Sociology | Social politics » A foglalkoztatáspolitika stratégiái az Európai Unióban

Datasheet

Year, pagecount:2007, 7 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:71

Uploaded:November 12, 2009

Size:72 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

A foglalkoztatáspolitika stratégiái az Európai Unióban Dobos Attila- Fórián Péter – Kungler Sándor  A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira jellemző iránymutatások  Foglalkoztatás a vidéki térségekben, kis és középvállalkozások szerepe  Munkaerő és mobilitás  A foglalkoztatáspolitika jellemzői az EU-ban: A munkanélküliség valamennyi tagállamban a 90-es évektől lett az első számú szociális probléma. A Bizottság 1993-ban megjelentetett „Növekedés, versenyképesség, foglalkoztatás” című Fehér Könyve volt az első olyan közösségi dokumentum, amely a közösségi foglalkoztatáspolitika kereteinek kialakítását célozta. Ajánlásait megerősítették az 1994-es „esseni prioritások”. A tagállamok munkaerőpiacai között komoly eltérések mutatkoznak, ezért minden tagállamnak saját adottságainak megfelelően kellett kiválasztania a Fehér Könyv megoldási javaslatai közül azokat az elemeket, amelyek

a legnagyobb hatást érhetik el. Az 1997-es Amszterdami Szerződésben jelent meg a nemzeti foglalkoztatáspolitikák közösségi szintű összehangolására, koordinációjára épülő koncepció. Eszerint a tagállamok és a Közösség együttesen összehangolt foglalkoztatási stratégiát alakítanak ki, különös tekintettel a szakképzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, és a gazdasági változásoknak megfelelő munkaerőpiac biztosítására. A tagállamok saját foglalkoztatáspolitikájuk alakításán keresztül kötelesek hozzájárulni az összehangolt foglalkoztatáspolitikai stratégia eléréséhez. Ennek azonban összhangban kell lennie a tagállamok és a Közösség általános gazdaságpolitikai irányvonalaival. A Tanács minden évben elemzi a Közösségen belüli foglalkoztatási helyzetet, és erről a Tanács és a Bizottság közös éves jelentése alapján határozatot hoz. A tagállamok éves jelentésben számolnak be a Tanácsnak és a

Bizottságnak az irányvonalak végrehajtása érdekében tett intézkedéseikről, nemzeti foglalkoztatáspolitikájuk eredményeiről. Ezt az éves jelentést nevezik Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervnek. A Tanács a tagállamok éves jelentései, és a Foglalkoztatási Bizottság észrevételei alapján évente megvizsgálja a tagállamok foglalkoztatáspolitikáinak végrehajtását, különös tekintettel az éves foglalkoztatási irányvonalak követésére. A Tanács a Bizottság ajánlása alapján, minősített többséggel ajánlásokat tehet a tagállamoknak. Az Amszterdami Szerződés elfogadásakor a tagállamok abban állapodtak meg, hogy a foglalkoztatási koordináció elindításával nem várják meg az Amszterdami Szerződés hatálybalépését, hanem 1997 novemberében Luxemburgban, az Európai Tanács rendkívüli ülésén elfogadják az első, 1998-ra vonatkozó foglalkoztatási irányvonalakat. Ezért nevezik a foglalkoztatáspolitikai

koordinációt luxemburgi folyamatnak.  Foglalkoztatáspolitika az Európai Tanács csúcsértekezletein: 1997: Az Amszterdami Szerződés foglalkoztatási fejezete által megteremtett foglalkoztatáspolitikai koordináció legfontosabb elemét az éves foglalkoztatási irányvonalak és az azokhoz kapcsolódó európai tanácsi ülések jelentették. 1998: A júniusban tartott Cardiffi Csúcson értékelték az 1998. évi foglalkoztatási irányvonalak alapján készített Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterveket. 1999: Bécs, Berlin, Köln csúcsértekezletek, a korábbi csúcstalálkozókon elindított folyamatok továbbfejlesztése Az Európai Tanács lisszaboni ülésén, 2000-ben elfogadták az úgynevezett lisszaboni stratégiát, amelynek célja a közösségi gazdaság-, foglalkoztatás- és szociálpolitikájának összehangolása. A Lisszaboni Csúcs egyik legfontosabb döntése az volt, hogy a makrogazdasági és a foglalkoztatáspolitikai koordináció mellett a

