Cikkek » A vandál-bizánci háború

A vandál-bizánci háború Dátum: 2023. május 18. 00:10:02.
Forrás : toriblog.blog.hu

Észak-nyugat Afrika elfoglalása után a vandál királyság a kezére került hajóhadnak köszönhetően a Mediterráneum egyik legerősebb tengeri hatalmává vált, ráadásul nem adták fel korábbi életmódjukat, és a rablóhadjárataikat tengeren is folytatták. A vandál kalózkodás nyilvánvalóan sértette Bizánc érdekeit, a katolikusok elnyomásával együtt ez már bőven elégséges okot szolgáltatott a katonai fellépésre.

A vandálok

A vandálok egy mára kihalt keleti germán nyelvet beszéltek, amelyről meglehetősen keveset tudni, de valószínűleg közel állt a gót nyelvhez. A mai Szilézia területéről vannak róluk az első források Marcus Aurelius idejéből, a kr. u. 2. század második feléből. Az 5. század elején már a rajna mentén találjuk őket, ahová a hunok elől menekültek a nyugati gótokkal, majd a Rajnán átkelve egészen az ibériai félszigetig előrenyomultak és a félsziget déli részét uralmuk alá kerítették. De itt sem maradtak sokáig, Gaiseric királyuk uralma alatt 428-ban átkeltek a gibraltári szoroson észak Afrikába, és 10 év alatt a térség teljes területét uralmuk alá vonták (előtte természetesen jól kirabolták és elpusztították). Gaiseric vandáljai a római flotta igen tekintélyes részét is megszerezték, amellyel képesek voltak ellenőrizni a Földközi tenger nyugati medencéjét, és időnként a keleti részébe is be - be törtek. A flotta segítségével Szardíniát, Korzikát, Szicíliát, és a Baleári szigeteket is uralmuk alá hajtották, majd 455-ben kirabolták Rómát.

A vandálok vándorlása (kék)
A vandálok vándorlása (kék)


A vandál társadalom és hatalmi berendezkedés

A vandálok, a többi államot alapító germán törzshöz hasonlóan rátelepedtek az elfoglalt területek lakosságára, egy új elitet alkotva. Ez az elit nem csak vandálokból állt, még a hunok előli menekülés idején jelentős számú iráni nyelvű alán csapódott a vandálokhoz. Ez az elit elkezdett ugyan összeolvadni a helyi lakossággal, de a vandálok esetében ezt a vallási intoleranciájuk eléggé fékezte. A vandálok ugyanis fanatikus ariánusok voltak, amely irányzat eretneknek számított, az ellentétek pedig két irányúak voltak: Vandál részről folyamatos üldöztetést volt kénytelen elszenvedni a katolikus papság, amely érthető módon mindkét Római Birodalmat ingerelte. A nyugati megszűnése után a keleti lett a katolikusok legfőbb képviselője, és próbáltak az afrikai katolikus érdekében is eljárni.


Európa térképe a Római birodalom bukása után (Kék: Vandál királyság, Zöld: Bizánci császárság - Kelet-Római birodalom)
Európa térképe a Római birodalom bukása után (Kék: Vandál királyság, Zöld: Bizánci császárság - Kelet-Római birodalom)


