Geography | Society geography » Hardi-Kukorelli - A gazdaság és a társadalom földrajza

Hardi Tamás – Szörényiné Kukorelli Irén A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM FÖLDRAJZA Készült a HEFOP 3.31-P-2004-09-0102/10 pályázat támogatásával Szerzők: dr. Hardi Tamás tudományos munkatárs Szörényiné dr. Kukorelli Irén Lektor: dr. Tóth József egyetemi tanár Szerzők, 2006 A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A dokumentum használata Vissza ◄ 3 ► A dokumentum használata Mozgás a dokumentumban A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader megszokott elemeit és módszereit használhatjuk. Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegyzékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a következő oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az utoljára megnézett oldalra visz vissza bennünket. Pozícionálás a

könyvjelzőablak segítségével A bal oldali könyvjelző ablakban tartalomjegyzékfa található, amelynek bejegyzéseire kattintva az adott fejezet/alfejezet első oldalára jutunk. Az aktuális pozíciónkat a tartalomjegyzékfában kiemelt bejegyzés mutatja. A tartalomjegyzék használata Ugrás megadott helyre a tartalomjegyzék segítségével Kattintsunk a tartalomjegyzék megfelelő pontjára, ezzel az adott fejezet első oldalára jutunk. Keresés a szövegben A dokumentumban való kereséshez használjuk megszokott módon a Szerkesztés menü Keresés parancsát. Az Adobe Reader az adott pozíciótól kezdve keres a szövegben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 3 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Tartalomjegyzék Vissza ◄ 4 ► Tartalomjegyzék A világgazdaság térbelisége . 5 1. A világgazdaság jellemzői, területi egyenlőtlenségei 6

2. A területi különbségek kialakulását magyarázó főbb elméletek 17 3. A centrum és periféria térségek a világgazdaság történetének különböző korszakaiban . 21 4. A kereskedelem és a tőkemozgások irányai a világgazdaságban, a nemzetközi integrációk . 37 5. A globális problémák és a fenntartható fejlődés 43 6. Az állam mint a társadalmi-gazdasági tér alapegysége 59 7. Nemzetközi integrációk 62 A népesség földrajza . 67 8. A népességszám változása 68 9. A vándorlás 78 10. A népesség összetétele 89 11. Magyarország népesedésének története101 A települések földrajza .107 12. A település fogalma és kapcsolata a földrajzi környezettel 108 13. Tanyák, falvak: a vidék települései116 14. A városok 121 15. Magyarország településföldrajzának néhány jellegzetes vonása 144 A gazdaság térbelisége.150 16. A strukturális változások és az azokat bemutató elméleti modellek .151 17. A természeti

erőforrások földrajza162 18. A mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai 172 19. Az ipar területi elhelyezkedésére ható természeti és társadalmi tényezők .185 Irodalomjegyzék .206 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 4 ► I. RÉSZ A VILÁGGAZDASÁG TÉRBELISÉGE A gazdaság és a társadalom földrajza A világgazdaság jellemzői, területi egyenlőtlenségei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 6 ► 1. A világgazdaság jellemzői, területi egyenlőtlenségei Közismert tény, hogy a Földön a gazdasági fejlettség nem egyenletesen oszlik meg. Vannak szegény és gazdag térségek, s az ezek közötti különbségek folyamatosan növekednek A gazdaságföldrajz egyik feladata, hogy megfigyelje, leírja ezeket a különbségeket, s keresse az azokat kialakító törvényszerűségeket, feltárja a világgazdasági teret alakító folyamatokat. A gazdasági fejlettség a

Föld bizonyos térségeiben koncentrálódik, s ezt a gazdaság és társadalom térbeli folyamatai alakítják ki. Így jelen fejezet keretében arra keressük a választ, hogy hogyan alakulnak ezek a gazdaságitársadalmi területi folyamatok, ezeknek milyen természeti és társadalmi háttere van. Megismerkedünk magával a világgazdasággal, jellemzőivel, földrajzi sajátosságaival, néhány elmélettel, amelyek ezeket a különbségeket magyarázzák, valamint a történetével, nevezetesen azzal, hogy a világgazdaság történetében hogyan alakult át a fejlettség és fejletlenség területi mintázata. 1.1 A világgazdaság definíciója A világgazdaság meghatározása, definiálása meglehetősen nehéz feladat. Ugyan a hétköznapi életben is sokat beszélünk róla, hivatkozunk a kihívásaira, folyamataira stb., de ha valakit megkérnénk, hogy megfogható módon írja körül, mi is az a világgazdaság, akkor bizony bajban lenne Ez két ok miatt is így van. A

világgazdaság nem egy anyagi jelenség Nem írható hiánytalanul körül olyan résztvevői listával és szabályok rendszerével, mint egy nemzetgazdaság. Ugyanakkor a fogalom lényege a gazdaság és társadalom történetével párhuzamosan folyamatosan változik Így más jelenséget érthettünk világgazdaság alatt a 18. század végén, a szabadversenyes kapitalista gazdaság idején, és más a jelenség tartalma napjainkban a globalizálódó gazdaság körülményei között Azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy a modern értelemben vett, a Föld egészére kiterjedő gazdasági rendszer modern jelenség, elsősorban a kapitalista termelési mód kialakulásához köthető. Korábban regionális piacok léteztek ugyan, de a Föld különböző térségeinek szinte napi szintű gazdasági összekapcsolására igazán a gyarmattartó birodalmak korában került sor. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 6 ► A gazdaság és

a társadalom földrajza A világgazdaság jellemzői, területi egyenlőtlenségei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 7 ► A 19. század kapitalizálódó gazdaságában a nemzetgazdaságok jelentették a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alapegységeit Az egyes országok gazdasága önálló egész volt A korabeli világgazdaság lényegét az ezek közötti kereskedelmi kapcsolatok adták. Tehát a világgazdaság ezek mozaikjaként volt felfogható A második világháború után, a Föld gazdaságának globalizálódásával a fogalom lényege is átalakult. Ma már a világgazdaságról, mint önálló entitásról kell hogy beszéljünk A nemzetgazdaságok mellett a világgazdaságot alakító szereplők száma, tulajdonságai is nagymértékben megváltoztak: transznacionális vállalatok, nemzetközi szervezetek, országok nagytérségi integrációi alakítják a világgazdasági folyamatokat, s versenyeznek a gazdasági

előnyökért. A közöttük lévő kapcsolati háló is lényegesen bonyolultabb, mint korábban, nem csupán a készáruk vagy nyersanyagok kereskedelmére szorítkozik, hanem egyre bonyolultabb függőségi viszonyok, információ-, tőke- és tudásáramlásokon keresztül valósul meg A gazdaság egyre inkább nemzetközivé válik, a termelés gyakran országok egész sorát érinti, a gazdasági egységek tulajdonosai is több országból kerülnek ki. Így mindamellett, hogy a nemzetállam, mint a gazdaság szervezésének területi egysége megmaradt, egyre inkább a világgazdaság egésze adja a gazdaság térbeli kereteit. A világgazdaság egészén belül, ugyanakkor egyre fontosabbá válnak az egyes (akár államhatárokon átnyúló) gazdasági régiók, valamint a gyorsan fejlődő városi térségek, amelyekben a termelés, az értékteremtés egyre inkább koncentrálódik. A világgazdaság kiinduló definíciójaként elfogadhatjuk az alábbi meghatározást

(Tóth szerk. 2002): A világgazdaság a nemzetközi kapcsolatok térbeli hálózatának fokozatosan egységes világpiaccá szerveződő összessége, ahol a különböző fejlettségű nemzetgazdaságok differenciált funkciót töltenek be. 1.2 A világgazdaság jellemzői Napjaink világgazdaságának legfontosabb jellemzőit az alábbiak szerint foglalhatjuk össze (Szentes 1999; Simai–Gál 2001). a) A világgazdaság komplex rendszer jellegű. A világgazdaság önálló, komplex rendszerként is felfogható és elemezhető. Komplex rendszernek nevezzük az olyan bonyolult képződményeket, amelyekben nagyszámú, soktípusú és diverzifikált (sokirányú, sokféle) érdekkel rendelkező szereplő A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 7 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A világgazdaság jellemzői, területi egyenlőtlenségei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 8 ► lép

fel, s a szereplők között különböző mértékű és intenzitású, aszimmetrikus szerves kapcsolatok, függőségi viszonyok léteznek, amelyek kölcsönösek, és befolyásolják a rendszer működését. A komplex és gyorsan változó rendszerekre az állandó változás, a labilitás, a bizonytalanság, az egyensúlyhiány sokkal inkább jellemző, mint a stabilitás és a rend. Más vélemény szerint a világgazdaság szerves rendszer. Sok az egyensúlytalanság, amelyek a normális működést veszélyeztetik Nincsenek meg azok a mechanizmusok és intézményesített szabályozási technikák, amelyek a különbségek elmélyülésének megakadályozására képesek. Nincs egy, a nemzeti szinthez hasonlóan működő világállam, amely a globalizálódó világgazdaságot „központilag” irányítaná. Ez fontos különbség a nemzetgazdaságokhoz viszonyítva Az egyes államok gazdaságában megvannak azok az egységes szabályok, törvények, amelyek a

nemzetgazdaság minden szereplőjére vonatkoznak, kapcsolataikat szabályozzák, s léteznek azok a mechanizmusok, intézmények, amelyek ezeket a szabályokat létrehozzák, alakítják, betartásukat ellenőrzik, és be nem tartásukat szankcionálják. A világgazdaságra viszont mindez nem igaz, hiszen nincsenek olyan egységes törvények, amelyek számonkérhető módon az összes szereplőre érvényesek lennének. b) Az előállított össztermék gyorsan növekszik, ugyanakkor a jövedelmi és fejlettségbeli különbségek (észak–dél szakadék) egyre nagyobbak a szegény és gazdag országok között. A világ bruttó terméke 1999-ben 35 ezer milliárd dollár volt, az 1950 évi hatszorosa, ami azonos volt az 1913. évivel A népesség 1950-ben 2,52 milliárd ember, 2000-re elérte a 6 milliárd főt A feketegazdaság becsült terméke a fejlett országokban a GDP 15%-át teszi ki, a fejlődő és volt szocialista országokban több helyen eléri a GDP 1/3-át. A

világgazdaságban a fejlettség nem azonos módon oszlik el. A emberiség ¼-e birtokolja a jövedelmek 4/5-ét A világ országainak 25%-ában az egy főre jutó GNP nem haladja meg az évi 500 USD-t, 10%-ban 20000 USD felett van. A különbségek egyre nőnek, a szegénység globálissá válik, és veszélyeket rejt magában. c) A világgazdaság globalizálódik. A világgazdaság globalizálódásán általában véve a világgazdaság valamennyi országra kiterjedő és mindinkább szerves rendszerré válásának folyamatát értjük, ami egyrészt a volt szocialista államok reintegrációját (a világgazdaságba való újra bekapcsolódását), másrészt a gazdasági folyamatoknak és gazdasági viszonyoknak az előrehaladó transznacionalizálódását (az országhatárokat keresztező kibontakozá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 8 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A világgazdaság jellemzői, területi

egyenlőtlenségei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 9 ► sát) és annak nyomán világméretű gazdasági interdependenciák (kölcsönös függőségi viszonyok) keletkezését és fokozódását jelenti. A globalizáció során kialakul ugyan egy világtársadalom, amelynek alapja az információs fejlődés, de az ún. „információs szakadék” (az információ elérhetőségének különbsége) növekszik a szegény és gazdag államok között Különböző társadalmi rétegek eltérően tudnak bekapcsolódni a globalizáció folyamatába, eltérő mértékben jutnak hozzá az információs társadalom nyújtotta lehetőségekhez Márpedig a globalizáció nyújtotta előnyök kihasználásának egyik feltétele az információs eszközök használatának lehetősége (internet, média, telefon stb.), valamint a mobilitás (mozgási lehetőség, közlekedés, költözés lehetősége, konvertálható tudás megléte). Az

információs lehetőségektől megfosztott, s helyhez kötött társadalmi rétegek számára a globalizáció negatívumai jelennek meg inkább. Így az előnyök és hátrányok aránya országokon belül, társadalmi csoportonként is változhat. Összefoglalva: a globalizációnak köszönhetően az „információs szakadék” a világ szegény és gazdag csoportjai között növekszik. Minden államban van egy réteg, amely élni tud a globalizálódó gazdaság és társadalom előnyeivel, csak pl Nigériában ez a réteg rendkívül vékony, míg pl Németországban lényegesen szélesebb, így a társadalom döntő többsége a „nyertes” kategóriába tartozik. 1.3 A gazdasági fejlettség és elmaradottság mérése A földrajzi vizsgálatok során, amikor a különböző országok, térségek, régiók között gazdasági fejlettséget kívánjuk összehasonlítani, szükségünk van összevethető mutatókra. Olyan jellemzőkre, amelyek viszonylag egyszerűen képesek

leírni egy terület fejlettségi szintjét A fejlettség, illetve elmaradottság rendkívül összetett fogalom, nagyon nehéz egyértelmű öszszehasonlításokat tenni. A fejlettséget és elmaradottságot általában a gazdaság fejlettségi szintjével azonosítjuk, de ezen túl még számos más dolgot is figyelembe kell vennünk. Lehet egy ország gazdag, pl nyersanyagokban, ha tudásban, egészségben szegény, rossz a környezeti állapota, vagy háborús válságok sújtják rendszeresen. Az országok összehasonlítása tehát nehézkes Ezért nagyon sokféle mutató, leírás, statisztikai elemzés használható, s mindegyik megközelíti egy kicsit a valóságot, de teljes egészében leírni nem tudja Most a legegyszerűbb, és leggyakrabban (pl a sajtóban) használt mutatókat soroljuk fel az alábbiakban. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 9 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A világgazdaság jellemzői,

területi egyenlőtlenségei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 10 ► A bruttó hazai termék (GDP), a bruttó nemzeti termék (GNP) A GDP egy ország rezidens egységei által, egy évben előállított, végső felhasználásra kerülő anyagi javak és szolgáltatások összessége (Solt 2001), amit kifejezhetünk nemzeti valutában, vagy például dollárban, euróban. A GNP a nemzetgazdaság kibocsátásának teljes értéke, tehát az egy év alatt termelt összes jószág és szolgáltatás piaci értéke. A földrajz számára a két érték között a legfontosabb különbség, hogy a GDP területi szemléletű, tehát azt a kibocsátást vizsgálja, ami egy terület (ország, régió stb.) határain belül valósul meg. Ezért használható nem csak országok, de régiók, megyék kibocsátásának mérésére is A GNP egy nemzetgazdaság kibocsátását fejezi ki, függetlenül attól, hogy az ország határain belül vagy

kívül valósult-e meg. A nominális GDP vagy GNP az ország összes kibocsátását adja meg az aktuális árfolyamon, abszolút számokban, tehát megmutatja, hogy Magyarországon hány forint, Csehországban hány korona volt az az érték, amit előállítottak. Ezt is átszámolhatjuk euróra vagy amerikai dollárra A nagy és kis országok értékeit így lehetetlen összevetni, hiszen pl 2003-ban Szlovénia GDP adata szerint az országban 27,4 milliárd USDnek megfelelő értéket állítottak elő, míg ugyanebben az évben Ukrajnában 49,4 milliárd USD értéket. Tehát melyik állam a gazdagabb, melyik gazdaság az eredményesebb? Ezen adatok alapján nem tudjuk eldönteni, melyik ország a fejlettebb, bár látszólag az ukrán gazdaság teljesítménye közel kétszerese a szlovénnak. De: Szlovénia egy kis állam 20,3 ezer km2 területtel és 2 millió lakossal, míg Ukrajna területe 603,7 ezer km2, lakosainak száma 48 millió fő. Tehát az ukrán gazdaság a jelzett

értéket sokszor nagyobb területen és sokszor több lakossal állította elő! Az összehasonlíthatóság kedvéért a GDP és a GNP egy főre számított értékét vizsgáljuk (GDP/fő), amikor az egyes országok vagy területek gazdaságának jellemzőit kívánjuk kimutatni. Tehát a példánkban szereplő országokban, 2003ban az egy főre jutó GDP (valutaárfolyamon – tehát a nemzeti valutában megadott előállított értéket az adott év átlagos dollárárfolyamán átszámítva dollárra) Szlovéniában 13752 USD, míg Ukrajnában 1028 USD volt. Így már szemléletesebben láthatjuk a két ország gazdasága közötti különbséget. Keletkezik azonban egy újabb probléma: tapasztalatból tudhatjuk, hogy ugyanaz a 100 euró vagy dollár más vásárlóerővel bír Romániában vagy Svédországban. Pl ha van 100 eurónk, Romániában akár három napra is ki tudunk venni egy jó szállodai szobát, míg Svédországban legfeljebb egy éjszakát tölthetünk el

érte (feltéve, ha nem fogyasztunk a minibárból). Tehát az előállított jövedelem más és más értékkel bír a különböző orszá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 10 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A világgazdaság jellemzői, területi egyenlőtlenségei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 11 ► gokban. Ahhoz, hogy az előállított termék valódi értékét hasonlíthassuk össze, a GDP és GNP értékét az adott ország fogyasztói áraiból képezett árindexszel lehet korrigálni – ez a vásárlóerő paritáson számított GDP –, így az országok gazdasági fejlettségének összehasonlítása még megbízhatóbb. Ezt a mutatót használva a különbségek csökkennek, mivel a gazdagabb országokban általában az árszínvonal is magasabb, tehát a gazdag ország polgára a 100 dollárnyi jövedelméből kevesebb árut és szolgáltatást tud

vásárolni, mint a szegény ország polgára. Így a két példa országunk esetében a 2003-ban előállított GDP vásárlóerő paritáson Szlovéniában 19618 USD/fő, míg Ukrajnában 5312 USD/fő, tehát míg az első esetben (valutaárfolyamon) mért különbség a két ország között 13,4-szeres volt, addig a vásárlóerő paritáson mért különbség 3,7-szeres, s ez az utóbbi különbség – tapasztalataink szerint – közelebb áll a mindennapok valóságához. A Világbank a Föld országait az előállított bruttó nemzeti termék alapján fejlettségi csoportokba sorolja, az alábbiak szerint (1998 évre): • 26 fejlett ipari ország GNP=25000 USD/fő vagy több; A Föld lakóinak 16%-a, a világtermelés 70%-a található ezekben az államokban; • A közepesen fejlett országok felső csoportja (17 ország); GNP = 4500 USD/fő körül. Magyarország ebbe a csoportba tartozik • A közepesen fejlett országok alsó csoportja (40 ország); GNP = 2000 USD/fő

körül 20%-al részesednek a Föld lakosságából és termeléséből. • A fejlődő országok száma 105; GNP = 500 USD/fő körül; A Föld lakóinak 2/3-a, termelésének 10%-a található itt. Napjainkra vonatkoztatva elkészítettünk egy új besorolást, amely az adatok elérhetőségén alapulva a valutaárfolyamon mért, egy főre jutó GDP alapján kategorizálja be az országokat (1. táblázat) Meglepő megállapításokat tartalmaz, hiszen sok európai ország (pl Bulgária), amelyet mi szegényként ismerünk, összevetve a világ legszegényebb területeivel, bizony a világ „gazdag” csoportjába kerül. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 11 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A világgazdaság jellemzői, területi egyenlőtlenségei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 12 ► 1. táblázat: A különböző jövedelmi kategóriába tartozó országok (2003) (a

valutaárfolyamon számított, egy főre jutó GDP alapján) Megnevezés Szupergazdagok (30 001 $ felett) A csoporthoz tartozó országok Bermuda, Luxemburg, Egyenlítői Guinea, Egyesült Arab Emirátusok, Norvégia, Amerikai Egyesült Államok, Írország, Brit Virgin Szigetek, Izland, Dánia, San Marino, Kanada, Hong Kong, Ausztria, Svájc, Ausztrália, Japán, Belgium, Finnország, Hollandia, Németország, Egyesült Királyság Gazdagok Franciaország, Svédország, Olaszország, Szingapúr, Tajvan, Katar, (8001–30 000 $) Monaco, Spanyolország, Új Zéland, Falkland Szigetek, Liechtenstein, Izrael, Andorra, Brunei, Bahrein, Görögország, Feröer-szigetek, Szlovénia, Ciprus, Dél-Korea, Bahamák, Málta, Csehország, Portugália, Kuvait, Puerto Rico, Barbados, Észtrország, Trinidad és Tobago, Magyarország, Szlovákia, Litvánia, Lengyelország, Lettország, Omán, Argentína, Mauritius, Szaúd-Arábia, Malajzia, Dél-Afrika, Horvátország, Líbia, Chile, Costa Rica,

Oroszország, Antigua és Barbuda, Botswana, Mexikó, Bulgária, Uruguay, Saint Kitts és Nevis, Brazília, Irán, Thaiföld, Tunézia, Kazahsztán, Románia, Törökország Jómódúak Türkmenisztán, Kolumbia, Macedónia, Seychelle-szigetek, Algéria, (5001–8000 $) Panama, Ukrajna, Dominika, Namíbia, Fehéroroszország, Belize, Bosznia–Hercegovina, Kína, Gabon, Zöld-Foki Köztársaság, Libanon, Réunion, Venezuela, Fidzsi-szigetek, Peru, Palau, Szamoa, Dominika, Saint Lucia, Fülöp-szigetek Közepesek Nauru, Szváziföld, Grenada, Albánia, Paraguay, Azerbajdzsán, (3001–5000 $) El Salvador, Guatemala, Jordánia, Guyana, Örményország, Szerbia, Jamaica, Ecuador, Sri Lanka, Marokkó, Suriname, Egyiptom, Szíria, Maldív-szigetek, Mikronézia, Montenegró, Indonézia, Kuba, Irak, Grúzia, India, Angola Szegények Bolívia, Honduras, Nicaragua, Vanuatu, Saint Vincent, Vietnám, (1001–3000 $) Pápua Új Guinea, Ghána, Lesotho, Kamerun, Pakisztán, Zimbabwe, Tonga,

Marshall-szigetek, Kambodzsa, Mauritánia, Banglades, Kirgizisztán, Szudán, Guinea, Gambia, Laosz, Mongólia, Moldova, Szenegál, Uganda, Üzbegisztán, Burma, Haiti, Észak-Korea, Togo, Salamon Szigetek, Elefántcsontpart, Csád, Ruanda, Nepál, Nigéria, Bhután, Burkina Faso, Kongó, Mozambik, Dzsibuti, Mali, Tádzsikisztán, Sao Tome és Principe, Benin, Közép-Afrikai Köztársaság, Kenya, West Bank Nagyon szegények Eritrea, Libéria, Etiópia, Madagaszkár, Nigéria, Jemen, Zambia, (1000 $ alatt) Bissau-Guinea, Sierra Leone, Afganisztán, Kiribati, Burundi, Kongói Demokratikus Köztársaság, Tanzánia, Comore-szigetek, Malawi, Szomália, Kelet-Timor Forrás: KSH, CIA Factbook alapján saját átdolgozás. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 12 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A világgazdaság jellemzői, területi egyenlőtlenségei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 13

► A gazdaság ágazati struktúrája; az ágazatok részesedése a megtermelt jövedelemből és a foglalkoztatottakból A gazdaság szereplői egymástól eltérő tevékenységeket folytatnak. Van, aki mezőgazdasági termelést folytat, van, aki feldolgozza az alapanyagokat, s vannak, akik különböző szolgáltatásokat nyújtanak. A gazdasági tevékenységeket különböző ágazatokba soroljuk A legegyszerűbb felosztás szerint a gazdaság három fő szektorra osztható. A primer vagy elsődleges szektor a mezőgazdaság, halászat, erdőgazdaság és alapanyag termelő pl.: bányászat tevékenységét jelenti, tehát úgy is mondhatjuk, hogy alapanyagot termel a gazdaság számára. A szekunder vagy második szektor az alapanyagokat feldolgozó, anyagi termelést megvalósító ipar. A tercier vagy harmadik szektor a szolgáltatások ágazatát tartalmazza. A fő gazdasági ágazatokat tovább bonthatjuk alágazatokra. Egy fa formát ölt ez a rendszer, amelynek levelei

az egyes tevékenységek pl. cipőfelsőrész-készítés A különböző gazdasági tevékenységek eltérő jövedelmezőséggel bírnak – mint azt tapasztalatból tudhatjuk Egészen más a jövedelmezősége pl. a banki tevékenységnek, mint pl a gabonatermesztésnek Egy ország gazdasági fejlettségére utal, hogy az egyes szektorok mekkora jelentőséggel bírnak az adott gazdaságon belül. Ezt mérhetjük a foglalkoztatottak arányával vagy az egyes ágazatok részesedésével a GDP/GNP előállításában. Így vizsgálhatjuk egy ország gazdasági szerkezetét (struktúráját) Ugyanakkor összevethetjük az egyes ágazatok foglalkoztatási arányát a GDP-ből való részesedésükkel. Ha egy ágazat magas részesedéssel bír a foglalkoztatásból, de alacsonnyal a GDP-ből, úgy az egy kevésbé hatékony ágazat. Egy szegény ország esetében pl lehet magas mezőgazdasági foglalkoztatás, de ugyanakkor az ország alacsony GDP-jének csupán csekély hányadát

állítja elő, tudhatjuk, hogy az egy alacsony színvonalú, zömében önellátó ágazat, míg az ország jövedelmének nagy részét kicsi, de modern, külpiacra termelő ipar állítja elő. (Pl Banglades esetében, 2000-ben a foglalkoztatottak 62,1%-a dolgozott a mezőgazdaságban, miközben az előállított értékből ez az ágazat csak 25%-kal részesedett) A HDI (Human Development Index), az emberi fejlődési index Az országok fejlettségét, az ott élő lakosok jólétét csupán gazdasági adataik alapján elég egyoldalúan tudjuk összehasonlítani, és sok lényeges elem elmarad az összevetésből. Emellett legalább ennyire fontos a lakosok élet- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 13 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A világgazdaság jellemzői, területi egyenlőtlenségei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 14 ► színvonala, kulturális, egészségügyi

és szociális jóléte. Egy ország valódi fejlettsége csak ezekkel együtt mérhető. Az országok, országcsoportok közötti fejlettségbeli különbségeknek a gazdaságon kívüli, de a gazdasági fejlődéssel is összefüggő szociális mutatók alapján történő értékelése az „emberi fejlődési index”, a HDI (1. ábra) A HDI-t 1990-ben fejlesztette ki egy pakisztáni közgazdász, Mahbub ul Haq, s 1993 óta használja az ENSZ az országok összehasonlító értékelésére. Három komponense van: • A vásárlóerő paritáson mért, egy főre jutó GDP értéke USD-ben. • Az élet egészségügyi minősége, amit a születéskor várható élettartam hosszúságával mérnek a HDI mutatóban • A tudás szintje, amit a felnőtt írástudó népesség arányával (kétharmados súllyal szerepel), valamint az adott korú népességből a megfelelő szintű iskolába beiratkozottak arányával (egyharmados súllyal szerepel) mérnek. 1. ábra: A HDI értékei a

Föld különböző országaiban, 2003-ban Forrás: Human Development Report, 2005. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 14 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A világgazdaság jellemzői, területi egyenlőtlenségei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 15 ► Az index kiszámítási módjának bemutatásától most eltekintünk, a lényeg, hogy ezeket a bemutatott mérőszámokat, a legnagyobb és legkisebb értékek figyelembe vételével egy indexbe sűrítik össze, amelynek értéke 0 és 1 között változhat. A számítás eredményeit az ENSZ évente közli 2005-ben a legmagasabb értéket Norvégia (0,963), míg a legalacsonyabbat Niger (0,281) érte el. Mindkettő hosszú évek óta tartja a helyét Az emberi fejlődési indexet (HDI) tovább finomítják a GNP vásárlóerőben mért reálértékével, továbbá jövedelemelosztási és környezetvédelmi mutatóval. 1.4 Az

országok csoportosítása fejlettség szerint Mint láthattuk, többféle mutató és módszer is rendelkezésre áll, hogy felmérjük az egyes országok fejlettségi szintjét, s azokat összevessük egymással. Most rátérünk arra, hogy milyen fejlettségi csoportokat különböztethetünk meg a világon (2 ábra) A hidegháború alatt az országokat egy egyszerű hármas tagolás szerint osztották első, második és harmadik – „el nem kötelezett” – világra. Az első világ volt a kapitalista országok csoportja, vagy amelybe a „fejlett piacgazdaságú országok” tartoztak A második világot a szocialista országok alkották, a „központilag tervezett gazdaságú országok”, míg a harmadik világ a „fejlődő országokból” állt. Napjainkra ez a felosztás idejét múlta. Lényegében megszűnt a szocialista világ, a központilag tervezett gazdaság (Kivéve Kubát és Észak-Koreát) A harmadik világ erősen differenciálódott, hiszen a korábban

ide sorolt országok között találjuk meg a világ legszegényebb országait, de számos ország időközben olajvagyona vagy az iparosítás révén a gazdagok szintjére emelkedett. Így ma már egy új csoportosítást kell követnünk Az ENSZ terminológiája szerint öt csoportot különböztethetünk meg: • Fejletlen országok. Alacsony jövedelmi, ipari és műveltségi szint jellemzi őket. Alacsony szinten kapcsolódnak be a világgazdaságba, jellemző rájuk az nyersanyagok exportja. • Fejlődő országok. Ebbe a csoportba meglehetősen különböző országok tartoznak. Lakosságuk életszínvonalát tekintve nagy eltéréseket találunk Ide tartoznak az egykori szocialista országok (Oroszország és Kelet-Európa), Észak-Afrika, s néhány latin-amerikai ország. • Újonnan iparosodó országok. Fő jellemzőjük a rendívül gyors iparosítás és világgazdasági integráció. Ipari részesedése a GDP-ből meghaladja a 25%-ot, s az exportból az 50%-ot.

Jelentős különbségeket találunk a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 15 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A világgazdaság jellemzői, területi egyenlőtlenségei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 16 ► csoporton belül. Latin-Amerika ide tartozó országainak (mint Mexikó, Brazília és Argentína) növekedése lényegesen kisebb, mint a csoport legismertebb tagjainak növekedése (Kelet- és Délkelet-Ázsia, különösen Kína). • Fejlett országok. Fejlett piacgazdasággal rendelkeznek, a világgazdaság irányítói. • Olajexportáló országok. Jövedelmeik döntő része az olaj exportjából származik. Magas a jövedelem, de érzékeny az olajárra Több országnak a gazdasága is elsősorban ezeken a bevételeken alapul (pl SzaúdArábia) Többen közülük a világ meghatározó olaj exportálói (Algéria, Nigéria, Venezuela és Irak), így a

világgazdaság és a világpolitika figyelmének középpontjában állnak. Országtípusok: Fejlődési központok Fejlett Fejletlen Fejlődő Újonnan iparosodó Központok befolyási területe Olajexportáló 2. ábra: A világgazdaság fejlődési központjai és befolyási övezetei, valamint a fejlettség szerinti országtípusok Forrás: ENSZ, Rodrigue, J-P. 2006 alapján saját szerkesztés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 16 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A területi különbségek kialakulása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 17 ► 2. A területi különbségek kialakulását magyarázó főbb elméletek 2.1 A földrajzi determinizmus elméletei Az emberi faj létrejötte óta az ember, az emberi társadalom és a környezet szoros egymásra hatásban fejlődött. A földrajzi környezet alapvető hatással volt az emberi társadalom jellemzőinek

kialakulására A földrajzi determinisztikus gondolkodásmód lényege, hogy a társadalom jellemzőinek, folyamatainak magyarázataként a földrajzi környezet jellemzőit és folyamatait tartja elsődlegesnek. Tehát, a földrajzi környezet alapvetően meghatározza a társadalmi környezet fejlődését, így a Földön található gazdasági, társadalmi különbségek is magyarázhatók a természeti feltételek különbségeivel. Ennek legegyszerűbb változata szerint a mérsékelt éghajlati övön alakulhatott ki a fejlett technikai civilizáció, mivel az itteni éghajlati körülmények, az évszakok váltakozása késztette az embert arra, hogy felkészüljön azokra az időszakokra, amikor nem biztosítható az élelmiszerellátás és a meleg. Így folyamatosan fejlesztette technikáját, élelmiszerfelesleget képezett, ami miatt létrejött a strukturált társadalom, s a fejlett technika Ezzel szemben a forró éghajlati övön a megélhetés biztosítása

viszonylag egyszerű volt, mivel nem igényelt jelentős mezőgazdasági beavatkozást a termés előállítása, s nem volt szükség arra, hogy a rosszabb időszakokra a termést elraktározzák. A hideg éghajlati öv ezzel szemben olyan mostoha körülményeket teremtett, ahol az ember energiája elfecsérelődött a napi megélhetés biztosítására, így a technikai fejlődés lehetősége korlátozott volt Ez az álláspont alapvetően kritizálható, mivel a forró éghajlati öv alatt is létrejöttek birodalmak, a koruk szintje szerint fejlett civilizációk. A földrajzi determinizmus gondolkodási irányzatának egy alaposan kidolgozott elmélete szerint, – amelynek szerzője Jared Diamond –, a természeti környezet határozta meg a fejlettségi különbségeket, de nem az éghajlati övezetesség miatt, hanem az adott területen élő növény és állatfajok miatt. A fejlett civilizációk kialakulása szempontjából, azok a területek voltak megfelelőek, ahol

olyan növényfajok álltak rendelkezésre, amelyek nemesítésével nagy terméseredményeket hozó, alapvető élelemnövényeket lehetett ültetni. Így a Közel-Keleten, a „termékeny félhold” területén a tönkölybúza, vagy Délkelet-Ázsiában a rizs. Eurázsia kelet–nyugati kiter- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 17 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A területi különbségek kialakulása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 18 ► jedése hozzásegítette az embert ahhoz, hogy ezeket a növényeket elterjeszsze az eredeti származási helyüktől távolabb is. (Az észak–déli kiterjedés ennek nem kedvez, mivel a növények szempontjából fontos éghajlati jellemzők ebben az irányban kisebb távolságokon belül változnak: pl. Amerika vagy Afrika) A nagy terméseredmények segítették hozzá az embert a termékfelesleg képzéséhez, ezzel a nagyobb

létszámú és strukturált társadalom létrehozásához, ami lehetővé tette a technikai fejlődést, az írás létrehozását. Fontos szerep jutott a háziasítható állatoknak is az emberi történelem során. Nagy testű, befogható, idomítható állatok nem mindenhol éltek vadon. A lovak – valamint a teve – jelenléte az eurázsiai ember haditechnikáját tette ütőképesebbé és erősebbé a többi kontinensen található társadalmak haditechnikájánál A mezőgazdasági termelés bővítéséhez szintén szükség volt lóra vagy bivalyra, szarvasmarhára (A többi kontinensen ilyen módon használható állat nem volt.) Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy az európai ember fölénybe kerülhetett, s meghódíthatta a többi kontinenst, s alakult ki a centrum és periféria alapvető mintázata a Földön. 2.2 A strukturalista modell – Wallerstein világszemlélete Centrumok és perifériák A Föld területe, országai, az eltérő fejlettségi szint alapján

két nagy csoportra oszthatók. Ezek a centrumok és a perifériák Centrumnak nevezzük a világgazdaság fejlett térségeit, amelyek alapvetően meghatározzák a világgazdaság működési folyamatait, jellemzőit, uralkodnak a világgazdaság folyamatai felett, míg a perifériák a fejletlen területek, amelyek a világgazdaság kiszolgálói. Alapvetően elmondhatjuk, hogy a világgazdaságban a javak és a haszon a perifériák irányából a centrumtérségek irányába áramlanak, a centrumok fejlettségéhez és fejlődéséhez szükségesek a perifériák. A perifériákról a centrum felé migrál a képzett munkaerő, a nyersanyag stb., de ugyanakkor a perifériák jelentős felvevő piacot is jelentenek a centrum számára, mind az áruk, szolgáltatások, mind pedig a politikai, társadalmi ideológiák, geopolitikai befolyás tekintetében. Így a területi különbségek újratermelik önmagukat. A strukturalista modell szerint a fejletlen/fejlett kettősséget az

Európa uralma alatt szerveződő világpiac hierarchizáltsága hozta létre. Ebben jelentős szerepe volt a gyarmatosításnak Ennek során alakult ki a területi A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 18 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A területi különbségek kialakulása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 19 ► különbségek állandó rendje. Tehát, a korábbi gyarmattartók eleve fejlett – tehát centrum – térséget alkotnak, míg az egykori gyarmatok, félgyarmatok, fejletlen területek – perifériák – maradnak. Ennek ellent mond az, hogy az egykori perifériák mára centrumokká váltak (pl. USA) Az USA 19 század elején még fejletlen perifériának számított, hasonlóképpen Japánhoz, s mára mindkettő a világgazdaság centrumtérsége. Látható tehát, hogy a Földön a centrumok és perifériák elhelyezkedése történelmi léptékben változik.

