Bánásmód macskával megfogáskor

Dátum: 2009. május 15. 00:00:00.
Forrás : Tappancsvilág

Egy cicát nem úgy kell kezelni, mintha egy kisméretű kutyáról lenne szó. A macskák meglehetősen öntörvényűek, ezért nagyon nehéz megtanítani őket olyan dolgokra, amelyeket maguktól nem akarnak megtenni. Ráadásul mindegyikük külön egyéniség. Találkozhatunk olyan egyedekkel is, akiket sosem lehet igazán kézhez szoktatni, és olyanokkal is, akik a vizsgálat közben is dorombolnak.

Mindenképpen előnyös, ha már ismerjük az állatot. Így tudhatjuk, hogy adott esetben a fenyegető testtartás, a felálló szőr, a fújás, a mormogás, a száj felhúzása csak ijesztgetés vagy az igazi támadás előjele.

Egy macskát erőteljes, határozott mozdulattal kell megfogni. A gazdikkal gyakori probléma, hogy nem merik ezt megtenni, mert attól tartanak, hogy fájdalmat okoznak az állatnak. Bár egy cica nem túlságosan nagy állat - átlagosan mintegy 4 kg - meglehetősen szívós és egyáltalán nem törékeny vagy gyenge. Puszta kézzel megragadva szinte lehetetlen kárt tenni benne. Ha azonban nem viselkedünk egyértelműen, ezt az állat azonnal megérzi, és jobb esetben elmenekül, rosszabb esetben megtorolja a bizonytalanságunkat.

A cikk ide kattintva folytatódik a Tappancsvilág oldalán.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

Grúziáról bővebben

Grúzia köztársaság a Fekete-tenger keleti partján, a Kaukázus hegységben, Európa és Ázsia határán. Egyesek európai, mások ázsiai országnak tartják. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény. Északi szomszédja Oroszország, délről Törökország és Örményország, keletről Azerbajdzsán határolja. Az ország földrajzi-éghajlati szempontból változatos, egyaránt vannak alpesi és szubtrópusi klímájú területei.

Vajon mitől ugrik akkorát a bolha?

Közismert, hogy a bolha parányi méretéhez képest hatalmasakat képes ugrani. Hogy minek köszönheti ezt a kivételes képességét, azt már kevesen tudják. A megfejtés egy különleges fehérjemolekula, a rezilin, ami egyébként a legtöbb rovarban megtalálható az állat testét borító képződmény, a kutikula bizonyos részeiben.

Az alvásról bővebben

Az alvás a legtöbb gerinces (és némelyik különleges rovar, például a Drosophila gyümölcslégy) természetes pihenőállapota. A szándékos testmozgás és a külső ingerekre adott reakciók csökkenése jellemzi. Alvás alatt fokozódik a sejtosztódás, a sejtelhalás üteme mérséklődik. Időtartama átlagosan 7-9 óra közé esik.