History | Studies, essays, thesises » Arvisura, avagy a Magyarság őstörténete

Datasheet

Year, pagecount:2004, 531 page(s)
Language:Hungarian
Downloads:1305
Uploaded:January 16, 2006
Size:3 MB
Institution:-

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!


Comments

Nobody commented on this document yet. You can be the first one!


New comment

Content extract

ARVISURA. AVAGY A MAGYARSÁG ŐSTÖRTÉNETE. 1. Az ARVISÚRÁK összegyűjtésével egy sajátos "mesemondó"; Paál Zoltán páratlan regevilágát szeretnénk a magyar néprajzkutatás számára megőrizni. Miközben ezt a "regevilágot" tanulmányozod az az érzésed támad, hogy a másik történelem a mese, és ez az igazság. Másfél évezred hosszú idő, de a népek emlékeznek, és hiába minden manipuláció, feltárul az ősi igazság. Olyan sok egyezést mutat ez az itt olvasható szöveg más népek emlékezetével, hogy bár hihetetlennek tűnik az ezerötszáz éves világméretű hazugságkampány után, de mindenképpen el kell ezen gondolkoznunk. EZ AZ IGAZÍRÁS. Az eredeti kéziratok megtalálhatók: 466/75 Heves megyei Múzeumok Igazgatósága Egervár Múzeum; 25-2/76/B Balassagyarmat, Palóc Múzeum-1001.sz alatt a néprajzi adattárban; 62-18-1/75 keszthelyi Balaton Múzeum, valamint a Kőrösi Csoma Társaságnál. " A NÉPEK

TÖRTÉNETÉNEK ELSŐ SZÁLAI HAGYOMÁNYOKBÓL FONÓDNAK"-Írta Horváth MihályMAGYAROK TÖRTÉNETE c. könyvének bevezetőjében -1858-ban. És így folytatta: "Ezekben a lett dolgok és költött mesék gyakran annyira egymásba olvadnak, hogy egyiket a másiktól megkülönböztetni nem mindenkor lehet. Valamint egyes embereknek, úgy egész népeknek is van fiatalságukban költői korszakuk, melyben az élénk képzelődés ábrándos képzeteivel a közönségesebb eseményeket is oly színbe öltözteti, oly mellékes körülményekkel ruházza fel, hogy miután azok több nemzedéken keresztül apáról fiúra szálltak - végre egészen mesés alakban jutnak el a késő unokákra. De bizonyos az is, hogy ily korban a tettre vágyó fiatal erő nem ritkán oly cselekvésekre is ragad, oly dolgokat hajt végre, melyeket a késő ivadék már magukban is túlzottaknak tart. A hagyományokat tehát, habár meséseknek látszanának is, nem lehet, nem szabad mindenkor

elvetnünk: különben a legtöbb nép eredetéről egészen hallgatnia kellene a történetírásnak. De miért is vetnők meg e hagyományokat, kivált ott, hol azokat minden kifogáson felül álló hiteles kútfőkkel nem pótolhatjuk? Ha nem mind történeti igazság is, mit azokból merítünk: tagadni nem lehet, hogy sok esetben lappang azok alatt valamely lett dolog: ahol pedig a költött mesének világos bélyegét viselik, nem merítjük-e még ott is belőlük azon hasznot, hogy legalább a fiatal nép fogalmait, gondolkodása módját, erkölcseit, szokásait, s a népi élet költői korszakát tüntetik előnkbe?" Ezek a gondolatok vezették e könyv szerkesztőit is, mikor elhatározták, hogy az ARVISURÁK összegyűjtésével megmentik a magyar néprajzkutatás számára egy páratlan mesemondó regevilágát. ELŐTÖRTÉNET Sokezer évvel ezelőtt egy hatalmas sziget létezett valahol a Csendes óceánban, - mesélik az ősi regék. Ataisznak, Ata-Isisnek

nevezték boldog lakói Mediterrán éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő - magas kultúrájú - népek ismerték az írás tudományát is. Idővel behajózták a tengereket, s a Föld különböző helyein kolóniákat létesítettek A Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének nevezték, a velük rokon népek némelyike pedig szumírnak, Anina istenasszony tiszteletére Anina-óm városát alapították. Az Egyiptom földjére kerültek - a Hikszosz-óm nevű központjukkal továbbfejlesztették az őshaza kultúráját Isteni származású uralkodóikat kúp alakú építmények alá temették. Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították Párszi-óm fővárossal. Egy kalandozó csoportjuk -In-dijó-óm központtal - Peruban állapodott meg Az agaba népek a mai Kína partjaira hajóztak Ataiszból és ott építették fel Agaba-ómot. Az így szét-települtek azonban Ataisszal és egymással is fenntartották kapcsolataikat. A

mezopotámiai Úr népe elhatározta, hogy Anina-óm mellett áldozati templomot épít. Az őshazából 24 hajón kaptak segítséget: nemes építőanyagot, kézműveseket és hun lovasokat. A lovasok segítettek a fuvarozásban és ők rendezték a felavatási szertartás lovas versenyét is. A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek, (úzok, kabarok, avarok, széki - és kazahunok, stb.) jó lovasok és ügyes kézművesek is voltak Ez időben -7000 évvel ezelőtt, vagy még régebben- következett be a nagy kataklizma. Megrendült a Föld, felháborodott a tenger, vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot. Később hajósok hozták a hírt Úr népének: elsüllyedt Ataisz legnagyobb része, lakosainak csak elenyésző töredéke tudta megmenteni puszta életét. Úr népe-az őshazával elpusztult-Uruk város emlékére-fővárosának nevét Anina-ómról Urukra vál-toztatta. Az ott rekedt lovas hunok-mivel hazájukba nem mehettek vissza, élelmük pedig már

fogytán volt-lehúzódtak a termékeny síkságra, később-legelőik fogytával-északnak indultak. A széki-hun (később székely) törzsből származó Magya fejedelem fiaival és 576 lovas legényével 60 holdévig (60 holdhónap) vándorolt, míg olyan vidékre nem érkezett, amely elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre emlékeztette őket. Itt Magya fejedelem egy bőséges legelőn két várost alapított: Paripa és Dabósa városát. A két város között felállították az egyistenhívő Úr népe kegyhelyét. A fejedelmi ifjakkal együtt 480 fiatal kötött itt házasságot Uruk városának leányaival. Az időnként fellépő szárazságok és betegségek elől a hunok többsége áttelepedett egy másik sík-ságra, túl a Kaukázuson. Ott várost alapítottak, és Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték. Másik fia, Kurd egy ideig Dabósa és Paripa városában maradt. Később azonban, mivel egy hegyi törzsből nősült, feleségének családjához a

hegyek közé költözött. Magya legnagyobb fia, Hunor a lovasok többségével kelet felé ment tovább. Az Ataisz pusztulását követő 250. holdévben (kb 19 év múlva) egy nagy lovas pusztán felépítették Hunnor városát. Hunnor város Mongólia déli részén a Hun-nor, a Hun-tó mellett feküdt. Később ez a terület sivataggá változott Múlt az idő, évszázadok teltek el Ezalatt a hunok folytatták vándorlásukat. A gazdagabbak Dabósa-Magyarka-Hunnor vonalának térségében telepedtek le, szegényebbjeik keletre vonultak a rokon agaba-népek felé, ahol jó legelő területek ígérkeztek. A Hangun (Sárga) folyó mellett élő két őshonos népcsoport: a jürcsik és az ajnók háborúba kerültek egymással. A hunok a jürcsik mellé álltak és az őshaza pusztulása után 12000 holdévvel (kb. 930 naptári év) legyőzték az ajnókat. Hálából Jümmön jürcsi vezér a hunok ifjúságának adta Ordosz térségét. A hunok emberségesen bántak a

fogságukba került ajnókkal Nem vetették őket béklyós rabságba, hanem 3 hónap múlva, amikor hun nőkkel házasságot kötöttek, felszabadították őket. Az ajnó törzsek-látva a véreik iránt tanúsított bánásmódot-szövetségre léptek a hunokkal. Később a jürcsiktől is követelték a béklyós rabságba hurcoltak szabadon bocsátását. Amikor Jüm-mön vezér ezt megtagadta, az ajnók a hunok segítségével elűzték a jürcsiket Hangun térségéből. Ebből a szövetségből tartós barátság lett és 130 holdév (kb. 10 esztendő) elteltével 24000 ifjú hun harcos Hun-nor birodalmi központ jóváhagyásával - összeházasodott az ajnókkal A hun törzsek egy része a Hanguntól északra telepedett meg. Az úzok a folyókanyartól nem messze állították fel székhelyüket, Ordoszt. A tengeröböl síkságán élő, Ataiszból származó rokonokkal felvették a kapcsolatot, s cserekereskedelmet folytattak velük. Az itt töltött 1000 esztendő alatt az

agabák is megsokasodtak, csak nem eléggé. Az észak felé terjeszkedő kinajokkal ugyanis gyakorivá váltak a háborúzásaik, de változó szerencsével. Végül a kinajok elfoglalták az agabák által lakott tengerpartot. Az agabák egy része ekkor behódolt, többségük azonban a hunokhoz menekült. Vezetőjük egy Agaba nevű bölcs sámán volt, akinek leányát az úz törzs vezére, Uzon vette feleségül. A kinajok elől menekülő hunok magukkal vitték legértékesebb áruikat, élelmük azonban hamar elfogyott, s a tél közepére helyzetük aggasztóvá vált: éhínség fenyegetett. Az egyetlen számbavehető élelmet a medve jelentette volna, csakhogy ennek a vadászatát a hitük tiltotta. Ők is, mint a többi halász-vadász nép, hittek a medve égi eredetében A medvék így igen elszaporodtak és az emberre is veszélyessé váltak. Az agabák azonban nem voltak medve-tisztelők. Egy alkalommal leterítettek és megettek egy medvét A hunok csodálkozva

látták, hogy nem sújtotta őket semmiféle égi büntetés. Ez az eset új ötletet adott Agabának. Amikor Ordoszba téli vásárra összejöttek a hun törzsek sámánjai, Agaba felvilágosította őket: Istenük azzal büntette meg a kegyetlenkedő medvéket, hogy medvetoron kell befejezniük életüket. Megindult hát a vadászat, s ehhez Agaba népe újfajta fegyvereket szolgáltatott. Az első medvetor holdtöltétől holdtöltéig tartott Ez alatt - Agaba javaslatára - megalakult az Öregek Tanácsa, a 25. napon pedig 24 törzs részvételével létrehozták a hun törzsszövetséget. Egyeztették mitológiájukat és megszervezték a törzsszövetség jövendő életét. Agaba javaslatára újra kezdték az időszámításukat. A holdevések szerinti számolás a gyakori ködök miatt is meglehetősen nehézkes, amellett eltéveszthető is volt. Ekkor már az Ataisz pusztulása utáni 12968 holdévet írták (ez kb.1000 évnyi idő) (Kre 4040) Az új időszámítás

szerint egy esztendő az egyik medvetortól a másikig, tehát egyik téltől a másikig tart. Az első törzsszövetségi fősámán Agaba lett. Ő az, aki az írást is megreformálta, s az általa alkotott rovásírást általánosan használt-tá tette a sámánok körében. Az ő javaslatára kezdték el írni történelmünket is. A fősámánok mindenkori kötelessége lett, hogy a hun törzsszövetség életének főbb eseményeit a valóságnak megfelelően megörö-kítsék. Ezért történetírásuknak az Arvisura-Igazszólás nevet adták. A szöveget aranylemezekre rótták, hogy az idő foga el ne pusztítsa őket. Ennyiben lehet röviden összefoglalni az előtörténetet. Innen kezdve szóljanak eredetiben az ősi írások regéi Nyelvük az az évezredek alatt alig változott úz nyelv, melyet ma magyar nyelvnek nevezünk. HOGYAN LETT ÚZDBÓL ÓZD? (Az 1. Arvisurából ) Agaba, a bölcs fősámán azzal kezdte működését, hogy megszüntette a manysi, az úz és a

lapp törzs medvetiszteletét; a kunok, a jász és az avar törzs szarvastiszteletét, a kabarok, a mongolok és a baskírok vaddisznótiszteletét. Egyedül a vendéglátó ajnó törzs nem tudta elviselni a medvetisztelet megszűnését, ezért a Nagyvíz partja mentén észak felé elhagyták őshazájukat. Távozásukat azzal is indokolták, hogy a 10 medvetor évében nem esett le a hó, nem tudták a medvék lelkét frissen esett hóval tisztára mosni, s így nem nyerhettek bűnbocsánatot a medveölésért. Az első medvetoron elhatározták, hogy egyeztetik mondavilágukat. Ezért minden nap más-más törzs mondta el, hogy miben hisz, majd a 25. napon Agaba beszélt az égiekben való hitéről Úgy döntöttek, hogy aratásig mindenki meg is írja törzsének vallási elgondolásait. Az egység biztosítására Agaba a régi képírás jeleiből új írásjeleket állapított meg. Ezeket emlékeztetőül mindenki ordoszi kőbe rótta magának. A bőséges aratás után

rendezett ünnepségen, amelyen minden vezér, sámán, bát és táltos részt vett, Agaba elmondta, hogy hite szerint hogyan keletkezett az Égi Birodalom: "Ata-Isis a napisten hét eget teremtett. A 7 égben nőtt egy magas fa Ennek a magas fának a tetejéről indult útnak a Nap, a Hold, és valamennyi csillag. A fa gyümölcséből Ata-Isis egyet ledobott a hatodik égbe és ebből ott kinőtt egy másik fa. Az felnőtt a hetedik égig. Ezen Ata-Isis leküldte legnagyobb fiát, Sis-Tóremet, hogy népesítse be a hatodik eget. Sis-Tórem is ledobott a fa terméséből egy gyümölcsöt az ötödik égbe, és amikor kinőtt a hatodik égig érő fa, ő is leküldte azon legnagyobb fiát az ötödik égbe, hogy népesítse be. Sis-Tórem fia, Numi-Tórem hasonlóképpen cselekedett: ledobott egy gyümölcsöt. A negyedik eget Numi-Tórem fiai és leányai népesítették be Ilyen sorrendben létrejött aztán a jó szellemek és jó lelkek harmadik, meg a rossz lelkek második

Égi birodalma. Legalul kapott helyet a Nagy Terembura, amelyben minden lélek elfért. Onnan a csillagok ütötte lyukakon minden elköltözött lélek figyelhette és segíthette földi hozzátartozóinak az életét." Utána minden törzs szószólója számot adott az Égiekben való hitéről. Úzon, az úzok sámánja, mint Joli-Tóremnek, a Földanyának legjobb pásztora, így adta elő Földünk keletkezését: "A végtelen kékségben sétált Sis-Tórem. Egyik felhőről a másikra lépkedett, de amikor megbotlott egy bárányfelhőben, dühösen felkiáltott: Hogy a tűz égessen meg! Ijedtében nagyot ugrott a kis bárányfelhő és sisteregve csapódott hozzá apró társaihoz. Tűz pattant ki a felhőcske szívéből, majd ez a tüz üstté változott. Az üst magába szedett minden felhőt A tízezrediknél, a Tyumenfelhőnél láng csapott ki belőle, s az csillagok képében az égboltra szóródott. Sis-Tórem ekkor elküldte legnagyobb fiát,

Numi-Tóremet, hogy fogja el azt a tüzes üstöt, mert mind elégeti a bárányfelhőket. Numi-Tórem el is fogta az üstöt, és apja elé vitte. Kettesben elkészítették a Napot és feltették a legnemesebb pályára Sis-Tórem az üstből újabb tűzgolyókat kezdett szétdobálni a Nagy Mindenségbe, míg csak bele nem fáradt. A végén a tűzgolyók belegabalyodtak a felhők vizébe, ezért Sis-Tórem a tűzgolyók gondozását az égiekre bízta. Mindenki vállalta is, csak Ruda-Tórem, a vas-forraló égi kovács vonakodott tűzgolyót őrizni. Így aztán őt Sis-Tórem a tüzes üst gondozásával bízta meg. Egy reggel Ruda-Tóremet alva találta az üst mellett Mérgében az üst széléről lekapott egy marék tűzhabot és beledobta a reggeli ködbe. Ebből lett a Hold. Utána felköltötte a Ruda-Tórem mellett alvó Kemmit, az égiek szolgálólányát és megparancsolta neki, hogy viseljen gondot a Holdra. Numi-Tórem felesége, Joli-Tórem volt, az úzok

védelmező nagyasszonya. Az ő tűzgolyóját Numi-Tórem a legsűrűbb felhők közé gurította. Hét fia kereste, ezeröles láncon Végül a szárnyas Ajak-Tórem találta meg, de úgy, hogy teljesen víz borította. Ekkor Kaltes asszony, Sis-Tórem leánya a vízből búvár-kacsával követ, iszapot, majd földet hozatott fel. A vöröshasú Cethalnak megparancsolták, hogy ezt a hordalékot tartsa a hátán, hogy az Élet-anya ott virágzó életet teremthessen. Így keletkezett a virágzó Föld Kaltes asszony álmot varázsolt a vöröshasú Cethal szemére és azóta az mélyen alszik. Ha felébred, tüzet fúj az orrából, ha megmozdul, megremeg a Föld, s földrészek csúsznak le a hátáról az ősvízbe. Így pusztult el annak idején mindent-termő hazánk, Ataisz is. Most pedig hálát kell mondanunk Joli-Tóremnek, a Föld-anyának a bőséges köles-aratásért. Hálát kell adnunk a Tóremfiaknak is, hogy felépíthettük új székvárosunkat, az Ordosz utáni

Úzd vezéri székhelyet és Vasvár földvárát, ifjúságunk büszkeségét. Sajnos, kabar és mordvin szomszédaink vezéri székhelyünket Ózdnak nevezik." Ekkor készült-Agaba mesterembereinek, meg a hun törzsszövetség kőfaragóinak és ácsainak közreműködésével - az Aranyasszony - kegyhely is. Most átadták azt is rendeltetésének. Körülötte minden hun törzs felépítette a maga Tóremjének a kegyhelyét. Így 25 kegyhely dicsőítette az Égi birodalom Tóremjeit Az Aranyasszony-kegyhely 24 öl hosszú és 13 öl széles, 24 karélyos szentély volt, Agaba régi rovásai alapján készítették az Ataiszban, meg Uruk városában állott kegyhely mintájára. Ebben az épületben tartották meg az első törzsszövetségi összejövetelt, melyen Agaba felolvasta elődeinek rovásait, hozzátéve a magáét is. Utána minden törzs vezetője rovásainak alapján - felolvasta hitvallását és törzse történetét Megfogadták, hogy csak az igazat fogják

rovásba foglalni. Hogy erre mindenki emlékezzen: a feljegyzéseknek Arvisura, azaz Igazszólás nevet adták. A sorokat felülről lefelé rótták, a rovást baloldalon kezdték. Agaba feleségét, a gyógyítással foglalkozó rima-lányok vezetőjét, Rima asszonyt teljes hatalommal rendelkező Rima-széccsé tették meg. Aranyasszony-kegyhelyének a gondozását a lányokra bízták. A 24 törzs kegyhelyét ifjú harcosok védelmezték A sámángyűlésen elrendelték, hogy 5 évenként 2-2 ifjú harcost vezényelnek Agaba fősámán és Rima asszony oktatása alá, hogy elsajátítsák a rovások mesterségét, az emberek és az állatok gyógyítását, az ataiszi tudományokat és megtanuljanak lovagolni, és vitézül harcolni. Aztán minden 5 év végén eldöntik: ki méltó arra, hogy versengésekben szerzett győzelme alapján az ifjúság vezére, vagy választás útján az egész 24 hun törzs vezére, vagy fősámánja legyen. Mesterségek tanulására Uzon

megszervezte a tárkányok nevelését is. Ez 4 medvetoros évig tartott A napok számát minden negyedik évben eggyel megtoldották és az Aba-nap előtti napot tárkányok napjává nyilvánították. 100 évenként 8 évig tartott a tárkánynevelés és annak a végén tartották a tárkány-napot. Nagyszala nappá nyilvánították azt a napot, amelyen a törzs-szövetségre nézve döntő jelentőségű határozatokat kell hozni. A medvetoros év első napját Aba-nappá tették. Az újszülött gyermek születése napjáról kapta a nevét P1 Az Aba-napon született gyermek neve Tónus-Aba lett. (Ilyen neve volt kereszténységünk kezdetén Aba-Sámuelnek.) A törzsek minden napnak két nevet adtak: egy férfi és egy női nevet. A négyévenkénti pótnapra Nimród-tárkány-féle nevet adták Az összejövetelek végén mindig megvonták a törzsek legeltetési határát. Ordosz törzsszövetségi területén a mindenkori fősámán uralkodott. Ordosz lett a birodalom

központja, és mivel úz székhely volt, az úzok nyelve birodalmi közös nyelv lett. Ennek általános megismerését elősegítette, hogy a sámánok ifjúságának többsége közéjük házasodott. A főként kézműves úzok részt vettek kalandozásokon is, bár azok hasznából a sámántizedek révén amúgy is részesültek. Úzd-a szomszéd törzsek nyelvén Ózd-az úzok vezéri szállása lett. (BATOUR-UZAPANI) Batour halotti torán Uzapani számot adott az előző fősámán minden helyes cselekedetéről és a 22 medvetoros év alatt végzett munkájáról. Batour nagy tudásra tett szert Úr városában végzett látogatásai alatt és sokat tanult Kanszu kinaj tartományban is az Agaba-féle bölcsektől. Mindezt így foglalta rovásba: Ataisz égi fejedelme Armogur, a Kosztroma városa feletti hegyen kegyhelyet épített a Napistennek, a bölcs Rátennek. Ugyanis Ráten, az egyedüli égi istenség nagyon megharagudott, hogy Ataisz minden-tudást kereső népe

megfeledkezett az égiek tiszteletéről. Még a Holdanya kérésére sem szüntette meg gyakori lángolását. Hajós fejedelmek jelentették, hogy 90 telehold után a jégmezők alól kizöldült szárazföldek kezdenek előtűnni. Föld-anya golyóján újabb földrészeket varázsolt elő a Vöröshasú Cethal. Armogur ekkor elrendelte, hogy 10 fia közül a 7 idősebb maradjon vele Kosztromában, de Suva és Buda, valamint Kuszkó az Amu földrész alaposabb megismerése után folytassa a felmelegedő földterületek megismerését. Bölcs Ráten Bálvány-hegyi szentélyében szerzett útmutatás alapján Buda fejedelem a 30. telehold után elérte a jégmezőkön inneni termékeny síkságot és egy teleholdnyi idő alatt az elmenekült népek szál-láshelyén megalapította Úr városát. Hajókon mindenféle állatból hoztak Öthegyről valókat; ezek a dús legelőkön hamarosan elszaporodtak. Buda fejedelem ekkor a visszaküldött hajó parancsnokával, Eridővel azt

üzente Armogur öreg fejedelemnek, hogy a Kosztroma feletti Bálvány-hegyről küldjön kifaragott építőköveket, hogy ha Rátennek nem is, de legalább Anahyta istenasszonynak Ráten köveiből emelhessen kegyhelyet, mert ezen a vidéken nincs kő, csak termékeny termőföldek bújnak ki a jégmezők alól. Bálvány hegyének másik oldalán az agabák kőfaragó és állatbőrkészítő törzsei telepedtek meg; a Tigris folyam másik oldalán Góg hun fejedelem népe telepedett le; a Kosztromával szemközti síkság dombos oldalán pedig Dorozsma városa épült. Góg fejedelem családjának a tagjai Anina istenasszony hívői voltak, de azért mindenben kész volt nővére férjének, Armogurnak a megsegítésére. Ezért legidősebb fiának, Magyának meghagyta, hogy a közös Anahyta-Anina kegyhely felavatására hozza el Magóg hun törzsbeli lovas seregét az ünnepség fényének emelése végett. Buda fejedelem 30 holdtöltéig építette Anahyta istenasszony

kegyhelyét az ataiszi Bálvány-hegy faragott köveiből. A felesége, Suhan, az édesapja, Sute névnapi ünnepén meghalt; két lányuknak-Arannak és Enéknek-a nevelését Eridő hajósvezér leánya, Mari vállalta el. A 208. holdévben érkezett meg Magya ifjúsági fejedelem Magóg leányának, Ildunak 576 lovasle-gényével és Góg furmányosaival. Két holdtöltéig végezték Anahyta-Anina istenasszony kegyhelyének építkezésén az utolsó simításokat. A felavatási ünnepséget arra az időre tűzték ki, amikor a jéghegyek aljáról majd megérkeznek a nagyvizek. Buda hálaadással fordult az égiek felé. Fején egy kosárban vitte a kegyhely zárókövét az Anahyta szobrocskával, amikor egyszerre csak megrendült a föld, felháborodott a tenger, messzi vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot és Ráten napistenből óriási tűznyelvek csaptak ki. Élám kőfaragói félelmükben elfutottak Közben megeredt az eső: a Nagyvíz elborította a

termőföldeket; a szennyes hullámok tajtékozva verték az Anahyta-Anina közös kegyhely lépcsőzetét. Buda fennhangon kérte az égiek segítségét 3 napi fohászkodás után lassankint el is állott az eső. Eridő visszatérő hajójával eljutott Úr városáig. Itt, ekkor járult hozzá, hogy Mari nevű leányát fele-ségül vegye az özvegy Buda nagyfejedelem. A Nagyvíz lassan lehúzódott az istenasszonyok kegyhelyétől A Nagyvízből újra előtűnt Anina-óm kereskedőváros nevét az elsüllyedt Uruk város után ennek a nevére változtatták. Az istenasszonyok kegyhelye alatti város pedig felvette az Úr város nevét. A családjával Úr városában lakó Magya fejedelem a lovai részére a közelben nem talált elég bő legelőt. Ezért 596 lovaslegényével és 3 fiával tovább ment az ataiszi őshaza Tigris folyójára hasonlító folyó partján. Ott megalapította Dabósa és Paripa városát 60 holdtölte után a letelepedés ünnepségén összejöttek

az Élám törzsbeli őslakókkal. Kurd ifjúsági kisfejedelem ekkor vette feleségül Aratu hegyi vezér leányát. Ezen az ünnepen Kurddal és a fejedelemfiakkal együtt 480 hun törzsbeli lovas kötött házasságot Uruk városának leányaival. Mivel Ráten napisten lángolásai folyton nőttek, a hun lovasok többsége a szárazság és a betegségek elől a Naphegyen túl levő síkságra vándorolt. Ott újabb várost alapítottak és Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték el. Hunor kelet felé egy nagy lólegelő végén megalapította Hunnor városát, Kurd pedig családjával együtt visszaköltözött Dabósa és Paripa vidékére. Ha újabb szárazság jött, Kurd a népével beköltözött a hegyi törzsek szállásaira. Hunor lovasainak vándorlása Ataisz elsüllyedésétől számítva 250 holdtöltéig tartott. Közben a gazdagabb hun lovasok sorban hun szövetségi gyarmatokat alapítottak. Hunnor városába már csak igen kevés lóval érkeztek.

A gyalog hun ifjúság igazi városlakó lett, de kalandozásokra is indult, déli irányban. A meglovasodott gazdagabb hun törzsek letelepedtek; a szegényebb gyalog-ifjak a rokon agabák törzseivel, meg a jürcsikkel és az ajnókkal ismerkedtek. Az Agaba-féle bölcsektől szereztek tudomást arról, hogy Ataisz után még Amu nevű gyarmatuk is elsüllyedt. Suva ellenben a gazdag déli szigetvilágban fennmaradt hajósaival együtt. Párszi-óm, Hikszosz-óm és Kuszkó Indijó-óm gyarmatáról is érkeztek már vissza, de Ataisz minden gazdagságával és műveltségével együtt elpusztult. Az agabák az őshaza szerinti Hangun folyó (a mai Huanghó) torkolatának közelében megalapították Agaba-óm városát, itt a hasonló nyelvet beszélő hun ifjúsággal jól megértették egymást és kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek velük. Bátrabb agaba-féle hajósok egy alkalommal a befagyott Nagyvízen keresztül kutyás-szánon ellátogattak Indijó-óm

gyarmataira is. De az ilyen kalandozás során igen sokan elpusztultak. Agaba-óm fejedelmei mindenütt Ataisz nyomait keresték Közben ősi ismereteik alapján a Napisten templomában a kőfalra faragták Ataisz körvonalait és megörökítették Amu gyarmatbirodalom elsüllyedését is. A Földanya felmelegedése után a hunok Dorozsma és a Tigris folyó síkságáról felkapaszkodtak a jégmezők fennsíkjára, ahová csak a fénylő Gara-zúgókon át lehetett feljutni. A Kékleny sziklái 500 öl magasak voltak. Az itt legelésző lovak közül hozta le Magya, a széki-hun származású fejedelem a Góg és Magóg fejedelmektől kapott lovakat, meg velük együtt a lovak ifjú lovasait is. Ezekkel az edzett lovakkal jelentek meg Uruk-óm vidékén, s úgy hódították meg a Hunnor városáig terjedő füves pusztaságok vidékét. Magóg furmányosai Élámból hordták a Nagyvíz miatt megrongálódott Uruk-óm és Úr város építéséhez a szükséges köveket. A

földrengések alatt hol Élámban, hol Úr városában tartózkodtak A 60 Hold-évvel azonban Magya küldetése véget ért. Ezért létszám-megállapítást tartott, de kiderült, hogy a Suhan-ünnep alkalmával a Góg-származású Suhan fejedelem-asszony temetésén Anahyta szertartás szerint Góg furmányosaiból is kivégeztek három díszkocsi-hordozót, az akkori nyelven szék-hordót. Mivel ezekre nem lehetett ráfogni, hogy a Tigris árja sodorta el őket, hiszen palotabeli testőrök voltak, Magya furmányosai elhagyták Úr városát. Magya fejedelem parancsára a 240 furmányos lovas közü1 237-en a Nagyhegyen túli Magyarkára mentek. Ott Szavárd lovasparancsnok vezetése alatt kőből várost építettek Magya fejedelemnek, s a legkisebbik fejedelmi ifjú itt kezdte el a Góg és Magóg tanításán alapuló sámánképzést. Ezen a sámánképzésen mélyen elítélték az Armogur-féle véres temetési szertartást, amilyennek során Suhan temetésén is

kivégezték a három Magóg székhordó szolgalegényt. Csak a siratóének szokását tartották helyesnek Megszüntették az Armogur-féle képjeleket is és csak a 24 hun törzs képjeleit tartották meg egyszerűsített formában. A sámánképzésen az elsüllyedt óhazát így ismertették: hogy Ataisz a boldogság földje volt, ahol soha sem volt tél. A Nagyvíz mellett a Hangun folyó jobb partján élt Úr népe és az agabák kézműves törzse; a folyó bal partján, a Hun síkságon élt Góg és Magóg népe. Amikor a Ráten szokatlan felmelegedése elkezdődött, a nagy hőség elől jószágállományukat a Gara-zúgó fennsíkjára terelték és csak a felhasználás végett szükséges állatállományt hozták vissza a Hun-síkságra és Dorozsmába. Úr népének Uruk nevű fővárosából széles lépcsősor vezetett fel a 800 öles Ráten-hegyen épült Napisten-kegyhelyre. A hegy és a Hangun folyó között épült Kosztroma, Úr népe és az agabák

kikötővárosa. Vele szemben a fehér és fekete, azaz Góg és Magóg hun törzsek közös fővárosa, Dorozsma. Góg és Magóg két részre osztotta a termékeny Hun síkságot-Anina istenasszony 200 öl magasságú kegyhelyével az enyhébb éghajlatú Hun fennsíkot 12-l2, azaz összesen 24 részre osztották fel. A részek között minden vita megelőzésére gyepüket is hagytak. Kosztroma minden szükségletét a Hangun jobb oldalán lévő Öthegy vidékéről fedezték; Dorozsma kikötőt és a hun székvárost a Hun síkság termékei és a Hun fennsík, vagyis a Felvidék állatállománya látta el. Az 5 évenként megrendezett ifjúsági vetélkedőket minden alkalommal az Il-Du városrészben tartották. A győztes akár legény, akár leány, maga választhatta meg élettársát és "ifjúsági fejedelem" címmel az ifjúság vezére lett. Amikor az ifjúsági fejedelem rangot Góg nyerte el, Magóg leányát, Il-dut vette feleségül. A házasságukból

született Magya vitéz 260 holdéves korában nyerte el az ifjúsági fejedelem rangját. Kosztroma új fejedelmének, Budának a kérésére Magya 576 lovassal és 240 kézművessel indult el a Buda fejedelem városában épült kegyhely felavatási ünnepére. Úr városának létszámát tehát 580 lovas és 240 kézműves ember növelte. De az ezer körüli lóállomány részére legelő-terület kellett, de a három hun törzsbeli ifjúnak az eltűnése is jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy a folyton erősbödő ellentéteknek elvándorlással vessenek véget. Úr népének és az agabáknak Ataiszbeli létszáma azért is volt mindig kisebb, mert a fejedelmi személyek temetésén szolgahadukat lemészárolták, hogy a holtat az Égi birodalomban is szolgálják. Ez szöges ellentétben állott Góg és Magóg törzsének vallási szertartásával, mert ők csak állatáldozat formájában mutattak be véráldozatot. A gyászolók addig nem is mentek el, amíg a

feláldozott állatok húsát meg nem ették és maradványait el nem égették. A hun törzsek állománya tehát folyton nőtt és már benépesítették a 600 öl magasban kezdődő Hun felvidéket is. A Gara-zúgó vizén épületfát szállítottak le a Hun síkságra. A fát a Hun tó partjain dolgozták fel Itt készültek előbb a 12 lapátos, 1 vitorlás, majd később a 24 lapátos 2 vitorlás hajók is. Ezekkel járták a Nagyvíz akkor ismert részeit. A jégkéreg alól előbukkant Amu-óm, Indijó-óm, Párszi-óm, Hik-szosz-óm, Suoma-óm és Uruk-óm. Igaz, hogy Amu-óm majdnem teljesen eltűnt, de a többiek megmaradtak. Buda fejedelem példamutatóan maga kezdett neki, hogy Uruk városát régi fényében felépítse. Így kezdődött Uruk városának tündöklése, de a 24 hun törzs a kegyetlen véráldozat miatt mégis elhagyta. Buda fejedelemmel azonban vérszerződést kötöttek egymás bármikori megsegítésére. Buda fejedelem ugyanúgy, mint Ataiszban volt

az Öthegyen, kegyhelyeket akart építeni. Az Anahyta kegyhelyet a nagy katasztrófa idején készítették el. Magya ezután a lovasokkal észak felé vonult Dabósa és Paripa irányában. Budának a vérszerződés értelmében 60 holdév után a visszamaradt 237 kézműves hunt is utánuk kellett indítania Dabósába. Mire eljött a 120 holdév, a főként mordvinokból, csuvaszokból, lettekből, úzokból és kabarokból álló kézműves csoport már megcsaládosodott és lélekszám szerint 620-an vonultak be Dabósába. Közülük sokan, főként a gazdagabbak, Dabósában maradtak; a szegény többség állataival, a nyájőrző, házőrző és gyermekőrző kutyákkal együtt Magyarka felépítése végett átgyalogolt a Nagyhegyen. Lovaikért cserébe főként bárányokat kaptak. Ezeket könnyen áthajtották a hegyi utakon. Ekkor még csak háromféle kutyát ismertek: komondort, pulit és kuvaszt A gyerekek nagyon szerették őket. Házastársi kapcsolataik révén a

kézműves csoporttal muromák, esklók és maramik is érkeztek. Ezek elbátorkodtak egészen a jéghegyekig, de a hóesés előtt nyájaikkal együtt mindig visszatértek Magyarka környékére. Magyarkán a 130. holdévben abban állapodtak meg, hogy Uruk város és Paripa között Kurd utódai és vitézei tartják kezükben a legelőket; Hunor népes tábora a Magyarka és Hunnor városa közötti részen marad; Magyarka és Magya fejedelem visszamaradt lovasai és kézművesei pedig egészen a jéghegyekig keresik az új legelőterületeket, megfigyelve a változékony időjárás szerinti terjeszkedési lehetőségeket. Minden településnek Ataiszból hozott nevet adtak. Ezeket fekvésük szerint is jól ismerték, mert Magya fejedelem magával hozott ékes rovásukkal minden feljegyzést. Azok egyebek között azt tanították: "Az élet harcaihoz nemcsak a testet kell táplálni, hanem a lelket is folyton erősíteni kell!" Úr népe kézügyességben, rovások

megörökítésében, zenében és istendicsőítő énekekben jeleskedett. A velük rokon hunok a gyermekek és lovak nevelését, gondozását tartották az istenek előtt kedves cselekedetnek. A fekete és a fehér Hun síkság lassankint kicsinek bizonyult és meleg időben a nép már elfoglalta az ataiszi Felvidéket is. Ezt a részt 24 részre osztották 10-10 napi lovaglási területtel, közöttük 10 tyumen lóhossznyi szabad területet hagyva. Ataiszból való elindulásukkor 2 tyumen szálláshelyet tartottak nyilván a sámánok. Ezeket most már háromfelé használták a szálláshelyek elnevezésére A Tigris folyó jobb oldalán épült Kosztromában Úr népének és az agabáknak a kereskedői és iparosai éltek, a Tigris folyó másik oldalán, Dorozsmában Góg és Magóg kézművesei és kereskedői építették ki városukat. Az ifjúsági versenyek a Hun tó partján és a Hun síksági Pusztaszeren zajlottak le. Az Ildu városrészben szálláshelye volt

minden törzsnek. A 700 öl magas Kékleny hegygerinc a Gara-zúgóval kettéosztotta a Hun birodalmat a nagy Hun síkságra és a Hun felvidékre. Itt kiváló legelőterületek voltak, amelyek csak lankásan emelkedtek a jéghe-gyekig. A felmelegedés növekedtével az erdők is mind nagyobbak lettek. A kivágott farönköket a Hangony folyón úsztatták le, majd a Gara-zúgó alján, a Hun csatornán keresztül juttatták el a Hun tóba a kézművesekhez. Az ott készült 12 és 24 lapátos hajókat csúsztatón engedték le a Hangun, illetve a Tigris folyóba. Góg 12 törzse a Hangony jobb oldalán 120 napi lovaglással bejárható területet használt. Ez fokozatos emelkedői és hűvösebb éghajlata miatt jórészt lóedző területnek számított. Magógnak ugyancsak közel akkora területű mezőségén viszont az éghajlat állandó volt és már köles termeléssel is foglalkoztak rajta. Erdőirtásokkal Góg fehér-hun törzsei is nagyobb területeket nyertek. Ezeken

nagyon megszaporodtak a birkanyájak A birkát úsztatva Dorozsmába vitték, bőréből a kézművesek ruhaféléket készítettek. A 237 hun kézműves létszáma nősülés és családosodás folytán 620-ra emelkedett. Buda fejedelem ezért megengedte, hogy juhnyájakat kapjanak ajándékba. Szavárd kézműves fejedelem aztán a Magyarka fölötti hegységben és az alatta levő síkságon e nyájak váltó legeltetésével a juhállományt igen megnövelte. Az ataiszi Bálványhegyen Ilgara aranyasszony Örök-tűz szentélyében holdévekben számolták az időt, a Hun felvidék kabar nyílhegykészítői azonban a tűz megszerzésének idejéhez igazodva évről évre a diadalmas Aranyasszony ünnepétől számolták az időt. De ezt még Armogur felesége, Ilgara asszony sem fogadta el, bár nagyon megkönnyítette volna az idő számítását, hiszen a holdévek már a tyumen-számokra rúgtak. Szavárd törzsének fejedelme így mondta el a Magyarkára érkező Batour

fősámánnak a kézművesek időszámítását: A Gara-zúgón túl levő Kuszkó Birodalmában Artupi asszonynak Kecső kabar nyílkovácstól négy fia származott: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc. A törzs a jó eszű Rohoncot küldte a Bálványhegyre sámánságot tanulni. (Köles-sarlózásra onnan mindenkit hazaküldtek.) Ragyolc, Miskolc és Tiszolc a Hangony forrás tavában fürdött, amikor egy játékos kis mackó a folyóra hajló fáról beleesett a sebes folyású vízbe. A fiúk nyomban a fuldokló medvebocs után úsztak és kimentették a vízből. Kemi-asszony, a medvék anyja haragjában az erdőt villámmal sújtotta. Lett is rögtön bundaszárító hőség. Ragyolc és Tiszolc ijedtében elszaladt, de Miskolc a kis boccsal odament a tűzhöz Mind a ketten azonnal meg is száradtak. Amikor Ragyolc és Tiszolc látta, hogy Miskolcnak semmi baja, ők is odamerészkedtek a tűzhöz. Egy lángoló tuskóra száraz gallyat raktak, s annak a tüzénél tovább

melegedtek. Amikor mind megszáradtak, Kemi asszony az erdő tüzét felszippantotta és záporral elverte. A három testvér a bocsot a pásztorkunyhóba rejtette. Hajnalonkínt odajött Kemi asszony, a szájából tüzet vett elő és úgy melegített ételt a bocsnak. Ezt 5 napon át megismételte De az ötödik napon elaludt a kunyhóban. A pajkos Miskolc tüzet lopott ki a szájából és a tüzet egy tejescsuporba rejtette. Ekkor ért haza Rohonc Ő a lopott tüzet Ruda-Tórem ajándékának tekintette. Amikor Kemi asszony elment a kunyhóból, a nyílkovácsok késő éjjelig tanakodtak. Végül Kecső azt javasolta, hogy a három tűzszerző ifjú az égiek ajándékával menjen fel a Bálványhegyre, hogy a csillagokat és időket rovó sámánok ott ezt a nevezetes eseményt megörökítsék. A tüzet száraz fával táplálták, majd 5 csuporba szétosztották. Három csuporral Ragyolc, Miskolc és Tiszolc futva indult a Bálványhegyi szentély felé, a negyedik csupor

tüzet Rohonc egy ladikon vitte a Hangony folyón, az ötödik csupor tüzet Artupi asszony a leányaival gondoztatta éjjel-nappal. Rohonc hatalmas evezőcsapásokkal siklott a Hangony vizén, de amikor még a Gara-zúgó előtt kiszállt a ladikból, a folyóba beleesett és a tüzes csupor odaveszett. Ragyolc a tizedik, Tiszolc a huszadik napon ejtette bele a csuprot a vízbe. A 24 napon Miskolcnak sikerült a Gara-zúgó alatti Hun síkságra jutnia. Ekkor Artupi öccse, Garaúz hegyi vadász a vállára vette holtfáradt öccsét és diadallal vitte fel az Isisek lépcsőin a 800 öles hegy tetején épült szentélybe. Garaúz a tüzes csuprot tartó Miskolcot óvatosan letette Ataisz nagy gömbje elé. Ezen a gömbön a bölcsek feltüntették, hogy a Sis-Tórem által a felhők közé gurított Földgolyón hol vannak telepeik Ataisz lakóinak. Ata-Isis leányai örömmel jelöltek meg minden helyet, ahol szárazföld bukkant ki a jéghegyek alól. Amikor Garaúz (grúz) az

5600 lépcső aljára ért, az ifjúság egetrázó éljenzésben tört ki, és Isisnek leányai legszebb ruhájukat vették magukra és ujjongva terjesztették a boldog hírt: Miskolc vitéz tűzet hozott ajándékba az égiek haragos villámaiból! Tüzet, ami melegít! Tüzet, ami megolvasztja még a Kékleny-hegy szikláit is! Agaba, a bölcsek legvénebbje állt a lépcső legmagasabb fokán. A két legszebb csillagrovó leány aranytálcán őeléje tette le Miskolc pásztorlegény élet-tüzet tartalmazó csuprát. Agaba olajüstbe öntötte a csupor tüzét, s az égig érő lánggal árasztotta a meleget. Agaba elrendelte, hogy a csillagrovó leányok legnagyobb gondja az legyen, hogy az égiek tüze soha ki ne aludjon. Meghagyta még, hogy az égiek tüzet adó jóságát minden aranyasszony-ünnep után megünnepeljék. Kecső és Artupi gyermekei ezután abban a kegyben részesültek, hogy Garaúz vezetésével megtekinthették az idők múlásának rovásait. (Ez a

Mindenható leírása!) Már 11 tyumen (110000) és 110 alkalommal telt meg a Holdanya egészen kerekre, amikor Magya ifjúsági hun fejedelem is elindult, hogy Buda fejedelem város és kegyhelyalapító ünnepén a lovasversenyeken ő is részt vegyen. Szavárd viszont akkor szállt hajóra, amikor kabar és úz nyílkovácsai már 8470 alkalommal ülték meg a tűz megszerzésének ünnepét. Ekkor süllyedt el Ataisz Attól kezdve 12968 alkalommal lett telehold és 998 esetben tartották meg a kézművesek a Tűz ünnepét, mire Ordoszban megalakult a 24 hun törzs szövetsége. Temérdek vita folyt arról, hogy melyik csoport tévedett és melyiknek van igaza. Végül a legbölcsebb, Agaba meggyőzte a sámánokat, hogy az első medvetor emlékére és a tévedések kiküszöbölése végett kezdjék újra az időszámítást. A medvetorok, vagy makkolás utáni disznótorok számát minden törzs tudja ellenőrizni. Ezt a Magyarka fölötti Szavárd-törzs is helyeselte Szavárd

kézműves törzse Batour látogatásakor ünnepelte az Ataisz pusztulása utáni 1018. disznó-toros evést A kézművesek tehát az égiek tüzét már 9488 disznótoros éve ünnepelték. Ez az Agaba-féle 20 medveév Kézműves-rovás szerint már 15480 éve használjuk a tüzet. Az időszámítás a megállapodással valóban megbízhatóbbá vált, hiszen a téli medvetorokhoz már lehetett igazodni. Aranyasszony ünnepe után a kézművesek minden negyedik évben nagy játékokat rendeztek: lovaglást, nyilazást, szőrlabda-játékot. De a legkedveltebb volt a minden évben megrendezett tűzfutás. Minden 5 évben a sámánok versenyeztek Az ő versenyüket 20 évenként rendezték az ügyességi viadalokkal együtt. Ennek a győztese lett az Ifjúsági fejedelem. Az ataiszi versengést a Tűzfutás emlékére rendezték Ekkor a győzteseket a Bálványhegy lépcsőinek alján illatos bogyók nedvével kenték be. A kegyhelyre e nélkül senki sem léphetett be. Ilyen

különleges illatú bogyó csak a Bálványhegyen termett. Ha valakinek ezzel bekenték a teste látható részeit, azok a tűző Napisten mérges tekintetére sem hólyagosodtak fel. Amikor valaki belépett a díszes kegyhelyre, Agaba az illatos üstbe mártotta ujjait s ezzel a ritka nedvvel bekente a Raten-Tórem tiszteletére érkezett vendég homlokát. Ezután a vendég, saruját levéve beléphetett a kegyhelyre. Az edényt jósüstnek használták Az ősi Bálványhegyet a mindenkori nagyfejedelem testőrsége őrizte. Éberen vigyáztak rá, hogy abból a különleges cserjéből senki se vihessen sehova egyet se. Tiltották az Isis-lakók, az Égiek parancsára. Amikor Armogur fia feleségül vette Suhan kegyhelyőrző lányt, akkor Suhan édesapja, Suté volt a bölcsek legvénebbje. Suhan azt kérte apjától, hogy nászajándékul kapott üstjében vihessen magával a szent bogyót termő cserjékből. Suté 25 cserjét helyezett nyalábba kötve a nedves földdel

bélelt üst aljába, leányára bízva titkos gondozásukat. Buda csak akkor értesült erről, amikor Suhan az új telephelyeken már elültette a cserjéket. Amint a Kosztroma feletti Bálványhegyen minden győztes kapott egy-egy díszcserje-ágat, ugyanúgy az Uruk városában meghonosodott cserjékről is adtak emlék-gallyat a lovasversenyek győzteseinek. Suhan nagyobbik leánya még Ataiszban Magya győztes ifjúsági fejedelem felesége lett; Arant a hikszosz telepi Ten vitéz vette feleségül. Hunor és Magyar azt gondolta, hogy Ataisz azért süllyedt el, mert Suhan kilopta az ataiszi Bálványhegyi illatos cserjéket. Ezért ők nem fogadták el az ilyen ajándékot. Kurd ifjú felesége: Enéh és Aratu leánya azonban a cserjét továbbra is termesztette. Aran utódai már nem voltak ilyen babonásak, és Ten birodalmában nagy területen szaporítva elterjesztették ezt a különleges nedvet adó bogyós gyümölcsöt. Hunor és Magyor azonban irtózott még a

látásától is, és a győztes vitézeknek díszes kovácsolású kardot ajándékoztak. Szavárd kézműves népe, akik a Kurd földje és Magyarka között telepedtek le, ezt a bogyót meleg nyáridőben az üstben főtt étel kozmásodásának megakadályozására használta. Ezt a szokást Szavárd még Ataisz Bálvány-hegyén leste el Suhan asszonytól Az ellenben nagyon aggasztotta Szavárdot, hogy Suté bölcs nemcsak Suhannak, hanem a másik két leányának is adott útravalót ezekből a cserjékből, akik Kuszkóhoz, illetve Suvához mentek feleségül. Amikor megalakult a 24 hun törzs szövetsége, Agaba fősámán minden összejövetelen hangoztatta ezt az ataiszi "bűnbeesést" és ezért javasolta, hogy az ifjúsági versenyek győzteseinek díszes kardot adjanak. Ez sokkal férfiasabb volt és amellett célszerűen szolgálta a 24 hun törzs szövetségi érdekeit is. Amikor Kuszkó elindult keletnek, Buda nyugat felé, Suva pedig délre, megesküdtek,

hogy egymás útjait minden esetben keresni fogják. Elsőnek Suva indult el; egy holdtöltével rá Amur, a déliek kézműves hajóláncával. Utána Buda, és több hajó-látóvonal távolságban Szavárd a kézműveseivel. Ezt "hajóláncnak" nevezték Végül nádcsónakok kíséretében Kuszkó indult napkeletnek. De mire a következő holdtöltén az ős Agaba elindult Kuszkó után a kézművesekkel, jött a szörnyű földrengés, tűzokádat és mennyek szakadása. Ebben a szörnyűségben a Kuszkó-féle nádhajók mind odavesztek és Agaba két kézműves vitorlás hajója is csak nagy nehezen tudott megmenekülni az özönvízből. Agaba népe megesküdött: örökké keresni fogják Buda, Suva és Kuszkó népének maradékait. Ez a vágy benne élt minden utódukban. Határtalan volt hát a bölcs Agaba öröme, amikor az Ordosz feletti Bálvány-hegyi vásáron felismerte az elpusztult hun törzsekből megmenekült ataiszi népek marad-várnyait.

Főként arra törekedett, hogy az emberáldozatnak még az emlékezetét is kitörölje a szövetségbe tömörült új népből. Azt viszont törvénybe iktatta, hogy minden emberöltőben legalább egy alkalommal elmenjenek kalandozni, vagy békés, vagy háborús céllal, mert csak az újonnan látottak, és tapasztaltak alapján lehet továbbfejlődni. Hisz a tűz birtokába is Miskolc kíváncsisága alapján jutottak és azt az azóta eltelt sokezer év alatt a bölcsek mennyi mindenre hasznosították! A tűz megjelenéséig nyershús-táplálkozással egy-egy ember legfeljebb csak 400 alkalommal pillanthatta meg a teleholdat; Ruda-Tórem üstjeiben azonban minden rosszat kifőztek a húsból, s így az emberek 5-600 holdévig is gyönyörködhettek a telehold szépségében. Sőt az ataiszi Öthegyen szedett bogyók és gyógyító füvek főzetének formájában mindenki ihatott az Élet vizéből is, és ezzel meghosszabbíthatta az égiektől kapott életét. Öreg bölcsek

rájöttek arra is, hogy ha az állatok zsírja helyett a Bálvány-hegy bogyóiból sajtolt folyadékkal készítik ételeiket, nem esnek olyan könnyen betegségek áldozataivá. Ezért nem engedték, hogy ezeket a cserjéket másutt is szaporítsák. Élám népe aztán azzal vádolta Ataisz bölcseit, hogy önző cselekedeteik miatt kellett Ataisznak elpusztulnia. De az agabák elődei látták, amikor az égi hatalmasságok a Kékleny hegységet a Gara-zúgóval együtt "az Égbe repítették". Ők azonban megmaradtak Ez pedig azt jelenti, hogy az égiek az igazakat nem engedték elveszni. Batour ezek alapján a huszadik medvetoros évben azt mondta Szavárd törzsének, hogy az általa most vezetett, meg a később következő kalandozási hullámoknak is egyik célja az Ataiszból megmaradt igazak keresése. A kézműves tárkányok szerint az égiek a gonoszokat megbüntetik negyedíziglen, de az igazakat megjutalmazzák ezeríziglen. Az igazaknak az agyuk is

megtisztul, és az égiek gondolatait terjesztik az egész földön. "Az ataiszi Öthegyen is, az onnan hozott gyógyfüveken is rajta van az égiek tekintete. Tűz segítségével kiölik a rosszat mind állataink húsából, mind a növényekből. Ezért kalandozásaink alatt mi csak a magunkkal hozott gyógyfüvek vizét ihatjuk és csak a tűz segítségével elporlasztott húsok erejét vehetjük magunkhoz táplálékul, vagy a hús porával és ízesítőkkel megáldott étkeket ehetünk. Látom, Sza-várd törzse is felállította az Öthegyet, hogy az égbe röpített Garaúz törzs népét, vagy annak megmaradt kézműveseit örökké éltessék az égiek. Úgy látom, az Ataiszból elhozott gyógynövények magva itt nagyon elterjedt; hosszú életű lesz hát Szavárd törzsének minden kézműves leszármazottja. Addig, amíg az ataiszi Bálvány-hegyen termett szőlőt csak bogyó alakjában fogyasztották, a szőlő csak egészségére vált mindenkinek, de amikor

bozasörként mézzel édesített részegítő ital formájában kezdték fogyasztani a szőlő levét, megrövidült még a bölcsek élete is. Ezt a szőlővesszőt megtévedt bölcsek lopták a Bálványról; az után sokan kezdték szaporítani, a bűnösök lerészegültek, ezért végül az égiek elpusztították Ataiszt. Egy bölcs rájött még az ataiszi bor sűrítésére is. Ezért az égiek tiltott tűzhasználat miatt halállal sújtották" Batour innen Szavárd törzsének lovasaival, akik állandó kapcsolatot tartottak Gandi patiszukkal, Sirgula városába lovagolt. Gandi patiszuk örömmel fogadta Batourt és az Úr szentélyében Ataisz bölcsességei felett elmélkedtek. Egy véleményen voltak afelől, hogy az ataiszi holdszámítás helytelen és Batour, vendéglátója iránti figyelemből elfogadta az Ataiszban forradalmat előidéző újítást: azt, hogy az Agaba-féle Samasna törzs a sok zavart okozó Hold-evés-számításról áttért a kabarok

tűzszerzési eredetű időszámítására. A Bálvány-hegyi sámánfejedelmek e miatt a Samasna törzset "égi áldozattal" ki akarták végezni; de a halálra ítéltek a kivégzés előtti éjjel megszöktek és a legnagyobb bárkában kieveztek a Nagyvízre. Ezek a kos jegyében született ifjak hosszas evezés után egy ingovánnyal szegett domb alján kötöttek ki. Azt a dombocskát, melynél Káldi vitéz kilépett a szárazföldre, elnevezték Káldi-földnek. A mocsarak lecsapolása után megalapították Uruk városát, hogy ott ápolják az ataiszi hagyományokat. Ez a tűz megszerzése utáni 758 év 11 holdtöltéjén történt. Mindebben az is segítette őket, hogy úrnapi lepeljüket összevarrva Szélasszony elé az Ég fájára feszítették. A véráldozattól való megmenekülésüket megtették új időszámításuk kezdetének. Batour látoga-tásakor Uruk-óm népének patiszukjai már a tűz megszerzésére emlékeztető 1730. ünnepi evést

számolták Közös akarattal megállapították, hogy a mindent elpusztító ataiszi Nagyvíz a 732. évben volt A Magya ifjúsági fejedelem elvonulása utáni 10. évben, vagyis 742-ben érkezett meg Indijó-ómból a városalapító Samasna törzs Pistije és feleségül vette Buda özveggyé vált leányát, Arant. Aran, miután férjét a feketék megölték, otthagyta Hikszosz-ómot Most boldogan ment feleségül a sokat szenvedett Samasna-Pistihez, akit később Hikszosz-óm szokása szerinti módon királlyá is választottak. Samasna-Pisti annak idején sírva menekült el Ataiszból egy félig kész bárkán. Útközben a Samasna törzs ifjú sámánjai közül sokan elpusztultak, míg az új Indus folyó torkolatában, Indijó-ómban végre kiköthették bárkájukat. Az Agaba, Indijó és a Hunan törzsbeli hunok elváltak Samasna-Pistitől és a hikszosz tutajosokkal, meg az indijó lovasokkal a Pamír szállás felé vették útjukat, hogy újabb farönk-tutajról

gondoskodjanak. Ezek a tutajosok aztán hírül hozták, hogy az indijó törzsbeli ifjú sámánok az új Indus forrásvidékén telepedtek meg, a Hunan törzsbeli hunok pedig kimentek a kellemesebb éghajlatú Pamír aljáig és valamennyien indijó leányokat vettek feleségül. Az agaba törzsbeli ifjú sámánok tutajos rakományukkal visszaérkeztek Indijó-ómba. Ekkor futott be Buda fejedelem egyik hajója is Örömmel üdvözölték a városukat alapító Samasna törzs Pistijét, aki aztán elmondta, mégpedig a valóságnak megfelelően Ataisz pusztulását és csodával határos menekülésüket. Larsa hajósvezér kérte Samasna-Pistit, hogy tartson velük, mert Buda fejedelem szeretne közvetlenül pontos részleteket hallani Ataisz végnapjairól. Így hát a maradék agaba ifjakkal Uruk-óm városába hajóztak. Larsa hajója 24 lapátos gyorsjáratú volt, ezért hamarabb érkezett meg Uruk-ómba. Buda örömmel várta Samasna-Pisti bárkáját a kikötőben Többé

el sem engedte a sírva-nevető ifjút, és hogy az Uruk-ómi szellemi feszültséget feloldja, leányát az özvegy Arant örömmel adta feleségül Samasna-Pistihez. Samasna-Pistit az ő (Buda) halála után az összes samasna-patiszuk jelenlétében az Ataiszból hozott olajfák illatos levével királlyá kenték. Így lett Samasna-Pisti az Uruk-óm birodalmának első királya. Ekkor állapították meg, hogy a 24 hun törzs sámánjainak elnevezése még az ataiszi időkből származik. Az agabák patiszukjait ugyanis már Ataiszban is sámánoknak hívták. Gandit gondolkodóba ejtette, hogy a hunok ölnek nevezett mértékegysége talán jobb, mint az ő rőf mértékük, hiszen egy ölt 3 rőf adott ki, márpedig ennyi kell egy átvetett ruhára. Az ujjnyi mértéknél is jobb volt a hunoknál használatos arasz, mivel 3 arasz megfelelt 60 ujjnak, vagy egy rőfnek. Viszont 9 arasz adott 1 ölt és 10 arasznyi vászonból akármilyen nagy embernek el lehetett készíteni egy

átvetős ruhát. Terület-mérésre is megfelelőbb volt a hunok lépése, mint rőfben mérni az utat. Batour mindent aranylemezeiről olvasott fel Annak a jelei megint csak felkeltették Gandi érdeklő-dését, mert a hun rovásokkal sokkal jobban ki lehetett fejezni a gondolatokat. A hunok aranya súlyban megfelelt 1 ezüst talentumnak, 1 ár folyadék-mennyiség pedig a köblábnak. Gandi patiszuk 1 holdtöltéig látta vendégül Batourt, majd 25 főnyi kísérettel útbaindította Indijó-ómba, hogy tudomást szerezzenek a Samasna-Pistihez hűtlenné lett sámánifjakról. Indijó-ómban örömmel fogadták Batourt és a legközelebbi tutajkaravánnal útnak indították a hunok alapította Léh városába. Hosszú idők múltán a hunok leszármazottai összeütközésbe kerültek az indijó sámánok utódaival. Ezért a Léh városától az Indus forrásvidékéig létesített szállásaikat átengedték az indióknak; ők maguk pedig a parszi-szkítákkal keveredve a

Tárem-tó mellé vándoroltak. Ez Pamír hegyének a pamír és parszi-szkíták által lakott részétől keletre volt. Batour feljegyzései szerint Léh vezér népe szigorú törvények szerint élt Beszédjüket eleinte csak úgy-ahogy értette, de három holdtöltényi idő alatt tökéletesen elsajátította. Elmondták neki, hogy Léhből kiindulva titkos útjaik is vannak; meg hogy itt a Tárem-tó partján jól éreznék magukat, de a tó vize állandóan csökken és ezért a földműveléssel mindig lejjebb kell vonulniuk a termékeny iszapos tó mellé; így régi ültetvényeik helyét csak legelőnek tudják használni. Apáik, a hunan törzs vénei új szervezetet adtak a harcosoknak. 400 családban állapították meg a vadászó törzsbeliek lélekszámát; az első 100 csak a harmadik 100 családdal házasodhat, a második a negyedik százzal. Ezt emberöltőnkint, azaz 20 évenként cserélgetni fogják Panaszkodtak az időjárás kilengéseire. Tó melletti

ültetvényeik gyakran elpusztulnak és ilyenkor csak a vadászat és a kismérvű állattenyésztés menti meg őket az éhenhalástól. Legnagyobb bajuk, hogy az indijók is, meg a kétféle szkíták is ellenségesen viselkednek velük szemben. Isteneikben is csalódtak: nem segítik őket Azt eszelték ki, hogy az isteneket az emberek gondolkodása teremti, tehát az összes többi felsőbb lények is csak emberek eszében születnek meg. De azért mindenkiben isteni szellem lakozik Most rajtuk csak a Tárem-tó, vagyis az istenek tava segít, mert az látja el őket hallal. Csak az a család erősödik, gazdagodik, melynek a feje okosan tud gondolkozni. Ezért minden családfőnek kegyhelyet emeltek, a Tárem-tó mellé 400 szentélyt. Megszervezték körülöttük a katonai rendet is. Léh vezér azzal búcsúzott el Batourtól, hogy kegyhelyeiken az ősök szellemében mindig meg fognak emlékezni erről a találkozásról és mindig segítségére lesznek a Batour által

ismertetett törzsszövetségnek. 2. 2. Arvisura Kerka rovósámán Kre 4020-4002 20-38 medvetoros év MELEGFORRÁSOK NYOMÁBAN Az ordoszi sámánképzést Úr városa is segítette azzal, hogy Batournak társául adták Gúla pateszit, egy ifjúsági kispapot. Gúla 12 évig másolta 5 példányban az arról szóló feljegyzéseket, hogy milyen meleg-vízforrások tájáról kerültek a csónakon menekülők Ataiszba. Ebből Ordoszba magával hozott egy példányt Agaba és Batour fősámánok, továbbá Rima aranyasszony-szécs és Gúla pateszi munkájával 192 sámán, 240 tárkány és 120 rimalány részesült magas fokú oktatásban. Egy részük még kalandozásra is indult, hogy ellenőrizzék az ataiszi feljegyzéseket. Ataiszban ugyanis úgy döntöttek, hogy nemcsak az emberevést kell megszüntetni, ami az eljegesedés miatt a melegvíz-forrásoknál elkerülhetetlenné vált, hanem törvénybe iktatták azt is, hogy, le kell írni, milyenek az életlehetőségek az

eljegesedett vidékeken. A jégáradat elmúltával ugyanis ezekre a területekre már vissza lehetett térni. Az említett 552 főből a hun törzsek szövetségének csak 240 személyre, volt szüksége, Hunor, Kurd és Marina birodalmai viszont készek voltak befogadni a kiképzett ifjak feleslegét. A 20 medvetoros évben megtartott ordoszi Nagyszalában a résztvevők vállalták, hogy Uzapani ellá-togat a kurd-szumér-földre, Viroláj északi Marinába, Kerka pedig Hunnia melegvíz-forrásának birodalmába. Úgy döntöttek, hogy mindegyik ágazat kap 100-100 kiképzett ifjat, a gyengélkedők és öregek 12 főt kitevő csoportját pedig Ordoszban helyezik el. Minden csoportban lesz egy-egy ifjúsági fősámán, Ordosz, Hunnor, Magyarka és Dabósa központ-tal; lesz továbbá mindegyikben 4 harsány, azaz kispap; 4 regös, (tanítópap); 4 bacsa, (ellátópap); 4 bód, (bőségpap); 4 boksa, (tudóspap); 4 arbag, (gyógyítópap); 4 kács, (vándorlópap); 4 dalacs,

(katonapap); 4 ulcsák, (nemzetségpap); 4 duru, (szövetségi pap); 4 jaku, (összekötő-pap); 4 magóc, (varázslópap); 4 barus, (jövendőmondó pap); 4 nazir, (istenidéző pap); 4 bán, (őrségpap); 4 kende, (napisten-pap); 4 tár-kány, (kovácspap); 4 vajda, (kalandozópap); 4 gyula, (szerződési pap); 4 horka, (bírósági pap); 4 szécs, (aranyasszony-pap); 4 igric, (éneklőpap); 4 abakán, (öregtanács-pap) és 4 pateszi, azaz öregistenidő-pap. Kerka tehát száz kiképzett sámánpappal, tárkány kézművessel indult el Ordoszból, hogy felkeresse az ataiszi vázlatokban leírt melegvíz-forrásokat és megállapítsa, milyen ott az élet a jégár megszűnése után. Kerka csoportjából Úzon ifjúsági fősámán a 39. medvetoros évben 25 úz lovassal érkezett meg a Heő forrásokhoz Tapolc vitéz itt benősült a “Tarkós népek” nagycsaládjába. Ezek mondták, hogy a Sajó felső folyásánál is van egy Heő forrás. Azt Harkács kereste meg, Úzon

irányításával A Sajó nagy kanyarjánál egy hegyen füstöt láttak gomolyogni. Megközelítették Szurdok vitéz elfogott egy rőzsegyűj-tögető lányt. Nehezen értették meg egymást, de a leány azért egyre barátságosabbá vált. Szurdok egy ordoszi aranyékszert adott neki, ezzel végleg megnyerte foglya tetszését. A lány jelekkel tudtára adta, hogy elmegy, de várjon rá A táborból aztán egy varkocsos öregemberrel tért vissza. Ez barátságosan meghívta Szurdokot a tűzhelyükhöz. Szurdok el is ment, de társai azért távolabbról fegyveresen szemmel tartották. Szurdok rövid idő múlva visszatért és elmondta, hogy a hegyi település lakói 3 férfiból és 12 nőből állanak, s beszélgetésre vendégül hívják a lovasokat. Mivel ezek is hajlott járású, vastagnyakú, erős hegyi emberek voltak, a kalandozók, mint a tapolcai törzshöz tartozókat, ezeket is tarkósoknak nevezték. A tarkósok örömmel fogadták a tiszta férfiakból álló

jövevényeket. Három holdtölte után már jól megértették egymást. Elmondták, hogy a férfinép az un med-vesekkel vívott harcban esett el Szívesen fogadták hát az úz harcosokat. Többnyire jelekkel elmondták, hogy a völgy belső településein is nagy a férfihiány. A kőtetőn tartott nyári ünnepségen is szívesen látták a kalandozókat, s azok ott ezen az ünnepen mind házasságra is léptek. Az ellenséges törzset medveseknek nevezték; a hadifogoly medvesek pedig őket bolhádoknak csúfolták. Egyszer nagy vadászatot tartottak a síksági erdőkben, karácsony-madarakkal A zsákmány összeszedése közben harcba keveredtek a medvesekkel, Sőreg vitéz a harcban elesett. Ez a hely, mivel kerecsen vezér-madár volt tanúja az esetnek, szent hellyé vált és a kegyhelynek Sőreg lett a neve. Bár a csata Sőreg halála miatt eldöntetlenül végződött, 3 medves ifjú eleste után az ellenfél belátta, hogy a jobb fegyverekkel harcoló úzoktól

előbb-utóbb nagy veszteségeket fognak szenvedni. Egyezségre léptek tehát, hogy az északról folyó Rima vonalát soha sem fogják átlépni, tehát soha sem fognak belépni az Agaba feleségéről elnevezett Rima-asszony síkságra. Így aztán a bolhádok most már nagyobb biztonságban érezhették magukat a jövőre. A legszebb leányt, a kékszemű Levártot a csoport arbag-sámánja, Harkács vette feleségül. Egy medvetoros év múlva egy kisfiuk született, Csíz: ő örökölte a bolhád nagyapa melegvizes tanyáját. Amikor Sőreg vitézt eltemették, a medvesek ura egy Nadabul nevű nőt ajánlott fel Úzonnak hadizsákmányul, belső cselédnek. Ilona aranyasszony azonban (Úzon felesége) ehhez nem járult hozzá, s Nadabult Gede szécs vette feleségül. Gede Ilonának volt az írópapja, a jelentések rovója. Gede szécs az aranyasszony-ünnepet mindig a melegvíz-forrásnál rendezte meg. Ilona asszony ilyenkor ellenőriztette a kalandozók létszámát, hogy

Ordosznak jelentést tehessenek róla. Az ünnepség ideje táján kislányuk, Aj-nácska született. Mivel Úzonnak kedve támadt egy kis időre itt megtelepedni, a kőtetőn egy talpas-házat készíttetett. Azt nyáron nyílt-napos területre görgették, télére pedig el lehetett rejteni egy sziklafal mélyedésében. Ez az alkotmány háromháznyi hosszú volt; itt nagy újdonságnak számított. Ilona asszonynak nyári lakásul a Sajó melletti szent forrásnál egy boldoganyás házat építettek. A ház padlásán őrség tartózkodott. Ezt a háztípust az úzoktól átvették a medvesek, a bolhádok és a tarkóshegyiek is. Így már ezek is kimerészkedtek a barlangok, lakógödrök régi világából Testalkatra a bolhádok is, a medvesek is a Tapolca-tájiakhoz hasonlítottak. Az egész hegyvidéket ilyen Tarkós-féle népek lakták. A vadászterületek miatt szüntelen harcban álltak egymással. Nagy szárazság idején, csatavesztéskor az ellenséget is megették

Mire az úzok felkeresték a hegyvidék alján lévő melegvíz-forrásokat is, létszámuk 50 főre emelkedett. Úzon úgy osztotta meg a kalandozókat, hogy 10 harcost, akik Szurdok vitézzel együtt megházasodtak, a Szurdok hegyén hagyott, 2-2 vitéz őrt állt a Szurdok- és az Ordosz-hegyen, 22 harcos a Kőtető vidékére, 13 pedig az Ilona-forrás-vidéki kegyhelyre került; Biring bacsa-sámán pedig a talpas- és boldoganyás-házak építésére oktatta a tarkósokat. A gerendákat nagy esőzések idején az erdőkből úsztatták le Az úsztató folyócskának is Hangony, azaz Sárga folyó nevet adták, mert a színe a bőségesen, előforduló vörös agyagról ennek is olyan sárga volt, mint a másik Hangonynak. A torkolata táján összeállított talpasházak csoportját is Ordosznak nevez-ték el. Kőtető, Ordosz és Szurdok őrségei állandó füst- és fényjelekkel adták tudtára egymásnak, ha a folyó-menti részekre ellenség érkezett. Ez mindig megzavarta

a gazdálkodást is Márpedig az ataisziak szerint az emberevésnek is csak úgy lehet végképp véget vetni, ha a földet állandóan jól megművelik, a termés-fölöslegéből háziállatokat tartanak és balszerencsés vadászat esetén így pótolják a húshiányt. Kerka rovósámán 38-43. medvetoros év Három medvetoros év után már csak akkor kellett vadászatra menni, ha a háziállatok nem látták el friss hússal a kis közösséget. Vajács vajda összeköttetést tartott a többi 350 kalandozóval, hiszen ezt az 5 évet arra adták, hogy a 240 hátrahagyott ifjúval építsék ki a 24 hun törzs szövetségének melegvízi szállásait, hogy ha kell, legyen hova áttelepülni. A vajdasámán a medvetoron bejelentette, hogy a következő medveevést a nyugati melegvizes csoportnál kell megtartani. Nyíres magóc sámán már felállította az áldozati helyen a beszélő követ és a következő medvetor előkészítéséül tárkányaival már Írott követ is

készíttetett. Pokaly bődsámán Sajóordosz síkságán annyi bőségmagot termelt, hogy az elkalandozókat bőven el tudja látni élelemmel. Zenta bács-sámán is bejelentette, hogy a déli heővizek táján olyan termékeny síkságokat talált, hogy azok l0 évre való élelmet tudnak biztosítani a déliek csoportjának, sőt az aranyröges vidékre is annyi élelmet szállítottak, hogy az ötödik kalandozó évben még a hegyek közt sem kell élelemről gondoskodni. Parajd ulcsák-sámán, aki a széki-hunok fővárosából indult el, otthonosan érezte magát a részére kijelölt hegyvidéken. Mind a száz vitéze részére boldoganyás házakat építtetett, díszes kapuval. Onnan jártak ki felderíteni a melegvizes heőforrásokat. Zengő harsány-kispap az Ordoszi birodalomban fennálló szokás szerint gazdájának, a nemzetségi sámánnak a nevéről Parajdnak nevezte el kiinduló településüket. Mivel egy szerencsétlen medvevadászaton 2 halottjuk is lett,

Parajd kegyhellyé vált. Három széki-hun vitéz azt kérte, engedélyezzék ottani letelepedésüket Mivel három szécsnek kiképzett leány vállalta velük a házasságot, széki-hun kifejezéssel rimolánként ők is ott maradtak az új Parajdon. Mire az ötödik évben Parajdon tartották a medvetort, mindhárman 3-3 gyermekkel örvendeztették meg Kerkát, aki erre az alkalomra Magyarkáról Parajdra érkezett. Mintha csak az égiek megérezték volna, hogy Kerkának el kell jönnie az ünnepségekre, mert Úzon ifjúsági vezér vadászat közben meghalt. Felesége, az ős-istenanya nevét viselő Ilona aranyasszony, kislányával, Uzonykával együtt ott maradt Parajdon. A hegyvidéket, ahol Ilona sokáig uralkodott, elnevezték “Ilona országának” A nép nyelvén is sokáig fennmaradt Ilona országa. Gúla pateszi, az öregisten idők szumírföldről küldött sámánja Ilona aranyasszony kívánságára ott maradt az aranyrögös vidéken, hogy az elhalt Úzon

helyett Tisa jaku-sámán segítségével fenntartsa a szellemi együvétartozás tudatát. Zenta bács-sámán az ötödik medvetoros év elején elhunyt. Biring bacsa lépett a helyére A felnövekvő ifjak tanítását Pamar regős-sámán vette a kezébe. Pokaly bód sámánnak nagy segítségére volt Gambuc boksa, a tudós-sámán, aki a kenyér magvak termését osztotta szét igazságosan. Kondó kácsra, a vándorló-sámánra a termés elszállítása hárult. Mecska duru, a szövetségi sámán éberen őrködött azon, hogy a szétosztás ellentét nélkül menjen végbe. Boksa barus-sámán Tisa összekötő sámán szállása mellett ütötte fel sátorát, hogy jövendőmondásairól az is tudjon. Ugyanott tevékenykedett Bodon nazir is a leghíresebb ifjú istenidéző pap Ugyancsak Tisa jaku-sámán mellett állott Gilván kende táborhelye is. Ő a Napisten papja volt és a csillagjóslás kiváló sámánjának hírében állott. Csató tárkány, aki leginkább

a férfivá fejlődött ifjak övének készítéséhez értett, minden téren Biring bács-sámán segítségére támaszkodott. Gyula horka-sámán és Ilona aranyasszony Parajdon tartózkodott, Gyula a három rimolán: Susán, Sala és Tana, meg persze a három férj sátrának a szomszédságában állította fel bíró-papi boldoganyás-házát. Ő ítélt az Ilona országában előadódó vitás kérdések felett. Landor abakán mindig úton volt, hogy Gede szécs-sámán rovásai alapján, mint területi-pap, a Magyarkán székelő Kerka rovósámánt évenként tájékoztatni tudja aranyasszony-papi működésének eredményéről. Minden jelentést Gúla pateszi, az isteni-idők papja és Ilona aranyasszony látott el kézjegyével. Ők mind a ketten beavatottak voltak. A harcosok között sok volt az elhalálozás, különösen a folyó melléki hordalék-földeken. A hegyvidéki településeken a harcosok jobban bírták az időjárás viszontagságait. Ezért lehetőleg a

hegytetőkre települtek, halottjaikat pedig Gula pateszi-sámán tanácsára elégették. Poraikat emberfej-díszítésű cserépedényekben temették el. Gúla pateszi a sámánokkal lemásoltatta a csillagjósok által meghatározott névnapok jegyzékét, hogy az újszülötteknek ősi szokás szerint az Arvisurában megállapított neveket adhassák. Ebben a névgyűjteményben 2 tyumen, azaz húszezer név szerepelt. Annak alapján adtak új településeiknek is Arvisura-beli nevet Ez a névadás így történt Hunniában, Kurdiában és Marinában is. A névadást még a távoli meleg-vizes Ilona-országból is jelenteni kellett Magyarkára. Ennek a kalandozási törvénynek a megtartását a beavatottak ellenőrizték. Gúla pateszi minden évben meglátogatta Biked arbagsámánt, aki Tarkós fiainak 5 fia közül legidő-sebb volt és gyógyítással foglalkozott. Felesége: Tátika rimalány egy melegvizes tó mellett sátorozott, amíg Biked vadászai társaságában

vadászni járt, hogy eltarthassa népes családját. Ugyancsak minden évben felkereste a tó mellettieket Tarkós második fia, Pilis is, aki szintén arbag-sámán volt és a róla elnevezett pilisezéssel gyógyított. Tarkós harmadik fia megbetegedett, mert Harkács vitéz gyógyító forrása a Sajó folyó környékén elvesztette gyógyító erejét. Később Sala rimalány, aki Ilona aranyasszony országában özvegységre jutott, Biked arbag-sámánhoz jött el hűléses eredetű betegségét gyógyíttatni. A tizedik nyár-középi Ilona napon érkezett öt fiával, Bezeréd, Barla, Boka, Bátyk is elkísérték. Sala annyira megszerette Biked gyógyító-sámán melegvizű tavát, hogy Somló, Rezi, Zala, Berény és Sümeg nevű fiaival ott maradt a makkoltató disznós vidéken. Mivel a fiúk éppen olyan vastag nyakúak lettek, mint a melegvíz-környéki lakosok, nagyapjukról őket is, meg utódaikat is tarkósoknak nevezték. Tapolc vitéz, Tarkós negyedik fia, a 15

évben özvegy lett és eljött Biked bátyját meglátogatni. Mivel anyósával rossz viszonyban volt, minden értékét ott hagyta, öt nagyobb fiával Biked birodalmába költözött át, öt kisebb gyermekét anyósánál, a veszekedő Pereces anyónál hagyta. Biked birodalmában Pilis, Harkács, Sala és Tapolc ivadékai annyira elszaporodtak, hogy lassankint az őslakó tarkósok is elsajátították tőlük az ordoszi kalandozó beszédét. Ordoszból minden századik év táján újabb csoportok indultak nyugat felé, hogy az őslakó tarkósoknak és a közéjük beolvadt kalandozóknak a betegség és vadászatok miatt megcsökkent létszámát vállalkozó szellemű ifjakkal feltöltsék. Kerka beavatott ifjúsági fősámán feljegyeztette a beavatottak sámán-központjában, hogy Biked melegvizes birodalmában a Tarkós leszármazottakat időről időre fel kell keresni és, hogy ezeket a látoga-tásokat Ordoszban a beavatottak titkos rovásainak gyűjteményében

meg kell örökíteni. KERKA ifjúsági fővezér, Arvisurai rovósámán százfős kalandozó csoportja: Pateszi (Öreg Isten Idő) ifjúsági fősámán Úzon Gúla Karakó Szakolca harsány, kispap Gönc Zengő Ják Bicse regős-sámán, tanítópap Namény Pamar Cikádor Bars bacsa-sámán, ellátópap Biring Zenta Gara Korpona bőd-sámán, bőségpap Pokaly Zabozka Batyk Selye baksasámán,v. boksa tudóspap Pata Gambuc Kolon Körmöc arbag-sámán, gyógyítópap Tapolc Harkány Biked Pöstyén vándorlópap, kács-sámán Kondó Perjámos Pilis Léva dalacs-sámán, katonapap Lőcse Tordas Kabold Kosztolány ulcsák-sámán, nemzetiségi Bakar pap Szurdok Parajd Boka Garam duru-sámán, szövetségi pap Szerednye Mecske Rába Zsolna jaku-sámán, összekötőpap Rozgony Tisa Lendva Semte barus-sámán, jövendőmondó pap Kartal Baksa Bezeréd Csejte magóc-sámán, varázslópap Visk Nyíres Ozora Modor nazir-sámán, istenidézőpap Jászó Bodon Rajka Kubin bán-sámán,

őrségpap Sőreg Milkó Köpcsény Pozsony Napistenpap, kende-sámán Borsava Gilván Barla Galgóc tárkány-sámán, kovácspap Harkács Csató Csákány Komját kalandozópap, vajda-sámán Vajács Torockód Gétye Zsigárd gyula-sámán, szerződési pap Pásztó Barót Valkó Borostyán horka, v. harka-sámán, bírópap Hont Gyula Sümeg Zobor szécs-sámán, aranyasszony- pap Gede Torda Sala Holics igric-sámán, éneklőpap Cigánd Sepsi Ruszti Tapolcsány abakán-sámán, őrségpap, öregtanácspap Dömös Lándor Kaproncs Selmec rimolán-rimalány papnő Ilona Susán Tátika Galánta Fenti személyek ötéves kiképzésen vettek részt és mind a százan a melegforrások vidékén maradtak. Rimolán kiképzésben Ilona, Sala, Susán, Tátika és Galánta vett részt. Velük jött negyven rimalány, s így 195 férfi és 45 nő, azaz 240 személy maradt vissza és 160 lovas Kerkával visszalovagolt Ordoszba. Dömös, Lándor, Kaproncs és Selmec végzett sámánképzést és

a legokosabb bánokból lettek az abakánok, akik az ataiszi hitre képezték ki az ifjúság küldötteit. BESZÉLŐ BOGLÁR (A 3. Arvisurából) Mivel Agaba fősámán látása a 12. medvetoros évben meggyengült, utána kazahun veje, Batour vette át a rovások vezetésének jogát. Közben Agaba rovásba vette mind a 24 hun törzs rege-és hitvilágát. Megalkotta az Arvisura törvényeket Megörökítette az elsüllyedt Ataiszból hozott gyógymódokat és azokat a bölcsességeket, melyekre a sámán-ifjúságot oktatta. Fontosnak tartotta a kézművesség fejlesztését is Batour, öccseivel és a sámán-képzősökkel még Agaba fősámán életében végigjárta az összes törzsek szálláshelyeit. Házassági manőverei miatt azonban a törzsi vezérek nagyon megharagudtak rá. A legeltetési határokat ugyanis a házasságok révén rokonaivá lett törzsfők javára vonta meg. Az Öregek tanácsa a gyakran fellépő járványok miatt a 28 medvetoros évben elrendelte a

2-2 fővel induló sámánképzést, úgy, hogy a 30. medvetoros évtől kezdve egyikük már gyógyítással foglalkozzon és csak a másik vegyen részt a további teljes képzésben. Így minden törzsből csak az egyik marad Ordoszban, a másik már összekötő kapocs lett a törzsi-székhely és Ordosz között. Mivel a délvidékről újabb kinaj tömegek kezdték öldökölni az Agaba fősámán mellett maradt népet, a Hangun folyó jobb oldalán maradt békés természetű kézművesek közül egyre újabb meg újabb menekülők érkeztek. Batour népes családjával éppen Ordoszban vendégeskedett Azt javasolta Agaba népének, hogy költözzenek őhozzá a kettős Hun-folyó vidékére, vagy felesége húgának vőlegényéhez Ordoszba. (A kettős Hun folyó egyike Pekingen folyik keresztül. Tiensin városnál találkoznak és úgy ömlenek a tengerbe) Úzon boldogan fogadta városába, gazdag apósát, Agabát, aki három, kincsekkel megrakott hajóval érkezett.

Kéz-műves embereivel sok szállást építtetett, s kincseivel telerakta őket Mivel Agaba első feleségét, a dúsgazdag özvegyet a kinajok megölték, egy gyógyítással foglalkozó jómódú lányt - a későbbi Rima-asszonyt - választotta feleségül. Vele menekült Ordoszba. Úzon is boldogan fogadta menyasszonyát, nem vérrokon Ibolyát Holdtöltekor megtartották a menyegzőt. Úzon-sámán nevén Úzapani-álmában sem gondolhatott volna szebb menyasszonyra, mint amilyen Agaba kisebbik leánya volt. Édesanyjától örökölte a Nagyvízen túli Ataiszból hozott bogláros fejdíszt. Ennek legszebb ékes köve minden almavirágzáskor beszélni kezdett. Ezt a beszédet csak vőlegény vagy menyasszony hallhatta meg. Az Uzapani és Ibolya által később hátrahagyott fejdíszt valakinek mindig egy szent rejtekhelyen őriznie kellett, hogy hatása is mindörökké erősítse a hun törzsek szövetségét. A beszélő boglár Úzd kegyhelyre került. Minden 4 évben újabb

szentélyt kellett építeni, hogy a szent kő megtarthassa beszélő erejét. Agaba fősámán is a beszélő kőhöz fordult, hogy megtudja, ki legyen az utóda. Joli-Tórem úgy döntött, hogy a kaza- és széki-hun törzs legyen a vezető ereje a hun törzsek szövetségének. Így agaba után Batour lett a fősámán Uzapani második lett. Ekkor az Úzd székváros melletti új településen a kis Ózd kapott kegyhely-építési jogot. A beszélő bogláros fejdísz alatt itt esküdött egymásnak örök hűséget Uzapani és Ibolya. Négy évig ebben a szentélyben kellett titokban őrízniök a beszélő követ. A 12 medvetoros évtől kezdve Batour sorra járta a 24 hun törzs szálláshelyeit. A szokásos kalandozásokat csak óvatosan engedélyezte Mindig előírta a sámán-tized beadását a Joli-Tórem szentélyében székelő fősámán részére. Öccsei közül többen hun vezérek leányait vették feleségül. Ebben az évben az avarok székhelyére, a Hangun

melletti Győrbe került a beszélő kő. Burján, a tatárok vezére megtagadta Batourtól egyszem leányának a kezét, sőt azzal vádolta Batourt, hogy az Arvisura törvényeket kijátssza a többi törzs ellen: télen mindig a szent rovásokat bújja, hogy az égiek minden áldását magára irányítsa. Kifogásolta, hogy Ordoszban, ahol Agaba fősámán gyógyít, sohasem akad járványos megbetegedés, de a többi törzsi szálláson még a sámánok is elpusztultak. Ezért azt javasolta: kettőzött létszámmal induljon meg az előképzéses tanítás. Agaba attól tartva, hogy minden eddigi erőfeszítése kárba vész, a 28. medvetoros évben elkezdte a 6 éves sámánképzést Az úzok Uzapani és Kecső vitézt jelölték sámán-tanulónak. Batour a többi törzsből is kiválasztotta a kiváló harcosokat. Kecső vitéz kardkovács volt A kabarok vezérének a leányát vette feleségül, s ezért Vasváron új kegyhelyet épített. Ezzel újra az úzok kezébe került

a beszélő kő, de Kecső sokat betegeskedett, ezért a rovások másolására osztották be. Ibolyával együtt lemásolta az összes Agaba-féle ataiszi rovásokat A fekete lepel alatti oktatáson mindig részt vett Uzapani is. A 30 medvetoros év nyarán a hun kalmárok jelentették, hogy a kinajok sárkányos serege támadásra készül. Agaba meghordoztatta a véres kardot, s 5 nap alatt Ordoszba össze is gyűltek a hun seregek. Mivel a kazahunok vezérét, a hős Tordát elragadta a “feketehalál”, fővezérnek a suoma Temerét választották. A fekete és a fehér hunok két sereggel vettek részt a felvonuláson, ezért a harcosok létszáma két és fél tyumenre (25000-re) emelkedett. Az úzok mint csákányos hídverők sárkányos hajókon úsztatták lefelé a Hangun folyón hídverő felszereléseiket. Nyáreleji holdtöltekor értek a hunok által lakott síkság szélére. A tömlős úsztató-zsákokkal ellátott hírvivők jelentették, hogy a kinajok

félnapi járásra vannak. Ekkor a haditanácson Temere kiadta a parancsot, hogy a hun sereg a szálas erdőben törzsenként helyezkedjen el és félnapi pihenővel várja be a ki-najokat. Előőrsnek a tatárok seregét rendelték ki. Az ő feladatuk az volt, hogy csalogassák maguk után a ki-najokat és úgy törjön rájuk a hun sereg. Temere elgondolása igen jónak bizonyult és döntő csapást mértek a kinajokra. Utána 5 napi járóföldről fogságba hurcolták a kinajokat. A hadifoglyokat szétosztották a hun hadsereg veszteségeinek pótlására. Legnagyobb veszteségük a tatároknak volt, ezért ők kapták a legtöbb béklyózott foglyot, hogy így pótlódjék a hősi halált haltak munkaereje. A hadisarcot szétosztották a győztes harcosok között. Batour így értelmezte az égiek parancsát, de a tatárok ezzel nem voltak megelégedve és viszonyuk tovább romlott Batourral. Amikor a 34 medvetoros évben elérkezett a sámánok Nagy-Süánja, Úzapani lett az

első, s Jóli-Tórem kegyhelyén fősámánná választották. Agaba még a 32 medvetoros év közepén megtért őseihez Testét az ordoszi Bálvány-hegyen elégették. Mivel Batour sok bosszúságot okozott a 8, nem rokon fekete-hun vezérnek, Joli-Tórem negyedik ünnepe után egy éjszaka a tatárok meggyilkolták. Rokonsága hadat akart indítani a gyilkosok ellen Temere fővezér és Uzapani fősámán ezért az Arvisura-törvények alapján elrendelte az ilyenkor szokásos tetemre-hívást. A 3 nap éjjelén Uzapani elhozta Joli-Tórem kegyhelyéről a Föld-anya bogláros fejdíszét. Amikor a nem gyanúsítottak elvonultak Batour holtteste előtt, a fejdísz hallgatott, de amikor a tatárok következtek, a “beszélő boglár” megszólalt: amikor Karakun tatár vezér meghajolt a fejdísz előtt, Batour szívéből megindult a vér és a kés Karakun lába elé esett. Erre az égi jelre a tatár küldöttség Karakun vezért darabokra vágta. Uzapani a törzsek közötti

gyilkosságok esetén mindig igénybe vette a “beszélő boglár” segítségét és sikerült is a vérengzésnek véget vetni. Uzapani és Batour még Agaba életében rovásba vette az összes Arvisura-törvényeket. Rendszerezték a gyógyítási módokat. A törzsek regéit, mondáit-Agaba fősámánnal együtt - az Arvisura rovásokban örökítették meg A “beszélő boglár” négyévenként azóta is folyton vándorol 3. 75. Arvisura Az ataiszi tudás elterjedése a Nagyföldön a 5. medvetoros évtől a 93 medvetoros évig Erek tanfejedelem tanítása Tatranig rovása Kr.e 3965-3947 között A 75 medvetoros évben tartott sámán-előzködésen Káles sámán lett az első. Baratony elhalá-lozásával az ifjúsági fősámáni beosztás után elnyerte a beavatott fősámáni tisztet. Két buzgó rovósámán, Erek és Töröngöj elrendelte, hogy az Öregek Tanácsának tájékoztatása végett ifjú sámánkalandozók nézzenek szét a déli tájakon.