szociális védelem területein is be kell vezetni a nyitott koordináció módszerét.  Lisszaboni célkitűzések: 2010-re az Unió váljon a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává, amely több és jobb munkahely és erősebb társadalmi kohézió biztosítása mellett képes a fenntartható gazdasági növekedésre.  2010-re: 70%-os teljes foglalkoztatási ráta, 60%-os női foglalkoztatottság, 50%-os foglalkoztatottság az idősek tekintetében.  Több éves program meghatározása a vállalkozások alkalmazkodóképessége, a kollektív szerződések, az élethosszig tartó tanulás, az új technológiák, és a munka rugalmas szervezése tekintetében.  Egyenlő esélyek továbbfejlesztése, női munkaerő-egyenlőség.  Tudásalapú társadalom és gazdaság teremtése; társadalombiztosítás megerősítése, nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának biztosítása.  Szegénység megszüntetése; társadalmi

befogadás programok. Foglalkoztatás a vidéki térségekben: a munkahelyhiány enyhítése 2000-ben tartott lisszaboni ülésén az Európai Tanács kitűzte a teljes foglalkoztatás célját, középtávú célként a 70%-os foglalkoztatási rátát 2010-re. A Közös Agrárpolitikán belül nagy szerepet kap a vidéki térségek foglalkoztatási kilátásainak felmérése. A fő feladatokhoz tartozik az erősebb és tartósabb növekedés megvalósítása, több és jobb munkahely teremtése, a dolgozók és vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása. Európa vidéki térségei népességük, gazdasági és társadalmi szerkezetük, munkaerőpiacaik tekintetében sokszínűek. Azzal a kihívással küzdenek, hogy magas színvonalú, fenntartható munkahelyeket tudjanak teremteni. A vidéki térségek az EU-27 területének 93%-át teszik ki. A lakosság 20%-a túlnyomóan vidéki területeken él. A 27 tagú EU-ban a vidéki térségek a munkahelyek 53%-át

biztosítják Az elmúlt évtizedekben a demográfiai változások tekintetében Európát két fejlődési tendencia jellemzi. 1: Az emberek és a gazdasági szereplők a távolabb eső vidéki térségekből a városi térségek és a jobban megközelíthető vidéki térségek felé költöznek. 2: A városi térségekből a megközelíthető vidéki térségek felé történik vándorlás a városi életforma miatti egyre erősebb nyomás következtében. 1996-2001 között az EU-ban a városi térségekben nőtt a leggyorsabban a foglalkoztatás. A munkanélküliségi ráta jelentősen magasabb a vidéki térségekben (ezen belül a nőké és a fiataloké). A képzettség és a humántőke szintje is alacsonyabb vidéken A nők és a fiatalok helyzete itt bizonytalan, ami a gazdaságilag aktív korcsoportba tartozók elvándorlásához vezet. Néhány vidéki térségben a képzési infrastruktúra és a megfelelő gyermek-ellátási intézmények hiánya is gátolja a

munkaerőpiacra történő belépést. A női munkanélküliségi ráta 10,6%-os, a férfiaké 7,9%-os. A városi térségekben ez 6,8% (női) és 6,2% (férfi) A legtöbb vidéki térségben a mezőgazdasági ágazat a térség munkahelyeinek kevesebb, mint 10%-át biztosítja. Az EU mezőgazdasági termelőinek kevesebb, mint 10%-a 35 évesnél fiatalabb, több mint 24%-uk 65 évesnél idősebb. A mezőgazdasági termelők képzettségi szintje változó a tagállamokban. Sokan nem rendelkeznek a szükséges képzettséggel ahhoz, hogy kihasználják az új innovációs lehetőségeket, szolgáltatásokat. Az EU Mezőgazdasági Tanácsa kiemelte a szakképzés, a tanácsadási szolgáltatások szükségességét. 2000-2006 között az EU programjainak 10%-át költötték olyan programokra, melyek a mezőgazdasági tevékenységeket, és a munkahelyteremtést érintették, pl.: - gazdasági beruházások és képzések, - tájvédelem, kulturális örökségvédelem, -

gazdaságban történő részmunkaidős foglalkoztatás. Céljuk a vidéki és városi térségek közötti foglalkoztatási különbségek csökkentése. A vidéki térségek kihívásai: - elnéptelenedés, - alacsonyabb jövedelemszint, - kedvezőtlen demográfiai helyzet, - alacsonyabb foglalkoztatási és magasabb munkanélküliségi ráta, szolgáltatói ágazat lassúbb fejlődése, - képzettség és humántőke gyengesége, - nők és fiatalok lehetőségeinek hiánya, - egyes területeken a szükséges képzettség hiánya. Előtérbe kerül a turizmus, vidéki szálláshelyek fellendítése, mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatok technológiai és innovációs fejlesztése. Kis és középvállalkozások növekedésének finanszírozása: Az EU kis és középvállalkozási növekedéséhez nélkülözhetetlenek a finanszírozási lehetőségek. Szerepük kiemelkedő az innováció ösztönzése szempontjából, és a munkahelyteremtés forrásait is