Míg bizonyos korszakokban egy terület a világgazdaság centruma, más korszakokban annak perifériája lehet, s fordítva. Wallerstein elmélete A stabilitást tükröző strukturalista gondolkodásmód keretei közé dinamikát visz Wallerstein világrendszer szemlélete. Az ő felfogása új, mivel nem „eleve elrendeltségként” kezeli a centrumok és perifériák rendszerét, hanem ezek kialakulását és létezését folyamatok eredményeként írja le. Ezek szerint a centrumok nagy innovációs képességgel, gazdasági, politikai hatalommal rendelkeznek, és erősödésük nyomán a világ többi része perifériává süllyed A centrum és periféria folyamatok ellentétes típusai a termelési viszonyoknak. A centrum folyamatok egyesítik a relatíve magas jövedelmezőséget, a hozzáadott technológiát és a diverzifikált termékszerkezetet Ezek időben változnak. Minden korban más ágazatok, tevékenységek rendelkeznek magas jövedelmezőséggel, s ezek a

tevékenységek a centrumokban jelennek meg, miközben a kevésbé jövedelmezőek elmozdulnak a perifériák irányába. A hozzáadott technológia az elkészült termékhez ott lesz döntő fontosságú, ahol új, a termék életpálya elején járó produktumok vannak a gazdaságban. Nyilván ez is a centrumok sajátja lesz, hiszen az innovációk nagy része ott születik. Később, a termék életpálya következő szakaszain már ez is elmozdul a földrajzi tér más területei irányába. A perifériák ugyanakkor nélkülözhetetlenek a centrumtérségek fejlődéséhez, mint nyersanyagszállítók és felvevő piacok, illetve ide helyeződik át a centrum térségekben már nem gazdaságos termelés. Így kialakul egy aszimmetrikus függőség Ezt röviden úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a centrum térség a kitermelő, a periféria pedig a kitermelt. Ezek a folyamatok koronként újratermelik a centrum–periféria viszonyrendszert, amely így viszonylag hosszú távon stabil A

centrum és a periféria mellett Wallerstein bevezette a félperiféria fogalmát (3. ábra) A félperifériákon keveredik a centrum és a periféria sze- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 19 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A területi különbségek kialakulása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 20 ► repköre. A perifériák felé ezek az országok kitermelők, míg a centrumok felé kitermeltek. A centrumok és perifériák állandósága mellett ezek az országok adják a világgazdaság dinamikáját, mivel gazdasági szerepük változóban van. Egy részük felemelkedik, egy részük lesüllyed A centrum és a periféria térségek hosszabb időn át stabilak, a félperifériák dinamikusak, fejlődésük bármelyik irányba indulhat. Ilyen félperiférikus országok jelenleg a világgazdaságban a délkelet-ázsiai országok jelentős része, illetve a közép-európai

országok, köztük hazánk is. 3. ábra: Centrumok, perifériák és félperifériák a világban Forrás: Saját szerkesztés. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 20 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 21 ► 3. A centrum és periféria térségek a világgazdaság történetének különböző korszakaiban Mint már utaltunk rá, a centrum és periféria térségek a történelem során más-más térségben helyezkedtek el. Ha végigtekintünk az emberiség történelmén, azt láthatjuk, hogy nem csupán az ember, hanem a gazdaságilag legfontosabb térségei is „vándoroltak” a Földön. A történelem előtti korokban centrumtérségnek lényegében azokat a területeket tekinthetjük, ahol kialakult a strukturált társadalom (a termékeny félhold területe), illetve ahol megjelentek a szervezett

birodalmak (Mezopotámia), majd a Földközi-tenger vidéke, Kis-Ázsia. Afrika északi partjairól Róma erejének növekedésével áttevődött Európába, majd a Középkorban és az Újkorban a Mediterraneumból Európa nyugati partvidékére, míg mára a világgazdaság három nagy centruma Nyugat-Európa, Észak-Amerika és Japán lett (ezt a három pólust nevezzük „Triád”-nak). A vándorlási folyamat nem állt meg, az új, feltörekvő államok az eddigieknél gyorsabban válnak gazdaságilag fejlett térségekké, s a kialakuló világgazdasági verseny egyben a centrumtérségek versenye is. Jelen fejezetben azt tekintjük át, hogy a történelem során hogyan, s miért alakult át a világgazdaság földrajzi képe, mikor és hol voltak a fontos növekedési pólusok. 3.1 A középkor A középkor folyamán még nem létezett a mai értelemben vett világgazdaság. Több, egymástól független regionális piac létezett, amelyeket önmagukban is

centrumtérségként foghatunk fel Ezek voltak: az európai, az arab–mohamedán és a kínai. Ezeken belül élénk volt a kereskedelem, Európában elsősorban a Földközi-tenger vidéke volt a fejlett térség A regionális piacok közötti kapcsolat csekély volt, hiszen a közöttük létező földrajzi távolság a korabeli szállítási módokkal szinte leküzdhetetlen volt A kereskedők hosszú ideig, gyakran évekig voltak úton egy-egy szállítmánynyal, s az utak nagy része veszélyes volt, gyakran a felfedező utak és a kereskedő utak össze is mosódtak. Így a kereskedelem csak luxuscikkek cseréjére szorítkozott, a távolsági kereskedelem elve a kis mennyiség nagy haszon volt. Az ókorban és középkorban használt útvonalak közül talán a legismertebb a Selyemút, amely az Indiába vezető tengeri út felfedezése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 21 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum

és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 22 ► előtt a Kelet (Kína) és a Nyugat (Európa) közötti kereskedelmi összeköttetést biztosította. Utolsó fénykorát pedig a Mongol Birodalom alatt élte a 13. század környékén Az Arab-tenger hajózási útvonalai hasonló szerepet töltöttek be Európa, az arab–mohamedán világ és Kína/India között (4. ábra). 4. ábra: A Selyemút és az Arab-tenger kereskedelmi útvonalai Forrás: Rodrigue, J-P. 2006 alapján A Földközi-tenger keleti medencéjének kereskedelme, a levantei kereskedelem volt. Fő központjai Velence, Genova, Pisa Az európai árukon kívül a közel-keleti, indiai és a távol-keleti árukat juttatta el európai és észak-afrikai piacokra. A Hanza-szövetség Lübeck és Hamburg szövetségeként jött létre, 1161ben. Az északi és keleti kereskedelem az észak-német városok monopóliuma volt Fontosabb árucikkek: hering

(Balti-tenger), lengyel gabona, orosz prém, skandináv épületfa, francia bor, angol gyapjú, flandriai posztó voltak. 3.2 A „hosszú 16 század” 1450–1640 A 15–17. században kialakuló abszolutista birodalmak a korábbi államalakulatoktól eltérő gazdasági filozófiát kezdtek beépíteni politikájukba Egyre fontosabbá vált a gazdaság, mint az állam hatalmának erősítője, így az uralkodók területük növelésére, valamint a gyarmati kereskedelem növelé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 22 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 23 ► sére törekedtek, mindezt egy önellátó állam megvalósítása érdekében. Ez a törekvés volt a fő hajtóereje a nagy földrajzi felfedezéseknek A levantei kereskedelem drágává és veszélyessé vált az oszmán törökök terjeszkedése miatt,

ezért a földközi-tengeri útvonalak helyett szükségessé vált a nyugat felé vezető utak felfedezése. Ezek kezdetben a nagy európai uralkodók által finanszírozott felfedező utak voltak, amelyek a kereskedelem, illetve a birodalmi hatalom kiterjesztésének érdekében indultak. A legfontosabb felfedező és hódító utak: • • • • • • 1487–1488 Bartolomeu Diaz: megkerüli a Jóreménység fokát 1492 Kolombusz Kristóf: Amerika felfedezése 1498 Vasco da Gama: Afrika körülhajózása és India elérése 1519–1521: Cortez megdönti az aszték birodalmat 1519-1522: Magellán: A Föld első körülhajózása 1532 Pizzaro: meghódítja az Inka birodalmat A merkantil világkereskedelem és a világpiac fejlődése, a kezdetleges világgazdaság létrejötte a nagy földrajzi felfedezésekhez köthető. Ekkor Európa számára kinyílt a világ, s megindult az Újvilág, elsősorban Közép- és Dél-Amerika javainak Európába szállítása, kifosztással,

cserével vagy kereskedelem révén. A nagy felfedezések elindítójaként a kialakuló világgazdaság központja az Ibériai-félsziget, azon belül Lisszabon és Sevilla lett, a világbirodalom két alakuló kikötővárosa, központja. Az elfoglalt területek kirablása is napirenden volt, a spanyolok a felfedezett területek teljes leigázására törekedtek. A portugálok a kereskedelemi útvonalakat fontos, stratégiai támaszpontoknak építették ki A két nagyhatalom – Spanyolország és Portugália – vetélkedésének eredményeképpen 1494-ben sor került a világ első felosztására is. Ez volt a Tordesillas-i szerződés, amelyben a két hatalom a pápa közvetítésével felosztotta egymás között a még fel nem fedezett földrészeket. A szerződés értelmében a pápa a Zöld-fokiszigetektől 370 legua (1 legua = 5,556 km) távolságban húzódó hosszúsági körtől nyugatra eső területek birtoklási jogát Spanyolországnak, a keletre fekvőkét pedig

Portugáliának ítélte meg. A híres „tordesillasi vonal” csak 1777-ben vesztette érvényét. A problémát csupán az jelentette, hogy senki nem tudta, hogy hol fut pontosan a megállapított délkör, mivel ekkor még nem volt módszer a délkörök megállapítására, s nem is volt beosztva a Föld hosszúsági fokokra. Csak ezek után kezdtek el a kutatók ezzel a problémával behatóan foglalkozni az uralkodók kiemelkedő jutalmainak ösztönzésére. A A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 23 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 24 ► később meghatározott greenwichi rendszerben (tehát a ma érvényes földrajzi fokhálózat szerint) a nyugati hosszúság 46° 37-én húzódott ez a híres demarkációs vonal. A gyarmatokkal folytatott kereskedelem állami monopólium volt, középkori jellegű,

vagyis a kis mennyiség, nagy haszon elvén nyugodott. A beérkező hatalmas értékek elsősorban az állam hatalmának fejlesztését, valamint az Ázsiával folytatott luxuscikk kereskedelem deficitjét voltak hivatva pótolni. A keleti (indiai, kínai) luxuscikkekért (vanília, porcelán, selyem, bors) az Amerikából behozott arannyal és ezüsttel fizettek. Így az újvilágból származó értékek nem váltak a gazdaságot fejlesztő erővé A Kelettel folytatott kereskedelem miatt a nemesfém kifelé áramlott. Kialakult a világkereskedelem „nagy háromszöge” (5 ábra), amelynek végpontjai az újvilág (Közép- és Dél-Amerika), az Ibériai-félsziget és Délkelet-Ázsia voltak. A világkereskedelem pólusai Kereskedelmi gócok 5. ábra: A világkereskedelem nagy háromszöge Forrás: Tóth J. (szerk) alapján saját szerkesztés Ugyanakkor elkezdődött a világgazdaság későbbi centrumtérségének felemelkedése is. Portugália és a Balti-tenger között a

németalföldi holland közvetítőhajók járták a tengereket, s osztották szét a beérkező árukat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 24 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 25 ► Megindult Antwerpen, majd Amsterdam kereskedelmi felemelkedése. Ennek a kereskedelemnek véget vetett, hogy 1580-ban a spanyol király megszerezte Portugália trónját, majd kitiltotta a hollandokat Lisszabonból. Új kereskedelmi útvonalakat keresve a hollandok elindultak Ázsiába. Csakhogy az ő kereskedelmük már más volt, mint az ibériai. A felhalmozódó tőke megteremtette a tőkés fejlődés alapjait, 1600-ban megalakult a Brit Kelet-indiai Társaság, majd 1602-ben a Holland Kelet-indiai Társaság Amszterdam központtal, s ezek már magán társaságok voltak. Így már nem az állam folytatott kereskedelmet, hanem

a magántőke. 3.3 A kereskedelmi kapitalizmus korszaka (1640–1780) Európa gazdasági súlypontja az Ibériai-félszigetről áttevődött az nyugateurópai atlanti partvidékre, s ez a térség, a németalföldi, a francia és angol kikötővárosok egy új típusú világgazdasági centrumtérséggé váltak. A fejlődés centruma a Hollandia–Anglia–Franciaország háromszögbe helyeződik át, majd az időszak végére teljes egészében Anglia veszi át a világgazdasági központ szerepkört. A 30 éves háború (1618–1648) végére Spanyolország meggyengült, s a spanyol és portugál gyarmati területek újraosztása is kérdésessé vált. Ezalatt Hollandia Európa legnagyobb kereskedőflottáját hozta létre, s a kereskedelem döntő hányadát bonyolította. Hollandia elfoglalta Portugália gyarmatainak jelentős részét Kelet-Indiában, s átvette a fűszerkereskedelmet, de az angol–észak-amerikai kereskedelembe is bekapcsolódott. A 17 század második

felében összeütközésbe kerültek az angol és holland érdekeltségek. Ennek következtében kezdődött meg az angol–holland tengeri háborúk sorozata (1652 és 1684 között négy háború zajlott), amely nemcsak Európában, hanem később a távoli vizeken is zajlott. A mérleg egyértelműen Anglia javára dőlt el, miközben Hollandia elvesztette világgazdasági vezető szerepét. Franciaország, mint vetélytárs kiesését a napóleoni háborúkat lezáró, waterloo-i vereség jelentette Így Anglia maradt a gazdasági és katonai nagyhatalom A kereskedelem jelentős mértékben különbözött az ibériaitól (2. táblázat): tömegárukra specializálódtak, a korábbi kis mennyiségű luxustermékek helyett nagy mennyiségben hoztak be közszükségleti cikkeket és alapanyagokat (pl. teát, gyapotot stb) Ennek hátterében természetesen a technikai fejlődés is állt, hiszen a clipperek (több árbócos, gyors kereskedelmi vitorlások) megjelenésével a hajók

gyorsabbak, nagyobb befogadó képességűek lettek, már nem ágyúkkal megrakott nehéz hadihajók, hanem inkább ke- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 25 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 26 ► reskedőhajók szállították az árukat. Állami monopólium helyett a magánkereskedelem jutott túlsúlyra, az állam csak a feltételeket és a biztonságot szavatolta. Ez már tőkés típusú kereskedelem A nemzetközi kereskedelem központja Antwerpen, Amszterdam, majd London lett A nagy menynyiségű, beérkező áru új intézmények létrehozását és kialakítását tették szükségessé. Egységes világpiaci árak alakultak ki és megalakultak a tőzsdék, bankok, a kapitalista gazdaság alapvető intézményei 2. táblázat: Az ibériai és nyugat-európai kereskedelem összehasonlítása

Nyugat-Európa (Anglia, Hollandia, Franciaország) A kereskedelem állami monopólium Magánkereskedelem Kis mennyiség, nagy haszon Tömegáruk A haszon a luxusfogyasztást és biro- A haszon a gazdaságba visszaforgadalomépítést szolgálja tódik Ibériai hatalmak Forrás: Saját szerkesztés. A világkereskedelem pólusai Kereskedelmi gócok 6. ábra: A világkereskedelem kis háromszöge Forrás: Tóth J. (szerk) alapján saját szerkesztés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 26 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 27 ► Kialakul a világkereskedelem „kis háromszöge” (6. ábra), amelynek sarokpontjai: Nyugat-Európa, elsősorban Anglia partvidéke, ahova a gyarmatokról tömegáruk, ipari nyersanyagok érkeztek (dohány, gyapot, cukor stb.), s feldolgozott ipari áruk indultak a világ különböző

tájaira A másik pont Nyugat-Afrika, amely a rabszolgák, mint „áru” révén kapcsolódott be a világgazdaságba, akiket az újvilági ültetvényekre vittek dolgozni (harmadik sarok), s olcsó munkaerejükkel állították elő azokat a nyersanyagokat, amelyeket a hajók ismét Angliába szállítottak. Így bezárult a kör Ez a kereskedelem hatalmas nyereséget halmozott fel Nyugat-Európában, elsősorban Angliában, amely alapjává vált a későbbi ipari fejlődésnek, lényegében az ipari forradalomnak. Anglia kereskedelmi és katonai győzelmei révén átvette a vezető szerepet Nyugat-Európában, s a 18. századra kialakult az egypólusú világgazdaság, amelyben a vezető szerep egyértelműen Angliáé lett 3.4 Az ipari kapitalizmus kora (1780–1880) A korszakot a klasszikus szabadversenyes kapitalizmus jellemzi. A kereskedelem révén felhalmozódott tőke megteremtette az ipari fejlődés alapját A kereskedelem révén keletkezett vagyonok átfordítódtak, s

ipari üzemekbe, vállalkozásokba fektették be őket. Az ipari tőke így maga alá rendelte a kereskedelmi tőkét. Megszületett a modern nemzetállam és a nemzetgazdaság A világgazdaságban Európa, ill. Nagy-Britannia volt a centrum, minden más térség perifériává vált. Nagy-Britannia a világkereskedelem 1/3-át birtokolta ebben az időszakban. Így tehát a világgazdaság kétségtelenül egypólusú volt, de elkezdődött az új pólusok, gazdasági növekedési terek kifejlődése. A nemzetállamok létrejötte, a több fejedelemségből, területből egységesülő Olaszország (1861) és Németország (1871) megalakulásával, valamint az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulása (1867) és gazdasági fejlődése Európa új gazdasági tereit teremtették meg. A nyugati ipari fejlődés jelentős hatással volt Európa középső és keleti részére is, mivel a gyorsan fejlődő nyugat-európai térség nagy keresletet teremtett a mezőgazdasági termények,

különösen a gabona iránt. Ez konjunktúrát jelentett Közép- és Kelet-Európa gabonatermelői számára, ami viszont rögzítette az itteni agráriumra alapozott gazdasági szerkezetet. Európában duális (kettős) szerkezete alakult ki, mivel a kontinens fejlett– fejletlen, ipari–agrár térszerkezetét rögzítette ez a tény, vagyis a nyugati rész elsősorban ipari, míg a keleti elsősorban mezőgazdasági jellegűvé vált. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 27 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 28 ► A világ más részein is megindult a későbbi gazdasági centrumtérségek kialakulása. A Függetlenségi Nyilatkozattal (1776) megalakult az Amerikai Egyesült Államok. Ez az államalakulat ekkor még messze nem tartozott a világgazdaság centrumtérségei közé. Hatalmát saját

területére, befolyását legfeljebb saját kontinensére kívánta kiterjeszteni. 1823-ban Monroe elnök meghirdette híres doktrínáját: „Amerika az amerikaiaké”. Tehát ez egy bezárkózást (izolacionizmus) jelentett a világ többi részétől A másik későbbi centrumtérség, Japán ebben az időszakban még erősen elzárkózó politikát folytatott. A ország vezetését a hadurak (sogunok) tartották a kezükben. Az elzárkózás gyakorlatilag minden kapcsolatot tiltott más országokkal 1854-ben az Amerikai Egyesült Államok hadiflottája törte meg az elzárkózást. A belső átalakulások eredményeként 1868-ban visszaállt a császár hatalma (Meiji korszak). Az új hatalom gyors ütemű reform lépéseket vezetett be. Létrehozta a központi bankot, a közigazgatást modernizálta, s a század végére szinte felszámolta az írástudatlanságot Az ipari tőke adta meg a centrum–periféria viszony lényegét. A periférikus országok nyersanyag és

élelmiszer szállítást, piacot és erőforrást jelentettek a centrum gazdaságának tőkefelhalmozásához A perifériák a centrumban termelt árukhoz az alapanyagot biztosították, és a megtermelt áruk felvevő piacai voltak, így fontos szerepük volt a centrum térség ipari fejlődésében. Ezalatt a perifériákon a manufakturális ipar tönkrement, nem alakult ki számottevő szekunder szektor. A centrumtérségekre jellemző volt a szabad verseny, a liberális külkereskedelmi politika hangsúlyozása A perifériákon India 1757-től vált angol gyarmattá. Kína elzárkózó politikájának köszönhetően nem vált gyarmattá, de főleg a portugál, majd az angol kereskedők számára fontos piacot jelentett. A Brit Kelet-indiai Társaság jövedelmező üzlete volt az Indiában megtermelt kokain kínai értékesítése 1839 márciusában Kína betiltotta az ópiumimportot, és az ország területére becsempészett nagy mennyiségű ópiumot megsemmisítette. Ennek

következményeként néhány hónappal később kirobbant az első ópiumháború Anglia és a Kína között. A háborút az 1842-ben kötött nankingi egyezmény zárta le. Az egyezmény, valamint az újabb ópiumháború (1856) következtében Kína, bár független állam maradt, a gyakorlatban teljesen alá volt rendelve Nagy-Britannia kereskedelmi érdekeinek Latin-Amerikában megindult a tőkés fejlődés, de a spanyol hagyományokon kialakult feudális mezőgazdasági nagybirtok ellenérdekelt volt az ipari átalakulásban. Számára továbbra is az európai nyersanyagszállítás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 28 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 29 ► látszott jó üzletnek. Függetlenségi mozgalmak indultak a 19 sz elejétől, így a gyarmattartók az addig felhalmozódott ipari tőkét is

kivonták a térségből, ami tovább erősítette, s hosszú időre konzerválta a perifériára jellemző viszonyokat. Afrika ebben az időszakban a legjövedelmezőbb „kereskedelmi árucikkét” veszítette el, mivel 1807-ben betiltották a rabszolga-kereskedelmet. 3.5 A monopolkapitalizmus, az imperialista gyarmatosítás és a tőkekivitel kora (a 19. század utolsó harmadától a II. világháborúig) Megindult a tőkekoncentráció és centralizáció az iparilag fejlett országok gazdaságában, ami monopolizálódáshoz vezetett. A gyarmatokkal folytatott gazdasági kapcsolatokban ekkor már nem a kereskedelem, hanem a működőtőke beruházás vált a legfontosabbá. A centrum klasszikus gyarmatosító módszerekkel biztosította a monopoltőkének az idegen területen való működését, ami az imperialista gyarmatbirodalom kialakulásához vezetett. A világ „kisebbé” vált 1869-ben átadták a Szuezi-csatornát, amivel az Európából Indiába vezető út kerek

hatezer kilométerrel lett rövidebb, és elsősorban Nagy-Britannia kapcsolatát javította a gyarmatokkal 1914-ben elkészült a Panama-csatorna is, amely segítségével az északamerikai kontinenst lehetett körülhajózni mintegy tizenkétezer kilométerrel rövidebb távon, ami megkönnyítette az Európa és a Csendes-óceán közötti forgalmat is. Mindkét csatorna mind a mai napig a világkereskedelem stratégiai fontosságú útvonala A periférikus országokban jellemző a tőkebeáramlás, amelynek révén kialakult egy modern gazdasági szektor. Ez a szektor erősen kötődött a centrum térséghez, hiszen innen szerezte be eszközeit, ide adta el termékeit. Mellette párhuzamosan tovább létezik egy tradicionális szektor, amely elsősorban az önellátást szolgálja. A periférikus országok gazdaságának ilyen kettősségét nevezzük duális gazdaságnak. A világgazdaság térszerkezete lényegesen bonyolultabbá vált. Megerősödtek azok a gazdasági

fejlődési terek, amelyek az előző időszakban kezdték meg fejlődésüket Így az USA, Németország, Olaszország, Franciaország, Osztrák–Magyar Monarchia, Orosz Birodalom gazdasági növekedésbe kezdett Figyelemre méltó Japán emelkedése, hiszen 1905-ben már olyan jelentős hajóhaddal rendelkezett, amely az orosz–japán háborúban győzelmet A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 29 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 30 ► tudott aratni Oroszország felett. 1920-ban, az 5 legerősebb gazdaság volt a világon (Franciaország után). A növekvő világgazdaság, s a szaporodó, egymásnak feszülő fejlődési pólusok összecsapása vezetett az I. világháborúhoz A háború utáni időszakban az emelkedő pólusok közül több tönkrement, s elvesztette világgazdasági jelentőségét egy

időre (pl. Németország), vagy véglegesen (pl. Osztrák–Magyar Monarchia) Ezzel szemben létrejött a Szovjetunió, amivel megszűnt a világgazdaság egysége, mivel egy új gazdasági-társadalmi rendszer született meg, a politikai diktatúrán alapuló tervgazdaság. A két háború között új gyarmatosítók jelentek meg a világon Franciaország is jelentős mértékben növelte gyarmati területeit, Japán Délkelet-Ázsiában szerzett gyarmatokat, míg az USA kiterjesztette befolyási övezetét a Csendes-óceán nagy részére és a Karib-térségre. Az 1920as években jelentős gazdasági növekedés volt tapasztalható a világon 1929–33 között beköszöntött nagy gazdasági világválság a modernkori történelem legmélyebb válsága volt. A kilábalást a jelentős állami beavatkozásra épülő új gazdaságpolitika jelentette A tőkeáramlás irányai jelentősen megváltoztak, Európából az Egyesült Államokba, míg Japánból Ázsia keleti, délkeleti

részeibe helyeződtek ki jelentős beruházások. 3.6 A II világháború végétől 1991-ig A második világháború végén egyértelműen az Egyesült Államok volt a világ gazdaságának központja. Mind az első, mind a második világháború egyértelmű gazdasági győztese az USA volt. Európát ugyanakkor jelentős pozícióveszteség érte, a gazdasága gyakorlatilag romokban hevert. Az első világháború utáni békerendezés hibáin okulva a szövetségesek már a háború befejezése előtt eltervezték az új gazdasági rendszert, mindenekelőtt azért, hogy a háború utáni anarchiát, gazdasági és pénzügyi válságot elkerüljék. 1945-ben létrehozták az ENSZ-t, amelynek a Szovjetunió is tagja lett. A gazdasági intézmények megalkotásának alapja az USA abszolút gazdasági fölénye lett. A két háború konjunktúrájának következtében a világ aranykészletének döntő hányada az USA-ban volt, így a világgazdaság új rendszereinek

kialakításában döntő pozíciója volt. Mindeközben a korábbi világgazdasági fejlődési pólusok, Európa és Japán tönkreverve, romokban hevert. A szövetségesek már a háború alatt, 1944-ben, az USA-ban található Bretton-Woods-ban megállapodtak a világgazdaság alapvető intézményeinek létrehozásában, amit a háború után meg is valósítottak Ezek az alábbiak voltak: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 30 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 31 ► • Arany-devizarendszer (1945–1971). A háború utáni anarchiát elkerülendő a valuták árfolyamát rögzíteni kellett. Az új pénzügyi rendszer az egyes nemzeti fizető eszközöket a stabil dollárhoz kötötte, tehát meghatározta, s rögzítette árfolyamukat. Egyúttal biztosította annak beválthatóságát aranyra, tehát a

dollárt az aranyhoz kötötte (35 USD= 1 uncia arany). Ez a rendszer 1971-ig állt fenn, mikor a dollár leértékelődése miatt nem volt tovább biztosítható a dollár meghatározott árfolyamon történő beváltása aranyra. • IMF (Nemzetközi Valutaalap). Folyamatosan figyeli és értékeli a tagországok monetáris politikáját, és rövid távú segítséget nyújt a különböző monetáris problémák kezelésére. • IBRD (Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, Világbank). Célja, hogy a háborúban tönkrement infrastruktúra és gazdaság újjáépítésére hosszú lejáratú, nagy hiteleket nyújtson. Ezeket az intézményeket a Szovjetunió nem fogadta el, így ezek csak a nyugati oldalon segítették a gazdaság stabilizálását. A háború után megindult a világ politikai kétpólusúvá válása, a blokkosodás. A két nagyhatalom igyekezett megszervezni két oldalon a gazdasági és katonai-politikai integrációkat Még a háború lezárása

előtt, 1945 februárjában, Jaltán, egy konferencia keretei között a nyertes hatalmak vezetői (Churchill – Nagy-Britannia, Roosevelt – USA, Sztálin – Szovjetunió) befolyási, megszállási övezetekre osztották fel a világot. A szövetség a háború után hamar felbomlott. 1946 március 5-én Churchill híres fultoni beszédében a két nagyhatalom egymástól való elidegenedéséről beszélt, s ezt a helyzetet hidegháborúnak nevezte Megindult a két nagy szembenálló tábor megszervezése Az USA-nak érdekében állt, hogy a Szovjetunió, illetve a kommunistaszocialista társadalmi rend és ideológia további terjeszkedését megakadályozza (ezt nevezzük fékentartási vagy feltartóztatási politikának). Ehhez a háborúban tönkrement Nyugat-Európa újbóli felépítésére volt szükség, mivel félő volt, hogy a tönkrevert, romokban heverő, elszegényedett Nyugat-Európában könnyen hatalomra juthatnak a Szovjetunióhoz közeledő

szocialista-kommunista kormányok. A nyugati blokk kialakulásának első lépése tehát Nyugat-Európa gazdasági és infrastrukturális rendbetétele volt. Ennek eszközéül szolgált a Marshall-segély, amelynek keretében az Amerikai Egyesült Államok 13 milli- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 31 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 32 ► árd dollárt jutatott a nyugat-európai fejlesztésekre. Mindemellett létrejött a nyugati tömb katonai szervezete, a NATO 1949-ben. A keleti tömb katonai szervezete, a Varsói Szerződés csak 1954-ben jött létre. A gazdasági szövetség kialakítása a szocialista blokkban valósult meg először. A KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) 1949-ben alakult meg A nyugati oldal gazdasági tömörülése 1951-ben jött létre, a Montánunió, más néven

az Európai Szén- és Acélközösség formájában, amely az Európai Unió ősének tekinthető, s az európai gazdasági fejlődési pólus magját képezte. A Montánunió Németország, Franciaország, Olaszország és a Benelux-államok gazdasági szövetsége volt. Létrejött a Főhatóság, a szén- és acélipar irányítására, valamint a Közgyűlés, amely az Európai Parlament elődje, s mintegy kormányzatként létrehozták a Miniszterek Tanácsát. A lényeg, hogy a szétvágott német és francia területek iparának működését biztosítsák (A német szénlelőhelyeket, a francia vasérclelőhelyeket és az azokat felhasználó acélipart a francia–német határ kettévágta) Mindezek folytatásaként 1957-ben a Montánunió hat tagja aláírta a Római Szerződést, amellyel létrejött az Európai Gazdasági Közösség, az EGK és az Európai Atomenergiai Közösség, az Euratom. Az EGK célja a közös piac, a vámunió, valamint a munkaerő és a tőke

szabad áramlásának biztosítása, az Euratomé az atomenergia közös, biztonságos felhasználása volt. Stratégiai okokból az USA fontosnak látta Japán felemelését is. A japán szigetek biztosíthatták Amerika számára, a jelenlétet az ázsiai kontinensen, s egyúttal a Szovjetunió keleti peremén 1951-ben aláírták a San Francisco-i Egyezményt, amelynek keretében az USA katonai védőernyőt ajánlott Japán számára, aminek fejében Japán nem fejleszti fel ismét a haderejét. Egyúttal az USA jelentős tőkével indította újra a japán gazdaságot Így a tönkrevert ország egy új gazdasági pólussá nőtt fel az évtizedek során. Megvalósított egy sajátos délkelet-ázsiai fejlődési modellt, amelyet aztán átvettek a környező országok is. Erre a modellre jellemző, hogy tervszerű, következetesen megvalósított lépésekből áll. Ennek lépései a következők: • Jelentős beruházás az oktatásba, képzésbe • Kívülről jövő

tőkebefektetés (Japán esetében amerikai tőke, a többi ország esetében elsősorban japán beruházások) • Sok olcsó munkaerőt használó, egyszerű iparcikkek gyártása • Beruházás- és nyersanyag-igényes nehézipari termékek gyártása (pl. hajó) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 32 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 33 ► • Nagy szaktudást igénylő csúcstechnológiai termékek gyártása • Tőkekivitel, új kutatási eredmények előállítása, a K+F (kutatás– fejlesztés) szektor nagy jelentősége A fejlődés érdekessége, hogy ezt a fejelődési mintát több délkelet-ázsiai állam is átvette. Ezekbe az országokba már Japán juttatta a kezdeti lökést adó tőkét, s ezek az országok is végigjárták (késéssel) a japán fejlődés lépcsőit, aminek első lépései

az oktatás fejlesztése, s a külső tőkeberuházások voltak. A további lépcsőket a 3 táblázat mutatja 3. táblázat: A délkelet-ázsiai fejlődés lépcsői Sok olcsó munkaerőt kívánó, egyszerű iparcikkek gyártása Beruházás és nyersanyagigényes nehézipari termékek gyártása 1960 körül 1970 körül 1980 körül 1990-es évek Japán Kis tigrisek első csoportja: Tajvan, Szingapúr, Hongkong, DélKorea Kis tigrisek második csoportja: Malajzia, Thaiföld, Indonézia, Fülöpszigetek, valamint Kína Kína, Vietnám Japán Kis tigrisek első csoportja: Tajvan, Szingapúr, Hongkong, DélKorea Kis tigrisek második csoportja: Malajzia, Thaiföld, Indonézia, Fülöpszigetek Japán Kis tigrisek első csoportja: Tajvan, Szingapúr, Hongkong, DélKorea Nagy szaktudást igénylő csúcstechnológiai termékek gyártása Tőkekivitel, új kutatási eredmények előállítása, a K+F szektor nagy jelentősége Japán Forrás: Probáld–Horváth (szerk.)