“Útbaindításunk előtt Erek sokat beszélt nekem olyan dolgokról, amikről a szokásos oktatás során senkinek sem adott tájékoztatást. Üzent Uruk-béli hozzátartozóinak; hírt várt arról is, hogy mivé fejlődtek a termékeny Igaglat környékén a földműves nép gazdálkodási ismeretei, és hogy milyen hírek járják az ataiszi menekültekről az ott élők között.” Az útnak indítottak között a legjobb lovas Bene sámán volt, ezért ő lett a kalandozó csoport vezetője. “Velünk tartott Agócs, Gáti, Tekes, Jó, Begő, Ménes, Kojon, Koncsi, Gát, Zemlén, Ács, Szaka, Csoma, Mása, Keve, Kece, Bénye, Buja, Lubi, Holán, Kocs és Béla, sámánok valamennyien. Útiránynak a Hunor és a Bolhás tó melletti gazdag hun települést jelölték meg, valamint a Nagy Tó alatti, látásnyi területű síkságot Magyarka érintésével. Ott egy alvásnyi ideig lehetett tartózkodnunk azzal a céllal, hogy ez alatt közöljük Magyarkával, mi minden

változás történt Ordoszban 75 medvetoros év alatt.” Útközben, erős télben embermagasságú gödröt használtunk lakóhelyü1, s ezt fakerítéssel körülkerí-tettük, a padlást pedig többszörös nádréteggel fedtük be, hogy az eső és a hólé lefusson róla. Nagy, hosszú nádtetők alatti gödrökben annyi enni- és tüzelnivalót halmoztunk fel, hogy elég volt tavaszig. Otthon azonban minden lakható gödör közepén agyagból készített búbos kemence is volt körülvéve melegedő padkával. Az agyagdöngöléssel készült kémény, ha nagy volt a család, a kakasülőn lévő búvóhelyeket is bemelegítette. A tüzelő megszerzése a nagyfiúk feladata volt, a tűz ápolása a tűzőrző lányoké. Az ételeket az eladó leányok melegítették agyagedényekben, mindenki elé csak egy evésre való ételt tettek. Szűkebb napokban a gazda csak ennyit engedélyezett. Bővebb volt az ellátás, amikor elkezdődött a disznótor, a medvetor és a szarvastor

ideje. A szétosztást ilyenkor a fővadász végezte Amikor vége lett a szűkebb étkű télnek, akkor kezdődött a bölénytor; az állatszaporodás meg a tavaszvárás kezdete meghozta a gödölyetort. A rovástudó sámánok névadó rovásokkal indultak törzseikhez. Az Égiek parancsa szerint az év valamennyi napjára előírt névtől csak többes szülés esetén volt szabad eltérni. Magyarka után hazámba érkeztünk. A 3981 medvetoros évben, mint lovász-gyermek követtem Or-dosz városába Erek pateszit, aki Baratony halála után a sámánképzés tanfejedelme lett. Az én kötelességem volt, hogy a gyengülő szemű, Uruk-városi születésű Ereket támogassam. Erek megállapította Anya-hita rovásából, hogy a nagy mindenség 25920 tűzszerzési év alatt fordul egyet az Életadó-nap birodalmában. A nap-vallás papjai 373 napfogyatkozást és 832 holdfogyatkozást jegyeztek fel. Szipparban viszont már még egyszer annyi ideje figyelték a bölcsek a Nap

csillagok közötti mozgását, a csillagboltozat teljes meg-fordulásának idejét. Nippar templom könyvtárából elhoztam azt az agyagtáblát, amelyik a 12960-as szám alapján mutatja a kettéosztott égbolt járását. Kaltes asszony birodalmában 60 pergős időt mértek és az időszámításban ezt vették alapul Nippur-ban is. Az Égi birodalomban a 25920-as fordulószámot a 60-hoz viszonyítva a pergő idő jellegzetes számát 432-ben állapították meg, az pedig a 9 ismeretlen hatalom számát foglalja magában. Ez adja az emberi faj kipusztítását jelző számot is. Az 540 égből érkezők kapuján 800 bölcs lépett valamikor égboltunk színpadára. A kulcsszámon alapul az is, hogy a Nipparban vaIó uralkodás 4320000 évében kezdődött az özönvíz, s ezzel azoknak a királyoknak a hatalma megszűnt. Az indijók is, akik Susából származtatják tudásukat, 4320000 évben jelölik meg a végtelen élet idejét. Anyahita ez ellen a 9 ismeretlen hatalom

ellen vette fel a harcot A tűzszerzési évek ismeretében bölcseink is a Szavárdokat indították útnak. Amikor az üvöltő Égi sárkány farkával Holdunkat hozzánk vágta, ránk szakadt az addig csillagos égbolt sötétsége és a menekülő beavatottak kíséretükkel a Nap és Ataisz birodalmába menekültek. Az emberek félelmükben egymást ették, különösen a fiatalokat A beavatottak erre elkezdtek a templomgazdaságokban égi magvakat termelni, megszelídítették az állatokat és véget vetettek az emberevésnek. Minden evést, később minden fogást 1 évnek számítottak. 10 király 432000 evésig uralkodott, de falánkok voltak. Ezért az Égiek újabb özönvizet bocsátottak rájuk. Az Égi eredetű Urganim és társai ebből megmenekültek, Szavárd birodalmában egy bárkával kikötöttek, de az evési évek számlálásával nem hagytak fel. Három holdtölte után visszajöttek és a tenger akkorra már egy napi gyaloglásnyi távolságra elhagyta Úr

városát. Ekkor sokan Susa városán keresztül az Indus völgyébe vándoroltak és ott magas házakat építettek. Uruk szorgalmas népe visszatért Úr városába, Buda palotáját újjáépítette, még a palota pincéjét is kitakarították az iszaptól. Majd hálát adtak az Úrnak Templomgazdaságuk felügyelőjévé első királyuk-nak, Budának az ÓN birodalmából való leszármazottját, Úr-Kevét választották meg. Agyagtábláikat Pintőr nevű szent városukba vitték Káldi vezér, amikor kikötött a róla elnevezett Káldi-földön, megalapította a Káldi gyarmatot. Innen indult el Zagrosz vezérrel Úr-káma és megalapította Káldi-föld első gyarmatát, Úr városát. Zagrosz és Élám 10 hajó hátrahagyásával később elment innen a hegyvidék felé Féltek, hogy az özönvíz megismétlődhet, s ezért az Ataiszhoz hasonló, Zagroszról elnevezett hegyvidékre vándoroltak. Úr-kámának meghagyták, hogy ők is költözzenek a hegyvidékre árvíz

esetén és figyelmeztessék erre utódaikat. Ez történt a 7758 tűzszerzési évben. Úr-Kámának a fia Urnina még tengerparti hajósvezér volt, de a templomgazdaság olyan jó módot teremtett, hogy a fia Úr-Gana már király lett a Káldi-föld partvidékén. Kaltes asszony szekerén újabb Égiek érkeztek és Úr városának közelében leszálltak a tengerre. Oánész kiúszott a partra Felső teste emberi volt, mely alul haluszonyokban végződött. Az emberek először féltek tőle, de ő fénylő ékszerekkel kedveskedett nekik. Erre Úr népének ifjai kenyérrel és hússal kínálták, melyet ő szívesen elfogadott. Később társai is követték a szárazföldre, s szintén csillogó ékszereket hoztak a nádhajók kikötőibe. A felbátorodott nép minden jóval elhalmozta őket Úr városának felnőtt lakói eleinte csak nevettek gyermekeik és az Égből jöttek barátkozásán és az ötödik holdtöltén ők is bemerészkedtek a csatornába. Akkor csodát

láttak: reggelre eltűntek az idegenek uszonyai és alsótestük is emberivé változott. Az uszonyok persze lábra szerelhető alkalmatosságok voltak Tűzokádó és szikraszóró gépeikkel ámulatba ejtették Úr város népét. Ezeknek a csodaszerkezeteknek a kezelésére megtanították a földieket is. Fölmentek a templomba és valami szerkezetekkel az eget nézegették. Erre is megtanították a pateszik gyermekeit Mire eljött a 12. holdtölte, megtanulták a földiek nyelvét, a Rát folyó felé pedig elkezdték keresni a csatornázás lehetőségét. Megtanították az embereket a föld művelésére és az állatok megnemesítésére. Pulikkal juhokat őriztettek emberi segítség nélkül A pulikat eleinte égi szőr-pamacsoknak nevezték, mert olyan okosak, hogy nem is állatok. Voltak olyan kis halaik, amelyekkel a magukkal hozottak úgy eljátszottak, mintha barátaik lettek volna. A Kaltes asszony bolygóján lévő 9 ismeretlen hatalmat úgy magyarázta

Oánész, hogy ez Kaltes asszony 9 csodája és ez 9 Égi mester létezését bizonyítja. Ezek szerint a 9 Égi mester volt Kaltes asszony bolygójának a mozgatója. Égi eredetű tudásuk lehetővé tette, hogy már 540-szer fölkeressék Joli-Tórem bolygóját. Minden ilyen látogatás előtt 800 Égi lakó dolgozott Kaltes asszony egy-egy szekerén. De olykor mégis előfordult valami hiba. Egy alkalommal 9 égi lakó itt maradt Földünkön és a koponyájú földi lakók közül választottak maguknak párt. Ettől kezdve a földiek is elkezdtek okosabbak lenni, és néha nem ették meg legyőzött ellenségeiket. A földi növényzetet az égiek égi magvakkal nemesítették. A föld lakói valami-kor a fákon épített fészkekben kerestek menedéket a nagytestű állatok elől. De később megtanultak rájuk dorongokkal, csapdákkal és kövekkel vadászni. Egy-egy nagy állat elejtése dús lakomát biztosított A nagy földrengések, eljegesedések után olykor alig

maradt ember, de az égből jöttek egyre nagyobb sikerrel megtanították a földieket a védekezésre, és a Kaltes asszony bolygóján élő mindenféle. Az égből mindig kilencen jöttek Volt rá eset, hogy közülük itt valaki elpusztult. Ilyenkor a visszatérők Kaltes asszony szekerén valakit magukkal ragadtak. Az ilyenekre azután azt mondták: jók voltak, tehát a mennybe mentek és az Isten fiainak nevezték őket. Ilyen földi látogatások addig történtek, amíg el nem érkezett a Nippurban is följegyzett titokzatos 4320000-es életforgási szám. Azóta csak Kaltes asszonyféle gyöngy-szemecskéivel figyelik a Földön maradt, igen elszaporodott utódaik életét. Amit, így meglátnak, azt bizonyára beírják az Élet könyvébe Erről az óriási időről, de még annak töredékeiről is csak olyan ember beszélhet, aki a 4320 és az azt felező 2160-as szám lényegét, a Világ-holdévet meg tudja érteni. Az ilyen ember elmondhat annyit, amennyit a

földi ember értelme fel tud fogni. Földünkön az emberiség elszaporodása mindig táplálkozási nehézségeket okozott. A megoldást a számok hozták Amikor például a megengedett étkezések száma a Rát-Tigris völgyében elérte a 4320-at, a 43200-at, illetve a 432000-et, hol kisebb, hol nagyobb özönvíz keletkezett. Ha nem özönvíz jött, akkor üvöltő vízisárkányok jelentek meg az égbolton és megcsapkodták a Földet. Buda leánya, Aran, Ten vitézhez a gyakran kiáradó Nagy-folyó ifjú királyához ment férjhez. De a folyó minden gyermeke születésekor kiáradt A sok áradást a gyakori szüléseknek tulajdonították és ezért Aran bátyjai Ten vitéz férfi népét felbujtották, hogy öljék meg Ten vitézt. A gyilkosság után Aran tenger gazdagságával hazatért Úr városába és várta azt a férfit, akit a bölcsek jóslata szerint az Égiek ígértek neki. Nemsokára csakugyan megérkezett Samasna Pistije, aki tengernyi szenvedés után végre

feleségül vehette Arant. Sok fiuk és leányuk született Buda halála után Samasna Pistijét az Úr hegyén épült templomban királlyá kenték a pateszik. Samasna Pistije igen bölcs és okos uralkodó volt. Birodalmát apró gazdaságokra osztotta A földműves nép három nap Úr város földjein tanulta a papoktól a földművelés okosabb módját, a másik három nap a saját földjeiken igyekeztek kipróbálni. Terményeikből, gyümölcseikből és állataikból aztán mutatót vittek Úr templomának. Az okosabb földművelés, a nagyobb állatsza-porulat és Úr csatornázása meghozta gyümölcsét: nagyon meggazdagodtak. Ifjaik látni szerették volna a világot, sőt Úr nevében meg is hódítani. De előbb elsajátították Úr templomának rovás-ismeretét. Az elaggott Samasa-Pisti sírt örömében, amikor nevelt fiai, akik Ten és Aran házasságából származtak, fölkerekedtek, hogy visszavegyék Ten vitéz birtokát. Amikor az önálló gazdaságok száma

elérte a 4380-at, Samasna Pistije elrendelte a Nagyvíz vidékének meghódítását. Minden lovat elvittek Úr városából és csak a szamarakat hagyták otthon. Igénytelenségüknél fogva földművelésre azok alkalmasabbak is voltak, hódító útra indulni meg csak lóval lehet. Ten első fia, Ménes, aki igen okos és tanult ifjú pateszi volt, elindult a kisgazdaságokból kikerült 4380 elsőszülött ifjúval. Amikor megjelentek a Nagyvíz felső vidékén, a bölcsek eléjük mentek, mert az égi jelek már tudtukra adták érkezésüket. Szükség is volt rájuk: a legutolsó nagy áradás alkalmával nagyon sok ifjú férj elpusztult és várták a csodát, hogy az égi hatalmak tanult, munkás kezeket küldjenek hozzájuk. Így is lett Ménes és négy öccse a lovasokat letelepítette, s a bölcsekkel együtt hálát adott az Úrnak, aki az édesapja birodalmát visszaadta neki, mint I. pateszinak Az első évi gazdálkodás igen eredményes volt, ezért a bölcsek

népeikkel együtt Ménest királyukká választották. Kis városában nem volt özönvíz, mert azt, amint mondták, Enlil, Enki, Nin-Hurság és Eres-ki-Gal a Nagyalföld Istennője védte. A két nagy folyó neve nem Tigris és Rát volt, hanem ősi ataiszi nevén Idag-lat és Buranum. Élámban és Káldi-földön következetesen így nevezték őket. Az ataiszi elnevezést a 24 hun törzs szövetségének megalakulásakor átvették Eridu, Bad-Tiberia, Larak, Sippar és Surupaki. Az Uruki királyság Úr királyai alatt Úr, Arpadu, Aradu, Kis és Hit felett uralkodott. Amikor az 50. medvetoros évben, Kre 3990-ben Erekkel megjelentünk az Uruki királyságban, Úr királya az újonnan felállított Nippar kegyhelyen fogadott bennünket. Ott folytak a pateszi képzések. Ott hallottunk Ős-Ten szülöttjének, Ménes királynak új rendszerű államalapításáról. Ménes az Úr városában használt képjelekkel levelezett Samasna Pistijével. Sok tanácsot kapott tőle

birodalma ésszerű kormányzására Az ON vallás papjai ugyanis sok hasznos följegyzést készítettek az Üvöltő Vízi Sárkány megjelenéséről és a Hold csatlakozásának körülményeiről. Tudták, hogy az állandó árapály hullámzása növelte meg az esők és viharok számát. Amikor Ménes első fia, Nap-Kira 15 éves lett, eljegyezte Amu főpapjának a leányát. A fiatalok új fővárost kezdtek építeni, Amun-óm elnevezéssel. Ez lett Nap-Kira fővárosa Az ősi vallás hívei alávetették magukat Úr város törvényeinek és szokásainak. Az összeköttetést pateszik útján állandóan fenntartották. Bothonban az Őrsur ivadékai uralkodtak, a jobb oldalon Ménes fiai. Apósa halála után Nap-Kira került hatalomra, de Ménes második fia, Narmen is új várost épített. Az elaggott Ménes királyt itt temették el Amikor pedig Őrsur elvénült, fiú gyermeke nem lévén, Ménes harmadik fiát tette meg uralkodónak. Ez Hor-Aba volt. Őrsur halála

után a tizedik feleségét, a legfiatalabbat tette meg királynénak. Ettől sok gyermeke született Így hát Ménes király gyermekei uralkodtak Bothonban is, Esthonban is. Nippar csak-úgy ontotta a pateszi tanulókat, akik aztán Bothonban is, Esthonban is további képzésben részesültek, s így az ON papjaiéval felérő kiképzést kaptak. Ezeknek a kettős képzettségű pateszi-papoknak az ősi szokása így hangzott: Osiris (:Őrsur:) úgy székeljen, mint Rá, és Rá úgy székeljen, mint Osiris. Hor-Aba után a fiát Athotist kenték fel, még gyermekkorában, királlyá. Anuban lakott és mindkét nép felett uralkodott. Az északi, vagy alsó birodalom jelvénye a papirusz bokra volt. A déli, vagy felső birodalomé pedig a lótuszvirág Észak Szet Isten, Dél Hóras birodalma volt. Királyi jelvényük a vörös korona, illetve a fehér sisak Rá Isten védelme alatt állottak. Az első királyok Ménestől kezdve Úr városbeli mintára égetett téglával

építkeztek. De több templo-mukat ősi birodalmuk szokása szerint, mokottaii, turrai és simeai kövekből emelték. Ezek mind óriási méretű közmunkát jelentettek Rá Isten dicsőségére. Szet Isten és Hóras Isten híveinek okulására, a két birodalmat egyesítő Ménes király óriási tégla könyvtárakat építtetett és a feljegyzéseket itt gyűjtötték össze négy és fél tömény korából. Ezekben le voltak írva a kegyetlen jégkorszak eseményei Amikor a beavatottak elhagyták az egymást evő emberek világát, a Kaltes asszony birodalmában keletkezett kép-írást magukkal hozták. Itt aztán tovább figyelték a Nap és újabban a Hold anyánk járását. A Deltában a legnagyobb város az ON: a nap Isten városa volt, északon az Amon főistené. Mindkét város csak a Káldi kereskedőket engedte be. Ezeket Samasna Pistije utódainak a pateszijei kísérték Így egyeztették csillagászati ismereteiket. Havarut városát Aran és Ten lányai

építették Férjüket mindig a legjobb íjászok közül választották és lovagló versenyen elsőnek kellett lenni. Ha tehát valaki az Istenek lányait feleségül akarta venni, annak úgy az íjász, mint a lovagló versenyen győznie kellett. Az első ilyen győztes Salát vezér volt Új verseny-számot mutatott be: a vágtató lóról való nyilazást. Amikor Ménes király ON és Amon birodalmába érkezett, Aran leányági leszármazottai örömmel üdvözölték és felajánlották, hogy délről a jól kiképzett szitiuk, azaz íjászok fogják védeni a birodalmat. Ménes, majd Nap-Kira később pedig annak fiai minden évben meglátogatták Havarut. Ilyenkor elhozták ON és Amon isten ajándékait Ten leszármazottainak. Ten isten leszármazottai állandó összeköttetést tartottak fenn az ataiszi menekültekkel, ezek óriásivá fejlődött Úr birodalmával és annak 65 királyával. Átvették azok képírását is Arvisura Anyahita még Ataiszban megalkotta

ezt az érthető közlési módot. A templomok gazdaságai és a Zikkuratok, vagyis a szent könyvek őrzői ezt rendre átvették és a nippuri írnok-képzésen a beavatottak százait képezték ki Ménes birodalma részére. Arvisura Anyahita korától kezdve a beavatottság jele a kereszt volt. Bothon, Esthon, Tenföld, Kál-dea és Indus földje mind átvette ezt a jelet. Akik az ataiszi tengerár és földrengések után az égből jöttek, Káldi-földön, majd Uruk földjén és Úr városában királyokká lettek. Tehát a királyság intézménye is az égből jött A királyságok száma lassanként 65-re emelkedett. Az égi királyok a templomi gazdaságok földjein uralkodtak A földművesek miután 3 nap a király földjein, majd másik 3 nap a saját földjükön dolgoztak, a hetedik napot Istennek szentelték. Ezt a szokást később átvette Kis városa, Mari városa, Indus birodalma és a Léb városán túli Mennyei birodalom is. Itt a királynak fel kellett hágnia

a Földet jelképező Jáó dombra; ez volt az ő őrhelye; onnan dicsőítette az Istent. Ezt a példát a 24 hun törzs szövetsége is követte Amikor fejedelmet, vagy fősámánt választottak, annak föl kellett mennie az Istenek hegyére és onnan visszajőve el kellett mondania, mit kívánnak tőle és népétől az istenek. Amíg Bothon és Esthon földjén az őslakók erdőket írottak, addig a kettős-baltás istenek: Min isten és utódai uralkodtak felettük. De amikor megérkeztek a jégár elől menekülő beavatottak: a Napisten fiai, a Kos és Bika csillagképének ideje alatt, Amun-Ré lett nagyon népszerű. Az isten jelképe ekkor a bika szarva közt lévő nap lett. Ebben az időben hagytak fel az őslakók az ikergyermekek egyikének feláldozásával. A Bika isten ilyesmit nem kívánt A 24 hun törzs szövetségébe tartozók főként azért hagyták el Úr és Uruk városát, mert ott királyi személyek temetése alkalmával élő embereket áldoztak fel,

köztük három hun mesterembert. De amikor az ilyen gyilkossággal felhagytak, édes borba gyilkos mérget öntöttek, abban a hitben, hogy az így kivégzett emberek szolgái lesznek a túlvilágon a királyoknak. Ezt az Ataiszból menekülő saka népek is szokásba hozták Egy látogatás alkalmával pedig Batour, Uzapani és Baratony arra is figyelmeztette Uruk bölcseit, hogy ha az Ikrek csillagképében történtek is emberáldozatok, most már a Bika csillagképében ez nem való. Még Uruk, vagy Úr város királyának temetése alkalmával sem Ezt Nippurban is helyeselték. Harapi király is az emberáldozatos temetkezési mód miatt hagyta el Úr városát. Ummából mentek el Úr városába Káldor király temetésére De ott többek között a szamárfogatos hajtógyereket is lemészárolták az égiek engesztelésére. Harapi hiába kereste a gyermeket. A városbeli gyermekektől aztán megtudta, hogy több Úr városbeli gyermekkel együtt a szamárfogatos gyermeket is

elvitték, hogy feláldozzák Káldor király temetésén. Harapi király a gyermekekkel együtt a pateszihez ment és kérte, hogy ha még él a gyermek, adják neki vissza, mert az isteneknek való hála-tisztelet után haza akar hajtatni Ummába. De a pateszi azt felelte, hogy a gyermeket már feláldozták a király lelki üdvéért, de az az égieknek tetsző cselekedet volt. Harapi király méltatlankodva figyelmeztette a pateszit, hogy már elhagytuk az Ikrek világhónapját és őrültség még most is véráldozatot bemutatni. Umma királya ezután elmondta az övéinek, hogy beavatott lévén ismeri az isteni törvényeket és éppen ezért nem hajlandó tovább Uruk városának közelében élni, mert Úrban és Urukban is gyakoriak a gyilkosságok a temetéseken. Harapi királynak számos, dolgos népe lakott Ummában Lakóházakat, templomokat is építettek, földjeiket is jól művelték. De a királyt bántotta, hogy a nép csökönyösen ragaszkodott az ősi,

maradi építkezési módhoz, holott építhettek volna kényelmes lakásokat is. Végül népének a felével elhagyta a Nagy-folyamok közti síkságot és az Indus folyó vidékére költözött, ahol a rokon indijó menekültek voltak uralmon. Amikor Léh városán keresztül hazafelé mentünk, egy kis kitérővel fölkerestük Harapi király birodal-mát. Ott már igen magas építményeket is láttunk és az emberek kényelmes lakásokban éltek. Minden lakásba vizet vezettek be és mindenkinek külön háló-helyisége volt. A Varázslat művészete is sokkal fej-lettebb volt, mint Urukban Beavatottaik más, új írásmódot rendszeresítettek. A Folyóközben valamikor a pateszik uralkodtak minden faluban. Amikor azonban az Úr népe elszaporodott, a nagyobb városokból egy-egy katonailag jól kiképzett, magas termetű embert küldtek a falvakba, hogy hódoltassa meg az ottani népet. Az ilyen kiküldöttet Lugalnak, vagyis nagy embernek hívták. Amikor a városok

versenyezni kezdtek a falvak meghódításáért, amelyik Lugal hamarább érkezett, az lett ott a nagy ember, az égi eredetű király, akinek aztán a pateszi behódolt és vazallusa lett a hódító Lugalnak. 29. Arvisura Buharata-Cinegés rovása 486-499 Medvetoros év Kre 3554-3542 MAGYARKA ŐSVALLÁSA A 486. medvetoros évben egy gazdag Hunor-leszármazott, Buharata lett a fősámán Hunor birodal-mából azért küldték sámán-képzésre, mert kiváló lovas, de amellett hírhedt verekedő is volt. Buhara városában mindenki örült neki, hogy 5-10 évig békéjük lesz, a zabolátlan fejedelemfi nem fogja folyton rettegésben tartani vad lovaglásával és szüntelen kötekedéseivel az Amu-Darja folyó völgyének a népét. A hosszú időre remélt békességet meghozhatta, ha Buharata sikerrel végzi el a sámán-iskolát. Az Öregek tanácsa ugyanis javasolhatta, hogy a kitűnően végzett sámán vegyen részt a beavatottak képzésén is. Urgencs fejedelem is arra

számított, hogy fia is részesülni fog az égiek magas tudományában. A 480 medvetoros évben a pusztaszeri Nagy-süánon Karagasz lett az ifjúsági fősámán. Buharatát nagyon bosszantotta ez a vereség és lovai közül kiválasztva a 24 legjobb futót, visszament Ordoszba to-vábbi képzésre a beavatottak csoportjában. A 485. évi Nagy-süánon tanulmányi eredményei kitűnőek voltak, de a lovasversenyben a lova elbukott, és a versenyt Sórja rimalány nyerte meg, aki a Tom folyó menti Kondomából jött, a török törzs Sór nevű tárkánytörzséből. Ez volt az első eset, hogy a lovasversenyt lány nyerte meg. Mint nyertesnek szabad férjválasztási joga volt Buharatát választotta. Az esküvőt a következő évi fősámán-választás alkalmával tartották. Ködör és Cinegés volt a vőfélyük Darró, a megrokkant fősámán adta rájuk áldását és átadta Buharatának az ifjúsági fősámán hatalmat is. Buharatának (akit, mint kiváló

lótenyésztőt ismertek) az anyja a magyarkai fejedelemnek Báta fősámánnak volt a lánya. Ezért élt Buharatában az az elhatározás, hogy Buhara városának minden gazdagságával segíti Magyarkát és az ősmagyar vallás fellegvárává építi ki. Mindjárt a házasságkötés után megtervezte a városka templomát és kegyhelyeit. Ataiszi szokás szerint csatornáztatta a várost, de csatornás gazdálkodást rendszeresített a Kuma folyó egész völgyében is. Magyarka felett is teraszos ker-tészetet létesített Magyarka városát Magya fejedelem építette Szavárd lovasparancsnokkal együtt. Enéh, a Magya fe-lesége legkisebbik fiát, Magyarkát az ősmagyar hiten nevelte. Magyarka városának felépítéséhez Szavárd 237 furmányosa hordta a követ szekéren az Anyahita-tisztelők birodalmából, három furmányosa pedig Buharatával tartotta fenn a kapcsolatot. A város húsz év alatt teljesen felépült és Magyarka elkezdhette a Góg és Magóg által

alapított ataiszi ősmagyar vallás táltosainak a kiképzését. A kézművesek 620 főből álló csoportja Dabósában maradt, a szegényebbek; 240-en, átkeltek nyájaikkal a Nagy-hegyen és a kézművesek segítettek felépíteni Magyarkát. Urukból való vándorlásuk a 120. holdevés ünnepétől a 130 holdevésig tartott Akkor megállapodtak abban, hogy Dabosától Magyarkáig Kurd nemzetsége fog lakni, fiának Káldornak a birodalmában; az istenfélő Magyar népei pedig a Nagy-hegy tetejétől a jégkucsmák aljáig terjedő részt veszik birtokba. Magyar utódai tudták, hogy a szegénység a hun törzsszövetség medvetoros időszámítását alkalmazza, de ők Szavárd törzsének tűzszerzéses időszámítását fogadták el. A Magyar és Szavárd törzs összeházasodása után is ez az időszámítás maradt fenn. A tűzszerzés megünneplésének idejéből indultak ki és Ataisz elsüllyedését a 8470 tűzszerzési évben állapították meg. Mialatt a hunok

12968 alkalommal tartottak hold-evési ünnepet, addig a szavárd-magyarok 998 esetben ünnepelték meg a tűzszerzést. Agaba fősámán, hogy a kétféle ünnep körüli vitát kiküszöbölje, a medvetor-evést rendszeresítette. Ezt mindig a tél közepétől kezdték, amikor a makkon hízlalt disznók tora már múlóban volt. Az ordoszi sámánképzés ezt az időszámítást fogadta el. Szavárd magyarságának kézműves népe már az 1018 disznótori evést számolta, amikor ők Magyarkán a 9488. tűzszerzési ünnepet tartották Ekkor az időt egyeztették Batour fősámánnal. Amikor a hun törzsszövetség Uruk városába kalandozott, Magyarka és Szavárd népe is képviseltette magát. Ekkor a 20 medvetoros évben a 9954. tűzszerzési ünnepet tartották A hun lovasokat Buharata és Cinegés sámán vezette. A szavárd-magyarok ekkor is a magyar ősvallást tartották a többi kisebb törzzsel együtt. Mire Magya fejedelem Magyarkán meghalt, a Földanya erősen

felmelegedett. Ezért Mari fejedelem-asszony gyermekeivel és a Mari birodalombeli törzsekkel északra húzódott és az Etil folyó két partján telepedtek le. De amikor egy emberöltő múltával ez a felmelegedés csökkent, akkor is megmaradtak ezen az új tájon, annyira megszokták az erdei vadászatot, meg a télre való élelemgyűjtést. Magyarka és utódai azonban ott maradtak a hun törzsszövetség és Uruk népének bölcsőjénél. Ők is, meg a velük összeházasodott szavárdok is megmaradtak a fiatal Magyarka fejedelem egyisten-hitén. Ez különböztette meg őket a többi ataiszi néptől Az özönvíz elmúltával a Nagy-hegy vidékéről visszaván-dorolt Szumír fejedelem népei is-amint a rokonlátogatók elmondták-már a háromezredik istennél tartottak. De ez következett a természet nagy bőségéből: annak minden jelenségére, vagy minden emberi tulajdonságára egy-egy istent alkottak maguknak. Elfelejtették, amit a Susa szumír város

környékéről elvándorolt családok emlegettek, hogy az istenek az emberek agyából pattantak ki. Buharata északra Mari birodalmába, délre Szumír fejedelem uruki törzseihez és Úzon melegvizes birodalma felé irányította háromszáz lovasát. Az ősmagyar vallás tanulmányozására hosszabb ideig Ma-gyarkán maradt. Itt az öntözéses és lépcsőzetes termelés következtében nagy bőség mutatkozott. Tetszett neki az is, hogy a nép nem félt a földrengéstől és csak kőből készült házakat építettek. Sok bölcs dologról hallott az égi istennek épített hajlékban is. A látottakat összehasonlította a gazdag hun törzsek életével, küzdelmes életükkel, meg a sámánok több-isten-hitével. Tudta, hogy ebben része van annak is, hogy a közbenjárás haszonnal jár. Magyarka egy-isten-hitét csak néhány szavárd család tette magáévá. Ezek összeházasodtak Magya fejedelem harmadik fiának a leszármazóival. De az nemigen tetszett

Buharatának, hogy a fejedelem és a családja éppen úgy dolgozott, mint a legterméketlenebb vidéken élő fejedelmi leszármazottak. Ez mindenkit mindenkivel egyenlővé tett Az ilyesmit nem volna okos a Hun tó birodalmában is otthonossá tenni, mert akkor a gazdag lóállomány felett rendelkező hun fejedelmi ifjaknak is dolgozniuk kellene. Buharata azt tartotta jónak, ha minden törzsnek megvan a maga külön istene. A sámánokat a hun előkelőségek gazdagon el tudják tartani. Jó, ha az emberek megmaradnak a maguk elképzeléseinél Buharata elment a vallási központba: Nippur szent városába. Magával vitte Báta, Barasz és Darró Arvisuráit. Egyeztették az időszámítást A 24 hun törzs szövetsége 486 évvel előbb alakult meg. A Nippuri központot csak 1710 tűzszerzési évvel utána alapították. Az Arvisurák rovása tehát 2196 évvel azelőtt kezdődött Az uruki templom-gazdaságokban régebben pateszik uralkodtak. A gazdaság a város legmagasabb

pontján volt, hogy árvíz esetén a nép a gazdaság főépületében találjon menedéket. Később Úr-Ganna, a leghatalmasabb pateszi a gazdaságok hathatósabb védelme érdekében szétválasztotta a pateszik és a lu-galok hatalmát. Lugalnak mindig a legjobb harcost választották. Ő fegyvereseivel őrködött a gazdaságok munkájának nyugalma felett is. Ezekben tizedeket szerveztek és őrséget állítottak a rablók, gyújtogatók ellen. A lugal testőrsége ezért nemcsak fegyverrel, hanem tűzoltó alkalmatosságokkal is el volt látva. A később alakult szent város: Pintor kezdeményezte a nyugati látogatásokat. Így találkoztak Esthon és Bot-hon beavatottjaival, akik Nippur alapítása után 1509 évvel kezdték el jegyezni a napévet, 1550 évvel pedig vezetni a nyilvántartásokat. Buharatának ide is el kellett látogatnia. A rokonlátogató sámáncsoport megállapította azt is, hogy Szumír-földön és Esthonban sokkal több a mélyen gondolkozó és

irányításra alkalmas ember, mint Magyarkán és Szavárd-földön. Esthonban és Bothonban az újszülött végtagjait lekötötték, hogy az agyuk és az értelmük jobban fejlődjön. A koponyájuk is tovább nyitva maradt A hunok ezt nem helyeselték, mert az ilyen eljárás csökkenti a test ügyességét és a lóratermettséget. Márpedig a ló ott nagyon fontos volt. Lóval nagy területeket be lehet járni, könnyebb az érintkezés. A földművelésben is igen hasznos Általa lehet fenntartani a kapcsolatot észak és nyugat felé. Magyarka felépítéséhez is sok ló kellett Pácska, magyarkai sámánból lett fejedelem megkérte Buharata fősámánt, hogy távollétének ideje alatt két másik csoport a szavárd-magyar földön foglalatoskodjék. Itt megtanulták, hogy lehet jó termést biztosítani. A sík területek ki voltak téve a gyakori árvízveszélynek, a dombos vidékeken meg a száraz-ságtól pusztult a növényzet. Ezért ataiszi módra öntözéses

gazdálkodást rendszeresítettek, nemcsak a sík területen, hanem a lankás domboldalon is. Magasabb helyeken lépcsőzetesen művelték a földet, hogy a csapadék le ne rohanjon róla. Az ellenség ellen meg rejtett hegyi ösvényekkel védekeztek és ezek mellé gyümölcsösöket telepítettek. Az mindig védelmet jelentett az éhenhalástól Nagy szárazság, vagy árvíz idején ugyanis a tarkós törzsek ott szereztek élelmet, ahol volt. Az ataiszi népek lakta területen Ukus pateszi módszerei szerint rendezkedtek be. Amikor Baharata két év múlva visszatért Esthonból és Nippur tájáról, lovasait elindította északra és nyugatra, hogy Mari birodalmában és a melegvizek környékén terjesszék az ataiszi ismereteket. Északon ezidő tájt hosszú időre hidegre fordult az időjárás. Ezért a hun törzsszövetség népei elkezdtek a nagy tengerek felé vonulni, ahol a folyók halbősége biztonságot jelentett a szegénységnek az éhenhalástól. De

mindenüvé magukkal vitték a csatornázás bevált módszerét és kiépítették a biztonságot jelentő hegyi utakat is. Nyár közepén itt is megtartották a hegyi ünnepeket, amikor hálát adtak az égieknek kenyér-áldásukért. Amikor Buharata fősámán visszatért Magyarkára, a templomban beszámolt az URUK BIRODALMÁBAN TAPASZTALTAK-ról. De mikor mosolyogva emlegette: ki az ellenséged? A szomszédod! Ki a barátod? A szomszédos szomszédja, Kaginka, aki Uruk város nagytempolmában esküdött meg Tordas lugalfival, lemondott aranyasszonyi tisztéről és átadta Sórja ifjúsági aranyasszonynak. Tordas, amint ez a lugalfinál kötelező volt, a cserepes mesterséget tanulta ki. Tordas előbbi felesége a szomszédos gazdasággal folytatott csatározás során esett el. Ekkor vette el Délről Kaginkát Egy karaván ajánlatát meg-fogadva velük együtt, a lugal engedélyével ők is elindultak a tengerparti karavánúton nyugatnak. Magyarka leszármazottai közül

egy Dahai nevű íródiák lány egy Mari birodalombeli Kudzsir nevű ifjúhoz ment férjhez, aki Nippur városában volt kiképzésen. Kérték, hogy csatlakozhassanak Buharata fősámán csoportjához. Minthogy a Tigris folyón áradást vártak, Kis városán keresztül vették az irányt. Mari városáig együtt tartottak Innen Tordas és Kaginka karavánja az uruki eredetű Agadi kereskedő-város felé indult, Kudzsir pedig a Mari birodalomban elbúcsúzott a szüleitől és miután Mari város templomában házasságot kötött Dahaival, Buharatáékkal Magyarkára mentek. Két év alatt Cinegés és Pácska csoportja elsajátította a csatornázásos földművelés és a cölöpös lakóház-építés ismereteit. Egy teraszos vízfogó területen megtanulták, hogy építik a dombtetőkön a talpas házakat. Cinegésnek nagyon tetszettek a hegyen épült figyelőtornyok, melyek mellett a tűzszerzési ünne-peket és más hegyi ünnepélyeket tartották. Ezeket az ősmagyar

vallásúak az Égi atya hálaadó ünnepének nevezték Ezt a szokást az udmurt és komi törzsek elvitték a nagy Marinába: Mari fejedelemasszony biro-dalmába is. Dahai, aki fejedelmi lány volt, Kudzsirral együtt meglátogatta a szüleit A szülők olyan vidéken éltek, ahol a nép a földből kiszedett fekete sárral tüzelt. A szülők kívánsága az volt, hogy a lányuk soha ne hagyja el az ősmagyar vallást. Darró fősámán megrokkant ugyan, de azért érdekelte, hogy alakultak az események nyugaton. Vajon ott is meg-megrázkódott-e olyan gyakran a Föld, mint Ordosztól keletre. Örömmel hallotta, hogy a 480. medvetoros évtől kezdve a Hun birodalom területén nem volt semmiféle járványos betegség, így nyugodtan engedte útjára Buharatát, aki nem is nagyon ragaszkodott Ordoszhoz, mivel a bőven termő nagy Hun síksá-gon nőtt fel. Meg vágyott hozzátartozóit is meglátogatni. Természete szerint is virtuskodó volt, szerette a kalandokat. A 486

medvetoros évben el is indult Az első évet Buharában és Magyarkán töltötték, a rá következő két esztendőt Nippur birodalmában. Magyarkán megállapodtak a rokon agaba és saka törzzsel, hogy mint Kerka, átengedik a rokonlátogatókat Marinába és a melegforrások tájára. Ködör sámán, akinek magyarkai lány volt a felesége, északnak indult. A dahai szokás szerint minden ünnepet vasárnap kellett tartani, ezzel szemben Magyarkától nyugatra csak a szombatot tartották ünnepnek. Az e feletti vitákat Magyarka úgy oldotta meg, hogy meg kell tartani a szombati ünnepet is, a vasárnapit is. A szombati ünnephez a kereskedők, a vasárnapihoz inkább a földművesek ragaszkodtak. A kőépületekben szombat volt az ünnep, de a kirakodók a vásárnapokat is kihasználták. A hét napjairól gyermekdal is szól. Hétfő hetibe, Kedd kedvibe, Szerdán szűribe, Csütörtök csűribe, Péntek pitvarába, Szombat szobájába, Vasárnap az Isten házába. Ilyenkor

az ősmagyar vallásúak még félnapi járóföldről is felkeresték kőtemplomaikat. A szombatünneplők szombatonkint fából épített kegyhelyeikre, vagy ősfák alatt levő szenthelyeikre mentek, voltak, akik mindkét ünnepet megtartották. A hét napjairól szóló versikét a saka törzsbeliek tartották fenn. Az agadiak Pamír-szkítáknak nevezték őket A párszi-szkítákkal együtt igen jó kereskedők voltak; élénk kapcsolatot tartottak fenn Urukkal is, a Hun birodalommal is. Felkeresték még a fokozatosan süllyedő Atlantic menekülő népeit is Ezek a hontalanok már teljesen elvadultak. Ataisz népei sáska-népeknek nevezték őket Cinegés és a Kudzsir-Dahai házaspár 489 szarvastorán indul el a kalandozók százfőnyi csoportjával. A Sárvár nevű pamir-szkíta őrházas gyarmaton várták őket a pénteki szitás fürdő kőből épült szenthelyén. Itt a gyermekek ezt dalolták: Szita-pita péntek, Szerelem-csütörtök, Dob-szerda. Ez azt jelentette,

hogy a sárvári ősmagyar vallásúak nem kapcsolódtak semmiféle más törzshöz, vagy valláshoz. Az ő közösségük egyszerűen csak jó emberek társaságát jelentette. Ez a gondolat tartotta össze Kurd és Hunor után a szüleik legkedvesebb gyermekének: Magyarkának a követőit. Minden tíz szállásnak volt kőtemploma. Ott tartották az esküvőt, keresztelőt és ott kapták a gyermekek a vallási oktatást is. E szerint minden embert a sírig kísér a jó és gonosz harca Mindenkiben ez dúl és vagy a jó, vagy a rossz győz. A templomot a tíz-kegyhelyes település közepén álló dombra építették. Ott adták tudtára a népnek, hogy az égiek a névadó feljegyzések szerint milyen nevet adnak az újszülöttnek. Az ősmagyar vallás kis csoportja egész héten látástól vakulásig dolgozott, de a szombatot és a vasár-napot megszentelte. Dolog ilyenkor is volt, de ezeken a napokon beszélték meg a következő hét tennivalóit is. Ezt a rendet a

pamír-szkíták is magukévá tették és átvették a többi nyugati, azaz sáska-népek is. Fellendítették az Uruk és Marina közti kereskedelmet is Ehhez a lóállományt Magyarka biztosította. Az éghajlati változások, járványos betegségek és földrengések miatt a hun törzsszövetségbeli népek Ordosz és a Kerka folyó, a magyarok pedig Uruk és Marina közt vándorolgattak. Most Cinegés sámán-csoportja a Kerka folyó felé indult A pamir és párszi szkíták, azaz Saka népének sárvári központjában Cinegés ifjúsági sámán, Buharata megbízottja és rovósámánja számbavette és rovással feljegyezte, hogy a nyugatra irányítottak közül hányan telepedtek le és hányan térnek vissza. Az öregek tanácsa csak 25 sámánnak engedte meg, azt is csak a járványok és földrengések miatt, hogy vérfrissítésre a melegvizek forrásánál telepedjenek le. A rimaszécs-sámánnak szigorúan meghagyták, hogy 70-75 lovasnak mindenképpen vissza kell

térnie Ordoszba. A vérfrissítést szem előtt tartva úgy húszévenként ésszerűnek tartották 25-100 személy áttelepülését. A járványos megbetegedést leginkább a jász törzsek tudták elkerülni Közel éltek Agaba-ómhoz és ha járvány híre jött, csatlakoztak az agabák kereskedelmi hajóján foglalatoskodókhoz, vagy pedig halászni mentek az agabák Hangony-öbölbeli szigeteire és csak akkor tértek vissza, amikor a járványveszély elmúlt. Az ilyen eseményeket követő években a jászok több fiatalt tudtak küldeni sámánképzésre, mint mások, de többet jelöltek ki közülük a kalandozásból visszamaradókká is. Cinegés ifjúsági sámánnak is egy jász lány: Virágos lett a felesége Amikor a párszi-szkíta Tenisur folyón átúsztattak, Virágos megbetegedett. Ezért a következő holdtöltéig a Saka síkságon maradtak. Itt annyira összebarátkoztak a párszi-szkítákkal, hogy három tized, vagyis harminc főből álló csoport

csatlakozott hozzájuk, útjukat biztosító kíséretnek. A második jász Borsa harsány volt, aki Magyarkán meggyőződésből az ősmagyar vallás kispapja lett, de meg kellett fogadnia, hogy új környezetében nem végez térítést. A harmadik jász, Gyékényes ulcsák sámán, vagyis nemzetiségi pap volt. A Tenisur folyó mellől vett magának feleséget: Hajnal fejedelmi lányt. Három öccse kísérte lovon, azok őrizték a menyasszony szekerét A jászok közül a negyedik Perjés kendesámán volt a napisten kispapja. Mint gazdag ember, öt csikóval indult el hazulról. A párszi szkíták három lovát aranyon megvásárolták, így hát mint gazdag kérő jelenhetett meg a melegvíz-források birodalmában. Az ötödik jász Zagyva magóc-sámán, vagyis varázsló pap volt Kiváló halász hírében állott. A hatodik jászsíksági sámán Gyócs szerződési kispap volt Az apja fiatalon meghalt eleinek kunsági birodalmában, de az anyja visszaköltözött a

Jászságra. Ő ugyanis a jászok vezérének a húga volt. Az ordoszi sámánképzésen lett Gyócsból Gyula. Hetedik volt a Nippurból küldött pateszi: Kudzsir az Öregisten-idő papja A dahák közül vette el Dahai papnőt. Az ataiszi népek együvé tartozásának az eszméjét vallotta. Nippur papi város megengedte, hogy a melegvizek birodalmába küldjék. A nyolcadik: Csenger sámán a csud népek szövetségéből származott. A sámánok nem tudták eldönteni, hogy viroláj-e, vepsze-e, vagy pedig a zsór népbe tartozik-e. De a 478 medvetoros évben a virolájok közül nagyon sokan elpusztultak ragályos betegségben és a viroláj törzs éppen ezért rendelte sámánképzésre Csengert. A kalandozók tanító-papja lett A kilencedik az úz származású Devicse sámán, ellátópap volt. Az egész csoport ellátásáról ő gondoskodott A tizedik volt Zsibó bőd. Sámán-beosztásában a bőség-papok teendőit látta el Szekerein mindig volt elég sókészlet is. A

tizenegyedik volt Terebes baksa-sámán Mint tudós-papnak, a tarsolyában mindig ott volt a névadótár, hogy minden újszülöttnek nevet tudjon adni. Kabar származású volt; ezért volt egy tartalék lova is A tizenkettedik sámán Bars, arbag, vagyis gyógyítópap volt. Egy nyári szekéren szállította gyógyfüveit, meg a szitás fürdőt. Kaza-hun volt, a kabarok közt nevelkedett A tizenharmadik Hont volt, a kács-sámán, vagyis a vándorló pap. Mint hanti származású, egy lovat kapott az úzoktól ajándékba, hogy részt vehessen a rokoni látogatáson. A tizennegyedik volt Hód dalacs-sámán, a katona-lovas pap, a kunok besenyőtárkányai közül. Ő gondoskodott a kalandozók útjának biztosításáról. Tizenötödik volt a széki-hun Barót sámán Mint duru-sámán, vagyis szövetségi pap, ő ügyelt arra, hogy a csoport mindenben megtartsa az Öregek tanácsának rendelkezéseit. Tizenhatodik volt a kaza-hun Pozsega Mint barus-sámán, vagyis

jövendőmondópap, ő nyilatkozott minden új út előtt a lehetőségekről. A tizenhetedik a török Kökénd nazir, vagyis istenidéző pap volt Fogadalma és beavatottsága tiltotta a nősülést. Az anyja és esetleg az apja is csuvas volt, ezért mindenki csuvasnak tartotta. A tizennyolcadik volt Lindva sámán Az anyja hanti volt, de az apjára való tekintettel a letteknél nevelkedett. Ő volt a bán, vagyis az őrségek papja. A csoportot oldalról biztosította A tizenkilencedik Déva tárkány, tatár kovács-pap volt. Ő viselt gondot a szekerekre és a lószerszámokra A huszadik volt a vepsze törzsből származó Regöly vajda sámán, vagyis kalandozó pap. A rokonlátogatás végén Buharata fősámánhoz kellett volna vinnie a Melegforrások birodalmáról szóló jelentését. A huszonegyedik volt Gara harka, a bíró-pap Ő simította el az ellentéteket, ő mondta ki a végső szót. Kaza-hun anyától született ujgur fiatalember volt A huszonkettedik volt

Lébén avar igric-sámán, vagyis éneklő pap. Ő vezette a vallási szertartásokat. Titokban az ősmagyar vallás híve volt Nem mert a lányokra nézni, csak énekelt. A huszonharmadik volt Simánd, a kun származású abakán, vagyis őrség-pap Éjjelenkint mindig virrasztott. A huszonnegyedik volt a lett törzsbeli Locsmánd jaku-sámán, vagyis összekötőpap. Ő fogta össze a sámánokat és gyűjtötte a négy égtáj felé menő kalandozók rovásait. Pácska aranyasszony-sámán a mari törzsből származott Virágos ifjúsági aranyasszony utasításait követve mindig ügyelt rá, hogy a Földanya ünnepeit megtartsák. Ő volt a huszonötödik, de csak 24 sámán maradhatott a melegforrásoknál. Egynek feltétlenül vissza kellett térnie a jelentéssel Ordoszba Utána aztán vissza is térhetett a melegforrásokhoz. Ha pedig valaki közben meghalt, Tordas és Kaginka csoportjából a létszámot ki kellett egészíteni. Uruk fiai azért indítottak Nippur, Uruk,

Umma és Susa városából 24 főből álló csoportot, hogy tisz-tázódjék, meddig lehet eljutni szamár-vontatta, tömör kerekű szekerekkel. Hat szekér Szumír fejedelemtől kapott csónakot is vitt. Ezek pihenő alkalmával fedélül szolgáltak; folyón való átkeléskor szállítóeszközül. Mivel Kaginka volt aranyasszony férjhez ment Tordas pateszihez, ő helyette Nippurból Kudzsir került Cinegés csoportjához azzal a feladattal, hogy valamelyik jelentést majd juttassa el Nippurba. A Van tónál Kudzsir és Dahai kíséretéhez még egy újjabb, ősmagyar vallást követő csoport csatlako-zott. Ezek Magyarkára igyekeztek, az ottani templomszentelési ünnepre. A hun törzsszövetség első századában a 20 medvetoros évtől a 38.-ig 400 lovas járt a melegforrások birodalmában és közülük 240 ott is maradt. Az ötödik alkalommal is százan látogattak el oda De húsz-évenként egy-egy 20-25 főből álló csoport hírt vitt az ordoszi sámán központnak.

Most, a 486 medvetoros évben nem fenyegetett ragály, így 25-25 lovas indulhatott útnak minden égtáj felé. Buharata arra számított, hogy 25 lovas mellé a gazdag hun települések is adnak legalább 75 lovast, már csak azért is, hogy ők legyenek többségben. De várakozásában csalódott, a csoportokat máshonnan kellett kiegészíteni. Mialatt Buharata délen járt, Ködör és Cinegés jól összebarátkozott az ataiszi sakák utódaival. A parszi-pamir-szkíták hajlandók voltak a létszámot kiegészíteni. Ködörhöz kurd és pamír-szkíták csatlakoztak. Cinegés az uruki Tordas pateszivel és Kaginka aranyasszonnyal Agadin és az Akháj birodalmon keresztül vonult célja felé; Kudzsir pateszi Dahai aranyasszonnyal szervezett egy másik csoportot nippuri, szavárd és daha lovasokkal. Ezek 25-en voltak Magyarkán csatlakoztak a Cinegés által vezetett, 30 főből álló párszi-szkíta csoporthoz. Virágos ifjú aranyasszonnyal együtt 56-an voltak A

kiegészítésekkel együtt 106 fő érkezett a melegforrásokhoz. Tisa sámánközpontban találkoztak a 490. év medvetorán Mire Magyarkától a Hun kapu szorosaihoz értek, a 25 ordoszi hun, 30 szkíta, 10 nippuri, 10 szavárd és 5 daha lovas egynyelvűvé vált, bár úgy-ahogy addig is megértették egymást. 490 disznótorának közepén Kajla lovasparancsnokkal a kőtetőről indultak el a rokonok a Biringvár-Zabari úton, hogy az 56 főből álló rokonlátogató csoportot Tisa sámánközpontba kísérjék és ott találkoz-zanak Tordas pateszi csoportjával. Útközben elmondták, hogy mindkét birodalmat milyen járványok sújtották. A legtöbb kisgyermeket a tarkósok egykori barlangjaiba menekítették. A nyári szállásul szolgáló talpas házakban és boldoganyás házakban húzták ki a veszélyes időket. Állatállományuk is megcsappant, mindig birkahúst ettek, köles-tartalékukat is felélték, táplálkozásukat erdei gyümölccsel egészítették ki.

De lenn, a kertes házak táján sok embert elvitt a járvány 490 medvetorának elejére megérkeztek Tisa sámánközpontba. Ott Kajla lovasparancsnok fogadta Basa fősámán jelentését, s közölte vele, hogy Tordas pateszivel ide beszélték meg a találkozót. Azok három nappal azelőtt már meg is érkeztek és egy halásztanyán szállásolták el őket. Tordas dalacs-sámán földjéről hoztak egy szelíd mackót is, de olyan falánk, hogy alig bírják etetni. A melegforrások világában a medvetor volt a legnagyobb ünnep. Ilyenkor az Encs folyótól kezdve Parajd-Barót vidékéig jöttek mindenünnen, nemcsak lakomázni, hanem az aranyasszonyok jelentései alapján megtárgyalni a lehetőségeket és a tennivalókat is. A mindennapi élet dolgaiban az asszonyoké és vezetőjüké a nagyasszonyé volt a döntő szó, de a medvetori ünnepeken az asszonyok nem vettek részt, ott a nagyállat-tartó harcosok tanácskoztak és döntöttek. Ebbe a tanácskozásba most

belevonták Cinegést, Kudzsirt és Tordast is, így a szokásos 25-fő helyett 28-an ültek az Élet asztalánál. Basa fősámán előadta, hogy a 24 hun törzs szövetségében élők a velük rokon népekkel együtt már majdnem egy töményt tesznek ki; a hegyilakó tarkósok és a cölöplakó pákászok 10 csoportjában csaknem négy töménynyi ember van; a most érkezettekkel együtt a melegforrások birodalmában öt töményt tesz ki a létszám. Három tömény beszéli a hun törzsszövetségben kialakult nyelvet. Négy tömény még lakógödrökben és cölöpökön él, de a hun törzsszövetségbe tartozók már vermekre, épített házakban. A házaknak több mint a fele talpas ház, a többi boldoganyás A sámánközpontokban 400 kőépítmény áll. Az ötnapos medvetor végére úgy döntöttek, hogy az újonnan érkezettek részére közös munkával új házakat kell építeni és így az 500. medvetoros évre már 500, ordoszi és uruki módra épült,

alsóvilággal rendelkező házuk lesz. Az alsóvilág száraz részeiben helyezték el a kenyérmagot és a védelem céljait szolgáló eszközöket. A házak búbos kemencével fűthetők, szárazak lesznek Fenn a figyelő kémény mellett őrszoba lesz. A nádfedél az esőtől és hótól védi ugyan a boldoganyás házat, de a figyelő részt elől is, hátul is nyitva kell hagyni. A nagyasszony és a gyermekek a házban laknak, de a nagyállattartó férfiak helye a fedett karámban, vagy a csűrben van; a figyelőké a kürtőben. Veszély esetén ezek riasztják a férfinépet A települések fény-, hang- és füstjelzéssel értesítették egymást a veszélyről. Küldtek hírvivő lovasokat is. Most 400 település jelentése érkezett be Mindegyikben 25 személy Megfelelő kiképzésben részesült 100 rimalány, vagy bába. Az újonnan érkezőkkel a települések számát 500-ra lehet emelni, minden medvetorra tehát 125 helyről jön jelentés. Ezeket a

rokonlátogatók Ordoszba viszik Basa fősámán nagyon örült neki, hogy Kudzsir és Tordas személyében kiváló cserepesek érkeztek; nagy szükség van rájuk. Az edényállomány felújításával megkönnyebbül a tartalékok eltartása Húszéven-kint az épületeket is fel kell újítani. Szükség van ráépítési, bontási és feltöltési munkákra is. A nyári lakásokat továbbra is pacsit-fallal, vagy döngöléssel kell építeni, de a téli menedékhely feltétlenül kőház legyen, dombos helyen, ott, ahol van téli tüzelő is. A nagycsaládok így mindig biztonságban lesznek a tarkósoktól, akik téli ínségükben gyakran támadnak. Cinegés ifjúsági fejedelem Sajó-Ordoszban telepedett le a feleségével. Biringtető várával szemben építették fel a tanyáját Ott volt a juhtenyészete is. A Hangony-Zabari úton minden nyáron meglátogatták a Jász síkságiakat Borsa harsány a sajó-ordoszi disznótoron feleségül vette Biringvár urának a

leányát, Hajtát. Velük tartott teljes gazdaságával együtt Hajta apja, Berény is. Biringvárat pedig átadta nagycsaládos öccsének, Bellérnek. Pásztó mellől Berényhez csatlakozott egy sokgyermekes özvegyasszony is, aki Pásztó gyűlöl-ködő természetű nagyasszonya elől igyekezett menekülni. Berény és a sok jószággal rendelkező Cserta asszony leköltöztetése egész esztendőben tartott, de a végén felépült Berényvára. Borsa és Hajta részére másik telep épült. Gyékényes és Hajnal részére a kísérő parszi-szkíta lovasok építettek új házat Azok később, mint családos emberek, Mátra vitéz vezetésével a hegyek irányában építettek maguknak pacsit-falú házakat. A párszi-szkíták letelepítésével Basa sámán arra is számított, hogy ez majd vonzani fogja az arra vetődő párszi-szkítákat. Perjés kende-sámán még út közben, Göncön megnősült. Sajó-Ordoszban birkanyájat, Pásztón lovat és tehenet vásárolt.

Volt még pásztorgyerekük is Zagyva magóc Berény szállása mellé telepedett le két folyócska összefolyásánál. Az egyiket róla nevezték el a jászok Pásztóról hozott magának feleséget. Gyócsnak gerendavárat építettek Úzon ifjúsági fejedelem törzséből nősült, Sajó-Ordoszban. Hozományul tehéncsordát és birkanyájat kapott. A pásztorok elmondták, hogy a csordát-nyájat Pásztón keresztül kellett odahajtani, mert a szarvaskői hegyet a földrengés nagyon megrázta és a szűk folyóvölgyet most már nem használják. Ott pusztult akkor egy tarkós csoportbeli család A 24 sámán közül 6 jász érdekeltségű volt, ezek egymás közelében telepedtek le. Berény vezér lánya, Hajta, meg Cinegésnek a felesége is jász volt és Virágos is ugyanazon a sík vidéken kapott birtokot. Így Berényvár központtal megalakult a Jász síkság Ezen a tájon a nyájak nagyon elszaporodtak, mert a domb-vidékiek az árvízveszély miatt nemigen jöttek

ide legeltetni. Basa sámán ezt a vidéket Jász síkság néven vette nyilvántartásba. Kudzsir Tordas dalacs-sámán szomszédságában telepedett le Állattartás mellett cserepes foglalko-zást is folytatott. Csenger sámán Biked, volt arbag-sámán birodalmába került. Ott született lányt vett feleségül a karakó nemzetségből, Devicse bacsa-sámán az úzok földjén telepedett le. Sajó-Ordoszból nősült Feleségével nagy birka-nyájat kapott. Zsibó Gyula pateszi birodalmában telepedett le Ő lett a melegforrások birodalmának sóellátója. Terebes még Göncön megnősült a kabaroknál. A Gönc feletti hegységben telepedett le Bars az északi Síkságra került Tisától Duna asszony folyamáig gyűjtötte a gyógyfüvet. Sőreg utódai közül nősült, sok gyermek apja lett. Hant Sajó-Ordoszban állapodott meg. Nősülése után Ipoly nevű feleségével együtt a feleségéről elnevezett folyó mellett telepedtek le. Hód dalacs-sámánra Basa fősámán

tartott igényt és Tisa sámánközpont közelében telepítette le, hogy katona-lovas csoportot szervezzen, mert a létszám már egy tömény fölé emelkedett és a tarkósok ellen védelemre volt szükség. Ménesei a Hódságon legeltek. Barót sámánt Gyula pateszi birodalmába telepítették A törzsszövetséget arról a jól védett helyről lehetett a legjobban összefogni. Pozsegát Kerka birodalmába irányították. Ott voltak a legnépesebb családok Kökénd három szavárddal Tisa közelébe került. Lindva folyton jött-ment, de a háza és családja Lindván volt Dévát Parajd birodalmába vitték, hogy megszervezze az ellátó részleget. Kitűnő szerszámai altáji szokás szerint készültek. Regöly vajda-sámán Tisa központban telepedett le, de mindig az eszében járt, hogy előbb-utóbb el kell mennie Magyarkára, mert Buharata fősámán várja a jelentését. Gara harka hivatásbeli tennivalói nagyon megcsappantak, mert Tisának már volt harka

intézménye. Ujgur ítélő jegyzeteit átadta a fősámánnak, hátha vehetik valami hasznát. Duna asszony folyamának kö-zelében telepedett le A sámánközpontból nősült. Lébény két szavárd lovassal Rajka közelébe került Áttért az ősmagyar vallásra és megnősült. De Tisa sámánközpont medvetorán ő vezette az éneket Simánd a síkságra került. Tisából vitt magának feleséget Locsmánd a feljegyzéseket gyűjtötte Tisában és Regöly sámánnal együtt Ordoszba vitte. Pácska aranyasszony egész életét a törzsszövetségnek szentelte. Minden aranyasszony úgy érezte, hogy a nép szaporodásáért ők felelősek a Földanya előtt. Pácska küldte Locsmándot Ordoszba, Regölyt Magyarkára a jelentéssel Tordas pateszi Parajd birodalmában Kudzsirral együtt olyan nagy edénybőséget teremtett, mint amilyen Urukban volt. Útközben a Nagyvízen átjövet minden edényről mintát vett. Fiatalabb korában Lébény is cserepes legény volt. Ő

Encstől Garáig honosította meg az új edénymintákat Lébény harang-alakú avar edényeket kezdett készíteni, körbefutó vonalakkal. Kereskedő atyafisága elhordta őket a vásárnapi alkalmakra egész Pásztó birodalmáig. Nagy jövedelemre tett szert. Búbos kemencés kegyhelyet épített és ott ismertette a törzsekétől eltérő ősmagyar vallást. Az öregek a kemence tüzét soha se engedték kialudni Lébén tette szokásossá a fejjel keletre forduló temetkezést. Perjés öccsei összevesztek a Hanguny melletti avar közösségben, mert hatodik lovát leggyengébb öccsére, Csornára hagyta. Testvérei emiatt gyűlölték és folyton bosszantották De Csornát az állandó lo-vaglás három év alatt rendbe hozta, és pajtásaival együtt elhatározták, hogy elmennek a melegforrásokhoz. Az apja is vissza akart menni az avarok közül a Jászságra Az eredeti avarok még most is a kabarok mellett élnek, csak az izgága szakadárok költöztek el tőlük. Avar

származású anyja már meghalt, így hát jász pásztorokkal együtt elindultak a Turku és a Tura folyó mellett Jümmönön át a gazdag hunok birodalmán keresztül Magyarkára. Mire odaértek, már tizenkilenc jász és egy avar lovas kötötte be a lovát a nagy-karámba. Jelentkeztek az Öregek tanácsánál Ott értésükre adták, hogy egy párszi-szkíta ősmagyar vallású hívő nemrég jött meg a melegvíz források tájáról, de barátaival együtt újra készül az ottani szkíta településre. Perjés öccse, Meggyes odaajándékozta az egyik tartalék lovát a szkítáknak, csak vigyék el őt meg a társait a melegforrások birodalmába. Az almavirágzás ünnepe után útra keltek Csorna parancsnoksága alatt volt 19 jász, egy avar és négy párszi-szkíta. Mind látni akarta az állítólag nagyon jómódban élő jászok szállásait. Almaszüret idejére Göncön voltak, onnan Sajó-Ordoszon keresztül mentek Pásztóra. Itt Mátra avar íjász a hegytetőn

elejtett egy medvét. A hegyet el is nevezték Mátrának A medvével állítottak be hóhulláskor Berénybe, ahol Perjés fogadta őket és megtartották a medvetort. Perjés Meggyessel együtt Tisára lovagolt a medvetorra s letelepedési engedélyt kértek az újonnan jötteknek. A jász családfők száma ezzel 25-re emelkedett Cinegés Pusztaszeren Tisa fősámánnal együtt öt éves sámánképzéssel 48 ifjút tett vezetésre alkal-massá. Ezen a képzésen részt vettek a 100 évenként érkező nagy csoportok leszármazói, valamint Kudzsir és Tordas emberei, meg egy páran a most jött szkíták közül. 498-ig tartott a szemlélődés, adatgyűjtés a Melegforrások birodalmában. Ebben a munkában részt vett a 130 újonnan érkezett, közöttük legtöbb volt a hun törzsszövetségbeli, de volt 34 párszi-szkíta, 25 uruki és 25 nippuri cserepes, akik beolvadtak a hun törzsszövetség népei közé. A rimalányok jelentése szerint az 500 medvetoros évre a teljes

létszám 21500 lesz. Locsmánd mindezeket rovásba vette, hozzávéve Tisa és Cinegés külön jelentését is Összeállította azt a csoportot is, amelyik a jelentést elviszi Buharata fősámánnak. A rokonlátogató csoportból elpusztult Kökénd nazír-sámán és három szkíta lovas. A vándortör-vénynek megfelelően a testüket elhamvasztották. A kalandozók közül 125 lovas maradt a Melegvizek birodalmában. Buharata fősámán Ködör, Cinegés és Karagasz Arvisuráját a sajátjával együtt az aranyasszonyok szentélyében helyezte el a későbbi sámánok részére. Ezekből az adatokból minden később kiképzett sámán tudta, ki került a Melegvízforrások birodalmába és azt a részt mennyi törzsszövetségbeli és hány tarkós lakja. 4. Hej rege rejtem 55. Arvisura Kre 3180-3165 Bátika rovása ARANYASSZONYOK HŐSI KÜZDELME A 360. medvetoros évben befejeződött sámánképzésen Misztag lett a pusztaszeri viaskodáson az első és az ifjúsági

fősámán, aki Kumandi fősámán mellett a szükséges rovásokat végezte, mivel a kunok agg, gyengén látó főembere mellett foglalatoskodott. Ezért a szokásos kalandozásra Tónusz besenyő sámán vezetésével Bátika aranyasszony indult el, akit a besenyő sámán feleségül vett. Bátika és Tónusz az avar fővezérnek, Bellérnek a városában tartották meg az esküvőjüket, de a lakodalomban Kumandi hírtelen rosszul lett, s így az Ordosz hegyén épített kegyhelyre Misztag beköltözött és a meghalt fősámán legnagyobb leányát feleségül vette, s ezzel már magára vállalta a volt fősámán családjának ellátását. Mivel a megelőző években járványos betegségek pusztítottak, most az öt évig tartó kalandozás csupán Magyarka térségéig és innen Uruk városáig terjedt, mivel az Öregek Tanácsa csak 48 lovas kalandozását engedélyezte. Azonban ezen kalandozást is csak a hegységek és síkságok érintkezésének vonalában, nehogy

nagyobb veszteségek álljanak elő. Az útirányuk Ordosz és Hunnor városán keresztül vezetett, s innen a gazdag hunok telephelyein át Magyarkáig. Mivel a rovások mesterségében Bátika volt a járatosabb, vállalta a kalandozás lerovását. Mivel erről a vidékről vezényelték Bami hun vitézt, aki a gazdag hunoknak egyik fejedelmi városá-ban, Csagiliben született, a kalandozó csoportot a saját birodalmán át vezette. Mivel a kimelegedés az elmúlt 20 évben szokatlanul nagy volt, a lakosság a hegyvidékekre költözött. Ugyanis annak idején Zagrosz és Élám fejedelem népe leköltözött a hegyről lejövő síkságra, ahol a felégetett bozót helyén a Szumér fejedelem országához hasonlóan megkezdődött a kenyérmagvak termelése, amelynek a feldolgozását az asszonyok végezték. A hegyekből lezúduló folyók alkalmat adtak az öntöző gazdaságok kialakítására. Az erdőtüzek megtanították a hegyvidékieket a mészégetésre és

lakóházaik padlózatát mészhabarccsal vonták be, amely könnyen megszilárdult. Az oldalfal szalmatörek és pelyvás-törek hozzáadásával agyagtéglákból készült. Előbb fából 3x1 araszos formát készítettek és a falu aranyasszonyának irányításával tenyérnyi magasságú, jól összekevert agyagmasszából téglát készítettek. Kiszáradás után a vadászattól felmaradt férfinépek a ház oldalfalait felépítették. Utána a falak mindkét oldalát agyagsárral bemázolták, és színes agyagvonalakkal díszítették. Amíg az oldalfalak felhúzása megtörtént, az ácsok összeillesztették a tetőt és a felhúzott falra ráillesztették. Amikor Hunoron, Almák-Attyán keresztül Bugát érintésével Bamu hun vitéz szülővárosába, Csagiliba érkeztek, az ácsok akkor fejezték be a fiatalok házának nádazását és melléképületeik zsúpolását. Bami elmondotta, hogy a házak átlag 3 vagy 4 öles szélességű kocka alakúak, amelyikre az

ácsok 5 öles gerendákat raknak fel, s erre 6 öles tartógerendákat raknak fel kúposan és erre háncsolják fel a nád-kötegeket vagy szalmakötegeket, amelyet a zsúpkészítők szoktak elvégezni. Ezeket állati inakkal kötik össze és gondosan egymás mellé illesztik. Amíg a hunok erre a vidékre nem érkeztek, a házak szabálytalanul össze-vissza épültek. Most azonban az Öregek tanácsán elbeszélték, hogy 5 év alatt utcasorokat építettek Csagiliben. Ha az öregebbek házai szabálytalanul voltak is, most az ifjúság házait egyvonalban építették. Így a 24 ó-ház mellett 24 ifjúsági házat építettek. Így a domb alján az öregek házai állottak szabálytalanul, míg a dombtetőn a fiatalok háza egyvonalban és a házak előtt az út, a csapások sokaságával. Így minden portán felül az ifjúság házai, míg a védett, domb alatti házakban az öregek házai és köztük a melléképületek portaelválasztóként épültek. Ezért az ifjak és

öregek civódásai megszűntek. Amennyiben árvízveszélyt hozott a hír, úgy az öregek is a fiatalokhoz menekültek. Az egy sorban lévő melléképületek viszont a szomszédokkal való veszekedéseket szüntették meg. Itt a Zagrosz és Elám törzsek azon szokását már megszüntették, hogy az elbolhásodás miatt minden évben új faházat építettek lakógödreik fölé, mert az épülethez szükséges fákat hosszabb úton kellett az építkezés helyére vonszolni. Új házakat csak nemzedékek felnövése után építettek. Ezek 20-30 medvetoros év után következtek be. Csagili közepén állott a hun törzsszövetségbeli öregek háza, ahol az Ordoszban kiképzett kalandozókat megvendégelték. Így minden házhoz kettős, illetve minden portára 1 lovas jutott. Ezért úgy az öregek, mint a fiatalok kaptak vendéget. A vendégséget az asszonyok rendezték meg házaikban, amely arra szolgált, hogy benne főzzenek és a gyermekeket ott neveljék. Minden házban

volt egy padlózatba mélyített tűzgödör, ahol az étel-forraló köveket megmelegítették és a mögéjük épített búbos-kemence és kürtő a házpadláson való füstölővel. Azért volt ez az asszonyok háza, mert az ételeket itt készítették a család részére, vagy pedig itt melegítették meg fogyasztás előtt, hogy mindenki étkezésre alkalmas ételeket fogyaszt-hasson. Ezért minden házhoz jégverem tartozott, ahol az asszonyok a romlandó ételeket őrizgették. Ezért a ház mindig az asszonynépek birodalma volt, amelyik felett a hun korszak óta az aranyasz-szonyok uralkodtak. Csagili közepén, a Főtéren állt a 4 házból összeépített Öregek Tanácsának az építménye, 4 különbe-járatú helyiséggel. Mindegyik helyiség 5-5 öles volt Elsőben székelt a bíró, másodikban a sámán, harmadikban az Aranyasszony a szolgálatos Rimalánnyal, míg a negyedikben a gyermekeket váró asszonyok voltak a Rimalány felügyeletével. A tűzgödör

az aranyasszonyok helyiségében volt a búbos-kemencébe torkolló kürtővel, de a nyílások úgy voltak megszerkesztve, hogy búbos-kemence szerűen minden helyiséget melegítettek. Kívülről ezen ház messziről hozott pirosas agyaggal volt színezve. A bíró perlekedő ügyekben és őrségügyekben intézkedett, míg a sámán őrizgette a törzs névadó feljegyzéseket és a betegek között tevékenykedett, majd intézte a hitbeli szertartásokat. Az aranyasszony intézte a vetést, az aratást és az őrlő-helyek tisztántartását és minden asszonynak a holdtöltétől-holdtöltéig való egyszeri háromnapos megkímélését minden munkától, s a szaporodásnál a gyermek világrahozatalának megkönnyítését a Rimalányok által. Az ifjúsági aranyasszony a negyedik helyiségben irányította a pihenésen lévő asszonynépek lakásának tisztántartását és családjának étellel-itallal való ellátását. Legfontosabb feladata azonban a “Jajpadról”

lekerült asszonynépek és az újszülöttek gondozása 5 napig. Utána az aranyasszony házában megtörtént a névadási ünnepély. Ezen közösségi házban naponként meg tudták mondani, mennyi a Csagili település létszáma. Most 860 aranyasszony ünnepén (augusztus 15) Csagili lakossága 489 volt, mivel a 490. lakost Kantár öreg-sámánt az elavult házának padlózatába kelet felé fordulva ülőhelyzetben eltemették. Ebben a házban aztán már nem lakott senki, mert az özvegyen élő öreg sámánnak a harcos-vadász gyermekei már mind építkeztek. Kantár sámán a nyilvántartások szerint, 45 évet élt kíméletes életmóddal, valamint arany-asszony napja előtt született és 45 aranyasszony-napi ünnepet élt. Ezen központi-ház a település legmagasabb pontján volt és a bíró innen irányította a közös vadászatokat és ellenséges kóborlók ellen Csagili védelmét, valamint, a szamarasok földmegmunkálását innen intézte. A helyiség éjjeli

őrségét ő állította össze és a 24 tagú őrséget jól megszervezte. Ugyanis a 4 bejövő út mellett 4 boldoganyás ház állott, ahol minden köpenyes kürtő mellől figyeltek az éjszakába. Ezen köpenyt viselő sérültek egyike mindig figyelt, míg a másik a nyilakat gondozta. Amint ellenséges ember vagy vad Csagilit megközelítette, lenyilazták. Reggel pedig jelentették a bírónak az eseményeket Ugyan-akkor árvizeket is jelenteniük kellett, hogy a veszélyeztetett öregek a dombtetőre kell, hogy költözzenek. Ugyanide vitték az alacsonyabban lévő állatállományt is az árvízveszély elől. Tűz esetén azonnal intézkedtek a Tűztoronyból Amikor a 24 hun törzs szövetsége gazdagabb rétege Magyarkától Hunnor városáig ezen területet meghódította, az útközben látott építkezési módokkal a központi épületek Öregek Tanácsának helyiségeit újból építtette. Mészhabarcs helyett alabástrom padlózattal látta el, míg a

búbos-kemence szerű fűtést úgy építették, hogy az aranyasszony házában volt a tűzgödör besüllyesztve és a kemence melege innen ömlött a Rimalányok helyiségébe, ahol az ifjúsági aranyasszony az új nemzedék világrajöttéről intézkedett. Innen a körfűtés a sámán házába vezetett, ahol a betegek tartózkodtak és a sámánnak mindaddig élelmezni kellett betegeit, amíg azok fel nem gyógyultak. Tehát a sámánnak érdeke volt a betegeknek mielőbbi meggyógyítása, mert annál gazdagabb lett. Végül a legkisebb fűtés a bíróhoz vezetett, ahonnan az őrségeket irányította. Legvégül a padon lévő kürtőben és füstölőben végződött a melegítés és ez nagyon ésszerű volt, mert a tűzőrnek nem volt szabad elaludnia. Fentiek értelmében minden portán 3 nemzetség élt. Minden házban a nagyasszony lakott a dombon, míg a fiatalasszony a komorában élt. Viszont a gazda a lovakra és lábasjószágokra őrködött, s együtt aludt

velük. A fiatalság a melegebb hombárban lakott, s végül az öregek a régi házban, amelyikből, ha az idősebbek kihaltak, újjáépítették. Tehát külön lakott a 20 év körüliig egy csoport a nagyasszonnyal, míg a 20-40 év közötti dolgozó csoport a hombár-komora helyiségekben, míg az öregek a kímélő öreg házakban, a 40 éven felüliek éltek. Ezt a kort azonban nem mindenki élte meg, mivel a vadászat és állattenyésztés, valamint a betegségek gyakran tizedelték a lakosságot. Igen kíméletes étkezés és gondmentes élet mellett érte el valaki az 50. vagy 60 évet Amikor a hunok ezen térséget a hatalmukba kerítették, Zagrosz és Élám törzsei csak kecskét és juhot tenyésztettek és csak ritkán fogtak be vadmalacokat, hogy a házaknál neveljék föl őket. Szamarat viszont a közlekedésben és tűzifahordásnál használtak fel. Utána csak a hunok tanácsára kezdték ásóbotok összeszerelése mellett a szamárfogatos földekék

használatát. Ugyanis a hunok szumírföldön való rokonlátogatásaik alkalmával a bőségesebb földmegmunkálást elsajátították és a Zagrosz-Élám törzseknél bevezették. Azonban arra még egyik hun vitéz sem gondolt, hogy a nagytiszteletnek örvendő lovas földmegmunkálást bevezesse. Ezt csak most kísérletezték ki Ordoszban az ordoszi síkságon és a kiöregedett betört lovakkal most mutatták be Csagili népének. Legelső teendőjük az volt, hogy a közösségi épületet vörös-fekete állatábrázolásokkal befestették. Bemutatták az öregebb lovakkal való mélyszántást és a lányokat a fogazott sarlók készítésére betanították. Mivel Zagrosz és Élám népe is ataiszi eredetű népség volt, a beszédjüket megértették és az arany-asszonyok uralma alatt élő őslakók a hunok vezető uralmát elismerték. Hunortól Magyarkáig a lovasok útját valamennyi törzs karbantartotta. Nekik nagy élmény volt, hogy most is láthatták 48

kalandozni indult Ordoszban tanult ifjúnak a felvonulását. Minden nagyobb településen, így Csagiliben is a központiasan épült nagyházban a hunok tanyáztak a sámáni, rimalányi és őrség-adó szerveikkel és szaporaságuk folytán egy-két lótenyésztő család, akik az Élám és Zagrosz törzsbelieket a ló szeretetére nevelték. Ugyanis a ló volt az összekötő alkalmatosság az egyes gazdag hun települések között, amely a 24 hun törzs szövetségét összetartotta. Az Ordoszban elfo-gadott hun törzsszövetségi törvényeket az egész hun birodalom elfogadta. Így a hegyek és síkságok talál-kozó vidékeken az ataiszi földművelési régi szokásokat meghonosították. Mivel itt nagy volt a hegyekből lezúduló folyók vízbősége, a síkságon öntözéses földművelésre tértek át, míg a dombos vidékeken lépcsőzetes földmegmunkálást végeztek. Sok helyen a lépcsőzetes öntöző műveket is bevezették. Most pedig az ásóbotok és

földpiszkáló dorongok helyett az uruki módon való szamaras földművelést a lóval való szántásra tanították be. Így a szamár csak teherhordó állat lett. Bár a szegényebbek továbbra is használták kisekés szamaras földporhanyításra, amely főként szegényebbeknél lett közkedvelt, de a gazdag hunok szívesen álltak át a nagyekés lovas földművelésre. Házak építésénél áttértek a kisebb 2 x l araszos és tenyérnyi vastag pelyvás vályogtéglák készítésére, amivel az asszonyok is szívesen dolgozhattak. Az ereszeket a bőséges fagerendákkal meghosszabbították és így az ordoszi kísérletezés után a 15-20 éves házak használhatóságát 60-80 évre tolták ki. Tehát ha egy fiatal házaspárnak új házat építettek, az akkori szójárás szerint ezen ház a lakót túlságosan kiszolgálta. Ha valamelyik házból az öregek kihaltak, úgy azokat szétszedve a magasabb rétegekben lévő vályogtéglákat még fel tudták használni.

Az alacsonyabb réteget melléképületekre szánták, míg a legelső 5 sort talajvíz, magasítási elgondolásból szétterítették. Így a rájuk épített újabb házaknak a talaj-szintje mindig magasodott és szárazabb lett. Sok esetben az újjáépített Öregházakat csak hombároknak, azaz élelemtárolásnak használták. Min-denütt, ahol a hunok megjelentek Hunnor és Magyarka között, bevezették a törzsenkénti tárkányrovást, míg a képzettebb sámánok a törzsi székhelyeken fősámáni rovást végeztek. Ezért a sámánok a földmegmunkálási részesedést tárkányrovással végezték, de a fősámánnak küldött jelentéseket csak fősámáni rovással végezték. Az újonnan alakult törzsek előszeretettel alkalmazták a törzset jelképező szobrocskákat, amelyeket a házak szentélyeiben helyeztek el. Ennek alapján a sámánok az élelmiszer termelésének irányítói lettek és az igazságos szétosztást végezték. A bírónak viszont a hun

telepek védelme volt a legnagyobb feladata. Mivel a települések belső élete a település aranyasszonyának kezében futott össze, a hun-telepek belső irányítása az ő kezükben összpontosult. Annál is inkább, mivel megjelent a ló, mint távolsági összekötő kapocs. A lovasok könnyebben meg tudták védeni a törzsek településeit. Eleinte a ménesekből kikerült lovak, csupán hátaslovak, majd szekér-járatok igavonói lettek, s végü1 már a szamárfogatok helyett terményszállításra és igás fogatoknak is felhasználták a kiöregedett lovakat, de legvégül szántásra. Mivel férfiak legmegterhelőbb feladata a vadászat volt, az aranyasszonyok az aranyasszonysámánnal a vadászat eredményét nyilvántartotta, de ugyanakkor az asszonycsapatok munkáját is ellenőriztette. Az őrségek elszámolása külön juttatásokkal járt. A távolsági hun kereskedelem irányítására kísérő lovasokat szerveztek. Tíz hun település lett “Tíz nyíl

szövetség” címen a település egysége. Ehhez járult 1 fakitermelő telephely és egy folyó mellett 1 halásztelepülés. Így a szövetség már 12 településből állott, amelyiknek mindegyik sámánja más-más kiképzést kapott, minden két “Tíz nyíl szövetségi” csoport alkotott 1-1 24 hun törzsszövetségi egységet és a 25. település volt a vezéri főváros, ahol a vezető hun nemesek kiképzése folyt. Minden vezéri szállásterület 1 tömény lakost számlált az elaggottakon kívül. Amennyiben a létszámuk emelkedett, újabb vezéri “Tíz nyíl szövetséget” alapítottak. Ezeket a kiképzésen lévő rovást ismerő fiatalokból állították össze, akik az új települések őslakóit, az írnok-kiképzett ifjak irányítani tudták. Így a 24 hun törzsszövetség területe folyton növekedett Az összekötő kapocs viszont a nagy lóállomány lett, mint a leggyorsabb közlekedési eszköz. Ezeken a vezéri szállásokon a lóval rendelkező

és kiképzésre beküldött hun ifjak elsősorban lovagolni, számolni és róni tanultak meg és a hadviselés művészetét sajátították el. Egyik intézkedésük az volt, hogy a vályogtéglák készítéséhez csupán a törek és pelyva használatát engedélyezték, mivel a nagy lóállománynak a búza és árpaszalmára szükségük volt egyrészt aljazónak és az állások befedésére, mivel azok vastagon való alkalmazása meleget adott. Viszont tartaléknak is kellett, mivel az ellenséges törzsek azt gyakran felgyújtották. Minden telephelyen alkalmazták a kiképzett kovásokat, akik a tűz csiholásához és sarlók készítéséhez értettek. Így vezették be a honfoglaló hunok például a fogazott sarlók gyártását, mert ezzel a búza, az árpa és a zab sarlózását meggyorsították és megkönnyítették. Némelyik kovásnál százszámra állottak a hombárban a kovás sarlók, amivel a kopásokat pótolták. Ezen kovások például megszervezték a

tűzőrző szentélyeket, amelyiket rimalányok őriztek. Ezen a vidéken érdekes dolgokat figyeltek meg a kalandozók, amelyik aztán az egész Csagili-Bami vidékre érvényes volt. Módosabb öreg házaspárok a tűzőrzőhely közelében magukhoz édesgették a fiatal leányokat, hogy a homokpergős pihenőjüket ott töltsék. Igen ám, de a gazduramnak is voltak kedvenc unokái és azok barátai, akik már most kezdtek a rimalányok körül legyeskedni. Éltük alkonya miatt bús-lakodó öregek szinte megfiatalodtak a fiatalok nevetésétől, mivel nekik a régi idők játékait elmesélték és a fiatalokat az ártatlannak látszó fiatalságukat jellemző játékokra megtanították. Így aztán már a reggeli kakasszó riasztotta szét a fiatalokat a sok játékban, mert a szigorú bíró a fiatalságot munkára vezényelte. Amíg a Zagrosz és Élám törzsek maradékai a házuk agyagpadlójába temetkeztek, a hunoknak az volt a szokása, hogy halottjaikat elégették.

Viszont az összegyűlt porukat egy díszes edényben a szentélyeikben sokáig őrizgették. Kalandozáskor elhunytak elégetett pormaradványait egyszerű harcosoknál a vízbe szórták, míg a sámánok és írás-rovás mesterségében járatos személyeket egy hegyen szétszórták, hogy a porukat szerteszét vigye a szél, s így állatok, vagy emberek szervezetében tovább éljenek. Az asszonyokét viszont az öntözési csatornákba szórták bele, hogy a termelvényeikben tovább éljenek. Az ataiszi törzsek 6 soros árpát termeltek és Uruk városából hozott érces búzát. A hegyi őslakók viszont az ott honos 2 soros árpát, de azt az ataiszi és hun törzsek megjelenése után sem hagyták abba, mivel a 2 soros árpából készített árpalepények, vagy árpakása sokkal jobb ízű volt, mint a hatsoros uruki árpa, de az uruki búzát szívesen ették, mivel az laktatóbb volt. Kurd vezér hegyi népe ebben az időben eladásra is készített csereként

hajlított, sima és fogazott sarlókat és a hegyi törzsek által készített árpapogácsákért szívesen adtak az uruki búzából magvakat, hogy azokat a hegyi tisztásokon szintén vessenek. Ház mögötti kertekben azonban még mindig használtak ásóbotot, fakapákat és fába süllyesztett aratókéseket. Az állattartók viszont kis falapátokat is alkalmaztak. A nagyházak kétrészesek voltak. Egyikben volt a tűzgödör és búboskemence, míg a másik részben volt az agyaggödörrel ellátott női lakhely, amelyet kisebb család esetén hombárnak is neveztek, ahová az asszonynépek hamvassal hordták be a learatott terményt, de a nagyobb új családoknál az agyagvermes női lakhelyeket a hombároktól különválasztották. Félszer alatt aztán cséphadarókkal az Élet-magvakat kicsé-pelték és agyagedényekben kiszáradva az agyagvermekben tárolták. Tehát a nagyházban volt a fűtéses tűzőrzés, amelyiknek a kürtő kéménye a másik, azaz kis-hombárt

is melegítette. Amíg a búboskemence a gyermekek nyughelye volt, addig a másik helyiség, néha az agyag-vermes kishombár a pörkölt-magvas kis-veremmel, míg az ebből nyíló nagy hombár a család éléstára volt a nagy agyagvermekkel, ahol cserépedényekben az egész évre való szemes terményt tárolták. A félszer volt az asszonyok munkahelye, ahol kőmozsár, dörzsölőkövek és őrlőkövek, amellyel a lepénynek valót elkészítették. Voltak olyan házak, ahol még télen is nem a nagyházban pörkölték a búza-árpa szemeket, hanem a félszer alatt lévő pörkölőkemencékben és nyáron a pörkölő kinti kemencét bogácsa-sütő kemencének is felhasználták. Ezen lepény és bogácsa-sütő kemencéket már a 24 hun törzsszövetség uralma alatt sajátították el. A kisgyermekeket, de a serdülőket is főként tejben sült búzakásával etették meg és csak pendelben futó gyermek korukban étették meg lepénnyel. Ugyanekkor kezdték a

búzaverem falát is kiégetni, hogy az szárazabb legyen. A sütés és főzés főként hidegebb időszakban mindig a nagyházban történt. Így a hatalmas sütőkemencék elviselhető nagy meleget is adtak és a gyermekek a kuckóban soha nem fáztak meg. Ennek a közelében végezték a forraló kövekkel való húspuhítást és később a húsok főzését. A gyermekek a kuckó-padka szélén ettek a kis bögrécskéikből, és annak tálkájából ették a puha húsokat. Amikor már erős fogazattal bírtak, a családfő az evőpadhoz ültethetőnek tartotta, már keményebb húsokat is adtak a kezükbe, melyet elrágcsáltak. Amelyik étel nem fogyott el, azt a kutyának kivetették minden háznak a kutyaóljába. Amíg az asszonyok munkája az aranyasszony irányítása alatt az Élet-magvak megtermelése volt, addig a Zágrosz és Élám törzseknél a férfiak vadászattal foglalkoztak. Fő táplálékuk a vadkecske, vadjuh, gazella és vaddisznó volt Leghamarabb az

árván maradt farkasok kiskölykeit fogták be a házaik őrzésére, mivel a gyermekek ezeket minden telephelyen megszelídítették. Utána kiskecskéket neveltek fel házaik közelében, zárt ólakban, majd ezeket később nyájakban legeltették. Ez adta a családnak a tejet A vadjuhot és vaddisznókat nehezebb volt megszelídíteni, de végül ezek is a ház mögötti ólakban nyertek otthont. Már akkor könnyebb volt az élámiak helyzete, amikor nyájakban őrizték a tejet és húst adó házi-állatjaikat. Ekkor még a vadászott rókát és farkast is megették, sőt éhínség esetében még a kutyákat is. Amikor az ataiszi népek telepei megjelentek, már a szamarakat is háziállatként tartották, de csak a gazdag hunok hozták magukkal a lovakat és szarvasmarhákat, amelyet szent állatként tiszteltek az őslakók. Ezeknek még a csontjait is porrá égették, és azokat földjeiken elhintették. Amikor a hunok megjelentek, elkezdődött az ordoszi köles

termelése, amelyet leghamarabb elfo-gyasztottak egy szemig és az árpa-búza szemeket hagyták jobban kiszáradni és fedett csűrökben, kazlakban is tárolni. Megkezdődött nagy őrlőköveken a magvak dörzsölésével való finomítás és végül a lisztből való kenyérsütés, amely a gyomorbántalmakat csökkentette. Ordoszi hatásra az ólakbani állattartások szaporodtak nyáron kinti legeltetéssel, de már Ordosz hatására tavaszi és sarjú füveket is szárítottak télire és az állattartást a véletlenre már nem bízták. Téli szállásként az Öregek üresen maradt házát és a határmezsgyét kitöltő kisebb nagyállattartó ólakat használták fel, hogy a család tejellátását minden reggel biztosítani tudják. Tehát a vadtartásos kará-mok mellett házi szükségletre tehenet és fejőkecskéket is tartottak. Amíg a háziállatok tejét a család fogyasztotta el, addig a karámok tejhozamát túró, tejföl és sajt készítésére

használták és hetenként csak kétszer jöttek be vele a falvak településeire, ahol tartós fogyasztásként használták. Érdekessége volt a legeltetésnek azon formája, hogy reggelenként a ház közelében lévő karámból kihajtották a juhokat, kecskéket és szarvasmarhákat, míg délben visszahajtották. Délután a csökkent me-legben újból kihajtották a hegyi legelőkre, és este visszahajtották. Ebben nagy segítségükre volt a komondor, kuvasz és puli kutyák elszaporodott tömege, akik nem csak a nyájakat, hanem éjjel a házakat is őrizték. Sőt a nagyobb kutyafajták, mint a kuvasz, még a medvével, farkassal is szembeszállt a nyájak őrizetében a külső akloknál. A bárányoknak és kecskegidáknak külön kis karámot építettek, s így az esős és hideg időkben is védelmezni tudták a felnövekvő állományt, csakúgy, mint a kuckókban a gyermekeiket védelmezték. Ennek érdekében minden lakás és ól közelében széna és

szalmakazlakat egy futásnyira tartották a gyakori tűzveszélyek miatt. Így alakultak ki a szénáskertek és szalmáskertek, gyakran őrségekkel biztosítva. A házközelbeni karámokat kettőztetve készítették, mivel Ordosz rájött arra, hogy ahol a jószágaik karámban kitelelnek, ott tavasz idején már zöldségeskertet lehet készíteni. Így minden családnak volt két karámja és két zöldségeskertje, amely a családot teljesen ellátta tűzhelyi zöldségfélékkel. Ezek ehető részével viszont nyulat tenyésztettek fedett ólacskákban és nyári karámokban. Szarvasmarha azonban minden 3 nemzedékes családnál csak 1-1 darab volt, míg minden falu szélén volt a bika pajtája, amit az egyes települések állandóan cserélgettek, míg mellette a csődörös háza volt. Amíg a szarvasmarhák szaporításával az aranyasszony, addig a csődörrel a bíró foglalkozott. A legeltetést a bíró, míg a fejést az aranyasszonyok irányították. Amíg a

legeltetést botokkal és dár-dákkal irányították, addig az őrségeket és vadászatokat nyíllal, gerellyel és dárdával, parittyával látták el. A központi házak közelében kaparókés-és sarlókészítő szakember is volt alkalmazva, aki a fegyvereket is készítette, de zsákmány esetén a tizedekből ő is részesült. Ez az ember végezte a fegyverek csiszolását és élezését, valamint bőrfeldolgozó fiatal állatokat tudtak könnyen elejteni. Prémes állatokra viszont csapdákat állítottak és a hurkokkal fogdosták össze. Lesből vadászatoknál nyilakat, dárdákat és íjakat használtak. Parittyákat csupán kisvadaknál alkalmaztak. Élelemtermelés mellett a vadászat miatt háziiparokat is űztek. Ezért alkalmazták a kovásokat, akik mellékesen fa-és csontszerszámokat is készítettek. A kovaköveket a legügyesebb emberek pattintották. Ezek a pattantyúsok pengéket, kaparó fényes késeket és nyílhegyeket készítettek. A magköveket a

szakember leginkább a minden háznál lévő szerszám-hombárokban pattintotta, hogy annak minden maradékát fel tudják használni, akár még festéktörésre is. Ezeket a falakra felakasztgatták. De a berakásos fogazott sarlót a szakember házánál élő állatra cserélték be, mert ez már művészeti munkának számított. Gyaluvakarókat külön készítettek, ahol külön csiszolókövek álltak a rendelkezésére. Ezen kaparókésekkel az elejtett vad bőrét levakargatták, és csont simítókkal letisztázták. Bőröket és prémeket csak ruhák készítéséhez használták Árral lyukakat fúrtak a kikészített anyagba és csonttűvel inakat húztak a lyukakba és ezen munkát csontárral, és csonttűvel tovább folytatták. Ezen munkálatokat a nagyházban nem végezték, hanem a fedél alatti színben. A darabosabb bőrmunkákat kint végezték, de télen már a prémes ruhaféléket a nagyházban is megvarrogatták. Nyáron, amennyiben ráértek, csak kint

a félszer alatt dolgozták ki a bőr és prémes munkát. Lapockacsontos kaparók lassan eltűntek és az ordoszi fémszerszámokat kezdik inkább használni. Az udvari megmunkálás gyaluvakarói mind az udvarokban folytak, ahol az ácsok már kezdték használni a vonókéseket is, nemkülönben csont-fúrókat is használtak. Előszeretettel a kőfejszéket is alkalmazták. Az élelem termelésének velejárója volt a fazekas ipar, az agyagszalag tapasztások módszerével. Edényeiket sörteecsettel festegették. Amikor a hunok átvették a hatalmat, megkezdődött edényeik égetése kemencékben és ezzel a máglyaégetést megszüntették. Ezt akár az újfajta zárt tűzhelyeken is elvégezhették. Azonban a cserépedény-égetők és lepénysütők külön kemencében végezték a munkájukat a falu közepén. Csagiliból elköszöntek a hun vezetőségtől és az Élám-Zagrosz vidéki őslakóktól és a hozzájuk csatlakozó kísérőkkel elindultak Magyarkára az

ősmagyar vallás központjába, akikkel állandó összeköttetést tartottak fenn. Ugyanis akárcsak Ordosz-Hunyor és Csagili között, itt is tíz-nyíl, vagy 24 nyilas falucskák sorakoztak a hegyvidékek lábainál, míg a nagyobb folyók mellett kettős települések szerveződtek. A tíz-nyíl falvak 10 lakóházból álltak a következő településeken, egy központi házzal és 2-3 őrházzal, tehát 14 lakóházból, míg a hun települések 24 házból, egy központi vezetőségi házból és 4 őrség boldoganyás-házból. Tehát a hun településeket úgy lehetett felismerni, hogy 30 épületnél kevesebbet nem építettek, mivel ezek jobban védhetők voltak. Minél közelebb értünk Magyarkához, annál inkább érezhetővé vált aranyasszonyaik uralma. Itt, úgy a 30 házas, mint a 63 házas kettős településeknél a települések belső életét az aranyasszonyok intézték. A ruhák készítése teljesen az ő kezükbe futott össze. Így a nők igen tetszetős

prémes ruhákban és ékszerekkel jártak. Bami hun vitéz édesanyja volt a nagy melegvíz melletti leghatalmasabb aranyasszoy, akit Enzeli aranyasszonynak hívtak. Korán özvegységre jutott és 5 fia közül Bami volt a legnagyobb, aki Atrek fejedelemnek a húgát vette el feleségül, akit Enzeli aranyasszony szintén Ordoszba vezényelt Rimalány képzésre. Amíg Hunor városától délkeletre és tőle Csagiliig férfiuralom volt hatalmon, addig Csagilitől kettős uralom volt az Atrek torkolatáig, de innen Magyarkáig az Enzeli aranyasszony birodalmában mindenütt az aranyasszonyok voltak hatalmon. Itt a 30-as vagy 63-as háztelepülések központjában a minden-kori aranyasszony lakott, addig a legközelebbi futásnyira épült hegyi településen lakott a bíró az őrséggel és a templomokban való gazdasági vezetőséggel, a védelmi és vadászati férfilakosokkal. Az egy futásnyira való településekre jártak aludni és étkezni Az őrparancsnok az írópapokkal

együtt minden nap részt vett a közösségi házban való tanácskozásokon, ahol az aranyasszony döntötte el munkáik végzését, mindenkinek a meghallgatása mellett. Mindenkivel kiegyeztek, ezért hadat Magya fejedelem megjelenésétől nem viseltek. Enzeli aranyasszony hatalma az Atrek torkolatától Magyarkáig terjedt: a többi aranyasszonyok szoros összefogásával. Mivel a Nagyvíz és a Hegyek között csak jó kétfutásnyi távolság volt, a vályog házfalakat a hegyi kövek alapzatára helyezték, vagy pedig Magyarka közelében teljesen kőházakat építet-tek, de azokat is 20-30 évenként átépítették. A férfinépek azonban jobban csak vadászattal és nagyállatok tenyésztésével foglalkoztak. A kiképzett sámánok közül mindig volt 1-1 aranyasszony-pap, aki az aranyasszony intézkedéseit végrehajtotta. Ezt rimaszécs-papnak is nevezték. Enzeli rimaszécs volt például az első aranyasszony, aki már hatalmának kezdetén elrendelte, hogy az

esetleges vályogfalak csakis törekkel készülhetnek, mivel a szalmát csakis a hegyek felé lévő szérűskertekben tárolhatnak és azokat a nagyállattartók használhatják csak fel almozásra, vagy kemencék begyújtására. Az agyaghabarcsok hordozására bőrvödröket alkalmazott és köveknek a hordására a Buda kő-műves fejedelem által is használt kosarakat. Leghasznosabb intézkedése pedig az volt, hogy a síkságon épített lakásokat 20-30 évenként terítsék el és utána csakis kőalapokra rakott házakat építsenek, pelyvás vályogból, mivel ezek melegebbnek bizonyultak, de az őrségek lakótornyait csakis kövekből építsék fel, tornyos figyelőkkel és ugyanúgy építsék a fejedelmi székvásárhelyeket is, kőfalakkal körülvéve őrtornyos kapukkal. Még a nagyobb településeken is elrendelte, hivatalosan minden ház kijárás elé kerteket alkalmazzanak az élelmezés megkönnyítése végett. Az állatok részére vert agyagból

készítsenek ólakat. Hombárokat pedig minden esetben vályogtéglákból készítsenek. Közösségi házak azonban csakis kőházak lehetnek központias alsó fűtéssel és melegített szülőházakkal. Minden faluban szabad tűzhely három is legyen, nehogy az asszonyok a lepény vagy bogácsasütésen összevesszenek. Az asszonynépeken ne vegyen erőt a lustaság, hanem az ebédfőzés első kötelességük legyen. Reggeli és esti étkezésről teljesen könnyű ételekről gondoskodjanak és az őrségnek, valamint a pásztoroknak igen táplálós étkeket készítsenek. Utazáskor száraz húskészítmények porával lássák el a férjeiket és az őrségeket. Minden házban legyen tűzgödör és búboskemence kuckóval a gyermekek nevelése végett. A kása, lepény, bogácsa és újfajta kenyér készítése mellett minden eladó leányka a főzés mesterségét is megtanulja. Minden leány 3 melegítő-követ kapjon 2 levesfőző fazékkal, ugyanannyit a legény is,

hogy a külön életet gond nélkül megkezdhessék. Minden férfinép holdtöltétől-holdtöltéig 24 kisrátó pörkölt szemet kapjon, de a nők csak húszat, mivel a főzésnél a férfiak részéből is kóstolgatnak. Ugyancsak havonta közösből 5 kisrátó húst kapnak a férfinépek és 4 kisrátóval a nők és gyermekek. Ellenben kisállatokat minden háznál korlátlanul tarthatnak A rimaszécs-papnak azonban havonként minden udvar köteles egy nyulat átadni áldozás végett. Ebből végzi a sámán a kis vendég-látásokat Enzeli aranyasszony, legfőbb Rimaszécs szerint a Zagrosz barlangjaiban laktak a törzsek, csak va-dászattal és kétsoros búza és árpa gyűjtögetésével foglalkoztak, de most lent a dombvidéken és síkság szélén már a földet megmunkálták és öntözéssel bővebb termést értek el. Viszont a vadászat sok húst ho-zott szerencse folytán a kemencébe. Amíg a férfiuralom alatt élő törzsek a nyájaik jó legelőterülete

szerint vándoroltak és így falvaikat időnként újjáépítették, az asszonyuralmi területen az aranyasszonyok kötötték magukat az állandó lakhe-lyekhez és a 20-30 évenkénti újjáépítéshez. A nagyállattartóknak az állatjaik nagy száma biztos megélhetést biztosított, viszont az élelmiszerek termelése változatos élelmezést biztosított. Így, Tónusz-Bátika kalandozói is meggyőződhettek, hogy amíg a helyváltoztatós Csagili birodalmában, ha jobb legelőre akadtak, úgy a lakhelyüket 1-2 futásnyira máshová telepítették. Így a Bami vitéz elbeszélése szerint is, ő már 25 medvetoros évében harmadik Csagili helységről tudott, mivel a helyüket változtatták a földek kihasználása miatt. Ellenben Enzeli birodalmában a lakóhelyek egy helyben maradtak és inkább öntözéses földművelést végeztek és az állatjaikat más-más helyen legeltették. Így kialakultak a nyári aklok és téli aklok szokása, s így a szemes magvak

termelése mellett elkezdték a télire való szénát és alomszalmát is a szérűskertekben gyűjteni. Igen érdekes volt az aranyasszony-sámánok, vagy ahogy Magyarkán hívták, az aranyasszony-papok alkalmazása az aranyasszonyok hatáskörében. Legtöbbször Urukban képeztek ki egy pateszit, aki aztán a Magyarkai templom-gazdaságban tanítgatta az aranyasszony-papokat, s az írnok-képzésen minden uruki tudományt elsajátítottak. Így Enzeli aranyasszony az enzeli templom-gazdaságban eltervezte, hogy annyi hatsoros búzát kell termelniük kenyérnek és lepénynek és annyi kétsoros búzát kalácsnak, amelyik a jelenlegi 720 léleknek elég lesz az új termésig. Minden személyre havonként 1 vékás faedénnyel mértek ki szemes terményt a közös hombárból. Mivel azonban gyümölcsgyűjtés miatt ebből még fel is maradt, gyakran mértek ki a hatsoros búza és a két soros búza mellett hatsoros árpát és kétsoros árpát is, hogy házaiknál a

cserépkorsókban mindig maradt megtakarított élelem, hogy az éhínségre takarékoskodjanak. Amíg holdtölte között apróbb állatok húsát is ették, minden holdevési ünnepen a pásztorok nagyállatot vágtak a szarvasmarha, ló, juh és kecske állományból, mert minden pásztorember ilyenkor helyet cserélt. Az arany-asszonyok azt is sok helyen elrendelték, hogy gyümölcsöket aszaljanak télire, az élelmezés változatossá tételére. Az aranyasszony-papok az agyagtáblácskáikon minden családnak nagysága szerint ellátási jegyzéket készítettek, amit aztán minden hónapban összetörtek újrahasználás végett. Ezek a feljegyzések még a nagy-állattartási hónapokat jelezték. Ilyenek voltak a következők: -------------------------------------hús---------búza--------zsír-----gyümölcs -----------------------------------(adag)-------(adag)-------(adag)-------(adag) 1. Medvetor hava ---------------8-------------8-------------2-------------2 2.

Szarvastor " ------------------8-------------8-------------1-------------1 3. Bölénytor " -------------------6-------------8-árpa------2-------------2 4. Báránytor " -------------------8-------------8 -"- -------2-------------2 5. Borjútor " ---------------------6-------------8-------------1-------------2 6. Gödölyetor " ------------------6-------------6 árpa -----1------------1 7. Tehén " -------------------------4-------------4-------------1 ----------- 0 8. Aranyasszony " ---------------8-------------8-------------1 ------------0 9. Tigris " --------------------------6------------4 köles -----1------------1 10. Oroszlán " --------------------8-------------8 ------------2 -----------2 11. Halak " ------------------------8 ------------8 árpa -----2 -----------1 l2. Disznótor " --------------------8 ------------8 ------------2 ------------2 Tárkány ” --------------------------8 ------------8 ------------2

------------2 Ezen tárkány hónapot, Lugal-oroszlán és kézműves hónapnak is hívták, mert ekkor még a kézművesek is vadászni mentek, amikor igen nagy húsbőség volt. A nyári hónapokban azért osztottak kevesebb hús-mennyiséget, mivel a háziasított kisállatok is pótolták az élelmezés gondját. Szemes magvakat is kevesebbet adtak, mert a sarlózóknak jogában állott az elhullott kalászokat összegyűjteni, úgy a maguk, mint a kisebb állatjaik részére. Azt azonban csak annyit gyűjthettek, amennyi férőhely volt a házaik mellék-helyiségeiben. Település szerint változott azonban a zsír és szárított, vagy friss gyümölcsök kiosztása a mindenkori termés szerint. Volt olyan Magyarka környéki település, ahol csuprokban még mézet is adtak a téli ünnepekre. Viszont az aranyasszony-sámánok szerint csak abból lehetett osztani, ami volt. Ezért a papok kiképzésénél a fenti elosztás csak tájékoztató jellegű volt és

településenként gyakran változott. Azonban az igaz volt a kezdettől fogva, hogy az asszonyuralmi településeken mindenkiről jobban gondoskodott az Öregek Tanácsa, amelyik a központi közösségi házakban tanácskozott, mint a férfiuralmi helyeken, mert igen fontos tényező volt a gyermekek felnevelése és a nagyaszszonyi udvartartás intézménye, amelyik minden vándort befogadott, mert mindenkinek a munkájára szükség volt a fennmaradás és bőség érdekében. Az évenkénti holdtölteszámítást Ordoszban és Magyarkán a Nagy-Süán ünnepélyeken határozták meg a mindenkori havazások beindulását figyelembe véve. Ezt pedig a csillagok járása döntötte el Egy medvetoros év tehát 12 holdtöltési, azaz holdhónapból állott és a kézművesek havából, amelyben minden 4 évben 1 tárkánynapot tartottak és minden 100 évben, a legalkalmasabb időben a ‘+’ Nagyszala napot. Így a csillagászati babiloni év a hold-egyenlítő szerepénél fogva

helyrebillent. Így a névadó-feljegyzések 365 napot tartottak nyilván, míg minden negyedik évben volt a tárkányok vizsganapja és ezt minden alkalommal megünnepelték. Minden 100 évben a beavatottak tartottak egy Nagyszala napot és ekkor a medvetoros év nem 365 illetve 366 nap volt, hanem 367 nap. Amíg eleinte a Hold hozzánk csapódásakor 360 nap 1-1 tűzszerzési évet jelentett, ez fokozatosan emelkedett a beavatottak szerint, de később 365 napra emelkedett, sőt 4 évenként a tárkányképzősök napjával 366 napra egyenlítődött ki, míg minden 100 évben a Nagyszala napjával 367-re emelkedett, s ilyenkor helyreállt az állatkép szerinti Világhónap, amely minden 2160. évben változott Így Joli- Tórem, azaz Földanyánk forgása a nagy Mindenségben egyenletessé vált. Erről a pateszik állandóan tájékoztatták a Beavatottak Rendjét. Az aranyasszonyok hősi küzdelméhez az is hozzátartozott, hogy az aranyasszony-papok nyilvántar-tották,

minden településen mennyi juh, vagy kecske tartandó, mennyi legyen később a szarvasmarha és a ló. Hányan dolgozzanak a föld megmunkálásában, hányan a lakások felújításában, hányan a szerszámok készítésében. Ehhez hozzájárult a falubíró által meghatározott vadásznapok száma, a külső nagyállat tartás pásztoróráinak száma, a csorda, a mét, a nyáj és a ménes legeltetése. A tárkány döntötte el, hányan dolgozzanak famegmunkálással, állatbőrök feldolgozásával és kovaeszközök készítésével. Ezen utóbbiak voltak a kovások Vályogvetést az asszony-népekkel végezték a pelyvások, de az aranyasszonyok rendelték el, hány új házat kell építeni nyaranként, és hányat kell felújítani. Almavirágzásra minden házat ki kellett meszelni és fertőtleníteni. Az aranyasszony és bíró központi házához mindig a 16-24 fős nagycsaládok kerültek, míg ez fokozatosan 5-7 fős családokra csökkent a faluvégeken és a

legszélén voltak a Boldoganyás őrházak, amelyekben az őrségek tartózkodtak. Enzeli legfőbb aranyasszonynak a Rimaszécsnek városa 48 töményből állott és 1-1 tömény között 1 tömény, azaz tízezer lépés volt. Ebből a 48 tömény lélekből 1 tömény töltötte az őrszolgálatot a városban és a határok őrizetében. Enzeli aranyasszonynak 12 ilyen érdekterülete volt, tehát Magyarkáig 576 tömény lélek felett uralkodott és hadrakelt serege veszély esetén 12 tömény volt 120 ezredessel. Zagrosz fejedelmének támadásakor maga állt a töményei élére és győzött. Enzeli aranyasszony szigorú rendet teremtett Minden 3-6 házra esett 1-1 Földanya szentély. Minden szentélynek kellett kiállítani 1 lovast, teljes fegyverzettel. Ez annyit jelentett, hogy 3 x 24, azaz 72 személyes nagycsaládos szentély adott 1 lovast, míg a 6 x 8, azaz 48 személyes külső családok adták az 1 lovast, mert ott kevesebb volt a kisgyermek. Ha tehát 1

településen volt 12 szentély, akkor az őrség 12 lovasból állott. Ezek az őrségek ebéd után váltották egymást tülökszó hirdetése mellett. Ezen Őrségnek voltak más feladatai is Ilyenek a tűzőrségek, hídőrségek és kapuőrségek. Tehát az aranyasszonyok szervezetében egy 200-250 lakosú falunak 12 fő őrsége volt, amely naponként változott és főként a lovasok cserélődtek. Egy gyakorlatilag bevált törvénye volt Enzeli aranyasszonynak: “Ha egy leányod születik, annak a családnak eggyel több fia is lesz, ha azonban fia születik valakinek úgy az a család számára elveszett.” Ez annyit jelentett, ha leánya felnőtt valakinek az vőlegényt hozott a családba, de ha fiú született, akkor vérkeveredés megakadályozása végett annak el kellett mennie a falujából, mert ami biztos, az biztos, hogy egy másik faluban egészséges vérkeveredésű gyermekek fognak születni. Ezért Enzeli birodalmától Magyarkáig a harcosokká

nevelődött ifjakat, vagy kézműveseket a hunok térfoglalása után 1-1 lóval és fegyverzettel kiházasították. A megcsaládosodott férjhez ment leányoknak új házat építettek az apától függetlenül az aranyasszony portáján. Magyarkától viszont nyugat felé Sárhelyig, azaz mocsaras vidékig (Meótisz) férfi-uralom volt a Hun-saka (szkíta) féle településeken. Itt viszont szokásban volt a leány-szöktetés, azaz leányrablás, amelyért aztán háborúskodások kezdődtek. Ilyen az asszonyuralmi vidékeken nem fordult elő, mivel a családok a pelyhes állú fiúgyermekeiket munkabírásuk szerint útbaindították más vidékekre, akik sok esetben nem látták viszont többé a szüleiket. Az idegen férfiakat viszont minden asszoyuralmi településen szívesen fogadták. Ezért az aranyasszonyok birodalmában a népesség nagyon elszaporodott. Itt soha nem volt éhínség, mivel a közös gabonatárak bőségesen voltak tárolva és a vadász szerencsétől

függően a háziasított nagyállatok mindig biztosították a húsbőséget, tehát éhínség soha nem volt. A férfi-uralom területén azonban folytonos háborúskodás folyt a legelőterületekért és az elrabolt leányok miatt. Itten a nő csak belső munkaerőt jelentett, míg az asszony-uralmi területen a férfiak a nők szorgos munkáját kisegítették a kisebb, vagy nagyobb bőségnek mértékéig. Itt élelmiszer felhalmozás volt, tehát megszűnt az éhség, míg a férfi-uralmi részeken a háborúskodás éhséget teremtett. Ilyen helyen az aranyasszonyok aztán Magtár őrségeket szerveztek a falu bírájával, hogy a férfi-uralom alatt élők a közös gabonatárolásukat meg ne lophassák. Az asszonyok a helyhezkötöttséghez ragaszkodtak, míg a férfi-uralmi területek a legelők szerint vándoroltak. Amíg az asszonyok az aranyasszony-papjaikkal megszervezték a munkaeszközkénti csoportokat, addig a férfiak jobban csak az eredményes legelő

vándoroltatáshoz ragaszkodtak. A helyhezkötöttség megengedte, hogy favágó csoportok és mész, valamint szénégető csoportok keletkezzenek a 250-500 fős faluk társadalmában, megtűrte azt is, hogy egy kis csoport az állatok bőrének kikészítésével foglalkozzon, mások pedig szerszámokat készítettek, majd házakat építettek a fiatalok részére, mivel az öregek csak a régi megszokottakhoz ragaszkodtak. A leány-gyermekes szülői otthonokba a leányok a nézeteltéréseket az ágyban megszelídítették és reggelre a harag elmúlott. Kevesebb volt az egy családban való perlekedés Ha a vő makacskodott, könnyen kiadták a szűrét, mert az asszony-uralmi családokban csak a nők voltak az állandó családtagok, bár a vándorlás sokkal kevesebb volt, mint a férfi-uralmi területeken. Magyarkán azonban az indulatok megszelídültek. Magyar utódai a beavatottjaik vezetésével bevezették az Ősmagyar vallást, amely nem népfaj, hanem az egy igaz

Istenben való hiten alapult. Ezt az lsten-hitet nem kényszerítették senkire, mert az ő Istenük nem haragos és büntető Isten volt, hanem szerető Égi-atya, akinek elgondolásait a lábaira megrokkant Anyahita rótta le a szumírok által érthető rovásokkal az Arvisura-lapokon és ennek az Égi eredetű hitnek sok követője volt, amelyeknek vezetői a beavatottak voltak. Ez a kis vallási csoport a nőket egyenrangú embereknek tartotta és az Enzeli Rimaszécs asszony-uralmi, és a Saka birodalombeli férfi-uralom kilengéseit kissé megszelídítette. Itt nem fordulhatott elő, hogy a férfivé lett ifjakat a szülői háztól elhajtották, mert követelődzőekké váltak kamaszkorukban és viszont a leányokat sem rabolták el, mint a Sakáknál, hanem az asszonynépeiket nem nevezték a sakák szerint asszonyi állatoknak, hanem mindkét nembeli csoport egyaránt kedvessé vált a családfők számára, amelyben az atyák jóságos családapákká váltak, akik az

asszonyok munkáját nagyon megbecsülték. Mivel a hunok és magyari népek keresztútján épült ez a város, sok vendégfogadóval rendelkeztek, amelyek felett a Magyarka fejedelme rendelkezett. Ez volt egyébként a város katonai parancsnoka, akit pajzsra emelve választottak meg, az egykori Magya fejedelem utódai közül. Vendégeket csakis a saját lovas kíséretükkel fogadták, ezért Magyarkán soha nem háborúskodtak. Annak ellenére, hogy Magyarka fejedelemségében már öntözéses földművelést végeztek és karámos, valamint hidegtartásos állattenyésztésük is volt, a gyümölcsök gyűjtögetésével és gyógynövények összeszedésével is foglalkoztak. Ez egyik legfontosabb munkája volt az aranyasszonyoknak. Magyarka messze földön híres gyógyítóhely volt A vadászok feleségei az erdőknek a begyűjtéshelyeit keresték fel a férjeik útmutatása és ellenőrzése alapján, míg a földművelő férfiak külön gyógynövényeket termeltek, ha

kellett még öntözéses gazdaságaikban, amit aztán az asszony-népek szedegettek össze és szárítgattak. A Zagrosz hegységig lakó Szavárd-magyar vallású hegyilakók sok kecske és juhnyájjal rendelkeztek. A városok lakói részére sok csigát tenyésztettek A szerszámkészítők részére ők gyűjtötték a kovaköveket és hordták be Magyarkára, vagy pedig sokan hegyi otthonaikban a talált kovaköveket megmunkálták. Híres barlangi vadász volt Zanidar fejedelem, aki a magyarkai vendéglátó házak részére mindig frissen lőtt vadakat szállított, míg a lenyilazott apró és nagyvadak húsát a magyarkai piacon értékesítették. Vadász-kunyhóik olyan nyújtott köralakban készültek, ahol megbeszéléseket és Isten-áldozatokat folytattak, mert szerintük az istenek haragudtak a szögletes kunyhókra azért, mert senkit nem akartak a sarokba ültetni, mivel a vadász szerencse mindig másnak kedvezett és senki nem érezte magát alsóbbrendűnek, mert

a szerencse gyakran másnak is kedvezett. Ezen vadászkunyhóknak a közepén mindig ott a mélyített magvermek és kásás megtelt tálak. Ugyanis a frissen főtt húsokat kásával, darával és lepényekkel ették. A vadon termett kétsoros árpát és búzát gondosan összegyűjtögették az aranyasszonyok vadászai, mert ezek korábban megértek és sokkal jobb ízűek voltak, mint az öntözéses hatsoros árpa vagy búzakalász magvai, amelyet az asszony-népek külön gyűjtögettek. A kisebb falvaknak agyagból való építkezései 20-30 évenként mindig fejlődtek. A vadásztelepüléseik mellett lévő állatállomány karámos tartás nyomán erdei földművelés alakult ki. Itt kezdtek agyagedényeket és Isten-szobrocskákat is készíteni. Minden vadász-szobornál elmaradhatatlan volt a dárdás-nyilas vadászok megörökítése. A síkságon való földművelésnél is gyakran alkalmazták a karámos állattartást, amelynek helyváltoztatása után

zöldségeskerteket alakítottak ki. A magvermekben ilyen helyeken csupán agyagedényeket alkalmaztak. Az aranyasszonyoknak milyen hősies küzdelmet kellett megvívnia, hogy a vándorló vadászokat és nyomásokban legeltetett állattenyésztőket a síkságon lévő öntözéses gazdálkodókkal az összhangot meg-teremtsék. Ezt másként nem tehették, az ataiszi egyisten hit vallása nélkül. Zanidar fejedelem örömmel üdvözölte a Tónusz és Bátika rokonlátogató csoportját és a Tura hegyen lévő vendégfogadóban helyezte el a kedves vendégeit. Nemsokára következett az aratás vége és ilyen alkalommal szokták mindig megtartani a Tura-hegy tetején a hegyi-ünnepélyt. Gyeretyán a hegyivadászok hadvezére már jelezte, hogy az aranyasszoyok napjára lejön a szavárdok lakta hegyekből bőséges vadászzsákmánnyal, s legényei újból a Galga lovasfejedelem leányai közül akartak nősülni. Ugyanis Joskar aranyasszony kívánsága az volt már évek óta,

hogy a Tura hegyén megtartott leányvásár párválasztásai a legsikerültebbek. Galga lovasfejedelem is örült, mert egy kosárra való leánya volt, s így azok is lassanként asszonysorba kerültek. Joskar aranyasszony különösen örült az Ordoszból jött tárkány-sámán ifjaknak, mert így a leányai-nak van miből válogatnia. Mivel az egyistenhiten alapuló vallás csak a fejedelmi családok vallása volt, így azt gondolta, hogy a beavatottságot megütő mértékű istenhit minden erőszak nélkül terjedhet. A vendég-fogadós figyelmeztette, hogy az ünnepélynek egyik előkészülete abból áll, hogy minden leány és legény elmegy megfürödni az Öthegyen épített melegvizes forrásokhoz megtisztulás végett. Ezt testi és lelki megtisztulásnak is vették. Öthegy alján két kőből épített fürdő volt, ahol az előcsarnok búboskemencéjében emberfej nagyságú köveket melegítettek, mikor ezek a kövek megforrósodtak, egy csúszdán vízzel

ellátott edényekbe gurították a kupolás kőfallal ellátott fürdőbe. Itt aztán a vízből kilátszó forró köveket vízzel locsolgatták. Mindenki jól megizzadt a kupolák alatt, majd a kifolyó langyosvíz medencéjében megfürödtek. Amikor eljött az este, a lovasok visszatértek Magyakára és onnan díszes felvonulással mentek külön-külön a legények és leányok a Tura hegyi ünnepélyre, hátha a szerencséjüket megtalálják. Tura hegyére a Galga folyó népe ökrösszekereken ment. Kalácsokkal és gyümölcsökkel bőven meg voltak a saroglyák rakva, míg Gyeretyán népe lovas szumír-szekerekkel jött a hegyi ünnepélyre. Mivel azonban a hunok lóállományukat nagyon kiterjesztették, az nem is volt igazi legény, akinek lovat ne adtak volna ajándékba a szülők nősülő fiaik részére, így minden házasulandó ifjú lóháton érkezett. Ordoszból jött vendégek és Gyeretyán, valamint a Galga völgyéből érkezett ifjúság szakadatlanul

ünnepelte a bőséges aratás és a vadászok hegyiünnepélyét. Ezen népi szokások minden évben öt napig tartottak és a hatodik napon tartották meg a hivatalos esküvőket. Erre az ünnepi szokásra most Kubán szkíta és Enzeli zagroszi fiatalsága is eljött. Erre a díszes ünnepségre Kund szkíta-saka vezér is eljött az iker-fiaival, Kara-Kubánnal és Kaza-Kubánnyal, akik Zanider fejedelem két leányát Sabu és Saba fejedelmi leányokat feleségül vették. Ez volt évek óta az első alkalom, hogy valamennyi eladó leány elkelt a Tura-hegyi leányvásáron, s még az ötödik nap éjszakáján örök hűséget esküdtek. Az esküvői szertartások még három nap és három éjszakán folytak, mivel nagyon sokan Tónusz ifjúsági fősámán kegyhelyén akartak örök hűséget esküdni. Annál is inkább kapós volt a Tónusz eskettetése, mivel ennek a látogatásnak emlékére új kegyhelyet építettek. Utána holdtöltétől holdtöltéig nagy

vadászatot rendeztek a kabard nemzetség Badil fejedelmének hegységében. Szarvasbőgés idején azonban egy hóval fedett hegy alatti erdőségben a Badil íjászai Zanidar fejedelmet orvul agyonlőtték. Ugyanis Zanidar Sabu nevű leányát a Badil fia, Balkár akarta feleségül venni, de a leányvásáron Sabu inkább Kara-Kubánt választotta. Igaz, hogy sokan attól ijesztették, hogy ne válassza a szkíta-saka legényt, mert akkor neki is iker-fiai fognak születni. Sabu azonban annyira szerelmes lett a göndör hajú választottjába, hogy titokban elsőnek esküdött örök hűséget, úgyhogy a szülei már nem tudták megakadályozni a választását. Ilyen örömünnepek és vadászatok után gyász borult Magyarka fejedelemségére és a legnagyobb baj az volt, hogy Joskar aranyasszony öt év alatt sem tudta elfelejteni a forrón szeretett férjét, ezért a legközelebbi uruki csoporttal Marina birodalmába vándorolt fiatalabb, még pártában maradt leányaival.

