Régi-új földközeli kisbolygó

Dátum: 2007. október 11. 00:00:00.
Forrás : Origo

A közelmúltban azonosított 2007 RR9 jelű égitestről kiderült, hogy egy közel fél évszázada elveszettnek hitt objektum, amely 2007. november 6-án 0,07 csillagászati egységre fog elhaladni bolygónk mellett. A 6344 P-L jelű objektumot 1960-ban fedezték fel, amely a Földünkhöz közel mozgó és ezért veszélyes kisbolygók közé tartozik.

Az utóbbi csoport akkor még kevés tagot számlált, de a következő évtizedekben több száz hasonló objektumra bukkantak. Az ilyen veszélyes égitesteket többféle szempont szerint is csoportosítják, ezek közül az egyik legfontosabb osztály a potenciálisan veszélyes kisbolygók (Potentially Hazardeous Asteroids, PHA) társasága.

Egy földközeli kisbolygó fantáziarajza

Ezek az objektumok keringésük során 0,05 CSE-nél jobban megközelítik a Föld pályáját (1 CSE, azaz csillagászati egység az átlagos Föld-Nap távolságot, kb. 150 millió km-t jelöl), és emellett méretük közel 150 méternél nagyobb. Utóbbi jelzi durván azt a mérethatárt, amikor egy becsapódó objektum már elérheti bolygónk felszínét, és a légellenállástól nem robban szét a magasban, vagy ha fel is robban a felszín felett, az veszélyesen alacsonyan történik.

A nemrég megtalált 2007 RR9 jelű kisbolygó is ebbe a csoportba tartozik, és felfedezésével 887-re emelkedett volna a PHA-besorolású objektumok száma. A pontos pályaszámítások azonban rámutattak, hogy nem új felfedezésről van szó, hanem ez az objektum a rég nem látott 6344 P-L jelű égitest.

A kisbolygónak tekintett objektum további érdekessége, hogy eredetileg feltehetőleg nem is kisbolygó volt. Erre utal, hogy 4,7 év keringési idejű pályájának csillagunktól távoli része a Jupiter közelében húzódik, tehát az égitest a Jupiter üstököscsaládjába tartozhat. Feltehetőleg eredetileg egy üstökösmag része volt, amely szétdarabolódott, és egyik inaktív töredéke képezi a most újrafelfedezett objektumot. Az üstökös által korábban kibocsátott poranyag egy része kisebb meteorzáport is okoz bolygónkon. Utóbbira minden évben október vége és november eleje környékén kerül sor, amit Piscidák meteorrajnak neveznek.

A 6344 P-L jelű objektum pályája és a belső bolygók helyzete 2007 októberében (NASA, JPL)

A 6344 P-L jelű objektum újbóli felfedezésével a PHA-k jelenlegi száma tehát 887 helyett 886, teljes számuk pedig 1000 és 1200 között lehet. Érdemes megjegyezni, hogy ebbe a csoportba nem tartoznak bele a hosszúperiódusú üstökösök, amelyek nagyon ritkán látogatnak a belső Naprendszerbe, de esetleges becsapódásaik hasonlóan súlyos következményekkel járnak. A modellek szerint 150 méter átmérőjű objektumok becsapódásaira közel 10 ezer évente kerül sor.

Az újrafelfedezett égitest jelenleg a Föld felé közeledik, és 2007. november 6-án 0,07 CSE-re fog elhaladni bolygónk mellett. Az idei találkozó tehát nem lesz olyan szoros, ezúttal a két égitest közötti távolság nem csökken 0,05 CSE alá. A jelenlegi pályaszámítások alapján a 6344 P-L a közeljövőben sem fog találkozni bolygónkkal, de mozgását az esetleges pályaváltozások miatt érdemes figyelni.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

A Tunguz katasztrófáról

A Tunguz-esemény 1908. június 30-án reggel 7 óra 13 perckor Szibéria középső részén az Alsó-Tunguszka és a Léna folyók között a légkörbe lépett, majd felrobbant tűzgömb volt. Kelet-délkelet felől nyugat-északnyugat felé haladt, viszonylag lapos (5-22 fokos) szögben süllyedve mintegy 4-500 kilométert tett meg, majd mintegy 5-8 kilométer magasságban felrobbant.

A berlini falról

A berlini fal (németül die Berliner Mauer vagy Die Mauer, azaz a Fal) a Nyugat-Berlint körülvevő határépítmény volt Kelet-Berlin és az NDK területén. 1961 és 1989 között létezett. A hidegháború alatt a kettéosztott Berlin Európa megosztottságának és az elnyomásnak egyik fő szimbólumává vált. 1961. augusztus 13-án szögesdróttal választották el Berlin keleti és nyugati felét. Ezt a szögesdrótot váltotta fel később a betonból épült és védelmi zónákkal határolt fal.

A dinoszauruszok kipusztulásáról

Számítógépes szimulációk alapján a Baptistina kisbolygócsalád két tagja ütközhetett 160 millió évvel ezelőtt, s az egyik ütközési törmelék-aszteroida becsapódásának katasztrófális hatásai vezethettek 65 millió évvez ezelőtt a földtörténeti kréta-harmadidőszak határán a dinoszauruszok teljes kipusztulásához.