(1998) alapján Így tehát egy négypólusú világgazdaság alakult ki: USA, Nyugat-Európa, Japán és Szovjetunió. Ezek a pólusok eltérő gazdasági modelleket valósítottak meg Szentes 1999; Simai–Gál 2001 az alábbiak szerint foglalták össze a korszak gazdasági modelljeit, illetve a modellek jellemzőit. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 33 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 34 ► 1. A fejlett piacgazdasági rendszer gazdasági modelljei A világgazdasági pozíciójuk nyitott, bekapcsolódásuk a világgazdaságba teljes és szerves; a világgazdaság centrumához tartoznak, vagyis a gazdasági és technológiai fejlődésük stabil, dinamikus ágazatokban vezető szerepet játszanak, globális vagy regionális folyamatokban aktív irányító szerepet töltenek be. Más, hasonló országokkal

szimmetrikus (egyenrangú) a viszonyuk a gazdaság területén, de az országok nagyobb részével aszimmetrikus a viszonyuk. A belső nemzetgazdaság integrált, egységes és bővülő nemzeti piac jellemzi, az ágazati szerkezetben a mindenkori modern ágazatoknak meghatározó a szerepük. A magánszektor túlsúlyban van A piaci mechanizmusok kiterjedt, átfogó rendje uralkodik, a gazdasági erő és a hatalom koncentrálódásának tendenciája működik, de az annak megakadályozására szolgáló, ellensúlyozó erők, mechanizmusok is jelen vannak. Politikai rendszere: plurális többpártrendszer. A társadalmi egyenlőtlenségek és érdekellentétek kezelésére intézményi mechanizmusok állnak rendelkezésre. Fejlett jóléti intézmények épültek ki A társadalmi alrendszerek nagyrészt függetlenek az állammal szemben, de nagyfokú a függőségük a szponzoroktól. A saját állampolgárok esetében az emberi jogok tiszteletben tartásának intézményi garanciái

vannak Erős fogyasztói társadalom és fogyasztási kultúra jellemzi. Három altípusa alakult ki: • Amerikai pluralista, szabályozott piacgazdasági modell. Rendkívül fejlett és versenyképes pénzpiac, erős fogyasztási orientáció, rövid távú szemlélet. A gazdaságra jellemző a dinamizmus, rugalmasság Ideológia: versengő magángazdaság, minimális állami szabályozás A vezető érdekcsoportok kulcsfontosságú szerepet játszanak a helyzetüket érintő állami politikák formálásában. • Nyugat-európai modell, a szociális piacgazdaság különböző variációival. A modell feltételezi a társadalmi partnerek és az állam közötti intenzív kölcsönhatásokat. A szociális piacgazdaság koncepciója feltételezi a piacok hiányosságainak, tökéletlenségének elismerését és a kormányok felelősségét korrigálásukban, valamint a különböző szolgáltatások biztosításában. • Japán modell: korporációs piacgazdasági modell. Jellemzi

az állam és a korporációk sokoldalú együttműködése, a hosszú távú szemlélet. Technika- és termelésorientált. Együttműködés és verseny stratégi- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 34 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 35 ► ai integráltsága, a makro- és mikrogazdasági politikák rugalmas ötvözése. Belső piaci verseny, rugalmas reagálás a külső problémákra 2. Központi tervezésen alapuló modell Szovjetunió és a szocialista országok tartoztak ide. Világgazdasági pozícióikban a befelé fordulás, a szervetlen bekapcsolódás a jellemző Ellenséges, konfrontációs politika Nyugattal szemben periféria, dél felé (a fejlődő országokkal szemben) pedig centrum országok Aszimmetrikus kapcsolatok jellemzik más országokkal A belső gazdaságban a piaci viszonyok

háttérbe szorultak Hierarchikus és bürokratikus viszonyok. Autarkiára törekvés: kiszélesített ágazati szerkezet, a dinamikus ágazatok keveredtek a visszahúzó ágazatokkal. Állami tulajdon túlsúlya, a gazdasági alrendszer a politika alá rendelve. Tervek, tervalkuk Kapun belüli munkanélküliség Egypártrendszer, diktatúra 3. A fejlődő országok: korlátozott világgazdasági nyitottság a gazdaság és a társadalom bizonyos rétegei számára. Perifériás helyzet a világgazdaságon belül, aszimmetrikus viszonyok A belső gazdaság dezintegrált, duális, vagyis a világgazdaságba bekapcsolódó modern gazdasági szektor mellett nagy súllyal létezik az alacsony technológiával termelő, helyi igényeket kielégítő gazdaság is. A belső felhalmozás és kereslet gyenge A társadalom szerkezetében is dezintegráció jellemző. 4. Hibridek, „vegyes gazdaságok” a harmadik világban; szocialista piacgazdaságok, pl Jugoszlávia Az 1970-es évektől

megindult ennek a rendszernek a válsága. Az 1973-ban bekövetkezett kőolajválság során a kőolaj ára egy év alatt négyszeresére emelkedett, mert – több ok mellett az arab–izraeli konfliktus miatt – az OPEC megemelte az olaj árát (Az OPEC és a kőolajválságok részletes bemutatását lásd a IV. rész „Kőolaj” című fejezetében) A növekvő olajárak miatt a világpiacon pénzbőség lett, így a kihelyezhető hitelek olcsóbbá váltak. A csábítóan olcsó hiteleket kihasználva a volt szocialista országok ebben az időszakban adósodtak el. Később a kamatok növekedése miatt hitelválság alakult ki, az országok jelentős részének már a hitelek törlesztésére is újabb hiteleket kellett felvenniük, s ez több országnak gazdasági válságot okozott. A kőolaj árának növekedése átalakította a gazdaságot is. Az olajsokk hatására a nyugati világ gazdasága hamar tudott váltani. A gazdaság az alapanyag-igényesség helyett tőke- és

technológia intenzív pályára állt. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságban a nyersanyag igényes ágazatok mellett és he- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 35 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A centrum és periféria térségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 36 ► lyett egyre nagyobb jelentőségre tettek szert azok az ágazatok, ahol a termék értékét egyre inkább a technológia, a befektetett tőke és a humán kapacitás határozza meg (pl. informatika) A szocialista blokk viszont nem tudta végrehajtani ezt a váltást, a gazdaságban továbbra is az energiaigényes ágazatok maradtak túlsúlyban, s az energia felhasználása kevésbé hatékony módon valósult meg, mint nyugaton. Így jelentős gazdasági fejlettségbeli különbség alakult ki a két blokk között Ez a válság (más okok mellett) 1990-re a szovjet blokk összeomlásához vezetett. 1991-ben

megszűnt a Szovjetunió, a kisebb államokban is megszűnt a szocialista gazdasági-társadalmi rendszer. Így a négy pólusból három maradt, s kialakult a jelenlegi hárompólusú világgazdasági térszerkezet, a Triád. A második világháború utáni évtizedek világgazdaságának elemzésekor azonban nem szabad megfeledkeznünk Kína szerepéről sem. Ez a hatalmas ország a negyvenes évtized második felében polgárháborúba süllyedt Az 1946–49 közötti polgárháború eredményeként 1949-ben megalakult a Kínai Népköztársaság, amely a Szovjetunió elkötelezettjeként a sztálini rendszerhez csatlakozott, de még annál is elvakultabb ideológiai alapon szervezte meg az ország életét Mao Ce-tung vezetésével. 1958-ban vezették be a „Nagy ugrás” nevű „gazdaságfejlesztési” programot, amely elképesztő módon a primitív technika tömeges alkalmazásán, nagy tömegek mozgósításán, ún. „népi kommunák” alakításán alapult Ez utóbbi

szervezetek gazdasági, tervezési és közigazgatási feladatokat láttak el. Az általános terror és a gazdaság szétzüllesztése lett az eredménye ennek a politikának Az 1960-as évek elején Kína szembefordult a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, 1964-ben felrobbantotta saját atombombáját, és gazdasági-politikai befolyását igyekezett növelni Délkelet-Ázsiában és Afrikában. Az országon belüli gazdasági és társadalmi problémákat tovább súlyosbította az 1966–76 évi „kulturális forradalom” amely során az értelmiség üldözése, a munka anyagi ösztönzésének megszüntetése voltak a legfőbb politikai célok Az egyre súlyosbodó helyzetnek Mao Ce-tung halála (1977) és vezetőtársainak bukása vetett véget. Az évtized végén átfogó gazdaságirányítási reform indult, amely során megindult az ország gazdasági fejlődése. Mindezek alapján több szerző szerint a korszakban Kína világgazdasági szerepe jelentős

volt, így a szocialista világ nem egy, hanem két pólusnak számított, tehát a világgazdaság térszerkezete ötpólusú volt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 36 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A kereskedelem és a tőkemozgások irányai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 37 ► 4. A kereskedelem és a tőkemozgások irányai a világgazdaságban, a nemzetközi integrációk 4.1 A kereskedelem és a tőkemozgások fő irányai Az 1970-es évek elejétől a világkereskedelem alapvető szállítási irányai megváltoztak. 1970 előtt a nemzetközi kereskedelmi irányokat alapvetően a Triád három nagy pólusa, Észak-Amerika, Európa és Japán közötti forgalom határozta meg. Megfigyelhető volt, hogy a fejlődő országokkal folytatott áruforgalomban a nyersanyagok domináltak a fejlődőktől a fejlettek irányába, míg a fejlettektől a fejlődők irányába

zömében a késztermékek áramlottak (7. ábra) Az 1970-es évektől viszont egy sor fejlődő ország ipari növekedése indult meg Dél-Amerikában, Délkelet-Ázsiában, így a fejlett területekről az ipari termelés egy jelentős hányada áttevődött ezekbe az országokba (az olcsó munkaerő, alacsony költségek miatt). Mindezek következtében napjainkra a forgalom iránya átalakult: a fejlődő országokból a fejlettek felé áramlanak a késztermékek. 7. ábra: A kereskedelem áramlási irányainak változása Forrás: Rodrigue, J-P. 2006 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 37 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A kereskedelem és a tőkemozgások irányai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 38 ► Az utóbbi évtizedben a világkereskedelem volumene gyorsan növekszik az összesített értékét tekintve, de az export egyre nagyobb hányadot tesz ki a világ

összesített GDP-jéből is (8. ábra) Mindez azt jelenti, hogy az egyes országok, s integrációs tömörülések egyre nagyobb mértékben vannak ráutalva az egymással folytatott kereskedelemre. Míg 1965-ben a világ öszszes exportjának értéke 1 ezer milliárd USD-t tett ki, ma már a 9 ezer milliárd USD-hez közelít 9 14 7 6 12 Részesedés 10 5 8 4 6 3 4 2 1 2 0 0 Részesedés a világ GDP-ből (%) Érték 19 50 19 53 19 56 19 59 19 62 19 65 19 68 19 71 19 74 19 77 19 80 19 83 19 86 19 89 19 92 19 95 19 98 20 01 20 04 Érték (ezer milliárd USD) 8 16 8. ábra: Az áruk exportja a világon 1950 és 2004 között Forrás: WTO, Rodrigue (2006) alapján. Ez a nagy átalakulás három alapvető okra vezethető vissza: • A termelési rendszerek egyre rugalmasabbá és összekapcsoltabbakká váltak, ami miatt egyre fontosabbá válik az áruk és a szolgáltatások egymás közötti cseréje. A tőke beruházások a térben viszonylag könynyen

változtatják a helyüket, keresik az alacsonyabb termelési költségeket és az új piacokat • A szállítás hatékonysága növekszik az újításoknak és a szállítási rendszerek tökéletesítésének köszönhetően. Így egyre inkább lehetővé válik a nagy tömegű áruk szállítása nagy távolságokra. • Az integrációs folyamatok miatt egyre nagyobb gazdasági egységek jönnek létre, ugyanakkor a fajlagos szállítási költségek csökkennek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 38 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A kereskedelem és a tőkemozgások irányai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék ◄ Vissza 39 ► Az 1990-es évek elején az export növekedése évi 5% körül alakult, míg 1997-ben a növekedés már 7,7% volt. A kereskedelem növekedése nagyobb, mint a termelés növekedése A világ kereskedelmének nagy része a Triád három pólusa bonyolítja le.

A Triád pólusainak egymás közötti kereskedelme a világforgalom 11,6%-át teszi ki. A kilencvenes években a Triád az összesített világexportból 60%kal részesedett Ez a részesedés az EU-n belüli kereskedelmet nem számítva is 46,4%-volt (Tóth szerk 2002) A három pólus kereskedelmi mérlege eltérő. Japán jelentős külkereskedelmi aktívummal rendelkezik Gazdasági fejlődését elsősorban a jelentős export bevételekre építette, és mindmáig az egyik legfontosabb exportőr termékekben és tőkében egyaránt Az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlege hosszú idő óta jelentős mértékű deficitet mutat. Ebben jelentős szerepet játszik, hogy a Japánnal és Kínával folytatott kereskedelme rendkívül nagy passzívumot mutat. Az Európai Unió külkereskedelmi mérlege szintén deficites, ha a világ egészét nézzük. Az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem enyhén deficites, általában kiegyensúlyozottnak tekinthető.

Napjainkban a világ exportjában egyre nagyobb a jelentősége a délkelet-ázsiai kistigris országoknak, valamint Kínának. 350 50 Export 45 FDI 40 250 35 30 200 25 150 20 15 100 FDI (milliárd USD) Export (milliárd USD) 300 10 50 5 2002 2001 2000 1999 1998 1997 1996 1995 1994 1993 1992 1991 1990 1989 1988 1987 1986 1985 1984 0 1983 0 9. ábra: A beáramló külföldi tőke és az export alakulása Kínában Forrás: WTO, Rodrigue (2006) alapján. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 39 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A kereskedelem és a tőkemozgások irányai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 40 ► A kereskedelem jelzett mértékű növekedésére és a tőkeáramlás jelzett öszszefüggéseire legjobb példa Kína esete. Kína rendkívül gyorsan integrálódott a globális gazdaságba, s vált a világ vezető ipari központjává Ezt

az integrációt az 1990-es évektől beáramló külföldi tőke segítette elő, amely létrehozott egy exportorientált ipari struktúrát az országban, amely a különleges fejlesztési övezetek köré települt (9. ábra) Ezek az övezetek a tengerpartok közelében, kimondottan az export szállítások elősegítésére jöttek létre. 2002-re Kína a világ hatodik legnagyobb kereskedelmi kibocsátója lett A tőkeáramlásoknál két alapvető típust különböztethetünk meg: a kereskedelem teremtő és a kereskedelemhelyettesítő tőkebefektetéseket. A kereskedelem teremtő befektetések jellemzője, hogy a monopolkapitalizmus korában, a XIX. század végén jelent meg úgyhogy a perifériákon hozott létre exportképes ipari vállalkozásokat, amelyekkel megteremtődött a kereskedelem az anyaország és a gyarmatok között mint pl. Nagy-Britannia és a gyarmatai között. Igaz, hogy korszerű technológiát, ismereteket közvetített a gyarmatokra, de nem okozott az

ottani gazdaságban dinamikus fejlődést, mert csak egy szűk rétegét érintette. Ilyen kereskedelem teremtő beruházásnak tekinthető a Japánból a „Kis tigris” államokba, az EU-ból egy afrikai országba, az USA-ból Kínába történő befektetés is. Ezek a leggyakoribb viszonylatok napjainkban. A kereskedelem helyettesítő beruházások lényege, hogy a vámfalakkal védett piacokon ruház be. Pl Japán befektető beruház Európában, így termékére nem rakódnak rá azok a vámok és illetékek, amelyek japán importként megjelennének, hanem integráción belüli terméknek minősülnek. Ez a befektetési típus a centrumtérségek egymás közötti kapcsolataira jellemző. Főleg Japán igyekezett az utóbbi évtizedekben ilyen módon egyre nagyobb szeletet hasítani az Európai Unió és az USA piacából 4.2 A fő szállítási irányok Az áruk, a szolgáltatások és a tőke áramlása, mint láttuk, rendkívüli mértékben felgyorsította a

világgazdaságban a szállítások mennyiségének növekedését. Végeredményben a világgazdaság integrációjának a fizikai megvalósítását az áruk mozgatása jelenti, mindamellett, hogy a tőke, az információ és a szolgáltatások jelentős része ma már a számítógépes hálózatokon keresztül továbbítódik A nyersanyagok és áruk kereskedelme ugyanakkor egyre növekvő volumenű, így egyes térségek elhelyezkedése a szállítási útvonalakhoz képest egyre fontosabb a térség fejlődése szempontjá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 40 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A kereskedelem és a tőkemozgások irányai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 41 ► ból. A szállítási útvonalak szerepe a nemzetközi kapcsolatok alakulásában mindezek következtében egyre jelentősebbé válik. Így a világpolitika folyamatai, a konfliktusok kialakulása

mögött egyre gyakrabban a szállítási útvonalak biztosítása áll. El lehet képzelni, hogy milyen hatással lenne a világgazdaságra, ha a jelenlegi szituációban egy erőszakos hatalom vagy terrorista szervezet megbénítaná vagy bizonytalanná tenné valamelyik fő kereskedelmi útvonalat. Márpedig a stratégiai jelentőségű útvonalak jelentős része halad át vagy érint olyan fontos forgalmi pontokat, szorosokat, csatornákat, amelyek a világ politikailag bizonytalan térségeiben helyezkednek el (10. ábra) Gibraltar Bosporus Suez Hormuz Bab el-Mandab Panama Malacca Good Hope Magellan 10. ábra: A világ legfontosabb vízi szállítási útvonalai, a stratégiailag fontos átkelő helyekkel Forrás: Rodrigue, J-P. 2006 A szállítások közül is kiemelkedik a kőolaj szállítása és útvonalai. A kőolaj szállítási útvonalai ma a világ legfontosabb ütőereivé váltak (11. ábra), hiszen a gazdaság működése ezeken alapszik. A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 41 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A kereskedelem és a tőkemozgások irányai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 42 ► Panama csatorna és csővezeték Boszporusz Szuezi csatorna és csővezeték Bab el-Mandab Malacca szoros Hormuzi szoros 0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 Millió hordó naponta 11. ábra: Napi átlagos kőolajszállítás a legfontosabb átkelő csatornákon és szorosokon 2004-ben Forrás: Energy Information Administration, World Oil Transit Chokepoints. http://www.eiadoegov/emeu/cabs/chokehtml, és Rodrigue (2006) alapján A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 42 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 43 ► 5. A globális problémák és a

fenntartható fejlődés 5.1 A fenntartható fejlődés fogalma, és a hozzávezető út Az egyes fejlődő országok megerősödése, a világgazdaság átrendeződése, a triád kialakulása, mint ahogyan ezt az előző fejezet (7. ábra) részletesen bemutatja, egy új versenyhelyzetet teremtett a világgazdaságban. A termelési funkciók erősödése mellett az ipari termelés versenye is erősödött a fejlődő világ országaiban, s mindez legtöbb esetben a természeti környezet terhelésének figyelembe vétele nélkül történt. A politikai és gazdasági globalizáció mellett a 20 század utolsó harmadában a környezeti globalizációval szembesülhettünk A megnövekedett ipari termelés miatt fokozódik a vizek, a légkör szennyezettsége, szembe kell nézni a savas esők okozta erdőkárokkal, az üvegházhatás veszélye nő a széndioxid koncentráció növekedése miatt, vagyis világossá vált, hogy a felfokozott gazdasági tevékenység miatt a környezeti,

sokszor csak lokális problémák világproblémákká nőtték ki magukat, globalizálódtak. Az emberiség okozta ökológiai globalizáció és annak veszélyei főleg az elmúlt 50 év termékei. Az általános globális problémákon túl, mint a túlnépesedés problémája, ökológiai globális problémáknak tekintjük: • a nem megújuló természeti erőforrások korlátozottságát, ezen belül az energetikai kérdéseket és a nyersanyagproblémát, • a megújuló természeti erőforrások problémáját, különösen a termőföld és az édesvíz területén, • a környezetszennyezést, beleértve a tengerekben, óceánokban és folyóvizekben felhalmozódó szennyeződést, a termőtalaj vegyi elszenynyeződését, • a trópusi erdők tömeges eltűnését, • a mérgező hatású hulladékok tárolási problémáit, • a közlekedés, különösen a gépkocsik okozta levegőszennyeződést, • a globális felmelegedést. A felsorolást oldalakon keresztül

lehetne folytatni, és az ökológiai problémák növekedésével a társadalmi és gazdasági feszültségek éleződnek, veszélyeztetve a Föld eltartó- illetve újratermelő képességét. A 20 század A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 43 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 44 ► második felétől az ember és a természet viszonya konfliktusokkal terhelt és diszharmonikussá vált. A fenti folyamatok váltották ki a fenntartható fejlődés gondolatát. 12. ábra: A fenntarthatóság szimbóluma Forrás: Ken Webster 2004 Az ökológiai világkatasztrófák elkerülése érdekében az utolsó évtizedekben növekszik a világrendezvények azon száma, melyek a fenntartható fejlődés eszméjéhez kapcsolódnak, és megfogalmazzák a fenntartható fejlődéshez vezető

elképzeléseket, illetve utakat. A fenntartható fejlődés fogalma, koncepciója a 70-es évektől datálható, de használata a 80-as évektől vált egyre gyakoribbá, vannak akik a Római Klub megalakulásától, s vannak akik a Brundtland Bizottság jelentésétől datálják. 1. A fenntartható fejlődésről való gondolkodás elindítását a Római Klub megalakításától számíthatjuk. Az alapítás két névhez kötődik, Aurelio Peccei1 és Alexander King2 voltak azok, akik indítványozták és létrehozták a Római Klubot 1968-ban, mikor hat meghívott tudóssal, illetve üzletemberrel informális találkozó formájában közösen meghatározták azt a három irányvonalat, ami a Klub gondolatává vált; a globális nézőpont, a hosszú-távú gondolkodás, és a világproblémák. Aurelio Peccei (1908–1984) magyar származású, olasz humanista, indusztrialista, a Római Klub alapító tagja és első elnöke 2 Alexander King ma is elő skót tudós, a Római

Klub alapító tagja 1 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 44 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 45 ► A fenntarthatóság és fenntartható fejlődés főbb állomásai, eseményei a világban és az Európai Unióban 1968 Római Klub megalakulása 1970 április 22. A Föld Napja USA-ban 1972 Az első Föld Csúcsértekezlet a környezetünkért – Stockholm 1989 A Brundtland Bizottság elsőként említi a „fenntartható fejlődés” fogalmát 1992 Riói Konferencia (Föld Csúcs) – ENSZ legnagyobb rendezvénye környezetünk és a fejlődés témakörében a jövő kihívásaira, 1992 Európai Közösség V. Környezetvédelmi Akcióprogramja, 1994 Oslo „Szimpózium a fenntartható fogyasztásért”, 1997 Kiotói Egyezmény 2001 Göteborg „Fenntartható Európa egy jobb világért:

az Európai Unió „fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiája” elfogadása 2002 Johannesburg: „Világcsúcs a fenntartható fejlődésért” 2005 Oktatás a fenntarthatóságért évtized kezdete az ENSZ keretében Miután az első találkozó eredmény nélkül zárt, a Klub létezésére csak az első eredményük, a „Növekedés határai” (Limits of the Growth”) megjelenését követően (1972) figyeltek fel. A jelentés a világmodell megalkotásával rámutat arra, hogy ha a jelenlegi növekedés trendjei érvényesülnek, akkor a növekedés a 21. században elérkezik végső határához Ez a megállapítás a fenntartható fejlődés gondolatára és nélkülözhetetlen voltára mutatott rá Mára a Római Klub egy non-profit, civil szervezetként működik, mely a tudósokat, közgazdászokat, üzletembereket, világot átfogó civilszervezetek vezetőit tömöríti, limitált taglétszámuk 100 fő, 52 ország és öt kontinens képviseletében. Célja a

világproblémák megoldásához való hozzájárulás A Klub, küldetése, ahogy saját maguk fogalmazzák: a globális gondolkodás erőtere, az innováció és a kezdeményezések központja A Római Klub felhívja a figyelmet arra, hogy „szembe kell nézni a jelen problémáival és a jövő lehetséges trendjeivel, és próbáljuk megérteni mi történik, és ráz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 45 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 46 ► zuk fel a gondolkodó embereket mindenütt, hogy cselekedjenek egy egészségesebb és fenntarthatóbb világ felépítéséért” (www.clubofromeorg) 2. Az 1972-ben Stockholmban megrendezésre került „ENSZ Világkonferencia a Környezetünkért” mérföldkőnek számít a fenntarthatóság gondolatát illetően, mert ezen a fórumon

fogalmaztak meg, és fogadtak el olyan deklarációt, illetve akciótervet, mely környezetünk védelmének alapelveiről és feladatairól szólt. A világértekezlet eredményeképpen került sor az ENSZ Környezetvédelmi Programjának elkészítésére (UNEP). Stockholm után általános elvvé vált a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem közötti kölcsönhatás iránti felelősség. A konferencia legfőbb eredménye az volt, hogy kísérletet tett a fejlett és fejlődő országok között a környezet védelme és a gazdaság fejlesztése kérdéseiben vallott szemléleti különbségek áthidalására. 3. Az ENSZ közgyűlése 1983-ban megalakította a Környezet és Fejlesztés Világbizottságot (World Commission on Environment and Development = WCED) A Világbizottság négyévi működésének eredményeképpen megszületett a „Közös Jövőnk” (Our Common Future) dokumentum, melyet az ENSZ Közgyűlése 1987-ben elfogadott Ezt nevezik a Világbizottság

elnöke után Brundtland jelentésnek. A környezetvédelem mellett a gazdaság is előtérbe került, mégpedig úgy, hogy a fenntarthatóság a gazdasági és a környezeti érdek összehangolásának kérdésköre. Mindenki, aki a fenntartható fejlesztés elméletével foglalkozik, illetve alkalmazni kívánja, elkerülhetetlen, hogy ne ismerje, illetve idézze a Brundtland jelentésben szereplő definíciót, miszerint a fenntartható fejlődés: „a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől” Közös Jövőnk 1988. 68 o 4. Az 1992 júniusában Rio de Janeiróban megtartott Környezet és Fejlődés ENSZ Világkonferencia mérföldkőnek számít a fenntartható fejlődés eszméjéért. Az értekezleten 172 tagállam vett részt, s legismertebb dokumentuma az „Agenda 21”, mely egy akcióprogram gyűjtemény, ami a fenntartható fejlődésre

vonatkozó feladatokat határozza meg a XXI. századra, s kimondja az elővigyázatosság és a közös, de megkülönböztetett felelősség elvét. Kinyilvánítja, hogy a fenntartható fejlődés középpontjában az ember áll, hogy a fejlődéshez való jogot a fenntarthatóság elvén A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 46 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 47 ► keresztül kell érvényesíteni, azaz a jövő nemzedék érdekeit, szükségleteit is figyelembe kell venni. Úgy kell megvalósítani a fenntartható fejlődést, hogy az a szegénység leküzdésére és az életminőség javítására irányuljon. Sajnos a közös felelősség vállalása még nem hozta meg a kívánt eredményeket, a globális környezeti problémák a rioi értekezlet óta tovább fokozódtak (13. ábra)

13. ábra: Globális problémák Forrás: Ken Webster 2004. 5. A fő állomások közé soroltuk az Európai Közösség 5 Környezetvédelmi Akcióprogramját, de mint a neve is mutatja az Európai Közösség A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 47 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 48 ► számára ez már az ötödik program volt a környezetvédelemért. 1973-ban az első, 1977-ben a második, 1983-ban a harmadik, 1987-ben pedig a negyedik akcióprogram került elfogadásra. A harmadik dokumentum jut el odáig, hogy a környezettel nem csak a gazdasági célok elérése érdekében kell foglalkozni, és hogy a környezetvédelmet kívánatos az egyes ágazatokba integrálni. A negyedik akcióprogram a Római Szerződést kiegészítő Egységes Európai Okmánnyal egyidős, ebben már

külön szerepet kap a környezetvédelem, melyet – a megfogalmazás szerint – szükséges érvényesíteni a gazdasági érdekek ellenében is. Az 1992-ben elkészült, és 1993-ban elfogadott 5. Környezetvédelmi Akcióprogram a Fenntarthatóság felé (The Fifth EC Environmental Action Programme 1992) első átfogó és részletes dokumentum volt az Európai Közösség, életbe lépésekor már az Európai Unió számára. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a környezetvédelem ne kövesse, hanem eléje menjen a környezeti problémáknak Számunkra azért is fontos ez a dokumentum, mert Magyarország számára iránymutató a Nemzeti Környezetvédelmi Programjának kialakításában (Fleischer T. 2000) 6. A Brundtland jelentésben olvasható definíció az 1994-es Oslóban rendezett Symposium on Sustainable Consumption rendezvényre tovább bővült, s a következő meghatározással szolgált: „A fenntartható termelés és fogyasztás a javak és szolgáltatások olyan

felhasználása, amely lehetővé teszi az alapvető szükségletek kielégítését, az életminőség javítását, a természeti erőforrások felhasználásának, a mérgező anyagok, hulladékok és egyéb szennyezők kibocsátásának minimalizálásával, az adott életciklusban oly módon, hogy nem veszélyeztetik a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítését.” Simai 2001 7. Az 1997-ben megszületett Kiotói Egyezmény, mely a globális ökológiai problémák közül elsősorban a széndioxid kibocsátás csökkentését irányozta elő, melyet a fejlett országok vállaltak azzal, hogy 1990-et tekintve bázisévnek 2012-ig 5,2%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az egyezményt akkor 189 ország írta alá, de ez nem volt elég, mert addig nem léphetett életbe, míg az üvegházhatású gázok kibocsátásának minimum 55%-áért felelős országok nem ratifikálják, végül 2004-ben Oroszország ratifikálta, s ezzel 2005. február

19-től érvényessé vált Ahhoz, hogy valóban csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása, to- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 48 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 49 ► vábbi nagy fogyasztású országokat, mint Amerikai Egyesült Államok, Kína, India, Mexikó rá kellene venni az egyezmény aláírására. 8. A következő mérföldkő az európai fenntartható fejlődés számára az Európai Tanács Göteborgi Ülésén 2001 júniusában elfogadott stratégia „Fenntartható Európa egy jobb világért: az Európai Unió fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiája” (A Sustainable Europe for a Better World: A European Union Strategy for Sustainable Development) volt, amely a környezetvédelmi dimenzióval egészítette ki a foglalkoztatás, a gazdasági

reformok és a kohézió liszszaboni folyamatát. Hangsúlyozza a dokumentum, hogy a gazdasági növekedés, a társadalmi kohézió és a környezet védelme együttesen kezelendő A stratégia négy kulcsprioritást fogalmaz meg: • a globális felmelegedés, a klímaváltozással járó változások csökkentése és a megújítható energiaforrások növelése; • az egészségünkre ható veszélyek elhárítása: az élelmiszer biztonság és az élelmiszerminőség szem előtt tartása a táplálkozási lánc mindenegyes elemére, valamint a kemikáliák túlzott használatának visszaszorítása, az egészséges élelmiszer biztosítása, és a fertőző betegségek kirobbanásának megelőzése; • nagyobb felelősség a természeti erőforrások védelméért: a gazdasági növekedés, az erőforrások kiaknázása és a hulladéktermelés közötti összefüggés megszakítása, védeni és helyreállítani a természeti környezetet, és megállítani a biodiverzitás

mértékének csökkenését, biztosítani a fenntartható halászatot, és a tengerek egészséges ökoszisztémáját, mind az EU-ban, mind globálisan. • javítani a közlekedési rendszert és a földhasználatot, növelni kell a gépkocsi közlekedés ellenében a vasúti, a vízi és a tömegközlekedés rendszerét, úgy, hogy a közúti forgalom 2010-ben ne legyen nagyobb, mint 1998-ban. A dokumentum úgy fogalmaz, hogy a fenntartható fejlődés legfőbb akadálya az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása és a közlekedés által okozott környezetszennyezés (EC 2001). A célok elérésének ellentmond, hogy a gépkocsik száma, különösen a személygépkocsik száma töretlenül emelkedik évről évre nem csak az Európai Unióban, hanem az egész világon (13. ábra) 9. A 2002-ben Johannesburgban rendezett ENSZ Világcsúcs a Fenntartható Fejlődésről konferencián mintegy kétszáz ország, és száz államilletve kormányfő képviseltette magát, tehát a

rendezvénynek kellő politika A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 49 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 50 ► hangsúlyt adtak, de környezetpolitikailag – az utólagos értékelések alapján - még sem hozta meg a kívánt eredményt. Ugyanakkor a fenntarthatóság fogalmát illetően viszont áttörést hozott a Világcsúcs azzal, hogy a szociálpolitikát is integrálta, s a fogalom így bővült ki: „az emberiség közös jövőjéről, annak a földi életközösségben való fenntarthatóságáról, olyan bolygóméretű tanulási-fejlődési folyamatról beszélünk, amelynek eredményeképpen az emberi társadalom a Föld bolygón fenntarthatóvá válhat” Láng 2002 A tanácskozás három fő feladatkört jelölt meg, a szegénység elleni küzdelmet, a fenntarthatatlan

fogyasztási és termelési minták megváltoztatásának szükségességét, valamint a természeti erőforrások megőrzését, illetve az azokkal való fenntartható gazdálkodást. 13. ábra: A járművek száma a Földön Forrás: Ken Webster 2004. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 50 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 51 ► A nemzetközi közösség a következő fő célkitűzéseket jelölte meg: • csökkenteni kell azoknak a számát, akik nem jutnak ivóvízhez, sem alapvető tisztálkodási lehetőséghez; • javítani kell az energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférést, az energiahatékonyságot, és ki kell használni a megújuló energiaforrásokat; • vissza kell fordítani a természeti erőforrások leépülésének jelenlegi tendenciáját; • csökkenteni kell a

biológiai sokféleség jelenlegi veszteségeinek arányát; • csökkenteni kell a vegyi anyagok negatív hatásait; • elő kell mozdítani a fenntartható fogyasztási és termelési módokat; • támogatni kell a fenntartható fejlődésre irányuló nemzeti stratégiák megvalósítását. 10. Az ENSZ még 1992-ben a Föld Csúcson (Rio de Janeiro) született Agenda 21 dokumentum 36. fejezetében hangsúlyozza, hogy az oktatás a fenntartható fejlődés elősegítésének egy sarkalatos pontja. Ezt az álláspontot a Johannesburgban megrendezett csúcsértekezlet is megerősítette, és javaslata alapján az ENSZ a 2005–2014 közötti évtizedet „az oktatás a fenntarthatóságért évtized 2005–2014”3 szenteli. Az esemény célja, hogy a fenntartható fejlődésben rejlő értékeket a tanulás folyamatába integrálja, hogy ezzel előmozdítsa azokat a változásokat, melyek a fenntartható és egy igazságosabb társadalom felé mutatnak. Áttekintve az elmúlt

harminc év eseményeit nyomon követhettük, hogy milyen sokat változott a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés fogalma, már nem csak környezetvédelem, annál sokkal szélesebb és komplexebb fogalom, beleértve a társadalmi aspektust is. Herman Daly4 a következőképpen fogalmaz: „A fenntartható fejlődés a folyamatos szociális jobblét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartóképességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak.” Láng 2002 3 4 UN Decade of Education for Sustinable Development 2005–2014 (DESD) Közgazdász professzor USA A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 51 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 52 ► A fejlődést akkor nevezhetjük fenntarthatónak, ha minden

ember számára lehetővé válik, hogy megvalósítsa lehetőségeit, javítsa életminőségét, oly módon, hogy azzal védje és erősítse a Föld eltartó képességét. 5.2 A fenntartható fejlődés tényezői A fenntartható fejlődés interaktív fogalom, mely magába foglalja a gazdasági, társadalmi és ökológiai fenntarthatóságot. Különböző tudományterületek foglalkoznak a fenntarthatóság feltételeivel, mint például a közgazdaságtudomány a fenntartható gazdasági növekedést vizsgálja, az ökológia a fenntartható környezetet, de valamennyi tudományág világosan látja azt, hogy a fenntarthatóságra törekvés tudományterületek közötti együttműködést követel meg. Johannesburg óta a fenntartható fejlődésnek három tartópillére, a társadalmi, környezeti és gazdasági pillérek együttesen és egymást kiegészítve jelennek meg. Az egyik nézőpont szerint a fenntartható fejlődés a társadalmi, gazdasági és környezeti

tényezők között egyensúlyoz a döntési folyamatokban. Ezt az álláspontot mutatja be a 14. ábra, ahol a három kör közös része jelenti a fenntarthatóságra való fókuszálást. 14. ábra: A fenntarthatóság: a társadalom, a gazdaság és a környezet közötti egyensúly (közös rész) Forrás: Ken Webster 2004. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 52 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 53 ► Mások azt az álláspontot képviselik, hogy a gazdaság része a környezetnek, a Föld ökoszisztémájának, amivel csak az egyeztethető össze, ha a gazdaság folyamatait az ökológia elve alá rendeljük (Lester R. Brown 2001) Mit is jelent ez tulajdonképpen? Azt, hogy gondoskodni a fejlesztésről annyit jelent, hogy maga a gazdaság az ökoszféra határain belül marad, azaz