Fejede-lemségét átadta fiának, Szukum ifjú fejedelemnek, aki a megbékélés szellemében Badil leányát, Cserkesz fejedelmi leányt vette el feleségül és Joskar nem akart a férjének gyilkos népével egy városban ünnepelni. Így a jegyesség után a népes uruki csoporttal és leghűbb harcosaival a Marina felé vették útjukat, ahol az aranyasszonyok uralma, vagyis nőuralom volt szokásban. Három fia Ingus, Ágikán és Besse elkísérték az Etil folyóig, amelynek partján volt a híres Szőrme-Ata vásárhely, amelynek a legnagyobb késő őszi vásárán még részt vettek, majd onnan a fiai biztonságos vendéglátóhelyen hagyva anyjukat és kísérő lovasait, Magyarkára visszalovagoltak. A 865 év végét még megvárták Magyarkán a nőtlen maradt sámáncsoport tagjai, mivel az uruki vándorlók csoportja szintén megnősült és egy kis részűk Ordoszba indult, hogy részt vegyen a beavatottak legújabb sámánképzésén. Az aranyasszonyok újabban

érkezett csoportjának pedig egy újabb hősi küzdelme kezdődött, hogy az uruki-magyarkai szokást meghonosítsák. 5. 65. Arvisura Báta rovása UDUMU BUZOGÁNYA A Nagysüán előzködésén Báta lett az első. Ennek jutalmáért kapta azt a megbízást, hogy szervezze meg a dél felé irányuló tájékozódó utat. Tízévi kiképzés után 24 ifjú lovassal indult el. Úr városában Sirgula pateszi fogadta Ő volt az, aki Pintorban az ő időszámításuk 750. évében a hatodik holdfogyatkozást követő napon Dungi ifjúsági királyt királlyá kente. Sirgulát ettől kezdve öreg királynak, Dungit összekötő királynak nevezték. Dungi Esthon és Bothon testvéri népét készült meglátogatni. Erre az útjára meghívta Báta sámánt is 24 lovasával együtt Dungi elmondotta, hogy ő Ukus pateszi tanítványa, aki sokat beszélt neki a múltról. Emlékeiből felidézte, hogy amikor Buda lett a király Úr városában, akkor Lagasban lugalnak, azaz

nagy-embernek hívták a királyt. De valójában mindenütt a pateszik uralkodtak. Abban az időben furcsa volt az időszámí-tásuk is Azonban a legfontosabb az volt, hogy van-e mit enni. A szegénység naponta csak egyszer evett Később, amikor a földek már jobban teremtek, többször is ehettek. A lugalok és a pateszik elkezdték számolni előbb csak az evéseik számát, majd a fogásokat, végül a felszolgált ételek fajtáit is. Így például Alulim, a nagy lugal 28000 féle módon készült ételt számolt össze valamennyi étkezésében. De Dungi számítása szerint csak 57 évet és 6 holdevést élt. Elmondta továbbá Dungi, hogy az ő időszámításuk 210. évében a Holdanya nagysága megváltozott, és ez nagy égiháborúkat, tengerháborgásokat okozott. Borzalmas özönvíz pusztított Ezért a megmaradt lakosság észak felé, a szavárdokhoz és a kurdokhoz menekült. Sokan Mari városában találtak menedéket. Gilgames, az uruki király hősiesen

küzdött a nagy áradás ellen. Később a Hold, amikor egy üstökös újra megcsapta a farkával, megint közelebb került a Földhöz és a 344. és 542 években újabb özönvizeket okozott Ezek (Kr.e 3406 és 3208) csak kisebb özönvizek voltak, de mégis sokakat ismét menekülésre ösztönöztek. Ezeken kívül gyakoriak voltak a kisebb áradások is, de azokat már nem sárkánykígyónak Holdanyánkhoz való közeledése okozta. Csillagvizsgáló pateszeink nagy zavarban voltak, mert egyik alkalommal sem sikerült előre kiszámítaniuk a dühös sárkánykígyók érkezését. A legrégebbi őslakók, akik mint menekültek érkeztek a Van-tó környékére, szumíroknak nevezték magukat. Ott örömmel fogadták a menekülteket, akik aztán később Úr népével összeházasodtak. Ilyen házasságból származott az a vezér, akit a Van-tóiak Szumérnak neveztek. Pateszinek képezték ki A helyzet javultával megszervezte Szavárdban, Kurdban és Mariban is a

visszavándorlást. Szumér ökrös-fogatokon, szamarasszekereken vonult vissza a népével, s mind többen és többen követték őket. Ataiszról származó ismeretekkel kezdtük el a csatornázásos földművelést és az állattartást. Lovak és tevék azonban eleinte csak Kurd, Mari és Ugarit birodalmából szállítottak épületfát és más építőanyagot, a most már egységes Szumér királyságba. Először csak 30-40000 lakosú királyságokat szerveztek, de Úr városának a lakossága jelenleg már 350000 körül van. Sok a kereskedő és kézműves. A mai napig 56 városunk és 224 tanyánk van, 1891600 lakossal, tájékoztatott erről Dungi. A lakosoknak azonban csak a fele szumír, a többi időnként felfogadott szolga. Gyakran cseréljük őket, hogy Esthon, Bothon, Mari és Ugarit népét ilyen módon is megtanítsuk a földművelésre. Reméljük, hogy ez előbb-utóbb mindenütt véget vet az emberevésnek. Ezt Pintorban rendelték így el Ukus pateszi

javaslatára. Ekkor rendelték el az írnokoknak, nagyobb számban való kiképzését is. Ezt Meni király Esthonban igen szívesen fogadta, bár meghagyta népe eredeti írását is. Jó gondolatnak tartotta, hogy a királyok és vezetők egymás közötti érintkezését egyformán kiképzett írnokok szolgálják. A pateszik vezette templom-gazdaságok a lépcsőzetes kegyhelyek nyilvántartása alatt állottak. A mindenkori lugal az esti ájtatosság utáni megbeszélések alkalmával innen irányította a csatornák közötti munkát. A közben megcsaládosodott őslakók visszavándorlása folytán az égi-lakók tisztelőinek száma több ezerre nőtt. Ezek saját kegyhelyeken áldozatokat és ajándékokat mutattak be. A beavatottak azt tartották, hogy Isten csak egy van, de az égi-lakók száma töménytelen; ezért mindenkit meghagytak a saját hitében. Eleinte, amíg termés-szűkében voltak, a királyok a város ellátása érdekében sok háborút vívtak egy-mással,

de később a templom-gazdaságok már annyi magot tudtak termelni, hogy szűk esztendőkben az egész Szumérföldet el tudták látni feleslegeikből, sőt kereskedtek is vele. A feketefejűek az éj leple alatt néha megtámadták a magtárakat. Ezért Pintorban úgy határoztak, hogy a tartalék-raktárakat a velük kereskedelmi kapcsolatban álló településeken állítják fel, s ott ellenértékért lehet élelmiszert kapni. Legtöbbnyire kenyeret hoztak így forgalomba. A különböző lepények sütése külön iparággá fejlődött. Lassanként másutt is elkezdték a Szumér földön termelt terményeket ültetni, vetni. A kereskedelem érdekeit szolgálták az írnokiskolák is Eleinte 2000 írásjelet használtak, de a Pintori tanács az írásjeleket egyharmadára csökkentette. Így a 665 írásjelet könnyebb volt elsajátítani. Amikor figyelmét felhívtam a 24 hun törzs szövetségének írásjeleire Sirgula pateszinek, ő azt válaszolta: “az emberek agya

sokkal jobban csiszolódik, ha egy kicsit gondolkozniok is kell. A messze földön kiépített írnokhálózatot nem szüntethetjük meg, mert akkor az istenek hírszolgálatát is meg kellene szüntetnünk. Dungi fiam majd elkísér benneteket, és saját szemetekkel fogjátok látni a szumérok fölényét.” Nyomban kiadta a parancsot, hogy Mari és Ugarit érintésével a Hirös-kapun át menjünk Ménes birodalmába. Útközben Dungi elmondta, majd meglátjuk, hogy UTU napisten unokája milyen áldást adott a világnak az írás művészetével. Az írnokok tudtak összeadni, kivonni, szorozni és osztani. Urukban és Nippurban elkezdték alkalmazni a tízes számrendszert. Például le tudták írni az 1024 medvetoros évek számát Hosszúságmértékük a könyök volt; az 24 hüvelykből állott. Nagy távolsági mértékük a dana, később a biru volt, ez a mi mértékünk szerint tízezer, azaz 1 tömény nagy lépésnek felelt meg. Terület-mértékük a sár,

megfelel egy családi zöldségeskert nagyságának. Űrmértékük a szila és a su, néhol suk Súlymértékük a mana, egy evésnyi köleskásának felelt meg, tehát 60 gir, vagy újabban sekel. A templom-gazdaságokban szelíd állatokat dolgoztattak. Ismerték az ásót és kapát; ezt marnak nevezik. Szamár-vontatta ekét használnak a termőföldek forgatására Ezt apinnak nevezik. Dungi rajzot is készített róla, hogy majd otthon mi is alkalmazzuk Amikor az állattartás fejlődése megakadt, egyrészt tisztasági okokból, másrészt a pereskedések miatt. A helyzetet a tanyákkal oldották meg Elkezdtek fogazott sarlókat alkalmazni. Nádhajlékok és cölöpházak helyett áttértek a téglából való építésre. A szolgák téglalopásai miatt bélyegzőket is használtak Az épületfát a hegyekben termeltették ki. Használtak bronzot, ezüstöt és más fémeket Voltak ezüstpénzeik is. A hajóik elöl és hátul is magasak voltak, az evezők mellett a

vitorlákat is kezdték alkalmazni. Még Ataiszból hozták magukkal a kerék ismeretét A kereket minden menekült nép használta; las-sanként átvették a többi népek is. Eleinte csak ezer istenük volt, de Szumér vezér bevonulása után három-ezer fölé emelkedett a számuk. Mindenki szabadon választhatott neki tetsző istent, akár többet is. Az ilyesmi növelte a pateszik pénz-és adományéhségét Az Ég istene AN volt; a levegőé ENLIL; a Holdisten NANAR. Dungi ifjúsági összekötő kiskirálynak UTU, a Napisten volt az istene. Ezért is fűzte mély barátság Udumuhoz, a Napbirodalom kiskirályához, akit szándékunk volt meglátogatni. Ataiszi szokás szerint a bölcsek holdhónapokban számoltak, vagyis az egyik holdtöltétől a másikig. Teleholddal kezdve 7 napos hetekre osztották fel a hónapot, a napot pedig 24 danára, ezt pergőkkel mérték. A csillagászok a pateszik templom-gazdaságaiban a napévet is bevezették. A napév és a holdhónapok

közötti különbséget átmeneti napokkal hidalták át. Minden városukról térképet készítettek és belerajzolták az összekötő útvonalakat is. Mi is térképekkel indultunk el, hogy Mari és Ugarit érintésével a napisten birodalmába jussunk. A pateszik növényi gyógyszereket alkalmaztak, de ismerték a Mély-tó salétrom és hegyi só készítményeit is. Volt tej, kígyóbőr és teknőspáncél-gyógyszerük is Úr városából kiindulva a Ráten folyó partján haladtunk. Messziről mindenütt téglákból épült államok látszottak. Fallal voltak körülvéve és minden városnak 3, 5, 7 vagy 9 kapuja volt. Ezeket éjszakára lezárták Nappal őrség ellenőrizte az érkezőket is és a távozókat is. Minden őrségben volt egy írnok is, aki feljegyzést készített mindenről és a lugalnak beszámolt a fontosabb eseményekről. Az Adiglat, vagyis a Tigris folyó bal partján érkeztünk Paripa, Dabósa és Asszóur városába. Az itt lakó kurd és hun

lakosokat kértük fel, hogy a megváltozott szumér nyelvben járatos ifjak kísérjenek bennünket Nippurba. Asszóur szent városában a kurdok ifjúsága több nyelven is beszélt, ezt a kereskedelem hozta magával. Kis városában nagy örömmel fogadták őket az írnokiskola volt növendékei. Mire Nippurba értek, többen voltak a kísérők, mint a vendégek. Nippur szent városában átadták a főpateszinek Ordosz ajándé-kait Itt külön kísérőt kaptak, mert mindenkitől féltették a sok csatornát és zsilipet. Adab, Surupak, Umma, Lugos, Uruk, Larsa és Úr városába csak a főpateszi írásával lehetett belépni. Úr városát akkor teljesen körülvették a Ráten folyó csatornái és csak a kikötőn át lehetett bejutni a városba. A fellegvár, a templomok és paloták ámulatba ejtették a 24 hun lovast és Bátát. Most pedig, hogy ne kellessen olyan sok ellenőrzésen átesniök, a fekete és vörös föld határán kitaposott úton haladtak Mari városa

felé. Itt jobbára Gula istennő pateszijei orvosolták a feketefejű népeket Naszir város ifjú királya oroszlánvadászatra csábította a Dungi kiskirály vendégeit. Dungi, Báta és Gyoma sámánnak sikerült sörényes oroszlánt elejteni Urbaba városánál a nippuri írnokiskolások egy csoportja csatlakozott hozzájuk, hogy Dungit Meni kiskirályhoz vezessék. Kis városában csak a 344 évi (Kr.e3406) özönvíz által okozott károk voltak följegyezve Az özönvíz Uruk és Úr városát sújtotta a legnagyobb mértékben. Mari városában lepte meg leginkább Bátát a hatalmas templom, a zikkurat. Látta rajta a tizedik szumér város alapítására vonatkozó feljegyzéseket, melyek kőbe vésetten állottak. A Ráten folyó itt csak egy lófutamatnyira volt a várostól, a Rát vizének hívták. Az özönvíz itt kevés kárt tett Mariból is csatlakozott hozzájuk egy csoport lovas. Ugaritba, Tenbe és Szabírföldre kísérték a rokonlátogatókat. Tenföld és

Szabírföld telepesei nyelvét még tűrhetően megértették. Szabírföldön, a Hírös-kapuban Jákó sámán csatlakozott hozzájuk a fiaival. A Sós-tónál várta őket Meni kiskirály írnoka, Tudó Ő a nem-rég épült város képét mutató fővárosba kísérte a látogatókat. Itt legelőszőr Bas isten templomába mentek és itt Báta átadta az ordosziak arany ajándékait. Meni kiskirály ekkor Bátának ajándékozta Udumu király buzogányát, ami királyságának ötödik évében készült. A filesztiusok támadásakor Udumu ezzel zúzta szét a hatalmas erdőségekkel rendelkező Bél király fejét. Báta köszönettel vette az ajándékot és megígérte, hogy Ordoszban az Öreg-isten 24 karélyos templomában fogják elhelyezni. Utána Abidosba mentek, a poklok hasadékához Áldoztak a Napistennek, akinek parancsára Meni édesapja felépíttette az új fővárost, MENI napvárost. Teljesült a bothoniak kívánsága, hogy az egyesült királyság

fővárosa az ő területükön legyen. Ménes király első birodalomalapítása után Bothon és Esthon, mintha szumérföld lett volna, apró kiskirályságokra bomlott. Mindenütt pateszik alapítottak templom-gazdaságokat, de a régi napvallás papjainak írásait hűen megőrizték, hiszen azok sok ezer évről való följegyzések voltak. Ezek a följegyzések bőven szóltak a Feketeföld és Vörösföld örökös harcairól. A harcok a Feketeföld győzelmével végződtek illetve Bothon és Esthon győzelmével. Szumírban megszüntették az egyes országok közötti háborúskodásokat és Ukus pateszi megszervezte az Íj és nyíl országát. A Nippurban tanuló diákok ezt látva, otthon is hangoztatták az egyesülés hasznát és végül Al-Méne, Esthon ura is sorban jobb belátásra bírta az egymással háborúskodó kiskirályokat, ráesz-méltetve őket a Vörösföld felől fenyegető veszedelemre. A Nippurban tanult Tudó a nagy cél érdekében me-zítláb,

durva köntösben járta sorba a királyságokat és meggyőzte őket az egyesülés szükségességéről. De Al-Méne, ha kellett, fegyverrel is támogatta Tudó érveit. Az új Meni főváros felépítése után Tudó végre Bothon királyának legkisebbik húgát vehette feleségül. Tanisz királykisasszonyt Dungi kiskirály vezette a Napisten szentélyébe, 48 rokon lovas volt a vőfély, köztük az Ordoszt képviselő 25 ifjú. Maga Al-Méne volt a legboldogabb, hiszen a Feketeföld népe ezáltal egyesült az övéivel. A Vörösföld feketefejű népe addig folyton irtotta Tanisz rokonságát. Datolya és szőlőbor hatása alatt a Dungi kíséretében lévő beavatottak sok mindent elárultak, aminek a vendéglátók nagy hasznát vehették. Elmondták, hogy Káltes asszony szekerén érkezett égi lakók szerint Nippur beavatott központot, az Élet-templomát veszély fenyegeti. Ajánlatos volna tehát a sokezer éves följegyzéseket Karnakba szállítani. Karnak eleinte

csak egy kis szentélyből állott, de Ménes király óta mindegyik király építtetett hozzá valamit. Később az egészet fokozatosan lebontották és százévenként új szentélyt építettek. Most Al-Méne új épületében helyezték el a Nippurban lemásolt szellemi kincseket. Ugyanekkor idekerültek az Ordoszból hozott másolatok is, melyek az agabák és a 24 törzsből álló hun szövetség dolgaira vonatkoznak. Karnak papjai a Napisten ünnepének harmadik napján a vendégek segítségével a régi szentély minden ládáját átszállították az Al-Méne által építtetett új szentélybe. Karnak főpapja a Menitől ajándékba kapott Udumu-buzogányt ekkor áldotta meg, beszédében szólt arról is, hogy ha Nippur után Karnakot is veszély fenyegeti, Ordosz felkészülhet az Élet templomának befogadására. A karnaki följegyzések alapján Tudó ilyesmikről tájékoztatott: Az emberi élet akkor kezdődött Joli-Tórem földjén, amikor 432 ezer évvel

ezelőtt Kaltes asszony földjéről megjelentek az égi-lakók. Akkor a búvárkacsa által felhozott szárazföld még egy volt. Az üvöltő sárkánykígyók égi harca folytán azonban megmozdult az ősvíz alatti lávafolyam és szétválasztotta Joli-Tórem szárazföldjét. A mindent éltető Napisten munkája nyomán esők zúdultak Joli-Tórem földjére és dús élet kezdett virágzani. De újabb üvöltő sárkánykígyó jött és magára rántotta a Holdat. Az földünkhöz csapódott, Joli-Tórem földje megrázkódott és milliónyi porszem borította el a Napisten fényes tekintetét. Majd eljegesedett minden. De a Nap ura nem engedett mindent elpusztítani és Kaltes asszony bolygójáról elküldte az égi-lakókat, akik összeházasodtak Joli-Tórem földjének lakóival. Ekkor nyílt ki az emberek agya és elkezdtek okosan uralkodni a Földön és a vízben lakók felett. Lassanként vére szerint mindenki 4 embercsoport valamelyikébe tartozott, de ezerszámra

akadtak köztük olyanok is, akiknek a vére visszaütött a Kaltes asszony által küldöttekére. Akikből az égi-lakók vére kiütközött azok 3, 5, 7, 9, 11, 13, 15, 17, 19, 21, 23 és ritkán 24 karátos beavatottakká váltak. A 24-karátos, vagy karélyos beavatottakról az Égieknek mindig tudomásuk volt, haláluk után ezeket az Égbe ragadták. Dungi ezen elmosolyodott, de Tudót ez nem befolyásolta és így folytatta: Ukus pateszi a nippuri följegyzésekben azt állítja, hogy a nagy özönvíz utáni időben Gilgames ifjú királyt halála után Káltes asszony szekerén az égbe ragadták, pedig ő csak 16 karélyos beavatott volt. Két-harmad részben égi eredetű volt és csak egyharmad részben volt Joli-Tórem bolygóbeli beavatott; de hősiessége folytán 24 karélyos beavatottá lett. Ataiszon a vízáradás, földrengések és égiháborúk folytán oly nagymértékben fölemelkedett a hőmérséklet, hogy még a jéghegyek által borított száraz földek

is kettéváltak. Feljegyzéseink szerint a menekült beavatottak rajzokat hoztak az eljegesedés előtti időkről és adatokat az óriási embertömegek és a hatalmas állatvilág pusztulásáról. Azután is gyakran jelentek meg az égi-lakók a Kaltes asszony szekerén; Úr városa mellett például Oanesz haltestű csoportja a tengerbe esett. Ebből Szumérnak lett nagy szerencséje, mert Nippur beavatott központ körül az égi birodalom mintájára fejlett templom-gazdaságok létesültek, és ez hozta magával a jég-ár után elharapózott emberevés megszüntetését. Karnakot lerombolhatjuk ezerszer, de mindig újjáépítjük, és népünk nem marad megfelelő irányítás nélkül. Atlantic elsüllyedése miatt az elözönlés veszélye fenyeget bennönket a kiéhezett Vörösföld felöl. Ezért hát Ordosznak fel kell készülnie az Élet-templomának befogadására Másnap tevekaraván-kísérettel elindultunk a Hírös-kapu felé. Nagyon meglepett bennönket, hogy

egy holdtöltényi idő alatt Menhófer mester hány új palotát tudott felépíteni Meni kiskirály városában. Tudó és Ukus pateszi elmondták, hogy egy kis földalatti világot építenek ki, de valamennyiünknek törekednünk kellene egy-egy nagyobb alsó-világ kiépítésére, hogy a sokezer éves följegyzéseket bármely esetre biztonságba helyezhessük. Szabírföldön és Ten birodalmán át Ugaritba majd Mariba érkeztünk. Onnan már kurd lovasok kísértek Paripa városán át Magyarkára és a gazdag hun birodalom tájain gyönyörködve érkeztünk Hunor városába. Itt a beavatottak főpapjának beszámoltunk arról, mi foglalkoztatja a karnaki beavatottakat. Itt várt bennünket Szaduri fősámán, 24 karélyos beavatott Közölte velünk, hogy amikor Karnakban azok a nagyjelentőségű megbeszélések folytak, Kaltes asszony lámpácskái fel-felröppentek Holdanyánk irányában és láthatatlan szemecskéikkel felvették, mi történik Karnakban.

Kíséretemmel most a gazdag hunok vezéreivel Ordoszba megyünk, hogy mindent rovásba foglaljunk. DERNŐ OSZLOPAI (85. Arvisura) Kr.e 2806 Dernő ifjúsági fősámán az úz nép fia volt Az 1234 medvetoros évben, időszámításunk előtt 2806-ban az alábbiakat rótta le a 85. Arvisurában Amikor Ordoszban Imola fősámán az 1205. medvetoros évben (Kre 2835) már erősen érezte elöregedését, lovasokat küldött szerte, hogy a 24 hun törzs küldje el Ordoszba legrátermettebb ifjait a sámán tudományok elsajátítására. Ez 5 esztendei folytonos tanulást, s a legkülönfélébb vitézi és más szükséges tennivalók gyakorlását jelentette. Eljött Ordoszban az ifjú sámán jelöltek lovasversenyének ideje. A vén Imola, Biharral és a többiekkel lóra szállt, hogy Ordoszból az egynapi lovaglásra levő Pusztaszerre menjenek. Akkor ugyanis, az 1210 medvetoros évben (Kr.e 2830) a törzsszövetség sámánfiainak is részt kellett venniük a versenyen, mert el

kellett dönteni azt is, hogy ki legyen a mongol Urga-Balzsán helyett a hun törzsszövetség fővezére. Négy nehéz, küzdelmes harci feladatban a kazahun Bihar lett az első, de a lovaglásban Urga-Balzsán leánya, Dala-Kerulen legyőzte minden ifjú küzdőtársát. Ez a győzelem Dala-Kerulent feljogosította arra, hogy maga választhassa meg a férjét. A szép lány Bihart választotta Ez törvény volt, s ellene Bihar sem tiltakozhatott volna. Három napos fényes esküvő után az Öregek Tanácsa teljesítette Bihar kívánságát, hogy a válogatott ifjak élén felkereshesse a Nagyhegyeken (Himaláján) túl élő, ataiszi származású rokon népet, a párszi-szkítákat. A nagy utazásra egy esztendeig tartott a felkészülés Dala-Kerulennek közben két fia született. Ekkor már a Bihar távozását nem szívesen vevő Urga-Balzsán fővezér is belenyugodott a rokonlátogatásba. Urga-Balzsán unokái születésekor 56 éves volt. Nagy örömében szinte

megfiatalodott. Boldogsága érthető is volt, hiszen így nem szakadt magva a családjának. Egyik unokájának a Szuha-Balzsán, a másiknak a Zsitva-Balzsán nevet adta. Dala-Kerulen féltékenységében az égieket kérte, hogy Biharnak soha meg ne engedjék a hűtlenséget. A Tóremek nagy része is összefogott Bihar segítségére, de ő erről persze semmit sem tudott. Történt ezután nem nagy időre, hogy Dala-Kerulen lóra szállt. Az égiek mind sebesebb vágtatásra ösztönözték a lovát és a megvadult paripa egy mély szakadékba vetette Dala-Kerulent. Már csak holtan tudták felhozni a sziklák közül. Bihar serege sziporkázó jéghegyek, szilaj folyók és szoros völgyek világába érkezett. A sötétebb bőrű népek eleinte megbámulták a hunok lovas seregét, sőt fehér kásával is kínálgatták a lovasokat, de amikor kiértek a síkságra, lándzsáikkal és kövekkel támadtak rájuk. A kabar fegyverek azonban jobbnak bizonyultak. A termékeny

síkságon aztán már nagy ellenséges sereg gyűlt össze Az őrzők jelezték, hogy az összecsapás elkerülhetetlen. Bihar ekkor összehívta a 24 törzs vezetőit és azt javasolta, hogy előbb csalogató harccal vonják magukra az ellenség figyelmét, majd két oldalra szétválva nyissanak utat az íjászok és kővetők előre felállított oszlopainak. Így azok megtörhetik a nagytestű állatokon támadó ellenséget, utána pedig a nyilasok és csákányosok teljesen végezhetnek az ellenség gyakorlatlan harcosaival. Ez a teljesen ismeretlen harcmodor annyira meglepte a sötétebb bőrű harcosokat, hogy látva nagy veszteségeiket, kegyelemért könyörögtek. A sebesültek között volt egy szőke hajú ifjú, akinek a beszédét megértették. Ez elmondta, hogy a Nagyvíz mellett élő Ata-Isis hívő emberekhez tartozik, de számuk az időnként fellépő betegségek miatt egyre fogy. Bihar meglepetve válaszolta, hogy ők éppen az Ataiszból elszármazott

rokonaikat keresik. Voltak, akik előmerészkedtek az erdőkből, és ajándékot hoztak Biharéknak annak jeléül, hogy elismerik győzelmüket. A győztesek viszont, a rokon parszi-szkíta ifjú tolmácsolásával a tudomására hozták a legyőzött vezérnek, hogy nem kívánják meghódolásukat, csak átvonulást kérnek, mert a rokon törzsek felkeresése a céljuk. A tárgyalást folytató fejedelmi személyek Biharéknak ajándékozták az elesett harcosok tehén-és bivalycsordáit és felkérték őket, hogy lépjenek vélük szövetségre és telepedjenek le közöttük és a tengerparti rokonok között levő síkságon, meg hogy tanítsák meg őket fegyvereik használatára. Bihar örömmel elfogadta a felkínált szövetséget. A sötétbőrűek nagyon elcsodálkoztak azon, hogy Biharék megeszik a lesántult teheneket és semmi bajuk se történik, nem sújtja őket az égiek büntetése. Biharék győztes tyumenje diadalmenetben vonult egészen a tengerig. Bihar ott

a parszi-szkíta rokonoktól átvette hadrendi szervezetüket, ami ezen a vidéken jól bevált. A megcsaládosodott harcosokat tizedekbe és századokba telepítette. Így minden törzs 10 helységben lakott, a tizedesek vezetésével. Az agaba törzzsel rokonságban álló párszi-szkíták bölcs emberének elrendezése szerint Bihar 10 ezredese 960 helység-székben uralkodott. Tíz tizedes fölött állt egy százados, tíz százados felett pedig egy ezredes, mindegyik ezer-ezer harcossal. Mire elmúlt az ötödik medvetoros év, a Törzsek Tanácsa elrendelte újabb harcosok képzését. Ennek a század-és ezredszékhelyeken újabb tyument képeztek ki az agaba-féle parszi-szkíta ifjúságból. Nagy gondot fordítottak a lovak betanítására, hogy szükség esetén a szövetséges uralkodók kérésére két ütőképes tyument tudjanak kiállítani. Harci fölényüket mindig tudták érvényesíteni és egy-egy hadjárat után gazdag zsákmánnyal tértek haza. A kilencedik

medvetoros évben Hadraba indiai fejedelem sürgős segítséget kért tőlük, mert több napnyugati fejedelem összefogva teljesen meg akarta semmisíteni féltett birodalmát és már ott jártak félúton Bihar tartománya felé. (Feltehetőleg az afgánok elődeiről van szó Hadraba legnagyobb ellenfele Lahore fejedelem volt.) Szokás szerint véres kardot hordozó futárral küldték szét a hírt. Veszélyben az újabb törzs-szövetség, Bihar birodalma. Három nap alatt 3 tyumen: 30000 ember gyűlt össze és sietett Hadraba segítségére. Az ötödik napon találkoztak az ellenség tömött oszlopaival Azt nagyon meglepte az újfajta sereg, mely nyílzáporral és gyorsan mozgó lovasrohammal támadott. Az ellenség hamarosan megingott, 24 napig üldözték a legyőzött sereg maradékát, majd a 25. napon az ellenség fővárosához (a mai Delhihez) érkeztek Csillogó, szép várak és építmények sokaságából egy újabb sereg özönlött kifelé. De Bihar igen jó

hadvezérnek bizonyult: kővetőkkel várta be az ellenség támadását, először Hadraba fejedelem csapatai ütköztek meg az ellenséggel, majd amikor Bihar működésbe hozta kővetőit és az ellenség megtorpant, borzasztó lovasrohammal és nyílzáporral vetették magukat az ellenségre. Utána a parszi-szkíták támadtak mérgezett nyilakkal. Erre az ellenség vezére elrendelte a városba való visszavonulást. Bihar hajnalhasadtáig törette kővetőivel a főkaput és a város leggyengébbnek ígérkező falát. Az így támadt résen be is vonult a hun hadsereg Hadraba kétnapos szabadrablást engedélyezett. A hun hadsereg annyit zsákmányolt kincsből, drágaságból, hogy elvonulásukhoz bivaly-és elefántkaravánra volt szükségük. Hadraba azonban elkövetett egy nagy hibát. Nem temettette el a halottakat, csak fosztogatott harco-saival Így aztán a legyőzött birodalomban rossz betegség ütötte fel a fejét, s a hun lovasok útján elkezdett terjedni

kelet felé is. Mivel Bihar birodalma a parszi-szkíták szerint emiatt borzalmas betegségeknek néz elébe, elrendel-ték az Ordosz térségébe való visszavonulást. Parszi bölcsek számításai szerint, ha azonnal indulnak, hóolvadásra az égig érő jéghegyekhez érhetnek, és akkor szarvasmarha-csordáikat hazavihetik a Hun birodalomba. A parszi-szkíták ifjainak kiképzését Bihar vállalta, Dernő ifjúsági fősámán pedig az 1210. medve-toros évben (Kre 2830) a parszi bölcsekkel együtt megkezdte a négyéves sámán-, tárkányképzést. Az agaba-féle írások alapján megismerték a vas előállítási módját, köztük olyan vasét, amelyet “nem esz a fene”. Ezt Ataiszban már ismerték. Kabar tárkányok megtalálták hozzá az érceket Ebből kiváló fegyvereket tudtak készíteni. Mire Hadraba segítségére siettek, kiváló fegyverekkel szerelték fel az újonnan kiképzett tyumeneket is. Győztes háborúskodásuk emlékére Hadraba fejedelem

kívánságának megfelelően Dernő emlékoszlopokat öntetett, közös győzelmük örök emlékére. Míg a nagy győzelem utáni osztozkodás tartott, Dernő már el is készítette az arany-értékű győzelmi oszlopokat. Elefántok erejével állították őket rendeltetési helyükre Az újonnan kiképzett tárkányok többsége csatlakozott az Ordosz térségébe visszavonulókhoz, hogy kincseikkel és újonnan szerzett szaktudásukkal gazdagítsák a Hun birodalmat. Bögölyös nyár lett, amire a napsütötte jéghegyek közé értek és 2 évig tartott, amire Bihar fővezér és Dernő fősámán vezetésével 1 tyumen lovas helyett 20000 lovassal, 1 tyumen szekeres haddal, egy század rimalánnyal és a legyőzöttek nyílhegykovács-citerás hadával bevonultak az Ordosz melletti Pusztaszerre. Pusztaszeren kicsinyített formában felállították “Dernő oszlopát”, melyet “sohasem esz meg a fene”. De Dernő magával hozta a parszi bölcsek minden oktatási

anyagát, amellyel ott a tárkányokat képezték, és ami az új fegyverek előállítását ismerteti. Az almavirágzás ünnepén útnak indultak biharvári összeszámlálásakor a sámánok 20164 lovast, 3 tyumen lovat, 2 tyumen szarvasmarhát, 10 fekete bivalyt, 1 tyumen szekeret és a családtagokkal együtt 68215 főt számláltak össze. Az aratási hálaünnep idejére ez a lélekszám már csak 65652 volt. A Pamír-szkíták útján ugyanis sokan nyugatnak mentek, a Pamír hegység felé. Pusztaszeren még azt is megállapí-tották, hogy az életben maradt szarvasmarha-állomány, 4950 darabot tett ki. Ezt a kiváló minőségű, szívós állatállományt Ordoszban Imola fősámán és Urga-Balzsán fővezér felügyeletével az igazság törvénye szerint szétosztották a törzsek között. Urga-Balzsán halála után Bihar lett a fővezér. Urga-Balzsánt 1250-ben (Kre 2790) Dernő oszlopa alá temették nagy gyászpompával. Dernő fősámán nagyon fellendítette

a 24 hun törzs vaskészítését. Kabarföldön, Kassa tyumen-székhelyjel a vaskészítmények előállítását oktató tárkányképzést rendeltek el. Mindenütt keresték a parszi-szkíták lakóhelyein előfordulókhoz hasonló érceket, de olyat csak az Altájban találtak. A további feldolgozást Vasváron végezték. Urga-Balzsán halála után a mongolok mind ellenségesebbekké váltak, s végül a jürcsik törzseket is megnyerték Bihar fővezér kurgánjának feldúlására. Bihar kurgánját kincseivel és holttestével együtt kirabolták ugyan, de egy jürcsik rablót Dernő oszlopa agyonütötte. A ledőlt oszlop a jürcsik lovas gerincét törte el. Az 1260 évben (Kre 2780) Bihar csontjait a jürcsi rablók átadták vezérüknek, az pedig a csontokat az ordoszi aranyasszony-kegyhelyre szállíttatta. Dernő ekkor 24 napos gyászt rendelt el Nemsokára meghalt Dernő fősámán is és Vasvár hegyén a róla elnevezett Dernő-oszlop alatt helyezték örök

nyugalomra. KÖTÉLNEK ÁLLT LEGÉNYEK (A 95. Arvisurából) Az 1430. medvetoros évben (Kre 2610) Ludas fősámán Ordoszban elkezdte az ötéves sámán-képzést. Az úz sámánok általában azon voltak, hogy a rangsorolásban lehetőleg középre kerüljenek. Fősá-mánjaik is keveset foglalkoztak gyógyítással A fiatalok is inkább vállalták a deáki rovó munkát, csak szálláshelyeket ne kelljen látogatniuk. Ilyen alkalommal össze lehet szedni sok mindenféle csúnya betegséget Sokkal ajánlatosabb fazekas, tűzhelyes, vagy fegyverkészítő mesterséget folytatni. Az ilyesmi Ordoszhoz kötötte őket. Jóli-Tórem népét, az úzokat sámán tized illette meg. A 95 fősámán Győr vitéz lett, az avar győri nemzetség lovasa Ő, egyedül ő nem kényszerből vett részt Pusztaszeren, a sámánképzésen. Második az úz Berény lett, aki bal lábára sántított, ezért a kabarok Biringnek csúfolták. Az esze éles volt, mint az úzdi kés. Győr fősámán mellett

a rovásokat vállalta Az 1435 medvetoros évben (Kr.e 2605) az Öregek Tanácsa engedélyezte, hogy Győr kalandozásra vigye az ifjúságot. Vadászataik még csak eredményesek voltak, de a szemesmag-termés szegényesnek ígérkezett. Almavirágzás előtt elindultak hát, hogy élelem adagjuk megmaradjon az otthoniaknak, ők maguk pedig újabb vitézi tettekkel szolganépeket szerezzenek és így gazdagítsák törzseiket. Amikor kiértek a Hangun forrásvidékéről, egy jávorszarvas bukkant fel előttük. Üldözőbe vették Minden reggel feltűnt előttük, de 24 napon át hiába üldözték. A nemes állat végül egy reggel egy termékeny völgybe érkezett. Ott egy tóban fehér testű lányok fürödtek Rögtön abbahagyták a szarvas üldözését s játékosan elfogyasztották a fürdőzők reggelijét. Utána a leányokat nyeregbe kapták és egy hegyi pásztortanyához lovagoltak velük. Itt megtelepedtek és a juhászoktól minden nap bárányhúst követeltek. Rá

kumiszt ittak. Így ment ez öt napon át A lányoknak eleinte még csak tetszett ez a kirándulás féle szórakozás, de az ötödik nap megkérték a juhászt, hogy bőséges kumisszal részegítse le a vitézeket és értesítse a gazdáját, Dul-Bega fejedelmet, hogy leányaikat rabságban tartják hun törzsi vadászok. A juhász legkisebb fiának sikerült a kalandozók őrségét kikerülve a városba jutnia. Ott jelentette az alánok fejedelmének, hogy mi történt fürdőző udvari népével. Három nap múlva a hun őrség jelezte is, hogy fegyveresek közelednek, de fehér zászlót lengetnek. Győr vitéz megkérdezte a foglyaitól, hogy ki érti az alánok beszédét. Egy jürcsik törzsbeli juhász jelentkezett, elmondta, hogy valamikor őt innen rabolták el a jürcsikek és ha szabaddá teszik, hajlandó beszélni az alánokkal. (Az alánok igen távoli rokonságban álltak a hunokkal.) Dul-Bega leányai rögtön tanácskozni kezdtek a rab fiúval, és nagyon

megörültek, hogy remény van veszélyessé vált kalandjuk békés rendezésére. Győr vitéznek a következő javaslatot tették: “Mivel fejedelmi atyánknak igen erős serege van és a juhászakol környéke máris körül van véve fegyveresekkel, ajánlatos volna, ha leányválasztással férjeinkké lennétek. Meg aztán mennyivel könnyebb 50 lánynak 240 vitéz közül választani, mint egy kétes kimenetelű öldöklő harc veszélyét vállalni.” A 24 ifjúsági vezér és a 24 sámán Győr vitéz jurtájába ment tanácskozni. Egy pergő idő múlva tizenketten azt javasolták, hogy törjenek ki a gyűrűből, harminchatan azonban Győr mellé állottak, aki azt mondta: “Most már vállalnunk kell a házasélet gyötrelmeit!” Törzsenként csoportokba álltak hát és várták a leányok választását. Öt fejedelmi lány közül Aranyos a kazahun Bénye vitézt, Kölpény Arács vitézt, Csinos a víg Tak-sony vitézt, Büszke a kabar Ugocsa vitézt, Madárka, a

legkisebb pedig Győr ifjúsági vezért, az avarok szemefényét választotta. Utánuk 15 udvarbéli leány választott férjet. Majd, újabb tanácskozás következett Aranyosnak mentőötlete támadt, hogy lehet igazságot tenni a 30 leány vitájában. Egy kötélre 30 csomót kötöttek. A kötéltől kétoldalt szembenézett egymással 48 harcos és 30 lány Sorsolás kezdődött. Annak eredménye, szerencséje szerint hívta a 30 leány a kötélhez a neki tetsző legényt. Amikor aztán már mind a 30 legény kötélnek állt, Berény rovósámán megörökítette, kik kerültek így össze, “kötélnek állással”. Az ötven lány után választania kellett minden más szabad nőszemélynek is. Amíg ez a leányvásár tartott, 168 harcos állott őrséget; amikor megszólaltak a győzelmi kürtök, az őrállók sora közt indult meg az ifjú párok nászmenete. Színpompás menet volt: A férjek fehér lovon vitték ifjú asszonyukat, sárga lovasok kíséretében; a

fekete lovasok és tevés harcosok díszőrséget tartottak a fővárosig. Alig ért be oda a menet (Taskent és Kohand között állt a fővárosuk) hírnök jött a hegyekből, hogy a harcias hegyi törzsek veszélyeztetik Dul-Bega fejedelem országát. A fejedelemnek nem voltak fiai, tolmács útján tehát Győr vitézt kérte, hogy szervezze meg az ország védelmét. Győr holdtöltétől holdtöltéig tartó harcban legyőzte a jó harcos, de gyengébb fegyverzettel rendel-kező hegyi törzseket. Hihetetlen kincses zsákmányra tettek szert. Elfoglalták a hegyi törzsek szálláshelyeit s a pamír-szkítáktól megtanulták a szarvasbőr-ruha készítését és szarvas-agancsos sátor felverését. (A pamir-szkíták a parszi-szkíták közül szakadtak ki, még Bihar hadjárata előtt.) Mire eljött Joli-Tórem aratási hálaünnepe, béklyós fogságba hurcoltak nagy tömegével indultak meg Ordosz felé. Dul-Bega megengedte, hogy Madárka elkísérje Győr vitézt, de

többi vejét és azok 26 társát feleségük kérésére visszatartotta azért, hogy általuk szerveződjék meg a hun törzsszövetség kereskedelme a két tábor között. A fejedelem 100 tevét adott ajándékba a távozóknak és újfajta szemes magvakat is küldött Ordoszba. Minden törzsnek jutott három felmálházott teve; 28 teve rakomány a Madárka hozománya volt Ordosz további kiépítésére. Amikor az avarok és a hunok után a jászok is áttértek a szarvastiszteletre, törvénybe iktatták, hogy e három törzs vitézei addig nem nősülhetnek meg, amíg teljes öltözetű szarvasbőr-ruhára nem tesznek szert. A szarvas agancsával jurtájukat kell díszíteniük, hiszen szarvas mutatta meg azt az utat, amely jólétet hozott Ordoszba. Győr fősámán csak 12 évig élvezhette ezt a jólétet, mert marhavészes utóbetegségben meghalt. Utol-só kívánsága az volt, hogy a kalandozásokból hozott barackfákból a sírja fölé telepítsenek barackos erdőt, s

a barack termesztését honosítsák meg az egész Hun birodalomban. Madárka - férje kívánságára - az agglegény Berényhez ment feleségül, s hét gyermekkel ajándékozta meg. Berény többé nem mozdult ki Ordoszból, hanem Dul-Bega terve szerint megszervezte a hunok kereskedelmét. Dul-Bega fővárosával és Almák-Atyjával, valamint a Pamír-szkíták országában megtar-tották szoros kapcsolataikat. De mivel a legelőterületek miatt mind gyakoribbak voltak az összetűzések, a kazahun, avar, kun és jász törzs nagy része még az 1440. medvetoros év tavaszán (Kre 2600) elvándorolt a Huni folyóhoz (Mongóliába). Ott Kaltes asszony tiszteletére várost alapítottak a Bombon hegy alatt (Hana város). Ezen a hegyen Kaltes asszonynak kegyhelyet építettek és Hana itt mutatta be minden télen szarvas-áldozatát. Amikor Bombon fővezér meghalt, emlékére egy szarvaskövet állítottak. Később aztán leszárma-zottainak a sírját is szarvassal jelölték. Ha

pedig a feleségük Dul-Bega birodalmából való volt Nappal, Holddal, vagy Csillagokkal díszítették a szarvas-síremléket. A kötélnek állt legények egy év múlva a pamir-szkíta foglyokat felszabadították a béklyós rabságból, jó kapcsolatot tartottak Dul-Bega fejedelem, a pamir-szkíták és az Almák-Atyja népével. Ezzel megvetették a hunok terjeszkedésének alapjait. Berény fősámánt az úzföldi Vasváron temették el Dernő fősámán mellé. Így egymás mellé kerültek, akik új utat mutattak az úz népnek. BÉKE ÉS ROKONSÁG (A 101. Arvisurából) Bóta rovása Az 1560. medvetoros évben (Kre 2480) egy úz cserépégető fazekaslegény lett az első az ifjú sámánok vetélkedésén. Ennek előzményeihez tartozik, hogy többféle betegség okozta veszteségek miatt két árva fiút: Sáta és Bóta cserepes-legényt küldték az úz törzsből sámánképzésre. Egyikük sem akart menni, mert nemrégiben a kabar Poszáda fősámán fiai

marhabél-szárítási munka közben haltak meg, ami a fiatal sámánok feladata volt. Így mindenki vonakodott a sámánság tanulásától De a két árvának mennie kellett. Özvegy édesanyjuk sírva engedte őket a bizonytalanságba. Amikor Úzdról az úz vezérek szálláshelyéről útbaindították őket, a vezéri karámból egy-egy lovat választhattak. Sáta a legszebb fekete csikót, Bóta a legerősebb sárga csikót választotta. Elsőnek érkeztek Ordoszba és Poszáda fősámán Sátának adta az aranyasszony mindentudó kövét. Bóta azért engedte a bátyját elsőnek, mert ő semmiképpen sem akart tanulni. Sáta azonban késöbb átengedte öccsének a követ, mert nem értette a rovásokat és állatokat sem akart gyógyítani. A pusztaszeri vetélkedőn mindketten részt vettek. Sáta fekete csikója minden lovat összeharapdosott, csak a Bóta lovát engedte akadálytalanul célba befutni. Így Bóta lett a Nagy-süán győztese. Bóta fővezér, Sáta

pedig Poszáda mellett ifjúsági fősámán lett. A hagyományokhoz híven Sáta feleségül vette Poszáda fő-sámán leányát, de a rovás folytatását nem vállalta. Így Bóta az 1500 medvetoros évtől visszamenően kezdte róni a medvetorok történetét, de nem újabb meg újabb vallási hiedelmekkel akarta bővíteni a hunok rege-világát, amint az úz rovósámánok szokták, hanem maradandó értékű dolgokat akart megörökíteni. Mivel sokat szenvedett árva gyermekként nőtt fel, nem volt híve a súlyos veszteségekkel járó kalandozásoknak, hanem a békességet igyekezett keresni szomszédaikkal, a kinajokkal. Hiszen azok se gyilkolták le az első medvetoros évben Agaba fősámán ott maradt népét, hanem a kétkezi szűcsöket, tímárokat, kovácsokat, fazekasokat mind életben hagyták és a földművelő agabákat is meghagyták a maguk foglalkozásában. A Hangun jobb oldaláról gyakran jöttek kinajok Ordoszba és egy alkalommal Bóta is kedvet kapott

rá, hogy vendégségbe menjen a kinaj cserepesekhez. Amint a kinajok ezt meghallották, meg is hívták fővárosukba A kinajok elmondták, mennyit szenvednek a hunok ifjúságának kalandozásai miatt, pedig ez az öldöklés céltalan, kérik tehát Bótát, mint az ifjúság vezérét, hogy a “béke és rokonság” szép eszméjének megfelelően tartsanak egymással jószomszédi viszonyt. Kérésüket azzal indokolták, hogy ők is átvették a náluk maradt agabák írástudományát és a maguk elgondolása szerint fejlesztették tovább; ugyanezt tették mesterségeikkel is. Sokkal kevesebb özvegy és árva lesz a Hangun völgyében, ha békességben élnek. Bótát nem csupán az áldatlan helyzet kényszere, hanem a józan megfontolás is arra késztette, hogy rovásba vegye a kinajok kérését. Tárgyalásainak eredményét így vitte Ordoszba. Az Öregek Tanácsa rögtön összeült és a hun törzsszövetség vezéreinek megbízásából rovásba tették a “Béke

és rokonság” vérszerződését. Ezt Bóta így fogalmazta meg: 1. A Hangun völgyében a kinajok, agabák és hunok békességben kell, hogy éljenek. A Hun síkságon mind a három féle népnek biztosítani kell a szabad költözködést. 2 Gyilkosság, rablás, vagy harci zsákmányolás esetén Ordoszban összeül egy tanács, melyben részt vesz mind a három nép és a “Béke” jegyében rendezik a vitás kérdéseket. 3 A kinajok kérésére hun ifjakat küldenek a kinaj tartományokba kézművességet tanulni, s mindkét részről küldenek cserébe földművelést tanuló ifjakat is. 4 A kinajok megtanulják a kabarok üst-és fegyverkészítő tudományát és a prémes állatok befogását. 5 Ha a tanulni küldött ifjúság a másik népnél házasságra lép, a fiatalok szabadon választhatják meg lakóhelyüket. Ez a lehetőség bizonyára véget vet az eddigi kalandozásoknak is, úgyhogy ötször húsz medvetoros év alatt a “Béke” elgondolása, meg a

“Rokonság” elve alapján örökre rendeződik a két nép eddig nyugtalan élete. Amikor eljött az első tavaszi almavirágzás, a kinajok már nem ellenségekként fogadták az eddig csak kalandozó, hadakozó hun lovasokat, hanem megünnepelték a rokonlátogatást. Minden új dolgot megmutattak a 3 éves kiképzésre érkezőknek és mindenben rokonokként kezelték őket. Maga Bóta, az ifjúság vezére is elindult erős sárga lován a cserepesekkel, s Kancsós tartományba ment fazekas mesterséget tanulni. Nagyon érdekelte, hogyan készítik a kinajok a szép, színes cserépedényeket. Mivel a gazdag tartomány fejedelmének sok szép leánya volt, szívesen látták a szép külsejű Bótát. Könnyen megtanulta a kancsósi nyelvjárást is Már az első év végén eljegyezte a fejedelem legkisebbik leányát, Deb-Cent. Mivel Bóta közben teljes árvaságra jutott, az Öregek tanácsa hozzájárult a házassághoz. Háromévi mátkaság után a fiatalok Ordoszban

esküdtek örök hűséget. Az esküvő után Bótának, mint az úzok vezérének, Úzdra kellett költöznie. Itt a gazdag menyasszony hozományával különös jólétbe kerültek. Rézöntőik már nem csak rezet, hanem bronzot is tudtak önteni. A kinajok erre is szívesen megtanították 3 év alatt Sok fiatal maradt ott vőnek, de a legtöbben azért mégis visszatértek feleségükkel Ózd-Vasvár környékére. Amikor Doboka fővezér meghalt, Bótát választották meg fővezérnek. De azért Bótáék minden telet Ózdon töltöttek, mert Bóta öregedő bátyja teljesen elfelejtette a rovást és így telente Bótának kellett pótolnia a rovásokat. A nép boldogulása érdekében Bóta úgy rendelkezett, hogy a fazekasok térjenek át színes edények készítésére, a kabarok pedig kezdjék el a kinajok módszere szerinti bronzfegyver-gyártást. Ordosz ekkor élte fénykorát Bóta elrendelte, hogy a más törzsek kalandozásaiból odakerült hadifoglyokat is mind

bocsássák szabadon és, mint szabad emberek telepedjenek meg Ózdon. Így Úzd mellett nemsokára egy kabarosan Ózdnak nevezett kézműves telep is keletkezett, ahol a letelepedett hadifoglyok úz asszonyokkal és leányokkal kötött házasságban éltek. Az új település fazekasai, tímárjai és rézöntői a vásárok napján minden héten megjelentek Ordoszban, ahonnan a törzsszövetség kalmárjai mindenfelé széthordták az úzok újfajta áruit, fegyvereit, csákányait. Közben a rokoni kapcsolatok mind jobban megerősödtek a Hangun partján megtelepedett népek között és Ordosz lett a “Béke és rokonság” szövetségének leggazdagabb központja. Amikor bátyja, a meg-bénult Sáta meghalt, Bótát választották meg fősámánnak. Ekkor Ordoszba költözött, de a fővezéri tisztséget emiatt át kellett adnia Ongának, a pusztaszeri Nagy-süán győztesének. Onga, a kalandozások híve volt, de annyiban mégis szót fogadott Bótának, hogy a kalandozókat

észak felé irányította, nehogy a “Béke, és rokonság” vérszerződését megsértsék. Évről évre több prém és szarvasagancs jelent meg az ordoszi piacon. Ezt a kinajok nagy örömmel vásárolták, s az agancsokból igen szép faragványokat készítettek. Olyan áru nem is került az Ordoszi piacra, hogy gazdát ne cserélt volna. A vadászok az északi nagy erdőségekben új szálláshelyeket építettek. Ezeket a nyári nagy hőségben szívesen keresték fel az ordoszi kereskedők és a törzsek előkelői. Ha valamelyik fiatalnak a szülei nem egyeztek bele a házasságába, a fiatalok ide költöztek, mert az erdő mindenkinek megélhetést biztosított. Az 1595 medvetoros év (Kre 2465) nyarán a kinajok hírül hozták, hogy a meleg déli részeken felütötte fejét a “fekete halál”. Folyóikban hemzsegnek a megfeketedett halottak. Bóta ezért elrendelte, hogy halat senki se fogyasszon, és aki teheti családostól, állataival, kincseivel vonuljon

az északi erdőségek felé. Mire a fekete halál veszedelme elvonult a Hangun folyó völgyéből, beköszöntött a tél. Onga egyszer az ifjúsággal olyan messzire elkalandozott, hogy csak 3 év múlva került elő, de a be-járt lakatlan területekről pontos képet hozott. Ezután az ifjúság minden évben más és más vidékre kíván-kozott. Ezzel az észak felé húzódással Bóta elérte azt, hogy a hun törzsszövetség csak csekély vesztesé-geket szenvedett a járványoktól. A kinajok lakossága azonban a felére csökkent A nagy járvány utáni időkben a “Béke és rokonság” szerződése kedvezően éreztette hatását: A hun törzsek szövetségéből sokan visszatelepedtek a Hun síkság vidékére, és a kinajokat fontos élelmiszerekkel segítették, megmentve a lakosságot az éhenhalástól. Amikor az öregedő Bóta meghalt, öt fia és három leánya siratta, és az egész úz nép elkísérte utolsó útjára. Utolsó kívánsága az volt, hogy a

szívét és belső részeit az Úzd vezéri székhely melletti kis Úzd kegyhelyen égessék el és a kinaj császártól kapott kis arany urnában helyezzék el nyári lakának szentélyében. Tartósított holttestét vitézei a vezéri székhelytől gyalogmenetben vitték Ordoszba. A kinajok szép emlékművet emeltek ordoszi sírja fölé. Ott mindig nyílt rózsa, a sámán ifjak pedig egy teljes évig vésték a rovást az emlékművén, melynek a tetején ez ékeskedett: “BÉKE ÉS ROKONSÁG” ALTÁJI VASFORRALÓ (A 103. Arvisurából) Arnót-Visnyó rovása Az 1575. évi sámánképzésen (Kre 2465) Arnót, a kabarok ifjú sámánja lett az első. Előzőleg öt évig járta a kinajok vas- és bronzkészítő szálláshelyeit, s mesterségében alapos ismeretekkel meggazdagodva tért haza Ordoszba. Medvetor éjszakáján álmot látott: Ruda-Tórem ezeröles láncon leereszkedett a földre és megparancsolta neki, hogy szedje a sátorfáját és menjen északnak: ott

ércben gazdag vidéket talál, és megtanítja a vasforralásra. De kabar kovácsai meg a menyasszonya nem akartak északra menni. Ezért az égiek fekete halállal sújtották őket. Ekkor Joli-Tórem megparancsolta Visnyónak, Bóta fősámán leányának, hogy Arnóttal és kabar kovácsaival induljon el észak felé és az égiek vasforraló ismereteit vegye rovásba az utódok számára. Útközben érdekes élményük volt A kazahun Faszeb hirtelen menekülni kényszerült: a nagy sietségben, a jurtájában nem oltotta el a tüzet. Távozása után vihar keletkezett s a jurta tüzétől az egész hegyvidék lángban állott. Sziklák omlottak le, égő fatörzseket temetve maguk alá. Háromnapos eső végre eloltotta a tüzet. Játszadozó gyermekek izzó végű botokat húztak ki az omladékból, és lovagló ugrásokkal, meg a botok forgatásával felerősítették a lángot. Arnótnak erről Ruda-Tórem ígérete jutott az eszébe. Áthatotta a leégett vidéket és itt-ott

megolvadt ércet talált, mellette fehér hamut és megfeketedett földes fadarabokat. Faszeb leégett jurtája helyén ösz-szeszedte azokat a fadarabokat, melyeket a környékbeli gyermekek selypítve “faszén”-nek neveztek, s mindezt halomra rakta az eső mosta ércvágat alján. Az ércet faszénnel rétegezte és az egészet nedves, agyagos földdel letakarta. Odvas fa öblének mintájára agyaggal kikerekített fúvatónyílást készített és hosszú dúckéményt tett az építményre. Ekkor odahívta az úz és a maga kabar kovácsait minden felsze-relésükkel együtt, beleértve a tömlős fújtatókat is, mert Ruda-Tórem parancsára a Tóremek vasforraló kovácsa meg fogja őket tanítani az Ataiszban ismert vasforralásra. Felkészültek hát a fújtatásra. Gyermekekkel összeszedették a faszén minden darabját, majd 25 fújtatóval ötös csoportokban felváltva fúvatták az agyagos fúvatóban lángralobbanó faszenet. Ennek a lángja meggyújtotta és

tűzzel táplálta a letapasztott, részben ércekkel rétegezett faszéntömeget. Sűrű füstgomolyag jelezte, hogy az ércrétegek közötti faszén tüzet fogott, a folytonos erős fúvatással szakadatlanul élénkített tűz pedig még sohasem észlelt melegével kiolvasztotta a vasat. Mire eljött az este, a vágat mélyén izzó, fényes vas kezdett folydogálni. Mivel kabar regék szerint Ruda-Tórem mindig éjszaka gyártotta a kiváló vasat, hogy a többi égi lakó meg ne lássa, az öt fújtató csoport mindaddig forralta a vasat, amíg a faszén tartott, és az izzó vas öt-ölnyire meg nem töltötte az ércvágat alját. Mire meghasadt a hajnal, Arnót és Visnyó fehércsikó-áldozattal adott hálát Ruda-Tóremnek, hogy a kabar és úz népet megtanította a vasforralásra. Utána összehívták a kovácsokat, gondosan szétszedték Ruda-Tórem agyagos-pestjét és megbeszélték a legközelebbi, Ruda-Tóremnek ajánlott olvasztás előkészítését.

Megfigyelték, hogy a megolvadt salak megtöltötte a vájat mélyedéseit. Arnót tehát egy dárdadöféssel az izzó vasat a kinajoknál alkalmazott “vaságy”-ba vezette. Így Ruda-Tórem segítségével eddig sohasem tapasztalt mennyiségű vasat állítottak elő. Utána Arnót sámánjaival végigkutatta az egész vidéket, és minden vasérc-lelőhelyen megszervezte az újrendszerű vas-forralást. Végül kialakult az a célszerű eljárás, hogy az altájakon végezték a vasforralást, a felsőbbeken a faszén-égetést. Közben új szavak keletkeztek A faszén-égetéshez például “csiholással” nyerték a tüzet, a vasércet pedig “koholással” változtatták folyékony vassá. Az 1580 medvetoros évben (Kr.e 2460) Arnót olyan nagy mennyiségű vaskészítménnyel lepte meg az Ordosz-székhelyi vásárt, hogy az Öregek Tanácsa az egész kabar törzset az Altáj hegyvidékre rendelte. Meg is lett az eredménye: a kabarok gazdagsága lassankint felülmúlta az

összes többi törzsekét. Később a kabarok a maguk szálláshelyeit átadták az úzoknak, s azok tovább finomították a kabarok által szállított vasat. Ekkor az elaggott Bóta a fősámáni tisztséget átadta Arnótnak, az Arvisura rovását pedig Visnyó végezte, de minden télen Arnót hagyta jóvá. Az 1590 medvetoros évben (Kre 2450) Arnót teljesen átszervezte a hun törzsszövetséget azzal, hogy a járványok ellen bevezette a “gyepük elvét”. Ez véget vetett a legeltetési vitákból származó vérontásoknak is Szétválasztotta a fehér és fekete hunokat. Fekete hunoknak azok számítottak, akik az agabákkal és kinajokkal léptek házasságra. Ezek többségükben fekete szeműek és sötétebb hajúak voltak. A fehér hunok csak az agabákkal és a velük rokon marami-merija törzsekkel léptek házasságra, és többnyire kékszeműek és világosabb hajúak voltak. A fővezéri szállást Arnót a lovas-berényi sikság és a hegyvidék

érintkezéséhez, Bugátba irányította. A sámánközpont azonban a “Béke és rokonság” szerződésnek megfelelően a védett területté nyilvánított Ordoszban maradt. Az ordoszi sámánifjak Nagy-Süánja az Ordosz közelében lévő Pusztaszeren dőlt el, a fővezérek viaskodása a Bugát és a Turgai kapu között elterülő második Pusztaszeren. Aki itt első lett, az lett a 24 hun törzsből alakult szövetség fővezére. Végérvényesen rendezték azt is, hogy a női Tórem védettségű törzsek asszonyuralom alatt álljanak, a férfivédettségű törzsek férfiuralom alatt. Ezért a kabaroknál mindig férfiuralom volt, az úzoknál női Vegyes házasság esetén kabar területen férfi, úzok által lakott településen asszonyuralom alá kerül-tek a házaspárok. Így Ordoszban mindig Visnyó kívánsága teljesült, de Kassára költözve Arnóté volt a döntő szó. Házasságukat bő gyermekáldás követte: 5 fiuk és 5 leányuk született. Arnót

életében a hun törzsek szövetségét nem fenyegette semmiféle járvány, és Ordosz meggazdagodott. Az 1600. medvetoros évben (Kre 2440) Arnót az ordoszi sámánszékhelyet átadta Kolami lapp ifjúsági sámánnak, s ő maga Munkács-Vasvárra lovagolt vasolvasztóihoz. Ekkor ütötte fel a fejét a kinajoknál a “csikar” betegség. Ezen ő is átesett, de a hallását elvesztette. Népes családjából Nemere fia is elpusztult Nemere hajós volt, 2 árva fiát Arnót nevelgette. Az unokák folyton a nagyapjuk nyakán csüngtek és legszívesebben a kovácsok között játszadoztak vele. Menye, Tömörke széki-hun származású volt Ezért Arnót hozzájárult ahhoz, hogy menye családja a kabar föld nyugati szélén levő új Kassa mellé költözzön. Kedvenc unokája emlékére ott a széki-hunokkal határos gyepű szélén építették fel Abaúj várát. Arnót, amíg csak bírta, sorra látogatta a kabar kovácsok kemencéit. Itt érezte magát a legjobban, mert

amikor már nem hallott, akkor is az idegeiben élt a kovácsolás minden mozzanata. Hosszú élete alatt a vágatban való olvasztást kiskemencékben való olvasztásra módosította, a végén pedig hordozható pesteket készíttetett. Ilyen volt Abaújváron is Oda egy szép vaskaput kovácsolt kedvenc unokáival együtt. A díszes kaput az új sámánszállás előtt állították fel Ezt a szép kovácsolt kaput az előtte elvonuló fekete és fehér hun kalandozók mindig megcsodálták. Ezidő tájban nagy vendégeskedések járták Abaújváron. Búcsúzóul bevitte vendégeit saját kovácsüllőjéhez és cifrázott kovács-dalt csalt ki a kovácsok hangszeréből. Senki sem tudta úgy cifrázni a kovácsok dalát. Amikor kedvenc unokái is elindultak valami kalandozásra, kikísérte őket a díszes kovácsolt kapuig, s onnan nézett utánuk, amíg alakjukat el nem nyelte a turgai pusztaság. Aztán összeesett Porait Ruda-Tó-rem szentélyében helyezték el,

síremlékén ezzel a rovással: “Arnót atyus. Az altáji vasforraló kovács.” TÜZEK ÉNEKELNEK (125. Arvisúra) Csiripúla fősámán Ugoljás rovása Csiripúla-Umma népének szétszóródása A béketűrő Jób népe megoszlott. A gazdagok elmenekültek, de a szegénység ott maradt és Csiripúla-Umma helyett a romokból felépítette Csiripúla birodalmát. Amikor a kiéhezett sivatagi sáska népek elözönlötték Sumér egész területét, Ibbiszin király védel-mében Lugas (Lagos) mellett hősi halált halt a Napur (Nippur) fősámánja, Csiripúla fősámán is. Ő életé-ben minden beszédében azt hirdette: Ha népünk élni akar, minden úzföldi családnak legalább öt gyermeket kell felnevelnie. Az Ordoszból kimentett 125 Arvisurát Csiripúla hozta magával. Umma városában feleségül vette az Ordoszban tanult királynőt (Lugal-nőt). Három fiuk és két leányuk született Azupiran aranyasszony legkisebb leánya, Kicsiny túlélte az úzföldi

emberirtást és vőlegényével, Ugoljás sámánnal északra menekült. Ugoljás Kasszu vezér harcosainak elmondta, hogy ő Ordosz környékéről odakerült úz sámán, kérte, hogy menyasszonya népét menekítsék ki a vérengző sáskák karmaiból. Ekkor vándoroltak el az úz ország szegényei és kézművesei a Kurdia-beli Zab folyó vidékére és ott megalapították Asszó-Úr városát. Kasszu vezér pedig újjáépítette Dabosa és Paripa városát. Ugoljásnak ordoszi parancs szerint napnyugat felé kellett vonulnia az előírt úton. Ezért Kicsinyt aranyasszonnyá kiál-tották ki és bátyja, Susa vezetésével útnak indultak. Kicsinynek a Nagyág mellett két kislánya született: Mari és Lencsi. Azupiran anyó nem bírt tovább menni, ezért 200 főnyi népével útközben egy várost alapí-tott s azt kisunokájáról Mari városának nevezte el. Egy évet itt töltöttek a kalandozók, és Azupiran kérésé-re a kis Marit nála hagyva a többiek a kis

Lencsivel tovább vonultak (Kr.e 2015) Tárosz hegyei között Arnót vasforralóval találkoztak Arnóték megértették a kasszuk nyelvét. Tíz főnyi kézműves csoportjuk a kalandozókhoz csatlakozott. Javaslatukra a Nagyvíz partján elindultak Magyarka irányában, majd a Nagyvíz nyugatra fordulása után Úzon rovósámán jelzései alapján Sajóordoszba indultak. Kilenc év múlva értek az Ordoszban kijelölt új helyre Itt találkoztak a Sajó-Ordosz környékén megtelepedett úzokkal, akik súlyos járványoktól megtizedelve, és a medvesekkel vívott harcok miatt már csak mintegy kétszázan voltak ott az eredeti településeken: Sajóordosz környékén. Ezek: Asszó, Szurdok, Hangony, Szilvás, Vajács, mindegyik úgy 40-40 személlyel. A Szurdok hegyén megtartott ünnepség alkalmával Kicsiny bátyja, Susa vitéz feleségül vette Dézsmácska rimalányt és négy harcosával új községet alapított (Kr.e 2006). Ezek a férfiak a harcokban elesett úzok

özvegyeit vették feleségül A kalandozók 3 évig éltek Sajó-Ordosz környékén. Ez alatt az idő alatt a kaszuk 10 kabar-úz szár-mazású vasforralója a Tárosz-hegyi településekhez hasonlóan rendezkedett be és családot is alapítottak. A 200 főnyi Sajó-Ordosz vidéki telepesek női közül vettek maguknak feleséget. Így azok új szövetségeseiknek fegyvert és vasszerszámokat készítettek. A második évben Kicsiny második fia, a kis Koán meghalt Testőrzői a sírja közelében települést létesítettek és elnevezték Királdnak, vagyis a királyi családból származó kiskirály nyugvó helyének. A három harcos a tarkós nép leányai közül vett magának feleséget. Így összesen 18 személy maradt vissza Ugoljás rovósámán kalandozói közül; közülük 10 kézműves kabar-úz, 8 harcos pedig Sumér-úz-országi származású volt. Ugoljás feljegyzése szerint Sajóordosznak ekkor már 5 tiszta úz, 2 sumér-úz és 2 kabar-úz vasforraló

települése volt: Csákányos és Jöcsö, Kr.e 2003-ban tehát Sajó-Ordosz úz-földje közel 250 lelket számlált. Amikor Asszó-Urba visszaérkeztek, Ugoljás meghalt és Kicsiny folytatta a 125. Arvisura rovását Csiripúla népe itt is öntözéses földműveléssel foglalkozott, de a kézművesek nagyobb része Mari városában telepedett le, hogy védje Azupiran királynő kisunokájának, Marinak birodalmát. Sumérból később igen sokan átköltöztek Mariba, és a Tárosz, hegyeiből lejött kőfaragók és vasmű-velők segítségével hatalmas királyi palotát építettek. (Ezek aTárosz-hegyi kaszuk és sumérok még a második özönvíz idején menekültek el Sumérból, és csak ötszáz év múlva, Színpadda király vezetésével jöttek vissza Úr városába. Ott Mészanipadda ifjú király felépíttette a Kr.e 3972-ben eliszaposodott templomot, de művét csak a fia, Annipadda királyfi fejezte be Kr.e 3452-ben Aléf fősámánsága alatt Ekkor a sumérok

lassankint visszavándoroltak Tárosz, Alám és Kurdia hegyeiből, s újra rendbehoz-ták a csatornákat. De a kiásott régi városok már 10-12 pereg távolságra kerültek a Nagyvíztől, holott az özönvíz előtt hajókikötőik voltak; a csatornák javarésze innen indult ki. Most új csatornákat kellett ásniuk, hogy a régiekkel egyesítve újra hajózhatóvá tegyék őket. 1 pereg távolságra 1 pereg lefutása alatt lehetett elmenni. Ez 7-9 km, 500 év alatt tehát a folyók 70-110 km iszapot hordtak a Sumérföld tengerpartjára.) A Kurdföld fölötti Magura hegyvidékröl még a cserepesek is visszatértek a Sumér síkságra és résztvettek a templomok felépítésében. Kre 2000 körül azonban, hogy a feketefejűek kegyetlenkedéseit elkerüljék, a pateszik tanácsára visszamenekültek Asszó-Úr és Mari városába. Mari királynő birodalma a legnépesebb Sumér állam lett Csiripúla-Umma elmenekült lakosságából került ki Asszó-Úr és Mari népének

többsége. Kisebb csoportok a Van-tó környékén erdőírtással foglalkoztak, hogy Mari város részére fát termeljenek ki, de sokszor összeütközésbe kerültek a hurri törzsekkel, ezért hét ács család az Eger folyó forrásvidékére költözött. Innen úsztatták le a farönköket a nagyobb Egerfarmos folyóba, hogy 2 ács irányításával Mari városba kerüljenek az építkezésekhez. Visszafelé élelmiszereket szállítottak le a folyón. Az ácsok összeházasodtak a harcias hurrita törzzel és ettől kezdve közös munkával készítettek létrákat, vagy faragtak gerendákat Mari város részére. Mari királyné legkisebb leány-unokája a leghíresebb ács-gazda felesége lett. Legkissebb fia Pitihánesz, nagy gazdagságra tett szert A ”létra legfőbb urának” nevezték. Pitihánesz felesége, Zeliza, szintén Mari királyné leszármazottja volt Kuripal, illetve Kulik sámán után ő vette át a 125. Arvisura rovását Ebben megörökítette a hatok

ácstörzsének hányatott történetét. Az Arvisurát a lóvija törzs elől Orog városában rejtette el. Csak Anitás fősámán talált rá később Hepa isten kegy-helyén, Dolunas viharisten áldozati oltárán. Anitás mindig a csodálatosan csillogó szövetségi ládával indult a csatáiba a hét ács leszármazotta-iból szervezett seregével. Öt év alatt legyőzte a hatti, a lóvija és a hurrita törzset, és megalapította, majd erősen kiépíttette Négysas királyi városát. Leánya, Ninurás Ordoszba vitte a 125. Arvisurát Ott Ninurást Kre 1790-ben aranyasszonnyá választották. Anitás utóda az unokája, a beavatott Tudó-Halics lett Tudó-Halics a seregébe fogadta az Ordoszból jött Gandás-féle kaszu harcosokat. Ezek azután a négy-törzs leányai közül választottak maguknak feleséget, s így a hettiták első szövetségesei lettek. Utána a rokon kurdokat és a Mari népével rokon assur törzseket hódították meg. Tudó-Halics valóra

váltotta nagyapjának, Anitásnak az elképzelését, mert a hét rokon törzsből erős birodalmat alkotott. Tudó-Halics Kre 1740-1720 között felépíttette Hattusas várost. Az oroszlános királyi család onnan uralkodott a hatsas-törzsön. Hattusas királyi város mind Ordosszal, mind Káspivárral, de a tengermelléki Sumér hajósállammal is szoros kapcsolatot tartott. Teljesen függetlennek azonban csak az ősrégi Mari maradt meg az első Sumér gyarmatok közül. Ezt ugyanis Mari királynő jó előrelátással, igen erős várossá építtette ki. A Tigris folyó melléki Árpád városból a fazekas kézmívesek egyharmada Kr.e 3973-tól elvándorolt az Úr város melletti Magyari településre. A másik harmaduk a Mari birodalombeli Árpádvárba került, csak az idősebb korosztály maradt a Zabvidéki Árpádban. Amikor Gandás Kre 1749-ben megjelent Kurdföldön, Kaszu vezér már aggastyán volt, de fiatal korában nagy tetteket vitt végbe. Például Hammurabi

babiloni királyt is ő segítette meg a Csiripúla birodalom legyőzésében. Hammurabi az előkelőbbek lemészárlása után a szegényekből alakított új országot. Abban aztán Kaszu, mint hadvezér 30 évig uralkodott Akkor azonban azzal a kéréssel fordult Hammu-rabihoz, hogy a túlságosan meleggé váló időjárásra való tekintettel engedje meg, hogy Csiripula és Umma népével Úz országából hidegebb éghajlatra, Árpád városába távozhasson. Hammurábi ehhez hozzájárult és emlékül egy törvénytárat ajándékozott Kaszu vezérnek, hogy ennek alapján uralkodjék az úz nép fölött. Amikor Hammurábi babiloni királyt asszír és hettita támadás érte, újra Kaszu vezér népének a segítségét kérte. Kaszu vezér Gandást nevezte ki összbirodalmi fővezérnek. Gandás Kre 1746-ban hadai élén meg is jelent Babilóniában s az ő vezetésével legyőzték az asszírokat. Gandás, kasszu harcosaival együtt benősült a babilóniai családokba. Ő

maga társuralkodó lett királyi felesége oldalán Zimrilin, Hammurábi egyik ellenfele ekkor hagyta el Mari birodalmát és úz országbeli híveivel a Tárosz hegy térségébe vándorolt. Orog, Zimrilin fia átkelt a Nagyvízen, de népének másik fele kerülővel Kerece szorosán át Nagypályi vezetésével az “Új Ataisz” szigetére ment és ott gyarmatot alapított (Krím félsziget). Uralmi villongások miatt az úz földi szumérok átkeltek a Nagyhegyen és Magyarkától a káspivári tóig terjedő részen telepedtek le. Itt a szavárdiak népével keveredtek és megalapították Szavárd-úz országot. Gandás tyumenjei mindenkor az erősebb mellé álltak, s így sikerült a Nagyfolyók birodalmaiban mintegy 300 évig kezükben tartani a hatalmat. A káspivári vezéri vetélkedőn Hikszosz szavárd-úz ifjú lett az első Erős hadsereget szervezett és Gandás egykori hadának utódaival átvette a Hatalmat. Sumér, babiloni, kurd, asszír, hettita, kasszu és

szavárd erőket egyesített a 24 hun törzsszövetségi haderején. Ezek lovasságával jelent meg a Híres-kapuban s megverte a fáraók seregét. Ekkor találták meg Mariban a 125 Arvisurát A sámánifjakkal lemásoltatta, majd az eredetit Ordoszba küldte. Ezt a hadsereget Hikszosz fővezérről hikszoszoknak nevezték, bár az új sereg hét ország kasszu lovas legénységéből alakult. Az összekötő kapocs a szavárdi-úzok voltak közöttük. A hikszosz néven ismert nép belső magvát tehát a világtörténelemben máig emlegetett Csiripula-Umma népe képezte. Ők rendezték Hétvárosban Kr.e 1700-ban a Nagyszalát Ezen az úz nép beavatottjai döntöttek. A Kre 1700-tól Kre 1680-ig tartó Nagyszala igen elhúzódott, mivel messzeföldröl kellett várni az érkezőket. A kaza nembéli Hikszosz ugyanis csak kaza-hun földön, Bothon térségén tarthatta meg a Nagy-szalát, mégpedig “kos” holdhónapban. Viszont a Vízöntő Holdhónap kezdetén Kr.e

1974-től 1948-ig már majd a Vízöntő Nagyszalára került sor. Ez a béke jegyében zajlott le, ami azt jelentette, hogy a jövőben minden vitás kérdést lehetőleg békésen kell megoldani. Mert mindig jobb, ha az államok nem ellenségeskedéssel, hanem békére törekedve igyekeznek rendezni a vitás kérdéseket. Csiripula-Umma még ökrös-szekerekkel jutott el Asszó-Úr és Mari városáig. De amikor a sumér-földi úz nép a továbbiakban összeházasodott a kaszu lovas társadalom úz származású tagjaival, a tovább-vándorlás során már lóvontatású szekerekkel folytatta útját. Esténként a fejedelmi család Gilgames szent tüze mellett, melyet a tűzőrző leányok gondoztak, a harcosok énekét hallgatta. A fiatalok az ősökről szóló mondákat, regéket énekelték, megemlékezve mindig az Égiek segítségéről is. A tábori őrségek tüzeinél pedig rendszerint reggelig folyt a mese-rege-monda, hogy el ne aludjék senki. Hajnal hasadtával pihent

harcosok váltották fel az őrséget. Szítás-fürdés után, ha úton voltak, tovább-indult a tábor. Középen egy díszes szekéren vitték a szent tüzet Az ordoszi úz lovasok védő állata a medve volt; Gilgames leszármazottaié a szelíd király-oroszlán. Gilgames népének tűzőrző leányait a kísérő úz lovasok vették feleségül. Aki megtért őseihez, annak a tetemét elhamvasztották és hamvait a szent tűz szekerén vitték tovább, hogyha majd letelepednek, ezeket a hamvakat is az úz nemzetségi temetőkben helyezzék el. A szálláshelyek mellett nagycsaládi temetők voltak Középen a nagycsalád fejének a sírja volt. A harcosokat fegyverükkel együtt temették el, hogy a túlvilágon is védjék a nagycsaládot. Nyár derekán, aratás után megtartották a hálaadó hegyiünnepet Ez néha egy hétig is eltartott. Ekkor adták össze az új házasokat is Minden esküvőt kiénekeltek Az ifjú párok az égiek és a fejedelmi személyek előtt

esküdtek egymásnak örök hűséget a sámánok közreműködésével. 139. Arvisura Karakó és Kuserbál 2295 rovása Kr.e 1770-1745 SANGI LOVASFEJEDELEM Amikor a 24 hun törzs szövetsége a kettős Hun folyó síkságán és Ordosz térségében megalapította a szegény hunok birodalmát, az egyik termékeny vidék a mari törzsnek jutott, de alig éltek a marik 16 medve-toros évig az anjangi vidéken, amikor borzalmas földrengés rázta meg Joli-Tórem földgolyóját és a mariak kőházai mind romba dőltek. Döngölt földkunyhóik azonban megmaradtak és fából épített szalmatetős építményeik is kiállották Hárpia-Tórem haragját. Egy sem pusztult el közülük a földrengés miatt, fővárosukban, Anjangban azonban 125 lélek ott maradt a kőhalmazok alatt. Ezért a fővárosból már a 20. medvetoros évi kalandozással kapcsolatban megindult az elvándorlás. Virolájjal Magyarka területéről észak felé vándoroltak Marinába Helyükre a manysik

települtek. A manysiknak Hantán körül többször volt összetűzésük a hantikkal, ezért törzsileg is különváltak. A visszamaradt öregebb és nagyon fiatal marik a manysi népbe olvadtak be. Bóta fősámán alatt, amikor a ,,Béke és rokonság” örökerejű törvényét megalkották, egy tekintélyes kinaj főember nősült be az anjangi manysi fejedelem családjába. Ez az új családtag Huang-Hia menekült szekeres gazda volt Vele jött az üldözött Hia család cselédsége is. Ebbe a manysi-kinaj keveredésű családba nősült be Kuserbál öccse, Sangi. Az úz származású Sangi szerette a lovasversenyt, és új hazájában olyan 34 küllős szekereket készített, amelyekkel minden kockázat nélkül lehetett szekeresversenyt rendezni. Mivel Huang-Hia a Hangun jobb partján megtelepedett 100 kinaj család nemesei közé tartozott, a déli részeken élő 300 nemes kinaj család nem jó szemmel nézte, hogy idegen: az úz Sangi került a kinaj keveredésű

családba. Pedig Sangi csak jót hozott Például véget vetett a lóáldozatoknak és ezzel erősen megnövelte a lóállományt. Mivel a lóra egyaránt szükség volt a földművelésben, a kereskedelemben és a harcászatban, Sangi magas fokra emelte a lóval foglalatoskodók képzését. Ebben segítségére volt fősámán bátyja, az úz Kuserbál is Amikor Tola lett a fősámán, Sangi már kereshette mongol harcosaival a kinajokkal való összeütközéseket is. Tola a kinaj hadifoglyokkal a földművelés kiterjesztése címén és hajóépítés céljára nagy erdőségeket írtott ki. A nagy szárazság elsivatagosodásra vezetett. Tola emiatt kalandozást rendelt el Sangi ezt erősen ellenezte, s végül Tola a békesség kedvéért lovasfejedelemmé nevezte ki. A kézműves úzokat magúzoknak, a földműves úzokat ogúzoknak, az állattenyésztő úzokat pedig tungúzoknak kezdték nevezni. Mivel Sangi is a lótenyésztő úzokhoz tartozott, a kinaj társadalomban is

tungúz lovasként tartották számon, de minden névnél többet számított, hogy Sangi jól kiképzett lovasai és harci szekeresei fölényben voltak a kinajokkal. Bóta a fősámán idejében a 100 kinaj nemesi család a 300 kinaj családdal házasodott össze, a 200 nemesi család pedig a 400 családig terjedőkkel. Így került Anhujból a Huang-Hia család is a Hangun (:Hoan-Ho:) folyó jobb partján lévő kinaj főváros környékére. Onnan házasodott be az anjungi manysikhoz, az egyik elüldözött csoportjuk után került hozzájuk Sangi, a beavatott tunguz fejedelemfi, aki aztán alaposan kiképezte a lovas ifjúságot. Még nagyobb lett az öröm, amikor Tola fősámán javaslatára az Öregek Tanácsa lovasfejedelemmé nevezte ki. Sangi a kiképzés fejében neki juttatott kinaj hadifoglyokat nem tartotta rabszolgasorban, hanem Anjang városában nagy építkezésbe kezdett velük. Erre használta azokat a foglyokat is, akiket a 2274. medvetoros évben hoztak Anjangba

Anjang várost átdöngölt falú bástyákkal vette körül, néhol 8 ölnyi vastag falakkal, és hol 1500, hol 750 lépés távolságban díszes kapukat állíttatott. Cserépégető kemencéket is szerkesztett. Ezekben sok szalag-díszes, fehér, zöld és fekete színű edényeket készíttetett, az edényeket a kalandozások alatt messze földre elvitték a szekeresei. Minden újabb kalandozó csoport részére háromlábú bronz áldozati üstöt is készített. Első ténykedése azonban az volt, hogy megszüntette a Huang-Hia család emberáldozatos temetkezési szokását. A lovasság összejövetelén kihirdette, hogy a hunok azért hagyták el Uruk népének fészkét, Úr városát, mert Suhán asszony temetése alkalmával megmérgeztek egy úz származású székhordót. Így aztán Sangi a kinaj hadifoglyok, meg a manysi, hanti maradék törzsbeliek között is nagy népszerűségnek örvendett. Megszüntette az emberi lábszárcsontból való jósolást is. Csak a

teknősbéka-kagylókkal való jósolást engedte meg Viszont pártolta a sárkánycsonttal való gyógyítást. A hadifoglyokkal együtt felszabadította a rabszolgákat is és mindannyiukat felhasználta építkezéseinél. Faoszlopos házakat és palotákat építtetett nyeregtetős szalmatetővel. A lakásdíszítő tárgyak között megjelentek a márvány-szobrok. Bronzból edényt, fegyvert öntöttek A teknősbékapáncéllal a papok bárkinek jósolhattak. A büntetési időt a felére csökkentette, de a visszaeső bűnösöket életfogytig a bronzöntő műhelyekbe vezényelte. Fellendítette a selyemhernyó-tenyésztést és a selyemszövést. A 2295 medvetoros évben (Kr.e 1745) Anjangnak 10 tömény lakosa volt Az egész lakosság bőségben élt Az úzok medve-, és a kinajok fecske-jelvényét a városkapukon bronzba öntötték. A kinajok szerint ugyanis a Huang-Hia család a fecskéktől származott. Vadászat előtt szarvas lapockacsontból jósol-tattak.

Rendszeresen áldoztak Joli-Tóremnek, a Föld-istennek Zászlóikra később a bagoly, vagy a tigris képét kezdték festeni. A Sang dinasztia aztán a tunguz erdei tigris képével került bele a történelembe. A 2285 medvetoros évben (Kre 1755) a sámán-előzködésen Gandás lett az első. A rovás-tudományokban azonban nagyon gyengének bizonyult. Így aztán Evenki apó első lánya, Káspi lett az első Ő volt az, aki bátyjával, Sangival együtt az úzoknál meghonosította a rénszarvas-pásztorkodást. Gandás megkérte Káspi ifjúsági aranyasszony kezét, de a házasságot Evenki apó is, Sangi is nagyon ellenezte. A 2290 medvetoros sámánképzésen Tevel vitéz lett az első. Ő aztán elnyerte Káspi kezét Az ordoszi aranyasszony-kegyhelyen tartották az esküvőt. Rögtön utána másnap hajnalban már útnak is indultak újabb kalandozásra Sangi alaposan felkészített lovas seregével. Mivel az elvonuló ifjúságnak több, mint a fele kun törzsbeli volt,

Ajak-Tórem jelét varrták a zászlójukra. A rima-lányok mintaképe Kaltes asszony volt A magúzok és tungúzok nem vettek részt a kalandozásban, ezért Káspi aranyasszonynak egy jól felszerelt oguz lovasság lett a kísérője. Ezek népesítették be aztán a Káspiról elnevezett Káspi-tó környékét. A Káspi-birodalomnak az volt a feladata, hogy Sangi-féle képzésben részesült lovas sereggel segítse Gandás kasszu birodalmát. Gandás ezt a birodalmat 20 töményének rima-lányairól nevezte el Sangival megegyezett abban, hogy az új hun törzsszövetség birodalmát 3 kaganátusra osztják. Káspi birodalma a Sangi-féle lovassággal meg is szilárdult, de Sangi hozzáfogott a folyami hajózás ki-fejlesztéséhez is. Tolának dél felé irányuló kalandozásai is erősen növelték a hadifoglyok létszámát. Sangi mindenben ésszerűen használta fel a neki jutó foglyokat, s birodalma a terraszos és öntözéses földműveléssel is állandóan gazdagodott.

A mongol Tola birodalma viszont a sok erdőirtás, és a szárazság miatt mind jobban tönkre ment. Sangi első fia, Uvacsán sok mindenben segítségére volt Evenki nagyapónak. Már 15 éves korában nagy rénszarvas-nyájai voltak A tunguz állattenyésztők őt jelölték ki sámánképzésre. Az oguzok fővárosában, Topra-Kalában hatalmas lóállás épült. Ennek zászlótartóján az ogúzok jelvénye, a bölény ékeskedett Amikor a hun törzsszövetség lovas társadalma segítséget küldött Gandásnak, Sangi Magyarka térségéig kísérte a felvonulókat. Közben megtekintette az első fia részére épített, Derbent várát. Ez lovas harcosok és sámánok képzésére épült A titkos Arvisurák szerint JÁDÉ: az Égiek megbízásából minden terület megművelésének és minden helyes kapcsolat megteremtésének az istene. Feladata volt a lehető legbensőségesebb összeköttetést megteremteni az égi hatalmasságok és az emberek között. Amelyik földi

halandó ezt felismeri, az bölcs. A bölcsek fel tudják ismerni a föld, víz, tűz, fa és a fémek egymásra utaltságát. Az Égiek teremtette világmindenség örök mozgásban van Az Ég és a Föld apja és anyja a “tízezer lénynek”. Az elemekkel való harcnak azért tízezer, vagyis 1 tyumen az alapja, mert tízezer fő, ha akar, mindent el tud érni. A fekete hunok szerint ez az 1 tömény harcos elmehet a világmindenség bármelyik pontjára, s ott életben marad. Az embereken az Ég uralkodik Aki jót cselekszik, arra százszoros szerencsét áraszt, de aki rosszat követ el, azt aszállyal, rossz terméssel és mindenféle zűrzavarral sújtja. Bár, ha akar, irgalmas is tud lenni Az Égiek a beavatottaknak bepillantást engednek a lét titokzatos összefüggéseibe. Tarturi beavatott aranyasszony a Fuhi bölccsel való házasságkötése alkalmával bebizonyította a 100 és 400 család nemesei előtt, hogy a Föld és az Ég változásai átmennek egymásba, s

ezzel segítik elő a létet. A világmindenség a mozgó Égből a változó Földből és a Szellemvilágból áll. A Szellemvilágban nincsenek határok. 5 részre oszlik a Felső-égre, a bölcsek által látott Égboltra, a változó Földre, a belső földi kincsekre és a belső ős-kezdetre. A középső világban sohasem szabad megakadályozni, hogy az emberek agyából kipattant iste-nek, a jó és rossz szellemek népesítsék be a Földet, és nekik áldozzanak. A csillagok figyelő atyja minden tekintetben támogatja a nemeseket abban, hogy a Föld titkainak fürkészésében elöl járjanak, és az embereket tájékoztassák az Ég-Föld, valamint az 5 elemi létezés és az égiek összehangolásának dolgairól. A beavatottak nemesei kötelesek a nagy bölcsek alkotásait minden pusztulástól megmenteni. Máskülönben az utódoknak nagy fáradsággal újra fel kellene fedezniük az Ég-Föld bölcseinek igazságait. Az Ataiszról elszármazott nemeseknek soha sem

szabad egyéni érdekek miatt egymás ellen fordulniuk, mert akkor az Égiek vívmányai megsemmisülnek. Az Ég, Föld és Szellemvilág nemzette tízezer lény biztosítja a 24 hun törzs szövetségének fennmaradását. Kuserbál fősámán nyugodtan halt meg a 2295 medvetoros évben, mert Sangi lovasfejedelem tunguz származása ellenére is összhangba tudta hozni a hun törzsszövetség s a 100 és 400 kinaj család nemeseinek érdekeit és terveit A GÓBI SIVATAG KELETKEZÉSE (A 140. Arvisurából) A 2280. medvetoros évben (Kre 1760) a fősámáni méltóságra jelöltek közül Tola lett az első. Az új fősámán úgy vélekedet, hogy a 24 hun törzs szövetségének birodalmi határait nemcsak északra, hanem déli irányban is ki kell terjeszteni a kitajok, más néven kinajok rovására. Tola tehát évről évre megújuló kalandozásokat vezetett a kitajok szállásai ellen. Minden kalando-zásból tömérdek szolgával, kinccsel, szarvasmarhával tértek haza. A

kitajok nem voltak felkészülve ilyen támadásokra, hiszen a hunok eddig Bóta sámánsága idejétől a “rokonság” és vele együtt a “béke” jelszavát hirdették. A mongol csapatok Tola vezetésével igen sok kinajt hurcoltak fogságba. Erdőirtásra használták őket. Tola ugyanis kevésnek találta a legelőket Ezért nemcsak rab kinajok irtották az óriási területű erdőségeket, hanem velük együtt más hun törzsek népei is. 15 év múlva nagyon nagy szárazság égette a tájat. Kisültek a legelők, ráadásul még a lépfene is a felére apasztotta a szarvasmarha-állományt. De sok pásztor is belepusztult ebbe a betegségbe. Bajra baj halmozódott Az Öregek Tanácsa megunva Tola fősámán önkényeskedéseit, meg az őser-dők mértéktelen irtását, új fősámán választását határozta el. Kihirdették, hogy minden törzs legkiválóbb ifjai közül 2 jöjjön tanulni A cél az volt, hogy aztán a legrátermettebb átvegye a fősámánságot. Öt

évig tartott az ifjak képzése Háború, harc nem volt közben, mert a kinajok az előző hadjára-tokban sok embert vesztettek. Elkövetkezett a 2290 medvetoros év (Kre 1750), az új fősámán megválasztásának éve. Erős küzdelemben az Úzd várost képviselő Evenki apó unokája, az úz Uvacsán lett az első. Az úz törzs második jelöltje Vadna, a kardkovács volt Uvacsán azzal előzte meg, hogy rénszarvas fogatán behozhatatlan előnyt szerzett. Abban az évben korán leesett a hó, de Uvacsán ismerve az időjárás jeleit, erre rászámított. Uvacsán tehát megkapta Joli-Tórem “mindent-látó” kövét Nem sokkal ezután a kézműves, cserepes úz törzs jelentette, hogy a kinajok között erős a mozgolódás, támadásra készülnek. Nem tévedtek, mert ha-marosan csakugyan megindult a kinajok támadása. A csatában Vadna, az úz törzs második sámánjelöltje hősi halált halt Az Öregek tanácsa ekkor felszólította Uvacsánt, hogy a beteg Tola

jelenlétében nyilatkozzék, hogyan látja a 24 hun törzs jövőjét. Igaz, hogy a kinajok erősen készülnek a még nagyobb háborúra, mondta Uvacsán, mégis el kellene kerülni az összecsapást, és vissza kellene térni Bótának, az őseihez megtért fősámánnak jól bevált elvéhez. A “Béke és rokonság” eszméje idáig jól bevált. De Uvacsán hiába érvelt, Tola nem engedett A kinajok serege a következő tavasszal, nagy erővel megindult északnak. Az első vonalban védekező mongolokat valósággal elsöpörték. A kitaj hadak egy darabig akadálytalanul özönlöttek északra, de a széki-hun és kaza-hun csapatok védelmi vonalánál nem jutottak tovább. Ott a kitajok súlyos vereséget szenvedtek Az Öregek Tanácsa ekkor felszólította a bajok okozóját, Tolát, hogy a kitajokat hívja meg tanácskozásra Ordoszba, és ott kössön velük békét. Tudták, hogy a hun törzsszövetség a nagy természeti csapások miatt nincsen olyan helyzetben, hogy

hosszú háborút tudjon viselni. A béketárgyalás az úzok aranyasszonyának, Joli-Tóremnek a szentélyében kezdődött. kitaj követek azt kívánták, hogy elhurcolt társaikat a hunok engedjék szabadon, mert csak így tudják pótolni a csatában elszenvedett emberveszteségeiket. Uvacsán javaslatára azonban úgy döntöttek, hogy azok a kitajok, akik a mongol legelőkön akarnak maradni, szabadon ott maradhatnak. Akik azonban közben nem családosodtak meg, azok térjenek haza A kitajoknak így mintegy a fele ott maradt. Két év múlva azonban a kitajok újabb támadást kezdtek a haza nem tért kitajok miatt. Ekkor egy teljes mongol tyumen elpusztult, de a kitajok vesztesége még súlyosabb volt. Erre visszavonultak A háború dúlta mongol területen két tyumen szarvasmarha vált gazdátlanná. Az Öregek tanácsa úgy határozott, hogy ebből a mongolok 10000-et tartoznak átadni a második védelmi vonalban helytálló széki-és kaza-hunoknak. A másik 10000-ből 9

ezret a kabar, úz és baskir törzs egyenlő arányban osszon szét, ezret pedig az ordoszi sámánok kapnak. Góbé széki-hun vezér úgy rendelkezett, hogy ezeket a marhákat a letarolt erdők helyén kell legeltetni. A nagy szárazság miatt azonban nem nőtt elég fű Góbé tehát kérte, hogy széki-hunjaival a Balhás-tó vidékére vándorolhasson. Mikor erre megkapta a hozzájárulást, a kaza-hunok Kaza nevű vezérének is megengedte az Öregek Tanácsa, hogy az Altáj-Kabar síkságot határoló hegyvidékre távozzon. A mongolok ezzel megkapták a széki-hunok elhagyott szálláshelyeit, a Góbéról elnevezett földet. Az úzok is új szálláshelyhez jutottak a Bajkál tó környékén. Pusztaszer vidékén a Góbé-sivatagban csak a mongolok maradtak állatállományukkal. Ekkor tájt kezdték a mongolok a Bajkál-tó környéki állattenyésztő úz népet tunguzoknak nevezni. Ez rajtuk is maradt Hétévi szárazság után Góbé-föld legelői teljesen

elsivatagosodtak. Ezt a földet még most, a 6000-en felüli medvetoros években is Góbé sivatagnak hívják. Uvacsán apja, Evenki apó még élt, amikor az úzok állattenyésztő népe a nagy szárazság elől a Bajkál-tón és a Szajánon túl levő területre vándorolt. Ugyanakkor a manzsu nép is elindult keletre Egy évvel utána az úz, illetve tunguznak csúfolt pásztornép egy része Nanáj vezetésével szintén keletre ment. Egy másik úz pásztor törzs Goldopp vezérrel az altáji kabarokhoz vándorolt. Ezek a törzsek azóta is ott élnek A földművelő úz törzs is útra kelt és Urumcsi-Úzbát térségében (a mai Dzsungáriában) látott neki az újabb földművelésnek. Ezeket a földművelő úz törzseket szomszédaik ogúzoknak nevezték. Az úz nép szétszóródásának legfőbb oka ezek szerint Tola fősámán telhetetlensége volt, mert a mértéktelen erdőírtások következtében a Gobi eddig dúsan termő vidéke sivataggá vált. Ordoszban

és Úzd-Vasvár környékén csak a kézműves úzok maradtak. Őket szomszédaik mar-úzoknak nevezték. Ezek szerint az elvándorolt földműves úzok, oguzok, az állattenyésztő úzok, tunguzok lettek. De olykor használták rájuk a régi nanaj és goldopp nevet. KÁSPIVÁR BIRODALMA (A 140. Arvisurából) A 2285. medvetoros évben (Kre 1755) a sámán-vetélkedésen a kunok két ifjú lovasa Köncsög és Gandás lett az első. Az elsőséget azonban végérvényesen a másnapi pusztaszeri lovaglás döntötte el. Ebben Gandás győzött, de a rovás tudományában nagyon gyengének bizonyult. Ámde volt egy igen ügyes kezű rimalány, Káspi, aki mindenkit felülmúlt szép rovásaival. Érthető, hogy az ifjú sámánok, közöttük Gandás is, rendre versenyeztek a szép kaszu leány ügyes kezéért. Legidősebb lánya volt édesapjának, Evenki apónak, aki az úzoknál a rénszarvas-pásztorkodást meghonosította. De Káspi még olyan fiatal volt, hogy Evenki apó

ellenezte a férjhez menését. Gandás se tehetett mást, belevetette magát a Tola fősámán irányította kalandozásokba, melyekkel Tola 3 éven keresztül sar-colgatta a kinajok birodalmát. Roppant mennyiségű zsákmányt hordtak össze Ordoszban, de ez nem segí-tett azon, hogy az óriási állatállománynak viszont már alig volt legelője. Át is tértek a bővebb húsos táplálkozásra, de hamarosan megundorodtak tőle. Mire a 2290 medvetoros évben (Kre 1750) az újabb 5 éves sámánképzésen ismét egy újabb kun ifjú, Köncsög, meg Gandás öccse, Tevel lett az első. Káspi már szép nagylány lett, de az eltelt öt év alatt más változás is történt: Jósva főtárkány kezdeményezésére áttértek a levágott állatok húsának tartósítására. Ekkor érkezett meg Köncsög és Gandás, beszámoltak a hegyeken túli gyalog-tartományok hihetetlen gazdagságáról és bőségéről. Mivel Tola fősámán és Jósva főtárkány is fiatal volt, örömmel

fogadták a kun ifjúságnak azt az indítványát, hogy azt önként vállalkozó lovasok és harciszekeres csapatok induljanak el kalandozó útra az újabban felfedezett tartományba. Evenki apó ekkor már nem tudott kibújni Káspi férjhezmenetele alól, mivel leánya megnyerte a Pusztaszeri Nagy-süánt is. A leány Tevel sámánt választotta férjéül. Egyidősek voltak, és az ötéves sámán-képzés alatt nagyon meg is szerették egymást. Káspi ezalatt tovább fejlesztette rovás-tudományát A nagy győzelem után örök hűséget esküdtek egymásnak Joli-Tórem kegyhelyén, az aranyasszony palotájában, a következő hajnalon pedig Köncsög és Gandás vezetésével elindultak a kun ifjúság legnagyobb kalandjára. Ordoszból csak egy tyumen lovas kelt útra, de mire az avarok szállását elhagyták, két tyumenre nőtt a számuk. Tola fősámán az Öregek Tanácsával együtt hozzájárult ahhoz, hogy a Nagy-süán győztese felvegye a Káspiros nevet, és az

elvonuló ifjúság tárkánya legyen. Káspirosnak első dolga volt, hogy Gandás és Köncsög első kalandozásának adataiból megállapítsa, mit tud az Arvisura a kalandozó ifjak által emlegetett gyalogos birodalomról. Kitűnt, hogy a Kaszu nevű oguz törzs jó kétszáz medvetoros évvel ezelőtt megtelepedett a rokon kurdoknál, s alapos része volt a gazdag Csirula birodalom megsemmisítésében. Ennek során Hamurápi, akit ogúzok segítettek, az uralkodó réteget lemészároltatta, kincseiket Bábelbe szállíttatta, a szegényebb népet pedig szolgáivá tette. Kaszu vezér meglepődött azon, hogy ők megértik Úr és Csirula város szegényeinek beszédét, akik a következőkről számoltak be: Népünknek azért kellett elpusztulnia, mert a dölyfös, művelt gazdagok irtóztak a gyermekáldástól. Hogy kényelmüket biztosítsák, utódaikat vízbe fojtották, s kényelmesen, jómódban élhettek kedvtelé-seiknek, a művészeteknek és tudományoknak.

