Sociology | Demography » Enyedi György - Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet időszakában

Enyedi György REGIONÁLIS FOLYAMATOK MAGYARORSZÁGON Az átmenet időszakában A területi egyenlőtlenségek és a területfejlesztési politika Kettészakadt ország? Divatos az ország kettészakadásáról írni. Használói azt kívánják érzékeltetni, hogy a régiók között az életkörülmények különbségei megnőttek. A különbségek legérzékenyebben a foglalkoztatásban és a jövedelmekben növekedtek. Enyedi értelmezésében azonban a régiók szétszakadásáról akkor beszélhetünk, ha gazdasági, kommunikációs személyi kapcsolataik megszűnnek, lecsökkennek. Ezzel ellentétben az ország dinamikus és válságba jutott régióit gazdasági, munkaerő-mozgási, kommunikációs szál köti össze. Az is nagyfokú leegyszerűsítés, ha a fejlett Nyugatról és elmaradt Keletről beszélünk, Dunántúlon is vannak elmaradt vidékek, a Tiszántúlon pedig aktivitást mutató, központok. Ezek a területi életszínvonal-különbségek növekedése az

egalitarizmusra szocializált közvéleményben sokkhatást váltottak ki. Egy adott térség az emberi letelepedés és a gazdasági tevékenység számára nem homogén, fizikai jellemzőikben, fekvésében eltérő tulajdonságú. Különböző módon vonzzák a gazdaságot, így formálódik a gazdaság földrajzi differenciáltsága. Az egyenlőtlenségek nem kizárólag gazdagságot vagy szegénységet jelentenek, hanem egy régió természeti környezetét és történelmileg formálódó településhálózatát is kifejezik, ilyen módon kulturális értékeknek is hordozói. Egy településközösséghez való tartozás sokak számára akkor is fontos, ha szerény jövedelemmel, kevesebb kényelemmel jár. Nincs létjogosultsága annak, hogy a területi egyenlőtlenségeket értékcímkével lássuk el. Az nevezhető korrekciót igénylő társadalmi-területi egyenlőtlenségnek, ami egy adott társadalmi státusú egyén számára csupán lakóhelye miatt rosszabb

életfeltételeket vagy társadalmi mobilitási esélyeket nyújt, mint amilyennel egy hasonló társadalmi státusú egyén egy másik régióban rendelkezik. A fenti egyenlőtlenségek hatását a társadalom korrigálni igyekszik. Önkorrekciója elvándorlással, új gazdasági tevékenységek bevezetésével alkalmazkodik a társadalomtérbeli rendjének módosulásaihoz. Európában állami korrekció fő eszköze a területfejlesztési politika. A területi egyenlőtlenségek keletkezése Egyes régiók eltérő versenypozíciója adja. Három tényező szabja meg: a természeti erőforrások, a földrajzi fekvés és a humán erőforrások. Ezek nagyon lassan módosulnak A természeti erőforrások és a földrajzi fekvés gyakorlatilag változatlan, csak társadalmi értéke változhat. A jelenlegi területi egyenlőtlenségi folyamatokat leginkább a humán erőforrás földrajzi különbségeire vezethetjük vissza. A posztfordista térben a gazdaság bármely településen

vagy régióban fejlődhet, ha működéséhez ott megfelelő munkaerőt talál. Iskolázott, de nem szűk értelemben szakképzett, tudásigényes, innovatív, alkalmazkodni képes > igényes munkaerőt a magas szintű szolgáltatások pedig felsőfokú végzettségű, nyitott, kulturált munkaerőt kívánnak. Gazdasági átalakulás során a régió lehet sikeres melynek társadalma > iskolázott, adaptív, alkalmazkodni képes, kifinomult > településkörnyezete mind természeti mind épített, vonzó legyen a munkaerőcsoportok részére. A rendszerváltozás óta kimutatható térszerkezeti változásokban is, tükröződik az ország iskolázottsági térképe. Az iskolázatlan lakosság települései összefüggő sávban helyezkednek el az ország keleti határvidékén. Hasonlóképp az ország délnyugati határvidékén Legmagasabb az iskolázatlanok aránya Borsod, Nógrád megyékben. A mecseki bányászat az iparisítás nem száműzte automatikusan az

iskolázatlanságot. Ez a térkép fedi a depressziós térségeket. Az iskolázatlanság nemcsak kevesebb tudást jelent, de az alkalmazkodóképesség, a tanulási képesség hiányát is. A másik véglet a felsőfokú végzettséggel rendelkezők térképe Budapest szerepe kimagasló. Az Alföldön is találunk olyan településeket ahol kimagasló a diplomások aránya, kedvezőbb területek ilyen szempontból még az észak-dunántúli régióban találhatóak. A fentieket a leírt térszerkezettel egybevetve egyértelmű, hogy a gazdasági dinamizmus új térképe a tudástérképét követi. Az Alföld humánerőforrás-potenciálja jobb, mint gazdasági teljesítménye mutatja. Ennek rossz kommunikációs viszonyai, alacsony polgárosultsági szintje az oka. A egész magyar fejlődés nagy tartalékát jelenthetné, ha az Alföld potenciális innovációs központjai megerősödnének. A tudáskészlet nem gyarapítható és nem alakítható át gyorsan. Ezért a térségi