olyan gazdaság, mely az emberi szükségletek szolgálatában áll ahelyett, hogy az emberek és az erőforrások állnának a gazdaság szolgálatában. Ez a gondolkodásmód megkívánja az emberi élet minden aspektusának újragondolását, azaz a gazdaságdominanciájú jelenlegi helyzetnek a totális megfordítását Ezt a szemléletmódot tükrözi a 15 ábra 15. ábra: A fenntarthatóság holisztikus megközelítése5 Forrás: Ken Webster 2004. 5.3 A fenntarthatóság mérése A fenntarthatóságról, a fenntartható fejlődésről, annak fogalmáról és fontosságáról nem elég beszélni, a kérdés az, hogy mérhető-e, és hogyan mérhető? Mikor mondhatjuk, hogy egy területi vagy környezeti egység, vagy egy ország a fenntartható fejlődés jeleit hordozza, vagy hogy a fejlődési Holizmus (görög eredetű szó), a teljességet jelenti. „A holizmus szerint az élet a létező dolgoknak egy teljesen új kategóriáját jelenti. A fizika és kémia törvényei

bár mind az élettelen, mind az élő anyagnál érvényesek, az élet keletkezését nem lehet kizárólag anyagi és energetikai tényezőkre visszavezetni.” (Evva Ferenc: Az élet keletkezése, mint filozófiai kérdés webaxelerohu/kesz/jel/05 06/evvahtml) 5 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 53 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 54 ► irány ellentétes a fenntarthatósággal. Erre napjainkban különböző indexeket, függvényeket dolgoztak ki és használnak, melyek közül hármat ismertetünk az alábbiakban 5.31 Fenntarthatóság egyenlete Az emberi tevékenységek a környezetünkre mért hatása, különösen az utóbbi száz évben nőtt, az utolsó harminc évben felgyorsult. A következőkben a környezeti terhelés egyenletét mutatjuk be Az összefüggés azt fejezi ki,

hogy a jelenlegi környezeti terhelést (ami már napjainkban is kedvezőtlen) milyen áron lehetséges megőrizni, azaz a terhelést kifejező változók milyen mértékű változásával lehetséges a környezeti terhelést legalább a jelenlegi szinten tartani. A környezeti hatás index (I), három változótól függ: a népességtől (p), a fogyasztástól (c), azaz mennyi egy személy átlagos fogyasztása, és a technológiától (t) azaz az erőforrások hatékony felhasználásának értéke, melyben még a hulladékhasznosítás is benne van. Ezek után az egyenlet: I = c ⋅ p ⋅t Ha csak azt akarjuk, hogy a környezeti terhelés ne nőjön az elkövetkező 50 évben, – pedig inkább csökkenteni szeretnénk – akkor hogyan lehetséges, hogy a 3 változó szorzata mindig 1 maradjon. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést! Ha az I=1, azaz index, akkor I értéke 2006-ban és 2050-ben ugyananynyi, azaz 1. A kérdés az, hogy hogyan változik 50 év alatt a népesség, a

fogyasztás és a technológia? A fogyasztás várhatóan tovább nő az eddigi mértékben, ami azt jelenti, hogy 25-30 évenként megduplázódik, azaz mérsékelt becslés szerint 2050re háromszorosára nő, azaz értéke: c=3. A Föld népessége várhatóan tovább nő, ha nem is olyan gyorsan mint eddig, de az optimista számítások szerint 50 év alatt mintegy másfélszeresére, azaz a p=1,5 lesz. Mindez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy az I értéke 1 maradjon, a technológia értéke, t=1/3+1.5 azaz t= 1/45 lesz, ami az erőforrások jelenlegi felhasználásának négyötödét jelenti. Ez nem csak a lámpák kikapcsolását jelentené, hanem az újrahasznosítás technológiájának teljes megvalósítását is követelné. Mindezeken felül, ha azt szeretnénk, hogy a környezeti terhelés a jövőben csökkenjen (I), talán azért mert már ma is a biztonságos A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 54 ► A gazdaság és a

társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 55 ► határokat feszíti, akkor a fenti egyenlőség még keményebb feltételeket támaszt. 5.32 Az ökológiai lábnyom A fenntarthatóság mérésére, a jelenlegi fejlődési irányok veszélyeire mutat rá az a kísérlet, mely a társadalomnak és a gazdaságnak a környezetre gyakorolt hatását, a környezetre gyakorolt terhelhetőséget fejezi ki. Ehhez különböző környezeti rendszereket kell megvizsgálni, amelyek kiterjesztendők a társadalmi feltételek és hatások vizsgálatára is. Környezeti rendszernek nevezzük az egymásra és a fizikai környezetre ható élő szervezetek összességét6. Öt környezeti rendszert különböztetünk meg a mezőgazdasági, az erdei, az édesvízi, a tengerparti valamint a rétek, füvek környezeti rendszereit, mindegyik külön-külön sajátos feltételeket biztosít

környezetüknek, élőviláguknak. E rendszerek földrajzi tényezők is, de nem elszigetelt egységek, külön is és együtt is a Föld életfenntartó képességének meghatározó elemei Az egyes országok, kontinensek környezeti rendszerétől függ azok „környezeti lábnyoma”. 16. ábra: Ökológia lábnyom Forrás: Ken Webster 2004. 6 ENSZ és a World Bank által kialakított fogalom A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 55 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 56 ► Az ökológiai lábnyom (Ecological Footprint EF): egy olyan érték, mely azt fejezi ki, hogy egy adott terület, népességének milyen mértékben jut megújítható természeti erőforrás, kivetítve ezt a produktív, azaz mezőgazdaságilag hasznosítható földterületre és vízfelületre. A mérhetőség

érdekében a EF egy főre vetíti azt a földterületet, mely szükséges önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. A fogalom William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusoktól származik. Ez az érték kiszámítható egyes emberekre, csoportokra, régiókra, országokra vagy vállalkozásokra is (wwwwikipediaorg) A földnek jelenleg körülbelül 11,4 milliárd hektár termőföld és víz felülete van, s ezen túl találhatók a földfelszín egynegyedét kiadó jéggel borított területek, a sivatagok és a nyílt óceáni térségek. Ez utóbbiakat nem, és a föld 6 milliárd népességével számolva a világ ökológiai lábnyoma 1,9 hektár/fő. De ez az érték nagy különbségeket hordoz, míg Afrikában vagy Ázsiában ez az érték 1,4 hektár/fő, addig Nyugat-Európában ez a mutatószám 5hektár/fő, Észak-Amerikában 9,6 hektár/fő. A Föld eltartóképessége, más néven a biokapacitása a teljes ökoszisztéma kapacitását

jelenti, azt az ökológiai tőkét, amellyel a Föld egésze rendelkezik. A biokapacitás mértékegysége a globális hektár (gha) 1 gha egy olyan biológiailag termékeny hektár földnek felel meg, melynek termelékenysége egyenlő a világátlaggal. 17. ábra: A biokapacitás és az összesített emberi kereslet viszonya Forrás: http://www.footprintnetworkorg/gfn subphp?content=footprint overview A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 56 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 57 ► Az ábra bemutatja a világ biokapacitását és az emberiség által támasztott keresletet, másnéven az ökológiai terhet. 1961-től 2001-ig, s látható, hogy a 20. század utolsó dekádjára az igények s meghaladták a kapacitást, s 30 év alatt 1,2-szeresére nőttek. 1988 óta ökológiai túlterhelés

áll fenn, azaz az igény nagyobb, mint amit a Föld biokapacitása tud nyújtani. Úgy is mondhatnánk, hogy az emberiségnek nem elég egy földgolyó, jelenleg már 1,3-re lenne szüksége, s ilyen fogyasztás által gerjesztett kereslet esetén 2050-re már többre. A Föld ökoszisztémáját kizsákmányoló fejlődés nem tartható, mert a véges környezeti erőforrások korlátot szabnak a végtelen növekedésnek, mert az ökológiai teher, a „túllövés” állapotában van. Viszszatalálni az egyensúlyhoz csak a fenntartható fejlődési és szennyezési életmintát követve lehet. 18. ábra: Az ökológiai lábnyom és a biokapacitás Forrás: http://www.footprintnetworkorg/gfn subphp?content=footprint overview A 18. ábra jól mutatja az ökológiai lábnyom alapján kiszámolt az egy főre jutó szükséges földterület növekedését, s vele egyidőben a biokapacitás csökkenését, a nem fenntartható fejlődés trendjét. 5.33 A WBCSD öko-hatékonysági

koncepciója és mérése Az öko-hatékonyság koncepcióját először a World Business Council for Sustainable Development (WBCSD) vezette be jelentésében, melyet az ENSZ 1992-es, a fenntartható fejlődésről szóló konferenciájának nyújtott be. Az OECD úgy határozta meg a fogalmat, hogy „Az öko-hatékonyság A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 57 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A globális problémák és a fenntartható fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 58 ► kifejezi azt a hatékonyságot, amellyel az ökológiai forrásokat az emberi szükségletek kielégítésére használják fel.” Az OECD jelentés alapján az öko-hatékonyság a termelés és a ráfordítás arányaként is definiálható, ahol a termelés az egy társaság által megtermelt termékek vagy szolgáltatások értékét, míg a ráfordítás a termelés által okozott

környezeti terhelések öszszességét fejezi ki,azaz: öko-hatékonyság = termékek, szolgáltatások értéke környezetiterhelések A WBCSD szerint az öko-hatékonyság úgy érhető el, ha: minél kisebb környezeti terhelés mellett nő a gazdaság versenyképessége. A globális veszélyek leküzdése, a fenntartható fejlődés megteremtése társadalmi, környezeti, gazdasági kihívásokat rejt magában. Várakozással tekintünk egy fenntartható jövő elé, ahol nincs kétség afelől, hogy a forráshatékonyság nőhet, az energia tisztább és biztonságosabb lehet, hogy a lakások melegek, kényelemesek és olcsók lesznek, ahol a szegénység drasztikusan csökkenhet, a helyi gazdaság találkozhat a helyi igényekkel, stb Az ehhez vezető út nyitott, de elérni csak akkor van esély, ha a fenntarthatóság hat jellemzőjét mindenki megérti, elfogadja és magáévá teszi. Ezek a következők: • • • • • • REthink REfuse REpair REduce REuse REcycle

újragondolni visszautasítani megjavítani csökkenteni újrahasznosítani újra feldolgozni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 58 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az állam mint a társadalmi-gazdasági tér alapegysége A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 59 ► 6. Az állam mint a társadalmigazdasági tér alapegysége 6.1 Az állam A társadalom és gazdaságföldrajznak nem feladata, hogy az állammal, mint jogi kategóriával foglalkozzon. Tanulmányoznunk kell ugyanakkor a tér politikai felosztását, aminek viszont alapvető egysége az állam, valamint az állam alatti (kistérség, megye, régió stb.), és az állam feletti (nemzetközi integrációk) területi egységek. Ezek problémáját nem érthetjük meg az állam lényegének ismerete nélkül. Az emberi társadalom legmagasabb szintű politikai egységének tekinthetjük az államot, amely szuverén, tehát a

területe felett a legmagasabb szintű hatalmat gyakorolja. Ahhoz, hogy államról beszélhessünk, meg kell határoznunk, hogy mikor tekinthetünk egy szervezetet, területet, emberi csoportot államnak. Ez egy rendkívül bonyolult, szerteágazó meghatározás, hiszen több tudomány, (különösen a jogtudomány, politológia) sokat foglalkozik a kérdéssel, s a látszat ellenére nem is könnyű meghatározni. Napjainkban az alábbiak szerint foglalhatjuk össze az államra vonatkozó ismérveket Az állam, egy önálló politikai egység, amely rendelkezik területtel, amely felett a legfőbb hatalmat gyakorolja, tehát szuverén, továbbá rendelkezik lakossággal, kormányzattal, jogrenddel. Az állam szuverenitásáról kétféle értelemben is lehet beszélni: A belső szuverenitás az állami döntéshozó mechanizmusban a legfőbb hatalmat, a hatalom végső letéteményesét, illetve az általa hozott szabályokat (alkotmányt, törvényt) jelenti az állam területén

élő lakosságra nézve. A külső szuverenitás (állami szuverenitás) azt jelenti, hogy az állam saját államisággal, függetlenséggel bír, döntéseit külső kontroll nélkül hozza. Az erre vonatkozó szabályok a nemzetközi jog tárgykörébe tartoznak. Nem egyértelműen megválaszolható kérdés, hogy hány állam is található összesen a Földön. Az egyik elfogadott lehetőség, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) tagjait számítjuk, mint a Föld államait Ez jelenleg 192 állam (2006-ban) Azonban nem minden állam vagy államnak tekinthető politikai képződmény tagja az ENSZ-nek Ilyen pl Tajvan Tajvant Kína egy szakadár tartománynak tekinti, mivel 1949-ben, a polgárháború végén (lásd az I részben) vált külön a Kínai Népköztársaságtól, s bár korábban ENSZ-tagállam volt, de 1971-ben kizárták onnan. Továbbá A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 59 ► A gazdaság és a társadalom

földrajza Az állam mint a társadalmi-gazdasági tér alapegysége A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 60 ► vannak olyan egységek, amelyek nem tekinthetők egyértelműen államnak, mert más állam vagy államok gyakorolják felettük a hatalmat (pl. NyugatSzahara, Puerto Rico) Államok folyamatosan alakulnak, területek válnak ki más államok területéből, így folyamatosan növekszik napjainkban az államok száma, s vélhetően ez a tendencia folytatódni fog. Az ENSZ-nek megalakulásakor (1945-ben) még csak 51 tagja volt. A 20 század második felében a gyarmatok függetlenségének elnyerésével, majd a kilencvenes években a széteső volt szocialista föderációk (Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia) helyén keletkező új államokkal növekedett a létszám. 2006ban a Szerbiától különváló Montenegró került be az ENSZ tagállamok sorába. A földrajztudomány által vizsgált társadalmi-gazdasági

folyamatokat azonban nem minden esetben lehet az államok által lehatárolt terekben vizsgálni, hiszen az államok határai mesterségesen létrehozott keretek, amelyek gyakran változnak, és azokat nem a gazdasági-társadalmi folyamatok, hanem általában politikai és stratégiai elvek alapján határozzák meg. Így pl. a Kárpát-medence határai átvágják a közlekedési hálózatokat, városi vonzáskörzetek, gazdasági-társadalmi régiók területét, így ezeket nem elég csak a politikai határok között vizsgálni. Éppen ezért napjainkban egyre nagyobb a jelentősége a határon átnyúló együttműködéseknek, gazdasági, társadalmi fejlesztéseknek. 6.2 Az államok területi megosztottsága Az állam a hatalmát, szuverenitását, mint láttuk egy bizonyos terület felett gyakorolja. Ezt a területet az államhatár határolja körbe Az állam területén belül azonban eltérő államszerkezet-típusokat találunk aszerint, hogy az állam hatalma hogyan

oszlik meg a terület felett. Tapasztalhatjuk azt is, hogy az állam egyedül, egy központi hatalomként jelenik meg egy államterületen, de vannak olyan formák, amikor az egyes területi egységek különböző mértékben részesedhetnek ebből a hatalomból. Az unitárius állam Az unitárius állam kifejezés alatt olyan államot értünk, amely esetében egy központi hatalom gyakorolja a szuverenitást, s azt nem osztja meg az államon belüli területi egységekkel, tehát egy adott állami területhez egy főhatalom tartozik. Ilyen állam pl Magyarország is Az európai, unitárius berendezkedésű államok egy részében regionalizált rendszert találunk. Ebben az esetben az állam a központi hatalom egy A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 60 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az állam mint a társadalmi-gazdasági tér alapegysége A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 61

► részét átadja az állam alatti területi szinteknek, vagyis a régióknak (1–3 millió lakosú területi egységek). Tehát a régiók önállóan dönthetnek saját ügyeikben, saját politikai irányító testületük (regionális kormányzat) van, amelyet a régió lakói közvetlenül választanak meg. Ilyen ország, pl Franciaország Az összetett állam Vannak olyan államok, amelyeknek egyes részei (régiói, tartományai, tagköztársaságai stb.) az államiság bizonyos jegyeit hordozzák Napjainkban ezek közül a legismertebbek a föderációk. A föderációban több egykori állam egyesült, s a szuverenitást a központi állam gyakorolja, de a tagállamok többé-kevésbé megtartják önállóságukat. Ilyen államok, pl Németország, Ausztria, az Amerikai Egyesült Államok stb. Ezekben az esetekben a német vagy osztrák land-ok, illetve az USA-ban az államok széleskörű önállóságot élveznek Saját kormányzatuk van (minisztériumok stb), sok

önálló jogosítványuk, identitásuk (pl. Bajorország) A szuverenitás legfelsőbb birtokosa pedig a föderatív (szövetségi) állam, amely mint ernyő fogja öszsze ezeket az egységeket (Németország, Ausztria). A föderációnál lényegesen lazább szövetség a konföderáció, amely különböző államok szövetsége, de az összességükből nem jön létre egy új állam, csak több állam egyesül a közös célok megvalósítására. Ilyen pl az Oroszország vezette Független Államok Közössége, amely a szétesett Szovjetunió tagállamaiból jött létre 1991-ben. A történelemben létező államforma volt a perszonálunió, amikor két egymástól teljesen elkülönülő állam esetében az uralkodó személye volt közös. Magyarország pl a 11 század végétől 1918-ig perszonálunióban volt Horvátországgal, 1370–1382 és 1440–1444 között Lengyelországgal, 1410–1439 közt a Német-Római Birodalommal, 1420–1457 és 1490–1526 között

Csehországgal, 1438-1457 között, pedig Ausztriával. Ennél mélyebb kapcsolatot jelentő típus a reálunió, amikor az uralkodó személyén túl több közös ügy is összekapcsolja az államokat. Ilyen volt pl az Osztrák– Magyar Monarchia, ahol az állam irányításában megtalálhatjuk a közös (osztrák–magyar) minisztériumokat (közös ügyek): a hadügy, a pénzügy és a külügy. A többi terület irányítását külön-külön osztrák és magyar minisztériumok látták el Bécsben és Budapesten Az Osztrák Császárság és a Magyar Királyság önálló államok voltak. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 61 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Nemzetközi integrációk Vissza ◄ 62 ► 7. Nemzetközi integrációk 7.1 A nemzetközi integrációk típusai Az utóbbi évtizedek egyik legjellemzőbb világgazdasági folyamata a gazdasági

és politikai integrációk kialakulása, vagyis az egyes államok, nemzetgazdaságok összefogása egy-egy nagyobb, a világgazdaságban versenyképesebb gazdasági tér létrehozása érdekében. Az integrációkban a tagországok nagyobb belső piacokhoz, gazdasági térhez jutnak Az integrációkban az egyes nemzetgazdaságok irányítói lemondanak bizonyos jogaikról, amelyeket a közösségnek engednek át. Tehát pl a nemzetgazdaság irányítói már nem dönthetnek szabadon a vámok kiszabásáról, mert a közös piac érdekében ezt már a tagországok közös testülete teheti meg, amiben természetesen minden ország képviselve van. Az integrálódásnak több szintjét ismerjük. Az integráció mélysége attól függ, hogy a résztvevő államok milyen mértékben „olvasztották össze” gazdaságaikat, mi mindenről döntenek közösen, s miről dönthetnek önállóan. A leglazább együttműködéstől a legerősebb, legmélyebb egységesülésig különböző

együttműködési, integrációs formákat ismerünk, a regionális konzultatív szervezetektől egészen a politikai unióig, ami a legteljesebb integrációnak tekinthető, amit jelenleg a világon csak az Európai Unió képvisel. Az alábbiakban az integráció mélységének sorrendjében bemutatjuk az egyes integrációs típusokat • A regionális konzultatív szervezetek a tagállamok laza együttműködése. Tanácskozásaikon közös programokat és gazdasági prognózisokat készítenek. Nagyszámú tagállamaik nagy földrajzi területet fednek le, így mélyebb integráció kialakítása nem is reális. Példák: az 1989-ben alapított Ázsiai–Csendes-óceáni Gazdasági Konferencia – APEC (Ausztrália, Brunei, Chile, Dél-Korea, Fülöp-szigetek, Honkong, Indonézia, Japán, Kanada, Kína, Malajzia, Mexikó, Oroszország, Pápua Új-Guinea, Peru, Szingapúr, Tajvan, Thaiföld, Új-Zéland, USA, Vietnam. A másik fontos szervezet az ASEAN – Délekelet-Ázsiai

Országok Együttműködése (Brunei, Fülöp-szigetek, Indonézia, Kambodzsa, Laosz, Malajzia, Mianmar, Szingapúr, Thaiföld, Vietnam). • A preferenciális vámövezetben a tagállamok kölcsönös kereskedelempolitikai kedvezményeket biztosítanak egymásnak kétoldalú egyeztetésekkel. Jelenleg ilyen típusú együttműködés nem létezik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 62 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Nemzetközi integrációk Vissza ◄ 63 ► • A szabadkereskedelmi társulás tagjainak területén az áruk korlátozás nélküli áramlása valósul meg. A kívülálló országokkal szemben a tagországok saját vámpolitikájukat folytatják. Példa: NAFTA – Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (Kanada, USA, Mexikó). Hasonló szabadkereskedelmi társulásként működött a CEFTA – Közép-Európai Szabadkereskedelmi

Társulás tagországainak EU csatlakozásáig. 19. ábra: Az APEC tagállamai Forrás: Saját szerkesztés. 20. ábra: A NAFTA és a CEFTA országai Forrás: Saját szerkesztés. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 63 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Nemzetközi integrációk Vissza ◄ 64 ► • A vámunió az az integrációs szint, amit már a gyakorlatban is valódi integrációnak nevezhetünk. A kívülállókkal szemben közös vámokat és kereskedelempolitikát érvényesítenek. Példa: MERCOSUR – Déli Közös Piac (Brazília, Argentína, Paraguay, Uruguay) 21. ábra: A MERCOSUR tagállamai Forrás: Saját szerkesztés. • A közös piac keretei között az áruk és a szolgáltatások szabad kereskedelmén túl megvalósul a tőke és a munkaerő szabad áramlása is. Erre példa az EU megalakulása előtt az Európai Közösség volt. •

A gazdasági és monetáris unióban megtörténik a közös piac létrehozásán túl a gazdaságpolitikák integrálása, a közös intézmények létrehozása (pl. közös jegybank) Ezekhez kapcsolódik a közös pénz bevezetése Ez a fajta integrálódás napjainkban az Európai Unióban zajlik. • A legfejlettebb, legelmélyültebb integráció a politikai unió. Ekkor már a hatalom és a törvényhozás egységesítése is megtörténik, ami már az egyes államok államiságának a lényegébe történő beavatkozásnak tekinthető. Közös hatalmi szervek és a közös törvények valamennyi állam polgáraira kötelezőek Jelenleg ilyen magas szintű integrációval csak az Európai Unió rendelkezik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 64 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Nemzetközi integrációk Vissza ◄ 65 ► 22. ábra: Az Európai Unió

tagállamai (2004) Forrás: Saját szerkesztés. 7.2 Az Európai Unió Mint látható, az Európai Unió, amely a legfejlettebb integrációnak tekinthető a Földön több lépcsőben alakult ki. 1950-ben a francia külügyminiszter Robert Schuman, Jean Monnet tett javaslatot a nyugat-európai szén- és acélipar összevonására elsősorban azért, hogy a francia–német határ mentén elhelyezkedő vasérc és szénlelőhelyek, valamint a feldolgozó kapacitás elszigeteltségét oldja. Ennek eredményeként hozták létre 1951-ben az Európai Szén- és Acélközösséget hat tagállam részvételével: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország. A tagországok a független, szupranacionális (nemzetek felett álló) ún. „Főhatóság”-ot ruházták fel a szén- és acéliparaikat érintő döntések jogával A Főhatóság első elnöke Jean Monnet volt. A hat tagállam a gazdaság más szektoraiban is hasonló

együttműködést kívánt megvalósítani, ezért 1957-ben aláírták az Európai AtomenergiaKözösséget (EURATOM) és az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó Római Szerződést. Megkezdődött a tagállamok közötti kereskedelem akadályainak elhárítása és a „közös piac” kialakítása 1967-ben összeolvadtak az európai közösségek intézményei. Ettől kezdve egyetlen Bizottság, egyetlen Miniszterek Tanácsa és egyetlen Európai Parlament létezik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 65 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Nemzetközi integrációk Vissza ◄ 66 ► A Maastricht-i Szerződés (1992) hozta létre a még mélyebb politikai integrációt, az Európai Uniót (EU). Megvalósult az „egységes piac”, amely biztosítja az áruk, szolgáltatások, személyek és a tőke szabad mozgását. Az egységes piac

hivatalosan 1992-ben valósult meg, bár még bizonyos területek hátrányban vannak. Nem terjed ki a tagországok teljes körére a munkaerő szabad áramlásának kritériuma, valamint – bár az EU belső határainak többségén megszüntették az útlevél- és vámkezelést (ezek az ún schengeni belső határok) – több ország még nem tagja ennek a belső, „határok nélküli” övezetnek. 1992-ben született meg a döntés a gazdasági és monetáris unió (EMU) megteremtéséről, amely magában foglalja az Európai Központi Bank által irányított egységes európai valuta bevezetését. A közös valuta - az euró 2002 január 1-jén valósult meg 2006-ban a 25 tagállamból 12 állam használja ezt a valutát (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) 2007 elején Szlovénia is bevezette a közös valutát Az integráció több lépcsőben bővült

tagállamainak számát, illetve területét tekintve. Az első hat tagállamot az alábbiak követték: 1973 – Dánia, Írország és az Egyesült Királyság 1981 – Görögország 1986 – Spanyolország és Portugália 1995 – Ausztria, Finnország és Svédország 2004 – Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia. Bulgária és Románia csatlakozására 2007. január 1-jével került sor, így a Közösség 27 tagúra bővült. Horvátország és Törökország 2005-ben kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat, csatlakozásukra e sorok írásakor még nincs pontosan meghatározott dátum. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 66 ► II. RÉSZ A NÉPESSÉG FÖLDRAJZA A gazdaság és a társadalom földrajza A népességszám változása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 68 ► 8. A

népességszám változása 8.1 A népességrobbanás, a népesedési ciklus A népesség térbeli elhelyezkedésével, demográfiai folyamatainak, migrációjának (mozgásának) jellegzetességeivel, az egyes térségek demográfiai eltéréseivel a népességföldrajz foglalkozik. Az emberiség benépesítette a Földet. Az emberi faj elterjedésének legfontosabb jellegzetessége napjainkban, hogy a lélekszám robbanásszerűen növekszik. A népességszám változását elsősorban azzal az időtartammal mérjük, amely alatt a lakosok száma megduplázódik. Ezt a duplázódási időt nevezzük népesedési ciklusnak Az emberi történelem hajnalán a duplázódáshoz szükséges idő akár több ezer évet is igénybe vehetett. Egyes kutatások szerint a Föld népessége Kr.e 10000-ben 6 millió fő lehetett (tehát a mai Szlovákia népességének felel meg), s a lélekszám megkettőződéséhez nyolc és félezer évre volt szükség. A gyors növekedés a modern korban

indult meg. Bár a Föld lakóinak számát a korábbi évszázadokra vonatkoztatva csak becsülni tudjuk, a növekedés mértéke azonban viszonylag pontosan megmondható A 16 század elején bolygónk lakóinak száma mintegy 450 millió lehetett Ahhoz, hogy ez a szám megduplázódjon, s meghaladja a 900 millió főt, mintegy 300 évre volt szükség, vagyis a 19 század kezdetére érte el ezt a létszámot az emberi faj. A 19 és 20 században az emberiség lélekszámának növekedése rendkívüli mértékben felgyorsult. Ekkortól beszélhetünk robbanásszerű növekedésről, hiszen nem csupán a lélekszám növekedett, de a növekedés tempója is gyorsult ebben az időszakban. Így az 1800 év után a népesedési ciklus 120 évet, majd 50 évet, a 20. század végén, pedig már csak 30 évet vett igénybe A Föld lakóinak száma 2000-ben lépte át a 6 milliárd főt. Ez a gyors változás komoly problémákat vet fel A növekvő lélekszámú emberiség ellátásához

egyre több élelmiszerre van szükség. Ez még önmagában nem lenne baj, mivel a Föld erőforrásai képesek eltartani a jelenleginél nagyobb lélekszámú emberiséget is. Gondoljunk csak a fejlett országok mezőgazdaságának hatalmas termékfeleslegére. (A becslések erre vonatkozóan nagyon sokfélék: van, aki 7,5 milliárd főre, de van, aki 150 milliárd(!) főre teszi bolygónk eltartóképességét.) A probléma az elosztásban jelentkezik Eleve a legnagyobb népszaporulattal rendelkező térségek olyan területeken találhatók, ahol a természeti környezet nem alkalmas mezőgazdasági művelésre (pl. Afrika A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 68 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népességszám változása Vissza ◄ 69 ► elsivatagosodó területei, Száhel-övezet), vagy máshol a jó természeti adottságok kihasználását

akadályozzák a primitív mezőgazdasági technikák, így nem jut elegendő élelem a nagy lélekszámú népesség számára. Másrészt azonban a puszta létfenntartáson túl kérdés, hogy a meglévő népesség milyen szintű ellátásban részesül. Tegyük fel, hogy egy, a nyugati civilizációnak megfelelő fogyasztási szintet tudnánk biztosítani a Föld összes lakójának. De súlyos kérdés, hogy meg tudunk-e birkózni a fogyasztás következményével, a növekvő környezetszennyezéssel? Ha a világ népességének ma szegénységben élő döntő többsége a mai gazdag országok polgárainak színvonalán fogyasztana, az egyrészt lényegesen nagyobb mértékben igénybe venné a Föld erőforrásait, másrészt hatalmas környezeti terheléssel járna. Az 1970-es évek előrejelzései a lélekszám növekedését csak egyre gyorsuló ütemben tudták elképzelni. Napjainkra tudjuk, hogy a folyamat nem ennyire egyértelmű. A robbanásszerű növekedés az utóbbi

években lassul, bár a növekedés továbbra is gyors, csak a növekedés tempója csökken. A jelenlegi előrejelzések optimistábbak, mint a korábbiak, s ezek szerint a 21. század közepére a Föld lakóinak a számát mintegy 9 milliárd főre tehetjük jelenlegi ismereteink alapján. Vélhetően a növekedés mintegy 15–18 milliárd főig fog tartani, majd ezt a lélekszámot elérve a népességszám stagnálni fog. A robbanásszerű folyamat tehát természetes úton lassul, s valószínűleg valamikor a távoli jövőben megáll 8.2 A születés, a halálozás és a természetes szaporodás mérése A születések és a halálozások számát általában évente közlik a statisztikai hivatalok. Ezek az adatok megmutatják, hogy egy adott idő alatt (általában egy év alatt) egy adott területen hányan születtek, s hányan haltak meg. Ezeket az adatokat megvizsgálhatjuk településenként vagy bármely nagyobb területi egységre lebontva (pl. megye, ország,

kontinens vagy az egész Föld) Így megmondhatjuk, hogy az adott településen (vagy pl. országban) hányan születtek, illetve hányan haltak meg az adott évben vagy más időszakban. A születések és halálozások különbségeként megkapjuk a természetes szaporodás mutatóját. Itt megismerjük, hogy természetes úton (a vándorlások nélkül) milyen mértékben változott az adott település vagy terület lakosságszáma Amennyiben a születések száma magasabb volt a halálozásokénál, akkor természetes szaporodásról, ha a halálozások száma magasabb volt a születésekénél, akkor természetes fogyásról beszélhetünk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 69 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A népességszám változása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 70 ► Ahhoz, hogy a különböző időszakok vagy különböző települések, területek születési,

halálozási, szaporodási mutatóit összehasonlíthassuk, általában 1000 főre vetítve (ezrelék, jele: ‰) adjuk meg azokat, s a mutatót születési, halálozási, avagy szaporodási rátának vagy arányszámnak nevezzük. Ennek segítségével megtudjuk, hogy ezer lakosra hány születés vagy halálozás jut, illetve megtudjuk azt is, hogy a kettő különbözeteként ezer lakosra vetítve hány fővel lettünk többen vagy kevesebben. Kiszámítási módja: Születési arányszám = Halálozási arányszám = Természetes szaporodási ráta = születések száma ⋅ 1000 lakosságszám halálozások száma ⋅ 1000 lakosságszám születések száma − halálozások száma ⋅ 1000 lakosságszám Magyarország lakónépessége 2004-ben a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 10.097549 fő volt Ebben az évben a születések száma 94314, a halálozások száma 131.836 volt A népességszám tehát ebben az évben −37522 fővel változott, tehát az ország

természetes fogyása egy Baja nagyságú város lélekszámával volt egyenlő 2004-ben. Ebből kiszámíthatjuk, hogy 1000 lakosra vetítve hogyan alakultak Magyarország természetes szaporodási arányszámai. 2004-ben Magyarországon a születési arányszám 9,3‰, a halálozási arányszám 13,1‰, így a természetes szaporodás −3,7‰ volt, amit így természetes fogyásnak kell neveznünk. A világ különböző területein eltérő mértékű a természetes szaporodás (23–24. ábra) A legnagyobb (20 ezrelék körüli) értékekkel a KözelKeleten, Közép-Amerikában, Afrikában találkozhatunk Közép- és KeletEurópában a halálozások száma meghaladja a születések számát, tehát fogy a népesség. Magyarországon természetes fogyást tapasztalhatunk 1981 óta Magyarország mintegy 3200 települése közül csak 807 település esetében volt magasabb a születések száma a halálozásokénál. Általában a legroszszabb és legjobb körülmények

között élő falvak egy része tartozik a természetes úton növekvő településeink közé (pl Északkelet-Magyarország kis falvai, másrészt pedig a jó helyzetben lévő fiatal, városok körüli agglomerációs települések). A többi község, város általában természetes fogyást mutat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 70 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népességszám változása ◄ Vissza 71 ► 1994 Természetes szaporodás ezrelék 30 felett 20 - 30 10 - 20 0 - 10 0 alatt (22) (72) (61) (48) (15) 23. ábra: Természetes szaporodás a Föld országaiban (1994) Forrás: U.S Census Bureau, International Data Baseadatai alapján saját szerkesztés Termésetes szaporodás 2004 ezrelék 30 to 34 20 to 30 10 to 20 0 to 10 -65 to 0 (7) (55) (67) (71) (18) 24. ábra: Természetes szaporodás a Föld országaiban (2004) Forrás: U.S

Census Bureau, International Data Baseadatai alapján saját szerkesztés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 71 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népességszám változása Vissza ◄ 72 ► Ha megfigyeljük a világ országainak természetes szaporodási rátáit bemutató két térképet, láthatjuk, hogy a leggyorsabban növekvő országok köre szűkült 1994 és 2004 között. Tehát a demográfiai folyamatok hosszú távon változnak minden országban és a Föld egészén is Külön kell foglalkoznunk a teljes termékenységi arányszámmal. Ez a szám megmutatja, hogy egy nő – az adott időpont születési számai mellett – átlagosan hány gyermeket szül. Jelenleg a világon ez a mutató széles értékek között változik, 1,1-től (Bulgária) egészen a 7–8 gyermekig Könnyen belátható, hogy mivel a nők a népességnek mintegy felét

teszik ki, ennek a mutatónak van egy kritikus értéke, ami 2 gyermek körül mozog. Ha egy országban a termékenységi arányszám meghaladja valamivel a 2 értéket, akkor állíthatjuk, hogy az ország népességszáma szinten marad. A 2 érték alatti arányszám viszont biztosan mutatja a népességcsökkenést. Magyarországon a teljes termékenységi arányszám az utóbbi években 1,3 körül mozgott. A 20 század elején még meghaladta az 5 értéket 8.3 A népességszám hosszú távú változása A demográfiai átmenet modellje Mint a fentiekben láthattuk, a születési és halálozási arányszámok az időben változnak. Azokat a demográfiai változásokat (a születések, halálozások számában, a lélekszámban bekövetkező változásokat) nevezzük hoszszú távúnak, amelyek több generációnyi idő alatt mennek végbe Az emberiség lélekszáma évezredeken keresztül csak kis mértékben emelkedett. Így volt ez a középkori és újkori Európában is Az