Hamurápi így a harcias oguzok segítségével könnyen legyőzhette a kényelmes élethez szokott agaba-féle népeket. A megmenekültek később egybeolvadtak a kaszu rokonokkal, de nem tettek le arról a céljukról, hogy visszaszerezzék elvesztett birodalmukat. Ennek a reménye csillant fel Gandásék megjelenésekor. Gandásék elindulása előtt az ordoszi Aranyasszony-kegyhelyen a 24 rimalány közül húszan esküt tettek arra, hogy eleget tesznek a Földanya: Joli-Tórem akaratának, megmentik Úr városának népét a teljes pusztulástól. Káspiros, Tola parancsára vállalta a 140 Arvisura rovását: ebben megörökítette a húsz rima-lány eskütételét. A húsz lány Káspiros vezetésével, Araliz, Banájis, Ardóka, Besnyőke, Abossa, Csobánka, Dengizék, Daboska, Csohányka, Kurtániz, Keszöke, Mágocsa, Kajdocsa, Gordácska, Madocsa, Tömörke, Zabiga és Kálizka a húgával, Tyimeskével. Az Öregek Tanácsa a kalandozók vezérévé Gandás kun sámánt

tette; vezető sámánná pedig Zaránd kaza-hun sámánt választotta, aki három fiával indult el. A rima-lányok vezére Káspiros volt, de a tárkány-teendők ellátásával Káspiroson kívül, mint helyettes‚ Araliz is meg volt bízva. Só ellátásról mindig a helyettesnek kellett gondoskodnia. A nyílhegy kovácsok vezetője Káliz volt, a kerék-és kocsikovácsok, meg a patkoló kovácsok vezetője Szemlő sámán lett. Amikor a kaszu törzs megsegítésére összeállított sereg kiindult Ordoszból, 10000 lovas, 100 harc-kocsi, 150 tárkányszekér, 10 kővető és 10 homokfutó tisztelgett Tola fősámán és a Vezérek tanácsa előtt. Az összlétszám 10520 harcos és a csere-és ajándéklovakkal együtt 12000 ló De mire a Bolhás tó partján Gandás számbavette seregét már 21245 harcos és 29812 ló tartozott a parancsnoksága alá. A Bolhás tóig a 24 hun törzs szövetségének őrhelyei minden támogatást megadtak a kalandozóknak és sókészletüket

is teljesen feltöltötték. Innen kezdve azonban a ritkábban telepített őrhelyeket már meg kellett erősíteni. Közben a rima-lányok mind férjhez mentek, Zaránd fősámán adta rájuk az áldást a Tóremek nevében. A Nagy tó partján új őrhelyet kellett alapítani a sóellátás biztosítására. Ezzel Araliz tárkányt bízták meg: őrséget állított fel, majd Kálizka a nagy melegtó mellett a tárkány-teendők és az összeköttetés ellátására további 23-at. Így aztán, mire elérték a nagy hegyeket, a létszám 20618 harcosra és 28216 lóra csökkent. Ettől kezdve már a kaszu harcosok biztosították a segítségükre küldött hun sereg útját, de Gandás a Káspiros által megállapított adatokra való tekintettel még ekkor is hagyott egy-két helyen további őrséget, hogy az Ordosszal való összeköttetés feltétlenül biztosítva legyen. A kaszu és más rokon törzsek határtalan örömmel fogadták a hun törzsszövetség lovasait és

főváro-sukban, Asszó-Úrban Gandást a rokon törzsek fővezérükké választották. Gandás két kiképzőtábort létesített Daboska és Paripa néven. Itt folyt a harcikocsisok és a kővetők, valamint a lovasok kiképzése. A két kiképzőhely között felállították a hun csapatok gyülekezési sátortáborát, a harmadik Pusztaszert. A 2292 év nyarán (Kre 1748) Káspiros főtárkány már azt jelentette Tola fősámánnak, hogy az egyesített hada 6 tyumen lovasból s 4 tyumen harckocsis és gyalog tyumenből állnak Gandás vezérsége alatt. A tárkány-teendők és a gyógyítás ellátására szükséges személyzetet a rima-lányok állították össze. A hun hadsereg tagjai Zaránd és Gandás kivételével házasságra léptek, s így a hunok a legszorosabb kapcso-latba kerültek a rokon törzsekkel. Bár minden rima-lánynak hamarosan gyermeke született, a 10 tárkány-helyre mégis mindig tudtak szabad rima-lányt beosztani. Zaránd megalakította az

Öregek Tanácsát, egyelőre csak 7 főből. Tagjai voltak: 2 kurd és 2 kaszu vezér, továbbá Gandás, Zaránd és Káspiros főtárkány. Hamurápit asszir támadás érte Erre Babilon a kasszuk segítségét kérte Gandás fel is vonult teljes haderővel, s az asszir támadást előbb visszaverték, majd a harciszekér haddal a támadókat teljesen meg-semmisítették. A győzelmi ünnepségen Gandás beházasodott a fejedelmi házba. Később a 2294 medve-toros év (Kre 1746) nyarán hadserege élén családi viszályok miatt újra megjelent Babilonban, s a gyengébb felet legyőzve átvette Babilon felett a hatalmat. Az Öregek Tanácsát átszervezte 10 főre: ezentúl egy szumir, két akkád, két kaszu, két kurd, két kun és egy úz tagja lett. Zaránd fősámán ennek már nem lehetett tagja. Már előbb meghalt A Zab folyó mellett temették el, Zaránd kegyhelyen. A hatti és asszir betörések gyakran megismétlődtek. Ezért Gandás kénytelen volt Ordosz

segítségét kérni. Az ordoszi Öregek Tanácsa küldött is tíz tyumen lovas segítséget. Ezek Gandás vezetése alatt elfoglalták a hatti és asszir városokat és gazdag zsákmánnyal tértek vissza Ordoszba. Gandás alatt erősen megnövelték a lóállományt, az meg tovább növelte Gandás hatalmát és tekintélyét, hogy az Araliz és Káliz-féle tárkány-szállásokkal az összeköttetést biztosítani tudják, tevecsoportokat küldtek kelet (Ordosz) felé. Ennek a zsákmánnyal hazatérő vegyes karavánnak Tevel vezér volt a vezetője, ezért a hunok ezt a szívós sivatagi állatot játékosan tevének nevezték. Gandás 20 tyumen lovas-körzetre osztotta megnagyobbodott, megerősödött birodalmát, de alapja továbbra is a vele elindult harcosok serege maradt. Vezérei benősültek a Hamurápi uralkodóházba, s így trónviszályokra nem került sor. Jólétben uralkodtak Ordosz segítségével. Egy asszir betörés alkalmával Barzán kurd rovósámán

elvesztette a 140. Derbent-féle Arvisura-rovást Ebben volt megörökítve a Gandás babilóniai uralkodó megsegítésére küldött lovas tyumenek beosztása. Alig egy éve volt Gandás Babilónia uralkodója, a 2295. medvetoros évben (Kre 1745) Tola önké-nyes intézkedései alapján nagyarányú erdőirtások kezdődtek. Ez lassankint arra vezetett, hogy a legelők helyén a nagy szárazság miatt homoksivatagok keletkeztek, s mind az állat-mind emberállomány menekülni kezdett nyugat felé. Akik meg ott maradtak, azok mindenféle járványos betegségnek voltak kitéve. A lépfene a hunok állatállományát a felére apasztotta. Viszont a menekülő harcos ifjúság Gandás seregébe ment át, s ezzel Babilónia lovas hadereje félelmetesen megnövekedett. Az ordoszi sámánképzésen már két-két kaszu és kurd ifjú is megjelent. Ezek a 2300 medvetoros évben (Kre 1740) mint sámánok tértek haza. Gandásnak ekkor már volt annyi hadereje, hogy egy tyumen harcossal

részt vett a kinajok elleni nagy csatában. Az úz nép három részre való válása után a maruzok Ordoszban maradtak, a tunguzok észak felé és keletnek húzódtak, az oguz törzsek pedig nyugatnak vették az irányt, és birtokukba vették a Káspiros által megjelölt településeket. Megalapították Araliz városát. Az Aral tavat erről nevezték el A nagy meleg tavat Káspirosról Káspi tónak. Viszont a kunok és a jászok Káliz tónak hívták Gandás idejében Köncsög lett a fősámán a kasszó-kurd városban, Asszó-Úrban. Tevel halála után az oguzok Káspiros fejedelemasszonyt választották meg vezérüknek Káspi-fejedelemasszony néven, hálából azért, hogy páratlan tárkány szervező-képességgel megszervezte a termékeny földön az oguz birodalmat. A 2305 medvetoros évtől (Kre 1735) a 2350 medvetoros évig (Kre 1690) uralkodott itt, Ordosz irányításával. Rima-lány fogadalmát is valóra váltotta: hét fia és hét leánya született.

Ezek a parszi-szkíták és pamir-szkíták vezetőinek gyermekeivel kötöttek házasságot. Hosszú uralkodása alatt az övéi benépesítették a Káspi-tó térségét. Káspi fejedelemasszony első fia, Derbent a 2405 évi sámánképzésen első lett. Az Öregek tanácsa megengedte, hogy a hírtelen meghalt Köncsög, helyett ő viselje a káspi-kasszu fősámáni tisztséget, és tagja legyen mind a babiloni mind az ordoszi Öregek Tanácsának. Ata-Isis akaratának megfelelően erős összekötő kapoccsá vált a hun törzsszövetségben. Ata-Isisnek két fia volt: Sis-Tórem és Morduk-Tórem Morduk, Enlitt asszonnyal együtt a kasszu és a szumir kurd törzsnek volt a védelmezője. Az oguz harcosokat azonban Morduk-Tórem és Enlitt asszony Babilonban kényelmes gazdag élethez juttatta. Ott Tóremjük Horka, szent állatuk pedig a bölény lett Derbent fősámánságának idején Gandás még 4 medvetoros évig élt. Ez alatt teljesen átszervezték a babiloni és a

káspi haderőt. A sereg neve szkíta-párszi helyett kasszu-szumir lett A kasszu haderő 20 törzsből állott. Mindegyik egy-egy rima-lány-tárkány nevét viselte Három törzs: Aralis néven az Aral tó partján, Káliz a nagy meleg tó keleti oldalán; az úz Káspiros törzs pedig a Káspi-tó napnyugati oldalán telepedett meg. A kunok a nagy meleg tavat Káliz tónak, az úz, majd később az oguz törzsek is Káspi-tónak nevezték. A 24 törzs szövetsége által elfoglalt terület déli részén Gandás babilóniai király, halála után 3 kaga-nátus alakult. A Tola miatt bekövetkezett nagyarányú elvándorlás eredményeképpen az itteni lakosság nagyon feltelítődött hun törzsszövetségi népekkel, s belőlük alalkult a kasszu-kurd, a Parszi-szkíta és az Ogúz-kun kaganátus. A 2320 évi (Kr.e 1720) ordoszi medvetor nagytanácsán Derbent fősámán a 140 Arvisurában lerótta a Gandás koráról írt “nagy idők hős énekét”. Derbent Uvacsán fősámán

látogatását várta az édesanyja tiszteletére épített Káspivárba. A vár alapépítménye az avarok földvárrendszere volt, felső részét az úz kőfaragók építették, Uvacsán fősámán az Öregek Tanácsával együtt elámult a vár láttán. Ez a vár lett a hun törzsszövetség büszkesége. Az Öregek tanácsa úgy rendelkezett, hogy a 2319 medvetoros évben meghalt Kasszu fejedelem helyére ne nyomorékká vált fia, Burony kerüljön, hanem az ogúz lovasok birodalmának legjobb és legesze-sebb lovasa. Így hát a Káspivár alatti síkságon 6 tyumen lovas versengett az elsőségért az Öregek tanácsa, Tola, Uvacsán és Derbent előtt. Mire a nap leáldozott, Barnabur ogúz lovas vívta ki az elsőséget Az ifjúság azonban ebbe nem nyugodott bele, és a fiataloknak sikerült elérniük, hogy a második holdtöltekor Araliz földvára előtt újabb lovasversenyt rendezzenek. Ennek a győztese a hunok legjobb lovasa, Dorozsma lett. Utána az ifjúság

bevonult Daboska és Paripa lovastáborába és a következő holdtöltét várta. Végre Káspi fejedelemasszony és Uvacsán fősámán előtt 10 tyumen ifjú részvételével megkezdődött a legizgalmasabb lovasverseny. Ez Barnabur, Dorozsma és Urami között dőlt el Végül is Barnabur lett az első, Urami a második és Dorozsma a harmadik; de fontos szempontok azt kívánták, hogy a kitűnő rovósámánt, a nyomorék Buronyt válasszák Asszour fősámánjává. Fejedelmi neve második Barnaburony lett. A három győztes az új hikszosz tyumennel kiegészítve megalapította Asszur lovasbirodalmát. Az összekötő kapocs szerepét a Nagy tó partján székelő Káspi fejedelemasszony töltötte be, s ez már csak azért is természetes volt, mert a három győztes az ő leányai közöl választott magának feleséget. Mivel a nagy szárazság miatt egyre több és több lovas vándorolt el a Hanguny folyó térségéből, a 2340. medvetoros év (Kre 1900) nyarán

megtartott lovas-számláláskor Káspi fejedelemasszony már 28 tyumen állandó lovasharcost jelentett Ordoszba a fősámáni szék új tulajdonosának, Riga fősámánnak. Ekkor már Derbent, Káspivár fősámánja is több harcossal rendelkezett, mint Ordosz, de mivel Káspivár szükség esetén mindig megsegítette Ordoszt, a kinajok nem mertek újabb háborút kezdeni Ordosszal. Káspivár környékén Joli-Tórem ünnepén minden nyáron vásárt rendeztek. Ezen találkozott a hatalmasra nőtt hun birodalom minden rétege Eljöttek minden évben második Barnaburony 28 tyumenjének lovasvezérei is. Ennek a Káspivári ünnepnek a fénypontja a bölénytor volt. Már az ogúzok is áttértek a bölény-tiszteletre Káspi a kisebb-nagyobb, határmenti csete-patékban foglyul ejtett, hadifoglyokkal felépíttette Derbent várát. Derbent fősámán eztán szükség esetén innen, a saját nevét viselő várból siethetett segítségére, a hun törzsszövetségnek. 7.

SÁRKÁNYOS HAJÓHAD (A 141. Arvisurából) Szőreg-Csaba rovása A 2335. medvetoros évben (Kre 1705) Gandás és Tevel legkisebbik öccse, Szőreg megnyerte a sámánképzés Nagy-süánját. Uvacsán unokáját, Mura és Maja legkisebb leányát, Tengelizt vette feleségül. Hamarosan meggazdagodtak és a Nagyvíz partján kikötőt építettek. Sárkányos-faragással készített hajókat építettek Városukat Tengeliznek nevezték. (A mai Tientsin, Kínában) A hajósok vetélkedőjén 300 vitéz vett részt. Kun-Csaba lett a győztes Ez után 72 hajós engedélyt kapott arra, hogy 3 hajóval elinduljanak napkeletnek, hogy felkeressék Ataisz menekült népének ottani maradékait. Minden törzsből kerültek a hajóra, többségük azonban kun volt. Másod vezér a manzsu származású Tennó lett, aki már részt vett tengeri csatákban is. A 2335 évi Joli-Tórem ünnepen indultak Ordoszból és magukkal vitték Joli-Tórem szent kövét. Útközben viharba kerültek. A

Sátorhegyen (mai nevén Fudzsijama) tűz tört ki Vakító tűzfolyó folyt lefelé a hegy tetejéről és az erdőket felgyújtva a tengerbe ömlött. Ladikon érkező menekülők elmondták, hogy a déli manzsuákhoz tartoznak, és valahányszor a Sátorhegy háborogni kezd, nekik már menekülniük kell, vagy a tengerre, vagy a sziget belsejébe. Po-Jan déli manzsuá vezér vendégségbe hívta a hajósokat, Po-Jan leánya, a kis Tikajó, Tennó hajába cseresznyevirágot tűzött. Po-Jan hajósai azt tanácsolták, hogy csak jóval cseresznyevirágzás után induljanak északra, mert most a lapátok még belefagynak a vízbe. Vendéglátóik, hogy a kalandozást megkönnyítsék, egy hajóval visszaeveztek Tengelizbe, onnan 6 hajóval tértek vissza. Tennó ekkor feleségül vette Tikajót, de megnősült a többi hajós is. Parancsot kaptak, hogy a láncos szigeteken keresztül szervezzék meg a biztonságos hajózást. Így indult Csaba 120 hajóssal, 5 hajóval az

elsüllyedt őshaza menekültjeinek felkeresésére. A szigetláncolatban ivóvizet vettek fel, majd a gyéren lakott partok mentén a 2338. medvetoros évben (Kre 1702) elérték a füstölgő hegyek birodalmát és partra szálltak. Az ott lakók először menekülni kezdtek az újonnan jöttek elől, de Csaba elkezdte énekelni az almavirágzás dalát. Énekére válaszolva Bogács, Maja fia, aki már 8 éve odakerült Ordoszból, s megkérdezte “elhoztátok az Aranyasszony tűzkövét?” Amikor Csaba elővette tarsolyából a másik tűzkövet, elsírta magát örömében, s a követ nagy diadallal vitték Aranyasszony kegy-helyére. Bogács tájékoztatta Csabát, hogy ők közben már házasságra léptek az agaba beszédű őslakókkal és ezekből a házasságokból már csaknem száz olyan gyermek született, akik beszélik mind az agaba, mind a kasszu beszédhez hasonló indijó nyelvet. Amikor hosszas vendégeskedés után Csaba megkérdezte hajósait: “ki akar

hazajönni?”, csak 70 hajós jelentkezett, hogy visszatér Ordoszba. Velük akart tartani Lia fejedelmi leány is Az apja ekkor úgy határozott, hogy a lányával visszaküldi Ordoszba Joli-Tórem kövének mását, hadd éltesse ez is a két nép összetartozásának tudatát. Csaba fővezér öccse megkérte Köntös vitéz részére a fejedelem legkisebbik leányának a kezét. Így aztán Köntös is ott maradt Szőreg öt hajó helyett már csak hárommal indult vissza. Sok veszély után érkezett meg a 2341 medvetoros évben (Kr.e 1699) Tennó birodalmába, ahol Tennót erősen szorongatták az őslakó ajnók. (Tennó halászai a mai Tientsintől Alaszkáig terjedő részen éltek) Szőreg kiváló fegyvereivel győzedelmeskedett az ajnók fölött és egy évig még ott maradt, amíg Tennó részére meg nem érkezett a manzsu segítség. A 2343 medvetoros évben (Kre 1697) Szőreg befutott Tengeliz kikötőjébe. Ott várt rá gyermekházasságbeli felesége, a közben 15

évessé lett Tengeliz. Innen Ordoszba hajóztak és az Arany-asszony kegyhelyén megerősítették gyermekkorukban tett esküjüket. Szőreg tömérdek aranylemezt, s más egyéb kincset hozott magával. Elmondta, hogy az indijóknál az ilyen kincsnek nincs különösebb értéke, annyi van náluk belőle. Az Öregek tanácsa erre a további kereskedelem mellett döntött, de elrendelte, hogy ezentúl a 10 lapátos hajók helyett 24-lapátos sárkányos hajókat kell építeni. A 2345 medvetoros évben (Kre 1695) Csaba is visszatért a 2 régi tízlapátos, és az indijók földjén épített 3 további, már 24-lapátos hajójával. A hajókat bemutatta Tengelizben Ő is temérdek aranyat s kincseket hozott az 5 hajóval. A Birodalmi Nagyszalán mindezt igazságosan elosztották Riga fősámán megállapította, hogy három birodalmuk 62 tyumen lovas és 5 tyumen tevés harcossaI, valamint 3 tyumen vízi járművel rendelkezik. Tengeliz a keleti, Káspivár a középső, Szidon

pedig a nyugati hajóhad központja. Riga újra rendeletbe adta a 24 lapátos hajók építését és a lakatlan szigetek benépesítését. A 2350 medvetoros évben (Kr.e 1690) Csaba 24 hajóval nagy kalandra indult Mindegyik hajó 24 lapátos volt A hajókat Tengelizben színültig megrakták kézműves termékekkel. Tennó birodalmán keresztül vezették a hajókat, de a hajóhad távozása után a kinajok megrohanták és feldúlták Tengelizt. Ezen okulva az Öregek tanácsa elrendelte a kikötők megerősítését, újjáépítését. Minthogy az indijók az aranyat nem sokra becsülték és még építményeiket is azzal díszítették, Csaba a kézműves termékeket aranyra és drágakőre cserélte. Hajósai közül többnek nagyon tetszett az ottani élet és a végén 1345 hajós közül csak 1298 tért vele haza. Tennónál értesült Tengeliz pusztulásáról és újjáépítéséről Csabát 2 fia várta A legidősebb, Tenkes, ekkor jegyezte el Tennó leányát, Kittit,

aki aztán a legelső rimalány lett Ordoszban. Csabát érthető örömmel fogadták az Öregek tanácsában és előléptették Tenkesvár fővezérének. Tennó halászai tudták, hogy nyáron, szárazon át lehet menni az elsüllyedt szigetekre. Ezért Csabát most már 48, egyenkint 24-lapátos hajóval indították újabb útra. Tenkes egy darabig elkísérte apja hajó-hadát, de vissza kellett térnie, mert az ajnók gyanúsan viselkedtek. Valóban támadás érte Tennót, de Ten-kes legyőzte az ajnókat és elrendelte, hogy fékentartásukra Tana hajósvezér építsen várat az összekötő földnyelven. (ez a mai Japán és Dél-Korea között állt, de hamarosan elsüllyedt.) Csabát a rokon indijó törzsek cseretárgyaiért minden értékkel ellátták és Csaba a 3. évben temérdek aranylemezzel és más mindenféle kinccsel térhetett haza De hozott magával valami átkot is. Az utolsó napokban az egyik részeg hajós elmondta az indijóknak, hogy a tőlük szerzett

aranylemezek és drágakövek sokkal többet érnek Ordoszban, mint itt, az Ataiszi rokonok földjén. Ezért Majakó, az őslakók főpapja még elutazásuk előtt megátkozta Csabát csalafintaságáért. És Csaba hajósai hittek az átokban. Két évig hánykolódtak a viharos tengeren, míg végre elérték Tennó birodalmát. Tennó közben gyakori harcot vívott a bosszúálló ajnókkal Csaba megjelenésekor azonban visszahúzódtak Tana vára felé. Cseresznyevirágzás ünnepén megmozdult a föld, a hegyek tüzet okádtak és a forró vizeket jéghegyek hűtötték. Az ajnók sikságát elborították a tenger hullámai. Tana meg akarta volna menekíteni az ajnókat, de túlterhelt hajói elsüllyedtek, és vitézei is csak úszva tudták elérni Tana várát. Csaba hajósai mindezek alapján azt kezdték rebesgetni, hogy Majakó átka miatt szakadt le az északi szárazföld (Alaszka Ázsiától) és amiatt nyelte el az áradás a szigeteket is. Az igaz, hogy többé nem is

lehetett visszatérni Ataisz maradványaiba A 2360. medvetoros évben (Kre 1680) összehívták a hun törzsszövetség Nagyszaláját Ezen még megjelent az agg Uvacsán is. Jugakir sámán Tennó birodalmából bejelentette, hogy “újabb tűztenger rázta meg Tengeliztől északra a szigeteket; az ajnók síksága teljesen víz alá merült és az északi szárazföld ketté-szakadt. Hideg szelek és a jéghegyek áradata akadályozza az ajnók hajózását. Lehet, hogy a Csaba szállította aranyak, és kincsek gyarapítani fogják a hun törzsek szövetségének jólétét, de csábítani is fogja a kinajokat, meg az asszírok szövetségeseit, hogy kincseinket megkaparinthassák. Vigyázzunk, mert ennek az évnek katasztrófái vesztünket okozhatják.” Ezek hallatára Euzkádi baskír hajós fiai Szidon várban összevesztek a mordvin ácsokkal és hajósa-ikkal ismeretlen helyre távoztak. A Birodalmi Nagyszala úgy rendelkezett, hogy egyelőre szünetet kell tartani a

hajózásban, mert hol itt, hol ott folyton háborog a tenger. Az Euzkádi-és Vizkaja-féle hajósok távozását se nagyon kell tárgyalgatni, mert a sámánképzéseken Vizkaja volt a leglelkesebb híve a gondolatnak, hogy a hun népek birodalmának határait az egyik Nagyvíztől a másikig kell kiterjeszteni. Csaba fősámán hajóhada tehát csak a partok közelében kereskedett, de a sárkányos hajók végig kutatták az akkor ismert összes földrészeket. Riga fősámán lett hajósai még Vizkaja sámán baszkor hajó-sait is megtalálták egy meleg tengeri öbölben (Vizkaya-i öböl a mai Spanyolország partjainál). Ezekkel a baszkorokkal továbbra is fenntartották a hajós kapcsolatokat. (Megjegyzés: amikor Alaszka még nem szakadt el Ázsiától a hunok amerikában keresték az őshazát, Peruban, később Mexikónak Ázsia felőli partjainál találtak is rokon népeket, Csaba előtt.) 113. Arvisura Barcika titkos Arvisurája Dabsa rovása KALTES ASSZONY SZEKERÉN

Batoúr Arvisurája szerint az Élet templomának örök tüzet őrző szentélyében olyan régi rovások vannak, melyek még az égi bölcsektől származnak. Ezek szerint az égiek nem hagyták magára a földet; Kaltes asszony szekerén gyakran meglátogatták. Ilyen régi rovás említi azt az esetet is, amikor égi tűzhöz jutott a Föld népe. Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc a Hangony vizében fürdött. Egy kismackó beleesett a vízbe Hogy meg száradhasson, a medvék anyja Kemi asszony, villámával lesújtott az erdőre. Annak a tüzénél szárítkoztak meg. Miskolc aztán, amikor Kemi asszony aludt, tüzet lopott a szájából. Ezt a tüzet attól kezdve mindig pontosan őrizték, táplálták Később mindenféle edényt, meg téglát égettek vele, sőt a Kékleny hegy ércéből vasat is olvasztottak. A tűzszerzést minden évben megünnepelték. A réz-és vasüstkészítők, meg a nyílhegy-és szegkovácsok ilyenkor nagy lakomát rendeztek. Barcika asszony,

Uvacsán unokája ezekre a feljegyzésekre a szavárd törzs szentélyében talált rá, amikor Káspivár értékeit magához vette. Boldogan vitte haza Uvacsán fősámánnak, aki örömmel gyűjtött össze minden ilyesmit. Amikor Sis-Tórem a tüzes golyókat Ruda-Tórem üstjéből szertegurította, az égi lakóknál meghagyta, hogy mindegyiknek legyen gondja a magáéra. Joli-Tórem a Földet kapta; Kaltes asszony-nem lehet tudni, hogy csakugyan, így volt- e-a Szíriuszt. Az őrök megfogadták, hogy mindenben segíteni fogják egymást Az Élet anyja Kaltes asszony volt. Ezért a maga világában élénk, mozgékony életet teremtett. Amikor szekerén meglátogatta a Földet, itt mindent embermagasságú víz borított. Egy búvár-kacsát buk-tattak le az ősvízbe, és az iszapot húzott fel Az iszap rohamosan nőni, dagadni kezdett, és lassankint megindult rajta az élet. Később teremtettek rajta olyan embert is, amilyen a Kaltes asszony bolygóján él. Ezekbe maga

Kaltes asszony lehelt lelket. De az élet anyja több lelket lehelt a saját embereibe, és ezért azok gyorsabban fejlődtek és szaporodtak, mint a földiek. Ezért az égi lakók okos embereket hoztak Kaltes asszony bolygójáról a Földre, hogy az ittenieket is megtanítsák mindarra, amit azok tudnak. De az 1856 tűzszerzési évben Hárpia-Tórem észre vette, mit művelnek a Földön az égiek és mérgében a Földhöz vágta a Holdat. Ekkor megsérült Kaltes asszony szekere is, öt férfi és három nő pedig itt maradt a Földön. Kaltes asszony szekerének megsérülésekor Anyahyta aranyasszony megbénult. Ekkor kezdte el írni itt, az ő bolygójukon használatos betűkkel a földi élet eseményeit. Az égiek először csak egymás között házasodtak, de unokáik már földiekkel is keveredtek. Minden utódjukat égből jöttnek neveztek. Amikor a Föld felmelegedésére való tekintettel már számításba lehetett venni, hogy az Ataiszi biro-dalom elsüllyed, az

Élet templomát a 7750. tűzszerzési évben Sumérba mentették. Ott öt várost alapítottak Közülük Suruppak az író-papok városa lett. Itt helyezték el Anyahyta Arvisuráinak titkon őrzött rovásait is Eridu, Szippar, Bab-Tibira és Larak minden évben egy-egy ifjút küldött írnok-képzésre. Ezek lemásolták azokat a rovásokat, melyek az égiek tudományát ismertették, és a másolatokat elhelyezték saját szentélyeikben. Innen tudta meg Batour, hogy a 24 hun törzs szövetségét a 9468. tűzszerzési évben alapították és, hogy Ataisz a 8470 tűzszerzési évben süllyedt el. Káldi-föld első sumír telepesei így ismertették a nagy özönvizet: Hárpia-Tórem nem jó szemmel nézte, hogy Kaltes asszony megjelent Joli-Tórem földjén, sőt hogy az égiek még a maguk tudását is elárulják a Föld lakóinak. Ezért felkereste az Ármányt, az Ördögöt és a Halált, hogy megbeszéljék, hogy kellene elpusztítani a Földet. Ármány azt tanácsolta,

hogy vágjon hozzá a Földhöz egy Holdat; az kemény-hideg testével majd összetöri a Földet. Az Ördög ezt nagyon helyeselte, mert akkor a hegyek az ütődéstől tüzet fognak okádni. A Halál meg annak örvendezett, hogy a Hold jeges pora megfagyasztja az emberiséget és a nagytestű állatokat. De tanácskozásukat kihallgatta Kemi asszony, minden medve anyja és titokban értesítette Kaltes asszonyt. Kaltes asszony erre, hogy a Holdat eltérítse útjából, roppant erejű szelet fújt a Föld felé, így aztán a Hold csak egy kicsit érintette a Földet, de még így is annyi port szórt a Földre, hogy megjelentek a hósapkák és a jég alatt elkezdett minden fagyni. Az ütődéstől a hegycsúcsok csakugyan tüzet okádtak és mindent elborított a hamu. Az állatok elkezdtek menekülni a melegebb tájakra és követték őket azok az emberek, akik az égiek adománya folytán már gondolkozni tudtak. Az állatokban látták az élelmüket és bundájukban az

öltözéküket. A Nagyvizek annyira elborították a szárazföldet, hogy még a dombokon is embermagasságban állt a víz. De Kaltes asszony előre látta mindezt, és a saját birodalmából való emberek nagy részét egyenesen a melegebb tájakra telepítette. Kaltes asszony fia, Szíriusz panaszra ment Hárpia ellen Sis-Tóremhez. Sis-Tórem megtiltotta Hár-piá-nak, hogy a golyókat egymáshoz dobálja, és ezáltal halál uralkodjon Sis-Tórem teremtményein. Hárpia-Tórem meg is fogadta, hogy az égből nem fog többé halál alászállani. De ez csak ígéret maradt A 2066. tűzszerzési évben alattomban felbérelte az égi Sárkánykígyót, hogy a Holdat térítse a Föld felé. A Sárkány-kígyó a farkával csakugyan meg is csapta a Holdat, de ez a Földet is megremegtette. Újabb hideg-por zúdult végig a Földön; a hegytetőkről újra tűz csapott fel, a Nagyvizek megteltek emberi testekkel. Erre közbelépett az Égiek Tanácsa. Elrendelték, hogy a Hold

szabályos keringését semmiféle formában nem szabad háborgatni. A Föld pedig elkezdett virulni Sumérban vita folyt a felett, hogy honnan igazgatják a Földet. Eridu, Szippar és Suruppak bölcsei azt állították, hogy ez a Kaltes asszony birodalmából jött beavatottak dolga; Bab-Tibira és Larak beavatottjai viszont azt vallották, hogy Kaltes asszony a fiára: Szíriuszra hagyta a maga egykori birodalmát, ő maga pedig Sis-Tórem szent házába ment, hogy onnan igazgassa az egész világmindenséget. Ez a vita olyan mély ellentétre vezetett, hogy a Szíriusz mellett kardoskodók elhagyták Bab-Tibira és Larak környékét és elmentek Ménes beavatott birodalmába. Ott feljegyeztek minden nap-és Holdfogyatkozást, újra írásba foglalták a sokezer éves hagyományokat, és csak a Szíriusz kormányzását ismerték el. Az Égiek később úgy rendelkeztek, hogy mivel Szíriusz golyója egyre távolodik Joli-Tórem Föld-jétől, Kaltes asszony szekere, mely az

ő hallatlan erejű hangján közlekedik, ne menjen többet a Földre, hanem a földi beavatottak minden tettét égi gömbökkel és az égbolt gyémántjaival kísérjék figyelemmel. A Szíriusz mellett való kiállásban része volt annak is, hogy ott már régen véget vetettek minden háborúnak, öldöklésnek, annyi ember esett a gépek áldozatául. Háborúskodás helyett az élet titkainak a megismerésére törekedtek. Utoljára a 8470. tűzszerzési évben küldtek egy Szíriuszról való gömböt az Eridu melletti tenger mellé. A szerkezet meghibásodott, a küldöttek nem tudtak visszajutni Kaltes asszony birodalmába. De az itteni beavatottaknak átadták azt a parancsot, hogy azt a három tüzet, ami mindent elpusztít, emberi élet kioltására soha ne használják, legfeljebb jelzés céljára, de Ataiszt Suva parancsára mégis el kellett süllyeszteni, annyira eluralkodott ott az embertelenség. A másodikat Kuszkó vitte magával A harmadikat Buda Sumérba hozta;

ott Nippurban a beavatottak szentélyének a közelében helyezték biztonságba. Buda úgy rendelkezett, hogy a felett a robbanószerkezet felett csak az Élet templomából lehet határozni, és csak akkor lehet hasznát venni, ha az emberiség az Isten nevét bűnös célokra használja. A csillagjós papok a Szíriuszról származó ismereteikkel megállapították, hogy a világmindenség 25920 év alatt fordul vissza kiidulópontjára és így Szét, a Napisten, minden 2160. évben más-más csillagképben áll Azt is állították, hogy ha a Föld lakói a Vízöntő világhónapjába kerülnek, gondolkozásuk világosabb lesz, és mint ahogy a Szíriuszon már megtörtént, itt is véget vetnek az esztelen háborúskodásnak. Hogy ez megtörténik-e, arról az égiek az égbolt gyémántjai útján fognak meggyőződni. Amikor Riga fősámán a hun törzsszövetség hajóhadát útbaindította a Hét-vári Nagyszalára, elküldte unokáját, Barcikát is, hogy a szavárd

hagyományoknak megfelelően gyűjtse össze a nép száján fennmaradt régi mondáikat. Fanszur tartományban felszállt a hajóra Péh beavatott. Elmondta Barcikának, hogy a Kaltes asszony világából jött beavatottak szerint csak egy isten van, a többi mind csak a földi emberek agyából pattant ki. De rájuk kell hagyni, az égiek hite úgyis felettük áll Az égiek minden földi katasztrófát előre tudnak, sőt egy feketébe öltözött férfi és nő mindig figyelmezteti is a veszedelemre az emberiséget. Lár tartományban a hajóra szállott Léh beavatott. Ő is azt mondta, hogy az égiek mindig előre érte-sítik a beavatottakat a közelgő veszedelemről. Így szereztek ezek idejében tudomást az égiek torzsalkodásairól is, ezért húzódtak évekkel a katasztrófa bekövetkezése előtt Ataisz felé, s ott sikerült olyan jólétet teremteni, amilyen Kaltes asszony birodalmában uralkodik. Előre tudták azt is, mikor fognak a Napisten lángjától megolvadni

a hósapkák, hogy a jégárból folyó víz borítsa el a jólétben élő Ataiszt. Nippurban Barcika Péh és Léh társaságában felkereste a tudós papok szentélyét. Itt a papok el-mondták, hogy az a Hold melyet Hárpia-Tórem vágott a Földhöz, nyugaton érte Atlantisz földjét. Azon a részen még a tengerben is mély árok keletkezett. Atlantisznak az a része persze nyomban elsüllyedt, de Kuszkó birodalmában is úgy összetörte a Földet, hogy a tengerparti lakóhelyek a hegytetőkre kerültek. Kurdiában is hegyek dőltek halomra A Föld gyomra fortyogott, és tűzpiros hegyekről láva ömlött le. A síkságokon új hegyek keletkeztek Mindent sötétség borított be, a hullámok ellepték a dombokat is. Kaltes asszony az élet gömbjein küldött beavatottakat, azok tanították meg Sumért a földművelésre. A Nagy folyó torkolatvidékén a súlyos betegségéből felépült Gabon beavatott elmondta Barcikának, hogy Kaltes asszony szekerén már

nemegyszer jártak égiek a Földön, de rendszerint a melegebb vidékeken szálltak le. Ott tanították az embereket Rabatiból teve-karavánon mentek a Hírös-kapuba, Bab-Tabira és Larak papjainak társaságában elment az Élet templomába. Megtekintette a Fehér, Sárga, Vörös és Fekete feljegyzéseket, melyekben az élet titkai vannak megörökítve. Ott van szó arról is, hogy az égiek néha nem Kaltes asszony szekerén, hanem az égbolt gömbjeivel és az égbolt gyémántjaival látogatják meg a Földet. Ez történik minden világhónap fordulójának első 24 évében. Fel tudják fogni még az emberi gondolatok rezgéseit is. Boldogok, amikor látják, hogy társbolygójukon is bekövetkezhet a nagy mindenség békéje. Ezekből a feljegyzésekből arról is olvasott Barcika, hogy amikor a Hold hozzáütődött a Földhöz, utána még a Nagyvíz is sokáig lángolt és füstölt, Atlantisz pedig lassan elkezdett süllyedni. A larakiak szerint a nagy özönvíz

előtt 432000 medvetoros évvel jelentek meg az égiek Kaltes asszony szekerén a Földön; Sumérban meg Suruppak bölcsei azt is feljegyezték, hogy a legutolsó Kaltes-gömbben az égiek két pulit is hoztak magukkal. Az utasok a tenger lángolása miatt nem tudtak visszamenni, itt maradtak a pulik is. Ivadékaik a pateszik és a királyok birkáit őrizték. A nagy özönvíz előtt tíz királyi család 432000 medvetoros évig uralkodott. Ezt a titkos feljegyzések szerint úgy magyarázták, hogy Sumér akkor is bőségben élt, amikor a sivatagban éhínség uralkodott. Ebben az időben a királyok éveknek mondták az evéseiket, sőt volt olyan király is, aki már az egyes fogásokat is evésnek, illetve évnek nevezte. Mások beérték azzal is, hogy a napi háromszori evést vették számba. Gilgames 126 évesnek mondta magát, de ez a medvetoros évek szerint csak 42 esztendőt jelent. A suruppaki bölcsek szerint a királyok az égből kapták a hatalmukat Ez azt is

jelentette, hogy szerintük csak az égből jöttek leszármazottja lehetett király. Gilgames kétharmad részben ilyen égi eredetű volt, és csak egyharmad részben földi, de ezt Eriduban éppen fordítva tudták. Bab-Tabira és Larak kivándorlói között voltak királyi eredetűek is. Ezek Karnakban papi kiképzésben részesültek A beavatottak települései voltak: Agaba-óm, Indijó-óm, Parszi-óm, Anina-óm és Uruk-óm. Ezek magukkal vitték új hazájukba az égiek tudományát. Amikor Barcika a szippari bölcsek városába ért, éppen akkor jött az az intézkedés, hogy a Hétvárosi Nagyszala határozata szerint az égiek titkos robbanó gömbjeit a vele foglalkozó személyekkel együtt Karnakba kell szállítani. A feladat teljesítését a tenger melléki Sumér birodalom-maradvány vállalta, Barcika pedig megvárta az útbaindítást. Utána Suruppakban részt vett egy vitán, melyen arról volt szó, megtörténhetett-e, hogy a csillagjósok régi feljegyzései

szerint valamikor egy-egy év -medvetoros évek szerint számítva- csak 360 napból, máskor meg, szintén a Napasszony lángolásának mértékétől függően, 390 napból állott. De a helyzet már régen megnyugodott, egy-egy évre 365 napot kell számítani, 4-évenként egy-egy tárkánynap betoldásával, de minden száz évben meg kell hosszabbítani az esztendőt egy medvetor-evéssel. A Hold-evéseket már a 24 hun törzs szövetségében, illetve a szavárd bölcsek figyelmen kívül hagyják; a tűz-evések ünnepe biztosabb. Hazafelé tértében szavárd földön hallotta Barcika pásztorok között ezt az átok-formát: Szakadjon rád az ég! Eltűnődött azon, hogy nem a nagy katasztrófára való emlékezés rejlik-e benne. Nem akkor jöttek-e a betegséghozó rossz szellemek is? A betegségek gyakran megtizedelték a Föld ősi lakóit, de az égből jöttek oltással védekeztek a járványok ellen. Ellenállóbbak voltak, jobban szaporodtak Még a pulik is

ellenállóbbak voltak, mint a kutyák. Kaltes asszony legnagyobb szekerén az égiek kis úszómedencében, delfineket is hoztak magukkal. Egy tóba telepítették őket és ott jó nagyra megnőttek Amikor látták, hogy az égiek készülnek vissza Kaltes aszzony bolygójára, a tóból levezető kifolyón kilopakodtak a tengerbe. Búcsúzáskor a magasba szökdeltek Itt maradtak az Ataiszi tengerben. Egyik-másikuk szót tudott érteni az emberekkel is Hoztak magukkal az égiek beszélő madarakat is. Volt, amelyiknek fel kellett vágni a nyelvét, mások e nélkül is értettek az emberi szavak utánzásához. Azt a robbanó szerkezetet, melyet Suva Ataiszban felejtett, az elaggott pateszik azért, mert “becsapták őket”, a Kékleny hegységben felrobbantották. Voltak, akik ez elől el akartak menekülni, de megsemmisültek. Kaltes asszony bolygóján az ilyen pusztítás ellen alagút-rendszer kiépítésével védekeztek, amíg szükség volt rá. Száz öl mélyen a

legnagyobb hidegben sem kellett fűteni. Védelmet nyújtott az ellen is, ha az ellenség megpróbálta a levegőt megmérgezni. Száz medvetoros évenkint mindig olyan helyen tartották a Nagyszala-napot, ahol az előző száz év alatt biztonságos alagút-rendszert építettek ki. Az óm-építők először mindig az alsó világot építették ki, onnan lehetett szabályozni az egész épít-mény hőmérsékletét és biztosítani a levegő tisztaságát. Egymás alatt több vájat is volt. Baluki tanfejedelem oktatása során bizonyítékokat is hozott fel arra, hogy Buda kőfaragó fejedelem robbanószerkezetét Tunguszkában a tunguzok a hittérítők fosztogatásai és lelketlensége miatt robbantották fel. 144. Arvisura Vizkaja rovósámán Tuliás fősámán Dobsa Habos beavatott Abisu Dengolka aranyasszony Tanjó ATLANTIC TITKA A 2355. medvetoros évben (Kre 1685) a sámánképzésen Tuliás lett az első, Riga és Tardona legnagyobb fia, a kiváló hajós, akinek a

fővezéri képzésen és az azzal kapcsolatban a hun törzsek részére rendezett nagy vetélkedőn is sikerült az elsőséget biztosítani. Ordoszban a Csaba-féle hajós kalandozás ellenzői azon kezdtek rágódni, hogy Csaba a jelek szerint a kelleténél jobban szereti az aranyat; a saját hasznára kezd dolgozni, és még az is előfordulhat, hogy az öt évre engedélyezett kalandozásáról nem is fog visszatérni. A beavatottak úgy látták, hogy Csaba az aranyasszony ünnepére csakugyan nem fog visszatérni Tengelizbe, hanem csak harácsolja tovább az aranylemezeket. De a közeljövőben nagy eseményekre lehet számítani Valóban így történt, a 48 új hajó hiába készült el és hasztalan várta Csabáékat az aranyasszony ünnepére. Tennó birodalmából is azt jelentették, hogy Csaba nem érkezett meg oda Ekkor az Öregek tanácsa úgy döntött, hogy Uruk népének érintésével, hajóúton kell keresni Szidon várával a kapcsolatot, hiszen a vizekre

vonatkozó adatok szerint hajón őhozzájuk is el lehet jutni. Tuliás ifjúsági fővezér és fősámán megkapta a parancsot, hogy a beavatottak titkos jegyzetein elindulva a megjelölt helyeken kerülje az emberevők nagy szigeteit, s az Indijó telephelyek érintésével keresse meg Uruk népét. Nippurban majd további útmutatást kap a 12 bölcstől arra nézve, hogy hol keresse a Híres kapuban Őrsúr héttörzsbeli ifjúsági vezért, Gandás kisebb fiát, aki harcikocsis csapataival meghódította Bot-honát. Az utasítás szerint Tárkány napjára be kell futniuk a hokjanok kilaji gyarmatára, ahol élelmet vesznek fel; a második Tárkány-napra pedig el kell érniük Fanszur tartományba. Ott Uruk népének gyarmatán segíteniök kell a termény-betakarításban, majd PEH beavatottat a hajóra venni és Nippurba szállítani. Harmadik Tárkány-napra el kell jutniuk az Indus folyó menti Lar tartományba és ott LÉH beavatottat a hajóra venni. Egy évet

töltöttek Nippur (Napur) városában A 48 hajó 2400 főnyi legénysége itt csakugyan részt vett az öntözéses gazdaságok munkáiban. Ennek a 2400 főnyi legénységnek mindig teljes létszámúnak kellett lennie, még akkor is, ha betegség, vagy más ok miatt átmenetileg csökkent a létszám. Nippurban is maradtak le ketten, mivel a Vörös-víz kapujának szűk zátonyain valakinek át kellett vezetnie Tuliás seregét. Lovasok mentek Őrsúr Hét városába, hogy Szidonvárból, Árpádvárból és Hatsas-ból minden beavatott jelenjen meg az 1680 őszén tartandó tanácskozáson. Egész úton morajlott a Nagyvíz, hajóik himbálóztak, egyszemélyes vitorlákat kellett használniuk, melyek elég kezdetlegesek voltak. Kísérőik elcsodálkoztak azon, hogy a Vörös-víz zátonyait ellepte a tenger, sőt behatolt egészen a hegyvidék közepéig. Mire Hétvárosba érkeztek, az ordoszi futárszolgálat már jelentette a Hideg-vizek betörését és, hogy Tennó

birodalma elszakadt az ajnók földjétől. Mindebben Majakó átkát látták Ide vezetett Csaba-engedetlensége. A Hétvárosban összegyűlt beavatottak között e felett heves vita folyt. Tuliás azt hangoztatta, hogy mindez csak az erős felmelegedéssel van kapcsolatban és, ha ez így tart tovább, a Híres-kapun majd át lehet hajózni. Sokan ezt hihetetlennek tartották, de Tuliás hivatkozott arra, hogy Uruk népének vannak olyan feljegyzései Nippurban, hogy amikor a Nagyvíz a legnagyobb volt, akkor ezen a tájon bárkákkal közlekedtek. Őrsúr azt javasolta, hogy ásassanak egy urkundi öntözőcsatornát, hogy a 48 hajó áthalad-hasson rajta. Urkundi csatorna: Uruk népének 24 öl széles fő öntözőcsatornája volt. Amikor szavazásra került a sor 12 beavatott mellette volt a tervnek, 12 ellene. Riga fősámánnak volt egy titkos parancsa, eszerint elsősorban a lett hajósok kötelesek 12 évi hajózással vízen megközelíteni a lettek legújabb

települését, hogy bizonyosságot szerezzenek a felől, létezik-e még Atlantic birodalma a Nagyvíz másik oldalán, nem merült-e meg az is a hideg vízben? Habos, az ordoszi beavatott azt követelte, hogy Riga helyett huszonötödiknek ő szavazhasson. A többiek azonban ehhez nem járultak hozzá. Ezért Habos, amikor a 24 hajó elindult, sértődöttségében a Vörös-víz kapujában, a Nagyvíz bejáratánál 6 hajóval lemaradt Tuliásék hajóhadától és Haboshon néven gyarmati települést létesített. Surupak feljegyzései szerint már előfordult, hogy a “Nagyfog” szikláról levonult az örök jégmező és át lehetett hajózni Atlanticba. Ezért a bölcsek városának legfiatalabb “tudója”: Lotanu vállalkozott arra, hogy amíg Riga fősámán hajóhadának a fele Uruk népének gyarmatvárosai között kereskedik, addig a többi hajóval eleget tesznek Riga fősámán parancsának. Vizkaja gyarmatának érintésével felkeresik a lettek Nagyvíz melletti

új lakhelyét, és a hajósok ott megtelepednek. Mivel Habos 6 hajóval lemaradt, csak 18 hajó folytatta útját. A hatodik Tárkány-napot Magadi szigetén töltötték Ott vetettek, arattak, majd szárított hússal és magvakkal ellátva magukat folytatták útjukat. Közben Lótanu rovásba vette, hogy Habos beavatottal Asmari, Arikt, Angira, Nadhari, Samari és Viharzó rovástudók is ott maradtak hajóikkal az új gyarmaton, Haboshonban s ott ápolták tovább Uruk népének tudását. A kellemes éghajlatú Magadiban is maradtak le olyan hajósok, akik benősültek a hegyilakók családjába. Viszont e családok vállalkozó szellemű ifjaiból a hajósok létszáma kiegészült. A következő Tárkány napra a “Nagyfog” hegyéhez értek. Itt a síkságon elvetették a magukkal hozott magokat, de az érés idejét nem tudták kivárni, s a termést féléretten hordták hajóikra. A hóviharok beálltakor elhajóztak, és csak melegebb vidékre érve szárították

meg a magvakat. Lótanu szemében az volt a leg-fontosabb, hogy a bölcsek rovásai igazat mondanak: a felmelegedés utat nyit Atlanticba. A nyolcadik Tárkány-napot a Nagy-folyó öblének síkságán töltötték Itt végre bő termést takaríthattak be. Lótanu a Surupakból hozott vázlat alapján tudta, hogy kilencedik Tárkány-napra olyan éghajlatra érnek, mely hasonló az Urukéhoz, s onnan egy kis hajózással már meg lehet látni a bűvös Atlantic déli partjait. Amíg 15 hajó legénysége élelmet termelt, Lótanu 3 hajóval kiszállt a viharzó Nagyvízre, s valóban sikerült meglátnia az Atlantic déli partjain lévő szigeteket. Csakhogy ez a vállalkozás 2 hajóba került, visszatérőben, a nagy viharban elsüllyedtek. Így a termés betakarítása után már csak 16 hajóval folytatta útját Tuliás, azzal a céllal, hogy a tengerparton elérje Ordosz lovasbirodalmának első futárállomását. Azt, amelyet Gandás és Barnaburony épített ki példás

gondossággal. A tizedik Tárkány-napon hajóztak be 16 hajóval Rabatiba. Ott Őrsúr gondoskodása folytán jó sok élelemmel várták a kalandozókat. A beavatott Ürös pateszit valóságos diadalmenetben kísérték szállására. Itt adta át Hétváros bölcseinek a részükre készített feljegyzéseket. Rabatiban Őrsúr parancsára a legépebb 5 hajót új legénységgel látták el. Amíg a többi 11 hajót javították, Vizkaja rovósámán vezetésével körülhajózták a megkisebbedett Atlantic-birodalmat. Surupak bölcseinek feljegyzései szerint Atlantic valamikor zöldellő sziget volt, ahol az emberek jómódban éltek. De amikor az időjárás megváltozott, elkezdett fogyni a szárazföld, majd a földrengések következtében kénytelen volt Atlantic boldog népe a jéghegyek alól előbukkanó szárazföld síkságaira vándorolni. A 11. Tárkány-napot Tuliás a tizenkét ordoszi hajóval Vizkaja rovósámán rejteköblében töltötte. Ott bőven ellátták

őket élelemmel, sőt a kiöregedett hajósok itt éppen úgy, mint Rabatiban, megtelepedtek és helyüket újabb fiatal hajósok foglalták el. A lettek, livek, csudok és virolájok azonban rendíthetetlenül kitartottak és a 12 kijavított 24-lapátos hajójukkal, melyeket Rabatiban 3-3 vitorlával szereltek fel, befutottak Riga fősámán gyarmatára. Így a 12 Tárkány-napot Tuliás hajósai már az elaggott Riga fősámán Nagyvíz melletti városában ünnepelték. Az agg fősámán a főpateszi hordó-széken vitette ki magát, végre visszaérkezett hajósai közé. Tuliás örömmel csókolta meg atyját, Dongolka aranyasszony pedig boldogan mutatta be Rigának az útközben született öt unokáját. Nyomban tanácskozást hívtak össze és a letteknél is megalakult Öregek Tanácsában Tuliás a követ-kezőket adta elő: Barnaburony és Derbent megszervezte a Saka-birodalmat, szövetségben Uruk, Babilon és Bothon népeivel. A kasszuk utódjaként Gandás fia, a

beavatott Őrsúr megalapította Hétvárost és Nippur-Surupak bölcseivel a Szellemvilágban is uralkodik. A felmelegedés folytán Atlantic földrész már eddig is harmadára csökkent; a déli sáskanépek a Rabati alatt lévő síkságra özönlenek, az északi szőke Atlantic-lakók pedig a rokon káldorokat is kiűzték otthonaikból. A leghangosabbak a Digó-népek, akik körömszakadtáig ragaszkodnak Atlantichoz, de egy kis részük már Vizkaja rovósámán földjének a közelébe hajózott, s ott a szívós Tarkós népeket is leigázta. Bár Habos beavatott-igaz, hogy csak utólag-engedélyt kapott akkor, hogy Uruk és Bothon népének szomszédságában letelepedjen, a hun törzsszövetség részére mégis teljesen elveszett, mivel (így mondja az Arvisura) a rovástitkokat engedélyük nélkül nyilvánosságra adta a Haboshonban felállított tudósképzésen. Rabatiban tudtam ezt meg egy elmenekült öreg hajósunktól. Tasmata fősámán a Kre 1780. évben

tartott utolsó sámánképzésen meghagyta a beavatott sámánoknak, hogy az eddig tanultak szerint, vagyis a csillagok és a Hold járása alapján állapítsák meg, helyes-e az időszámítás és további ismeretszerzés végett menjenek el Kuszkó birodalmába is. Ekkor a süllyedő félben lévő Atlantic földnyelven bárkákkal még el tudtak menni Kuszkó birodalmába. Onnan való visszatértök után Kufud beavatott vezetésével egy peremes alkotással melyet a föld-mozgás ellen építettek, elkészítették a Világépület kicsinyített mását. Utána megállapították a beavatottak új időszámításának kezdetét. Ez az 1271 medvetoros év Tehén havának 17. napján, vagyis a Kre 2769 július 17-ével kezdődött A továbbiakban az időszámítás tökéletesítésével Hana, Kufrád, Arkádi és Alta-gur foglalkozott. Uruk népének szokásai szerint Őrsúr volt az első, aki a Kuszkó birodalmában szokásos módon ún. Szakhara peremes építményt emeltetett

Ezt Altagur 12 évig (Kr.e 2688-2676-ig) építette Ezekben a régi rovásokban az áll, hogy valamikor Tura beavatott a róla elnevezett Turra hegységben talált ilyen építkezés-re alkalmas kőzetet, s abból 100000 rabszolgával 20 évig építette Hemium herceg. Tura beavatottnak 2,300000 követ kellett gondosan megmunkáltatnia, hogy felépülhessen a nagy “Világépület”, ami a beavatottak nagy tudását dicsőíti. Minden 100 évben vizsgálták a beavatottak, mi van Atlantic-kal? Mindig csak az volt az eredmény, hogy az a földrész a vizek emelkedése és a földrengések miatt egyre fogy. Lakóiról megállapították, hogy a síkságon törpe népek élnek, a hegyláncolat északi részén szőkék, déli részén barnább bőrűek élnek. Hadban állanak egymással; a legyőzöttek agyvelejét kiszívják, de húsukat nem eszik meg. A törpék békés természetűek, nagyasszonyaik uralma alatt nyugodt közösségekben élnek. Az óriások a sok háborúskodás

miatt férfi munkaerő hiányában szenvednek, ezért asszonyaik törpe férfiakat fogadnak fel cselédmunkára. Ezek miatt a törpék miatt tört ki a háborúskodás a földrész közepén levő síkságon a harcias nők és a kisebbségben levő férfiak között. A férfiak ugyanis meg akarták szüntetni a törpék foglalkoztatását, de az asszonysereg győzött. Erre a férfiak a havas hegyekbe vándoroltak. Ebben része lehetett annak a meggyőződésüknek is, hogy az asszonyok bűnei miatt Atlantic el fog süllyedni. A beavatottak viszont a végtelen idők ismeretében tudják, hogy ehhez az asszonyok dolgának semmi köze nincs. A nem cselédsorban élő törpék a beavatottak látomása szerint melegebb földekre vándorolnak. Uruk népe még nem vetett véget minden tartományban a nagy keleti szigeteken szokásban levő emberevésnek. Tuliásnak igen nagy érdeme, hogy a kalandozókkal mind Hétvárosba, mind Ordoszba eljuttatta Atlantic szárazföldjének vázlatát.

Kiegészítés a 144. Arvisurához (levélkivonat) Paál Zoltán, Ózd, 1973 X 18. Tuliás fősámán 144 Arvisurája szerint Ordosz beavatottjai, azaz bölcsei elrendelték, hogy Bogács-Szőreg-Csaba kalandozásának eseményeit ismertetni kell Hétváros beavatottaival is, s egyúttal a hun törzs-szövetség időszámítását egyeztetni kell Nippur és Hétváros bölcseinek számításával. Az eltolódás miatt minden évben Tárkány-napot tartottak, bár az egyébként csak minden negyedik évben (vagyis csak minden szökőévben) lett volna esedékes. A kétséget az pattantotta ki, hogy a Szakhara piramis (peremes) építkezésénél véleménykülönbség támadt, bár csak 1-2 napot illetően. De a Hétvárosi tanácskozáson, a 2360. medvetoros évben, azaz Kre 1680-ban mégis 1000 évre visszamenő számításokat rendeltek el. Ordoszban minden 100 évben megtartották a Birodalmi-Nagyszala napját, s ilyenkor tisztázni kellett, hogy az ottani időszámítás

mennyire egyezik a csillagok járásával. A beavatottak, és így a szövetség legtöbb törzse átvette a holdtöltétől holdtöltéig terjedő holdhónapos számítást. Ezek a hónapok Medvetor, Szarvastor, Bölénytor, Báránytor, Borjútor, Gödölyetor, Tehén-hava, Aranyasszony-hava, Tigris-hava, Oroszlán-hava, Halak-hava, Disznótor-hava. Ezt a fehér hunok Turusas-havának is nevezték. Hogy egy-egy hónap neve tulajdonképpen mit jelent, azt mindig az Öregek tanácsa állapította meg az éghajlat, időjárás és a természet más változásainak figyelembe vételével. Kapcsolata ezzel a születásnapjához igazodó névadás szokása is, ami nem felelt meg a holdváltozásoknak, de a helyreigazításra csak a Tárkány-napokon és Nagyszala napján volt mód. Ebből aztán olykor parázs viták keletkeztek. A Legfelsőbb Bíróság 24 bölcs emberből állott Ennek emléke még most is fellelhető dalainkban. A televízióban is hallani: 1) Füzesabonyi énekkar: 24

bírónak nézek a szemibe (női verseny) 2) Taktaszadai férfikar, 24 bírónak állok eleibe! (1973.) Eléneklik széles e világnak, de nem tudják, hogy ezt a dalt először Habos énekelte, amikor Hétvárosban a beavatottak baksáinak fekete lepel alatt titkosan határozó 24-es Nagytanácsa ítélkezett felette. Az első időkben a nagyon fontos ügyekben baksák ítélkeztek. Ilyenkor minden törzs a legkiválóbb látóemberét és gyógyítóját küldte a 24-es tanácsba. A 25 csak beavatott lehetett. Szavazetegyenlőség esetén ő döntött A döntésre jogosult a szövetség ládájának szentélyében tartózkodott, a Szala ítélethoza-talában tehát mindig 24 személy vett részt. Amikor a döntőbíró kijött a szentélyből, hogy az ítéletet a 24 baksa nevében kihirdesse, helyét erre az időre a vádlott törzsének baksája foglalta el. Az ezer évig virágzó saka birodalmat csak az úzok törzsei nevezték szkítának. A sakák Szurozs görög

gyarmatvárosban, a Fekete-tenger mellett kerültek először érintkezésbe a görögökkel, ugyanúgy, mint a Gandás-féle kaszuk is. A szkíta név a görögök révén volt közismert bár ő előttük Kr.e 2600 körül Berény fősámán is közös néven szkítáknak nevezte a 95 Arvisurában a pamir és parszi szkítákat. Később aztán az egész Fekete-tenger térségi saka birodalmat Szkítiának hívták. Nagy általánosságban sakáknak nevezték mindazokat a népeket, amelyek -csak úgy példának mondva- így beszéltek: az Inn mellett, viszont sáska népeknek nevezték azokat, akiknek a lakóhelye “neben dem Inn” van. A szumérok tehát szintén saka népek, de az arabok és a zsidók sáska népeknek számítottak. A 12 évi hajós kalandról igen régi beavatott feljegyzések szólnak Az első évbe a mai Taivan síksá-gán gyűjtögettek élelmet a Fokjen telepesekkel, együtt. A második évben Fanszurban, a mai Szumátra síkságán. Harmadik évben az

Indus Lár tartományban. Negyedik évben a mai Perzsa öbölben még külön öble volt az Eufrátesznek és a Tigrisnek is. Így Eridu, Magyar-Ur, Uruk, Larza és Surupak, a másik oldalon pedig Lagas, Umma, Nippur (Napur) és Susa városa is tengerparti laguna-város volt. A 48 ordoszi hajó tehát ezen a tíz helyen az Urkundi csatornák révén ki tudott kötni. Amikor az úzok és más medvetisztelők ökrösszekereken Hétvárosba indultak, távollétük idejére oroszlános Gilgames-leszármazottak kerültek fel helyettük a hajókra. De a 2400 hajós-létszámnak mindig meg kellett lennie. A beteg oroszlános hajósok helyett a mai Kongó folyó és Luanda (Lugulanda) melletti sumér gyarmatokra való régi telepesek szálltak hajóra. Az Atlantici kaland után ott maradottak a mai Lagos körül telepedtek le. Haboshonban 300 hajós maradt le 6 hajóval, Dél-Atlanticon 2 hajó szenvedett hajótörést. A 100 hajósból megmenekültek 48-an Ezek a megmaradt hajóval

befutottak Tuliásékhoz. A hajóstörvényeknek megfelelően a mai Lagos (Lugas) és Dakar (Bakar) között megerősítették a Szumér gyarmatokat. Rabatiban lemaradt 4 hajó 200 emberrel és csak 12 hajó futott be a 12. évben a mai Rigába, az elaggott Riga fősámán parancsnoksága alá. Összefoglalva: Ildu-Humail birodalmában lemaradt 24 hajó 1200 hajóssal; 6 hajó Haboshonban 300 hajóssal; Lagosban 2 hajótörött hajó legénységéből 48 hajós; végül Rabatiban 4 hajó 200 főnyi legénységével. Ordosz összesen 1448 hajóssal vett részt a szumérok, azaz Úr népének gyarmatosító vállalkozásában, amelynek célja és eredménye is az volt, hogy az égiek parancsára meg kellett szüntetni az emberevést. A Hétvárosi időmeghatározásban úgy egyeztek meg a beavatottak, hogy a 6 hideg holdtöltét 29 nappal, a 6 nyári hónapot pedig 30-30 nappal kell számolni. A fennmaradó napokat “királyos-ajándékozási” hónapnak nevezték. Gilgames népének

szent állata az oroszlán volt, ezért a mai Afrika és Mezopotámia térségében az említett időt Oroszlán-királyos, Ordosz-Marina térségében Medve-Szarvas-Turusas-királyos ajándékozási időnek nevezték. Utána jött a Disznótor hava és a 4 évenkénti Tárkánynap Bothon és Sumér azt követelte, hogy Tehén havának 17. napján minden 100 évben egyszer tartsák meg az Áradás-Ibos napját. Ibos napja a beavatottak szent napja volt Miként került az oroszlános címer a magyar királyok pajzsára? Elődeink Gilgames leszármazottainak vallották magukat még akkor is, ha a suméros Bothon, Habos-hon, Kenya, Magadi, Nagyfog (Fokföld), Lugalanda, Lagos és Rabati közbeiktatásával kerültek a Van-tó, vagy kaukázusi Magyarka környékén át Káma, vagy Béla körzetében a Marinába! Nemcsak Kr.e 1680 Ibos napján, hanem már előtte és utána is tervezgették a beavatottak, hogy kiépítik a Hírös csatornát, de az ilyesmi iránt nem fogékony uralkodók

ezt mindig megakadályozták. Az említett Nagyszala egyik érdekessége az volt, hogy az úzok a szumér Uz király leszármazottaival indultak ökrösszekereken a Hétvárosba. Innen Magyarkára mentek, s ezzel elhagyták Szumér-Úz országot 8. (KUSZKÓ-CSABA-BÉLA) Tura álmában folyton sárkányokkal viaskodott, s ebbe erősen bele is izzadt. Ilyenkor felköltött és fázósan mesélni kezdett: Csaba 20 évig tartó diadalmas tengeri útjai után, a 2360. medvotoros évtől kezdve (Kre 1680) a hunok kereskedelme a napnyugati szárazföld felé terelődött. Maya hokjen-földön megtelepedett 10 fiának gyermekei azonban sehogy se tudtak belenyugodni abba, hogy az északi föld kettészakadt. Ezért Tennó népéhez csatlakozva nanajuz törzzsel kelet felé keresték az utat. Az volt a céljuk, hogy a nyugat felé irányuló kereskedelemhez hasonlóan emerre is szárazföldön közelítsék meg az indijó törzsek birodalmát. A hideg-áramlások miatt partmenti

hajózással nem tudják céljukat elérni, ezért a téli fagyon ló-és kutyásfogatokkal próbáltak átjutni az indijók földjére. A hokjenektől Maya unokái közül Béla vett részt sámánképzésben. Ő volt az, aki mint rangelső, Riga fősámántól azt kérte, hogy engedélyezze a szánkós kalandozást. A 2370 medvetoros évben (Kre 1670) aztán Riga -ha nem szívesen is, -de engedélyezte Béla ifjúsági fősámán kutyaszános, rénszarvasos kalandozását, bár Tennó népének jelentései alapján teljesen céltalannak tartotta e vállalkozást. A Maya-leszármazottak 24-en, Béla ifjúsági fősámán feleségének nanajuz rokonságából pedig 36-an jelentkeztek erre a kalandozásra. Mivel Tennó földjén a Tana és Szaha földnyelv el-tűnt, erdőkön, mezőkön és kősziklák között kellett maguknak utat törniük, amíg végre öt medvetoros év alatt az ajnók földjén át elérkeztek a hidegvíz sodrásához. Még annak is nagy hasznát vették, hogy a

nanáj-úzok valamennyire értették az ajnók nyelvét. Medvetorszertartásokkal aztán megnyerték a segítségüket a nagy vállalkozáshoz. Béla fősámán 145 Arvisurája szerint a 2375 medvetoros év (Kr.e 1665) elején értek a befagyott hideg tenger partjára Az itt élő ajnók öt medvetoron vendégelték meg őket, majd amikor az időjárás még hidegebbre vált, a tél közepi holdtöltekor átkísérték a rokon ifjúságot a befagyott Nagyvízen. Újabb 5 medvetoros esztendő kellett neki, mire a Maya-leszármazottak elértek a tűztenger birodalmába. Ekkor 20 Maya-leszármazott Bogács utódainál maradt, a többiek pedig Béla vezetésével még három évig mentek, mire eljutottak az indijók aranybirodalmába. Mikor az arany-városba értek, a Béla vezette nanajuzok közül 32-n úgy határoztak, hogy soha többé nem mennek vissza, hanem a rokon indijók közé nősülve megtelepednek. Ordoszba tehát már csak nyolcan indultak vissza és a 2390 medvetoros évben

(Kr.e 1650) mindössze hárman érkeztek meg Ordoszba, jelentve, hogy Béla új törzset alapítva kint maradt az indijók aranybirodalmában, de a 145. Arvisurát visszaküldte. Béla fősámán ebben az Arvisurában mondja el az átélt nehézségeket; hogyan érték el az ajnók, jukagir és csukot törzsek segítségével az itók törzsét, akik már a befagyott Nagyvíz szélén éltek. Az ajnók értették a nyelvüket, és közös kutya-és rénszarvasszánokon vitték át őket a kettészakadt Jegesföld másik oldalára. Hosszú-hosszú út után érték el a hajózható Nagyvíznek azt a részét, ahol a Csaba-féle kalan-dozásból minden eshetőségre számítva csónakok maradtak vissza. Öt év múlva érkeztek el a tűztenger népéhez, ahol Bogács és társai megtelepedtek. Az ő utódaik még érthetően beszélték a 24 hun törzs közös szövetségi nyelvét, így hát Béláék velük együtt keresték fel főnökeiket. A főpapok elmondták, hogy az ő őseik

is, mint az agabák egyik törzse, szintén Ataiszból menekültek meg, de vízi járműveikkel egészen idáig sodorta őket a morajló tűztenger. Itt partra érve a Nagyvíz elől a hegyekre menekültek, s ott a Napistennek templomokat emeltek. Szerintük az égszakadás és tüzes eső akkor kezdődött, amikor a tavaszi almavirágzáskor holdtölte lett. Azóta holdévekben számolták az évek sokaságát Nagyon jól ismerték a csillagok járását és pontos volt a holdtölték szerinti időszámításuk is. Bogács utódai egybeolvadtak Maya nagyasszony utódaival Az ordoszi sámántudományokat is egyeztették a Napisten híveinek ismereteivel és boldog egyetértésben éltek együtt. Béla ifjúsági fősámán három évig tartó tengerparti vándorlás után ért az Aranyvárosba. Elmondták a Csaba-leszármazottaknak, hogy a fokozatos felmelegedés folytán földrengésszerű kataklizma rázta meg az Északi Szél-asszony birodalmát és a jéghegyeken át hideg

tengervíz áramlott az ajnók és Tennó birodalmára. Hálával eltelve mentek el az esővíz kimosta barlangok fölé és a hegy tetején kegyhelyeket emeltek. Kuszkó fejedelmi ifjú, aki csak az égiek kegyelméből tudott megmenekülni Ataiszból, elkezdte a sámán-képzést és minden tudományának átadásával nevelte az ifjúságot. Ataiszból sikerült elhoznia egy olyan Föld-golyót, amelyhez hasonlót Sis-Tórem gyúrt össze a Földek keletkezésekor. A jószemű, okos hajósok megfigyelése alapján ezen a Földmáson feltüntették az eljegesedés határait is, figyelmeztetésül, hogy azon túl nem szabad menni. Kuszkó emlékezetből megjelölte azt is, hogy a Nagyvízben hol volt az általa megismert Ataisz. Ataiszt elnyelte a Nagyvíz, de az igazak az égiek segítségével megmenekültek. Béla törzse eggyé vált a Kuszkó-és Csaba-leszármazottak fejedelmi törzsével. Az Aranyos-Hegyeket soha többé el nem hagyták Tűztenger birodalmában ugyanolyan

lépcsőzetesen felmenő kegyhelyépítmények voltak, amilyeneket Béla ifjú korában a Szavárd-birodalom romjain felépült Káspivár birodalmában látott. A garaúzok öthegyi kegyhelyét, Szavárd unokájának, a szép garaúz lánynak, Subad fehérbőrű fejedelmi lánynak emelték. Subadot Buda fia, a legelső Lugos vette feleségül. Öthegyen maradt kegyhelyét, amit Ataisz maradványának hittek, a Szavárd-utódok kézművesei 20-évenként újjáépítették. Ezeket a kézműveseket “éltető medvéknek”, abadileknek nevezték. Amikor Subad férjhez ment Úr városának fejedelméhez, Lugoshoz, a kézművesek ifjúságának javarésze a fejedelemasszony alattvalójává lett. Az Élamiták törzsével szállíttatott kövekből ők emelték Ataiszi emlékként a Napisten, Holdanya és a négy Égtáj csillagainak kegyhelyét. Ugyanilyen formára építették fel agaba kézművesei, akik Ataiszból a Kuszkó vezette hajókon menekültek ki, a Maya-Bogács utódai

által letelepített tűztengeri nép részére a Napisten és a többi Égi lakó kegyhelyét. Bálványhegyi mintára megalkották továbbá itt is az idők múlását jelző berendezéseket. A Napisten leányai végezték az időszámítást Tűzanya ajándékának idejétől. Tűzanya és Ruda-Tórem jóvoltából kőfaragó és kovavágó baltákat is készíthettek és tudták az aranyat is alakítani. Az As és Maya népek tudatában, az Ataiszból megmenekült emberek emlékezetében a Nagyvíz örökké élt. Olyan földalatti összekötő barlangrendszert kezdtek építeni, amely összekötötte az öt főistenség kegyhelyeit. Bármelyik lépcsős kegyhelyet közelítette meg az ellenség, rögtön biztonságba lehetett helyezni a féltett értékeket és értesíteni lehetett a többi törzsszövetségi harcost, akik aztán a barlangrendszer veszélyben levő pontjára vezényelték a kellő védőerőt. Így a Nagyvíz emlékére kiépített barlangrendszer

kellőképpen biztosította a sokezer éves értékeket. Az elsüllyedt Ataisz és Amu gyarmatról megmenekülteket As gyűjtőnéven emlegették; a Marja és Amu szigetvilágából menekülteket Majának nevezték. Ilyenek voltak a Parszi-és Pamir-szkíták, akik Gandás-féle kunokkal és hokjen-fokjen törzsekkel házasodtak össze. Ehhez a törzshöz tartozott maga Maja is, aki 20 gyermeket nevelt fel. Utódaiból sok kiváló hajós származott. Ezek később felkeresték azokat, akik a nagy kataklizma után Kuszkó vezetésével s az indijó hajósokkal ott értek szárazföldet, ahol a Nagy folyót az ataiszi ősföld Indus folyója után szintén Indusnak neveztek el. Bölcs Agaba népének leszármazottai érthető módon nagyon örültek, hogy Ataisz elsüllyedése után 3900 évvel még megértették egymást a látogatókkal. Az elsüllyedt Ataisznak mind az öt hegye olyan vájható anyagból való volt, hogy a termőföld alatt 1 ölnyire már barlangrendszert lehetett

kiépíteni. A 800 öl magas ataiszi Bálványhegyen a bölcseket képezték ki; Joli-Tórem 300 öl magas hegyén a kézműveseket. Ezek az utóbbiak a Hun és az Indus tó partján hajókat építettek. A bálványhegyiek minden emberöltő alatt négy, a Joli-Tórem hegyén lakók öt hajót építettek. Ezekkel a hajókkal indult aztán gyarmatokat szerezni az ifjúság. A bálványhegyiek hittek a babonákban, de a vasművelő kézművesek nem hittek a csodákban. Ez megmutatkozott akkor is, amikor az ítéletidő bekövetkezett A babonások csak fohászkodtak az égiekhez, ki-ki a maga elképzelt Isiséhez, a kézműves bölcsek pedig családjaikkal beszálltak az éppen készülőfélben lévő öt hajójukba és a tűzokádó hegyeket kikerülve bízták magukat a jó sorsra. Magukkal vitték a tűz megszerzésének idejéből kiinduló számításokat is, abban a reményben, hogy a veszélyek elmúltával majd visszahozzák őket Joli-Tórem hegyére. Az Örök Tűzből minden

hajóra vittek egy díszes csuporral. A tűz gondozására használt fadarabkák hamuját mindig a tengerbe szórták. Batour koráig a kézműves bölcseknek három olyan hajójáról tudtak, amely megmenekült a nagy pusztulásból. Az egyik As menekülőkkel Indijó-ómban (Parszi-ómban) kötött ki a 8470. Tűzévben Ezek-nek egy kis csoportja a nagy pusztulás utáni 1018. makkolási évben Joli-Tórem ünnepén Szavárd és Magyor népével egyesült Amikor Batour fősámán az Agaba-féle időszámítás szerinti 20. medvetoros év végén Szavárd tör-zséhez ért, akkor Szavárd kézműveseivel még megértették egymást. Az As-népet szállító másik hajó és a Maja népet menekítő hajó napkeleten talált szárazföldet és ott az Ataiszihoz hasonló kőhegyekben kiépítette annak a barlangrendszernek a mását, amelyen keresztül azok, akik az elsüllyedt földrészt el tudták hagyni, elérhették hajóikat. Az Öt-hegy így megmenekült bölcsei tudásukat

új hazájukban újra rovásba fektették, mindegyik csoport a saját Isisére vonatkozó legjobb tudása szerint. Agaba, majd Batour fősámán mindezek ismeretében buzdította az ifjakat, hogy keressék fel az elmenekült ataiszi népet, s az Ataiszból származó tudásuk és az Örök Tűz fenntartása végett, de bizton-ságuk érdekében is mindenütt építsék ki barlangrendszerüket. A Béla által elküldött 145 Arvisurában a megmenekült Kuszkó következőképpen írja le Ataiszt: Armogur fejedelemsége 5 törzsből állott. Székhelye a Bálvány-hegy alatti Kosztroma volt, ahol a Bálvány-hegy körül elterülő, 3 napi lovaglással bekeríthető területen Uruk törzse helyezkedett el. Uruk törzsét a kettős hun törzstől a Tigris folyó torkolata és a Hangun folyó választotta el. Kosztromával szem-ben a Tigris-öböl másik oldalán Dorozsma épült, a hun törzsek fővárosa. A fehér hunok Góg törzsét a Hun-síkságon az Anina-hegység és 1 tyumen

lépés szélességű szabadterület választotta el a fekete hunok Magóg törzsétől. Mindkét nagy törzs 3-3 nap lovaglási legelő-területtel rendelkezett. Fejedelemválasztó területük a vizek által határolt Il-Du városrész lovaglótere volt. Itt folytak le mind a sámánok, mind a kézművesek vetélkedői is. Az Agabák törzsét az Anahyta-hegy környékére telepítették, a Tigris és az Indus folyó közé. Szintén 3-3 napi lovaglási területük volt Az Indijók törzse az Indus jobb oldalán helyezkedett el, a tengerpartig terjedő területtel. A maják törzseinek az Indus forrásától a Ruda-hegységig terjedt, szintén 3-3 napi lovaglási területtel a törzsi területük, de a Pamir hegységig terjedő részen volt még egy további jól szaporodó kis törzsük is, 24 napi lovaglási területtel. Ez egyúttal védelmi területnek is számított a Szkíta-földi törzsek ellen, akik a Pamír és Szkíta-hegység környékén a Hangun jobb oldalán laktak

és háromszor 8 napi lovaglással bejárható, sík területen éltek, egészen a Nagyvizek partjáig. A Hangun forrásvidékén magas hegyek voltak, csúcsaikon jégkucsmával. Felmelegedés idején szkíta törzsbeliek legeltették rajtuk nyájaikat. A sámánképzés 800 öl magas Bálvány-hegyen az Isisek kegyhelyein, Ráten-Tórem szent helyén folyt. A kézművesek kiképzésére a Hangun két oldalán, a Kékleny hegység 700 öl, Joli-Tórem 300 öl és Ruda-Tórem 500 öl magas kegyhelye volt kijelölve. A vízijárműveket az Indus és a Hun tó gerenda-állásain készítették Ezeket a járműveket az Indus-tóból a Hangun és az Indus folyóba, a Hun-tóból pedig a Hangun és a Tigris folyóba csúsztatták le. A Gara zúgó 500 öles esését fújtatók hajtására használták fel, az arany-műves-, a nyílhegy-és a kardgyártó kézművesek céljaira. A Gara zúgó alján a Hun felvidék csúsztatott fáit dolgozták fel. A Hun felvidék hossza 133 napi lovaglású

terület volt, a Hangony mindkét partja mentén. A Hangun forrásvidéke 80 napi lovaglásnyira volt innen. Amikor a szüntelen esőzés miatt a Nagyvíz elöntötte Kosztromát, mindenki a hegyekre, főként a Hun felvidékre menekült. Mivel mind az öt kegyhelynek számító hegyben megvolt a csúcsra vezető barlangrend-szer, a sámán és tárkány tanulók a belső lépcsőkön feljutottak a kegyhelyekre. De a Hun-tóban és az Indus-tóban készült fedett bárkákat segítség nélkül már nem lehetett fatörzseken lecsúsztatni a folyókba. Így a tárkány bárkakészítő kézművesek nem tehettek egyebet, minthogy a bárkák nyílásait -amennyire csak lehetett- eltömték és úgy várták jobb sorsukat. De bárkáikat nem hagyták el Tűző napsütésben a jéghegyek is olvadozni kezdtek és a víz a Hun-tóban levő bárkákat már a város fölé emelte. A bárkákat kezelő evezősök a hegyekből leömlő áradat ellenére is az öt kegyhely felé igyekeztek.

Közben a szolgálatos sámán és tárkány tanulókat, valamint tűzőrző szentlányokat felvették a bárkákba. Gondoskodtak állatokról is Kedvenc állataikból nagy szükség idején is meghagytak 1-1 párat, a többit elfogyasztották. Utolsónak Araba fősámán szállott be az Isisek Ráten-kegyhelyéről, még egyszer visszatekintve Ar-mogur birodalmára. Ekkor a Gara-zúgó táján valami óriási légyölő-gomba forma emelkedett fel a magasba, vakító fényt árasztva. Bőgtek a Kékleny-hegy csúcsai, és tüzet okádtak. Mindenki a bárka fenekére hasalt, Araba-pedig hangos szóval így szólt: -Megvakítottak az égiek, mert belenéztem fénylő tekintetükbe! A bárkában levők félelmükben becsukták a bárka ajtaját. A hajósok Kuszkó irányítása mellett 300 napig eveztek, míg a Nagyvízből lassan kiemelkedő Új-földhöz nem értek. Közben eleveztek a Kékleny-hegység vízben úszó vastag jégkucsmái mellett, oda azonban nem lehetett kiszállni,

mert semmiféle száraz-föld nem volt rajta látható. Felvettek a bárkába csónakon menekülő félájultakat is. Némelyikök Arabához hasonlóan megvakult. Ugyanilyen vakító fényt láttak azok is, akiket Suva küldött ki gyarmatkereskedésre. Azok a mai Peruban telepedtek meg és szintén első dolguk volt, hogy barlangrendszereket építsenek ki. Ezek egyaránt szolgáltak vallási és védelmi célokat Araba fősámán és a többi megvakult a menekültek telepeit járta és hírdették a világ keletkezésére és az emberiség büntetésére vonatkozó hiedelmeket. De valami kis kárpótlásban mégis volt részük azért, hogy az égiek tekintetétől megvakultak: mindig az asztalfőn ültek és az övék volt az ételek legjava. Mondáik nem állanak messze a hun törzs-szövetség regevilágától. A Béla fősámántól és gyerme-keitől származó rovás erről azt mondja: Manitu, a Nagy Szellem boldogan élt nagy családjával a 17. Égben, ahol példás rend

uralkodott. Örök világosság, örök békesség és igen nagy szeretet uralkodott az Égi birodalomban. Amikor pihenni akartak, az árnyas Keromet szent barlangjaiba vonultak. Szívörvendeztető himnuszok és szeretet-dicsőítések hangjai mellett az Élet vizének taván ringó arany-bárkában, az örökvidám Hárpia daloló-leányka karjaiban elaludt Tengere. Ezt meglátta Baji Nelgön, az aranytárgyak kovácsa Rettentő haragra lobbant a csábító ellen. Alig kötött ki a szerelmesek bárkája, Baji Nelgön kardot rántott, meg akarta ölni Tengerét. Manitu azonban megparancsolta első fiának, akit az Égiek asztalánál az a szék illetett meg, mely közvetlenül az övé mellett állott, hogy mentse meg Tengerét. A fiú felszippantotta és Baji Nelgönre fújta az Élet vizének felét Baji Nelgönt a nagy áradat elsöpörte a 16. Égbe Csakhogy az Élet vize itt nem állott meg, hanem mint ősvíz, folyton növekedve mindent elárasztott. Manitu ekkor összehívta

az Égiek Nagyszaláját a megmaradt Életvíz partjára, Manitu-Keremet aranyos lakába. Itt úgy döntöttek, hogy Tengere maradhat a 17. Égben, de Baji Nelgönnek a kézművesek kovács-fejedelmének végleg le kell költöznie a 16. Égbe; Erlik pedig, aki felkeltette a féltékenység szellemét Baji Nelgönben, menjen az ősvíz alatti alvilágba, és azt soha el ne hagyja. Kukulkán, a Nagy Szellemek rovódeákja felolvasta a Nagyszalán elhangzott felszólalásokat, s ekkor Manitu, a legnagyobb Szellemi fejedelem így döntött: -Megbomlott az Örök világosság, az Örök békesség és Szeretet! Ezért az Égi birodalom lakói építsék ki az egész világon a maguk birodalmát. Az Élet vizéről kiáradt vízben, lenn a nagy ürességben életet kell teremteni! Erre óriási küzdelem indult meg a legfelsőbb Égi birodalom és az alvilágba kényszerített Erlik hívei között. Az Égiek fényességében élő Nagy szellemek közt a legnagyobb szeretettel eltelt

Nap-Anya a hetedik Égben megszülte Ráten-Tóremet, az alvilágba is bevilágító Szeretet fényességét. Erlik ezt sehogy se akarta tűrni, meggyőzte, hogy a Nap-Anya gyermekére, Ráten-Tóremre nekik is szükségük van, mert a Nap azzal, hogy az ősvizet is átvilágítja, abban új életet teremt, s így a világmindenség minden teremtményében fenntartja az örök szeretetet. Manitu hozzátette még Erliknek: “Ha közötted és a többi gyermekem között a viszály elfajul, Villám-Tóremmel fogok rendet teremteni!” Ráten-Tóremnek, a szentséges, Napnak Manitu Nagy Szellem olyan erőt adott, hogy a nap az ősvízben Ukkó segítségével új életet tudjon teremteni. A Nap lett tehát az éltető erő, a férfias tűz megtestesítője, Nap-Isis pedig az Élet Istene. A Hold-Anya az égiek nagy szeretetét van hivatva tolmácsolni. A Nap életet visz az ősvízbe, a Hold pedig az Élet vizében végbemenő összefonódás által előhozza az új életet. Tengere

nagyon sajnálta, hogy legkedvesebb játszótársa, Erlik ennyire megbontotta az égiek közötti egyetértést. Titokban felkereste tehát az ősvízben Erliket, és így szólt hozzá: -Egy testvérem sem olyan megértő, hogy mindent meg tudjak velük beszélni, így hát közvetlen hozzád jöttem jó viszonyunk helyrehozása végett! Erlik gúnyosan mosolygott, mire Tengere az ősvízbe köpött. Ebből egy nagy kőszikla keletkezett Erlik felmászott a szikla tetejére Tengere rácsapott a hegyre és az darabokra tört. Erlik erre azt ajánlotta, hogy teremtsenek Manitu Égi birodalmához hasonló Földet az ősvízben. Tengere kérésére lebukott az ősvízbe és onnan az Élet vizével együtt felhozott egy darabot az Égi Földből is. Föld-Anya mindezeket az Égi birodalomból figyelte és lerepült Tengere mellé, hogy figyelmeztesse: Erlik valószinűleg ravaszkodni fog. Aztán Hárpia szárnyai között visszarepült az Égi birodalomba. Erlik háromszor bukott le az

ősvízbe, de nem Tengere nevében kért földet az Örök szeretettől, hanem rossz tanácson elindulva a saját nevében. Amikor harmadszorra is kiesett a fogai közül a föld, Villám-Tó-rem égi tüze csapott ki az ősvízből. Végül egy pofányi fövenyt mégis csak felhozott, de azt se köpte ki mind Tengere égi lapátjára, hanem egy kicsit visszatartotta fogai között. Amíg Tengere a fövenyt az ősvízben rendezgette, a visszatartott föveny Erlik szájában is elkezdett nőni és a végén a feje olyan nagyra nőtt, mint a Bálvány-hegy. Azt is Tengerének kellett az Erlik szájából kitördelnie. Darabjai mind kőhegyekké váltak Ezután Joli-Tórem a Föld-Anyja lejött az Égiek közül és a földből először kígyókat készített. Fövenybe rejtette, majd a földalatti kígyóvárban nevelgette őket. A koronás kígyófejedelem egy kémlelőnyíláson kidugta a fejét, de Hárpia leharapta a koronáját. A vérző koronatő helyén szarvak nőttek, s a

kígyó-fejedelem Nagyfejedelemmé vált. Gyermekeinek mindig mondogatta: “Ne menjetek a Föld felszínére, mert felfal benneteket Hárpia.” Ezt azonban meghallotta a bölcs Manitu és megtiltotta Hárpiának, hogy a Tengere és Erlik munkájával létrehozott Földre menjen. Joli-Tórem azon gyönyörködött égi palotájából, hogy a kígyók a Föld felszínén milyen fejlődésen mentek keresztül. Mert volt olyan kígyó is, amelyik már Hárpiához hasonlóan repülni is tudott. Hárpia azonban nem állta a tilalmat és a hatalmas kígyókból többet elragadott. A jóság asszonya, Kaltes-asszony megsúgta Joli-Tóremnek, hogy Hárpia az ő Földjét titokban felkeresi. Hárpia Manitu előtt az-zal védekezett, hogy a kígyók rosszak és nem az istenek formájára nőttek. Joli-Tórem látva, hogy ez csakugyan így van, férjének, Numi-Tóremnek kígyóverő ostorával megcsapkodta magát és megszülte Polem-Tóremet. Gyermekét felragadta az Égi birodalomba, de

kígyóverő ostorát az égiek szakácsnőjének, Mama-Alpának adta. Mama-Alpa 24 éven keresztül csapkodta magát az égi almavirágzás ünnepére és 24 gyermeket szült. Gyermekeit a kígyó-fejedelem várában nevelte fel a Föld alatt. Joli-Tórem és Kaltes asszony minden holdtöltekor titokban meglátogatta Mama-Alpát, aki temérdek ételt-italt hordott az embereknek az Égi birodalom éléskamrájából, hogy éhen ne haljanak. Joli-Tórem a bő gyermekáldás jutalmául Mama-Alpát földi helytartójának nevezte ki. Meg is érdemelte Éltető mellei mennyei kenyér nagyságúra nőttek Minden gyermekét 25 évig szoptatta, hogy majd, ha eljön az ideje, le tudják győzni a gonosz Hárpia-Tóremet, aki sehogy se tudta elviselni, hogy Joli-Tórem föld birodalma folyton erősödik, szaporodik. De teljes tíz évet kellett kivárnia, míg Mama-Alpa fiai égi fegyvereikkel előmerészkedtek a földalatti barlangjukból. Édesanyjuk, Mama-Alpa eleget tiltotta őket ettől,

de hiába. Legidősebb fia, Vira-Kohár, Joli-Tórem uszályán a barlang szájába vitette magát és itt várta meg a testvérkéit, míg azoknak is sikerült utána som-polyogniuk. Alig várták a hajnalt, és amikor Hárpia-Tórem megjelent, mind a 23 testvér levágott egyet-egyet Hárpia-Tórem 25 szárnya közül. De a legkisebb fiú, Kecső-Kapac megkegyelmezett a síró Hárpia-Tóremnek. Viszonzásul Hárpia-Tóremnek meg kellett ígérnie, hogy soha többé nem bántja Mama-Alpa gyermekeit. Ennek megerősítésére Mama-Alpa fiai egy arany ivóserleget tettek Hárpia-Tórem elé, aki szívéből vért adott bele. A fiúk jobb karjuk vérét csorgatták a serlegbe, s aztán mindnyájan ittak az ivókürt tartalmából. Hárpia-Tórem ekkor ünnepélyesen megfogadta, hogy soha többé nem bántja az embereket. Kecső-Kapac a Nagy-fa alatti barlangnyílásból leste, hogy Hárpia-Tórem megtartja-e ígéretét. De az égiek parancsára csakugyan állotta a szavát és úgy

határozott, hogy a Kecső-Kapac ivadékaiból származó kecsői törzs uralkodjék a Nap-Isten birodalmában. Tőlük származik a kacsuák népe, akik valóban ott uralkodnak Ráten-Tórem barlangrendszerében. Mama-Alpa is megindult a többi fia élén fel a Földre, de nem a barlang rejtett nyílásán, hanem a legvastagabb fagyökeren akart feljutni. Nem sikerült A gyökér elszakadt és a fiúkat mind elsöpörte. 3 napi pihenés után a rendes nyíláson kísérleteztek és fel is jutottak Kecső-Kapac őrhelyére. Ott Joli-Tórem várta a helyettes Föld-Anyát, aki emberi életet vitt a Földre. A barlang nyílásánál Mama-Alpa fiai most már megtelepedhettek, s ezt a helyet Mama-Alpa legnagyobb fiáról ünnepélyesen Vira-Kohárnak nevezték el. Kecső-Kapac a kígyó-nyílásban szokott aludni, de nagyon fázott. Ezért megkérte Hárpia-Tóremet, hogy hozzon neki az égiek villámaiból egy kis tüzet. Hárpia-Tórem három szárnycsapással az Égi birodalomba

emelkedett és Ruda-Tórem tüzes pestjéből titkon elhozott három parazsat. Azzal tüzet rakott a kígyó-barlang szájában Amikor Kecső-Kapac látta, hogy Hárpia-Tórem szunyókál, naponként egy-egy parazsat elvett, s elvitte őket három különböző helyre. Egyet elrejtett a Koronás kígyó szentélyében a Kígyó-barlang szájánál, a másikat az Agancsos-kígyó szent helyén, a harmadikat a Villámtaréjos-kígyó szent helyén. Az első kettőt Hárpia-Tórem elpusztította, de a harmadik parázs megmaradt, mert megjelent Mama-Alpa a 23 fiával és a Villámtaréjos kígyó szenthelyét védelme alá vette. Ezt a parazsat Örök Tűz gyanánt őrizgették, táplálgatták száraz fával, hogy a kecsuák birodalmában soha ki ne aludjon a tűz. Tőlük kapták ajándékba a többi törzsek, de Kecső-Kapac emlékét tiszteletben tartva, az ő törzsét mindig elismerték uralkodó törzsnek. Mama-Alpa később megtanította, a barlangban született fiait az Égi

birodalomból ismert szent-lépcsős földművelésre, az ősvízzel való éltető öntözgetésre, állatok szelídítésére, arany-, ezüst-és vastárgyak készítésére, tégla és mészkő égetésére. Görgős járművek kemény, köves úton szállították a megszelídített állatok befogásával az embereket. Hárpia-Tóremet 22 szárnyának elvesztése miatt Manitu, a Szellemfejedelem arra ítélte, hogy a kecsua törzset a Kecső-Kapacnak tett esküje szerint mindennap keresse fel. Hárpia-Tóremről minden törzs csak rosszat mondott. Kivétel a Kecső-Kapactól származó kecsua törzs Ezek védelmezőjüket nem kárhoztatták, különösen azóta, hogy 25 szárnyából csak kettő maradt. Amikor Erlik álmában titkon az Égi birodalomban járt, Ráten-Tóremnek, a Napistennek a kegyhelyén felkereste a Napban lakó Jóság-Tóremet, s azt kérte tőle, hogy kevesebb meleget bocsásson a Földre, mert az alvilágban borzalmas hőség uralkodik, soha se esik hó, és

az ördögfiókák nem találnak alkalmat, helyet a szánkózásra. Hogy a helyzet javuljon, Ari-Tórem a Bolygótüzet és a Lidérc-fényt hívta meg vendégségbe az alvi-lágba, de a Jóság is hajlandó volt Erlik kívánságát teljesíteni és kevesebb meleget bocsátott a Földre. Eb-ben segített a Bolygótűz is, ő is kevesebb meleget továbbított a nagy Mindenségbe. Ataiszban a “Boldog-ság szigetén”, Napisten kegyhelyén észrevették ezt a változást, de ők az életadó melegért könyörögtek. A törzsek Tórem-fiai az ellentétes kívánságokról tájékoztatták a Tóremeket, és a Napisten megbízta a Jóság-Tóremet a panaszok kivizsgálásával. A Jóság-isten leküldte tehát legkisebb fiát, a játékos Inmárt Ataisz bölcseihez, panaszuk kivizsgálására. De Inmár mindenütt csak beszélgetett, játszadozott. A Tóremek örök életűek, nekik az idő nem számít. Mi-re a 20 törzsnél törzsenként 100-150 kegyhelyen a panaszokat lerótta

mindentudó könyvébe, temérdek idő telt el, s a Földön élő töméntelen élőlény a jégbe fagyott. A koronás kígyó-fejedelem kiadta a parancsot, hogy minden kígyó igyekezzék a melegebb részek felé. Az óriási kígyókon ezzel se lehetett segíteni, mert az ördögi Ari-Tórem tanácsa szerinti nagy igyekezetük-ben agyontaposták egymást. Inmár nem győzte a tengernyi panaszt égi aranylemezeire róni. Végre mégis eleget tett megbízatásának, de amikor felérkezett a 24. Égbe, a Tóremek éppen vigadoztak, a panaszok hal-latára csak annyit mondtak: “Majd holnap!” De erről a holnapról másnapra megfeledkeztek. Végül a Villám-Tórem nem bírta tovább nézni Erlik garázdálkodását és mérgében belecsapott a Korozsma Bálvány-hegyén emelkedő Isten-fába. Az Istenek legöregebbike erre kimondta az ítéletet: az égiek nem engedik, hogy Joli-Tóremnek, a jóságos Földanyának Mama-Alpa útján teremtett világát elpusztítsa a fagy. A

Jóság Istene gondoskodott róla, hogy a Bolygótűz hetedmagával árassza lángoló hevét a Joli-Tórem-nek annyira kedves Földre. Az emberevő szigetekről a kinajok elkezdtek menekülni a Mala-Bán szorosain át a jéghegyek alól kibukkanó zöld mezőkre. Kukulkán, az Égi birodalom rovódeákja, aki Manitu Nagy Szellem parancsára Ataiszban ismeretessé tette az Égiek tudását, meghagyta Araba ifjúsági fősámánnak, hogy az égiek rendeletére minden tudásukat terjesszék a Föld-Anya birodalmának minden részében. Hogy ennek eleget tehessenek, Gyarmat-Tórem vezetésével meg kell ismerniük Mama-Alpa minden szárazföldjét és azokon meg kell gyökereztetniök az ataiszihez hasonló ismereteket. Építsenek tehát Ruda-Tórem irányításával vitorlás-lapátos hajókat és nagy méretű lapátos-bárkákat; keressék fel a Villám-Tóremek segítségével az ősvizekből kiemelkedő, iszappal borított zsíros földeket, s Gyarmat-Tórem útmutatása alapján

terjesszék rajtuk Ataisz népei között az égi-ek tudását. Mire Korozsma alatt a fövenyt elöntötte a Nagyvíz, az elsőnek elkészült 24 bárka az ősvíz színére került és Ruda-Tórem hajóépítői a 24 öl magasan fekvő Hun-tó mellett folytathatták hajóépítő munkájukat. A 92 öl magas Indus-tóban bárkákat készítettek. A hozzá való fát a mordvin ácsok a Hun felvidéken vágták s a Gara-zúgón engedték le. A Hun csatornán a Hun-tóba juttatták, ott a hajókat görgőkön építették fel, majd az Ildu-csatornákon a Tigris és Hangun folyókba engedték. Az Indus-tó mellett főként bárkákat építettek, Ruda-Tórem és Joli-Tórem hegyeinek fájából. Ezeket a bárkákat a folyókon használta az Uruk-törzs, s azokon eveztek le az Indus és a Tigris hátán a Nagyvízbe. A hajókat a Hangun folyóba csúsztatták le, hogy a Nagy-vízen Gyarmat-Tórem irányításával jussanak el rendeltetési helyükre. Amikor a kalandozásból hazatérő

hajók beszámoltak a jéghegyek alól előbukkanó szárazföldek gazdagságáról, a Hun tó mellett elkezdtek még nagyobb bárkákat építeni. Mikor a Nagy-víz emelkedése már elborította Korozsma halásztelepét is, a Bálvány-hegyen ott állott 24 kész kegyhely és még Ráten-Tóremnek 5 külön kegyhelye, továbbá a Hold, a Csillagok, a Szivárvány, a Villámlás és a Nagyszala tanácskozásainak céljára épült kegyhely-pavilon. A Nagy-vízben úszkáló Bu-Murt végre véget vetett a Nagy-víz emelkedésének. Kosztroma kikötőjében hálából egy új kegyhelyet építettek Bu-Murt tiszteletére, mert intézkedése az évszakokat újra helyrehozta. Három holdtöltével ezután megünnepelték a Nap-fiai medveünnepét, az Almavirágzás, a Széna-eke és a Bőség-aratás ünnepét. Amikor az Il-Du-beli Pusztaszeren Armogur lett az ifjúsági fejedelem, és Góg nővére Ilgaré lett a női viesaka győztese, a Bálvány-hegyen tartott ünnepségen, aminek az

Égiek nászéjszakája volt a neve, a győztesek örök hűséget esküdtek egymásnak. Az égiek 10 fiúgyermekkel áldották meg házasságukat Ennek emlékére építtette Armogur a 24 kegyhely mellé a Ráten-Tórem körüli 5 kegyhelyet. De ez nem volt éppen szerencsés, mert az égiek közül Villám-Tórem, Lidércfény, Bolygótűz és a min-den lében kanál Hárpia-Tórem sokallotta, és Ruda-Tóremmel együtt elhatározták, hogy hétköznapivá te-szik a környéket. Evégre a Gara-zugó alján kézműves-szállást rendeztek be, igaz, hogy mennyei tudás el-sajátítására. Itt aztán Kékleny-vasakat, sárkányos hajókat és tüzes villámokat kezdtek készíteni. Hárpia-Tórem, aki tízszer olyan nagyra is meg tudott nőni, mint a Kékleny bérce és viszont, olyan kicsivé is össze tudott zsugorodni, mint egy szárnyas muska, úgyhogy átbújt még a mordvin ácsok által készített tű fokán is, elhatározta, hogy ellopja Manitu öregapjának világteremtő

titkait és megtanítja rájuk a földieket. Ezért az égiek 24 birodalmában bebújt minden kulcslyukon és ellopta az égiek titkait. Ezeket a titkokat továbbadta Uruk törzse sámánjainak, akik mellett kabar inasok végeztek kisegítő munkát. Imolának is alkalma volt még azt is megtanulni, hogy hogyan kell Kékleny-ércből olyan vasat készíteni, amelyet sohasem esz meg a “fene”. Imola néha még a villámkészítők közé is belopakodott. Ezek a kéz-műves sámánok olyan erősen voltak, hogy még a Kékleny-ércből is vizet csavartak. De ezt megtudta Ari-Tórem, az alvilág leggonoszabb szelleme és a kész villámokat ellopta. Erlik alvi-lági fejedelem tanácsára még Manitu Nagy Szellemmel is kikezdett, megpiszkálva orrát a Kékleny-hegy alján készített villámokkal. Amikor már Buda, Suva és Kuszkó megalapította Gyarmat-Tórem telepeit, a Jóság-Tórem Bolygó-tűzzel ismét lángralobbantotta melegadó tűzfészkeit és a jégmezők bőven ontották

az ősvizet. A Villámok-Tóremje Manitu öregatyáihoz szegődött és villámostorával végigverte a jéghegyeket, míg csak egészen el nem olvadtak. De almavirágzás ünnepén megszólaltak a tűzokádó hegyek és még a Gara-zúgó kézműves szállásai is víz alá kerültek. Ekkor Hárpia-Tórem óriásira dagasztotta magát és egyik karmába az arany-gyártó, a másikba az ezüst-gyártó kegyhelyet kapta, a hátán levő szárnycsonkkal meg a ViIlám-gyártó kegyhelyet kapta magához. Csőrével felemelte az egész Kékleny-hegységet, de Villám-Tórem Manitu Nagyszellem öregapjainak parancsára ezt megmentette. Villám-Tórem közbelépésére Hárpia-Tórem a Villámgyártókat a Kéklennyel együtt a vízbe ejtette. Miután Villám-Tórem Hárpia-Tóremet villámaival jól megperzselte, az arany-, és ezüstgyártó kézművesek kegyhelyeit a menet előtt hordva az ataiszi Kékleny-hegység bárkáján menekülőket elvezette Kuszkó gyarmatára. A csónakokon

menekülők úgy látták, hogy a Nap-Istenben lakozó Jóság-Tórem egyszer csak ott hagyta a Napot, leszállt a Kékleny-hegységért, azt nem engedte az ősvízbe pottyanni, hanem magával ragadta a Napba. A lángoló Napot ezzel annyira lehűtötte, hogy a tűzokádó hegyek újra megnyugodtak és megszünt a Nagy-víz forrása is. Ataisz tájain (Kuszkó gyarmatán) a nagy hegyek elkezdtek újra jegesedni, sátor nagyságú esőfelhőket csalogatva a tájra. Mama-Alpa leszármazottai boldogan fogadták Kuszkót, amikor a megemelkedett ősvízben kikötött a Bálvány-hegy alján. A Nagy-víz szintje ezután már folyton csökkent, de a partok mentén még sokáig forrt a víz. Hárpia-Tórem a Kékleny-hegység maradványaiból elhullajtott pár darabot. Ezekből szigetek kelet-keztek A szigetek mellett halak óriási tömege úszkált és hasukkal az égiek felé fordulva várták, hogy csónakokon, farönkökön menekülők éhségüket csillapítsák velük. Csakhogy, ha

valaki nagyon jól lakott belőlük, szörnyű kínok között meghalt. Kuszkó ezért elrendelte, hogy csak a bárka tartalékából lehet enni. Csak ennek fogytán fanyalodtak a tengeri halakra, azokból is csak az élve kifogottakat fogyasztották. Három holdtölte után az a bárka, amelyiken kikötöttek, már vagy 300 ölnyire emelkedett ki a Nagy-víz-ből és gyakori szivárványok hirdették, hogy vége a nagy Özönnek. Kuszkó népe a magas hegyvidékről lefolyó patakok mentén telepedett le, a napkeleti síkságok felé. Kecső törzse soha sem hagyta el a Kuszkó-alapítású szent várost és a hosszan elnyúló hegyvidéket. Kiépítették az egész hegyvidékre kiterjedő barlangjaikat, ugyanúgy, ahogy Ataiszban volt. Ráten-Tóremnek, a Napistennek fényes kegyhelyet építettek, színarannyal borított falakkal, 5 pavilont a Holdanya, a Csillag-tejút, Villám-Tórem és a szövetségi Nagyszala-Tanács tiszteletére. De a legszebb az volt, amelyik a

