Literature | Studies, essays, thesises » Kölcsey Ferenc élete, pályája, Vanitatum Vanitas, Himnusz, Zrínyi dala, Huszt című műveinek elemzése

Kölcsey Ferenc élete,pályája, Vanitatum Vanitas, Himnusz, Zrínyi dala, Huszt c. műveinek elemzése I. Kölcsey Ferenc élete és pályája: a) Életének legfontosabb jellemzői:  Született: 1790. augusztus 8, Sződemeter  Édesapja: Kölcsey Péter, földesúr  Édesanyja: Bölöni Ágnes, erdélyi nemesi családból származott  4 éves korában egy betegség következtében elvesztette fél szemére látását  1796-1809: Debreceni kollégium kiváló diákja Gondolkodására többek között Descartes és Kant volt hatással Költői mintaképének ekkor Csokonait tartotta  1805: Csokonai Vitéz Mihály temetésén részt vesz  itt ismerkedik meg Kazinczy-val, aki tudományos munkára és írásra buzdítja  1810: Pesten jogot tanult, itt barátságot kötött Szemere Pállal  Majd birtokai miatt Álmosdra, majd Csekére megy „Szatmári remete” egy ideig  1829-től: Szatmár megye aljegyzője lett  1830-ban: a Magyar Tudós Társaság

tagja lett  1832-34-ben: országgyűlési követként részt vett a reformkor politikai életében Barátság fűzte ifjabb Wesselényi Miklóshoz (az árvízi hajóshoz) Az országgyűlésben az ellenzék vezérszónoka volt  Ellenzéki tevékenységét ezt követően is folytatta: utolsó hónapjaiban a perbe fogott Wesselényi védelmében dolgozott  1838-ban megfázik, s a gyönge szervezetű költő belehal betegségébe 1838. augusztus 24-én halt meg Csekén b) Pályájának szakaszai: 1. Pályakezdés, 1810-es évek:  Klasszicistaízlés (Csokonai és Berzsenyi bírálata a klasszicizmus talaján)  Elfordul a magyar hagyománytól ehelyett: isteni gondviselésbe és a lét értelmébe vetett hit elbizonytalanodása, a hiány, a harmónia elvesztésének tapasztalata jellemzi verseit  Ekkor írt versei a tökéletes iránti vonzódást, de az ideál elérhetetlenségét tematizálják  Bekapcsolódás a nyelvújítási mozgalomba (Felelet a mondolatra

 Szemere Pállal válaszoltak az ortológusoknak ezzel a gúnyirattal)  Panaszos, érzelmes hangú, személyes érzelmekről szóló líra (Elfojtódás) 2. 1820-as évek:  Hazafias érzelmek, közéleti témák  Aggodalom a nemzet sorsáért  A kibontakozó romantika hatása: erőteljes hang, képszerűség, zenei hatású nyelv, végletes ellentétek, látomásos jelleg, értékszembesítés  A nyelv szerves fejlődésének elvét vallja, az eredetiség, a nemzeti hagyományok fontosságát hangsúlyozza  Vanitatum Vanitas, Himnusz, Zrínyi dala (Rebellis vers) 3. 1830-as évek:  Szemléletbeli fordulat: közéleti témák, tettvágy, a haza érdekében való cselekvés igénye  Huszt (Emléklapra, Versenyemlékek) 4. 1830-as évek második fele:  Reménytelenség, pesszimizmus (Búcsú az országos rendektől)  A történelem nyújtotta lehetőségek eljátszásának érzése  Nemzeti bűntudat  A nemzetpusztulás tragikus látomásai 

Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, Zrínyi második éneke II. Néhány Kölcsey mű elemzése: Vanitatum Vanitas A vers latin címe (hiúságok hiúsága) a Bibliában is megjelenik, így az olvasó első látásra vallási témájú versre gyanakodhat. A cím azonban - úgy, mint az első néhány sor is - csak álca: a költő Salamon zsidó király szájába adja mondanivalóját, ezzel külső nézőpontot teremt magának. Kölcsey szeretett ilyen és hasonló maszkok mögé rejtőzni, talán azért, mert így sokkal nagyobb biztonságban érezte magát, jobban ki tudott tárulkozni, talán azért, mert úgy érezte, hogy így meggyőzőbb tud lenni - hasonló technikát figyelhetünk majd meg a Himnuszban is. Később már merte vállalni önmagát, aktív politikusként nem próbált más bőrébe bújni. A Vanitatum vanitas egy téma igen sok szemszögből való körüljárása. A vers alaptétele már az indító strófában megjelenik: minden hiábavaló. A tétel