évi 1–2 ezrelékes növekedés, a bekövetkező válságok hosszabb ideig szinten tartották a lakosságszámot. A 18 században, Nyugat-Európában azonban új folyamat indult el: a lakosság lélekszáma gyors, addig nem látott mértékben növekedni kezdett. Ezt a folyamatot nevezzük demográfiai forradalomnak Az éves természetes szaporodás elérte a 9 ezreléket is A folyamat az európai országok többségében a 19. században, és a 20 század első felében is folytatódott, bár csökkenő mértékben Magyarországon pl a 19 század harmadik harmadában, s a 20. század elején következett be ez az ún. demográfiai forradalom A családok többségében sok (7–10) gyermek született, míg mára a legtöbb esetben legfeljebb két gyermeket vállalnak a szülők. A gondolkodókat, kutatókat természetesen foglalkoztatta ez a gyors változás, s keresték annak törvényszerűségeit. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 72

► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népességszám változása Vissza ◄ 73 ► A népesség növekedésével foglalkozó legkorábbi elméletek közül a leghíresebb T. Malthus munkássága, aki esszéjében („Tanulmány a népesedés törvényéről” – 1789) a 18 század végén lefektette, hogy a népesség lélekszáma mértani haladvány szerint növekszik, míg az élelmiszertermelésé csak számtani haladvány szerint. Következésképpen az emberek számának emelkedése előbb-utóbb megállni, majd csökkenni fog, mivel a beszűkülő élelmiszerkészletek miatt éhínség és háborúk következnek be. Kora termelési technikái mellett állítása igaznak is tűnhetett. Nem számolt viszont azzal, hogy a modernkor technikái mellett lényegesen nagyobb lélekszámú népesség látható el a Földön. Alapvető állítása azonban, hogy a népességnövekedés lassul, majd megáll,

igaznak bizonyult, még ha más okok miatt is. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a születésszámok csökkenése éppen hogy nem a szegénység és az éhínség miatt következett be, hanem pont az általános életszínvonal emelkedéssel párhuzamosan. A gazdaságilag fejlett országokban tapasztalhatjuk az alacsony születésszámokat, míg a szegény országok produkálják a magas értékeket. Napjainkban a népességrobbanás, a demográfiai forradalom áttevődött a fejlődő országokra (Afrika, Ázsia, DélAmerika) Itt azonban a népességrobbanás sokkal gyorsabban játszódik le, mint a korabeli Nyugat-Európában: most néhány évtized alatt megy végbe. A mértéke is nagyobb, hiszen a nyugat-európai 9 ezrelékes szaporodással szemben már a 25 ezreléket is elérte a természetes szaporodás a fejlődő világban, és több milliárd embert érint. Tehát napjaink demográfiai forradalma sokkal dinamikusabb, gyorsabb, nagyobb tömegű, mint az európai volt, s

ráadásul nagyon szegény országokban megy vége (25. ábra) A legutóbbi másfél évtizedben azonban tapasztalhatjuk, hogy a növekedés ott is lassul, sőt, néhány országban lassan megáll. Így felfedezhető az az alapvető törvényszerűség, hogy a demográfiai forradalom után a születési és halálozási számok és arányszámok csökkenése következik be valamennyi emberi csoportban, országban. Az emberiség létszámának ezt a hosszú távú változását leíró modern, s mind máig gyakran idézett elmélet a demográfiai átmenet modellje, melyet a 20. század közepén dolgoztak ki amerikai kutatók. A modell a születések és halálozások számának, illetve a kettő különbözetének, a természetes szaporodásnak a változását vizsgálja hosszú távon. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 73 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A népességszám változása A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék 1964-1974 1974-1984 Vissza ◄ 74 ► 1984-1994 Népességszám változás % Népességszám változás % 40 felett 30 - 40 20 - 30 10 - 20 0 - 10 0 alatt 40 felett 30 - 40 20 - 30 10 - 20 0 - 10 0 alatt (21) (56) (57) (34) (47) (3) 1994-2004 (21) (56) (57) (34) (47) (3) 25. ábra: Népességszám változás a Föld országaiban évtizedenként Forrás: U.S Census Bureau, International Data Baseadatai alapján saját szerkesztés Megállapítja, hogy hosszabb időszak alatt a születések és a halálozások száma egyaránt lecsökken, de nem egyszerre. Először a halálozások száma esik le, és ezt csak később követi a születések alakulása, így egy ideig a népességszám gyorsan nő, de később ez a növekedés megáll, majd a lélekszám stagnál. A lényeg, hogy a korábbi évszázadok során magas születési és magas halálozási számok mellett alacsony volt a népesség szaporodása, majd az átmenet végén

alacsony születési és halálozási számok következtében ismét alacsony a természetes szaporodás, de a két stabil állapot között lezajlik egy népességrobbanás, demográfiai forradalom. Megfigyelték, hogy ez a folyamat minden emberi populációban végbe megy, legyen az egy kontinens, vagy az emberiség egésze. A folyamat tulajdonképpen a tradicionális társadalomból és gazdaságból a modern táradalomba és gazdaságba való átmenetet kíséri. Nyugat-Európában az ipari forradalommal kezdődött, s a 20. század közepére történt meg az átalakulás, míg a harmadik világ több országa jelenleg e folyamat közepén tart A demográfiai átmenet négy fő szakaszra bontható. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 74 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népességszám változása Vissza ◄ 75 ► Az első szakasz a tradicionális

társadalom és gazdaság körülményei között tapasztalható. Ilyen Európában az ipari forradalom előtti időszak Ekkor nagyon magasak a születési számok, egy családban gyakori a 7–8 gyermek, de ennél több sem ritka jelenség. A népesség egészére vetítve a születési arányszám meghaladja a 40 ezreléket. Ugyanakkor magas a halálozások száma is, hasonló a születésekéhez Egy-egy járvány, háborús pusztítás miatt a halálozások száma időlegesen a születések száma fölé is emelkedhet. Különösen magas a csecsemő- és gyermekhalandóság, elsősorban a kezdetleges egészségügyi és higiéniás körülményeknek, s gyakran a szegénységnek köszönhetően. 1000 élve született csecsemő közül minden harmadik meghal egy éves kora előtt Így a nagyszámú gyermekből csak kevés éri meg a felnőttkort, amikor maga is szülővé válik. A népességszám stagnál vagy enyhén növekszik A második szakasz fő jellemzője, hogy a

halálozások száma gyorsan lecsökken, miközben a születésszám magas marad. A halálozások csökkenése elsősorban a civilizáció vívmányainak, így a fejlődő egészségügyi ellátásnak, a biztos és rendszeres táplálkozásnak köszönhető Elsősorban a csecsemő- és gyermekhalandóság csökken le, mivel a szülések nagy része már ellenőrzött körülmények között zajlik. Ez a változás akár néhány év alatt bekövetkezhet. Ezzel szemben a születések száma továbbra is magas marad, mivel azt elsősorban a hagyomány, a társadalmi környezet és elvárások szabályozzák, és csak több generáció alatt alakul át. Így a megszületett nagyszámú gyermek egyre nagyobb hányada tud felnőni, ahhoz, hogy maga is családot alapítson. Ez az örvendetes folyamat a lélekszám gyors növekedéséhez vezet, és kiváltja a népességrobbanás jelenségét. A harmadik szakaszban a születések száma is csökkenni kezd, és megközelíti az ekkor már

alacsony halálozási számokat. Az átmenet folyamatában most értünk el a leglényegesebb változáshoz Nagy kérdés, hogy minek következtében hagynak fel az emberek a hagyományos nagycsaláddal, és vállalnak kevesebb gyermeket. A közhiedelemmel ellentétben a gyermekszám csökkenése hosszú távon az anyagi jólét növekedése mellett következett be. Hiszen a leggazdagabb országokban is alacsony a gyermekvállalási kedv (lásd pl Németország) A fejlődő születésszabályozási módszerek csak segítik a gyermekek számának csökkenését, de nem alapvető okai annak. Igazi okként a társadalom és a gazdaság átalakulását, s ezen keresztül a nő és a gyermekek családban betöltött szerepének változását nevezhetjük meg. A tradicionális társadalomban a gyermekek szocializálása, belenevelése a társadalom korabeli gazdasági viszonyaiba viszony- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 75 ► A gazdaság

és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népességszám változása Vissza ◄ 76 ► lag kis költséggel megoldható volt. A népesség nagy része a mezőgazdasághoz kötődött, és gyermekek a családi gazdaságban már kis koruktól fogva részt vettek, aminek során 17–18 éves korukra elsajátították azt a képességet, hogy önállóan meg tudjanak élni. A modern társadalomban ez már lényegesen költségesebb folyamat. A gyermek integrálása a társadalomba lényegesen hosszabb ideig tart, és nagyobb terhet is jelent a család számára. A nők szerepének megváltozása kapcsán említést kell tennünk arról, hogy ma már a nők többsége munkát vállal, tehát kevesebb idő marad a család számára, másrészt ma már természetes – ellentétben a korábbi korokkal –, hogy a nők tanulnak, karriert építenek, így lényegesen kitolódott az első szülés életkora. Ma már nem ritka, hogy

28–30 éves korban születik az első gyermek, míg néhány évtizeddel korábban ez az életkor általában 20 év alatt volt. Így mindenféleképpen csökken a megszülhető gyermekek száma. Mindezek következtében átalakult a társadalmi értékrend is, és a fogyasztói társadalom elsőszámú értékévé a gazdasági erő, a fogyasztás mennyiségi és minőségi jellemzői váltak, s így a sok gyermek vállalása gyakran inkább ellenérzést vált ki a táradalomból, semmint támogatást, a gyermekeknek juttatott anyagi javak ellenére társadalmunk szemlélete nem nevezhető „gyermekbarátnak”. A kis gyermekszám valódi okai, az átalakult társadalmi jellemzők, és a társadalmi elvárások. A negyedik szakaszban elértünk egy új, stabil helyzetbe, amikor már a születések és a halálozások száma egyaránt alacsony, csekély a népességnövekedés (esetleg fogyás mutatható ki). A népesség létszáma a bemutatott folyamat során jelentős

mértékben megnőtt Ez a demográfiai átmenet Európában már lényegében lezajlott a 19. században és a 20. század első felében (kivéve kisebb térségeket, illetve népcsoportokat, mint pl. az albánok), s a világ többi részén valamely szakaszában tart India és Kína a hetvenes években, Afrika bizonyos országai jelenleg vannak a nagy népességnövekedés korszakában, a második szakaszban. Dél-Amerika, India jelenleg már a harmadik szakaszban van, de Európa már a negyedikben. 8.4 Rövid távú demográfiai jelenségek A rövid távú demográfiai jelenségek olyan változások a halálozási vagy születési számokban, amelyek egy generációt érintenek, egy-két éven át, vagy annál rövidebb ideig léteznek. Ezek közé tartozik a halálozások számának hirtelen megnövekedése járványok vagy háborúk miatt A születések számának változása több ok miatt is bekövetkezhet A születések el- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Irodalomjegyzék Vissza ◄ 76 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népességszám változása Vissza ◄ 77 ► maradása jellemző, pl. háborúk idején Markánsan megjelenik ez az esemény a magyar statisztikában az első világháború négy évében A születések számának rövid távú növekedése több ok miatt is bekövetkezhet Így a háborúkat követő ún. „baby boom” miatt, vagy politikai, szociális ösztönzés miatt A születések számának rövidtávú változásáról azt mondja ki Sundt törvénye, hogy ezek a változások egy generáció múlva megismétlődnek, majd generációnként csökkenő mértékben újra jelentkeznek. Ez elfogadható, hiszen egy nagyobb létszámú generáció szülőkorba érkezése esetén a megszülető gyermekek száma is több lesz. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 77 ► A gazdaság és a

társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A vándorlás Vissza ◄ 78 ► 9. A vándorlás 9.1 A vándorlás fogalma és mérése A terület népessége nem csupán természetes úton (születés és halálozás) változik, hanem a vándorlás, idegen szóval a migráció jelenségén keresztül is. A vándorlás fogalma alatt a népesség földrajzi helyváltoztatását értjük. A helyváltoztatás akkor tartozik bele a migráció fogalmába, ha a vándorló (migráns) eddigi lakóhelyétől eltérő településre költözik, vagy más településen helyezkedik el a munkahelye. A vándorlásnak egyre nagyobb jelentősége van a világon. Az egyre növekvő népesség egyre nagyobb hányada szánja rá magát valamilyen ideiglenes vagy állandó vándorlásra Ehhez hozzájön még a menekültek egyre nagyobb száma, akikkel külön alfejezetben foglalkozunk. Napjaink modern közlekedési lehetőségei is elősegítik a vándorlók

számának növekedését A világgazdaságban tapasztalható növekvő gazdasági különbségek egyre nagyobb tömegeket késztetnek lakóhelyük elhagyására. Egy Magyarországhoz közeli, tipikus példa Albánia esete A Balkán szegény országaiból hagyományos és rendkívüli mértékű az illegális kivándorlás. Albánia rossz gazdasági körülményei miatt kiemelkedik a többi ország közül ezen a téren. Az albán kivándorlók főleg Görögországba és Olaszországba mennek élni, munkát vállalni. Az Ottrantói-szoroson keresztül csónakok, kisebb hajók csempészik az embereket át a szomszédos országba. Ha egyszer egy albán eljutott a célterületére, ott már erős albán nemzetiségi közegben találja magát, akik egymást segítik. A kilencvenes évek során, 1992 és 2001 között az ország lakosainak 15%-a távozott külföldre az Albán Statisztikai Hivatal szerint! Különösen a déli területekről költöztek el sokan (Olaszország és

Görögország földrajzi közelsége miatt). Itt találunk olyan prefektúrát (megyét), ahonnan a lakosság több mint 40%-a emigrált! A legtöbb albán migráns (a hivatalos adatok szerint) Görögországban (közel 400 ezer fő) és Olaszországban (közel 200 ezer fő) található, míg Németországban és az USA-ban 10 ezer körüli a számuk, majd Svájc, Franciaország és Kanada a három fontos célterület, de sokan dolgoznak a környező balkáni országokban és Spanyolországban is. A természetes szaporodáshoz hasonlóan mérjük a vándorlást is. Az odaés elvándorlás mutatóit hasonlóan számítjuk, mint a születési és a halálozási mutatókat Minden településre, területi egységre, országra stb meg tudjuk mondani, hogy hány ember költözött oda, és hányan költöztek el onnan. A két érték különbsége pedig a vándorlási nyereség vagy veszteség lesz. Ugyanúgy vizsgálhatjuk a világ országainak, mint Magyarország tele- A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 78 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A vándorlás Vissza ◄ 79 ► püléseinek, térségeinek vándorlási egyenlegét. Jellemző, hogy vándorlási nyereséggel a világon a fejlett országok rendelkeznek (Nyugat-Európa, USA), vagy olyan szegény országok, ahova a szomszédos szegény országokból menekülnek át az emberek valamilyen katasztrófa vagy üldözés elől (pl. Zaire) (26 ábra) Vándorlási veszteséggel pedig a szegény országok rendelkeznek Magyarországon belül a vándorlás fő iránya a központi térség és a nagyobb városok körüli térség (27. ábra) A korábbi évtizedekben a lakosság jellemzően a városokba áramlott, míg a kilencvenes évektől jellemző a városokból kiáramlás, a város körüli településekre költözés, amit szuburbanizációnak hívunk. (A szuburbanizációról részletesen

a településföldrajzi fejezetben olvashatunk) Így vándorlási nyereséggel rendelkeznek a városok körüli agglomerációs települések, míg a távolabbi kis falvak, valamint városaink, beleértve Budapestet is, vándorlási veszteséget könyvelhetnek el. Vándorlási különbözet 2004 ezrelék 20 < 10 - 20 5 - 10 0- 5 -50 - 0 -50 > (12) (6) (16) (97) (83) (4) 26. ábra: Nemzetközi vándorlási különbözet a Föld országaiban (2004) Forrás: U.S Census Bureau, International Data Baseadatai alapján saját szerkesztés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 79 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A vándorlás Vissza ◄ 80 ► Vándorlási különbözet 1999-2003 Fő/1000 lakos 40 - 590 20 - 40 0 - 20 -10 - 0 -30 - -10 -630 - -30 (763) (387) (546) (260) (497) (681) 27. ábra: Vándorlási különbözet Magyarország településein 1999–2003

között Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés. 9.2 A migráció okai A vándorlás alapvető okai között a gazdasági és népesedési okokat kell elsőként megemlítenünk. A történelem során a nagy vándorlási hullámok kiváltó okai az új gazdasági lehetőségek, termőföldek keresése volt, gondoljunk csak a népvándorlás korára, mikor a magyarság is elfoglalta mai szállásterületét. Másrészt jelentős népvándorlási hullámokat váltanak ki a demográfiai forradalmak is. A 18 századtól a 20 század első feléig tartó európai népességrobbanás miatt kialakult növekvő népességszámot a korabeli európai gazdaság nem tudta felszívni, eltartani. Ezért a munka és egzisztenciális lehetőségek nélkül maradt tömegek az üres területekre, a 18. században pl a korábban a török által kipusztított magyar alföldi területekre (németek elsősorban), a 19 században és a 20 században a tengerentúlra (Amerika, Ausztrália), a

korabeli még hasznosítatlan perifériákra történő kivándorlásban látták az életük folytatásának lehetőségét. Így jelentős volt azok száma, akik Írországból, Anglia szegény területeiről, de hasonlóképpen Magyarország szegény agrárvidékeiről is kivándoroltak ebben az időszakban. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 80 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A vándorlás Vissza ◄ 81 ► Napjainkban hasonló népesedési és gazdasági okokra vezethető vissza a harmadik világból Európába és Észak-Amerikába vándorlók sokasága. Helyzetük sokkal reménytelenebb, mint a száz évvel korábbi elődeiké volt, hiszen a demográfiai robbanás ma nagyságrendileg nagyobb tömeget érint, mint a korabeli Európában, ráadásul nagyon szegény országokban (Afrika, Délkelet-Ázsia). Viszont már nincs olyan üres terület, amely

ezt a népességfelesleget felszívná, hiszen a célterületek a mai centrumtérségek Ahhoz, hogy az egyén vándorlásba kezdjen, szükséges valamely késztetés, ún. motiváció megléte A motiváció az a hajtóerő, amely rávesz egy személyt valamely cselekvés végrehajtására, jelen esetben a vándorlásra. A vándorlás motivációját pull és push faktorokra bonthatjuk. A pull (vonzó) faktor annak a területnek a csábító erejét fejezi ki, amely a vándorlás célterülete lesz. Ez általában a gazdasági lehetőségek, magasabb életszínvonal, kereseti lehetőségek formájában valósul meg. Ezzel szemben a push (taszító) faktor pedig a jelenlegi lakóhely negatív jellemzői: rossz életkörülmények, rossz gazdasági lehetőségek, környezeti problémák stb A motiváció erősségét a két terület közötti különbség határozza meg. Minél nagyobb ez a különbség, annál erősebb az egyén késztetése a vándorlás megkezdésére, annál nagyobb

kockázatot, több nehézséget hajlandó elvállalni azért, hogy a másik területre költözhessen. Míg Magyarországról csak egy jó munkahely reményében távozik valaki külföldre, addig egy szegény afrikai országból pl egy felsőfokú végzettséggel rendelkező ember pénzt, s gyakran életveszélyes kockázatokat vállalva, embercsempészet útján is elindul Európába, hogy ott bármely megélhetési lehetőséget tudjon találni magának. 9.3 A vándorló népesség Egy adott terület népességéből nem mindenki tud vagy akar elvándorolni. Különböző adottságú emberek hajlamosak és képesek a vándorlásra. A potenciálisan vándorló népesség jellemzőit az alábbiakban foglaljuk össze. • A fiatalabb korosztályok. Általában a vándorlásban a fiatalabbak játsszák a fő szerepet. Ők azok, akiket még kevésbé kötnek a családi kapcsolatok, mozgékonyabbak, így megfelelő motiváció esetén könnyebben vállalkoznak az ideiglenes vagy

állandó költözésre. Az idősebb, családos, megállapodott emberek számára már erősebb motiváció szükséges az elinduláshoz • A képzettebbek, akik mindig könnyebben migrálnak, mint a képzetlenebbek. A vándorlás általában a fejletlenebb térségek felől a fejletteb- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 81 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A vándorlás Vissza ◄ 82 ► bek felé mozog. Ott elsősorban a képzett munkaerőre van szükség, őket látják szívesen. Így tehát egy képzett ember számára mindig nagyobb az esély, hogy új lakó vagy tartózkodási helyén eredményes lesz • A migráció, a költözés általában jelentős költséggel jár, hiszen költséges maga az utazás, az átmeneti időszakban a létfenntartás és az egzisztencia megalapozása az új helyen. Így a migránsok általában nem a legszegényebb

népességből kerülnek ki Gondoljunk bele abba is, hogy pl. az Afrikából Európába érkező illegális migránsok is dollár ezreket fizetnek a csempészeknek azért, hogy valamely európai országba eljuttassák őket. Mindezeket összevetve látható, hogy a népesség aktív, jó kondíciókkal rendelkező része az, aki általában részt vesz, és eredményesen vesz részt a migrációban. Ez természetesen egyúttal azt is jelenti, hogy a küldő területekről – amelyek általában hátrányos helyzetűek – ez az aktív réteg távozik, tehát pont azok, akikre a gazdaság fejlesztése szempontjából ott is szükség lenne. A visszamaradó népességben viszont – értelemszerűen – egyre nagyobb arányt képviselnek a szociálisan hátrányos helyzetűek és a képzetlenek Így a migráció bizony elősegíti a területi különbségek újratermelését Ezért mondjuk, hogy a migráció „szelektív”, tehát kiszelektálja, kiválogatja a lakosság gazdaságilag

legaktívabb tagjait. 9.4 A migráció típusai A migráció lehet ideiglenes vagy állandó. Az ideiglenes vándorlás esetében az egyének csak egy meghatározott időre költöznek át más településre munkavállalási vagy tanulási céllal, majd annak befejeztével eredeti lakóhelyükre költöznek vissza. Az állandó vándorlás során a korábbi lakóhely véglegesen megszűnik, és a költözés után az adott személy teljes mértékben az új település lakója lesz. A távolság szerint feloszthatjuk a vándorlást a belföldi vándorlásra, mikor egy államhatáron belül zajlik le a költözés, valamint nemzetközi migrációra, mikor legalább egy államhatárt átlép a migráns. Nemzetközi vonatkozásban megkülönböztethetünk kontinensen belüli, s interkontinentális (kontinensek közötti) vándorlást is Törvényességét tekintve beszélhetünk legális, s illegális vándorlásról. Az országon belüli vándorlás esetében általában legális a

vándorlás, legfeljebb bejelentési kötelezettségünknek kell eleget tenni az új lakóhelyen. Totalitárius rendszerek tiltották meg a történelemben a belföldi költözés néhány A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 82 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A vándorlás Vissza ◄ 83 ► formáját. A Szovjetunióban pl külön engedélyre volt szükség ahhoz, hogy valaki az ország más részeiben utazhasson, s főleg, hogy oda költözhessen. Albániában tiltották a fővárosba költözést évtizedeken keresztül. Napjainkban illegális vándorlás nemzetközi viszonylatban fordul elő gyakran A határok átlépése sok ország viszonylatában vízumhoz, tehát engedélyhez kötött. Ezek a vízumok turisztikai céllal könnyen beszerezhetők, de csak rövid idejű (általában maximum három hónapos) tartózkodásra jogosítanak. Ugyanez igaz azokra

az országokra is, ahova nem szükséges vízumot váltani. A munkavállaláshoz, letelepedéshez már lényegesen nehezebben szerezhető engedély, különösen olyan országok polgárai számára, akik a szegénység elől menekülve próbálnak a gazdagabb országokban lakhelyet, és munkát szerezni. Így ezekből az országokból tömegesen próbálnak meg illegálisan bejutni a gazdagabb országokba, ahol munkát, letelepedést remélnek. Önkéntes migráció, mikor a migráns a saját elhatározásából vág neki az útnak. Más esetekben kényszerített migrációról beszélünk Ide tartozik pl a háborúk alatti, és utáni hadifogságba hurcolás, a kényszer-kitelepítések, amelyek a németeket, magyarokat, és még sok más népet sújtottak a második világháború után. De hasonló kényszer-kitelepítések következhetnek be pl. árvizek, katasztrófák alkalmával is Külön kell foglalkozni az ingázás jelenségével. Az elmúlt évtizedekben a gazdaság

átalakulásával és a közlekedési lehetőségek bővülésével egyre több esetben szétvált a lakóhely és a munkahely, sőt a kettő gyakran tekintélyes távolságban van egymástól. Ezért a munkavállalók közül egyre többen napi, heti vagy más rendszerességgel közlekednek a lakó- és munkahelyük között Az ingázás ezt a rendszeres lakó- és munkahely közötti utazást jelenti. Felmérések szerint az ingázás során utazással töltött idő leggyakrabban 40–60 perc. A gazdaság fejlődésével egyre inkább növekszik az a távolság és idő, amit a munkavállalónak utazással kell töltenie A gazdaság egyre inkább a központi térségekbe, és az agglomerációkba koncentrálódik. A városi lakosok egyre nagyobb hányada költözik a városok környéki szuburbán településekbe, így egyre többen térnek át az ingázó életmódra. Bár a leggyakrabban a vidékről városba ingázókkal találkozunk, akik autóval, autóbusszal, vonattal vagy a

munkáltató által bérelt busszal közlekednek nap mint nap. A magasabb képzettséget követelő munkahelyek esetében egyre gyorsabban növekszik a munkavállaló által naponta megtett távolság. Ma már nem ritka, hogy valaki naponta több száz kilométeres távolságra ingázzon a nagysebességű vasutak vagy repülőgép se- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 83 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A vándorlás Vissza ◄ 84 ► gítségével. Természetesen ezeknek a munkaköröknek az esetében már a munkaidő is rugalmasabb, tehát nem feltétlenül mindennap közlekedik a munkavállaló. Mindenesetre egyre többen vannak, akik naponta, vagy hetente többször utaznak pl Budapestről Londonba, Frankfurtból Brüsszelbe vagy fordítva Magyarországon 2005-ben 3.846386 foglalkoztatott volt Mintegy 32%-a a foglalkoztatottaknak más településen

lakott, mint ahol dolgozott, tehát ingázásra kényszerült Az ingázók száma és aránya folyamatosan növekszik, hiszen 2001-ben még csak a munkavállalók 29,9%-a ingázott. Minél kisebb egy település, annál nagyobb az ingázók aránya Míg a budapestieknek csak 8,4%-a dolgozik más településen, addig a községekben élő munkavállalók közül 61,2% ingázik, s az ingázók számának a növekedése is itt a leggyorsabb. A belföldi ingázás mellett gyorsan növekszik a határ menti ingázás is. Magyarországról elsősorban Ausztriába járnak át sokan a határ mentén élők közül (becslések szerint mintegy 10 ezer fő). Szlovákia határ menti területeiről viszont mintegy 30 ezer ember ingázik Magyarország határ menti munkahelyeire naponta. Budapestre naponta mintegy 210 ezer ember jár be dolgozni, főként a főváros környéki agglomerációs településekről, de az autópályáknak, és vasutaknak köszönhetően akár 100–150 kilométerről is.

A vidéki ingázó központok közül kiemelkedik Győr. Mintegy 30 ezer fő érkezik naponta a városba, egy kb 50 kilométer sugarú területről, Magyarországról és Szlovákiából egyaránt Győr és más ipari központok körül már korábban kialakultak jelentős ingázó vonzáskörzetek. 9.5 A menekültek A migránsok közül ki kell emelnünk a menekülteket. A menekültek valamely tőlük független kényszer hatására hagyják ott otthonukat, és költöznek más területre vagy országba. Fontos kérdés, hogy kit tartunk menekültnek A „gazdasági menekültek” tulajdonképpen a korábban már bemutatott gazdasági, népesedési okok miatt más országban megélhetést kereső migránsok. A szegény országokból nagy tömegben érkeznek Az ő esetükben nem érvényes a menekült megnevezés. Más esetekben viszont, mikor valamilyen erőszak vagy természeti csapás elől menekülnek el egy ország lakói, akkor más államoknak be kell fogadniuk őket, és

gondoskodniuk kell róluk. A menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezmény az 1967 évi jegyzőkönyvvel kiegészítve a következő meghatározást fogadta el: menekült az, aki „faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, avagy politikai nézetei miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni.” A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 84 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A vándorlás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 85 ► Az 1984-ben elfogadott Cartagenai nyilatkozat tovább bővíti a menekült definíciót, miszerint menekültnek minősülnek mindazon személyek is, akik hazájukból azért menekülnek el,

mivel életüket, biztonságukat vagy szabadságukat általánossá vált erőszak, külső agresszió, belső konfliktusok, az emberi jogok tömeges megsértése vagy más, a közrendet súlyosan zavaró körülmények fenyegetik (4, 5, 6. táblázatok) 4. táblázat: A tíz jelentősebb menekültpopuláció származási ország szerint Országok Afganisztán Szudán Burundi Kongói Demokratikus Köztársaság Szomália Palesztina Vietnam Libéria Irak Szerbia-Montenegró 2004 elején 2 136 000 606 200 531 700 451 500 402 300 350 600 363 200 353 100 368 600 296 600 2004 végén Éves változás 2 084 900 −2,4% 730 600 20,5% 485 800 −8,6% 482 200 2,4% 389 300 350 600 349 800 335 500 311 800 250 600 −3,2% 0,0% −3,7% −5,0% −15,4% −15,5% Forrás: UNHCR. 5. táblázat: A világ menekültnépességének száma Afrikában UNHCR adatai alapján Kibocsátó országok 2004 elején 2004 végén Éves változás 1 257 900 1 267 700 0,8% Közép-Afrika és Nagy tavak vidéke

Kelet-Afrika és Elefántcsontpart 768 100 770 500 0,3% Dél-Afrika 306 200 245 100 −20,0% Nyugat-Afrika 531 200 465 100 −12,4% Összesen* 2 863 400 2 748 400 −4,0% * Ideértve Észak-Afrikát Forrás: ENSZ Menekültügyi Főbiztosság. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 85 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A vándorlás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék ◄ Vissza 86 ► 6. táblázat: A legtöbb menekültet befogadó 10 ország a 21 század elején Befogadó ország Irán Zaire Pakisztán Tanzánia Jugoszlávia Egyesült Államok Guinea Németország Szudán Etiópia Főbb kibocsátó országok Afganisztán/Irak Burundi/Ruanda/Szudán/Angola Afganisztán Burundi/Ruanda Bosznia-Hercegovina/Horvátország Különböző Libéria/Sierra Leone Különböző Csád/Eritrea/Etiópia/Uganda/Zaire Szomália/Szudán/Dzsibuti/Kenya 20 02 00 20 98 19 96 19 94 19 92 19 90 19 88 19 86 19

84 19 19 19 82 20000 18000 16000 14000 12000 10000 8000 6000 4000 2000 0 80 Menekültek (ezer fő) Forrás: ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Évek 28. ábra: világ menekültnépességének alakulása (1980–2004) Forrás: UNHCR adatai alapján saját szerkesztés. A nagyobb menekülthullámokat kiváltó események az elmúlt időszakban (UNCHR 2000, idézi Baj 2006): • 1991 – kurd válság Észak-Irakban, melynek hatására csupán Iránban több mint 2 millió menekült tartózkodott, köztük 1,4 millió afgán, és az iraki–iráni háború alatt elmenekült 600 ezer iraki. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 86 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A vándorlás Vissza ◄ 87 ► • 1991–95 – délszláv válság: A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság erőszakos széthullása a II. világháború utáni legnagyobb európai

menekültválságához vezetett. Horvátországban, az erőszakhullám következtében több ezer horvátot utasítottak ki a szerb ellenőrzés alá került területekről, és több ezer szerbet kényszerítettek otthona elhagyására horvát erők Egyedül 1991-ben közel 20 ezer embert öltek meg, több mint 200 ezer menekült el az országból, és megközelítőleg 350 ezren váltak belső menekültté. 1992-re a háború átterjedt Bosznia-Hercegovinára is. Június közepére szerb erők ellenőrizték Bosznia-Hercegovina kétharmadát és körülbelül 1 millió ember menekült el otthonából Mire a háború 1995 decemberében véget ért, Bosznia–Hercegovina közel 4,4 milliós lakosságának fele elmenekült. 1,3 millióra tehető az országban maradt belső menekültek száma, és közel 500 ezer fő menekült a szomszédos országokba. • 1998 – koszovói válság: Amint a háború befejeződött BoszniaHercegovinában, új válság kezdődött a Balkán egy másik

térségében. 1989 óta, amikor Koszovó Szerbián belüli autonóm státuszát részlegesen visszavonták, a koszovói albánok többsége apartheid-szerű helyzetben találhatta magát: nem gyakorolhatták alapvető jogaikat, elzárták előlük a munkához és a szolgáltatásokhoz jutás lehetőségét. 1998-ban a lassan bontakozó válság új dimenziót nyert. A szerb biztonsági erők egyre intenzívebben léptek fel azokkal a koszovói albánokkal szemben, akikről feltételezték, hogy támogatják a Koszovó Felszabadító Hadsereget. Romlott a biztonsági helyzet, a média is a nemzetközi segítséget sürgette. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tűzszünetre kényszerítette a szerb erőket, de a szerbek ezt hamar megszegték A NATO légitámadásba kezdett, ami az erőszak eszkalálódását váltotta ki a térségben. A NATO-támadás megindulását követően több ezer koszovói albánt öltek meg, és közel 800 ezer volt a menekültek és a Koszovóból kiutasítottak

száma. Közülük megközelítőleg 426 ezren Albániába, 228 ezren Macedóniába, valamint közel 45 ezren Montenegróba menekültek. • 1994 – Ruandai népirtás: A többségben levő hutu milíciák a hutu többségű kormánnyal karöltve etnikai tisztogatást hajtottak végre a kisebbségben levő tuszik, és a mérsékelt, a népirtással egyet nem értő hutukkal szemben. Alig 100 nap alatt majdnem 1 millió (800 ezer) tuszit mé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 87 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A vándorlás Vissza ◄ 88 ► szároltak le a világ szeme láttára. Az 1994-es népirtás és a népirtásért felelős kormány leváltása még ugyanabban az évben több mint 2 millió embert kényszerített menekülésre. Részben az újonnan kitört harcok elől menekültek, részben az előretörő tuszik bosszújától való félelem miatt.

A ruandaiak főleg a szomszédos államok területére vándoroltak, 1,2 millióan lehettek Zairében, 580 ezren Tanzániában, 270 ezren Burundiban és 10 ezren Ugandában. • 1993–1999 – csecsenföldi háború: Csecsenföld 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét. Ezt követően közel 150 ezer nem csecsen nemzetiségű személy hagyta el az országot. A harcok 1993 végén kezdődtek, amikor a lázadó csecsen kormány ellenfelei megindították egy sikertelen offenzíva-sorozat első támadását. A bombázások és tüzérségi támadások elpusztították a főváros, Groznij jelentős részét. 250 ezren menekültek Ingusföldre, Dagesztánba, Észak-Oszétiába, valamint Csecsenföld más területeire. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 88 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A népesség összetétele A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 89 ► 10. A népesség

összetétele 10.1 A népsűrűség A népesség területi eloszlása a Földön nem egyenletes, hiszen környezetünk sem mindenhol nyújt az emberi élet számára hasonló létfeltételeket. A történelem során kialakultak rendkívül sűrűn lakott térségek, mint pl. a délkelet-ázsiai metropolisok, míg máshol egyáltalán nem vagy csak nagyon kevés ember él hatalmas területeken, gondoljunk csak a hideg éghajlati övre vagy a sivatagokra, félsivatagokra, hegyvidékekre. A legkedvezőbb létfeltételeket a tengerparti sávok és a folyóvölgyek biztosították mindig is az emberek számára (29. ábra), így nem csoda, hogy a Föld népességének 25%-a él a tengerpartok menti 50 km széles sávban, míg 25% él a nagy folyók mentén. A nagyszámú lakosság a hegyvidékeket elkerüli, a Föld lakosságának 80%-a az 500 m tengerszint feletti magasságnál alacsonyabb térszíneken él – igaz, a szárazföldi területek 60%-a ebben a tartományban helyezkedik el.