Szivárvány-híd tiszteletére épült. Minden földi lélek ezen találhatja meg a hozzátartozóit A lelkek csak a Szivárvány-hídon mehetnek fel az égiekhez. Mama-Alpa elrendelte, hogy Tupi-Mama, a Szivárvány-híd ajtóőre, csak olyan lelket engedjen a Szivárvány-hídra, akit a Napisten kegyhelyén életének a 12. és 24 napja között a bölcs férfiak ősvízzel és Mama-Alpának, a jóságos Föld-Anyának kereszt-alakú szent jelével megkereszteltek. Béla fősámán a 2380 medvetoros évtől (Kr.e 1660) a 2385 medvetoros évig vett részt a kuszkói Nagyszalában Ezen Viradó patiszu elrendelte a piaik (sámánok, vagy táltosok) összehívását, hogy összeírják, milyen nagy jelentőségű események zajlottak le a Nagy vízözön óta, különösen pedig mi történt Ataisz megmenekült néptörzseivel. Kuszkó, amikor a Nagy-víz Manitu-ómot is mélyen a tengerbe buktatta, elindult bárkájával és a vizek szélén, a hegyekben kötött ki. Hosszú

vándorlás után alkalmas helyen, egy folyó forrásvidékén megalapította Kuszkó városát. A Napisten tiszteletére aranyos kegyhelyet emeltek. Akik az isteni fényességtől megvakultak, sorra járták a menekültek szállásait. Kuszkó patiszu kívánságára 2 Manitu kísérte egyik szálláshelyről a másikra a vak piaikat, majd erről az áldozatos útjukról 2 évi gyaloglás után visszatérve beszámoltak Kuszkónak arról, hogy milyen törzsek menekültek meg Ataiszból. Legnagyobb számmal a Kecső törzse menekült meg. Ezt a hun-keveredésű Hurunok kecsuánnak gúnyolták, s ez a név rajtuk is ragadt. Ők alkották a menekült népek magvát A Hurunok akkor főként halászattal foglalkoztak, asszonyaik lépcsős földműveléssel. A legfőbb piai minden halászat előtt beszédet intézett a halakhoz. A Napisten helyett a koronás kígyó volt a védőjük A Jaguár törzs már Kuszkó körül alakult meg. Nem ölték meg szent állatjukat, a jaguárt, a

jóindulatára bízták magukat. Az Asték törzsbeliek As fejedelem-asszony tisztelői voltak, de a Nagyszalában hajlamosaknak mutatkoztak más égiek tiszteletére is. Az Irokéz törzs a Joskehé műveltség istenét tisztelte. Törzseiket 4-4 házassági törzsbe szervezték Ezt a többi törzs piaikjai is átvették, csak a Tupi törzs piaikjai tiltakoztak ellene, mert Tupi-Mama az ifjúság követelésére megengedte a szabad szerelmet és a szabad költözködést. A nahua törzs piaikjai Tonan földanyát tisztelték A Languán törzs tagjai azt hirdették, hogy minden törzstagbelinek saját magának kell megvívnia végső harcát a Halál piaikkal, de Manitu segítségével. A Hirig-Nanaj törzs tagjai a Halállal való viaskodás előtt a gerincüket törték azoknak, akik a nagy vadászmezőkre való távozás előtt állottak. Az elete törzsbeliek, akik a komik közül valók, a dámszarvast tisztelték Az algokun törzs szent állata a kígyó volt. De amikor Csaba

népének több kun származású tagja belépett törzsükbe, a szarvaskígyót tették meg szent állatuknak. A Manitu törzs a patiszu belső törzse volt. Az által gyarapodott meg, hogy Béla fősámán benősült Ke-cső-Kapac nagycsaládjába. Ők lettek a leghűségesebb őrei a Napisten templomának. A Nagyszellemet tisztelő egyisten-hívők voltak és Manitunak tetsző életet éltek. Karib törzse szerint az emberek a Mama-Alpa által eldobált kövekből, az asszonyok a pálmafa magjából lesznek. A Vótiták a vótoknak a viti törzsbe való beházasodásából keletkeztek. Piaikjaiknak a tanítása szerint az emberek barlangból jöttek elő és minden bajban legjobb oda menekülni. A Mundén törzsbeliek is ugyanezt mondották, abban a formában, hogy a barlangok felső nyílásain és a fák gyökerén becsurgó víz keltette őket életre. A Makáh és a feketelábú törzsek az ősvízből, a hegycsúcsokról és a fennsíkokról származtatják magukat. Az Úzitó

törzsbeliekhez az úz és kabar sámánok csatlakoztak. A tűz éltető erejében hittek Maja ivadékai a maja törzshöz pártoltak és Napisten-hívők lettek. Átvették Kukulkán öröktűz-hitét E törzsek mindegyike a hegyek gerincén verődött, csapódott össze, majd amikor elszaporodtak, rendszerint kettéváltak és úgy indultak el napkeletnek. Később 4-4 törzs lett belőlük, mind a 18 törzs 8-felé osztódott, végül Kuszkó Indijó-ómi településéből 146 házasodási törzs lett. Valamennyi tisztelte Manitut, az örökkévaló Nagy Szellemet Manitu-óm lett az Indijó-óm belső magja, a patiszu-uralomnak. Béla fősámán a Kuszkó-i Nagyszalában elmondta, hogy Uruk-óm ősi telepéből erős Ataisz-műveltségű állam fejlődött. Hogy innen rajzottak ki a hikszosz és a susai központ menekültjei a pamir-parszi szkíták birodalmába. Léh vezér hunjai a 240 Arvisura-évben még csak 50 családból állott, de a 840. medvetoros évre az újabb susai

menekültekkel már 100 családra szaporodtak A 960. medvetoros évben volt az az óriási susai emberírtás, amit a sumír-földi belső viszályok idéztek elő. Ekkor a menekült hunokkal keveredett sumírok népe már 400 család volt. A nagy vérontásból megmenekült 300 család előbb északra, a Tórem-tóhoz, vagyis az Istenek tavához vándorolt. De onnan később, amikor az időjárás hidegebbre vált, a nagy síkság felé vonultak és rokonaikkal egyesülve a kinajokat uralmuk alá kényszerítették. KALANDOZÁSOK (A 177. Arvisurából) Tárkány-Emőd rovása Kre 1112-1085 Amíg Emőd úz ifjúsági vezér vezetésével a hun törzsszövetség ifjúsága nyugaton kalandozott, a kinajok erős csapatokkal törtek Ordoszra és sok foglyot ejtettek. Még Kassa fősámán is kénytelen volt Úzdra menekülni. Onnan Kabarföldre sietett A “Béke és rokonság” törvényét tiszteletben tartva, a kőből épült fősámáni székhelyet nem dúlták ugyan fel a kinajok,

de az öregek elhagyott táborait mind kifosztották. Erre a nyílhegykészítő és patkolókovácsokat véres karddal útbaindították a szélrózsa minden irányába azzal a hírrel, hogy a törvényszegő kinaj csapatok a sámán-fővárost veszélyeztetik. A 2928 medvetoros év tavaszán (Kre 1112) megindult a hun törzsszövetség lovasserege és a müjáki síkságon le is győzték a kinajokat. A kinajoknak át kellett engedniük a Huni folyók vidékének vegyesen lakott részeit. Joli-Tórem ünnepén összeült az Öregek tanácsa. A visszatért Emőd az úzok tyumenjével átvette újra a fővezérséget. Kusán jász ifjúsági vezér pedig engedélyt kapott újabb kalandozásokra Ezek során Duló fejedelmével és a parszi szkíták tyumenjeivel felkeresték az Agaba féle népeket is. Mire a Nagyvízhez (Káspi tó) értek, Kusán serege 3 tyumenre nőtt Amikor a marami fejedelem-asszony birodalmában, Magyarkában időztek, ez a harcias asszony Kusánékkal

együtt meglátogatta a Nagyhegyen (Kaukázus) túl lakó édesanyját. Ennek kaszu fejedelmi udvarában többféle ajkú vezetőt találtak. A harmadik év végén értek a Nagyvízhez. Itt az összes környező népeken a rokon, víg hikszosz nép u-ralkodott “Országaikban soha sem esik a hó, kölest nem esznek, hanem nagy magvú termény lisztjéből sütnek lepényt, ez jobb ízű a kölesnél. Fejedelmeik nagy, hegyes tetejű kőhegyeket építenek halottaiknak.” Egyik kisebb kalandozásuk alkalmával a gyalog harcosok üldözni kezdték a marami rokonokat. Kusán lova elesett és lábát törte Egy kabar lovas nekiajándékozta tartalék lovát, de abban se talált vigasztalást, mert elvesztette az északon lakó marami menyasszonya ajándékait. Pedig azok eddig megóvták minden bajtól. Kusánék a végén megmenekültek A hikszosz fejedelem álmot látott. Az egyiptomi tudósok nem tudták megfejteni Ekkor jött egy szúrós szemű Ata-Isis-látóember, s

megmagyarázta az álmot. A hikszosz fejedelem vendégül látta a rokonlátogatókat és ő is gazdagon megajándékozta Kusánékat. Az ordoszi Öregek tanácsának azt üzente, hogy mivel Gandásék hatalma megszűnt, örömmel venné az ordosziak szövetségét a lázadó népek fékentartására. A hikszosz uralkodó egy molnárt és kőhegy-építő szökevényeket - köztük három nőt - ajándékozott Ku-sánnak. Életüket annak köszönhették, hogy ünnep jött és már nem volt idő kivégezni őket. Minden kalandozó megtölthette a tarsolyát az uralkodó magtárából, hogy a molnár majd megtaníthassa liszt-őrlésre a jövendőbeli szövetségeseket. A tíz halálraítélt pedig esküvel fogadta, hogy életük megmentését ezeríziglen meghálálják Kusán népének. Visszafelé valóságos diadalmenet volt az útjuk. A Gandásék birodalmából még mindig itt élő kaszuk megvalósították az Öregek tanácsának terveit. Bajrán fejedelem városában

örömtüzek gyúltak. Kusán itt feleségül vette a szép Enéh-t Három nap és három éjszaka tartott a fejedelmi esküvő. Ezen Mazara város kereskedői rögtön csatlakozni akartak a hun törzsszövetséghez, hogy az északabbra vándoroltakkal felvehessék a kapcsolatot. Bajalán városánál már 5 tyumenre szaporodott a kísérők száma, s az ifjúság ekkor kikiáltotta a Szkíta Nagyfejedelemséget. Emőd vezér nagyon megörült a Kusán által létrehozott Szkíta szövetségnek, de még jobban megörült az újféle magvakból készült kenyérnek. Kusán, Emőd hozzájárulásával elkezdte termelni az új magvakat. A végzettek minden sámánképzés után vittek belőle magukkal egy-egy zsákocskával, s így a törzsszövetségben a köles és zab mellett kezdték azt is nagyobb tömegben vetni, de a főétel továbbra is csak a köles maradt, mert kevesebb munkával jobban fizetett. Ebben az időben sütötték először kabar fémlapok közt a medvetori

molnár-kalácsot. A nyugalmas évek alatt a lovak folyton szaporodtak Újra meg újra mind nagyobb legelőkre lett szükség. Bár a szkíták és maramik szövetségben éltek és az egymás közötti házasságok is napirenden voltak, a gyepük elve sok esetben kevésnek bizonyult a jóviszony fenntartására. Hovatovább már nemcsak egyes törzsek, hanem egyes nemzetségek is háborút viseltek egymással. Ilyen okok miatt a szabad harcosok az ordoszi Úz-völgyből is elindultak más felé és az Ujbát folyónál ütötték fel szállásaikat. Ezt a kis települést elnevezték Uzum-abádnak. (Dzsungáriában van Ma Urumcsinak hívják. Úz település volt) A suoma törzsek kalandozásaik során elérték a soktavú erdők vidékét és a Nagy-vizet (Fehér-tenger). Itt a Jókedvű-Tórem vígan pacskolta a vizet, mindig olyan sok halat dobott a partra, hogy megszárítva el-tartott Hold-asszony idejéig. A suomák ifjúsága ott is maradt a Tyumen-tavak (tízezer-tó)

vidékén Távozásuknak a kunok örültek legjobban, mert megkapták a legelőiket. Rézöntő műhelyeikkel a kaba-rok jártak jól. Kereskedőik, amíg régi országukban éltek, szívesen látott vendégei voltak a kinajoknak. Medve helyett rénszarvas lett náluk a szaporaság jelképe. Ezt alkalmazták edényeik díszítésére is Kusán több alkalommal vett részt a Szkíta birodalom meglátogatásában. Egyszer a szép Enéh is velük tartott, amikor fölkeresték Úr városát. Kusánnak Ordoszban óriási munkát kellett végeznie, hogy 25 törzsnek megnyerje a manzsukat. Utána újabb parszi-és pamír-szkíta áradat öntötte el a Szkíta birodalmat. Marami-föld közelében (a Volga kö-nyök két oldalán) a mundák népe verődött össze. Aztán egy hikszosz áradat Já hívőket sodort a derbenti kapuhoz Ezek később elszaporodtak az Etil (Volga) két oldalán és a szkíták egy kis csoportjával megalapították a kazár törzset. Az Öregek tanácsa ekkor Kusán

javaslatára a hun törzsszövetség népeit három, tíztörzses alvezérségre osztotta. A sámán-központ Ordosz térségében volt. Három Pusztaszer működött Az első Ordosz közelé-ben, a második a Turgai kaputól keletre, a harmadik a Kuma folyó partján. Ez a marami és a kaszu birodalom céljait szolgálta. Kusán első kalandozásainak idején az Ata-Isis-hívő Halfa sámánképzése befejeződött, de ő ekkor sem nősült meg, hanem az Arvisurákban ismeretes szokás szerint verses-énekbe szedte a “kőhegy-építő rab-szolgák sóhajtásait”. Ezt az éneket minden vasárnap 24 részletben énekelték. Kusán aztán Halfát a derbenti kapuhoz vezényelte, s ott a hikszosz menekültek sámánja lett. Kusán a 2945 medvetoros évben (Kr.e 1095) halt meg Kívánsága szerint a derbenti kapuhoz közel eső hegyen temették el, hogy még holta után is láthassa a szkíták Káspi-Nagyvizét. Utóda az úz Tárkány-sámán lett, aki, mint ráérő legényember

versben rótta le Kusán minden tettét. A gyászév letelte után Tárkány feleségül vette Kusán leányát, Méhikét és Ordoszba költöztek. Legszívesebben az Úzd melletti Ózdon tartózkodtak, mert annak Arany-asszony-kegyhelyén kötöttek házasságot. Egy évig itt írta Kusánról a leghosszabb verses Arvisurát, melynek prózai változata a 199. Arvisura Régi szokás szerint az ordosziak a kies Ózdon, a derbentiek az Öthegyen verses énekléssel mondták el Kusán gyászénekét, az északi maramiak azonban prózában, 24 napig az “Uralbérc Örege” tetején. A 24 napos gyász után Enéh a marami síkság fölött levő Öthegy vidékére költözött. Lányai többségük-ben a Nagy-hegyen túli Úr város környékére mentek férjhez. Tárkány úz fősámán a 2955 évben (Kre 1085) halt meg Ózdon temették el Három fia a temetésén megfogadta, hogy az ordoszi úz földet soha el nem hagyják. A “SELYEM ÚT” (A 214. Arvisurából) Kuzum-Maros rovása

A 3544. medvetoros évben (Kre 496) A sámán-vetélkedőn az úz Kizum lett az első, de a sámán-betegséget nem heverte ki, a lábaira megbénult, s ezért az ügyességi vetélkedőn már a széki-hun Maros került első helyre. Ilmen, az elaggott fősámán Kuzumot palotájába vette és Kollár nevű leányát feleségül adta hozzá. A törvények szerint így kellett gondozását biztosítani A minden otthoni felelősség és teher alól mentesült Maros az ifjúsággal elindult Napnyugat felé. Hatalmas viharban egy Nagy-víz mellé értek és egy hegyi barlangban húzódtak meg. Ezt a Nagy-vizet Fekete-víznek, azaz Fekete-tengernek nevezték. Másnap kiderült az ég Egy kisebb folyó torkolatánál kőfallal körülvett tábort pillantottak meg. Hajó érkezett A rakományát kirakták. A hajó utasai teve-karavánon őfeléjük indultak meg, de a közelgő zivatar elől meghúzták magukat egy másik barlangban. Egy gazdag kereskedő jött a leányával,

fegyveresektől kísérve. Marosék befogadták őket a barlangba, de amikor az őrség elaludt, Maros vitéz csoportja úgy döntött, hogy az egész szállítmányt Ordoszba kísérik. Hajnalban végre is hajtották a tervüket A 103 fegyveres-kalandozó 40 főnyi kalmár népet ejtett foglyul. Biztosított menetben Ordosz felé indultak Amikor már jó hosszú utat megtettek, a kereskedő megszólalt a kinajok nyelvén. Maros tudtukra adta, hogy elfogatásuk egyik célja: Ordosz fel akarja velük venni a kereskedelmi kapcsolatot. Ezért még a tél beállta előtt Ordoszban kell lenniök. Ilmen fősámán az ordoszi várban fogadta legkedvesebb tanítványát. Szívesen látta a karavánt is, remélve, hogy a fogságba került nyugati kereskedők révén népe belekapcsolódhat az idegen népek kereskedelmébe. Ebben az időben érkezett meg Varasd sámán csoportja is sok selyemmel a kinajoktól. Amíg Maros és Varasd távol járt, Ilmen fősámán az Öregek tanácsával

elfogadtatta, hogy rablóhadjáratok helyett Kuzum irányításával inkább kereskedelmi kapcsolatokat igyekezzenek létesíteni az idegen népekkel. Maros erről a tervről már indulásakor tudott, ezért távollétének egész ideje alatt azon volt, hogy a jürcsik és kinajok nyelve után elsajátítsa a görög és a latin nyelvet is. Ezért hazatértekor ezt jelentette: ”A 3545. medvetoros év (Kre 495) küszöbén 5 római és görög kereskedőt hoztam, akik igen értékes árukkal megrakodva akartak a marami és merija néphez menni, hogy szokásuk szerint gazdag prém-és aranyáruikat a Római birodalomba szállítsák. Először béklyós fogságba tettem őket, de amikor leányaik a feleségeink lettek, jürcsik földön feloldottam béklyóikat, de figyelmeztettem őket, hogy meg ne szökjenek, mert jürcsik bandák kezére kerülnek. Hívtam, jöjjenek hozzánk, mint vendégek Ordoszba; asszony-anyáikat édesanyánknak nézzük, azt pedig, amit ellenük vétettünk,

hivatalos esküvel szeretnénk jóvátenni.” A római polgároknak tetszett az új helyzet és érdeklődve várták a fejleményeket. Tudomásul vették a Maros és két vezére házasságát is, hiszen a vők már megnyerték leányaikat, meg az anyák tetszését is. A kalandozók is nagyon meglepődtek, amikor Ordoszba érve újonnan épült lakásokba költözhettek. A hun törzsszövetség ugyanis egy új kereskedelmi központot épített a kinaj kereskedők részére és most helyettük váratlanul nyugati kereskedők érkeztek, különleges árukkal. De nem sok idő múlva megérkeztek maguk a kinaj kereskedők is. Maros sámán apósa is igen gazdag kereskedő volt, ezért az Öregek tanácsa az egyik kőépületet Marosnak adta nászajándékba. Így Maros a saját házába vihette ifjú feleségét és felesége nagyon gazdag szüleit. Egész télen folytak a kereskedelmi tárgyalások. Maros feljegyzései szerint megjelölték azokat az utakat, amelyeken majd Maros

vitézei a kinajok selymét és díszes edényeit, a kabarok üst-készítményeit, az úzok fegyvereit és a hun törzsszövetség bőséges prémkészletét a római és a görög birodalomba juttatják el. Az Öregek tanácsa helybenhagyta, hogy az Ordoszból a Fekete-tenger vidékéig kiépített “Selyemút” mellett egy régi kis település helyén Uzum-Abátot kereskedő-várossá építsék ki. Amikor Uzum-Abát kereskedelmi központját Kuzum felavatta, nagyon megfázott és rövidesen meghalt. Az úzok sámán-városában, Ózdon temették el, az Arany-asszony kegyhelyén. Ilmen fősámán hűséges suomáival az Északi vizek mellé vándorolt. Kollár Uzum-Abátba költözött, hogy a Kuzum által megteremtett “Selyemút”-ra vonatkozó rendelkezések megtartása felett őrködjék. Maros átvette Ordoszban a hun törzsszövetség irányítását Uzum szándékának megfelelően elrendelte a kereskedelmi sámán-képzést. 30 év múlva Marost feljogosították

arra, hogy a rovás ismeretét a kereskedőkön kívül a kőfaragókra és az ácsokra is kiterjessze. Kollár az Öregek tanácsában ekkor azt javasolta, hogy férje egykori kívánságának megfelelően a rovásban az úz nép megnyugtatására hagyják el a főistenségek képjeleit, így a hun törzsek szövetségének rovásai érthetőbbek lesznek. Javaslatát elfogadták. Kollár ekkor Ózdon egy fonóházat építtetett és azt férjének, Kuzumnak az emlékére az ifjúságnak ajánlotta fel. Később ezt a házat Kollár az Uzum-Abáti kereskedelmi központ jövedelméből kibővítette, s ezzel az épület a rovással ismerkedő úzok kultikus központjává vált. 09. VÖRÖS SZEMÖLDÖKŰ (Kövezsd rovása alapján a 225. Arvisurából) I. Pannon ifjúsági vezér Kre 800-ban a káspivári Szkíta birodalom küldetésében megjelent Esküló vezér földjén, hogy a veszélyeztetett esklók kérésére megsegítse őket a görögök támadásaival szemben. Az esklók

egyistenhívő hun törzsszövetségi népek voltak Kr.e 2820-2810 között egy járványos megbetegedés elől elmenekültek régi hazájukból és a mai Erdélyben, Aranyosszéken telepedtek le. Dernö fősámán ezután tartott újabb sámánképzésén Szuha-Balzsán lett az első. Szuha-Balzsán Kre 2790-ben azt a parancsot kapta, hogy látogassa meg Eskló vezért. Hat év alatt ért Ordoszból Aranyos-székre, majd onnan visszatértekor beszámolójában még azt is hírül vitte haza, hogy Eskló népe új hazájá-ban színarannyal díszítette Isis-Tórem kegyhelyét. Utána Kre 1610-ben Barca széki-hun vezér látogatott el az eskló földre. A mai Barcaságban meg-szervezte a Barca-őrséget, hogy az védelmezze az ellenség gyakori betöréseitől az aranyrögös hegyeket és az aranylemezekkel borított kegyhelyeket. Az ordoszi Öregek tanácsa az esklók újabb kérésére végül is úgy döntött, hogy Pannon parszi-szkíta ifjúsági vezér a hun törzsek több

szálláshelyéről összeállított 1 tömény, vagyis 10000 lovassal szervezze meg az Eskló-föld végleges, biztonságos védelmét. Roppant vágta következett Ordosztól Káspiváron át Aranyosszékig. Itt pedig Pannon vezér és öccse, Mecsek tárkány feleségül vette Esküllő eskló fejedelem két lányát. A kettős házasságkötés után elkezdték aranylemezekre róni kalandozásuk eseményeit. Négyezer aranykopjás vitéz elegendő volt ahhoz, hogy a hősködő, elhízott görögök ész nélkül meneküljenek az esklók nyugati határairól. Az Aranyosszéken maradó 6000 kalandozó összeházasodott az eskló leányokkal. A téli fagy beálltával átlovagoltak a befagyott folyókon, s nyugat és dél felől megszervezték az Eskló-, meg az új Pannonföld védelmét. Az ott lakó görögök zöme, a kézművesek kivételével, dél felé vándorolt. Pannon birtokba vette a róla elnevezett Pannóniát. Azt minden támadással szemben megvédték, s így

Eskló-föld is biztonságba került. A kelták (vagy a pannonok nyelvén a káldorok) megjelenése azonban újabb veszélyt jelentett. Ezek Kre 703-ban támadásra készültek II. Ordoszban a Hoanghó nagy kanyarjában Kre 4040-ben megalakult a 24 hun törzs szövetsége. A kínai évkönyvek így emlékeznek meg róla: “A hun birodalom 24 hun törzs szövetsége volt; két részre oszlott: keletire és nyugatira.” Pannonnal mind a 24 törzsből érkeztek lovasok, közöttük szkíták is. Pannonföld védelmében a kabarok és úzok Lóbérctől (Leoben) a Fertő mocsaráig vívták harcaikat. A több nyelvet beszélő Estorás ifjú fejedelem káldor foglyoktól megtudta, hogy Bángor káldor király hódításra készül. Veszprémbe lovagolt, ott az Öregek tanácsa így rendelkezett: “A káldorokkal keressétek a megegyezést!” Estorás egyezségre is jutott Bángorral: feleségül vette Bángor lányát, Bángorkát. A kabar és az úz határvédők egy csoportja ezt nem

jó szemmel nézte, tiltakozásul átkelt Dunna-asszony szent folyóján és a parszi-szkíták földjén telepedtek le: az úzok a Mátra, a kabarok a Bükk táján. De többségük továbbra is ott maradt Estorással, és a káldorokkal együtt kiváló vaskészítményeket állítottak elő az új szövetség részére. A 24 törzs szövetségét Kr.e 50-ben, megalakulásuk 3990 medvetoros évében nagy veszély fenyegette. A kínaiak fondorlatos politikájukkal kettészakították a törzsszövetséget. Ordoszban Hóhanza lett a fejedelem A káspivári Szkíta birodalomban ekkor Csécsi széki-hun vezér uralkodott. Birodalmát (amibe beletartozott a szkíta-jász síkság is) nemcsak a kínaiak, hanem emerről az oldalról a római légiók is veszélyeztették. A rómaiak ugyanis a káldor-pannon szövetség miatt Pannónia ellen, közvetve tehát az egész Szkíta birodalom ellen is készülődtek. A pannonok Csécsihez fordultak segítségért Csécsi kabar, úz és kimmer

törzsekből álló segítséget küldött. Ezek 40 évig, Kre 34-től Kr.u 6-ig állták a harcot a római légiók ellen De Rómának végül sikerült áttörnie a déli pannon gyűrűt, és a Dara (Dráva) folyótól kezdve elözönlötte Pannóniát. Csécsit kínai orgyilkosok ölték meg. Négy fia: Bakát, Eged, Koncsur és Kövezsd az apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, úgy esküdtek bosszút. Kövezsd első lett mind a szkíta, mind az ordoszi sámánképzésen. Rögtön az elnyomott kínai és hun föld-művesek élére állott. Szemöldöküket azok is vörösre festették, s elindították az elnyomottak forradalmát. Az áruló Hóhanza félelmében vízbe ölte magát Kövezsd Kre 25-ben meghódította Kínát. Nyugaton az öldöklő lóbérci csatában a szkíták derekasan megállták helyüket. A sebesült, vagy 24 évet leszolgált harcosokat a hátországba küldték Egy vezéri párviadalon a Rohonc-őrség vezére, Gyöngyös vezér legyőzte

ellenfelét. De amikor leesett a lóról, a római légiós is levágta három ujját. Felgyógyulása után, Kre 27-ben, Koncsur fejedelem Mátra-hegyi medvetorán érkezett meg menyasszonyához, Solymoskához. Végre feleségül vehette a fejedelem leányát Ordoszban a sámánképzés 5 évig, a tárkányképzés 4 évig tartott. Így minden huszadik évben egy időre esett az ifjúság előzködése. Ennek befejeztekor indulhatott az ifjúság új kalandozásra De a vezetést mindig beavatott látóemberre bízták. Ilyen volt Eskló, Pannon és Kövezsd is Az ordoszi sámánközpont Kr.e 720-ban egy Mátra nevű fősámánt azzal a céllal küldött a szkíta-jász síkságra, hogy ott nagyobb veszély esetére menedékhelyet készítsen elő. Csécsi Kr.e 40-ben szintén egy Mátra nevű fősámánt, bölénytor első napján (március 1) született látóembert küldött a Mátra hegységbe. Gyöngyös vitézei, akik vezérüket a pannon földi Kőszeg vidékének Gyöngyös

patakjától a Mátráig követték, a menyegzőn úgy döntöttek, hogy a fejedelmi nász emlékére Gyöngyös vezérnek kegyhelyet építenek. A lakodalom hajnalán elejtettek egy medvét és mire az ötnapos medvetor lezajlott, már készen állott Gyöngyös vezér gerendavára. Felesküdtek, hogy mire eljön az ötödik medvetor, szakítva a pamír-szkíták szokásával, lejönnek hegyi szállásaikról és parszi-szkíta szokás szerint a Mátra alatti síkságon, Gyöngyös vezér kegyhelye mellett építik fel szállásaikat. Így is lett. A közbeeső 10 évben medvetorig nem esett hó, csak szarvastor havában, de a gerendákat le tudták rajta csúsztatni. Erre az időjárásra való tekintettel a parszi sámán Abáról, medvetor hava első napjának nevéről Abasárnak nevezték el a medvetor-szertartás helyét. Ez ellen az úzoknak se volt kifogásuk, hiszen a medve-tor hava évről évre csakugyan sárral kezdődött. Kövezsd a hun birodalmat újból egyesítette,

megint csak Ordosz székhellyel. Majd követeket küldött Rómába Azok megegyeztek a császárral, hogy a káldorok (kelták) kiűzése után Pannonföld a Római birodalomhoz fog tartozni, a parszi-szkíták földje pedig a nyugati Szkíta birodalomhoz. Dunna asszony folyója lett a két birodalomnak határa. Ennek a szerződésnek a szövegét Ordoszban az Élet-kegyhelyén Eged sámán örökítette meg. Kövezsd vörösszemöldökű császár megbízásából Eged a Szkíta birodalom legnyugatibb részébe költözött, hogy a szerződés teljesítéséről évről évre jelentést tegyen az Öregek tanácsának. Koncsur a keleti Szkíta birodalom fejedelme lett. Minden ingóságát Gyöngyös vezérre hagyta Eged jelentéseiből kitűnik, hogy Gyöngyös vezérnek 8 fia és 4 leánya született Solymoskától. Szól arról is, hogy a pannonföldről elmenekült úzok szorgos munkájukkal folyton gazdagították Gyöngyös városát. A Pannóniából áttelepedett rokonok római

telepítésű szőlőt is ültettek az abasári kegyhely dombjain és az abasári medvetorokon, azzal köszöntötték az évszámolást jelző medvetort. Eged fejedelem vitézei 12 medvetoros év alatt: Kre 8-tól Kr.u 4-ig, vagyis az ordoszi számítás szerint Eger évétől a másik Eger évéig mongol törzsbeli kőfaragókkal felépítették Eger városát, Eged fejedelem szék-városát. Utána Szuha községben telepedtek meg. Innen vezényelték aztán őket a nyugati Szkíta birodalom különféle építkezéseihez, de a családjuk mindig Szuhán maradt. Kre 20-ban, vagyis a 4020. medvetoros évben Kövezsd megtartotta a 100 évenként esedékes Nagysza-lát. A csillagok járása folytán minden 100 évben volt egy üres nap Ezen a napon tartották a nagyszalát. Mind a 24 törzsnél az volt a szokás, hogy az a fiúgyermek, aki ezen a napon született, Szala lett, a lányok pedig a Szalajka nevet kapták. Kevert törzsek ettől eltérhettek. Eged fejedelemnek ezen a napon

iker fiai születtek A fekete hajú, fekete szemű fiának Árnyék-Szala, a szőke hajú, kék szemű fiának Verő-Szala nevet adtak. Hosszú vándorlás és többféle éghajlat alatt szívós ifjakká serdültek Amikor elkövetkezett életük 20. medvetora, Gyöngyös várába mentek vendégségbe Ott nagyon megtetszett nekik Gyöngyös vezér két leánya. Árnyék-Szalának a szőke Kökörcsiny, Verő-Szalának a barna Árvácska lett a menyasszonya. Díszesebb esküvőt még nem láttak a Mátra alján. A sok násznép ajándékokkal halmozta el a fiatalokat Az agg Gyöngyös szőlőművesekkel ajándékozta meg Eged fejedelmet, a nyugati szkíták fejedelme vi-szont Szuha kőfaragóinak a munkájával kedveskedett Gyöngyös vezérnek, hogy a gyöngyösi gerendavárat kővárrá alakítsák át. Ezt a gerendavárat az úz ácsok Kr.e 27-ben 5 medvetoros nap alatt építették fel A 24 építményből álló kegyhelyet 1 medvetoros év alatt ácsolták össze. Ez 240 léleknek

biztosított szállást Az egyistenhívő parszi-szkíták gerendából, a pamír-szkíta kézművesek kőből építettek maguknak 3 év alatt szálláshelyet. Mire elérkezett az úzok 10 Abasári medvetora, már 566-lélek részére gyújtották meg az “Örök tűz ünnepén” az Égi lelkek “örök mécsesét”. Amikor pedig elérkezett Gyöngyös vezér leányainak fejedelmi násza, a 4040. medvetoros évben már 900 lélek gyönyörködött az “Élet kegyhelyén” megtartott menyegzőben. Gyöngyös vezér öt fia volt a vőfély Bene sámán leányaival Innen Eger városának felszentelésére lovagoltak. Itt egy kis meglepetés érte a násznépet, mert a két ifjú párnak Isis-hóstya kegyhelyén is örök hűséget kellett esküdnie. Eged fejedelem ugyanis nem vallotta sem Anahyta, sem Anina egyistenhitét, sem a hun törzsszövetség sokminden Tóremjét, hanem Uruk város hunjainak Öreg Istenében, s a fényes tekintetű meleget adó Isis-Tóremjében hitt.

Ennyi esküvés után Eger városának minden harcosa bizakodva hitte, hogy városuk, melynek felépítését 12 évre tervezték, a Nagyszala napján született fejedelmi ifjak munkája nyomán örökké élni fog. Gyakori tűzesetek miatt Gyöngyös vezér elrendelte, hogy minden gerendaépítményt bontsanak le; az új Gyöngyöst kőből kell felépíteni. Ez a nagy méretű építkezés a Kru 8 évben el is kezdődött. Ezen a kézműves ünnepélyen Bene sámán rosszul lett Hiába rakták rá a piócát, Koncsur napján meghalt (8. év jul 1) Harcostársa volt Gyöngyösnek, holtig tartó barátság fűzte hozzá. Amikor Gyöngyösnek levágták az ujjait, Bene vitéz sírt bánatában, odarohant nyílhegykovács üllőjéhez és villámgyorsan ő is levágta a saját ujjait. Gyöngyös esküvőjén ismerte meg Mátra fősámán leányát, Hajnalkát, és mindjárt feleségül is vette. Amikor Gyöngyös látta vitéz testvére halálát, mély bánatban sietett Benevárra,

átvette az őrbódés figyelő őrséget és a gerenda-figyelőt magára gyújtotta. De előbb hurkot kötött a lábára, hogy szándékát meg ne változtathassa. Mire az őrség odaért, már hamuvá égett. Mindkettőjüket urnás temetkezéssel a Gyöngyösi Élet-kegyhelyén helyezték örök nyugalomra. Eged fejedelem a nevüket a városban rárótta a szkíta harcosok “Barátság-oszlopára”, hogy barátságuk örök dicsőségét hirdesse. Két év múlva, Kr.u a 10 évben futár érkezett, jelentve, hogy Kövezsd, az ordoszi fővezér érkezik Gyöngyösre, nagy kísérettel. Kövezsd az Élet kegyhelyén tisztelettel adózott Bene és Gyöngyös urnája előtt. A mátraalji Öregek tanácsát pedig így tájékoztatta: ”Augusztusz római császár megtartotta szerződéses ígéretét és csapatai nem lépték át Dunna-asszony szent folyamát. Sasvár, Pozsony, Selye, Ordas és Zombor szkíta őrséget állított fel, Mátra-Bükk népének a nyugalma tehát

biztosítva van. Legkisebb fiamat a Kövezsd napján született vitézt 24 vörösszemöldökű harcosával összekötőnek itt hagyom, Eged vezért pedig a Nagypályi új fővárosba vezénylem”. Benevárban megtartották a pamír-szkíták nyárközépi hegyi ünnepét, s mire megszólalt a kakas, a kis fejedelem feleségül kérte Csobánkát, Gyöngyös vezér legkisebb leányát. Kövezsd aztán a róla elnevezett sátortáborban telepedett le. Vörösszemöldökű vitézei uruk példáját követve valamennyien megnősültek. Az idősebb Kövezsd, a vörösszemöldökűek császára Ordoszba érve azt javasolta az Öregek tanácsának, hogy Léh fejedelem utódainak 400 családjával lépjenek szövetségre, hogy uralkodóházak alapításával biztosítani lehessen a bazaltból épített peremestől az “Élet templomától” várható áldást. A peremes titkát a beavatottak a fáraók országából menekítették Ordoszba. Az egyiptomi tébai sámánképzésen a

látópapok azt javasolták az ottani Öregek tanácsának, hogy a beavatottak őrizetében levő Élet templomát Uruk, Ninive és Téba után most már át kellene helyezni egy olyan központi helyre, melyet nem veszélyeztetnek a pusztaságból a városokba özönlő sáska-népek. Paszamotik fáraó a tébai Élet templomának kincseit és titkait át is adta az ordoszi sámánközpontnak, ahol a mindenkori Öregek tanácsát terhelte az a kötelesség, hogy megőrizzék az elsüllyedt földről való ataiszi Titkok szent ládáját. A szkíta hadseregnek sok csatában kellett magát Egyiptom határáig végigküzdenie, míg a tébai papoktól átvehetik az Élet templomának titkait. A 100, illetve 400 családból álló kinaj, illetve kitaj vezető réteg biztosította a beavatottak szövetségét, hogy a központinak tekintett ordoszi térséget soha sem engedi veszélyeztetni, a kitaj és kinaj vezető réteget pedig beavatottaival mindig képviselteti Ordosz Élet

templomában. Amikor Kövezsd visszatért Ordoszba, megbízta Koncsurt, hogy Ordosz érdekeit igyekezzék a szumér földről elszármazott és a kinaj és kitaj vezetőségbe beolvadt hun származású beavatottak körében képviselni. Koncsur javaslata alapján a 100, illetve 400 család fontosabb ügyeiben rendelkező Öregek tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy Koncsur 3 fia a 100 család bármelyikébe benősülhessen. Honkon, Hanoj és Hujé így jutott császári házból való feleséghez. Hatalmas kinaj hadsereggel eljutottak a Nap-Tórem legdélibb tengeréig és ott beavatott irányítás alá kerülő szálláshelyeket létesítettek. Kövezsd, miután gyermekei révén rokoni kapcsolatba került a 100, illetve 400 családból származó ve-zető réteggel, Matyó korábbi elgondolása szerint uralkodóházakat alapított, hogy az ordoszi Öregek taná-csa akaratát minden esetben érvényesíteni tudja. Ezzel biztosították az ordoszi Élet templomának irányító

szerepét. Az Öregek tanácsa az elsüllyedt Ataiszból hozott intézmény volt. Minden szumér és hun szövetségi népnél megalakult Legtovább az udmurtoknál maradt fenn. Ez a magyarázata annak is, hogy a kínai Nagy Fal építésekor Ordoszt kikerülték. Ordoszt a kínaiak még ma is megkülönböztetett elbánásban részesítik. MATYÓ BIRODALMA (A 230. Arvisurából) Az úz származású Cabaj -aki a sámánképzésen fogadásból 23 társával átlovagolt a kínai nagy Falon- a kinajoknál ötvösséget tanult. Utána egy olyan páncélos öltönyt készített, amit az Öregek tanácsa is megcsodált. Amikor Cabaj fia, Hunbál került a fővezéri székbe, lovasságát ilyennel szerelte fel. A hun hadsereg ekkor két könnyű-lovas és egy páncélos seregből állott. Hunbál fővezérségének 20 évében Bodó fősámán fia, Matyó a kalandozó ifjúság élén a jürcsik birodalmába indult. Apja sikereket jósolt Matyónak, ha nem iszik sok kumiszt, akkor nem tör

ki rajta a féktelen vadság. De a sok kalandban meggazdagodott Matyó nem tartotta meg apja intelmeit. Amikor láncrafűzött jürcsikkel hazafelé indult, egy rablány kumisszal leitatta és Matyót a jürcsik testvéreivel együtt elrabolták a hunok táborából. Három évig volt jürcsi fogságban Hunbál fővezér nem volt hajlandó Matyót tízezer jürcsi fogoly szabadon bocsátása ellenében kiváltani. De gazdag hun kereskedők és fekete-hun vezérek teljesítették a jür-csik feltételét, és Matyót diadalmenetben vitték Ordoszba. Hunbál ellenezte a kinajok elleni háborút Matyó ezért a lázadó ifjúsággal meggyilkoltatta. Matyót ezután fővezérré kiáltották ki és az Öregek tanácsa hozzájárult a kinajok megtámadásához. Matyó a szívóssági kiképzésben részt vett seregével néhány év alatt fennhatósága alá kényszerítette az összes hun törzseket majd 30 tyumen (300000) lovassal a kinajok birodalma ellen indult. Ebből 6 tyumen volt

a könnyű-, és 24 tyumen a nehézpáncélos sereg. A 6 könnyűpáncélos seregnek az volt a feladata hogy ezer fogat farönköt szállítson a Nagy Fal közelébe. Egy ködös hajnalon felmenő hadiutat készítettek a Nagy Fal mindkét oldalán, és Matyó 24 tyu-men páncélos seregével egy nap alatt átlovagolt a kinajok birodalmába. A kinajok megdermedtek, hogy a hunok serege az áthághatatlannak tartott Nagy Falon könnyűszerrel átlovagolt és az elnyomott lázadók élén fővárosuk felé halad. Mielőtt Matyó erre az útra elindult volna, apjának, Bodó fősámánnak a parancsára az Öregek tanácsa előtt fel kell hajtania a sámánok italát, nehogy még egyszer lerészegedjen. Ettől kezdve Matyó még a kumisz szagától is undorodott. A 3834 medvetoros évben (Kre 206) Őrsúr napján a kinajok seregét a Matyó által alkalmasnak ítélt síkságon egy egész napig tartó küzdelemben teljesen legyőzték. A kínai történészek errő1 ezt írták:” Kre

206-ban Motő, Tyumen hun vezér fia, aki eddig túszként élt a jürcsi törzsnél, meggyilkolta apját és megszerezte a hunok fölötti uralmat. Néhány esztendő alatt fennhatóságának elismerésére kényszerítette a szomszédos nomád törzseket, majd Kína ellen indult. A kínaiak vereséget szenvedtek Motő a kínai császárt évi adó fizetésére kötelezte”. Matyó csakugyan arra kötelezte a kínai császárt, hogy minden nyár derekán Ordoszon keresztül Puszta-szerre hadisarcot szállítson. Ott azt a 30 vezér előtt igazságosan szétosztották Ami megmaradt, az a győztes ifjúságé lett. Ez a kínai évkönyvek szerint a “Sanjü”, vagyis Matyó vezér előtt ment végbe. Az ünnepséget Süán ünnepének hívták Az ifjúsági lovasverseny-vetélkedője a Nagy-Süánon folyt le. A győzteseket ebből a hadisarcból jutalmazták Matyó birodalmának tehát szinte alig voltak határai, mivel hatalma az egyik Nagy-víztől a másikig ter-jedt (Sárga-,

Fekete- és Fehér-tenger). Matyó volt az első fővezér, aki egyben fősámán is lett. Apja halála után ugyanis Győző rovósámán nem vállalta a fősámánságot, csak az Arvisura-rovás jogát. Hunbál fővezérnek nem volt fia, Matyó Hunbálnak minden női családtagját törzsön belüli hadisarc címén feleségévé tette. Ez addig nem fordulhatott elő, mert a fővezérek valamelyik fiukat, vagy vejüket sámánnak neveltették, ha erre nem volt mód, örökbe fogadták a legarravalóbb ifjúsági fősámánt. Matyó ennek nagy hírtelen elibe vágott és így egy kézbe került minden hatalom. Ez után fényes kínai küldöttség érkezett Ordoszba Li-Pang, a Mennyei birodalom császára kérte Ma-tyót, hogy üljenek össze és a “Béke és barátság” jegyében kössenek szerződést. Adófizetés biztosíthatja a kínai földműves tömegek nyugodt munkáját, és így békésen élhetnek egymással barátságban. Li-Pang a “Béke és

barátság”-szerződés megalapozása végett 24 sámán-ifjút meghívott székvárosába, hogy a tudományokban további jártasságot szerezzenek. Matyó azonban kioktatta a fiatalokat és a 24 ifjú minden nap rovásban jelentést tett a kínai eseményekről. Mikor Li-Pang a következő évben a “Béke és barátság”-szerződés további tárgyalására megérkezett, kérte, hogy a kínai fejedelem csereifjai is mennél előbb eljöhessenek Matyó fővárosába. Matyó erről hírszerzői révén már előre értesült, a tárgyalásokat elhúzta, a 24 sámán-ifjút hazarendelte és a fekete-hun törzsek vezéreivel együtt a hadisarc felemelését követelte. Li-Pang ezt megtagadta De amikor meghallotta, hogy Matyó seregei újra áttörték a Nagy Falat, hozzájárult a hadisarc felemeléséhez és megengedte, hogy a hun földművesek visszatelepedjenek a Huni-folyók vidékére, a hun-agaba törzsek pedig visszavándoroljanak a Hangun folyó jobb oldalán levő

földjeikre. Li-Pang a felemelt hadisarcot nem tudta megfizetni Ezért legnagyobb leányát, Cen-t adta Matyónak 25. feleségül Matyó viszont Hunbál legkisebb leányát, a pusztaszeri Nagy-Süán győztesét küldte feleségül Li-Pangnak, meghagyva a lánynak, hogy a kinajok minden fondorlatosságáról tegyen jelentést Ordosznak. Li-Pang egy drágaköves palotát építtetett Ordoszban, az Aranyasszony ligetében. Odavitték a Beszélő Boglárt. Ez nem volt indokolatlan, mert Matyó győzelme és barátsági szerződései ellenére mégis fel lehetett tenni, hogy szaporaságuk miatt előbb-utóbb a kinajok kerülnek túlsúlyba. Cen fejedelemasszony fényes udvartartást rendezett be A többségben levő törökös fekete-hun törzsek között pedig elkezdte hintegetni a gyanakvás és meg nem értés magvát. A kinajok ugyanis szét akarták robbantani a hunok törzsszövetségét, hogy azután a törzsekkel egyenként könnyebben elbánhassanak. A “Béke és rokonság”

törvénye 100 évig megállta helyét, később azonban mindkét oldalán úgy látták, hogy a vegyes házasságok még családokon belül is sok ellenségeskedésre vezetnek. A “Béke és rokonság” helyett a “Béke és barátság” hosszabb életű lehet, mert hiszen az ember a rokonát kényszerűségből kapja, de a barátját maga választja meg. Matyó minden tervében annak a Szalajka nevű rima-lánynak a jelentéseire támaszkodott, akit az Arvi-surák tanítására kijelölt a kinaj birodalom székhelyére. Szalajka az Öregek tanácsát a kinajok minden fondorlatáról tájékoztatta. Így sikerült rákényszeríteni a kinajokat szerződéses kötelezettségeik teljesítésére. Ez aztán Ordoszban jómódot teremtett. A kereskedelem is szépen fellendült Teljesen kiépítették a “Selyemutat”, s a hun törzsszövetség aranya és a kínajok selyme messzeföldre eljutott. Egyre több lett a sárkányos-hajó is A jürcsikkel keveredett új törzsnek, a

jüponnak, vagy kabarosan japánnak a hajósai kitörtek a tengerre, és lassankint benépesítették Tennó darabokra tört birodalmát. A “Béke és barátság” eszméjét itt is meghonosították. A hun törzsek szövetsége igen megerősödött, és legelőterületei kezdtek szűknek bizonyulni. Matyó -tanítványai bevonásával- újabb terjeszkedési lehetőségeket tárt fel és a fehér hunok suoma-törzsei teljesen birtokukba vették a napnyugati tengerpartokat. De a kinajok se nyugodtak Romlott húst csempésztek be Ordoszba, de Szalajka erről már előzőleg jelentést küldött. Matyó pedig a húst megetette a vendégségbe érkező kinajokkal. Sok vendég meghalt, s amikor a kinajok ezt megtudták, a bűnösöket lemészárolták. Li-Pang halála után Matyó kinai néven kinaj császár lett, s ezzel eleget tett annak, amit Agaba törzse elvárhatott tőle. SZARMATÁK Doma fősámán 272. Arvisurájában Barkasa rovósámán örökítette meg a szarmata

tárkány-törzs viszontagságait. A Kuma-parti Pusztaszeren Kr.e 900-ban az ifjúság viaskodásán Samsudi szarmata lány lett az első. Ezzel a jászok harmadik, azaz tárkány-törzsének a leánya lett az Aranyasszony. Győzelme jutalmául maga választhatta meg a férjét Választása Toprakal szkíta vezérre esett. Samsudi törzsének tárkányai 10 év alatt felépítették Topra-Kala tárkányvárost, ahol 4 éves tárkányképzést is tartottak. Samsudi beavatott aranyasszony férje Kr.e 352-ben meghalt Az özvegy a laza törzsi szövetséget erős birodalommá kovácsolja össze. Toprakal szkíta törzsének vezetésével a szövetség 6 törzsből állott: 1 A jászok vezére Mitrás-gula volt, jelvénye az aranyszarvas, 2. az avarok vezére az agg Birta, jelvénye a kőszáli kecske, 3. a kabarok vezére Abasár, jelvénye a vadkan, 4 a szarmaták vezére Samsudi fia, aki muroma lányt vett el feleségül, jelvénye a vissza tekintő jávorszarvas, 5. a szkíta törzs

vezére Samsudi első fia, Párduc, aki anyjának tanácsára állandóan útban volt, hogy az új törzsszövetséget mennél jobban megszervezze,-jelvénye a párduc, 6. az ugorok agg vezére Igar, Gilgames-leszármazott volt: a tárkányképzést ő irányította Topra-Kalá- ban, törzsének jelvénye a rétisas volt,-a családjáé az oroszlánfejű sas. E törzsszövetség vezérei Kre 620 körül Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári voltak. Kre 625-ben a Hírös Kapuban Paszamotik egyiptomi uralkodótól ők vették át titkaival az Élet templomát, s onnan Ordoszba szállították. Utána Kr.e 612-ben a szumér népek vezetésével megbuktatták az asszír birodalmat Tomiris szkíta királynő Kr. e 530-ban legyőzte a perzsákat Amikor Tomiris királynő vezéreinek utódai Becseur, Vara, Velez, Villő, Kocs és Villány voltak, Arszák az ő alattuk álló vitézekkel szabadította fel 320-ban a Nagy Sándor által elfoglalt hun törzsszövetségi

területeket. Felosztotta Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és Kadisa örmény tartománybeli részekre. A régi tartományfőnökök többnejűségben éltek Mikor ezek elmenekültek, vagy az öldöklés áldozataivá váltak, sok udvarhölgy szabaddá lett. Hol szégyenükben, hol a gyűlölködés elől visszatértek egykori lakóhelyük tájékára. Régi uraikról megszégyenítő szóval satrafáknak hívták őket. Szerették a kincset, az ékszert, a ruhát és szívesen fitogtatták előkelőségüket. Mivel ezek az udvarhölgyek jórészt a szarmata tárkány törzsből kerültek ki, a Muromák, Csuvaszok és Mescserek vidékén telepedtek meg. De erős befolyásra tettek szert a jászok körében is, úgyannyira, hogy a jászok harmadik törzsével, a királyi alánokkal nem egyszer a hatalmat is magukhoz ragadták a szkíta törzs-szövetségben. Ezt a több nyelvet beszélő alán királyi törzset a görögök és rómaiak roxolánoknak nevezték. Arszák a

hikszoszoknál letelepedett Gilgames-utódoktól származott. Beavatott körökben, még Ordosz-ban is nagy tekintélynek örvendett. Anyanyelve szabír volt, de a görög, etruszk, zsidó és latin mellett mind a 24-hun törzs nyelvét ismerte. Utódai idejében az Arszakidák hatalmának vége felé, Kr.e 220 körül a szarmaták és roxolánok vették át a hatalmat is, a szkíta birodalmat kettéosztották. Kővárból kiszorították a parszi-szkítákat és azok Nagypályiba, a mai Krím félszigetre tették át székhelyüket; a Pamír-szkítákat pedig a magyarkai Pusztaszerről átvezényelték Topra-Kala térségébe. Így Kőváron a szarmaták, Magyarkán a roxolánok, tehát a jász törzsek vették át a vezetést. A 24 hun törzs szövetségének eszméihez hű jászok az ez ellen lázadozókat négy alkalommal is a jászvásári és a jász síksági törzsszállásra vezényelték. Időszámításunk 24 évében Csatári aranyasszonyt ilyesmi miatt börtönbe vetették

és ott halt meg Nagypályiban. Családja díszes külsőségek között temette el a közelben, a jász-szarmata temetkezési helyen. Népe a jász síkságra vándorolt. Az ott maradt jászok háromszor is: 182-ben, 265-ben és 332-ben szedték a sátorfájukat és átköltöztek a Jász-síkság szabadon álló térségeibe. Csatári aranyasszony fia Csatány rovósámán egy gazdag szarmata lányt vett el feleségül. Esküvőjük vacsoráján énekelte el a Nagypályi-ének sokáig fennmaradt dallamait. Csatány a 242. Arvisurában szere-pel Népes családja sok településnek vetette meg az alapját. VÖRÖSSZEMÖLDÖKŰEK KÜLDETÉSE 243. Arvisura Izsboldó rovása Kru 5-41 A 24 hun törzs szövetségét Kr.e 50-ben, megalakulásának 3990 évében nagy veszély fenyegette. Birodalmukat a kinajok fondorlatos politikával kettészakították Ordoszban Hohanza, a káspivári Szkíta birodalomban Csécsi széki-kun vezér lett az új fejedelem. Csé-csi birodalmát nemcsak a

kinajok, hanem Róma légiói is veszélyeztették. A káldor-pannon szövetségnek, amikor a helyzet nagyon komolyra fordult, Csécsi kabar, úz és kimmer törzsbeli segítséget küldött. Ezek 40 évig Kre 34-től Kru 6-ig harcoltak a légiók ellen, de azok végül áttörtek a Dara folyó vonalán és elözönlötték a Pannon-földet. A védők kénytelen-kelletlen visszavonultak. Csécsit kínai orvgyilkosok megölték Négy fia: Bakát, Eged, Koncsúr és Kövezsd apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, s így fogadta esküvel, hogy bosszút állanak a kinajokon. Kövezsd mind a káspivári, mind az ordoszi sámánképzésen első lett. Rögtön az elnyomott kinaj és hun földművesek mozgolódásainak az élére állott, s Kr.e 25-ben győztes hadvezérként vonult be Ordoszba. Kína meghódítása után vörösszemöldökű harcosait juttatta uralomra. Kövezsd a szétszakított hun birodalmat Ordosz székhellyel újraegyesítette, és a birodalmat megosztotta

testvéreivel. Eged kapta a nyugati szkíta birodalmat, Bakát a káspivári széki-hun birodalmat, Kövezsd a szintén Kövezsd nevű fiával átvette Ordosz vezetését, Koncsurnak pedig az Ordosztól keletre levő területek jutottak. Kövezsd megegyezett Rómával, hogy az elnyomó káldorokat együttes erővel kiűzik és Pannonföld Rómához, a kabarföld pedig a szkítákhoz fog tartozni. Dunna asszony szent folyama lesz köztük a határ. A szkíta részen Eged vezér Kre 8 és 4 közt itt, azaz Eger évétől a másik Eger évéig kegyhelyet épített és fővárosának az Eger nevet adta. Innen ellenőrizte, megtartja e Róma a vele kötött szerződést Egerben kiépítették a felső, középső és az alsó világ képét, hogy a város örökéletű legyen. Két év múlva, Kru 10-ben futár jelentette Kövezsd nagyfejedelem érkezését. Azt jött ellenőrizni, hogy Augustus római császár megtartja-e a szerződést. Szerződésszegésre nem került sor, de azért

Sasvár, Pozsony, Sellye, Ordsz és Zombor szkíta őrségét mégis jól megerősítették, Egervárában pedig meghagyták a római légiókba küldött vörösszemöldökű hírszerzőknek, hogy Róma szándékairól minden esetben értesítsék Ordoszt. A jelentések Egerben az ifjú Kövezsd kezébe futottak be. Eged fejedelem a székhelyét Nagypályiba (Neapolis) helyezte át. Paszametik fáraó Kre 625-ben a tébai Élet templomának titkait és kincseit átadta az ordoszi sámán-központnak. A látópapok ugyanis Tébában mind úgy látták, hogy az elsüllyedt Ataisz titkainak “Szent ládáját” itt nagyobb biztonsággal lehet megőrizni. A szkíta hadsereg a szent tárgyakért megjelent a “Híres kapuban”. A történetírók szerint Paszametik fáraó “kincsekkel” halmozta el őket, holott a “Szent láda” átadásáról volt szó. A 100,-illetve 400 kinaj és kitaj családból álló vezető réteg biztosította a beavatottak szövetségét, hogy Ordoszt

soha sem engedi veszélyeztetni és, hogy saját beavatottaival mindig képviseltetni fogja magát az ordoszi Élet templomában. Vállalták a templom felépítését is. A római birodalom általában nem törődött az uralma alá tartozó országok népének vallásával. De kivételesen mégis ataiszi csillagjósok; Araba, a bölcsek legvénebbje; az Etana szumír király mennybe-menetelekor elhangzott jövendölések és Malakiás zsidó próféta mind azt jósolták, hogy a Messiás a földre fog szállni. Ezt mondták a jósok Rómában is Amikor aztán a három napkeleti bölcs a népszámláláskor megjelent Betlehemben, elrendelték a kisdedek megölését. Ordoszban ekkor megjelent Mazarehi aranyaszszony és a féltett újszülöttet Hetevaret hikszosz-szabír kegyhelyre menekítette. Itt az újszülött a törzsi névadással a Jézus nevet kapta. A názáreti József ács volt; Herembetel hikszosz-szabír isten templomában ácsmunkát kapott. Jézus Jahve egy igaz

isten hitében nőtt fel és 12 éves korában Jeruzsálem templomában is megvédte hitét. Kövezsd az Élet templomának megbízásából Kr.u 15-ben Ordoszból Partikán vitézt küldte a hétvári tárkányképzésre Ez alatt a 4 éves tárkányképzés alatt Jézus az összes hikszosz-szabír és zsidó ifjakat átté-rítette a többisten-hitről az egyisten-hitre. Mivel tudásban Partikánt is megelőzte, mindkettőjüket a tébai bölcsekhez küldték továbbképzésre. 5 évig tanultak Karnakban Ezekben az években Partikánnak az volt a feladata, hogy Ordoszba küldjön jelentéseket a római birodalomban történendőkről. Kr.u 24-ben Partikánt és Jézust Ordoszba vezényelték beavatott-képzésre ”Ezen a képzésen ismerkedtek meg velem, a neapolisi görög kereskedelmi központból jött Izsboldóval, meg a Koncsur birodalmának Parajd központjából küldött Hungár beavatottal. 5 éven át vettünk részt az Élet templomában folyó beavatott-képzésen A

szabír Jézus a Szent láda titkos szabályai szerint elnyerte a Messiás nevet. Előbb Töbeten, majd az Indús folyó mentén továbbvándorolva Nippurban beavatott fejedelemmé kiáltották ki. Urukban pedig királlyá koronázták Ekkor, Kru 29-ben, megalapították az uruki egy-isten-közösséget.“ Amikor Kre 12-ben Kövezsd visszatért Ordoszba, Koncsúr beavatott fejedelmet bízta meg, hogy a hun törzsszövetség érdekeit a szumér-földről elszármazott kinaj és kitaj vezetőség beavatottjainál képviselje. Koncsur javaslatára az Öregek tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy a cél érdekében Koncsur 3 fia benősüljön a kinaj és kitaj vezetőség családjaiba. Honkon, Hanoj és a szép Hujé császári házból való feleségükkel és hatalmas kinaj hadsereggel sok küzdelem árán eljutottak a Nap-Tórem legdélibb tengeréig és ott a beavatottak céljainak is megfelelő szálláshelyeket létesítettek. A beavatott-képzésen levő Partikán és Hungár vitéz a

vörösszemöldökűek forradalmának elárulását látta abban, hogy Kövezsd több gyermeke útján rokoni kapcsolatba került a vezető szerepet játszó 100 és 400 család leszármazottaival és Matyó egykori elgondolása szerint uralkodó házakat alapítottak azon a címen, hogy “az Élet templomának működését biztosítani kell!” Ordosz forradalomtól tartott, ezért azokat, akik rokonszenveztek a vörösszemöldökűekkel, a legtávolabbi helyekre irányították. Így került Partikán két Neapolisba is, a Róma alattiba, meg a Krím félszigetibe; Jézust az elégedetlen Judeába küldték; Hungárt pedig Uzsvár-Eger-Engadin térségébe vezényelték. Hungár az Úr városából elmenekült Ung pateszi leányát vette feleségül. Esküvőjüket Ummában tartották, mert bár a menyasszony édesanyja úz-földi származású volt, Umma lakottabb volt, mint az elsivatagosodott Úr városa. Sok Úr városbeli ifjú követte ide Ungikát, szamaraikat Magyarkán

lovakkal cserélték ki. Hungár kíséretére a kettős Hun folyótól 24 lovast indítottak útba Parajdról, de Magyarkán veszély környékezte őket. Kövezsd parancsára valamennyiüket ki kellett volna végezni, azért, mert Parajdon a vörös-szemöldökűek újabb forradalmat kezdtek szítani a megújuló elnyomás ellen. De Hungár ezt idejében megtudta, Nippurba ment és így megmenekült a tervezett mészárlás elől. Az ifjú Kövezsd-apjával szemben-igen megkedvelte Hungárt Támaszpontjául az úz lakosságú Úzvárat jelölte ki neki. De mivel Ungika leginkább itt tartózkodott, a kabarok Ungárnak nevezték el a várost. A Marinából érkező kereskedők a maguk nyelvén Uzsgorodnak hívták. De akár az egyik, akár a másik néven nevezték, mindenki megértette, hogy az uzsoki átjáró bejáratánál levő úz városról van szó. Hungár tanácsára Eger alsóvilágát az Élet templomának mintájára kibővítették, s barlangrendszere háromszor

akkora lett, mint Eged korában volt. Innen indultak el a hírszerzők Engadin hegyei felé, sokszor mint római légiósok. Kru 25-ben Koncsúr került Kövezsd utódjaként Ordoszba. Kövezsdet egy disznótoron agyvérzés érte, s ezért az Élet templomát többé nem hagyhatta el. De Medvetor havától Disznótor haváig, egyik hóeséstől a másikig még így is vezette a hun törzsszövetséget. Hungár és a többi lázadó megölését Koncsur is szorgalmazta, de az ifjú Kövezsd ezt a parancsot a nyugati Szkíta birodalomban nem engedte végrehajtani. Sőt megengedte Hungárnak, hogy kíséretével 33 kora tavaszán Úr városába menjen. Judeán keresztül kellett mennie. Ott találkozott Nazirral, aki átadta neki hikszosz tárkány-rovással rótt feljegyzéseit. Ezekben a karnaki bölcseletről és ordoszi beavatottak új hitvallásáról van szó. A szeretet vallása néven is emlegetik Kérte Hungárt, hogy juttassa el őket az Élet templomába, hogy a tanítások

fennmaradjanak, mert a látók szerint Judea a Messiást meg fogja ölni. Nazir, azaz Nazar, az istenek gyermeke nem nősült meg Ő találta Töbetben a legnagyobb, lábszár-vastagságú Élet-gyökeret, a legtökéletesebb gyógyszert. Felét Hungárnak adta, hogy feljegyzéseivel együtt azt is vigye el Ordoszba. Búcsúzóul Nazir egy levelet küldött az uruki gyülekezetnek, intve őket, hogy az isteni szeretettől soha el ne tántorodjanak. A parthusok Úrban és Urukban is erőszakos eszközökkel be akarták vezetni Garé isten tiszteletét. Emi-att sokan Hungár mellé állottak és az ő kíséretében Mari, Havarut, Jeruzsálem és Ugarit érintése után Nagypályiban jelentkeztek Kövezsdnél. Judeán kétszer is keresztül mentek; eközben hallották, hogy Nazirt a zsidó papság keresztre feszítette, de ő Etanához és Gilgameshez hasonlóan mennybe ment. Hungár Nagypályiban átadta Kövezsdnek Nazir feljegyzéseit és a fél Élet-gyökeret, Kövezsd elindult

velük Ordoszba és ezzel a kiváló gyógyszerrel még sokáig életben tartották a megbénult vörösszemöldökű apját, az agg Kövezsdet. Koncsúr elrendelte ugyan Hungár elfogatását és Ordoszba való szállítását, de az ifjú Kövezsd éppen ellenkezőleg, jutalomra, védelemre érdemesnek tartotta, s titokban módot adott rá, hogy Hungár római légiós öltözetben az Engedin völgyébe távozzék. Az Úr városából menekültek Hungárral tartottak; a Huni folyótól elindult többi hun harcos azonban előbb Urumcsiba, majd Urfába ment, s a továbbiakban Uriban, Urhidán és végül Úrkúton apránkint lemaradoztak. De leghűbb vitézei a mai Svájc Uri kantonjának Engedin völgye környékére elkísérték Hungárt. Az Úr népének uruki gyülekezetéből érkező lovasok békességes, józan életű, szeretetet hírdető emberek voltak. Vezérükről, Hungárról az ő nyelvét beszélőket hungároknak nevezték. Kövezsd parancsára nekem, a kis

képzettségű Izsboldónak kellett átvennem Hungár megbízatását. Ez azt jelentette, hogy Hétvár, Magyarka, Uzvár és Sasvár vonalán nekem kellett átvennem a vörösszemöldökű beavatottaktól érkező híreket, majd Nagypályi városából összesítve mindet Ordoszba továbbítanom. Neapolis néven volt a görögöknek egy kőből épült kereskedő városuk. Az onnan származó hírek is fontosak voltak Ordosz számára A bölcsek megjósolták, hogy a kinaj és kitaj 100, illetve 400 család viszályai miatt biztonságos, új helyet kell keresni az Élet templomának, mégpedig olyan helyen, ahol az alsóvilág is könnyen kiépíthető. Ordoszban ez nehézségekbe ütközött volna Más helyet kellett tehát keresni. 25 év szolgálat után minden római légiós ott telepedhetett le a birodalom területén, ahol akart. A hun törzsszövetséghez tartozó légiósok egy része Dunna asszony szent folyamának közelében állapodott meg. Idősebb koruk miatt a

gyermekáldás az ő körükben már elég ritka volt. Ráértek, meg kifizetődő is volt, ha segítették a vörösszemöldökűek hírszerző munkáját. Kérésükre a hun törzsszövetség seregeiben a tényleges szolgálati időt 24 évre szállították le. Letelepedésüket Ungvárról irányították a Gilgames család leszármazottai. Hungár felesége, Ungika ugyanis ennek a szumír eredetű királyi családnak a leszármazotja volt. A volt légiósok útját nekem kellett ellenőriznem a Van-tó melletti birodalomtól Magyarka, Neapolis, azaz Nagypályi és Ungvár-Eger vonalán. A leszerelt légiósok központi helye Úrkút volt Elkalandoztak egészen Engadin völgyéig, hogy az ott letelepedett vörös-szemöldökű megbízottak híreit eljuttassák Úrkútba. A légiókba küldöttek nem ritkán igen magas rangot értek el, egyik-másikuk Ordosz parancsára Rómá-ban telepedett le. Beavatottjaik szintén Ordosz útmutatására megszervezték a szegénység

forradalmát is. Ebben jó részük volt az Urukból elmenekült messiási-hívőknek. Az éghajlatnak mind melegebbre való válása, majd Van városában áttértek az Uruk városbeli keresztény gyülekezet hitére. Mély meggyőződésből magam is áttértem erre a Messiás-hitre. Ezt jelentettem Ordosznak Az Öregek tanácsa örömmel fogadta jelentésem, mert a vörösszemöldökűek forradalmának ez a hit felelt meg legin-kább. Kívánságom csak annyi: Nagypályiban hamvasszanak el A MAGYAROK EREDETE (A 253. Arvisurából) A 4220. medvetoros évben (Kru 180) az úz származású Varga Győző lett, a hun törzsszövetség fő-sámánja. Kora ifjúságában a kinajok országában cserepes mesteréget, majd selyemkészítést és varga mesterséget tanult. Lovas parancsnoka lett a Selyem-úton folyó kereskedelemnek. Egy selyemkészítő bölcs leányát vette feleségül, majd Ordoszban meghonosította a selyemszövést. Amikor nagyapja, az Öreg Bozók a sámánképzést

meghirdette, unokái közül őt jelölte ki sámántanulónak. Eredeti neve Ragály volt; de a kinajok nyelvének elsajátítása után a Varga nevet, majd a sámánképzés győzteseként a Győző nevet vette fel. Hatalmas szervezőképességével újra egybefogta a szétforgácsolódott hun törzsszövetséget és Ordoszban a kinajokkal is felújította a “Béke és rokonság” néven ismert örök barátságot. Ellenfele, Rakaca -aki a sámánképzésen a második lett- másként vélekedett. Szerinte fejlődést csak győztes kalandozás hozhat Ezért az altáji kabarok egy évig csak fegyvert készítettek és a 4221. medve-toros év (Kr.u 181) tavaszán a fiatalok új kalandra indultak Míg a kabar ifjúság távol volt hazulról, a szomszédos tatárok gyakran rajtaütöttek az öreg kabar parasztokon és földjeiket feldúlták. Mikor a kalandozásból Rakaca hazatért, a Bujkál-tó környéki kabar szállásokat megsemmisítve találta. A tatárok még az Altáj vidék

kabarjainak asszonyait, gyermekeit, öregeit is megölték. Az életben maradt kabarok a Bujkál-tó környékéről az Altájba, majd annak síkságaira vonultak. Akinek a kalandozások eredményeként Sumer-földi rabszolganője volt, az Altáj-Buda környékén telepedett le, az asszony nélkül maradt kabarok pedig a déli manysiknál szálltak meg. Az Etil folyótól keletre, a Béla-tó környékén marami törzsek éltek; a Káma vidékén merija törzsek. Ezek barátságos asszonyuralom alatt éltek és minden rokon törzs ifjúságát szívesen látták. A kabarok először a suomákkal (finnek), majd a mordvinokkal, végül azok nyugatra vonulása után a Kövezsd csatájában megfogyatkozott manysikkal léptek marami-por és merija-mos asszonyuralmi házasságra. Később teljesen átvették a Tórem-hitet Rakaca a sámánképzés eredményeként minden tekintetben ismerte a manysik helyzetét, tehát tudta, hogy a kabar vész után a kabarok életben maradásának egyedüli

útja a manysikkal való egyesülés. Az asszony-uralom alatt lévő manysik szívesen látták a sok zsákmánnyal érkező kabarokat, sőt Káma fejedelem a leányát is a kabarok ifjú vezérének, Berénynek adta feleségül. A kabarok ugyanis megszüntették Rakaca vezérségét és sámáni beosztásában a manysikhoz vezényelték, öccsét pedig -aki ellenezte a kalandozásokat- a szabad kabarok Berény fejedelem néven vezérükké választották. Az etil-kabarok tehát egyesültek a marami-manysikkal; az altáji kabarok pedig megmaradtak férfi-uralom alatt. De Berény kabarjainak nem tetszett sem az etil-féle asszony-uralom, sem az altáji férfi-uralom, ezért ez a Berény-féle harmadik kabar törzs új utakra lépett. Berény törzse a Tura folyótól a Turga-i kapuig helyezkedett el. De az egymással érintkező legelőterületek szélein közöttük is kezdett tért hódítani a feleség-elmélet. Eszerint ugyanis a nők egyenjogúak a férjükkel és még a

törzsi tanácsban is részt vehetnek. Ennek persze a délvidékről, Sumér-földről hozott rabszolganők örültek legjobban, mert gyermekeikkel együtt felszabadultak megalázó sorsukból. A beolvadt kabarok és Berény közép kabarjai szerződést kötöttek a déli manysikkal. E szerint, amikor Káma fejedelem ivadékai lesznek a vezérek, akkor Berény leszármazottainak jut a sámánság, ha viszont Berény fiai közül kerül ki a vezér, akkor Káma-törzsből választanak új fősámánt. Vérkeveredésnek pedig nem szabad történnie, mert akkor egyikük kezébe kerülne a hatalom és elsorvadna az új törzsszövetség. Káma fejedelem halála után Berény fia, Magyar lett az új törzsszövetség vezére; Káma fiát, az okos Zsolcát pedig a 4240. medvetoros évben (Kru 200) fősámánná választották, és Ordoszban Varga Győző fősámán kezébe letette az esküt. Zsolca az ordoszi sámánképzésen is első lett és Varga Győző leányát vette feleségül.

Zsolca legfontosabb intézkedése az volt, hogy Ordoszt, tekintettel a hely védettségére, meghagyta a sámánközpont székhelyének, a kereskedelem központjául azonban Altáj-Budát tette, az egykori Almák-Atyja (most Alma-Ata) közelében. A fővezéri tanácskozásokat mindig itt tartották. Mivel a fővezér székvárosa azonos volt a kereskedelem központjával, Altáj-Budát kezdték a hun törzsszövetség fővárosának nevezni. Mivel Varga Győzőt egyhangúlag fővezérré választották, az új törzsszövetség már kezdettől fogva bele-szólt a hun törzsek szövetségének életébe. Magyar, aki mint vezér, a hun törzseken belül új szövetséget alapított, mohón vetette bele magát népének eggyékovácsolásába. Ebben segítségére volt, hogy a délről hozott asszonyok gyermekei ekkor már 20 évesek voltak. A kabar nép tehát háromfelé vált. Altáj-Buda mellett éltek a kabar-sumér keveredésű kabarok, a Turgai kaputól északra a Tura alatti

kabarföldön a férfi-asszony egyenjogúságot valló kabarok, végül a Kámától délre az asszony-uralmat elismerő manysi-kabarok éltek. Magyar fővezérségét a Káma-és Tura-vidéki törzsszövetség elismerte, az altáji kabarok azonban ettől vonakodtak, mert az okos Zsolca szerint helyesebb a háborúk és kalandozások helyett csak kereskedelem-mel foglalkozni. Ilyen előzmények után aztán az ordoszi és az altáj-budai tanácson csak a kabarok és a felső-Káma-vidéki manysi törzs számított a hun szövetségbe tartozó törzsnek. Magyar a 4240 medvetoros évtől (Kru 200-tól) kezdve mindent megtett azért, hogy a hun törzsek szövetségének keretén belül egy olyan erős törzset teremtsen, melyet nem seperhet el az idők vihara. Amikor Magyar 206-ban elfoglalta nagyapjának, Káma fejedelmének a székvárosát, az asszony-uralom megszüntetését javasolta. Ez azonban, mint minden új elképzelés, a manysiknál nem talált egyhangú fogadtatásra. Akik a

Káma folyótól északra az asszony-uralom hívei voltak, az Ural felé húzódtak, Magyar fejedelem hívei pedig a fejedelem első fiának vezetésével, a róla elnevezett Béla-folyó környékére vándoroltak. De a vezéri tanácskozásokon Magyar a manysi népet is képviselte. Öccsének, Konda vitéznek a szíve azonban-felesége miatt-az asszony-uralom alatt élő manysikhoz húzott. Az Ural hegye felé húzódott manysik Magyar fejedelem halála után a Káma és Béla-folyó környékén élő rokonaikat magyariaknak kezdték nevezni. Házasságot azonban szívesen kötöttek mind a Tura, mind a Káma és Béla-folyó környékén élő néppel. A Tura-vidékieket magyaroknak nevezték. Magyar halála után Konda lett a manysik fejedelme; a magyariaké Zsolca fősámán fia, Kürt ifjúsági fejedelem. Kürt, mint a “Selyem-út” lovasparancsnoka, gyakran megfordult Magyar fejedelem udvarában, majd Magyarnak a leányát, Piroskát vette feleségül. De Magyar csak

úgy egyezett bele a házasságba, ha Kürt elismeri az új törzsszövetség szokásait, és persze a férfiak-nők egyenjogúságát is. Kürt erről jelentést tett, de az ordoszi Öregek-tanácsa nem ismerte el az egyenjogúságot, ezért kalandozások dolgában csak a manysi és a kabar törzset ismerte el a hun törzsszövetség tagjának. Az elaggott Varga Győző és Zsolca mégis megáldotta Kürt házasságát, azzal a reménnyel, hogy a magyari és a magyar törzs egyszer majd új eszmével veszi át a hun törzsek szövetségének vezetését. Beavatott fejedelmi láncolat KÁMA 181--206 Mirina 175--181 (Ataisz elsűllyedésekor élt MARINA, ARMOGUR és ERIDŐ leánya, MAGYA felesége) Berény tárkányfejedelem 181--215 Isimbáj 181--185 Zsolca-Megera-Sály Magyar206--225 Csekmágus220--240 185--200 200--220 Keszi Béla 250--275 Kendegács 240--260 Kürt 225--250 Piroska-Megyer Gyula 275--310 BUJA 290--320 215--240 Béla 310--319 Nyékom Piroska Tass240-- Kündü Temir

319--340 260--290 Kende 260 320--355 Vága 340--365 NURA-Béla 275--304 Nyék Gyula-Duló 365--368 EMBA Karabály 304--321 355--360 360--380 Bárda 321--353 385--410 Hunyor-Maturi Magyor-Irgiza-Gács Kusztanáj 353--359 380--402 Gyula Kaszli 359--385 Bagamér 410--433 Magyor Irgiza 385--420 Buda 435--451 Orda 385--415 Bősárkány-Jákó-Kürt 420--428 435--451 Atilla 433--453 GYULA Gál-Eszék 451--510 Deédes-Nekese-Turgaj 428--462 402--435 Váj-Kadosa Daróc-Bolári 462--510 Aladár 453--482I. Csaba453--469 Bolárka-Gerenna 510--528 Ambenik 482--496 Dunna 469--498 Zsolt 415--432 II.Csaba 496--524 Sziktivár 498--500 Keve-Kumáj 402--451 Ogurd 524--528 Száva 500--503 Bolári-Balog 528--545 Balog-Bolári 528-545 I.Ilona 503--535 Szanka 510--515 Bende-Bolári Murony 548--560 Torda535--538 515--535 Bizony 560--562 Kalán 545--576 Szamos 538--566 Bolári-Balog Ermi 576--588 Ilja-Csát 535--565 Tyumen 588--605 II.Ilona 566--568 Baján BajalánAlpár-Telena-Kürt 568--580 Győr 580--600

Bat-Baján Bát 620--632 600--620 565--602 Szilágy 605--632 Páka 620--626 Mónus 620--652 Bakar 602--630 Szavárd 632--645 Kohár 626--630 Alpár 652--672 Mácsi 630--634 Kürt 632--670 Alpár 645--671 Tudval 630--660 Kotrag 672--673 Kuvrát 634--649 Bars 671--682 Orbaszár 660--672 Szolnok 673--680 Samó 648--658 Patacs 682--684 Vaska 672--690 az áruló Bat-Baján 670--678 650- ben a kazárok megszervezték az 567- ben megalakult Kazár Iszperik 678--680 Birodalom védelmét és akkor a 10 nyíl törzsei mind más elhelye- III.Csaba 680--719 zést nyertek, csak a Béla törzs maradt meg a LOVAS- BAKÁT fő- vezéri táborában. Babót684--710 Kapornak 690--712 Alpár 680--710 Tára 658--684 Dömös 710--721 Ragály 712--740 Kövezsd 710--730 Haram 664--678 Kézsmár721--760 Bekecser 740--770 Várkony 730--761 Zemlén 678--702 Tarcal 760--781 Gyürtő 770--782 Zabarai 761--760 Maróca 702--720 .ard 781--809 Sebes782--792 Bős780--796 Zengő 720--734 Pataj809--848 Mikó792--795

Pelsőc796--820 Mura 734--762 Pelsőc 848--850 Tuza 795--803 Gyoma 820--848 Linda 762--790 Kassa 840--853 Ragályka 803--853 Kund 848--886 Korpona 790--792 Verecke 853--896 Őrsur 886--908 Türje 792--794 Szala 853--890 Tuza 794--803 Eperjes 896--899 Kurszán Halics 803--825 Nyék 825--869 Abacil 869--890 Jutas 899 Levente 895 Üllő 908 Tarhos 890--920 Csák (Botond) Bereg Derencsény KoppányVászoly Babocsa Berzence 1046-1060 1060-1063 Piroska-Aba Sámuel I.Endre I.Béla Levente 1041-1044 Salamon I Géza ILászló Lambert Kálmán Álmos IIIstván 1116-1131 II.Géza 1141-1162 IIVak Béla 1131-1140 1162-1172 IIIIstván IILászló IV.István IIIBéla 1172-1206 1162-1163 1163 VADNA, “A HALÁL LOVASA” (A 255. Arvisurából) Sávolyka édesapja, Kostyü úz fejedelem, akit a Nagy Hun síkság vörösszemöldökű kinaj forradalmárai Csiang-Kü néven császárukká választottak, ezzel teljhatalomra jutott. Kru 180-ban véget ért az 5 évenként ismétlődő sámánképzés Ezen a

Nagy-Süán küzdelemben Vadna úz sámán-ifjú győzött. Vadna bátyját, Harcsányt Hu-Cseng néven Ordosz fejedelmévé választották. Harcsány addig Haris fősámán néven az ordoszi sámánképzés vezetője volt. Kinaj martalócok rátörtek Ordoszra, és Harcsány fejedelmet megölték. Gyászideje leteltével Vadna fősámán feleségül vette Sávolykát, Kostyü fejedelem lányát. Ezzel elnyerte kettőjük számára a 255 Arvisura rovásának a jogát Vadna fősámánt és Sávolyka aranyasszonyt az Öregek tanácsa ezután útnak indította a távoli Pannon-földre. Kíséretükhöz tartozott 5 tized lovas és 1 tized minden munkában jártas sebesült-gondozó rimalány. Urumcsi úz települést érintve a Turgai-kapuba értek Ott volt a 4221. medvetoros évben (Kru 181) a gyászos emlékű kabar vész: a kalandozásra indult kabarok szállásain a tatárok megölték a kabarok összes otthonmaradt családtagjait. Sávolyka aranyasszony 9 rimalánya kabar lovasokhoz

ment férjhez. Berény kabar fejedelem még 300 lovast adott Sávolyka és Vadna mellé kíséretül Sávolyka és Vadna pannonföldi útját az tette indokolttá, hogy már csak ritkán jöttek gyér hírek arról a földről, ahol a kabarok valamikor (Kr.e 2800) Kassa néven várost alapítottak. Kassa tájára Vadnáék éppen akkor érkeztek, amikor a longobárdok támadása fenyegette a kassaiakat. Vadna a külső, vagyis távolabbi kabar őrségbe vonult lovas népével. Kemény harcra került sor a támadó longobárdokkal Vadna is megsebesült, de sebesülten a lovára kötöztette magát és úgy vágtatott Bártfáról Kassára. Ott éppen csak el tudta mondani a Kassát fenyegető veszedelem hírét és belehalt sebeibe. Hősiességét a “halál-lovas” elnevezés őrzi. Sávolyka a longobárdok kiverése után 300 harcosával felépített két őrhegyet: Vadnát és Galgócot. Utódai itt 253 évig rótták a valamennyi között leghosszabb Arvisurát Ebben írták le a

Pannon-földieknek a bárdok, káldorok, más néven kelták, majd a római hódítók ellen vívott harcait. Vadna fősámánnak és Sávolykának 5 év alatt egy Berény nevű fia és 3 leánya született: Csobánka, Ga-lambka és Barcika. A lányok rimalányok lettek, így ők is szívós lovasokká fejlődtek. Mindhárman rokon-látogatókhoz mentek férjhez. Az ordoszi sámánközpontból mindig jött egy-egy kiváló vitéz, vagy rimalány, aki ismerte a rovásokat és Vadna “halál-lovas” mindenkori utódaival folytatta az Arvisura-rovást. A kabar rovósámánok Munkács várában, az úz rovósámánok Vadna várában rótták a maguk Arvisuráit. Medvetoron aztán egyeztették őket Buda fősámán 435-ben érdeklődéssel tanulmányozta a Vadna utódai által lerótt 255. Arvisurát Ebből megállapította, hogy Berény, Csobánka, Galambka és Barcika, tehát Vadnának mind a négy gyermeke híven teljesítette az ordoszi Öregek tanácsának meghagyását: népük

összeházasodott minden átvonuló, vagy ott állomásozó törzssel, hogy lekössék őket, és a házassági kapcsolatok révén békességben élhessenek. Berény, Vadna fia a kassai kabar fejedelem legkisebbik leányát, Szobránc rimalányt vette feleségül és átvette Munkács várának védelmét. Fiai pedig: Galgóc és Hetény, hol Galgóc, hol Munkács várában teljesítettek szolgálatot. Csobánka a jász Abod vitéznek lett a felesége. Ők csak télire jöttek Galgóc várába, ez tüzelőben gazdagabb szállás volt. Sok gyermekük született, közülük Fülek várat építtetett Édesanyja, Csobánka Fülek-vár birtokán, a róla elnevezett Csobánkán halt meg. Barcika egy kabar származású rokonlátogatóhoz, Szolnok vitézhez ment feleségül. Kassa alá mentek lakni, Abaúj-Szolnokra. Szolnok vitéz, Vadna várának a vandálok elleni védelmében halt hősi halált. A várat ostromló vandálok közül ekkor sokan fogságba kerültek. Közülük Barcika

férje elvesztésére való tekintettel 10 fiatal vandál harcost kapott, hogy a Kassa alatt levő földjeit azokkal műveltesse. Köztük volt Cöngölén vezér fia is, akiért a vandál előkelőségek minden váltságdíjat megadtak volna, de Barcika inkább férjéül választotta ezt a Dona vitézt, remélve, hogy a rokonság majd hozzájárul az ellenségeskedés megszüntetéséhez. Donát csak akkor engedték látogatóba az édesapjához, Cöngölén vezérhez, amikor már három fiú unoka: Ladány, Gál és Pázmány köszöntötte a gyengélkedő Cöngölént. Cöngölén megengedte unokáinak, hogy a Bükk és Mátra között levő Bolhás hegységben, a három folyó völgyében telepedjenek le. Ott irányították aztán a vandál kézművesek vas-szerszám-és cserépedény-készítését A Galgóc várában vitézkedő kabarok Cöngölént vandalúznak nevezték. Ha ellenség közeledett, a kabarok Galgóc várában, az úz töredék családok pedig Vadna várában

leltek menedéket. Földjeiket hadifoglyokkal műveltették Barcika utódai nagyon elszaporodtak, számukat jócskán növelte, hogy azok a harcosok, akik Pannóniában nem akartak a káldorok (kelták), vagy a rómaiak alatt élni, a szabad kabar-földre menekítették családjaikat és apró településeikkel lassankint elárasztották a hódítóknak ellenálló szabad Kabar-földet. Három település: a Gál-völgye, Ladány-völgye és Pázmány-völgye termékeny terület volt. A vandálokkal nemigen keveredtek, mert Vadna várának a körzetébe tartoztak. Átvonuló kabar vitéz ellenben mindig számíthatott Ladány, Gál és Pázmány utódainak támogatására. Ha a fiatalok véleménye nem egyezett szüleik akaratával, a fiatalok-szüleik engedélyével-új településre mentek. A megértő szülők az ilyen fiatal települést kabarosan Kisfaludnak nevezték. A hun törzsszövetség honfoglalásakor a közben békéssé szelídült vandálok elmenekültek, és helyüket

kabarok foglalták el. Buda fősámán azonban két év múlva, 435-ben úgy intézkedett, hogy Vadna várától a Karancs hegységig húzódó területet az úzok foglalják el, és kézműveseik vasműveléssel foglalkozzanak. Így hát az egykori vandál településeket mindenütt az újonnan jött, palócnak nevezett úz tyumenek szállották meg, de a “halál-lovas” Vadna utódait meghagyták birtokukban, mivel ők az úz törzsek előreküldött részeinek számítottak. Szálláscsinálói voltak a nagy honfoglalásnak. A 433-ban érkező kabarok Ciankó vandál vezért azért nevezték Vandalúznak, mert a vandálok a Han-gony völgyében az úzokkal keveredtek. BOGÁCS TANFEJEDELEM Bogács rovása (Ladány 260. Arvisura) A 4401. medvetoros évben (361-ben) élt Ordoszban egy úz legényből lett Tanfejedelem, aki Hangun fősámán helyett rovásba vette a 260. Arvisurát Hangunt a 400 kinai család Huó néven emelte a császári trónra. A Tanfejedelem

rovás-oktatással foglalkozott, de amellett megörökítette az úzok történetét is. A medvetorokon regélt besenyő származású édesanyja törzsének történetéről is. Rovása így szól: A 2292 medvetoros évben (Kre 1748-ban) Gandás, a hun törzsszövetség vezére magához ragadta a hatalmat Babilonban, Uruk népének segítségével és kasszu lovasaival lovasbirodalmat alapított. Ennek egyik fő erőssége Becsevár volt, a kunok földjének központja. A Kasszu birodalmat egyre erősbödő támadások érték. E miatt a kasszuk a 3305 medvetoros évben (Kr.e 745-ben) elindultak Káspiváron át Ordoszba, hogy előkészítsék beavatott sámánközpontjuk áthelyezését. Becse arra törekedett, hogy Becsevár (:Betseán:) kun töményét minden veszteség nélkül kimentse a veszélyes környezetből, s utána Ordoszban vezető szerephez jusson. Az elvonulás az Élet kegyhelyének Karnakból Ordoszba való áttelepítésével kezdődött és a 4081. medvetoros évig

tartott Amikor Pét lett a hun törzsszövetség fővezére és Laza úz kovács a fősámán, a 4086. medvetoros évben (Kre 46) Pét fővezér fia, Hamza feleségül vette Laza fősámán leányát, Irbi rimalányt és a Hun síkság népeinek erejére támaszkodva fekete hun birodalmi fejedelemséget alapítottak. Ebben II. Hóhanza néven Hamza lett a fejedelem (becsevári elnevezés szerint tenyő), a fősámán pedig (vagyis senyü) továbbra is Laza maradt. Mindezeknek az előzménye az volt, hogy a 3990. medvetoros évben (Kre 650) a kinajok 300 családos nemességének politikája a 24 hun törzsből alakult szövetség birodalmát kettészakította az Altáji és Ordoszi hun birodalomra. Mind a kettőben 50-50 ataiszi eredetű nemesi családé volt a vezető szerep. A szabad kunok a fehér hunokkal együtt azt a csoportot támogatták, amelyik a kinajok elleni portyát, és a Hun síksági földek visszafoglalását tűzte ki célul. A becsevári kunok viszont, akiket

Betseán fővárosuk után besenyőknek nevezték, meg az ordoszi úzok a kinajokkal való barátságot választották. A hun törzsszövetségtől elpártolt fekete-hunokat Numi-Tórem azzal büntette, hogy földjükön kitört a marhavész, s amiatt 2 medvetoros év alatt a népesség létszáma is a felére csökkent. Föld-anya is erősen megrázta a Földet, s ezért mindenki, aki hátaslóval, szekérrel rendelkezett, elhagyta a kettős Huni folyó vidékét és a gazdagabb napnyugati hunok birodalmába költözött. A földrengések elől való menekülés közben megfogyatkozott számú hunokat a kinajok nemessége arra bíztatta, hogy szakadjanak el a hun törzsszövetségtől. Ezek a fekete hun törzsek Ordosz székhellyel megalapították a Déli hun birodalmat. Beavatott sámánközpontjuk azonban a szellemi kapcsolatot továbbra is fenntartotta a Nyugati hun birodalommal. A nagy csapások miatt megfogyatkozott erejű ordoszi fekete hunok elismerték, hogy a Béke és

barátság szerződése alapján a vezető szerep a kinajokat illeti. Emiatt a fehér hunok több törzse átköltözött a Bujkál és Bolhás tó vidékére, valamint az Ural hegység körüli síkságokra és megalapították az Altáji hun birodalmat. Ezután a hun törzsszövetség népei hol ide, hol oda vándoroltak a két hun birodalom területén aszerint, hogy hol volt jobb termés és hol élt jobb módban a nép. A törzsek többnyire mindkét sámánközpontba küldtek ifjakat, mert nem tudták, hogy a kinajbarát, vagy a szabad hunok csoportja tud-e majd többet használni nekik. Az Élet kegyhelyének úz törzse Ordoszban maradt A fekete hun vezérek mindenben a kinajokkal való összefogást követelték. Azt javasolták, hogy a fővezéri szállást szüntessék meg. Ordoszban építsék ki a hunok fővárosát és engedélyezzék a hun földművesek megadóztatását is. A 24 nyugati szabad nemesi család ehhez nem járult hozzá és végleg elhagyták Ordoszt.

Ott hagyták a Hun síksági kettős Huni folyó vidékét, elvágták a kinajok Selyem-útját, ostrom alá vették a Nagy Kőfalat, majd átvágták a Hangun folyó gátjait is. Még kinaj parasztok is együtt tartottak a hunokkal, majd a lázadók Matyó vezetésével birtokukba vették a Hoang-Ti által épített Nagy Falat, s Matyó vörösre festett vitézeivel bevonult Ordoszba. A fehér hunok vezére, Kövezsd felállította a hunok közös sámánközpontját, amelyet most már nem háborgattak a kinajok. Itt ugyanis hadvezéri képzést nem folytattak, csak az Aranyasszony bogláros szentélyében tartottak a 4015. medvetoros évtől (Kr.e 25) sámánképzést Ez tette lehetővé, hogy a vörösszemöldökű úz kőfaragók vegyék át a hatalmat. A vezető szerep Laza fősámáné volt A fekete hunoknak 24 régi nemesi családjuk volt; a védett Ordoszban és az Élet kegyhelyén 1-1 nemesi család élt; az elvonult fehér hunok között pedig 24 nemesi családot illetett a

vezető szerep. Ezt a 300 kinaj család is elismerte. Tonku, a kinajok hadvezére 65 év után újra szabaddá tette a Selyem utat. A fekete hunok árulása foly-tán 20 tömény hun foglyot ejtett, s Kasinkát arra kényszerítette, hogy ismerje el a kinajok uralmát. Később a fehér hunok fővezére, Bozók kiszabadította a fogságból az öreg Kasinkát és elkezdte a hunok újraegyesítését. Megélte még, hogy unokája, Győző a fekete hunokra is kiterjesztette a hatalmát. Később a 4220. medvetoros évben (Kru 180) az úzok és a besenyők lakta Ordoszban tartották meg a Hun törzsszövetség nagy összejövetelét. Az elvándorolt fehér hunok helyét a mandzsu, tunguz és török törzsek foglalták el. A kinajbarát fekete hunok még a Nagy Fal őrzését is elvállalták a “Béke és rokonság” szerződése alapján. A következő száz medvetoros évben a 24 hun törzs szövetsége újra virágzásnak indult. Ezt főképpen az tette lehetővé, hogy Nyugat felé

folyton bővültek a legelőterületek. A Hoang-Hó bal parti részén az 50 hun nemesi család adta az uralkodókat: a kazahun Fuhi, majd a tunguz Sang, és a török Jin (:a Napnyugat grófja:) lett a császár. A 4344 medvetoros évben (Kr.u 304) a vörösszemöldökű Hia család leszármazottja, Ladány lett a hunok fővezére Ladány egyetértésre jutott a Nagy Falat őrző besenyőkkel, s közös erővel elfoglalták a Hun síkságot. Cin császárt is foglyul ejtették A hun földművesek és az elnyomás alól felszabadult kinajok Liu-Jöán néven császárrá kiáltották ki Ladányt. Cin császár leányával, Liu-Cennel a hun vezérek jelenlétében az ordoszi Aranyasszony hajlékában kötött házasságot. A menyasszony fejére feltették az egykori Hia-hun nemesek drágakő boglárral díszített menyasszonyi fejdíszét. Ezen az esküvőn ott volt a Hun síkságról 50, a Déli hun birodalomból 24, a Nyugati hun birodalomból 24, és Ordoszból a 2 hun nemesi

család is. A vendéglátók a Fuhi és a Hia család volt. Ladány után a mongol Zsórbazsán lett a hunok fővezére Nagy legelőterületeket követelt a mongol és török törzseknek. Amikor pedig a török Fidzsi lett a fővezér, a fehér hunok a kinajok nyomására is kénytelenek voltak átkelni az Etil folyón. Fidzsi után Hangun lett a fővezér Az apja úz származású, anyja a szép Biricsók besenyő lány volt. Hangun, mint a vörösszemöldökűek leszármazottja a mandzsuk segítségével magához ragadta a hatalmat. Kazumi mandzsu vezér leányát, Del-Ját vette feleségül. Kemény harcok után Huó császár néven a kinajok császára lett A 4391 medvetoros évig (Kr.u 351) uralkodott a kinaj birodalomban Halála után Kazumi Tennó birodalmába távozott. Huó legnagyobb leányát, Csu-csa hercegnőt a hokjen földi új kínai császár, Hok-csen vette feleségül. A kinajok az Arvisura rendelkezései alapján kapott nevüktől eltérő más néven kiáltották

ki őket császáruknak. A 24 hun törzsből álló szövetség maradványaival, a három birodalomban élő (50+24+24+2=) 100 nemesi hun család tagjaival mindvégig fenntartották kapcsolatukat. A 4391 medvetoros év után Bogács Csu-csa hercegnő kérésére még 10 évig tanított Ordoszban, mint Tanfejedelem. A visszamaradt 50, a 24 déli és a 24 nyugati nemesi család részére lerótták a 260. Arvisurát. Az eredeti Ordoszban maradt, a két beavatott kaza-, illetve széki-hun családnál. BOGÁCS TANFEJEDELEM A 263. Arvisura 4411-4425 medvetoros év (Kru 371-385) Hunyor és Bogács rovása Topa rovósámán Huó császár halála után az avar és jürcsik törzsek legeltetési viszonyok miatt a kinajok bíztatására erős nyomást gyakoroltak a vezető hun törzsekre. Elindultak a hunok napnyugat felé Ebben része volt annak is, hogy a jászok szerint a pannon-szkíta és kabar törzs előre küldött rajai olyan nyugati síkságokról beszéltek, amelyeken sokkal jobbak a

legelőterületek, mint az Altáj és Ural síkságain, s a nyarak is hosszabbak és termékenyebbek. Amikor Hok-Csen császárt meggyilkolták, özvegye, Csu-csa visszaköltözött Ordoszba a Hia nemesi család birtokára. Ott a szintén özvegy Gyopáros besenyő fősámán felesége lett. Az Arvisura rovás joga így 50 évig a besenyők kezében maradt. Amikor Bogács Bugátba költözött, úz nyelven folytatta a 263. Arvisura rovását A 261 Arvisurát Zsór fősámán rótta Gyopáros fejedelem idejében, a 262. Arvisurát pedig Bagota fősámán Rijeka rovósámán segítségével. Rijeka ennek a két Arvisurának a másolatát Bugátba vitte A sárga hit terjedése miatt ugyanis náluk szentkönyv-égetés volt. A bugáti sámánképzést Bogács vette át azzal a céllal, hogy az altáji hun birodalom részére ott képezzenek ki sámánokat. De Bogács a nagyon régi Arvisuráknak csak egy kis részét tudta leróni, ezért a múltat az alábbiakban tanította: Ata-Isis

birodalmát és Ataisz zöld birodalmát Arvisura-Anyahita szent könyveivel együtt elnyelte a tenger. Ebből a borzalomból csak 5 nagy hajó szabadult meg azért, mert Buda, Kuszkó, Harapa, Agaba és Suva vezetésével távol voltak Ataisztól. A megmenekültek az óm-gyarmatokon, és más művelhető területeken szálltak meg. Agabáék népe 1016 holdévig bolyongott az emberevők világában. Végül a Hangun folyó torkolatánál találtak olyan kevésbé lakott óm-gyarmatra, ahol megtelepedhettek. Vezetőjök egy Agaba nevú kereskedő volt. A bőtermő földön jólétet teremtett népének 11952 holdévet éltek az agabák földjén, amikor dél felől támadó kinaj népek elüldözték őket a Hangun jobb oldaláról. Ekkor a hun törzseknél kaptak menedéket Ordoszban és a Hangun jobb oldali Hun folyójánál. Az első ordoszi közös medvetoron alakult meg a 24 hun törzs szövetsége A holdév számításról ekkor tértek át a medvetoros évek számolására.

Hangun fősámán, aki Huó császár néven a kinajok uralkodója lett, így rendelkezett: “Amíg az úzok és besenyők bírják a kinajok kegyetlenkedéseit és a sárga hitre való csábítást, addig Ordoszban folytassák a rovást, ellenkező esetben a sámánközpontot Bugátba helyezzük át!” Addig azonban sok minden történt. Az Ataiszból származott beavatottak és nemesek még elindulásuk előtt úgy döntöttek, hogy minden is-meretükben támogatják egymást. Utolsó akaratában Agaba fősámán meghagyta, hogy fősámán utódai ne nyugodjanak addig, amíg meg nem találják az elsüllyedt földrészről megmenekült népek többi maradvá-nyát. Már a tengerparti Agaba-ómban hallottak róla, hogy nyugat felé öt ilyen nagyobb település van. Híre jött annak is, hogy Uruk népe özönvizek elől menekülve Szumér kurd fejedelem birodalmából most készül vissza az Uruk-ómbéli gyarmatra. A kinajok terjeszkedése akadályozta a hajókkal való

összeköttetést, de mégis hírül hozták, hogy Susáról 100 család elindult az Agaba-óm gyarmata felé. Ezt hallva Agaba végrendeletében meghagyta, hogy utódai a gazdag hunokkal együttműködve lovastársadalom hatalmára törekedjenek, s így tartsák a kapcsolatot a 100 családdal. Az úz sámánok és rovók Arvisuráiból kitűnik, hogy Bihar megteremtette a parszi-szkítákkal, vagyis a Saka birodalommal, Gandás pedig a Sumér-fejedelem népeivel a kapcsolatot. Kusán a hikszosz népet fe-dezte fel. A kaszu, úz és kun törzsek harcos előőrsei könnyen elfoglalták az éhség elől menekülő népek szállásait. Kalandozó, harcos lovasaik könnyűszerrel tudtak élelmet szállítani a hun szövetség új gyarmataira. Ilyen élelmiszerszállítás közben tudták meg, hogy a hikszoszok és a magashegyek uralkodó rétege szintén az elsüllyedt birodalomból valók. Erről jelentést küldtek Ordoszba Az összes menekültek közül Szumér kurd fejedelem népei

voltak a legműveltebbek. Erről a három úz rimalány gyűjtötte össze az adatokat a 2345-2360. medvetoros évek között (Kre 1695-1680) A jelentések szerint már az elsüllyedt földrészen is úgy védekeztek az időjárás viszontagságai ellen, hogy a nagy melegben, éhség és szárazság esetén, vagy járványos időben felmentek a nagy, magas hegyek közé. Galambka rimalány szerint a nagy világcsapást úgy látták, mintha a tűzhányók működésbe lépése után a hegyek az égbe repültek volna. Abban mindhárom jelentés megegyezett, hogy a kulturált földrész teljesen elsüllyedt, de ugyanakkor az ő földrészük kisebb fele kiemelkedett a tengerből. Ezért a Nagyvízen még ma sem mernek hajóra szállni. A Csaba-Szőreg féle hajósok közül is addig még csak Csaba ifjúsági fővezér ment oda látogatóba. Csobánka jelentése szerint Káspivár fősámánsága alatt 32 tömény lovasság támogatta Barnaburony hatalmát. Akkor a hun törzsszövetség

láncolatának Szidonvár és Becsevár volt a legnyugatibb erődítménye. Egy-egy várhoz 10 kátavár tartozott, egyenként ezer-ezer lovassal. De őrszolgálatot csak a 20-25 éves lovasok teljesítettek A többiek csak véreskard-hordozáskor álltak csatarendbe. Barcika rimalány jelentése szerint a 2350 medvetoros év nyarán (Kr.e 1690) a lettek szomszédságából a lapp pásztorok a nagy szárazság miatt rénszarvasnyájaikkal észak felé elindultak. Kalandozóik ugyanis, akiket Sambe sámán vezetett, azt jelentették, hogy a felmelegedés lakatlan térségeket hozott felszínre, s ezeken a helyeken háborítatlanul élhetnek. Egy részük még ott maradt a Szaján hegyvidéken, az ifjúság három törzséből pedig a lett, lapp és liv harcosok Riga fősámán őrségét adták a bugáti költözködések alkalmával. A kalandozók közül a líveket nagy veszteség érte. Ezért egy kun vitéz: Petsámó, a sámánközpontból melléadott más törzsbeli társaival

együtt az elégedetlen lívekkel északra vándorolt. Az irányító központok között abban az időben a legfontosabb Magyarka volt, a káspivári sámánközpont. Ebben az erődítményes várban döntöttek arról, hogy a törzsek kalandozói a kátavárakból hova, merre menjenek. A törzsi várakat és Kátavárakat az Arvisurák rendelkezéseinek megfelelően nevezték el. A hunok közé beolvadt agaba törzs ifjai eleinte csak azzal a céllal indultak el az egyik holdtöltétől a másikig tartó kalandozásokra, hogy megkeressék az elsüllyedt földrész menekültjeit. De az Öregek tanácsa ezt lassankint megsokallta és csak akkor engedélyezte a kalandozást, ha a fiatalok maguk helyett hadifogoly munkaerőt állítottak be a földműves munkára. Ezért az 520 medvetoros évtől kezdve (Kre 3520) áttértek a hadifogoly-szerzésre. Ezen a címen már egyéves kalandozásokra indultak, de 300 év múlva már kétéves kalandozásokba kezdtek. Az ezredik medvetoros év

idejétől (Kre 3040) egyes törzsek már teljesen hadifogoly kinajokkal műveltették földjeiket. Így aztán a munkától felszabadult ifjúság a sámánok felügyelete alatt a kalandozásoknak élhetett. Később, amikor mind gyakoribbá vált a hadifogolyszökés, a kettős Huni folyó mellett olyan földművelési formára tértek át, hogy a foglyokat felszabadították, s azok a terményeikből egy részt beszolgáltattak a hunoknak. Amikor a 300 nemes család megérkezett Susából, szövetséget kötöttek a 100 nemes hun családdal, s ebben egyeztették termelési formájukat is. Az Arvisurák beavatottjai ismerték a környező világot: a Csaba által létesített kereskedelmi kapcsolatok révén összeköttetésbe léptek Kuszkó birodalmával is. Amíg a déli kinajok meg nem szüntették a hajós kereskedelmet, sok aranyat hoztak Ordoszba. Lovas karavánutakon Káspiváron át is kereskedtek A holdévi, majd medvetoros évi kalandozásokból idővel emberöltős nagy

kalandozások lettek. De a felmelegedés okozta éhínségek, járványos betegségek, és az idegen hódítók erőszakosságai miatt lassankint állandósultak a tervszerű elvándoroltatások is. Ilyen okul szolgáltak a földrengések is. A legnagyobb elvándorlásokra adtak okot a türelmetlen, vallási áramlatok térhódításai is. Ezek hatására a nemesek szövetsége is ingadozott. A hun törzsek kezdettől fogva Szidonvár és Tenkesvár között a Magya és Szumér-féle törzsek pedig Úr városa és az urali Vasbálvány-hegy között vándoroltak. Később ennek a két útvonalnak az érintkezési pontján felállították Magyarka sátortáborát. Itt az Arvisura-törvényei szerint minden vándornak, vagy kalandozónak csak egy éjszakát volt szabad eltöltenie. A város központját 25 évenként kőből újjáépítették. Matyó (Motó) fővezér volt az első uralkodó, aki katona-állam élére állt és sok kinajt, meg másféle népeket az uralma alá

hajtott. Semmibe vette az Arvisura egészségügyi szabályait is Részben ez volt az oka annak, hogy utódai sorra igen rövid életűek voltak: Kira, Kincses, Itel, Ondi, Kondul, Hunyad, Csengőd, Hortobát, Ajnácskő és Hamza mind csak igen rövid ideig uralkodott. Igaz, hogy közülük többen merénylet okozta betegségben pusztultak el. Utódai egy egész sor uralkodóházba nősültek be, s új uralkodóházak alapját vetették meg. Hamza nem kinaj uralkodóházba nősült, Urumcsi széki-hun vezér lányát, Ibolykát vette el. Bátyja, Ho-mok a kinajok uralkodó házába nősült. Öccsével érdekellentétbe került, s a kinajok Hamzát megölték. A medvetorokat télen tartották A babiloni besenyőknél nem esett hó, ezért a medvetoros sámánokat Észak havára való utalással “téli beszélőknek”, hóhamzáknak nevezték. A Nagy Alexander (Nagy Sándor) elől Becsevárból elmenekült kun vezér, Pét, annak az (első) Hóhamzának volt az utóda, akit a

besenyők csak Hamzának neveztek. Pét Idukót vette feleségül és miután a 8 besenyő törzssel elfoglalta Ordoszt, II. Hóhamza néven visszaállította Ordoszban a 24 hun törzs szövetségi birodalmát. Ebben a kinaj nemesség is támogatta Ordosznak így ezután nemcsak fősámánja, hanem fővezére is volt. A kinajok, ugyanúgy, mint elődeiket, a saját nyelvükön nevezték őket. Az agaba népből származó uralkodók mind benősültek a kinajok nemességébe és megalapították a Liu, Hin és Csaó uralkodóházat. A mandzsu, mongol és jürcsik törzseket áttérítették a sárga hitre, majd beolvasztották a kinajok közé. Így Ordosz jelentősége mindinkább csökkent Amikor a kinaj birodalomban a hun nemességből származó Hia, Sang és Jin családok váltották egymást az uralkodásban, eredetük emléke még sokáig élt. Így például a török Jin, “Nyugat grófja” áldozott a hun, meg a tunguz isteneknek is. Nem vállalták, hogy elődeik istenei

megharagudjanak rájuk A 100 nemes hun családból a 24 fehér és 24 fekete hun nemes azért vált ki, mert Úr városában nem helyeselték az emberáldozatos temetkezést. Tulajdonképpen már Bogács is a beolvasztási politika és az emberáldozások miatt ment át Bugátba. A 4425 medvetoros évben tartott sámán-előzködésen Huó császár két utolsó, iker-fia közül Hunyor lett az első. Ez a Hunyor segített Bogácsnak leróni a 263 Arvisurát Hunyor készítette elő a két ordoszi nemes család átköltöztetését is. Álmos jegyzetei (Kr.u 880) Bogács Tanfejedelem 263 Arvisurájához Még Bogács életében, a 4425. medvetoros évben újabb besenyő csoport érkezett Ordoszból, miután a Béke és rokonság ünnepén a Buddha-hívők rózsafüzéres imádkozását kinevették. Ennek előzménye az, hogy amikor Manit Kr e 290-ben az érdek nélküli szeretet hirdetése miatt megnyúzták és kitömték, a bűnösök kerepléssel és rózsafüzér-imák

gajdolásával akarták magukat kedvessé tenni az istenek előtt. Ennek az emléke élt Bogács idejében is, amikor Ordoszban azt az ünnepet ülték. Topa besenyő sámán szerint Pó-Ten, a besenyők Égi Ura nagyon haragszik azért, ha a bűnösök kerepléssel, szemforgatással, vagy más ravasz eljárással igyekeztek bűnüket leplezni. Ezért Kr.u 385-ben Betse-An rovásaival eljöttek Ordosz beavatott központjából A legutolsó folyamközi özönvíz után a Gandástól származó Kus, tíz holdévig őrizte Paripa város feje-delmének juhait, hogy elnyerje a fejedelem legszebb lányának, Embának a kezét. Célját elérte Fiai közül Nimród (aki leginkább hasonlított az anyjára), kiváló lovas-vadász lett. Nimród a Szumér fejedelem utódainak kezén levő Úr városából nősült An fejedelemasszonnyal együtt újjászervezték Barnaburony birodalmának 32 töményét. An fejedelemasszonynak gondja volt arra is, hogy Úr városának írnokai a kezükbe vegyék

az északi Pó-Ten-Mezejének szellemi dolgait is. Minden töménynek volt egy vára, minden várnak 10 kátavára és minden kátavárnak 10 pusztája, azaz laka, ahol a kiöregedett harcosok és családtagjaik laktak. A Nagyvíztől kezdve: Szidonvár, Árpádvár és Becsevár kezdte meg a 32 vár láncolatát. An fejedelemasszony székhelye Becse-An kegyhellyel Becsevárban volt. Nimród leginkább Paripa városában tartózkodott, ahol a lovas-vadászok kiképzését ellenőrizte. Szidon várának tíz kátavára a következő volt: Csépa, Séba, Havila, Potony, Szanda, Vezseny, Kürü, Rékas, Nadaj és Czidon vára. An pusztái: Túr, Pó, Alcsi, Pé, Bán, Szalók, Abád, Zeku, Czibak és Sülly. Tárkányszerek: Faszeg, Hulszeg, Márszeg és Beraszeg. Az Árpád várához tartozó tíz kátavára: Magóg, Bodon, Tomaj, Kürt, Szolnok, Jenő, Zunde, Kengyel, Madaras és Kevevára. An pusztái: Bő, Réka, Várkony, Lúd, Péleg, Tét, Ráten, Aruh, Polisz és Hám.

