Sociology | Children protection » Cigány család, fogyatékos gyermekkel, esettanulmány

Cigány család, fogyatékos gyermekkel, esettanulmány Az alábbi esetet a terepgyakorlatom során ismertem meg a családgondozótól. A családot alapellátásban gondozza 2. éve, eleinte nem sok eredménnyel, mert a kliens semmiféle együttműködést nem mutatott, gyakorlatilag nem értette azt, hogy miért találja a védőnő úgy, hogy problémák vannak a gyermekének nevelésével kapcsolatban és miért keresték fel a gyermekjóléti szolgálat munkatársai. Az esetbe a terepgyakorlatom során kis mértékben tudtam bekapcsolódni, de mivel a családgondozó is olyan esetként jelölte ezt meg gyakorlatában, ahol gyakran kéri ki kollégái véleményét és kerül dilemmába, úgy éreztem mélyebben meg kívánom ismerni az eset összkörülményeit. Az eset előzményeit kizárólag elmondásból és a rendelkezésre álló iratanyagból ismertem meg, személyes kapcsolatom egy esetben volt a klienssel. Az esetben szereplő személyeknek kitalált nevet adtam.

Előzmények: 2003-ban a védőnő jelzése alapján került sor kapcsolatfelvételre az érintett családdal, mivel koraszülött gyermekük (25 hétre született) nem fejlődött, az anya nem hordta a gyermeket az előírt tanácsadásra, rehabilitációs kezelésekre. Az anya L. Erzsébet 18 éves, hátrányos helyzetű családban nőtt fel, testi fejlettsége erősen visszamaradott, élettársa R. Attila 23 éves, szintén hasonló körülményekkel bír, egyiküknek sincs semmiféle szakmája, munkahelye, jövedelme, roma származásúak mindketten. Feltárás Kapcsolatfelvétel a családdal: A családdal történt kapcsolatfelvételkor a családgondozó a következőket tapasztalta. L Erzsébet és R. Attila a férfi egyik rokonánál élnek, a kisváros külterületi részén egy romos állapotú házban, ahol egy szobában laknak ők és a gyermek, valamint a befogadó család fia annak élettársa. A látogatás során a szülők és a gyermek a lakásban volt, valamint a

rokonaik is, a védőnő által felvázoltak szemmel láthatóak voltak, közölte jövetelének okát és megkérte őket, fáradjanak be a szolgálathoz, mellyel kapcsolatban R. Attila nem igazán mutatkozott készségesnek. A környezet bemutatása: A család a kisváros külterületi részén, nehezen megközelíthető és felkutatható helyen él, hiszen az elhanyagolt ház szinte az erdő szélén található, semmiféle infrastruktúra nem jellemző a környéken, vizet is több száz méterről hordanak az utcai kútról. Az elmaradott életkörülmények nyomai a házban is tapasztalhatók, a konyhán és 2 szobán túl egyéb helyiség nincs, azok is koszosak, a levegő áporodott, ún. döngölt padló van a házban, fény alig van Szükségüket az erdőben végzik. A konyhában egy asztal néhány sámlival és egy régi konyhaszekrény található, a szobákban az ott lakók számához viszonyítva kevés ágy és egy-egy szekrény. Az első interjú: Másnap L. Erzsébet

és R Attila felkereste a szolgálatnál a családgondozót, ahol részletesen tájékoztatták arról őket, hogy a védőnő kéri a gyermek átmeneti nevelésbe vételét az általa tapasztaltak miatt, mivel gyermeküket nem hordják tanácsadásra, a közeli nagyvárosban lévő rehabilitációs központba, és a gyermek súlygyarapodása nem éri a kívánatos szintet, továbbá a gyermekorvos tájékoztatása szerint a gyermek szinte folyamatosan beteg. Mindketten ápolatlanok voltak, ruháik nem az évszaknak megfelelőek és nagyon viseltesek. A családgondozóval folytatott beszélgetés során eleinte közlékenyek voltak, de ez a későbbiek során R. Attila részéről inkább indulatos ellenállásba csapott át L Erzsébet elmondta, hogy nagyon szegény körülmények között nőtt fel 6 testvérével, az általános iskolát elvégezte ugyan, de semmiféle szakképesítést nem szerzett, munkahelye nem volt soha, néha napszámosként dolgozott a település

határában lévő földeken, vagy a nagyobb kerttel rendelkezők portáján. Élettársával 1,5 éve ismerkedtek meg és a megismerkedést követően nem sokkal teherbe esett, mely terhességet nem tudta kihordani, majd ismét teherbe esett és kisfiát 25 hétre szülte meg. Azóta is többször volt már terhes, de mindig elvetél. R Attila is hátrányos helyzetű nagycsaládból származik, elmondta, hogy kamaszévei óta alkalmi munkákból tartja fent magát és élettársi viszonya óta is ez az egyetlen jövedelmük, valamint a családi pótlék. Elmondásuk szerint a gyermek megszületését nagyon várták, szeretik a gyermeket. Az anya anyagi nehézségekre hivatkozással nem hordja a gyermeket a rehabilitációs központba, de elmondása szerint rendszeresen táplálja. A beszélgetés során a szülők gyermekhez való ragaszkodása kitűnt. A kapcsolat indítása az anya részéről őszinte volt, bár kissé szégyenkezve beszélt arról, hogy az anyagi lehetőségek

