogják szolgáltatni, jellemzően 10 méteres vagy annál is jobb térbeli felbontással. A sztereó képfelvevő és a lézeres magasságmérő a holdfelszínnek csaknem teljes feltérképezését teszi lehetővé 5 méteres felbontással. A fedélzeti radar rádióhullámai mélyen a holdfelszín alá hatolva annak 20-30 km mély rétegét vizsgálják majd, így a holdkéreg felső szerkezetéről alapvetően új ismeretekhez juthatunk.

A látható oldalon a holdfelszín titokzatos mágneses anomáliája, a Reiner Gamma alakzat (kép: JAXA)

A többszín-sávban működő képfelvevő és színképelemző műszerek a felszín kémiai és ásványi összetételét térképezik fel. Fontos kérdés, hogy van-e vízjég a Holdon a pólusok környéken azokban a kráterekben és mélyedésekben, ahová soha nem süt be a Nap: a kémiai összetétel-vizsgálatok kiterjednek a vízalkotó hidrogén keresésére is (erre a célra a poláris pálya szükséges feltétel). A magnetométer a holdi- és bolygóközi mágneses tér paramétereit méri; a holdi mágneses anomáliák (látványuk alapján felszíni "mágneses pamacsok") tanulmányozásával megismerhetjük a rejtélyes objektumok eredetét és fizikai tulajdonságait.

További érdekesség, hogy egy nagyfelbontású televíziós képfelvevő rendszer nemcsak tudományos célú feladatokat lát el (például ferde rálátással, különleges megvilágítottságnál készít felvételeket a felszínről és a holdi horizont közelében), hanem a rendkívül szép holdi földkelte és lenyugvás megörökítésére is tervezték népszerűsítési céllal.

A SELENE változatos műszeregyüttese mellett két kis segéd-szondát bocsát majd pályára a Holdhoz érés után. Az elnyúlt pályán keringő kis műholdak 1 méter átmérőjű és 50 kg tömegű szondák, melyek közül egyik a Hold plazma-környezetét, vékony ionoszféráját vizsgálja, a másik pedig kommunikációs átjátszóállomás lesz a Föld és a SELENE közötti folyamatos rádiókapcsolatot biztosítására.

A SELENE (Kaguya) holdszonda keringő egysége (orbiter), a két kis segéd-szonda és fedélzeti műszerei (kép: JAXA)

Az ambíciózus SELENE küldetésével új korszak kezdődik a holdkutatásban, ami kapcsolódik a más országok által tervezett holdi űrszondák és emberes holdexpedíciók grandiózus elképzeléseihez. A "hagyományos" amerikai és orosz űrkutatási tervek mellett a felzárkózó ázsiai űrhatalmak, India és Kína is szeretnének eljutni a Holdra, adott esetben emberes holdexpedícióval zárva a megelőző évek felderítő és kőzetmintákat visszajuttató programjait. A jelenlegi tervek megvalósulása esetén a következő 10-15 év újra pezsgő holdi űrkutatást hozhat, aminek egyik megalapozó lépése lehet a most útjára bocsátott SELENE.

A közeljövő impozáns holdprogramjai idején mit tehetnek még a földi műszerekkel dolgozó csillagászok, amatőrcsillagászok a Hold kutatásában? Az űrszondák és emberes holdexpedíciók ellenére a Hold továbbra is szerepel a csillagászati megfigyelések célpontjai között. Hálás kutatási téma például észlelni és/vagy kimutatni meteorok becsapódásait, az alakzatok morfológiáját és a dómokat, felszíni alakzatok fotometriáját és spektroszkópiáját végezni, illetve keresni a jelenkori felszíni aktivitásra utaló jelenségeket. Az is elképzelhető, hogy a helyszíni holdprogramokkal kapcsolatban földi megfigyelési kampányok is szerveződhetnek (mint annak idején az Apollo-program alatt), ezért fordítsunk figyelmet a Hold észlelésére a jövőben is.

Tóth Imre

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

Az Inka birodalom

Az Inka Birodalom egy a XII-XIII században létesült dél-amerikai rabszolgatartó indián birodalom, amely legnagyobb kiterjedésekor a jelenlegi Perut, Bolíviát, Ecuadort és Chile északi részét foglalta magába. Az inkák egy történelmi fejlődés utolsó szakaszának voltak főszereplői. Az Inka Birodalom egyike volt a világ legnagyobb és legrejtélyesebb kultúráinak.

Hány faj él a Földön?

A szakértők körében igen eltérő adatokat hallani arra vonatkozólag, hogy hány faj él a Földön. Kétségtelen, hogy a pontos adatok meghatározása szinte lehetetlen, holott igen fontos kérdés éppen a fajok megőrzése szempontjából. A tudósok és politikusok, akik szeretnék lassítani a fajok kihalásának ütemét, rejtélyes helyzettel szembesülnek.

A holdraszállás története

Az Apollo–10 sikeres küldetése után már minden készen állt arra, hogy az ember leszálljon a Holdra. A Kennedy elnök által kitűzött célt, miszerint az Egyesült Államok az évtized végéig meghódítja a Holdat, az Apollo–11 hivatott elérni. A küldetésre már csak 5 hónapnyi idő állt rendelkezésre. A legénység tagjai: Neil Armstrong (parancsnok), Edwin Aldrin és Michael Collins voltak.