Tár-kányszerek: Sárszeg, Kemejszeg, Lugtaszeg, Melleszeg és Kengyelszeg. Becsevárának tíz kátavára: Pó-Ten, Pó-Hamara, Pó-Varsány, Pó-Hímes, Pó-Tengre, Potyond, Taksony, Pél-Tenyő, Cseti-Káta és Aranyos-Káta. An pusztái: Puszta-Tenyő, Puszta-Pó, Betse-An, Puszta-Tengri, Turkeddi, Battyán-Tenyő, Betán-An, Mező-Póten, Zolúm-An és Mari-An. Tárkányszerek: Tószeg, Bodon-szeg, Betánszeg, Ummaszeg és Isaszeg A Topa sámántól származó titkos Arvisura-részletet Bogács tanfejedelem rovásai közé helyezték, és úgy indították útnak a besenyő legény-lovasokat Uruk-Dargin lovas felderítő seregébe. HUNYOR ÉS MAGYOR (A 266. Arvisurából) Jákó rovása Hangun, a hun törzsek szövetségének nagy fejedelme kiváló uralkodó volt. Jó tulajdonságai révén megszerezte a kínai trónt is. Egy kínai császárlányt vett el Az esküvőjük utáni második évben koronázták meg Huó császár néven. Élete vége felé, felesége halála után

újra megnősült. Káspivárból Magyor fejedelem leányát, Megyerját vette feleségül. Megyerja ekkor öccsével, Uruk-Darginnal együtt éppen Ordoszban volt Házasságukból két iker fiú született. Az egyiket az apjáról Hunyornak, a másikat nagyapjukról Magyornak nevezték. De Huó császár nem sokáig örülhetett fiainak; hírtelen meghalt. A gyermekeket Megyerja nevelte De sok nehézséggel kellett megküzdenie. Megyerja életében a sámán-képzés ürügyén Ordoszban még biztonságban éltek, de amikor Megyerja meghalt, az ikrek apai féltestvéreik részéről mindenféle üldözéseknek voltak kitéve. Ezek elől Uruk-Dargin nagybátyjuk Káspivári birodalmába menekültek és elrejtőztek a Meótiszban. 5 év múlva egy ligetes erdőben vadászat közben asszonyokra és játszadozó leányokra bukkantak. Így ismerkedtek meg Dul alán fejedelem két lányával. A fiatalok megszerették egymást, s Hunyor és Magyor megszöktette a két fejedelmi leányt. Dul

fejedelem később megszerette a szelídebb természetű Magyort és arra kérte, ne járjon kalandozá-sokra, maradjon inkább ott az ő közelében. Felajánlotta neki fele birodalmát, a kisfejedelmi részt Magyor hallgatott a jószóra és letelepedett a Turgai-kapu közelében. Birodalma az Etil folyóig terjedt Nem csatlakozott semmilyen törzsi szövetséghez. Lovasai így békességben éltek Hunyor harciasabb természetű volt. Elment Ordoszba Pusztaszeren megnyerte a Nagy-Süánt és vele együtt a fővezéri méltóságot. Részt vett a bugáti sámánképzésen is és Ordoszban fősámánná tették. Ekkor újra egybeszervezte a hun törzsszövetséget A Jüpon, Mandzsu és Nanáj törzsektől Ordosz és Káspivár térségén át egészen a Pannon ifjak földjéig egységes lett a szövetség. A fejedelmi székben fia, Bagamér követte Bagamér húgát, Bősárkányt a fősámáni vetélkedőn győztes Jákó úz sámán vette feleségül. Bagamér öccse, Udin vitéz

amiatt való sértődöttségében, hogy nem őt, hanem Uruk-Dargin fiát, Oj-bárszt tették meg kisfejedelemnek, kivonult Ordosz térségéből. A Káspivár birodalmában lakó jász fővezér leányát, Karit vette feleségül és Pannónia közelébe költözött. Két fia, Ruga és Upor már Pannonföld Pécs-Tórem városában született Udin ugyanis ekkor már szövetségben volt Rómával. A szövetség előzménye az volt, hogy Udin, majd később fiai is a nyugati lázadók ellen segítségére voltak a római birodalomnak. Ezt a szövetséget még Hunyor nagyfejedelem hozta létre BUDA ÉS ATILLA (A 273. Arvisurából) Uruk-Dargin nagyon sokat harcolt azért, hogy unokaöccse, Hunyor elfoglalhassa az Ordosz-vidék fősámáni székét. Amikor aztán Hunyor 20 éves korában a Nagy-Süán után a magáénak mondhatta Ordosz kegyhelyet, az eddigi sorozatos gyilkosságok után 20 nyugalmas év következett. A 4440 medvetoros évben (Kru 400) megrendezték a birodalmi

Nagy-Szalát. Hunyor gyermekei: Bagamér, Munzuk, Udin és Bősárkány, valamint Uruk-Dargin fia, Ojbársz ezen úgy gondolták, hogy mivel Ordosz veszélyeztetve van, Pannon-föld térségében kellene előkészíteni az új sámánközpontot. Hunyor Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte ki utódjául; a Nagy-Süán győztesét, Udint a Pannon-föld megközelítésére rendelte ki. Az ő feladata lett kijelölni az új sámánközpont helyét és Rómával jó kapcsolatot kiépíteni. Ha a tervezett áthelyezés bekövetkezik, Munzuk örökli Ordoszt, Ojbársz utódai Káspivárt, Udin pedig Pannónia uralkodója lesz. Udin a neki szánt jövőt kétségesnek találta, sértődötten távozott a Nagy-Szaláról, és utána soha többé nem jelent meg Ordoszban. Bagamér, a 4450 medvetoros évben (410) meghirdette, a Nagy-vízig való harcot. Hunyor utódai évekig készítették elő ezt a nagy vállalkozást. Ennek során Rómába és Bizáncba is elmentek puhatolózni Végül

aztán a 4470. medvetoros évben, amikor Rómában 430-at írtak, megindult a hun törzsszövetség Három év múlva, 433-ban Bagamér kisebbik fia, Atilla, székely tyumenje élén bevonult Pannóniába. Utána Kimmer-kabarok jöttek A következő évben kazahun lovasok élén Buda vonult be, és a római város közelében, a Kőhegyen felállította a sámánközpontot. Azután az úz törzsek is, akik már 5 év óta úton voltak, elfoglalták előre kijelölt helyüket. Ekkor hozták a hírt a lovas hírvivők, hogy Bősárkány férje, Jákó, a hun törzsszövetség fősámánja önkéntes tűzhalált halt. Jákó ugyanis, amikor az úzokkal elindult, olyan szerencsétlenül esett le a lováról, hogy a lábai megbénultak, s a vezetést a leánya Deédes vette át helyette. Tervük szerint 5 év alatt meg kellett érkezniük Pannóniába Jákó tehát maradt, s az otthonmaradottak részére elkezdte az 5 éves sámánképzést. Ez után halt tűzhalált. Ez a sámánközpont

áthelyezését jelentette Utána Buda lett a birodalom fősámán-fejedelme. Bagamér fiai, Buda és Atilla úgy tervezték, hogy a hun törzsek szövetségének népeit, legalábbis a törzsek zömét áttelepítik a Kárpát medencébe és, az áttelepítés utáni időre a birodalom határainak nyugati irányba való kibővítésével biztosítják a békét, nyugalmat. A sámánok Udin, Rugal, és Upor rovásaiból úgy látták, hogy 500000 harcosra volna szükség, gyülekezőhelyül pedig a Jász síkság a legalkalmasabb. Az egyes törzsek fegyelmezetlensége széthúzása miatt csak 450000 lovas érkezett meg. A besenyők és oguzok duzzogtak, mert a széki-hunok, kaza-hunok és az úzok induláskor az ordoszi fősámánságban felhalmozott aranyat mind magukkal hozták. Ezt a mongolok, tatárok és törökök is kifogásolták. Buda a beérkezett harcosok számát kevesellte, s nem járult hozzá a hadműveletek megindításához. A harcias fiatal vezérek emiatt

összetűztek vele, és a vita hevében összekaszabolták. Egyesek szerint éjjel ölték meg, de a türelmetlen hadsereg elindult Győzni azonban nem tudtak, sőt Atilla is majdnem odaveszett, Budának igaza lett. A harcosok között kitört a csomabetegség is. Emiatt is kénytelenek voltak hazatérni Atilla a csata hevében is kereste régi ismerősét, Eciust. Két év múlva megint fájlalta, hogy római hadjárata idején is megfutamodott előle. Atillát később germán összeesküvők megmérgezték. Temetése után az Öregek tanácsa Buda fiát, Aladárt jelölte a Birodalmi fővezéri székbe. Ezt Atilla fiai kifogásolták Ebből olyan összecsapás keletkezett, hogy a hun törzsek majdnem kiirtották egymást. Végül Deédes Aranyasszony teremtett rendet Ő felerészt ordoszi aranyával és az úzokkal itt maradt az új hazában. Aladár hűséges kazahunjaival visszament az Etilen túli területre. De az avarok megelőzték, és a Turgai kapunál útját állták.

Nem engedték be őket az Altájba Aladár így kénytelen volt a magyar törzseknél letelepedni. Az ő vezetésével alapították a manysi törzs gyülekezőhelyén, a mai Tyumenben Ural-Budát. Az Altáji Bugátban őrzött Arvisurák az avarok kezébe kerültek, az Ordoszból hozott Arvisurákat Aladár rendelkezésére Tura-Vasbálvány vidékére vitték. Ellák a parszi-szkiták kunok és besenyők segítségével és kabar-kimeri testőrségével a Fekete-tenger és Keve vára között vert tanyát. Ezzel összekötő szerepe lett a hunok birodalmában. De Róma és Bizánc mesterkedései folytán örök támadásnak voltak kitéve. Deédes Aranyasszony azt javasolta, hogy jó volna átvenni a már régóta Pannóniában élő őskabarok és Ataisz-lakók módszerét, vagyis nem kell ellenállni a túlerőben levő kóbor népek hódító törekvéseinek. Igy az úz nép fenn is maradt régi szálláshelyén. De hasznát látta annak is, hogy minden hódítóval

összeházasodott. Nemes harcát névtelenül, de eredményesen állta a Dunavölgyi Birodalom anyósa. Csát és Ilja így rótta le mindezt az Úz-földi Arvisurában 11. PALÓCOK HONFOGLALÁSA (A 269. Arvisurából) Szanka fősámán rovása 420-435 Egy forró nyári éjszakán az Ordosz feletti Bálvány-hegyen meggyújtották az örömtüzeket, mert befejeződött a köles aratása. Joli-Tórem Földanyának, az úz nép istenasszonyának mondott hálát Bagamér a hun törzsszövetség fősámánja. Ő volt az, aki meghirdette a hunok harcát az egyik Nagyviztől a másikig. A 4460 medvetoros évben az új vallás szerint Rómában 420-at irtak. Nem gondoltak arra, hogy a hu-nok tyumenjei még az örök városig is eljutnak. Amikor a fegyverkovács úzok elindultak, az Etil folyón való átúsztatás közben vezérük Jákó olyan szerenesétlenül esett a lova alá, hogy a gerince megsérült és a lábaira megbénult. Visszavitték Ordoszba Egyetlen leányát, az aranyhaju

Deédest küldte maga helyett, hogy dicsőséget szerezzen Joli-Tórem népének. Deédes nevelését Jákó helyett a felesége, Bősárkány irányította. A fiús természetű lány 430 ló közül kiválasztotta a legvadabbat és 15. születése napján megnyerte a hun törzsszövetség ifjúságának hagyomá-nyos lovasversenyét, a Nagy-Süánt. Ezen az előzködésen az unokabátyja, Atilla a cél előtt elbukott. Deédes diadalmasan a célba futott Az Öregek tanácsa megengedte, hogy a győztes lány három férjet válasszon magának. Ehhez Bagamér is hozzájárult, hiszen a törvények ezt megengedték. Az Ordosz feletti Pusztaszeren Deédes három férjet választott. Az első a széki-hun Maros volt; sűrű, kemény barna legény. A második a szőke magyari Eszék volt, a harmadik pedig első szerelme, Nekese, a vígkedélyű, okos úz sámán, ordoszi fegyverkovács. Deédes, az ifjú Aranyasszony a 4470. medvetoros évben (430) indult a nagy útra Bősárkány

kiséretében magukkal vitték az ordoszi sámánközpont legfontosabb kellékeit. Buda egy napi járásra mindig előttük lovagolt, hogy a Bősárkányra bízott kegyszereket bármily támadás ellen megvédje. Deédes háromszögletű fejdíszt viselt Ez jelképesen azt fejezte ki, hogy három férje van. A fejdísz egyúttal a termékenység jele is volt Deédes férjei egy napi lovaglásnyira voltak egymástól. A gazdag asszony, folyton úton volt férjei között, mert egy-egy táborban csak egyik holdtöltétől a másikig tartózkodott. A férjek pedig csak az ünnepélyes nászlakomán találkoztak egymással, de utána, mire a hajnalcsillag feljött, Deédes már el is indult első férjének, Marosnak a tyumenjével a nagy nyugati útra. Bagamér halála után Atilla lett a hunok fővezére, a tanultabb Budát fősámánná választotta az Öregek tanácsa. Ezen a nagy tanácskozáson az úz népet Bősárkány, Bagamér húga képviselte, mivel Deédes már a Turgai

kapuban tartott őrséget, hogy a hun sereg nyugodt felvonulását biztosítsa. Atilla a 4473 medvetoros évben (433) az alánokkal összeházasodott jászok hivására elfoglalta a Jász-sikságot, és az új, negyedik Pusztaszeren ütötte fel sátorát. A 4474 medvetoros év (434) tavaszán érkeztek meg az altáji kabarok, és a Jász-síkság felett, a Kabar-síkságon telepedtek meg, Kassa-Aba parancsnoksága alatt. Buda a 4475 medvetoros év (435) tavaszán érkezett meg a sámánok tanácsával és feleségével, a rima-lányok fejedelemasszonyával, Dunnával. A római polgárok alapította város alatti kőhegyet jelölte ki fősá-máni székhelyül, a rimalányok szállását pedig a Joli-Tórem kegyhelye mellett állították fel. Ekkor érkezett meg az úzok serege is Deédes vezetésével, és a 4475. medvetoros év (435) nyarán Deédes 20. születésnapján tábort ütöttek Pusztaszeren Azért érkeztek csak akkor, mert az Öregek tanácsa a fehér-hunokat a Turgai

kapuból az Etil folyón át vezényelte az új hazába, a fekete-hunok pedig a Derbenti kapun keresztül jöttek. Utolsónak Eszék tyumenje indult el. Tomaj vitéz századát ők hátrahagyták a Turgai kapuban Azzal a paranccsal, hogy a később érkező törzseket a megjelölt úton kísérjék majd Atilla birodalmába. Egy-két felvezető csoport egyébként is mindig kísérte a törzseket a kijelölt úton. Négy törzs soha sem érkezett meg Az Öregek tanácsának parancsa értelmében Tomaj százada még mindig várja őket a Turgai kapuban. Esküjüket tenger idők múltán még a nagy mongol hódítók is tiszteletben tartották, és őrhelyüket megerősítették, mivelhogy megbízásuk örökidőkre szólt. Ami a felvonuló sokféle, de egymással hol közelebbi, hol távolabbi rokonságban álló népeket illeti, eredetileg fehér hunok voltak a mordvinok, manysi-hantik, marik, suomák, -ma finnek-, észtek, lettek, komik, vepszek, vótok, -továbbá a kaza-és

széki-hunok, avarok, kabarok. Fekete-hunok: úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok, tatárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgurok és mandzsuk. Bősárkány kérésére az Öregek tanácsa az úzokat háromfelé telepítette le. Maros vitéz tyumenje az Úz völgyétől Marosszékig, Eszék vitéz tyumenje Dunna-Ozdintól Eszékvárig. Nekese fegyverkovács tyumenje pedig Sajó-Ordosztól Tiszavárkonyig telepedett le. A határőrző Dernő, Uzabalog és Úzon őrhelyek és Sajó-Ordosz között a magyaföldi kaszuk és rimalányok csoportjai szálltak meg. Ennek a tanácskozásnak az úz törzsre vonatkozó rendelkezései még arra is kiterjedtek, hogy Deédes Aranyasszony a tavaszt Marosszéken, a nyarat Sajó-Ordosz környékén, az őszt az eszéki síkságon, a telet pedig Buda-széken fogja tölteni. A vezéri-tanácsban neki is részt kellett vennie, mert mint a törzsszövetség egyedüli nő-vezérének, neki kellett ellátnia a háziasszonyi teendőket

is. De még négy vidék főzőművészetét is ismerte. A tűzhelyek mellett 48 gazdaasszony várta parancsait Az úzok nem fizettek sámán-dézsmát, viszont a 48 gazdaasszonynak és férjeiknek, valamint családtagjainak fel kellett építeniök Buda-szék sámánközpontját. Az úz kőfaragók és ácsok munkáját a fiatal komi-sámán, Sziktivár irányította. Vezetésével Budavárát öt év alatt építették fel a Kőhegyen. Budaváron tehát éppen úgy, mint Ordoszban, az új lakosság többsége az úz mesteremberekből és fuva-rosokból került ki. Általuk a sámánváros nyelvét átvette a többi törzs is A fuvarosokkal együtt megjelentek az úz nép kalmárjai is és a melegvizek mellett ütötték fel sátorfájukat. Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg, ezek: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd. Vasforraló településeik (pestjeik) voltak Dernőn, Rozsnyón, Récén, Gerlicén és Vasváron.

Maga Nekese is foglalkozott vasmunkával a róla elnevezett Nekesén. Minden törzsnek adtak valamilyen nevet; olykor megkülönböztető céllal a szomszéd törzsek is. Így volt ez az itt letelepedett úzok esetében is. Az első úz tyument vezéréről és legnagyobb folyójukról marúzoknak, a másodiknak a népét termelvényeikről daragúzoknak nevezték. A harmadikat a kabarok-akik két évvel korábban telepedtek meg az úzok által igen gyéren lakott részen-kabarosan felső-úzoknak, akkori nyelven palúzoknak nevezték. De a Kassa-Ungvár vidéki nagy kabar tömb az újonnan érkezett úzokat palócoknak hívta. Legbelsőbb fekvésű településüket, Úzd sámán kegyhelyét és a hozzá tartozó részt kabarosan Ózdnak mondták. Az úzok ez ellen hiába tiltakoztak A Vadna sámánnal érkező Hetény, Gál, Biriny, Pázmány és Ladány féle vandalúzokat a kilenc központi község magvába olvasztották be. Az új hazába érkező úz harcosokat Tiszavárkonyig

vezette az ifjú Várkony vitéz; Matyó egykori vitézeit a Bálványtól délre telepítette le, öt községben. A többi nagycsaládnak Dernő községtől Dusa-őrhelyig jelöltek ki helyet, szabad foglalásra. Amikor a mordvin és hanti törzsek Atilla halála után visszamentek a Káma-Oka folyó vidékére, a palócok Vadnától Zebegényig elfoglalták az elhagyott törzsi szállásokat, azóta is ők lakják Palócföldet. NÉPEK CSATÁJA (A 269. Arvisurából) Budavára 24 öl széles és ugyanolyan hosszú négyszögletes vár volt. Elöl 24 oszlopon nyugvó, 5 öl széles és 5 öl hosszú védett bejárattal. Alatta 2 öl magas pincék, ezek fölött pedig 7 terem-bura, szálláshely céljára. A legfelső terembura fölött volt a kereszt alakban kiképzett tárgyaló terem. Ez négy részre volt osztva, mindegyik rész 6-6 karélyos Középen egy három öles törökös emelvény állott alatta a mindenkori fősámán széke. Ezt a mordvin ácsok faragták ki nagy

ügyességgel. Hátul egy kör-alakú torony volt a várhoz építve; lépcsőiből minden teremburás részbe surranók vezettek. A három öl széles toronytérben mind a hét szinten pihenők voltak. Itt tartották a meleg ruhát rimalányok őrizetében. A fősámáni szék fölé három öl magas tornyocskát faragtatott Sziktivár komi sámán. A bejáratot és a felmenő tornyot Tartu észt-suoma sámán készíttette, magassága 24 öl volt. Budavára mellett mind a 24 törzs részére felépítették a vezérek 5 öl széles, 2 öl magas szállását. A ta-nácskozók között itt időztek a vezéri küldöttségek Minden szállás tornyán ott díszlett a Nekese fegyverkovácsai által készített cégér, rajta a törzs különös tiszteletével övezett tórem-alak és a törzs szent állata. Valamennyi törzsi szálláshely mellett kegyhelyeket is állítottak fel. A 4490 medvetoros év (450) késő őszén az úzok Aranyasszonya, Deédes már 9 fiával jelent meg a

tanácskozásokon. Mind a 24 vezér, közöttük ő is helyeselte a Nagyvízig indítandó háború elkezdését, majd akkor, ha megérkezik a fekete hunok még hátralévő 2-2 tyumen lovasa is. 40 éve tartott már a hun tyumenek lassú felvonulása, de 4 tyumen még mindig nem érkezett meg a kitűzött időre. Deédes három férje ekkor találkozott másodszor Buda lakomáján. A három férj 3-3 fiával a nagy tanácsterem három oldalán helyezkedett el, az Aranyasszony a negyedik oldalon Atilla és Buda között ült. Bősárkány a fősámáni szék tornyocskája alól irányította a felszolgálást. Bősárkány feladatai közé tartozott, hogy csillapítsa a felzaklatott szenvedélyeket. Ekkor adták parancsba, hogy a kabar és úz kovácsok egy ideig meghívásra minden törzsnél csak fegyvereket készíthetnek, Nekese tyumenjei pedig a harcoló sereg élelmezését lássa el. Így az úz nép három vezére -Maros, Eszék és Nekesevezetésével készült a nagy

háborúra A 4491 medvetoros év (451) kora tavaszán a Jász-síkság északi részén összejött a 24 hun sereg. A kunok harmadik törzse (a besenyők), az avarok vezér-törzse, a mongolok Tola törzse, a törökök Altáj törzse és a tatárok Kurga törzse nem küldötte el a tőle várt további tyument, igy csak egy-egy tyumennel lovagoltak be Pusztaszerre. Ezért az aggodalmaskodó Buda nem helyeselte Atilla hadbaindulási tervét. A fiatal vezérek azonban takarmányozási aggályokból Atilla mellé álltak és követelték a háború azonnali megindítását. Az Atilla köré csoportosult ifjúság aztán egy éjjel megrohamozta Buda fősámáni székhelyét és Buda az öldöklés áldozatául esett. Fősámánná, mint rangban következőt, az úzok sámánját, Deédes férjét, Nekesét választották. Bősárkány örült veje szerencséjének, és az otthon maradt Deédes helyett a háború mellé állt. A gyermekáldás előtt álló aranyasszony hiába tiltakozott

anyja elhatározása ellen, az agg Bősárkány elindult az élelmező tárkány-tyumen élén, hogy a hiányzó 50 ezer harcos hiányát legalább ezzel a tyumennel csökkentse. Bősárkány szervezete nem bírta a hadsereg ellátási gondjait és az avar tyumen székhelyének, Győrnek a közelében agyvérzést kapott. Hiába rakatta Nekese az anyósára a sok piócát, reggelre meghalt Ebben a helyzetben Nekesének két helyen is el kellett látnia a felvonulás irányítását. Nappalai nagy részét kezdetben az ellátó tyumennél töltötte, de később Szurok hadnagyot, a csákányosok parancsnokát bízta meg az ellátó tárkányok vezetésével. A rimalányok vezetését a felgyógyult Dunna asszony vállalta magára. Mire a sereg a lajtakapui Alsóőrre ért, a rimalányok tyumenje kétszeresére nőtt. A törzsszövetség leányait Dunna asszony hírneve is vonzotta a seregbe. Nekesének Atilla közelében kellett tartózkodnia, mert Buda halála óta Atillának

lelkiismereti gondjai voltak. Éjjelenként felriadt álmából, mindig Nekesét kereste. Azt tudakolta, mit mondanak a hírhozók, és milyen tanácsot adnak az égiek. Nyugtalanságában még az is bántotta, hogy Dunna asszony a lovaglás okozta törésekre új gyógyító eljárást rendszeresített: a fehérnemű-váltást, ami növelte a népszerűségét. Bajon tyumenvezér már korábban is járt a baszkorok földjén. Oda akart most erős sereggel eljutni A kos jegyében születettekből jól megszervezett tyument állított fel Bakos hadnagy vezetésével, s feleskette őket, hogy se tűz, se víz meg nem állíthatja őket, míg el nem érik a Nagyvizet. Amikor a hunok nagy csatája megkezdődött, az eső elkezdett zuhogni. A víztócsákat vörösre festette a vér. Ez rossz jelnek számított, s azt is jelentette, hogy hosszabb ideig fog esni. Látni is alig lehetett A nagy csata lassankint könyörtelen birkózássá vált Bakos tyumenje utat tört magának. Vezérük

hősi halála után Bajon vezér vette át az irányítást, és mire besötétedett, elérték egymást Baszkor-föld lovasaival, hogy együtt folytassák harcukat a Nagyvízig. Nekese csak éjfél felé találta meg a sebesült Atillát Úz csákányosok, szabadították ki az ellenséges gyűrűből, a csákányosokat meg a sebkötöző rimalányok segítették a holtak fegyvereivel. A légiók előtt ismeretlen volt a csákányos harcmodor. A szokatlan eszközökkel vívott támadásra hadrendjük megingott, majd futásban kerestek menedéket. A jó lovas rimalányok messzire üldözték őket, s az üldözöttek a csúszós talajon nagy veszteséget szenvedtek. Amikor az ellenséges gyűrűt megbontották, Nekese jelentette Atillának, hogy a sámánok az utolsó jóslat alkalmával nyulat láttak, újabb jóslatot pedig nem lehet várni az égiektől, mert elveszett a fősámáni üst. Ezért a sámánok tanácsa jobbnak látta, ha a hunok rövid pihenés után

visszavonulnak. Dunna asszony más bajról számolt be: a halottak között a csoma-betegség nyomai tűntek fel. A Vezérek tanácsa erre elrendelte, hogy zárják el a győzelmi bor tömlőit, s induljanak hazafelé. Az éjszakát úz csákányosok őrsége mellett töltötték. Szurdok hadnagy még hajnal hasadta előtt elindult vissza Budavár felé. A seregben érthető elkeseredés uralkodott Dunna asszony a sebesülteket harci szekérre rakatta, tekintet nélkül arra, hogy barát-e vagy ellenség, és Szurdok hadnagy tyumenjei után ő is megkezdte a visszavonulást. Budavárban -Atilla kérésére- az Öregek tanácsa, amiatt, hogy őseik négyszögletes áldozati üstje elve-szett, azzal büntette Nekesét, hogy amíg ő (vagyis Atilla) él, Nekese nem hagyhatja el szálláshelyét. Atilla tehát Nekesét okolta végeredményben azért, hogy teljes seregével nem jutott el a Nagyvízig. Dunna asszony ellenben Nekese pártjára állt “A nagy csatát azért nem nyerhettük

meg -mondta-, mert Buda számításai igaznak bizonyultak. Hiányzott az öt tyumen lovas, akik a csatát a hunok javára döntötték volna el, és utána még lett volna annyi erő, hogy a Nagyvízig vigye előre győztes tyumenjeinket.” Dunna asszony erélyes fellépésére Atilla elismerte, hogy a nagy csata legbiztosabb tyumenjei, Bakos tyumenje, az úz csákányosok és a rimalányok tyumenjei voltak. Ezért az Öregek tanácsa Nekesét a balsiker miatt csak azzal büntette, hogy Atilla haláláig nem hagyhatja el a törzsi székhely határát. Az 5-évenkénti sámánképzés azonban az ő feladata marad. A mozgó hadak fősámánjává Buda fiát, Aladárt jelölték ki, neki azonban minden fontos esetben ki kell kérnie Nekese tanácsát. De ennél is sokkal közelebbi kapcsolatba kerültek azáltal, hogy Aladár feleségül vette Nekese egyik leányát, Szalajkát. Nekese Vasváron felépíttette a 24 karéjos kegyhelyet Vasvár hegyén pedig kivágták az erdőt, és a

helyén a hangonyi-gömöri ácsok felépítették a sámánképzés várát. Így Sajó-Ordosz, Ózd kegyhely és Vasvár 5 évre a hun törzsszövetség szellemi központja lett. Sajó-Ordosz szélén, Aba-falán Aba napján minden évben megtartották a hagyományos medvetort. Sajó-Ordosz parancsnoka Szurdok hadnagy lett Ő tanította itt a lovaglást is. Nekese mindig Vasváron oktatott. Deédes pedig a sámánifjakat is, a rimalányokat is Ózd kegyhelyen tanította. Budavárból az Öregek tanácsának képviseletében minden holdévbn egy ellenőrző oktató jelent meg Ózdon. Egy hónapig Atilla is Ózdon tartózkodott. A lovon való vívást oktatta A 4492 medvetoros évben (452) összehívták a hun törzsszövetség Nagy-Szaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánságára való tekintettel a megnyitót Ózdon tartották. A tanácskozás a Vasvár hegyén épült 24 karéjos kegyhelyen folyt. Az Öregek tanácsa azt a megállapítást rovatta bele a 269

Arvisurába, hogy a Nagyvízig meghirdetett csatát azért nem nyerhették meg, mert a Buda fősámán által szükségesnek mondott 48 tyumen és 2 tárkány-tyumen nem érkezett be mind. 50 tyumen kellett volna ahhoz, hogy a nagy csatát megnyerjék. Bakos baszkor tyumen-vezér azonban elérte a Nagyvizet, és esküjéhez híven örök időkre Vizkaja sámán tenger-öblében várja a hun törzsek szövetségének tyumenjeit. PALÓCFÖLDI NAGYSZALA (A 269. Arvisurából) A 4492. medvetoros évben (452) almavirágzás ünnepére az öregek tanácsa összehívta Ózd kegyhelyre a hun törzsszövetség Nagyszaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánságára való tekintettel a tanácskozást Ózdon kellett tartani. A 4491 medvetoros évi bölénytor havának 5 napján meggyilkolt Buda emléke is útjában állott annak, hogy Budaváron tartsák a Nagyszalát. Dunna Aranyasszony előadta, hogy Buda feljegyzései szerint csak a következő év tavaszán, vagyis “ma”

kellett volna megindulnia a nagy csatának. Ez a mostani év, mely a rómaiak számítása szerint a 452 esztendő, az Arvisúrák szerint a tigris éve, tehát győztes harcok esztendeje, de a múlt év a nyúlé volt, tehát csak eldöntetlen csaták esztendeje lehetett. Dunna asszony erélyes fellépésére Atilla elismerte, hogy a nagy csata legjobb tyumenje a Bakos vezéré volt. Ennek a legénysége a Kos jelében született fiatalokból állott. Utána az úz csákányosok és a rimalányok serege tűnt ki. Az életét is ezek mentették meg Az Öregek tanácsa a balsiker miatt Nekesét csak annyival büntette, hogy Atilla haláláig nem hagyhatja el a törzsi székhely határait, de a sámánképzés továbbra is az övé maradt. A mozgó hadak fősámánjává Buda fiát, Aladárt jelölte ki, meghagyva neki, hogy minden fontosabb, esetben Nekese tanácsát kérje ki. Aladár Nekese lányát vette feleségül. Nekese dicséretet kapott azért, hogy Vasváron felépítette az

úzok 24-karélyos kegyhelyét. Az előző ősszel Hangony és Gömör tárkányai az úz ácsok irányításával kivágták a Vasvár-hegyi bükkös erdőt, és égerfa alapokon felépítették a sámánképzés várát. Így Sajó-Ordosz, Ózd kegyhely és Vasvár gerendavára 5 éven keresztül a hun törzsszövetség szellemi központja lett. Az úzok ősi szokása szerint minden évben, Aba napján, Sajó-Ordosz szélén Abafalán tartották a hagyományos medvetort. A lovaglást Sajó-Ordosz lovasparancsnoka, Szurdok hadnagy tanította Lakása a róla elnevezett Szurdok-hegyen volt, a Hangony patak mellett égerfákból ácsolt gerendavárban. Nekese mindig a Vasvár hegyére épült 24-karélyos kegyhelyen oktatott, de a vasforralást a hegy alatti kohókban tanította. Az ügyes nyílhegy-és kardkovácsok ott remekeltek fegyvereikkel. Itt készítették a legjobb kalandozási és hadakozási üstöket is Deédes a sámánifjaknak is, a rimalányoknak is Ózd kegyhelyen

tanította a sebesültek ápolását és a hadi segítő-gondozást. Ezen az oktatáson nemre való tekintet nélkül mindenkinek részt kellett vennie. Budavárból az Öregek tanácsának képviseletében minden holdévben egy ellenőrző oktató jelent meg Ózdon. Szarvastor havában Atilla is oktatott Ózd kegyhelyen és Várkony lovas terén. A lovon való vívást tanította Minden héten bemutatta agyagbábun az emberi test legsebezhetőbb részeit. Ojbársz bölcs férfi az Arvisura törvényeit és az azokból következő dolgokat oktatta. Bebizonyította, hogy a nyúl évében még soha sem nyertek csatát. Budának igaza volt, hogy meg kellett volna várni a mostani tigris évet, hogy a hiányzó tyumenek beérkezzenek. A Buda terve szerinti 48 harcos és 2 tárkány-tyumennel meg lehetett volna nyernie a nyugati Nagyvízig hirdetett csatát. “Lám, a hősi halált halt Bajon utódának, Bakos baszkor tyumenvezérnek a lovasai elérték a Nagyvizet, és esküjükhöz

híven örök időre várják Vizkaja sámán tengeröblében a hun törzsek szövetségének győztes tyumenjeit.” “Kosut hadnaggyal Bakos tyumen-vezér most is képviselteti magát az Öregek tanácsában, hogy a Palócföldi Nagyszala döntéseit elvigye Vizkaja sámán Nagyvíz melletti birodalmába. “Kosut hadnagy azért jött vissza hozzánk, hogy Budavár sámánközpontja állandó összeköttetésben álljon Baszkor-földdel. Kosut hadnagy a mai naptól kezdve a sámánok vízikiképzését, és a minden erővel való győzniakarást fogja tanítani!” Ojbársz ezután arra utalt, hogy Matyó úz vezér, akit a kinajok Maotunnak neveztek, ilyen győzniakaró kos-jelű ifjakkal átlovagolt a bevehetetlennek hitt kínai Nagy-Falon is. A nagy csatában Bakos tyumenvezér is elérte a Nagyvizet, Kosut hadnagy pedig most Atilla vezetésével, mint Deédes Aranyasszony egyik hadnagya, elindult, hogy még Róma is meghódoljon előttünk.” Ez a hadjárat -mivel a tigris

évében történik- bizonyára győzelemmel jár. Ezért javasolom a Róma elleni hadjárat elkezdését!” Nekese a sámánifjak segítségével rovásba vette a Róma város elleni hadjárat tervét, Szurdok hadnagy pedig felesküdött, hogy az ózdi sámánképzésen megállapított terveket maradéktalanul végrehajtják. Dunna asszony tanácsára Nekese és Deédes egyaránt azt javasolta, hogy levonva a sikertelen vállalko-zás tanulságát, végleg mondjanak le a Nagyvízig való hódítás tervéről, és a jövő biztonsága érdekében igyekezzenek békességben élni még a legyőzött népekkel is. Éciusszal keresni kell a találkozást, és a nyugati hatalmakkal való megegyezést. Kosut hadnagy ezzel szemben arra emlékeztette az Öregek tanácsát és a Nagyszalát, hogy a baszkor tyumen továbbra is ott várja Agaba elgondolásának megvalósítását Vizkaja sámán örökségében. PALÓCOK RÓMA ALATT (A 269. Arvisurából) Szanka rovása Amikor Deédes 3 férje

közül már csak Nekese maradt életben, véget ért az Aranyasszony örökös vándorlása. Születése napján mindegyik gyermeke felkereste Ilyenkor nagy vendégség volt a Bálványon; legnagyobb eseménye pedig a leányvásár volt. A nagy férfi-veszteség miatt ugyanis az özvegyen és árván maradt nők azt követelték, hogy hozzanak a birtokaikra férfi munkaerőt, és férjeknek valót. Deédes ezért megengedte a hadifoglyokkal való házasságkötést is. Leányai közül Piroska, Sajó-Ordosz felügyelője egy Center nevű szőke némethez ment feleségül. A húga Visnyó meg egy kabar menekülthöz, Zsolcához. Zsolca így az Úzföldön menedékjogot kapott, s birtokába jutott Visnyó faluja is. A nagy csata utáni osztozkodásnál a rimalányok mindegyike kapott egy-egy férfifoglyot, jutalmául annak, amit a fővezéri törzsekért tettek. A foglyok házasságuk révén szabadokká váltak és beilleszkedtek a hun közösségekbe. Ezt a szokást a többi törzs is

igyekezett átvenni s ez is emelte az Aranyasszony tekintélyét. A következő tavaszon Atilla megindult Róma ellen Az ellenálló városokat követőikkel földig lerombolták, de a hadisarcot vállalóknak megkegyelmeztek. Mivel Nekese nem hagyhatta el szálláshelyét, Deédes maga indult hadba. Maros és Eszék tyumenjét fiaik, Beke és Siklós vezették Deédes az úz mesteremberek tyumenjét Atilla belső szolgálatába állította. Szurdok hadnagyot Atilla a nagy csatában tanúsított magatartása jutalmául testőrhadnagyának nevezte ki. A rimalányok új serege azonban Deédes parancsnoksága alatt állott. Dunna asszony a nagy csatában szerzett tapasztalatai alapján a felkészülési idő alatt a töréseket megelőző fehérneműket varratott. Ez erősen csökkentette a hadrendből való kieséseket A jó megoldást az ellenség is hamarosan átvette. Róma közelébe érve (a hadjárat 29. napján) a hadi sorrend szerint az úzok kerültek szolgálatba. Mivel

hírnökük semmi veszélyt nem jelentett, a hun vezérek vígan voltak és a zsákmányolt bortól elittasodtak. Amikor aztán az őrség azt jelentette, hogy a római főpapok tárgyalni szeretnének, Atilla mámorosan nevetve szólt oda Deédesnek. “Deédeském! Eredj és egyezkedj a fekete szoknyásokkal. Hátha megértitek egymást Én szoknyás haddal nem tárgyalok” Az Aranyasszony riadót fúvatott magára öltötte az úz vezérek díszöltözetét és serege élén elindult Róma főkapuja irányában, a békezászlókkal érkező pápa csoportja felé. Deédesnek, miközben a palóc lovasok élén lovagolt, folyton a fülében csengett az asszonyok kérése: “Nekünk férjet hozzatok! Földjeinkre munkaerőt!” Ezért elhatározta, hogy nem a részeg férfihadak után megy, hanem a nők kívánságát teljesíti, és békét köt Krisztus utódával. Igaz, hogy a palócoknak csak egy istenük van, Rómában meg hármas istenség, de itt is, ott is a szeretetet

hirdetik, hátha a palócok egy istene meg tud egyezni a római kereszténység három istenével! Ügyesen meg is egyezett a pápával; a pápa nagy hadisarccal és sok-sok férfifogoly szabadon bocsátásával megvásárolta a békét. Deédesnek nagy segítségére volt a felsőőri római hitű pap is, aki Deédes számításait eltúlozva a római hit terjesztését ígérte a pápának. A mámorukból felocsúdott hun vezérek majd összevesztek a nagy hadisarcon, Deédest pedig kinevették, hogy arany, ezüst, ékszer helyett hadifoglyokat is elfogadott. Most már az Öregek tanácsa is szívesen hozzájárult a leányvásár megtartásához. Ez sokkal gazdaságosabb volt, mint az öldöklő csata. Így a hunok asszonyai is megünnepelhették a palócok római diadalát, csak Atilla fájlalta mindig, hogy Éciusz, ifjúkori játszótársa megint kitért előle, mint a nagy csatában. Ettől kezdve három ünnepet is tartottak a Bálvány-hegyen. Joli-Tórem ünnepét,

Deédes születés- és nevenapját, meg a leányvásárt Az Öregek tanácsa nagyra értékelte a palóc tyumen római diadalát és elrendelte, hogy Deédes születés-napjától, augusztus második napjától kezdve huszonegy napig ünnepeljék az aratás befejezését és a római csatát. A HAJNALTÁNC EREDETE (A 269. Arvisurából) A 4493. medvetoros évben (453) sok germán törzs fellázadt Atilla zsarnoksága miatt De a hunok fővezére ezt erélyes kézzel torolta meg. Ekkor engesztelésre egy szép hercegnőt küldtek az udvarába. Egy lakomán a hercegnő kísérete Atillát megmérgezte Amikor Deédes értesült a tragédiáról, azonnal Pusztaszerre lovagolt. Nekese büntetése Atilla halálával megszűnt. A vasvári kegyhelyen az ifjú sámánok ezt a javaslatot terjesztették az Atilla palotájában összeülő Öregek tanácsa elé. Atilla 413-ban azért jött a világra, hogy világraszóló hódítások után 453-ban, nem messze a Tiszától, a Maros egyik

mellékágában térjen meg őseihez örök nyugovóra. Szanka sámán ölben és lépésben kimérte Atilla nyughelyét. Rajzát ráhagyta az utókorra, az Arvisurák őrzik mind a mai napig. Hunyor utódai háromkoporsós temetésben egyeztek meg A vas koporsót Nekese, az úz kovácsok tárkányvezére adta. Akkori szokás szerint ő is előre elkészíttette a saját koporsóját. A nikkelben gazdag cinóber-ércet Dobsinán bányászták Nekese 438-ban Ózdon ebből öntötte saját vaskoporsóját. A dobsinai vasat az ősz táltos rovása szerint “nem eszi a fene” (mint az indiai kabar vasoszlopot). A catalaunumi csata 451 júliusában a döghalál fellépése miatt visszavonulással végződött. Eszék, az Atilla oldalán harcoló magyari vezér szintén előre elkészíttette magának a koporsót, de ő ezüstből. A csatában elesett, nem volt szüksége az ezüst koporsóra. Elesett Maros is Neki aranykoporsója volt Ordoszból hozott aranya kevésbé volt szennyezett,

mint a hazaiaké. Atilla felesége, Réka tömbaranyban térítette meg az aranykoporsót Deédesnek. Nekese parancsára a temetés munkáját végző rabszolgákat az ifjú sámánképzősök mind lenyilazták. Azokat a hunokat pedig, akik tudtak Atilla sírhelyéről, óriási ménesekkel az Etil mögé küldték, hogy onnan soha vissza ne térjenek. Atilla nyughelyének őrzését Szöged tyumenvezér vette át. A temetési szertartásban résztvevő sámánifjak 24 napig “haláltáncot” jártak, hogy révületükben mindent elfelejtsenek. A 24 gyásznap leteltével Aladár (Buda fia) és Atilla fiai: Ellák, Dengezik és Csaba összevesztek azon, hogy ki legyen a fővezér. A testvérháborúban Aladár legyőzte ellenfeleit. A háborúskodás hírére Deédes Pusztaszeren termett, de ott a félelmetes hun seregnek már csak töredékeit találta. Erélyes fellépésére a vetélytársak kibékültek Az Öregek tanácsa elrendelte, hogy Aladár hívei távozzanak, de azzal az

enyhítéssel, hogy aki akar, maradhat. Így az úzok teljes létszámban itt maradtak, meg a kabarok nagy része is, a többi 22 törzsből 4 tyumen maradt Atilla örökének védelmére. Aladár 33 tyumennel indult útnak. A palúzok ezután Zebegénytől Vadnáig, illetve Tiszavárkonytól Kassa vonaláig terjeszthették ki szállásaikat. Deédes nagyasszony a Nagytanács után kihirdette harcosai előtt, hogy a palócok területe Pusztaszertől Úzapatinyig, az Úz völgyétől Szögedig, és Eszéktől Pusztaszerig terjed. Ezzel a marúzok és daragúzok legelőterülete a háromszorosára nőtt. Mivel az ekkor folyó sámánképzés 455-ben ért véget. Nekese és Deédes Ózdon ütötte fel az úzok székhelyének sátrait De ettől függetlenül is azt tartották, hogy az országnak minden ellenséggel szemben a Bolhád hegyvidék a legvédettebb területe. Lovasaik Sajó-Ordosz táján tartottak állandó őrséget Nekese Vasváron tömérdek vasat munkált meg a

visszamaradt törzsek teljes ellátására. Minden évben -így 466 nyarán, az Aranyasszony 51. születésnapján isörömtüzek gyúltak a Bálványon Megszületett Deédes 24 unokája Nekese hálát mondott Joli-Tórem Földanyának a bőséges aratásért, és áldását kérte a bálványhegyi leányvásárra. Meleg nyári éjszakán vidám fiatalok járultak a gyengélkedő Aranyasszony elé, hogy engedélyezze házasságuk megkötését, Nekese aztán összeadta őket. Éjfélkor Deédes rosszul lett. Nyugodtan megmondta gyermekeinek, hogy elfáradt és meg fog halni, de ne sírjon senki se. Boldognak érezte magát, mert tudja, hogy 9 fia 6 lánya és 24 unokája folytatni fogja élete munkáját. Mire felkél a Nap-asszony, rakjanak óriási tüzet a Bálványon, a boldog fiatalok az ő égő teteme körül járják el a hajnaltáncot, és ez legyen a szokás minden más esküvő után is. Nekese eleget tett az Arany-asszony végakaratának és hajnalra az ifjú házasok el

is járták az első hajnal tűztáncot. De mire fel kelt a nap, vihar kerekedett és a szél széthordta az Arany-asszony hamvait. Nekese Ózd-kegyhelyre vonult, és a sámánképzősök előtt a 24 napig tartó gyász alatt ismertette az úzok sokezer éves mondavilágát. A palócföldön még ma is járják az esküvői hajnal-táncot. PALÓC VASMŰVELÉS (A 269. Arvisurából) Deédes Aranyasszony porait széthordta a szél, de csontjainak maradványait kis falujában helyezték el, emberfejű aranyos urnában. Ettől kezdve Deédes faluja kegyhellyé vált. Az első Bálvány-hegyi leányvásáron Piroska, Deédes legnagyobb leánya -mivel az úz harcosok nem merték feleségül kérni- egy szőke hadifoglyot választott férjül, Center vitézt. Sajó-Ordosz úz községet kapták nászajándékba Center német kőfaragó, az ifjú férj nem bírta az úzok harcias természetét és egy másik kis falut épített családjának. Azt a mai napig is Centernek nevezik Nekese

kérésére Ordosz hegyén egy év alatt felépítették Német várát, ezt Center munkatársairól nevezték el. Attól kezdve, hogy Buda fősámán halála után Nekese lett a birodalmi fősámán, a sámánképzés új központja pedig a Palócföld lett, a várak építése Center irányításával történt, Ordosz vára kőből épült, Ózd-kegyhely terméskő-alapzaton tölgyfából. Vasvár Nagy-szala várát a Hangony és Hódos patak partjának égerfáival alapozták, egyébként bükkfából készült. Szurdok lovasvárát égerfa alapozással mocsári tölgyből ácsolták, Abafalva kegyhelyét vörösfenyőből állították össze. Sajó-Ordosz ekkor élte fénykorát; a Center építette várakban mind a 24 törzs ifjúsága képviselve volt. Az elméleti oktatás mindig Ózd-kegyhelyen és a vasvári Nagyszala épületben folyt; a gyakorlati kiképzést Vasvár-Ózd fegyverkovácsainál és Sajó-Ordosz térségében kapták a fiatalok. Center 452 medvetorán, Ordosz

várának építése közben balesetet szenvedett, az általa épített kis faluban halt meg. Minden vagyonát kicsi fia Léka örökölte Amikor Deédes Aranyasszony megérkezett római útjáról, sok hadifoglyot kapott Sajó-Ordosz építésére. Ezek Center kőfaragó embereivel együtt dolgoztak Ordosz várának kibővítésén. Center özvegye, Piroska újra elment a bálványhegyi leányvásárra és egy vasművelő német családból Rómába küldött papnövendéket, Stopfot választotta férjének. A római pápa nem római ifjakat, hanem idegen származású papnövendékeket adott át túszul Deédesnek. Így az özvegyek sok német és olasz fogollyal házasodtak össze De ezek is egy-egy új falut kaptak nászajándékba. A kabar Liszka özvegye is egy olaszhoz ment feleségül. Utódaik Olasz-Liszkán szaporodtak el Stopf vitéznek vasművelő szülei voltak, Németvárának felépítése után Nekese Vasvár hegyének környékén állította fel vasgyártó

pestjeit és hordozható kohóit. Itt tanítgatta unokáit Deédes halála után Piroska lett az itt maradt hun törzsek Aranyasszonya. A rimalányok képzését Deédesen és Németvárban rendezte. Centertől származott Léka nevű fia gyermekházasságban ekkor vette feleségül Dunna fejedelemasszony leányát, Serénykét. Esküvőjüket Deédes várában tartották, de később Sajó-Ordosz Németvárában laktak. Szurdok hadnagy ugyanis, amikor Budavár parancsnoka lett, Sajó-Ordosz vitézeit áttelepítette Budavárába; Sajó-Ordosz ezzel csendesebbé vált, de mindig biztos menedékhely maradt. Piroska Arany-asszony és hozzátartozói a hidegebb idő beálltával minden évben Vasvárra költöztek. Az úzok itt vasgyártó pestjeikben vasat olvasztottak és Stopf irányításával földművesszerszámokat, meg fegyvereket gyártottak. Nyáron Piroska második leányának, Palinának a birtokán tartózkodott, ott olyankor sokkal hűvösebb idő volt. A 468. év nyarán

Súlyos szerencsétlenség történt, Piroska egy kis patak partján egy alvó vadmalacot talált. Az ölébe vette, mire a kismalac visítani kezdett Erre az anyadisznó és a vadkan rárontott Piroskára és halálra sebezték. Hiába rohantak segítségére Stopf vitézei, a megvadult vadkan felhasította az Arany-asszony hasát. Mire Vasvárra szállították, Piroska már halott volt. Utolsó kívánságára Nekese hozzájárult ahhoz, hogy ha Piroska férje, Stopf élni akar az özveggyé vált idegenek jogával, költözzön haza szülőföldjére, vasgyártó harcosaival együtt. Piroska Arany-asszonyt Sajó-Ordosz német várában égették el a Deédes halálakor alkalmazott hamvasztással. Porait a putnoki cserepesekkel készíttetett putnoki rátóban helyezték el a Sajó-ordoszi kegyhelyen. Szívét, mint a Deédesét is, csontjainak maradványaival Német várában helyezték el. Nekese 470-ben Vasvár pestjeinél mindenféle mesterségben versengést rendezett összes

unokái között. Gerenna lett az első, ő örökölte tehát Nekese vasművelő pestjeit és hordozható kohóit. Gerenna erre Nekese falujából végleg Vasvárra, az úzok vasbegyűjtő helyére költözött és Ózd-kegyhelyen áldozatot mutatott be Ruda-Tóremnek. Nekese után tehát az úzok vasgyártásának irányításában Gerenna volt a második személy. Dernőnek az ércbányászok a faszénégetők és a vasforralók hegyi vastermelésében volt ugyanilyen irányító szerepe. Ebben az időben Vasvár volt a hun törzsek szövetségének gyártó és ellátó központja. Innen biztosították a Duna-menti Hun birodalom vasellátását. A teherhordó lovak Deédes falujából kerültek ki. A várvédők kiképző tábora Center lett, Sajó-Ordosz ugyanis áttért a háromnyomásos földművelésre. A német vitézek egy része, mivel itt már népes családjuk volt, végleg itt maradt. Gyermekeiket az úzok egyszerűen “Németnek” nevezték. Ezért terjedt el annyira

Németvár, Piroska és Disznósd községben ez a név Apáik német nyelvét természetesen régen teljesen elfelejtették. Nekese nem ellenezte Stopf vitéz hazatérését, így hát Joli-Tórem ünnepén elbúcsúztak tőle a Bálványon. Stopf vitéz a Felső-őri katolikus pap vezetésével elhagyta az úzok földjét. Gyermekeik közü1 egyet magával vihetett. A kis Hildát választotta Stopf szokás szerint fehér zászlóval indult útnak. Ez volt a fogságból hazatérők közismert jele A kis Hilda a felsőőri pap vezetésével, továbbá édesapja és 4 dadája meg 24 harcos kíséretében érkezett meg a Spree partjára. Ott már leesett az első hó Amikor a hegyeket elhagyták, Stopf elejtett egy anyamedvét. Rögtönzött szánkón húzták arrafelé, ahol a kis Hilda új otthona lesz Jurtabeli szállásukon berendezkedtek télire, Stopf vitéz pedig elment felkeresni hozzátartozóit. Két nap alatt megtalálta őket Amikor a negyedik napon visszaérkezett a kis

Hilda szálláshelyére, ott a kislány testőrei már a medvetor negyedik napját ülték. A Stopf vitézzel jött rokonokat boza-sörrel kínálták, és a vendégek ettek a medvetalp-kocsonyából is. Igen jónak találták Kijózanodva tudták meg, hogy medvetoron vettek részt. Ezért a kis Hilda szálláshelyét Hild-Beerinnek nevezték Az úzok ezt Berlinnek értették. Ez a név rajta is maradt ezen a helyen Hilda vitézeinek parancsnoka, Doma sámán Nekese parancsára Hilda férjhezmeneteléig vigyázott a fejedelemi leánykára. Vitézei sorban megnősültek, és 20 év alatt felépítették Berlin városát. Így tehát a városban és környékén megtelepedett úz kőfaragók és vasforralók képezték Berlin város lakóinak magját. Később volgai német csajkások és ogúzok érkeztek Berlin városába Az úzok (palócok) nekik is megmutatták új városukat, azután azt kezdték fontolgatni, hogy vissza kellene térniük Sajó-Ordoszba. Doma sámán vezetésével

200 ogúz és 12 palóc harcos döntött a hazatérés mellett. Nekese egy falut adományozott Doma sámánnak és 12 harcosának. Ezt a falut azóta is Domaházának nevezik Az ogúzokat Nekese fősámán Dunna asszony folyama mellett telepítette le, egy Ordas nevű településen. A daragúzokkal még megegyeztek valahogy, de az Eszékkel jött magyariakkal napirenden voltak az összetűzések. Minden rosszat egymásra kiabáltak Az eszéki (de már kereszténnyé lett magyari) Kóródi, Magyari, Magó, Varró, Bollai, Vecsei, Gilyén vitézeket például azzal vádolták az ogúzok, hogy gondatlanok és hanyagok voltak, amikor Attilát a németek meggyilkolták. Ezért aztán ezek a vitézek népes családjukkal együtt Dernőre, meg az erdélyhegyi Magyar-Ózdra menekültek. Itt vaskészítéssel, ácsmunkával és földműveléssel foglalkoztak. Gerenna sorba járta a jó lovakkal érkezett daragúzokkal Vasvár, Gerlice, Rőce és Rozsnyó vaskészítőhelyeit, és elsősorban a

furmányosokhoz osztotta be őket. Később azonban Dernőt volt célszerű fejleszteni, mert ott voltak a legjobban fejthető vaskövek. Ezért a délről érkezőket ott telepítette le Az újonnan jöttek beházasodtak a palóc vaskészítő családokba. Gerenna egyszer Budavárában gyógyította meg Dunna fejedelemasszonyt a Bálványon szedett gyógyfüveivel. A békesség érdekében a nyugati országrészekben is megszervezte a vaskészítmények terjesztését. Megjelent a kabarok lakta másik Vasváron is, ahol a stíriai eljárás szerint folyt a vasgyártás. Itt ugyanúgy, mint a Palócföldön, Vasvár lett a készítmények begyűjtési helye és innen küldték tovább a készítményeket, Nekese budavári rendelkezései szerint. Gerennát tyumenvezérré léptették elő Utóda a legügyesebb unokája, a Nekese által Stíriában kiképeztetett Dernő lett. Dernő aztán Ózd-kegyhelyről, mint központból irányította palócok vasgyártását. Dernő kiváló

érdeme, hogy erősen szorgalmazta a faszén-égetést, és hogy az érclelőhelyek közelében hordozható kabar pestekben állította elő a vaskészítés alapanyagát. Ez Rozsnyó, Dernő és Rőce finomítóiba került további feldolgozásra.Vasvárra többnyire már a kész vas érkezett a furmányosok szekerein. Itt aztán Stopf eljárásával szerszámokat és fegyvereket készítettek belőle. Stopf itt maradt munkatársai és a stíriai vendégek továbbfejlesztették a kikészítési eljárást. Ehhez hozzájárult a kabar és palóc vaskészítők keletről hozott szaktudása, is Nekese szerint a palócok állították elő az addig ismert legjobb vaskészítményeket. Részlet a 270. Arvisurából Az élet nem állt meg! Tür és Szörényke rovása Attila halála után a temetési szertartáson résztvevőkből álló hun harcosokat útba indították Etilvárra. Itt összeült az Öregek tanácsa, s úgy döntöttek, hogy a hun népeknek dél felé kell

terjeszkedniük. Ellák és Dengezik az Etil, Ten és Tenisur folyók közt maradt, Csaba pedig 470-ig átvette a Jász síksági hun törzsek vezetését. Az Öregek Tanácsának rendelkezése szerint azonban a II. széki-hun tömény területétől nyugatra nem mehetett. Az avarok és a kaza-hunok között súrlódások voltak a legelőterületek miatt, ezért Aladár és felesége, Szalajka északra ment. Ott megalapították új székhelyüket, Ural-Budát a Béla törzs szomszédságában. Itt született két fiuk, Ambenik és Debrecen. Ambenik jó lovassá fejlődött Tür sámánnal együtt elvégezte a sámániskolát, és amikor a Jász síkságot meglátogatta, egy pannon-jász leányt vett feleségül, Szatymaszt. A következő esztendőben Debrecen is eljött rokonlátogatásra Dunna asszony ekkor arra kérte, jöjjön vissza lakni Tür sámánnal együtt a Jász síkságra. Dunna aranyasszony Budavárában lakott a Jász síkságnak idegen kalandozóktól gyakran zaklatott

részén. Bár Budavár alagútrendszere jól megvédte minden támadástól, legkedvesebb unokájának, Debrecennek mégis azt ajánlotta, hogy mint tárkányfejedelem, inkább a Jász síkság keleti felében telepedjen le. Atilla nyughelyét a II. széki-hun tömény őrizte Szükség is volt az őrizetre. A nyughelyen tudott kincsek miatt bizony elég gyakran kellett hadbaszállniok a Fehér-és Széki-tó mellett a kincsre vágyó idegenekkel. A II széki-hun parancsnoka, Szöged töményvezér Deédes aranyasszony és Maros fia volt. Szöged Szörénykét, Csaba és Szirma 15 éves lányát vette feleségül. Hogy kezét megkaphassa, a 31 éves Szögednek a pusztaszeri nagysüánon kellett megnyernie a lovassági viadalt. Megnyerte. A hálás Szörényke édesanyjától, Szirmától 2 évre átvette az aranyasszonyi teendőket. Deédes és Maros második lánya Torockó volt Őt a II avar tömény parancsnoka, Pécs vette feleségül. Pécset harcosai cserben hagyták és

elvonultak a hun törzsek után. Torockó azonban édesanyja, Deédes parancsára itthon maradt Pécs és Torockó első fia Szanka napján született, ez lett a neve. Igen jó képességű, kiváló rovósámán volt. Atilla temetési szertartását ő vezette és Atilla nyughelyét is ő jelölte ki Szanka hol Deédes aranyasszony, hol Dunna asszony székhelyén tartózkodott, mint összekötő sámán. Egy kun vezér lánya, Majsa volt a felesége Szanka és Majsa első gyermeke, Ilona nap hajnalán foggal jött a világra. Ő lett Lóna, a regék Tündér Ilonája Égi lánynak, Tündérkének hívták. A kis Lóna Csaba vezér pusztaszeri palotájában született. Kiváló képességek szunnyadtak benne Tizennyolc éves korában a rimalányok versenyén mindenben első lett és ezzel elnyerte a hun ifjúság körében megtisztelésnek számító Gyilyó nevet. A kunok nevezték így a daliákat Gyermekkorában sokat játszott együtt Csaba egyik unokájával, Zsolttal. Amikor a

Jász síksági lovasversenyt megnyerte, az Öregek tanácsának hozzájárulásával Zsoltot választotta férjének. Zsolt édesanyja, Szörényke, a Csaba vezér lánya volt, apja Szöged pedig élete végéig lovasparancsnoka volt annak a töménynek, amelyik Atilla nyugalmán őrködött. Lóna kishúga, Iduka 493-ban született. Ilona-Léna ekkor aranyművességet tanult Aranyosszéken; aranytálakat, aranykorsókat és aranypoharakat készített. Húgát is bizonyára ilyen aranyedényekkel lepte meg. Szöged és Szörényke fölvette az Aranyosszékre érkező, Van-tó környéki papok vallását, az uruki keresztény hitet. Két év múlva Dunna asszony tanácsára, Ilona-Gyilyó is ellátogatott erős kísérettel Felsőőrbe és ott az uruki hit után, férje beleegyezésével, de titokban megkeresztelkedett a római irányítású katolikus vallásra is. Benkő és Gerőc atya keresztelte meg Ilona-Lóna népe és Róma között később is tartották a baráti

kapcsolatot. Két évvel később megszületett Ilona-Lóna második húga, Ibolya is. De anyja Majsa belehalt a szülésbe A kun dombok alatt temették el. Három év múlva, 500-ban újabb csapás érte Ilonát Férje, Zsolt egy külföldi kalandozás utáni vadászaton életét vesztette. Zágonban temették el Ilonának Zsolt halálakor kiskirálynői rangja volt. Nem sietett újra férjhez menni Készült a birodalmi nagy szellemi vetélkedőre. Ezt 503-ban tartották Tudományban, művészetekben, vitézi tornában egyaránt Ilona lett az első, sőt a lovasversenyben is. Az Öregek Tanácsa ekkor nagyfejedelemmé választotta. Harminckét éven át töltötte be ezt a méltóságot. Nagy szellemre valló intézkedéseivel és békeszeretetével kivívta mindenkinek az elismerését. Köztiszteletben és közszeretetben élt Rómában nem járt, de 530-ban a bizánci udvar meghívására elment Konstantinápolyba. Az utat Érd vezér lovasai és Doma fősámán ogúzai tették

biztonságossá lovascsapataikkal. Benkő és Gerőc atya pedig mindenütt elől lobogtatta a keresztény zászlókat. 12. Részlet a Tur és Homok rovása 271. Arvisurából Amikor Aladár 453-ban a hunok zömével elvonult, a családját is magával vitte. Első fia, Ambenik, édesapja nyomdokaiba lépett és Altáj-Budán a magyar vezérek udvarának köréből házasodott. Második fia, Debrecen azonban egyik rokonlátogatása alkalmával, Budavárában nagyanyjánál, megismerkedett egy belsőszolgálatos rimalánnyal, Ugron széki-hun töményvezér lányával, Margittával. Dunna asszony, Buda özvegye nagyon örült, hogy kedvenc unokájának ilyen ügyes, szép lányka tetszett meg, aki életének legszebb részét betegek, és öregek gondozásával tölti. Majd, amikor Szanka fősámán visszakísérte a fiatal rokonlátogatókat az Etil mögé, Dunna fejedelemasszony levelet küldött Aladárnak. Ebben kérte a fiát, hogy legkedvesebb unokáját engedje haza, s itt

átadja neki a második kaza-hun tömény vezetését. Amikor újabb rokonlátogatók jöttek Budavárra, Aladár is elküldte Budavárra Debrecent. Azonban az édesanyja halála miatt Debrecen először egy kis időre hazavitte Margittát Nagyenyedre, s utána örömmel mutatta be a nagyanyjának az arany-pajca lemezen Aladár rovását, apja hozzájárulását házasságához. Dunna asszony a Csürsz kiképző vonal vitézeinek díszes kíséretében a Fehér-tóhoz indult és éppen 469 nyarán akkor érkezett Csaba-Bősárkány nyári palotájához, amikor a kis Léna megszületett. Gyönyörködve nézte a Fehér-tóban megfürdetett gyermeket, akit a jövendőmondók szerint az a nagy tisztesség fog érni, hogy ő fogja megszabadítani a visszamaradt hun töményeket a környező ellenségek állandó zaklatásától. A névadó ünnepélyen, amint az uruki keresztény egyházban ilyenkor szokásos volt, minden keresztelő vendég kezességet vállalt a kis Lóna további

sorsa felett való őrködésért. De azt akkor még senki se vehette bizonyosra, hogy a foggal született kis Lóna egyszer majd Gyilyó győztes név elnyerése után előbb a dáli fejedelmi udvaroknál és a bizánci császárságnál, majd a nyugati fejedelmi udvaroknál való sikeres eljárásaival a pápaság révén el fogja érni a sok háborgattatás megszüntetését. Enyeden nagy örömmel fogadták Dunna asszonyt. Az esküvőt a 170 Év medvetorára tűzték ki, az ifjú pár részére építendő, töményvezéreket megillető szálláshellyel. Amikor leesett a hó, örömtüzek gyúltak a pusztákon a II. kaza-hun tömény szálláshelyein és Debrecen megesküdött Margittával. Az úzok medvetorral, a jász és kun vendégek szarvastorral, a kabarok disznótorral, Róka asszony besenyői pedig a harmadik nap hajnalán bölénytorral kedveskedtek az új fejedelmi párnak. Az ünnepségek alatt Debrecen megfogadta, sohasem hagyja el szállás helyét, és minden idejét

a lovasai között tárkány-képzéssel fogja tölteni. Batul-szüretre iker-fiai születtek. Az Uruki hit megengedte, hogy a Gazdag és a Kovács nevet adja nekik. További fiai: Gerencsér, Szűcs, Szabó, Tímár és Csapó voltak Mesterember névre kereszteltette őket. Lányai: Máta, Józsa, Ugra, Léta, Biri és a korán elhalt Tépe voltak. Ennek minden ingóságát a dajkáira hagyta Debrecen tárkányfejedelem folyton az országot járta és igyekezett a visszamaradt hun törzseket mindennel ellátni. Csaba halála után Dunna asszony vette kezébe az ország rányitását, De bár betegségében sok mindenben kénytelen volt unokájára, Debrecenre támaszkodni, a döntő szót mindig ő mondta ki. Debrecen egyetértett Dunna fejedelemasszony leányának azzal a javaslatával, hogy komi származású férjének szakértő irányítása mellett a Budavár alatti magas kőhegyen egy várat kellene építeni: Sziklavárat. Minden építési anyagról Debrecen gondoskodott. Az

építkezést két szakember vezette a komi Sziktivár és az észt-viroláj anyától származó suoma Tartu ácsmester. A várépítés egyik célja az volt, hogy az ottani őrség biztosítsa a hun törzsek székhelyének nyugalmát. További cél volt a tíz törzs dézsmájának begyűjtése és tartalékolása. A lovasok kiképzését Dunna asszony megbízásából a Csörsz vonalán Sziktivár végezte. Amikor 496-ban Dunna asszony a leggondosabb betegápolás ellenére elhunyt, a visszamaradt hunok irányítását Sziktivár vette át. De Sziktivár titokban egy-két kalandozásba is bocsátkozott: délen a bizánci császárság érdekterületére. Ezt a meggondolatlan dolgot Ilona-Gyilyó ifjúsági fejedelemasszony az Öregek Tanácsa elé vitte. A döntés az volt, hogy Sziktivár költözzön el a Csörsz vonaláról és Sziktivárba visszahúzódva csak belső ügyekkel foglalkozzék, mert aki kalandozni megy más országba, azt viszontlátogatják! Sziktivár egy nagy

dorbézolás következtében nem sokára meghalt és Sziktiváron Száva asszony vette át az uralmat. De igen gyengének bizonyult, nem volt semmi tekintélye Nem volt elég szívós, nemsokára elkezdett betegeskedni is. Ezért az Öregek Tanácsa elrendelte, hogy vetélkedő, vagyis nagysüán döntse el, ki legyen az uralkodó. Ezt a birodalmi vetélkedőt Ilona-Gyilyó nyerte meg. I Ilona dédanyját, Deédest választotta mintaképül. Pusztaszeri győzelme után háromnapi lovaglással Budán termett Sziktivár felesége, Száva asszony átadta neki a várat. De a legboldogabb Nekese beteg fősámán volt, dédunokája láttán. Az elaggott Nekesére még ebben a korban is nagy feladatok vártak. Ilonával együtt új helyzetet akart teremteni Most már nem csak a Csörsz-vonal keleti oldalán, hanem a nyugati országrészben a Csaba féle irányzatnak kellett érvényesülnie, Nyugat felé csak a furmányosokkal folytattak kereskedést, kelet felé pedig gyakoribbá tették

a lovasok által vezetett rokoni látogatásokat. Ezt főképpen Ilona apja, Szanka, az új fősámán javasolta, mert arrafelé gyakran kerültek összeütközésbe görög bolgár és besenyő lovasokkal. Még Nekese életében történt, hogy Benkő és Gerőc atya azt javasolta: az új uralkodó Csaba birodalmában lehet Lóna; az úzok között lehet Gyilyó, de a hunok nagy közösségében legyen az ősi néven Ilona, hiszen e nevet Rómában is, Bizáncban is egyaránt elfogadták. Deédes leszármazottai birtokukba vették Buda várát és átszervezték az akkori hun birodalmat. Gazdagságot biztosító házasságokkal megbékítették a Kelet-római birodalom vezető köreit. Feladták Atilla sírhelyének tágas körben végzett szakadatlan őrlovaglásokkal való ellenőrzését és csak a kis őrségeknek fény- és hangjelzésekkel való riasztását tartották fenn. A bulgárokkal hadiállapotban lévő besenyőket Bagamér földje és a Tisza közé telepítették.

Berény nevű vezérük ugyanis Deédes egyik lányát az özvegy Palinát vette feleségül. Érdnek pedig az volt a feladata, hogy vezéri minőségben Aranyosszékről ápolja a jó déli kapcsolatokat. Ilona-Gyilyó uralkodása alatt a hunok déli terjeszkedése következtében, egy szarmata csoport érkezett az indiai Saka-szkíta birodalomból. Uralkodó családjuk az Eger vidéki Szihalomban telepedett le A fejedelemasszony Doma fősámánt bízta meg, hogy az Asóka birodalmából hozott szellemi kincseket vizsgálja meg és egyeztesse a két időszámítást. Ezt az tette szükségessé, hogy Doma fősámán a Hilda kíséretében tett útja után teljesen Stopf vitéz befolyása alá került. Stopf pedig Róma városában volt kispap és minden időt a Nazír születésétől számított. De hát Róma körében éltünk, s ezért Doma fősámán is ezt az időszámítást tartotta legcélszerűbbnek. Ámbár ezzel a gondolattal már Buda és Atilla is foglalkozott Figyelembe

véve a hun törzsszövetség időszámítását is, Doma mint tanfejedelem, a rómaiak időszámítását honosította meg. Azonban uruki pap is volt, a szarmata törzsnek Saka-földről való bejövetelét így határozta meg: Az első csoport Kövesd irányításával 20-180 között jött Egerbe. A második csoport 180-260 között jött be a Körösök vidékére A harmadik csoport 280-335 között jött Szabadka-Szolnok közé; (315-335 közt Zsór fősámán az urukiak javaslatára a Csörsz-vonalát feltöltötte.) A negyedik csoport 335-402 közt szállingózott be Szihalomra. Először Zsór segélycsapatai jöttek Később a földrengésektől nem fenyegetett tájat kerestek. A Kárpátok túlsó oldalán ugyanis gyakran megmozdult a föld és ekkor a falvak lakói elhagyták Saka-Szkítiát. A nemzetiségi sámánok Kövezsdre emlékezve mindig Dunna asszony folyama és a Tisza által határolt területre telepítették a földrengés sújtotta területről érkezőket. De

mert a szarmata lovasság a Csörsz árok-rendszer védelmi vonalának őrzője is volt, Csörsz vonalának védelmét mindig ennek a négy települési csoportnak az ifjúsága adta. Ezt a vonalat a rómaiak nem lépték át soha. A Pozsony nemzetséget illető Pozsonykeszitől Dunakesziig az úzok és kabarok; Dunakeszitől Tiszakesziig a saka-szkíták; Tiszakeszitől Maroskesziig a saka-szamonták vették át a kiképzések irányítását. E vidékek ifjúsága adta mindig a Csörsz-vonal védelmét. A hallgatag megállapodást csak Trajánus császár szegte meg, amikor dalmát előőrsökkel Kevekeszitől Maroskesziig elfoglalta a Csörsz árokrendszert. Rómaiakat itt nem állomásoztatott, csak segélycsapatokat De Aranyrögös Ilona országát teljesen kifosztotta. Ettől kezdve a Csörsz árokrendszer és Róma védelmi vonala között a senki földjén állandó csatározások folytak és egy-egy sóhajtásnyira sem szünetelt a küzdelem. Attól kezdve, hogy Ilona

országát elfoglalta Upor és Ruga, újabbnál újabb támadások indultak a Csörsz-vonalról. De amikor Buda és Atilla megérkezett, az Encs folyóig terjesztették ki a hun birodalmat, illetve annak határait. Ezután a Csörsz vonalán folyt a lovasság és a tárkánycsapatok kiképzése, de I Ilona óta nem támadó jelleggel. A saka-szarmatákat is a Csörsz vonalára telepítette Az Asóka birodalmából jött tudóscsoport sok érdekes dolgot mesélt el Debrecen tárkány-fejedelemnek. Harapi király utódainak tudósai a nagy áradások miatt indultak útnak saka-szarmata vezéreikkel. A világ kezdetéről nem Róma elképzelése szerint beszéltek. Bizáncban a Nazír születése előtti 5509 év szeptemberének első napjára tették a világ teremtését. A zsidó talmudisták viszont csak a Nazír születése előtti 3751 év október havának 7. Napját jelölték meg a teremtés napjának Az uruki keresztények viszont figyelembe véve a csillagjósoknak

megállapításait, 4.320000 évről tudtak A názáreti Jézus is azt tanította nekik: “Isten a nagy Mindenséget a Végtelenben teremtette”. Az urukiak tudtak arról is, hogy a több millió évre visszanyúló időpontot a Kaltes asszony bolygójáról jöttek határozták meg. Kaltes asszony birodalmában a “nagy év”-et 12.000 isteni évnek nevezték Az utóbbi isten-évek alatt több látogatást tettek Joli-Tórem földjén. Az új időszámítás szerinti 13500 tűzszerzési évben Kaltes aszszony szekere elromlott és utasai nem tudtak visszamenni Kaltes asszony földjére. Itt maradtak. Gyermekeik már az ataiszi ifjakkal léptek házasságra Ezekből a házasságokból egyre okosabb gyermekek születtek. A Kaltes asszony birodalmából hozott kis csodaszerkezeteikkel megállapították, hogy az ő Birodalmuk kétvérűsége és az ataiszi birodalom kétvérűsége a keveredés folytán négyvérűséggé vált. A medve anyjának szájából ellopott égi tüzet

elkezdték sok mindenfélére használni. A tűz felhasználása a földművelésben, az állattenyésztésben és az étkezésben olyan nagy változásokat hozott, hogy részben ez vezetett az emberevés megszüntetésére is. Az Anyahita-Arvisura-hívők csoportja idők multával annyira átalakította az immár négyvérűvé vált ataiszi embereket, hogy minden tekintetben okosabbak voltak a jégár elől menekülteknél. Könnyű nád-, majd facsónakokon elkezdtek más településeket is felkeresni, bárhová kerültek az istenes papjaik útján mindig kapcsolatban maradtak régi birodalmukkal. I Ilonát erősen érdekelte, milyen hangyaboly kavartak fel Dengezik és Ellák hunjai. A nyugati kereszténység azt hirdette, hogy Atilla fiait a görög gyarmatosító harcosok agyonverték. Ilona ezt lehetetlennek tartotta, mert Atilla esetéből kifolyólag hun birodalmi vezető embernek orgyilkos többé nem férhetett közelébe. A megbízható hírek szerint a hun birodalom az

Öregek tanácsára dél felé vette a hódítás irányát. Erről Aladár, majd Ambenik, I. Csaba és Dunna asszony, vagy most már I Ilona természetesen tudott. A gótok nem akartak Dengezikkel az Asóka és Harapi-féle birodalomba menni, hanem Teodomir vezetésével Pannonföldre jöttek. Itt azonban a fekete-hunok folyton háborgatták őket. A gótok erre betörtek az úzok és a kabarok földjére, de innen a Csörsz-vonal lovassága visszavetette őket. Teodomir ezért visszavonult a dunántúli vidékekre. Ekkor Babaj jász fejedelem lecsapott rá 469-ben újabb gót csoportok érkeztek. Harcba keveredtek a jászokkal A csatában Teodomir elesett. A fia bosszút forralt Babaj ellen Nagy Teodorik betört a Csörsz vonalra A Szöged környékét védő Babaj riasztotta a II. széki-hun töményt Babaj az előcsatározásokban hősi halált halt, Szöged töményvezér és I. Csaba lovasai kiüldözték az országból a gótokat. I Ilona legszívesebben a Fehér-tó mellett

tartózkodott. De amikor Gerőc atya látogatását várta, mindig Budavárra lovagolt Rendszerint ott intézte országlásának fontosabb dolgait. Belevitte a köztudatba, hogy országa az első keresztényeknek, vagyis az uruki keresztényeknek vallását követi. Így aztán Nyugat felől nem érték támadások. Egyházát Bizánc, mint Erek-i püspökséget tartotta nyilván, de ettől függetlenül is állandó kapcsolatban állott a keleti keresztény egyházakkal. De Bizáncban és Rómában is kevesen tudták, hogy mennyi támadás érte az uruki egyházat folyton támadó fekete-fejűek részéről. Uruk népe 226-ban a pártus Garé-istenhívőkkel volt kénytelen fölvenni a harcot. Ekkor lett uruki keresztény Béla, aki 245-től a magyar törzsszövetség fejedelme volt. 250-ben elfoglalta Káma trónját, sokakat megkereszteltetett. Az uralmon lévő Mirina-Gilgames-ház teljes egészében érdeknélküli keresztény lett. A perzsák 266-ban elfoglalták Urukot és

Káld király gazdag híveit Evilátba hurcolták. Az uruki püspök templomának ajtajában halt hősi halált. Mani öspöröst családjával együtt perzsa hitre akarták téríteni. Hat nős fia ujgur földre vándorolt A legkisebbik, aki az almafavirágzás idejére eső Mani-napon született, az Él-istent hivők táborában felvette a Nazír-szerzetesek darócruháját, és hihetetlen nélkülözések közt az érdeknélküli szeretetet kezdte hirdetni. Tanításának óriási tábora lett Vándorlásai közben eljutott Biku ujgur kán országába is. Ott az egész lakosság áttért a Mani által megreformált Mani-hitre Ujgurföldön ez államvallássá lett. Maninak a kezdeményezésére olyan kolostorokat építettek, amelyekben a népet a földművelésre, a korszerű állattenyésztésre és fejlett iparra tanították. Ezekben a külön férfi és külön női kolostorokban együtt nevelkedtek a szegények és az előkelők gyermekei. A gazdag berendezésű és jó

képzettséget adó kolostorokat főként a magyar törzsszövetség lányai keresték fel. A bolgár-magyar szövetségben előkelő helyet elfoglaló Gyula Duló két lánya Irgiza és Maturi is itt nevelkedett. Ők a Magyar-Hunyor ikerpárnak lettek a feleségei Erre a magyariak és a magyarok lányai mind Turfánba mentek tanulni. Itt nőtt fel 462-510 között az a 24 Bolári leány, akiknek II. Csaba az igyekezet olyan sokra becsülte Ez az okos leánysereg 496-524 közt meg tudta értetni a hun vezetők fiaival, hogy nem érdemes elpusztulni a déli hódító háborúkban, viszont ott a népet a beolvadás veszélye fenyegeti. I Ilona másik lánya, Mária igen vallásos volt. A bolgár fejedelem fiához ment nőül Kísérő lovasai hírszerzéssel is foglalkoztak. Előkelő bolgár körökbe házasodtak be és részt vettek Mária egyetlen fiának és két leányának az oktatásában is. I Ilona bulgáriai és bizánci útját diplomácia úton gondosan előkészítették.

Ezeken a vendégjárásokon a besenyők gondoskodtak az utazás biztonságáról. Ezeken a látogatásokon Ilona fejedelemasszony a rokon uralkodók udvarában bemutatta a törzsszövetség 20 éves nyugodt, békés munkájának gyümölcseit, közöttük elsősorban Kolozsvár minden valamire való ötvösmunkáját. Torda és Bende otthon maradt, nehogy a birodalmat valami meglepetés érje, Győr és Szerén vára között ugyanis akármikor adódhattak meglepetések. Budától az Úz völgyi részekig azonban a békét semmi sem zavarta. Érd vezér, aki uruki keresztény volt, Nyugat felől biztosította a békét. Mivel I Ilona a bizánci útra magával vitte az uruki keresztény Érd vezért is, Pusztaszeren és Kolozsváron Bende átvette a kiskirály szerepét. Közben Torda Budavártól Muravárig hadjáratot vezetett a csellengők és menekültek miatt. A német és szláv csoportok ugyanis - korábbi szokásuk szerint ekkor is be-betörtek erre a területre, melynek

nagyobb részén kereszténnyé lett pannon leszármazottak éltek, hun törzsszövetségi maradványokkal együtt. Sokat panaszkodtak vetéseik, otthonaik feldúlása miatt Amíg I. Ilona udvarával a déli uralkodó-házakat látogatta, Szerém vára és Eszék vára állandó készültségben állott. Ebben az évben a kaza-hunok és avarok részéről nem várhattak rokonlátogatást, mert ezek a legelőterületek miatt napirenden lévő nézeteltérésekkel és összeütközésekkel voltak elfoglalva. A hadjáratot Torda a besenyők által Szirmavárnak, az úzok által Szerémvárnak nevezett erősség mellett fejezte be. Bende második fia Bőse Ardarik legkisebb leányának a kezét ekkor kérte meg. A mátkaság idején itt is nyugalom volt, Bende a széki-hunokat rendelte be Kolozsvárra, palotaőrségre. Ekkor kezdték a széki-hunokat székhelyi huonnak nevezni. Ez eleinte olyan kötekedő névnek számított, de később mindenki megszokta. Ilona elrendelte, hogy

ezekbe a székely rajokba ne csak kovács és nyerges legyen beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó is. Így a parszi tízes hadrend, tizenkettes létszámú harcos rajoknak adott helyt, a tizedeseknek pedig minden esetben tárkányképzésben kellett részt venniük. Lényegében azonban a tizedes lovasrend mégis megmaradt, mert két személy mindig a raj szekerének biztosításával, a tartalék lovakkal és a hadizsákmánnyal, vagy a tartalékélelmezéssel volt elfoglalva. Az Ilona parancsára átszervezett ezredeket Torda ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké alakította át úgy, hogy mindegyikhez egy-egy század rimalány is tartozott. Budavár és Szöged térségében azonban megmaradtak az ősi tizedek. Feladatuk az őrség és a hadiutak ellenőrzése volt. I Ilona 535-ben halt meg Egy járványos betegség elől későn menekült az Erdőelvi rész hegyéi közé. A vészes kór az öregebbeket ekkor erősen megtizedelte. Nagy gyászpompával Gyilyóváron

temették el. Ilona születésének és halálának napján, az aratási hálanap után minden évben gyásznapot tartottak. Torda az úz kőfaragókkal és kabar ácsokkal várat építtetett tiszteletére. Bende Balog Bolárinak egyik lányát, Bolári Virágot vette feleségül. Bolári Virág kitartott őseinek égi-birodalmi hite mellett, fiainak sámánkiképzést adott és 18 éves korukban kötelező rokonlátogatásra is elkísérte őket Urál-Budára. Bende mindig Kolozsváron lakott és egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy Kelettel tartsa a kapcsolatot Torda viszont, édesanyja után fölvette az uruki keresztény hitet és Rómában is járt. Ott Gerőc atya keresztelte meg és a Szentatya közelében papnak nevelkedett. Ez a nyugati irányú alkalmazkodás az egyházi vezetőket arra a belátásra késztette, hogy nem volna helyes Pannon föld és Budavára ellen erőszakos térítési eszközökkel fellépni. Szöged térségét és a II széki-hun térség

katonai állományát ebben a helyzetben csökkenteni lehetett. Csak az őrségek maradtak fenn, természetesen továbbra is használva az őrségeknél kötelező, szokásos fény- és hangjelzéseket. Szöged környékén mindig tartózkodott egy-egy beavatott, aki a Nyugattal való kapcsolatokat ápolta. Torda egy Encs-vidéki határőr bán keresztény leányát, Iboskát vette feleségül. Iboska bajor anyától született, aki rokonságban állott a bajor herceggel. Tordáék a telet mindig Szöged térségében, a Fehér-tó mellett töltötték, rendszerint vadászással. Sok gyermekben találták örömüket I Ilona halála után az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy az erők egyensúlya érdekében Torda legyen a fejedelem, mert ő a gyermekei házassága révén a nyugati keresztény világhoz tartozik. Ebben az időben halt meg Doma fősámán is. Utána Szamost tették meg fősámánnak, a Beride fiát. Szamos édesanyjának, Balog-Bolári Virágnak a révén

rokonságban állott a hun törzsszövetség valamennyi törzsével, s így szükség esetén számíthattak azok segítségére is. Mivel Torda és gyermekei vezető szerepet töltöttek be a határmenti bánságokban, a szögedi nyári palota és a kolozsvári keleti irányzat kellő egyensúlyba került egymással. Tordának 538-ban bekövetkezett halálakor ez az egyensúly egy kissé megingott, ezért Szamos öccse, Bőse, amikor felesége, Ardarik leánya az ötödik gyermek szülésébe belehalt, szintén Nyugatról nősült és a nyugati nyomás ellensúlyozása végett az Ibos mellé költözött, mint kiskirály. Szamos erélyes, jó uralkodó volt 538-tól 566-ig volt hatalmon. Ekkor súlyosan megbetegedett és a hatalmat fiára, Csát fősámánra ruházta A németek és szlovákok Szamos halála után újabb betörésekkel kísérleteztek. Csáték tehát Kolozsváron át az újonnan alakult avar törzsszövetséghez fordultak, hogy vonuljanak be Pannonföldre. AZ AVAR

BIRODALOM KIALAKULÁSA Amikor a Jász-síkságon Deédes-Aranyasszony utódainak a kezébe került a hatalom, a Sárga-folyó völgyében, Ordoszban férjének, Jákónak a halála után az ogúz Ujgur lett a szellemi vezető. Nem tudta megbocsátani Ordosz aranyainak az elvitelét Emiatt még új rovást is szerkesztett. Ujgur, Farkas, Tolna, Karcsu, Ujgurbáj és Igal már ezekkel az új jelekkel rótta az Arvisurákat. Farkas agg korában megint más rovást szerkesztett a mongolok számára. Farkas Ujgur veje volt; Tolna pedig Ujgur unokája Utána a mongol Karcsu vette át a fősámáni méltóságot, de kapzsisága miatt a moncsuk törzsbeliek megölték. Ujgur-Báj ükunokája volt Ujgurnak A Báj nevet akkor vette fel, amikor feleségül vett egy Báj nevű dúsgazdag avar fejedelmi leányt. A bugáti sámánképzésen ismerte meg. Ujgur-Bájnak 12 fiúgyermeke volt A két legidősebb Szekeszárd és Szelegárd; utánuk következett Igal és Báta. Báta az Altáj-Budai

sámánképzésen elnyerte az Oguz-Bát nevet. Az idősebb fiúk az ordoszi sámánképzésen kívül még a bugáti sámánképzésen is részt kívántak venni. Apjuk ebbe beleegyezett, de sejtette, hogy fiai majd ott fognak megházasodni és többé nem térnek vissza. Báta kiváló kőfaragó volt Könnyen elvégezte az Altáj-Budai mongol sámániskolát, majd bátyjainak nősülésekor ő is Bugátba ment. Szelegárd egy nyenyec lányt vett feleségül, a legelső rimalányt, Tajmirt. Ujgur-Báj csak arra kérte fiait Szelegárdék menyegzőjén: tegyenek meg mindent, hogy megszűnjék a széthúzás Bugát-Tyumen és Budavár között. Szekeszárd elnyerte az avarok fősámán fejedelmének méltóságát. Baján avar fővezér húgát, Keszökét vette feleségül Igal és Ujgur-Báj csak azt kérte tőlük: teremtsék meg a békét a bugátiak és a budaváriak között. Rokonlátogatások meg is teremtették a békét A testvéri kézfogásra Baranya tárkányfejedelemsége

alatt került sor Ogúz-Bát látogatása alkalmával. Ez után Baján, az avarok fővezér-fejedelme és Szekeszárd bugáti fősámán-fejedelem 9 törzzsel elindultak Pannon-föld felöl. Ujgur és Sumér-Madaj Arvisurákat vittek magukkal Bugátból Ezek táplálták bennük azt az eszmét, hogy fel kell támasztani Buda és Atilla birodalmát. Csát, a budavári sámánfejedelem a Jász-síkságon várta Bajánt, az avarok felvonulását szervező Baranya tárkány-fejedelem társaságában. Az újonnan jöttek letelepedésének megbeszélése után Csát nyári pihenőre ment Csát-várába. Nemsokára megjelent Baján is és feleségül kérte Csát leányát, Szamos fejedelem unokáját, második Ilonát. Ilona, a Jász-síkság fejedelme, apját gyorsan megelőzve így válaszolt: Csak ehhez megyek feleségül, aki aranyhajóval jön értem. Ha így nem jön senki, akkor első Ilona példájára magam fogok uralkodni a rimalányok élén a Jász-síkságon. Baján nem ijedt

meg ettől a kikötéstől. A vele érkezett 9 törzs ifjúságával árkot ásott Baranya tárkány-fejedelem utasítása szerint az avar kézművesek egy aranyos sárkányos hajót készítettek, s egy nap Baján az aranyos hajón megérkezett Csát várába. Ilona -uralkodásának második évében- örömmel hozzáment Baján fővezér-fejedelemhez, s ezzel megvetették az alapját annak a tervbe vett Új Égi birodalomnak, melyet az avarok vezetésével akartak Hun-szövetségi birodalommá fejleszteni. Esküvőjüket Budavárban tartották a hunok időszámításának 4608. esztendejében (568) De a kézfogót a Dunna-Ordoszban felállított aranyhajón, a meleg vízi források kikötőjében tartották. Ti Dunna-Ordosz volt az úzok kegyhelye, s így a kézfogó nem érintette Budavár kegyhelyének kaza-hun jellegét. Bajánnak az első házasságából már volt egy kisfia, Győr. A gyermek anyja, Bajalán, a Balog-Bolári fősámán leánya volt. Fia születésébe halt

bele A gyermeket Baján húgai: Keszőke, majd Telena nevelte; Keszőke halála után pedig Sikonda vette gondozásába. Ilona aztán magáénak fogadta, és Csát fősámán kiváló tömény-vezérré képeztette ki. A legerősebb kurgánt neki építették Győr kegyhelyen. Baján és Ilona házasságából 6 fiú és 4 leány született. Közülük hárman Bécs, Pécs és Décs születésüktől kezdve avar tömény-tulajdonosok voltak. Bécs ifjúsági vezér több nyelven beszélt, és előbb a nyugati kereskedelmet, majd a kalandozásokat irányította, Pécs, akit a tudományok és művészetek Tóremjének nevére, meg Bizánc hitére kereszteltek, a Kelet-Római császársággal tartott kapcsolatokat és a békességre törekedett. Décs, gyermekkorában a széki hunok Deésikéje, a hun törzsszövetség többi 15 törzsével arról tárgyalt, hogy lehetne felépíteni az új Égi birodalmat. A 15 törzs mind képviseltette is magát az iu 600-ban Pécs-Tórem városában

tartott össz-szövetségi Nagy-Szalán. Az itt történteket minden egyes törzs megörökítette magának saját rovásában. KAZÁRIA 650-ben Kazária megszüntette 650-ben a magyari-bolgár függetlenséget és a Magyar - törzsi szövetséget, a Béla törzs Bakátban való állomásoztatása mellett Megyarka vonalában helyezte el az arabok elleni határvédelemben. Csupán a Nyék törzs maradt meg az Avar-birodalom hátrahagyott bástyájaként. A kazárok ebben az időben teljes erejükkel a kereskedelemre vetették magukat. Adó, vám és révpénzekből óriási vagyonra tettek szert. Fővárosukat Alkazárba helyezték át Bakátot a türkök és besenyők veszélyeztették. Sarkel néven a görögökkel közösen felépítették Al-Bélát a Magyar Törzs-szövetség ingadozása ellen. SZEKESZÁRD OGÚZAI PANNÓNIÁBAN Szekeszárd, amikor a bugáti vetélkedőn elnyerte az avar fősámán-fejedelmi méltóságot, egy tömény ogúz harcossal az avarokhoz csatlakozott, s

feleségül vette Baján avar fejedelem húgát, Keszőkét. Öccse, Szelegárd a feleségével, Tajmírral Aladár utódainak a birodalmába, költözött a kaza-hunokhoz. Szekeszárd nem sokáig örülhetett a házaséletnek: felesége, Keszőke hirtelen meghalt. Később, hogy ne éljen egyedül, az ogúz fiatalság élén elment háztűznézőbe a Jász-síkságra, és feleségül vette Pécs és Torockó kései unokájának, Aravár töményvezérnek a leányát, Sikondát. Vele tért vissza Altájba, de Sikonda sehogy se tudta megszokni az altáji életet, és ezt nem is titkolta. Visszavágyott a Mecsek aljára. Addig-addig mondogatta, míg végre Baján is ráállt: menjenek a Jász-síkságra. Baján első felesége, Bajalán már sok évvel azelőtt meghalt, és árván maradt kisfiát, Győrt Sikonda nevelte a saját kislányával, Bátikával együtt. Győr 10 éves, Bátika öt éves volt, amikor Szekeszárd Pannóniába érkezve Aravár birtokába lépett s átvette a

tümény-vezérséget. Ennek előzménye az Öregek tanácsa előtt a Jász-síkságon kötött egyezség volt. E szerint az új Égí birodalom fősámán-fejedelme Csát lett; mivel pedig, Aravár már évek óta nem tudott lóra ülni, az ő vezérségét Baján vette át, s ezzel egyenlő súlyú lett a két fejedelmi méltóság. Szekeszárd, amikor beiktatták az avar fősámán-fejedelemségbe, ogúz fősámáni tisztségét átadta Ogúz-Bátnak, s Baján parancsára elkezdte kutatni Atilla sírhelyét. A széki-hun harcosok azonban hamarosan véget vetettek ennek a kincskeresésnek; Szekeszárdot megverték, harcosainak nagy részét pedig megölték. Szekeszárd maga is sebesülten érkezett vissza Pécsre ebből a kalandból és Pécset többé el sem hagyhatta. Szelegárd, -Szekeszárd öccse- az Öregek tanácsának hozzájárulásával felvette az Ogúz-Bát nevet, és hogy az utánpótlást biztosítsa, azonnal megkezdte az ogúz sámánok képzését. A kisebb ogúz

telepek 1-1 harcost, a nagyobbak 2-2 ifjút, az ogúz székek még 1-1 rimalányt is, a daragúz telepek 6 ifjút, és a palúz közösségek is hármat küldtek erre a képzésre. Tehát: Durzs, Kurd, Gyönk, Pake, Úzd 1-1 harcost, azaz 5 főt Bonyhád, Batta, Kesző, Tolna, Vajta 2-2 harcost, azaz 10 főt Bátaszék, Bogyiszló, Tengelic, Szekszárd és Nagykonda (ogúz székek) 2-2 harcost, azaz 10 főt azon felül még 1-1 rimalányt is 5 főt az ogúz telepek 6 főt ogúz közösségek 3 főt összesen 30 ogúz és 9 Jász-síksági úz fiatalt küldtek. Ezen a sámánképzésen még az agg Csát fősámán is tanított, de látása már annyira gyenge volt, hogy csak emlékezetből idézte a tudnivalókat. Az Atilla halála utáni békés korszak eseményeit tanította. Ebben az időben az új Égi birodalomban három helyen folyt a sámánképzés. A Kolozsváron tanulókat táltosoknak nevezték, a budaváriakat sámánoknak, a Baktiváron képzetteket pedig (a fiatal ogúz

sámánokra alkalmazott néven) bátoknak. A bátok neveltjei az ujgur-rovást használták Baján fejedelem belső szolgálatára 24 bátot, 10 rovóbátot és 5 rimalányt képeztek ki az első menetben. Rendezték helységneveiket is A palócos Baktivár neve Bátivár, Szekeszárd új neve Szekszárd, Ózd pedig régiesebb hangzással Úzd lett. Úzd ettől kezdve az ogúzok bátjainak kegyhelye, Báti vára pedig az ogúz-tümény székhelye lett. Baján és Baranya tárkány-fejedelem céljaira a bátokat várrendszer-építésre képezték ki. Csát, az Égi birodalom fősámánja kezében tartotta mindhárom irányzatú sámánképzést, de kora miatt már szükség volt helyettesre is. Ezt a feladatot Baján elveinek érvényesítésével Ogúz-Bát látta el. A 9 avar kurgánt olyan hatalmas várrendszerré építették ki a bátok, hogy 1 tümény lovasság is elfért bennük. Kővetőkkel is el voltak látva, bevehetetlennek tartották őket, a vezéri szállások

módosított köznépies székely rovással leveleztek; a tárkány- és papi fejedelmek, pedig a régi sámán-rovást használták, Agaba jeleivel. A kurgánokban működő bátok ujgur jelekkel váltottak üzenetet Ogúz-Bát bátjai 24 határvédő kurgánt is építettek. Ezekben Ogúz-Bát a hun törzsszövetségi harcosokon kívül más-ajkú népek harcosait is alkalmazta. Az elhalt bátok helyére tíz új rovóbátot állított be. A 4610 Évben (Kru 570) újabb sámánképzést rendeltek el Ekkor lovagolt be Szekszárdra Ogúz-Bátnak a babyloni kalandozásból érkező 3 öccse, menekült előkelőségekkel. Kora tavasszal Szekeszárd belehalt az Atilla-kegyhely mellett szerzett sebesülésébe. Sikonda kezét ketten is kérték az özvegy Baranya tárkány-fejedelem és Ogúz-Bát. A bátképzésen Ujgur-bájnak három legfiatalabb fia vett részt: Kurd-bát az ész, Gandás-bát az ügyesség, és Sumér-Bát az alkotás bátja lett. Baján örömmel egyezett bele

Ogúz-Bát és Sikonda házasságába, azzal a meggyőződéssel, hogy a második avar tümény-vezérség jó kézbe kerül. A birodalomban mindig nagyon fontosnak tartották a bátképzést. Nyáron Úzdon folyt az oktatás, ezt bölénytorral fejezték be. Télen Bátivárban az ujgur Arvisurákat tanulmányozták, az oktatás után itt úz-daragúz, medvetort tartottak. Mivel a Bát-féle irányzatot sem a budavári, sem a kolozsvári képzés nem nézte jó szemmel, ugyanis attól tartottak, hogy a hatalom avar kézre kerül, rokonlátogatások alkalmával titkon segítséget kértek Ural-Budától. Baján magasabb képzettségű bátjai azonban egy-egy báttal ott voltak mind a Bátivári, mind a kolozsvári képzésen. Ezek a rimalányokkal kötött házasságuk révén tudomást szereztek a táltosok és sámánok céljáról. Baján erre határőri tümény-központjának, Felső-őrsnek a segítségét vette igénybe: Gángol vezetésével 3 rovóbátot küldött

Rómába, keresztény káplánok kíséretében, hogy az Örökvárosban tegyenek magukévá mindenféle magasabbrendű tudományt. Amikor Baranya, tárkány-fejedelem erről tudomást szerzett, lemondott tisztségéről, de lemondását Baján nem fogadta el, hanem megbízta egy bizánci tájékozódó út megszervezésével. Baranya tárkány-fejedelmi székét áthelyezte Eszék városába, ahol abban az időben sok görög kereskedő élt, a magyariakkal vegyes házasságban. Ezek fiainak a bevonásával indított új tárkányképzést Ehhez a tárkányképzéshez sok előkelő gazdag ifjú csatlakozott Gandás-Bát rokonságából is. Ez annak a következménye volt, hogy Baranya sértődöttségében egy dúsgazdag madaji özvegyet vett feleségül, aki görögül is beszélt. Amikor Baranya tárkány-fejedelmi tisztségét átvette Gángol-tümény-vezér Baranya keresztény papok kíséretében elindult Bizáncba. Innen a görög papok állandóan hozták a rovóbátok

üzeneteit A bátok, ujgur rovással küldték a jelentéséket Baján fejedelemnek. Közben folyt a 2-2 éves bátképzés, a 4615. medvetoros évben (Kru 575) azonban egy 3 éves bátképzés is elkezdődött Ezen a görög nyelvben is tökéletesítették az eszesebb bátifjakat. A bátok szervezete azonban Ogúz-Bát javaslatára egyszerűen csak bátnak nevezett minden kiképzett bátot, hogy a kívülállók ne ismerjék a szerepét senkinek se. Ez az előrelátás indokolt volt: a nagyképzettségű főbátot a Buda-vári sámánképzés egyik tagjával megmérgeztették. Ezidőtájt született Bátivárban Győr ifjú fejedelem és Bátika első fia, akinek Oguz-Bát a lélékvándorlás és a nevek tőrvényének összefüggésére való tekintettel a Bát nevet adta, már csak azért is, mert a gyermek születésénél fogva ogúz főbátnak számított. Éppen akkor fejezte be Gyönk Bát az ogúz kurgánnak Gyönk kegyhelyén való építését. Baján kérésére

vállalta az újszülött testőrségét. Az ifjú főbátot megkülönböztetésül Avar-Bátnak nevezték. Az Öregek tanácsában szavazati joggal Gyönk-Bát képviselte. (A 275 Arvisurából) Az előbbiekben ismertetett Arvisurát palúz (palóc) nyelven, sámán rovással az a Pósa vitéz rótta így le, aki, mint rovósámán, a Pósa-Bátka nevet vette fel. Jákó halála után lemásolta az ujgur rovással vésett Arvisurák emléklapjait, és jutalmul egy palúz községet kapott Csáttól. Ezt a települést a mai napig Bátkának hívják A bátok történetéről ezt mondják még az Arvisurák: Ordoszban Kr.u 435-ben Ujgur lett a fősámán Besenyő lányt vett feleségül. Utána 462-ben a veje, Farkas vette át a fősámánságot majd Kru 476-ban Ujgur unokája Tolna örökölte nagyapja tisztségét. 504-ben a mongol származású Karcsu lett a fősámán; tőle Ujgur dédunokája, a sok nyelven beszélő Ujgur-Báj fősámán vette át a fejedelmi méltóságot.