igazolásaképp ezután csak úgy záporoznak a különböző nagy történelmi alakokra, eseményekre, valamint az egész földi életre tett gúnyos megjegyzések. A becsmérlő szavak között nagymértékű rendszerezettség, szerkesztettség figyelhető meg. A költő először a természet egészét, majd a nagy hadvezéreket, bölcseket, művészeket, végül az emberi létet, érzelmeket és a halhatatlanságra való törekvést alacsonyítja le az ironikus túlzás eszközeivel. A versforma kiválóan illeszkedik a tartalomhoz: a másodiktól a nyolcadik versszakig tulajdonképpen tizennégy négysoros epigrammát olvashatunk: három sor bevezetés, majd egy sor „csattanó”. A vers filozófiai mondanivalója az utolsó két strófában rejtőzik. Az első versszakban felvillantott szentencia nyomatékosítva jelenik meg a vers végén, amit egy erőteljes nézőpontváltás (általános E/3-ből E/2-be) is jelez. A költő az általa eszményinek tartott magatartásformát

fogalmazza itt meg: az erkölcsös, indulatmentes, távolságtartó, egyszóval sztoikus viselkedést. Semminek sem érdemes az okát vagy célját keresni, inkább bele kell nyugodni a dolgok rendjébe; az emberi lét, a történelem kisszerű és értelmetlen. A világ értelme (ha egyáltalán van) megragadhatatlan az ok és a cél fogalmaival, éppen ezért kutatni sem érdemes. Amúgy is minden mulandó, az ember hiába próbál halhatatlanságra törni, eredményeit az idő lekicsinyíti, sőt, gyakran teljesen elfeledteti. Kölcsey a Vanitatum vanitast 1823-ban írta. Érdekes, hogy ugyanebben az évben született a legjelentősebb verse is, amelyben azonban egészen más hangnemben szólal meg. Noha a Himnuszt szintén határozott és megingathatatlan pesszimizmus hatja át, ám Kölcsey nem a mindent megvető bölcs Magabiztosságával, szarkazmusával, hanem egy középkori protestáns prédikátor alázatával és pátoszával szólal meg - tehát itt sem a maga nevében

beszél. A külső nézőpontra utal az alcím is (A magyar nép zivataros századaiból), amely egyes elemzők szerint az eredeti cím szerves tartozéka, ám valószínűleg csak a cenzúra megtévesztését szolgálta. A költő a látszattól eltérően saját korának problémáiról írt, ám az aktuális politikai helyzet miatt csak ilyen burkolt formában tehette. Himnusz  1823. január 22-én keletkezett, a polgári értelemben vett nemzetté válásunk idején, és az idők folyamán az összetartozásunkat kifejező első számú közös énekünkké vált  A mű csak 1829-ben jelent meg először nyomtatásban, az Aurora című folyóiratban  Erkel Ferenc zenésítette meg és az általa komponált dallamra énekeljük ma is  Műfaja: himnusz (régi műfaj, ókorban jelent meg először: Szapphó- Aphroditéhoz)  A költő a klasszicizmus korstílusából indult ki, a régi görög és római költészet mintáinak követése  Romantika jegyei:

Nemzeti múlt felé fordulás Nagy ellentétek keresése Nemzeti sajátosságok hangsúlyozása  Klasszicista jegyei:  Szabályos szerkesztéskeretes szerkezet Hagyományos himnuszi szerkezet  A nemzet sorsát a kiszámíthatatlan „bal sors” irányítja,  ezért fordul Istenhez segítségért  A versnek azért választott ilyen imádságos formát, mert nem látott valóságos társadalmi erőket  „A magyar nép zivataros századaiból” alcím a cenzúrának szól  A vers valóban a múltat idézi fel a „balsors” nem ért véget  ezért kért jobb jövőt Istentől  Szerkezeti felépítése: Keretes szerkezetű (az első és az utolsó versszak majdnem azonos)  1. szerkezeti egység – 1vsz A Himnusz Istene önálló ura a világnak, mégis kérlelhető és befolyásolható az emberi erőtől. Ezért választja a költő az imaformát, az első és a nyolcadik versszakban, mint egy keretbe foglalva a mondanivalóját: Áldd

meg, szándd meg, adj jó kedvet, bőséget, védelmet a népnek.  2. szerkezeti egység – 2-3 vsz Isten ajándékait sorolja fel: honfoglalás, szép haza, virágzó ország, termékeny gazdag föld, győztes honvédő harcok, Mátyás bécsi hódításai. Ezekben a versszakokban Isten a cselekvő alak, a múlt sikerit Mátyásig átszínezi a jogosnak érzett büszkeség ezt hangtanilag is hatásosan zárja az alliterációs díszű harmadik versszak: „S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”  3. szerkezeti egység – 4-6vsz A balsors évszázadainak ijesztő, nagy ereje megjelenített romantikus képsora. A bűnlajstrom helyett azonban egy-egy fájdalmas sóhaj szakad fel a könyörgő költőből: bűneink miatt jogos Isten haragja, de a nemzeti tragédiák mértéke meghaladja az elkövetett bűnök nagyságát. Erre utal az erős túlzásokkal megjelenített költői képek érzéki, láttató ereje: „rabló mongol nyilát zúgattad”, „rabiga”,

