History | Higher education » Civilizációtörténet

Civilizációtörténet 1. tétel A krétai és a műkénéi civilizáció Hellász Föld: Balkán-félsziget, D, Égei-tenger szigetei, Kis-Ázsia Ny. Mediterrán éghajlat. Földművelés (öntözéses) – nincs. Gazdag: ércekben, építőkövekben, olajfa, szőlő, kecske, juh, hajózás-kereskedelem. Elsőként a térségben Krétán alakult ki fejlett, keleti típusú civilizáció, mely fejlesztőleg hatott a kialakuló görög kultúrára. A mükénéi kultúra keleti jegyeket mutatott, de több eltérő vonás megfigyelhető (társadalmi tagoltság, magántulajdon). Krétai kultúra Állandó összekötő kapocs a Közel-Kelet és a görögség között Krétán keresztül. Kr.e 3000 bronzkori civilizáció képviselői érkeznek kelet felől Számos település, pl: Knósszosz (Minósz király, fia: Minotaurosz-bikafejű, embertestű lény a labirintusban, Thészeusz athéni királyfi + Ariadné fonala = legyőzi Minotauroszt) Kr.e 2000 körül: városonként államok

alakultak ki A városok élén királyok (Knósszoszban minósz volt a címük). Hatalmas palotákat építettek (gazdagon díszítve – freskók, oszlopsorok – vízvezetékek, csatornák, szökőkutak maradványai. Raktárak, műhelyek A királyok a katonaság és a közigazgatás mellett a gazdasági élet szervezői, urai is voltak. (Felesleg elraktározása) Krétán a Keleten már megismert irányítási rendszerrel, gazdálkodással találkozunk. Előkelők: hajótulajdonosok, kereskedők (első krétai flotta). Közrendűek: földművelés, olaj, bor, kézműipari termékek készítése (fazekas, fémáru). Írás: lineáris A és B (a B-verziót 1953-ban megfejtették Michael Ventris). Kr.e 1700 körül katasztrófák sorozata, városok romba dőltek, újraépítés – Knósszosz átveszi a hatalmat a szigetvilágon. Kr.e 1400 körül görög nyelvű akháj törzsek támadása elpusztítja a szigetet, Knósszosz kivételével, ahol saját központjukat rendezték be. A

krétai írást alkalmazták a saját görög nyelvükre (lineáris B) Agyagtáblákon: gazdasági feljegyzések. Újabb akháj támadás: véglegesen elpusztították a knósszoszi palotát. Mükénéi kultúra Kr.e 16-13 század Indoeurópai nyelvet beszélő görögök több hullámban érkeztek a Balkán-félszigetre Kr.e 2 évezred elején. 1. akháj törzsek – Peloponészosz 2. iónok – Attika vidéke Keveredés a korábban ott éltekkel (pelaszgokkal). Akhájok központokat hoztak létre. Gyorsan kialakultak az első államok – hadi vállalkozások, védelem. Hatékonyság = termelékenység Nagy erődítmények létrehozása – erős, vastag falak (óriási kőtömbök kötőanyag nélkül, küklopikus építmények – a küklopszok után szabadon). A legjelentősebb központ: Mükéné – erről kapta a korszak a nevét. Államok élén: király és a bronzfegyverekkel felszerelt katonai vezető réteg irányította az államok életét, szervezték a

védekezést és a zsákmányszerző hadjáratokat. Ezért a királytól külön részt kaptak a közös földekből, amelyet a faluközösségekben dolgozó közrendűek műveltek meg. A rabszolgák száma alacsony. A kézművesek az erődökben dolgoztak, ott voltak a műhelyek és a nyersanyagraktárak. Uralkodói háztartásnak nevezik Kedvezőtlen természeti adottságok – kevés a művelésre alkalmas föld = hadivállalkozások, zsákmány- és földszerző háborúk. Akháj államok egymás ellen is harcoltak, de idegen vidékek kirablására egymással szövetkeztek. Trója (Heinrich Schliemann német műkedvelő régész Homérosz művei alapján találta meg Tróját.) Trójai háború: forrása a mitológia – Homérosz Iliász trójai háborúról, Odüsszeia a görög harcosok háború utáni hazatérésének viszontagságai . A görög mitológia szereplői a mükénéi korban éltek. Egymás elleni harcok kimerítették a Mükéné-kori államokat és Kr.e 13

században elpusztultak a központok. Dórok támadásai – feldúlták a várakat, elsöpörték a mükénéi államszervezetet, s a mükénéi kultúra romjain megindulhatott a klasszikus görögség fejlődése. 2. tétel A görögséget összekötő kapocs: a hitvilág Hésziodosz: Istenek születése című műve alapján Istenek születése Kezdetben: Khaosz, a tátongó üresség létezett. Megszületett: Gaia, a széles mellű Föld, a világmindenség megingathatatlan alapja. Gaia önmagából hívta létre Uránoszt, az Eget. Már megjelent minden élet ősforrása: a Szerelem, Uránosztól Gaia világra hozta a százkezűeket, az egyszemű küklopszokat és a titánokat. Kronosz a legfiatalabb titán, s közéjük tartozott: Prométheusz és Rheia is. Uránosz bilincsbe verte az egyszemű és a százkezű óriásokat, az Alvilágba, a Tartaroszba taszította őket. Majd a titánokat is sorban Gaia felszólítására csak Kronosz vállalta a bosszút Éles sarlóval

lesben állt, súlyos sebet ejtett apján, Uránoszon. Az Égnek, Uránosznak a lehulló véréből született Aphrodité, a Szerelem istennője. Kronosznak és Rheiának három lánya született: Hesztia, Démétér és Héra, három fia: Hádész, Poszeidón és Zeusz. Uránosz átka: Kronoszt is saját gyermeke fogja legyőzni. Kronosz gyermekeit sorra lenyelte, amint megszülettek. Rheia nem nyugodott bele, legkisebb fiát, Zeuszt megmentette (követ pólyált be Zeusz helyett, azt adta oda Kronosznak). Zeuszt anyja elrejtette Kréta szigetén a Dikté-hegy barlangjában. Zeusz felnőtt, beteljesítette az átkot, és ő lett az istenek és az emberek atyja. Kronoszt arra kényszerítette varázzsal, hogy adja vissza lenyelt gyermekeit: 1. a bepólyált kő, 2 Hesztia (aki a házi tűzhely istennője – a legidősebb és a legfiatalabb isten egy személyben.) Zeusz, Prométheusz tanácsait felhasználva, az alvilágból felhozta a küklopszokat és a titánokat. A küklopszok

kovácsoltak Zeusz számára villámot, Hádész számára a láthatatlanná tévő sisakot, Poszeidónnak a háromágú szigonyt. Ezek segítségével győzték le Zeusz és testvérei Kronoszt és a titánokat, majd felosztották a világot maguk között: Zeuszé lett az ég, Poszeidón kapta a tengert, Hádész az alvilágot. A titánokat letaszították a Tartaroszba, őrzésükre a százkezű óriásokat jelölte ki. Zeusz és felesége, Héra gyermeke: Árész, a háború istene. Zeusz kalandjainak eredményei: Zeusz és Démétér lánya: Perszephoné, Hádész felesége, az Alvilág királynője. Zeusz és Mnémoszüné lányai: Múzsák, kilencen (ének, zene, tánc, költészet, tudományok istennői, a költők pártfogói, Helikon forrásai körül tanyáztak). Zeusz – nő nélkül – legkedvesebb lánya: Pallasz Athéné, az okos szűz, a városok védője, minden szép mesterség tudója, minden tudomány pártfogója. Apja fejéből pattant ki teljes

fegyverzetben sugárzó szépséggel. Héra – férfi nélkül – fia: Héphaisztosz (csúf és sánta, ezért levetették az Olümposzról), a kovácsmesterség istene – először a tenger mélyén, majd újból az Olümposzon, ahol ércpalotát épített az isteneknek. Zeusz és Létó, a titánok gyermekének ikrei: Délosz szigetén megszületett Apollón és Artemisz. A messzelövő íj használatát megtanulták. Artemisz, a vadászat istene Apollón, az íj mellett a lant húrjaihoz is értett: költészet, jóslás, gyógyítás istene. Delphoiban, a Föld köldökéhez telepedett. A nyílást, ahonnan a kénes gázok törtek elő, Püthón, a sárkánykígyó őrizte Apollón megküzdött a sárkánnyal, leterítette. Zeusz és Maia fia: Hermész, a tolvajok istene. A hitvilág Egységes Görögország nem létezett, több tucat polisz létezett. Az egyetlen összekötő kapocs a közös nyelv és a hitvilág volt. Sokistenhívő görög vallás istenei nem egyszerre,

és nem is egy helyen alakultak ki. A bevándorló akháj pásztorok istene volt Zeusz, a villámokat szóró későbbi főisten. A területen már korábban élő pelaszgok termékenység-istennője lehetett Gaia. Vettek át isteneket Kis-Ázsiából (Kronosz, Apollón). A totemizmus maradványai: pl az istenek állatalakban történő szereplése (Zeusz – bika, Pallasz Athéné – bagoly (bár egyes régészek szerint inkább kuvik) A görögök isteneiket ember alakúnak képzelték el. Nemcsak külsőleg, de természetük, vágyaik is az emberi példát követték (szerettek, csaltak, loptak, féltékenyek volta, stb.) Nagy részük az Olümposzon lakott. Egymás közötti különbségek jellemezték őket: Zeusz a főisten, majd az előkelő és a szerényebb istenek. Halhatatlanok voltak, vér helyett a halhatatlanság nedve csörgedezett ereikben. Ettek és ittak, de ambróziát és nektárt Erejük és hatalmuk óriási volt, de a Sorssal (Moira) ők sem szegülhettek

szembe. Minden istennek megvolt a saját illetékességi területe. Az istenekről szóló elbeszélések: mítoszok – többféle változatban maradtak fenn. A szerzők szabadon használhatták, változtathatták a történetek. Így válaszolt a mítosz az embereket érdeklő alapvető kérdésekre (világ keletkezése, ember származása). Sohasem alakultak át a mítoszok hittételekké: egységes papság sem alakult ki. Az istenek megkövetelték a tiszteletet a segítségért és pártfogásért: áldozatok bemutatása. A szertartásokat nem papok, hanem választott állami tisztségviselők végezték. A rendezvények erősítették a poliszhoz tartozás érzését (pl.: Athénban a Panathénaia ünnepségen ünnepelték Athént és az athéni államot is). Az áldozatot a templom előtt mutatták be: áldozati állat egy részének, vagy növénynek elégetésével. A templomban az isten szobra állt, nem kellett nagy belső tér az épületben. A sajátos feladatokat

