Literature | Studies, essays, thesises » Babits Mihály élete, pályája és főbb műveinek elemzése

Babits Mihály élete, pályája és főbb műveinek elemzése 1. Babits Mihály életének legfontosabb jellemzői: a.) Élete pályakezdő korszakáig Született: 1883. november 26, Szekszárd Édesapja: Babits Mihály, törvényszéki bíró Édesanyja: Kelemen Auróra Iskolái: - Elemi iskola  Budapest (1889-1891),  Pécs (1891-1893) - Pécsi cisztercita gimnázium (1893 szept.-től) 5.-es gimnazista, mikor elveszíti édesapját (1898)  visszaköltöztek az anyai nagyapa (Kelemen József) szekszárdi házába  Mihály Pécsett tanult - Érettségi után  család jogásznak szánta - 1901 ősz: Budapesti egyetem bölcsészettudományi kara (magyar-francia tanári szakcsoport  franciát latinra cserélte) Négyesy-szeminárium: filozófia, pszichológia, korai versei, megismerkedik Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával Filozófált Babits, kezdetben filozofikusnak készült  mesterének tartotta: Spinozát, Humeot, Schopenhauert és Nietzschét. b.)

Pályakezdés (1900-tól) - 1904 óta levelezik Kosztolányival és Juhásszal  Babits elküldi verseit  nyilvánosság elé lépésre ösztönzik  ellenkezik - Tanári munka: Baja, Szeged, Fogaras (1908-1911) - 1908. szeptember: ismertté tette nevét az „irodalom piacán”  Holnap (modern magyar antológia, Juhász Gyula közreműködésével) közölte 5 versét  sikeres próbálkozás, Osvát Ernő (a Nyugat szerkesztője) címét kéri, verseket és prózát - 1908. július 24: elkeserítő fordulat: erdélyi Fogarason („világ végén”) kap tanári állást  leverte kedélyállapotát, büntetésnek tartotta (1908-1911) - Előtte Itáliába utazott - Fogarason rengeteg verset írt, művelődött - 1909. április: Holnap új versei (15 verse) - 1909. május: Levelek Iris koszorújából megjelenése (1 verskötete) - Újabb utazgatások Itáliában és Franciaországban - 1911. április: Herceg, hátha megjön a tél is! (2 verskötete) - Nyugat állandó

munkatársa lett, irodalomtörténeti tanulmányokat folytatott - 1911 nyár: újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumba helyezték  Pestre (Rákospalota) költözhetett, 1 évig tanított itt - 1912. november- 1916 eleje: Budapesti tisztviselő-telepi gimnázium tanára - 1913: Dante-fordítás: Pokol megjelenése, A gólyakalifa (regénye) megjelenése a Nyugatban (1920: Purgatórium, 1923: Paradicsom) - Szekszárdon érte az I. vh kitörésének híre  első perctől kedve tiltakozott - 1915: hecckampány indul ellene (Játszottam a kezével című szerelmes verse miatt)  hazafiatlanság vádja  tanári pályára alkalmatlan, jóakarói megmentették - Budapest vidéki Főigazgatóságon dolgozott - Másik gimnáziumba helyezték (1918 júniusáig itt tanított, nyugdíjazásáig) 1916. március 26: Nyugat zeneakadémiai matinéja: szerepelt, felolvasta Húsvét előtt című nagy háborúellenes versét 1917. március 1: erőteljesebb Fortissimo miatt a Nyugatot

elkobozták, a költőt „vallás elleni vétség” címén perbe fogták 1916. január: Recitativ (3 kötet) 1919. január: őszirózsás forradalom idején egyetemi tanár, később zaklatások Költészete pályakezdőként: - Holnap c. antológia (1908), első irodalmi siker - A változatosság és a teljesség igénye, művészi becsvágy, szembehelyezkedés a tömegízléssel - Változatos témák, hangnemek, stílusok, versformák, - Dallamos nyelv, szokatlan rímtechnika, bravúros alliterációk, - Antik és modern formák ötvözése - Filozófiai, bölcseleti tartalom - Nyelvi bravúr (kimunkált rímek, sajátos mondatszerkezetek, hatalmas versmondatok - A fogarasi száműzetés magánya, elégikus hangnem - A közéleti események kiváltotta erkölcsi állásfoglalás - A tartalom és a forma művészi összhangja Kötetei, versei: Levelek Iris koszorújából (1909) In Horatium Messze.messze Fekete ország A lírikus epilógja Herceg, hátha megjön a tél is! (1911)