elmaradottság tartós >,,tüneti kezelése” pedig garantáltan sikertelen. Mitől fejlődik egy régió? Fejlődésen gazdasági növekedést értünk. Régió fejlődése a gazdasági szereplők döntésein alapszik. A központi kormányzat különböző eszközökkel beavatkozik a regionális folyamatokba, egyenlőtlenségek mérséklése érdekében. A kormányzati befolyáson belül erősebb a közvetett, ágazati döntéshozatalon keresztül érvényesülő hatás, mint a területfejlesztési politika hatása. Egy-egy régió gazdasági szereplői számára a működés feltételeit elsősorban a piac folyamatai, kormányzati oldalról az ágazati tárcák formálják, s ezzel a területi fejlődést is befolyásolják. A területfejlesztési politika döntései a kormányzati apparátusokban születnek. A helyi önkormányzatok szerepe igen jelentős Fejlesztési döntéseik helyben születnek, helyi érdekeket fejeznek ki. Pénzügyi függésük a központi

költségvetéstől nem enyhült, de döntési kompetenciájuk jelentős. A fejlesztések elsősorban a települési infrastruktúrát érintik, hosszú távú gazdasági fejlesztést ritkán alapoznak meg. A regionális gazdaságfejlesztés leggyengébb láncszeme a kommunikáció. A civil szervezetek formái is jelentős szereplői lehetnek a területi fejlődésnek. Többségének célja a kulturális és település fejlesztés. Gazdaságfejlesztő szerepük csekély A gazdasági szereplők és a háztartások döntésein alapszik egy-egy régió fejlődése. Az üzleti szolgáltató szervezetek döntésein múlik, hogy eszközölnek-e új beruházást, bővítik-e a foglalkoztatást. A regionális fejlődést olyan döntések szabják meg, amelyeknek nem a regionális fejlődés (profit) az elsődleges célja. A beruházók jelentőséget tulajdonítanak az infrastruktúrának, az általános ipari lehetőségeknek, piacra jutás feltételeinek. Fontos a település természeti

és épített környezetének, kulturális miliőjének színvonala. A háztartások döntései a falusi kistérségek fejlesztésében, ahol nagy gazdasági szervezetek ritkán találhatóak, kivételesen fontosak. A gazdaság fejlődését a helyi erőforrásoktól, befektetésektől, fogyasztástól várhatjuk. Kormányzati szerep a területfejlesztésben A közvetlen kormányzati területfejlesztési akciók hatása a regionális folyamatokra csekély. Közvetetten azonban a kormányzati tevékenység hatása nagy. A kormány tevékenysége az egyes tárcák mögött álló, különböző érdekcsoportok erejének eredője. A területfejlesztés kormányzati szervezetének érdekkifejező ereje gyenge. Egyes régiók egymás versenytársai A megyei önkormányzatok fejlesztési döntési kompetenciája csekély. A területi fejlődést az ágazati lobbyk változó erőviszonya erősen befolyásolja. Az ipari depressziós területek válságkezelését lényegében az Ipari és

Kereskedelmi Minisztérium végzi, amelyben az erős iparági lobbyk az elavult ágazati szerkezet fenntartásában érdekeltek. 1994 támogatás a kohászatnak (borsod) míg a térség kommunikációs fejlesztése, a szerkezetváltás előkészítés kevés figyelmet kapott. A kormányprogram kitért a területfejlesztési politika kompetenciazavarainak megoldására > eddig kismértékű elmozdulás történt. A kormányzat területfejlesztési tevékenysége azonban nem korlátozódik a szaktárcára, ezért átfogó nemzeti koncepcióra van szükség. Területfejlesztési célok Függ az ország gazdaságpolitikájától, a területi politika általános felfogásától és a területi folyamatok jellegétől. Melyet a kormányzat módosítani kíván Nehézség az, hogy a politika nem érdeklődik hosszú távú folyamatok iránt, a területi fejlődés folyamatai csak lassan módosulnak. A politika csak olyan jelenségekre reagál, melyet a saját hatalmi értékrendjében