(jóslás, gyógyítás) ellátó szentélyek saját papsággal rendelkeztek pl.: Delphoi (kétértelmű jövendölések), vagy Dodona (Zeusz szentélye – hangokból jósoltak, pl.: szent tölgy susogása, forrás csobogása). Apollón fia, Aszklépiosz, a gyógyítás istene – a szentélyben alvó betegeket álmukban szabadította meg a betegségtől. A görög hitvilág sajátos terméke: a sport Az istenek iránti hódolatukat versenyekkel fejezték ki. A széttagoltság ellenére létrejött a hellének egységtudata, a sportversenyeknek köszönhető. Minden görög szabad polgár szerepelhetett, különböző poliszokból érkeztek. Így tisztelegtek Apollónnak Delphoiban, Poszeidónnak Korinthoszban, Pallasz Athénének Athénban. Zeusznak Olümpiában, ahol négyévenként versenyeztek. A játékok színtere nem volt városállam, csak a főistennek szentelt vidék. Kezdetben nem voltak sport és vallási jellegű létesítmények, több évszázad után emelték az

első épületet. Minden hellént értesítettek. Kr e 1000 körül rendezték az első versenyeket, az első feljegyzett eredmény Kr.e 776-ból származik Kre 776-tól majd ezer éven át megtartották négyévenként megszakítás nélkül a legnehezebb háborús időben is a versenyeket. Kezdetben csak futás. Később ötpróba (pentatlon): stadionfutás, távolugrás, diszkosz- és gerelyhajítás, valamint birkózásból állt. Ökölvívás, pankráció, fegyveres futás, kocsiverseny, lóverseny. Egy napról ötre nőtt a játékok időtartama A görög hitvilág sajátos terméke, a sport A görögök isteneik iránti hódolatukat versenyekkel is kifejezték. A viadalokon minden szabad görög polgár szerepelhetett; a rendezvényeken különböző poliszokból együttesen vettek részt, növelve az összetartozás érzését. Igy tisztelegtek Apollónnak Delphoiban, Poszeidónnak Korinthoszban, Pallasz Athénének Athénban. Zeusznak Olümpiában volt szent ligete, ahol

négyévenként versenyekkel ünnepelték az olümposzit. Kezdetben csak futásból álltak a versenyek. Később újabb sportágakkal bővültek, így az ötpróbával (pentatlon), amely stadionfutásból, távolugrásból, diszkosz- és gerelyhajításból, valamint birkózásból állt. Szerepelt még ökölvívás, pankráció (a birkózás és az ökölvívás keveréke), gyermekszámok, fegyveres futás, kocsiverseny, lóverseny. A játékok időtartama is nőtt, egy napról ötre Az olümpiai játékok A játékok színtere nem volt városállam, csak a főistennek szentelt vidék. Kezdetben sem sport-, sem vallási jellegű létesítmények nem voltak itt. Több évszázad eltelte után emelték az első épületeket 3. tétel Görög hétköznapok, művészetek, filozófia Hétköznapok Otthon és a közterületeken zajlottak. A görög polgár háza befelé fordult, vályogtéglás A bejáraton kívül elvétve akadt a falakon nyílás. Cseréppel fedett, általában

egyszintes épület, középen udvar, amely világosságot biztosított. Helyet adott a házi szentélynek Az udvarból nyíltak a női és férfi szobák. Berendezési tárgyak: asztalok, székek. Kerevetek – alvás, étkezés, barátok fogadása Szekrény helyett ládák. Falakon textíliák, a padozaton mozaikok. Kerámiák – művészi kivitelű – kezdetben geometrikus ábrák, majd állatok, emberek, mitológiai alakok, hétköznapi élet tevékenységei, színei: vörös (agyag) és a fekete (égetett máz). Kezdetben feketealakos kerámiák terjedtek el – háttér természetes színű, rajta fekete, ill. lila festés Később vörösalakos kerámiák – háttér sötét, az alakok a kerámia természetes színében. Viselet: hasonló viselet a nőkön és a férfiakon. nők: khitón – négyszögletes szövet, hajtogatva, gombokkal, tűzőkkel tartottak össze, övvel szorítottak a derékra. férfiak: mindkét vállon átvetett szövetdarab. A fiatalok rövidebb, az

idősebbek hosszabb viseletet hordtak. Gyakran, főként otthon, mezítláb jártak, ünnepi alkalmakkor bőrsarut öltöttek, utazáshoz és lovagláshoz bőrcsizmát. A görögség életének fontos színterei voltak a közterületek, középületek: üzleti, vallási, politikai élet. A város piaca: agora – egyben a polisz központja. Jelentős épületek pl: Athénban a Buleterion (bulé=városi tanács terme). Egy-egy városállamban több istennek emeltek templomot, de mindegyikben voltak kiemelt kultuszok pl.: Athéban az Akropolisz (fellegvár) épületegyüttesében kapott helyet Pallasz Athéné temploma, a Parthenon. Művészetek Színház: a színjátszás Dionüszosz isten tiszteletére előadott szertartásokból alakult ki, majd önálló művészeti ág, a görög kulturális és politikai élet részévé vált. Kezdetben az agórán tartották az előadásokat, majd külön szabadtéri színházakat építettek. Nézőtér: hegyoldalakból kivájva, kővel

burkolva (pl.: Athén, Akropolisz oldalában) Félellipszis Szemben vele a kitűnő akusztikájú színpad Színészek: csak férfiak, mivel a nagy méretek miatt (gyakran 10.000 néző) gyakran karikírozott álarccal léptek fel. Színdarabok: gyakran fontos politikai nevelő funkció. Versenyek színpadi szerzők között Építkezés, szobrászat Elsősorban középületekre (templomok, színházak, stadionok, oszlopsorok=sztoa, stb.) fordítottak gondot, nemes anyagokból (mészkő, márvány) művészi kivitelben készítették. Előre kifaragott kőkockákból építkeztek, amelyeket vaskapcsok tartottak össze. Boltozatot nem alkalmaztak, ezért a jellegzetes alkotóelem az oszlop. Típusai: dór, ión, korinthoszi. Szobrok, frízek (domborműsor) gazdag használata az épületeken, gyakran befestették azokat. A szobrászat önmagában is kiemelkedő alkotóeleme volt a művészetüknek. Kezdetben (archaikus kor): alkotásaikat merev testtartás jellemezte. Klasszikus

kor (Kr.e 5-4 század): mozgalmas, élethű, érzelmeket kifejező alakok Mürón (Diszkoszvető), Pheidiasz. Tudomány Az ókori kelet tudósaival ellentétben, akik hatalmas tudásanyagot halmoztak fel, de nem rendszerezték azokat, a görögök abban tűntek ki, hogy a természet és társadalom jelenségeit tudományosan feldolgozták. A tények megfigyelésén, ok-okozati összefüggések vizsgálatán alapul Mivel nem alakult ki erős papi réteg, így a tudománnyal foglalkozók szabadabban hirdethették nézeteiket. Kr.e 6 században Ióniában bontakozott ki az emberi gondolkodás a mitológiától való elszakadása Milétoszból, fejlett kereskedővárosból sugárzott szét az újszerű gondolkodás. A tudományágak még nem váltak szét, a bölcselők a természeti jelenségekkel, a politikával, a művészetekkel együtt foglalkoztak. A szaktudományok (fizika, történelem, stb) később válnak le a filozófiáról (philo-szophia= bölcselet szeretete). Kezdetben: a

legfőbb kérdés – a világ keletkezése és kialakulása. A mitológia helyett valóságosabb magyarázatokat kerestek. Thalész (milétoszi) tudós egy-egy őselemre (víz, levegő, tűz) vezette vissza a világ eredetét. Ez gondolati úton született válasz – újszerűség – okok önmagukban a jelenségekben – összefüggések keresése. A tudományos gondolkodás megalapozója Kr.e 6-5 században Ióniában alkotott Hérakleitosz A társadalmi és természeti környezet változásai, mozgásai, törvényszerűségei foglalkoztatták. Felfigyelt az ellentmondásokra: a világban minden változik, és mégis van állandóság, minden ellentétes erők kölcsönhatásának következménye. Szofisták Kr.e 6 századtól a tudományos élet központja: Athén Athénban létrejött demokrácia elvben mindenki számára biztosította a beleszólást az állam irányításába. A politikai életben való részvételhez azonban szükséges a műveltség, hiszen a politikai

harcok a népgyűlésen, a tanácsban vitákban, a szónoklás fegyverével dőltek el. Ez a szükséglet hívta életre az első hivatásos értelmiségi réteget, a szofistákat (bölcsek). Fizetség ellenében készítették fel a műveltségre, politikai érvényesülésre vágyó ifjakat a mitológiából, a szónoklásból, a vitatkozás tudományából.Nem adtak egységes világképet, az ellenfél meggyőzésére, saját igazuk elfogadtatására oktatták a tanítványaikat. A szofisták eljutottak odáig, hogy hallgatóságuknak mindenről be tudták bizonyítani az ellenkezőjét is, s mindent viszonylagosnak ítéltek. E nézet kialakulásához hozzájárult az is, hogy a kereskedelem fejlődésével sok népet megismertek (hagyományok, vallások, különböző szokásrendszerek). Megerősítette a szofistákat abban, hogy a viszonylagosság szóló gondolataik helyesek. A különböző szokások, vallások, stb parancsai eltérőek, előírásaik egyik helyen

erény, máshol bűn. Tehát: a szokásokat és törvényeket emberek alkották – „Mindennek mértéke az ember”. (Egyesek a viszonylagosság törvényét szélsőségesen értelmezték: alapvető emberi értékeket, törvényeket kétségbe vontak, mondván, mindenki maga dönti el, mit tart ezekből jónak.) Szókratész (Kr.e 469-399) A túlkapások ellen lépett fel Szókratész, athéni bölcs. Megállapította, hogy léteznek örök érvényű értékek – szeretet, igazság, stb. –, amelyeket nem egyes ember határoz meg, hanem önmagukban léteznek. A tapasztalt dolgok megváltozhatnak, ad részben igazat Szókratész a szofistáknak, de a fogalmak mindig azonosak önmagukkal. Egyedüli boldogság: a fogalmak megismerése, példás élet Bábáskodás módszere: a tanítónak az emberekben lévő tudást kell a világra segíteni. Olyan kérdéseket tett fel, hogy a megkérdezett végül önmaga adta meg a helyes választ a problémára. Platón (Kr.e 428-348)