29. ábra: A Föld népsűrűségi térképe Forrás: NCGIA. A népesség területi eloszlását legkifejezőbben a különböző területek népsűrűségének számszerűsítésével mutathatjuk be. A népsűrűség megállapításakor két mennyiséget vetünk össze: egy terület nagyságát, amelynek a népsűrűségét vizsgáljuk, s a rajta élő lakosok számát Ebből kialakíthatunk egy mutatószámot: az egy területegységre eső lakosok számát. Ez a területegység lehet négyzetkilométer, négyzetmérföld Értelemszerűen nálunk az SI A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 89 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A népesség összetétele A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 90 ► mértékegységeknek megfelelő négyzetkilométer (km2) a használatos. Tehát a népsűrűség kiszámítása az alábbiak szerint történik: d= P Te ahol d a népsűrűség jele, P az

adott területen élő népesség száma, Te az adott terület nagysága. A népsűrűség mértékegysége a fő/km2 Magyarország népsűrűségének a kiszámításához tehát az ország lakosságszámára és az ország területének nagyságára van szükségünk. Magyarország lakosainak száma 2004-ben 10.097549 fő volt, területe 93030 km2 Így tehát az ország népsűrűsége 2004-ben: 10.097549/93030 = 108,5 fő/km2 Hasonlóképpen járhatunk el más területi egységek (pl. megyék, települések, vagy kontinensek stb) népsűrűségi értékeinek kiszámításánál 7. táblázat: Néhány ország lakosságszáma, területe, népsűrűsége 2003-ban Ország Kanada USA Brazília Ausztrália Kazahsztán Mongólia Etiópa Spanyolország Svédország Irak Banglades Csehország Horvátország Tajvan Ruanda Szlovénia Monaco Terület, ezer Évközepi népesség, Népsűrűség, km2 millió fő fő/km2 9 970,60 31,63 3 9 629,10 294,04 31 8 514,20 176,88 21 7 741,20 19,88 3 2

724,90 14,90 5 1 566,50 2,50 2 1 104,30 70,68 64 506,00 40,83 81 450,00 8,96 20 438,60 25,18 57 144,00 135,68 942 78,90 10,21 129 56,50 4,43 78 36,20 22,63 625 26,30 8,39 319 20,30 2,00 98 1,95 0,03 15 385 Forrás: KSH Nemzetközi Statisztikai Évkönyv 2004 alapján. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 90 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népesség összetétele Vissza ◄ 91 ► A legritkábban lakott országok a nagy területű, ugyanakkor mostoha természeti adottságokkal rendelkező országok. A legkisebb népsűrűséget – 2 fő/km2 – Mongóliában találjuk, ahol a száraz pusztákon kialakult nomád pásztorkodás nem tudta megteremteni egy demográfiai forradalom, jelentős népességnövekedés természeti és gazdasági alapjait. Ugyanakkor a nagy népsűrűség a kis területű, fejlett országokban jellemző, mint pl. Hollandia (391

fő/km2) A legnagyobb népsűrűségű országok a városállamok, ahol gyakran egyetlen, sűrűn lakott, jó földrajzi elhelyezkedésű város alkotja az országot, ritkán lakott vidéki térségek nélkül. Így pl Monacóban a népsűrűség értéke 15.385 fő/km2, Szingapúrban 6004 fő/km2 (7 táblázat) Népsűrűség 2004 kistérségenként (fő/km2) 3 250 300 felett 200 - 300 100 - 200 50 - 100 50 alatt (1) (4) (10) (32) (85) (36) 30. ábra: Magyarország népsűrűségi térképe kistérségi szinten, 2004 Forrás: KSH alapján saját szerkesztés. A népsűrűség értéke természetesen az országokon belül is rendkívüli változatosságot mutat, hiszen a városias területeken jóval magasabb, mint a vidéki térségekben. Sőt, a népsűrűséget városokon belül is szoktuk vizsgálni (erre a településföldrajzi fejezetben még visszatérünk) Miért van szükségünk a népsűrűség ismeretére? A népsűrűség területi különbségei nagymértékben

befolyásolják pl. a különböző gazdasági tevékenységek hasznosságát. A gazdaság és az infrastruktúra tervezésénél, fejlesztésénél A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 91 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népesség összetétele Vissza ◄ 92 ► fontos a területek népsűrűségének ismerete, hiszen ettől függ, hogy a jövőben egy megtelepülő gazdasági egység mekkora munkavállalói létszámra számíthat egy térségből, a kiépítendő közlekedési útvonalakat, eszközöket várhatóan hányan fogják használni. Magyarország népsűrűségi térképét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a magyar kistérségek zömében ez a mutató nem éri el a 200 fő/km2 szintet. Ennél magasabb népsűrűséggel elsősorban Budapest, illetve a fővárosi agglomeráció, valamint a jelentősebb régióközpontok, egyes megyeközpontok

és ipari centrumok térségei (Pécs, Debrecen, Szeged, Miskolc, Nyíregyháza, Győr, Székesfehérvár, Dunaújváros, Tatbánya) rendelkeznek 10.2 A népesség összetétele nem és kor szerint, a korfa Az egy területen vagy egy országban élő népességet feloszthatjuk kor szerinti csoportokra. Legegyszerűbb bontás esetén a népességet három korcsoportra bontjuk: a 0–14 évesek a gyermekkorúak, a 15–59 évesek az aktív korúak, míg a 60 év felettiek alkotják az idős korúak csoportját. Természetesen ennél részletesebb bontásokat is alkalmazunk. Lehet 5 életévenként, vagy akár egy életévenként is csoportokra bontani a népességet. A népesség nem és kor szerinti bontását grafikonon ábrázolva kapjuk az ún korfát Példaként Magyarország 2005 január 1-jei állapotának megfelelő korfát mutatjuk be (31. ábra) A korfából leolvasható a férfiak és nők száma (aránya) az egyes korévek (máskor korcsoportok) szerint. Emellett még számos

információt lehet sűríteni ebbe a grafikonba. Az adott korú férfiak és nők közül hányan váltak már el, hányan özvegyek, egyedülállóak stb. Sokat elárul egy térség vagy ország népességéről a korfa alakja (32. ábra) Leolvashatunk információkat a népesség múltjáról (jelentős születésszámok, halálozások egyes korcsoportokban), de következtethetünk a jövőbeni konfliktusokra is. Az olyan társadalmakban, ahol sok gyermek születik (pl. fejlődő országok) a korfa fiatalodó, széles az alapja, és piramis jellegű az alakja. Az ilyen típusú társadalmakban veszélyes, hogy a nagyszámú gyermek szegénységben él, és a jövő évtizedekben a munka nélkül lévő aktív korosztály száma nagy lesz. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 92 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népesség összetétele Vissza ◄ 93 ► 31.

ábra: A népesség szám a nem életkor és családi állapot szerint Magyarországon, 2005. január 1-jén Forrás: Demográfiai évkönyv 2004. KSH A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 93 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népesség összetétele Vissza ◄ 94 ► 94 ► 32. ábra: Fiatalodó korfa (Afganisztán 1997); öregedő korfa (Magyarország 1997); stabil, stagnáló korfa (Svédország 1997) Forrás: U.S Census Bureau, International Data Base A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népesség összetétele Vissza ◄ 95 ► A korfák másik jellegzetes típusa a fordított piramis alakú, ún. öregedő korfa. Ekkor kevés a gyermek, a korfa alapja keskeny, és felfelé szélesedik Ilyenkor már

középtávon az a veszély fenyeget, hogy a sok időskorúra kevés aktív korú fog jutni, ami a társadalombiztosítás válságát is előidézheti: rossz lesz az eltartott/eltartó arány. Ilyen típusú Magyarország korfája, de a legtöbb nyugat- és közép-európai országé is. A kiegyenlített vagy stagnáló korfa többé-kevésbé egyenletes. Ehhez legalább 2,3 gyermeknek kell jutnia egy nőre átlagosan. Stabil szociális hálóval rendelkező országokban találkozhatunk ilyen korfákkal, mint pl. Svédország. 10.3 A népesség etnikai, vallási megoszlása A ma élő emberi faj, a homo sapiens mintegy 35 ezer évvel ezelőtt jelent meg a Földön, és kiszorította a korábban élő más, hasonló fajokat. Az ember, származását tekintve Afrikából terjedt szét a többi kontinensre, ahol évezredeken keresztül eltérő természeti feltételek között élt. Ennek következtében egyes testi adottságok átalakultak A megváltozott fiziológiai jegyek alapján az

egységes emberi fajon belül négy nagy rasszt különíthetünk el: • • • • europid vagy fehér mongolid vagy sárga negrid vagy fekete veddo-ausztralid Az együtt élő, eltérő rasszhoz tartozó népcsoportok természetesen keverednek egymással, és kialakultak újabb típusok, mint pl. a fehér és néger emberekből a mulatt, a fehér és indián típusból a mesztic, a néger és indián keveredésből a zambo. A népességet feloszthatjuk származás szerint is (33. ábra) Itt meglehetősen önkényes kategóriákat alkalmazunk, mivel a legtöbb esetben a kontinensenként vizsgáljuk a származást Ebből kilóg azonban az orosz származású emberek csoportja, hiszen eredetüket tekintve európaiak, viszont Oroszország egy hatalmas területe Ázsiában helyezkedik el. A népesség vallási megoszlását tekintve (34. ábra) azt láthatjuk, hogy a világon uralkodónak tekinthető a két nagy monoteista (egyistenhívő) vallás: a kereszténység és az iszlám.

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 95 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A népesség összetétele A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék ÉszakAmerika 5% Orosz 6% Vissza ◄ 96 ► Ausztrália és Új-Zéland 1% Európa 10% LatinAmerika 8% Ázsia 58% Afrika 12% 33. ábra: A Föld népességének felosztása származás alapján Forrás: 1999 World Population Data Sheet, Population Reference Bureau adatai alapján. ateista 4% buddhista 6% zsidó egyéb 9% 0% keresztény 33% hindu 13% nem-vallásos 17% muzulmán 18% 34. ábra: A Föld népességének megoszlása vallás szerint Forrás: 1999 World Population Data Sheet, Population Reference Bureau adatai alapján. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 96 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népesség összetétele

Vissza ◄ 97 ► 10.4 Az etnikai és nemzetiségi csoportok, kisebbségek A népesség felosztásának egyik legkézenfekvőbb, és ugyanakkor gyakran legproblematikusabb része az etnikai felosztás. Problematikus egyrészt azért, mert valakinek az etnikai és nemzetiségi hovatartozása nem dönthető el kívülről. Olyan emberi, identifikációs (azonosulási) kérdésről van szó, ami alapvetően a származáson, de nagyrészt az egyén saját döntésén alapul, kívülről nem mindig meghatározható. Másrészt a nemzet, nemzetiség fogalmán mást értettek a középkorban, és mást napjainkban, és másként értelmezik a világ és Európa különböző tájain. A nemzet fogalma a középkori Európából ered. Kezdetben az egy területen élő, azonos jogállású embereket értették alatta, tehát pl a nemességet egy országon vagy régión belül. Ekkor az egyes államalakulatok, birodalmak, illetve lakosságuk körében számos, kisebb-nagyobb területi

egység, nemzet, csoport stb. létezett, akiket gyakran csak az uralkodó személye kötött össze. A modern nemzet kialakulása a Francia Forradalom korában kezdődött el. Ekkor született meg a nemzet és az állam egységének eszménye, ahol az államban élő valamennyi lakos az államnemzethez tartozik, azonos jogokat és kötelezettségeket birtokol. Tehát megszületett az állampolgárság és az állampolgár fogalma A nyugat-európai felfogással ellentétben, ahol az állam és a nemzet szorosan összetartozó jelenségek, Közép- és Kelet-Európában a nemzet fogalma sokkal inkább kulturális, történelmi és érzelmi összetartozást jelent Beszélhetünk tehát politikai (állam-) nemzetről és kulturális nemzetről A kulturális nemzethez való tartozás meghatározása meglehetősen nehéz Hiszen mi alkotja ezeknek az embereknek a közösségét? Gyakran a közös nyelv, de nem minden esetben. A közös leszármazás sem mindig igaz, hiszen pl a magyarság

tagjai között is a népesség jelentős részének ősei az évszázadok során más országokból vándoroltak be a Kárpát-medencébe. Leginkább a közös múlt, kultúra, nemzeti érzés határozza meg az egy nemzethez való tartozást. A nemzetállamok kialakulása a 19 században indult meg Európában a nagy nemzetállamok létrejötte egységesüléssel ment végbe (Olaszország, Németország) Ezzel szemben a Közép- és Kelet-Európa nemzetállamainak létrejötte a soknemzetiségű birodalmak széthullásával (Török Birodalom, Orosz Birodalom, Osztrák–Magyar Monarchia) magyarázható. Ezekben a birodalmakban sok nemzet élt együtt, akik a birodalmak felbomlása után saját nemzetállam létrehozására törekedtek. Ez a folyamat még napjaink- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 97 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népesség összetétele

Vissza ◄ 98 ► ban sem zárult le, hiszen Jugoszlávia szétbomlásával jött létre az önálló Macedónia, Szlovénia, Horvátország, napjainkban Montenegró. Az etnikum fogalma olyan embercsoportra utal, akik közös múlttal, esetleg nyelvvel, származással bírnak. Van saját, közös történelmük, kultúrájuk A nemzettől megkülönbözteti, hogy ezek a csoportok lehetnek egészen kis közösségek is (de lehetnek nagy létszámúak is) A szónak politikai az értelmezése, tehát államhoz való kapcsolata nincs. Bár a nemzetállamok létrejöttének alapja az, hogy minden nemzet (pl. magyar, szlovák, német, örmény stb.) saját államában éljen, elmondhatjuk, hogy ez a törekvés szinte sehol sem sikerült tökéletesen. A különböző etnikumok szállásterületei között csak ritkán tudunk éles határt vonni, azok gyakran átfedik egymást. Alig van olyan állam, amelyben csak az adott nemzet tagjai élnek, s az államukon kívül sem élnek az adott

nemzet tagjainak jelentős csoportjai. Ilyen pl a sziget helyzetű Japán, ahol a szigetország helyzetéből adódóan – a jelenkori bevándorlókat, és az ideiglenesen ott dolgozókat kivéve – nem élnek más nemzet tagjai, s japán nemzetiségi csoportok sem élnek más országokban (kivéve persze azokat, akik valamely oknál fogva időlegesen átköltöznek más államba). A legtöbb államban találunk nemzeti és etnikai kisebbségeket. A kisebbségi csoportok tagjai nemzetiségük szerint valamely más kulturális nemzethez tartoznak, nem az adott állam államalkotó nemzetéhez. (Pl magyarországi németek, romániai magyarok stb.) A nemzeti kisebbségeknek van anyaállamuk, míg az etnikai kisebbségeknek nincs ilyen (pl romák, kurdok) A kisebbségeket földrajzi értelemben többféleképpen is feloszthatjuk (Kocsis K. 1998) Autochton kisebbségeknek nevezzük azokat a népcsoportokat, akiknek a szállásterületre való beköltözésük a múlt homályába vész,

nem ismert, így ezeket a csoportokat mint „helyben létrejött” nemzetiségeket vesszük számításba. Ilyenek pl a kelták Walesben, a bretonok Franciaországban, a ladinok az Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolban. Az allochton kisebbségi csoportok a történelmileg jól ismert múltban kerültek mai szállásterületükre. Például áttelepítésekkel, amikor a népességszám növelése érdekében a hatalom új lakosokat csábít egy országba vagy területre (mint pl. a magyarországi németek), kényszerű áttelepítésekkel (pl a második világháború után kényszerrel telepítettek magyarokat Észak-Csehországba Szlovákiából). Lehetnek az egykori hódítók leszármazottai is, letelepült menekültek is A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 98 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népesség összetétele Vissza ◄ 99 ► A kisebbségi

csoportok földrajzi elhelyezkedésük szerint élhetnek kompakt területen, amikor egy ország területén, egy jól körülhatárolható szállásterületen, térségben élnek, és ott a lakosság többségét is ők adják. Egy területen egy nemzetiség akkor alkot többséget, ha az adott nemzetiséghez tartozó lakosok a lakosság több mint 50%-át teszik ki. Például Szlovákia déli részének lakossága döntően magyar nemzetiségű, egyes járásokban (pl. Dunaszerdahelyi járás) a lakosság 80%-át képviselik Hasonlóan egy tömbben élnek a székelyföldi magyarok, akik a romániai Hargita és Kovászna megyék lakosságának többségét adják. Beszélhetünk relatív többségről is, amikor egy területen vagy településen három vagy több nemzetiség él együtt, s egyik csoport sem éri el a lakosság felét. Ilyenkor a legnagyobb arányt képviselő népcsoport adja a relatív többséget. A kisebbségek élhetnek szórványban, tehát egymással nem

összefüggő területen, hanem egymástól távolabb eső településeken. Kérdés továbbá, hogy az adott kisebbségnek létezik-e anyaországa vagy sem, és ha létezik, az milyen távol esik az adott kisebbség szállásterületétől? Mindezek alapján a kisebbségek fölrajzi elhelyezkedését nyolc csoportra bonthatjuk, és az egyes csoportokat az alábbiakban mutatjuk be. 1. Kisebbségek, amelyek az anyaország szomszédságában, kompakt területen élnek Ilyen pl Dél-Tirolban a német nemzetiségűek helyzete Ezt a területet az első világháború után csatolták Ausztriától Olaszországhoz, és lakosságának 70%-a ma is német ajkú. 2. Kisebbségek, amelyek az anyaország szomszédságában, kompakt területen, több országban élnek Ilyen helyzetben vannak a szlovákiai, ukrajnai, romániai magyarok is, akik a magyar határ mentén élnek, és pl több magyar–szlovák határ menti járásban is többséget alkotnak. De hasonló az albánok elhelyezkedése is,

hiszen Albánia határai mentén Nyugat-Macedóniában és a szerbiai Koszovóban folytatólagosan többségi területük van. 3. Kisebbségek, amelyek nem az anyaország szomszédságában, de kompakt területen élnek Pl a székelyföldi magyarok, akik a magyar határtól távol élnek, de területükön többséget alkotnak 4. Kisebbségek, melyek nem az anyaország szomszédságában, kompakt területen és több ország területén élnek. Ilyenek azok a szerb csoportok, akik Bosznia–Hercegovina nyugati részén, valamint Horvátországban az ún „krajinák”-ban élnek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 99 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A népesség összetétele Vissza ◄ 100 ► 5. Anyaországgal nem rendelkező kisebbségek, akik egy ország területén, kompakt területen élnek. Ebbe a csoportba sok ún autochton kisebbségi csoport tartozik

Ilyenek raetorománok Svájcban, a kelták, bretonok, a ladinok stb 6. Anyaországgal nem rendelkező kisebbségek, akik kompakt területen, de több országba szétszakítva élnek. Ennek a típusnak a legismertebb példája a kurd nép. Ők saját lélekszámukat mintegy 22 millióra teszik, s Törökország, Irak és Irán, kisebb részben Szíria határvidékén élnek egybefüggő területen. Másik ismert példa a Spanyolországban és Franciaországban élő baszkok és katalánok csoportja 7. Anyaországgal rendelkező, szórványban élő kisebbségek Ezek a csoportok a történelem során valamilyen oknál fogva távol kerültek azoktól a területektől, ahol a nemzetiségük többséget alkot Ilyenek pl a moldvai csángók, a környező országok nem magyar többségű területein élő magyarok, vagy a világ más országaiba gazdasági okból vagy menekültként távozott magyarok. Ha egy nemzet szétáramlása tömeges, és valamilyen kényszer hatása alatt történik,

akkor diaszpóráról beszélünk 8. Anyaországgal nem rendelkező, szórványban élő kisebbségek Ilyen pl a cigányság, amely több ország területén, lényegében szórványban él, de anyaországgal nem rendelkezik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 100 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Magyarország népesedésének története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 101 ► 11. Magyarország népesedésének története 11.1 A honfoglalástól a II világháború végéig A magyar honfoglalók 3–400.000 fős serege hasonló lélekszámú szláv népességet talált a Kárpát-medencében. A lassan növekvő népességszám első vesztesége a Tatárjárásnak köszönhető. Az üresen maradt alföldi területekre (Bihar) ekkor költöztek be román lakosok a hegykeretből DélErdélyben és a Felvidéken német (szász) lakosok telepedtek meg, míg az Alföldön kunok. A

15. században a török előrenyomulás elől menekülő szerbek telepedtek meg az Alföld déli részein és a Duna mentén (Szentendre, Ráckeve) Mindeközben folytatódott a népességszám lassú emelkedése, és a 15. század végére a lakosságszám elérte a 3,5 millió főt (Horvátország nélkül). A török hódítás következménye lett a jelentős népességveszteség az ország középső és déli részein. Ezen területek nagy része a halálozások és az elköltözés miatt lakosság nélkül maradt. A 15. sz végétől a 18 sz elejéig a népességszám stagnál, tehát elmarad a természetesen várható népességnövekedés. A török alatt elvesztett népesség pótlására a 18. században megindulnak a betelepítések. A népességpótlás főleg az ország déli területein (Alföld, Dél-Dunántúl) fontos. Külföldről német, az ország északi részéből szlovák telepesek költöznek a pusztán maradt területekre, összesen mintegy 1 millió fő. E

folyamatoknak köszönhetően a Kárpát-medencében a magyarok aránya 35–38%-ra csökkent A 19. század elején még a tradicionális társadalomra jellemző magas (40 ezrelék körüli) születési és halálozási arányok tapasztalhatók Magyarországon, de az évszázad utolsó harmadában az ország belép a népességrobbanás szakaszába – ekkor ér ide a demográfiai forradalom (8. táblázat) A nagyarányú népességnövekedés és a gyenge urbanizáció miatt a vidék válsága alakult ki, ami elindította az első jelentős kivándorlási hullámot. Ekkor vándorolt ki a tengerentúlra mintegy 2,1 millió fő (a mai Magyarország területéről 340 ezer fő), akik közül csak 600 ezer tért vissza. Az országon belül is jelentős volt a vándorlás: a peremterületekről a medence-közepi térségek felé, az északi területekről déli irányba. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 101 ► A gazdaság és a társadalom

földrajza Magyarország népesedésének története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 102 ► 8. táblázat: Népszámlálások Magyarországon (a jelenlegi országterületre számítva a korábbi időpontokban is) Év 1869 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 2001 Eszmei időpont 1869. december 31 1880. december 31 1890. december 31 1900. december 31 1910. december 31 1920. december 31 1930. december 31 1941. január 31 1949. január 1 1960. január 1 1970. január 1 1980. január 1 1990. január 1 2001. február 1 Népesség 5 011 310 5 329 191 6 009 351 6 854 415 7 612 114 7 986 875 8 685 109 9 316 074 9 204 799 9 961 044 10 322 099 10 709 463 10 374 823 10 197 000 1000 férfira jutó nő 1019 1035 1027 1005 1007 1062 1044 1043 1081 1073 1063 1064 1081 1102 Forrás: KSH. A 19. században a nemzetiségi viszonyok a magyarság javára változtak az országban. Elsősorban a más nemzetiségűek

asszimilációja miatt a 20 század elején a magyarok aránya elérte az 50%-ot. Az I. világháborúban a harctéri áldozatok mellett jelentős népességveszteséget jelentett az elmaradt születések száma is Ez legalább százezer fővel csökkentette az adott korosztály létszámát A háború után, a békediktátum hatására megindult a bevándorlás az elcsatolt területekről az ország megmaradt részei (főleg Budapest) felé. Az etnikai viszonyok megváltoztak: a megmaradt ország területén a magyarság meghaladta a 90%-ot. A II. világháború hatásai között már nem jelenik meg a születések elmaradása olyan markánsan, mint az első világháborúban Ezzel szemben a harctéri áldozatok mellett jelentős a polgári áldozatok száma is, összesen mintegy 420 ezer fő, valamint hasonló nagyságrendben csökkentette a népességünket a holocaust, valamint 80–100 ezer főt deportáltak a Szovjetunióba. A halálozások és elhurcolások mellett a háború

bűneihez sorolhatók még az áttelepítések is: a német nemzetiségűek kitelepítése Magyar- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 102 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Magyarország népesedésének története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék ◄ Vissza 103 ► országról, a csehszlovákiai magyar lakosok áttelepítése Magyarországra, illetve Csehországba Szlovákiából. Magyarországon megbízható adatokkal a születések és halálozások évenkénti számáról csak a 19. század harmadik harmadától rendelkezünk Ha megvizsgáljuk ezek változását egy diagram segítségével (35. ábra), akkor jól látható változásokat mutathatunk ki az elmúlt közel másfél száz évre. A születések száma folyamatosan csökkent, kivéve a 20 század második felének néhány kiemelkedő évét (erről bővebben a következő alfejezetben) Különleges csökkenést az első

világháború évei hoztak, amikor az elmaradt születések számát (tehát azok létszámát, akik a normál folyamatokat figyelembe véve, a háború elmaradása esetén megszülettek volna) 200–300 ezerre becsülik. A halálozások számában szintén jelentős csökkenés tapasztalható, ami alól a világháborúk évei jelentenek jelentős kiugrást, valamint látható, hogy az 1970-es évektől kezdve egy enyhe, de folyamatos emelkedés következett be, ami az 1990-es évek közepéig tartott (azóta ismét enyhe csökkenés tapasztalható. Fontos odafigyelnünk a csecsemőhalandóságra, amely a legnagyobb változást mutatja a vizsgált időszakban Első adatunk erről 1891-ből származik, amikor ezer megszületett kisgyermekből még 272 gyermek halt meg, mielőtt elérte volna az egy éves kort (korábban ez a szám ennél még magasabb lehetett). A csökkenés folyamatos, de a válságok, járványok és háborúk évei (a nehéz körülmények) rendkívüli kiugró

értékeket produkáltak (pl 1915-ben 267 ezrelék) (35 ábra) 300 45 Születés 40 Halálozás 250 Csecsemőhalálozás 35 200 30 25 150 20 100 15 10 50 1000 lakosra jutó csecsemőhalálozás 1000 lakosra jutó születés, illetve halálozás 50 1992 1988 1984 1980 1976 1972 1968 1964 1960 1956 1952 1948 1944 1940 1936 1932 1928 1924 1920 1916 1912 1908 1904 1900 1896 1892 1888 1884 1880 0 1876 5 0 35. ábra: Születések, halálozások, csecsemőhalandóság Magyarországon 1897-től a 20. század végéig Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 103 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Magyarország népesedésének története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék 1900Férfiak -600 000 85-x 80-84 75-79 70-74 65-69 60-64 55-59 50-54 45-49 40-44 35-39 30-34 25-29 20-24 15-19 10-14 5-9 0-4 -400 000 -200 000

1960Férfiak -600 000 -400 000 0 -200 000 200 000 400 000 -200 000 104 ► 104 ► 600 000 Nők 0 200 000 400 000 85-x 80-84 75-79 70-74 65-69 60-64 55-59 50-54 45-49 40-44 35-39 30-34 25-29 20-24 15-19 10-14 5-9 0-4 -400 000 ◄ Nők 85-x 80-84 75-79 70-74 65-69 60-64 55-59 50-54 45-49 40-44 35-39 30-34 25-29 20-24 15-19 10-14 5-9 0-4 1990Férfiak -600 000 Vissza 600 000 Nők 0 200 000 400 000 600 000 36. ábra: Magyarország korfái 1900, 1960 és 1990 években Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ A gazdaság és a társadalom földrajza Magyarország népesedésének története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 105 ► A 20. század második felében, az egészségügyi ellátás általánossá tétele és javulása következtében a csecsemőhalandóság drasztikusan lecsökkent, és a 60-as évektől 10 alatt

maradt, és folyamatos csökkenést mutatott. A jelentős demográfiai átalakulást három korfával is bemutatjuk a 20. század elejéről, közepéről és végéről (36. ábra) Az 1900 évi korfa még egy növekvő lélekszámú társadalom jegyeit mutatja, piramis alakú, széles alappal. A század közepére a gyermekkorúak aránya lecsökkent, de még egy stabil, stagnáló korfát láthatunk. 1990-re viszont (10 évvel a demográfiai válság kezdete után) már láthatók az öregedő korfa jegyei: a keskeny talp. 11.2 A demográfiai válsághoz vezető út szakaszai A második világháborút követő időszakban bekövetkező „baby boom” után a születések száma csökkent. A 20 század második felének demográfiai folyamatai egyértelműen az átmenet utolsó szakaszára utalnak Az elkövetkezendő évtizedek során Magyarország 1981-re eljutott a demográfiai válság állapotába, vagyis olyan helyzetbe, amikor a halálozások száma tartósan meghaladja a

születések számát. Ennek az útnak a szakaszait mutatjuk most be Sárfalvi beosztása alapján 1949–1956, a Ratkó korszak. Ez a szakasz az ötvenes évek diktatúrájának idejére esett Nevét Ratkó Anna miniszterről kapta, aki meghirdette kampányát a születések számának növelése érdekében. Betiltották az abortuszt, s erőteljes politikai céllá tették a gyermekek számának növelését 1950 és 1953 között valóban jelentősen növekedett a születések száma. A korszak elhíresült propaganda mondata volt: „Asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség!”. Mindemellett csökkent a halálozások száma, elsősorban a rendszeressé tett egészségügyi ellátás miatt 1957–1962 között jellemző volt a születések számának visszaesése. Ez jellemző azokra a szituációkra, amikor a politikai nyomás megszűnik: tehát a korábbi politikai akarat ellenkezője, vagyis a születések számának csökkenése következik be. (Így volt ez 1988, a

romániai diktatúra megszűnése után is. Ott a hazai Ratkó korszakhoz hasonló rendelkezések egészen eddig az évig érvényben voltak) A halálozások száma tovább csökkent A szakasz elején, az 1956-os forradalom demográfiai hatásaként jelentkezett, hogy mintegy 200 ezer fő hagyta el az országot, zömében fiatal, képzett ember. Az 1963–1975 közötti időszakban javult az életszínvonal Magyarországon. Eleinte a születések számának lassú, majd a hetvenes évek elején gyors növekedése következett be. A gyors növekedés oka az volt, hogy A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 105 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Magyarország népesedésének története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 106 ► ekkor értek szülőképes korba a Ratkó korban született nagyobb létszámú generáció, ráadásul ekkor került bevezetésre a GYES, ami tovább növelte a

gyermekvállalási kedvet. Ugyanakkor a halálozások számának stagnálása majd növekedése tapasztalható. Ennek oka az életszínvonal emelkedése mellett a második gazdaság kialakulása, a többletmunka lehetőségének bevezetése lehetett. 1976–1981 között megfordult a trend: gyorsan csökkent a születések száma, és növekedett a halálozások száma. 1981 volt az első év, amikor a halálozások száma magasabb volt a születések számánál, és így kialakult a demográfiai válság. 1981 óta nem volt olyan év, amikor a születések száma meghaladta volna a halálozások számát. A kilencvenes évektől a halálozások száma csökken Az évtized végén a születések számában némi emelkedés következett be (Ratkó unokák), de természetes szaporodás ekkor sem, s várhatóan a közeljövőben sem lesz tapasztalható Magyarországon. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 106 ► III. RÉSZ A TELEPÜLÉSEK

FÖLDRAJZA A gazdaság és a társadalom földrajza A település fogalma és kapcsolata a környezettel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 108 ► 12. A település fogalma és kapcsolata a földrajzi környezettel 12.1 A településföldrajz A településföldrajz a társadalomföldrajz egyik ága. A települések elhelyezkedésével kapcsolatos térbeli jelenségeket vizsgálja, • a települések kialakulását; hol, és miért éppen ott alakultak ki az emberek lakóhelyei, • a települések és a földrajzi környezet kapcsolatát (milyen földrajzi törvényszerűségek segítik az egyes települések növekedését, fejlődését, míg mások visszamaradását), • a települések között kialakult térbeli kapcsolatokat. A vizsgálatok ugyanakkor a településen belüli földrajzi törvényszerűségeket is vizsgálják: • hogyan, és miért alakulnak ki a településen belül az egyes eltérően használt, eltérő

arculatú településrészek, • milyen törvényszerűségek szerint rendeződnek el az eltérő településrészek, • hogyan változnak a településrészek funkciói, arculata, és mindezt milyen társadalmi-gazdasági folyamatok előzik meg, illetve milyen átalakulások követik. 12.2 A település fogalma Az emberi faj tulajdonsága, hogy társadalmi lényként településekben él. Mendöl Tibor, a településföldrajzi kérdéseket összefoglaló művében publikált definíciója szerint településen egy ember vagy embercsoport lakóhelyének és munkahelyének térbeli együttesét értjük. Lakóhely az a hely, ahol egy ember vagy embercsoport a maga testi épségének és anyagi javainak megvédése céljából alkalmas módon berendezkedik. Munkahely az a hely, ahol egy ember vagy embercsoport a maga szükségleteinek megszerzése céljából tevékenységet folytat. A települést egy rendszernek tekinti Tóth József, mert definíciójában úgy fogalmaz, hogy a

település a földrajzi környezettel szoros kölcsönhatásban élő társadalmi, gazdasági és műszaki struktúrák rendszere. A település A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 108 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A település fogalma és kapcsolata a környezettel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 109 ► fogalmának modelljeként egy tetraédert ábrázol (37. ábra), mivel ez az idom fejezi ki a legjobban a négy szféra kapcsolatát: bármelyiket megváltoztatjuk, vagy megváltozik, az összes többi változását vonja maga után. A Jelmagyarázat: ABD= társadalmi szféra BCD= gazdasági szféra ACD= műszaki szféra ABC= természeti szféra D B C 37. ábra: Tóth József tetraéderes település modellje Forrás: Tóth szerk. 2002 12.3 A település és a földrajzi környezet viszonya A települések a földrajzi környezet meghatározott kitüntetett pontjain

jönnek létre. Régészeti ásatásokból tudjuk, hogy vannak olyan földrajzi helyek, amelyeket az ember mindig előszeretettel használt megtelepedésre, település létesítésére, és vannak olyanok, amelyeket nem. A mai Győr területén és határában az őskortól kezdve a népvándorláskori, a római kori és középkori településmaradványokat egyaránt rejt a föld. A dolog érdekessége, hogy a különböző korok emberei egymástól függetlenül ugyanazokat a térszíneket használták megtelepedésre. Ez azt jelenti, hogy a természeti környezet bizonyos helyeit az ember jobban kedveli, mint másokat. Tehát az első kérdés, miért pont ott jöttek létre a települések, ahol létrejöttek? A következő fontos kérdés, hogy miközben az ember számtalan kis helyen megtelepedett, ezen települések közül csak néhány növekedett vá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 109 ► A gazdaság és a társadalom

földrajza A település fogalma és kapcsolata a környezettel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 110 ► rossá, központi hellyé. Kérdés, hogy miért pont ezek a települések választódtak ki a többiek közül? A földrajzi környezet és a települések kapcsolata sokrétű. Az éghajlat eleve meghatározza az építkezés jellegét. Az építkezéssel az embernek védekeznie kell az éghajlat kellemetlenségeivel szemben Ha sok a csapadék meredek tetőt kell építeni, ha nagy a napi hőingás (mint a sivatagokban), akkor kis ablakokat, ha nagy az évi hőingás, hidegek a telek, akkor vastag, jól szigetelő falakat. A természetben megtalálható építőanyag is alakította az emberek településformáit. Az ember számára legkézenfekvőbb építőanyag mindig növényi eredetű volt Ahol lehetett fát használt vagy a trópusokon lágyszárú növényeket Ahol nem állt rendelkezésre elegendő vagy megfelelő faanyag, ott

következett a sár, a kő, később a tégla. A települések helyének megválasztására és a település későbbi fejlődésére a földrajzi környezet hatásait két nagy csoportba sorolhatjuk. 12.31 A település topográfiai fekvése A település topográfiai fekvése annak a földrajzi környezetnek a jellegzetességeit összesíti, ahol a település helyet foglal. A földrajzi környezet jellegzetességei közül egyesek elősegítik a települések létrejöttét Ezeket a jellegzetességeket hívjuk helyi energiáknak. A helyi energiák első csoportja magából a domborzat formáiból adódik. Az egyik legfontosabb helyi energia az árvízmentes térszín jelenléte A korábbi évszázadokban, mikor a folyók szabályozása még nem volt megoldva, az alföldi jellegű területek nagy részét sűrűbben-ritkábban elöntötték az árvizek. Ha egy középkori térképet megnézünk, láthatjuk, hogy pl a Kárpát-medence nagy része árvízjárta terület volt. Így

nem csoda, hogy a települések helyének megválasztásakor egyik legfontosabb szempont volt, hogy árvízmentes kiemelkedésekre kerüljenek. A korai magyar települések között számosat találunk, amelyek az árvízmentes térszínek víz felőli peremére települtek. Ennek értelme az volt, hogy az állattartással foglalkozók az ártérben nagyon jó minőségű legelőt találtak, míg árvíz idején a falu magasabban fekvő határát tudták legeltetésre használni. Később, a szántóföldi művelés elterjedésével és uralkodóvá válásával népesültek be az árvízmentes területek belső részei is Erre példa a Körös, a Maros és a Tisza által közrefogott árvízmentes terület (38. ábra) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 110 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A település fogalma és kapcsolata a környezettel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 111