Ujgur-Báj a bugáti sámán képzésen ismerkedett meg későbbi feleségével, egy Báj nevű, nagyon gazdag avar fejedelmi lánnyal. Ezért lett a neve Ujgur-Báj Amikor Ujgur-Báj fősámán 12 fia közül Ordoszból elengedte a bugáti sámánképzésre Szekszárdot és Szelegárdot, sejtette, hogy azok soha nem térnek vissza Ordoszba; ezért beleegyezett abba is, hogy fiai az ordoszi és a tübeti előképzés után a bugáti rimalányok közül válasszanak maguknak feleséget. Parancsa ez volt: “Szüntessétek meg Tyumen és Bugát között az ellentéteket! Egységesítsétek Bugát és Budavár sámánképzését!” Egy másik palóc sámánifjú, Boza a Bátivári sámánképzésen szerencsétlenül járt, nyomorék lett a lábaira, Bátivárban aztán a neve mellé felvette a Györke nevet is. Ugyanis Gyönk testvérét, Györke rimalányt vette feleségül, s kettesben Boza-Györke rovósámán név alatt Ujgur írással lemásolták az összes Arvisurákat. A Bát-

törvény szerint Bátivárban ez lett a sámánképzés alapja Györke, mint ogúz rovóbát Úzd kegyhelyen székelt; de azokat a (bölénytiszteletet kifejező) Arvisura-lapokat, melyeket ő rótt, a mindenkori főbát elé terjesztette. Közben persze mindig felkereste a Bátivárban székelő férjét, Boza-Györke rovóbátot is. A bátok legfontosabb feladata az volt, hogy békességet, szeretetet hirdessenek, de amellett mindent megtegyenek az Avar birodalomban egyesült törzsek védelmére is. Ezért birodalmuk határain idegen ajkú ifjú harcosokból keresztény papokat képeztettek ki, hogy kapcsolataik így szorosabbak lehessenek keresztény világ országaival. Mivel a Marosvárról kiinduló kalandozások során Légárd és Lővele a (sámán nevén Övele-Bát) meghalt, Ogúz-Bátnak Boza- Györke lett a legkedvesebb segítsége. De ez a helyzet megváltozott, amikor három öccse, Kurd, Gandás és Sumér-Bát előkerült a madaji kalandozásból. Ekkor már

velük szőtte tovább a terveket, hogyan lehetne Baján vezető-fejedelem helyzetét a legjobban megerősíteni az új Égi birodalomban. Amikor Ogúz-Bát, mint Sikonda férje átvette a 2. avar-tümény vezérségét, Pécs-Tórem városát szervezték szellemi központtá. Pécset aztán gazdag madaj előkelőségei is szépen felvirágoztatták. A harmadik palúz (palóc) ifjú, a Bátképzésének befejezte után rokonlátogatás címén ogúz harcosokkal Ordoszba lovagolt, a leghíresebb nyílhegy-kovács, Rozsnyó vitéz volt. Ott akkor ért véget a sámánképzés Annak végeztével Ujgur-Báj úgy rendelkezett, hogy harmadik és negyedik fia: Igal és Báta Ordosz jövője érdekében, a békesség kedvéért vegye fel a sárga hitet is. Ujgur-Bájnak ez a két fia még az 5-éves sámánképzés előtt elindult az Atis-folyó és Altáj-Bugát érintésével Gandás régi birodalmába, hogy hozzájussanak anyai örökségükhöz. Távollétük alatt apjuk, az özvegy

Ujgur-Báj fősámán teljesen a besenyők befolyása alá került. Másodszor Gyula besenyő tenyő (=fejedelem) leányát vette feleségül. Tőle még 8 fia született összesen tehát 12 fia volt. Mire kisebb fiai is felcseperedtek, a kinajok mind több erőszakos cselekedetre ragadtatták magukat Ordosz ellen. Ezért a besenyők kénytelenek voltak Gyula tenyő vezetésével az Etil-folyó felé venni útjukat. A kinajok hátba támadták az elvonulókat. Erre az agg Ujgur-Báj a besenyők védelmére meghordoztatta a véres kardot. Győztek de a fősámán hősi halált halt Gyula tehát ekkor magával vitte mind a 8 unokáját. Ezek akkor már mind házasok voltak, kalandozásaikkal sok kincshez jutottak és kincseiket a besenyő feleségek vagyona is növelte. Ujgur-Báj, még halála előtt Igal nevű fiának adta át fősámáni tisztségét. Igalnak avar volt az anyja Emiatt itt kevés híve volt. Felesége, egy ogúz rimalány halála után egy kinaj főméltóság

leányát vette feleségül. Dörmögej nagyasszony szülei egy egész városrészt építettek Ordoszban, Igaléknak. Ezt Igal eme újabb házasságából született első fia után Pató-nak nevezték Ebből a kinajok által lakott városrész-ből alakult ki a Patou nevű város. Amikor Rozsnyó tárkány ideérkezett, Ordosz már Patou néven is szerepelt a Hangun-vidék városai között. Rozsnyó Kru 575-ben elindult hazafelé Báta ordoszi kőfaragói és ácslegényei közül 24-en csatlakoztak a rokonlátogatók csoportjához. De mire Rozsnyóék az Atis-folyóhoz értek, már 120-an voltak. Baján parancsára az Úz völgye közelében felépítették Barca várát; 20 kőfaragó munkájával pedig felépült Rozsnyó tárkány-település. Újjáépítették Ózd kegyhely közelében Vasvár kurgánvárát, a palúzok vasbegyűjtő helyét is. Itt 10 nyílhegy-kovács és szegverő-széket létesítettek, Baján seregének céljaira Paluz-Rozsnyó városában 24 ogúz ács

telepedett meg. Rozsnyó sámán-főtárkány első fiának Pozsáló várát építették. Rozsnyót ekkor bát-tárkánnyá nevezték ki A Bátok tanácsa a Nagy-Szala alkalmából Szekszárdra rendelte Rozsnyó tárkányt. Rozsnyó 66 ogúz kőfaragóból, ácsból és nyílhegy-kovácsból álló századával kora tavasszal meg is jelent Bátivárban. A bátok fősámánjána kívánságára felépítették Báta várát Szekszárdon pedig egy nyílhegy-kovács és szegverő széket állítottak fel. Ezt a települést csúfolkodva Szegszárdnak mondták. Gyula tenyő tüményéből lemaradt 8 besenyő szekeres. Ezek állandóan útban voltak a palóc Vasvár és Szekszárd között, hogy vassal lássák el az ogúz-kurgán területét. Baján annyira megszerette és bizalmába fogadta az értelmes és nagytudású Rozsnyót, hogy a Szalában is általa juttatta érvényre akaratát Gyula besenyő tenyő békességben akart meghalni, ezért fiai rokonlátogatásra

idekísérték a Jász-síkságra. Baján aztán a Réka-féle békés besenyők tüményébe telepítette le kíséretével együtt. Itt közös erővel felépítették Gyula várát (Kru 571) Ezután Gyula fiai visszamentek a nagy legelőkkel rendelkező Besenyő-földre. Ordosz szabad levegője után nem akarták Baján uralma alá helyezni szabad népüket. De amikor Rozsnyó onnan ide hazatért, az önként ajánlkozókból minden besenyő törzs fuvarosokat állított Rozsnyó kíséretére. Ezek magukkal hozták nem csak a nevüket és tudásukat, hanem családjukat is. Ilyen besenyő fuvarosok voltak: Értelmes, Surány, Gyula, Kulpés, Kozáros, Talmat, Koponyás és Csopon gazdák. Budavárában Csát fősámán Szirmát nevezte ki hadnagyukká. Csát halála után 590-ben az ifjú Bát lett a fősámán Őt Avar-Bát néven évekig nevelték erre a tisztségre. Közben Rozsnyó bát és sámán, Baján elgondolásainak alapul vételével, minden eddigi tapasztalatának

felhasználásával kiépítette a 9 avar rendszerű kurgánt. Baján még 579-ben főtárkánnyá nevezte ki A Pécsről kivonult Baranya főtárkány városát, Eszéket. A daragúzok székvárosát ekkor-tekintettel vízi útjára is-tárkány-fejedelmi székvárosává tette. Győr, Baján és Pécs avar, Marosvár székely, Lugos bolgár, Budavár kaza-hun, Gyönk és Vasvár úz, Diósgyőr kabar kurgán volt. Közöttük az úz Vasvár volt a legvédettebb Kru 575-ben a Nagy-Szala az Arvisura-törvények alapján pusztaszeri Nagy-Süán tartását rendelte el annak eldöntésére, hogy ki legyen az ifjúság vezére. Kora tavasszal az ordoszi és a bugáti verseny győztesei: Verőce besenyő és Alpár magyari vitéz is megérkezett, kísérettel. Szokás szerint aratás után kezdődtek a viadalok. A nézők között Verőce besenyő tüményének védnökeként ott volt Gyulavárból az agg Gyula tenyő, de szép számmal megjelentek Alpár magyari vitézei és Eszék

tárkány-város magyari tárkányai is. A Baján kurgán vitézei, a vezérek, a táltosok, Csát fősámán, és a Szala is ott volt a figyelő dombon.Harmincezer lovas egész nap versenyt lovagolt Mire a Nap asszony nyugodni készült, már csak a győztesen kikerült legjobb 24 harcos versenye volt hátra. Amikor pedig Baján kürtjele elhangzott, a Nagy-Süán 30000 lovasával szegélyezett lovasnyomon megindult a nagy VIESAKA küzdelme.Minden törzs a saját harcosát bíztatta Négy ló az első futamban elbukott. Mire az ötödik fordulóra került sor, már csak tizenöten száguldottak a lovasnyomon. Amikor a porfelhőből előbukkantak az aranysisakos vitézek, legtöbben a turulsasos sisakú magyari vitézt bíztatták. Ő utána három hárpia-sastollas lovas száguldott. De a kunok egymást buktatták, így aztán Gyula tenyő legnagyobb örömére Verőce ért be másodiknak a célba. Harmadik az avar származású aranykecskés Bakar lett. Elsőnek a magyariak

tümény-vezére, Alpár ért célba Őt ünnepelte, dicsőítette az egész Pusztaszer.A fejedelmi pár, Baján és Ilona aranykecskén lovagló turul-és hárpia-sasos jelvényt adott a győztesnek. Neki pedig az arvisurák szerint jogában volt három elfogadható kívánságot előterjeszteni.Alpár, az ifjúsági vezérré előléptetett tümény-vezér letelepedési engedélyt kért a magyari tümény részére, szállásterületnek egynapi lovaglással bekeríthető területet, végül megkérte Baján legkisebb húgának, Telenának a kezét. (Telenát Sikonda és a bátok nevelték) Az Öregek és a Vezérek tanácsa, valamint a Nagy-Szala mind a három kívánságot teljesítette. Másnap Alpárék egynapi lovaglással a Tisza mellé értek. Itt Alpár magyari tümény lovastábort alapított Alpár elnevezéssel. Ez volt a magyariak egy tömegben való első letelepedése a Jász-síkságon. Alpár vezér lett az ifjúság fejedelme, Telena pedig az ifjú Aranyasszony.

Díszes esküvőjük Pécsett, az avar szellemi élet központjában zajlott le. II Ilona fejedelemasszony sértődöttségében lemondott tisztségéről Így aztán Alpár és Telena nászajándékba megkapta szállásul a Baján-kurgánt. Ez igen közel esett Alpár tüményszállásához. Mivel a besenyő Verőce is szállás-és kurgán-jogot kapott, Rozsnyó tárkány-fejedelemnek hozzá kellett fognia a Dara folyó alatt a Verőce-kurgán építéséhez. Bakar csupán kurgán-jogot nyert. Mint kurgánve-zér, Dunna asszony folyóján felfelé egy napi hajoút távolságra egy új avar kurgánt épített. Alpár kemény katonai élethez szokott. Nem is késlekedett 8 határvédő tümény-székhely jövő életét elrendezni A Lajta-őrség parancsnoka és ifjúsági fővezére Alpár lett. Felsőőr parancsnoka az ifjú Pölöske; a Szerémségé a pécsi születésű avar Barancsi. A Külső-őrségeken Boroszló, Igló, Göröc, Bihács és Ráma igyekezett megszervezni a

tümény őrségét. Az ezek céljait szolgáló hosszadalmasabb kiképzés Bakar kezébe került az új tümény-székhelyen. Alpár ezt a feladatot kizárolag hun törzsszövetségi harcosok bevonásával igyekezett megvalosítani. Rozsnyó tárkány-fejedelem Kru 579-ben végigjárta az épülő új kurgán-székhelyeket, és a rokonlátogatóban a Jász-síkságon tartózkodó besenyő ogúz-magyari ifjakat igyekezett rábírni, hogy vonuljanak be a határvédő tüményekbe. De nem volt sok sikere. 580 tavaszán a győr-kurgáni Nagy-Szalában Baján a szlávok kérésére azt javasolta: Engedélyezzék a Pannonföldön átvonuló szlávoknak a külső kurgánokban való megtelepedést. Alpár is, Telena is tiltakozott a szlávoknak Pannonföldön való átvonulása ellen és nem tartották jónak öt, szlávokkal kevert tümény felállítását. Emiatt a Nagy-Szalában valóságos forradalom tört ki. Az avar többség leszavazta Alpárékat, és Baján megengedte a szlávok

átvonulását, erős kísérettel. Ősszel, a félbe maradt Nagy-Szala folytatásakor, újra vita tárgya lett a külső őrségek helyzete. Rozsnyó szerint az átvonulás engedélyezése elhamarkodott cselekedet volt; a fiatalabb szlávok máris a bizánci és a romai uralom alá menekülnek a határvédő szolgálat elől; nagy családjuk azonban itt marad az avar Égi birodalom szélein és erre semmi szükség.Ez a tárgyalás akkor volt, amikor a Győr első fiát illető új kurgán névadó ünnepét tartották. Az új kurgánt Bakar építette. Baján ez alkalommal is azt javasolta, hogy engedélyezzék a szlávok további átvonulását, a többség azonban leszavazta. Erre Baján agyvérzést kapott. Hiába piócázták, estére meghaltAz ősi törvények szerint a hatalmat Telena férjének kellett átvennie. Mivel Baján Bécsben halt meg, az első avar tümény székhelyét Bécsbe helyezték, Győr pedig az Égi birodalom székhelye lett. A második avar tümény

székhelye Pécs, a harmadiké Bécs (Deés) volt. Győrrel együtt egy határokon belüli, belső háromszöget alkottak. -oOo- Avar-Bát és Boza-Györke fősámán, valamint Pozsáló rovóbát mogyoróhéjban így örökítette meg a Nagy-Szala előtti kort: A Magasságos Ég a 4615. medvetoros év bölénytorán magához szólította Ogúz-Bát rovósámánt Ugyanebben a pillanatban Győrnek és Bátikának kisfia született, a gyermek neve csak Bát lehetett. Én, Boza-Györke, nyomorék voltomban örököltem a rovóbát és a rovósámán Tóremeknek oly kedves foglalatoskodását, hogy két arvisura rovásában is munkálkodhatok. Mivel Ogúz-Bát életében mindig csak a 9 törzsű avar új Égi birodalom érdekeit szolgálta, de Baján fővezérsége mellett csak, Csát lehetett a fősámán, rajtam keresztül lehelte ki lelkét az újszülöttbe. Nagyon a lelkemre kötötte, hogy hozzá hasonlóan őrködjek Avar-Báton és Új birodalmunk egységén.Báj avar

fejedelemasszony 12 gyermeke közül ekkor már csak Kurd, Gandás, Sumér, Lébény, Körmend és Kucsó bát élt a Jász-síkságon, mivel Szelegárd az Aladár urali birodalmában élt, Szekeszárd, Légárd, Ővele és Ogúz-Bát pedig már meghalt. Az utóbbinak Bátta volt a neve Sikonda mélységes gyász után a szintén özvegy Sumér-Báthoz ment feleségül, aki Pécs-Tórem kegyhelyét, uruk szent város szellemében az új Égi birodalom szellemi Központjává fejlesztette. Tizenkettedik testvérük, Igal ordoszi fősámán állandó összeköttetést tartott a Jász-síksági bátokkal, a féltestvér besenyő tümény-vezérekkel, és Gyula tenyővel, akit az ordoszi és Etil-vidéki besenyők még mindig fejedelmükként tiszteltek. A kurgánok építését teljesen átvette Baján családjának és Égi birodalmuknak vezető rétege, a Nagy-Szala. Ennek főbátjai voltak Kru 568-570 között Báta (Ogúz-Bát), 570-575 között Kurd bát, 575-580 között

Gandás-bát, 580-590 között Sumér bát, végül 590-600 között Gyönk kurgánvezér-bát. E bátok egyik legfontosabb feladata volt, hogy a Baján miatt keletkezett nagy feszültséget csökkentsék, és főként törzsszövetségi harcosokkal biztosítsák az Égi birodalom biztonságát. Ezért a 8 besenyő törzzsel és Altáj-Budával mindig fenntartották a kapcsolatukat, és onnan érkező harcosokkal erősítették az Égi birodalom védelmét. Alpár érzelmileg Atilla-Buda régi telepeseihez állott legközelebb, de felesége révén megnyerte Sumér-bát munkásságát. Sumér-bát arra törekedett, hogy szellemiekben és művészeti alkotásokban egyenrangúak legyünk a bizánciakkal és rómaiakkal. Az ifjú Avar-Bát folyton azon fáradozott, hogy a feszültséget csökkentse Ezért a birodalmi fősámáni tisztséget csak 5 évig tartotta meg, azután átadta Boza-Györkének, az ő halála után pedig Pozsáló, Rozsnyó főtárkány fia lett a fősámán 600-ig.

Alpár nyugodt és megfontolt vezető-fejedelme volt az új Égi birodalomnak Győrrel, az új ifjúsági fejedelemmel minden fontos dolgot megbeszélt a Nagy-Szalában, nehogy ellentét merüljön fel az avar többségű ifjúság és a vezető fejedelme között. Baján tévedését csak 10 medvetoros év munkájával lehetett helyrehozni, akkor is csak katonai eszközökkel. De a szláv népek átengedése miatt bekövetkezett veszteséget teljesen sohasem lehetett pótolni. Bizánc és Róma befolyása viszont a térítések révén folyton nőtt (Ennek következménye az volt, hogy a 24 hun törzs szövetségéhez tartozó bolgár-csuvasz tümény hun szövetségi nyelven beszélt, a bizánci hittérítés folytán a déli bolgárok teljesen elszlávosodtak; a karatán besenyő törzs a kisebbségi szlovén nyelvet vette fel; Verőce törzsének egyes részei pedig a római hittérítés folytán horvátokká váltak.) Amikor Győr második fia, az ifjú Pécs feleségül vette

Baranya tárkány-fejedelem unokáját, Sumér-Bát kezdeményezésére nagy vita folyt a felől, hogy a keresztény világ befolyásának ellensúlyozására nem kellene-e nyilvánosságra hozni Pécs-Tórem rovásait. A vita a Pécsett összeült Nagy-Szala elé került, abban a formában, mi volna helyesebb: a Pécs-féle sámánrovást, a széki-hun köznépi rovást, vagy az Ujgur rovást megtenni az új Égi birodalom közhasználatú rovásának? Mivel nem tudtak megegyezni, az arvisurákat az arvisura-törvények titkosságára való tekintettel nem tették az Égi birodalomhoz tartozó valamennyi törzs közkincsévé. Az ifjú Pécs erre kijelentette: Lehet, hogy éppen e miatt a csökönyösség miatt nem lesz örökéletű a birodalmunk, mert az avar birodalom harcosai nem fogják tudni a tudományokban megelőzni a tenger-melléki népek harcosait. Nem elég csak katonai téren kiválóbbnak lennünk náluk, meg kell előznünk őket a tudományban, művészetben és

kézművességben is! Ebben a vitában Győr ifjúsági vezér, Pozsáló fősámán, valamint Pécs, Bécs és Décs fejedelmi ifjak álltak a haladás mellett, ellene volt a forradalmi színezetű elhatározásnak Alpár vezető fejedelem, s vele a táltosok a sámánok és a bátok tanácsa. A vitába belekapcsolódtak a harcosok, kereskedők és kézművesek is de szavuk nem volt döntő. Pozsáló, az ifjú fősámán nem tehetett mást, mint hogy Kr.u 600-ra (a 4640 medvetoros év) összehívta Pécsre az Összbirodalmi Nagy-Szalát. Erre a tanácskozásra Altáj-Buda hívei, Ordosz-Pató sámánjai, Ural-Buda táltosai, az Anahyta és Anina-hívők, Ataisz-és Pécs-Tórem tisztelők, valamint az ogúz bátok elfogadták Pozsáló meghívását. A költségeket a kurgán kereskedői fedezték SZARMATA VEZETÉSŰ URALOM 272. Arvisura Barkasa rovása Doma tanfejedelem oktatása Doma fősámán arvisurájában igen érdekesen rótta le Barkasa rovósámán a szarmata

tárkány-törzs viszontagságait. A Kuma-parti Pusztaszeren Kre 900-ban Samsudi szarmata-lány lett az első az ifjúság viaskodásán. Ezzel a jászok harmadik, azaz tárkáy-törzsének leánya lett az Aranyasszony. Mivel győzelmeként férjet kellett választania, de sámánok helyett Toprakal szkíta ifjút választotta. Samsudi törzsének tárkányai tíz év alatt felépítették Topra-Kala tárkányvárost, ahol négyévenként tárkányokat képeztek ki. Samsudi beavatott aranyasszony férjének temetése után Kre 852-ben a laza törzsi szövetséget, erős birodalommá kovácsolta össze. Toprakal szkíta fejedelem korában 6 törzsből állott a szkíta törzsszövetség: 1. A jászok vezére Mitrásgula volt és harci jelvénye az aranyszarvas, 2. Az avarok vezére az agg Birta, jelvénye a kőszáli-aranykecske, 3. A kabarok vezére Abasár, jelvénye a vadkan agyarokkal, 4 A szarmaták vezére Samsudi fia, Murom, aki muroma leányt vett feleségül, jelvénye a

visszatekintő jávorszarvas, 5. A szkíta-saka törzs vezére Samsudi első fia Párdic, aki anyjának tanácsára állandóan útban volt, hogy az új törzsszövetséget minél jobban megszervezze, jelvénye a párduc és 6. Törzsként az ugorok agg vezére Igar volt a tárkány képzés vezetője Topra-Kalában, aki Gilgames leszármazott volt, törzsének a jelvénye a réti-sas volt, míg családjának az oroszlánfejű-királysas. Ezen törzsszövetség központja Samsudi második fiának, Muromnak elgondolása szerint kétszáz évig az Oka-parti Muromban volt és sok gyermekének utódai folytán ebben a korban Szarmata-törzs uralmáról beszélhetünk. Kiképzések azonban Topra-Kalában folytak A Saka törzsek vezérei Kr.e 620 körül: Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári voltak, akik Kr.e 625-ben a Hírös kapuban átvették Paszametik egyiptomi fáraótól az Élet temploma tudományos könyvtárát és a Beavatottak titkait, amit Ordoszba

szállítottak. Tomiris szkita-Saka királyné Kre 330-ban legyőzte a perzsákat Arszák a Tomiris királyné vezéreinek utódait: Becseur, Vara, Velez, Villő, Kocs és Villány vitézeivel 320-ban felszabadította Nagy Sándor által elfoglalt hun törzsszövetségi területeket és azt a Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és Kadisa örmény tartománybeli részekre osztotta fel. Mivel a régi tartományfőnökök többnejűségben éltek, azoknak elmenekülése, vagy lemészárolása folytán sok udvarhölgy szabadult föl. Azok szégyenükben a nagy gyűlölködés miatt lakóhelyük tájékára menekültek. Megbélyegzésként régi uraikról, satrafáknak hívták, s akik leányaikkal együtt, sok kincsekkel és ékszerekkel díszített ruhákkal mentek férjhez és az előkelőségüket fitogtatták. Mivel ezen udvarhölgyek javarészt a szarmata törzsből kerültek ki, kiknek prémkészítő mestereik a tárkányok társadalmában sok újdonságot alkottak, a

Muromák, Csuvaszok és Mescserek vidékén telepedtek le, majd a jászok harmadik törzsével, a királyi alánokkal sokszor átvették a szkíta törzsszövetségben a hatalmat. Ezen több nyelvet beszélő Saka törzset a görögök és rómaiak az alán királyaik miatt roxolánoknak nevezték. Ezen Saka vezette törzsszövétség megszervezte, a Káspivár birodalmának hatalmát. Gandás birodalmából érkező menekültek vezéreik lettek Maga Arszák, a hikszoszoknál letelepedett Gilgames házból származott, és beavatott körökben még Ordoszban is nagy tekintélynek örvendett. Anyanyelve szabir volt, de görög, etruszk, zsidó és latin nyelvek mellett mind a 24 hun törzsszövetség nyelvének változatait ismerte. Minden beavatott arvisurát, még az uruki nyelven írtakat is olvasta Arszák utódai az arszakidák hatalmának vége felé Kr.e 220 körül a szarmaták és roxolánok átvéve a hatalmat, a Saka-szkíta birodalmat kétfelé osztották. Kővárból

kiszorították a parszi-szkítákat és Nagypályiba a mai Krím (Kerecs) félszigetre tették át székhelyüket, míg a Pa-mír sakákat, vagy keleti szkítákat a magyarkai Pusztaszerről átvezényelték Topra-Kala térségébe, s így Kőváron a szarmaták, míg Magyarkán roxolánok, tehát a jász törzsek vették át a vezetést. Időszámításunk 24 évében Csatári aranyasszonyt börtönbe vetették és az meghalt Nagypályiban, majd családja díszes te-metéssel a környékben, jász-szarmata temetkezési rend szerint eltemette, míg népe a jász-síkságra vándorolt. A visszamaradt jászok forrón szeretett aranyasszonyuk emlékére még három alkalommal: 182-ben, 255-265között és 332-ben szedték a sátorfájukat és a jász-síkságnak még szabadon maradt térségébe vándoroltak. Csatári aranyasszony fia, Jazig, egy gazdag szarmata leányt, vett el feleségül és az esküvőjük lakomáján a Szabadka nevű menyasszony énekelte el a nagypályi-ének

sokáig fennmaradt dallamait. Csatány rovósámán a 242 arvisurában, mint első vőfély énekelte el először. Népes családja a Csörsz árokrendszer és a római sáncok között telepedett meg és átvette a vízzel telt árok-rendszer védelmét. Központi helyük minden esetben a szarmata királyleány, Szabadka városa maradt, amely 28-tól 898-ig nem adta fel az irányító szerepét. Így az összes vándorlási korszakokban beavatottjaik a 24 hun törzs szövetsége érdekeit szolgálták. A Csörsz árokrendszerhez a szükséges faanyagot a Rima-lányok birodalmából szállították. Ezért a szarmata árokőrző vitézek gyakran úz lányok közül választottak feleségnek valót. Így került Ajnácskő is az Ároktő-i Csörsz-árok szarmata fejedelmi udvarba. Itt egy kislánya született, akinek névadója a Rima-völgyi Szabadkán volt, s így ezen leányka a Szabadka nevet nyerte. Csatári aranyasszony fia Jazig, amikor ellenőrízte a Csörsz-árok védelmét,

megismerkedett Szabadkával, de az már Csörsz fiának a jegyese volt és útban voltak Nagypályiba, házasságuk jóváhagyása végett, amikor Csatári aranyasszony meghalt. Itt énekelte el Szabadka először a Nagypályi éneket. Házassága után azonban rövid időre férjét az emberáldozatos temetkezés miatt bosszúból meggyilkolták. Ekkor a daliás Jazig vette el feleségül, aki végleg a Csörsz árokrendszerbe költözött. Székhelyét a római sáncok és az árokrendszer közötti térségben állította fel. Csátról és Szabadka-pusztáról minden alattvaló az új szállására követte, amelynek nevét az új asszonyról Szabadkának nevezték. Itt hét fiuk és hét leányuk született, majd Jazig halála után férjhez ment az agglegény Csatányhoz, akitől még hat fiú származott. Első fiuk, Kudzsula beavatott volt, aki visszatekintő jávorszarvas jelvénnyel a beavatott-központ parancsára hadba indult a Kusán szkíták hódítási terveinek

végrehajtásához. Amikor Kudzsula fejedelmi ifjú Bégrám fővárosba érkezett, a Kapisi szkíta-hadsereg központjában megbízták a Saka-sereg fővezéri tisztségével. A Kapisi főhadiszállás jelvénye az aranypárduc volt Ezen hadsereg élén elfoglalta Taksziliát és ezzel elnyerte Kapisi hercegnő kezét. Az új időszámitás szerint 64-ben Kudzsula-Kapra néven a keleti Kusán-Birodalom fejedelme lett. Szabadka-i emlékként aranypénzt veretett és a római birodalommal felvette a kapcsolatot. Engedett a Kusán birodalomból hozott kényszernek és igen sok utódja született a 24-es asszonynéppel bíró háremében, sőt még a fejére helyezett csúcsos süveg szokása miatt a haját minden nap borotváltatta. Fővárosa Maturában volt, de birodalmát 24 fejedelemségre osztotta, amelyben fiai és unokái lettek az uralkodók, a Buddhizmus pártolása mellett. Legnagyobb kiterjedésű az Indiai Saka-birodalom Kaniska alatt volt. Ezen Kudzsula-Kapra

családjából származó uralkodó, amikor a nyugati Kusán-szkíta birodalom a Szaszanidák miatt elvérzett, beljebb húzódott Matura felé és 240-től még 502-ig fennállott. Egy csoportjuknak belső magja Ilona-Gyilyó birodalma idején visszajött és Szabadka térségében Szatymaz vezetésével letelepedett. Vezérük régi nevéről ezen csoportot jazigoknak nevezték. Tehát Csatári aranyasszony utódai nem pusztultak ki. 13. 273. Arvisura Csát rovása,Bát jegyzeteivel Kolozsvár és Szöged egyensúlya Pusztaszer fölött a Fehér-tó partján állott Bősárkány díszes palotája, amelyet még a kis Lóna születésekor, 469-ben is a 24 hun törzsből álló szövetség egyik szellemi központja volt. A bába-asszonyok, hogy a foggal született tündérke szívós legyen, a Fehér-tó vizében fürdették meg, áldozatot mutattak be Joli-Tóremnek, a FöId-anyának, hogy e lányka, ha eljön az ideje, uralkodjék népe felett. Szöged lovasezredének harcosai úgy

megtanították lovagolni a kis szélvihar lányt, hogy a rima-lányok vetélkedőjén mindenben első lett és ezzel az ősi törvény szerint jogot nyert arra, hogy három férjet választhasson. De neki egyedül csak Atilla dédunokája, Zsolt kellett Első leánya 488-ban született. Ez a kis Zaida három éves korában meghalt Első fia, Bende 490-ben született Kiváló harcos és ötvös lett belőle. Először Kolozsvár kegyhelyen, majd Gyilyóváron, másképp Ilona-váron székelt. Első fia, Szamos, Doma fősámán után a törzsszövetség fősámánja, majd 538-ban, Torda után a Jászvásári síkság fejedelme lett. Második leánya, Szömörke, 492-ben született. 496-ban a Sarolt nevet adták neki 510-ben a bizánci udvarba ment férjhez. Igen fontos szerepet és Ilona fejedelemasszony 530 évi bizánci látogatása alkalmával fontos feladatot kapott. Érd vezérrel együtt a déli kapcsolatokat erősítették.Harmadik, leánya 496-ban született Máriának

keresztelték 5l5-ben a bolgár fejedelem egyik fiához ment férjhez, de már 532-ben meghalt, édesanyja 530. évi látogatását még megérte Második fia, Torda, 498-ban született Édesapja kívánságára csak pogány nevet kapott. Kiváló harcos lett belőle 535-ben egyhangúlag fejedelemmé választották. I. Ilona az arvisurákban előírt nevelést adta gyermekeinek Ezek a törvények előírták, hogy minden sámán és leendő rimalány tanuljon ki valamilyen mesterséget. Az oktatás céljára Budavár volt a legalkal-masabb. Az itt maradt törzsszövetségbeli fiúgyermekek közül az eszesebbek Doma fősámán és Benkó atya keze alá kerültek. Ebből az iskolából öt évenként újabb és újabb jól kiképzett csoportok kerültek ki. Bende az ötvösség mellett híres szálláshely-rovó lett. Leírta a birodalom minden települését Lovagolni nem nagyon szeretett. Annál jobban úszni Amikor a nyarat abban a Bősárkány Csaba után örökölt és

újjáépített, Fehér-tó melletti palotában töltötte, ő volt az ifjúság legjobb úszója és csónakázója. Húsz éves korában megnősült 512-ben született nászajándékba kapott gyilyóvári lakában Szamos nevű fia. Szamos az 535 évben befejezett sámánképzésen első lett, de ekkor már híres volt arról is, hogy Kolozs-váron ötvöscsoportja részére messze földön híres aranyműves telepet létesített. Amikor Doma fősámánt 559 telén szélütés érte, az Öregek Tanácsa Szamost fősámánná választotta nagy nyelvtudása és hosszas vándorútjai során szerzett ismeretei alapján, kiegészítője lett nagybátyjának, Torda fejedelemnek, aki nem csak jó harcos volt, de elsajátította a sámántudományokat is. I Ilonának egyik legfőbb érdeme a Nekese és Szanka fősámán segítségével létrehozott békés birodalomvezetés. Deédes unokáival és azok házasságával jó politikai légkört teremtett. Szömörkét, aki a keresztségben a

Sarolt nevet vette fel, a görög császár udvarába adta férjhez. Saroltnak három fia született A nyarat mindig Kolozsváron töltötték. Mind a hárman Görögországban házasodtak meg A császári udvarból hasznos értesülésekhez jutottak. I. Ilonát és utódait különösen az érdekelte, hogy mi történik a volt Hattus-kasszu birodalomban és Perzsiában. Értesüléseikről jelentéseket küldtek Kolozsvárra és Buda-várra. I Ilona másik leánya, Mária, igen vallásos volt A bolgár fejedelem fiához ment férjhez. Kísérő lovasai hírszerzéssel is foglalkoztak Előkelő bolgár körökbe házasodtak be és részt vettek Mária egyetlen fiának és két leányának az oktatásában is. I. Ilona bolgáriai és bizánci útját diplomáciai úton gondosan előkészítették Ezeken a vendégjárásokon a besenyők gondoskodtak az utazás biztonságáról. Ezeken a látogatásokon llona fejedelemasszony a rokon uralkodók udvarában bemutatta a törzsszövetség 20

éves nyugodt, békés munkájának gyümölcseit, közöttük elsősorban Kolozsvár minden valamire való ötvösmunkáját. Torda és Bende otthon maradt, nehogy a birodalmat valami meglepetés érje. Győr és Szerém vára között ugyanis akármikor adódhattak meglepetések. Budától az Úzvölgyi részekig azonban a békét semmi sem zavarta. Érd vezér, aki uruki keresztény volt, Nyugat felől biztosította a békét Mivel I Ilona a bizánci útra magával vitte az uruki keresztény Érd vezért is, Pusztaszeren és Kolozs-váron Bende átvette a kiskirály szerepét. Közben Torda Budavártól Muravárig hadjáratot vezetett a csellengők és menekültek miatt. A német és szláv csoportok ugyanis korábbi szokásuk szerint ekkor is betörtek erre a területre, melynek nagyobb részén kereszténnyé lett pannon leszármazottak éltek, hun törzsszö-vetségi maradványokkal együtt. Sokat panaszkodtak vetéseik, otthonaik feldúlása miatt Amíg I Ilona udvarával a

déli uralkodóházakat látogatta, Szerém vára és Eszék vára állandó készültségben állott. Ebben az évben a kaza-hunok és avarok részéről nem várhattak rokonlátogatást, mert ezek a legelőterületek miatt napirenden lévő nézeteltérésekkel és összeütközésekkel voltak elfoglalva. A hadjáratot Torda a besenyők által Szirmavárnak, az Úzok által Szerémvárnak nevezett erősség mellett fejezte be. Bende második fia, Bőse ekkor kérte meg Ardarik legkisebb leányának a kezét. A mátkaság idején is nyugalom volt. Bende a széki-hunokat rendelte be Kolozsvárra, palotaőrségre. Ekkor kezdték a széki-hunokat székhelyi hunoknak nevezni Ez eleinte olyan kötekedő névnek számított. De később mindenki megszokta Ilona elrendelte, hogy ezekbe a székely rajokba ne csak kovács és nyerges legyen beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó is. Így a parszi tízes hadrend tizenkettes létszámú harcos rajoknak adott helyet, a tizedeseknek

pedig minden esetben tárkány-képzéseken kellett résztvenniük. Lényegében azonban a tizedes lovasrend mégis megmaradt, mert két személy mindig a raj szekerének biztosításával, a tartalék lovakkal és a hadizsákmánnyal, vagy tartalék élelmezéssel volt elfoglalva. Az Ilona parancsára átszervezett ezredeket Torda ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké alakította át, úgy, hogy mindegyikhez egy-egy század rimalány is tartozott. Budavár és Szöged térségében azonban megmaradtak az ősi tizedek. Feladatuk az őrség és a hadiutak ellenőrzése volt I. Ilona 535-ben halt meg Egy járványos betegség elöl későn menekült az Erdőelvi rész hegyei felé. A vészes kór az öregebbeket ekkor erősen megtizedelte Nagy gyászpompával Gyilyóváron temették el. Ilona születésének és halálának napján az aratási hálaünnep után minden évben gyásznapot tartottak. Torda az úz kőfaragókkal és kabar ácsokkal várat épített tiszteletére. Bende

Balog-Bolárinak egyik lányát, Bolári-Virágot vette feleségül, Bolári-Virág kitartott őseinek Égi birodalmi hite mellett, fiainak sámánkiképzést adott és 18 éves korukban kötelező rokonlátogatásra is elküldte őket Urál-Budára. Bende mindig Kolozsváron lakott és egyik legfontosabb feladata, hogy Kelettel tartsa a kapcsolatot. Torda viszont édesanyja után felvette az uruki keresztény hitet és Rómában is járt. Ott Gerőc atya keresztelte meg és a Szentatya közelében papnak nevelkedett. Ez a nyugati irányú alkalmazkodás az egyházi vezetőket arra a belátásra késztette, hogy nem volna helyes Pannon-föld és Budavár ellen erőszakos térítési eszközökkel fellépni. Szöged térségét és a II széki-hun térség katonai állományát ebben a helyzetben csökkenteni lehetett. Csak az őrségek maradtak fenn, természetesen továbbra is használva az őrségekre kötelező szokásos fény- és hangjelzéseket. Szöged környékén mindig

tartózkodott egy-egy beavatott is, aki a Nyugattal való kapcsolatokat ápolta. Torda egy Encs-vidéki határőr bán keresztény leányát, Iboskát vette feleségül. Iboska bajor anyától született, aki rokonságban állott a bajor herceggel. Tordáék a telet mindig Szöged térségében, a Fehér-tó mellett töltötték. Legkedvesebb szállásuk Bősárkány kibővített palotájában volt. Viszont a nyarat az Encs és Ibos folyó között töltötték, rendszerint vadászással. Sok gyermekükben találták örömüket I Ilona halála után az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy az erők egyensúlya érdekében Torda legyen a fejedelem, mert a gyermekei házassága révén a nyugati keresztény világhoz tartozik. Ebben az időben halt meg Doma fősámán is. Utána Bende első fiát Szamost tették meg fősámánnak. Szamos édesanyjának, Balog-Bolári Virágnak a révén rokonságban állott a hun törzsszövetség valamennyi törzsével, így szükség esetén

számíthattak azok segítségére is. Mivel Torda és gyermekei vezető szerepet töltöttek be a határmenti bánságokban, a Szögedi nyári palota és a kolozsvári keleti irányzat kellő egyensúlyba került egymással. Tordának 538-ban bekövetke-zett halálakor ez az egyensúly egy kissé megingott, ezért Szamos öccse, Bőse, amikor felesége, Ardarik leánya az ötödik gyermek szülésébe belehalt, szintén Nyugatról nősült és a nyugati nyomás ellensúlyo-zása végett az Ibos mellé költözött, mint kiskirály. Szamos erélyes, jó uralkodó volt, 538-tól 566-ig volt hatalmon. Ekkor súlyosan megbetegedett és a hatalmat fiára, Csát fősámánra ruházta. A németek és szlovákok Szamos halála után újabb betörésekkel kísérleteztek Csáték tehát Kolozsváron át az újonnan alakult avar törzsszövetséghez fordultak, hogy, vonuljanak be Pannonföldre. FELKÉSZÜLÉS A NAGYSZALÁRA 275. Arvisura Boza-Györke és Pozsáló rovása Bátiváron a

4450. medvetoros évben eldöntötték, hogy minden törzsnek csak sámánelőzködésen nyertes harcos lehet a főtárkánya (Kr.u 410); a 4460 medvetoros évben Bagamér meghírdette harcát a Nagy-vízig (Kr.u 420); a 4470 medvetoros évben megkezdődik a jászokkal a hunok felvonulása (Kr.u 430); a 4473 medvetoros évben megérkezik Atilla a királyi szkítákkal (Kr.u 433); a 4475 medvetoros évben megérkezik Buda és Bősárkány a kaza-hunokkal, úzokkal -oOo- Az Öregek tanácsa a fővezérek, sámánok választását az alábbiak szerint hagyta jóvá: FŐVEZÉREK: FŐSÁMÁNOK: Bagamér-Balambér 410-425 Balambér 410-425 Atilla 425-453 Buda-Jákó 425-435 Csaba 453-460 Buda 435-451 Dunna asszony 460-498 Nekese 451-508 Sziktivár 498-500 Szanka 508-510 Száva asszony 500-503 Doma 510-535 Ilona-Gyilyó 503-535 Szamos 535-538 Torda 535-538 Suprun 538-550 Szamos 538-556 Csát 550-590 II. Ilona 556-558 Bát 590-595 Baján 558-580 Boza-Györke 595-598 Alpár 580-600 Pozsáló

598-600 A vezető Aranyasszonyok: Bősárkány 410-452 Ilona-Gyilyó 500-503 Dunna asszony451-453 Hajnalka 503-510 Deédes 453-467 Torbágy 510-540 Szörényke 467-490 Ilja 540-588 Száva asszony 490-500 II. Ilona 568-575 Telena 575-600 A Pannon (Velem) tümény-vezérség kiépítése: Alsóőr (Lajtaőrség): Felsőőr: Szörényőr: Aladár-Dengezik-Ellák-440-450 Beke-Suprun-Siklós-Karatán-Bőse 450-480 Szirma-Ziric-Vukulác-480-510 Tard-Madocsa-Bárd-510-530 Csát-Hangács-Szabács-530-540 Pápóc-Csurgó-Ozora-540-550 Csorna-Verőce-Macsó-550-560 Lébény-Körmend-Kucsó-560-570 Alpár-Győr-Pölöske-Barancsi-570-580 Rajka-Kőrös-Balambóc-580-590 Köpcsény-Bürüny-Rapcsány-590-600 Külső tümény-őrségek, Bécs tümény-vezérséggel: Boroszló-Igló-Göröc-Bihács-Ráma-590-ig Borod-Pernye-Bakar-Szeber-Bodon-600-ig 578-580 között 10 tümény szláv kapott átvonulási engedélyt Boroszló és lgló parancsnoksága alól, azzal a rendeltetéssel, hogy a déli és

nyugati irányból várható bizánci és római támadásoktól ők fogják védeni az új Égi birodalmat. A birodalom székhelye 580-tól Győr, de az első avar tümény Bécs avar-gyűrű-várában helyezkedett el. Parancsnoka Bakar vitéz, tümény-vezére az ifjú Bécs kereskedő-tárkány. Az őrségeket egy-egy olyan nagycsalád fejéről nevezték el, melynek tagjai a vitézi szolgálat letelte után valamilyen helységet (várost) alapítottak. A HATSZÁZAS NAGYSZALA (Pécs, Kr.u 600) Az új Égi birodalom Nagy-Szalája a 24-karéjos Ata-Isis szentély kegyhelyén 24 napig tartott. Aranyasszony napjának holdtöltekor kezdődött A sámántanács mindenekelőtt azt állapította meg, melyeket kell fehér, és melyeket fekete hun törzseknek tekinteni. A fehér hunok a 9 karéjos Pécs-Tórem és a 3 karéjos Sis-Tórem kegyhelyén, a fekete hunok az 5 karéjos Joli-Tórem és a 7 karéjos Ruda-Tórem kegyhelyen tanácskoztak 3-5 pergő idéjéig. Itt a résztvevőket

jelölték ki Az Ata-Isis kegyhely 24 öl hosz-szú és 12 öl széles volt, a végében a 25. ölön egy torony emelkedett, abban ült Alpár nagy fejedelem és Pozsáló fősámán. Az első 6 karéj közepén Győr ifjúsági fejedelem, a második 6 karéj közepén Pécs ifjú-sági vezér székelt, kétnaponként váltva egymást. A 3 hat karéjban Décs, a Nagy-Szala szervezője, a negyedikben Bécs kalmár-fejedelem székelt. Az ajtóban állt Rozsnyó tárkány-fejedelem széke. A toronykaréj központjában Telena Aranyasszony képviselte, mint Rimaszécs a nőket. Ő kezelte, az arany pergőt s csengővel jelezte a beszédek idejének lejártát. Minden harmadik vákust pihenést jelző kürtszóval szakították meg. Rima lányai ekkor frissítőket hoztak A legkényesebb üggyel kezdték: megengedjék-e, hogy a szláv menekültek átvonuljanak Pannonföldön? Már Pannon vitézei is találtak itt tarkós és görög törzseket. Békességben éltek velük, de a görög

népek mégis délebbre költöztek. A káldorok ellen csak a kabar előőrsök harcoltak, de az aztán Dunna asszony folyoján átúsztatva a hegyek közé vonultak. Estorás szövetségre lépett a káldorokkal, de jöttek a rómaiak. Őellenük 40 évig harcolt az újabb kabar-kimmer csoport de a régi kabarok példáját követve hamarosan ők is átúsztak Dunna asszony vizén és csúfnéven, mint kovádok, de szabadon éltek. A római légiósok megölték azokat, akik ellenálltak hódításaiknak, de Udint fiaival együtt, meg Uptor és Ruga vezért még vendégül is látták, ha segítettek nekik. Hálából harc nélkül átengedték Pannóniát Atillának. A mindenkivel megegyezésre kész hun törzsek örömmel fogadták Baján vitézeit. Senki se gondolt ellenállásra, hiszen ők is az Égi birodalom harcosai közé álltak a közös ügy érdekében. Atilla daragúzai örömmel szállították 24 lapátos hajókon az avar, görög és tarkós utasokat, de most Eszék

utódai Alpár bíztatására élénken tiltakoztak a tót-féle népek átvonulása ellen. A tótokat német törzsek űzték el szállásaikról, itt segítségért esedeztek, és a Nagy-Szala harmadik napján vezetőik örök szövetséget esküdtek a hunoknak. Alpár nagyfejedelem teljes erővel az eszékiek mellé állott. Már Bajánnak azt az intézkedését sem helyeselte, hogy a tótok határőrizetre felvétessenek. Nem volna helyes most sem megengedni menekülésszerű átvonulásukat, mert majd, mint a kimmerek, a kereszténység felvétele címén ők is szabad területeket követelhetnek. Pozsáló fősámán is Alpár mellett volt: Ha a hegyekbe be is engedik határvédőként a tótokat, Dunna asszony nagyvizéhez nem szabad őket odaengedni, mert az álnok keresztény papok majd folytán bujtogatják őket, és a hun törzsszövetségnek soha sem lesz nyugalma. Győr ifjúsági fejedelem szerint: “Ifjúságunk soha sem építheti életét ellentétekre: békében

akarunk élni. Azok a vitézek, akik 24 évet eltöltenek a 24 hun törzs szövetségének szolgálatában, jutalom képpen bárhol letelepedhetnek az Égi birodalom területén. Mindenkinek bíznia kell az Égiek jóakaratában, de nekünk is gondolnunk kell a jövőre. Máskülönben elbukunk, mint Atilláék.” Telena is a férje mellé állt, de 3 pergős tanácskozás után kétharmad többséggel Győr ifjúsági fejedelem javaslata győzött. Alpár azt jósolta: Utódainkban még majd megbánjuk még mi ezt! Utána Pécs azt javasolta, hogy az Agaba-féle rovásokat ne csak a sámánok, bátok és táltosok, hanem a kalmárok és kézművesek is használhassák, mert az Égiek szerint a tudás mindenkié. Ebből nagy vita keletkezett. A tanulni szeretők helyeselték, a többiek ellenezték a javaslatot A kérdést nemcsak a Nagy-Szalában, hanem az összes kegyhelyeken is tárgyalták. Legszenvedélyesebben Moncsok sámán kelt ki a javaslat ellen: “Az Arvisura-titkokat nem

szabad kivinni a köztudatba, mert az Égiek megtorolják!” Végül sem az Agaba-féle, sem az ujgur, széki-hun, vagy kun rovás közreadását nem engedték meg: a javaslatot 50:30 arányban leszavazták. Pécs szomorúan csak annyit mondott: “Meggyilkoltátok a jó szellemek ébredését!” Hiába hirdette hát a szavazás előtt Pécs Agaba örök igazságát: “Amelyik nép megtagadja múltját, elbukik!” Ezért javasolta, hogy lépten-nyomon hirdetniök kell elődeik dicsőséges és küzdelmes múltját, mind regölésben, mind rovásokban. Az ujgurok és kasszuk is azt bizonygatták, hogy a görögök, rómaiak és kinajok birodalmában minden írástudó összekötő kapocsnak számít a főváros vezetői és a legkisebb határőrség közt is. Ha a hírvivők elpusztulnak, az írástudó kalmárok is el tudják olvasni a parancsokat, és rendeltetési helyükre tudják őket továbbítani. De azért is ajánlatos volna közreadni a rovásokat, hogy a vallási

őrülteket ellensúlyozni lehessen az Arvisurák örök törvényeinek az igazságaival. Bécs a Nagy-Szala elé terjesztette a kalmár-törvényt, de annak kapcsán javasolta a névadási törvény megváltoztatását is. Alpár ellenkezését félretéve ezt a törvényt is megszavazták. A régi Arvisura-törvény szerint a sámánok jegyzékében a medvetoros év minden napjára más-más név volt előírva. A gyermek tehát mindig azt a nevet kapta, amelyik születésének a napjára meg volt határozva. Minden törzsben 730 rendes és nemenként 1-1 Aba és Úr név, összesen tehát 734 név között választ-hattak a sámánok. Keresztényekkel vegyes házasságból származó gyermek a javaslat szerint két nevet kaphatott: a törzsbeli és a római nevet. A törzsek között voltak kalandozásból eredő összevegyülések is. De a névadás kérdésében jött létre közöttük egyetértés is. Így pl a parszi-szkíták a széki-hun, a pamír-szkíták a kaza-hun

névadást fogadták el. A kaza-hunoknál az első név Agaba volt A kunoké Tónuszaba. Batour kaza-hun név volt; Oposur a kabaroké; Őrsur az úzoké A kereszténnyé lett Bécs tyumen-székhelyi harcos fia például 2 nevet kapha-tott: ha a gyermek Aba napján született, kaphatta az Aba Péter nevet. Kettes vagy többes ikrek neve lehe-tett felmenőik után Bátour, Oposur, Őrsur vagy Kantur. Tiszta törzsben a második ikergyermeknek lehe-tett jellemző nevet is adni. Például ha a fiúgyermek balkézzel jött a világra, kaphatta a Balog nevet. Alpár a morvák mozgolódásai miatt Bécs tyumen-székhelyre lovagolt, kénytelen volt otthagyni a tanácskozásokat. Ott érte az agyvérzés, győztes hadjárat után Közben a Nagy-Szala azt tárgyalta, érde-mes volt-e a kabar-kimmer törzsnek Kr.e 34-től Kru 6-ig harcolni a római túlerő ellen. Meg, hogy ér-demes volt-e a veszprémi baszkor-úz jövevény törzsnek lázadást szerveznie, amikor ugyanilyen lázadás miatt

egyszer már el kellett hagyniuk a frankok birodalmát is. Veszprém környékéről pedig 4-évi hiába-való háborúskodás után át kellett úsztatniok Dunna asszony Nagyvizén, mint ahogy a kabarok is tették. Sokan helytelenítették, hogy Kre 80-ban az esklók és széki-hunok beengedték földjükre a görög öldöklés elől menekülő dákokat. Igaz, hogy 10 év múlva szövetségre léptek Burebista uralkodójukkal, hogy közös erővel megakadályozzák a görögök terjeszkedését, de a dákok pártfogása gyengítette a befogadókat. Görög támadás elől a veszprémi úz aranyművesek nagy része Aranyosszékre menekült és az esklókkal együttműködve nagyon fellendítették az ötvös ipart. Ez viszont arra ösztönözte a római császárokat, hogy a gazdag Pannóniához hasonlóan az esklók földjét is igyekezzék birtokába venni. Ekkor a Lippa úz-eskló leányzótól és Baál dák vezértől született Decebál vette át az Eskló-föld védelmét.

Róma eleinte vereséget szenvedett és még adófizetésre is kötelezte magát, de Kr.u 80-tól Kru 107-ig tartó kemény harcok után Trajánusz római császár Decebál szövetségeseinek birodalmát római provinciává tette. Amikor Alpár a morvák mozgolódása miatt Bécsbe ment onnan lovasok érkeztek ellentmondó hírekkel. Volt olyan hír, hogy Alpárt kereskedőnek öltözött római hitű tót papok megmérgezték. Emellett szólt, hogy harmadnapra a kisétkű Telena asszony is meghalt. Alpár győzelméről a tanácskozás 23 napján jött az első hír, amikor azt a kérdést tárgyalták: a katonai táborhelyeket úz módra váraknak, az avarok szerint kurgánoknak, vagy Alpár-Eszék szerint földváraknak nevezzék-e. Amikor közben megérkezett Bakar tyu-menvezér jelentése az uralkodópár haláláról, a Nagy-Szala 24 pergős szünetet rendelt. Ezt az ősi pergőt még Agaba törzse hozta Ataiszból Az egyik nap délelőttjétől a másik nap délelőttjéig

huszonnégyszer kellett megfordítani. A gyász jeléül így állították meg az időt. Ez alatt az Égi birodalom területén minden újszülött gyermeknek az Alpár, illetve Telena nevet adták. Az 1-napos gyász után Alpár-Telena tiszteletére megszavazták a Földvár-törvényt. Így aztán a Nagy-Szala után épült rendszereket Dunaföldvárnak, Balaton-földvárnak, Tiszaföldvárnak nevezték. Viszont a kegyhelyül szolgáló helyek neve továbbra Budavár, Ungvár vagy Vasvár maradt. A törvény megszavazása a magyariak győzelmét jelentette Utána megszavazták azt is, hogy minden 24 évet leszolgáló végvári vitéz ott telepedhet meg az Égi birodalom területén, ahol akar, és egy “ló-pár”-művelésnek megfelelő nagyságú telket kap. A törvény végrehajtásáról a mindenkori tárkány-fejedelemnek kell intézkednie. Rozsnyó, az ifjú tárkány-fejedelem ekkor rendelte el, hogy a 24 hun törzs szövetségéből valók Pannon földjén kapjanak

szállást, a szláv-féle veteránokat az Esklók földjén vagy a határok közelében kell elhelyezni, a bolgár és gyepida népek vité-zeit pedig az Esklók földjére kell irányítani. Az “egy pár-ló művelés” területe mindig a veterán erejétől függött, de az átlag ezer lépésnyi terület volt. A 25 napon Győr ifjúsági fejedelmet “közös akarattal” vezető nagyfejedelemmé választották, ő pedig megerősítette azt a törvényt, hogy határőrizeti parancsnoknak mindig olyan vitézt kell megtenni, aki Pan-non vezér szerinti névadásban részesült, vagy egykori ottani parancsnok, pl. Lajta, Hisba, Suprun, Kani-zsa, Szerém, stb. egyenes ági leszármazottja Bakar tyumenvezér az egykori Lajta vitéz ivadéka volt. A Mosonyvár parancsnoka Moncsok sámán lett; Nándorfehérváré Kurd bát; Jászvásáré Igalom táltos. Ezeket az eseményeket a 277 Arvisurában 24 vezető sámán örökítette meg, Győr nagyfejedelem, Rozsnyó tárkány-fejedelem

és Pozsáló fősámán rovásával megerősítve. A Nagy-Szala ekkor 200 évre előre megállapította a napok számolásának módosított rendjét. Erre amiatt a rendkívüli tárkány-nap miatt volt szükség, amit az Alpár és Telena halála feletti gyász miatt kellett tartani. AVARBÁSTYAI NAGYSZALA (A 284. Arvisurából) Tormás fősámán rovása. 700-705-ig A Bugátból menekült Atar sámán kamlikjában, az Ogur-Bolgár szövetég központjában egy kisfiú szü-letett. A gyermekről már a bábák megállapították: “A kis Haramból nagy beavatott lesz!” Kis pólyás ko-rában, ha kazárok jöttek Bélavárra, szétrugdosta a pólyát. Tudval uruki püspök szerint hat éves korában megmondta, hogy a kazárok rövidesen megszüntetik a bolgár-magyar szövetséget. Az uruki számítás sze-rint 649-650-ben ez meg is történt Tíz éves korában pedig azt is előre megmondta: “Samó beavatott Rómának elárulja az avarok vezette Égi birodalmat!” Ezért Kürt

fejedelem Bélavárból Szávárd-Alpárhoz küldte Haramot. Haram Tudval püspök vezetésével el is indult, és kalandozó társaival, együtt 658 tavaszán megérkezett Uzsvár közelébe. Onnan gyors futár vitte érkezésük hírét a fejedelemnek. Szavárd-Alpár titkos fejedelem Szolnok tárkányt küldte az érkezők elé A két ifjú a fegyverharcosok törvényei szerint örök barátságot kötött egymással. Már az úton elkezdték hányni-vetni az Égi birodalom sorsát. Mire az Alpár-kurgánhoz értek, készen állott a zsuán menekültek kezdeményezésére építendő beavatott kegyhely, Avarbástya terve Bat-baján 565-től 602-ig állandóan úton volt, hogy előkészítse a 600-as Pécsi Nagyszalát. Utódai Al-béla és Bélavár közelében székeltek Haram már gyermekkorában is beavatott volt, már akkor tudta, hogy a római pápa és a szláv papok tervet szőnek az Égi birodalom megdöntésére. Ennek ellensúlyozására küldte Kürt fejedelem Haramot

azzal a megbízással, hogy a veszély megelőzése érdekében tegyen meg minden intézkedést a beavatott kegyhely felépítésére. Amikor Szavárd-Alpár meghallotta Haram jelentését, parancsára Tudval a fősámánt elkísérte az Al-bánságban működő Samó ellenőrzésére. Samót itt titkos megbeszélésen tetten érték De Galló őrségi sámán a Samó megbízottja ekkor már elindult hajóval Rómába. Kezében az Égi birodalmat eláruló íratokkal. Töredelmes vallomása után Gallót, aki a küldemény tartalmáról nem tudott semmit sem, örök időkre száműzték a Zsuán Birodalom határára. Samót pedig közel egy évi vallatás után még kerecsen-vadászat előtt karóba húzták. Haram beavatott a Szövetség ládáját zsuán tárkányok kíséretében az újonnan épített Avarbástya-kegyhelyre szállította, és Szolnok tárkány segítségével a szent helyekre megállapított szertartás szerint beépíttette. Utána mindketten őrparancsnokok lettek

Feladatuk volt az “alsóvilág” elkészítése. Az őrség tagjai Haram kíséretében érkezett harcosok voltak Haram, Atar sámán fia volt, Atar pedig Bugát sámánképző kegyhelyen született, majd Bélavár beavatott központban katonáskodott. Családjának hetedik fia, Haram, a beavatott-szenthelyen zsuán szertartás szerint kapta a nevét. Haram vitézeinek a fele fekete-hun származású volt: Kavas, Kas, Duc, Til, Zsillaz, Kagnas, Buras, Bulza, Duca, Kapagoz, Hamza és Szálas; mind lovasok. A másik fele zsuán és hokjen vitézekből állt Zsadán, Zsalu, Zsidil, Zsuta, Zsarban, Zsiraj, Bajda, Bura, Balló, Garó, Izaj, és a Kál tárkányok. A 9 avar vezette törzs és a Béla-törzs köteles volt száz-száz tárkányt Haram rendelkezésére bocsátani. Ezek munkájával 6 év alatt készült el az Avar-Bástya, a hozzátartozó barlangrendszerrel együtt. Budavár alsó világa 1 napi járóföldnyi volt, ezzel szemben a vele összekötött Avar-Bástya alsó

világa 3 napi járóföldet tett ki. Avar-Bástya 9 teremburás építménye a kilenc törzs céljait szolgálta, a tizedik terembura mindig az uralkodó törzset illette a 24-karéjos tárgyaló helyiséggel együtt. Ez össze volt kötve a 25 öl magas toronnyal, amelyben a beavatottak titkos Arvisuráit őrizték. Ebben a toronyban tartózkodott Haram őrsége. Az őrség legvidámabb embere a zsuán származású kis Zsiraj volt. A Béla törzs csak tepertőnek nevezte, mégpedig a szó eredeti jelentése szerint, ugyanis miden zsíros akó alján maradnak apró tepertődara-bok. Az azzal meghintett köleskása mindig kedvelt eledele volt az őrségnek. Az Avar-Bástya elkészülése után Haram beavatottat fejedelemmé választották. Mint fejedelem elren-delte, hogy Bélavár sok ezer év alatt összegyűlt valamennyi kincsét szállítsák el onnan. A kincseket a kazárok részéről fenyegette veszély. Bars ifjúsági fejedelem aztán 665-ben el is szállította a kincseket

Bélavárról, az újonnan felszentelt Avar-Bástyára. Szavárd-Alpár ezután elrendelte a 700-as Nagyszalára való felkészülést. Haram végigjárta az avarok vezette földeket, onnan pedig váltott lovasok vitték a meghívást a 24 hun törzs szövetségének tagjai által lakott minden területre, felhívva őket, hogy megbízottaikat küldjék el az előre láthatólag öt évig tartó Avar-Bástyai Nagyszala megbeszéléseire. Haram a fejedelmi tisztséget 578-ban átadta a vejének, Zemlén pateszinek, és most már minden erejét az Avarbástyai Nagyszala előkészítésére fordította. Mindig az Arvisura előírásai szerint étkezett és egye-bekben is megtartotta az Arvisurák rendelkezéseit. De a Nagyszalán már csak mogyorófa botjait tapogatva tudta megtartani beszédeit. Hallása azonban mindvégig jó maradt. Avarbástya Nagyszaláját Haram mellett Zemlén készítette elő, Maróca beavatott kisfejedelem hathatós segítségével. Az érkezőket Haram

fogadta; 24 mogyoró-és 6 nyírfa pálca valamelyikének megérintésével jelezte, ki hova fog szállni. A fehér-hunokat Alag, Dunnakeszi, Csömör, Csepel, Fót, Mogyoród, Üllő, Sikátor, Soroksáros, Sashalom, Rákos és Pestliget sátorszeren, a fekete-hunokat Abaliget, Bicske, Bia, Budaváralja, Kakukkhegy, Mogyoróshegy, Érd, Pomáz, Pilishegy, Kelenhegy, Hidegkút, Pátyihegy, Rókahegy, Solymár, Tétény és Zsámbékán szállásolták el; a két fehér-hun-szkíta csatlakozó csoport a Kőbányák aljára, a kasszu-hetiták pedig Rákospatak-Nyúlsziget környékén, az új boldoganyás kőszállásokra kerültek. E küldöttségek vezetői voltak: Apakán, Dudasari, Csaba-fejedelem Magyarkáról, Csakinga, Farkas, Moson, Üldég, Susudél, Susán, Radán, Rozsnyó, Pestidél, Arankáj, Bikadél, Borsa, Burgaj, Karapáj, Mohás, Écskun, Pokolkáj, Pilagán, Kiribadáj, Homoróda, Pilakingár, Rikacsi, Sakateráj, Tenenkaráj, Zsamszána, valamint Babót, az Égi

birodalom nagyfejedelme és Kapornak fősámán. Sakateráj, a parszi-szkíták megbízottja még egy 24-tagú zenekart is hozott magával, Bihar igric-sámán vezetésével. A zenekar értett mindenféle zenélő szerszámhoz Lakóhelyüket a Dunna asszony folyója és a melegvízforrások között jelölték ki. Ott télen-nyáron lehetett fürödni. Mind a 30 szálláson voltak arabag, azaz gyógyító sámánok. Ezek fürdés után minden nap megvizsgálták a tanácskozásra indulókat A Szitás fürdő használata kötelező volt. Budavár alján étkezés után min-denki megfürdött a merülős tófürdőkben. A tanácskozás minden ötödik napon csak öt pergőig tarthatott, de a szálláshelyeken 4 napig tárgyalták a már eldöntött, vagy döntésre váró eseményeket. Így felkészülve jelentek meg a tanácskozáson Mindegyik törzs köteles volt 3-3 szálláshelyet élelemmel ellátni. A Béla törzs az Üllő, a Kőbányák és a Nyúlsziget-környéki

szállásokról gondoskodott. Lábasjószág-legelőik a Rákos patak bal oldalán voltak. Az ellátást mindenütt Kövezsd ifjúsági fősámán ellenőriztette a bacsa-sámánokkal. Az Avarbástyai Nagyszalán Haram beavatott fejedelem megnyitója után Zerinke aranyasszony beszá-molója hangzott el: -A legnagyobb hiba ott történt, amikor a többség a Pécs-kurgáni Nagyszalában megengedte, hogy minden olyan harcos, aki a határőrizetben 24 medvetoros évet leszolgált, háztelket kapjon a folyóközi belső területeken. Így az idegen ajkúak több gyermekkel beözönölve nem egy helyen többségbe kerültek a tiszta Égi birodalmi lakossággal szemben. Ezt tetézi még az a helytele szkíta-saka szokás, hogy avar főurat avar szolgáktól körülvéve kell eltemetni. Ezzel a leszerelt idegen harcosok családja védettséghez jut. Az anyagi javakra törekvő római-görög kereszténység az ő isteneik másvilágának ígéretével nagy területeket szerzett

határainkon. Samó árulása folytán Boroszló, Igló és Bécs kurgán területén csökkent a befolyásunk, és a déli bánságok is kettős uralom veszélyében vannak. -Sokkal jobb a határaink mellett, az Etil két oldalán élő Magyar törzsszövetség helyzete. A főurak temetésén ott csak idegen szolga feláldozását engedik meg. Marina szellemében megvalósították a 8 utód hátrahagyásával való szaporodást és a választásuk szerint akár kazár, akár avar szolgálatban tölthető vité-zi szolgálatot. Az uruki püspökség elvét vallják: Ne hódítóként menjünk az idegenekhez, mert azok is eljönnek meghódítani bennünket, és ez mindig sok emberáldozattal jár! Ezért a kazárok akkor is harcra ké-szülnek, ha az avaroknál kell vitézkedniük, vagy fordítva. Ha vége a harcnak, a Káma mellett mindig béke honol! -Ezért javasolom az emberáldozatos temetés megszüntetését és a 3-5-7 gyermekes szaporodást. Helytelen, hogy a temetés

után vízbeöltek száma folyton szaporodik. Viszont helyes, ha aranykincs ritkábban kerül a sírvermekbe. Inkább a kurgánok égi oltárán gyűljön a törzsszövetség vagyona Csökkenteni kellene a temetkezések utáni sok állatáldozatot is. Az égiek az égiekkel, a földiek a földiekkel vigadjanak, de Uruk szerint fölöslegesen senkitől se vegyenek el életet. Tenisur vizénél pedig harcos-tartalékot kell gyűjteni -Az Avarbástyára rendelt Élet templomának biztosítása mindezt megköveteli. Al-Béla kincseinek gon-dos őrzése azért is fontos, mert a kazár kereskedők minden aranyra szemet vetettek. Új szervezetet hoztak létre: a böszörmények tanácsát. Ennek az volna a feladata, hogy a magukévá tegyék minden ősi szellemi kincsünket. Számos ellenvetés után a javaslatot megszavazták, csak a vízbeölés maradt fenn, anélkül, hogy a mértékét meghatározták volna. A Magyar törzsszövetség fejedelme, III Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy

Ordoszt, ahol a 100 kinaj család még mindig kiváltságokat élvez, elárasztotta a sárga hit. Kazária, ahol kezdetben ugor-magyar többségi hatalom volt, az aranyborjú fiainak a hatalma alá került. De annyi előnyünk még van, hogy legalább az ataiszi hitvilágot nem bántják. Az uruki hit püspökségét azonban elüldözték Van városából, majd Magyarkáról is, és az üldözöttek csak a szavárdiak Nyék törzsénél leltek menedéket. Így most ennek a püspöknek a fennhatósága alatt csak a Van-vári, a Magyarkai és a Győr-szavárdi öspörösség működik. A kiváló műveltségű Nazirt nem tekintik az aranyborjú-hit fiának. Ezért javasolja, hogy az Uruki püspök-séget a Tenisur vonalának védelmében helyezzék el. Ezt a javaslatot a beavatottak, sámánok, bátok és táltosok többsége megszavazta. A böszörmények elleni fellépést azonban ellenezték, azzal az indokolással, hogy azok csak színleg vették fel a muzulmánok hitét, azért,

hogy segítsék az Égi birodalom hírszolgálatát. Balizás böszörmény megköszönte az irántuk tanúsított bizalmat és kijelentette. Uruk-Erech városában még mindig vannak Nazirnak hívei. Békés természetükért a muzulmánok is tisztelik őket. Ezért javasolta, hogy böszörmény csak végzett tárkány, vagy sámán-bát lehessen, tehát olyan, aki hisz az Égi birodalom szerinti lelki örök életben. Kérte a Nagyszalát, hogy a Tenisur mellett építhessen az uruki püspökség ré-szére boldoganyás kőházat. Ezt egyhangúlag megengedték Tormás fősámán szintén azon volt, hogy csak sámánképzettségű ifjú lehessen böszörmény, de az uruki püspökség híveit meg kellene szabadítani a böszörmények mind jobban elharapódzó nyereségvágyától. Róma-Bizánc hitének is az a legnagyobb átka, hogy lelki atyáik előbbre valónak tartják a kincset és a dologtalan jólétet, mint a szellemi tisztaságot. Ezért nem rettennek vissza az égiekre

hívatkozva még az át-koktól sem. Az uralkodókat összeveszítik egymással, és akkor az erősebb mellé állanak, hogy a hadisarcból nyereségre tegyenek szert. Tizedet követelnek a vérrel szerzett kincsből, azt ígérgetve, hogy a gyilkosságra bocsánatot eszközölnek ki az Égi Nagyhatalomtól. Javasolja még a Van-tó melletti uruki hitű püspökség visszaállítását és anyagi támogatását, a Tenisur lelki központ megtartása mellett. Így, az ataiszi lelkeket meg fogjuk segíteni a mór üldözőkkel szemben. Maróca ifjúsági beavatott Tormás fősámán javaslatát kiegészítve azt javasolta: Küldjenek Rómába Uruk hitén levőket kispapnak. Akkor a tiszta hitű szövetségbeli lelki atyák lesznek az avar keresztények lelkipásztorai a nyugati határőr kerületekben. Ezt megszavazták. Zemlén beavatott fősámánt agyvérzés érte Helyette Maróca, az ifjúsági beavatott olvasta fel végső üzenetét: -A bölcsek kövein ez áll: ”Ne menjetek

hódítani, mert akkor hozzátok is eljönnek és meghódítanak benneteket! Aki kardot ránt, az kard által esik el. A Békességet keressétek!” Mindenki jól tudta, hogy eddig hódításos zsákmányszerzés folyt: ez védelmet is jelentett, de hogyan éljenek békességben, amikor a gyepűvédők kénytelenek állandó harci készültségben lenni minden határon? -Ezért aztán mégis az örök harc mellett döntöttek. Zemlén szellemében Maróca még azt javasolta: A Pateszi-sámán-bát tudományokat át kell adni a köztudatnak. Ne csak az égiek kedves rendjének le-gyen a tulajdona a bölcsesség, a tudomány és a múltunk regéi. Tegyük mindenki közkincsévé, hiszen a görögök és rómaiak is, akik regéinket továbbfejlesztették, milyen nagy népekké lettek! A gyógyítás művészetére meg kell tanítani minden megfelelő embert. Múltunk szépséges hitvilága és rege kincse ne csak a papi rend tulajdona legyen. Őseink történeteiből lélekben

megerősödve kell törzseinket az öldöklő ha-lak csillagképéből átmenteni a vízöntők jegyébe. Máskülönben Ataisz népe elpusztul. Mindenkinek tudni-a kell: mi szüntettük meg az emberevést Nazir az égiektől vezetve Uruk városában kezdte hirdetni: Szeressétek egymást! Szeressétek még az ellenségeiteket is! Vérünkből való erős Anna unokája Hetevarett szent helyén azt hirdette: ”Csak egy Isten van, és az szereti az emberiséget!” Szolnok tárkány fejedelem fia, Alpár, az ifjú beavatottak nevében azt ajánlotta a Nagyszalának, hogy a következő Nagyszala idejéig építtessék ki Tenisur védelmi vonalát, hogy a nép életét erős kátavárak biz-tosítsák a kazár és a frank hódító törekvések ellen. A Nagyszala a kátavárak kiépítéséhez hozzájárult, de a szellemi kincsek közreadását elhalasztotta a vízöntők csillagképéig. Sakateráj elgondolásait követve Nagypályi szkítái hamarosan elkezdték a szkíta maradványok,

felhasználásával a kátavárak építését. Az Avarbástya-kegyhely első halottja Zemlén beavatott fejedelem lett. A háromnap-járású alsóvilág-ban helyezték nyugalomra. Tormás Nagypályiba tette át székhelyét Az Avarbástyai Nagyszala döntéseit Várkony rovósámánnal ellenőriztette. Az építkezéseket Haram és Szolnok vezette. Gyanakáta építése közben a leányrabló böszörményekkel vívott csatában mindketten hősi halált haltak. Várkány Nagypályiban temette el őket a vitézek közös sírjában. 14. 288. Arvisura Mikó-Halics rovása 769-805 között AZ AVAROK KETTŐS BIRODALMA Amikor 453-ban a hunok a Jász síkságról visszavonultak, a hun birodalom keleti részébe, csak Deédes aranyasszony és Csaba maradt Atilla birodalmának nyugati részén. Az avarok ellentétbe kerültek a hun törzsekkel és visszavonultak Bugátba. De a kinajok nyomására a keleti avarok éppúgy kimozdultak, mint a nyugatiak. Elhagyták a Hangun folyó és

Ordosz vidékét. Mivel a keleti avarok a zsuánok közelében éltek és közöttük többségben voltak a zsuán törzsbeliek, a kinajok őket is zsuánoknak nevezték. Ezek a keleti zsuán-avarok 500 körül a nyugatiakat is magukkal ragadták, és a Bugáttól Káspivárig terjedő részen telepedtek le. Itt érte őket az altáji törökök támadása Ez aztán az ugorok alapította Kazár birodalomba üldözte őket. 550 táján azonban kivonultak a kazárok fővárosából, Bakárból és nyugatra vonulva, Bizánc közelébe kerültek. 558-ban velük szövetségre léptek a Bolgár-Ogur birodalom ellen, és azokat magukkal ragadva, a Ten és Tenisur vonalán túl eső tájakra, nyugatra vonultak. Itt 562-563-ban megtámadták a frankokat, úgy, hogy azok kénytelenek voltak Bizánctól segítséget kérni. Alboin, a bárdok királya szövetségre lépett az avarokkal a gyepidákok ellen. A gyepidákok legyőzése után a bárdok (longobárdok) elhagyták a Pannonföldet és

nyugatra vonultak. Baján fővezér 4 törzsét hátrahagyva 567-582 között 5 törzzsel bevonult a Jász síkságra és teljesen ma-gához ragadta a hatalmat Atilla volt birodalmában. A pannon honfoglaláskor a görögök a dunántúli ré-szekről délre vonultak, de Sirmium városában elég sokan visszamaradtak. Ezek erre az időre meglehető-sen elszaporodtak és ellenálltak az avaroknak. A kutrigurok előőrsei Dunaszekcsőnél átkeltek a Dunán és elárasztották a Dunántúlt. 15 évi ostrom után elfoglalták Sirmiumot. Az avarok 5 törzse ezután elfoglalta az egész Pannonföldet egészen az Encs vídék gyepiig. A legyőzött tarkósok és más ottani népek elismer-ték az avar fennhatóságot és a görögökkel együtt adót fizettek az új Égi birodalomnak. Az avar vezetőség a régi Lébényi, illetve az új Tépe-i egy-igaz Isten hiten voltak. Hittek vallásuk égi eredetében. A többi törzsüknek azonban megengedték, hogy mindenki higgyen a saját

istenében, vagy isteneiben, csak azt követelték meg, hogy mindenki ismerje el az egy-igaz Isten Égi birodalmát. A több-isten-hívőket a határvédelmi bánságokba helyezték el Atilla meggyilkolása után az igazi avar vezetőség soha sem találkozott idegen hatalom követeivel, hogy elejét vegyék az ilyen merényleteknek. A nyugati Égi birodalomban a lébényi előőrs mindenben elismerte a tépei rendelkezéseket; a keleti bi-rodalom azonban szigorúan kitartott a mordvin Polen tavai irányítás mellett. Ez minden szellemi hatalmat az éltető Gabona istennek: a Földanya éltető erejének tulajdonított. Ezért az uruki-mani egyisten hívőknek nem egy tábora nyugatra távozott és az avar birodalmat erősítette. Bár így a lébényi felfogás erősbödött, a lébényiek mégsem kerültek soha ellentétbe a tépeiekkel. Baján a perzsa szövetségben bízva vonult be a Pannonföldre Hatalmát Sirmiumon keresztül jó messzire kiterjesztette dél felé és

birodalmának hamarosan közös határa lett a görögökkel. Az avar-perzsa ba-rátsági szerződés a magyarázata annak is, hogy az avarok terjeszkedése már 578-582 között erős ütemben megkezdődött Bizánc felé is. Sirmium elfoglalása után aranyban, ékszerben és selyemben hadisarcot követeltek a görögöktől is. 585-ben tartották az Égi birodalom tépei tanácskozását Itt rendelték el a déli bánságok felállítását. E-zekbe a bánságokba csatlakozó törzsek kerültek De mivel a görög harcok sok veszteséggel jártak, a 600-as Nagyszalában már arról tárgyaltak, hogy kikkel védjék meg a déli határokat. Az ott élő pannon és hun maradékokat nem akarták kitenni az örökös görög-avar háborúskodásnak. A németek szálláshelyeiről ki-üldözött tótok (Eszék utódai Alpár bíztatására tiltakoztak az engedély megadása ellen, de a többség Pé-csett úgy döntött, hogy) ha örök hűséget esküsznek, átvonulhatnak Délre. Alpár,

Bajánnal szemben azt sem helyeselte, hogy a határőrizetbe felvegyék őket Pozsáló fősámán azért nem látta helyesnek, hogy a három Istent hívő álnok keresztény papok izgatni fognak az Égi birodalom egyistent hívő lakosai ellen. A végén Alpárt megmérgezték. A sorozatos görög-perzsa háborúkat a Bizánc császárai csak úgy tudták viselni, hogy évi adót fizettek az avaroknak. A késedelmet nem egy esetben háborúskodás követte Heraklios császár békéje folytán 619-től 623-ig a császár csak olyan magas adó fizetésével tudta kielégíteni az avarok követeléseit hogy a bizánci császárság megingott tőle. A római pápaság a szláv határőrök keresztény hitre való térítését kez-dte el az avarok ellen. De elrendelték Bizánc megsegítését is Ekkor, 626-ban, a tengeren és a szárazföldön győzött Bizánc. A konstantinápolyi vereség hatására a szláv népek fellázadtak, de az avarok vérbe-fojtották a lázadást és a

határövezetekben rend lett. A szlávok megtérítését Bizánc is, és Róma is folytatta. A megsemmisített Ugor-Bolgár birodalomból elmenekült Kuvrát bolgár fejedelem 635-ben fellázadt az avarok ellen, felvette a bizánci hitet és önálló államot alapított. A szlávok belháborújában fellázadt Alcezo bolgár vezér, a kutrigurok főnöke is, de le-győzték. Bajor földre menekült, s itt Dagobert bajor herceg Linz tájára telepítette le őket. Később azonban a herceg legyilkoltatta őket A bizánci győzelem hatására Samo szlávjai 658. táján Karinthia, Stájerország, Alsómarótföld térségében egy rövid életű szláv államot alapítottak, de az avarok könnyen legyőzték ezt a Róma bíztatására alakult államot. Bizánc azonban annyira támogatta a szerb és horvát kereszténysé-get, hogy ezek önállósították magukat. Igaza lett Alpárnak, hogy kár volt a németek által kiűzött szerbe-ket és horvátokat átengedni a Pannonföldön.

Bizánc ezzel megszabadult az avarok közelségétől és lehetővé tette, hogy 680-ban a kazárok elől menekülő bolgárokkal megalapítsák a bolgár államot. Ez ellen egy avar küldöttség hiába tiltakozott Bizáncban. Ettől eltekintve 678 után az avarok nem szorgalmazták az államkapcsolatok fenntartását Bizáncban. 670 táján a magyarkai uruki-mani hívők is elhagyták az Ogur-bolgár államszövetséget, és ezzel a keleti avarok Égi birodalmában is többségbe kerültek. Viszont a polentavi központ is szívesen szabadult volna az egyisten hívőktől, s ezért a nyugati lébényi központ támogatására bíztatta a magyarkaiakat. Így aztán a Bakátból menekült Béla törzs ifjúságának vezetésével részben a jugorosokkal a nyugati Égi birodalom, vagyis a lébényi központ segítségére siettek. A nyugatról jövő támadások ellen elállták az Encs-Kalágé és Ibos-Magyarhegy vonalát, uruki mani keresztény hitük pedig megnyerte Róma és Bizánc

kegyeit is. Ezzel a magyarkai felvonultatással került be a nyugati avarok birodalmába a magyarkai-kámai uruki-mani szellemi irányzat. Ezek után a fővezérség a tépei körzetben tartózkodott, de az ifjúsági fejedelem a Győr-lébényi körzet-ben uralkodott, a határvidéki bánságokban pedig a fejedelmi ifjak vették át az irányítást. A nyugati és déli hatalmakkal ők érintkeztek Ezt a képviseltetést jól megvalósították, és a kellőképpen kiképzett avar vezérek Batbajántól kezdve mindig nagyon jól tudták, hogy mit akar az avarok Égi birodalma, a nép jóléte és biztonsága érdekében. A földek termékenyek voltak Az avarok akaratukat a néppel szemben érvényesíteni tudták, így a Nyugattól nem volt szükségük semmire sem. A 600-as Nagyszala határozatai értelmében még nagyobb mértékben kifejlesztették a föld alatti avar-gyűrűk rendszerét. Egy ilyen cölöpépítményes avargyűrűben akár egy egész tömény lovast is lehetett

állomásoztatni. Teljesen átszervezték a tárkány-rendszert is. Minden hatalom a főtárkány kezébe futott össze, hozzá özönlött az avar hírszerzők és bánok minden jelentése. Mivel a 626-os bizánci győzelem után Bizánc és Róma szövetsége még nagyobb erőre kapott, az uruki-mani püspök Bécsből Győrbe tette át a székhelyét, a jugoros-mani püspök székhelye pedig a Van-tó melletti Tuspa városából az ősmagyar központba Magyarkára került. Az uruki-mani és az ősmagyar vallás aztán a 790. uruki évben eggyé vált és mindkét felekezet hitének az alapja az uruki-mani Biblia lett. A lovasság kiképzése a csörsz-vonalon folyt Pozsonykeszitől Kevekesziig, a gyalogosoké az avargyűrűkben. Bizánc és Róma kérésére Tudun győri központja beleegyezett abba, hogy a gyepüket a keresztény népek szaporodása miatt fokozatosan vonják szűkebbre, mert ez elősegíti a földek megművelését is. Ezt azonban sem a jugoros fővezér, sem a

főkagán, illetve az avar fővezér sem helyeselte, mert ez szerintük csak csalétek a nyugati keresztények részéről, tudniillik azok újabb területfoglalásra készülnek. Így az avarok Égi birodalma 630-ban három részre bomlott Győr lett “Tudum”fővárosa, Szavárd fővezér fölvette a görögök körében közismert kagán nevet, Kürt fejedelem pedig Al-Bélára tette át a beavatott fejedelmi székhelyet. Így aztán az avarok Égi birodalma lassanként puszta, laza szövetséggé változott, de a főkagán intézkedései még mindig végigfutottak a Tenisur vonalán felépített Káta erődvonalon. E vezetőközpontok irányítói voltak: 633-tól Kürt-Szavárd-Tudun 645-től Kuvrát-Avas-Alpár 658-tól Zára-Ügyes-Vargány 670-től Tarján-Orbaszár-Haram 685-től Váska-Almágy-Zemlén 700-tól Tormás-Belizár-Maróca A legnagyobb uruki-mani vándorlást Tudval magyarkai püspök idézte elő, aki 670-680 között a legna-gyobb uruki-mani keresztény

tömeget a Lébény-győri területre irányította, igaz, hogy ekkor is nagy mohamedán nyomás nehezedett a magyarkai uruki-mani püspökségre. Ekkor rendelte el Szavárd-Alpár-II Csaba a 700-as Nagyszala megtartását. A hun törzsszövetség megalakulásától kezdve a mindenkori fővezérnek állandó segítségére volt az Öregek Tanácsa. Tagjai főként az elaggott fővezérek, fősámánok, tárkányfejedelmek, lovasfejedelmek és aranyasszonyok legrátermettebb egyénei közül kerültek ki. A tanács legszűkebb körét minden birodalomban a fővezér, a fősámán, a főtárkány, a lovasfejedelem, és az aranyasszony, tehát a legfontosabb öt személy alakította ki. A vezető személyiség tehát az öt vezéregyéniség akaratát tolmácsolja. Az Öregek Tanácsa 25 személyből állott tehát mindig páratlan számmal vettek részt a megbeszéléseken, hogy a többség akaratát kifejező határozat születhessen. Külföldi követeket a vezető személyek sohasem

fogadtak; min-den határügyi tisztnek joga volt az avar birodalom nevében fogadni a külföldieket, és rögtön intézkedni is. Amint a Győr központtal különvált Tudun-féle avar birodalom engedékeny lett a gyepű területek szűkítésében, sorra alakultak meg a keresztény, szláv államok. Az avarok feladták Boroszló, Igló, és Albán-ság területét, és megalakult Morávia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Új-Bolgária. Nagy Károly frank birodalma is megkezdte Róma és Bizánc jóváhagyásával keleti terjeszkedését, a római pápaság pedig még az arabokkal is egyezkedésre lépett, hogy nyomást gyakoroljanak a jugoros avarok szövetségének birodalmára. 740-ben a frankok megindították a Karatán háborút. 776-ban elfoglalták a közös avar-longobárd bir-tokot: Isztriát és újból Karatánföld felé fordultak. Ekkor IV Csaba, Tard kagán és az ifjú Bős tudun követei 782-ben megjelentek a szárazföldi Lipparingben tartott birodalmi

gyűlésen és elismerték Isztria bekebelezését, de kifogásolták, hogy az Elbán túli szlávokat ellenük lázítják. A frankok elismerték az Encs folyó menti 680 évi határvonalat, de kérték az avar-longobárdok befogadását Avariába. A pápaság titokban arra kérte Nagy Károlyt, hogy Bős tudun országát tegye hűbéresévé s ezáltal természetesen pápai adófizetővé. Ajiló határvédelmi tiszt, Bős tudun veje áruló lett Bős tudunnak minden igyekezete csődöt mondott, mert kereszténység ide, kereszténység oda, Nagy Károly valójában csak hódítani és gyilkolni akart. Edemen tervét alkalmazták ellene, Pannonhalma, Győr, Veszprém és Kanizsa vonalába minden ter-ményt felperzseltek, hogy Nagy Károly kénytelen volt csúfos vereséggel visszafordulni. Erre az időre esik a Kaszuk kiírtása is. Ezt a 792 évi damaszkuszi emberirtással fejezték be a pápa szövetségesei, az arabok. Mikó tárkányfejedelem erődítménnyé építtette ki

Bécs környékét. Edemen népe felkészülten várta a damaszkuszi menekülteket, fegyveresek sokaságával. A legnagyobb baj az volt, hogy Bős tudun nagyon megbízott a Krisztus utódaként tisztelt római pápá-ban. Pedig hát Bős tudun egymaga aligha tudta volna megvédeni az avarok birodalmát a megvadult fran-kok ellen. Bős tudun legnagyobb lányát, Mencsért az eraviszkok vezére, Pilis vette feleségül. Pilist min-denki csak Eraviszkónak hívta. 790-ben lovával leesett az Atilla-hegyéről, és abba belehalt Utána Men-csért Ailó longobárd vezér vette feleségül. Ailó a Kékhegynél áruló lett, de nem átallott kérőként jelentkezni. Mencsér első házasságából született Zoltán nevű fia hiába tiltakozott a házasság ellen. 795-ben esküdtek Kalágéban, de az itáliai vendégek az esküvő hajnalán meggyilkolták. A frankok minden oldalról támadtak, és az egyház is azonnal munkához látott. Salzburg érseksége a Dráva és a Rába között

karatán telepeket létesített és innen küldte a pásztorbotos hittérítőket. Azok aztán tele szekérrel tértek vissza az érsekség székhelyére. De a passaui püspökség kimaradt a jóból és a bajor grófokkal egyetértve szlávokat telepítettek a Rába fölötti területre. Keszt aranyasszony a győri-uruki-mani püspököt küldte Nagy Károlyhoz bőséges ajándékokkal és védelmét kérte a szláv betelepítés ellen. Nagy Károly ekkor Bős tudun Zoltán nevű unokáját tette meg ifjúsági tudunnak; ahogy a papok tévesen írják: Zotan avar tudunnak. Átkeresztelkedése után Szavaria és Petronell között telepedett le népével édesayjának, Mencsérnek eredeti birtokán. Pelsőc beleegyezésével azonban ez a Zotannak elkeresztelt Zoltán bő állandóan a nagyanyjánál, Keszt aranyasszonynál tartózkodott. Ott az uruki-mani szerzetesrendben tudunná képezték ki. De Zoltán bő, mint tudun csak 795-805 között uralkodott. A római katolikusnak

megkeresztelt Diás Mária lett a felesége Három fiúgyermekük született. A harmadik gyermekük keresztelőjén Breszláv ifjú szláv harcos meggyilkoltatta. Ekkor Pelsőc átvette a tudun teendőit, és a Csörsz vonalán igen sok harcost képeztetett ki védekezésül, úgy ahogy a 800-as Nagyszala határozatai megkívánták. Pannonföldi helyettesévé Halics fejedelmi ifjút jelölték ki, Mikó tárkányfejedelem pedig Karakán-kátára lovagolt és ott ellátta a hun törzsszövetségi sámánképzésnél a tan-fejedelmi tennivalókat. Karakán-káta a Tenisur vonalán volt és Karakum-kátának is nevezték. Edemen, a jugurosok fejedelme Szolnokon úgy határozott, hogy ezentúl Mikó tárkány-fejedelem birodalmához akar tartozni. SZOLNOK-DEÉS-JÁSZVÁSÁRI NAGYSZALA 289. Arvisura Edemen fősámán rovása 792-838 között A Kr.u 29 évben alapított Uruk város népe 226-ban szembefordult a párthus Garé-isten hívőkkel és Káld pateszi megalapította a “Mennyei

Birodalmat”. Az új birodalom királya Káld lett. A 181-ben megalakult Magyar törzsszövetség ifjúsági fejedelme, Béla 245-ben részt vett az uruki böl-csek képzésén. Utána feleségül vette Káld király nagyobbik leányát, Nurát. Az esküvői szertartást Nura öccse, Mani öspörös végezte. Az esküvő után nyomban útnak indultak Káma városába Ott Béla 250-ben átvette a fejedelemség vezetését. A perzsák nemsokára elfoglalták Uruk városát és lakosait Káld királlyal és Mani öspörössel együtt 266-ban Evilátba hurcolták. Mani öspörösnek volt hét fia. A legkisebbik az almafavirágzás idejére eső Mani napján született. Ez a kis Mani a bölcsek között nevelkedett Legénnyé ütésekor felvette a Nazir-szerzetesek daróc ruháját és mezítláb vándorolva kezdte hirdetni az érdek nélküli, igaz szeretet tanítását. Vallotta a jó és a rossz örökös harcát az emberen belül is De bízott az isteni jóság győzelmében.

Rovásba foglalta az elme-nekült uruki püspökség tanait. Ez több helyen államvallássá lett Biku ujgurkán Turfán-környéki kolostorában nevelkedett Aracsilla, Embavér és Arabeila. Aranyasszonyok lettek: a magyarkai fejedelmek feleségei. Mindig a legnagyobb szeretettel beszéltek Maniról, a Gilgames család bölcséről, akit az ördögi lelkületű Csőrös király, hatalmát féltve elfogatott. Elevenen megnyúzatta, bőrét szénával kitömette, a 290. évben városról-városra hordatta, és fára akasztatta ezzel a felírással: “Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette.” Az érdek nélküli szeretet tanítását viszont annál könnyebben magukévá tudták tenni a turfáni aranyasszonyok, akik az iszlám előli menekülésükkor az uruki püspökség minden kincsét magukkal hozták. Ruga unokája, mivel anyai ágon a Van-tó környékéről származott, az ottani bölcsek tanításán nőtt fel. Feleségét a

Gilgames-házból hozta, majd 496-524 között II. Csaba néven uralkodott Gyermekei közül Ogurdot és Magyart először Bizáncba, majd Van városába küldte iskolába, hogy maguk döntsék el, me-lyik hit jobb a bizánci, vagy az érdek nélküli szeretetet hirdető uruki. Halála után Ogurd vette át a feje-delmi széket. Ogurd a magyar törzsszövetséget bizánci hitre akarta téríteni Mani hívei azonban a tized-fizetés feletti vitában megölték. Magyart viszont nem lehetett fejedelemmé választani, mert öccse vére terhelte. Ezért a felesége, Bolári-Bolárka uralkodot. Magyar halála után Bolári-Bolárkát Balog fejedelem-fi vette feleségül Balog újra egyesítette a meghasonlás útjára került magyar törzsszövetséget. Ogurd bizánci hiten levő harcosai 527-ben Barkasa öspörös bíztatására a szkíta Kővárra, és a mátrai Csákkőre vándoroltak. Előzőleg Ogurd solymászai voltak Javarészük már perzsa hadifogolyként Bizánc híve lett, sőt

Barkasának még magyar nyelvű szentírása is volt. Követeik 550-ben Bizáncban jelentkeztek, és Justinianus császár alatt a gepidák és gótok ellen harcoltak, 568-ban pedig a longobárdokkal való szövetségben legyőzték a gepidákat (gyepidákok). Baján Ogurd solymászait 568-ban mind a Csákkői Sólymosra telepítette A pécsi Nagyszala megengedhetőnek tartotta a szlávok átvonulását. Ez aztán a nyugati kereszténység terjeszkedését vonta maga után. Ellensúlyozásul Avariában a keleti, mani-uruki püspök Győrbe tette át székhelyét. Ennek az őskeresztény-egyháznak külön Bibliája volt: nem tartalmazta az ótestamentumi írá-sokat, mivel az ott mondottakat már a káldeus szentírások is tárgyalták és csak Mózes neve alatt lettek egy-két ezer éves eltéréssel újabb keletűek. A mani-uruki egyház az Újtestamentumnak is csak egy részét ismerte el Jézus tanításának. Tudval püspök azzal, hogy Győr határőrizeti birodalmat tudós

papok, a “tu-dumok” birodalmának nevezte, megbontotta az avar birodalmat. Szavárd fejedelem ugyanis erre felvette a kagán nevet és elköltözött Avarbástyáról a Káld szerzetesrendi kolostor mellé Deés-re, majd 632-ben Szavárd-Kővár fővárossal a Kárpátokon túlra helyezte fővárosát. Ugyanakkor Kürt fejedelem Albélára tette át beavatott-fejedelmi székétl. Így az avarok Égi birodalma 630-ban háromfelé bomlott, és ez a há-rom rész már csak laza szövetségben maradt egymással. A bomlást még jobban elősegítette, hogy megalakult a Kazár-birodalom. Ebben az avarok kezdetben ogurd vezetés mellett csak határőrizetre szorultak. 670-től kezdve az uruki püspökség mani-keresztény hívei a tudun-papok befolyása alatt álló Győr székhelyről irányított avar uralom alá vándoroltak és ott Ordoszi jellegük Van-tó és Magyarka környéki jellegűre változott. Juguros fejedelmekre a Kazár-birodalom déli védelme hárult. Közöttük a

8-gyermekes szaporodás eredményeként a fiatal harcosok arányszáma sokkal túlszárnyalta a többi törzsét. Viszont akik felvették az uruki-püspökség mani-keresztény vallását, 680-ban Tudval püspök utódait vallották szellemi vezető-jüknek és Pannóniába vándoroltak. A beavatott-központ előre megmondta a kazárok hatalmaskodását is, és azt is, hogy Samó a nyugati kereszténység érdekében árulója lesz az Égi birodalomnak. A 700-as Nagyszala megtartását Szavárd-Alpár-II. Csaba rendelte el Ezen nem csak az emberáldozatos temetkezési módot szüntették meg, hanem elrendeltek, hogy a kagán-fejedelem a Tenisur-vonalban építse ki a Kátavárak rendszerét a kazárok és a római keresztények terjesztésének megakadályozására. Később a 792-es damaszkuszi emberirtás miatt elkezdődött nagyarányú elvándorlások szükségessé tet-ték a 800-as Nagyszalát. Akkortájt a magyar törzsszövetségben érvényesülő szaporodási követelmény

folytán a Juguros fővezérnek IV. Csabának volt a legtöbb harcosa. Tard kagán a Tenisur-kátavárak építésével volt elfoglalva. Bős, a tudun-papok fejedelme vakon hitt a nyugati kereszténység becsületességében; ennek is része volt abban, hogy nem jó szemmel nézte a jugu-rosok lovas felvonulásait. Pedig IV Csaba jobban tisztában volt az akkor ismert világ szellemi erőviszonyaival is, és nem ok nélkül követelte a 680-as avar háborúban szerzett területek megerősítését az Encs-Ibos vonalon. Szolnok tárkány-fejedelem fiai: Bars kagán és Bat-Baján akkori fejedelmek ugyanis az életük feláldo-zásával Encs-Boroszló-Berlin vonaláig terjesztették ki az avarok Égi birodalmának határait. Most pedig a frankok a 740-es karatán háborúval elkezdték a kelet felé való terjeszkedést. 776-ban a frankok elfoglalták Isztriát, akkor közös avar-longobárd birtokot. Utána a Karatán-föld ellen fordultak. Ekkor IV Csaba, Tard kagán és Bős tudun

követei 782 júliusában megjelentek a szász-földi Lippsringben tartott birodalmi gyűlésen. Elismerték Isztria elfoglalásának jogosságát, azon a címen, hogy lakói római keresztényekké lettek. Viszont kifogásolták, hogy az Elbán túli szlávokat Szászország ellen lázítják. Isztria bekebelezése ellenében a frankok elismerték a 680-as Encs folyó menti határvonalat. E megállapodás alapján Bős tudun az Encs-Ibos között erős határőrséget szervezett. 8 évig nem is volt határkérdés az avarok és a frankok között. A frankok sokszor még a legyőzött longobárd előkelőségek átmenekülését is engedélyezték Avariába. A szerződés ugyanis megengedte az avar-longobárd vegyes származású lakosok visszaköltözését. Nagy Károly még az arabokkal is szövetségre lépett, hogy hatalmát erősítse, és közös harcot indítottak Saragossa kereszténysége ellen. Astúria keresztény fejedelemségét Károly legyőzte és Asturiát földig

lerombolta, de az emír Károly segítsége nélkül is elfoglalta Saragossát. A baszkok, akik titkos szövetségben állottak az avarokkal, Károly utóhadait megtámadták és lemészárolták, ezután a menekülő főcsapatot üldözőbe vették, és maga Károly is csak nehezen tudott megmenekülni. Ekkor, 782-ben kénytelen volt az avarokkal megegyezni. Károly az Ibos folyónál kívánta volna megvonni a határt, de Bős tudun ebbe nem egyezett bele, amikor pedig a frank sereg betört az Iboson túlra, csúfos vereséget szenvedett. Károly békét kért és elismerte az Encs-határt A pápaság azt kívánta Károlytól, hogy az uruki keresztény vallású Bős tudun birodalmát tegye hűbéresévé és pápai tizedfizetővé. Károly az uralma, vagy befolyása alatt álló valamennyi keresztény uralkodó bevonásával igyekezett Avariát meghódítani. 787-ben pápai támogatással legyőzte a dél-itáliai beneventu-mi hercegséget és Bajorországot készült elfoglalni.

Annak az uralkodója Tassiló volt Bős tudun szövetségre lépett Tassilóval. A szövetség Tassiló feleségének Liutberga longobárd hercegnőnek a tanácsára jött létre az avar határőrizeti szervekkel. Károly a pápa segítségével megszervezett seregekkel legyőzte a bajorokat és Tassilot, rokonát halálra ítéltette. Bős tudun püspök követeinek a megjelenése után azonban az ítéletet megváltoztatta. A követek ugyanis arra hivatkoztak, hogy “Krisztus megbízottjának” nincsen joga védtelen embert lemészároltatni. Károly megtámadta az avarok Encs őrségét is, de Oposur fia, Jenő vezér az Encs és Ibos folyók között megsemmisítette a seregét. A legyőzött frank sereg maradványai megfutamodtak. Ekkor egy baszk hír-szerző jelentette, hogy Edemen ifjúsági fejedelem csapatai ellen Magyarka irányában felvonulnak a mó-rok. A hír igaz volt Jenőt visszarendelték a Kaukázusba A pápaság a kordovai emírséggel tervbe vette a Van-magyarkai

püspökség megtámadását és Bős tu-dun karatán őrségének megsemmisítését az áruló longobárd hercegek által. Szerzetesek útján bevonták a tervbe az Elbán túli szlávokat is, hogy azok is vegyenek részt a szász fejedelemségek és a boroszló-iglói avar őrségek elpusztításában. Ilyen előkészítés után követelte Károly, hogy az avarok őrsége az Encs fo-lyó vonalától vonuljon vissza az Ibos folyóig. Az avarok ekkor Bizáncban is, Rómában is szerződésszegéssel vádolták Károlyt, de hasztalan. A római pápa is, a konstantinápolyi pátriárka is helyeselte Bős tudun legyőzését és megöletését, hiszen nem volt hajlandó a temérdek aranyból nekik tizedet fizetni. Bős a legerősebb juguros hadsereggel vonult fel az Encshez. De mindent megzavart, hogy Ajiló őrparancsnok, Bős veje árulást követett el. Kékhegy avar őrségét átjátszotta a Károlyhoz átpártolt longobárdok kezére. Bős tudun a felvonuló keveváriak

felét Kalágéra irányította. Ezek június 29-én Vid őrségnél megsem-misítették a longobárd királyság hadait. Utána még 3 hónapig harcoltak az isztriaiakkal Károly még június elején felvonultatta csapatait az Encs vonalára. Azok több helyen átlépték a határt, visszaverésük után avar követek jelentek meg Wormsban: Béla követelte a frank csapatok visszavonását. A karatán-isztriai határvillongások alapján Károly is követeket küldött Bécsbe, azok meg az Encs és Ibos közötti területet követelték. Ugyanakkor híre jött, hogy Elbán túli szláv papokat fogtak el, akik az avarok elleni szent háborúra mozgósítják a római katolikus hívőket. Bős tudun az Encs-Ibos közötti rész kiürítését megtagadta és a marosszéki és Szöged vidéki székely tyument a Pozsony nemzetség megsegítésére i-rányította. Barancs és Macsó bolgár helyőrségét Kalágéba rendelte Ezek az isztriai árulókat meg is sem-misítették. De késett a

karatán és boroszlói győzelmi jelentés is. Erre Károly kénytelen volt 2 hónapi vá-rakozás után a támadást megindítani Bős gyorspostája útján közölt rendelkezéssel szeptember 10.-ére az Edemen tervet végrehajtották: Pannonhalma-Veszprém-Kanizsa vonaláig minden élőlényt visszavontak és mindent felperzseltek. Encs őrségében csak a márciusban született jugurosok “kosok-hada” maradt. Bős tudun Bécs kurgánba helyezte fővezéri támaszpontját Mikó tárkány-fejedelem határerődítménnyé változtatta Bécs környékét. Tuza fősámán az Avarbástya beavatott-központot Bécsre Deés irányította, az uruki püspökség székhelyét pedig a szamosmenti Káldra helyezték. Ajiló kékhegyi árulása után Károly fia nagy erővel támadt az isztriai karatánok őrségére és az egészet felkoncoltatta, bár azok egy Bibliát (uruki keresztény hívők lévén egy Mani-féle Bibliát) vittek a támadók elé “Békesség néktek” jelszóval.

De Kis Pippin katonái csak nevettek, részegségükben és agyonverték őket. Az erősítésül küldött 2 század bibliás lovast pedig fogságba hurcolták. De amikor megjelent a keve-vári tyumen, Kis Pippin megfutamodott. Közben Barancs és Mácsó vitézei Kalágéig mindent felégettek. Kalágénál pedig tönkreverték a frank-longobárd sereget Ekkor érkezett meg a bécsi őrség, akiket Bős püspök küldött. Ez a tyumen aztán Kis Pippint keresztül üldözte a Kék-hegyen, Károly pedig hiába várta, hogy Szombathelyen találkoznak. 791 szeptember 16.-án a II hadsereg megtámadta az avarok Kampós őrségét A 26-ig tartó csatában minden avar határvédő elesett. Viszont ekkorra befejezte felvonulását a 3 székely tyumen és Magyarvá-ron (Magyar-Haramnál) nagy győzelmet aratott. Boroszló és Igló ugyanis teljes állományával felvonult és a Morva partján a Magyar Várhegy felé szorította a támadó bajor-frank sereget; ott aztán a 3 székely

lovastyumen teljesen felmorzsolta őket. Károly hiába várta Győrnél II seregét Hírmondó se maradt belőle, mert a szerződésszegés miatt a levert sereg maradványát is beleszorították a megáradt vízbe. Károly erre úgy rendelkezett, hogy ne Avarbástya-Budavára felé menjenek, hanem Szombathelyre. Ott Kis Pippin seregével akart találkozni, hogy Kanizsa felé támadjanak. Encs határőrsége szeptember 18-ától 25-éig tartotta magát Béla ifjúsági vezér, Bélavár és Kőrösvár ura 26.-án közelharcban hősi halált halt, de 23-án még kettéhasította Sindbert régensburgi püspököt. Utána visszavonultak Kunhegyesig (Cumenborg). Ott 29-én Keve, Kevevár ésBogárfehérvár ura halt hősi halált, de előbb 23.-án ő is végzett Angilbramm magas rangú pappal Hasba szúrta Kadocsa, a “márciusi ifjak” harmadik parancsnoka, Kadocsa és Kulpa-vár ura Kunhegyes és Ulum vonalába rendelte vissza csapatait. Három hétig oroszlánként harcoltak;

Wiomodus trieri püspököt Kadocsa halálosan megsebesítette; közben maga is végzetesen megsebesült: nagy vérveszteséggel lovagolt a mai Károlyvárosig és Kulpaváron meghalt. Halála előtt azonban útnakindította Lóbérc őrségét Szombathelyre. Az egyesült frank-bajor fősereg éhségtől gyötörve vonult be az üszkös romokban heverő Bécsbe, de reménykedtek az északi sereg győzelmében. Halon táplálkozva értek le Győrig, de semmi féle győztes északi sereggel sehol sem találkoztak. Csak a nagy folyó színe volt tele a legyőzött frank sereg katonáinak holttestével. Egy súlyos sebesülttől tudták meg, hogy Magyar-Haramnál az Edemen-féle juguros sereg az északi főerőt megsemmisítette. Károly erre dél felé vette útját, ahol Felsőőrtől kezdve a lóbérci és a felső-őri sereg már csipkedte a seregét. Előhadai a Tóbel erdőségben találkoztak Türje tárkány seregével Ezek Károlyt visszatérésre kényszerítették, még

mielőtt találkozott volna a Kis Pippin vezette itáliai hadsereg-gel. A Borostyán hadiúton nagy sietve Sopronba tartott, de ott a kabar őrség megfutamította szétzilált se-regét. Bécset újból megkerülve Regensburgba tért és a hódítás másféle eszközein kezdett gondolkodni. November 15-én megérkezett a juguros Edemen, akkor még ifjúsági fővezér és fősámán serege Szolnokra. Ott haditervet kezdett kidolgozni a frank sereg kiűzésére. November 25.-én összeszedetett minden hadifoglyot, de a gyógyíthatatlan betegeket Lorkó (Lorch) várába szállíttatta, és követeket küldött az En-csen túli Lauriacum újonnan felépített bajor várába, hogy jöjjenek át a súlyos betegekért. Az egészséges hadifoglyokkal felépíttette, Bécs kurgán-várost és az uruki püspökség templomait, majd Magyarkára lovagolt. Az avar határvédő seregek között az a hír kapott lábra, hogy Győrt azért nem foglalta el Károly, mert a Tudval-leszármazott Bős

tudun megegyezett a római pápával abban, hogy az uruki kereszténységet egyesítik a római hiten levő kereszténységgel. Ezt a hírt Edemen harcosai elvitték az Albélai helyőrségbe is, a szláv papok pedig minden gyülekezetben felolvasták. Ennek hallatára a szászok követeket küldtek Bős tudunhoz, szövetséget kötöttek vele a frankok ellen, és az elnyomás, meg ármánykodás megtorlására 794-804 között hadban állottak Nagy Károllyal. Edemen az Avarbástya beavatott-központjában a Nagyszalára való felkészülést a legszűkebb körben tárgyalta. A megbeszéléseken csak a beavatottak vettek részt: maga Edemen fősámán, Tard kátavári ka-gán és Pelsőc uruki hiten lévő öspörös. Pelsőcnek mint Bős leendő utódjának, Szolnokon volt a hadi tá-maszpontja. Szolnok vára a feleségét, mint Szolnok utódát illette. Az uruki keresztény egyház központja azonban nem itt, hanem Pásztó szerzetesrendjében volt. Pelsőc családi fészeknek

számító biztosított menedékhelye Gömör-Pelsőc várában volt. Mindnyájan tudtak Bős terveiről Tudták azt is, mennyire bízik a Krisztus-utódként tisztelt római pápában. Bős egyetlen fia, Pelsőc azonban inkább hitt az Edemen féle elképzelésnek, hogy maga Károly nem fogja többé felvenni a harcot, hiszen szavát adta Edemen követeinek, hogy még Szombathelyről is kivonul. De jobban tartott a pápaság terveitől: azt tartotta végzetesnek Bős tudun birodalmára. Edemen szerint a nyugati kereszténységgel való megegyezés csak vesztüket okozhatta az igazi szeretet hitén élő uruki keresztényeknek, ezért Pelsőcnek mint kis-tudunnak Szolnok-Décs-Jászvásár térségébe nem szabad beengednie a római ármánykodók híveit. Náluk még a bizánciak is megbízhatóbbak. Edemen erre így felelt: “Édesapám a damaszkuszi Annát vette feleségül, és erre hozzátartozói ellepték az egész Kazár birodalmat. Mindenfelé csak ármánykodnak, és

mindenkit Bizánc hitére térítenek Abban, viszont nem bízom, hogy az arabok ellen csakugyan megvédik a Kazár birodalmat. Viszont Bős is aligha tudja megvédeni Égi birodalmát!” Végül is 800-ra meghirdették a Nagyszalát Szolnok-Décs-Jászvásár térségébe. Meghívták a 24 hun törzs szövetségének mindenféle áramlatú tárkánynépét, a karatán törzstől a tunguzokig. Károly pedig így gondolkozott: harccal ugyan nem lehetett meghódítani az avarok Mennyei birodal-mát, de Bős tudunnak 9 leánya van, római vagy bizánci hiten levő kérők útján tehát mint örökséget meg lehet szerezni. 792-794 között jelentkezett is mint kérő Erik, Gyeló, Pribina, Kocel, Marót, Braszláv, Era-viszkó, Zalán és Glád. Sőt 795 telén még Eraviszkó özvegyét is feleségül kérte Ajiló longobárd főnemes. Az esküvő után Bős tudunt Kalágé főutcáján itáliai vendégek meggyilkolták, Ajiló pedig comesi rangot kapott. A gyilkosság után minden vő

elkezdte követelni a felesége utáni jussát. Erik a bójokkal bevonult Bécsbe és Győrbe Minden uruki templomot kiraboltak. Az ellenálló előkelőségeket rabszíjra fűzték, és úgy mutogatták szerte Károly birodalmában, mint dölyfös pogányokat, akik megérdemlik rabszolga-sorsukat. Gyeló a gyepidákok birodalmát akarta feltámasztani, de székely és marúz alattvalói többségben voltak, és jászvásári kapcsolataik segítségével ellen tudtak állni a tervnek. Pribina betelepítette lóbérci alattvalóit, de ez a kisebbség átvette a pannon és avar lakosság nyelvét. Kocel a bélavari Kőrös kiskapitánya volt; kíséretével beleolvadt az avarokba. Marót szép számú harcosai a Magyar-Harami ütközet után a székely Pozsony nemzetség özvegyeit és elhagyott menyasszonyait vették feleségül, sőt feleségeik révén még a szögedi tyumen területére is betelepedtek. Braszláv vitézeivel együtt a daragúzok földjén telepedett le, de azok csak

Ragályka aranyasszony uralmát ismerték el, aki Eszéken a daragúz ifjúság számára uruki szerzetes-rendet is alapított. A rendben uruki bölcsek tanítottak. Eraviszkó kőfaragó művész volt, Kararában tanult Megtanulta az avarok Égi birodalmának minden dalát, és az Avarbástya minden társas eseményét hangulatosabbá tette zenekari csoportjaival. Zalán az Avarbástya testőrparancsnoka volt. Kisgyermekkora óta, mint árvagyermek Bős udvarában nevelkedett. Ő volt az első vő Glád, az Ordoszból jött bolgárok végvári vitéze beszélte a hun törzsszövetség nyelvét. Mint a nagy lovassági verseny győztese nyerte el Bős legkisebb leányának a kezét. 792 végén frank követség címén vendégek érkeztek. Eraviszkót, mivel nem vállalta Bős meggyilkolását, megmérgezték. Felesége az itáliai Ailóhoz ment felesegül, Kalágéba (Klágenfurt) Bőst ott ölték meg. Ilyen viszonyok között vette át Pelsőc a dunamenti Tudun-országrészben a

hatalmat, olyan területen, amely hamarosan 3 részre szakadt. Erik, a friauli származású vő rajtaütött Bécsen, majd Győrön, és négy-négy ökörvontatta, 15 nyári szekéren vitte a rablott kincseket Károly birodalmába. A római főpapok is részt kaptak Uruk keresztényeinek templomi kincseiből. A maradék kincsekből építették az Ácheni dómot 807-814-ig. A római pápa főségét és a tizedhez való jogát előbb Erik, Pribina, Kocel és Braszláv ismerte el, majd kétfelé is élvezett birtokaira való tekintettel Ajiló is. Tehát 5 vő fizette a tizedet Rómának. Gyeló, Marót és Galád csak a bizánci pátriárkának volt hajlandó tizedet fizetni. Mindhárman Bizánc felé igazodtak Zalán és Pelsőc azonban nem volt hajlandó fizetni se az egyiknek, se a másiknak. A Győrből gyalogszerrel kabarföldre költözött uruki kereszténység nem volt hajlandó megterhelni a híveit, mert Pásztón azt vallotta: “Ne tudja a jobb kezed, mit cselekszik a

bal!” Nem helyeselték azt sem, hogy gyermekeik az apjuk utáni vezetéknevet viseljék, hanem minden újszülöttnek káldeus-uruki nevet adtak, ahogy az uruki keresztény egyház névadónaptára a csillagászati adatok alapján előírja. Ilyen viszonyok között megszűnt a 700-as Nagyszala irányadó szerepe is. A 800-as Nagyszala döntése szerint a 3-éves Nagyszalát évenkénti váltással Szolnok-Alpár, majd Berlád-Jászvásár, végül Bécs-Káld térségében kell majd megtartani. Az Avarbástyáról elmenekített beavatott központot az Ilmod völgyében kiépített uruki szerzetesrend székházában és annak alsóvilágában kell elhe-lyezni. A 800-as Nagyszala határozatait is az uruki papok őrizzék a 900-as Nagyszala kezdetéig. Amikor 798-ban Edemen megérkezett Szolnokra, a Zalán és Pelsőc vezette avar Égi birodalomban még bőség uralkodott. Edement a magyar (juguros) ifjak között nagy népszerűség vette körül. Ebben ré-sze volt annak is, hogy a

damaszkuszi emberirtás után, melyben édesapja, IV. Csaba is meghalt, fősámáni székhelyét Albéla-Sárhely környékére helyezte át. Magyarkától Sárhelyig Ond fia állt helyt a magyariak élén Edemen testvérei közül 740-ben a Marván arab fővezér elleni csatában Jenő vitéz, 755-ben Megyer vitéz esett el. Edemen ezért döntött úgy, hogy fősámáni székhelyét és az uruki menekülőket a 700-as Nagyszala határozatának végrehajtására áthelyezi, és a kátavárak kiépítésére használja. Most még Embavér ellenáll a déli támadásoknak, de ha a frankok átlépik a Dunna asszony vonalát, meg kell indítani a kátavárak tárkányhadseregét. Tard kagán, vagyis tárkány-fejedelem beszámolt arról, hogy a kátavárak vonalát kiépíttette, sőt Nyék-Szavárd törzsével újra felépíttette Győr városát a beavatottak részére. Azok az Égi birodalombeli harco-sok, akik nem akarják felvenni se a római, se a bizánci kereszténységet,

áttelepedhetnek Pelsőc birodalmába, de jöhetnek a kátavárakba is. Tuza beavatott fősámán előadta, hogy Bős tudun vesztét az okozta, hogy vakon hitt a szeretet vallásában, holott a Rómában és a bizánci uralomra került keresztények az államvallás segítségével a hódítások és az aranyborjú után vetették magukat. Amikor Liutgarda királynő a győri egyházi kincsek óriási tömegét odaküldte Paulinus patriarkának és Burgund kolostorának, minden egyházfi kedvet kapott az uru-ki hitről a római hitre való térítgetésre. Károly a győri kurgán-kincsek szétosztása után 796-ban a pápa egyetértésével megbízta Paulinus pát-riárkát, hogy Avar-Tudun birodalmát térítse meg. Ez abból állott, hogy püspökbottal a kezükben, gyalo-gosan besétáltak Bécsbe, azután kötelező szekér-szolgáltatás igénybevételével bevonultak Pannonföldre, és “térítő útjukon” kirabolták az uruki keresztények templomait, Kötelező fuvarral

Szombathelynél hagyták el Pannonföldet, jól meggazdagodva. Avarbástya kincseit tehát biztosítani kellett, ezért a Décs közelében levő Káld kolostorába kerültek. Megindult az avar előkelőségek menekülése is a kátavárakba. Halics beavatott azt javasolta, hogy szervezzenek közbeeső postaállomásokat, hogy Győr még megma-radt értékeit biztonságosan lehessen a kátavari Győrig szállítani. A Dengisur (Dnyeszter) partján felépítették Halics beavatott városát. A szavárdi törzs ezen az úton költözött a Nyék törzs új városába, Győrbe. Pelsőc előadta, hogy az uruki keresztény egyház kettészakadt Paulinus pátriárka minden uruki egy-házközséget megfosztott az avar aranyművesek templomi kézművesremekeitől, pedig ezek nem tized-szedés eredményei voltak, hanem mindenki a fölöslegéből adta, önként, az élelmiszer-adományokkal együtt. Egyre többen jönnek fegyveres kísérettel, és keresztes-hadjárat címén kezdik

kirabolni Pannon-földet. Minden gyermeket újrakereszteltek az apja vezetéknevével, harács kincsekért. Ezért a kabarok, jászok, palócok és székelyek uruki egyházközösségei nem kívántak se a római, se a bizánci egyházhoz tartozni, hanem Pásztó székhellyel megmaradtak Pelsőc birodalmában. A Szolnok-Décs közötti sószállító út biztonságossá teszi az életet, de a római és a bizánci érdekkörben arany-és rabszolga-kereskedés folyik. Edemen beavatott fősámán (a nyugat-rómaiak szerint: juguros) bejelentette, hogy a beavatottak értesülése szerint a szász vezető körök úgy tudják, hogy a frank egyházi körök tanácsára a szászok letörése után “szent háború” címen megindítják Kelet felé a hittérítést. Ezért az Alpári térség szénatartalékainak felhasználására a 800-as Nagyszala folytatását átteszik Jászvásárra. Berlád térségében jó lesz az ellátás És, amíg a Nagyszala második évében jó élelmezési

viszonyok között az összes beérkezők részvételével megtárgyalják további sorsukat addig a 800. évre összegyűlik annyi élelem és széna, hogy befejezhetik a Nagyszala tárgyalásait. Ez azért is helyes lesz így, mert a sóbányák vidékén könnyen ki lehet építeni a beavatottak alsóvilágát. 799 tavaszán érkeztek meg Koricsár vezetésével Jászvásár-Berlád térségébe a 24 hun törzs szövetsé-gének legkeletibb törzsei. Ezek akkor kezdtek ismerkedni Mani tanaival, azzal a céllal, hogy a buddhizmus és az iszlám tanaival szemben meg tudják védeni magukat. Ezekkel a fontos kérdésekkel kezdődött a jászvásári megbeszélés. Jenő szépunokája, Koricsár ismer-tette őket Koricsár volt a legtudósabb ismerője az Égi birodalom minden fontos eseményének. Elmondta, hogy náluk a gyakori földrengések miatt a legtöbb helyen áttértek kőházépítése helyett a sátor-jurta-kamlik használatára. Ritka holdtölte, hogy az öreg Föld nem

mozdul meg Damaszkuszi Anna utódai és hívei mindent elkövetnek az ő teljes anyagi kiszolgálásuk érdekében. Ezért lovasaink nagy többsége a védett fősámáni területre vándorol Viszont Kazáriából egy másik lovas csoport velem együtt Kerülen aranyasszony birodalmába menekült a szolgaság elől. Tard kagán részletesen ismertette Győrkáta, Kővárkáta, Gyanakáta, Szakakáta, Szalmakáta, Karakun-káta, Tenyőkáta, Záporkáta, Ordoszkáta, Boroskáta és Nagypálykáta kiépítését. Mindezek örömmel fo-gadják az Avar-tudun birodalmából visszavonuló harcosokat. Amíg ez el nem kezdődött Nagypályi-Szu-ruzs térségében a szkíták voltak a helyzet urai; Ordoszkátában az úzok, a többiekben az avarok és a ma-gyar törzsszövetség, végül Győrkátában a szavárdiak voltak többségben. Minden juguros harcost visszarendeltek. Az uruki egyház híveit erőszakkal megkeresztelték római módon. Aki tehette, ez elől Tenisur vonalára, a

kátavárakba menekült. Csak a pentelei öspörösség maradt még uruki-mani hiten A gyalog lakosok lakóhelyükön maradtak. A 800-as Nagyszala utolsó évében kialakultak az új viszonyok Ajiló comesi rangot kapott és visz-szakapta összes birtokait, annak jutalmául, hogy Paulinus patriarka vezetésével az uruki kereszténység javarészét a római hitre térítették. Erik a megtért avar harcosokat a Győr-Régensburgi út őrzésére rendelte ki, hogy a “pogány” avar ötvösök által készített templomi ékszereket biztonságosan tudják kimenekíteni, még a várható juguros támadások előtt. Edemennek azonban vissza kellett mennie Magyarka térségébe, mert ott meg arab támadástól lehetett tartani. Helyette Embavér aranyasszony jött Décsre, Káld kolostorában mindenek előtt az új törzsszövet-ség létszámát állapította meg. A Magyar törzsszövetség létszáma: 10 tyumen, ebből 8 tyumen áll a kazárok szolgálatában. 4 tyumen

Albélától Magyarkáig; a Jenő, Gyarmat, Gyula és Megyer törzsből. A Béla-törzs Etilváron a kazárok test-őre Magyarkától-Káspivárig a Kéri, Keszi, Kürt és Tarján törzs áll rendelkezésre. Nyék törzsbeli harco-sok felkészülve várják a déli és keleti menekülőket. A 8-gyermekes szaporodás törvénye következtében a lélekszám ott 50 tyumenre emelkedett. Tard tárkányfejedelem alatt 12 tyumen kátavárépítő felnőtt és 12 tyumen eltartott áll. Ez a létszám azonban folyton nő a frankok támadásai miatt. Pelsőc tudun irányítása alatt csak 5 tyumen áll. kabar, úz, jász, kun és székely törzsekből A Duna két oldalán 3 tyumen uruki törzs várja hovatartozását Pásztó székhellyel és a Zebegény-Pentelei öspörösség vezetésével. Kérdés, hogy a hittérítés címén tervezett “szent háború” megáll-e a Dunna asszony vonalánál. Mivel a bizánci érdekeltség 4 tyument, a római pedig 5 tyument köt le, a tudun

birodalmában csak 5 tyumen harcosra és 25 tyumen lakosságra számíthatunk. A 9 tyumen harcos és l5 tyumen lakosság már a hittérítési területre esik, innen tehát csak a gazdagabb menekültekre számíthatunk. A Nyék törzs befogadja őket Várható létszámunk ezek szerint: 27 tyumen harcos és 90 tyumen nem harcos. De a hadrakelhető sereg csak 12 tyumen, 8 tyumen abból is Kazáriában van. Ha a 117 tyumen lélekszámhoz hozzászámítjuk a hiszékenységükben csalódott uruki hiten lévők létszámát, 3 tyument, s a teljes lélekszám 120 tyumenre emelkedik, kétoldali hadviselésre még így sem vállalkozhatunk. Hiszen már most is vannak olyan jelek, hogy a kordovai emír esetéhez hasonlóan Károly javaslatára a római pápaság összefog az arabokkal, teljes megsemmisítésünk-re. Ezért Ataisz népeinek a melegvíz források birtoklásához való jogát fegyverrel nem érvényesíthetjük. Újabb Nagyszala összehívásáig tehát Pannonföld

visszafoglalása nem lehetséges. ÁLMOS (A 290. Arvisurából) Bodor kaszu sámán rovása Amikor Edemen fősámán átadta fiának, Ügyek kagánnak a fővezéri tisztséget, meghirdette a Káspivári 5-éves sámánképzést. Embavér aranyasszony, a rimalányok vezetője ugyanakkor a menekült hun törzsszövetségi lányokat képezte ki, hogy azok is előbbre vigyék Joli-Tóremnek minden időkre előírt munkáját. A 4885 medvetoros évben (845) 24 sámánjelölt vetélkedőjén megbénultam. A római időszámítás szerint 835-ben meghirdetett ötéves sámánképzésen is részt vettem Magyarkán. Ott rangelső lettem, úgy kerültem Káspivárra. Itt újabb 5 éven keresztül megint csak első voltam mind a tudományban, mind a lovaglásban. Sajnos Ügyek kagán-fősámán annyit adagoltatott az örök-mindenség sámánitalából, hogy megbénultam. Nem ülhettem többé lóra, ezért Embavér Rimaszécs a római időszámítás szerinti 845. év-ben engem, a nyomorék

kaszu lovast azzal bízott meg, hogy vezetése, felügyelete mellett állítsam össze a 24 hun törzs szövetségének történetét. -Agaba fősámán az első medvetoros évben (Kre 4040) elrendelte az általa megállapított rovások használatát. Ezután nekem is ez jelenti az életet. - Az Ordosz folyó völgyében az úzok éltek Úzd székhellyel Kézműves törzsük, harcos lovasainak Úza volt a vezére Ordoszban. -Amikor a jürcsik törzseket segítve legyőztük az őslakó ajnókat sok medvetisztelő ajnó került fogságunkba. Emberségesen bántunk velük, és az akkori időszámítás szerint 750 holdtöltényi idő alatt eggyé lettünk a barátságos ajnó törzsekkel. A Hangun folyó jobb oldalán ekkor az agabák éltek Velük szemben a Hangun bal oldalán, Uruk-ómtól és Agaba-ómtól északra a Hun-síkságon kaza-hunok, jászok, lettek, manysi-hantik, marik és komik; tőlük északra széki-hunok, bolgárok, tatárok, vepszék és csuvaszok; a

Hun-síkságtól északra zsuánok, törökök, manzsuk, kabarok, mordvinek és kunok, majd Ordosz és Uruk-óm észak-déli vonalától keletre az ordoszi nagykanyarban suomák, észtek, vótok, baskírok, mongolok, avarok és ujgurok éltek. Valójában tehát 24 hun törzs telepedett így meg, de a névadó hun törzsek a kaza-és széki-hun törzs egynek számított. Az egyik hun törzs az első medvetoros évtől kezdve mindig az Ordosz-vidéki törzs-szövetségi területen tartózkodott. Idegen követeknek vagy széki-hun, vagy kaza-hun vezérrel, vagy fő-sámánnal feltétlenül tárgyalnia kellett. Ezért a törzsszövetség népeit gyűjtőnéven hunoknak nevezték. -A hun törzsek szétrajzása már az első évezredben megkezdődött, mégpedig a kinajoknak előbb még csak tűrhető, de később mind hevesebb zaklatásai miatt. A második évezredben mind általánosabb lett az ajnó, jürcsik és agaba-féle népekkel való keveredés. Emiatt Kalocsa fősámán a

táltosok, sámánok és bátok véleményét is figyelembe véve a második ordoszi Nagy-szalán a 24 hun törzset két csoportra osztotta: a Hangun folyó forrás vidékétől lefelé és attól északra vándoroltak a fehér hun törzsek, többségükben mordvinok, manysik, marik, suomák, észtek, lettek, komik, vepszék, vótok, hunok avarok és kabarok. Közülük azonban egy rész maradt nagycsaládokban az első évezredbeli lakhelyükön is. Ordosztól lefelé a Hangun völgyében nagyobb tömegben csak az úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok, tatárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgurok és mandzsuk maradtak. Ezeket fekete hunoknak nevezték. Közülük is egyes csoportok, melyek már korábban nyugat és észak felé vándoroltak, ott maradtak a szétválasztáskori helyükön. A 2928 medvetoros évben (Kr.e 1112) a müjáki csatában a törzsszövetség csapatai döntő csatát nyertek a kinajok ellen. Ekkor már a kinajok is írták történelmüket

és megemlékeztek róla. De a zaklatásokkal nem hagytak fel, ezért a hun törzsszövetség mindig újabb meg újabb településekre vonult. De még innen is kardot ragadott, ha a hun síkságon maradt véreiket sérelem érte. Matyó fővezér a 3834 medvetoros évben (Kre 206) a kinajok által épített Nagy Falon is keresztüllovagolt és elfoglalta a Hun-síkságot. A “Béke és rokonság” örökérvényű szerződését a kinajok annyiban mindig megtartották, hogy Ordoszt soha sem foglalták el, sőt még a Nagy Fal építésekor is kikerülték. Ordosz vidéke kegyhelynek számított és védett területté vált. Amikor a 24 hun törzs szövetsége kettévált fehér-és fekete-hun birodalomra, az egységet továbbra is tanúsította, hogy az immár kétfelé folyó sámánképzés: az ordoszi és a bugáti, a rokoni érdekek figyelembe vételével történt. A 4470 medvetoros évben (430) az úzok elhagyták az ordoszi sámánközpontot, minden értéket elhoztak onnan,

és Buda fősámán 5 év múlva Buda várban állította fel az új sámánközpontot. Az áttelepülés tehát a római számítás szerint 430-tól 435-ig tartott. 453-ban Bugát sámánközpontba menekítették értékeiket, de Nekese fősámán a lemásolt Arvisurákkal Budavárban maradt. 468-ban az avarok vezette Égi birodalom vette át a hatalmat, de utóbb a kaza-hunok vezette törzsszövetség megszabadulva az avaroktól szövetségre lép az ugor népekkel, köztük a magyarokkal is. A kazár szövetséget dél felől az arab világ veszélyeztette, ezért a kazárok a magyarokat a magyar törzs vezetésével a kaukázusi Magyarkára telepítették. 680-ban foglalták el Káspivár-Magyarka-Sárhely vonalát. (Bodor rovósámán hősi énekben énekelte meg a magyar törzsszövetség megalakulását.) Oposur, aki 720-tól 758-ig uralkodott a magyariak, a magyarok és a kabarok fölött, 740-ben megütközött Marván arab hódító vezérrel. Jenő fiát ekkor

elvesztette; Megyer fiát, aki ifjúsági fejedelem volt, 755-ben ugyancsak Marván hódítói ölték meg. Csaba, a harmadik fia azonban minden csatát megnyert és 758-tól 792-ig uralkodott. Csaba a khorezmi fejedelem lányát, Aracsillát vette feleségül, s megkapta az elmenekült szamarkandi uralkodóház minden gazdagságát. Három fiuk volt: Edemen, Ond és Ellák Közülük Ond és Ellák elvesztette a kazárok szövetségében, 825-ben, a Harun al Rasid unokája, Mamun kalifa ellen vívott magyarkai csatát. Mind a ketten ott haltak meg Aracsilla még 780-ban arab gyilkosság áldozata lett. Ezután Csaba a Damaszkuszból menekült Annát vette feleségül Amikor Csaba 792-ben Damaszkuszba lovagolt, hogy Anna örökölt kincseinek utolsó részét elhozza, a hírhedt damaszkuszi emberirtásban ő is életét vesztette. Edemen, aki Csaba után 92-től 838-ig uralkodott, kiszakadt a háború-vesztes kazár szövetségből és a menekült dúsgazdag khorezmi fejedelmi Iányt,

Embavért vette feleségül. Edemen, mint a kazár szövetség fősámánja, Sárhelyen állította fel a sámánközpontot. Ott Ügyek nevű fia és 2 leánya született Menyének Önedbeila kazár kagán leányát, Emesét választotta. Amikor Emesének már két gyermeke is halva, született, attól kezdtek tartani, hogy Ügyeknek magva szakad. De végre a 820-as medvetor után, mint harmadik gyermek megszületett fiuk, Álmos. Emese a gyermekszülés után meghalt, de Álmos életben maradt. Ügyek, mint fősámán a Megyer törzzsel együtt szabad volt Kazáriától és Sárhelytől. Attól északra építette fel sámánközpontját, Asszorügyeket, és jól meg is erősítette. 825-től itt nevelték Álmost, Asszuporog fősámán felügyeletével. Asszuporog 3-fiús családot követel Ügyektől, de Bizonyka, a Nyék törzs vezérének leánya nem volt hajlandó gazdagságát így megosztani. Ügyek fősámán védett területére újabb menekülők érkeztek a volt

Gandás-féle kasszu birodalomból. Asszour, Daboska és Paripa városából, meg a Susa és Mari nevű településekről 845-ben, még Embavér halála előtt különösen sok menekülő érkezett a Van-tó környéki Magya fejedelemségből Ügyek kamlikjába. Ezek kasszu-úz (ghúz) származásúak voltak. Egy Enéh nevű leánykát azért vett meg Embavér, hogy nyomorék voltomban, ahogy az Arvisura-törvények előírják, engem gondozzon. Enéh a Van-tó környéki vérengzés során került Asszorügyek sámánközpontjába. Kevevárban adott életet Álmos gyermekeinek 15. A BARKÓK HONFOGLALÁSA (A 290. Arvisurából) Bodor kaszu rovása 810-895-ig (A magyar törzsszövetség honfoglalását négy Arvisura-a 290, 291, 292, 298-alapján szeretném ismertetni. A helyenkénti átfedések ezzel magyarázhatók Bodor rovásával kezdem.) ”Születésemkor három hun birodalom létezett Ordosz: besenyő-mongol, Káspivár kaza-hun-kazár, Budavár-Győr letűnő avar birodalom.

A 792-es damaszkuszi emberirtás miatt sok menekülő érkezett a kasszu birodalomból a kazár uralom alatt álló területre, ahol a magyari IV. Csaba kezéből második feleségének, damaszkuszi Annának kegyetlen hívei kezébe került a hatalom. 792-ben, a fősámáni vetélkedőn Edemen vette át a szellemi hatalmat, s így a Megyer törzs sérthetetlen, kiemelt törzzsé vált. Anna viszont 792-798 között Káspivár fejedelemasszonya lett és Edemen törzsét kiengedte a kezei közül. Kazária úgy szervezte meg a védelmét, hogy a kabar, a magyari és a magyar törzseket az arabokkal határos tartományokba vezényelte védőfalnak. A 825-ös kazár vereség után Edemen a Megyer törzset a Kulon völgyéből Tenis tartományba vándoroltatta. A többi törzs is fokozatosan követte Megyer törzsét a Ten (Don), Tenis (Donyec) és Tenisur (Dnyeper) vidékére. 850-ben a Nyék törzs is kiszakadt a kazár birodalomból. Dél-Asszíriából, a keleti Szkítiából is sok

menekült érkezett és az avar birodalomból menekülők is növelték a fősámáni törzs erejét. Edemen fia, Ügyek a menekülő harcosokból fősámáni sereget szervezett. Asszuporog a magyarkai sámánképzésen fősámán lett és a Tenisur foIyó partján felépítette Asszorügyek várát. A kazárok nem nyugodtak bele, hogy Ügyek nem fizetett adótizedet, csak a sámántizedeket rótta le a Megyer törzsnek. Ezért a kazárok hadat indítottak a fősámáni sereg ellen, de Ügyek fia, Álmos 860-ban a szuvári csatában (a Donyec mellett) legyőzte Kazáriát. Ebben a csatában Ügyek felesége, Bizonyka is meghalt. Lebed, a kazárok lovasfejedelme, leányát hadizsákmányként Ügyekhez adta nőül, de Ügyek úgy tartotta helyesnek, ha előbb rimalányképzésen vesz részt. Ügyek 862-ben meghalt. Álmost fejedelemmé választották. Lebed Asszorügyekben megjelent Ügyek temetésén, ezért a kazároknál kegyvesztett lett. Leánya, Kücsike megnyerte a

Nagy-Süán lovasversenyét, s így joga volt Álmost férjül választania. Lebednek menekülnie kellett a Kazár birodalomból. De óriási állatállományát sikerült magával hoznia Álmos még 840-ben felépíttette Kevevárát (a mai Kiev) és ide telepítette mind a Nyék-törzsi tárkányokat, mind a szuvári menekült tárkányokat. Asbót, Dér, Csák és Geréb tárkányok híressé tették Kevevára kovács-iparát. Mivel a sámánpróbán én, a kaszu Bodor sámán megbénultam, Embavér Aranyasszony egy Van-tó melléki kasszu kislányt rendelt mellém örökös gondozónak. Ennek a lánynak, Enéhnek 3 fia és egy leánya született Álmostól. Szőke Árpádot, Álmos helyettesét Bizáncba küldték tárkány-mesterséget tanulni. Lebed lovasfejedelem a Kürt törzsével átmerészkedett Szuvárra, mert öccse után ott sok kincset örökölt. Besenyők ezt megtudták, és a szuvári csata megtorlásául rácsaptak Lebedékre. A csatában a lovasfejedelemnek sok

harcosa elesett. Maga Kücsike is meghalt De maradt utána egy kisfiú, Áldor Álmos Keveváron időzött és gyönyörködött a gyermekeiben. Kusály, Gyula és Árpád nevű fiaiban, meg lányában, Kendicében, amikor Bizáncból megérkezett a helyettese, Szőke Árpád, azzal a hírrel, hogy ??? (A magyar törzsszövetség megalakulása újból a Kazár Birodalomból való kiszakadása után, mely 825-890-ig tartott. 1 Megyer törzse, mint fősámáni törzs önállósította magát 825-ben 2. Nyék törzse, mint kazár adószedő függetlenítette magát 850-ben 3 Kéri törzse Szuvár csatamezőn átpártolt Álmoshoz 864-ben 4. Keszi törzse Szuvár csatamezőn átpártolt Álmoshoz 864-ben 5. Gyarmat törzse Szuvár csatamezőn átpártolt Álmoshoz 864-ben 6. Kürt törzse harc árán átpártolt Álmoshoz 875-ben 7 Jenő törzse hetedik törzsként csatlakozott Álmoshoz 880-ban 8. Tarján törzse nyolcadik törzsként csatlakozott Álmoshoz 880-ban 9. Oguz-kasszu

törzse kilencedik törzsként csatlakozott Álmoshoz 890-ben10. Kunmagyari törzse tizedik törzsként csatlakozott Álmoshoz 890-ben 11. Gyulat törzse visszamaradásból csatlakozott 11 törzsként 955-ben 12 Tónuszaba törzse besenyőivel vállalta határőri 12 törzsként 955-bena magyar törzsszövetség védelmét 40000 besenyővel. Az Öregek tanácsának székhelyei voltak: Sárvár 790-835 Ügek-Asszorügyek 835-850 Kővár (Kiev) 850-858 Asszorügyek 858-864 Lebed (Lemberg) 864-892 Jászvásár 892-895 Kurszánvár 896-899 Sziktivár (Árpádvár) 899-908 Soltvár (Zsoltvára) 908-955 Taksonvára 955-970 Veszprémvára 970-998 Esztergomvára 998-1001 Székesfejérvár 1001-1038 Őriszentpéter Kassa 1041-1044 Endrevára (Szentendre) 1038-1041 1044-1046 1046-1060 Székesfehérvár 1060-1063 Sopron 1063-1074 Esztergomvára 1074-1077 Várad (Nagyvárad) 1077-1095 Budavára 1095-1301 Káspivári menekültek felismerték Madaj asszonyt, akit mérhetetlen gazdagsága miatt

az oguz-kasszu törzsek fejedelmükké választottak. Madaj asszony férje Van-tó környéki fejedelem volt, családját az ara-bok kiirtották. Két kislányát, közülük az egyik Enéh, rabszíjra fűzve eladták, őt pedig egy görög-örmény kereskedő vette meg. Ez később nőül is vette, és a görög Korinthosz városba költöztek. Nemrég meghalt a férje és most Madaj asszony minden vagyonát arra áldozza, hogy a gyermekeit felkutassa. Gondozómban felismerte a leányát, Enéht, és most boldogan neveli unokáit. Kücsike halála után Enéh most már az Arvisura-törvények szerinti felesége lehetett Álmosnak. Madaj Aranyasszony többször elment hírszerző útra Bizáncba meg Korinthoszba. Unokái közül legjobban a szó-fogadó Gyulát kedvelte, Kusály eszes, Árpád meg zabolátlan, erélyes, makacs természetű volt. Leginkább a kardkovácsok között forgolódott. Kendice a szépítkezésnek élt, Madaj asszony el is látta bőven bizánci csodaszerekkel.

Hamarosan férjhez adta Oporhoz Oport az ogúz törzshöz irányították Kendicének ott Szeret napján kisfia született. Névadó ünnepén Madaj asszonyt újabb öröm érte: a Kaszu birodalomból kiszabadult Hülek sámán feleségében felismerte kisebbik leányát, Aranyost, akinek akkor már 3 fia volt. Kadosa, Szavárd és Barkó Valamennyien részt vettek a kevevári tárkányképzésen. A velük foglalatoskodó Asbót és Dér tárkány kardjai mind a krími, mind a pannonföldi csatában kiválóan megfeleltek hírnevüknek. Ekkor Árpád már nős volt: Nyék vezér leányát, Abacilt vette feleségül Négy fiuk volt: Laád (Levente), Tarhos, Üllő és Jutas. Amikor Abacil meghalt, Árpád a harmadik rokonlátogatáson, 892 kora tavaszán feleségül vette Verecke kabar fejedelem egyetlen leányát, Eperjest. Medvetorra megszületett a fiuk: Zoltán, akit Madaj Aranyasszony már a 892-es Nagyszalán eljegyzett Mén-Marót bolgár vezér leányával, Bolárkával. Ekkor

rendelték el, hogy a legelőterületek megvédése végett a Gyula-törzs, a régi Kürt-törzsekhez hasonlóan maradjon Asszorügyek térségében. Árpád Barkót tette meg helyettesének Barkó tárkány kézműves, vasgyártó vitézeit barkóknak nevezték. Szőke Árpád meghalt Utána Álmos fia, Árpád lett a tárkányfejedelem. Szeret törzsét nyomban a hágókhoz telepítette, és elővette a Szőke Árpáddal együtt készített “Zsablya-tervet”. Eszerint a Magyar törzsszövetségnek a kabar és jász szorosokon be kell vonulnia a Jász síkságra. 895-ben megkötötték a vérszerződést és az Öregek tanácsának engedélyével már az ötödik napon megindult a honfoglalás. Bors vezér fia, Borsod volt az első tárkánylovas, aki átjött az uzsoki szoroson. Álmos Kusály tervét követve szövetségre lépett a görögökkel, hogy a bolgárokat közös erővel legyőzve, vagy féken tartva nyugodtan vonulhassanak be a Jász-síkságra. Árpáddal indult a

Kéri törzs Huba vezetésével, a Keszi törzs Töhötömmel az élén, a Kürt törzset pedig Áldor vezette. Az ogúz törzs vezére, Barkó a szorosokon, de egyik részlegével Árpád megbízásából, visszalovagolt Jászvásárra (a mai Iasi Romániában) és Szeret törzsének maradványait a Borgói szoroson keresztül vezette, hogy a Megyer törzs előtt járva mutassa annak az utat. Itt egy Cicás nevű rimalány baleset következtében meghalt. Nagybodor fősámán temette el a lányról elnevezett Cicás-hegy tetején. A hegyet azóta is így hívják. A Megyer törzset Kurszán (Kusály), az ogúz-barkó törzset a szorosok elhagyása után Szeret vezette. A Jenő és Nyék törzset Laád (Levente) a görögök segítségével a Duna másik oldalára vitte át hajón. De közben a görögök megegyeztek Simeon cárral, és együtt támadtak a Levente vezette Nyék és Jenő törzsre. Ezek csak nehezen tudtak átúszni a Dunán, minden lófelszerelésük odaveszett.

Álmos, miután a Tarján törzset előre küldte a szorosokon, a szekértáborral és Gyarmat törzsének maradványaival vette fel a harcot a besenyő-bolgár martalóc csapatokkal. De a támadást csak nehezen tudták kivédeni. Barkó törzsének vitézei mentették meg Barkóék ezzel nagy tekintélyre tettek szert. Árpád aggodalma jogosnak bizonyult Levente súlyosan, Tass vezér könnyebben megsérült. Ond és Előd Barkó riasztása után vitézül harcolt Álmos megmentéséért. De a kabar törvények elől ők sem tudták megmenteni Az ellenség okozta nagy vágtában én is balesetet szenvedtem, és most itt a bolgár tyumenbeli Galádon várom, hogy agg koromban az Égiek birodalmába költözhessek. Boldog vagyok, hogy megérkeztem az őseim által megálmodott, és Atilla-Baján honfoglalásával szentté avatott Harmadik Arvisura-birodalomba. Rovásaimat-a látókővel-Pam sámánra bíztam, hogy a meggyilkolt Álmos helyett adja Gyula fősámán és Nagybodor

rovósámán kezébe. Harcosaimat Barkó tárkánynak adom, mivel gyermekem nem lévén, ő áll hozzám, mint sámán-tárkány legközelebb. Ezért vasgyártó legényeim kötelesek Barkó tárkánynak engedelmeskedni”. A MAGYAR TÖRZSSZÖVETSÉG HONFOGLALÁSA Álmos és Madaj asszony - Barkó és Pam rovósámán rovása 825-től 901-ig Madaj, Van-tó melléki fejedelem a 825-ös arab győzelem után kurd harcosaival több rabszíjra fűzött foglyot kiszabadított az arabok fogságából. Így Embavér közeli rokonát, egy Borsika nevű fiatalasszonyt is, aki később gyermekszülésben halt meg. Madaj fejedelem 832-ben vette feleségül Gordáskát. Gordáska vállalta Borsika fiának, Hüleknek a nevelését is. Madajnak és Gordáskának két leánya született: Enéh és Aranyos. A két kislány mindig édesbátyámnak szólította játszótársukat, Hüleket Amikor az arabok Madaj fejedelmet megölték, a családját rabszolgának adták el. Gordáska asszony

Görögországba, Enéh pedig Asszorügyekre került. Aranyost azonban az ügyes Hülek kiszabadította a fogságból, és a kurd hegyekben élő rokonaihoz menekítette. A szuvári csata (860) után Hülek feleségül vette Aranyost, és 865-ben kasszu lovasok élén bevonult Asszorügyekre. Közben 3 fia és 2 leánya született A család Kevevárába költözött és mindannyian részt vettek Szőke Árpád tárkányképzésén. Sárhelyet átadták a Gyula törzsnek, maguk pedig Jászvásár és az Úz völgye közé vonultak. 884-ben Árpád lett-mint rangelső-az ifjúsági tárkányfejedelem Előd fia, Szabolcs a második lett. Kalandozás útján a magukévá tették a kevevár-ungvári utat A Kárpátokig Álmos fejedelem is velük jött. Halics és Ladomér fejedelemségtől visszakövetelték az avar menekültek kincseit és az avarok félvér leszármazottait. Asszuporog fia, Szőke Árpád tárkány-fejedelem Ungvárra is bement és innen irányította az ifjú

tárkányokat. Szala, a titeli fekete-hun fejedelem az erőviszonyokat mérlegelve megengedte, hogy Álmosék Visktől a Sajó vonaláig terjedő szabad területet benépesítsék. Ed, Edömér, Ete, Hülek, Asbót, Acsád, Bors, Böngyér, Borsova, Dér, Kadocsa, Ketel, Huba, Kond, Őrsur, Szovárd, Tarcal, Tas, Töhötöm, Ugocsa és Vajta tárkányok Buda gyűrűstelepi elrendezése alapján települtek le és első dolguk volt az összes használható kutakat kiépíteni. Árpádnak (Álmos fiának) a székhelye Ungváron volt, Szőke Árpád itt oktatott. Szabolcs, a helyettese, Szerencsen székelt és innen tartotta fenn kapcsolatait Szala nagyfejedelemmel. A tárkányokkal bejött kísérő harcosok mind megnősültek, a régi kabar telepesek leányai közül választva feleséget. Ők vállalták a kutak rendben tartását. 888-ban a tárkányképzésen Kurszán fia, Könd lett a rangelső; a második újra Szabolcs. Mivel azonban Árpád felesége -Abacil- ekkor meghalt,

római útjáról való hazatérte után újra Árpád vezette a kötelező tárkánykalandozást. Alpár és Szala fejedelemtől megkapták Atilla egykori birodalmától, a Zagyva folyótól az Úz völgyéig (a Maros jobb oldalán) terjedő területeket. Verecke kabar fejedelem kérésére a kabar fejedelemség részére visszahódították Nyitrát és Trencsényt. A Pozsony nemzetség vezérének pedig Hubát tették meg.Tárkány-kiképzettek voltak ebben az időben: Árpád, Szabolcs Öcsöd, Velek, Tas, Eköcs, Töhötöm, Hóhát, Kapos, Bors, Esküllő, Ete, Almás, Böngyér, Mánd, Ed, Edömér, Szovárd, Kadocsa, Huba, Vajta, Acsád és Őrsur. Az Úz völgyéig kalandozó Őrsur feleségül vette Aklos úz fejedelem leányát, Gyimeskét. 889-ben tartották esküvőjüket Jászvásáron a székelyek szertartása szerint, Álmos jelenlétében. Zalán ekkor itt kérte Álmosékat, hogy vonuljanak be. 890-ben meghalt Szala nagyfejedelem A sámánifjak második

rokonlátogatásán Kusály megismerkedett az új nagyfejedelemmel, Tétény kaza-hun vezérrel. Tétény hozzájárult ahhoz, hogy a görögök befolyásának csökkentése végett a magyarok szövetsége bevonuljon Alpár területére, mint jogos birtokukba. 892 szarvastorán az ifjú Árpád Álmos útasítására tárkányképzősei élén megjelent Kassán. Az ekkor tartott versenyek eredményeként Üllő fia lett az ifjúsági tárkány-fejedelem. Könd-Kurszán fia-lett a második. Árpád-Lél, Bulcsu, Ong, Ete, Ödő, Kölpön, Botond, Csepel, Szovárd, Kadocsa, Vajta, Taras, Könd, Velek, Öcsöd, Öse, Előd, Töhötöm, Tas, Huba, Üllő, Barkó és Pam tárkányok jelenlétében-megkérte Verecke fejedelem leányának Eperjesnek a kezét. Megtartották a lakodalmat Barkó és Könd vőfélységével Utána Könd vette feleségül Csát leányát, Szederkényt. Amikor Tétény rendelkezésére Könd megjelent a Tisza mellett, az Alpárnál vendégeskedő Mén-Marót

ijedtében Görögországba menekült. Glád (széki-hun nyelven: Galád) is menekülni készült, de saját harcosai megölték, mert becsapta őket. Alpár örömmel fogadta Álmos és Tétény döntését, mert ezzel biztosítottnak látta, hogy a bevonulás után többségbe kerülnek a Duna völgyében. Árpád almavirágzás ünnepe után felesége birtokára, a Nagyszigetre, Atilla nyári szálláshelyére költözött. Ott Csepel tárkány volt a testőrségének a vezetője, ugyanúgy, mint Atilla idejében is Csepelnek hívták az ottani lovász-fejedelmet. Árpád innen irányította aztán tárkány-ifjainak kalandozásait az avarok egykori birodalmának területére. A kútásásra kijelölt helyeket Árpád Pam tárkányra bízta Árpád-mivel az eddigi két tárkány-látogatás alatt a kutak helyét a bejárt területen mind kijelölték-újabb kutak kijelölését Pécs városára hagyta. Álmos ugyanis biztosítani akarta a kevésbé lakott területek

vízellátását is. Ezek dolgában kellett Pécsről intézkedni Legmesszebbre Szovárd ment (a kabarok Szoárdnak nevezték). Neki kellett bekalandoznia az avarok Nagyszalájában megtárgyalt bánságokat. Ilyenek voltak a szörényi, macsói, ozorai, barancsi, a gorabán és az albán végvárak. Szovárd, mint özvegyember Duracs várában megismerkedett egy csaba-magyarjai származású leányzóval, Berattal, és még a kalandozás alatt feleségül vette. Árpád példáján elindulva a legtöbb tárkány és harcos megnősült és 3 év múlva úgy vágtak neki, mint családos emberek a honfoglalásnak Ekkor Pam tárkányai már kész kutakkal várták a honfoglalókat. Az ő feladatuk volt a só ellátás megszervezése is Jászvásártól és Ladomértől egészen Felsőőrig. Pam sámán-tárkány Jászvásáron jelentette Álmosnak, hogy ezek az előkészületek megtörténtek. Ugyanakkor Madaj Aranyasszony az Öregek tanácsának jelentette, hogy a 4-szer öt éves

rimalány-képzés alatt 192 rimalányt képeztek ki; ebből 160 a nyolc tyumen harcossal bevonult; 25 lány az átjárókban felállított tárkány-szállásokon tartózkodik, a többiek pedig öreg és gyermekcsoportok körül foglalatoskodnak. Rimalányaink vállalják 67790 harcos és 12210 felvezető lovas, valamint a rájuk bízott 377632 családtagnak betegségük alatti gondozását, ígérte Madaj asszony. Tehát az elvonulók 445422 lélekszámmal indulnak, 12210 felvezető segítségével. További jelentését Madaj asszony a Szöged melletti Pusztaszeren tartandó Aranyasszony-ünnepre helyezte kilátásba. Pam sámán és Barkó tárkány adatainak felhasználásával. Árpád a tanácskozás előtt figyelmeztette az Öregek tanácsát, hogy a Kevevárban kidolgozott tervek szerint neki északon 3 tyumennel kell bevonulnia, délen pedig 4 tyumennek kell bejönnie. A görög megállapodás szerint az Al-Dunán újabb tyumeneket vonultatnának fel, ehhez azonban ő nem

járul hozzá. Ha a bátyja, Kurszán, és édesapja, Álmos nagyfejedelem ezt jónak látja, tárkányeszközökkel ő ezt is támogatja, de az esetleges következményekért nem vállal felelősséget, mivel nem helyesli a “Zsablya-terv” megváltoztatását, vagyis a további két hágón való átkelést. “Nagyon lehet, hogy az idő majd igazolja a “Zsablya terv”-et, mert az én tervem veszélytelen”.-mondta A bevonulás után Pusztaszeren Madaj Aranyasszony jelentette, hogy az Árpád vezette Kéri, Keszi és Kürt törzsnél, valamint a kun-magyari tárkány-törzsnél a veszteség 1 harcos, 2 tárkány, 12 öreg és 6 kisgyermek, tehát összesen 21 lélek, meg 3 szekértörés. Ezeket a szekereket félredobták. A Kurszán vezette Megyer, Szeret és Barkó törzsnél 2 harcos, 3 tárkány, 1 rimalány, 16 öreg és 8 gyermek, tehát 29 lélek és 9 szekértörés, veszteség. A rimalány a Barkó törzsbeli Cicás volt A róla elnevezett Cicás-hegyen temették el.

Emlékét az Úz völgyi marúzok kötelesek fenntartani Az Álmos vezette Nyék, Tarján, Jenő és Ogúz törzsből 4023 harcos és tárkány, 2876 öreg és gyermek halt meg. Kusid vezérnek a Lugos melletti csatában 216 harcosa, a pusztaszeri zendülésnél pedig 16 harcosa vesztette életét. Ezen kívül 1 tárkány, 26 öreg és 9 gyermek halálát útközben a bolgárok és besenyők vérengzései okozták. Eltűnt és visszavándorolt 4139 lélek. Jászvásárra visszaköltözött 230 lélek, 185 szekértörés volt, és 8343 ló pusztult el, vagy maradt le az induló létszámból. A visszafordulók közül többen kijelentették, hogy a biztonságból a helyénhagyott Gyula törzsben akarnak élni. Az Álmos vezette déliek csoportjában tehát Álmossal és Cicással együtt a veszteség 11586 lélek, 185 szekértörés és 8345 vegyes ló. A rimalány-jelentések szerint a felvonultatókkal együtt 457637 személyt kitevő indulási létszámából aratásig csak 446046

lélek érkezett meg. A Kárpátok gerincén Árpád tárkány-fejedelem feloldotta a rimalány-parancsban előírt megtartóztatási tilalmat. A rimalány ezzel kapcsolatos titkos jelentésükben úgy tájékoztatták Madaj aranyasszonyt, hogy a medvetorra Alba napjáig 65000 lélekkel fog szaporodni az új törzsszövetség. A első alkalommal bejöttekkel 433836 fővel gyarapodott Budavár sámánközpontjának lélekszáma. Aba napjáig tehát a felvezető lovasok és a várható születések figyelembevételével a szám 511046-ra emelkedik. A rovásos feljegyzések így folytatják: Mivel a segítségkérő hun törzsek 40 tyumen lélekszámmal rendelkeznek, és további 10 tyument hagyott vissza a Magyarok törzsszövetsége is, a nyelvünket megértő 100 tyumen lélekszám minden bizonnyal ellensúlyozni tudja a Budavár birodalmára nehezedő hódítási törekvéseket. Ebből a lélekszámból 50 tyumen beszéli a hun törzsek szövetségének nyelvét (úz nyelvet, mai

nyelvünk ősét), 40 tyumen érti a Magyarok szövetségének beszédét, 10 tyumen csak a badzsir nyelvet beszéli ugyan, de valamennyi törzs megérti egymást a 10 féle nyelvjárásban. A Magyar törzsszövetség bevonulása után A Madaj asszony Szöged közelében, Pusztaszeren ütötte fel sátrát és továbbra is vállalta a 884-ben elhunyt leányának, Enéhnek tett fogadalmát, hogy gyermekei részére biztosítja az új szövetség vezetését. Ez a mozgékony nagyasszony óriási munkát végzett Mint Nikétász Korinthosz özvegye, görög papok kíséretében elment Bizáncba és formális szerződést kötött a császárral, megígérve a keleti egyházhoz való későbbi csatlakozást. A megbékélés végett az agg széki hun fejedelemhez ment feleségül. Árpád fiát, Zsoltot eljegyeztette Mén-Marót bolgár fejedelem Bolárka nevű leányával (a bolgárok Zsoltot Zoltánnak nevezték). Tétény 898-ban meghalt Az özveggyé lett budavári nagyasszonyt 899

tavaszán feleségül vette a szintén özvegy Töhötöm vezér. Árpád, aki 895-től a kabar fejedelmi tisztséget is betöltötte, Kurtán (Kurszán) fejedelem halála után lemondott tárkányfejedelmi tisztségéről. Őrsur úz fejedelem lett a tárkányfejedelem Az elaggott Madaj asszony volt a legboldogabb az új hazában, amikor unokáját, Árpádot hét vezér: Áldor, Előd, Huba, Ond, Szeret, Tas és Töhötöm az etelközi fejedelmi pajzsra emelve nagyfejedelemmé kiáltotta ki. Ebben az időben Mén-Marót, Őrsur, Madaj asszony és Verecke képviselte az öregek tanácsát, Gyula, Nagybodor és Levente pedig a Sámánok tanácsát, Zoltán-Zsolt ifjúsági fejedelem ugyanezen alkalommal esküt tett arra, hogy a hátrahagyott Gyula törzzsel és Ordosszal fenntartja az ifjúsági kapcsolatot. Őrsur szintén esküvel kötelezte magát, hogy minden erejével megszervezi a tökéletes tárkányellátást, és az Arvisura törvények értelmében nem engedi

szétforgácsolódni a 10 törzsből álló új törzsszövetséget. Zalán 900-ban halt meg Parajdon temették el A széki hunok, mint az ifjúsági fejedelem vitézei, már a kis Zoltán-Zsolt kezébe tették le hűségesküjüket. Ugyanilyen esküt tett a Gyulák törzse is 902-ben Jászvásárón, ahol a visszaköltözöttek is kisfejedelemmé választották Zsoltot. Madaj asszony 901-ben Gyulafehérváron halt meg. Murduk-Tórem szertartása szerint hamvasztással temették el. Síremlékén a Kaszu birodalom szokásai szerint röviden ismertették az életét: Zalán széki-hun fejedelem Erdő-elvi birodalmában elhunyt Madaj-Korinthos Gordáska. Született Susa városában a 4856. Medvetoros évben Meghalt Gyulafehérváron a 4941 Medvetoros évben. Élt 85 évet Poraiban szétszóródva örökké él a Magyarok szövetségében. Hülek legkisebb fia, Barkó tárkányvezér a Palóc-földön, a barkóságban, Susa községben telepítette le hűséges vitézeit. MARINA

SZELLEMÉBEN. 291. Arvisura Részletek Álmos fősámán rovásaiból A Magyar törzsszövetség kialakulása; Asszorügyeken tartott sámánképzés Az időjárásban az eljegesedés idején előállott bizonytalanság miatt azok, akik értettek a csónakkészítéshez a Himalája, Pamír, Turán és a Kaukázus vidékéről csoportosan átmentek a megapadt Nagy-vízből előbukkanó, Ataisznak nevezett nagy szigetre és ott kedvezőbb éghajlati viszonyok között megtelepedtek. Az így egymáshoz közelebb került embercsoportok az új helyzetben a kultúra fejlődése szempontjából is kedvezőbb helyzetbe kerültek, és így a különböző földfelszíni viszonyok között egymástól eltérő, sajátos kultúrák fejlődtek ki. A Nagyvíz öblének síkságain és faragható kőhegyein Uruk népei a hun törzsekkel, agabákkal, indijókkal és szkítákkal való állandó érintkezésben és keveredésben öntözéses és teraszos földművelést fejlesztettek ki. Uruk

népének első nagy tette az emberevés megszüntetése volt. A földművelés mellett mind általánosabbá vált az állattenyésztés, kézművesség és kereskedelem. A hun törzsek főként állattenyésztéssel és kézművesiparral, szerszámkészítéssel, az agabák pedig inkább kereskedelemmel foglalkoztak. Felkeresték a távolabbi indijókat és szkítákat is Általában bőségben és jólétben éltek. Időszámításukban a földművelők az “evéseket” számolták; az állattenyésztők a holdevéseket tartották nyilván, a kézművesek pedig a tűztisztelő ünnepeket számolták. A mai időszámítás szerint az ie 5038 évben a Nagy víz elkezdett emelkedni és a tengerparti halásztelepeket elöntötte az ár. Ekkor Armogur fejedelem 10 fia közül hármat útnak indított: Kuszkót keletre, Suvát délre, Budát nyugatra küldte, hogy a felmelegedés folytán, a jéghegyek alól előbukkanó földeken létesítsenek gyarmatokat. Buda a Tigris folyó

öblének táján megalapította az Anina-óm gyarmatát Uruk népe számára pedig Úr városát. Az első hajós, aki erre a földre lépett, Eridu hajósvezér volt. Tíz hajóval érkezett, majd a helyzet megismerése után visszahajózva, jelentette Budának, hogy termékeny vidékre talált. Buda vezetésével Úr városában a 24 öl magas Bálvány-hegyen kegyhelyet építettek, s megvetették az alapját az ataiszi kultúrának. Buda kérésére, a kegyhelyavató ünnepségre felvonultatták a 24 hun törzsből álló szövetség lovasait is. Magya széki-hun fejedelem 3 fiával és 576 lovas legényével érkezett erre a Kr.e 5012 év tavaszán tartott ünnepségre. Vele jött Buda legkisebbik húga a beavatott Mari, valamint az Anina-óm kegyhelyet gondozó kézművesek és tűzőrző leányok. A szertartásos lovas és kocsiversenyek megtartása után jött a nagy kataklizma: megrendült a föld, felháborodott a tenger. Később hajósok hozták a hírt Úr népének

Ataisz legnagyobb része elsüllyedt és lakosainak is csak egy kis töredéke tudta megmenteni puszta életét. Armogur fejedelem is csak akkor tudott díszhajóján házanépének egy részével megmenekülni, amikor a víz már az ataiszi Bálvány-hegy tetejéig emelte a hajót. A Nagyvíz Úr városában is 20 ölnyire emelkedett. Magya fejedelem az értük jövő 24 hajóra felvezettette lovasait és állatállományát és a Tigris mentén felfelé haladva tíz nap múlva olyan helyre érkeztek, ahol a lovak legeltetésére alkalmas rétet találtak. A 60 Holdevés elején érkezett meg Armogur hajója. A hajón hozták egy fejedelemasszony holttestét is Uruk városában, a kegyhelyen temették el. A temetés alatt Szavárd fejedelemnek eltűnt három kézművese. E miatt Magya és Szavárd a hunok maradékaival elindult a Tigris folyó mentén északra. Itt Magya egy nagy és bőséges legelőn megalapította Paripa és Dabosa városát. A lovasok házasságra léptek az Uruk

városából elhozott 480 leánnyal Egy kalandozás alkalmával Magya első fia, Kurd megszöktetett egy hegyi leányt, és feleségül vette. Amikor a nagy szárazság rátört a vidékre, Kurd felesége férjét és gyermekeit, a vitézekkel együtt a hegyek közé vezette. Ott végleges menedéket találtak Magya fejedelem hunjainak többségével átköltözött a Nagyhegyen túli síkság bőséges legelőire. Legnagyobb fia azonban, Hunor, a vitézek többségével továbbment kelet felé, a nagy pusztaság végén, egy tó partján megalapították Hunor városát, és az ataiszi pusztulás utáni 250. holdévben felépítették Hadúr kegyhelyét Magya fejedelem legkisebbik fia, Magyar pedig a Nagyhegy alatti Magyarka városát építette. Elkezdte a sámánképzést. Azon részt vehetett a 24 tagú törzsszövetség minden odaküldött tagja Újabb szárazságévei alatt Buda húga, Mari is elhagyta Mari városát és férjhez ment az öregedő, özvegy Magya fejedelemhez.

Magya halála után a gyermekével és lovasnépével északra ment. Az Ataisz pusztulása utáni 520 holdevés ünnepén érkezett meg a Nagyfolyó kanyarjába, és ott Etil napján várost alapított. Ezt a várost Mari 45 tűzőrző névnapján Marinának nevezték el a szavárdok. (A tűzőrző névnap mai időszámítás szerint egy évet jelent.) Marina városában felállították a beavatottak sámánközpontját Mind a marinai, mind pedig a magyarkai és hunori központok állandó összeköttetésben állottak egymással. Újabb özönvizek után Uruk népe a szavárdok városában és Magyarkán lelt menedéket, sőt kisebb csoportjaik, a maramik, meriják és muromák elvándoroltak egészen Marináig. De idők múltával, amikor a helyzet Úr város környékén javult, Szumér fejedelem ökrös fogatokon visszavezette őket Úr városába, és a Szavárdiában és Magyarkán szerzett tapasztalataikkal városállamokat alapítottak. A magyarkai, hunori és marinai

sámánképzéseken a “rajcsurokban” ezeket a visszaköltözőket szuméroknak nevezték, bár valójában ez csak egyes törzsekre vonatkozott. Az időjárás viszontagságai, betegségek és háborúskodások miatt a szumérok vándorlásai elég gyakoriak voltak Nippur, Magyarka és Marina körül. A Kre 4040-ben alakult, 24 hun törzsből álló szövetség a sámánrajcsur vállalkozó ifjaiból minden 25. évben minden irányba kalandozókat küldött rokonlátogatás címén, hogy állandó kapcsolatot tartsanak az ataiszi népekkel. Ilyen rokonlátogatásra került sor időnként Hangun, Ordosz és Sajóordosz, valamint Nippur és Marina beavatott központ között. Amikor Kr.e 2000 körül, az akkádok vezette sémi népek felszámolták a Szumér birodalmat, a gazdagok összeházasodtak a győztesekkel. A szegénység azonban nem keveredett a fekete népekkel, hanem észak felé, a Kurd földre, Szaváriába, Magyarkára, de leginkább az óriásira nőtt Marina

birodalomba vándorolt. Hikszosz és kasszu menekültek a Van tó környékéről egy fejedelmi lányt, az okos Mirinát küldték el a Magyarkai sámánképzés rajcsurjába. Ez a lány a nagy vetélkedőn rangelső lett Ezért joga volt férjet választani. Annak alapján Káma fejedelme lett a férje Szumért az Úz országbeli úzok a Kr.e 539-ben lezajlott Szippar melletti csata után hagyták el, és a Szavárd földön telepedtek le. Káma fejedelmének beavatott felesége, Mirina aranyasszony Kr.u 181-ben megengedte, hogy a kabar-vész maradék népe letelepedjen az asszonyuralom alatt élő déli manysik földjén. Erre azért került sor, mert 180-ban a kabarok kalandozáson voltak Délen, s ezalatt a szomszédos tatárok legelőterületi viták miatt a kabarok nagy részét lemészárolták. A visszatérő kalandozók családjukból alig találtak valakit, ezért Mirinát kérték, hogy birodalmában letelepedhessenek. Az aranyasszony ehhez készséggel hozzájárult.

Berény tárkányfejedelem feleségül vette a legnagyobbik leányt, Isimbájt, s ráruházta a beavatott fejedelemasszonyi tisztséget. Káma fejedelem halála után Berény és Isimbáj fia, Magyar lett az új fejedelem. Mirina aranyasszony tanácsára Magyar még kisfejedelem korában megalapította a Magyar törzsszövetséget. A szövetség azt vallotta: Ha a szuméros eredetű népek nem akarnak elpusztulni, 8 gyermekes szaporodási törvénnyel kell fenntartani az új törzsszövetséget. Ezt a törvényt a Magyar törzsszövetségben örökké érvényesnek tekintették. A törvény szerint minden település központjában, a bíró-táltos vörös színű lakhelye mellett a 8 gyermekesek laktak, majd a rendre kevesebb gyermekkel rendelkezők, végül a gyermektelen és nőtlen harcosok. Ezek védték a települést Ugyanilyen törvény érvényesült a törzsszövetség temetőiben is: a gyermekek számát a harcossal eltemetett nyílvesszők mutatták. Magyar után az

unokaöccse, Zsolca fejedelem és Megera fia, Kürt lett a fejedelem. Kürt halála után pedig Magyar fia, Béla. Béla halálakor, 275-ben a nagy népszaporulat miatt kettévált a törzsszövetség. Az Etil két oldalán, Káspivár birodalma felé kezdtek terjeszkedni. Az Etil jobb oldalán Béla fia, Gyula, az Etil bal oldalán Kürt fiának az unokája, Tarján lett az ifjú fejedelem. Tarján fiát, Bélát a kabarok vezette magyarok választották fejedelmükké. Gyula fejedelem a Jenő, Gyula, Megyer és Gyarmat törzset vezette, a beavatott nyék törzs irányításával. Ezt az 5 törzset magyari törzseknek nevezték. A másik csoport a Kéri, Keszi, Tarján és Kürt törzsből állott a Béla törzs vezetésével. Ezek voltak a magyarok, az Etil bal oldalán Törzsszövetségük székhelye Bakát városában volt. A magyariak új fővárost építettek Al-Bélán, a Jenő törzs székhelyén. Al-Bélán 319-ben Temír lett a fejedelem Egy alán fejedelemlányt vett el

feleségül, s az alánok a magyariak szövetségesei lettek. Temír után 340-ben a fia, Vága lett az új fejedelem. Ő meg az etil-bolgár fejedelmi házba nősült. Utána Gyula-Dúló lett a magyari bolgár szövetség első fejedelme Felesége Emba beavatott fejedelmi lány volt. Az ő ikerleányait rabolta el Hunyor és Magyor Hunyor a beavatott Maturit szöktette meg, és Ordoszból kiindulva, hun vitézekkel megalapította a magyariak vezette Hun birodalmat. Amikor pedig győztesen visszatért Ordosxba, ő lett a vezére a 24 hun törzs szövetségének. Fia, Balambér-Bagamér szervezte meg lépésről lépésre a hunok honfoglalását, amit aztán Buda és Atilla hajtott végre. Magyor a beavatott Irgizát vette el feleségül. Irgiza az özveggyé vált Gyula-Duló fejedelemmel együtt költözött Bakátba. A magyarok törzsszövetsége Magyort választotta fejedelmévé Utána Kürt fia, majd Turgaj nevű unokája lett a fejedelem. Turgaj után az ő fia, Bolári lépett

a fejedelmi székbe. Bolárinak nem volt fia, csak 24 leánya De lányaival a Magyar törzsszövetség apósa lett. Gyula-Dúló után a magyariak fejedelmi székében Gyula fia, Orda következett, majd Gál fia, Kadosa. Kadosa öccse, Eszék vitéz lett az ordoszi nagysüán győztesének, Deédes aranyasszonynak a második férje. Eszék 200 ifjú harcossal részt vett az Atilla féle hun honfoglalásban, és amikor a hunok 453-ban visszavonultak, ő a mai Eszék város környékén itt maradt. Deédes aranyasszony ugyanis megtiltotta az Eszék féle magyari vitézek visszavándorlását. Gyermekei közül Daróc indult el Aladárral. Aladár Bolári fejedelem Bolárka nevű leányát vette feleségül, a Magyarok törzsszövetségéből. Ezért Bolári után Aladár első fia, Gerenna lett a fejedelem, majd utána Gerenna fia, Balog. Buda fia Aladár a magyariakkal teremtett Ambenik fia részére új fejedelemséget. Ambenik fia II Csaba volt II Csaba fiának egyetlen leányát az

özveggyé vált Balog-Bolári vette feleségül, s így a magyariak-magyarok törzsszövetsége újra éledt. Utána Kalán, Ogurd unokája lett a magyariak fejedelme. A magyarok a legkisebb Bolári lánynak, Kazárkának a révén beléptek a Kazár birodalomba. Ennek első fejedelme a Kürt törzsből származó Ugor lett. Ugor sok kincset örökölt ködtürk fejedelmi származású anyjától. Házasság révén a Bolári fejedelmi házba került Bende unokája, Bajalán is, akit az Or-doszból elűzött avarok nagyfejedelme, Baján vett feleségül. Bajántól egy fia született, Győr Ekkor a Magyarok törzsszövetségében Bajalán sógora, Bizony volt a fejedelem. Bizony a kis Győr neveltetése érdekében fejedelemleánnyal való házasságot ajánlott Bajánnak. Baján ugyanis Bajalán korai halála miatt özvegy volt. Baján az ujgurokkal és más elégedetlenkedőkkel együtt kivonult a Kazár birodalomból és 9 törzs élén meghódította Atilla örökségét. Mind

a magyariak és a magyarok egyaránt részt vettek a Kazár szövetségben. A Béla törzset Bakátba vezényelték palotaőrségre. Az un Lovas-Bakátban helyezkedtek el Az új fejedelmi székváros ugyanis a kőből épült Bakátban volt; a Béla törzs lóállományával együtt az “egy futásnyi” (egy órai lovaglásnyi) távolságra levő Lovas-Bakátban állomásozott. Elkezdődtek az arab támadások Mind a kasszu birodalombeli Van-tó környékéről, mind a szumér Ummából egyre érkeztek a menekülők, de jöttek utánuk az arab lovasok is. Az ummai úzok a szavárd úzok földjén, Bakuban telepedtek meg (Ott, mint Ummában is, sárolajjal tüzeltek.) Amikor az arab hódítás Káspivár birodalmában (Khorezmben) is elkezdődött, a magyariak törzseit Magyarkától Albéláig helyezték el; a magyarok szövetségét pedig Magyarkától Bakuig. 825-ben a kazárok vezette harcban vereséget szenvedtek az araboktól. Ekkor Oposur, IV Csaba és Edemen fősámán

elhatározása alapján a magyari törzsszövetség kivált a Kazár szövetségből, az avar birodalmi szabad területre költözött, és Asszorügyeken felállították sámánközpontjukat. A kazárok a magyarok szövetségét az Edemen fiának, Ügyeknek a vezetése alatt álló új törzsszövetség ellen vezényelték, de azok a Kazár birodalom ellen fordultak, s 860-ban legyőzték a kazár sereget. A kazár szövetségben gyakoriak voltak a palotaforradalmi és más egyéb megmozdulások. 575-ben a Béla törzs is lerázta magáról a kazár uralmat és Bizony fiának, Alpárnak a vezetésével kivonult Kazáriából. Elhatározására befolyással volt az is, hogy nem akart kazár nőt feleségül venni. Baján húgába, Telenába volt szerelmes. 10000 lovassal hagyta el a Kazár birodalmat, és Baján után ő lett az avarok Égi birodalmának nagyfejedelme, Telena pedig a beavatottak fejedelemasszonya. Telena élénk kapcsolatot tartott fenn Marinával A második

forradalmi lépés a Lebedé volt, amikor csatlakozott az Ügyek vezette Magyar törzsszövetséghez. A kazárok nem mertek Ügyek ellen fordulni, mert az avarok Égi birodalmából való harcosok a kás-pivári és kasszu birodalombeli menekülőkkel együtt nagy katonai erőt jelentettek velük szemben. Ekkor kezdte el Ügyek az asszorügyeki sámánképzést. Ennek befejeztekor döntöttek a beavatottak a Magyar törzsszövetség honfoglalása mellett. Az Öregek tanácsa 880-tól 4-éves tárkányképzést rendelt Kőváron, 5-éves sámánképzést Jászvásáron, és 3-éves vezéri rajcsurt Asszorügyeken. A 6-éves beavatott-rajcsur a Nyék-törzs központjában, a Marina-beli Győr városában folyt. Kőváron a Bizáncból hazatért Szőke Árpád vezette a képzést. Ügyek fiának, Álmosnak jutott a feladat, hogy a jászvásári sámán-rajcsurt vezesse, 1 idegen nyelv tanításával. A vezér-rajcsurt Lebed lovasfejedelem vezette Asszorügyeken. Közben védekezett a

kazárok támadásai ellen is. Nyék vezér első leánya, a beavatott Abacil a beavatottak képzését vezette, Tarhos segítségével, 2 idegen nyelv tanításával. Legmeg-terhelőbb munkája Abacilnek volt. Ő Álmos fiának, Árpádnak lett a felesége 4 gyermekük született. Levente (Laád), Tarhos, Üllő és Jutas, de Kendice leányuk születése alatt Abacil beteg lett, nem tudott többé lóra ülni. Ezért minden beavatott központtal Tarhos tartotta a kapcsolatot. Tarhos 3 nyelven beszélt, folyton küldetésben volt, a második beavatott rajcsur végén pedig, mint beavatott-fejedelem ő döntötte el a Jász-síkságra való bevonulás időpontját. Édesanyja, Abacil 890-ben meghalt 892 medvetorán ő, Tarhos, szentesítette édesapja második házasságát, Verecke kabar fejedelem beavatott leányával, Eperjessel. Ekkor a kedélyek megnyugtatása végett törvénybe hozták a fejedelemség öröklésének rendjét. Eszerint az új törzsszövetség fejedelme

Eperjes első fia lesz A tárkányok Árpád vezetésével 3 rokonlátogatáson vettek részt, a sámánok (táltosok) azonban csak kettőn. A pannon, hun és avar birodalombeli törzs maradványok előtt Árpádot ez is igen népszerűvé tette. A próba-csatározásaikban kardjával segítette az őslakókat Amikor a 895-ös medvetoron a korai fagy beálltával a kabar föld felé a honfoglalást elindította, ezt ott is igen sokat ígérő vállalkozásnak tekintették. Szőke Árpád még 892-ben 3 hágón javasolta a bevonulást. Árpád tárkány-fejedelem már a torlódások elkerülése végett is 4 hágót javasolt. Még 1-1 további hágót mindketten tervbe vettek Egyetértettek abban is, hogy Kővárról Kassára az uzsoki és a vereckei hágón át a legegyenesebb az útvonal. A további lehetőségeket a borgói, tölgyesi és a gyimesi szorosban jelölték meg. A sámán rajcsur befolyása alatt álló Öregek tanácsa azonban még a kőrösi (kőrösmezei), ojtozi,

tömösi, meg a vöröstoronyi és a kazáni szorost is számításba vette bevonulási helyként. “Nem tudom, helyesen tettem-e, hogy szembefordultam legvitézebb fiammal, aki nem helyeselte erőink ilyen szétforgácsolását. A beavatottak is az ő tervét helyeselték” Madaj aranyasszony rovásának kiegészítő részletei: “Pam tárkány jelentette a nevemben”, hogy a 10 hágóban a széna-, só- és vízellátás tökéletesen működik. A négyszer öt éves beavatott leányrajcsurban 192 hajadont képeztek ki. Ebből 160 készen áll a 8 törzs harcosaival való bevonulásra; 25 leány az átjárókban felállított tárkány- törzs és élelmező-törzs állományára vigyáz; a többiek vállalják az öregek, gyermekek és betegek csoportjának kíséretét. Egészségügyileg vállalják 67790 harcos, 12210 felvezető és 377632 családtag gondozását. A honfoglalók tehát 445422 lélekkel indultak 12210 felvezetővel. Árpád, tanácskozás előtt jelentette

az Öregek tanácsának, hogy neki 3 helyen kell átlépnie a határ-hegyeket; Jászvásár közelében javasolja a 4 hágóban való átkelést, de nem járul hozzá az Aldunai 3 átkelőhely igénybevételéhez. Ezért kéri a “Zsablya-terv” végrehajtását, mert az minden tekintetben veszélytelen. Javaslatát elutasították “Pam tárkány pusztaszeren jelentette a nevemben”, hogy az Árpád-vezette 3 törzs még a disznótor elején (november) Jászvásárt mellőzve a korán beállott fagyon átkelt a szorosokon és a medvetort már a Kassa melletti Abaújváron ünnepelték. A Kéri, Keszí, Kürt és Kun-magyar törzsnél a veszteség: 1 harcos, 2 tárkány, 12 öreg és 6 kisgyermek. Tehát összesen a szokásos 21 lélek, 3 szekértöréssel. A Kurszán vezette Megyer, Szeret és Kerko törzsnél 2 harcos, 3 tárkány, 1 beavatott-lány, 15 öreg és 8 gyermek, összesen 29 lélek és 9 szekértörés a veszteség. Cicás beavatott-leányt a róla elnevezett

Cicás-hegyen temették el. Emlékét az úz völgyi marúzok kötelesek fenntartani Az Álmos vezette Megyer törzs tárkányai a Nyék, Tarján, Jenő és Oguz törzsnél 4023 harcost és tárkányt, 2676 öreget és gyermeket láttak meghalni. Kusid vezérnek a lugosi csatában 216 harcosa esett el. A pusztaszeri zendülésnél 16 harcos vesztette életét Ezenkívül 1 tárkány, 26 öreg és 9 gyermek lett útközben a besenyők vérengzéseinek áldozata. Eltünt és visszavándorolt 4139 lélek. Jászvásárra visszaköltöztek 230-an 185 szekértörés volt, 8345 ló veszteséggel. A visszafordulók kijelentették, hogy a hátrahagyott Gyula törzs tagjai akarnak lenni, mert ott biztonságosabb életet remélnek. Az Álmos vezette déliek csoportjánál tehát Álmossal és Cicással együtt a veszteség 11586 lélek, 185 szekértörés és 8345 vegyes ló. Ilyen veszteség mellett a felvonultatókkal együtt a 457632 lelket számoló induló létszámból aratásig csak

448046 lélek érkezett meg. Mivel Árpád már a Kárpátok gerincén feloldotta a megtartóztatási tilalmat, a beavatottak úgy tájékoztatták Madaj aranyasszonyt, hogy a Magyar törzsszövetség a medvetor Aba napjáig 65000 lélekkel fog szaporodni. Aratás után gyűlt össze Pusztaszeren a vendéglátók és a vendégek Jászvásáron elkezdett birodalmi Nagyszalája, hogy befejezzék a százévenként szokásos tanácskozást. Alpártól Szögedig bő abrakkal és minden egyéb szükségessel feltöltötték az élelmező helyeket, hogy a jászvásári 5 nap után befejezhessék a megbeszéléseket. Verecke kabar fejedelem Madaj aranyasszony jelentése után hangsúlyozta: “Reméli, hogy mindenben meg fogják egymást érteni.” Ezen a pusztaszeri Nagyszalán részt vett mind a 24 törzs. A vezéri szállás körül 24 csoportban állították fel a sátrakat. Mind a 24 csoportnak 4-4 vezéri szavazata volt és ezen kívül még a főtáltosnak, főbátnak, fősámánnak

és főpapnak is volt egy-egy szavazata. Ez együttvéve száz szavazatot jelentett. Madaj aranyasszony jelentését egyhangúlag tudomásul vették. Álmos nagyfejedelem halála sajnálatot keltett Örömmel üdvözölték Kurszánt, az új fejedelmet. Kurszán megígérte, hogy a Magyar törzsszövetség 8 törzsének elhelyezését az előző megbeszélésnek megfelelően fogja végrehajtani, a 2 tárkány-törzset pedig befogadja a városok lakossága és eredeti törzsük. Verecke, az őslakók fejedelme lemondott tisztségéről a veje, Árpád javára, akinek a gyermekei közül Zsolt kisfejedelem és 3 leány már az új törzsszövetség területén született. Árpád, mint minden tekintetben, a családi dolgokban is eleget tett a Magyar törzsszövetség által támasztott várakozásoknak, hiszen eddig összesen már 5 fia és 4 leánya született. A kis Zsoltot egyhangúlag kisfejedelemmé választották. Az új birodalom megszervezésére 20 évet szavaztak meg. Zalán a

székelység nevében előadta, hogy a pannon, hun és avar szövetség főként azon bukott el, hogy a táltosok, sámánok, bátok és papok az örökös szellemi vetélkedésben sehogy se értették meg egymást. Most tehát rendelkezni kell az iránt is, hogy a lelki világ embereit egységesen nevezzék el. A szavazáson a bevonuló 8 törzs, meg Eszék és Alpár törzse 42 szavazattal a táltos név mellett, a pannon és hun szövetség törzsei 31 szavazattal a sámán elnevezés, az avarok törzsei 18 szavazattal a bát, a nyék, kasszu és szavárdi beavatottak pedig kilencen a pateszi, azaz pap elnevezés mellett voltak. Mivel a beavatottak a táltosokkal megegyeztek, a sámánok azonban a bátokkal nem: végül 51-49 arányban a táltos név mellett döntöttek. Ez egyúttal azt jelentette, hogy szellemi dolgokban a 9 beavatotté lett a döntő szó. Az Árpád-Gilgames ház tehát szellemiekben átvette a hatalmat. 16. BUDA ÉS ATILLA (A 273. Arvisurából) Uruk-Dargin

húsz évig harcolt azért, hogy unokaöccse, Hunyor elfoglalhassa az Ordosz-vidék fősámáni székhelyét. Amikor 20 éves korában a daliás Hunyor elfoglalta a Nagy-Süán után Ordosz kegyhelyet, a sorozatos gyilkosságok után nyugalmas 20 év következett. A 4440 medvetoros évben (Kru 400) a birodalmi Nagy-Szalát megrendezték. Hunyor gyermekei, Bagamér, Munzuk, Udin és Bősárkány és Uruk-Dargin fia, Ojbársz eldöntötték, hogy elő kell készíteni Pannon-föld térségében az új sámánközpontot, mivel Ordosz veszélyeztetve van. Hunyor utódjául Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte, míg a Nagy-Süán győztesét, Udint a Pannon-föld megközelítésére rendelte ki, hogy jelöljön ki helyet az új sámán-központnak, és Rómával a jó kapcsolatot felvegye. Ezen áthelyezéskor Munzuk örökli Ordoszt, Ojbársz utódai Káspivárt, míg Udin Pannónia uralkodója lesz. Udin sértődötten távozott és soha nem jelent meg utána Ordoszban. Bagamér a

4450 medvetoros évben (410) meghirdette a Nagy-vízig való harcot. Hunyor utódai évekig készítették elő ezen műveletet Rómába és Bizáncba is elmentek, míg végül a 4470. medvetoros évben, amikor Rómában 430-at írtak, a hun törzsszövetség megindult. Három év múlva, 433-ban Bagamér kisebbik fia, Atilla székely-tyumenje élén bevonult Pannóniába, kimmer-kabarok követték. A következő évben kaza-hun lovasok élén Buda vonult be és a római főváros alatti kőhegyen felállította a sámánközpontot. Nyomban az úz törzsek is, akik már 5 éve úton voltak, elfoglalták előre kijelölt helyüket. Ekkor jelentették a lovas hírvivök, hogy Bősárkány férje a hun törzsszövetség fősámánja önkéntes tűzhalált halt. Utána a birodalom fősámán fejedelme Buda lett, mert Jákó-midőn az úzokkal elindult-olyan szerencsétlenül esett le a lováról, hogy megbénultak a lábai. Helyette leánya, Deédes vette át a vezetést Tervük szerint 5

év alatt meg kellett érkezniök Pannóniába és addig Jákó a visszamaradottaknak beindította az 5 éves sámánképzést. Ezután történt tűzhalála a sámán-központ áthelyezését jelentette. Bagamér fiai, Buda és Atilla úgy tervezték, hogy a hun törzsek szövetségének népeit, a törzsek zömét áttelepítik a Kárpát medencébe, és az áttelepítés utáni békét és nyugalmat a birodalom nyugati irányba való kibővítésével biztosítják. A sámánok, tanácskozásaik révén eldöntötték Udin, Ruga és Upor rovásai értelmében, hogy 500000 harcosra van szükségük, és hogy azok a legalkalmasabb időpontban a Jász-síkságon jelenjenek meg. Egyes törzsek fegyelmezetlensége és széthúzása miatt csak 450000 lovas érkezett meg. A besenyők és ogúzok duzzogtak, mert a széki-hunok, kaza-hunok és szászok, midőn nyugatra indultak, az ordoszi fősámánságban felhalmozott aranyakat mind magukkal hozták. Ezt a mongolok, tatárok és törökök

is kifogásolták. Buda a beérkezett 400000 (450000?) harcost kevesellte és a hadműveletek beindítását nem engedélyezte. A harcias fiatal vezérek ezt zokon vették, összeütköztek Budával és a vita hevében összekaszabolták. Egyesek szerint éjjel ölték meg. A türelmetlen hadsereg elindult.Győzni azonban nem tudtak, sőt Atilla is majdnem odaveszett. Budának igaza volt, de őt feltámasztani nem lehetett A harcosok a kitört csoma-betegség miatt hazatérésre kényszerültek. Atilla a csata hevében régi ismerősét, Éciuszt kereste. Két év múlva újból fájlalja, hogy a római hadjárata idején is megfutamo-dott előle a római hadvezér. Atillát később germán összeesküvők megmérgezték. Temetése után az Öregek tanácsa Buda fiát, Aladárt jelölte a Birodalmi Fővezéri székbe. Ezt Atilla fiai kifogásolták Olyan összecsapás keletkezett, hogy a hun törzsek majdnem kiirtották egymást. Végül Deédes aranyasszony rendet teremtett, aki

felerészt ordoszi aranyával és az úzokkal az új hazában maradt. Ekkor Aladár hűséges kaza-hunjaival visszament az Etilen túli területre. Az avarok azonban megelőzték és a Turgai kapunál útjukat állták, és nem engedték be őket az Altájba. Aladár kénytelen volt a magyar törzseknél letelepedni. Vezetésével megalapították Ural-Budát, a manysi törzs gyülekezőhelyén, a mai Tyumenben. Az Altáji Bugátban őrzött Arvisurák az avarok kezébe kerültek, míg az Ordoszból hozott Arvisurákat Aladár rendelkezése szerint a Tura-Vasbálvány vidékére vitték. Ellák-a parszi-szkíták, a kunok és besenyők támogatása mellett-kabar-kimmeri testőrségével a Fekete tenger és Kevevára között vert tanyát és összekötője lett a hunok birodalmának. Róma és Bizánc utasítására örök támadásnak voltak kitéve. Deédes aranyasszony javasolta, hogy a már régóta Pannóniában élő visszamaradt őskabarok és Ataisz-lakók módszerét kell

népének felvenni. Soha nem kell ellenállni a kóbor népek hódító törekvéseinek Ezért maradt életben az úz nép szálláshelyén és mert minden hódítóval összeházasodott. Nemes harcát névtelenül, de eredményesen állta Dunna völgyi Birodalmunk anyósa. Csát és Ilja így rótták le az Úz-földi Arvisurában. HONFOGLALÁSI NAGYSZALA (292. Arvisurából) Nagybodor-Galga rovása 892-902 A KABAROK HONFOGLALÁSA Nagy tettek előtt mindig össze kellett hívni a Nagyszalát; azon születtek a fontos döntések. A Jászvásári Nagyszalában a magyari-magyarok 8 törzse, a kun-magyari és a kasszu-ogúz törzs úgy döntött, hogy a Kurszán két és Árpád három rokonlátogatásán szerzet tapasztalatok figyelembevételével 5 éven belül végrehajtják a Magyar törzsszövetség bevonulását a Kabar- és Jász-földre. Árpád azonnali bevonulást javasolt, mivel Kevevárában a tárkányok a legjobb fegyverekkel teljesen felkészültek a nagy vállalkozásra.

Több vezér mégis úgy döntött, hogy előbb Kurszán Bizáncban, Árpád pedig Rómában tájékozódjék az ottani nézetek és várható magatartásuk felől. 895-ben igen bőtermő esztendő volt. Verecke kabar fejedelem, Árpád apósa és Zoltán, a székelyek vezére a környező népek nyomásának ellensúlyozására sürgette a bevonulást. Jászvásáron erre úgy döntöttek, hogy tavasszal bevonulnak a Kabar-földre és a Jász-síkságra. Kevevárából a tárkány-részleg hamarosan el is indult, de megállt a kabar szorosok előtt. Árpád követelésére a medvetoron engedélyezték, hogy a türelmetlen 30000 kabaros törzzsel még a tél fagyán bevonuljon Kassára, a vegyes törzs kabarjai azonban nem vihetik magukkal családjukat; azok Jászvásáron táboroznak és Kurszán terve szerint a nyugati határgyepükhöz kerülnek. Nagy volt az öröm Kabarföldön, amikor Árpád megérkezett Kassa városába. Abáújvár medvetorán a bevonulók felesküdtek

Kabari föld védelmére. Árpád vitézei a betolakodókat messzire elűzték Mire eljött az almavirágzás ünnepe, Árpád tyumenjei az egész Kabarföldön teljes biztonságot teremtettek. Árpád tehát már az első év elején eleget tett a jászvásári Nagyszalában reá bízott 5-éves feladatnak. Galga vitte az örömhírt Jászvásárra De már az Úz völgyében, majd a Barcaságban is feltűnt neki, hogy a bevonulás nem a Nagyszalában megbeszélt tervek szerint történik. Mindenfelé harcosokkal találkozott De az ellenséges érzelmű besenyő-bolgár harcosok is látták, hogy az elvonulók hátrahagyott szekértáborát igen kevés harcos védi. Ezért amikor Álmos törzse átlépte a déli szorosokat, az árván maradt szekértábort feldúlták. Legnagyobb volt a veszteség a napnyugat felé irányított kabarok családjai körében. Álmos a kun-magyari lovasokat küldte vissza megsegítésükre. Azok aztán a szekértábort Gyulafehérvárig kísérték Az

almavirágzás ünnepéről érkező kabar harcosok panaszt emeltek Álmos ellen és követelték, hogy vele szemben is alkalmazzák az Arvisura-törvényeket. Ezért a nagyfejedelem lemondott minden tisztségéről. Mivel Gyula az Öregek tanácsában nem járhatott el a bátyja ellen, a kabarok a régi kabar törvény alapján Álmost hajnalhasadtával kivégezték. Harmadnap váltott lovaglással kabar földre vitték, és bűneik leplezésére a nagyfejedelmet hason fekve tették koporsóba, nehogy az Égiek előtt panaszt emeljen ellenük. Verecke fejedelemnek megjelölték a koporsó helyét, ő pedig Abaújváron kegyhelynek nyilvánította Zemplén sámán kurgánját, és a sír fölé bűnbánó kegyhelyet építtetett. Pusztaszeren a harcosok és vezéreik Kurszánt fejedelemmé választották, Gyulát fősámánná kiáltották ki; Nagybodor kenéz (bíró), Galga pedig horka (a fejedelmi udvar ellátója, tárkánya) lett. Gyula így osztotta meg tisztségét háromfelé,

hogy a honfoglalást semmiképpen se lehessen kifogásolni. Megszüntették az egyszemélyi vezetést, nehogy a kabar-vész, az avar-vész, vagy a legújabb a magyar-vész megismétlődhessen. Árpád tárkány-fejedelmi jelentésében megemlítette, hogy a kisebb termetű kabar lovak minden veszteség nélkül tették meg az utat. A nagyobb testű ordoszi lovak kis veszteséggel, jók voltak vontatásra A kasszu-kurd lovakban volt a legnagyobb veszteség. Nem bírták a telet A széna-, só- és a víz-ellátásnak a tárkányok kifogástalanul eleget tettek. Harmadnapon kabar ifjak küldöttsége a szláv törzsek mozgolódásáról hozott hírt. Árpád a hírt nem tartotta rossznak, mert így nem kell bevárnia Kurtánt. Kassára lovagolt tárgyalni Bars vezér követségbe ment a szlávok királyához egy feldíszített fehér lóval, aranyos nyereggel, ezüst zabolával. A három tyumen kabar harcossal azonban nem lehetett bírni Az őslakó kabarok tanácsára megrohanták a

szlávok településeit és a szláv király, aki sokat nyugtalanította az őslakó kabarokat, menekülni kényszerült. Árpádnak minden sikerült; Kurtánnak meg csak a nehézségei növekedtek. A görögök megszegték a bolgárok támadása elleni védelmet szolgáló szerződést, és ezzel nagy veszteséget okoztak a magyar törzseknek. Tétény örömmel fogadta Budán Kurtánt, csak azt kifogásolta, hogy Kurszán Megyer törzse miért táborozgat egy teljes hónapig a szemben levő síkságon. Megnyugtatták, hogy a jövő nyáron a törzs zömével átúsztatnak a Dunán és a tavas síkságon telepednek meg. Árpád birtokba vette Pozsony várát, és Alsóőrség megerősítése végett még a tél beállta előtt megalapította Kapuvárt is. Utána a szekértábori veszteség miatt özveggyé lett kabar vitézekből kiállította a Felsőőrségbe vezényelt kabar őrséget és központjukat Szombat-Vásárhelyre tette. Keresztény papok vezetésével felkeresték az

árvíz-sújtotta részeken lakó keresztényeket, és minden lehetséges segítséget megadtak nekik. Felsőőri papok közreműködésével az asszony nélkül maradt kabar harcosok feleséget választottak az árviz-sújtotta vidék özvegyei és árvái közül. Mindezek igen megnövelték Árpád tekintélyét, annak ellenére, hogy az újabb honfoglalás tervét minden részletében Kurtán dolgozta ki. Árpád viszont a letelepülést 5 év helyett 1 év alatt hajtotta végre. Kurtán az Öregek tanácsa előtt elismerte, hogy a 892-es Nagyszalában javasolt Árpád-féle “Zsablya-terv” tökéletes volt, és hogy Árpád még az Álmosnak felrótt magyar-vészből keletkezett nőhiányt is jól megoldotta. Amikor Kurtán, tömlős lovakon a Megyer törzs zömével átúsztatta a Dunát “Budaföldvár felől hideg záporeső jött. Kurtán megfázott, Betegen irányította az 5-éves letelepedést Téténnyel minden kérdésben megegyeztek. Ezt Gyula fősámán és

Nagybodor kenéz foglalta rovásba, hogy a kabarok is értesüljenek a történtekről. Árpád nem ment többé Budavárba, hanem tyumenjeivel kalandozott. Egy törzset Kurtán rendelkezésére bocsátott, ő pedig két törzzsel felváltva kereste az avaroktól elrabolt kincseket. Fáradozása végül sikerrel járt. A negyedik évben Árpád a Morvamezőn megütközött a morvák ifjú királyával. A csatát az döntötte el, hogy Árpád a fegyverkovács tyument is bevetette a harcba. A nehéz munkáho szokott, erős, izmos, csákányos vitézek harcmodora annyira meglepte a morvákat, hogy elkezdtek ész nélkül menekülni. Nagy zsákmánnyal tértek haza a kabarok, és ennek láttán más törzsek harcosai is tömegesen kérték, hogy beléphessenek a gazdag kabarok közé. A morvamezei csata után Árpád Kurtánhoz vezényelte összes kőfaragóit, hogy Budától északra várat építsenek. Sajnos az új vár kényelmét Kurtán nem sokáig élvezhette, mert a honfoglalás

negyedik évében hirtelen meghalt. Holttestét a Kurtánvári kegyhelyen temették el Három vár Budavára, Avarbástya és Kurtánvára hirdette a hun, az avar és a magyar honfoglalást. A halotti tor és a fejedelmi gyász 24 napig tartott Utána a törzsszövetség ifjúsága Árpádot nagyfejede-lemmé választotta. Árpád az Arvisura-törvényekre hivatkozva Csepel-szigetre költözött. Gyula fősámánt Kurtánvárba rendelte Gyula legnagyobbik fia Tétény vezér egyetlen leányát vette feleségül. Ezzel a honfoglalás keltette feszültség végleg megszűnt. Tartu-suomák és kabar kőfaragók felépítették a Nagyhegyen Árpád várát, de Árpád legszívesebben a suomák szállásán, Csepelen tartózkodott. Galga a Káma mellé költözött vissza Nagybodort Ózd kegyhe-lyen temették el 908-ban, Árpád fejedelemmel egyidőben. Részletek Galga tanfejedelem oktatási vázlatából (292 Arvisura) 4946 - 4950 (906 - 908) A nagyfejedelemmé választott Árpád

kívánságára meghirdették a 4946. medvetoros évtől a 4950. medvetoros évig a Keszthelyi aranyasszony szellemében tartandó beavatott szintű tudon-képzést. Amikor Joli-Tórem regéje szerint Sis-Tórem a Ruda-Tórem üstjéből az egyik tűzgolyót igen messzire dobta a vizes-ködök világába, Joli-Tóremnek, vagyis földanyánknak a fiai alig találták meg. De aztán földanyánk ezen a Földön életet teremtett, s itt elszaporodva gondolkodó lényekké váltunk. Amikor az eljegesedés ideje elmúlt a változott körülmények között Ataiszban is úrrá lett a jobb belátás s véget vetettünk az emberevésnek. Amikor Kerka irányításával újra felkerestük a melegvízforrásokat, azt kellett látnunk, hogy boldoganyás házaink építése közben nem találtunk olyan emberi koponyát, amelyből ki ne szívták volna az agyvelőt. Nagy időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a 24 hun törzs a szövetség erejére támaszkodva úgy meg tudjon erősödni, hogy

Pannon vezér nagyobb erővel idejöhessen, és utána ezt a földet róla végleg Pannon földjének nevezzék. Ataisz kultúrájában a kaszuk jártak elöl Az ő akháj és etruszk törzseik teremtették meg a tenger mellé ki kultúrát. A görögöket pannon vezér szorította ki innen. De ők azután is mindig igényt tartottak földünkre Az etruszk szervezésű római légiók 40 évig harcoltak Lóbérc (Leoben) körül, amíg végre görög latin összefogással sikerült dél felöl elözönleniük Pannon-földjét. Amikor a Bugát-Bakáti földrengések miatt elkezdődött a 24 hun törzs nagyobb mérvű vándorlása, Ruga-Upor rendszerével 24 évig tartott a katonai szolgálat. Ez a rendszer azon a példán indult el, hogy 25 év után a római katonák közül pannonok is szép számmal kértek szülőföldjükön adózásmentes birtokot. Ezt a szokást aztán a hunok is, az avarok is átvették, s ezzel pannonföld és Bős tudun birodalmának nagy része hun

törzsszövetségi település maradt. Atilla uralkodása alatt a Szalváré fátria által vezetett manysi tyumen is szerepelt a honfoglalók között. Az első manysi tyumen parancsnoka a Kerecseny napján született Egerszeg volt. Ikertestvére, Aracsa, a tyumen lovas hírszerző ezredese volt Bazita, Kustyány, Bötk, Csatár, Padár, Szabar, Ságod és Rajk ezredesekkel együtt. Kishúga, Pölöske, mint a rimalányok vezetője érkezett erre a földre. Egerszeg tyumenvezér és említett ezredestársai 20 év alatt mind elhunytak. A hunoknál szokásos temetkezési mód szerint hamvaikat a földre szórták, hogy népük ott örökké éljen. Végül már csak Pölöske rimalány volt közülük életben 3 gyermekével. A 10 ezredes hajtincseit Etil várra vitték Csak Egerszeg tyumenvezér hamvait nem szórták le a földre, hanem az uruki szentélyben az ácsok és nyílhegykovácsok szállásának kegyhelyén helyezték örök nyugalomra. Ezzel az a szentély az első manysi

tyumen kegyhelyévé lett Pölöske aranyasszony urnáját 120 év múlva Döbröce nevű dédunokája hozta vissza, mert Pölöske szíve mindig a Szalaváré-tyumené volt. A Szalaváré tyumen kétharmada Atilla halála után visszament a Káma mellé. Száz év múlva az ottaniaknak is csak egyharmad része maradt továbbra is a Káma mellett; többségük tizedik törzsként Béla törzs elnevezéssel a magyar törzsszövetséghez csatlakozott és leköltözött Bakátba. Itt a kazár uralom elleni 575. Évi zendülés miatt a helyzetük tarthatalanná vált, s ezért Alpár vezetésével átmentek az avarok vezette Égi birodalomba. Ekkor Szalaváré ezredesek voltak: Ormánd, Pacsa és Tilaj, akik közül Pacsát Alpár fejedelemmé választásakor tyumenvezérré tették. A magyar törzsszövetség honfoglalásakor a Szalaváré fátriából csak egy hídverő részleg érkezett ide, Kárkász vezetésével. Az ő Karas nevű fia itt várost alapított. Kisebbik fia Albélán

maradt és lövőket képezett ki a visszamaradt Béla és a Gyula törzs részére. Ennek a Zala nevű lövőnek sok fia volt, a Kazár birodalomból menekülő harcosok tömegesen csatlakoztak hozzájuk. Amikor a kazárok, a besenyőktől Magyarka védelmét követelték, Zala vitéz százada 902 tavaszán Csepel szigeten jelentkezett Árpádnál. Árpád a Karas feletti Zalavárra irányította őket és különleges szolgálataikat a kalandozások során igénybe vette. Árpád parancsa szerint Zala vitéznek 905 medvetorán jelentenie kellett, hogy a Szalaváré törzs Zala századának minden tagja megnősült-e. Árpád 908-ban meghalt Galga a Zalavári tárkányképzést és a Bősvári lovasképzést áthelyezte Pest közelébe, illetve a Tura folyó környékére. A rimalány- és arbag-gyógyítók képzését meghagyta Szalaváré birodalmában, Keszthely kolostorában. Az Árpádvári Nagy-Süánt az ifjonnan felépített Árpádvár környékén rendezték meg. Ezen

a viaskodáson az új fejedelem, Zsolt lett az első. Szomorúan vett búcsút Galga beavatott fejedelemtől, akit Kámába szólított a küldetése. Galga magával vitte Kámába, a Mirina-féle és Turfánba a Mani-féle női kolostorokba a pusztaszeri szerződést. Ennek titkos záradéka szerint azért, mert a hatalmat a kilenc szavazattal bíró uruki kereszténység biztosította az új uralkodóháznak, a magyarok biztosítják a Mani-féle keresztények védelmét. Az Árpádvári és Rákosmezei Nagy Süánon a kabarokat nagy örömmel töltötte el, hogy az Eperjes véréből származó Zoltán - Zsolt fejedelem lett az első, de nagy bánat is érte őket, mert az Aba családból való Encs vitézt lovaglás közben olyan baleset érte, hogy majd belehalt. De Boglárka, a legügyesebb arbag-gyógyító sámánleány meggyógyította a Keszthelyi női kolostorban. Fogadalmuk szerint mindketten a Mani féle keresztény hitre tértek. Lemásolták és a kegyhelyen őrzött

titkos Arvisurák gyűjteményében elhelyezték a pusztaszeri Galga féle szerződést is. Leírták a gyógyítás közben szerzett tapasztalataikat is. A gyógyítási sikereket megörökítő feljegyzéseket aztán felolvasták a gyógyulást keresőknek. Ez is hozzájárult az arbag-kezelés sikeréhez I Endre uralkodása alatt Oszlányka, a Magyarkai aranyasszony a turfániáktól megkapta a Pusztaszeri szerződés másolatát. Bemutatta az ifjú uralkodónak Egy levelet is hozott a Van-tó melléki fejedelemtől, aki lemondott, a Gilgames-ház vezetői méltóságáról, és azt ezzel a levéllel az Árpád-házra ruházta. Ezeket az okmányokat Endre király kolostorában helyezték el Az Árpád-ház mindig tudta, hogy annak idején az uruki kereszténység pusztaszeri szavazatával került hatalomra és tiszteletben tartotta az uruki keresztények kiváltságos jogait is. Ezért a Mani-féle keresztények itt sohasem fizettek pápai tizedet, hanem a tőlük befolyt

pénzeket királyaink az 5 szerzetesrend céljaira fordították. Köztudomású volt, hogy Vajk nővére, Piroska a Keszthelyi női kolostor legkiválóbb arbag-gyógyítója. Vele is megismétlődött Bolárka Encs esete. Aba kabar fejedelemfi (= Aba Sámuel) az egyik kalandozáson súlyosan megsérült. Így került a Piroska gyógyító keze alá Fordult ő gyógyulásért mindenféle istenség-hez. Még azt is megígérte, hogy áttér a római keresztény hitre. Piroska összeszedte minden tudományát, hogy megmentse a nála 15 évvel fiatalabb ifjút. Sebészeti műtétet hajtott végre rajta, és a fiatalember teljesen felgyógyult. A műtét előtt megfogadta Maninak és minden szentnek, hogy ha felgyógyul, Piroskát feleségül veszi. A Gilgames uralkodóház ehhez hozzájárult, és a házasságot meg is kötötték. A Budavári beavatott központ A 293. Arvisurából Tarhos beavatott rovás A pusztaszeri vérszerződés egyik pontja, mely egyrészről az uruki-mani-féle

keresztények, másrészről a táltosok híveinek 51:49 arányú szavazata alapján született meg, úgy szólt, hogy az összes papi méltóságot a táltos névvel illették. Ez a helyzet volt irányadó akkor is, amikor a táltos hagyományok gondos őrzője, Tarhos beavatott ifjú fejedelem Avar-Bástya Budavár alagútrendszerébe kö1tözött és ott összegyűjtötte a Keszthely-Pentele-Zebegény-Pásztó-uruki keresztény szerzetesrend titkos Arvisuráit is. Amikor pedig a honfoglalás tizedik évfordulójára elkészült Kurtánvára alagútrendszere, Gyula táltos a beavatott sámánközpontot Jula-besenyő lovasok kíséretével Jászvásárrol Kurtánvárába irányította, és így a három féle Arvisurák biztos alagútrendszerekbe költöztek. Amikor Gyula legnagyobbik fia, Szabolcs Tétény vezér egyetlen leányát, Ibolyát feleségül vette, Ibolyát két évre Aranyasszonnyá választották, Ibolya nagy buzgalommal fogott hozzá a rimalányok képzéséhez.

Tétény vezér örömmel látta Ibolya lelkesedését és ennek jutalmazására saját rimalányaival segítette Tarhos munkáját. Árpád már a második tárkány-kalandozáson 881-ben megkapta Pásztón az elrabolt avar kincsek részletes kimutatását. Nyomban rajtaütött Bécs városán és az avar kincseknek ott visszaszerzett részét Lebed vezérhez szállíttatta. 884-ben az alsó Marót tartományban szedte össze az avar kincseket. 888-ban Lóbérc tartományában jelent meg tárkányaival hasonló céllal. Verecke kabar fejedelem nyilvántartása szerint ugyanis oda kerültek a kabaroktól még az avar törzsszövetség ideje alatt ellopott kincsek. A most visszaszerzett kincseket annak idején a kabar származású uruki keresztényektől rabolta el Bős tudun veje, Erik herceg, s a salzburgi érsek rendelkezésére a Göröc-Lóbérc (Graz-Leoben) tartományban osztották szét. A Pozsegében és Kalágéban összeszedett avar kincseket Árpád Jászvásárra

szállíttatta. 892-ben Nyitra és Pozsony környékén szedték össze az elrabolt arany kincseket. Ezeket Árpád a Kassán tartott második esküvője alkalmával új feleségének, Eperjesnek ajándékozta. 894-ben a Pannon-földön szedték össze a Kocel, Braszláv és Pribina kezére került kincseket. Ezeket Asszórügyekre vitték A honfoglalás utáni nagy árvíz idején az Encs és az Ibos (Enns és Ybba) határfolyó táján szedték össze azokat a kincseket, melyeket az idegen nyelvű papok az avaroktól vittek el. Árpád ezeket visszajuttatta az avaroknak. Az avarok az Arvisurák szerint padlófűtésű templomokat építettek. Elmondják az Arvisurák azt is, hogy a Pozsony, Encs, Ibos, Lóbérc és Göröc nemzetségnek a Béla törzs védelme alatt 29 uruki egyházközsége működött: Bor, Dara, Keve, Kelár, Bellér, Kádár, Otamár, Farkas, Bondofárd, Beken, Csanád, Buduli, Besatur, Mike, Miske, Omapud, Kulisa, Levente, Lehel, Zadul, Zambur, Balog,

Bulcsu, Zulta, Berend, Kadisa, Opus, Etehei és Kámo. Valamennyi uruki-mani egyistenhivő keresztény egyház-község volt Ezeket a kis befogadóképességű templomokat, amikor a bajorok túlsúlyba kerültek, újra kellett építeni. Urkán főtáltos ezeket az egyházközségeket újjászervezte és a Béla törzs uruki püspökévé Jula öspöröst nevezte ki a Kevevárán székelő Nitragula egyházfejedelem. Ő a régi avarkori, uruki határvédő egyház-községeket fogta össze A római katolikus hittérítőkkel bajor lovagok is jöttek a kereszténnyé lett Ava-riába, akik 825-ben Jámbor Lajos irányítása mellett Győr, Rákos, Kunágota, Szöged, Oszora, Keszthely, Moson, Diósgyőr, Szolgagyőr és Hunivár kincseit rabolták el. Amit nem sikerült a földbe elásni, az mind a nyugati kincstárakba került. Amikor aztán már nem voltak aranykincsek és kinaj-selymek, II. Jenő pápa megengedte az adószedést az uruki egyház híveitől, bár Keszt aranyasszony az

adót száz évre előre kifizette a pápai udvarnak. 824-től 885-ig az avar lakta területen mégis adót szedtek Ennek Árpád a tárkánykalandozásokkal véget vetett. Urkán után Csák lett a főtáltos Árpád fiainak szállásterületét a Duna két oldalán jelölte ki. Szabolcs tárkányfejedelem pedig ezt a területet északról, keletről, nyugatról és délről megerősítette. Zoltán ifjú fejedelem a Csörsz vonalán kiképzett lovasokkal folytatta az avar kincsek visszaszerzése érdekében indított hadjáratokat. Ebben nagy segítségére voltak a Szavárdi-aranyasszonyok, akiknek Keleten is, Nyugaton is nagy befolyásuk volt a Béla törzsre. Ha a vezetők változtak is a budavári beavatott központban, a szavárdiakat ez nem érintette: ők benn maradtak és mindig biztositékai voltak a besenyő támogatásnak. Így Budavár beavatott központnak sikerült Encstől Magyarkáig megszervezni a