Szókratész tanítványa volt, mestere gondolatait fejlesztette tovább. A tapasztalati világ változó, csak a fogalmak (szép, jó) állandóak. Ezek valóságosan léteznek az ideák világában (idealizmus), amelynek a mi tapasztalati világunk csak az árnyképe, tökéletlen lenyomata – a fogalmi, szellemi világ az igazán létező, szemben a változó, tökéletlen anyagi világgal. Az ideákat a halandók visszaemlékezés útján ismerhetik meg: de mindenki csak olyan szintre juthat a tudásban, amennyi ideával a földi életet megelőzően találkozott. Ideális állam: Államelméletében mereven több csoportra osztott társadalmat képzel el. Élén: bölcsek, a legkiválóbbak – irányítják az állam ügyeit. Ki a bölcs: vizsgákkal döntik el, a tudás mértékétől függ. Aki nem felel meg a szintnek: harcosok csoportjába kerül, a közösség védelmére Dolgozók a harmadik réteg, önmaguk és mások ellátása a feladatuk. Nevelés: az állam feladata,

a gyerekek a szülőktől elszakítva, közösségben nevelődnek. Arisztotelész (Kr.e 384-322) Platón tanítványa, részben épített elődje tanaira, de sokban eltért attól. Athénban tudományos műhelyt hozott létre, természetrajzi gyűjteményt, könyvtárat létesített. Nagy mennyiségű tudományos anyag felhalmozása. Ebben az alkotó közösségben rakták le a későbbi szaktudományok alapjait. Az anyagi és a szellemi világ (formák világa) is valósan létező. Arisztotelész a szellemit tartotta magasabbrendűnek, a világot az első mozgató, egy istenség tartja fenn. Kézműves munka modellje: a dolgok keletkezéséről vallott elképzeléseiben. A forma (a kézműves fejében lévő terv) alakítja a passzív anyagot. A megismerésben a tapasztalatnak szerepet szánt, de a lényeg (az összefüggések) csak elvont gondolkodással közelíthető meg. Államelmélete: különbözik Platónétól. Elvetette a zsarnokságot, de a túlzott demokráciát is, az

igazságos egyeduralomban vélte megtalálni az ideális berendezkedést. Arany középút a követendő Történetírás - Jelentős fejlődés: csillagászat, matematika, orvoslás, földrajz. Hérodotosz: a történetírás atyja. Első történeti munka, mely nem pusztán időrendi sorrendben vagy földrajzi egységenkénti leírásban dolgozta fel az eseményeket. A történelem alapvető törvényszerűségének a körforgást tartotta: népek, városok, birodalmak, nagy egyéniségek emelkednek fel, majd elbuknak, s a körforgás kezdődik elölről. Kr.e 5 században élt Halikarnasszosz városában (Kis-Ázsia) A görög-perzsa háborúkról írt, az akkor ismert világ szinte egészét bemutatta. Bejárta a görög gyarmatvárosokat, beutazta a Keletet, járt Egyiptomban, Mezopotámiában. Szakított a mitológiai magyarázatokkal, a történelmi hűségre törekedett. Thuküdidész: a történeti események egyik irányítója, athéni sztratégosz volt. Városa

hanyatlásának, a peloponnészoszi háborúnak a történetét dolgozta fel. Nagy vagyonú attikai család gyermeke volt. Sztratégoszként Thrákiában katonai kudarc érte, emiatt húsz évre száműzték Athénból (makedón királyi udvar). Athén és Spárta nagy háborújáról szóló művét már a háború kitörésekor írni kezdte. A száműzetésben nem vált elfogulttá egyik fél felé sem Művét dokumentumokra alapozta, szereplők párbeszédeiben is hitelességre törekedett. Az eseményeket összefüggéseiben nézte, a gazdasági, földrajzi, emberi tényezőket éppen úgy figyelembe vette, mint a véletlent, s figyelmen kívül hagyta a természetfölötti tényezőket. Felismerte: az események szükségszerűen következnek egymásból. 4. tétel A polisz születése, a görög gyarmatosítás Átmeneti korszak Kr.e 12-8 század Dór előretörés: elpusztultak a mükénéi központok, megszűntek az államok, az uralkodói háztartások, a fellegvárak

romba dőltek. Megszűnt az addigi hatalmi szervezet: lehetőség egy új rendszer kialakulására. Az emberek gazda nélkül kénytelenek voltak megszervezni a termelést a fennmaradásukhoz. Földművelők: hozzáláttak a gazdálkodáshoz, a földeket a sajátjaiknak tekintették. Ügyek intézésére kis közösségek alakultak, amelyek alapvetően különböztek a korábbiaktól. A közösség teljes jogú tagjai voltak azok, akik földdel rendelkeztek ellentétben a korábbiakkal, ahol a közösségtől kapták a földet. Gazdasági és társadalmi változások A keleti típusú államok szétesését újraéledés követte, de! a görög földön másképp alakult. Pl: földrajzi okokból: a tagolt táj nem kényszerítette ki újra a közmunkán alapuló állam létrejöttét. Kedvező volt a vas elterjedése (olcsó és könnyen beszerezhető alapanyag). Politikai környezet változása: asszírok rátették a kezüket a föníciai kereskedővárosokra, így nyitva állt az

út a földközitengeri kereskedelem megszerzésére. Korábban az uralkodói gazdaság nem ösztönözte a termelőt, mivel a felesleget elvették tőle, az áru nem került piacra. Az új rendszerben a termelőknek érdekükben állt minél többet termelni, a termés az övék volt, a felesleget a piacon értékesítették. Az új gazdasági és társadalmi berendezkedés új típusú államot hozott létre: a poliszt, a városállamot. Tagjai a földdel, parcellával rendelkezők voltak, akik ezért polgárjoggal bírtak, és így a közös földekből is részesülhettek. Polisz két része: a város és a közvetlen környezete. A nagyszámú városállam mind önálló volt, saját törvényekkel, saját katonai erővel, önálló gazdasággal. Kezdetben királyok vezették, de korlátozott hatalommal. Később a poliszok többségében a nagyobb birtoktestekkel rendelkező arisztokrácia (arisztoi=legjobbak) tagjai megszüntették a királyságot. Létrejött az

arisztokratikus köztársaság A kézművesek, a parasztok alkották a szabad lakosság nagyobb részét, a démoszt (démosz=nép). A mükénési kultúra pusztulásával az égei világban eltűntek a keleti típusú államok, kialakult a polisz, a városállam. A poliszt istenkirályok helyett polgárai irányították, akik sajátjuknak tekintették, áldozatokra is készek voltak városukért. Görög gyarmatosítás Kr.e 8-7 század Megerősödő görög városállamokban (Athén Attikában, Korinthosz a Peloponészoszon, Milétosz Ioniában) nőtt a lakosság száma, de nem követte a gazdaság fejlődése. A polisz földje nem tudta eltartani a teljes lakosságot, túlnépesedés lépett fel. Az arisztokrácia a kisbirtokos parasztság földjeit szerezte meg jövedelmük növelésére, politikai befolyással, gazdasági erejük kihasználásával. A parasztok elvesztették földjeiket, a megélhetésüket, béresként próbálták fenntartani magukat.

Adósság=adósrabszolgaság Nincstelen földművesek elhagyták a várost, új hazát keresve pl.: közösségek, családok akár tengerre szállva új területeket kerestek, ahol új városokat alapítottak. Főleg fiatalok Bár a fejlődő poliszokban (pl: Athén) megmaradtak az érvényesülési lehetőségek, csekély volt az elvándorlás. A folyamatot görög gyarmatosításnak nevezik. Három fő iránya volt: Északkelet: Dardanellák, Márvány-tenger, Boszporusz, Fekete-tenger (város: Tanaisz, Trapezusz), Nyugat: Dél-Itália (Tarasz, Tarentum), Szicília (Szürakuszai város), (messze nyugaton még: Masszilia – mai Marseille) Dél: Afrika (Küréné városa) Kelet: kevesen, nem voltak szabad területek. A földművesek először mezőgazdasággal foglalkozó közösségeket hoztak létre. Majd a kereskedelem is megindult. Anyavárosukkal, környező népekkel (akiket, mivel nem értették a nyelvüket, fejlettségükre való tekintet nélkül) barbároknak neveztek. A

gyarmatok önálló poliszok voltak, de szoros gazdasági kapcsolatokat ápoltak az anyavárossal. A jó minőségű gabonát Hellászba szállították, onnan kézműipari termékeket (szövet, kerámia, szerszámok, fegyverek), feldolgozott élelmiszereket (olaj, bor) vittek vissza. Hellászba nyersanyagokat (fém, szőrme, gabona) és rabszolgákat szállítottak Hellászba. Anyaváros: késztermék, olaj, kerámia, fémáru, szövet – gyarmatvárosba – barbárokhoz. Barbárok: fém gabona, rabszolga – gyarmatvárosba – fém, gabona, rabszolga – anyavárosba. Kr.e 6 századra a gyarmatosítás lelassult, majd befejeződött Belső és külső okai: a népességfelesleg elvándorolt, a fejlődő gazdaság megteremtette a gabona-behozatal lehetőségét, megnőtt a polisz népességeltartó ereje. De keleten a perzsák, nyugatok a karthágóiak, etruszkok, majd a rómaiak állták útját a terjeszkedésnek. A gyarmatosítás hatásai A tengerentúlról érkező olcsó

gabona átalakította, fejlettebbé tette a görög mezőgazdaságot. Át lehetett állni gabona helyett a sokkal jövedelmezőbb, és a természeti adottságoknak megfelelő bor-, olajbogyó- és zöldségtermelésre. Társadalmi hatások: csökkent a gabonatermelő arisztokrácia gazdasági súlya. Megnőtt a kézműipari termékek piaca, nőtt a kézművesek száma és jelentősége a poliszon belül. Fejlődött az ipar, a fémfeldolgozás (forrasztás). Hajótulajdonos kereskedők szállították a termékeket, akiknek száma, vagyona, befolyása rendkívül megnőtt. Sok arisztokrata is áttért a kereskedésre Tökéletesedett a hajózás: hagyományos ötvenevezős hajókat felváltották az egymás fölött elhelyezkedő evezőpadokkal rendelkező két-, majd háromevezősoros hajók. Szélesebb, csak vitorlákkal rendelkező teherhajók. Fejlődő kereskedelem = pénzgazdálkodás. A görög poliszok Kre 7-6 században sorra adtak ki pénzérméket, elsőként: Ionia. Kis és

közepes címletekre volt szükség = ezüst- és rézpénzek kerültek forgalomba. Aranypénz csak később jelent meg 5. tétel Római hétköznapok, ünnepek, hitvilág A római ház Kifelé zárt épület. A bejáraton át egy központi, középen nyitott udvarba, az átriumba lehetett bejutni A szabad rész alatt kis medence helyezkedett el, felfogta az esővizet, nyáron hűsítette az átriumot. Átrium szerepe: a család élete itt folyt, itt volt a házi istenek oltára, itt étkeztek, fogadták a vendégeket. Innen nyíltak a hálószobák, kamrák, konyha, a családfő szobája Később a jólét és a görög kultúra hatására a ház hátsó oldala oszlopos tornáccal bővült. Ez a keret a peristylium. A család élete fokozatosan ide tevődött át A jómódúak a kertvárosban laktak, fényűző villákban. A plebs bérházakba szorult, amelyek többemeletes épületek voltak, sikátorok övezték – elnevezésük insula (sziget). Kedvtelések Plebs: az élet nem

