Sociology | Deviance sociology » Benke Attila - Devianciaszociológia

Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai és Szociálpolitikai Tanszék Devianciaszociológia Témavezető: Dalminé Kiss Gabriella készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 2005, Debrecen Devianciaszociológia 1. A deviáns magatartás fogalma, értelmezése és problémái A deviancia latin elemekből álló összetett szó, olyan társadalmi normáktól való eltérést jelent, amelyeket egy közösség vagy a társadalom jelentős része elfogad. A mai szóhasználat deviánsnak nevez mindent, ami a társadalomban a szokásostól, az elfogadottól eltér. A deviáns viselkedés relatív, történelmi kortól, adott társadalomtól, sőt a társadalom meghatározott csoportjától függ az, hogy egy cselekvés deviánsnak számít-e. A deviancia valamilyen társadalmi vagy törvénybe foglalt normának a be nem tartása. A normáktól és a szabályoktól való eltérésnek annyi típusa van, mint ahány társadalmi norma és érték

létezik. A deviáns viselkedés megítélése ezáltal mindig igen relatív, az adott társadalom, kultúra stb. jellegétől függ Nálunk a hétköznapi nyelvhasználatban deviáns viselkedésen általában az alkoholizmust, a drogfogyasztást, az öngyilkosságot és a bűnözést értik. A szociológiai megközelítés a deviancia kialakulását alapvetően a társadalom egészének működésében keletkező zavarokkal hozza összefüggésbe. A társadalmat szabályozó rendszerek sokfélék: vannak írott jogi szabályok, melyek megszegését az állam szankcionálja (pénzbírság, szabadságvesztés). Ismerünk azonban íratlan erkölcsi szabályokat is, melyek be nem tartásáért megvetés, vagy akár társadalmi kitaszíttatás jár. Sok társadalomban úgy hiszik, hogy a vallási, divatbeli, illembeli szabályok áthágása természetfeletti büntetést von maga után. Szorosan kapcsolódik a norma fogalmához az érték fogalma. Persze az értékek, a normák és a

társadalom működése között szoros összefüggés és kölcsönhatás van. A törvények szabályozzák a társadalmat, azonban a társadalom alakítja a törvényeket. Olykor a törvények, a hivatalos vélemények, illetve a társadalmilag elfogadott normák ellentétesek, ez pedig konfliktust okoz a társadalomban: az 1980-as évek szocializmusának törvényei és hivatalos állásfoglalása az állami nagyvállalatok elsőbbségét, a köz javainak felhalmozását hirdette, míg a hétköznapok normái között már az egyén jóléte szerepelt. Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 2 Devianciaszociológia A deviancia okai: A szociológia tudománya a devianciát nemcsak egyéni, hanem társadalmi problémaként is kezeli. Az egyén felelőssége nem kizárólagos a deviáns magatartásformákkal kapcsolatosan. Ez azt jelenti, hogy sem az alkoholista, sem az öngyilkos, sem a bűnöző nem egymaga oka saját magatartásának, hanem a

társadalmi működés számtalan módon hozzájárul a normaszegő viselkedéshez. Az első kísérletek a bűnözés és a deviancia magyarázatára alapvetően biológiai jellegűek voltak. Cesare Lombroso olasz kriminológus a múlt század 70-es éveiben kifejtette, hogy bizonyos emberek, akik az ember egy primitívebb típusát testesítik meg, bűnöző hajlamokkal születnek. Meggyőződése szerint a bűnöző személyiséget a koponya formája alapján lehet azonosítani. Ezt az elméletet azóta teljes egészében megcáfolták, ám a gondolat, hogy a bűnözési hajlam kialakulását biológiai adottságok is befolyásolják, még mindig fel-felbukkan. Az persze lehetséges, hogy a biológiai, genetikai tényezőknek van valamilyen távoli, közvetett hatásuk bizonyos típusú bűncselekményekre. Így például egyes emberek genetikai adottságaiknál fogva hajlamosabbak lehetnek az ingerültségre és az agresszivitásra, és ez bizonyos helyzetekben bűncselekményekhez

vezethet. Ugyanakkor nincs komoly bizonyíték arra, hogy a személyiségvonások ily módon öröklődnének, s még ha öröklődnének is, a bűnözési hajlammal való kapcsolatuk igencsak távoli lehet. Durkheim nevéhez fűződik az anómia fogalma, mely arra utal, hogy a társadalmakban időnként a normák fellazulnak, s helyüket újabbak még nem töltik be. Ilyenkor az öngyilkosságok gyakoribbá válnak, mert a világos viselkedési szabályok hiánya feszültséget okoz az emberek életében. (Az anómia fogalmát egyes társadalomtudósok más és más módon értelmezik. Míg Durkheimnél az anómia az elavult normák helyén keletkezett űrt jelenti, addig Robert Merton az adott társadalomban elfogadott célok és eszközök közötti ellentmondást tekinti anómiának. Minden társadalomban létezik bizonyos közmegegyezés abban a kérdésben, hogy milyen célokat kell az egyénnek életében megvalósítania, és abban is, hogy e célok eléréséhez milyen

eszközöket vehet igénybe. A nyugati társadalomban általánosan elfogadott cél a karrier, a siker, a meggazdagodás, melyet nagy önfegyelemmel, kemény munkával lehet elérni. Nyilvánvaló azonban, hogy ezen az úton nem mindenki képes meggazdagodni, érvényesülni. Ez a cél és az eszközök közötti ellentmondás az anómia.) Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 3 Devianciaszociológia A devianciát a társadalom szempontjából összetartó, integráló erőként jellemzi, amely közösséggé kovácsolja, működővé teszi a társadalmat. A közösség egyként megítélhet egyént vagy csoportot, és ezen keresztül biztosíthatja saját normáinak megszilárdulását. A társadalmi feszültségek, a kielégítetlen vágyak az egyén életében frusztrációkat okoznak, ezek deviáns viselkedéshez vezethetnek. Gyakorta nem nehéz a deviancia problémáját valamilyen egyéni párkapcsolati, konfliktuskerülési vagy akár iskolai

kudarcbeli problémával azonosítani. Ezekre a kérdésekre a pszichológia tudománya keres válaszokat A pszichoanalízis megfogalmazásában az okok elsősorban a gyermekkorban elszenvedett traumákban keresendők. A szocializáció folyamatát utólag megvizsgálva fellelhetők mindazok a mozzanatok, amelyek magyarázatai lehetnek a későbbi felnőtt beilleszkedési zavarainak, normasértő viselkedésének. A deviáns embereket a középkorban látható jegyekkel látták el. Így a prostituáltaknak piros cipőt kellett viselniük Párizs utcáin, aki lopott, gyakran kapott szégyentáblát a nyakába. A normától eltérő viselkedést megjelöli a társadalom, ezt nevezzük címkézésnek, idegen szóval stigmatizációnak. Gyakran a stigma öngerjesztő folyamatot beindítva a deviáns viselkedés forrásává válik. Kik a deviánsak? A deviancia a normaszerűtől való eltérést jelenti. A társadalmi normáktól nemcsak a bűnözők, de a zsenik vagy akár a furcsa

