Agricultural science | Husbandry » Tojás - és hústermelő baromfifélék nemesítése

MEGATREND TUDOMÁNYEGYETEM Bioélelmiszertermelői Kar Bácska Topolya Állatok Nemesítése Tanszék Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése - Szemináriumi munka Készítették: Index szám: Kanyó Tibor 116 / 07 / 200 Lemler Zsolt 027 / 07 / 200 Pintér Brigitta 073 / 07 / 200 Varga Bertold 050 / 07 / 200 Vida Tibor 013 / 07 / 200 Előadó: Major Ferenc Bácska Topolya, 2010 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése ELŐSZÓ A baromfifélék tenyésztésének és nemesítésének sikere eljárásaikban keresendő. Gyökerei az emberiség írott vagy íratlan történelmébe, vagyis háziasításukhoz nyúlnak vissza. Feltételezések az időszámításunk előtti II. évezredre helyezik a baromfifélék tenyésztésének és nemesítésének hajnalát. Vagyis az örökléstan törvényszerűségeinek megalkotása előtt bizonyos eljárások

körvonalazódtak. Gregor Mendel (1822 - 1884) munkásságát megelőző gyakorlatok látnak napvilágot. Közülük a beltenyésztés és a közeli rokonok tervszerű, mondhatni mesterséges párosítása emelhető ki. Beltenyésztés során a baromfifélék jellemvonásai ősi formájukban tárolódnak, azonos génkészletüknek köszönhetően. Kapcsolatban álló egyedek keresztezésével tulajdonságok átadására, illetve megerősítésére adnak lehetőséget. Céljuk meglévő genetikai információ – tartalom feljavítása, illetve új tulajdonságok beemelése. Ha figyelembe vesszük a baromfifélék örökítő anyagának szerkezetét, rácsodálkozhatunk a hárommillió nukleotid (SNP) kiaknázatlan forrásaira (Hillier 2004). Megfelelő hatékonysággal végzett műveleteik elmaradhatatlanok minden tenyészet számára. Megoldásaik sokszínűsége a mezőgazdaság és ipar nyersanyag – alapját, nem utolsó sorban a piac ellátását szolgálja. Melléktermékeik

értékes tápanyagpótló – és növényvédelmi készítmények, kitűntetett helyet követelve az agráriumban. Elsődleges termékeik, vagyis tojásuk és húsuk, kiváló élelmiszer – alapanyag, tollazatuk párnák és paplanok tömítőanyaga. Visszamaradt anyagaik házi kedvenceink elsőszámú táplálék – kiegészítői. Az ezekből készült termékek helyi piacok és kereskedések polcain köszönnek vissza Mindenki, vallásra és táplálkozásra való tekintet nélkül, megtalálhatja saját ízlésvilágának megfelelő alapanyagokat. Széles választékuk fogyasztók szükségleteinek és igényeinek, próbál eleget tenni. Utóbbi folyamatossága minden tenyésztő és nemesítő feladata Ennek teljesítése pontos tenyésztési és nemesítési cél megfogalmazását kívánja. Mivel a baromfiipar a gazdaság, tudomány és technológia, ugyanakkor vásárlói szokások árnyékában nyugszik, tenyészetek létrehozásakor képtelen gyökeres elrugaszkodásra.

Föld országainak vezető mezőgazdasági, pontosabban fogalmazva állattenyésztési ágazata, mely lakosságának 34 % - át rendszeresen ellátja különféle nyersanyagokkal (FAO 2009). Jövedelmezősége messze felülmúlja az állattenyésztés – és nemesítés fennmaradó ágazatait, mivelhogy a baromfi 100 % - ban feldolgozható. Mindamellett környezetkímélő Üvegházhatást fokozó gáztermelése 2 5 kg, szemben a szarvasmarhatartás 25 kg – jával (Foran 2005). Mindez fejlődése nélkül -2- Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése elképzelhetetlen. Az 1930 – as évek mennyiségi – és populációgenetikában elért eredmények (Fisher and Wright 1930) előreláttatják a baromfifélék tenyésztésének és nemesítésének irányultságát. Mindkét esetben törzskönyvvel rendelkező, ellenőrzött külső és belső tulajdonságokkal bíró

egyedeket használnak. Törzskönyvvel igazoljuk haszonállatunk eredetét és tisztaságát, vagyis a jellegek nem véletlenszerű kialakulását. Amennyiben a kívánatos bélyegek tudatlanság, tehát szerencsés egybeesés termékei, azzal kockáztathatjuk baromfiféléink sikerét. Állományunk értékesítése vagy bővítése ma már elképzelhetetlen törzskönyv nélkül (Moav 1966). Kialakítása bármely házi állatéhoz hasonló, vagyis helyet kapnak a szülők és tulajdonságaik. Nagyszülők vonalának elhelyezése sem ritka (Wezyk 1978) Utódaik 50 – 50 % ban közvetlen (szülők), s csak 25 – 25 % - os arányban közvetett (nagyszülők) őseik formáit hordozzák. Ellenőrzésük kulcsfontosságú nemesítésbe, pontosabban fogalmazva tenyésztésbe vételük előtt. Számunkra kedvező baromfifélék készlet – gazdagításra, kedvezőtlenek azonnali kivonásra fordítódnak. Röviden fogalmazva, baromfifélék, kombinálódó képességüknek

függvényében, vonhatók be a tenyésztéstechnológiába (Cochrane 1958). Minél közelebb kerülnek a kívánt cél eléréséhez, annál drasztikusabb változásokat tapasztalunk. Természetesen a baromfifélék biológiai tulajdonságai gátat szabnak mértéktelen átalakításuknak. Túllépni eme határokat a XXI. századi állattenyésztés és - nemesítés döntései között szerepel, több – kevesebb sikerrel. Egy – egy részeredmény alkalmazhatósága közelebb hozhatja az emberiség rég dédelgetett álmát, vagyis a mezőgazdaság fenntarthatóságát. Emiatt rövid – és hosszútávú tervezések látnak napvilágot. Előbbinél nyersanyag – előállításra hagyatkoznak, egyfajta kiszolgáló szerepben tündökölve. Nélkülözhetetlen elemei az otthoni gazdaságok, melyek gyökeres átalakuláson mentek és mennek keresztül. Sikeresen ápolják tartási – és takarmányozási hagyományaikat, ugyanakkor érdeklődést mutatnak új eljárások iránt.

Figyelemmel kísérik a baromfifélék keresztezését, s mindinkább a három (TC) – vagy négyvonalas (DC) egyedeknek adnak otthont. Fennmaradásuk érdekében tetemes pénzösszegeket hajlandók befektetni. Megtérülése bizonytalanságra adhat okot. Úgy is fogalmazhatnánk, a baromfifélék tenyésztését és nemesítését átszövi a magas jövedelem – szerzés melletti bizonytalanság. Hosszútávú tervezésnél alapanyagot, pontosabban fogalmazva hordozókat készítenek. Igyekeznek kielégíteni az élelmiszeripar szükségleteit és igényeit, beleértve a fogyasztók elvárásait, a tenyésztés és nemesítés alapjainak lefektetése mellett. A szerzők -3- Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése B EV E ZE T É S Hosszútávon a baromfi nem csak táplálék, de egyfajta érték. Megítélésekor termelői és nemesítői nézőpontot kell

kölcsönöznünk. Termelőként alacsony takarmány – fogyasztás melletti magas nyersanyag – előállítást várunk. Takarmányértékesítő – képessége a lehető legmagasabb legyen, ugyanakkor közömbösséget tanúsítson környezete iránt. Nyitott és zárt tartástechnológiában egyaránt alkalmazható legyen, minimális selejtezés mellett. Nemesítőként és tenyésztőként a baromfi külső és belső megjelenésére, produktumai mennyiségére és minőségére helyezzük a hangsúlyt. Különbséget teszünk tojás – és húselőállító vonalak között, hiszen az egyik fél bélyege nemkívánatos a másiknál. Tojástermelő baromfifélék könnyedségét csontozatuk szikársága adja Dús tollazatuk zömök testükhöz simuló. Törzsük tömzsiségét apró lábaik még inkább hangsúlyozzák (Petrovic 1985). Önellátásuk szükségtelenné teszi az ember jelenlétét Viselkedésük hevessége kiváló szaporodásbiológiát feltételez. Tojásuk

mennyisége fajonként és fajtánként változik. Szembetűnő a házi – és vízi szárnyasok, valamint futómadarak közötti mennyiségi és méretbeli különbség. Mennyiségét tekintve a csirke, súlyát vizsgálva a strucc emelhető ki. Utóbbi minősítésük alapja (Táblázat 2) Beltartalmi értékük kiegyenlítettsége galambok esetében csorbul (Táblázat 1.) Húselőállító baromfifélék megjelenését tömegességük szövi át. Testességüket lábaik mérete, ugyanakkor kiszélesedő mellük tovább fokozza Csontozatuk erőteljes, melyre markáns izomkötegek tapadnak. Tollazatuk laza, testhez kevésbé simuló. Nyersanyag - ellátásukról megjegyezhetjük „viszonylag gyengén vagy egyáltalán nem keresik az elébük vetett takarmányt, így szinte kézből kell őket etetni.” (Petrovic 1985) Többé – kevésbé csendes természetű, már – már flegmatikus tartásuk visszafogott utódnemzést sejtet. Mind a tojás -, mind pedig a húselőállító

szárnyasok értékeket hordoznak, kiváló tenyésztési és nemesítési feltételt biztosítva. Minél több külső vagy belső bélyeg tesz eleget szándékunknak, annál minőségibb utódok keletkeznek. „Egy baromfi örökléstani információ – tartalmának értéke azok előfordulási százalékában, valamint meghatározott területen egyidőben jelenlevő utódokban mérhető.” (McClintock and Cunningham 1974) Környezeti vagy emberi feltételekhez legjobban alkalmazkodók kitöltik előnytelen bélyegek miatt megüresedett területeket. Előbbi a természetes, utóbbi mesterséges kiválasztás alapja. Természetes szelekcióval, hagyományos tenyésztéssel és nemesítéssel foglalkozóknál találkozhatunk. Céljuk a baromfifélék megszokott élőhelyükre történő visszaszármaztatása, jóléti programjuk támogatásával. Hagyományos -4- Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és

hústermelő baromfifélék nemesítése takarmányozásuk és tartásuk mellett emberhez fűződő viszonyuk is lazul. Visszatérnek elfojtott ösztöneik, többek között élelemszerzési – és rejtőzködési magatartásuk, ugyanakkor rejtett tulajdonságaik is felszínre törnek. Megfelelő bírálatukkal javítható, pontosabban fogalmazva fejleszthető vagy megőrizhető génkészlethez jutunk. Megvalósítása kevesebb költséget, s minimális ismeretet igényel, vagyis bárki által elvégezhető. Az így kapott utódok minőségi átalakuláson mennek keresztül, fokozva termékeik eladhatóságát. Minőségi változásnak alkalmazkodó -, ellenálló – és tűrőképességük tekinthető (Olesen 2000). Idegen környezetben otthonosan mozognak, dacolnak a természet elemeivel, s változásaira kevésbé érzékenyek. Biológiai alapjuk kiteljesedése az ágazat fenntarthatóságát is jelenti (Dickerson 1970). Kiváló alapanyagot biztosítanak a tenyésztők és

nemesítők, valamint tartásukkal foglalkozóknak egyaránt. Mesterséges kiválasztásban való szereplésük ma már vitathatatlan (Dickerson 1970) Emberi szempontoknak, tehát természetellenes élettérnek megfelelni komoly kihívásként nehezedik korunk szakembereire. Mindezt magas pénzösszeg és tapasztalat befektetésével teszik Álláspontjuk minimális fogyasztású, rendkívül termelékeny vonalak létrehozása köré fonódik (Schultz 1986). Ezzel vissza kívánják szorítani az állattenyésztés takarmánnyal szembeni alárendeltségét, egységnyi tojás vagy hús előállításához nélkülözhetetlen termékek korlátozásával. Hiszen a végtermék költségei, ha nyersanyagok szintjén csökkenthetők, magasabb bevételt sejtetnek (Schultz 1986). Ehhez kapcsolódik a baromfifélék 0 25 % - kall alacsonyabb nyersanyag – felvételének szorgalmazása, amivel a világ összes tojástermelőjének takarmányozását 144 millió tonnáról 115 millióra

(26 % - os előrelépés), húselőállítójának 20 millió tonnáról 8. 5 millióra (57 % - os előrelépés) csökkentették (FAO 2009) Csak azon utódok kerülnek be a technológiába, melyek elődei (szülei (P)) hasonló bélyegekkel, ivadékaik markáns jellemvonásokkal büszkélkednek. A kérdéses szárazföldi – vagy vízi szárnyast három szempont, nevezetesen külseje (testalakulása, szerkezete és termelése), származása és utódai szerint minősíthetjük. Utóbbinál egyedvizsgálati módszerek szerint (BLUP – MGS és BLUP - FGS) történik (Henderson 1973). Értékelésére a tenyésztési index – et (TI) használják, mellyel az örökléstani információ – tartalomban rejlő fejleszthetőségeket, az egyes állatok leírását, célzó törekvéseket, nem utolsó sorban a tenyésztési és nemesítési vonalak előfordulását hangoztatják (Hazel 1943). Felmerülő hibáknak hátterében külső és belső tulajdonságok összefüggései húzódnak.