Vandál - bizánci hatalmi harcok

A vandál királyság a kezére került hajóhadnak köszönhetően a Mediterráneum egyik legerősebb tengeri hatalmává vált, ráadásul nem adták fel korábbi életmódjukat, és a rablóhadjárataikat tengeren is folytatták. A vandál kalózkodás nyilvánvalóan sértette Bizánc érdekeit, a katolikusok elnyomásával együtt ez már bőven elégséges okot szolgáltatott a katonai fellépésre. Bizánc a 450-460-as években két expedíciót is indított az ereje teljében levő vandál állam ellen, de Gaiseric mindkétszer diadalmaskodott, és ez egy időre véget vetett a katonai jellegű próbálkozásoknak. Az új bizánci uralkodó, Zénó inkább tárgyalásos megegyezésre törekedett, és 476-ban Bizánc és a vandál állam békét kötöttek, amelyben a vandálok államát Bizánc elismerte, cserébe a vandálok vállalták, hogy nem bántják a katolikusokat. Ez a békét a két állam időszakos csatározásokat leszámítva be is tartotta az 520-as évek végéig. A béke egyre közelebb hozta egymáshoz a két országot, amelynek következtében az 523-óta uralkodó Hilderic király idején már kifejezetten Bizánc barát és katolikus barát politikáról beszélhetünk. Ez már ellenére volt a vandál elitnek, mert féltették a pozícióikat a katolikus többségtől, és 530-ban Hildericet megbuktatták, és Gelimert, az unokaöccsét ültették a helyére. Ez Jusztiniánusz számára kapóra jött, mint casus belli, követelte a Bizánc barát Hilderic visszahelyezését, amikor Gelimer ezt elutasította, a birodalom elkezdett készülni a háborúra. 532-ben békét kötöttek Perzsiával, és így az észak afrikai invázióra készülhettek minden erőforrásukkal.

Észak-Afrika a világűrből
Észak-Afrika a világűrből


A háború előkészületei

Jusztiniánusz Flavius Belisariust nevezte ki fővezérnek, aki egy 15 ezer fős expedíciós sereget állított ki, amelyet nem egészen 600 hajóval készültek átszállítani. Az egyházat leszámítva a közvélemény eléggé óvatos volt, sokakban élt még a 80 évvel azelőtti vereségek emléke. Ami viszont a bizánciak kezére játszott, az az, hogy két felkelés is kitört a vandálok országában: egy Tripolitániában és egy Szardíniában, Gelimer pedig ez utóbbi leverésére elküldte testvérét, Tzazont, az erői jelentős részével. Tehát a legfontosabb pillanatban a vandálok megosztották erőiket, és ez nagy hibának bizonyult.

A háború

533 júniusában a bizánci erők elindultak Konstantinápolyból, és szeptemberre Szicíliába értek. A sziget nem volt Bizánci fennhatóság alatt, de az azt birtokló osztrogótokkal Jusztíniánusz megállapodott, hogy használhatják az ottani kikötőket. Itt tudták meg azt, hogy a vandál flotta Szardíniánál tartózkodik, így ellenállásra nem kell számítaniuk a további tengeri úton. Végül Karthágótól délre szálltak partra, és megindultak a város felé.

Justinianus császár híres mozaik képmása a ravennai San Vitale templomban
Justinianus császár híres mozaik képmása a ravennai San Vitale templomban


Gelimer nem esett kétségbe, hanem megpróbálta bekeríteni az inváziós erőket, amely nem volt olyan nagy létszámú. Három felé osztotta a haderejét, két egységet testvére és unokatestvére vezetésére bízott, ő a főerőkkel maradt. Azonban nem sikerült pontosra az időzítés, és a korán támadó Ammatas (Gelimer testvére) elesett a rajtaütésben. Gelimer nem tudott erről, és folytatta a hadmozdulatait a bizánciak ellen. Ad Decimum-nál (azt jelenti, hogy a tizedik mérföldkő) sikeres támadást indított Belisarius csapatai ellen, de amint megtalálta Ammatas holttestét, magába fordult és otthagyta a csatateret. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy Belisarius újrarendezze csapatai sorait, és végül visszaszorították a vandálokat, akik a vereségük után Gelimerrel együtt nyugatra, a volt Numidia provincia területére menekültek, üresen hagyván Karthágót. Szeptember 15-én a rómaiak bevonultak a városba, amely ujjongva fogadta őket (Belisarius nem engedte rabolni a seregét). A háború ezzel még nem ért véget, Gelimer Bulla Regia városba menekült, és azonnal visszahívta Tzazont, hogy egyesítse a seregeket, majd miután ez megtörtént, megindult Karthágó ellen. Belisarius el akarta kerülni, hogy ostromra kerüljön sor, mert árulástól tartott (Gelimer megpróbálta átcsábítani a hun segédcsapatokat, és a rómaiakkal szövetséges berber segédcsapatokat), ezért ő is megindult a vandálok ellen.