viselkedést tanúsító művészek, tudósok is eltérhetnek. Eltérhetnek csoportok, egyének kulturális szokásaikat, nyelvhasználatukat illetően is. Ezek a csoportok hatással vannak a társadalom egészére is, létük pozitív jelentőséggel bír a társadalom folyamatos megújulása szempontjából. Deviánsoknak tekinthet a társadalom a kulturális eltérések okán az adott normáktól eltérő magatartásformákat is. Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 4 Devianciaszociológia 2. A deviáns magatartás megközelítésének módjai, elméletei A deviáns szubkultúra modellje: a deviáns szubkultúra az uralkodótól eltérő, koherens közösségi, főleg kisközösségi kultúra, és amennyiben bűnözésre ösztönző szubkultúra, úgy eszközül szolgál a középosztály uralkodó normái elleni cselekvésre, főleg azok körében, akiknek az érvényesülési lehetősége korlátozott, lehetetlenné, vagy kilátástalanná vált. A

szubkultúra keletkezésére nagy esély van a hátrányos helyzetű kisebbségekhez tartozó csoportokban, valamint a generációváltás akadályai esetén a fiatal korosztályokban. A szubkultúrára éppen a tagok közötti erős kötődések a jellemzőek, és ezek a deviáns viselkedési formák táplálói. Konkurens kultúrát jelentenek a normakonform, többségi mintákhoz képest. Ezt a modellt Cloward, Cohen és Ohlin dolgozta ki. Differenciális asszociáció vagy a tanulási elmélet: az erkölcsi szocializációt tanulási folyamatként fogja fel. A szemtől-szembeni emberi kapcsolatok rendszerében sajátítja el mindenki azt a morális értékrendszert, amelyet élete során sokféle társadalmi cél elérésében követ. Általában olyan személyeknél merül fel a meg nem engedett, jogellenes megoldás, akinek a környezetében ezek az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő. Nem csak a negatív magatartási minta , hanem annak technikája is ugyanilyen módon

sajátítható el. A társadalmi kontroll elmélet: a társadalmi kontrollelmélet alapján a deviancia által veszélyeztetett személyek diagnosztizálhatók. Felderítésükhöz vizsgálni kell azt, hogy az egyénben a követendő normák milyen mértékben tudatosultak, mennyiben váltak a meggyőződés részévé és milyen mértékben gyakorolják azokat az életvitelben. Önmagában ez a modell azonban viszonylag szegényes magyarázatot ad a deviáns jelenségekre. A társadalomhoz, különösen a kisközösségekhez kötődő szálak erőssége meghatározott történelmi körülmények között ugyanis éppúgy ösztönözhet bűnelkövetésre, mint más körülmények között a kötődés hiánya (pl. lopás - a gazdasági válság idején - a családosok aránya nagyobb volt). Tehát pusztán a kötődés, a kontroll leírásával nem követhető nyomon a devianciák társadalmi repordukciója. A modern társadalmak egyéni és kisközösségeket megtartó

képességéből indul ki. A társadalom integrációs adottságait a kontrollmechanizmussal azonosítja és abból vezeti le, hogy az az adott körülmények között mennyire képes a normakövetésre ösztönözni. A kontrollelmélet szerint a személyiség nem Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 5 Devianciaszociológia kiszolgáltatott rabja az őt körülvevő tényezőknek, hanem racionális, döntésképes lény, aki mérlegeli, hogy az éppen felmerült szükségleteik kielégítése vagy konfliktusának feloldása során mit kockáztat, ha a deviáns megoldást választja, azaz kifizetődő-e számára a normaszegés. Az egyéni kontrollal szemben a társadalmi kontroll a csoportoknak és intézményeknek az a képessége, amelynek kifejtésével a kívánatos normák hatékonnyá, működővé válnak. A feszültség elmélet vagy Strain elmélet: ezt az elméletet Durkheim munkássága alapján Merton dolgozta ki a 30-as évek végén. Ez az

elmélet differenciáltabb képet fest a deviáns viselkedési formák társadalmi keletkezésének körülményeiről, a deviancia előfordulására vonatkozó egyenlőtlen társadalmi esélyekről, valamint a társadalmi egyenlőtlenségekből származó devianciákról, mint az előző. Ma az esélyegyenlőtlenségekből származó devianciák forrása inkább a relatív, mint az abszolút depriváció. A jobb módú társadalmakban általában nagyobb a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó bűnözés, mint a szegényebb társadalmakban. Ebben az elméletben a normáknak, különösen azok változásának is meg van a maguk jelentősége, míg a kontrollelmélet az uralkodó normákat állandó tényezőként kezeli. A fizikai környezet hatása: a negyvenes években Shaw és McKay már a közvetlen fizikai környezet devianciát, bűnt keltő hatásával foglalkoztak. Szerintük a nagyvárosok elhanyagolt körzeteiben, a rossz fizikai állapotban levő

lakótömbökben azért magasabb a bűnözés aránya, mint a város más részeiben, mert ide telepszik le az a hátrányos helyzetű, dezorganizációra hajlamos, nehezen integrálódó lakosság - főleg az új bevándorlók - akik képtelenek megteremteni saját közösségük önszabályozó mechanizmusait. Ez az elmélet felhívja a figyelmet a fizikai környezet fontosságára, és kiindulásul szolgál a deviancia területi elemzéséhez, a zónákra bontott analízishez. A chicagói kriminológiai iskolának is nevezték. Környezeti szemlélet vagy environmental: a legutóbbi évtizedek vizsgálatai arra hívják fel a figyelmet, hogy az átlagon felüli devianciát eredményező fizikai környezet tehát a lakhely - a technika, különösen a tömegközlekedés fejlődésével egyre kevésbé esik egybe a bűnelkövetés színhelyével. Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 6 Devianciaszociológia Az elkövetők általában a vagyon elleni

bűncselekmények elkövetéséhez sem keresnek azonban teljesen ismeretlen területet, hanem olyan helyeket választanak, amelyeket életformájuk részeként ismernek (pl. munkahelyüket, szokásos szórakozóhelyüket) A tett megvalósítására azonban akkor kerül csak sor, ha az adott időpontban a kontroll alacsony szinten működik, és a kívánt anyagi javak viszonylag könnyen elérhetőek. A legutóbbi kutatási eredmények is azt igazolják, hogy a vagyon elleni bűncselekményeknek "utánajár" az elkövető, az erőszakos, különösen a konfliktusból fakadó erőszakos bűncselekményeket, így az erőszakos nemi közösülést is, inkább lakhelye közelében, annak szomszédságában valósítja meg. Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 7 Devianciaszociológia 3. Deviancia és társadalmi folyamatok kapcsolata A migráció: A nemzetközi migráció kérdése Magyarországon hosszú évekig könnyen magyarázható