Az átlagos értéktől elmaradó vagy kimagasló baromfifélék alkalmazása nemesítői, esetleg tartói szemmel sem kívánatos. -5- Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése TÉMAISM ERTETÉS Tojástermelő baromfifélék nemesítés e A tojástermelés több gén együttes hatásának eredménye (Munro 1936). Külön gének szabályozzák a tojás minőségi értékeit, ugyanúgy mennyiségi bélyegeikért más örökítő anyagok felelősek. Minőségi tulajdonságaik a Gregor Mendel által felállított törvényszerűségeket követik, vagyis maradéktalanul rögzülnek. Megjelenésük könnyed kiválasztást, tehát gyorsabb tenyésztői és nemesítői eredményeket sejtet. Úgy is fogalmazhatnánk, a tojástermelő baromfifélék termék – minőségét tulajdonságaik, átörökíthetősége befolyásolja. Minél magasabb heritabilitásról beszélünk, annál

valószínűbb utódokban való megjelenésük. Tisztaságuk az őket kialakító gének fertőzésmentességétől függnek. Mennyiségi tulajdonságok a tojástermelő baromfifélék örökítő anyagának és környezetének kölcsönhatása épülnek. Ideális, vagyis változatlan környezetben a tulajdonságok Gregor Mendel állításainak maradéktalanul megfelelnek. Mivel a természet élettelen és élő tényezői folytonosan változnak, úgy a baromfifélék mennyiségi értékei is ingadoznak, megnehezítve a tenyésztők és nemesítők munkáját (Táblázat 3. és Táblázat 4) Figyelemreméltó a helyi változatok, legyen szó, táj – vagy idegenfajtákról, kialakulása életterük függvényében. Rájuk épülő szelekció aggályokat támaszt Ezért a tojástermelő baromfifélék tenyésztése és nemesítése során mindkét szempont ugyanolyan fontosnak tekinthető. Közöttük összeegyeztethetetlenség, vagyis fordított arányosság húzódik. Minőség

növelésével csökken a tojás mennyiségi értéke és fordítva (Táblázat 8., Táblázat 9 és Táblázat 10) Érzékeltetése a testfelépítésen és élettani folyamatokon keresztül történhet. Tojástermelő baromfifélék, mint ahogyan az előző fejezetben is láthattuk, könnyed szerkezet jellemző. Oka anyagcsere – folyamataikban keresendő. Nyersanyagi többségét tojás – és tolltermelésre, s csak minimális arányban fekteti húselőállításra. Csontváza fokozatosan vékonyodik, súlya jelentősen csökken Termelésének megszűnésével raktározásra, vagyis tömeg – és térfogat-gyarapodásra kényszerül. Ezzel visszaállítja elveszített tartalékait, felkészülve a következő termelési időszakra. Haszonanyagi mozgósítása, külső ingerek hatására, történik, s a folyamat kezdődik, előröl. Mindez megfelelő környezeti tényezők (hőmérséklet, nedvesség – vagy páratartalom, napfénynek való kitettség), valamint az ember,

takarmányozás – és tartástechnológiája segít kifejeződésükben. Tenyésztői – és nemesítői munka eredménye a tojástermelő baromfifélék 2 4 kilogrammnyi takarmány – fogyasztásának 1. 9 kilogrammra történő csökkenése (Havenstein -6- Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése 2003). A 2 – 3 % - os javulás egyedek szintjén nem tekinthető jelentős eredménynek, állományok esetén annál inkább (Havenstein 2003). Segítségével a tojás-előállításhoz szükséges nyersanyagok költségei visszaszoríthatók, mialatt a tojás mennyisége nem változik (Havenstein 2003). A tojás mennyiségének 1 % - os emelkedése, vagyis a tojástermelés növelésére irányuló nemesítés, előző kijelentésünk pontosítására igyekszik (Akbar and Jiang 1986 - 1988). Ugyanakkor a termelés nem nevezhető egységesnek. Baromfifélék, fajtól és

fajtától függően, rendkívül alacsony tojásmennyiséget biztosítanak, mely alacsony ivarzásuknak köszönhető. Értéke a teljes tojástermelés 50 % - nál alacsonyabb (Lalic 2010). Hátterében utódnemzésre való alkalmatlanságuk húzódik. Szervezetük felkészületlen az utódok felnevelésére, anyagcsere – folyamataik a kotlási időszakban elégtelennek bizonyulnának. Érzékenységük különféle betegségeknek és fertőzéseknek melegágyául szolgálna. Rendszeres ivarzásuk, azaz szaporodásbiológiájuk kiteljesedése, ezzel párhuzamosan emelkedő tojás-elhelyezési ingerük későbbre várható. Ekkor a teljes tojástermelés 94 – 95 % - át foglalja magába (Lalic 2010) Kisebb – nagyobb megszakításokkal tarkított tojástermelésről beszélhetünk. Szakaszossága ösztönszerű viselkedésükben rejlik. Bizonyos tojásszám felett szünetet tartanak, amit köznapi nyelven elülési, tudományos szakkifejezéssel utódnevelési időszaknak

nevezzünk. Ivadékaik nemük szerinti bírálatokon vesznek részt. A nőstények tenyésztésbe vonásánál figyelembe veszik elődeik tojónkénti csibearányát, a technológiából eltávolított egyedek húsminőségét, egyben a takarmányfogyasztás mértékét (Goodale 1922, Hurst 1925, Hogsett 1958, Nordskog 1986). Csibearány magába foglalja a tojó alá helyezhető mennyiségét, az élve született, pontosabban fogalmazva kikelt fiókákat, valamint felnevelésük képességét (Dryden 1921). Egyik vagy másik feltétel túlhangsúlyozása célszerűtlen. Tojásmennyiségében kiváló, de kritikus keltetési – és csibenevelési képességgel rendelkező baromfi ugyanúgy hátrányos, mint a jó ivadékgondozó, ugyanakkor kevesebb tojást keltető baromfi (Dryden 1921). Technológiában való részvételük, bel – és külterjes tartásuk függvényében, hosszabb – vagy rövidebb időszakot ölel fel. Intenzív tartástechnológia esetén egy, legfeljebb két

évet (Lalic 2010), míg extenzív tartástechnológia esetén három – négy esztendőt tölthetnek. Alkalmatlanságukat drasztikusan csökkenő tojásmennyiségük jelzi. Baromfifajtól – és fajtától függően, 65 – 68 % - os kibocsátásra számíthatunk (Lalic 2010). Ekkor azonnali kivonásukra és húsipari alapanyagként történő értékesítésükre vagy szárazon állási takarmányozásukra kerül sor. A hímek tenyésztésbe vonása, kedvezőtlen megítélésük miatt, visszaszorulófélben van. Már kezdeti növekedésükkör és -7- Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése fejlődésükkör szigorú ellenőrzésen vesznek részt. Rendszerint 10 tojó után választanak 1 – 1, esetenként 2 hímet, vagyis a nőstények és hímek aránya 10: 1, illetve 10: 2. Törvényszerű a hímivarú állatok 10 – 20 % - os előfordulása. Egyedüli érték,

amiért tenyésztésbe és nemesítésbe vonhatók, saját termékenyítő képességük. Életkoruk előrehaladtával technológiából történő kivonásuk, ezzel egyidőben terméketlenségük körvonalazódik. Idősebb hímek fiatalabb nőstényekkel, való párosításával mérsékelt vagy alacsony fajtabélyegekhez jutunk. Ugyanúgy a korosabb nőivarú egyedek fejlődő hímekkel való párosítása hasonló eredményeket sejtet (Dryden 1921). Nem szabad megfeledkeznünk a takarmányozás – és tartástechnológia azonosságáról sem Egy külterjes, természetes anyagokkal ellátott baromfiféle szaporodásbiológiája fokozottabb belterjes, mesterséges keverékeken élő társához képest. Mindez arra enged következtetni, hogy a baromfifélék minőségi és mennyiségi bírálata három szakaszra, nevezetesen a technológiában való alkalmasságra (termékenység, keltethetőség, tojástermelés, tojásméret), testfelépítésre és termelésre (tojás – és

testsúly, tojásforma, tojáshéjsúly, tojáshéj-jellemzők, tojássárgája – súly, tojássárgája jellemzői) osztható. Minden részlegnek teljes összhangot kell teremteni a baromfiféle képességeivel, máskülönben valóságtalan eredményekhez jutna. Más tulajdonságok játszanak szerepet a tojástermelő baromfifélék első tojásának képzésekor, mint a már rendszeres nyersanyagot előállítók esetében. Így a tojástermelés mérlegelése kezdeti -, közép – és utószakaszra osztható. Feljavításuk tömegben történő kiválasztásukkal, úgynevezett előnyös bírálatokkal lehetséges (Gowell 1909), ügyelve a külső és belső tulajdonságok közötti alacsony összefüggésre (Pearl 1915). A tojástermelő baromfifélék termékenysége és termelékenysége elsőbbséget élvez. Utóbbival az egy év alatt kibocsátott, míg az előbbivel az előállítható tojásmennyiségre utalunk. Minél kisebb a megérett és megérésre váró petesejtek

közötti különbség, annál több késztermékhez jutunk. Ma még nincs olyan baromfiféle, mely összes női ivarsejtjét mozgósítani tudja, de tenyésztésük és nemesítésük előre haladtával lehetségessé válik. Határt csak az utódnemzés kockáztatása jelenthet. Indokolatlan számú petesejtéréssel csökken az ivadékok életképessége. Ezzel akadályozhatóvá válna a baromfifélék természetes szaporodásbiológiája. Nem mellékesen a tenyésztők és nemesítők kevesebb alapanyaghoz jutnának hozzá. Megemelkednének a fajta-előállítás költségei, mely rövid – és hosszútávon elfogadhatatlanná válna. Kivédésére a tojás minőségi és mennyiségi feljavítása, nem pedig korlátlan képzése adhat választ. Figyelemmel kísérik a tojó keverő magatartását, feszélyezett hangulatát, valamint a magzat növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges anyagok jelenlétét vagy -8- Create PDF files without this message by purchasing

novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése hiányát. Bármely tévedés, legyen szó vastag vagy vékony tojáshéjról, szabálytalan tojásformáról, alacsony haszonanyagot tartalmazó tojásfehérjéről és – sárgájáról, katasztrofális következményekkel, röviden fogalmazva magzatelhalással járna. Ezzel leendő fogyasztóik érdekeit is képviselik. Tojás étkezési célra történő felhasználása átalakuláson megy keresztül, mikor is a minőség nagyobb szerephez jut, mint a mennyiség. Központi kérdéssé vált a tojássárgájának és a tojás héjának színe. Túlzott hangsúlyozásuk formalizmushoz vezet, amire megjelenésük és beltartalmi értékük közötti összefüggéstelenség nem adna okot. A tojássárgáját az elfogyasztott növényi – és állati eredetű termékek színezőanyagai, a tojáshéját a fajra és fajtára jellemző festékek mintázzák. Európa számos

országában a fehérhéjúságot a külterjes, míg a barnahéjúságot belterjes tartástechnológiában élő tojóktól eredeztetik. Az angol – szász nyelvterületek idegenkednek a barnahéjú, míg a finnugor nyelvcsalád országai a fehérhéjú tojástól. Lakosság hajlandó magasabb árat fizetni jó minőségű, magas tápértékű, egészséges termékekért, tenyésztőket és nemesítőket ösztönözve. Eredményességük függvényében tojástermeléssel és tojás – húselőállítással bíró vonalak is keletkezhetnek. Egyféle hasznosítású baromfiféléknél minden figyelem a tojás előállítására fordítódik, s csak minimális értékközvetítés történik testfelépítésük felé. Céljuknak megfelelő mennyiségi és minőségi tojástermelés jelentkezhet. Mennyiségi, pontosabban fogalmazva tömegtermelésnél az élelmiszeripar szükségleteinek kívánnak megfelelni. Vagyis a tojásmennyiséget, minőségének kárára, fokozzák Kevesebb

haszonanyag jut egy – egy tojás képzéséhez, visszafogottságáról tanúskodva. Ellenben a baromfiféle nagyobb tojásszámmal büszkélkedhet. Minőségi, vagyis piaci termeléskor a tojás minőségi értékét, mennyiségével ellentétben, kívánják hangsúlyozni. Kevesebb, de minőségesebb készterméket kapunk, fokozott nyersanyag – mozgósításának köszönhetően. Magas fogyasztói ára körülményessé teszi értékesítését. Kettőshasznosítású baromfifélék anyagcsere – folyamata izomrostok növelésére, tojástermelésre fordítódik. vázrendszer Izomzatuk felépítésére, kötőszövetek tömegességéhez rengeteg fokozására, fehérjére, valamint csontozatuk kiépítéséhez ásványi anyagokra és vitaminokra van szükségük. Eme haszonanyagokat kötőszöveteikből és a tojástermelésre szánt nyersanyagaikból mozgósítják. Tömegük hangsúlyozottsága termelésük visszaszorítását vonja maga után. Tojástermelésük az

egyféle hasznosítású, minőségi készterméket előállító baromfifélékhez hasonló, sokszor azonos (Táblázat 5. és Táblázat 6) -9- Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése TÉMAISM ERTETÉS Húselőállító barom fifélé k nemes íté se Megfelelni a piac szükségleteinek és igényeik, kihívásként körvonalazódik (Ábra 1.) Hiszen a szükséglet és igény között éles határvonal húzódik. Szükségletnek az emberi anyagcsere – folyamatok zavartalanságát, biztosítókat, esetünkben nyersanyagokat, értjük. Kezeletlenségük alacsony fogyasztói árral párosul. Oka viszonylag alacsony előállítási költségeiben, elsősorban a tartási – és takarmányozási kiadásokban keresendő. Piaci formája, az élősúlyban értékesített baromfiféle, a baromfiipar elsőszámú alapanyag – forrásá nőtte ki magát (Mukherjee 1990).