Esti kérdés Az őszi tücsökhöz A Danaidák Recitativ 1916) Levél Tomiból, Cigánydal, Május huszonhárom Húsvét előtt Nyugtalanság völgye (1920) Fortissimo c.) A 20-as évek költészete - 1921. január: házasság Tanner Ilonával (Török Sophie) - 1923. Esztergomban házat és telket vásároltak, kiegyensúlyozott életet éltek  örökbe fogadtak egy rokon kislányt - 1920: Nyugtalanság völgye (4. kötet) - 1922: Timár Virgil fia című lélektani regénye - 1923: Kártyavár című regénye (1927: Halálfiai megjelenése) - 1933: Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom megjelenése (utolsó regénye, hátborzongató utópia) - 1929-től: a Baumgarten-alapítvány kurátora, a Nyugat főszerkesztője 1941-ig (halálával szűnt meg a Nyugat) - 1925: Sziget és tenger (5. kötet) 1929: Az istenek halnak, az ember él (6. kötet) Költészete a 20-as években: - Szemléletének elkomorulása, keserű hangnem - Elidegenedés a politikától, a politikai

jelszavaktól (a Trianon utáni Magyarország) - Visszahúzódás a magánélet nyugalmába - Új téma: szociális érzékenység, a mások iránti szánalom - Formai egyszerűsödés, klasszicizálódás Kötetei, versei: Sziget és tenger (1925) Petőfi koszorúi, A gyémántszóró asszony Az istenek halnak, az ember él (1929) A gazda bekeríti házát, Engesztelő ajándék, Cigány a siralomházban d.) A 30-as évek költészete - 1933: Versenyt az esztendőkkel! (7. kötet) - 1934-től: súlyosbodó betegség - 1938. február 10: gégemetszés  időre hangját is elvesztette  Beszélőfüzetei - 1934: Az európai irodalom története című könyvének megjelenése (olvasmánynapló) - 1938. szeptember: Jónás könyve megjelenik a Nyugatban  1 év múlva: Jónás imája - 1940: az olasz állam kitüntetése a Dante-fordításért, MTA tagjai közé választotta - betegsége válságosra fordult - 1941. augusztus 4: életét vesztette Költészete a 30-as években: - A

magányérzet felerősödése - Aggodalom a fasizálódás és a háború előérzete miatt - A prófétai küldetés vállalása - A halálközelség érzése Kötetei, versei: Versenyt az esztendőkkel! (1933) Holt próféta a hegyen, Mint különös hírmondó Ősz és tavasz között Balázsolás Jónás könyve (Nyugat, 1938) Jónás imája 2. Néhány Babits mű elemzése a.) Levelek Iris koszorújából (1909) In Horatium Soha meg nem elégedés himnusza A kötet indító verse, az In Horatium a lírai én pozícióját, mint a költői nyelvet megújító beszédhelyzetet tünteti fel. A verset felfoghatjuk ars poeticának is Babits ebben a versében horatiusi „arany középszerrel” a „soha meg nem elégedés” eszméjét állította szembe, megvallva, hogy a világ sokszínűségének befogadására törekszik. A költemény a tradíciónak és a dolgok rendjének örökös körforgását fogalmazza meg, az örökös megújulás vágyát hirdeti: „ a dal is