az insulákban zajlott, hanem a csodálatos épületekkel övezett köztereken, a cirkuszokban, amfiteátrumokban folyt. Módosabb rétegek: lakomák rendezése. Többfogásos étkezések délutántól éjszakáig – szünetekben komédiások, cirkuszi mutatványosok, táncosok szórakoztatták őket. A vendégek száma legkevesebb három, legtöbb kilenc fő (Gallius római író). Fürdők: minden társadalmi réteg körében népszerű. A tehetősebbek otthonaikban, a szegényebbek a közfürdőkben. Hatalmas fürdőépületek voltak, a szükséges vizet biztosító hatalmas boltozatokon nyugvó vízvezetékekkel együtt. A plebs-re számító politikusok, császárok sok fürdőépületet emeltek Nem úszni jártak a fürdőkbe, hanem a társas együttlétekért. Ünnepi játékok, versenyek: a tömeg számára. Vallási tartalommal bírt, de később elhalványult A plebs szabadidejét kötötték le és az indulataikat vezette le. Színházi előadások: kezdetben etruszk, majd

görög, végül római műveket mutattak be. Különbözött a római színjátszás a görögtől: egyszerű jelenetek, vaskos humor jellemezte. Zajos, látványos előadások. Első állandó színház: Kre 1 század, Pompeius építtette Mindig férfi színészek játszottak, álarcok használata. Cirkuszi játékok: pl.: a Circus Maximus hatalmas tömeget tudott befogadni Kocsiversenyek Szurkolótáborok, a plebs biztatása a különböző istállóknak. Tömegverekedések a versenyek után Gladiátori játékok: a szórakozás tetőfoka. Etruszk halotti játékokból fejlődött ki Külön épületekben zajlott, az amphiteátrumokban (körszínház). Pl: Colosseum Rómában, közel 50000 ember befogadására alkalmas volt. Állatviadalok, kardvívók, gladiátorok egymás elleni, vagy vadállatokkal vívott harca. Vallási élet Hitvilágukra jellemző volt a totemizmus. Innen származik Róma jelképe: a farkas Életük minden mozzanatát a szellemek irányították. Ekkor

még nem személyesítették meg őket, még nem ábrázolták. Animizmus – megszemélyesítő törekvés, lelket tulajdonítottak minden tárgynak és jelenségnek. Ősök tisztelete Családi szentélyek, a kultusz fő helye a családi tűzhely Etruszk korban fokozatosan megjelentek a személyes, ember alakú istenek. Eredeti latin alakok (Janus=kezdet és a vég, Mars=háború) mellé az etruszktól átvették (Vénusz=szerelem), de jelentősebb volt az etruszkok hatása a szertartásokra. Tőlük vették át a jóslás tudományát (madarak röpte, szent csirkék étvágya, állatok belei, mája, mennydörgés). Tarquinius Superbus megteremti a három capitoliumi istenség (Jupiter, Juno, Minerva) kultuszát. A görögök hatása: római vallás hellenizálódása. Átvettek isteneket, akiknek nem volt megfelelője náluk: Apolló, Dionüszosz. Másrészt megfeleltették a hasonló feladatkörű római isteneket a görögökkel. Más népektől is vettek át isteneket, de a

görögöktől az istenekhez való viszonyt is: nem kellett imádni őket, vagy érzelmileg azonosulni velük. A mitológiát mesének is felfogták A közösséghez, az államhoz való tartozást azonban azzal fejezték ki, hogy részt vettek a szertartásokon. A szertartásokon termények, állatok feláldozása történt. Az áldozat helye a templom, nem együttesen, hanem külön, egyenként végezték. Nem igényeltek ehhez nagy tereket Nem léteztek kötelezően előírt vallási elgondolások, hitelvek, amelyek mindenkire érvényesek lettek volna. Rómában sem alakult ki – a görögökhöz hasonlóan – egységes, a társadalomtól és az államtól különálló egyház. Az állam és a vallás teljesen összeforrt, mivel a szertartásokon való részvétel az államhoz való tartozást fejezte ki. Azokat nagyobbrészt a magistratusok végezték Kifejezetten papi testületek: Vesta-szüzek, akik a tüzet őrizték éjjel-nappal. A császárság idején a keleti vallások

beáramlása megfigyelhető: elnyomottak számára vonzó volt. Elterjedt Nemesis tisztelete a rabszolgák körében és a perzsiai Mithras tisztelete a kisázsiai rabszolgák révén, a katonák között. Egyiptomból Isis-kultusz Nagy veszély, vagy győzelem esetén szokássá váltak a nyilvános könyörgő és hálaadó ünnepek. Átok: ellenség vagy bűnös fejére az istenek büntetését kérték. Eskü: isteneket hívták tanúnak, hogy állításuk vagy ígéretük igaz. Jóslatkérés: keskeny táblákra vésett mondásokat egy fiú összerázta, majd egyet kihúzott közülük és abból jósoltak. Kétértelmű jóslatszövegek Áldozatok: kezdetben vér nélküli áldozatokat ismertek (termények, gyümölcs). Emberáldozatok a hellenizmus korában jöttek divatba (hadifoglyok, rabszolgák), alvilági isteneknek, vagy Jupiternek. Kr. e 97 óta tilos volt Állatáldozat: feldíszített állat Ünnepi játékok Vallási céljuk volt kezdetben. Hálaadás és

kiengesztelés A játékok a közönség szenvedélyesen kedvelt látványosságai lettek. (Pl: Ludi Romani vagy Magni a latin háborúk szerencsés befejezésének emlékére) Cirkuszi, színi, amfiteátrumi játékok. Óriási vagyonokba kerültek 6. tétel Róma a királyság és a köztársaság korában Itália földje Földközi-tenger medencéjében helyezkedik el. A Tirrén-tenger nyugatról, az Adriai-tenger keletről, a Ión-tenger délről. Kevés sziget (Szicília, Szardínia, Korzika), de nagyobbak, mint a görögöknél Kedvező elhelyezkedés: központi hely az ókor fő közlekedési és kereskedelmi úton, a Földközitengeren. Bár a tenger nem játszott olyan fontos szerepet Rómában, mint a görögöknél Kevésbé tagolt partvidék, kevés természetes kikötő található. Hegységek: nem átjárhatatlanok, nem szigetelik el a tájegységeket, mint a Hellász hegyei. Appeninek láncolata. Gazdagok: fában, értékes építőkőben (márvány). Fémek: vas

és réz – főleg Etrúriában. Legnagyobb alföld: Pó síkság. Éghajlata: hasonlít a görögökéhez. Enyhe tél és csapadékos, forró nyár és száraz Medencék: kitűnően alkalmasak a földművelésre. Fő termények: gabona, szőlő, olajbogyó, gyümölcsök. Szarvasmarhát, sertést, juhot, lovat és méheket tenyésztettek Mivel a görögökénél kedvezőbbek a mezőgazdaság feltételei, a római életében ez a tevékenység játszotta a fő szerepet. Igazi munka, szemben az iparűzéssel, kereskedelemmel Bevándorlás, városalapítás Ősidők óta lakott, a bevándorlók beolvasztották az elődöket. Indoeurópai latinok Kr.e 2 évezred végi nagy népességmozgások idején érkeztek más törzsekkel együtt (szabinok, szamniszok, vagy a nevet adó italikuszok). A latin törzsek Latiumban telepedtek le. Északról etruszkok, délről a szamniszok voltak a szomszédaik. Első központjuk: Alba Longa Túlnépesedés miatt kirajzottak Első telepesek a Tiberis

menti dombokon, először a Palatinuson, majd sorra a hét magaslaton. A lakosok – latinok és szabinok – Kr.e 8 században szövetséget kötöttek = megalapították Rómát A mondai hagyomány Kr.e 753 megközelítően jól jelzi a város alapításának dátumát (Szabin nők elrablása – római nép kialakulásának mitikus magyarázata.) Görög-etruszk hatások Róma fejlődésére jelentős hatással voltak. A görögség a gyarmatosítás során telepedett le DélItáliában Kre 8-6 században A korai időkben inkább az etruszk hatás érvényesül Etruszkokat fejlett városi kultúra jellemezte. Lecsapolták a mocsarakat, virágzó földművelést folytattak. Magas szintű fémművesség (bronz, vas) Ügyes építkezők, először használták a boltozatot, amelyet a rómaiak átvették. Kulturális hatásuk: Írás, latin abc (főniciai-görög-etruszk-latin). Nyelvüket még mindig nem sikerült teljesen megfejteni, bár abc-jük ismert. Városállamokban éltek

(pl.: Veii, Tarquini), királyok álltak az élükön, akik erős arisztokráciával kormányoztak. Az uralkodók hatalmi jelvényei: bíborszegélyű tóga, a vesszőnyalábba szúrt bárd, a sassal díszített elefántcsont jogar, a trónszék tőlük érkezett Rómába. Virágkoruk Kre 6 század Rómát etruszk uralkodók kormányozták. Összeütközés a görögökkel Kre 6 század végén szárazföldön és tengeren vereség – etruszkok hanyatlása. Kre 510 körül Róma elűzte az etruszk uralkodókat. Róma a királyok korában Rómának a mondák szerint hét királya volt. Első: Romulus Az utolsó három etruszk király feltehetően valós személy volt. Vezetőréteg: földbirtokos patríciusok (jó apától származó) alkották. Származás alapján kapták a földeket, mint a Rómát alkotó 300 nemzetség leszármazottai kapták az állami földekből (ager publicus). Közülük került ki a király tanácsadó testülete, a senatus, ők adták a bronzfegyveres

haderőt. Elszegényedett nemzetségtagok: sajátos réteg, a cliensek. Támogatásért szolgálták a gazdagabb patrícius nemzetségtagokat. Plebejusok (tömeg): a nemzetségekhez nem tartoztak, és bevándorlók voltak. Nem rendelkeztek polgárjoggal, nem voltak a római nép (Populus Romanus) része, politikai jogokkal sem bírtak. Nem részesedhettek az ager publicusból, de parcellát kaphattak. Parasztság, kézművesek, kereskedők Etruszk királyok építkezései: Capitoliumon a római istenhármas hatalmas temploma, mocsarak lecsapolására szolgáló csatornák. Így épülhetett fel a római piac (Forum Romanum), hasonló az agorához. Etruszk királyok a plebejusokra támaszkodtak elsősorban szemben a patríciusokkal. Erre válaszul a nemzetségfők, az etruszkok meggyengülésével, elűzték az utolsó királyt, Tarquinius Superbust, Kr.e 510 körül. Arisztokratikus köztársaságot hoztak létre A köztársaság államszervezete A köztársaságot a római

polgárok által választott tisztségviselők – magistratusok – irányítot-ták. Visszaélések megakadályozása: kettőzték a hivatalnokokat, egymás ellenőrzése. Tisztségeket általában csak egy évig tölthették be. Nem kaptak fizetést, így csak vagyonos emberek vállalhatták el a hivatalokat, megvesztegethetőségük esélye is kisebb volt. Az állam élén a két consul állt. Békében övék volt a főhatalom, háborúban hadsereget vezettek Rómában az éveket a consulok nevei alapján különböztették meg. Az ügyeket a szenátussal egyetértésben intézték. Kezdetben 100, majd a köztársaság időszakában 300 fő volt a létszáma Tagok: a nemzetségfők. Törvények alkotása Consulok helyettesei: praetorok, feladatuk: a város rendjének fenntartása, bíráskodás. Végveszély esetén: dictatort választottak, akinek ellentmondás nélkül engedelmeskedni kellett. Később nem lehetett felelősségre vonni a hivatali idején tettekről. Max