Megjelenése és egészségi állapota tapasztalatlan szem számára is nyilvánvaló. Tartalmazza mindazon alkotóelemeket, melyek a magyar konyha nélkülözhetetlen elemei. Felhasználásuk végtelenségének csak a vásárló és fogyasztó képzelőereje szabhat határt. Korlátozottságot az igényeknek való megfelelés jelentene. Ilyenkor a vásárlókat és fogyasztók szokásait az őket ért társadalmi, gazdasági, vallási és politikai hatások formálják. Társadalmi fogadtatásuk, összes haszonállatunk közül, a legalacsonyabb. Sokan a szegénység és pénztelenség jelképének tekintik Egyesek jellegzetes ízétől, mások a vele járó életmód - változástól visszakoznak. Pedig háziállataink legkevesebb költséget, mégis minőségi alapanyagot előállító ágazatáról van szó. Elkészítésére több száz, sőt, több ezer módszer létezik, roston sült változatától egészen töltött formájáig. Fogyasztása nem ütközik vallási korlátok

közé, világméretű terjedésének kedvezve Legszentebb ünnepeink elmaradhatatlan fogása. Természetesen ízlésvilágunkat kielégítő, feldolgozott baromfitermékekért magasabb árat kell fizetnünk (Mukherjee 1990). Ezzel a rá fordított szellemi tőkét térítjük meg. Mindegyikre az egyneműség és egyöntetűség jellemző Egyhangúságukat technológiai irányzatok forradalmával kívánják feloszlatni (Táblázat 11.) Példaként a baromfifélék testsúlyát említhetjük. Méretükből fakad a húselőállító baromfifélék három (I. – III) csoportra történő szakadása A fejlődő országok mérsékelt alapanyag – piacán gyorsan fejlődő, alacsony (2 kg alatti) testsúllyal bíró állományok (I.) közkedveltek Utóbbi gazdasági okokra vezethető vissza, mivelhogy az 1. 8 kg testsúlyú baromfi alacsony takarmány – felvétele magasabb bevételt sejtet. Meghatározására az aktuális tojásárat használják (Lalic 2010) Négy tojással

egyenértékű takarmány – fogyasztás elfogadható, e feletti értéknél gazdaságtalanság mutatkozik (Lalic 2010). Négy tojásnál alacsonyabb takarmányozási költség, jövedelmezősége ellenére, ritka (Lalic 2010). Ellenben a fejlett régiók minőségi elvárásai (II) - 10 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése mellett hozamnövelésükre (III.) is sor került Erre utal a húselőállító baromfifélék 3 kg feletti élősúlya, valamint tizenhárom tojásnyi takarmány – értékesítése. Eleget tenni kiváló átörökítő képességű baromfifélékkel lehetséges, ügyelve tulajdonságaik összefüggéseire. Úgy is fogalmazhatnánk, a gazdaságilag értéktelen, de örökléstani szempontból felbecsülhetetlen vonalak előnyt élveznek genetikailag elmaradott társaikhoz képest. Eszerint meghatározni a tenyésztés vagy nemesítés

irányultságát csupán az első lépés. A tenyésztő - nemesítő szándéka és a minőségi – mennyiségi tulajdonságok összefüggései nyomatékosítják sikerét. Példaként a hústermelő baromfifélék teljesítőképessége nevezhető. Hímek szaporodásbiológiája 20 – 30 % kkal élénkebbnek bizonyult nőstényekkel ellentétben Ez érthető, hiszen a hímivarú állatok több megtermékenyítést kezdeményeznek, míg az ellenkező nem tojásonként egyetlen örökítőanyagot fogad be (Moav and Moav 1966). Minél többször kerülnek szexuális viszonyba, annál gyakoribb ugyanannak az apai vonalnak továbböröklődése. Ennek mérséklésére különböző vonalakat, tehát termékenyítő anyagokat használnak. Elsőként az anyai vonalat meghatározott hímmel párosítunk (C). Az ebből származó utódok (F1) kikelés utáni különválasztása ivar szerint történik Egyetlen nem jelenléte esetén a folyamatot meg kell ismételni. Anyai vonal ivadékai

közül a nőstények visszakeresztezését kezdeményezzük az apával. Értelemszerűen azzal a hímmel, mely kívánalmainknak legmegfelelőbb. Második nemzedék (F2) minden anyai vonalú, de nőivarú tagját az első minden hímivarú tagjával párosítunk (D). Kapott eredménytől (C - D) függően az eljárás megismétlése vagy felfüggesztése mellett dönthetünk. Utódaink fajtatiszták, vérvonalkeresztezésen átesettek és hibridek lehetnek. Ha az anyai és apai vonal más fajták bélyegeivel nem lettek szennyezve, megtartva eredeti tulajdonságaikat, fajtatiszta tenyésztésről beszélhetünk. Baromfiféléknél egyedül a pulyka tenyésztése folyik tiszta formában, az ivar – és piacérettség közötti összhangot keresve (Ábra 3.) Hímek és nőstények ugyanannak az állománynak tagjai, mint ahová az utódok kerülnek. Ezt egyfajta beltenyésztésnek is tekinthetjük, ahol genetikai állandóság mutatkozik. Idegen bélyeget, környezetének

változásával párhuzamosan fejlesztenek. Utóbbit mutációnak nevezzük Öröklődésével csökkenhet, vagy emelkedhet a fajta genetikai értéke. Csökkenése alkalmazkodó-, tűrő- és ellenálló - képességében (Emmerson 2000), emelkedése élőhelye erőforrásainak korszerű felhasználásában mutatkozik. Példaként a pulykák idegen környezetbe helyezését említhetjük. Ismeretlen környezet közvetlen és közvetett értelmezést nyerhet, mikor is eltérő élőhelyet, esetleg tartási – és takarmányozási feltételeket, megváltoztatását értjük. Életterük ismeretlensége, tartástechnológiájuk újszerűsége - 11 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése növekedésük és fejlődésük szakaszosságát, szaporodásbiológiájuk beszűkölését eredményezte (Emmerson 2000). Értékmérő tulajdonságaik szerénysége az őket érő

stresszhatások miatt csak fokozódott (Emmerson 2000). Mérséklésükre környezetük (E) állandósításával, illetve tartás – és takarmányozásuk szinten tartásával válaszolhatunk. Értelemszerűen a természetes környezet (NE) kevesebb, míg a mesterséges környezet (AE) több lehetőséget kínál. Mindkettő célja a baromfifélék külső – és belső, pontosabban fogalmazva mennyiségi tulajdonságainak kifejezése. Ha figyelembe vesszük kapcsolatukat a feno (PT) – és genotípussal (GT), változatlanságuk (PT = GT, ha E = ∞) kívánatos. A baromfifélék tulajdonságainak feljavítása vérvonal – keresztezés (BLC) vagy hibridizáció (Hy vagy Hy (F1)) által kezdeményezhető. Tenyésztés és nemesítés során egyetlen alkalommal új tulajdonságot bevinni cseppvér – keresztezéssel (DBLC), több jellemvonást vérkeresztezéssel (BLC) szokás (Könyves 2008). Kedvező tulajdonságáról ismert apaállattal szoros kapcsolatot kiépítve,

növelhetjük rokonsági viszonyukat. Kiváló vérvonallal rendelkező csakis hímek közül kerülhet ki, emiatt a cseppvér – és vérvonalkeresztezés célja kiváló apaállatok előállítása és továbbszaporítása (Könyves 2008). Míg a cseppvérkeresztezéssel megtartjuk, úgy a vérkeresztezéssel elveszítjük, egyúttal új vonásokkal gazdagítjuk állományunk fajtatulajdonságait. Röviden fogalmazva törzstenyészetek kialakítására törekszünk (Könyves 2008). Amikor egy nemzetségbe, de eltérő fajtában tartozó egyedek tervszerű párosításán fáradozunk, tulajdonképpen hibrideket (Hy vagy Hy (F1)) állítunk elő (Hunton 1990). A hibrid kifejezés a tulajdonságok keveredésére, ugyanakkor egynemű megjelenésére utal. Az anyai és apai vonal bélyegei 50 – 50 % - os arányban helyeződnek át az utódokba, ami nem egyértelműsíti eredetüket (Hunton 1990). Közülük csak azon jegyek kerülnek felszínre, melyek környezetükhöz vagy a

tenyésztői és nemesítői elvárásoknak maradéktalanul megfelelnek. Mások rejtett formában, de az ivadék részeként élnek tovább (Hunton 1990). Mindez egységes megjelenésben és termelésben bontakozik ki. Szüleik értékmérő tulajdonságait, a várakozásoknak megfelelően, felülmúlják, szaporodásbiológiájukban messze alulmaradnak. Képtelenek zavartalan nemi életet élni, s ha mégis, utódaikban magas fokú elhullási arány jelentkezik. Újbóli előállításuk keresztezés által lehetséges. Három – vagy négy egyedet magába tömörítő, hármas – és kettőskeresztezést különböztethetünk meg (Hunton 1990). Hármaskeresztezésnél (TC = AxBxC) három szülői (két nőstény – egy hím, két hím – egy nőstény), kettőskeresztezésnél (DC = AxB CxD) két (AxB) – két (CxD) nemzedék utódainak tulajdonságai kerülnek átadásra (Hunton 1990). - 12 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer

(http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése TÉMAKIFEJ TÉS Növekedési és szaporodá sbiológiai zavarok A baromfifélék minőségi – és mennyiségi tulajdonságaival történő gazdálkodás buktatóitól nem mentesülhet. Az előző fejezetekben tárgyalt, fordított arányosságuk választás elé helyezi a tenyésztőket és nemesítőket. Vagy a baromfifélék mennyiségének, vagy minőségének fokozására törekednek. Mennyiségük növelésével a vásárlóknak és fogyasztóknak, nem utolsó sorban az élelmiszeriparnak, minőségük elősegítésével a baromfiféléknek felelnek meg. Úgy is fogalmazhatnánk, a baromfifélék kvantitásával emberközpontúságot, kvalitásával természetcentrikusságot fejezünk ki. A kettő között tátongó szakadék ellehetetleníti együttes fejlesztésüket, fenntarthatóságukat csökkentve. Egyik vagy másik bélyeg túlzott hangsúlyozásával rövid – és

hosszútávú zavarok jelentkezhetnek. Rövidtávú problémák már az utódokban is megjelennek, így könnyen felismerhetők és időben kivédhetők. Példaként a húselőállító baromfifélék csibekorban történő kiválasztásával termelésük és szaporodásbiológiájuk közötti szakadékot fokozzuk (Ábra 2.) Utóbbit növekedésük, fejlődésük és szaporodásbiológiájuk közötti összefüggéstelenség tovább fokoz. Szelekciójuk, kikelésük utáni 14. napon történik, mikor is külső és belső tulajdonságaikat bírálják (Anthony 1991) Ezzel kiszűrhetők a nemkívánatos faj – és fajtabélyeget, ugyanakkor a technológiára való alkalmasság is eldönthető (Anthony 1991). Sikerét jól jelzi világméretű elterjedése (Pollock 1999) Amennyiben a károsnak vélt bélyegek kifejeződése hosszabb időt igényel, úgy észrevételük és elhárításuk minimális vagy semmiféle lehetőséggel szolgál. Mindkét esetben a baromfifélék

növekedése és fejlődése csorbul. Tömeg – és térfogat-gyarapodásuk akadályokba ütközik, emiatt szakaszossá, úgymond ingadozóvá válik. Több nyersanyagot használnak fel, mint amennyire szükségük van, vagy ellenkezőleg, szigorú takarmányozáson mennek keresztül ugyanazon végtermék előállításához. Előbbinél fokozódó elzsírosodás, utóbbinál kóros soványság jelentkezik (Tzeng and Becker 1981). Zsírképződés hátterében töménytelen alapanyag – felvétel húzódik. Igényeik, emberi közbeavatkozásnak köszönhetően, magasabbak tényleges szükségleteiknél (Cahaner and Nitsan 1985). Szűnni nem akaró éhségük drasztikus étkezéssel, mondhatni falánksággal párosul. Csillapítása folyamatos táplálkozással lehetséges (Cahaner and Nitsan 1985). Eközben szervezetük, mivel képtelen szükségesnél nagyobb nyersanyagok felhasználására, raktározásba kezd. Fokozódik izomszöveteik közötti zsírréteg (VLDL - zsírok)