legyen örökkön új”. Az új költészetnek olyan világba kell megszületnie, melyre jellemző az örökös körforgás, változás („nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba”). A vers időmértékes, strófaszerkezete kötött. Messzemessze - impresszionista vers nominális stílusban írta költői játék diafilmes összefoglaló rabsors- bezártság érzés, elvágyódás Fekete ország Fekete országot gyakran emlegették együtt Ady: Fekete Zongora c. versével, habár nem annyira értelmetlen, inkább a fekete szó túlzott gyakoriságát és pesszimizmusát sokallták. Érdekes benne a vershelyzet váltása. A kiindulási helyzet a lírai én álma, igéi múlt idejűek, majd nominális rész következik, nem találunk igéket, majd jelen idejű igék következnek. Ezzel a középső résszel a múlt időből úgy tér át jelenbe, hogy szinte észre sem vesszük. A látomás rejtett igazságot mutat be, az álom csúszik át látomásba. Olyan dolgot lát, ami

igaz, de testi szemeinkkel nem láthatjuk. Amit álmodunk nem feltétlen igaz, de a látomás igen, ezért kellett áttérni rá. Rejtett igazságot mond el, de nem magát a látványt írja le, hanem a belső lényeget vetíti ki a külsőre. A fekete szín több jelentésben is megjelenik, pl: szószerinti jelentésben: fekete ember, tenger, gyász, kelme. Viszont vannak jelentésbeli összeférhetetlenségek is: fekete öröm (negatív öröm: káröröm); fekete mag, tojás, csíra - itt a fekete jelző a pusztulásra utal, nem lesz belőle élet, már a kezdet negatív; fekete elme: gonoszság; fekete vér, ér: halál. Fekete ország: pokol Ez az emberek mindennapi világa, a mi világunk. Forma, jelentés kapcsolata: nincsenek versszakok, látomás a tudattalanból jön, ezért formátlan. Ritmusa gyors, néhol szabályos daktilus, néhol erős licenciák találhatók, melyek megbontják a ritmust. A lírikus epilógja A soha meg nem elégedés szavával kezdte kötetét,

kínzó elégedetlenséggel zárta a Lírikus epilógja c. szonettben Szintén ars poeticát megfogalmazó költemény, az In Horatiummal azonos témájú: ebben a versben is önmagát vizsgálja. A cím belső ellentétet sugall, míg a líra a lelki táj megjelenítésére alkalmas, addig az epilóg a számadás, a visszatekintés műfaja (utószó). Babits ebben a költeményében a szubjektivitás problémájával viaskodik Ez a filozófia feloldhatatlannak tartja a tudat és a lét ellentétét. Azt hirdeti, hogy az énen kívüli világról semmit sem tudhatunk, s még létezése sem bizonyítható. A költőt gyötri a világ megismerhetőségét tagadó világszemlélet, elfogadásába nem tud belenyugodni. Versformája szonett: 2 db négysoros és 2 db háromsoros vsz-ból áll, a sorok 11 szótagosak, jambikus lejtésűek. Szigorú szabályokhoz kötött, zárt szerkezetű műfaj, egy vsz-ba egy gondolat fér bele. Szervezőereje az ellentét Az első strófában

felhangzik a valóság és a vágyellentmondó feszültsége: a mindenséget, az egész univerzumot megverselni vágyó költő csak az én-ről, önmagáról tud énekelni. Undorát érzékeltetik az énhez kapcsolt újabb metaforák és a hasonlatok: „első, s utolsó”, „vak dióként dióban zárva lenni”, „bűvös kör”. Képei egyre konkrétabbak, a végtelenbe tartanak. Az énnel szemben álló mindenség ezzel párhuzamosan egyre halványul, veszít konkrétságából. Ezt jelzi az igék határozottabbá válása is Az 1 vsz még világosan beszél a mindenség létéről: „a mindenséget vágyom versbe venni”. A következőben az „azt hiszem” már kétségbe vonja, megkérdőjelezi a mindenség létezését, valóságát. A 3 vsz „jól tudom” igéje határozottan tagadja az énen kívüli világot: a vágy nyila ugyan kiszökhet a bűvös körből, de hiába, mert „a vágy sejtése csalfa”. A lélekben lezajló szenvedélyes vita előhívja az énhez