okokból - korántsem uralta a társadalomtudományokat. Igen gazdag az irodalma viszont azokban az országokban, ahol a kevésbé zárt határok, s ennek megfelelően kevésbé zárt munkaerőpiacok lehetővé tették a határokon keresztüli áramlást. A migrációval kapcsolatos nézetek alábbi vizsgálatában a gazdasági és társadalmi okok miatti mozgásokra, a munkaerőpiaca összefüggésekre összpontosítok, a nagyszámú politikai, jogi stb. kérdésfelvetést figyelmen kívül hagyva A fejlett országokba irányuló bevándorlást elemezve nem foglalkozom a kibocsátó országok gazdaságát és társadalmát érintő kérdésekkel, a harmadik világon belül zajló migrációs áramlások sajátosságaival. Az ismertetés szándékoltan nem követi az egyes irányzatokhoz tartozó könyvek és tanulmányok számszerű arányait. A migrációval foglalkozó elméleti és empirikus munkák egy része explicit vagy implicit módon az egyensúlyelmélet axiomatikus

feltételezéseivel él, más része éppen e feltevések valóságidegenségének igazolására törekszik. A nemzetközi migrációkutatásban egyértelműen különválik két fő - egymással vitatkozó - elméleti megközelítés: az egyensúlyi tradíció és a történeti-strukturális iskola. A munkanélküliség: a centralizált gazdaság időszakában, az általános foglalkoztatás eredményeként ún. belső és nem hagyományos munkanélküliség alakult ki A korábbi rezsim az alacsonyan tartott bérek mellett munkakötelezettséget írt elő, amelynek megszegését büntetőjogi szankcióval fenyegette. A munkanélküliség általában nem vezet automatikusan deviáns viselkedéshez. Akkor fenyeget tömeges dezintegrációval, ha tartós elszakadási folyamatot indít meg, ha tömegében érinti az első munkavállaló fiatalokat, vagy ha a munkanélküliséggel sújtottak jelentős aránya iskolázatlan, szakképzetlen. Nálunk a munkanélküliség első hulláma

elsősorban abból a gyengébb teljesítőképességű munkaerőből került ki, melyet a korábbi évtizedek munkaerőhiánya és bérszabályozási mechanizmusa beszívott, majd szelektált és a munkaerőpiacra visszadobott. Ez a reziduális munkanélküliség körébe olyan rétegek tartoznak, mint a cigányok, a betegség, baleset vagy más okból megváltozott, vagyis csökkent munkaképességűek, az alkoholisták, kábítószer élvezők, a szociálisan deviánsok, a szabadságvesztésből szabadulók. E rétegek közös jellemzője az, hogy munkaképességük, munkakészségük, munkakultúrájuk és teljesítményük az átlagosnál gyengébb, Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 8 Devianciaszociológia továbbá hogy súlyos társadalmi problémáik a munkaerőpiacon kerülnek felszínre. Munkanélküliségük azonban nem oldható meg foglalkoztatáspolitikai eszközökkel. Ez a csoport alkotja a tartós munkanélküliek magját.

Ebben a csoportban találhatjuk azt a tömeget is, amelyik tartós munkanélküliség esetén a bűnözés potenciális utánpótlásaként jöhet szóba. A szegénység: Drámai növekedés figyelhető meg a szegénységi küszöb alatt élő gyermekek arányában. A gyermekek szegénysége a bűnözést teremtő társadalmi faktorok között kiemelkedő jelentőségű. Az általa végzett nemzetközi összehasonlító kutatás szerint a létminimum alatt élő gyermekkorú lakosság társadalmi jelenléte és a deviációk megjelenésének szintje között közvetlen összefüggés mutatható ki. A bűnözést reprodukáló tényezők között a gyermekkori szegénység együtt jár a fiatalok iskolai nevelésének hiányosságaival. Nemzetközi összehasonlító kutatások tanúsítják, hogy a fiatalok intézményes nevelése a modern civilizációban - egyéb feltételek mellett és hosszabb távon a bűnözés megelőzését szolgálja. A hajléktalanság: a társadalmi

kötődések lazulása a politikai rendszerváltás időszakában a hajléktalanság megjelenését eredményezte. Becslések szerint már 90-ben mintegy 200.000 ember élt Magyarországon a hajléktalanság közvetlen veszélyzónájában A hajléktalanságot erősítő társadalmi folyamatok: összefüggenek a piaci mechanizmusok felerősödésével vagy legitimációjával, amennyiben ezek felerősítik a munkanélküliséget vagy a munkásszállások megszűntetését. A piaci viszonyok markáns és nyílt lakáspiaci viszonyokat teremtettek, és ezzel közvetlenül motiválták a hatósági kilakoltatásokat, növelték a bérleti díjakat, beszűkítették a szociális célú lakás ellátást. A hajléktalanság növeléséhez a büntetőpolitika is hozzájárult a háromszori részleges amnesztiával, vagy a közveszélyes munkakerülés dekriminalizálásával. A hajléktalanságban megnyilvánuló társadalmi kitaszítottság könnyen vezethet a deviáns

viselkedési formák kialakulásához, vagy a deviáns életmód rögzüléséhez. A tartósan hajléktalannak már nincs mit veszítetnie, minden bűncselekmény elkövetésével csak nyerhet, akár rendőrkézre kerül, akár nem. Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 9 Devianciaszociológia A hazai devianciakutatások azt bizonyították, hogy ebben a földrajzi régióban az ismertté vált deviancia gyakorisága határozott összefüggést mutat a társadalmi, kulturális réteghelyzettel (pl. jövedelem, iskolázottság, lakáshelyzet, egyéni életmód) A társadalmi periférián elhelyezkedők körében a deviáns viselkedések reprodukciós folyamatai az elmúlt 5-10 évben felgyorsultak és a bővített újratermelés feltételei rögzültek. A deviancia összefonódása a leghagyományosabb bűncselekménytípusok az erőszakos és a vagyon elleni bűncselekmények újratermelésének kedvez. A globalizáció és a szegénység (választott

