Cikkek » Népszavazás a tandíjról, II. rész

Dátum: 2008. március 05. 00:00:00. Forrás : notandij.hu

Beszélgetés Körösparti Péter DEHÖK-elnökkel, a HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a diákság érdekképviseleti szervének) alelnökével. A képzési hozzájárulás (tandíj) ügyében is az urnákhoz járulnak a választópolgárok 2008. március 9-én. A HÖOK február 9-én Egerben tartott közgyűlésén állásfoglalást fogadott el a népszavazással kapcsolatban, amelyben részvételre buzdítja a felsőoktatási hallgatókat.

Véleményed van? Itt elmondhatod!

- A HÖOK „arra kéri a hallgatókat és mindenkit, akik eddig is támogatták céljainkat, hogy a Köztársasági Elnök által 2008. március 9-re kiírt népszavazáson - élve alkotmányos jogukkal - vegyenek részt és támogassák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét.” Ezzel zárul az egri közgyűlésen elfogadott hivatalos közlemény. Itt nincs szó szerint kimondva, mit ajánl a HÖOK, hogyan kell szavazni.
- A HÖOK évek óta hangsúlyozza, hogy szakmai és nem politikai kérdésként kezeli a tandíjat. Ezért hangoztattuk mindig is a tárgyalások, a párbeszéd fontosságát. Alternatív javaslatot tettünk le a minisztérium asztalára, amely nem „alternatív tandíj”, hanem „a tandíj alternatívája”. Nem mindegy a szóhasználat: a mi javaslatunk egy, ami jelenleg is több egyetemen működő meglévő rendszer, kiterjesztése országos szintre. Ezt most persze igyekeznek kiforgatni. Elhangzott ugyanis, hogy azt a javaslatot, amelyet megfogalmaztunk, nem a tandíj helyett, hanem a tandíj mellett kellene bevezetni. Ez véleményem szerint – hogy finom legyek – a HÖOK lekezelése. Sőt egyesek még igyekeznek is félremagyarázni, és úgy állítják be a javaslatot, mintha elfogadnánk, hogy van tandíj, pedig ez egyáltalán nem így van. A közgyűlésen elfogadott nyilatkozatból szerintem kiderül, mit szeretnénk. A HÖOK, ahogy az intézményi és kari Hallgatói Önkormányzatok is, politikamentes szervezet, feladata a hallgatók érdekeinek szakmai képviselete. Ezt tesszük helyi és országos szinten egyaránt.