kapcsolódó újabb metaforákat, hasonlatokat: „börtön”, „alany és tárgy”, „ómega és az alfa”. Az alfa és az ómega szimbolikája az én világának végtelenségét is sejteti. A költeményben a világot megismerni vágyó ember kudarca fogalmazódik meg, az ember a világba önmagát látja bele, ezért nem szemlélteti magát tárgyilagosan és felülemelkedve. -szonett /első két vsz. 4 soros, a második 2 vsz 3 soros/ -a költő megfogalmazza, hogy képtelen önmagán túllépni, szeretné a Mindenséget versbe szedni, de mindig önmagáról ír, ez neki nem öröm agnoszticizmus -a versben a költői én és a világmindenség áll szemben egymással költői én:  Mindenség: -a vers hőse I. –a vágy /hogy megverselhesse -első és utolsó -„vak dió dióba zárva”  II. -„azt hiszem”  a mindenség léte is a költő érzékszervei szolgálója megkérdőjeleződik/ bizonytalanság/

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------„bűvös kör”örök körforgás III. - jól tudja mit remélhet a külvilágtól - börtön IV. - a Mindenség már nem jelenik meg - alany és tárgy - alfa és ómega  talán a költő önmagában találta meg a mindenséget -„jaj” szó kényszerűségre utal b.) Herceg, hátha megjön a tél is! (1911) Esti kérdés Két részletben keletkezik, a vers 1908-ban kezdi Szegeden, majd 1909-ben folytatja Fogarason. Bergson tanítása lelhető fel a versben, amely szerint megkülönböztetünk szubjektív és objektív időt. Valamint azt, hogy a múlt kihat a jelenre A vers három szerkezeti egységre osztható, a vers nyitányában tavaszi-nyári estét ír le. Hangulata nyugodt, békés, idilli. Az éjszaka olyan, mint egy bársonytakaró, amely menedéket nyújt a növényeknek. („midőn”) Az „olyankor” névmással lezárul egy élmény és

további élmények mozaikszerű elrendezésben, mintha képek, emlékek pörögnének végig jelennek meg. Hosszasan elidőzik egy különösen fontos élményen, amikor Velencében volt, visszamereng a múltba, amelynek „emléke teher is, de kincs is”. Az „ott” határozói névmás újabb gondolati egység kiindulópontja, kérdéseket tesz fel a világ értelmére vonatkozólag: ”Ez a sok szépség mind mire való?” Erre utal a sziszifuszi kő és danaida lányok is. Az egymásra halmozott sok kérdés végül is „a végét nem lelő idő” titkát kutatja. Babits filozofikus költészetében fontosabb szerepet játszik a kérdés, mint a válasz A vers egyetlen mondatból áll, sok az enjambement, amely feszültté teszi a verset, ugyanakkor lággyá is. Kivételes megmunkáltság jellemző a rímekre is Rengeteg a belső rím és a rejtett rím is a versben. Sok az alliteráció is c.) Recitativ (1916) Húsvét előtt Az erkölcsi kérlelhetetlenség fordította

szembe a háborúval: az emberi élet és humanista érdekek védelmében lépett fel, s ekkor írta meg a Húsvét előtt c. versét, mely a föltámadást, a béke eljövetelének reményét hirdeti. A költemény szabad versre emlékeztető rapszódia, ritmusa nyugtalan, zaklatott mellékmondatok. Az igazság kimondásának félelme többször eltéríti a költőt mondanivalójától, ám végül mégis kitör belőle: a béke. A versnek ez a legfontosabb üzenete, a háborús uszítással szemben, a béke bátor követelése, a békevágy kinyilvánítása. Négyszer tér vissza a szenvedést is vállaló feltételes mellékmondat: „s ha kiszakad ajkam akkor is”, ezek jelentik a vers gerincét. Ekkor sorra felidézi a háború kegyetlenségét (a malom visszatérő szimbóluma – Vörösmarty). A vers nem a diadalokat, a győzteseket, hősöket, nem a szerelmet, az embert, hanem azt, aki először kimondja a béke szavát, azt ünnepli a vers, s a késleltetések után a