kölcsönhatás elemzése): A globalizációtól való elszigetelődésnek nagyobbak a szegénységre gyakorolt veszélyei, mint annak, ha valamely ország részese a globalizációnak. Hogy a szegénység mennyire a piacgazdaság globális méretű velejárója, azt sokan, köztük én is, erőteljesen vitatom. Fejlett piacgazdaságokban élő népek általában nem szegények, és ha vannak sikeres nemzeti felemelkedések az utóbbi fél évszázadban, akkor ezek mindegyike a piaci elvek befogadásához és a nemzetközi integrációkba való sikeres beilleszkedéshez volt kapcsolható. A globalizációtól való elhatárolódásnak, a globális folyamatoktól való izoláltságnak sokkal nagyobbak a szegénységre gyakorolt kockázatai, mint a globalizáció folyamataiban való benne levésnek. Európában mindazok az országok, amelyek akár az elmúlt ötven évben, akár csak az elmúlt tíz évben elszigetelték magukat, azok sokkal szegényebbek, mint az a Magyarország,

amely mindig is sokat adott arra, hogy a lehetőségeihez mérten nyitott legyen a globális tendenciák és a nemzetközi kapcsolatok befogadására. A globalizáció nem választás kérdése, ezért érdektelen, hogy ki szereti és ki nem. Egyedül csak az érdekes, hogy ki hogyan alkalmazkodik hozzá. Globalizáció van, ez olyan nekünk, mint a kontinentális klíma, nekünk most éppen ilyen van – és ezen nem tudunk sokat változtatni. Lehet szeretni is, meg nem is – éppúgy, mint a kontinentális klímát –, de nem túl bölcs dolog, ha emocionális viszonyulásaink határozzák meg a cselekvések, a politika irányát. A kontinentális klímához is lehet sikeresen alkalmazkodni, meg a globalizációhoz is, a kérdés tehát nem az, hogy szeressük, vagy bűnbakká téve gyűlöljük-e a globalizációt, hanem az, hogy hogyan alkalmazkodunk hozzá. Ha az ember azt tapasztalja, hogy emberek megfagyhatnak kontinentális klimatikus viszonyok között, akkor nem csak azt a

fránya telet lehet ezért szidni. El lehet azon is gondolkodni, hogy a megfagyottnak miért nem volt elég meleg ruhája, fedél a feje fölött, vagy tüzelő a Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 10 Devianciaszociológia kályhájában. Bár, kétségkívül, ha nem volna tél, és még ezen túl is, éjjel-nappal sütne a nap, akkor bizonyára kevesebben fagynának meg. És ehhez hasonlóan, ha nem lenne globalizáció, vagy legalábbis a heves szitkozódások eredményeképpen mi diktálnánk a globalizáció ütemét, és mi fújnánk a gazdaság globális passzátszelét – akkor lehet, hogy kisebb lenne a szegénység. De nem mi fújjuk Akkor fújhatnánk, ha gazdasági nagyhatalom lennénk, a centrumban. Nem vagyunk az, nem ott vagyunk Lehet birodalmi álmokat kergetni, és keseregni azon, hogy nem vagyunk elég befolyásos tényező a globális folyamatok irányításában – de nem is leszünk ilyenek. Lehet utálni és megköpködni a

globalizációt, de ez nem segít sokat. A globalizációhoz nekünk alkalmazkodni kell, épp úgy, mint a kontinentális klímához. A szegénység az alacsony arányú foglalkoztatottságból ered. A szegénység szempontjából a foglalkoztatás csökkenésének két fontos következménye van. Egyrészt, azzal, hogy sok ember elveszítette a munkáját, sokaknak megszűnt a keresete. Ők bizony elszegényednek, pláne, ha nem kapnak valamilyen jogcímen pénzt az államtól. Az matematikailag is belátható, hogy elég pénzt nem kaphatnak az államtól. A nyolcvanas években egy dolgozó embertől elvont pénzből egy másik társadalmi jövedelmét kellett kifizetni. 1993-tól napjainkig az arány alig változott, és fenntarthatatlanul rossz: egy dolgozótól elvont állami bevételből két másik ember társadalmi-szociális jövedelmét kellene kifizetni. Ahhoz, hogy bármilyen rossz színvonalon, de fizetni lehessen az ellátásokat, magasan kell tartani a járulék és

adókulcsokat. Ám még a magas elvonások mellett sem lehet tisztességes pénzeket kifizetni valamennyi munkával és saját jövedelemmel nem rendelkezőnek. A szegénység elsődleges oka a tartós munkanélküliség és jövedelemhiány, de a baj nem jár egyedül. A tipikus szegény még egy kicsit nő is, cigány is, fogyatékos is, rossz helyen is lakik, és számosabb gyereke is van, mint az átlagnak amin épp úgy nem sikerül segíteni, mint a munkanélküliségen. Az eddigiekben szinte kizárólag a foglalkoztatás, még pontosabban, a tartós munka és jövedelemhiány dolgában beszéltem a szegénységről. Bár tudom, hogy a kérdés ennél sokkal összetettebb, mégis megengedhetőnek tartom ezt a leegyszerűsítést. Részben azért, mert ma Magyarországon éppúgy, mint a fejlett világ többi országában a jövedelemrangsorok alsó tizedében szinte csak és kizárólag aktív korú, elvileg munkára képes, ámde hosszú ideje nem dolgozó, pénzt nem kereső

felnőtteket, no meg az ő családjaikban az átlagost meghaladó számban fellelhető gyerekeket találjuk. Tudjuk jól azt, hogy a baj nem jár egyedül. Hogy ennek az újnak titulált szegénységnek a tipikus reprezentánsa kissé maga az etnikum, némi fogyatékossággal és tartós betegséggel Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 11 Devianciaszociológia is küzd, némiképp iszik is, és ez még mindig jobb, mintha más szerektől függene, növekvő arányban nő, erőteljesen koncentrálódik területenként és családonként. Ám azt is tudjuk, hogy a fenti felsorolásban felemlegetett körülményekre adott klasszikus szociálpolitikai válaszoknak gyakorlatilag semmi hatásuk nincsen a szegénység, mint strukturális probléma alakulására. Nem akarnám én csökkenteni ezeknek a szociálpolitikai eszközöknek és intézményeknek a jelentőségét, hiszen ha ezek vannak és működnek, akkor jelentősen javíthatnak a szegények