A Bizánci birodalim kiterjedése a a Gót és Vandál háborúk előtt (piros) és után (piros + narancs)
A Bizánci birodalim kiterjedése a a Gót és Vandál háborúk előtt (piros) és után (piros + narancs)


A csatára Tricamarum mellett került sor, ahol a vandálok tábora volt, Belisarius a lovasságot küldte rohamra, s a harmadik roham során elesett Tzazon, amely ugyanolyan hatással járt, mint Gelimer másik testvérének a halála. A vandál uralkodó elvesztette a fejét, emiatt, valamint az ismétlődő lovasrohamok hatására a vandál gyalogság hátrálni kezdett, majd felbomlott. Belisarius tehát a második csatát is megnyerte, és bevonult Hippo Regiusba is. Ez a győzelem a vandál állam végét jelentette, Gelimer ugyan elmenekült megint, de fél évvel később megadta magát, és 534-ben Belisarius győztesen térhetett haza.

Következmények

A győzelemnek köszönhetően helyreállt a római (bizánci) uralom a mai Tunézia és kelet Algéria területén, és nem csak ott, hanem a győzelemmel megszerezték Szardíniát, Korzikát, és a többi, vandálok által birtokolt szigetet. Észak Afrika többi része azonban nem tartozott a vandálok uralma alá, hanem független mór, illetve berber államocskák osztoztak a területen. Ezek az államok semlegesek voltak a vandál - bizánci küzdelmek során, ami azt jelentette, hogy alapvetően barátságosak voltak Bizánccal szemben, de a függetlenségüket nem voltak hajlandóak feladni. Mivel Bizánc nem akart hadat viselni ellenük, elfogadta ezt az állapotot, vagyis, hogy a közvetlen uralma nem terjed ki a teljes észak afrikai térségre.

Jellegzetes Észak-Afrikai táj napjainkban
Jellegzetes Észak-Afrikai táj napjainkban


Ez eléggé kusza viszonyokat eredményezett a régióban: a nagyobb városok bizánci fennhatóság alá kerültek, és itt stabilnak bizonyult a római uralom egészen a 7. század végi arab hódításig. A vidék azonban, ahol egyébként is jelentős volt a berber lakosság aránya, már korántsem volt stabilan bizánci fennhatóság alatt, több esetben törtek ki lázadások, illetve többször kellett hadat viselni a berber vagy mór törzsek, államok ellen is. A bizánci uralom tehát csak a helyi latin lakosságra tudott támaszkodni.

A háború teljesen megsemmisítette a helyi vandál lakosságot. A legyőzöttek egy részét Kis Ázsiába telepítették át határvédőnek, másik részét rabszolgának hurcolták el, a maradék vezető elit nélkül hamar beolvadt a helyi lakosságba.

Szerző: hami

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!


Kapcsolódó olvasnivalók


Amit Koszovóról tudni illik

Koszovó vagy Kosovo (albánul Kosovë / Kosova; szerbül Косово и Метохија, Kosovo i Metohija, azaz Koszovó és Metohija) független állam Délkelet-Európa középső részén. Függetlenségét egyoldalúan, 2008. február 17-én kiáltotta ki a koszovói parlament, de az új állam elismerésének kérdése még viták kereszttüzében áll. 2008-ig Szerbia egyik tartománya, de az 1999-es koszovói háború óta az ENSZ felügyeli.


Fidel Castro élete és Kuba története

Mai cikkünk Kuba fordulatos történetét mutatja be, melynek szerves részeként kitérünk Fidel Castro életútjára. Kuba egy karibi szigetország, területéhez Kuba szigetén túl – mely a Nagy-Antillák legnagyobb tagja – hozzátartozik még 1600 kisebb szárazulat is, amelyek közül méretével kiemelkedik a Pinos-sziget. Az egykori spanyol gyarmat ma a legnépesebb karibi ország, egyben a világ egyik utolsó szocialista berendezkedésű állama.


A munka ünnepének eredete

A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, minden év május 1-jén tartandó ünnepség, hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni. Május 1-je hasonló tartalommal katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére.


Kapcsolódó doksik



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!