lírai én mondja ki azt. A sorok rendeződnek a fő gondolat után, a feltámadási ünnep éneke a jövendő rendet sejteti. A vers lecsendesül, letisztul: mindenki béküljön meg embertársaival, felejtsük el a múltat, és ne nézzünk hátra, a halottakat tisztességesen temessük el. Ekkor könnyed magyaros dalforma jelzi a lélek viharainak elcsitulását. d.) Nyugtalanság völgye (1920) Fortissimo A Fortissimo c. vers még erőteljesebb és elkeseredettebb A szörnyűségekért Istent vádolja (Himnusz). A versben a kilátástalanság és a kétségbeesés uralkodik, érzi a helyzet borzalmát, nem tud mit tenni. Istenről úgy véli, hogy alszik vagy már halott (Nietzsche, Goethe), s a vers narrátora megpróbálja felébreszteni közönyéből, előbb az anyák sírásával, majd a férfiak szidalmával. A vers a végén már önkínzóvá válik, s pesszimistává: nem csak Isten süket, hanem minden és mindenki, még a Föld is. e.) Sziget és tenger (1925) f.) Az

istenek halnak, az ember él (1929) A gazda bekeríti házát A gazda bekeríti házát c. versben a költő a gazda szerepét veszi fel (a gazda szó jelentésének képzettársítása a korban: erősödik a kisgazdapárt - konzervativizmus a városiasodás ellen). A gazda a kertben él, amely a termékenység, természet fejlődés zárt világa. Civilizáció előtt van, nincs társadalom, se technika. A kerten kívül hideg szél van A modern szél dinamikus, vad, kiszámíthatatlan, pusztító veszélyt rejt (alatta ing és zeng a fa), ez a civilizált világ. A "sisakos hordák, korcs nomádok" a pogányságra utal, jobboldali kollektivizmus képét idézi fel, de lehet kultúrapusztító tömeg is. A gazda/Babits magatartása: a régi értékek megvédése (sün élet), így metaforizálódik a kultúra védelmezőjének jelképévé. Itt is jelen van a konzervativizmus: régi érték megőrzése. Példázatszerű, történet: gazda, aki védeni próbálja a

földjét a kerítéssel a hideg szélektől. Ez válik metaforikussá Verselése diszharmonikus próza felé viszi el, zaklatott, sok az áthajlás. Cigány a siralomházban Az emberi együttérzés és rokonszenv közelítette a városi szegények szenvedése felé. Ennek egyik legszebb bizonyítéka a Cigány a siralomházban c. keserű, mások fájdalmát megértő költeménye. A vers Babits költészetének összegző jellemzése, számvetése A cigány a költő metaforája, mint Vörösmartynál, a siralomház pedig a halálraítélt utolsó óráinak szenvedéseit idézi fel. A nagy előd még hitt abban, hogy „lesz még egyszer ünnep a világon”, ám most ez már elképzelhetetlen. Az első 3 strófa három, gondolatársításokban gazdag hasonlat, melyek Babits költészetének 1-1 korszakát jelképezik: a „hajdan” a fiatalkori formaművészetet idézi, a „később” a háború alatti verseire utal, „de ma” nehezen jönnek a versek, s csak a szenvedés

szólal meg bennük. Versei azért szomorúak, mert a saját panaszai mellett, már az embertársai szenvedését is észreveszi, akiknek csak az öngyilkosság jelenthet kiutat. A végén összegez: „Szomorú világ ez!”, s megkérdőjelezi ennek a típusú költészetnek az értelmét is. A versben rímek nincsenek, csak asszonáncok. g.) Versenyt az esztendőkkel! (1933) Ősz és tavasz között Kései költészetének fájdalmas-komor hangulatát indokolja a korai halálfenyegető közelsége is. 1936-ban már tudta, hogy rosszindulatú daganata van, s a versekben megszólalt a haláltól való rémület. Ősz és tavasz között c verse is a halál közelében készült A költemény témája nem általában a halál, hanem az egyéni elmúlással való kérlelhetetlen szembenézés. Uralkodó poétikai eszköze az ősi hasonlat, példázat, magyaros verselésű, s hagyományos eszköz benne a refrén is. Szerkezetét nagyjából az évszakváltás rendje szabja meg A szüret