életkörülményein. Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 12 Devianciaszociológia 4. Az intézmények szerepe a deviáns magatartás kialakulásában és terápiájában A család: szocializációnk elsődleges terepe. A család légköre meghatározza későbbi életünket, személyiségünk vonásait. Emellett azonban döntő a család társadalomban elfoglalt helye, státusza. Valószínű, hogy egy sokgyermekes, alacsony iskolázottságú családban felnövekvő ember más beállítódásokkal bír, mint középosztályi családból származó társa. E beállítódások, illetve a család kulturális klímája, lehetőségei nagyban befolyásolják az ember iskolai, később munkahelyi előrejutását. A családban uralkodó nevelési légkör alapvetően határozhatja meg a személyiség alakulását. A családi légkörre hatással van a szülők munkahelyi teljesítménye, elismertsége. A napjainkban tömegesen jelentkező munkanélküliség,

a kudarcok feszültséghez vezetnek, melyek otthon csapódnak le. A szülők válása hatással lehet a gyerekek szocializációjára is A rendszeres veszekedések pedig a konfliktus-megoldóképesség megtanulását érintik. Az iskola (választott intézmény elemzése): A hagyományos társadalmakban évezredeken keresztül az ismeretátadás legfontosabb (sőt olykor kizárólagos) terepe a család és a közösség volt. Az írásbeliség keveseket érintett A modernizálódó társadalom és a gyáripar szülte meg azt az igényt, hogy az emberek tömegével megtanuljanak írniolvasni. S bár iskolák a történelem során mindig is léteztek, a mai értelemben vett közoktatás116 csak a XIX. században alakult ki Európában Az ipari társadalom előtt a hétköznapi ember számára a preindusztriális társadalmakban a tudás rendszerezésére még nem volt szükség. Nem volt egységes nyelv, melyen a tömeges oktatás folyhatott volna: még a XVIII. század végén is a

német nyelv egészen más nyelvjárását használtak például Bajorországban, mint Vesztfáliában vagy Brandenburgban. Az egységes államnyelv és a közoktatás létrejötte szoros összefüggésben állnak egymással. Az egyén és a hatalom között a kapcsolatot leginkább a pap vagy a jegyző jelentette. A hétköznapi ember a XVIII. század közepéig nem is ismert rajtuk kívül senkit, aki írni tudott volna. A kezdetek feladata tehát az írni és olvasni tudás elsajátíttatása volt A modern oktatás már elkülönített iskolaépületben zajlott, ennek létrejöttének egyik alapja a nyomdatechnika kialakulása volt: a tankönyveket már nem kézzel kellett másolni, leegyszerűsödött a könyvek sokszorosítása. A XVIII századot gyakran szokás a pedagógia századának nevezni, mert ekkor vált a nevelés, az iskoláztatás kérdése közüggyé. Az Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 13 Devianciaszociológia iskolaügy politikai

kérdéssé lett: a hatalom felismerte, hogy az iskolai oktatás engedelmes alattvalók képzésének terepe lehet. Az ipari forradalom a modernizációval és a rohamos városiasodással döntő hatással volt a nevelési rendszerekre: a család már nem lehetett az ismeretek elsajátításának egyedüli helyszíne. Olyan mértékű tudás gyűlt össze, mely már átadhatatlan volt szisztematikus módszerek nélkül. A munkagépek kezelése vagy akár a hétköznapi világban való eligazodás képessége, az egységes idő- és távolságmérés bevezetése szerte Európában nélkülözhetetlenné tette a modern iskolákat. Az iskola funkciói: Az iskola a tudás megszerzésének terepe. Az iparosodással és a városiasodással új foglalkozások tömkelege jött létre, az elmúlt százötven évre nagyfokú specializáció jellemző. A megfelelő szaktudást a család már nem tudta átadni az újabb nemzedékeknek, az ismeretszerzés bonyolultabb oktatási rendszert

igényelt. A modern társadalom emberének a konkrét ismeretek elsajátításán túl meg kell tanulnia tanulni. Az intézményesített iskola azonban egy sor más ismeret átadását is szolgálja: Mannheim felhívja a figyelmet arra, hogy az iskola azon túl, hogy a fontosnak tartott információt eljuttatja a diákhoz, vagy egy konkrét szakmához szükséges tudást ad át, rejtett módon felkészíti őt a felnőtt életre, illetve azt a hitet ülteti el az emberekben, hogy a nevelés azonos a valamilyen fajta formális oktatást nyújtó intézménnyel. Mit jelent a felnőtt életre való előkészítés? Az iskola az osztálytermek kötött elrendezésével, a szigorú igazgatótanárdiák hierarchiával valamilyen módon a külső világot szimulálja. A tanárok egyfajta értelmiségi szubkultúrához tartoznak, mely értékrendet igyekeznek átadni a diákoknak. Az iskola, de már az óvoda is csak bizonyos készségeket tart hasznosnak: így a pontos írni-olvasni tudást,

a fegyelmezett magatartást, s kevésbé azt, hogy valaki már négyéves korában egyedül tud vásárolni a boltban. Napjainkban a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik mozgatója az iskola. Pierre Bourdieu francia szociológus szerint az iskola rögzíti a társadalmi egyenlőtlenségeket, és ezzel rejtetten kijelöli az egyén későbbi helyét a társadalomban. Elmélete szerint az oktatási rendszer és az iskola az egyik legkonzervatívabb, és a változásoknak leginkább ellenálló társadalmi intézmény. Beszélhetünk tehát az iskola funkcióiról: esélyegyenlőség megteremtése a tudás átadásán keresztül, az intézményrendszer működésének elsajátíttatása abból a célból, hogy olyan polgárokká váljanak a gyerekek a későbbiek során, akik autonóm tagjai a társadalomnak. Ugyanakkor beszélhetünk az iskola diszfunkcióiról is: a hátrányok és a társadalmi Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 14

Devianciaszociológia különbségek átörökítése nemzedékről nemzedékre, illetve olyan normarendszer átadása, mely engedelmes állampolgárrá teszi az embereket. A későbbi iskolai sikerek megalapozása a családban történik, mely a szocializáció elsődleges terepe. Az a körülmény, hogy milyen családból származunk, nagy mértékben befolyással lesz iskolai pályafutásunkra. Pierre Bourdieu ezt nevezi kulturális tõkének, amelyet a családban észrevétlenül sajátítunk el. Annak, aki nem sajátította el már kisgyermekkorában az iskola nyelvezetét és szokásait, nem lesz egyszerű mindezt az iskolában elsajátítania. Basil Bernstein elmélete szerint a gyermekek különböző nyelvhasználati háttérrel és önkifejezési készségekkel érkeznek az iskolába. Ez nagyon fontos a későbbi iskolai teljesítmény szempontjából. Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 15 Devianciaszociológia 6. Kutatási terv