„vert hadunk csonthalmain”. A bűnök következményei között említi a belső viszályt, a testvérháborúkat. Ez a vers érzelmi-értelmi tetőpontja: komor indulatokat izgatott lelkiállapotot sejtet. Az ötödik strófa első négy sorának erőteljes inverziója (fordított szórendje) és két azonos névmással („hányszor”) kezdődő felkiáltó mondat.  4. szerkezeti egység – 7vsz Szinte észrevétlenül vált át a múltból a jelenbe a reformkort megelőző önkényuralmi sivárságba, reménytelenségbe. Kilátástalan pesszimizmus lesz úrrá a versben Három párhuzamos ellentétpár állítja szembe a múlt nagyságával a sivár jelent: várhalom, kedv s örömhalálhörgés, siralom, szabadságkínzó rabság. Az „árvánk” kifejezés Magyarországot jelenti átvitt értelmű metafora, amelyet az önkény miatt nem nevezett meg nyíltan a költő. Az országos pusztulás láttán az utolsó szakaszban már csak Isten

szánalmáért rimánkodik a bujdosó költő.  5. szerkezeti egység – 8vsz Az utolsó versszak az ima formulával keretbe zárja a költeményt, nem egyszerű megismétlése az elsőnek: képei a jelen láttán komorabbak. Az inverzió megerősíti mondanivalóját: „kit vészek hányának”, „tengerén kínjának”.  Keretes felépítés: könyörgés múlt + - jelen - jövő ? könyörgés  a magyar nemzet jövője Istentől függ  Üdvtörténeti hármas: Bűn elkövetése Isten büntetése  megbocsátás  Szigeti veszedelemben is Zrínyi dala  Nem tudjuk, melyik Zrínyire gondol: Szigetvári hős Zrínyi Péter (őt sejtik a nemzeti történelem iránt érzett szeretete miatt) Zrínyi Miklós  Műfaja: elégika-óda  Értékszembesítő vers: múlt és a jelen  Értéktelített múlt (+) értékhiányos jelen (-)  Zrínyi képviseli az értéktelített múltat, az értékhiányos jelent a költő fogalmazza meg 

Párbeszédes forma: kérdés (Zrínyi)  felelet (Kölcsey) A kérdések és a válaszok versszakonként váltakoznak A kérdező az idő vándora, aki a magyarság múltbéli értékeit keresi a jelenben. A válaszokat értelmezhetjük egy, a jelenben élő beszélő szövegeként, de értelmezhetjük az időbeli vándor (Zrínyi) tapasztalataként, saját válaszaként is. A párbeszédes forma olyan belső dialógus, amelynek szerepe az idő- és értékszembesítés  Klasszicista motívum: Szabályos szerkezet  Tele van romantikus mozzanattal Romantikus líra :  Ünnepélyes hangvétel  Folklór Látomásosság Ellentétek Erőteljes érzelmi túlzás  A cselekvő hazaszeretet erkölcsét felmutató dicső múlt és az értéküresedett, sivár jelen romantikus képei a nemzet két korszaka közt tapasztalható ellentétet fokozzák  A páratlan és páros versszakok motívumai ellentétesen megfeleltethetők egymásnak Huszt  

      Műfaja: epigramma Szabályos megszerkesztettség jellemzi Újszerű gondolkodás megjelenése  optimizmus (eddig pesszimizmus jellemezte) Felépítése: Az első négy sora egy romantikus elbeszélés – éjszakai séta a romok között A második négy sora egy kis dráma, amely a szellem és a költő párbeszédéből bontakozik ki A régi dicsőség árny alakja szinte parancsolja a költőnek a cselekvést, a hazáért szóló sora szállóigévé vált: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül” Kísérteties látomásban fogalmazza meg Képzeletbeli párbeszéd Egy szellem fogalmazza meg az intelmeket  ne a múltba tekintsünk, hanem a jövőbe (Kölcsey, aki a Himnusz-t írtaKölcsey, aki a Huszt-t írta) A megélénkülő politikai élet s filozófiai tanulmányai a 20as évek legvégén s a 30as évek elején kimozdították sötét hangulataiból, s a cselekvésben, a haza érdekéért való munkálkodásban látta