utáni ősz képeivel, alliterációival indul a vers, majd a strófazáró hasonlat viszi be a versbe a halál képét („mint mezitlen teste egy halottnak.”), innen már minden a halálról szól A gyermek játszadozása az ágyon a halottas ágy képzetét kelti. Az óév és újév fordulójával nem a vidám szilveszteri mulatozás hangulatát, hanem az idő múlásának a képét idézi fel. A tavasz megjelenésével megváltozik a vers hangneme, s úgy tűnik, hogy a tavasz nem újjászületést hoz, hanem a tél elmúlásával az élet pusztulását. A hasonlatok helyébe a metaforák sejtelmessége lép. A halállal mindenkinek egyedül kell szembenéznie, s ezt az elmagányosodást emeli ki a 9. vsz A magány fájdalmát növeli az a félelem, hogy az új tavasz a műveit is halálra ítéli. Az utolsó strófa metaforája visszaível az első versszakba, s így keretet ad a versnek. A kiszáradt szőlőtő és a letört karó a fő mondanivalót sűríti magába: nincs

többé remény, minden hiába való. Jónás könyve - a cím bibliai témára utal az eredeti bibliai történetben Jónást felszólítja az Úr a prófétálásra, de ő menekül, majd kényszerűségből mégis elvállalja, a város megtér és megmenekül - Babits történetében a város nem tér meg, de mégis megmenekül - Babits azonosul Jónással, lírai önéletrajz a vers - a költőből a fasizálódás folyamata váltja ki a prófétai szerepet - A vers hangulatát adja: -1. biblikus hangnem: régi, ma már nem használt nyelvi sajátságok/ pl latinizmus/ -2. ironikus hangnem: a hétköznapi nyelvezetből ered - -A vers 4 nagy egységre tagolódik: I: Jónást felszólítja az Úr a prófétálásra, de ő menekül. Nyugalmat, békét szeretne, nincsenek nagy elvárásai a világtól, távol akarja tartani magát mások problémájától II.: Az Úr büntetése / a cethal szájában sziesztázik egy kicsit/ , kényszerűségből elvállalja a szerepet , látja,

hogy az Úr örök és nincsenek határai, nem menekülhet előle - Jónás esetében Isten, míg Babits esetében az Erkölcs a kényszerítő erő III: teljesíti a feladatot és prófétál Tapasztalatai: - kinevetik - kigúnyolják - megalázzák  Jónás dühödten, átkozódva elhagyja a várost és reménykedik a város pusztulásában, bosszúálló lénnyé válik - Babits is, aki egész életében a humánumot képviselte, most haragra gerjedten szeretne bosszút állni - Jónás haragja emberi szemszögből nézve jogos, hiszen Menekül Kényszerből vállal  és nem kap érte kárpótlást Teljesít Megalázzák, kinevetik, kicsúfolják IV. Jónás / és Babits/ előtt megvilágosodik a prófétai szerep lényege, a próféta: - Isten szócsöve, feladata Isten gondolatainak közlése - nem a személye számít - vállalnia kell a megaláztatást, ha hallgat, ő is vétkessé válik - nem válhat bosszúálló lénnyé, még akkor sem, ha látszólag nem hatnak a