► 1. 1720-ban már fennálló; 2 1720–1773 között keletkezett; 3. 1773 után keletkezett helységek; 4 ártér; 5 árvízmentes terület 38. ábra: A Körös–Tisza–Maros közti lösztérszín településeinek kora Forrás: Mendöl 1963. Hasonló helyi energiát kínáltak a kiemelkedések, jól védhető magaslatok, folyók szigetei. Ilyen helyekre települt pl Párizs (Île de la Cité [39 ábra]), amelynek eredeti magja a Szajna szigetére épült, vagy Stockholm, amely a Maleren tó több szigetére (40. ábra) települt Jól védhető magaslat ad helyet Budán a Várnak, Moszkvában a Kremlnek, de hasonlóképpen Győrben a város középkori magjának, a Káptalan-domb épületegyüttesének is Helyi energiát szolgáltat továbbá az édesvíz jelenléte is. Bővizű karsztforrás döntötte el Pécs, Tapolca elhelyezkedését is Egy-egy ásványkincs, jó minőségű termőföld is vonzotta a megtelepülőket. Ezek a helyi energiák, amelyek valamikor a

megtelepülő embereket maradásra késztették, ma már csekély szerepet játszanak a települések életében, de e települések létüket köszönhetik nekik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 111 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A település fogalma és kapcsolata a környezettel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 112 ► ◄ 112 ► 39. ábra: Párizs belvárosa műholdfelvételen Forrás: Google Earth 2006. 40. ábra: Stockholm belvárosa műholdfelvételen Forrás: Google Earth 2006. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza A gazdaság és a társadalom földrajza A település fogalma és kapcsolata a környezettel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 113 ► 12.32 A települések forgalmi fekvése A bevezetőben feltett második kérdésre, miszerint hogyan választódtak ki azok a

települések, amelyek a fejlődésük során központi jelentőségre tettek szert – a választ a települések forgalmi fekvésében találjuk meg. A forgalmi fekvés azt fejezi ki, hogy miféle sajátságok szabják meg a település elérhetőségét más településekről, tájakról. A földrajzi környezet a történelem során megszabta, hogy merre haladjanak a fő közlekedési útvonalak, hiszen a hegyeken, a folyókon, az árvízjárta és mocsaras területeken nem lehetett akárhol átkelni, hanem csak egyes helyeken és irányokban. A népesség mozgási iránya aztán meghatározta azokat a helyeket, ahol az áruk cseréje kialakult, így ezen települések jelentősége fokozatosan erősödött, központi helyekké, városokká váltak. Egyik legerősebb helyzeti energia a különböző típusú tájak találkozásánál alakult ki. A különböző típusú területek lehetnek pl a hegyvidékek és az alföldek. Mindkét tájon mást és mást termelt az ember

évszázadokon keresztül A különböző áruk cseréje a találkozási övezetben történt meg Ezt az övezetet nevezzük vásárvonalnak. A vásárvonalon a legnagyobb helyzeti energiával rendelkező pontok azok, ahol a hegyvidékről kivezető utak (általában a folyóvölgyek) keresztezik ezt a vonalat. Sok nagyváros a Kárpát-medencében ilyen vásárvonalra települt, és nőtt jelentős kereskedővárossá (41 ábra) Így pl Arad ott, ahol a Maros kiér az Alföldre, vagy Miskolc a Sajó és a Hernád közös völgyében A hegyeken, folyókon történő átkelés is kitüntetett helyzeti energiákat adhat egy településnek. A hegyeken folyóvölgyeken (szoroson) vagy a legalacsonyabb ponton (hágón) kelhetünk át E szorosok/hágók mindkét oldalán jelentős települések alakulnak, amelyeket szoroskapu vagy hágókapu városoknak nevezünk. Ilyenek pl az Alpokon keresztül Európa egyik legfontosabb, észak–déli összeköttetését biztosító Brenner-hágó

északi oldalán Innsbruck, a déli oldalán Bolzano, vagy Erdélyben a Kárpátokon átvezető Vöröstorony-szoros északi oldalán Nagyszeben, míg a déli oldalán Râmnicu Vâlcea. A folyók átkelési helyein létrejött városokat hívjuk hídvárosoknak. A régi közlekedési és építési technikákkal a folyókat, és széles árterüket csak néhány helyen tudták keresztezni a kereskedelmi útvonalak. Ott, a hidak építése előtt gázlókon vagy kompon, fahídon keltek át a másik oldalra. Ezekkel a technikákkal viszont az átkelés nem volt biztosítható az év teljes időszakában, hiszen a jégzajlás, áradás megakadályozta a közlekedést. Emiatt célszerű volt az átkelési pontokon az árukat tárolni, majd a kedve- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 113 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A település fogalma és kapcsolata a környezettel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Irodalomjegyzék Vissza ◄ 114 ► 41. ábra: Vásárvonalak és a legfontosabb vásárvárosok a Kárpát-medencében Forrás: Frisnyák 1999, 51.o ző időszakban továbbszállítani. Így ezeken a pontokon fontos kereskedővárosok alakultak ki Később a hidak is itt épültek meg, de akkor már ezek a városok léteztek. Ilyen pl Győr A Bécsből Buda, illetve az Alföld irányába tartó út itt tudta a legkönnyebben átharántolni a Rába, Rábca, Marcal völgyeit Az ember által épített közlekedési tengelyek, a vasutak, illetve autópályák is hasonló településfejlesztő erővel bírnak. A vasúti és autópálya csomópontok felértékelhetik a mellettük elhelyezkedő településeket A 19 század második felében a magyarországi vasútépítéseknek több város is köszönheti jelentőségét. Ilyen pl Nyíregyháza, Békéscsaba A helyzeti energiák változására jó példa Győr esete. Győr városa a Mosoni-Duna partján fekszik. A 19 században

megerősödő, nyugati irányú gabonakereskedelem szállítási útvonalként a Dunát használta: hajókon hordták az Alföld gabonáját a nyugat-európai piacokra. Csakhogy a Duna Győrig volt hajózható nagy szállító hajókkal, innen felfelé a sok ágra szakadó Dunán már kisebb hajókat lehetett használni. Így Győr a 19 században fontos átrakó kikötővé vált. Az 1850-es években kiépült a vasútvonal Győr és Bécs között Ez a változás rendkívül megnövelte Győr kereskedelmi jelentőségét, mivel itt történt meg a gabona hajóról vagonba rakása Ez a jelentőség csak néhány évtizedig ált fenn, míg a vasúti pálya teljesen ki nem épült Budapestig. A város kereskedelmi szerepe napja- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 114 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A település fogalma és kapcsolata a környezettel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄

115 ► inkban újra élénkülni látszik. A rendszerváltás után a nyugati irányú kapcsolatok jelentősége megnőtt A megépülő új kikötő (Gönyű) valamint az autópálya és vasúti fővonal, továbbá a repülőtér (Pér) együtt ismét nagyon fontos logisztikai szerepet kölcsönöz a városnak. Az autópályák helyzeti energiájára jó példa Budaörs esete. Budaörs falusi település volt még a 20. század hatvanas éveiben Az autópályák vonalvezetéséhez (M7, majd M1 közös kivezető szakasza) a kedvező földrajzi helyzet miatt ezt a völgyet választották a tervezők, majd a kilencvenes évekre az M0 csomópontja is a település közelébe került. Ez a forgalmi helyzet, valamint a főváros közelsége Magyarország egyik legkeresettebb földrajzi pontjává tették a várost, ami az odatelepülő cégeken keresztül az ország talán leggyorsabban növekvő gazdaságú városává tették a települést. A legjelentősebb településeknél több

helyi és helyzeti energia is összeadódik. Buda és Pest elhelyezkedése a Kárpát-medence kitüntetett pontjává vált, nem véletlen hogy ezek a települések váltak az ország fővárosává. A Duna a középhegységi szoroson áthaladva itt ér ki az Alföldre (szoroskapu-város), kiváló piachely (vásárváros), és itt a Duna kedvező átkelési lehetőséget biztosított évezredeken keresztül (hídváros). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 115 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Tanyák, falvak: a vidék települései A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 116 ► 13. Tanyák, falvak: a vidék települései 13.1 A települések felosztása Ha a települések között csoportokat kívánunk felállítani, akkor a településföldrajz fogalomrendszerével a falu és város, valamint a magányos és szórt kategóriákat alkalmazhatjuk. A falu és város elhatárolásánál

a településföldrajz azt a települést tekinti városnak, amelyik városi (központi) funkciókat lát el, tehát kiszolgál több másik települést is (erről bővebben a városról szóló fejezetben) A többi település a falu kategóriába sorolható funkcionális értelemben A magányos és szórt település különválasztásánál a fő szempont, hogy a lakótelkek egymással összeérnek-e (csoportos település), vagy nagyobb távolságban helyezkednek el egymástól (szórt település). 13.2 A szórt települések A szórt települések alatt leggyakrabban a tanya fogalma jut először eszünkbe. Látszólag nem is tulajdonítunk nagy jelentőséget neki, hiszen a mai emberek többsége már ritkán találkozik valódi tanyával. Az egyes tanyákat csak a településföldrajz tekinti önálló településnek. A közigazgatás szerint valamelyik más településhez, faluhoz vagy városhoz tartozik, annak lakott külterületének számít. Belátható azonban, hogy

foglalkoznunk kell vele, ha belegondolunk abba, hogy ma Magyarországon több százezren élnek még tanyán, és ha Európa nyugati részén utazunk gyakran találkozunk szórt településes településszerkezettel, amikor az autóutak mellett elszórtan elhelyezkedő udvarházakat találunk. A szórt települések alapvető jellemzője, hogy a lakótelkek között nem lakótelkek helyezkednek el (mezőgazdasági területek, erdő, nem használt területek). Kialakulásuk alapján két alapvető típust különböztethetünk meg Az elsődleges szórvány települések az ember által eddig nem használt, vagy régóta lakatlan területeken jönnek létre. (Pl erdei tanyák, újonnan benépesülő területeken megtelepült lakhelyek. A másodlagos szórvány települések olyan térségekben jönnek létre, ahol már kialakult faluhálózat létezik, de a lakosság valamely oknál fogva a zárt falvakat hátrahagyva szórt településeket (tanyákat) létesít, és oda költözik ki.

Ennek a kiköltözésnek a leggyakoribb oka a földtulajdon vagy a szántóföldi művelési mód megváltozása volt. Európa szórt településeinek szinte valamennyi példája ebbe a kategóriába tartozik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 116 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Tanyák, falvak: a vidék települései A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 117 ► Nyugat-Európában a szórt települések elterjedése a szántóföldek tulajdoni formájának megváltozásához köthető. Amíg azok közös tulajdonban voltak, tehát évente újraosztották őket, illetve a háromnyomásos gazdálkodás időszakában, addig az egyes családok földjei a falu határában szétszórtan, kisebb darabokban (tagokban) helyezkedtek el. A mezőgazdasági technika fejlődésével, a tulajdoni formák változásával egyre inkább szükségessé vált, hogy az egyes családok földjeiket egy

nagyobb darabban birtokolják. A sok kis darab föld összevonását, újraosztását nevezzük tagosításnak Így már egy-egy nagyobb darab földtulajdon keletkezett Korábban, a sok kis darab föld használatakor a család a faluban lakott, és onnan látta el a szükséges munkákat. Az egy nagyobb földterülethez viszont már érdemes volt először egy ún. „szállást” telepíteni, ahol nagyobb munkák esetén az éjszakát lehetett tölteni, majd a következő generáció már ki is költözött ezekre a szállásokra, állandó lakhelyet létesítve ott. Így a falvak szétterjeszkedtek a határban. Ezt a folyamatot hívjuk a falvak „feloldódásának”, ahogyan az pl Anglia középső részén végbe ment A magyar tanyák kialakulása a 19 század mezőgazdasági művelési mód változásához köthetők, valamint a 20. századi földosztásokhoz (Erről bővebben a Magyarország településföldrajza című fejezetben) 13.3 A falvak A településállomány

legnagyobb számban jelenlévő kategóriája a falu. Magyarországon, pl a mintegy 3200 település közül mintegy 2900 település számít a falvak (tehát nem városi rangú települések) közé. A köztudat a falvakat általában azzal különbözteti meg a városoktól, hogy kisebbek mint a városok, uralkodó bennük a mezőgazdasági termelés. Általában ezek az ismérvek igazak is lehetnek, de a falvak egyre nagyobb hányadára már nem igazak. A falvak alapvető megkülönböztető ismérveként azt kell kiemelnünk, hogy nem rendelkeznek – vagy csak csekély számú – központi funkcióval, tehát alapvető feladatuk – a városokkal ellentétben –, hogy saját lakosságukat alapvető települési szolgáltatásokkal lássák el. Emellett jellemző még, hogy zömében földszintes és viszonylag laza beépítésűek, tehát a népsűrűségük kicsi, ritkán haladja meg a 200 fő/km2-t. A funkciójukat tekintve régebben uralkodóak voltak az agrárfalvak, de

akkor is találkozhattunk iparos vagy bányafaluval. Napjainkban a falvak egyre nagyobb része válik elsősorban lakóhellyé. A gazdaság átalakulásával a munkahelyek a városokba és városok környékére koncentrálódnak, míg egyre több városi lakos költözik ki a városhoz közeli falusi településekre. Így az urbánus térségek falvai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 117 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Tanyák, falvak: a vidék települései A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 118 ► 9. táblázat: A falvak népességnagyság szerinti kategóriái, és részesedésük a magyar településállományból és a falusi lakosságból 2004-ben Települések Részesedés LakosságRészesedés a száma a falvakból szám falusi lakosságból (db) (%) (fő) (%) Óriásfalu (10 000 felett) 4 0,1 47940 1,4 Nagyfalu (5–10 000) 47 1,6 300543 9,0 Középfalu (2–5 000)

447 15,7 1303363 38,9 Kisfalu (500–2 000) 1326 46,4 1421555 42,4 Aprófalu (200–500) 706 24,7 239035 7,1 Törpefalu (200 alatt) 326 11,4 38984 1,2 Összes falu 2856 100,0 3351420 100,0 Kategória (népesség [lakos]) Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés. egyre kevésbé a hagyományos faluhoz, mint inkább a kertvárosokhoz válik hasonlatossá (erről bővebben a szuburbanizáció kapcsán). Nézzük először a lakosságszám kérdését. Általában a falvak kisebb lakosságszámúak, mint a városok De ma már Magyarországon is igaz, hogy számos olyan falut találni, amelynek lélekszáma lényegesen nagyobb, mint kisebb városainké. Több 2000 lakos körüli város található Magyarországon (pl. Visegrád, Bábolna), s számos 5 ezer lakos feletti falu (pl Győrújbarát) A falvak több nagyságrendi kategóriája is ismert (9. táblázat) A jellemző kategória régiónként is változhat. Pl Magyarországon Zalában, Baranyában jellemző az aprófalvak

jelenléte (42–43 ábra), míg óriásfalvakkal Budapest környékén találkozhatunk Az óriásfalvak egyébként történelmi léptékben az Alföldön terjedtek el, de ma már valamennyiüket várossá nyilvánították, még ha funkcionálisan falunak is kell tekintenünk őket. Európában az apró és kisfalvak elterjedése elsősorban északon tapasztalható, míg a Balkánon, Délkelet-Európában (pl Görögországban, Bulgáriában, Románia déli részén) az óriásfalvak jellemzőek. Az aprófalvak elterjedésére elsősorban a természeti környezet van hatással: rossz éghajlati vagy talajviszonyok között csak kis közösségek tudtak kialakulni, kisebb népességet tudott eltartani egy-egy falu határa. Másrészt a domborzati viszonyok sem engedték meg (pl Zalában) a falvak területi terjeszkedését (2004-ben a legkevesebb – 14 fő – lakossal a zalai Felsőszente rendelkezett) Magyarországon a kis-, apró- és törpefalvak száma évről-évre növekedik.

Ez a jelenség annak köszönhető, hogy elsősorban ezt a telepü- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 118 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Tanyák, falvak: a vidék települései A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék ◄ Vissza 119 ► léskategóriát sújtja az elvándorlás, elöregedés, így a nagyobb lélekszámú települések egy idő után „lecsúsznak” a kisebb kategóriába. Megyehatár Megyehatár Törpefalu Aprófalu Kisfalu Megyehatár Megyehatár Nagyfalu Óriásfalu Középfalu 42. ábra: A falvak méretkategóriáinak elterjedése Magyarországon Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés. Települések nagyságkategóriái lakos 170 85 17 1-249 250-499 500-749 750-999 1000-1999 2000-2999 3000-4999 5000-6999 7000 9999 10 000 Településsűrűség db telepüés/100km2 6 felett 4-6 2-4 2 alatt (3) (5) (6) (6) 43. ábra: A településállomány

megoszlása nagyság szerint régiónként, valamint a megyék településsűrűsége 2004-ben Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 119 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Tanyák, falvak: a vidék települései A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 120 ► Az óriásfalvak kialakulására hatott, pl. a Balkánon, hogy sokáig, a 20 század közepéig jellemző volt a nagybirtokok, latifundiumok elterjedése, míg a föld nélküli parasztság, cselédség egy-egy nagy településen élt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 120 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 121 ► 14. A városok 14.1 A város fogalma A települések sorából ki kell emelnünk a várost. Pontosan definiálni a városi

településeket nehéz, mivel a szónak többféle értelmezése van A települések lélekszámának nagysága nem mindig fejezi ki a városi rangot (bár a városok általában népesebbek, mint a falvak), hiszen találunk a világban néhány-száz lakosú városokat, és 25 milliós metropoliszt egyaránt. Magyarországon a legkisebb városaink lélekszáma 1200–2000 fő (pl Visegrád, Őriszentpéter), miközben számos, falusi települést találunk, amelyeknek lélekszáma lényegesen nagyobb 5–9 ezer fő is lehet A városias településarculat sem biztos, mivel számtalan kisvárosunk mutat falusi arculatot, földszintes házakkal, sőt Észak-Európában vagy Észak-Amerikában találhatunk elszórt faházakból álló városi településeket is. Közigazgatási értelemben az a település számít városnak, amit várossá nyilvánítanak. Évről-évre, Magyarországon a Belügyminisztérium a jelentkező nagyközségek sorából kiválasztja azokat, amelyeket várossá

nyilvánít A településföldrajz ennél mélyebben vizsgálja a város fogalmát, és dönti el egy településről, hogy városnak tartja-e vagy sem (természetesen a közigazgatási várossá nyilvánítások alapját is ilyen jellegű, kutatók által végzett elemzések adják). A településföldrajz értelmezése szerint a város legfontosabb jellemzője, hogy saját lakosságán túl más települések lakosságát is ellátja olyan szolgáltatásokkal, amelyek a városban találhatók meg, tehát központi szereppel bír. Mendöl definíciója szerint a város funkciótöbblettel rendelkező, térségi szerepkört betöltő település. Funkciótöbblettel rendelkezik, mivel nem csupán a mindennapi élethez szükséges alapfunkciókat látja el, hanem annál magasabb rendűeket is, és más települések lakói számára is térségi szerepkört tölt be, mivel minden város esetében definiálható az a térség, amely számára szolgáltat. A városias arculat (pl magas

házak), és a bonyolult, osztott térbeli szerkezet, morfológia (különbözőképpen használt városrészek) csupán másodlagos jegyei a városnak: általában megjelennek, de nem feltétlenül fontosak a városi léthez. 14.2 Az urbanizáció A városok kialakulása az emberiség történetében az ún. területi munkamegosztáshoz köthető A megtelepült, földműves életmód, a fejlődő agrártech- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 121 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A városok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 122 ► nika lehetővé tette, hogy az emberek a saját szükségletüknél többet termeljenek. Ennek következtében kialakult az áruk cseréje, és a települések egy része már speciális tevékenységeket folytathatott, nem kellett feltétlenül a mindennapi élethez szükséges élelmiszert előállítaniuk. Ezeket az élelmiszereket beszerezték más

településekről, míg saját településükön elsősorban a kereskedelem, a kézműves ipar fejlődött Ezek azok a települések voltak, amelyek általában jó közlekedési adottságú helyen (utak kereszteződéseiben stb. lásd a helyzeti energiák című részt) helyezkedtek el Ez a központi fekvés a szerveződő társadalmak irányítását is magukhoz vonzották, tehát itt találtak otthonra a társadalmi munkamegosztás során vezető szerephez jutott társadalmi csoportok is: egyházi személyek, katonák, adminisztratív vezető réteg, uralkodók stb. Ezek a települések lettek a városok, amelyek tehát így a gazdasági és kereskedelmi élet, és ezzel együtt a közigazgatás központjaivá is váltak. Mai ismereteink szerint első városok a Kr. e 6 évezredben jöttek létre (10 táblázat) 10. táblázat: A ma ismert első városok az emberiség történetében Korabeli ország Jerikó Kánaán Ur Babilónia Uruk Babilónia Susa Elám Hierakonpolisz Egyiptom

Kis Babilónia Nippur Babilónia Város Mai ország Jordánia Irak Irak Irán Egyiptom Irak Irak Keletkezésének körülbelüli időpontja Kr. e 5000 előtt Kr. e 5 évezred Kr. e 5 évezred Kr. e 4000 Kr. e 4000 Kr. e 4 évezred Kr. e 4 évezred Forrás: Schneider 1973 alapján. Már ekkor kialakult a városok alapvető szimbóluma: a városfal. A városfal a támadások elleni védelem mellett jelentős szimbólum értékkel bírt: jelezte a városi társadalom különállását a többi területektől. Egészen a modern korig az emberi társadalom elsősorban vidéki, falusi jellegű társadalom volt, a városokban csak a népesség kis hányada lakott, és általában ők kiváltságokkal is rendelkeztek. Egészen a modern korig ezt a státuszt jelképezte a városfal Nem véletlen, hogy azok a településeink amelyek városi múlttal rendelkeznek mind a mai napig törekednek arra, hogy a feltárt A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄

122 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 123 ► vagy megmaradt városfalakat, mint a város korának, polgárosultságának szimbólumát bemutassák, és a város címerében is szerepeltessék. A görög polisz ehhez hozzáadta a városi társadalom önigazgató szervezését, a városi polgárok közösségét. A Római Birodalomban pedig már fejlett városi közművekkel is találkozhatunk. Róma a császárság korában elérte az 1,5–2 millió fős lakosságot, amihez biztosítani kellett már a várostervezést, a lakóhelyek, a közművek, a kereskedelem és az ipar ésszerű fejlesztését, hiszen ekkora embertömeg ellátása vízzel, utakkal, termékekkel, valamint a keletkezett szemét összegyűjtése és elszállítása már nem mehetett végbe spontán módon. Az európai középkor kezdete a városi kultúra hanyatlását is jelentette, de a 10. század

környékén már ismét kialakultak jelentős városi központok A középkori városok között két típust kell feltétlenül megkülönböztetnünk A királyi város (civitas), mely az alapvető középkori városmodell. A királyi városi rang azt jelentette, hogy a település rendelkezett a középkori városok kiváltságaival. Kivált a feudális hierarchiából, és nem egy földesúrhoz, hanem magához a királyhoz tartozott Az adót nem a városi polgárok fizették meg személy szerint, hanem a város közössége tartozott a királynak. Széleskörű önkormányzati jogokkal rendelkezett, a polgárok maguk választották meg vezetőiket, szabhatták meg törvényeiket. Ugyanakkor saját maguknak is kellett megvédeni városukat Ezeket a városokat fal vette körül. Lakóinak kedvezményezett státuszát leginkább a híres, német eredetű mondás írja le, miszerint „a városi levegő szabaddá tesz”. A másik típus a mezőváros (oppidum) volt. A mezőváros

ugyanúgy a feudális hierarchia része volt, mint bármely más település Lakói személyükben függtek a földesúrtól, és adóztak neki (a földesúr lehetett magánszemély, egyház vagy akár az uralkodó is) A többi település sorából valamilyen kiváltság emelte ki: piactartási jog, speciális termék – bor, só – kereskedelme A nevében a mező tag arra utalt, hogy a legtöbb ilyen településnek nem volt fala, tehát nem rendelkeztek a kiváltságos városok szimbólumával, így természetesen kiváltságaival sem. A 15–17. század a városok fejlődésének egy új korszakát hozta A reneszánsz, valamint az abszolút monarchiák korában a városok funkciója egyre inkább a modern hadviselés, valamint a monarchia hivatalnoki karának, irányításának helye, és ezzel gazdagságának, erejének kifejezője volt. Emiatt születtek meg a különböző várostervek, kialakultak a nagy fővárosok (pl. Párizs, Bécs), amelyek már nem a polgárság

önigazgató közös- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 123 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 124 ► ségei, hanem az abszolút monarchia katonai és közigazgatási irányítóinak központjai voltak. Az ésszerű, ugyanakkor művészi várostervek, erődítési tervek egyik legszebb, ma is létező példája az észak-olaszországi Palmanova városa (44. ábra) A 44 ábrán látható rajz a 16 században alapított várost ábrázolja, amelyet a kor legmagasabb katonai, hadmérnöki ismeretei szerint terveztek meg. Ezt az alakját a város mind a mai napig megőrizte 44. ábra: Palmanova rajza Forrás: http://en.wikipediaorg/wiki/Palmanova; Correr Museum of Venice A modern kor, a kapitalizmus a városok életében egy új jelenséget hozott: az urbanizációt. A szót magyarra kétféleképpen is lefordíthatjuk Városodás

fordításban arra utal, hogy a városok lakosságszáma az elmúlt két évszázadban rohamosan növekedett, és korábbi néhány százalékkal szemben mára a Föld lakóinak fele városokban él. Az urbanizáció szintje, tehát a városokban élők aránya természetesen eltérő országonként. Kicsi, fejlett országok esetében meghaladhatja a 90%-ot is (Hollandia, Belgium). A lényeg tehát, hogy a szó elsődlegesen a városi lakosok számának és arányának növekedését jelzi. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 124 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A városok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 125 ► 11. táblázat: A városi lakosság aránya a népességből a Földön és az egyes kontinenseken 1920; 1960; 2000 1920 Világ Európa Észak-Amerika Latin-Amerika Ázsia Afrika Ausztrália-Óceánia 15 35 41 14 6 5 37 1960 % 36 44 58 33 19 13 53 2000 51 71 87 80 35

39 80 Forrás: Kovács 2002. Másodszor városiasodásként is fordíthatjuk, és ennek értelmében a nem városi térségek civilizációs szintjének a városihoz való hasonulásáról beszélünk. Itt nem csak a lakások komfortjára gondolunk, hanem a vidéken élő népesség életvitelére, foglalkozására stb., amelyek ma jóval közelebb állnak a városi lakosokéhoz, mint akár egy fél évszázaddal ezelőtt. A holland van den Berg és Enyedi György elméletei alapján az urbanizáció folyamata négy nagy szakaszra osztható: urbanizáció, szuburbanizáció, dezurbanizáció és reurbanizáció. Az elmélet a népességszám változását vizsgálja három különböző területen: a városok belső terében (magterület), a városok körül elhelyezkedő településekben (gyűrű), valamint az ezeken kívüli területeken. A magterületet és a gyűrűt együtt funkcionális urbánus régiónak (FUR) nevezzük 1. szakasz: urbanizáció, városrobbanás Mint már

bemutattuk, a gazdaság és társadalom átalakulása, az ipar szerepének erősödése megindította a vidéki lakosok városba áramlását. Ez a folyamat különböző országokban, különböző időszakokban ment és megy végbe. Legfontosabb jellemzője, hogy a vidéki lakosok egy jelentős része a városokba költözik, és így a városok lélekszáma gyorsan növekszik. Még a gyűrű népessége is városokba áramlik. A városokban gyorsan nő a munkahelyek száma, amit a vidékről érkezők töltenek be Ekkor tehát a városban tapasztalható a népesség és a munkahelyek számának növekedése, míg a városkörnyéki térben, a gyűrűben a népességszám csökkenése zajlik. Összesítve a FUR lakosságszáma nő Jellemző, hogy ebben a korszakban a város és a falu közötti civi- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 125 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 126 ► lizációs különbség megnő, növekszik a városban az ipari munkahelyek száma, és gyorsan növekszik a városban a munkahelyek közelébe épített lakások száma is. Ez a jelenség az angol ipari forradalom időszakában jelent meg először Angliában, ahol a korábban (már a középkorban) kialakult kisebb-nagyobb városok fogadták be a vidékről érkezőket. A vándorlás oka kettős volt A népességrobbanás és a mezőgazdaság kapitalista átalakulása miatt a vidéki lakosság egy része létalapját vesztette, és a kialakult vidéki válság elől a városokba menekült. A városokban viszont a kialakuló tömegtermelő ipar számára szükség volt a munkáskézre, mivel a viszonylag kis létszámú polgárvárosok nem tudták kielégíteni a növekvő ipar munkaerő-igényét. Így a városok gyors növekedése lépett fel. Megfelelő tömegközlekedési eszközök híján a munkásoknak a gyárak közelébe

kellett települni, és így kialakult a modern város új és nagy létszámú rétege, a munkásság Magyarországon (hasonlóan Közép-Európa több országához) a modern urbanizáció a 19. század utolsó harmadában kezdődött, s elsősorban Budapestet érintette. Budapest (amely 1873-ban jött létre Pest, Buda és Óbuda egyesítésével) egy 20 milliós ország gyorsan növekvő fővárosa lett a kiegyezés után. Lakosságszáma a 18 század végén még 50 ezer fő körül mozgott, 1851-ben 173 ezer, míg 1910-ben 880 ezer fő volt. Ez az időszak a hazai iparosítás nagy korszaka is volt. Budapest növekedéséhez nagyban hozzájárult a malomipar fellendülése, valamint a kialakuló gépipar is. Ez az iparosítás azonban – ellentétben a korábban, Angliában tapasztaltakkal – nem tudta felszívni a vidéki agrártömeget, hiszen a megtelepülő új ágazatok szakmunkát igényeltek, amellyel a hazai vidéki lakosság nem rendelkezett. Nagyszámú külföldi

szakmunkás települt be ekkor Budapestre is Így a folyamat beindulása ellenére az agrárnépesség, vidéki népesség részaránya a lakosságon belül magas maradt, és ez a folyamat hozzájárult ahhoz is, hogy a századforduló táján mintegy másfél millió magyar vándorolt ki a tengeren túlra. A vidéki nagyvárosok modernizálódtak, az ipar is megjelent, de a városi lakosság arányának növekedése nem volt jelentős Az első világháború utáni válság miatt megszakadt az urbanizáció folyamata, mivel annak alapja, a városi ipar is válságba került. Városi iparunk az első világháború utáni békediktátumnak köszönhetően elvesztette a monarchia piacait, sőt nagyvárosaink is a szomszédos országokhoz kerültek. Az urbanizáció a második világháború utáni szocialista iparosítás kapcsán indult újra, majd igazán nagy lendületet a hatvanas–hetvenes években vett. Ekkor alakult át igazán Magyarország képe, és váltak városlakóvá

tömegesen A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 126 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 127 ► falusi emberek. A korabeli városfejlesztés kezdetekben elsősorban az ipartelepítésre koncentrált, így a folyamat fő problémáját az okozta, hogy a lakossági infrastruktúra fejlesztése elmaradt a gazdaságfejlesztés mögött, tehát sokan nem tudtak a városokba költözni (lakás, ellátás hiányában), akik szerettek volna. Így kialakult egy kétlaki, napi vagy heti ingázó életmód a falvak és a városok között A gyors városnövekedés szakasza jelenleg a harmadik világ országaira jellemző. Rendkívül gyorsan játszódik le itt a folyamat A világ legnagyobb városai ma már a fejlődő országokban találhatók (míg ötven évvel ezelőtt a fejlett ipari országok városai, pl. London, New York voltak az elsők

lélekszámukat tekintve) A legnagyobbak már 20 millió lakosnál is többet tömörítenek (pl. Mexikóváros) A folyamatnak azonban ezekben az országokban nincs gazdasági alapja, csak a nagy vidéki nyomor elől menekülnek az emberek a kisebb városi nyomorba, és ez országonként csak egy-két nagyvárost érint. 2. szakasz: szuburbanizáció vagy relatív dekoncentráció Ebben a szakaszban a városi magterület népességnövekedése megáll, majd csökkenésbe kezd. Ekkor a városi lakosok egyre nagyobb számban költöznek ki a város környéki gyűrűbe, a közeli falusi településekre, így ott a lakosságszám gyorsan növekszik. A lakosok mellett egyre inkább tapasztalhatjuk, hogy a gazdasági szereplők (cégek, vállalkozások) is kitelepülnek a városok melletti területekre. Így ott nő a munkahelyek, szolgáltató egységek (pl bevásárlóközpontok) száma Összességében, ebben a szakaszban a FUR lélekszáma és munkahelyeinek száma is nő Mindennek