- 13 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése és kötőszöveti sejtjeik megnagyobbodása (Cahaner and Nitsan 1985). Többnyire alsó végtagjaik és törzsükkel alkotott összeköttetéseiken lerakódó zsírréteg visszatetszést kelt a lakosság körében, csökkenő érdeklődést sejtetve. Élősúlyukkal párhuzamosan vázrendszerük visszafejlődése jelentkezik. Képtelenné válnak testük megtartására Izmaik elgyengülnek, csontozatuk elveszíti eredeti formáját. Minél tömegesebbé válnak, annál kevesebb mozgásra lesznek képesek (Sizemore and Barbato 2001). Végül helytüllő életmódot folytatnak Nem mellékesen a baromfifélék egészségi állapotában fellépő hiányosságok elhullásukhoz vezettek. Példaként a szívelégtelenség (HFS) és kóros tüdőfelület (PHS) említhetők. Mivel a feldolgozóipar a májra és őrlőgyomorra (zúzára)

tart igényt, szükségtelennek vélik a többi szerv, növelésével összefüggő, tenyésztési – és nemesítési eljárásokat. Szívelégtelenség (HFS) közben a vér oxigénben (O2) dús és szén – dioxiddal (CO2) terhelt része nehezen cserélődik (Decuypere 2000). Fokozódik a szövetek és sejtek szén – dioxid felhalmozódása, oxigén – mentes folyamatokhoz, súlyos esetben elhaláshoz vezetve (Decuypere 2000). Bomlástermékeik, az erek működésképtelensége következtében, raktározódnak. Konzerválásukkal nem csak a baromfifélék, de a velük táplálkozók szervezetének működését is veszélyeztetik (Decuypere 2000). Termékeik forgalmazása szigorúan tilos! Tüdejük felülete (PHS) nem egyenértékű teljesítőképességével. Ugyanakkora gázfelvételre – és cserére képes, mindamellett működése energiaigényesebb közönséges baromfifélékhez képest (Decuypere 2000). Mindez nehezebb és szapora lélegzetvételt (zihálást)

jelent. Így próbálnak egységnyi időtartam alatt nagyobb levegőmennyiséghez jutni, több – kevesebb sikerrel. Az oxigén (O2) és szén – dioxid (CO2) közötti aránytalanság ellensúlyozására mozdulatlanság és tétlenség szolgál. Termékenyítésre és ivarsejt – befogadásra alkalmatlanok (Sizemore and Barbato 2001). Oka nemi játékuk ellehetetlenítettségéből fakad. Hímek násztánca, vagyis a nőstények környékezése, majd megfelelő megtermékenyítése, végtagjaik korcsosodása miatt, elmarad. Szaporítóanyagok minősége és mennyisége is hagy kívánnivalót maga után. Felborul az élő és élettelen spermasejtek aránya, haszonanyagaik fokozatos kimerülésével. Körülményessé válik a hímivarszer nőstények közös nyílásával történő összekapcsolódása. Kioltódnak a nőivarú baromfifélék viselkedési formái, legyen szó keltetési – és utódnevelési technikákról. Hímek közeledését elutasítják, s tojásaik

iránti érdektelenség jut kifejeződésre. A szükségesnél alacsonyabb nyersanyag – pótlással az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Szárnyasaink nem jutnak kellő mennyiségű alapanyagokhoz, hogy növekedésük és fejlődésük zavartalanságát biztosítsák. - 14 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése Ezzel anyagcsere – folyamataik zavartalanságát kockáztatják. Szervezetük önfenntartására minden tartalékát igyekeznek mozgósítani. Elsőként az energiahordozókat, vagyis a szénhidrátokat, majd a zsírokat. Belőlük energiához (szénhidrátok esetében 17 5 MJ, míg zsíroknál 39. 5 – 39 7 MJ) és hőmérséklethez jutnak, amit mindennapi tevékenységeikre fordítanak. Értelemszerűen a szénhidrátok hasznosítása, könnyed bomlásuk miatt, előbb történik, s csak utána kerül sor a zsírok egyszerűsítésére. Hiányukkor a fehérjék,

vagyis saját izomszöveteik megbontására kényszerülnek. Hiszen a fehérjék magas energia – tartalommal (29 5 MJ) bírnak, de csak legvégső esetben, mint amilyen a test teljes kimerülése, mozgósíthatók. Az ilyen baromfifélék húsa rendkívül minőségtelen, húshibáktól hemzsegő. Pulykáknál és húselőállító baromfiféléknél lettek figyelmesek a PSE – jelenségre. 1957 és 1991 között vizsgált szárnyasok között egyre tömegesebb arányban jelentkező romlás komoly problémát jelent a kor tenyésztői és nemesítői számára (Havenstein 1994, Barbut 1997). Szembetűnő különbség mutatkozott a természetes körülmények, valamint belterjes tartástechnológiában nevelt egyedek között. Előbbinél egyetlen esetben sem, míg utóbbinál fokozatos emelkedését jegyezték le A kifejezés angol – szász eredetű, s a félkész – vagy késztermék három, mondhatni típushibájára mutat rá (Havenstein 1994, Barbut 1997). Ásványianyag-,

vitamin- és nyomelem - szükségletük, lévén a táplálkozásból nem tudják kielégíteni, sejtjeiktől vonják el. Eme átcsoportosításnak példázata a csontritkulásban és a tojástermelés felfüggesztésében mutatkozik. Csontjaik a kalcium (Ca), magnézium (Mg), foszfor (P), és fluor (F) elsőszámú forrásai. Kivonásukkal a szervetlen állomány, mely szilárdításukért felelős, megcsappan. Vázuk meggörbül, s képtelen testük tartására, testsúlyuktól – és alkatuktól függetlenül. Végső soron elfekvésükre vagy mozdulatlanságukra kerül sor. Tojástermelésük, petesejtérésük ellenére, csökken, majd megszűnik. Erre utal a tojás mennyiségi és minőségi változása Megszokott értékénél szerényebb termeléssel büszkélkedik az a szárnyas, melynek kalcium (Ca)-, magnézium (Mg)- és foszfor (P) – háztartása romokban hever. Pótlásukra, csontozatuk kizsákmányoltsága következtében, nincs lehetőségük. Ezért szervezetük,

növekedés és fejlődés zavartalansága érdekében, felfüggeszti, majd akadályozza kibocsátásukat. Mindez lassan, de gyakorlott szem számára látható jelekkel történik. Napról napra, kevesebb tojásra számíthatunk Héjuk rendkívül vékony, s a baromfifélék óvatlan mozdulatára kettétörnek. Az így értéktelenné váló tojást könnyűszerrel elfogyaszthatják, érvágást ejtve termelésükön. Megismétlődése szigorú eltávolításhoz, rendszeres tojásgyűjtéshez, súlyos esetben kényszervágáshoz vezet. - 15 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése TÉMAKIFEJ TÉS Vázrendszerben je lentkező zavarok Egy év leforgása alatt felhasznált kalcium (Ca) mennyisége 20 – szorosa testsúlyuknak. Egy könnyűtestű (legfeljebb 2 kilogrammnyi) tojástermelő baromfifélének 40 kilogrammra van szüksége termelése zavartalanságához. Ezzel

szemben csontjaik éves kalcium (Ca) – tartalma 80 gramm, melyből, megfelelő takarmányozási és tartási technológia esetén is, 12 gramm (a teljes nyersanyag – tartalom 15 % - a) kerül kivonásra. Ebből naponta 0 1 gramm fordítódik tojáshéj képzésére. Ha a kalcium – hiányhoz alacsony napfénynek való kitettség párosul, csontlágyulás jelentkezik (Randall and Duff 1988). Az előző kijelentés pontosításra szorul, mivelhogy a napfény legrövidebb hullámhosszúságára, vagyis az UV – fényre, nem pedig a teljes spektrumra van szükség. Jelenlétekor ergoszterin – ből (D - elővitaminból) D – vitamin keletkezik, mely a csontképződés elengedhetetlen feltétele. Segítségével szilárdul és töltődik fel szárnyasaink vázrendszere. Átmeneti hiányakor végtag – elváltozásokra, vagyis „X” vagy „O” lábúságra, teljes kivonásával csontritkulásra kerül sor (Randall and Duff 1988). Külterjes tartástechnológiánál

elképzelhetetlen a baromfifélék UV – fénytől való elzárása, mivelhogy életvitelük megköveteli környezetükkel, előnyös és előnytelen tényezőivel egyetemben, ápolt kapcsolatuk zavartalanságát (Couch 1955). Tehát a csontlágyulás – és ritkulás csakis a takarmány minőségében keresendő (Couch 1955). Nem kielégítő (magas igénnyel szembeni alacsony pótlás) vagy nem megfelelő (hímek és nőstények, tojás – és hústermelés, növekedés és fejlődés szerinti) tápanyag – ellátással tetemes károkat okozhatunk. Belterjes tartástechnológiánál a baromfifélék elhelyezése és szükségleteinek kielégítése magában hordozza a csontlágyulás – és ritkulás lehetőségét. Mesterséges világítással nem pótolható a napfény, pontosabban fogalmazva UV - fény áldásos hatása. Mindamellett a természetes fényhasználat megvonásával D – vitamin kialakulására sem számíthatunk. Csontjaik, visszafejlődése, tenyésztésük

elején csupán 28 %, de az eljárás végén elérheti a 98 % - t (Gregory és Wilkins 1989). Figyelembe véve a ketreces tartásban szereplő baromfifélék használati idejét, mindez felértékelődik (Lalic 2010). Egy év leforgása alatt drasztikus kivonásokra van szükség, mind tojás, mind húselőállító baromfiféléknél egyaránt (Lalic 2010). Magas selejtezési arányuk és visszapótlásuk költésegei nyomasztóan hatnak baromfitartással foglalkozókra. Kivédésére számtalan eljárás születet, de egyik sem volt képes teljes körű megoldást nyújtani. Térdkalácsuk a test képzeletbeli középpontja felé közelítve „X”, - 16 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése attól távolodva „O” lábúságot sejtet. Előbbi ellehetetleníti, míg utóbbi bizonytalanná teszi járásukat (Randall and Duff 1988). Úgy is fogalmazhatnánk,

csontozatuk csupán tárolásra, nem pedig hely – és helyzetváltozatásra szolgál (Couch 1955). Csontjaik formaképzése hiányossá válhat. A nőstényeknél mérsékeltebben jelentkező elváltozások hímeknél drasztikus méreteket öltenek (Táblázat 13.) Ez érthető, hiszen a nőivarú egyedek növekedése és fejlődése lassúbb, mint hímivarú társaiké (Riddell 1992, Lilburn 1994, Velleman 2000). Náluk a termelés gátlástalansága jelent kihívást. Mindezt helytelen takarmányozásukkal tovább fokozhatjuk Indokolatlan fehérje – ellátással nem növelhető a baromfifélék testsúlya, viszont ellenálló – képessége csökken. Érzékenységet mutat különféle betegségekkel, mint például a VVD - vel szemben. A valgus – varus – deformatio elsősorban húselőállító baromfifélék és pulykák , másodsorban kacsák és baromfifélékhez nem sorolható, de hasonló tartásmódban szereplő madarak legelterjedtebb módosulata (Riddel 1992).

Broiler – csibéknél és kacsáknál kikelési utáni 6., míg pulykáknál 42 napon ismerhető fel Érdekességként említhetjük a VVD broiler – csibékben való megjelenését állandó, tehát 24 órás megvílágítás jelenlétében. Az utódok nagyanyai (h2 = 0. 22 – 0 23) - vagy anyai ágon örökölhetik (h2 = 0 28 – 0 37) Előbbinél mérsékelt (az állomány 22 – 23 % - a), utóbinál magas átadásra (az állomány 28 – 37 % - a) kerülhet sor (Táblázat 14.) Szárnyasaink növekedésével nincs összefüggésben, fehérje – háztartásának ingadozásával annál inkább (Riddel 1992). Kivételt képez a már említett, állandó fény melletti broiler – nevelés. Még az ellenálló-, alkalmazkodó- és tűrőképességükről ismert baromfiféléket sem kerülheti el (Rennie 1997). Utódokban való megjelenése, alacsony örökölhetősége (h 2 = 0. 19) miatt, ritkán jelentkezik (Bishop 2000) Tömeg – és térfogatgyarapodásuk szembetűnő

betegsége a csontvelő gümőkóros elváltozása (Rennie 1993, Berry 1996). Okozója baromfiféléink szervezetét megtámadó Mycobacterium tuberculosis (egyes forrásokban Koch – bacillus néven szerepel) baktérium. Ugyancsak túlzott növekedésre vezethető vissza a baromfifélék TD – betegsége, mely húselőállítóknál (broiler - eknél) 14 és 21, míg pulykáknál 63 – 84 napos kor között mutatkozik. A Tibial dyschondroplasia – járól ismert szárnyasok képtelenek mozogni, egyfajta lustaságot érzékeltetve. Főként hímeknél jelentkezik, nőstényeknél rendkívül ritka vagy egyáltalán nincs (Riddell 1992, Julian 1998). Súlyosabb esetben megnyitja egyes vírusok és baktériumok behatolási lehetőségét. A kor előrehaladtával fokozatosan visszahúzódik, de az elváltozás jelei továbbra is érzékelthetők (Lynch 1992). Nem úgy, mint az EIN. Epiphyseal ischaemic necrosis (emlősöknél osteochondrosis – ként (Riddell - 17 - Create PDF

files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése 1996 - 1997) vonult be a köztudatba) haszonállataink bármely életszakaszában visszatérő elváltozás. Nehéztestű pulykafajták fejlődését beárnyékolja, míg a húselőállító baromfiféléknél (broiler - ek) csak később mutatkozik (Julian 1985, Hoking 1992, Riddell 1992 - 1996). Spondylolisthesis hasonló tünetekkel rendelkezik, mint a Tibial dyschondroplasia, emiatt rendkívül nehéz megkülönböztetni. Mindkettőnél a hátsó végtagok elgyengülésével helytüllő életmódra kényszerített baromfifélékkel találkozunk. Lábaik testük mellé simulnak, s képtelenek bármiféle hely – vagy helyzetváltoztatásra. Törzsükön avagy farkukon pihennek Mindamellett az SL csupán nőstényekben, míg a TD kizárólag hímekben jelentkezik. Hátterében a nőstények örökléstani érzékenysége húzódik (Riddell 1992).