szavai - párhuzam: Ninive  tök - Babitsot saját testi szenvedésein kívül az emberiségre váró kínok is gyötörték. A gondolkodó emberek előtt már a ‘30-as évek elején felrémlett egy új háború pusztításának látomása (fasizálódás). A kultúra s az emberiség féltésének morális aggálya fordította szembe a jogtipró állammal, elsősorban a nacionalizmusra épülő militarizmusok diktatúrájával. A Jónás könyvét súlyos operációja után a betegágyon vetette papírra, amikor némaságra ítélve csak beszélgető füzeteivel tartotta kapcsolatát a külvilággal. A Nyugat 1938 szeptemberi számában jelent meg első ízben. 1938-ban, Ausztria német megszállása után Babits egész Európa pusztulásától rettegett. Ebben a történelmi helyzetben új erővel vetődött fel az a kérdés: mit tehet a költő, a művész a barbár erők ellenében? A Jónás könyvében profetikus verseit folytatja. A négyrészes elbeszélő költemény

egyben bibliai történet mögé rejtett szellemi önéletrajz, elbeszélő keretbe foglalt nagyszabású lírai önvallomás is. A költő kívülről szemléli önmagát, s önarcképét Jónás személyében festette meg, jóllehet nem állíthatjuk, hogy mindenben azonosította önmagát műve főszereplőjével. A küldetéstudat emelkedett pátosza mellett itt is jelen van az irónia, sőt a groteszk humor is. A kezdetben a gyáva Jónás semmi áron sem akar Ninivébe menni, mert utálja a prófétaságot, menekül az Úr parancsa, lelkiismeretének szava elől. Egy békés szigetre vágyott, ahol magány és békesség veszi körül, egy magányos erdő szélén akart elrejtőzködni. Komikus és szánalmas figura lenn a hajófenéken, meggyötörten és elcsigázva a tengeri vihartól; groteszk alak, amint a cet gyomrának bűzös sötétjében üvölt és vonyít az ő Istenéhez; nevetségesnek, esetlennek mutatja be a költő Ninivében is. A korábban félénk,

félszeg Jónás most önmagát is túlkiabálva, kérlelhetetlenül, kevélyen igyekszik teljesíteni küldetését, de szégyenben marad; az árusok kinevetik; a mímesek terén az asszonyok kicsúfolják, bolondos csapattal kísérik halbűzét szagolva, mord lelkét merengve, szimatolva; a királyi palotában meg egyenesen gúnyt űznek belőle: egy cifra oszlop tetejébe teszik, hogy onnan jövendölje a végét a világnak. A testi-lelki gyötrelmek kényszerítették Jónást, hogy prófétáljon Ninive, a megáradt gonoszság ellen. Felismerte, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás alól, mert aki életében hazug, az elveszíti a boldogságot. Kudarcai után feldúltan menekül a megátkozott, bűnös városból a sivatagba, mert lelki szemei előtt látta a város pusztulását. Babits verseinek története csaknem végig híven követi a bibliai elbeszélést, de olykor naturalisztikus részletezéssel bővíti ki annak tömör, szófukar előadását (pl.: a tengeri

vihar szemléletes leírása). A két mű közötti legfontosabb eltérések: a bibliai Jónás könyvében a Niniveiek hallgatnak a prófétafeddő szavára. Maga a király rendeli el, hogy mindenki böjtöljön, öltsön zsákruhát és tartson bűnbánatot. Ott érthető és logikus, hogy az Úr megkegyelmezett a városnak és a megtért embereinek. A babitsi Jónás könyvében gúnyos közöny fogadja a prófétafenyegető jóslatát, s ezért indokoltabbnak tűnik Jónás keserű kifakadása az Úr ellen. A szörnyű látomás nem teljesedik be: az Úr mégsem pusztítja el Ninivét, s ebben a befejezésben ott rejlik valami remény is: az emberiség nagy alkotásai, maradandó értékei (talán) túl fogják élni a megáradt gonoszságot. Jogos ugyanis Jónás felháborodása az erkölcsi romlottság fölött, de jogtalan a világ pusztulását kívánni, hiszen az igazság végletes követelése saját ellentétébe csaphat át: a legszélsőségesebb igazságtalanságba és

embertelenségbe. Jónásnak rá kell eszmélnie, hogy nem az ítélkezés az ő kötelessége, hanem a bátor harc minden embertelenség és barbárság ellen, még akkor is, ha a szó és az igazság gyenge fegyver. Egyébként a prófétai küldetés teljesítése sem csak kudarccal végződött, hiszen a bűnbánatra intő feddő szavak egyik-másik szívben kicsíráztak „Mint a jó mag, ha termőföldre hullott”. Babits kiemelkedő nagy művének végső tanulsága: a próféta nem menekülhet kötelessége elől, nem vonulhat magányos erdőszélre, semmiképpen sem hallgathat, ha szólnia kell: „mert vétkesek közt cinkos, aki néma. / Atyjafiáért számot ad a testvér.” Többen úgy értelmezték ezeket a szállóigévé vált sorokat s az egész Jónás könyvét, mintha a költő lelkiismeret-furdalása, egész életművéért való bűnbánata szólalt volna meg benne. Aki ismeri Babits pályáját, költészetét, az nagyon jól tudja, hogy egyáltalán nem

vádolhatta magát „cinkos némasággal”. A költemény ironikus-komikus és patetikus hangnemének kettőssége végig jelen van a műben. Szinte megszámlálhatatlan azoknak a szavaknak, mondatoknak a száma, melyek a nyelv hétköznapi, nyersebb rétegéből való, s ezek egyértelműen az irónia eszközei. Ilyenek például a rühelli a prófétaságot, szakadós ruháját. A stílus emeltebb, patetikus jellegét elsősorban a nyelv bibliai ódonsága adja Igen bőven találhatók a mai beszédben már nem használatos, elavult múlt idejű igealakok. A versforma is a tárgyhoz s a kettős hangnemhez alkalmazkodik: egyenetlen hosszúságú, páros rímű, laza jambikus sorokból áll a költemény; gyakoriak a sorátlépések, s a rímekre sem fordít különösebb gondot a költő, pontosabban: rendszeresek a virtuózan pongyola rímek. Jónás imája - később született, mint a Jónás könyve - líraiabb, hiányzik belőle az epikus szál - őszinte, elégikus

vallomás ok: A költő nem tudja megfékezni gondolatait, azok szinte áradnak lelkéből költő szavai - túláradó patak /elsöpör minden akadályt, korlátot/ - a megújulásért és a halál siettetéséért könyörög az Úrhoz, aki itt mind Gazda jelenik meg - a vers panaszt, vágyakat fogalmaz meg, itt Jónás már nem önző és nem csak saját magára Gondol, hanem másokra is, kéri Isten irányítását, útmutatását önként vállalná a prófétai szerepet / ezt a II. világháború követeli meg/ - Jónás szenvedése 3 nap, de a Babits szenvedése időtlen, bár Babits szerint ő többet szenvedett, mint Jónás és számára az utolsó végállomás lesz a „mégvakabb cethal”, a halál - Babits munkásságának gátat szabhat az: Isten ameddig engedi élni Világ  ameddig engedik prófétálni /fasizálódás terrorjaira, cenzúráira utal/ 1939-ben függesztette költeményéhez a Jónás imáját, mely közvetlen líraiságában talán

megrendítőbb, mint maga az egész epikus remekmű. Költészetének megújulásáért, újjászületéséért könyörög ez az ima, a Gazdához intézett rimánkodó fohász. Két nagy mondatból áll a vers. Az első, hatsoros egységben a nagybeteg költő még a régi szavak hűtlenségéről panaszkodik, melyeket sorsának szétesése, parttalanná válása hordalékként sodor magával. A következő, egy lélegzetvételnyi hatalmas, ziháló versmondat (20 sor) mégis a bizakodást szólaltatja meg. Áradásszerűen ömlenek a sorok átlépve a gátakat, ritmikai egységek határait. Bátran, és nem bujkálva kíván megszólalni újra A közeli halál tudata is sürgeti, hogy most már nem rest szolgaként, hanem fáradhatatlanul kövesse a Gazda, az Isten parancsait, sugalmazását mindaddig, míg lehet, „míg az égi és ninivei hatalmak engedik”, hogy beszéljen, s meg ne haljon