jelentik. 2005-ben az EU 23 millió kkv-ból 14% küzdött nehézséggel, amikor hitelt kívántak felvenni projektjeikhez. Számos vállalkozásnak útmutatásra van szüksége a finanszírozás előnyeit és hátrányait illetően. A korai szakaszban történő külső finanszírozás hiánya meggátolja a kkv-k növekedését az EU-ban. Európában a kockázati tőke befektetés kevésbé hatékony és kisebb összegű, mint az USA-ban. Számos tagállamban a kkv-knak gondot okoz a külső finanszírozáshoz és a kockázati tőkéhez jutás. 2007-2013 között mintegy 400 ezer kkv profitálhat EU-s eszközökből, ezek: innovációs programok, garanciák hitelfelvételkor. A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások: A lisszaboni stratégia értelmében a tagállamok saját nemzeti reformprogramokat dolgoznak ki, melyekben megjelölik stratégiáikat a növekedés és a foglalkoztatás érdekében. A Bizottság ezeket éves jelentésében értékeli.

Az EU átlag értékelése megerősíti, hogy a foglalkoztatás aránya növekszik, a munkanélküliség csökken. A termelékenység növekedésének, és a foglalkoztatás minőségének szintje továbbra is Európa szükségletei alatt marad. A lisszaboni stratégia 2005-ös reformjában a hangsúly a növekedésre és a foglalkoztatásra helyeződött. Az Európai Foglalkoztatási Stratégián belül a tagállamoknak a kulcsfontosságú területekkel kell foglalkozniuk. Ezekhez tartoznak: - minél több munkavállaló foglalkoztatásba történő bevonása és megtartása, - a munkaerő-kínálat növelése, - szociális védelmi rendszerek korszerűsítése, a fiatalok, a nők, és az idősebb munkavállalók helyzete, - munkavállalók és vállalkozások alkalmazkodóképességének növelése, - jobb oktatási és képzési rendszerek által a humán erőforrásba történő beruházás növelése, - nemek közötti egyenlőség érvényesítése, munkavállalói mobilitás

akadályainak megszüntetése. Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program: Az 1997-es luxembourgi ülés döntött az Európai foglalkoztatási Stratégia elindításáról, melynek célja összehangolni a tagállamok foglalkoztatáspolitikáit. Az Európai Tanács 2000-es lisszaboni ülése célul tűzte ki a teljes foglalkoztatás és a társadalmi befogadás előmozdítását. Cél a versenyképesség javítása, több és jobb munkahely létrehozása, társadalmi kohézió megvalósítása. Az ülés megállapította, hogy az Unióban a szegénységi szint alatt és a társadalmi kiresztődésben élő emberek száma elfogadhatatlan. Ezzel kapcsolatos állásfoglalások:  A demográfiai változások jelentős és hosszú távú kihívást jelentenek a szociális védelmi rendszerek számára, hogy képesek lesznek-e megfelelő nyugdíjakat folyósítani, magas színvonalú egészségügyi ellátást nyújtani, amelyek mindenki számára

elérhetőek.  Figyelmet kell fordítani a migránsok helyzetére, fel kell lépni a be nem jelentett munka legálissá alakítása érdekében.  A munkakörülményeket, a munkavállalók védelmét, érdekképviseletét folyamatosan javítani kell.  Intézkedéseket kell kidolgozni a megkülönböztetés megelőzésére, egyenlő bánásmód elvének alkalmazása, nemek közötti egyenlőség elvének érvényesítése. A Progress program célkitűzései a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén 2007-2013 közötti időszakra vonatkoznak. Öt szakaszból áll: 1 foglalkoztatás, 2 szociális védelem és társadalmi befogadás, 3. munkakörülmények, 4 megkülönböztetés elleni védelem, 5 nemek közötti egyenlőség. Feladatok: - foglalkoztatási helyzet és a kilátások javítása, - információk terjesztése, együttműködések a szociális partnerek, regionális és helyi szereplők és a stratégiák között, kirekesztéssel, szegénységgel,