hiánya miatt szinte még egy normálisabb ruhadarabjuk sincs, és emiatt nem szívesen megy emberek közé. Az életkörülményeiket nem ítélte meg annyira aggasztónak bár őt is zavarta, hogy egy kis szobában kell együtt élniük egy másik párral és a gyermekükkel. Az apa nem volt közlékeny a beszélgetés során, de ellenvetéseket sem tett. Diagnózis A probléma megfogalmazása: Az interjú során fény derült a család gondjaira, amelyek az alábbiak: a nehéz lakhatási körülmények miatt nem tudnak önálló életet élni,  anyagi erőforrások hiányában a mindennapi életvitelükben fennakadások vannak,  a gyermeket, akihez erősen ragaszodnak, szintén az anyagi források hiánya miatt nem hordják az előírt rehabilitációs kezelésekre, Családgondozó szerint:       lakásmegoldás megtalálása, életkörülmények javítása jövedelemszerzési források keresése, a gyermek megfelelő táplálása, orvosi ellenőrzésekre,

kezelésekre történő hordása, számára az az előírt vitaminok, gyógyszerek adása, alapellátás keretei között történő családgondozás kliens képessé tétele a feladatainak ellátására Kezelési terv: A megállapodáshoz reális célokat kell kitűzni, megvizsgálva a kliens számára mi elérhető, a már esetleg elért eredményeket stabilizálva, tudatosítva lehet lépésről lépésre továbbhaladni. A külső és belső erőforrásokat megvizsgálva forráselemzés készült. A kliens választ a lehetséges alternatívák között, hiszen a probléma megoldása az ő feladata. 1. Kliens tájékoztatása a szociális támogatásokról; szükség esetén ruha, bútor stb adomány felajánlása. Segély igénylése Tanácsadás 2. Munkahely kereséséhez segítség nyújtása 3. Lakásmegoldás lehetőségének megkeresése 4. Életvezetési tanácsok nyújtása 5. Alapellátás keretei között történő családgondozás (mert bár a gyermek környezete

indokolná a védelembe vételt de a gyermek családban történő nevelése a jelenlegi szülői ragaszkodással és odaadással megoldható) Az írásos megállapodásban rögzítésre kerültek: Erzsébet: vállalta, hogy a gyermeket a tanácsadásokra hordja, a rehabilitációs kezelésekre szintén, jobban odafigyel a gyermek egészségére, a rendelt gyógyszereket és vitaminokat beszerzi és azt folyamatosan adja a gyermeknek, számára biztosítja a napi többszöri étkezést. A sérült gyermek után járó emelt összegű családi pótlék igénylése tárgyában segítségünkkel eljár. Rendszeresen eljár tanácsadásra, kapcsolatot tart a családgondozóval és jelez, ha bármiféle problémája adódik. Családgondozó: Segítő beszélgetés keretében meghallgatja Erzsébetet és élettársát. Segít megtalálni a külső és belső erőforrásokat (kérelem írása). Felveszi a kapcsolatot a település gyámügyi hatóságának munkatársaival, segít a

különféle ügyintézésekben. Folyamatos kapcsolatot tart fent a védőnővel, családlátogatáson tájékozódik az élethelyzetükről. Második interjú: A következő beszélgetésre 1 hónappal később került sor, ahol L. Erzsébet kisfiával jelent meg Erzsébet elmondta, hogy minden nap főz, a gyereket amikor tudta akkor elvitte a rehabilitációs kezelésekre, az elmúlt időszakban a gyermekorvosnál nem voltak, a védőnőnél pedig rendszeresen megjelenik. Az anyagi és lakáshelyzetükben semmiféle változás nincsen, az élettársa nem nagyon jut hozzá alkalmi munkákhoz sem. A beszélgetésre R Attila nem jött el Erzsébet elmondta, hogy az élettársa haragszik ezért az egész eljárásért. Az iratokból és a szóbeli tájékoztatásból kiderült, hogy több beszélgetés és családlátogatás zajlott az alapellátás keretei között, de igazán érdemi változás nem történt a család és a gyermek életében. A védőnő továbbra is a gyermek

alultápláltságáról számolt be, valamint a Rehabilitációs Központ is azt jelezte vissza, hogy a gyermeket nem hordják a kezelésekre. A családgondozó dilemmája a védelembe vételt illetően folyamatosan előtérbe került. A gyermek családból történő kiszakítása és olyan intézetben történő elhelyezése, ahol a fejlődéséhez szükséges kezeléseket megkapja többször felszínre került, de az anya gyermekéhez való ragaszkodása szinte hihetetlen volt. A szolgálat munkatársai a gyermek családban való tartását preferálják Szakmai felvetés: A családgondozó rávilágított arra, hogy a tanárnő biztosan megjegyzi, mi történt akkor az elmúlt 2 évben – ezt én is megkérdeztem – hiszen az alapellátásban történő gondozásban a helyzet gyakorlatilag semmit nem változott, az alapproblémák ugyanúgy megvannak, az anya részéről az ígérgetések – passzív nem engedelmeskedés - sorozata tapasztalható csak, érdemi változás nem