Csontozatuk növekedését szabályozó gének nincsenek összefüggésben testük gyarapodásával, így elvékonyodásukra vagy elferdülésükre adnak lehetőséget (Thorp 1992). Manapság Gastrocnemius tendom – töréssel bíró baromfifélék száma rohamosan gyarapszik (Gregory and Wilkins 1992, Riddell 1997). Hiszen a baromfiféléken végzett tenyésztői – és nemesítői eljárások napi szinten változnak. Hacsak az 1960 és 2000 között eltelt 40 esztedőt vennék alapul, húsarányuk növelésére 18 – szor változtatták meg örökléstani információ – tartalmukat (Havenstein 1994, Emmerson 1997, Abourachid 1991). Mindez szárazföldi – és vízi szárnyasaink tulajdonságainak felhalmozódását sejtette. Közülük a GDT – t fokozó tényezők megjelenésére hosszabb időt kellett várni Kialakulása hosszú időt vesz igénybe, korai kimutatását ellehetetlenítve. Egyedüli intő jele a hajszálerek és szövetek sérüléséből fakadó vérfolyás.

A megdermedő, pontosabban fogalmazva megalvadó vér aláfutásokban bontakozik ki. Színét tekintve vörös, zöld vagy kék árnyalatban mutatkozik (Julian and Gazdzinsky 2000). Elsősorban nőivarú húselőállító baromfiféléket és pulykákat érint. Utóbbinál az elcsontosodás megkezdésekor, azaz a tojástermelés végén fordulhat elő, máskülönben rendkívül ritka. Érdekessége, hogy nem okoz lustaságot (Julian and Gazdzinsky 2000), vagyis nincs hatással a baromfifélék idegrendszerére. - 18 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése TÉMAKIFEJ TÉS Húsminőségi zava rok Minőség alatt a fogyasztók szükségleteinek és igényeinek megfelelő tulajdonságokat értjük. Megállapításához érzékszervi - (szín, szag, állag, íz), táplálkozástani -, élelmiszerbiztonsági -, technikai és technológiai -, nem utolsó sorban társadalmi

értékekkel történik. Ennek megfelelni igyekvő tenyésztői – és nemesítői munka (baromfi -, pulyka –, valamint kacsafélék) már az 1970 – es évektől megjelent. Munkájukban kényesen ügyeltek a piac változásának megfelelő félkész – vagy készterméket előállítani. Közvetlen kiválasztási eljárással sikeresen áthelyezték a mellhúson lévő zsírréteget a combhúsokra. Ezzel zsírszegény, mindenki számára könnyen fogyasztható nyersanyagot tettek lehetővé. Szükségességét a fehér hús iránti kereslet, nem mellékesen a félvegetarianizmus térhódítása tovább erősítette Utóbbiak, a halhús mellett, előszeretettel fogyasztanak baromfitermékeket (elsősorban mellhúst). Nem véletlenül, hiszen a baromfihús adja a legkönnyebben emészthető húsmennyiséget (haszonállataink közül) (Petrovic 1985). Továbbá a baromfifélék húsaránya (67 %) messzemenően a legkedvezőbb, szemben a sertés 60 % - os, növendékmarha 44 % - os,

és a juh 42 % - os értékéhez viszonyítva (Petrovic 1985). Pedig a húsban rejlő zsírtartalom jótékony hatást fejt ki minőségére, elsősorban fogyaszthatóságára. Többek között emeli a hús élvezeti értékét, ízletességének és lágyságának növeléséről nem is beszélve. Ugyanakkor 7 8 % - os értéknél nagyobb tömegben nem ajánlott (Ricard 1983, Chambers 1989). Ezt követő évtizedben (1980 – as években) közvetett elkülönítéssel a húsarány növelését tűzték ki célul. Látószögükbe az elmaradott országok csökkent vásárlóerővel rendelkező lakossága került. Számukra a hús mennyisége és ára nagyobb értéket képviselt, mint minősége. Emiatt a baromfifélék tömeges tartása és takarmányozása elkerülhetetlenné vált Míg az 1940 – es években 112, úgy ma már 40 nap is elegendő egy 2 – 2. 5 kilogrammos baromfiféle előállításához (Griffin and Goddard 1994) (Ábra 4.) Egészen a XXI századig az a kép

körvonalazódott, hogy a baromfifélék húsa csupán táplálkozási kiegészítő, nem pedig nyersanyag. Úgy is fogalmazhatnánk, rengeteg figyelmet fordítottak a hús mennyiségi értékeire, ugyanakkor minőségi bélyegeit mellőzték. Ezt kívánja igazolni a nemesítők és tenyésztők által támogatott eljárások. Közülük ma is használatos a nagytestű baromfifélék keresztezése, s az utódok megfelelő bírálata. A következő nemzedékbe, pontosabban fogalmazva tenyésztési eljárásba csak azon egyedek kerülhettek, melyek izomrost – aránya emelkedett. Mindez a - 19 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése baromfifélék halmozott rostnövekedéséhez, izom – hipertrófiához vezetett (Rémignon 1994). Eddig csak szarvasmarháknál tapasztalt (culard -) jelenség értelmében tömeges húsmennyiséghez juthatunk. Utóbbit mind a lakosság, mind

pedig az élelmiszer – és feldolgozóipar üdvözölte Mai húsipari alapanyagaink szinte elképzelhetetlenek izomhipertrófia nélkül. Ezt kívánja alátámasztani az a 30 évnyi gyakorlat, melynek eredményét a mellhús 19 % - os gyarapodásában észlelhetjük (Berry 2001). Mindez rövidtávú tervezésként kiváló táptalajt, hosszútávú tervezésnél végeláthatatlan problémákat jelentett. Hátterében a baromfiipar mennyiségi – nem pedig minőségi alapanyag – előállítása található. Hiszen a hús biológiai tulajdonságai nem teszik lehetővé mértéktelen növelését anélkül, hogy ne károsodna. Példaként a baromfifélék hússzínét és vízmegtartó – képességét említhetjük. Amennyiben a kívánt hússzint szeretnénk elérni, számolnunk kell szerkezeti romlásával, többek között vizenyősségével (Miller 1994, Berry 2000). Vizenyősség alatt magas nedvesség – tartalmát értjük, mely rontja a hús fogyaszthatóságát.

Hőkezelés (sütés, főzés) folyamán elveszíti víztartalmát (dehidratálódik), s drasztikus méretcsökkenésen megy keresztül. Az így kapott húsnak minimális vagy semmiféle élvezeti értéket tulajdoníthatunk. Magas emulziós képessége tovább fokozza kedvezőtlen megítélését, mezőgazdasági melléktermékek csoportjába taszítva. Mindamellett a fehérjék károsodása markáns visszatetszést vált ki a fogyasztók körében. Ismertető jegye a hússzín fehéredése, pontosabban fogalmazva fakulása. Fontos megjegyeznünk, a baromfifélék fakó húsa nem káros az emberi – és állati egészségre, mindösszesen igényein ejt csorbát. Előzőekben közölt húshibák közös előfordulása PSE – hoz, vezethet. A PSE haszonállataink rendszeresen megjelenő elváltozása. Nincs különösebb eltérés a sertés és a baromfifélék PSE – ja között Baromfiféléink közül a húselőállító baromfifélék és pulykák érintettek. Oka nemesítési

– és tenyésztési eljárásokban keresendő. Azon baromfifélék, melyek emberi közbeavatkozással növelték húsarányukat, érzékenyebbé váltak a PSE – ra. Ugyan természetes körülmények között élő társaikban is leírták a PSE – t, mennyiségük töredéke kiválasztáson átesett csoportjuknak. Sokan a hőmérséklet kedvezőtlen értékével azonosítják terjedését. Állításuk csak részben igaz, mivelhogy a baromfifélék, haszonállatainkhoz hasonlóan, környezetük változásaira kényesen válaszolnak. Legyen szó a hőmérséklet ingadozásáról (Táblázat 18), napfény minőségéről (UV fény) és mennyiségéről (napfénynek való kitettség) (Táblázat 19), nedvesség – vagy páratartalom értékről (50 – 70 %), a szél jelenlétéről vagy hiányáról, nem utolsó sorban a tartás – és takarmányozási feltételekről (Táblázat 20.), a baromfifélék kiegyenlítettségre vágynak - 20 - Create PDF files without this message by

purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése Példaként szolgálhat a vágás előtti hőmérséklet – szabályozás, amivel a PSE elkerülhető (McCurdy and Barbut 1996). Gyakorlott eljárás a baromfifélék tollazatának eltávolítása hőfelvétel csökkentése céljából. Tollazatától megfosztott testrészek kedvezőbb tűrőképességet biztosítanak, nem mellékesen hőleadásuk szabályozottá válik. A fenti eljárást csakis megfelelő életkorú szárnyasoknak végezhető sikerrel. Kockázatosságára való tekintettel az erdélyi kopasznyakú baromfi beemelését látták célszerűnek. Tulajdonságai értékes alapanyagként szolgálhatnak a nemesítők és tenyésztők számára. Elsősorban a PSE – húshibával szembeni ellenálló – képessége került átadásra. A hús vízmegtartó – képessége átalakult, vele párhuzamosan vizenyőssége jelentősen visszaszorult. Használatával elejét

veszik azon egyedek továbbszaporításának, melyek mennyiségi, nem pedig minőségi értéket képviselnek. Erre utal az utódok közepes vagy alacsony és tömött (szálkás) húsaránya. Termékük kedvezőbb tárolási feltételek, biztosít kereskedelmi forgalomban lévő rokonaihoz képest. Hiszen a testsúly időegység alatti gyarapodása és tárolhatósága között előnytelen kapcsolatrendszer körvonalazódik (Kijowski and Niewiariwicz 1978). Az előző kijelentés pontosításra szorul, mivelhogy a baromfifélék gyorsított növekedése csökkenti tárolhatóságát. 42 napos korban vágásérett baromfifélék húsipari alapanyagai rövid ideig őrzik meg frissességüket, szemben a 75 és 103 nap alatt érlelődött egyedekkel (Touraille 1981). Érzékszervi tulajdonságaik összehasonlíthatatlanok (Chambers 1989). Megállapítására a baromfihús hidrogén – ion koncentrációjának változását használhatjuk (Táblázat 16. és Táblázat 17)

Mérése a vágástól számítva 1 (pH1), 8 (pH8), 16 (pH16) és 24 (pH24) óra elteltével kerül sor. Enyhe savasság, a benne zajló biokémiai folyamatok arányában, elfogadható. Túlzott pH – csökkenés vagy emelkedés a tárolásra szánt időt, ugyanakkor a hússzínt csökkenti (Larzul 1997). Hátterében a fehérjék, kicsapódása fogalmazódik meg. Ezzel magyarázható a PSE fakósága Baromfifélék húshibájáért nem csak emberi tényezők tehetők felelőssé. Sokszor magából a természetből érkező káros hatások nyomást gyakorolnak örökléstani információ – tartalmukra (röviden fogalmazva DNS - ükre). Közülük az utódokra is veszélyt jelentő mutáció emelhető ki A pulykáknál és baromfinál észlelt izomsorvadás mutáció eredménye. DNS – ük meghatározott pontján keresztkapcsolódás vagy hiányos összeköttetés jelentkezik. Hasonló jelenségre lettek figyelmesek a sertések szervezetéből kiürülő kalcium kutatásakor. Két

kórkép között nem vonható párhuzam, mégis ösztönzőhatást gyakorolt a baromfifélék és sertések genetikai megközelítésének (Fletcher 1991) összevonását (Táblázat 15.) - 21 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése TÉMAKIFEJ TÉS Viselkedési zavarok A baromfifélék viselkedése nem egyedi, mégis megkülönböztetett figyelmet érdemel. Házi állataink többségénél léteznek társasági formák, melyek szárnyasainkhoz hasonló alapokra épülnek. Elsősorban a sertések rendszerére kell gondolni, de kutyák és macskák szintjén is találkozhatunk magatartási formákkal. Szocializáltságukat elődeiknek, pontosabban fogalmazva őseiknek köszönhetik, melyek az emberi beavatkozás előtt szoros kapcsolatban éltek. Egy hím társaságában 4 – 12 nőstényt is lejegyeztek. Összetartozásukat háziasításuk során sem vesztették el.

