Meddig jó kutyánk védőoltása?

Dátum: 2008. február 14. 00:00:00.
Forrás : Tappancsvilág

A kölyökkutyák fertőző betegségek elleni védelmét a születés utáni rövid időszakban az anyai eredetű ellenanyagok biztosítják. Ezek szintjének csökkenése miatt a megfelelő védettség kialakításához védőoltások sorozatára van szükség. Eddig a pontig, kisebb eltérésektől eltekintve, egységes az állategészségügyben dolgozó szakemberek véleménye.

Jelentős különbségek mutatkoznak viszont a felnőtt ebek ismételt vakcinázásának ütemezésében, azaz annak megítélésében, milyen hosszú ideig érvényesek a kifejlett kutyák védőoltásai. A vitához kapcsolódva, szerkesztőségünk állatorvosi ismereteit és javaslatait is szeretnénk a témához hozzáfűzni.
Az újév második hetében egy németországi kutyatartók számára készülő életmód magazin arról tudósított, hogy a négylábú családtagok kötelező védőoltásait elég 3 évente beadatni. Az amerikai példa alapján tervezett ajánlás szerint az első két évben elvégzett alap immunizálási program befejezése után elegendő 3 évente veszettség, szopornyica, fertőző májgyulladás és parvovírusos bélgyulladás ellen vakcinázni. Németországi állatorvosoknál és vakcinagyártók képviseleteinél érdeklődve azt a további információt kaptuk, hogy az életmód magazin cikkében elfelejtették megemlíteni a leptospirózis elleni védekezést, illetve a 3 év védettség részben laboratóriumi vizsgálatok, ún. titer értékek mérése, részben ráfertőzéses kísérletek eredményein alapul. A két utóbbi között pedig jelentős a különbség.

A továbblépéshez szükséges néhány alapfogalom ismerete.
Ha egy élőlény egy bizonyos kórokozóval szemben ellenálló, azaz immunis, akkor kevés az esélye, hogy a kórokozó meg tudná betegíteni. Az immunitást, azaz ellenálló képességet meg lehet szerezni a természetes fertőződés és a betegség átvészelése következtében, vagy vakcina beadását követően is.
A vakcina elölt, vagy gyengített, élő kórokozót tartalmaz, ami beadást követően aktiválja a szervezet saját védelmi rendszerét, az immunrendszert. Az immunrendszer a szervezet számára idegen betolakodók ellen felveszi a küzdelmet. A kórokozók ellen speciális, azt az adott vírust vagy baktériumot semlegesítő ellenanyagok termelődnek, amelyek a vérkeringésben várakoznak a kórokozó újabb felbukkanására, akkor hozzákapcsolódnak és inaktiválják. A speciális ellenanyagok mennyisége a vérben mérhető, ez az a bizonyos titer érték. Egy bizonyos szint feletti ellenanyag érték esetén a szervezet várhatóan képes lenne a kórokozó támadását kivédeni, tehát az ellenanyag mennyisége elméletben elégséges lenne a támadók inaktiválásához. Az ellenanyagok szintje folyamatosan csökken, egy idő múlva eltűnik. Az ellenanyagok termelésének újabb kiváltásához, és ezzel a védettség fenntartásához ismétlő oltásokra van szükség.

A cikk ide kattintva folytatódik a Tappancsvilág oldalán.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

A trilobita

A Trilobita, vagyis a háromkaréjú ősrák kb. 250 millió évvel ezelőtt halt ki. Ízeltlábú, tengerben élő állatfaj, amely erős kitinpáncéllal rendelkezett, s a Földön igen elterjedtnek számított. Nagy számuk miatt fontos táplálékforrásként szolgáltak a tengerben élő ragadozók számára. A trilobiták rendkívül jól ismert fosszíliák, s talán a második helyet kaphatják a népszerűségi listákon a dinoszauruszok után.

A szarvasmarha

A szarvasmarha (latinul Bos primigenius taurus) párosujjú patás állat, kérődző. Genetikai állományuk alapján két csoportba sorolhatók, az ún. "brahman" típusnak vagy zebunak vállpúpja van, míg Európában a púp nélküli változat a megszokott. A kettőt az őstulok két különböző alfajából háziasították, amelyek a legfrissebb kutatási eredmények alapján mintegy 250 000 éve váltak el egymástól.

A római Colosseum

A Colosseum az ókori Róma hatalmas amfiteátruma. Az amfiteátrum római találmány. Lényege az elliptikus alaprajzú aréna, amelyet több emelet magasságban ülőhelysorok öveztek, ahonnan a nézők biztonságosan szemlélhették a látványosságokat. Az amphitheatrum szó utal az épülettípus eredetére, hiszen két, félkör alaprajzú görög színház "összeillesztése" eredményezi az ellipszis formát.