következett be a gyermek fejlődésében. A beszélgetések során megismertem a családgondozó törekvéseit a gyermek és a család élethelyzetének jobbítására. A családgondozó a védőnővel többször ment családlátogatásra és egy idő után egyértelművé vált, hogy az anya alapvető háztartási ismeretei sincsenek meg. Nem tud főzni, annak ellenére, hogy állítása szerint minden nap főz! Heti étrend összeállításával és háztartási ismeretek átadásával segítették ennek a helyzetnek a megoldását. Az anya hosszú idő után, de végre elment a polgármesteri hivatalba, hogy a már előkészített iratokat beadja az emelt összegű családi támogatás igénylésére, valamint a közlekedési támogatásra, mely a helyközi közlekedés megtérítését jelenti, a jogszabály erre ad lehetőséget. R Attila munkába állását nagy mértékben nehezítette, hogy nem rendelkezett személyi igazolvánnyal(!) és adókártyával, annak ellenére,

hogy a családgondozó minden hatóságnál eljárt annak érdekében, hogy ezen iratok rendelkezésére álljanak, sehová nem ment eljárni az ügyében. A védőnő és a családgondozó megpróbálta a gyermeket a helyi bölcsődében elhelyezni, ahol rendszeres étkezést és foglalkozást nyújtottak volna számára, de mivel a gyermek a koraszülöttsége miatt orvosi szakvélemény alapján mentálisan retardált, és a bölcsődében nincs szakember, aki számára megfelelő fejlesztést tudott volna biztosítani így a bölcsőde vezetője elállt a gyermek bölcsődei elhelyezésétől, pedig már a beszoktatás időszakán is túl voltak. A szolgálatnál rendelkezésre álló adományokból L. Erzsébet örömmel vett át ruhákat és ezt követően elvitte a gyermeket a korrekciós kezelésekre. Lakóhelyüket időközben megváltoztatták, jelenleg „önkényes beköltözők” ugyan, de önálló házban élnek, ami hasonló szinten van a korábban felvázolt

lakáskörülményeikhez, de legalább van már önálló életterük. A lakóhelyük szomszédságában él Erzsébet nővére, aki gyakran főz rájuk, de egyben meg is tanította erre a tevékenységre és odafigyel rájuk. Értékelés, lezárás: A hosszadalmas gondozási folyamat megismerésekor többször merült fel bennem, hogy helyesen jártak-e el a szolgálat munkatársai a gyermek családban tartását illetően. Igyekezetük a szóbeli beszélgetés és a megismert iratanyag alapján végigkísérhető, de a késedelem a gyermek fejlődését illetően hátránnyal járhat a későbbiekben. A gyermek bölcsődei elhelyezése már csak napok kérdése, mert sikerült olyan orvosi szakvéleményt beszerezni, melyben az orvos leírja, hogy normál bölcsődében is biztosítható a gyermek fejlesztése. A családgondozó beszámolt arról, hogy az anya a kellő anyagi háttér megteremtése után rendszeresen vitte a gyermeket fejlesztésre, gyakran járt tanácsadásokra,

és egyértelműen érzékelhető a gyermeknél a mozgáskoordináció és a kommunikáció fejlődése. A szolgálat egyik helyiségében lévő játszó szobában a gyermek készségfejlesztő játékokkal játszott, és kellő odahatás után az anya vásárolt a gyermeknek játékot is. A gyermek további fejlődését a bölcsődei elhelyezés biztosítja jelen esetben, ahol az otthoni ingerszegény környezetből kikerülve az egyébként érdeklődő gyermeknél várható eredmény. Meg kell jegyeznem, hogy az eset egy megyeszékhelyi nagyvárostól néhány kilométerre lévő kisvárosban történik, ahol a támogatási feltételek sem ugyanolyanok, mint egy nagyobb városban, nem áll rendelkezésre szociális jellegű lakás, kevés létszámmal működtetett bölcsőde és óvoda található. Sajnos az anyagi háttér megteremtését egyetlen hivatal sem tudja felvállalni Maga a szolgálat is alapítványi támogatásokból tartja fent magát. Természetesen a család

alapellátásban történő gondozása folyamatos marad. Az évenkénti felülvizsgálatok és tapasztalatok ezt indokolják. A gondozásban lévő család mostanra fogadta igazán a bizalmába a családgondozót és jelen időre értették meg, hogy gyermekük sérült gyermek, akinek későbbi életkimenetelét illetően fontos az, hogy fejlesztését előtérbe helyezzék