HÖOK plakát

- Ezek nagyon szép elvek, de a népszavazás politikai ügy.
- A HÖK és a HÖOK mint szervezet politikamentes, ahogy említettem. Azonban minden szervezetben emberek dolgoznak, és az embereknek lehet, sőt kell is hogy legyen véleményük, akár politikáról van szó, akár bármilyen ügyről. Az én – hangsúlyozom, hogy személyes, ha úgy tetszik, választópolgári – véleményem az, hogy a tandíj nem alkalmas a felsőoktatás problémáinak megoldására. Ki kell mondanom, és úgy gondolom, az egyetemisták sem dughatják homokba a fejüket. A jövő értelmiségét képezi az egyetem, akiknek a véleménye döntő lesz az ország sorsáról, ezért kérek mindenkit arra, hogy alkosson véleményt és vegyen részt a népszavazáson.
- Miért nem jó szerinted a tandíj?
- A mai magyar felsőoktatást is meghatározó Bolognai Folyamat irányadó dokumentumaiban megfogalmazták, hogy a felsőoktatás közjó és közfelelősség, amelynek költségeit a társadalomnak fel kell vállalnia. A társadalomnak saját, jól felfogott érdekei miatt is finanszíroznia kell azon orvosok, pedagógusok, mérnökök (de ugyanúgy ácsok, kőművesek, cipészek) tanulmányait, akik tanulmányaik után a társadalmat fogják szolgálni, s adójukból mások számára is lehetőséget biztosítanak arra, hogy bekerülhessen a társadalmi felemelkedést jelentő felsőoktatásba. Tisztában vagyunk azzal, hogy átalakításra szorul a felsőoktatás finanszírozási rendszere, de az átalakítást nem a hallgatókon kellene elkezdeni, hanem pl. csökkenteni a felsőoktatási intézmények számát. Jelenleg 73 intézmény működik Magyarországon, amely a lakosság számához képest nagyon sok. A tandíj bevezetéséről úgy született döntés, hogy a felsőoktatás pazarló gazdálkodási rendszerében nem történt érdemi változás. Olyan ez, mintha egy lyukas vödörbe öntenénk a pénzt. A hallgatók fizetnek, így a felsőoktatási intézmények többletforráshoz jutnak, azonban semmilyen garancia nincsen arra, hogy ezt a pénzt másképp, hatékonyabban használják majd fel. Így abban sem bízhatunk, hogy a fokozott anyagi terhelés az oktatás színvonalának emelkedéséhez – így javuló elhelyezkedési esélyekhez és növekvő versenyképességhez – vezet majd.
- Mire használnák az intézmények a tandíjból származó bevételt?
- A jelenleg hatályos törvény szerint felét a tanulmányi ösztöndíjakra, felét egyetemi fejlesztésre kell fordítani. A tanulmányi ösztöndíjak összege azonban nem sokat változna, mert ugyanekkor a hallgatói normatívából a tanulmányi ösztöndíjra fordítható rész csökkenne. A fejlesztésekre fordítható résszel kapcsolatban azt jegyezném meg, hogy a Debreceni Egyetem a minisztérium szerint is az ország talán legkiválóbban gazdálkodó felsőoktatási intézménye. Az elmúlt években többmilliárdos fejlesztések valósulnak meg, az egyetemnek nincsenek kifizetetlen számlái. Vezetőink a tandíjbevételek nélkül is kitűnően gazdálkodnak. Az egyetem a tandíjbevétel nélkül eddig kiválóan működött és fejlődött, valószínűleg így lenne ez a jövőben is. Tudom, hogy más intézményekben nem ennyire jó a helyzet, és sok helyen jelentős hiánnyal küzdenek. Akkor viszont azokat az intézményeket kellene először átvilágítani, a pazarló gazdálkodást megszüntetni, és – ahogy korábban említettem – nem a lyukas vödörbe pénzt önteni.
- Azt mondják, a tandíj biztosítja, hogy a hallgató valóban megrendelő legyen a felsőoktatási intézményben, vagyis elvárhatja, hogy színvonalas képzést kapjon a pénzéért.
- A tandíj önmagában nem képes átalakítani a felsőoktatásban a hallgatói igényekkel kapcsolatban uralkodó mentalitást. A hallgatói igények megjelenítését szolgálná pl. az oktatói munka hallgatói véleményezése, amely ugyan évek óta törvényi kötelezettsége a felsőoktatási intézményeknek, mégis széles körű ellenérzés övezi, s számos helyen máig nem megfelelően valósul meg.

HÖOK plakát

- Sok más országban van tandíj. Ott nem tiltakoznak?
- Jelentős különbségek figyelhetők meg a „tandíjpárti” országok adó- és társadalombiztosítási rendszerében. Magyarországon az állampolgárok sok adót és járulékot fizetnek, cserébe viszont az állam az élet számos területén ingyenesen biztosít számukra olyan szolgáltatásokat, amelyekért más, jóval mérsékeltebb adó- és járulékkulcsokat használó országokban fizetni kell. Igazságtalan, hogy amikor a magyar állampolgárok jövedelmük több mint felét valamilyen adó vagy járulék formájában az állam rendelkezésére bocsátják, fizetniük kelljen a felsőoktatásban való részvételért.
- Visszajön-e a szocializmus szelleme, ha nem lesz tandíj, ahogy azt néhányan állítják?
- Több nyugat-európai országban nincs tandíj, akkor ott szocializmus van? Ez nevetséges, nyilván az ezzel kampányolók sem gondolják komolyan. Viszont komolyan felvetik azt, hogy az egyénnek magának kell gondoskodnia a jövőjéről. Szerintem ez nem teljesen így van. A társadalom alapegysége a család. Az, hogy ki melyik felsőoktatási intézményt választja, vagy hogy jelentkezik-e egyáltalán valahová, a legtöbb helyen a család tagjai közösen döntik el – és a legfontosabb szempontok egyike, hogy mekkorák a megélhetési költségek az adott intézményben. Debrecenben egy hallgatónak átlagosan legalább havi 50000 forintba kerül a megélhetés (a lakhatás, étkezés, jegyzetek, szórakozás, utazás költségeit figyelembe véve), ehhez pluszban jönne a tandíj. Egyre több hallgató az iskola mellett dolgozik, de még nem ez a jellemző. Tegyük hozzá, hogy az egyetemi tanulmányok mellett végzett munka akár a tanulás rovására is mehet. A hallgatók a diákhitelt is felvehetik, de ezzel évtizedekre eladósodnak. Szóval az az általános helyzet, hogy a hallgatók tanulmányait túlnyomó részt a családjuk, a szüleik fizetik, ezért a tandíj az egész család anyagi helyzetét hátrányosan befolyásolja. Azokét a családokét, akiknek az adójából fenntartják az állami felsőoktatási intézményeket. Vagyis a tandíj olyan, mintha az emberek kétszer adóznának. 2007-ben – vélhetően a tandíj bevezetése miatt is – 18,5%-al kevesebben felvételiztek felsőoktatási intézményekbe, mint 2006-ban. Az igazságosság és a méltányosság sokszor hangoztatott szlogenje ellenére éppen azok kerülnek még távolabb a felsőoktatástól, akiknek ez talán egyedüli lehetősége volt társadalmi felemelkedésükhöz.
- Hogyan válaszolsz a népszavazási kérdésre?
- IGEN-t mondok. Remélem, hogy minden egyetemista és főiskolás a családjával együtt él alkotmányos szavazati jogával, és a március 9-i népszavazáson az „Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?” kérdésre IGEN-nel voksol, mert ez az IGEN nem a szocialista múltba, hanem az európai jövőbe vezet.

További információkért kattints a HÖOK tandíjjal kapcsolatos oldalán

Véleményed van? Itt elmondhatod!

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

Amit Koszovóról tudni illik

Koszovó vagy Kosovo (albánul Kosovë / Kosova; szerbül Косово и Метохија, Kosovo i Metohija, azaz Koszovó és Metohija) független állam Délkelet-Európa középső részén. Függetlenségét egyoldalúan, 2008. február 17-én kiáltotta ki a koszovói parlament, de az új állam elismerésének kérdése még viták kereszttüzében áll. 2008-ig Szerbia egyik tartománya, de az 1999-es koszovói háború óta az ENSZ felügyeli.

Kárpátalja bemutatkozik

Kárpátalja vagy Kárpát-Ukrajna (ukránul Закарпатська область, vagyis „Kárpátontúli terület”) Ukrajna nyugati, Magyarországgal, Szlovákiával, Romániával és egy kis szakaszon Lengyelországgal szomszédos régiója. A térség sok tekintetben eltér Ukrajna többi vidékétől. Ez leginkább annak a következménye, hogy bár lakosságának nagy részét a ruszin nemzetiségűek (kárpát-ukrán) teszik ki, a II. világháborúig Kárpátalja Ukrajnától függetlenül fejlődött.

Az 1956-os forradalom története II.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Az eseményeket bemutató cikksorozatunk utolsó részében az október 24. és november 3. között lezajlott országos eseményeket, valamint ezek nemzetközi visszhangját mutatjuk be.

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Új értékelés:

Kérlek válassz a listából 1 - Szánalmas, töröljétek! 2 - Épphogy megüti a szintet 3 - Átlagos 4 - Jó 5 - Kiváló, páratlan