Közülük a szaporodásbiológiában tapasztalt jelenségek elsőbbséget élveznek, de az utódnevelésről – és gondozásról sem szabad megfeledkezni. Ember közelségéhez fűződő rugalmasságuk tette lehetővé nemesítésük és tenyésztésük megfogalmazását (Hale 1969). Mindez mára visszaszorult. Oka a takarmányozás – és tartástechnológia belterjessé válásában rejlik (Siegel 1975). Korszerű baromfitartó telepeken több száz, sőt, több ezer egyed kerül elhelyezésre rendkívül sűrített állományokban. Egy átlagos létesítmény 4 – 5000 szülőpárt képes befogadni saját 1000 m2 – nyi felületén (Petrovic 1985). Láthatóan a sűrítési arány 4 – 5 egyed négyzetméterenként. Kemény talapzat helyett rácspadozatot használnak Elterjedésének alacsony költsége és könnyed tisztíthatósága kedvezett. Mára előírások, és szabályzatok pontjai között foglal helyet. Baromfifélékre gyakorolt hatásával senki sem számolt

Tevékenységük korlátozása mellett idegrendszerük működését is élénkítették (Hansen 1976, Mills and Faure 1988, Laycock and Ball 1990). Mind gyakrabbá váltak az egymást érő támadások, toll – és farkcsipegetések, nem utolsó sorban faj – vagy fajtatársak fogyasztása (kannibalizmus). Baromfiféléknél 7 napos, fácánok esetében 2 napos korban jelentkeznek (Allen and Perry 1975), de 21 és 105 naposan megismétlődhetnek (Huber – Eicher 1999, Hughes and Duncan 1972, Blokhuis and Arkes 1984, Martin 1986). Térigényük kielégítését markáns formában tették, egyfajta kényszer – rendszert kiépítve. Ehhez a toll – és farkcsipegetés utódokban való megjelenése (h2 = 0 07 – 0 35) is hozzájárult (Cuthbertson 1980, Bessei 1984, Kjaer and Sorensen 1997). Heves vérmérsékletüket nemesítésük és tenyésztésük tovább fokozta. Példaként szolgálhat a tojástermelő baromfifélék magatartásformája (Petrovic 1985). Lobbanékonyságuk

követelménye gazdasági károkért is felelőssé tehető (Lowry and Abplanalp 1970, Craig 1975, Bhagwat and Craig 1977). Életük 50 % - kall alacsonyabb természetes körülmények között élő társaiknál, s minden jövevényt, - 22 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése amennyiben képtelen védekezni, halálra csipkednek (Craig 1970). Húselőállító baromfifélék az ellenkezőjéről győznek meg bennünket (Preston and Murphy 1989, Estevez 1997). Kiválasztásuknál kényesen ügyeltek csendes természetükre. Koruk előre haladtával térigényük csökken (Ábra 5.), vele együtt pihenéssel töltött idejük hosszabbodik (Newberry 1988, Preston and Murphy 1989, Lewis and Hurnik 1990, Newberry and Hall 1990, Gordon 1994, Weeks 1994, Estevez 1997). Oka mozgásuk visszaszorulásában keresendő, mely anyacsere – folyamataik ülő helyzetbeni elvégzését

(Ábra 6.) vonja maga után (Sorensen 2000) A már – már flegmatikus állatok között nem lép fel semmiféle vetélkedés, tartásuk és takarmányozásuk zárt körülmények között is kielégítő (Petrovic 1985). Eme körülmények közepette szinte lehetetlen szaporodásbiológiájuk kiteljesedése. Méretükből fakadó alkalmatlanságuk, erős szexuális késztetés ellenére sem hidalható át (Duncan 1990). Libidójuk enyhítését erőszak, nem pedig udvarlás útján teszik. Nőstények folyamatos környékezésével, nemi játékra kényszerítésével, s heves közösüléssel tetemes károkat okoznak (Millman and Duncan 2000). Fejük tollazatához rögzülve igazodnak a nőstény nemi szerveihez. Veleszületett magatartásukkal ellentétben, ahol a párosodást násztánc („walz – járás” (Mench and Keeling 2001)) előzte meg, a nőstények valóságos sarokba szorítása útján teljesítik szükségleteiket. Sikerük vagy sikertelenségük záloga

csőrükben tartott tollazat, illetve vérben úszó körmeik. Utóbbi a nőstények hátizomzatának felsértéséből, előbbi előnytelen kapaszkodásuknak eredménye (Millman 1999). Fülsiketítő hang, majd a szárnyak mértéktelen mozgatása utalhat tevékenységükre. Pulykáknál a mesterséges megtermékenyítés sikeresebbnek mutatkozott. Mesterséges megtermékenyítésnél a hím ivarszervéből kiválasztott váladékot arra alkalmas készülékkel bejuttatják a nőstény szervezetébe. Ezzel a nemi játék során szerzett sérülések megszűntethetők, s a beültetés sikeresebb hagyományos változatánál. Az így kapott tojások keltető berendezésekbe, úgynevezett inkubátor – házakba kerülnek. Teljesítményük függvényében 1000 – 2000, de akár 100 000 magzat befogadására is alkalmasak (Petrovic 1985). Bennük ideális feltételeket biztosítanak az embrió – fejlődéshez, legyen szó hőmérsékletről (37. 5 – 38 OC), pára – vagy

nedvességtartalomról (50 – 80 % RPT), oxigén – koncentrációról és napfénynek való kitettségről (Petrovic 1985). Technológiából kikerül baromfifélék bírálatát követően mesterséges anyagokkal, találják szembe magukat. Hiszen a baromfifélék takarmányozása, kevés kivételtől eltekintve, keverékek formájában történik (Táblázat 21 és Táblázat 22.) Kétféle tápanyagpótlási eljárásról, úgy, mint biológiai igényeiknek megfelelő, valamint megvont nyersanyag – ellátásról beszélhetünk. Étvágy - 23 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése szerinti adagolásnál a baromfifélék takarmányfelvevő – képességét felhasználva, mennyiségi pótlást folytatunk. A baromfifélék maguk dönthetnek anyagcsere – folyamataik folytatását illetően, vagyis a takarmány időbeni fogyasztásáról. Egyfajta átmenetet képzünk

természetes és mesterséges táplálásuk között. Kis – és nagygazdaságokban egyaránt alkalmazott, kivéve húselőállító szárnyasokkal foglalkozóknál. Esetükben a takarmányozás két szakaszra bontható, mely a növekedéssel és fejlődéssel áll összefüggésben. Mennyiségi adagolás helyett minőségi pótlásra törekednek. Tömeg – és térfogat-gyarapodásuknál az étvágy szerinti mennyiség 60 – 80 % - át, tojástermelésnél 25 – 50 % - át, adagolják (Yu 1992, Savory 1993). Így próbálják kordában tartani mérhetetlen fogyasztásukat, valamint a feleslegbe kerülő nyersanyagok zsír kötőszöveti lerakódását. Testsúlyuk 45 – 50 % - kall alacsonyabb étvágy szerint táplált társaikhoz képest (Katanbaf 1989). Sokan a napkihagyásos módszer sikerében bíznak Ilyenkor a baromfifélék minden másnap jutnak takarmányhoz, pazarlás legkisebb jelét sem mutatva. Állandó éhségérzetük kielégítése gyorsan és hatásosan

történik. Drasztikus, már – már habzsoló táplálkozásuk 15 percnyi időtartama megterheli emésztőszervrendszerüket, mely képtelen felvenni falánkságukkal a versenyt (Kostal 1992, Savory 1993). Kétszer, de akár négyszer magasabb nyersanyag - mennyiséget is hasznosíthatnak, amit, takarmány hiányában, vízzel pótolnak. Utóbbi elkerülése végett az ivóvíz megvonása ugyanolyan fontos (Kostal 1992, Hocking 1996). Ezzel párhuzamosan idegrendszerük magatartási hibákra sarkall Vakolat – fogyasztásuk és etető iránti érdeklődésük hátterében táplálkozási vágyuk húzódik. Mindkét jelenség jólétük alacsony szintjére utal (Kostal 1992, Savory 1992, Savory and Maros 1993, Hocking 1996). Kielégítetlenségük következtében sokkal lobbanékonyabbak, mint máskor A módszer kivédésére fizikai, kémiai vagy biológiai (pontosabban fogalmazva genetikai) eljárások születtek. Közülük a takarmány minőségi feljavítása és a

törpésített baromfifélék előállítása bizonyult elfogadhatónak. Minőségi feljavítás alatt a takarmány nyersanyagainak hatékonyságát, azok mennyiségi változtatása nélkül, értjük. Elsősorban vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek értékesülését, másodsorban felhalmozódásuk elkerülését célozzuk. Mindamellett a baromfifélék méretszabályozásával (esetünkben törpésítésével) korlátozható mértéktelen fogyasztásuk, termelésük változtatása nélkül. Törpésített nősténnyel végzett párosítások sikeres utódnemzésről, ugyanakkor kiemelkedő tulajdonságokról számolnak be. Hevességük visszaszorításával belterjes tartástechnológiára váltak alkalmassá. Mindkét folyamat hátulütője veleszületett tulajdonságaik, elvesztésében mutatkozik. Alkalmazkodó - képességük sorozatos - 24 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő

baromfifélék nemesítése sérülést szenved, melyek következménye, az előző fejezetekben tárgyalt élettani hiányosságok mellett, viselkedési zavaruk. Egy mesterséges tartástechnológiából kikerült baromfi képtelen környezete felismerésére és betöltésére. Minden, számára ismeretlen hatásra heves tiltakozással válaszolna. Táplálékkereső – és rejtőzködő magatartásának hiánya rövid időn belüli pusztulását sejteti. Esetleges fennmaradása esetén egyedszám – változatlanság állna be, hiszen szaporodásbiológiája kioltott. Fészekrakó magatartása, nemesítésének és tenyésztésének hála, lépcsőzetes. Emberre való utaltsága jóléti programmal, vagyis természetes élőhelyének ápolásával, lazítható. Példaként a szabad terület szakszerű felhasználása sorolható. Szükségességét beárnyékolja kerítkezésre (fém – vagy műanyagháló, fa -, vas – vagy betonoszlopok), etetők és itatók

létesítésére fordított pénzösszeg. Belterjes tartástechnológiánál engedélyezett bármely alapanyag használata, míg nyitott nevelésnél természetes nyersanyagok hangsúlyozottak. Utóbbit a környezetgazdálkodás előírásai szabályozzák Megvalósítását beárnyékolják a nemesítők és tenyésztők korlátozottságai. Egyesek, akaratuk ellenére, képtelenek kifutó teret biztosítani haszonállataik számára. Gazdaságuk behatároltsága állományaik mesterséges környezetbe helyezését nyomatékosítja. Mások anyagi okokra, pontosabban fogalmazva gazdaságtalanságra hivatkoznak. Szerintük a baromfifélék félintenzív vagy extenzív tenyésztése rövid – és hosszútávon sem térül meg. Ebben az esetben szárnyasaik viselkedése további aggályokat támaszt. Fokozódhat a toll – és farkcsipegetés, mely az állomány 50 % - át is érintheti (Bessei 1984, Kjaer and Sorensen 1997). Nem olthatók ki az egymást lassan megközelítő, majd

erőteljes csapást mérő, főként délutáni cselekvések (Wennrich 1975). Távolság növelésével környezetük iránt élénk érdeklődést mutatnak. Terület - meghatározásnál figyelembe kell venni a baromfifélék faját és fajtáját, korát, ivarát (nemét), testsúlyát, tartás – és takarmányozását, nem utolsó sorban igényét. Utóbbi azonos állomány esetén is változhat (Ábra 7.) Törekedni kell sűrűségük csökkentésére, illetve csoportokba rendezésére Egy – egy tömbbe legfeljebb 15 – 40 tojás – vagy húselőállító baromfiféle helyezhető. Kategorizálásukkal kevésbé érzik terhelőnek a másik társaságát, mely viselkedésük átalakulásában mutatkozik (Craig 1982, Appleby 1985). Fokozott idegrendszeri tevékenységük helyett növekedésük és fejlődésük zavartalansága tapasztalható. - 25 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő

baromfifélék nemesítése ÖSSZEFOGLALÁS Kereskedelmi célokra használt baromfifélék, legyen szó csirkékről, pulykákról, kacsákról vagy libákról, az elmúlt 50 esztendő eredményeiből táplálkoznak. Közülük a húselőállító szárnyasok (broiler - ek) fejlett örökléstani információ – tartalma megfelel a XXI. század kihívásainak Rövid idő alatti félkész – vagy késztermék előállításuk néhány évtizede még elképzelhetetlen volt. Az ebből táplálkozó genetikai vonalak hasonló vagy azonos takarmányozás – és tartástechnológiában szerepelnek. Összehasonlíthatatlan fogyasztásuk és értékesítésük, mellyel könnyen értékesíthető , piacképes termékhez jutunk. Természetes környezetüktől, azok élő – és élettelen tényezőitől, való eltávolodásuk jól szabályozható, emberibb élőhely felé mindennapjaink szerves része. Eközben változásokon mennek keresztül, önálló formaként jelentkezve. Hátterében

kiváló tenyésztői és nemesítői munka húzódik. Növekedésre és fejlődésre, nem utolsó sorban termelésre való irányultságuk emberi nézőpontokkal tarkított. Így próbálnak megfelelni a lakosság növekvő igényeinek, valamint az élelmiszeripar szükségleteinek. Előbbinél a fogyasztói ár csökkentésével, utóbbinál tömegárú előállításával. Technológiájuk nem mentes buktatóitól, de sikereitől sem Mindezt jó minőségű szülői (P1 és P2), sokszor nagyszülői (PP1 és PP2) vonal beemelésével fokozni is tudják. Eközben az elődök bírálatára is sor kerül Csakis kivételes egyedek kerülhetnek be a tenyésztési és nemesítési eljárásokba. Kivételesség alatt megkérdőjelezhetetlen termelésük húzódik. Készítményeik hangsúlyozásával nyomást gyakorolnak szaporodásbiológiájukra Nemi életük visszafogottá, mondhatni szükségtelenné válik, életre keltve a mesterséges megtermékenyítés (AI)