szociális védelemmel, befogadással kapcsolatos politikák elősegítése, - munkahelyi egészségvédelem, munka és családi élet összeegyeztetése, munkajogi szabályozás, - megkülönböztetéssel kapcsolatos helyzet jobb megértésének elősegítése. Tevékenységtípusok: - adatok, statisztikák gyűjtése, - tanulmányok, elemzések, felmérések készítése, - értékelések, hatástanulmányok készítése, - tájékoztatók, jelentések közzététele, konferenciák, médiakampányok szervezése. Hozzáférhetőség: - tagállamok, - hatóságok, - szociális partnerek, - nem kormányzati szervek, - statisztikai hivatalok, - média. Az egyes területekre szánt keretösszeg 2007 és 2013 közötti időszakra 657 millió euró. Foglalkoztatás 23%, szociális védelem, befogadás 30%, munkakörülmények 10%, megkülönböztetés elleni küzdelem 23%, nemek közötti egyenlőség 12%. Munkaerő mobilitás: A vándorlás iránya Ny-Európában az 50-es, 60-as években

délről északra változott a gyors iparosodás hatására, ami munkaerőhiányt idézett elő néhány rosszabbul fizetett munkakörben. A 60-as évektől a 80-as évekig a nők munkavállalása erősödött. A képzett munkavállalók bevándorlását a képzettségek el nem ismerése, és a nyelvtudás hiánya is akadályozta. A 90-es évektől növekedett a képzett munkaerő áramlása az EU-n belül, az EU és a világ más részei között is. A magas képzettségű szakemberek mellett a migránsok további csoportját jelentik az alacsony képzettségű és illegális gazdasági menekültek, illetve a politikai okból menekültek és menedékkérők. A magas képzettségűek munkavállalási célú mobilitása új migrációs trendet jelent az EU-n belül. Az EU tagállamok lakóinak földrajzi mobilitása alacsonyabb, mint az USA-ban élők esetében. Alacsonyabb a migrációs hajlandóság Belgium, Spanyolo., Olaszo, Finno esetében, magas Németo., Anglia, Franciao,

Svédo esetében Nagy-Britanniában a lakosság 10%-a változtat évente lakóhelyet. Az EU tagországai között 2000-ben 225 ezer fő változtatta meg lakhelyét oly módon, hogy másik országba költözött. A hagyományos délről északra vándorlás tovább folytatódik. Meghatározó a földrajzi és kulturális közelség a migrációban, pl.: britek magas aránya Írországban, osztrákok Németoban, skandináv országok egymás közötti lakosságáramlásai A nyugdíjazás utáni vándorlás elsősorban a Nyugat- és Észak-európai személyeket jellemzi. Magyaro.-on a belföldi állandó és ideiglenes vándorlások éves száma 400 ezer körüli Legkevesebben a nyugat- és dél-dunántúli régiókból vándoroltak el, legtöbben a középmagyarországi régiót vették célba. Megfigyelhető a kelet-nyugat irányú népességáramlás A vándorlások nagy része a környező települések között és megyéken belül zajlik. Nagy a Bp környéki kistérségek befogadó

jellege, az agglomerációs hatások megfigyelhetőek a nagyvárosok környékén is (Győr, Szeged, Székesfehérvár, Debrecen, Miskolc, Pécs). A nagyvárosok környékén felerősödött szuburbanizáció a környező településeken biztosított kedvező életkörülmények következménye. A kedvezőtlen gazdaság és foglalkoztatási helyzet, alacsony közmű ellátottság, oktatási, egészségügyi intézmények hiánya, szolgáltatások alacsony színvonala, nehéz közlekedés a fő okaik a kisebb települések elhagyásának. A jelenlegi európai és hazai trendek alapján várható, hogy a jövőben a településeken belüli, vagy közötti vándorlás a súlyos anyagi vonzatai miatt elsősorban a magasan képzett és biztos anyagi-családi háttérrel rendelkező fiatalok számára jelent lehetőséget az egyre nagyobb lakosságú településekre való költözéssel. További akadályt jelentenek a nyelvi- és kulturális különbségek, lakhatási lehetőségek,

tanulási lehetőségek. A munkavállalási célú és lakóhely változtatással járó migrációt leginkább megoldásnak tekintő és rászoruló réteg számára jelentős terhet jelentenek a lakhatási költségek. A súlyos foglalkoztatási helyzetek megoldása érdekében inkább a helyben zajló, vagy rövid távú ingázással járó munkavállalás elősegítése járhat kisebb társadalmi költségekkel