félévre választották Népgyűlés (comitia curiata – tíz nemzetség): minden római polgár a tagja volt. Patríciusok és plebejusok Sorozatos háborúk a szomszédokkal – zsákmányért, földért. Nem egyenlő mértékben részesedtek a terhekből és a jogokból az egyes rétegek. Plebejusok szerepe a harcokban egyre nőtt – vagyonosodott kereskedők, iparosok, parasztok – eredményesen léptek fel a követeléseik teljesítéséért. Legfőbb követelésük a római polgárjog elnyerése volt. Jogi egyenlőséget kívántak, továbbá patrícius és plebejus különbségének eltörlését, ager publicusból részesedést, adósrabszolgaság megszűntetését. Néptribunusi hivatal A plebejusok a város elhagyásával fenyegetőztek. Kivonultak Róma melletti Szent-hegyre A senatus meghátrált, egy külön plebejus tisztséget, a néptribunusi hivatalt hozták létre Kr.e 494-ben Évente választották (kezdetben kettő, majd 10). Plebejusok érdekeinek

képviselete, különleges jogok, sérthetetlenek voltak, megvétózhatták a plebejusokat sértő törvényeket. XII. táblás törvények Kr e 451 Törvények írásba foglalása. Egyaránt érvényesek a patríciusokra és plebejusokra Bizottság létrehozása a törvények összefoglalására. Minden római ismerte ezeket a táblákat, a gyerekek már ezen tanultak olvasni. Nem volt különbség a törvényben a patrícius és plebejus között. Kivéve: házasságkötés, amelyet később (Kr.e 445) engedélyezték a két réteg között A büntetések kiosztásánál a vagyoni különbség számított. Másként bírálták a rabszolgákat Szigorúan védték a magántulajdont Az adósrabszolgaság viszont megmaradt. Alapegység a törvényben: a család. Az apának szinte korlátlan jogai voltak Szemet szemért elve is megmaradt. Tulliusi alkotmány A származás helyett fokozatosan a vagyon kezdett rendező elvvé válni Rómában. Vagyoni alapon osztották a város

lakóit öt csoportba. Ez a felosztás lett az alapja a törvényekről érdemben tárgyaló népgyűlésnek (comitia centuriata), ahol az első vagyoni osztály több csoporttal képviseltette magát, mint a következő négy. A legvagyonosabbak tarthatták a kezükben a hatalmat Az első osztály adta a legjelentősebb erőt képviselő lovasságot és nehézgyalogságot. Servius Tullius királynak tulajdonították ezt a felosztást – tévesen – innen származik neve: tulliusi alkotmány. Kr.e 443-ban a censorok hajtották végre a vagyonbecslést, az öt csoportba való besorolást Ők jelölték a senatus tagjait a nemzetségfők közül és a hivatalukat letett főhivatalnokokból. (Kezdetben két patrícius öt évre töltötte be.) Licinius-Sextius-féle földtörvény Licinius és Sextius néptribunusok Kr.e 367-ben hozott törvény 500 jugerumban (kb 230 hold) kívánta korlátozni egy személy részesedését az ager publicusból, ami a patrícius földbirtokok alapját

képezte. Később nem tartották be a törvényt De sorra csökkentek a patríciusok és plebejusok közötti különbségek. Megnyíltak a legfontosabb hivatalok a plebejusok előtt, utolsóként a papi tisztségek (Kr.e 300) Új vezetőréteg Kr.e 326-ban eltörölték a plebejusokat sújtó adósrabszolgaságot Hódítások=új területek, hadifoglyok=rabszolgák. Kre 287-től a népgyűlés határozatai senatusi megerősítés nélkül kötelezőek voltak az egész római népre. A területi alapon szerveződő népgyűlésen mind a patríciusok, mind a plebejusok egyaránt képviseltették magukat. Jogi egyenlőséggel a patríciusok és a vagyonos plebejusok összeolvadása lehetővé vált, új vezetőréteg, a nemesség (nobilitas) kialakult. Hódítások Az etruszk királyok elűzése és a köztársaság megalakulása utáni időkben folyamatos harcok dúltak. (Védekezés az etruszkokkal szemben, majd kisebb törzsi támadások ellen.) Róma megerősítette hatalmát

Latium felett, ellentámadásba lendült az etruszkok ellen, tízéves ostrommal elfoglalta Veiit (Kr.e 396) Szamnisz háborúk Róma dél felé terjeszkedett. Campania birtoklásáért harcolt a szamniszokkal (Kre 343-290 között) Elfoglalták a fővárosát, Capuát, ahová megépült az első országút, a Via Appia. Meghódított városokkal külön-külön kötöttek szerződést – oszd meg és uralkodj elvén. A földek egyharmadát a római állam kisajátította. Java: Patríciusoké az ager publicusként, parasztok is kaptak egy kevesek A plebejusok településeket (colonia) hoztak létre=római fennhatóság a meghódított területeken. Dél-Itália meghódítása – Tarentumi háború (Kr.e 282-272) Róma beleavatkozott az itáliai görög városok ellentéteibe. Tarentum (Tarasz) érdekeit ez sértette, háborút indított. Zsoldosokkal harcoltak a rómaiak ellen Pürrhosz vezette a sereget, de a rómaiak újabb csapatokat küldtek ellene, a parasztság soraiból

feltöltve. 7. tétel Kereszténység A hellenizált Palesztina, az új vallás szülőföldje Egyistenívő zsidóság körében régóta várták a Messiást – Megváltót, aki megszabadítja az országot elnyomóitól, s a népet a szenvedéstől. (Ószövetségi utalások eljövetelére) Farizeusok (írástudók) – ragaszkodás a hagyományos szertartásokhoz. Gyülekezetek háza: zsinagóga, ahol a rabbik magyarázták az Ótestamentumot. Esszénusok: Kumran-magaslat vidékén és barlangjaiban éltek. (Kumráni v holt-tengeri tekercsek) Új szövetség közössége – követték a Tanítót, hitték istenük mindenhatóságát. Gonosz elleni harc a jó diadaláért, a megváltásért éltek. Hitük szerint még az életükben bekövetkezik Vagyonközösségben, zárt, aszkétikus életet élő esszénusok az őskeresztények gyülekezeteire emlékeztettek, valamint a közös szegénység vállalása, a jó, a szeretet szolgálata a keresztény gondolatkörére. A

hellenizált zsidó diaszpóra szerepe A zsidók szétszóródása már a perzsa hódítás idején megkezdődött, a Bar-Kochba lázadás leverésekor felgyorsult. Több nagyvárosban jöttek létre közösségeik, legnagyobb Alexandriában Megőrizték egyistenhitüket, de a Biblia eseményeit nem szó szerint, hanem jelképesen értelmezték. Eltávolodtak a szigorú kultikus előírásoktól (pl. étkezési tilalmak) A Biblia görög fordításával megismertették az akkori világgal vallásuk elgondolásait, az egyetlen mindenható Istenről szóló tanítást. A hellenizált világban nem vették komolyan a szent iratok ősi gondolatait (szemet-szemért, hetedíziglen bűnhődés). Mivel már beszéltek görögül, a tágabb világban mozogtak, már nem volt egyértelmű számukra „az üdvözülés csak egy nép számára jöhet el” gondolata, és annak is csak együttesen, az egyén számára pedig zárva az út. Jézus Krisztus működése Messiásváró légkörben

született meg a kereszténység. Előhírnöke, igehirdetők léptek fel (Keresztelő Szent János, aki a Jordán vizében keresztelt). A Megváltó közeli eljöveteléről tanított, bűnbánatra intette a népet. A hatalom számára veszélyessé vált – Heródes Antipász (Kre 4-Kru 39), Galilea uralkodója kivégeztette. Názáreti Jézus a megváltást hirdette. (Jézus=Józsua, Krisztus=Kriszthosz=Messiás=fölkent) Életére vonatkozó adatokat a halála után jegyezték le, gyűjtötték össze evangéliumokban (evangélium=örömhír). Hitelesnek minősített: Márk, Máté, Lukács és János evangéliuma – bevették az Újszövetségbe. Jézus tanítványaival járta Júdea városait. Hirdette a végítéletet, már nem számít más, csak a hit Istenben és az emberek egymás iránti szeretete. Nem fontosak az aprólékos szertartások, a különböző tilalmak. Ostorozta a vagyonszerzést, a kapzsiságot, a gyűlöletet, az erőszakot, hirdette a szeretetet, a

megbocsátást, az üdvösség reményét, amire a hellenizált világ embere régóta várt. Hívei száma gyarapodott. Életével, munkásságával példát mutatott Ő is útjában állt a helyi hatalomnak, mind a rómainak. Pontius Pilatus (Kru 26-36) a zsidó főpapok kérésére keresztre feszíttette. Hívei őt tekintették a Megváltónak A föltámadásba vetett hit értelmet adott az istenfélő életnek, tanai követésének. Várták közeli második eljövetelét Tanítványa, Péter vezetésével Jeruzsálemben kis közösség alakult ki, tovább folytatva mesterük munkáját. Kereszténynek (Krisztus-követők) csak később nevezik magukat. Páli fordulat Pál apostol nevéhez köthető az új vallás megerősödése és elterjedése. Saul (Pál) Ciliciában, Tarsus városában született, római polgár. Farizeus nevelést kapott, és ellensége volt a keresztényeknek Ám a damaszkuszi úton – csoda – megtért. Az új vallás Pál működésével megbékült

kora valóságával, az állammal, a társadalomi különbségekkel. Hirdette: nincs közeli végítélet, a megváltás Krisztus kereszthalálával megtörtént Nem kell a sors ellen lázadni, aki hisz Jézusban elnyerheti azt. A vagyonközösségek gondolatát felváltotta a szegények gyámolítása, így a vagyonos réteg is fordulhatott az új hit felé. A megváltás nem ismer különbséget a társadalmi rétegek és a népek között. Nyitottá lett minden nép, ember számára. A zsidó közösség előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az új tan nem hozza el a szabadságot, így nem ismerték el Jézust a Megváltónak, tovább reménykedtek eljövetelében. Pál térítő útjai során keresztények gyülekezetei jöttek létre (Kis-Ázsia, Egyiptom, Szíria), Antiochiában nevezeték először magukat kereszténynek. Az egyház Kr.u 2 század – kereszténység megerősödése A közösség tagjai (minden társadalmi rétegből) vagyonuk egy részét a közösség

rendelkezésére bocsátották. Irányítás, felügyelet: episzkoposzpüspök, állandó tisztségviselők lettek a közösségükben Minden város gyülekezetének élén püspök állt, kezdetben a hívek választották. Segítőtársaik, presbiterek (idősebbek) alakult ki a papság (klérus). Fokozatosan elkülönültek a laikusoktól (világiak) Létrehozták a keresztények egyházát Hierarchia (szent uralom): egyház belső felépítése a magasabb tisztségűek feltétlen tiszteletén alapult. A szertartásrend állandósult (ünnepek, áldozás, úrvacsora, keresztelés) A provinciák püspökei összejöveteleket (zsinat) tartottak, ahol a hit kérdéseiről, a szent iratok értelmezéséről tanácskoztak. A terület legnagyobb városának (metropolisz) püspöke vált a tartomány egyházi vezetőjévé (metropolita). A 3. század válsága idején gyorsan terjedt a kereszténység, jelentős tényezővé vált, mellyel a birodalom vezetőinek számolniuk kellett.

(Egyes régészek szerint hajszálon múlt, hogy nem a Mithras-kultusz „győzött”) Keresztényüldözések Az államhatalom kezdetben türelmes volt a vallással, mint más kultuszokkal, amíg azok nem sértették az állam érdekeit. A keresztények csak saját istenüket tisztelhették Ezért heves ellenállásba ütközött a Krisztus-hívők körében a császárkultusz. Néró: egyéni szeszélyeiből gyilkos akciói Katonacsászárok idején: első nagy állami szintű keresztényüldözés. Decius császár Kr u 250-ben betiltotta. Diocletianus intézkedése követelték a legnagyobb véráldozatot. A kemény intézkedések nem érték el céljukat: a lakosság jelentős része már az új hit követőjévé vált, az államszervezet tagjai közül is sokan keresztények voltak, a rendeleteket nem hajtották végre teljesen. Az üldözés, az áldozatok, a vértanúhalál a pogányok között részvétet és rokonszenvet váltott ki. A kereszténység győzelme A

kereszténység betagozódott a római társadalomba, minden rétegbe. Constantinus császár (Kru 306-337) milánói rendeletével (Kr. u 313) biztosította keresztények szabad vallásgyakorlatát, visszaadta az elkobzott javakat. Ezzel a saját hatalmát is megerősítette Korabeli magyarázata: látomás – Constantinus a Milvius hídnál Kr.u 312s-es csatája előtt megjelent a kereszténység jelképe, felirata: E jelben győzni fogsz. És győzött A dogmák kialakulása A létrejövő keresztény vallás tanítói és csoportjai között (szertartásrend, hitelvek-dogmák) sokszor támadtak éles viták. Két csoportra osztotta őket a Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) értelmezése Athanasius, alexandriai patriarcha az egylényegűséget vallotta: a Szentháromság egységes isteni lény, csak három azonos, de létében különböző isteni személy. Arius, alexandriai presbiter és hívei, az arianusok szerint: ezt elismerték, Jézus a legmagasabb rendű

teremtmény, de csak teremtmény, nem tartották istennek. A császárnak egységre volt szüksége a birodalom kormányozhatósága érdekében. Összehívták az egyetemes zsinatot a kis-ázsiai Niceában (Kr. u 325), ahol érvényesült a császár akarata: mindenkire kötelező elveket fogadtak el. Jézus isteni személy A zsinat rendelkezéseit megtagadókat eretneknek nyilvánították, és államhatalmi erővel vissza is szorították őket. Kr u 391-ben, Róma utolsó császára, Theodosius (Kr.u 379-395) államvallássá tette a kereszténységet, a többit üldözendőnek nyilvánította. A pápaság létrejötte A Római Birodalomban – államvallássá válása után – az egyház felett a császárok hatalma érvényesült. Több felső központ alakult ki az egyházban (pl: Alexandria, Konstantinápoly, Antiochia, Jeruzsálem, Róma). A nagy központok egyházi vezetőit patriarchának hívták A Birodalom kettéválásakor keleten nem változott a helyzet, a

Konstantinápolyban lévő császárok fennhatósága alatt állt az egyház. Nyugaton a birodalom szétesett, eltűnt az egyházat uraló világi hatalom, Róma püspökei függetlenítették magukat a keleti császároktól. Különbségek alakultak ki a két birodalomfél kereszténysége között. A nyugati egyház nyelve a lation maradt, a keleten a görög. Eltérő szertartások A keleti központok közül Alexandriát, Jeruzsálemet és Antiochiát a 7. században elfoglalták az arabok. Másrésztől jelentős térítő munka nyomán a latin kereszténység hódított a germánok, dánok, csehek, lengyelek és majd a magyarok között. Nagy Szent Gergely (590-604) pápa (=atya). Kezdetben a pápa kifejezés minden püspököt megilletett, később viszont a római püspökök tekintélyének kifejezője lett. Rendbe hozatta az egyházi birtokokat, lazított a Konstantinápolyhoz fűződő szálakon, támogatta a térítőmunkát igénybe véve a szerzetesek munkáját. A

szerzetesek Kezdetben remeték voltak, majd keleten (először Egyiptomban) szerzetesi közösségek jöttek létre, elsősorban a hit kérdéseivel foglalkoztak. Nyugaton gyakorlatiasabb formája terjedt el. Istenhez leginkább méltó élet, pontos szabályok szerint élő közösségekben (szüzességi, szegénységi és engedelmességi fogadalmak) mellett földet műveltek, könyveket másoltak. Térítő munkák Nursiai Szent Benedek (480-543) által alapított rend volt az első, amely elfogadta a pápa, vezető szerepét. Monte Cassino, első kolostoruk Itáliában (529 körül), de a bencések rendházai behálózták az egész nyugati keresztény világot. Írek A kelta lakosság, amely nem került a Római Birodalom fennhatósága alá, Szent Patrick (385-461) által lett kereszténnyé. Kezdetben Róma nem érvényesült ezen a tájon Az ír kereszténység kolostorok rendszerén alapult, a szerzetesek számos kéziratot mentettek át másolásaikkal,

térítőtevékenységet folytattak Britanniában és a germán területeken. Hatottak a Benedek-rend fejlődésére. Pápai állam kialakulása Róma a népvándorláskor sok pusztítása ellenére megmaradt. Ám a longobárdok veszélyeztették Ezért Róma a nyugati katolikus (=egyetemes, általános) keresztény hitre tért frankoktól (Kis Pippintől) kért segítséget, aki cserébe a királyi hatalmának szentesítését kérte (751). A győzelem után a longobárdoktól visszaszerzett területeket (Róma és Ravenna) a pápáknak adományozta (756). Ezen a területen az egyházfők, mint világi uralkodók gyakorolhatták hatalmukat. Létrejött a Pápai Állam. Egyházszakadás 1054-ben kettészakadt az egyház – a pápa és a konstantinápolyi pátriárka kölcsönösen kiátkozták egymást. Létrejött a nyugati, latin nyelvű római katolikus és a keleti, görög nyelvű ortodox (hithű, igazhitű, óhitű) egyház. Különbségek, amik elválasztották: eltérő

nyelvű igehirdetés, szertartások, egy-két hittétel. Pl: a Szentlélek és a Fiú kapcsolatának megítélésében, úrvacsorán kovásztalan másutt kovászos kenyeret használtak. Az idővel fokozatosan nőtt az eltérés 8. tétel Honfoglalás A magyarok egy lépcsőben szállták meg a Kárpát-medencét, amely részben tudatos, részben pedig véletlenszerű események láncolata volt. Tudatos volt, hiszen a magyarok már korábban feltérképezték a területet, ugyanis már a honfoglalás előtt is indítottak kalandozó hadjáratot erre. Elsőként a 830as években bolgár felkérésre Bizánc ellen vonultak. 862-ben a morvákkal szövetségben a keleti-frankok ellen támadtak. Ezen hadjáratok során átkeltek a Kárpát medencén, tehát megismerték a területet. Ezen kívül a honfoglalást megelőző évtizedben négyszer jártak a későbbi Magyarország területén. Ezeknek a látogatásoknak a célja egyértelműen a terület feltérképezése volt. A

honfoglalás közvetlen előzményei a 894es kalandozások voltak. Ekkor a magyarok, akik soha nem egységesen háborúztak, két felkérésnek is eleget tettek. Az egyik sereg a bizánciak felkérésére Bulgária ellen fordult és az Al-Duna és a tőle délre fekvő részeken fosztogatott, a másik had, valószínűleg Árpád vezetésével, a morva fejedelmet, Szvatoplukot segítette az Arnulf vezette keletifrankok leverésében. Miközben a két sereg idegen földön kalandozik, addig az Etelközben maradott magyarokat besenyő támadás éri. Ennek okai:  Az Aral-tó vidékén felemelkedő arab állam a Szaszanida Birodalom kimozdítja az úzokat, melynek hatására beindul a dominóelv. Az úzok nyugat felé vándorolnak és rázúdulnak a besenyőkre, akik tovább vándorolnak nyugat felé és rátámadnak az etelközi magyarokra.  A besenyők 895-ben támadják meg a magyarokat, ugyanis Simeon bolgár cár – aki átmenetileg békét kér a bizánciaktól –,

megüzeni a besenyőknek, hogy az Etelközben maradt magyarok védtelenek, ezzel bosszút állva a rájuk támadó magyarokon. Mindezek hatására a magyaroknak menekülniük kell Etelközből. 895: Ez a honfoglalás kezdő időpontja. A magyarok három helyszínről érkeznek  Az egyik részük az Etelközből elűzött magyarok, akik rendezetlen formában menekülnek Erdélybe, ahol hét földvárat hoznak létre. Itt a magyarok megölték Álmos vezért Arra, hogy ezt miért tették, három elmélet is létezik. Egyes feltevések szerint ekkor járt le Álmos megbízatása, és ezután feláldozták. Mások szerint a kendét akkor kell feláldozni, ha döntő háborút veszít, mert ekkor bizonyossá válik, hogy meggyengült ítélőképessége. A harmadik feltevés szerint Álmos rituális feláldozásával ereje, bölcsessége és tehetsége átáramlik fiába, Árpádba.  A magyarok másik része a Felsõ-Tisza vidékéről érkezett. Ez a csapat harcolt korábban

Bulgária ellen. A harmadik részük az Al-Duna felől érkezett. Ők a keleti-frankok elleni kalandozásból tértek  vissza. A honfoglalás azonban nem egy év alatt zajlott le, hanem szakaszosan folyt. Először az ország keleti felét, majd később a X. század elején a nyugati felét biztosították 904-ben meghalt Kurszán Árpád megszünteti a kettős fejedelemséget, így õ lesz a magyarok egyetlen vezére. Később 907-ben a magyarok visszaverik a keleti-frankokat, s így végleg biztosítják a Kárpát-medencét. Gazdasági jellemzõk: Ekkorra a magyarok áttérnek a félnomád életmódra, ám az állattartás még mindig dominál. Korábban, a letelepedés előtt lovat és juhokat tenyésztettek, mert ezekkel könnyebben lehet mozogni, ám a letelepedés után meghonosodott a sertés és szarvasmarha tenyésztés is. Mivel az ősmagyarok ekkor már félnomád életet éltek, tehát az állattenyésztés mellett földműveléssel is foglalkoztak, ezért ez

utóbbi ág látványos fejlődésen ment keresztül. Az itt élő szláv népektől a magyarok átvettek számos mezőgazdasági eszközt és technológiát. Ekkor számos földműveléssel kapcsolatos szó került át a magyar nyelvbe. Ekkoriban az ipar még szűk körű volt. A termelés nagyobbrészt a szolga népek végzik Ezeket a törzsfői, nemzetségfői település köré telepítik, úgy, hogy egy helyre kerüljenek az azonos foglalkozásúak. Az iparhoz hasonlóan a kereskedelem se jelentős Társadalmi jellemzõk: A honfoglalók számát, kb. 200-400 ezerre becsülik A betelepült magyarok törzsenként telepedtek le, és alakították ki saját törzsi településeiket. A központi település Megyer volt (mai Csepel-sziget térsége). A társadalom erőteljesen differenciálódott, melynek alapja a vagyon volt Eszerint három (négy) réteg alakult ki. A legfelső réteget az urak alkotják Ők a törzsfők, akik rendelkeznek saját szállásterülettel melynek neve:

uruszág (ebből keletkezett az ország szó). A következő társadalmi csoport az bők csoportja (mai bőség szó). Ide tartoznak a nemzetségfők A harmadik réteget pedig az ínek alkotják (mai ínség szó). Ide tartoznak a szabad közrendűek Ezen kívül voltak rabszolgák is, de számuk minimális. 9. tétel A magyar nép eredete, vándorlása A honfoglalás, kalandozások, államalapítás A magyar nép eredete és vándorlása: Népünk őstörténetéről írott emlékeink nincsenek, erről a korról a legtöbb információt a magyar nyelv, történeti elemzéséből ismerhetjük meg. Ezen kívül földrajzi ismeretek, régészeti leletek, néprajzi összehasonlítások segítségével tudunk népünk legrégibb történetét felidézni. A magyar nyelv és a magyar nép a finnugor népek családjából származik. Ennek bizonyítéka a közös szókincs (testrészek, rokoni kapcsolatok, számok nevei) , a nyelvszerkezeti sajátosságok (ragok, névutók, birtokos

személyragok), és a hangsúlyozás. Az őshaza valószínűleg Nyugat-Szibériában, az Ob folyó alsó folyása melletti, erdős sztyeppe volt. Elsősorban halászat és vadászat adta őseink élelmét. Ekkor még egy nagy közös nép volt, az urali (Kr.e VI-IV sz) A IV. évezredben már a finnugor népcsoportba tartoztunk, ugyanis a szamojédok kiváltak A Kr.e III évezredben már ugorokról beszélünk, a finn-permiek nyugatra húzódtak Fejlődésnek indult a halászat-vadászat technikája, új eszközöket kezdtek el használni, csiszolt kőeszközök, nagy edények. Kr. e 2000 körül az előmagyarok csoportja vált ki, ők melegebb, szárazabb vidékre, délkeleti irányba húzódtak. Itt már a déli szomszédok hatására beindult a termelés (búza, köles), az állattartás (juh, kecske, ló, tehén) Fokozatosan álltak át a termelő életre a zsákmányolóról. Fémszerszámok használata. (kapa, bronzsarló, őrlőkő) Kr E 1500 körül pedig beindult a nomád

állattartás is, juhok, hátaslovak tartottak. Erre a korszakra nagyot fejlődött a bronzművesség, a családok apajogúvá váltak. Kr. E 800 környékén pedig kialakult a magyarok népcsoportja, hűvösebb, nedvesebb éghajlatú területre költöztek. Ekkor alakult ki a népi öntudat, és természetesen a név is Kr. E 500-ban a magyarok már a Dél-Urálban laktak (Cseljabinszk környékén, bár ez korántsem biztos) fejlődött a kereskedelem is, az olcsóbb vas is elterjedt, “fegyveres erők” alakulnak, íj, nyíl, kard, lándzsa, pajzs és páncél használatával. Éleződtek a vagyoni különbségek is Kr. E 500 és Kr U 550 között őseink átköltöztek Baskíriába (Magna Hungaria) Ez alatt a Volga, Káma és az Urál által határolt területet értjük. A földművelés jelentősen fejlődött, megismerték a vaspapucsos faekét, és egyre nőttek a vagyoni különbségek. Valószínűleg ott alakult ki a hét törzs /Nyék, Megyer, Kér, Kürtgyarmat, Tarján,

Jenő, Keszi/. A törzsszervezet már mesterséges politikai alakulat. A VIII. század közepén Levédiába költöztek, a virágkorát élő kazár birodalom fennhatósága alá kerültek. A kaganátushoz való tartozás adófizetéssel és katonáskodással járt együtt Sok mezőgazdasági technikákat tanultak, és a kereskedelemmel is megismerkedtek. Így már a letelepülő állattenyésztés is gyökeret ver, baromfit, marhát, sertést tartottak. A “betakarításhoz” csoroszlyás ekét is használtak. Elterjed a szablya is, meghonosodik a rovásírás is, a kazárok által A kazár kagán egy fejedelmet bízott meg vezetésükkel /kende, kündü/, de a valóságos hatalmat a nép, vezető rétegéből kiválasztott gyula tartotta a kezében. Gazdasági helyzetükre kedvezően hatott a kazár birodalom gyors fejlődése is. Az akkori Kelet-Európa legfejlettebb államának hatása átalakítólag hatott a nomád állattartó magyarokra, és az állandó megtelepedés

felé szorította őket. A IX. század elején belháború rázta meg a Kazár Birodalmat A magyarok a központi hatalom ellen foglaltak állást, így a kazár-magyar viszony megromlott. A magyarság biztonsági okokból 840-850 körül nyugatabbra húzódott. (Ekkor csatlakozott a 8 törzs, kabar) Így került a Dnyeper, Dnyeszter, Bug és Szeret folyó vidékére, a magyarság által Etelköznek nevezett területre. A szállásterületet egészen az Al-Dunáig és a Dél-Kárpátokig terjesztették ki. Az új szálláshelyen csökkent a földművelés és növekedett a legeltető állattartás szerepe. A törzsek a lemondott Levedi helyett új főfejedelmet választottak, Álmos személyében. A függetlenség megteremtése után a fejedelem erős hatalmat épített ki, szövetséget kötött a többi törzzsel. 862-től őseink egyre többször jártak Nyugaton, ugyanis a fejedelmi hatalom megerősödött, ezért a magyarság többször viselt különböző szövetségekben

háborút. Így módjuk volt a Kárpát-medencét mind földrajzi, mind politikai szempontból alaposan megismerni. Az itt talált legelők, szántóföldek kedvezők voltak gazdalkodási szokásaiknak, stratégiai szempontból pedig jól védhető a medence. A 890-es években a magyarok valószínűleg tudatosan készültek a Kárpát-medence megszállására. A megszállás hosszabb folyamat volt, a felderítő, portyázó seregeket csak később követte Árpád hada. A honfoglalók száma közel félmillió volt, míg az itt talált lakosság népessége csak kétszázezer lehetett. 892-ben a magyarok a keleti frankokkal szövetkezve pusztították Szvatopluk morva birodalmát. 894ben Bizánc szövetségében megtámadták a bolgárokat Még ugyanebben az évben Szvatopluk fejedelem hívására ismét a Kárpát-medencébe mentek a magyarok, a keleti frankok birodalmát, a Dunántúlt pusztították. A dunántúli hadjárat idején meghalt a morva fejedelem és a magyar hadak nem

tértek vissza az Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékén várták be az Árpád (Álmos fia) vezette fősereget. A fősereg 895 tavaszán a Vereckei-hágón vonult be a Kárpát-medencébe Ez volt tulajdonképpen a honfoglalás első lépése. A magyarság zöme ekkor még az Etelközben maradt A besenyők és a bolgárok megtámadták és menekülésre késztették az Etelközben védelem nélkül maradt magyarságot. a menekülök csak nagy veszteségek árán érkeztek a Kárpátok hágóin keresztül a fősereg után az új hazába. Valószínűleg maradt velük némi katonai védelem, így el tudták kerülni a teljes vereséget. Bizonyos elméletek szerint a besenyőktől és a bolgároktól elszenvedett vereség tisztségébe és életébe került a főfejedelemnek, Álmosnak. Mások szerint az akkori fejedelemnek tilos volt meglátni az új hazát.Vagy legalább 400 ezer magyar jött be a honfoglalással, vagy már éltek itt magyar anyanyelvűek. Az utóbbi László

Gyula kettős honfoglalás elméletét látszik igazolni, miszerint 670 körül már bejött egy magyar törzs a Kárpát-medencébe. Ezt igazolja az avarok nagyon kis száma is, mivel azok közben elmagyarosodhattak. Ennek ellenére az itt talált lakosság zömét avarok és szlávok alkották. 895-ben a Dunától keletre eső területeket szállták meg a benyomuló magyar törzsek. 895 és 899 között rendezkedtek be az elfoglalt területeken 899-ben került sor Pannónia megszállására. 900-ra az egész Kárpát-medence a magyarság megszállása alá került A megtelepedést erőskezű, tudatos politikai hatalom irányította. A vezető valószínüleg Kurszán kündü volt. A hadak vezére pedig Árpád gyula volt Később - 904-ben, Kurszán halála után - Árpád lett a nagyfejedelem. Társadalom: A törzsfők egy-egy ország rész urai voltak. A törzsi keretek már erősen bomlottak A magyar társadalom a honfoglalás után már lényegében osztálytársadalom volt.

Alapsejtje a nagycsalád, amely több családból állt. A X századi magyar társadalmat a személyi függés tartotta össze. A csúcsán a fejedelem állott, alatta az úrnak tisztelt törzsfők és a bőnek nevezett nemzetségfők. Alul a szabad köznépi falvak lakossága és a szolganépek, az ínek voltak A kettős fejedelemség utolsó formái is eltűntek. Vallás: A magyarság vallása a sámánizmus, a világ gonosz szellemek, a láthatóvilág és az égi világ hármasából áll össze. A három szintet a csodálatos életfa fogja össze Ez átmenet az egyistenhit felé A művészet egységes, fejlett volt, számos mohamedán, perzsa, bizánci elemet vettek át. Ezekből a motívumokból és vallási képzeteik ábrázolásából alakították ki páratlan művészeti stílusukat. Életmód: A honfoglalás után a lakosság mind nagyobb része foglalkozott földműveléssel, állattenyésztéssel. A marhatenyésztés került túlsúlyba, de a juhtenyésztés, valamint a

ridegen tartott lovak száma is nagy volt. Az ipar is kiterjedt, voltak már vasverő- és fazekasműhelyek, szövőházak Kóbor fémművesek is járták az országot. Kialakult a vaskohászat és a fémművesség Őseink kiterjedt kereskedelmet folytattak. Nem szakadtak meg a régi szálak /Kijev/, észak felé új utak alakultak ki /Prága/. Kalandozások: A Kárpát-medencébe érkező magyarságot félelmetes harcmodor jellemezte, a X. század első felét jellemző kalandozások során őseink elsősorban zsákmányszerző célzata több hadjáratot is vezettek Ny-Európába, Bizáncba. A hadjáratokat egyedül a Keleti Frank Királyság tudta megtörni 933-ban Merseburgnál, és 955-ben Augsburgnál. Ezzel le is csillapodott a magyar kalandozási kedv. Az ittmaradás és a függetlenség érdekében új életformát kellett felvenni Ebben óriási szerepet játszott Géza fejedelem és fia Szt. István Géza fejedelem (972-997): Amikor Géza 972-ben fejedelem lett, az

ország eléggé súlyos helyzetben volt. Megnőttek a belső ellentétek, de igazán veszélyessé a külpolitikai körülmények váltak A magyar törzsszövetség két nagyhatalom szorításába került: a Bizánci Császárságéba és I.Ottó császári jogara alatt létrejött Német-római Birodalmába. Az utóbbi volt a veszélyesebb, nehézfegyverzetű lovassága miatt, ezért Géza először a németekkel való békére törekedett. 973-ban követeket küldött a császárhoz, lemondott ausztriai és morvaországi területeiről. Megállapodtak a keresztény hittérítők tevékenységeiről is. A kereszténység elvételével Géza leszerelte a németek magyarországi terjeszkedési szándékának ürügyét, idehaza pedig saját fejedelmi hatalmának megerősítéséhez használta fel az idegen papokat. Fiának Vajknak is bajor hercegnőt kért feleségül: Gizellát. Erdélyt pedig már előzőleg megszerezte házasságával, az erdélyi gyula lányát, Saroltát vette

feleségül. Lányait is keresztény hatalmak vezetői családjaiba házasította, egyiket a lengyel herceghez, a másikat a velencei dózséhoz. A Dunántúlon morgolódó nemzetségfőket is leverte, katonai erőket helyezett ki a legfontosabb pontokra. Fiának, Istvánnak (997-1038) először Koppány felkelését (997), majd az erdélyi gyulát (1003), végül a Temes-vidék urát, Ajtonyt kellett legyőznie. 1000-ben királlyá koronáztatta magát A fejedelemség helyett feudális királyság lett. Ekkor már a nemzetiségi szállásterületek jelentős hányadát uralta Első királyunk kezdett hozzá az államszervezet kiépítéséhez. A hatalom alapja tehát a földbirtok volt. Az egykori nemzetségfők székhelyén álló, immár királyi városokba saját emberét, az ispánt helyezte. Az ő szolgálatára rendelte a várnépet Munkájuk és szolgáltatásaik tették lehetővé az ispán számára, hogy a rábízott vármegye védelmét az ottani várkatonasággal

biztosítsa. A várkatonaság a várjobbágyoknak nevezett elöljárók irányítása alatt állt. Az ispánnak a közigazgatás mellett igazságszolgáltatási jogköre is volt a vármegyében. Az ott élő lakosság másik nagy hányadát a területén lévő királyi, királynői, illetve hercegi udvarházak ellátása és az azokhoz tartozó udvari birtokok megművelésére rendelték. Őket nevezték udvarnokoknak Munkájukat az udvarnokispán vagy nádorispán és az udvarnagyok szervezték meg. Ez utóbbiakra egy-egy megye udvarházainak igazgatását bízták. Tevékenységüket a királyi főhivatalnokok ellenőrizték Ezzel lényegében kialakult a királyi vármegye szervezete, a királyi udvarból, mint központból irányított közigazgatás hierarchiája. István az új rendet és szervezetet törvényekkel is igyekezett megerősíteni. Két törvénykönyvét ismerjük. Egyházszervezet kialakítása: A hittérítést külföldi papok végezték. Ez István uralkodása

alatt be is fejeződött. A II törvénykönyv elrendelte, hogy 10-10 falunként építsenek egy templomot A királyi magánbirtokon püspökséget szerveztek, a XI. században tíz ilyen volt Esztergom érsekség rangjára emelkedett, aminek azért volt nagy jelentősége, mert biztosította a magyarországi egyház függetlenségének a német érsekségtől. Megindult a hazai papképzés is, a szerzetesség is meghonosodott, bencés apátságok alakultak Pannonhalmán, Veszprém völgyben, Pécsváradon, Zalaváron és Bakonybélben. Első királyunk a magyarországi egyház gazdasági hátterét hatalmas birtokadományokkal és a lakosságra rótt egyházi tizedszolgáltatási kötelezettség elrendelésével teremtette meg. Halála után 45 évvel, 1083-ban avatták szentté. Apja politikáját folytatva, sikerült Magyarországot beillesztenie a keresztény hitű Európába, ezzel biztosítva a fennmaradást. 10. tétel Szent István uralkodásától Szent Lászlóig

Szent István (997-1038) Géza halálakor már az Árpád-ház kezében volt az ország nagy része, de Árpád nemzetiségén belül Istvánnal szemben hatalmi igényekkel lépett fel Koppány. A szeniorátus elve alapján ő következne az uralkodásban, de Géza áttért a Nyugat-Európában elterjedt öröklési rendre (Primogenitúra), mely szerint a hatalmat az elhunyt uralkodó elsőszülött fia örökli. -> Koppány legyőzésével István kezébe került a fejedelmi hatalom. Az ország erejét mutatja, hogy II. Szilveszter pápa 1000 és 1001 fordulóján Istvánt Esztergomban megkoronázta. Magyarország hivatalosan is belépett a keresztény államok sorába A hatalom megszilárdításához még le kellett győznie az erdélyi Gyulát, majd Temesköz urát, Ajtonyt. Ezután István az egész Kárpát-medence urává vált A hatalmát az óriási földbirtok határozta meg. A hittérítő tevékenységet az egész országra kiterjeszti. Önálló magyar

egyházszervezetet hoz létre, élén az esztergomi érsekkel. (esztergomi-, kalocsai érsekség, veszprémi-, pécsi-, győri püspökségek) Törvényt hoz, mely szerint 10 falunkét egy templomot kell építeni. S az egyház ellátására előírta a tized megfizetését. Kötelező a vasárnaponkénti templomjárás A szerzetesrendek közül elsőként a Bencések érkeztek, s a király támogatásával megalapították első kolostoraikat Pannonhalmán és Pécsváradon. Az ország területét királyi vármegyékre tagolta, melyek katonai-igazgatási, gazdasági és bírói feladatokat láttak el. A királyi vármegyék bázisai a királyi várak (földvárak) voltak Vezetőjét, az ispánt (bíráskodott, beszedte a királyi jövedelmeket, háború esetén ő vezette a megye haderejét), a király nevezte ki. A várat a várnép tartotta el, mely 2 csoportra oszlott: várjobbágyok (várkatonák) és várszolgák (termény- és munkaszolgálattal tartoztak). A vármegye

jövedelmének 2/3-a a királyt, 1/3a az ispánt illette Nádorispán: a vármegyei szervezet vezetője, a királyi udvar bírája, a király után az első világi méltóság volt. A király a fontos döntések előtt kikérte a királyi tanács véleményét (egyházi és világi előkelők alkották). Társadalom A törzsi vezetők (Csákok, Abák) és a bevándorolt lovagok (Hont, Pázmány) leszármazottaiból kezdett kialakulni a világi nagybirtokos réteg. István elismerte mind az öröklött, mind a szerzett birtokaik tulajdonjogát. A magyar társadalom középrétegét a vitézek alkották, akik rendelkeztek szabad földbirtokkal, melyet szolgáikkal műveltettek meg. A földjeiket vesztett szabadok előtt két választás volt: - az ország peremterületein fekvő szabad földekre vándorolnak, vagy szabadságukat részben feladva egy nagybirtokosnak dolgoznak. Külpolitika István békességre törekedett szomszédjaival. - a bizánci császár, Basziliosz

szövetségeseként részt vett Bulgária meghódításában. - Erdélyt megvédte a besenyő támadásoktól. - II. Konrád német-római császár támadását 1930-ban visszaverte Kereskedelem Magyarország a XI. sz-ban is az élénk kereskedelem színtere A magyarországi kivitel fő cikke a ló, az ökör, a viasz, a hal, a gabona, a bor, a prém és a rabszolga volt. A kereskedelmi forgalmat elősegítették István ezüstpénzei. Ipar: az alapvető munkaeszközöket a hazai kézművesek készítették. Trónutódlás István 1038. augusztus 15-én halt meg, s a fehérvéri bazilikába temették el A trónutódlás probléma volt, mivel fia Imre herceg meghalt. Az ősi szokás szerinti öröklődés szerint unokatestvére Vazul következett volna, de őt megvakítatta, fiainak pedig el kellett hagyni az országot. Örökösének egyik nővére fiát, a Velencében uralkodó Orseolo család tagját, Pétert jelölte ki. Harcok az új rend megszilárdításáért Orseolo

Péter (1038-1041) Orseolo Péter folytatta István politikáját, de idegenekkel vette körül magát, ezért elűzték és Aba Sámuel lett a király. De Péter visszatért, hűbéri fogadalmat tett III Henrik császárnak, és a ménfői csatában sok magyar mellé állt. A vesztes Abát elfogták és megölték De a magyarok nem nyugodtak bele a vereségükbe és hazahívták Vazul 2 fiát: Andrást és Leventét. András és Béla A belső villongások lehetőséget adtak a békési Vata vezette pogánylázadásnak. I. András a lázadók leverése után sem tudhatta hatalmát biztonságban, mert Henrik érvényesíteni akarta hűbérúri jogait. Ezért hazahívta öcsét Bélát és átengedte neki a királyság harmadát 1051-ben Henrik megtámadta az országot, s Székesfehérvárig tört előre, de Béla legyőzte, békét kötöttek. Ezután Béla haddal támadt Andrásra, és így lett király. András fia, Salamon német földre menekült Majd 1063-ban haddal támadt az

országra, Bélát baleset érte, fiai (Géza és László) pedig elmenekültek Salamon elől. Salamon (1063-1074) és Géza (1074-1077) Salamon a német hadak segítségével szerezte meg a trónt. Salamon békét kötött Gézával és Lászlóval, átengedve nekik apjuk hercegségét. De folytatódtak a trónviszályok, amiből Géza és László került ki győztesen. I Géza halála után, öccse László lett a király. Szent László (1077-1095) László külpolitikáját a Salamonnal folytatott harc jellemezte. Salamont IV Henrik támogatta, ezért László az invesztitúra-küzdelmekben a pápához közeledett. VII. Gergely pápa, viszonzásul elismerte Lászlót Salamonnal szemben királynak László 1091-ben elfoglalta Horvátországot, mely élére testvérének fiát, Álmost nevezte ki. László törvényei: A törvénykönyvek 3 legfontosabb kérdése: a tulajdon védelme, a vándormozgalmak korlátozása és az egyház erősítése volt