szükségszerűségét. Magas költsége ellenére megoldást jelent a kor nagyüzemi vállalkozóinak (Brazília, Kína és India baromfifélékkel foglalkozó vállalatainak), kiknek érdekében áll gazdaságuk folytonosságát szavatolni. Húselőállításuk és tojástermelésük közötti ellentétet, biológiai alapjuk miatt, képtelenek feloldani. Vagyis a baromfifélék minőségi és mennyiségi tulajdonságai között vetélkedés folyik. Nem kérdéses, hogy a minőség javításával meg kell elégednünk szerény mennyiséggel és fordítva. Velük ellentétben a kacsák és libák iránti érdeklődés külterjes tartástechnológia esetén maradt fenn. Nevelésük természetes vízforrás és zöldtakarmány hiányában elképzelhetetlen. Egyedül a libatartásnál vetették el belterjes tartásuk magvait (Romanov 1999), míg kacsatartásnál ragaszkodnak környezeti alapjaihoz. Így próbálják a környezet fenntarthatóságát, saját anyagi haszonszerzésükkel

szemben, biztosítani (Guemene and Guy 2004). - 26 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése FÜGGELÉKEK Ábrák jegyzéke Ábra 1. : A baromfifélék belterjes tartástechnológiájának jövedelmezősége Jövedelemszerzés százalákos értéke (%) 3 2.5 2 Tojástermelés Broiler súly 1.5 Életképesség Takarmány - értékesítés 1 Mellhús - arány 0.5 0 0% 20% 40% 60% 80% 100% Ábra 2. : Baromfifélék testsúlyának változása a nem és idő függvényében 3000 Baromfiféle testsúlya (g) 2500 2000 1500 Hímek testsúlya (g) Nőstények testsúlya (g) 1000 500 0 0 nap 10 nap 20 nap 30 nap 40 nap - 27 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése Ábra 3. : Pulykák testsúlyának változása a nem és idő függvényében Baromfiféle

testsúlya (g) 20000 15000 10000 Hímek testsúlya (g) Nőstények testsúlya (g) 5000 0 0 nap 5 nap 10 nap 15 nap 20 nap Baromfiféle testsúlya (g) Ábra 4. : A baromfifélék növekedése 1925 és 1990 között (forrás Anthony 1995) 6000 5000 4000 1925 3000 1950 2000 1975 1000 1990 0 0 nap 35 nap 70 nap 105 nap 140 nap Mozgás (%) értéke az idő függvényében Ábra 5. A húselőállító baromfifélék mozgásigénye az idő függvényében 60 50 40 30 20 Mozgás (%) 10 0 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Eltelt idő (hét) - 28 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése Mozgás (%) értéke az idő függvényében Ábra 6. A húselőállító baromfifélék ülő helyzetben folytatott tevékenysége az idő függvényében 100 90 80 70 60 50 40 Mozgás (%) 30 20 10 0 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Eltelt idő (hét) Ábra 7. : Az egyes

baromfifélék térigénye az életkor előrehaladtával Meghatározott területnagyság (m) 7 6 5 ISA - Brown 4 New Hampshire 3 White Leghorn 2 White Leghorn x New Hampshire 1 0 19 20 21 22 23 24 25 26 Életkor (hét) - 29 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése FÜGGELÉKEK Táb láz ato k je g yzéke Baromfifaj Tojássúly (g) Fehérje (%) Sárgája (%) Héj (%) Tyúk 58 56 32 11 Kacsa 80 53 35 12 Liba 200 53 35 12 Pulyka 85 56 32 12 Fürj 10 54 33 10 Strucc 1400 53 33 14 Emu 710 52 35 13 Sas 140 79 12 9 Galamb 17 74 18 8 Seregély 7 79 14 7 Veréb 2 73 21 6 Kolibri 0. 5 70 25 5 Táblázat 1. : A baromfifélék tojásának minőségi és mennyiségi értékei Szerbia minősítő Magyarország Egyesült Államok rendszere* minősítő rendszere minősítő rendszere 45 alatt E - S 45

– 50 D - S 50 – 55 C S M 55 – 60 B M L 60 – 65 A M L 65 – 70 S L XL 70 felett SS XL XXL Tojássúly (g) Táblázat 2. : A baromfitojás országonkénti minősítő rendszere * (forrás Petrovic 1985) - 30 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése Jellemvonás Fajta vagy populáció Időtartam (nap) Tulajdonság átörökíthetősége (h2) Hagyományos 182 – 224 0. 10 – 0 26 tojóállományok Hagyományos Tojásmennyiség (db) 231 – 273 0. 10 – 0 26 tojóállományok Hagyományos Tojásmennyiség (db) 280 - 322 0. 04 – 0 28 tojóállományok Tiszta kétvonalas (DL) Tojásmennyiség (db) 133 – 182 0. 25 – 0 27 keresztezés Tiszta kétvonalas (DL) Tojásmennyiség (db) 182 – 266 0. 09 – 0 13 keresztezés Tiszta kétvonalas (DL) Tojásmennyiség (db) 266 – 378 0. 18 – 0 16 keresztezés Háromvonalas helyi

Tojásmennyiség (db) 273 0. 20 – 0 33 fajták Tojásmennyiség (db) Rhode Island Red 140 – 420 0. 16 – 0 17 Tojásmennyiség (db) Rhode Island Red 133 – 175 0. 32 – 0 38 Tojásmennyiség (db) Rhode Island Red 182 – 266 0. 19 – 0 29 Tojásmennyiség (db) Rhode Island Red 266 - 378 0. 19 – 0 24 Rhode Island Red és Tojásmennyiség (db) 420 0. 31 White Plymouth Rock Rhode Island Red és Tojásmennyiség (db) 168 0. 30 – 0 37 White Rock Rhode Island Red és Tojásmennyiség (db) 224 0. 12 – 0 14 White Rock Rhode Island Red és Tojásmennyiség (db) 308 0. 24 – 025 White Rock Tojásmennyiség (db) White Leghorn 365 – 366 0. 20 – 0 48 Tojásmennyiség (db) White Leghorn 217 0. 23 Tojásmennyiség (db) White Leghorn 273 0. 19 Tojásmennyiség (db) White Leghorn 479 0. 17 Tojásmennyiség (db) White Leghorn 273 - 479 0. 18 Kétvonalas White Tojásmennyiség (db) 294 – 441 0. 21 – 0 34 Leghorn Háromvonalas White Tojásmennyiség (db) 126 - 175 0. 48 – 0 53

Leghorn Háromvonalas White Tojásmennyiség (db) 182 – 455 0. 28 – 0 37 Leghorn Háromvonalas White Tojásmennyiség (db) 126 - 455 0. 35 – 0 40 Leghorn Tojásmennyiség (db) White Rock 140 – 420 0. 14 – 0 20 Tojásmennyiség (db) New Hampshire 217 0. 11 Táblázat 3. : A baromfifélék tojásmennyiségének átörökíthetősége (heritabilitása) Tojásmennyiség (db) - 31 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése Jellemvonás Tojássúly (g) Tojássúly (g) Tojássúly (g) Fajta vagy populáció Időtartam (nap) Tiszta kétvonalas (DL) keresztezés Háromvonalas helyi fajták Háromvonalas helyi fajták Tulajdonság átörökíthetőség (h2) - 0. 47 – 0 48 210 - 245 0. 41 – 0 47 273 0. 48 – 0 59 Tojássúly (g) Rhode Island Red 140 – 420 0. 72 Tojássúly (g) Rhode Island Red 268 – 378 0. 65 – 0 67 Tojássúly (g) White

Plymouth Rock 238 0. 56 – 0 67 - 0. 75 140 - 420 0. 36 – 0 60 Tojássúly (g) Tojássúly (g) Rhode Island Red és White Plymouth Rock Rhode Island Red és White Rock Tojássúly (g) White Leghorn 280 – 315 0. 52 – 0 53 Tojássúly (g) White Leghorn 259 0. 44 – 0 47 Tojássúly (g) White Leghorn 203 0. 34 Tojássúly (g) White Leghorn 231 - 245 0. 38 294 – 441 0. 61 – 0 70 231 - 245 0. 38 Tojássúly (g) Tojássúly (g) Kétvonalas White Leghorn New Hampshire Táblázat 4. : A baromfifélék tojássúlyának átörökíthetősége (heritabilitása) Tulajdonságok Jellemvonás Teljesítmény Fajta vagy populáció közötti összefüggése (r) Tojásmennyiség (db) Testsúly (kg) Tojásmennyiség (db) Testsúly (kg) Hagyományos tojóállományok Tiszta kétvonalas - 32 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) – 0. 26 -0. 9 és -0 12 Tojás – és hústermelő

baromfifélék nemesítése (DL) keresztezés Tojásmennyiség (db) Tojásmennyiség (db) Tojásmennyiség (db) Nőstények nyersanyag – felvétele Hímek nyersanyag felvétele Első tojás keletkezésének időszaka Tojásmennyiség (db) Nőstények testsúlya (kg) Tojásmennyiség (db) Hímek testsúlya (kg) Tojásmennyiség (db) Takarmányár (dinár) Tojásmennyiség (db) Rhode Island Red 0. 11 Rhode Island Red – 0. 16 Rhode Island Red 0. 78 Rhode Island Red és -0. 04 White Plymouth Rock Rhode Island Red és -0. 16 White Rock Rhode Island Red és 0. 49 White Rock Takarmányfelvétel (g / Rhode Island Red és nap) White Rock 0. 28 Első tojás Tojásmennyiség (db) keletkezésének időszaka Rhode Island White 0. 21 White Leghorn -0. 41 (nap) Első tojás Tojásmennyiség (db) keletkezésének időszaka (nap) Tojásmennyiség (db) Termékeny tojások (db) White Leghorn -0. 06 Tojásmennyiség (db) Kikelt tojások (db) White Leghorn 0.

46 Táblázat 5. : A baromfifélék tojásmennyisége és termelése közötti összefüggés (koreláció) Tulajdonságok Jellemvonás Teljesítmény Fajta vagy populáció közötti összefüggése (r) Tojássúly (g) Testsúly (kg) Tojássúly (g) Első tojás Hagyományos tojóállományok Rhode Island Red - 33 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 0. 21 0. 09 Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése keletkezésének időszaka (nap) Tojássúly (g) Nőstények testsúlya (kg) Tojássúly (g) Hímek testsúlya (kg) Tojássúly (g) Takarmányár (dinár) Tojássúly (g) Rhode Island Red és 0. 29 White Plymouth Rock Rhode Island Red és 0. 34 White Rock Rhode Island Red és 0. 53 White Rock Takarmányfelvétel (g / Rhode Island Red és nap) White Rock 0. 39 Első tojás Tojássúly (g) keletkezésének időszaka Rhode Island White -0. 02 (nap) Táblázat 6. : A baromfifélék

tojássúlya és termelése közötti összefüggés (koreláció) Tojás külső értékmérő Tojáshéj - Tojáshéj Tojáshéj Tojáshéj Tojáshéj index erőssége vastagsága színe súlya 0. 63 -0. 09 -0. 19 0. 32 -0. 12 0. 67 -0. 07 0. 40 0. 19 -0. 04 0. 08 0. 15 -0. 05 0. 18 0. 24 0. 77 -0. 13 0. 27 0. 13 0. 08 0. 69 0. 34 -0. 23 0. 59 -0. 08 0. 01 -0. 20 -0. 25 0. 46 -0. 19 0. 50 0. 06 0. 28 0. 45 -0. 15 0. 64 Tojássúly tulajdonságai Tojássúly Tojáshéj – index Tojáshéj erőssége Tojáshéj vastagsága Tojáshéj színe Tojáshéj súlya Táblázat 7. : A tojás külső értékmérő tulajdonságai közötti összefüggés (koreláció) - 34 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése Tojás belső értékmérő Tojásfehérje Tojásfehérje Tojássárgája tulajdonságai nagysága súlya súlya

Tojásfehérje nagysága 0. 51 0. 34 0. 07 Tojásfehérje súlya 0. 25 0. 59 0. 63 Tojássárgája súlya -0. 03 0. 45 0. 45 Táblázat 8. : A tojás belső értékmérő tulajdonságai közötti összefüggés (koreláció) Tojás értékmérő tulajdonságai Tojásfehérje nagysága Tojásfehérje súlya Tojássárgája súlya Tojássúly 0. 32 0. 97 0. 77 Tojáshéj – index 0. 33 -0. 11 -0. 17 Tojáshéj erőssége -0. 25 -0. 41 0. 08 Tojáshéj vastagsága -0. 20 0. 18 -0. 13 Tojáshéj színe -0. 02 -0. 04 -0. 21 Tojáshéj súlya 0. 36 0. 59 0. 37 Táblázat 9. : A tojás belső és külső értékmérő tulajdonságai közötti genetikai összefüggés (koreláció) Tojás értékmérő Tojásfehérje Tojásfehérje Tojássárgája tulajdonságai nagysága súlya súlya Tojássúly 0. 22 0. 94 0. 71 Tojáshéj – index 0. 20 -0. 07 -0. 07 Tojáshéj erőssége -0. 02 -0. 14 0 Tojáshéj vastagsága -0. 06 0. 04 0. 05 Tojáshéj színe