az élet legfőbb értékét. Előbb a megyei közgyűléseken, majd a pozsonyi diétán küzdött a nemzeti függetlenségért, a jobbágyfelszabadításért. Hazafias lírája ekkor más irányt vett. Nagy hatással volt sokakra, és Kölcseyre is Széchenyi István Hitel c. műve, amely egy szépirodalmi stílusban megírt közgazdaság-tudományi mű: a régi dicsőség felé forduló tekintetüket irányította a jelen és a jövő sürgető feladataira, meddőnek és céltalannak hirdette a múlton való merengést: „Sokan azt gondolják: ’ Magyarország – volt-; - én azt szeretem hinni: lesz’!” Az új szemlélet, új program jelszavai rendszerint epigramma formájában jelentkeznek. Kölcsey világnézeti átalakulása is epigrammáiban érzékelhető Ezek arról vallanak, hogy legfontosabb kötelességének most a tettre kész, munkás, cselekvő hazafiság hirdetését tartotta. Az egyik legelső, legismertebb darabja ebben a műfajban a Huszt. A Huszt romantikusra

színezett elbeszélés (1.-4sor) és valóságos drámai jelenetet (5-8) sűrít a disztihonokban írt klasszikus epigramma-formába. A romvár, az éjszakai csend, a felleg alól elő-előbukkanó hold, a sírokat nyitó éjféli óra és a sírból kilépő, a kései vándort megszólító „lebegő rémalak” a romantika kelléktárából való, s mindez kísérteties borzongást idéz elő. A régi dicsőség árnyalakjának szózata, melankóliával vegyülő (mit ér?) tanításának szigora a már szállóigévé lett parancsban összegeződik: „Hass, alkoss, gyarapíts; s a haza fényre derül!” Parainesis Kölcsey Kálmánhoz  1834-ben keletkezett, és az Athenaeum 1837-es számaiban jelent meg  A parainesis meghatározott személyhez intézett erkölcsi célzatú, tanító-nevelő szándékú beszéd  Kölcsey unokaöccséhez, Kálmánhoz intézi intelmeit a műfaj formai hagyományait folytatva –felszólító mód, bölcselő, szentenciózus

beszédmód, a mű címzettjének a megnevezése  A szerző történelembölcseleti szemléletének erkölcsi következményeit összegzi  Az igaz hazafiságot és tevékeny hazafiságot fogalmazza meg, mint célt  Az intő-tanító beszéd a címzett megszólítását és egy személyes bevezetőt követően két nagy részre oszlik:  egy szigorúan szerkesztett, hat felszólító tételmondatot kifejtő-értelmező első részre  és egy lazább, gnómasorozatból (gnóma: felismerés, megérzés, ítélet, életbölcsesség) álló másodikra  Az egyetemes kérdésektől a szűkebbekig halad a szöveg  A mű gondolatmenete szerint az élet fő célja a tett, a közéleti cselekvés eszköze pedig az ékesszólás, ami elengedhetetlenné teszi a nyelv birtoklását  Logikusan felépített érvelése, a szöveg mély gondolatisága és erkölcsi magassága teszi a Parainesist a magyar értekező próza egyik kiemelkedő alkotásává  Főbb jellemzői: 

az egyén és a közösség viszonyát fejtegeti  felkészíti a fiatalokat a felnőtt életre  az alábbiakban jelöli meg a felnőtt kor legfontosabb feladatát, melyeknek a közösségért, a nemzetért vívott cselekvés jegyében kell megvalósulniuk: 1. a tudomány és a munkás élet összekapcsolása 2. a nyelv pontos, tökéletes elsajátítása – a retorika (szónoklástan) ismerete 3. a könyvek és az olvasás jelentősége 4. a haza és a hazaszeretet fogalmának meghatározása Zrínyi második éneke  Az 1938-ban keletkezett Zrínyi második éneke címével, szövegformálásával és kérdésfeltevésével egyaránt a nyolc évvel korábban született Zrínyi énekére utal.  A Zrínyi és a Sors párbeszédeként megalkotott szöveg valójában a lírai én belső vitájaként olvasható  ezt bizonyítja, hogy a párbeszéd két szereplőjének szólama egyre inkább összefonódik  A Zrínyi második éneke más korábbi szövegekkel is

párbeszédet létesít:  Berzsenyi Dániel Magyarokhoz (I.) című ódájának egyes szöveghelyeit idézik meg a Himnusz motívumaival is kapcsolatban állhat  A motivikus utalások azt nyomatékosítják, hogy a nemzet problémái erkölcsi gyökerűek, belső baj teszi tönkre az országot  Zrínyi a Himnuszhoz hasonlóan a könyörgés beszédhelyzetéből szólal meg, ám a megszólított már nem az áldást és átkot osztó istenség, hanem a világ fölött álló erő, a Sor és állítja, hogy a magyarság bűnei miatt el fog tűnni a történelem porondjáról  Kétséges jövőkép: 1. más nép érkezik ide 2. új nép érkezik