Munkanélküliség vizsgálata a roma népesség körében A kutatás célja a cigányság szempontjából vett tények és problémák áttekintése. A „cigány munkanélküliség”, akárcsak a „cigány bűnözés” egyfajta címkévé vált Magyarországon, olyan kifejezéssé, melynek tartalmát a társadalom csak látszólag, az előítéletek szűrőjén keresztül ismeri, és amit hajlamos a szőnyeg alá söpörni azzal az indokkal, hogy ez nem a többségi társadalom problémája, a megoldás sem az ő feladata. Ezért fel kell tárni a címke mögé rejtőző dimenziókat, melyek valós tartalmat adnak ennek a kifejezésnek. A kutatást roma családok körében (háztartási adatokra vonatkoztatva) végezzük. A munkanélküliség fogalma és mérőszámai A munkanélküliség mértékének megállapítását nagymértékben nehezíti, hogy nincs egységes munkanélküliségi mérőszám. Már a munkavállalási korú népesség, a teljes halmaz esetében is

zűrzavar tapasztalható, a részhalmazoknál (foglalkoztatottak, munkanélküliek, inaktívak) pedig még inkább. Az OECD – ILO statisztikáiban a munkavállaló korú népesség a 15 – 74 éves lakosság. A hazai szabályozásban 2002 - től mindkét nem esetében a korhatár 62 év, de 1992 – től az ILO – statisztikákat is számolják. Elméletileg munkanélküli az az egyén, aki az adott munkapiaci feltételek mellett hajlandó, de nem tud fizetett munkát végezni. Empirikusan nézve bonyolultabb a helyzet: az ILO meghatározása szerint az a munkanélküli, akire a következő feltételek egyszerre érvényesülnek: 1.) a felvételt megelőző héten nem volt munkája, 2) de aktívan keresett munkát és 3.) képes lett volna munkába állni Ha a felvételt megelőző héten 1 órát vagy ennél többet fizetett munkával töltött el, akkor már foglalkoztatottnak számít. Ha 1 óránál kevesebb fizetett munkája volt, illetve nem keresett munkát, akkor inaktív,

regisztrált munkanélküli: aki nyilvántartásba van véve a munkaközvetítőknél, biztosított munkanélküli, aki munkanélküli járadékhoz jut. Ez az arány torzíthat is, hiszen a munkát vállalni nem akarókat is tartalmazhatja, illetve azokat nem, akik keresnek munkát, de nem regisztráltatják magukat. A zűrzavaros helyzetet a teljes munkaidős munkanélküliségi ráta bevezetésével lehetne feloldani, mivel így a munkavállalási hajlandóságot is lehetne mérni. A kisebbség fogalma Az etnikai kisebbség vagy kisebbségi csoportok fogalma gyakran használatos a szociológiában, és nem csupán számarányokat jelöl. Statisztikai értelemben számtalan kisebbség létezik, például a vörös hajúaké vagy a száz kilónál súlyosabbaké, de ezek a csoportok szociológiai szempontból nem Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 16 Devianciaszociológia számítanak kisebbségnek. A szociológia fogalmi rendszerében ugyanis egy

kisebbségi csoport a következő tulajdonsággal rendelkezik: 1.) tagjai hátrányos helyzetben vannak a velük szemben érvényesülő diszkrimináció miatt. Diszkriminációról akkor beszélünk, amikor valamely embercsoport ki van zárva azon jogok és lehetőségek köréből, amelyek másokat megilletnek. 2) A kisebbségek tagjaiban él valamiféle csoportszolidaritás, az együvé tartozás érzése. Az előítéletek és a diszkrimináció megtapasztalása rendszerint fokozza a csoporthoz való tartozás vagy az érdekközösség érzését. A kisebbségi csoportok tagjai gyakran úgy is tekintenek magukra, mint akik különböznek a többségtől. 3) A kisebbségiek fizikailag és társadalmilag rendszerint némileg el vannak különítve a nagyobb közösségtől. Gyakran tömbökben élnek egyes környékeken, városokban vagy országrészekben. A kisebbségi csoportok bizonyos fokig mindig különböznek etnikailag a többségtől, de az elkülönülés mértéke

változó. Sok kisebbség azonban mind etnikailag, mind fizikailag elkülönül az adott társadalomban élő többségtől. A fizikai különbségeket (pl: bőrszín) általában faji jellegzetességeknek nevezik. A roma népesség gazdasági aktivitása A cigányság körében jellemző az aktív keresők alacsony és az eltartottak magas aránya. Ugyancsak jellemző az inaktív keresők alacsonyabb és a munkanélküliek magasabb aránya. Míg a teljes népesség esetében a férfiak és a nők aránya a foglalkoztatottak körében közel azonos, a romáknál szembetűnő a nők alacsonyabb aktivitása, ami magyarázható egyrészt azzal. hogy a tradicionális roma kultúrában a nemi szerepek – legalábbis a keresőmunka-házimunka viszonylatában – jobban elkülönülnek, másrészt a cigányság sajátos demográfiai magatartásával, a romáknál gyakoribb a sokgyermekes család, a nők nagyobb számban maradnak otthon mint inaktív keresők. A koreloszlásból adódóan

annak a népességnek magasabb az aktivitási rátája, ahol az idősek és a fiatalok aránya alacsonyabb, ugyanis ez a két korcsoport marad leginkább távol a munkaerőpiacról. Egyik populáció sem ilyen, a romák esetében az idősek, a nem cigányok esetében a fiatalok aránya alacsony. A magasabb gyerekszám az aktív korú családtagok munkaerő-piaci viselkedésére kétféle hatást gyakorolhat. Egyrészt a gyermekek számának növekedésével csökken a családban az egy főre jutó jövedelem, így nagyobb lehet a munkavállalási hajlandóság (jövedelemhatás), másrészt a több gyermek miatt felértékelődik a háztartási munkaidő a piaci munkaidő rovására (helyettesítési hatás). A magasabb iskolai végzettség megszerzésének közvetlen és közvetett költségei magasabbak, mint az alacsonyabbaké. Ennek következtében annak, aki magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, érdemesebb piaci munkát végeznie, ily módon a magasabb iskolai

végzettség növeli a gazdasági aktivitást. A nem cigányok körében az iskolai végzettség jóval magasabb, ami magyarázhatja a nem roma népesség nagyobb aktivitását. Az Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 17 Devianciaszociológia iskolai végzettség rendelkezik a legerősebb esélyrátákkal: nulla elvégzett osztályhoz viszonyítva a romák körében a szakképzettek aktivitási esélyrátája negyvenszeres, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében pedig ötvenszeres. Városokban illetve a nagyvárosok környékén lévő kistelepüléseken élők számára sokkal több elhelyezkedési lehetőség adódik. A munkalehetőségek megléte, szélesebb választéka növeli a gazdasági aktivitást. Ezzel szemben a romák a községi településkategóriában felülreprezentáltak, ezen belül is a válságrégiók kistelepülésein. A fentiek alapján elmondható, hogy a cigányság alacsonyabb aktivitási rátája teljes