0 -0. 02 -0. 13 Tojáshéj súlya 0. 24 0. 32 0. 31 Táblázat 10. : A tojás belső és külső értékmérő tulajdonságai közötti fenotípusbeli összefüggés (koreláció) Mindhárom Termelési jellemvonás Keltetés (%) Broiler (%) Termelés (%) Tojástermelés 0. 56 0. 11 0 0. 23 Keltethetőség 0. 76 0. 15 0 0. 46 - 35 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) (%) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése Baromfisúly 0 0. 21 0 0. 32 Elhalálozási arány 0 0. 19 0 0. 42 Takarmány – értékesítés 0 0. 60 0 1. 31 Mellhús aránya 0 0 0. 70 3. 10 Táblázat 11. : A húselőállító baromfifélék jellemvonásainak százalékos (%) javulása Baromfiféle Mellső végtag Hátsó végtag Csontindex erőssége erőssége (BI) 0. 28 0. 21 0. 29 -0. 10 0. 36 0. 39 0. 33 0. 51 0. 58 0. 26 0. 49 0. 30 0. 50 0. 66 0. 33 0. 66 0. 77 0. 45 0. 81

-0. 12 0. 67 0. 76 0. 84 0. 40 Testsúly KRD Testsúly 0. 49 KRD sajátossága Mellső végtag erőssége Hátsó végtag erőssége Csontindex (BI) Táblázat 12. : A baromfifélék testsúlyának és csontozatának összefüggése (koreláció) Baromfivonal Ketrecben tartott hímek Ketrecben Alom tartott hímivarú nőstények egyedei Alom nőivarú Hímek 42 egyedei napos súlya (g) Nőstények 42 napos súlya (g) C* 49 28 18 12 1969 1708 D* 12 7 5 2 1808 1555 CD* 27 12 8 5 1941 1677 Táblázat 13. : A baromfifélék testsúlyának és csontozatának összefüggése (koreláció) (forrás Leenstra 1984) *Jelentős súlygyarapodással rendelkező baromfifélék *Magas ellenálló – képességgel rendelkező baromfifélék *Jelentős súlygyarapodással és ellenálló – képességgel rendelkező baromfifélék Elváltozás típusa Valgus H 2 (S)* H2 (D)* Előfordulás valószínűsége (%) 0. 22 0. 37 48 - 36 - Create PDF

files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése Varus 0. 23 0. 28 9. 8 Táblázat 14. : Hajlottlábúság (VVD) átörökíthetősége (heritabilitása) nagyszülők és nőivarú vonal vizsgálatakor (forrás Le Bihan – Duval 1996) *Nagyszülők vonala *Nőivarú egyedek vonala Húshiba formája Vágóérték (C) vagy hús (M) Kiváltó ok(ozat) Véres comb C, M Tartástechnológia Mellhús hólyagossága C Tartástechnológia Barnafoltosság C Örökléstan Zúzódások C, M Tartástechnológia, takarmányozás Összetétel C, M Örökléstan, takarmányozás Konformáció C Örökléstan, takarmányozás Zsírállandóság M Takarmányozás Tollszín C Örökléstan Fokális miopátia M Örökléstan Vérzékenység C, M Takarmányozás Hátsóvégtag - zavarok C Tartástechnológia, takarmányozás Hússzín M Örökléstan, tartástechnológia

Lágyhús M Örökléstan, tartástechnológia Izomdisztrófia M Örökléstan Olajos madár - szindróma C Tartástechnológia, takarmányozás Íztelenség M Takarmányozás Bőrszín C, M Hozam C, M Örökléstan, tartástechnológia, takarmányozás Örökléstan, tartástechnológia, takarmányozás Táblázat 15. : A baromfifélék húsminőség – romlásának ok(ozat)ai (forrás Fletcher 1991) - 37 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése Jellemvonás pH15 pHU L D Y DL BW BRY AFP pH15 0. 49 0. 02 0. 13 0. 23 0. 05 -0. 29 -0. 06 0. 12 -0. 04 pH - 0. 35 -0. 91 0. 14 -0. 43 -0. 83 0. 07 0. 13 -0. 54 L - - 0. 50 0. 48 0. 20 0. 80 0. 16 -0. 07 0. 50 D - - - 0. 57 0. 54 -0. 25 -0. 30 -0. 29 -0. 24 Y - - - - 0. 55 0. 16 -0. 13 -0. 39 -0. 02 DL - - - - - 0. 39 -0. 04 -0. 16 0. 29 BW - -

- - - - 0. 35 0. 17 0. 19 BRY - - - - - - - 0. 55 -0. 17 AFP - - - - - - - - 0. 62 U Táblázat 16. : A baromfifélék húsminőségének összefüggése (koreláció) (forrás Bihan – Duval 2001) L = világos hússzín D = sötét hússzín Y = sárga hússzín DL = vizenyősség BW = testsúly BRY = mellhús – mennyiség AFP = hasüregi zsírmennyiség Jellemvonás pH20 pHU L D Y BW 20 0. 22 0 60 -0. 79 0. 23 0. 05 -0. 25 0. 16 -0. 53 0. 14 -0. 43 0. 08 0. 12 0. 48 0. 20 0. 21 0. 57 0. 54 0. 21 0. 55 0. 55 0 55 -0. 41 0. 15 0. 61 0 22 -0. 24 -0. 16 Táblázat 17. : A pulykák húsminőségének összefüggése (koreláció) (forrás Bihan – Duval 2001) L = világos hússzín D = sötét hússzín Y = sárga hússzín BW = testsúly BRY = mellhús – mennyiség pH pHU L D Y BW BRY - 38 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) BRY -0. 20 -0. 01 0. 47 -0. 05 0. 14 -0. 38 -0. 29 Tojás

– és hústermelő baromfifélék nemesítése Nevelés hete Nevelés során alkalmazott hőmérséklet Első hét (7 nap) 32 – 34 OC Második hét (14 nap) 30 OC Harmadik hét (21 nap) 28 OC Negyedik hét (28 nap) 24 – 26 OC Örödik hét (35 nap) 20 – 22 OC Hatodik hét (42 nap) 18 – 20 OC Hetedik hét (49 nap) 18 – 20 OC Táblázat 18. : A baromfifélék hőmérsékleti igénye az idő függvényében (forrás Petrovic 1985) Nevelés hete Nevelés során alkalmazott megvilágítás Első hét (7 nap) 3W Második hét (14 nap) 2. 5 W Harmadik hét (21 nap) 2W Negyedik hét (28 nap) 2W Örödik hét (35 nap) 1. 5 W Hatodik hét (42 nap) 1W Hetedik hét (49 nap) 0. 5 W Táblázat 19. : A baromfifélék napfény - igénye az idő függvényében (forrás Petrovic 1985) Nevelés során alkalmazott Összes takarmányozási takarmányozás (kg)* érték (kg)* Első hét (7 nap) 15 105 Második hét (14 nap) 30 315 Harmadik hét (21 nap) 45 630

Negyedik hét (28 nap) 55 1015 Örödik hét (35 nap) 80 1575 Hatodik hét (42 nap) 105 2310 Hetedik hét (49 nap) 120 3150 Nyolcadik hét (56 nap) 125 4025 Táblázat 20. : A baromfifélék takarmányozási igénye az idő függvényében (forrás Petrovic 1985) Nevelés hete *a fenti értékek 1000 darab baromfira értendők - 39 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése Alapanyag B – kezdő* B – fejező* T – kezdő* T – fejező* Kukorica (%) 57 61. 5 55 61 Szójaliszt (%) 27 27 10 8 Lucernaliszt (%) 3 2 4 2 Napraforgóliszt (%) 4 4 9. 4 11 Halliszt (%) 4 - 3 2 Takarmányliszt (%) - - 10 6. 7 Zsír (%) 2 2. 5 - - Dikalcium – foszfát (%) 1. 3 1. 2 1. 6 1. 6 Kréta (%) 1 1 5. 7 6. 4 Só (%) 0. 2 0. 3 0. 3 0. 3 Keverékek (Táblázat 22.) 0. 5 % 0. 5 % 1% 1% Táblázat 21. : A húselőállító (B*) és

tojástermelő (T) takarmányozásánál használt alapanyagok (forrás Petrovic 1985) ZB1 ZB2 ZB3 EV1 EV2 EV3 EG1 EG2 EG3 EG4 Fehérje (%) 22 19 17 23 19 17 28. 5 24 20 16 Szénhidrát (%) - 4. 50 - - - - - - - - Zsír (%) 5 - - 6. 14 5 3. 57 4. 23 Nedvesség (%) 13 13 13 - - - - - - - Hamu (%) 8 8 8 - - - - - - - Lizin (%) 1. 20 0. 90 0. 60 1. 29 0. 99 0. 84 1. 70 1. 40 1. 10 0. 69 Metionin (%) - - - 0. 52 0. 50 0. 30 0. 68 0. 50 0. 50 0. 30 0. 90 0. 70 0. 60 0. 90 0. 70 0. 60 1. 12 0. 90 0. 85 0. 60 Treonin (%) - - - 0. 92 0. 74 0. 64 1. 09 0. 93 0. 77 0. 60 Triptofán (%) - - - 0. 33 0. 26 0. 23 0. 42 0. 34 0. 26 0. 19 Kalcium (%) 1. 10 1. 10 1. 10 1. 20 0. 98 0. 70 1. 20 1. 10 1 0. 90 Kálium (%) - - - - - - - - - - Magnézium (%) - - - - - - - - - - Nátrium (%) 0. 20 0. 20 0. 20 0. 15 0. 15 0. 15 0. 15 0. 15 0. 15 0. 15

Foszfor (%) 0. 40 0. 40 0. 40 0. 8 0. 61 0. 54 0. 90 0. 80 0. 80 0. 55 Vas (mg) 80 40 40 - - - - - - - Metionin Cisztin (%) - 40 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése Réz (mg) 8 8 8 - - - - - - - Zink (mg) 50 50 50 - - - - - - - Mangán (mg) 100 100 100 - - - - - - - Jód (mg) 0. 80 0. 80 0. 80 - - - - - - - Szelén (mg) 0. 30 0. 30 0. 20 - - - - - - - A – vitamin (mg) 15000 10000 10000 12500 12500 8000 15300 15300 15500 13500 E – vitamin (mg) 80 50 50 40 40 20 38. 50 40. 50 43 35 D3 – vitamin (mg) 5000 2000 2000 2000 2000 1500 3000 3000 3000 2800 0. 02 - 0. 02 - - - - - - - B12 – vitamin (mg) Táblázat 22. : A baromfifélék keverék - takarmányozása - 41 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer

(http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM  Dr. Könyves Tibor : Bioállattenyésztés és Halászat (előadásjegyzet), 2008  Dr. Szabó József : Állattenyésztéstan III (Baromfitenyésztéstan) (előadásjegyzet), 2002  Prof. Dr Vladimir Petrovic : Gajenje kokoski i curaka, 1985  A. F Groen : Breeding Objectives and Selection Strategies for Layer Production  Derek Emerson : Breeding Objectives and Selection Strategies for Broiler Production  B. Besbes and V Ducrocq : Use of Mixed Model Metholodgy in Breeding Strategies for Layer Hens  Stanislaw and Jan Jankowski : Use of Mixed Model Metholodgy in Breeding Strategies for Meat - type Birds  James A. Arthur and Gerard A A Albers : Industrial Perspective on Problems and Issues Associated with Poultry Breeding  E. Decuypere, V Bruggemen, G F Barbato and J Buyse : Growth and Reproduction Problems Associated with Selection for Increased Broiler

Meat Production  Colin C. Whitehead, Robert H Fleming, Richard J Julian and Poul Sorensen : Skeletal Problems Associated with Selection for Increased Production  Hervé Rémingnon and Elisabeth Le Bihan – Duval : Meat Quality Problems Associated with Selection for Increased Production  J. B Kjaer and J A Mench : Behaviour Problems Associated with Selection for Increased Production  P. K Mathur : Genotype – Environment Interactions : Problems Associated with Selection for Increased Production  J. C McKay : The Genetics of Modern Commercial Poultry  K. F Laugnlin : Breeder Management : How Did We Get There?  P. Bijma and H Bovenhuis : Developements in Quantitative Genetics and Genomics Relevant for Poultry Breeding - 42 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Tojás – és hústermelő baromfifélék nemesítése TA R T A LO M JE G Y ZÉ K Előszó .2 Bevezetés .4 Témaismertetés.6 Tojástermelő

baromfifélék nemesítése . 6 Húselőállító baromfifélék nemesítése . 10 Témakifejtés .13 Növekedés és szaporodásgbiológiai zavarok . 13 Vázrendszerben jelentkező zavarok. 16 Húsminőségi zavarok. 19 Viselkedési zavarok . 22 Összefoglalás .25 Függelékek .26 Ábrák jegyzéke . 26 Táblázatok jegyzéke . 30 Felhasznált szakirodalom .42 - 43 - Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom)