Cikkek » Don kanyar, 2. magyar hadsereg

Don kanyar, 2. magyar hadsereg Dátum: 2023. július 13. 00:10:02.
Forrás : Wikipedia

Hatvanhat éve, 1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása az oroszországi Don-kanyarban, amelynek során szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg. A Magyar Királyi Honvédség alakulata, német nyomásra került kivezénylésre, a keleti-frontra.

Szervezet, felszereltség

A hadsereget 1942 tavaszán állították fel a Honvédség átszervezése során. Alakulatai:

- A szombathelyi III. hadtest (6., 7., 9. könnyű hadosztály)
- A pécsi IV. hadtest (10., 12., 16. k.ho.)
- A miskolci VII. hadtest (19., 20., 23. k.ho.)
- Az 1. magyar páncéloshadosztály
- 2. repülőcsoport

A hadsereg kiegészítésénél az ország egész területéről egyenletesen hívtak be katonákat, az egyébként szokásos területi kiegészítés helyett. A Főparancsnokság törekedett arra is, hogy a legénységi állomány túlnyomó része a katonailag csekélyebb értékűnek tartott kor- és néposztályokból kerüljön ki (30-40 évesek, szegényparasztok, zsellérek).

Az 1. páncéloshadosztály alakulatai Esztergom mellett, 1942
Az 1. páncéloshadosztály alakulatai Esztergom mellett, 1942


A hadsereg anyagi felszereltsége, fegyverzete a korabeli magyar viszonyok között jónak volt mondható, azonban a fegyverzet minősége és összetétele így is messze elmaradt a korabeli nemzetközi színvonaltól. Nagyon kevés és elavult volt a páncéltörő fegyverzet. A korszerűtlen lövegekkel felszerelt tüzérség lőtávolsága rövid, felzárkózási sebessége lassú volt. A magyar hadsereg elitjének számító páncéloshadosztály jórészt a németektől átadott, csehszlovák zsákmányból származó harckocsikkal volt ellátva, amelyek nem vehették fel a versenyt a korszerű szovjet T-34-esekkel (108 csehszlovák T38-as, 44 egyéb, magyar gyártmányú, korszerűtlen harcjármű és csak 22 modern német páncélos).
A hadsereg minimális motorizált szállítókapacitással rendelkezett, gyakorlatilag a teljes ellátás fogatokkal történt, ez azonban az orosz útviszonyok között inkább előny volt, mint hátrány.

A katonai vezetés tisztában volt a felszerelés problémáival, azonban mindenki gyors német győzelemre, könnyű hadjáratra számított, illetve a szövetséges német hadvezetés ígéretet tett arra, hogy szükség esetén a hadsereget ellátja a legjobban hiányzó korszerű fegyverzettel.
A hadsereg összlétszáma kb. 200 000 főt tett ki, parancsnoka vitéz Jány Gusztáv vezérezredes volt.

Az első harcok

A hadsereg 1942. április 17. és június 27. között került kiszállításra a keleti arcvonalra. A zöm kirakása Kurszk körzetében történt, ahonnét a hadsereg a német „B” hadseregcsoport kötelékében harcolva nyomult előre kelet felé.

A szembenálló csekély szovjet erők komoly ellenállást nem fejtettek ki, harcolva, az előrenyomulást minél jobban késleltetve, de a nagyobb csatákat elkerülve kitérő, visszavonuló hadműveleteket hajtottak végre.

Már ezekben a harcokban kiütköztek a korszerűtlenségből fakadó hátrányok. A megfelelő páncéloserők hiánya és az elavult tüzérség miatt minden jelentősebb ellenállási gócpontot gyalogsági támadással kellett bevenni, ami súlyos emberveszteségeket eredményezett.
Az 1942-es év folyamán a hadsereg összvesztesége halottakban, sebesültekben és eltűntekben 33 763 fő volt (G.P.)

A Don partján

1942 szeptemberében a hadsereg legyengülve, élőerőben alaposan megfogyatkozva érte el a Don folyó partját. Mivel ekkor a németek már minden erőforrásukat Sztálingrádra összpontosították, a hadsereg ellátása egyre hiányosabbá vált, a veszteségeket nem pótolták.
A hadsereg védelmi állások kiépítésébe kezdett, ami az anyagi erőforrások hiánya miatt vontatottan haladt. A felszerelés, ruházat elhasználódott, a legénységet demoralizálta az arcvonalban felváltás nélkül töltött hosszú idő. A védendő arcvonal hossza jóval meghaladta a hadsereg létszáma által indokoltat. A kiépült magyar védővonal papírvékony volt, tartalékok, mélység nélkül, és szinte teljesen hiányoztak a páncéltörő fegyverek. Ezzel egyidőben a szembenálló szovjet csapatok minőségében és felszereltségében jelentős javulás volt megfigyelhető.

Gépkocsizó gyalogság a doni harctéren, 1942
Gépkocsizó gyalogság a doni harctéren, 1942


Az orosz tél beköszöntével a hiányosságok egyre súlyosabb problémákat okoztak. A téli felszerelés hiánya miatt sok volt a fagysérült, a hiányos táplálkozás és fűtés tömeges megbetegedésekhez vezetett. A németek minden meglévő szállítási kapacitást Sztálingrád ellátására vetettek be, a magyar hadsereghez szinte semmi nem érkezett. A takarmányhiány miatt a hadsereg belső ellátóhálózata is megbénult. A -30-40 fokos hideg és a felszerelésbeli hiányosságok harccselekmények nélkül is súlyos veszteségeket eredményeztek.

A harcoló csapatok felváltására a magyar hadvezetés új alegységek kiküldését határozta el, azonban ezek kiküldése fegyver és felszerelés nélkül történt. A terv szerint a felváltandó csapatok adták volna át fegyverzetüket (beleértve az egyes katonák puskáit is) a helyükre érkezőknek.

1942 végén a sztálingrádi helyzettel összhangban várható volt egy szovjet támadás. Ennek veszélyét a hadsereg vezetése helyesen mérte fel, és intézkedéseket sürgetett először a szövetséges német parancsnokság részéről, majd mivel semmi nem történt, a magyar főparancsnokságtól. Végül személyesen Horthy Miklóshoz fordultak, eredménytelenül. Jánynak mindössze annyit sikerült elérnie, hogy az 1. páncéloshadosztályból és további német páncélosegységekből erős köteléket szerveztek. Ez az ún. Cramer-csoport az esetleges szovjet támadás ellen gyorsan bevethető hadseregtartalékot képezett.

A katasztrófa

1943. január 12-én, −30 fokos hidegben (a hadtest naplója -42 fokot rögzít), erős harckocsitámogatással megindult a szovjet támadás az arcvonal északi részén (az urivi hídfőben). Az itt védekező 7. k.ho 4. gyalogezrede a nagy hideg ellenére hősiesen védekezett, az első támadásokat visszaverte, de hamarosan teljesen felmorzsolódott. A szovjet páncélosok áttörték az arcvonalat. A résen átözönlő szovjet egységek a magyar hadsereg hátába kerülve először megsemmisítették az arcvonal mögött védtelenné vált tüzérséget, majd oldalról és hátulról bekerítették az arcvonalat továbbra is mereven tartani próbáló magyar csapatokat. A hadsereg részekre szakadt.

A német felsővezetés megtiltotta a Cramer-csoport bevetését (az egész sztálngrádi arcvonalon ez volt a német hadsereg egyetlen tartaléka), ugyanakkor ismételten megtiltották a magyar hadsereg számára a visszavonulást ("az utolsó emberig kitartani a Donon").

A támadás második fázisa (déli rész, Scsucsje falu közelében) felváltás közben lévő csapatokat ért (19. és 23. k.ho), pánik tört ki, a menekülő csapatok összekeveredtek a fegyvertelen felváltó alakulatokkal. Az arcvonal órák alatt felbomlott, a katonák rendezetlen tömegben menekültek hátra.

Magyar honvédek Ivanovkán, 1943. január
Magyar honvédek Ivanovkán, 1943. január


A gyorsan mozgó szovjet ékek (harckocsik és sígyalogság) benyomultak az arcvonal mögé, a fegyveres ellenállást megkísérlő csoportosulásokat megsemmisítették, az ellen nem álló menekülőket lefegyverezték, de utána hagyták őket tovább menekülni, a fegyverteleneket nem bántották. Ennek hatására a legénység eldobálta fegyvereit és megindult a hómezőkön keresztül nyugat felé. A felbomlott alakulatok a rendes utakat elkerülve vonultak vissza, egyrészt szovjet légitámadásoktól, másrészt saját tisztjeiktől és tábori csendőrségüktől való félelmükben. Több összecsapásra került sor a szintén visszavonuló, de rendezettebb és jobban felszerelt német csapatokkal, akik a honvédek maradék felszerelését erőszakkal elvették, illetve nem engedték őket az általuk megszállt falvakban éjszakázni. A rendkívüli hidegben minden éjszaka a legyengült, lerongyolódott emberek ezrei fagytak halálra, az életben maradottak pedig tovább vánszorogtak. Melegedni, megpihenni az elpusztított, felgyújtott falvak tüzénél tudtak, táplálékul a megfagyott lovak húsát ették.

A késve bevetett Cramer-hadtest a szovjet előrenyomulást megakadályozni már nem tudta és maga is felmorzsolódott. A visszavonulást fedező 1. magyar páncéloshadosztálynak 10 nap után 500 katonája, 1 páncélosa és 1 rohamlövege maradt. A repülőcsapatokat bekerítették, ezek eszközeik felrobbantása után gyalogharcban, súlyos veszteségek árán törtek ki nyugat felé, közben számos lemaradt sebesültet mentve meg a fagyhaláltól.

Veszteségek, hazaszállítás

A hadsereg maradékát kb. 100 km-re a Dontól nyugatra próbálták összeszedni. A zöm február elején érkezett meg, de még márciusban is érkeztek katonák, voltak akik majd 300 km-t gyalogoltak. Március 3-ig 2913 tiszt és 61 116 fő legénység érkezett be.

Elveszett mintegy 100-120 ezer ember. Az elesettek és fogságba esettek pontos számát megállapítani nem lehet, azonban a szovjet csapatok fent említett harcmódja miatt a foglyok száma aránylag csekély volt, és ezek nagy részének sorsáról sem sokat tudunk.

Január 24-én Jány vezérezredes kiadta hírhedt „A 2. magyar hds. elvesztette becsületét…” kezdetű hadparancsát, amelyben a katonákat gyávasággal vádolta, és drasztikus fegyelmező intézkedéseket rendelt el. A parancs osztatlan felháborodást keltett. Horthy márciusban a parancs visszavonására utasította Jányt.

A hadsereg maradványait április végén hazaszállították, a hadseregparancsnokság működését 1943. április 30-án beszüntette.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!


Kapcsolódó olvasnivalók


Az amazónok

Az amazónok a görög mitológiában szereplő nép. A legenda szerint Arésztől származtatták magukat. Nem kizárt, hogy a mondabeli amazónokat a valóságban is létező népről mintázták. Valószínűleg a Kis-ázsiai Pontuszban éltek, és kalandozásuk során bejárták az egész ókori világot Egyiptomtól Hellász északi részeiig.


A Benes-dekrétumokról

Két éve a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére a szlovák parlament összes pártja (kivéve a Magyar Koalíció Pártját) megszavazta a Benes-dekrétumok sérthetetlenségét. E tény tiltakozást váltott ki uniós, német, osztrák és magyar részről. Cikkünk ehhez az erősen vitatott döntéshez kíván megfelelő történelmi hátteret biztosítani.


A Trianoni békeszerződésről

Magyarország 1920. június 4-én írta alá Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró békét. A Trianoni békeszerződés gazdasági-társadalmi hatásait tekintve a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt, mely egyaránt sújtott és sújt napjainkban is minden magyar állampolgárt nemzeti, vallási és politikai hovatartozás nélkül.


Kapcsolódó doksik



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!