egészében betudható az iskolázottságbeli lemaradásnak és a nagyobb gyerekszámnak. A roma népesség foglalkoztatása A romák munkavállalásával kapcsolatos előítéletek napjainkban tovább növekedtek (az 1893. évi összeíráshoz képest). A romák kirekesztődése a munkaerőpiacról a negatív megítélés mellett sajátos kettős morált, megítélést erősített. A kettős morál magyarázata, hogy a csoportközi viszonyok vizsgálatakor a saját csoport pozitív viselkedésének megítélésekor hajlamosak vagyunk a személyes okokat feltételezni, míg az idegen csoportok esetében a pozitív eredményt külső környezeti feltételeknek tulajdonítjuk. A negatív viselkedés, illetve a kudarcok esetében az összefüggés fordított módon viselkedik: a saját csoport hibáiért a környezetet okoljuk, míg az idegen csoportok esetében a személyekre, a csoportra visszavezető tényeket keresünk. Így van ez a romák munkanélküliségének a megítélése

estén is. minden egyes estben, amikor a romák munkaerő-piaci helyzete romlik, a társadalmi problémák, külső környezeti feltételek elemzése, hangsúlyozása helyett a romák személyes tulajdonságainak, a csoport speciális kultúrájának, munkára vonatkozó negatív értékeinek bemutatása kerül előtérbe. A romák és nem romák munkanélküliségre vonatkozó véleménye és oktulajdonítása jól megfigyelhető, ha a két célcsoportot külön vizsgáljuk. A cigányokkal szembeni előítélet azonban nem volt mindig jelen a társadalomban. A XIX század végéig ugyanis nem volt olyan alapvető különbség a cigány és nem cigány falusi népesség életszínvonala között, amely alapot adott volna egy mély előítéletes szemlélet meggyökeredéséhez. A cigányok sajátos foglalkozásaikkal, megélhetési formáikkal évszázadokon keresztül fontos társadalmi szükségleteket elégítettek ki elsősorban a falusi lakosság körében, s nem is

integrálódtak teljes mértékig a társadalomba, de a gazdaság részesei voltak, s elismerten szükséges funkciókat töltöttek be, mellyel jövedelemre tettek szert. Ha munkaerejüket olcsón is adták el a lakosságnak, keresetük akkor is lehetővé tette a megélhetést a többségi társadalom átlagos falusi színvonalán. Tehát a cigányság foglalkoztatottságával kapcsolatos problémáknak alapvetően négy oka van. Az iskolai lemaradás, illetve az iskolázatlanság, a munkaerő-piac szűkülése, a területi hátrányok és a velük szemben érvényesülő kiterjedt diszkrimináció. Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 18 Devianciaszociológia A roma munkanélküliség alakulása (a rendszerváltást követő években) A rendszerváltás után megjelenő munkanélküliség legelőször a romákat érintette tömegesen, de általában is elmondható, hogy ők kerültek ki legnagyobb számban a munkaerőpiacról, és nekik jelentette

(és jelenti még ma is) a legnagyobb nehézséget az új, piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás. Mindez összefügg azzal a ténnyel, hogy a rendszerváltást követően először az alacsony iskolai végzettséggel is betölthető, szakképzettséget nem igénylő álláshelyek szűntek meg, ahol a roma népesség többsége korábban dolgozott. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű: itt nem csupán a munkahely elvesztéséről van szó, a cigányság társadalmi integrációja került veszélybe. A szocializmus torz modernizációja által kínált munkahelyek hosszú távon nem bizonyultak tartósnak. A társadalmi felemelkedés azonban valódi volt: társadalmon kívüli emberek kerültek be nagy tömegben a társadalomba, és elsősorban a nyolc osztályos iskolai végzettség megszerzésével megtették első lépéseiket egy civilizáltabb életforma felé. A tömeges állásvesztéssel azonban mindez a múlté. A „nyolc általános” ma már szinte semmilyen

munkaerőpiaci értékkel nem rendelkezik, pedig a roma családok többségében a munkaképes korúaknak nincs ennél magasabb iskolai végzettségük, így nagyon könnyen válnak előbb áldozatává, majd alakítójává a roma gyerekek az alacsony iskolai végzettség – munkanélküliség – szegénység – alacsony iskolai végzettség ördögi körének, és válik lehetetlenné szinte az egész roma népesség számára a társadalmi mobilitás. A mobilitás pedig az egyik legfontosabb társadalmi összetartó erő, egyfajta közös nevezője a társadalmat alkotó egyéneknek. A cigányság jelenlegi helyzete viszont inkább ellenkező irányba mutat: integráció helyett inkább a tömeges kiilleszkedés válik általános tendenciává. A munkaerő-piachoz való kötődés szerint: munkaerő-piachoz kötődő, aki foglalkoztatott volt és foglalkoztatása nem alkalmi jellegű, aki munkanélküli, korábban rendelkezett állással, állását a rendszerváltást követő

években vesztette el de továbbra is szeretne munkát találni. A munkaerő-piacról kiszorult, aki munkanélküli, szeretne álláshoz jutni, de nem keres aktívan állást, vagy olyan régóta keres, hogy statisztikai értelemben minimális esélye van arra, hogy újra a foglalkoztatottak körébe kerüljön (tartós munkanélküli). A romák munkavállalási és megélhetési stratégiái A piacgazdaságra történő áttérés folyamatában, amikor a munkahelyek átszervezése megtörtént, emberek tömegei kerültek egyik napról a másikra utcára. A szocialista nagyipar, a bányászat, a kohászat, az építőipar felszámolása következtében a cigányság munkavállalási háttere tűnt el. A rendszerváltást követően leghamarabb a cigányok veszítették el állásukat, mégpedig a családfenntartó aktív keresők. A visszakerülési esélyek a munkaerő-piacra minimálisak Ez pedig Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 19

Devianciaszociológia súlyos szociális problémákat idéz elő. A háztortások több mnit felében egyetlen aktív kereső sincs Számikra gyakran évekig a szociális segélyek, alkalmi munkák és a feketegazdaság jelentett megélhetést. A gazdaság kitágult, a piac nemzetközivé vált s ez új technológiákat és ehhez kapcsolódóan új ismereteket igényelt. A piaci ismeretek, az idegennyelvtudás és informatikai képzések, végzettségek szerepe felértékelődött. Ennek következtében az egyébkent is alacsony iskolázottságú cigányság munkaerő-piaci esélyei számottevően visszaestek és a szakadék csak növekedett köztük és a többségi társadalom tagjai között. A roma lakosság esetében az aktív keresőre viszonyítva sokkal több eltartott jut, és ez életszínvonalukat döntően (kedvezőtlen irányba) befolyásolja. A megélhetési stratégia legfőbb elemei: a jövedelemszerző tevékenység, a költségracionalizálás, a családi

munkamegosztás újrastrukturálása és az értékrend átalakulása. Ami a jövedelemszerző tevékenységről idekívánkozik, az a feketegazdaság előtérbe kerülése, a nem formalizált foglalkoztatási formák dominánssá válása és a bérmunka általános háttérbe szorulása, jelentőségének csökkenése. A feketének nevezett gazdaságban azonban fejlett informális szervezettség a jellemző, a kapcsolati, rokoni hálózatok intenzív működtetése, a régi tradíciók újraéledése (summázás, napszám). Csökken a gyűjtögetés, mezgerélés jelentősége A falusi lakosság felvásárló ereje, a cigányok által készített, kínált termékek, szolgáltatások iránti kereslete csökkent. Ez a romák életszínvonalának csökkenését is magával vonja A költségracionalizálásban első helyen a kötelező fizetnivalók nem fizetése áll. Érinti a ruházkodás költségeit is és átalakítja a cigány családok étrendjét. A szükségletkielégítés

szintjének szisztematikus csökkentése, valamint a tartozás-cirkuláció kialakulása jelzi, hogy már rég nem átmeneti válságkezelésről, hanem egy új életforma kialakulásáról van szó. A munkanélküliség általánossá válásával fellazul a családi munkamegosztás kötött szereprendszere: az megy dolgozni, aki kell a piacon, aki munkát talál. Ez a roma férfiak munkaerő-piacról való visszaszorulását, s a nők előtérbe kerülését hozza maga után. Aroma népesség értékrendjének átalakulása bizonyos mértékig válasz a kialakult élethelyzetre, s reagálás a többségi társadalom viszonyulására. A munka és a munkavégzés alapvetően leértékelődik. Újra azok a megélhetési, jövedelemszerzési formák kerülnek a megbecsülés középpontjába, amelyek nem a munkához, hanem a szerzéshez, az ügyeskedéshez kötődnek. Ehhez a munkához és jövedelemhez pedig nem a tanuláson át vezet az út. A tudás, a tanulás és az

iskolarendszerben való előremenetel alapvetően leértékelődik. A cigány társadalom morális alappillérei is átalakulóban vannak (megélhetési bűnözés, orgazdaság, tisztességtelen haszonszerzés). Foglalkoztatási formák A kormányhatározatok alapvetően arra törekednek, hogy a roma aktív korúakat mind nagyobb arányban vonják be munka világába. A szervezett programok biztosítása a romák mozgásterét hivatott növelni a munkaerő-piacon. A szociális földprogram a köztudatban gyakran roma Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 20 Devianciaszociológia foglalkoztatási programként jelenik meg. Az önkormányzat által a szociális földprogramokra elkülönített területeken a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok munkaerő-piaci integrációját szorgalmazzák, s az aktív korúak visszatérését segítik az új érték termelésébe. A romák részvétele a programban igen jelentős. A földprogrammal

kapcsolatosan egy háromszintű célrendszer fogalmazható meg: önellátás, jövedelemszerző tevékenység, nyereségképzés. A közmunkák szervezése sem újkeletű találmány a foglalkoztatás világában. A cigányság társadalmi helyzetének és életkörülményeinek javítására irányuló középtávú intézkedés. A tartós munkanélküliek foglalkoztatási esélyeinek javítása érdekében közmunkaprogramokat kell szervezni, s a működtetés során a cigány emberek javára előnyös megkülönböztetést kell alkalmazni. A közmunkaprogramokban a visszatérő alkalmazottak magas aránya arra utal, hogy az állami vállalatok mellett létrejön a romák szezonális foglalkoztatásának egy új köre, mely az atipikus, ugyanakkor tradicionális foglalkoztatási formák számos jegyét magán viseli. A modernkori summásság alapjai ezek, amelyek nevezhetők egyfelől atipikus szezonális foglalkoztatásnak, de másfelől tekinthetjük ezt egy nagyon is

archaikus munkaforma visszatérésének. Az önfoglalkoztatás. A vállalkozói típusú tevékenység és életforma közel áll a romák hagyományos munkakultúrájához, szokásaikhoz. A tradicionális cigány mesterségek többsége is ilyen önfoglalkoztató körben volt folytatható. Az önfoglalkoztatásra vonatkozó mai elvárások sokban jelen voltak a korábbi szolgáltatói, termelő szakmák gyakorlásakor a cigányok körében. A „szerző-mozgó” életforma, s a cigányok által hagyományosan gyakorolt tevékenységek is azt támasztják alá, hogy a cigányság képes és tud vállalkozni, megvannak a tradíciói, hálózatai a vállalkozásokhoz. A roma vállalkozás és az önfoglalkoztatás tradicionális formában nem legális, nincs bejelentve. Adót nem fizetnek, de önfenntartásra alkalmasak A legális cigány vállalkozások negyedét nem cigányok irányítják. Ennek több oka lehet Hiányzik a vezetéshez szükséges szakértelem, csupán jövedelemhez

akarnak jutni, de nem kívánnak részt venni a vezetésben, a nem cigány ügyvezető könnyebben boldogul a közéletben, hisz nem hordja magán a rasszjegyeket, amelyek sokak számára bizalmatlanságot keltenek. Gyakran hangoztatják napjainkban, hogy a cigányfoglalkoztatási problémákra a megoldás a tradicionális cigányszakmák újjáélesztése. De nem a száz éve folytatott tevékenységet kell mindenáron modellként állítani, hiszen az eredeti termékek nem piacképesek. A munkaformát, a munkaszervezetet, a jövedelemszerzési módot kell modellként állítani, hiszen ebben van a titka az önfoglalkoztató létnek. Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 21 Devianciaszociológia Felhasznált irodalom  Münnich F.–Moksony F : Devianciák Magyarországon, Közélet Kiadó, Budapest 1994.  Orthmayr Imre: A társadalmi normák döntéselméleti és evolúciós magyarázata, Szociológiai Szemle, 2004/3. 3–22  Andorka Rudolf:

Bevezetés a szociológiába, Osiris Kiadó, Budapest 1997.  Durkheim, Émile: A társadalmi tények magyarázatához, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1978.  Somlai Péter: Szocializáció, Corvina Kiadó, Budapest 1997.  Szociológiai Szemle 1992/2. 123-137o: Hárs Ágnes: A nemzetközi migráció néhány problémájáról, Szakirodalmi áttekintés  Forgas, Joseph: A társas érintkezés pszichológiája. Gondolat Kiadó, Budapest, 1997.  Szociológiai Szemle 2002/4. 190-202o: Krémer Balázs: Három kérdés, 10+1 tézis – a szegénységről és a globalizációról  A deviancia szociológiája, Szöveggyűjtemény. Szerk Gönczöl Katalin, Kerezsi Klára., Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest 1996 Készítette: Benke Attila 2. évfolyam szociálpolitikai szak 22