fontosnak ítél. A területi politika vonzódik a tüneti kezelésekhez A fejlett országok területfejlesztési politikája erősen kiegyenlítésre törekvő. Célja a területi társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése. Fő eszközük az erőforrások költségvetési átcsoportosítása A másik modell elválasztja a jóléti célú szociális támogatást a területfejlesztéstől, és az alulról építkező, önerőre támaszkodó regionális fejlődést támogatja. Fontos, hogy a kiegyenlítés mire és hova irányul: az életkörülményekre vagy a fejlődési feltételekre, a legszegényebb térségekre vagy a kevésbé fejlett régiók jó fejlődési esélyű településeire. (1970 > gazdasági és politikai változások a nyugati társadalmakban háttérbe szorították a kiegyenlítő, jóléti célú területfejlesztést.) A fejlesztési program ott alkalmazható, ahol léteznek a fejlődés tényezői A Területfejlesztési Alapot csak egy meghatározott

településkörben lehet felhasználni. Ez a településkör gyakorlatilag a legszegényebb, magas munkanélküliséggel sújtott, elöregedő kisközösségeket jelentene. E településeken a környezet a társadalom állapota nemigen tesz lehetővé érdemleges fejlesztést. A nagyméretű falusi munkanélküliség a vidéki városok gazdasági hanyatlásával függ össze. E városok újabb fellendülése a környező falvak foglalkoztatását is javítaná. A települések nem önmagukban, hanem környezetükkel összekapcsolva léteznek. Területfejlesztési célként nemcsak hátránymérséklést, hanem a nemzetközi versenyképesség javítását is célul lehet kitűzni. Ha Kelet-Magyarországra külföldi tőkét kívánunk vonzani, Debrecen és Nyíregyháza kormányzati támogatása lenne indokolt. Az 1994-ben megválasztott neoliberális kormányzati politikát képviselő kormányhoz nem illeszkedett a jóléti célú, erős paternalizmusra számító területfejlesztési

politika. Modellt kell változtatnia és nagyobb figyelmet kell szentelnie az önerőre támaszkodás modelljének. Ez együtt jár a területfejlesztési döntések decentralizációjával, a közvetlen állami beavatkozás mérséklésével. A fejlesztési politika és a szociálpolitika eddigi összekeverése sehol sem bizonyult sikeresnek. Ez az önerőre támaszkodó területfejlesztési politika is ki8egyenlítő politika. Ott avatkozik be az állam, ahol ez az önerő kevésnek bizonyul. A konkrét fejlesztési célmeghatározás nem könnyű. 1990-1994 a háztartások komfortját javították > kevéssé járult hozzá a szegény régiók fejlesztési potenciáljának erősítéséhez. Az ország elmaradott északkeleti-keleti területeinek gazdasági fejlődése külső tőkebevonást feltételez. Ehhez a kommunikációs kapcsolatokat kell javítani A forrásokkal rendelkező városokat kell alkalmassá tenni a nemzetközi városversenybe való bekapcsolódásra. A

fejlesztési célok a helyi munkaerő képzés, az innováció befogadása és regionális elterjesztése, a kommunikációs hálózatok megteremtése, illetve bővítése. Az eddig követett területfejlesztési politikának az a fő problémája, hogy kedvezőtlennek ítélt jelenségeket kíván orvosolni. A munkanélküliség nem egy üzem bezárásának, hanem a helyi társadalom alkalmazkodási zavarainak következménye. A kormányzati területfejlesztési politikának nincs ismeret a helyi társadalom szerkezetéről. A munkaerő minőségének javítását, a kifinomult településkörnyezet megteremtésének tervezetét a helyi közösségektől várhatjuk, a helyi önkormányzattól, amely intézmények érdekeltek településük előrehaladásában. A kormányzat területfejlesztési politikájának ezen alulról szerveződő programokat kellene elsősorban támogatnia. Szervezetek és eszközök Az állam területfejlesztési feladatainak tisztázásához és e

feladatok ellátási formáinak meghatározásához szükség van területfejlesztési törvényre. (Országos Területfejlesztési Tanács) A megye alkalmas keret lehet az alulról építkező területfejlesztési programok kimunkálására. A törvénykorrekció azonban nem a megyei önkormányzatokra bízta a területfejlesztési feladatokat, hanem megyei területfejlesztési tanácsok létrehozását rendelte el. E tanácsok legitimációja gyengébb lesz, mint a megyei közgyűlésé, így a kormányzati befolyással, hatással lesz rá. Viszont előnyös, hogy a tanácsokban a gazdasági szereplők és a kistérségi szerveződések képviseltetik magukat. A területfejlesztési politika érvényesítésének további területi szintjei jelentek meg: kistérségek, régiók. Folytatni kell a KTM-ben már megkezdett harmonizálást az Európai Unió regionális politikájával. Az Unió a támogatásra szolgáló pénzalap 30%-át az elmaradt régiók fejlesztésére fordítja. A

kormányzatnak egy sokszereplős, decentralizált területfejlesztési folyamatban kell megfogalmaznia és változatos eszköztárral érvényesítenie területfejlesztési politikáját