hajtóereje, hogy a gazdasági növekedés miatt a városi ingatlanárak egyre magasabbak lesznek, a környezet minősége romlik, ezért a lakosok a jobb körülményeket biztosító, de elérhető árú telkeket, lakásokat a szomszédos településeken találják meg, a vállalkozások hasonlóképpen kedvezőbb árért tudnak telephelyet, irodát bérelni vagy vásárolni, ráadásul a növekvő közlekedési káosz közepette egy jobban megközelíthető, városperemi helyre kerülnek. Ezt a kiköltözést lehetővé teszi az is, hogy elterjed az egyéni közlekedés (személygépkocsi), így az elővárosok, szuburbán települések terjeszkedése már nem függ a fő közlekedési vonalaktól, hanem azoktól távol is terjedhet. A nagyobb városok körüli agglomerációban (pl Budapest) jelentős népességnövekedés alakul ki, kis alközpontok jönnek létre (pl. Budaörs vagy Érd), amelyek már önálló életet kezdenek élni A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Irodalomjegyzék Vissza ◄ 127 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 128 ► Magyarországon a kilencvenes évek elejétől gyorsult fel ez a folyamat. Városaink népességnövekedése megállt, illetve csökkenésbe kezdett (az élen Budapesttel), míg a főváros és nagyobb városaink (Győr, Szeged, Miskolc, Pécs) körül kialakult az agglomerációs gyűrű, ahova megindult a lakosság, és vállalkozások kiköltözése. Mindez elsősorban közlekedési problémákat okoz, mivel a kiköltöző népesség általában jobb módú, s családonként akár több személygépkocsival is közlekedik. A kiköltözők megtartják városi munkahelyeiket, így a városokba történő ingázás egyre nagyobb közlekedési terhelést okoz. 3. szakasz: dezurbanizáció A dezurbanizáció során a lakosok költözési célja már a városi agglomeráción, a FUR-on kívül esik (a FUR

népességnövekedése stagnál, majd csökken, a munkahelyek száma szinten marad). Megjelenik a távmunka, illetve a jó közlekedési lehetőségeknek köszönhetően a távoli ingázás. Ekkor már a város környéki tér, a gyűrű népességszáma is csökken, viszont a munkahelyek száma nő. A távolabbi kisebb városok népességszáma növekszik, és elsősorban a jobb módúak gyorsvasúttal vagy más tömegközlekedési eszközzel járnak be dolgozni a nagyvárosba Ez a jelenség elsősorban az Egyesült Államokban, illetve Nyugat-Európa nagyvárosi térségeiben tapasztalható Budapest esetében részlegesen elindult ez a folyamat (de még nevezhetjük jellemzőnek), mivel a lakosságszám növekedése ma már átlépte Budapest mai agglomerációjának határát, lényegesen szélesebb a növekedéssel érintett terület, még a megyehatáron is jelentősen túlnyúlik, de a fő növekedés továbbra is az agglomerációban tapasztalható. 4. szakasz: reurbanizáció A

reurbanizáció során a belső városi területek rehabilitációja következtében ismét a lakosság beköltözését tapasztalhatjuk. A leromlott városrészek felvásárlásával a befektetők vagy az önkormányzat lehetőséget teremtenek a régi épületek felújítására, vagy helyettük újak építésére. Az épületek mellett a közterek színvonalának javításával egy színvonalas belvárosi miliő alakítható ki, aminek nyomán ismét kelendővé válnak az itt található lakások, ingatlanok. Amennyiben egy, a korábbinál jobb módú réteg költözik az adott városrészbe, ezt a folyamatot dzsentrifikációnak nevezzük. Ilyen folyamatok (dzsentrifikáció, felújítás, rehabilitáció, újépítés) tapasztalhatók ma Budapest belső kerületeiben is. Így született újjá Ferencváros, Józsefváros egy része A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 128 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 129 ► 14.3 Városi funkciók, városhierarchia, városhálózat 14.31 Városi funkciók és hierarchia szintek Mint az előző fejezetben megállapítottuk, a város olyan funkciókat lát el, amelyek nem találhatók meg minden egyes településen. Az egyes funkciók, szolgáltatások besorolhatók egy hierarchiába aszerint, hogy mennyire gyakoriak. A legelemibb szintű funkciók szinte valamennyi településen (vagy a települések nagy részében) megtalálhatók, mert a mindennapi élethez szükségesek. Ilyenek pl az alapvető élelmiszereket árusító bolt, általános iskola, orvosi rendelő, kocsma, esetleg a posta. Ezek jelenléte (még ha több település együttesen használja is őket) nem emelik az adott községet városi rangra, mivel ezek igénybevevői köre jellemzően az adott település lakóiból kerülnek ki. A szakboltok (pl számítástechnikai bolt, rövidáru vagy

könyvesbolt), szakorvosi rendelő, okmányiroda, középiskola már csak településeink bizonyos hányadában fordulnak elő, és több település lakossága együtt biztosítja azt a lélekszámot, amivel ezek a szolgáltatások már gazdaságosan fenntarthatók, hiszen egy-egy lakos ezeket már ritkábban veszi igénybe, mint pl. az élelmiszerboltot Kórház, szülőotthon, múzeum vagy állatkert még ritkább Klinikai szintű ellátással, egyetemmel rendelkező városaink száma már tíz alatt van. Vannak olyan funkciók, amelyek az országban csak egy helyen fordulnak elő, mint pl. a Parlament, a minisztériumok. Az előfordulási gyakoriság tehát egy hierarchikus sort állít fel a szolgáltatások között. Az előfordulás gyakoriságát két erő alakítja: • A különböző szolgáltatások rentábilis működtetéséhez különböző nagyságú igénybevevői körre van szükség. Egy kocsma megél az adott település keresletéből, de egy könyvesbolt

számára már nem elég egy kistelepülés, mert gazdaságos üzemeltetéséhez nagyobb lélekszámú településre és/vagy a vonzáskörzet keresletére egyaránt szükség van. Egy klinika vagy egyetem működtetése rendkívül költséges, tehát egy nagyobb régióban csak egy-kettőt lehet megtartani. • A másik oldalról, a fogyasztó oldaláról figyelembe kell venni az igénybevétel gyakoriságát (alapvető élelmiszert naponta veszünk, de mosógépet ritkábban), és részben ezzel összefüggésben azt a hajlandóságot, hogy az adott szolgáltatásért milyen messzire hajlandó elmenni az igénybevevő, illetve mekkora távolság megtételére kötelezhető a hatóságok, közigazgatás esetében. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 129 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 130 ► Így tehát minden funkció rendelkezik egy

még elégséges vonzáskörzettel, illetve egy olyan maximális távolsággal, amelyen túlról már nem veszik igénybe. Mindebből felmérhető, hogy egy-egy szolgáltatást milyen közel kell és lehet telepíteni a fogyasztóhoz, tehát minden településen jelen legyen-e, vagy csak néhány településen, esetleg csak egy helyen az országban. Az, hogy milyen gyakori funkciók találhatók meg egy településen, meghatározzák annak hierarchia szintjét. A lakosság egészséges ellátásához ezek megfelelő sűrűsége szükséges. Az alábbiakban, leegyszerűsítve a rendszert, négy városi hierarchia szintet mutatunk be, és azokat a funkciókat, amelyek ezeken a szinteken megtalálhatók, vagy szükségesek lennének a lakosság ellátásához. Természetesen a magasabb hierarchia szintű városokban az alacsonyabb szintű funkciók szintén megtalálhatók (Az alább felsoroltak természetesen példák, a felsorolást lehetne folytatni.) • Térségi központ: egy

járásnyi/kistérségi terület ellátását szolgáló kisváros szintje. Itt az alapvető funkciók mellett találhatók szakboltok, nagyobb élelmiszeráruház, orvosi szakrendelő, művelődési ház, színházterem, tanuszoda, piac, középfokú oktatás, okmányiroda, mentő- és tűzoltóállomás, rendőrörs, a nagyobbakban kórház, a mentőállomáson rohamkocsi, rendőrkapitányság is van. Ilyen szintű központok: pl Zirc, Pápa, Csorna. • Megyei központ: egy megyényi területet ellátó középvárosok (megyeszékhelyek vagy más nagyobb városok). Itt már nagyáruházak, nagyobb, felszereltebb kórházak, felsőfokú oktatás, megyei hivatalok, színház is található. Ebbe kategóriába sorolhatjuk Magyarországon a megyeszékhelyeket, valamint az ún. megyei jogú városokat (a megyeszékhelyeken kívül megyei jogú városok még: Dunaújváros, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa és Sopron) • Regionális központ: több megyényi területet is ellátó

nagyváros. A regionális szinthez köthető funkciók pl a nagy egyetemek (tudományegyetemek, orvostudományi egyetemek) jelenléte, klinikai szintű kórházi ellátás, speciális kórházak, nagy szolgáltatói központok (pl elektromos áram-, gáz-, vízszolgáltatás), nagy alapterületű szakáruházak, nagykereskedelmi központok. • Főváros: az országban egyetlen helyen előforduló szolgáltatásokat öszszegyűjtő város. A közigazgatás, a kormányzat, a művészeti és tudományos élet, a gazdaság vezetésével kapcsolatos funkciókat tömöríti A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 130 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 131 ► Ezen szintek felett még található nemzetközi, illetve világvárosi hierarchia szint is, amelyekhez olyan városok tartoznak, ahol határon túlnyúló hatású funkciók működnek (pl.

nemzetközi szervezetek, transznacionális vállalatok székhelyei, jelentős turisztikai, kulturális értékek stb) Az, hogy egy funkció egy hierarchia szinthez van hozzárendelve, illetve arra a szintre jellemző, nem jelenti azt, hogy alacsonyabb szinten időnként ne fordulna elő. Van kórház egészen kis városban is (pl Zirc), azonban sok esetben működtetése nehézségekbe ütközik, vagy túlzott a kapacitás. 14.32 Központok és vonzáskörzetek Ahogy a fentiekből láttuk, minden városi funkcióhoz tartozik egy vonzáskörzet, ahonnan a funkció igénybevétele érdekében a lakosok a városba – központba – mennek. A vonzáskörzet lakói számára tehát fontos a város, mint szolgáltató központ, hiszen ott jutnak hozzá olyan szolgáltatásokhoz, amelyet saját településükön nem kaphatnak meg. Tehát a vonzáskörzet számára létfontosságú a város fejlődése. Ugyanakkor a város számára is létfontosságú a vonzáskörzet lakossága, hiszen a

városi szolgáltatások legtöbbje nem csak a városi lakosok fogyasztói csoportjára, hanem az egész vonzáskörzet fogyasztóira épültek ki, nélkülük gazdaságosan működtetni nem lehet azokat. Másrészt a vonzáskörzet lakói közül sokan dolgoznak a városban, a város gazdasága a vonzáskörzet munkaereje nélkül nem minden esetben tudnak működni. (pl Győr esetében a bejárók száma 30 ezer főhöz közelít, ami a városban foglalkoztatottak harmadát teszi ki.) Ezek a funkciók tehát a városok körül kisebb-nagyobb vonzáskörzeteket alakítanak, amelyeket összegezve a város komplex vonzáskörzetét adják. A vonzáskörzet az a térség, amelynek települései/lakosai számára és helyett a város központi funkciókat lát el. A városok vonzáskörzetei felosztják a teret. A vonzáskörzeten belül több, különböző mértékben vonzott övezetet különíthetünk el (Tóth szerk. 2002) • Agglomerációs öv: itt az adott központ vonzása

abszolút, a lakosok szinte csak ide járnak szolgáltatásokat igénybe venni és dolgozni. Az agglomeráción belül alközpontok is kialakulhatnak, amelyek városi funkciókat vesznek át (pl Budapest agglomerációjában Budaörs), ahova már a nagyvárosi lakosok is kijárnak dolgozni. • Hegemón vonzás öve: az adott központ vonzása az uralkodó, a települések kapcsolatrendszere döntően a központ felé mutat, de egyes funkciók tekintetében már más központ gyenge hatása is kimutatható. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 131 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 132 ► • Domináns vonzás öve: a kapcsolatteremtések relatív többsége, viszonylag nagy hányada még az adott központba irányul, de több funkció esetében is más központ(ok), környező helyi kisközpontok jöhetnek szóba. • Átmeneti öv: ahol

egyszerre több egyenrangú központ vonzása is érvényesül. Az országon belül az ilyen, összefüggő térségeket nevezzük belső perifériáknak, városhiányos területeknek, ahol a szolgáltató központok már távol vannak. Christaller-modell: a központi helyek elmélete Ha a vonzáskörzetek kialakulását elméleti szinten kívánjuk vizsgálni, akkor fel kell tételeznünk egy egységes síkságot, amelyen az elhelyezkedő települések egyenletesen felosztják a teret. Ilyen természetesen csak elméletben létezik, mivel a domborzat, vízrajz, államhatárok stb. miatt a települések elhelyezkedése és a terület lefedése nem lehet optimális. Ideális esetben a települések közül kiemelkedő központi települések mindegyike körül kialakul egy körkörös ellátó övezet, aminek a minimális és maximális nagysága a fent már bemutatott két feltételtől függ, vagyis 1) a különböző szolgáltatások rentábilis működtetéséhez minimálisan

szükséges nagyságú igénybevevői kör, valamint 2) az a távolság, amit a vevők még hajlandóak megtenni az adott szolgáltatásért. Ezek az ellátó körzetek elméletileg a teret egyenletesen lefedő hatszögű rendszerként alakulnak ki. Christaller, német geográfus a 20. század első felében vizsgálta a központok elhelyezkedésének mintázatát Dél-Németország településeit figyelte meg, és munkáját azzal kezdte, hogy meghatározta a különböző hierarchia szintű településeket. Hét hierarchia szintet különböztetett meg, és meghatározta az egyes hierarchia szintbe tartozó központok számát, átlagos népességét, egymástól mért távolságát, és a körzetük kiterjedését (12. táblázat) Állította, hogy minden egyes hierarchia szinten a központok száma egy meghatározott arányszám szerint alakul (K [konstans] érték). A vizsgált területen a legnagyobb központ a Landeshauptstadt/tartományi főváros, míg a legkisebb a

Marktort/piacközpont volt. Ezek az alacsony hierarchia szintű piacközpontok hasonló nagyságú és alakú vonzáskörzetekkel rendelkeztek. Minden hat piacközponthoz tartozott egy Amtsort/kisváros, amely már speciálisabb szolgáltatásokat nyújtott, és ezek egymástól hasonló távolságban helyezkedtek el. Ezek a kisvárosok egy nagyobb vonzáskörzettel rendelkeztek, olyan árukat kínáltak, amelyek a piacközpontokban nem voltak elérhetőek. A kisvárosok egy még magasabb, még specializáltabb központhoz tartoztak. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 132 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A városok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 133 ► 12. táblázat: A dél-németországi központi helyek jellemzői Központ típusa Marktort Amtsort Kreisstadt Bezirksstadt Gaustadt Provinzhauptstadt Landeshauptstadt Központok száma 486 62 54 18 6 2 1 Átlagos távolsá-

Vonzáskörzet guk egymástól átlagos területe (km) (km2) 7 44 12 133 21 400 36 1200 62 3600 108 10800 186 32400 Forrás: W. Christaller (1933), idézi: Pacione (2005) Tapasztalatait összegezve egy elméleti teret dolgozott ki, amelyben a települések közül egyesek kiemelkednek, központtá válnak. Ezek ideális elhelyezkedését mutatja be elméletében Három funkció alapján alkotta meg központhálózat elméletét, kiskereskedelmi, közlekedési és közigazgatási központ hálózatra vonatkozóan. A kereskedelmi elvű rendszerben (45. ábra) a legsűrűbb a központok elhelyezkedése Ennél sűrűbben nem lehet központokat elhelyezni, mivel akkor – legalább egyik határuk mentén – nem lenne közöttük alacsonyabb hierarchia szintű település. Ebben az esetben minden egyes kisebb település körül három központ is található, így a lakosok könnyen, a lehető legközelebb jutnak szolgáltatáshoz Ebben az esetben a központ a saját lakosságát, és a

körülötte lévő hat kisebb település lakosságának 1/3–1/3 részét látja el elméletileg. Így az ellátott lakosság nagysága: 1+(6×1/3)=3 Ezért az ilyen típusú hálózatnak a K3 nevet adta. A szállítási vagy közlekedési elvű rendszer (46. ábra) a szállítás szempontjából van optimalizálva A központok száma itt kevesebb, de ha a központokat főútvonalakkal összekötjük, akkor valamennyi alacsonyabb hierarchia szintű település is beleesik a főútvonalakba, tehát az úthálózat így lehet a legrövidebb. Ebben az esetben a kisebb települések két központ közül választhatnak, és elméletileg a szomszédos települések lakosságának fele-fele tartozik az egyes központokhoz. Így az ellátott lakosság nagysága 1+(6×1/2)=4, tehát a rendszer jele K4. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 133 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 134 ► 45. ábra: K=3 „kereskedelmi elvű” rendszer Forrás: Saját szerkesztés. 46. ábra: K=4 „szállítási elvű” rendszer Forrás: Saját szerkesztés. A közigazgatási elvű rendszer (47. ábra) esetében alapvető megkötés, hogy töredék település nem tartozhat egy központhoz, hanem csak egész (nincs olyan település, amelyiknek csak a fele tartozik pl. egy megyéhez) Így egy-egy központnak a körülötte lévő teljes településeket kell ellátnia. Ebben az esetben a legritkább a központok száma. (Ennél ritkább elhelyezkedésnél lesz olyan kistelepülés, amely nem határos egy központtal sem) Itt minden egyes központ 1+(6×1)=7 települést lát el, tehát a rendszer jele K7. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 134 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 135 ►

47. ábra: K=7 „Közigazgatási elvű” rendszer Forrás: Saját szerkesztés. Christaller ezeket a mintázatokat a különböző hierarchia szinteken újra megismételte (ezért szerepel a „K”, tehát „konstans” a rendszerek jelzésében), így egy bonyolult központ mintázatot kapott. A K=3 „kereskedelmi elvű” rendszer több szintű variációját láthatjuk a 48. ábrán 48. ábra: A központi helyek rendszere Forrás: Lengyel–Rechnitzer 2004. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 135 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 136 ► Elmélete természetesen sematikus, így a valóságban sohasem így fogjuk látni a városok, központok hálózatát. Az egyes térségek, országok központhálózatának vizsgálatára, javítására azonban alkalmas, így máig a földrajztudomány jelentős elméletei között tartjuk

számon 14.4 A városok belső tere Ahogyan földrajzi törvényszerűségeket tapasztalhatunk a települések helyének kiválasztásában, a településhálózat fejlődésében, úgy hasonlóképpen vizsgálhatjuk a városok belső terét is. A városokban különbözőképpen használt területek helyezkednek el, a gazdaság és a lakosság különböző törvényszerűségek alapján választja meg telephelyét, illetve lakhelyét, mozgási pályáit. Tehát a városon belül is tapasztalhatjuk a társadalom és gazdaság térbeli elrendeződésének és mozgásainak földrajzi törvényszerűségeit 14.41 Városökológiai modellek A városok általában különbözőképpen használt területekből, övezetekből állnak: központi üzleti, szolgáltató öv; különböző típusú és társadalmi státuszú lakóhely övek; ipari övezetek; közlekedési, nagykereskedelmi övezetek stb. Ezek az övezetek eltérő mintázatokat alkotnak az egyes városok esetében, de vannak

törvényszerűségek, amelyek a kialakulásukra hatnak. Az ilyen törvényszerűségek a vizsgálatára vállalkozott a városökológia, amelynek három, ma már klasszikus modelljét mind a szociológia, mind a településföldrajz gyakran használja. Az első közülük E.W Burgass és RE Park „koncentrikus” modellje (49. ábra) Az 1920-as években Chicago fejlődését vizsgálva rajzolták fel a városok térbeli mintázatának modelljét. Elméletük szerint egy városban a különböző jellegű területek koncentrikusan követik egymást. A központban a CBD (Central Business District) található, amelyre jellemző a szolgáltató szektor (bankok, üzletek, közigazgatás, irodák stb.) túlsúlya E körül található egy átmeneti öv, amely tipikusan a 19 századi iparosítás helyszíne volt, majd később leromlott, és így gyáraknak, üres telephelyeknek, rossz minőségű lakásoknak ad otthont. Harmadik övezet a munkásság lakóhely öve (kékgallérosok). Ez

az övezet tipikusan az átmeneti öv gyáraiban dolgozó munkavállalók számára készült. Kívül a felsőbb osztályok lakóhely öve helyezkedik el (fehérgallérosok), ahol középosztálybeli családok élnek Legkívül, a város peremén túl a kertvárosok, ingázó települések, szuburbiák találhatók, amelyek főleg a középosztály lakhelyéül szolgáló családi házas övezetek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 136 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A városok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 137 ► Hozzá kell tennünk, hogy az elmélet megállapításai sok igazságot tartalmaznak, az övezetek leírása általánosságban érvényes, de nem helyezkednek el mindig teljes koncentrikus körben. Ez a kifelé növekvő lakóhelyi státusz általánosságban inkább Amerikában érvényes Az európai városokban a belső, történelmi városrészek, és az

azokat körülvevő zöldövezeti területek általában a legmagasabb státuszú lakóterületek (pl Buda) 1 2 3 4 5 10 1 központi üzletnegyed (CBD); 2 könnyűipar, nagykereskedelem; 3 alsó rétegek lakóövezete; 4 középosztály lakóövezete; 5 felső rétegek lakóövezete; 10 ingázók lakóövezete. 49. ábra: Klasszikus városszerkezeti modellek 1. Koncentrikus zónák (Burgess 1925) Forrás: Saját szerkesztés. H. Hoyt szektorális modelljében korrigálta az egyes övezetek elhelyezkedését (50. ábra) Úgy találta, hogy az egyes övezetek nem koncentrikusan, hanem szektor (körszelet) szerűen helyezkednek el a városban. A magas státuszú lakóhelyek szektorálisan mutathatók ki, és ezek a szektorok az idők folyamán a városok pereme felé tolódnak el. Az ipar és a nagykereskedelem szektorai pedig a fő közlekedési bevezető vonalakat követik. A vasutak mentén telepednek meg a raktárak, a szállításigényes iparágak, s ezeket leromlottabb

lakónegyedek veszik körbe. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 137 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A városok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 138 ► 2 3 4 3 3 5 1 3 2 4 3 1 központi üzletnegyed (CBD); 2 könnyűipar, nagykereskedelem; 3 alsó rétegek lakóövezete; 4 középosztály lakóövezete; 5 felső rétegek lakóövezete. 50. ábra: Klasszikus városszerkezeti modellek 2. Szektormodell (Hoyt 1939) Forrás: Saját szerkesztés. 3 3 2 1 3 4 5 7 6 9 8 1 központi üzletnegyed (CBD); 2 könnyűipar, nagykereskedelem; 3 alsó rétegek lakóövezete; 4 középosztály lakóövezete; 5 felső rétegek lakóövezete; 6 nehézipar; 7 városrészközpont; 8 előváros, kertváros; 9 ipartelep. 51. ábra: Klasszikus városszerkezeti modellek 3. Többmagvú modell (Harris és Ullman 1945) Forrás: Saját szerkesztés. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék

| Irodalomjegyzék Vissza ◄ 138 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 139 ► C.D Harris és ELUllmann többmagvú modelljében szakít azzal az eddigi felfogással, hogy a városban egyetlen központi magot feltételez (51 ábra) A város térbeli növekedésével párhuzamosan különböző magterületek alakulnak ki, amelyek egy-egy funkció ellátására szerveződnek: közigazgatási, ipari, szolgáltatási stb., esetleg az egy-egy etnikum által lakott városrészek is önálló kis központot hoznak létre. 14.42 A telekárgörbe A városi terület, a városok telkeinek eltérő használatát a telkek árának változására vezethetjük vissza. Egy méregdrága belvárosi telken nem éri meg paradicsomot termelni, mivel a paradicsom piaci áránál lényegesen hatékonyabban hasznosíthatjuk azt, ugyanakkor hiába olcsó egy külvárosi ingatlan, nem létesíthetünk

benne exkluzív ruhaboltot, mert nem lesz akkora vásárlórétegünk a környéken, mint a belvárosban, és hamarosan tönkremegy a vállalkozásunk. Megállapíthatjuk, hogy az egyes gazdasági, üzleti tevékenységek különbözőképpen érzékenyek a városon belüli elhelyezkedésre, tehát a térbeli haszongörbéjük meredeksége eltérő (52. ábra) 52. ábra: Különböző városi tevékenységek térbeli haszongörbéje Forrás: Cséfalvay 1994. Egyesek, pl. a banki tevékenység, vagy a drága ruhák boltja magas haszonnal kecsegtet, de csak a város olyan területén, ahol nagyon sok potenciális vevő megfordul, tehát a központban vagy az alközpontokban. Itt magas vételárat vagy bérleti díjat is hajlandó megfizetni a telekért vagy ingatlanért. Más tevékenységek, pl a társasházak építése már kevésbé érzékeny az elhelyezkedésre, mivel a város több pontján is értékesíthetők ezek az ingatlanok (igaz, némiképpen eltérő áron), így nem a

legdrágább telkeket választják ki erre a célra, hanem minden övezetben a kicsit „árnyékban” A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 139 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 140 ► levőket. Ezzel szemben a paradicsomtermeléssel ugyanakkora jövedelemre számíthatunk, ha drága telken műveljük, mint ha a város peremi kiskertben (viszont az első esetben elmarad a drága telek hasznosításából származó jövedelmünk). Így tehát a kereslet és a kínálat, valamint a város különböző részein az egyes üzleti tevékenységekkel elérhető remélt hasznok alapján különböző ingatlanárak alakulnak ki. Az elméleti telekárgörbe (53. ábra) az egyes tevékenységek haszongörbéinek felrajzolásával, azok metszéspontjainak összekötésével alakítható ki. A görbe lefutása általában igaz, de a valóságban a

város egyes pontjai (pl. forgalmas kereszteződések, lakóövezetek központjai) módosíthatják azt, és kisebb csúcsokat okozhatnak a görbében. 53. ábra: A nagyvárosi területhasznosítás rendszere (telekár görbe) Forrás: Cséfalvay 1994. Természetesen a valóságban a telekárak nem ennyire szabályosan változnak a városon belül. Megfigyelhetünk másodlagos maximumokat is Különböző pontokon, általában a kivezető utak és a körutak találkozása kör- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 140 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 141 ► nyékén, vagyis a jó megközelíthetőségű pontokon ismét magasabb árakkal találkozunk. Így a térbe kivetítve már egy több kiemelkedéssel rendelkező három dimenziós függvényt kapunk (54. ábra) A városon belüli, a tevékenységünk helyének szánt telek

kiválasztásakor két törekvés érvényesül: az első a telephellyel kapcsolatos költségek minimalizálása, másrészt a várható bevétel maximalizálása. Vélhetően, minél drágább, minél magasabb költségű egy telek, annál magasabb bevételre tehetünk szert. Van azonban egy pont (tevékenységenként máshol és máshol), ahol a telek költségei és az elérhető bevételek kiegyenlítik egymást, így az attól magasabb költségű helyen található telken ugyan nyilván magasabbak lennének a bevételek, de a költségek miatt már nem éri meg a vállalkozás számára. Így tehát a városban azt a helyet kell megkeresni, ahol még jelentős a haszon, de az ingatlannal kapcsolatos költségekkel egyensúlyban van. Ezt a pontot nevezzük szuboptimális telephelynek 54. ábra: A fejlett országok nagyvárosainak tipikus telekárgörbéje Forrás: Haggett, P., 1983 nyomán Cséfalvay 1994 14.43 A szegregáció, gettósodás A városban nem csak a gazdasági

tevékenységek, hanem a különböző társadalmi csoportok (jövedelemtől, státusztól, etnikumtól, életkortól függően) is eltérő rendben helyezkednek el. Alig találunk olyan várost, amelyben ne lennének kimondottan gazdagok vagy vezető beosztásúak, értelmiségiek, szegények, idősek vagy valamely etnikum által preferált városrészek. Ezek kialakulása természetes, hiszen egy költözés során minden család – ha teheti – tudatosan választja meg azt a környéket, ahol lakást vesz vagy bérel. Így a lakáspiac élénkülése, a szuburbanizáció felerősíti az egyes tár- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 141 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 142 ► sadalmi csoportok elkülönülését, a lakóhelyi szegregációt. Voltaképpen szegregáción azt értjük, amikor egy társadalmi csoport (pl magasabb

jövedelműek, etnikai csoport, diplomások, munkások, idősek stb) tagjai egy városrészben magasabb arányt képviselnek az ott lakó népességből, mint amekkora az arányuk a teljes városi lakosságból. Így csoportjuk valamilyen oknál fogva ebben a városrészben koncentrálódik. Végletes a szegregáció, ha pl. egy városban lakó etnikai csoport valamennyi tagja egy városrészben lakik, és ott nem is nagyon él más csoporthoz tartozó személy. Ez azonban extrém állapot, különleges szegregáció többnemzetiségű városokban fordul elő, de ott is akkor, ha a két nemzetiség valamiért szemben áll egymással. Erre példa a koszovói Kosovska Mitrovica, ahol a kisváros egyik felében szerbek, a másikban albánok élnek. Következésképpen a két nyüzsgő városrészt elválasztó folyó hídján alig van forgalom (sőt a két csoport eltérő pénzzel fizet, s különböző gépkocsi-rendszámot használ). Összefoglalva tehát a szegregáció azt jelenti,

hogy egy bármely ismérv szerinti társadalmi csoport egy városrészben nagyobb arányban van jelen, mint a lakosság összességében. Mindezektől különbözik azonban a gettó kialakulása. A gettó legfontosabb jellemzője, hogy nem csupán egyfajta népességet koncentrál, hanem saját törvényeket, társadalmi rendet alakít ki, amely eltér a többségi társadalom értékrendjétől, így attól elkülönül, abból kizárja magát, s egy saját, külön világot alakít ki. 1. A gettó kialakulásának első lépése, hogy egy városrészben kimondottan hátrányos helyzetű réteg aránya megnövekszik Olyan rétegé, amely valamilyen oknál fogva (leggyakrabban etnikai okból, ezzel összefüggő alacsony képzettség miatt) munkaerő-piaci diszkriminációt szenved el, tehát elesik a legális jövedelmektől. 2. Ez a városrész gazdaságilag leértékelődik, a képzettebb rétegek elmenekülnek, a munkahelyek kivonulnak 3. A lakáspiacon az itt lévő ingatlanok

elértéktelenednek, így egy idő után az sem tud innen elköltözni, aki viszonylag jobb helyzetben van, hiszen egy itteni lakás áráért nem kap máshol megfelelő ingatlant. Az olcsó vagy értéktelen lakásokba ugyanakkor folytatódik a szegények további inváziója, és kialakul a slum, a leromlott, elszegényedett városrész. 4. A terület a közjavakból is egyre rosszabb mértékben részesül Kevés beruházás érkezik ide, a közszolgáltatások egy részét kikapcsolják a felhalmozódó tartozások miatt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 142 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A városok Vissza ◄ 143 ► 5. Leértékelődik az épített környezet (ablakok, ajtók, tető hiánya, bódék építése), s a környezet általában (szemét felhalmozódása). Ezzel párhuzamosan erősödik a kriminalizálódás, a bűnöző elemek jelenléte

6. Kialakul az elzárkózó, „védekező” szubkultúra, amely már sajátos kommunikációt használ, és a gettó lakossága kiválik a többségi társadalomból. A gettóból való kilépés az egyén számára nagyon nehéz, hiszen annak törvényeihez, kommunikációjához szocializálódott, míg a többségi társadalomban idegen. Az ilyen városrészek felszámolása a társadalom számára rendkívül nehéz és költséges, így sokkal jobban megéri a folyamat elején beavatkozni, s valamelyik korábbi fázisban megállítani a gettósodást. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 143 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Magyarország településföldrajzának néhány vonása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 144 ► 15. Magyarország településföldrajzának néhány jellegzetes vonása 15.1 A magyar településhálózat kialakulása A Kárpát-medencében megtelepülő

magyarság nem talált, s a kezdetekben nem is alakított ki jelentős városhálózatot az ország területén. Néhány főbb központ (Esztergom, Székesfehérvár, Veszprém, Buda) inkább megerősített központok voltak, és uralkodói, egyházi központ szerepükkel emelkedtek ki. Fokozatosan kialakultak az első vármegyei székhelyek is Jelentős városhálózat azonban városi funkciók (kereskedelem) és jelentős számú városi polgárság hiányában, az első századokban nem jöhetett létre. Az igazi városfejlődés a 13. században indult meg Az árutermelés, a csere jelentősebbé válásával növekedett a központi helyek szerepe. A tatárjárás ráirányította a figyelmet a kőfallal védett városok fontosságára Mindezek mellett jelentős számban vándoroltak be az országba német ajkú telepesek (szászok), akik városias kultúrájukat magukkal hozva, s alapítottak városokat Dél-Erdélyben (pl. Brassó, Szeben) és a Felvidéken (Selmecbánya,

Eperjes). Sok városunk ekkor nyerte el a királyi városi rangot, ami kiváltságokat jelentett Településhálózatunk következő nagy traumáját a török hódoltság okozta. A török által megszállt területen, de különösen az Alföld középső és déli részén a településállomány jelentős része elpusztult. Az elpusztult falvak lakossága egy-egy nagyobb településre menekült be, s így kialakultak az Alföldünkre jellemző, nagy határral rendelkező óriásfalvaink, melyek akár többezres, városokra jellemző lakosságszámmal rendelkeztek. A török kiűzése után a pusztán maradt területekre külföldről (németek), illetve az ország más területeiről (szlovákok) érkeztek telepesek. Számukra mérnökileg megtervezett falvakat építettek (pl Kübekháza) Az Alföld déli részén (Bácska, Temesköz) számos ilyen, szabályos – sakktábla alaprajzú – község található mind a mai napig is. Az Alföld másik jellegzetes változása a 19.

század második felében következett be: a mezőgazdasági termelés változása, a jobbágyfelszabadítás következtében a nagyhatárú falvak egyre nagyobb mértékben tértek át az állattartásról a szántóföldi termelésre. Ez a fajta tevékenység már szükségessé tette, hogy a gyakran várostól messze elterülő földhöz közelebb költözzön a termelő, ezért felgyorsult az alföldi tanyák kialakulása, számuk A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 144 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Magyarország településföldrajzának néhány vonása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 145 ► növekedése. Ekkor alakult ki az Alföldre mindmáig jellemző tanyákkal körülvett óriásfalvas településhálózat. (Hozzá kell tenni, hogy az alföldi óriásfalvakat mára várossá nyilvánították, de történelmi, települési szerepkörük miatt a

településföldrajzban továbbra is használjuk rájuk ezt az elnevezést.) Az Alföld egyik ősi településtípusa az ún „szálláskertes település” vagy „kétbeltelkes település” Ennek legfontosabb jellemzője, hogy egy-egy családnak két telke volt a település belső részén. A középső területen egy lakótelek, ahol a család élt, és a külső övezetben egy „szállás”, ahol a gazdasági épületek, eszközök, állatok voltak elhelyezve. Ezek a települések érdekes kör alaprajzot vettek fel Néprajzkutatók szerint ez a településforma az egykori nomád téli szálláshelyek alakjára és elrendeződésére vezethető vissza Hajdúböszörmény térképén ma is látható a kör alakú, történelmi településközpont A török által kevésbé érintett területeken, illetve középhegységi, dombsági területeinken megmaradt az aprófalvas településszerkezet, különösen Észak-Magyarországon és a Dunántúlon, pl. Zala megyében Itt a

falvak többsége 1000 fő alatti kistelepülés. Magyarország urbanizációjának fő történeti jellemzőit bemutattuk az előző fejezetben. Itt most annyit tennénk ehhez hozzá, hogy a magyar városhálózat alakulását nagymértékben befolyásolta az első világháborút lezáró békediktátum, amely az ország jelentős részét, és vele együtt településeket is elcsatolt Magyarországtól. Az új államhatárok az alábbiak szerint befolyásolták településeink, elsősorban városaink fejlődését. Az ekkor már közel milliós Budapest relatív súlya megnőtt az országon belül. A főváros egy nagyobb országterülethez alakult ki, valójában az egész Kárpát-medence központja. A kis területű országra viszont nyomasztóan, vízfejként települt rá A szomszéd országokhoz kerültek nagyobb városaink, régióközpontjaink (Pozsony, Kassa, Nagyvárad stb.) Így Magyarországon mindmáig hiányzik a 300–500 ezer lakosú kategória Pótlásukra a határ

menti nagyobb városok (Debrecen, Szeged, Pécs, részben Győr) funkcionális erősítése volt a válasz, így ezek a települések lettek regionális központjaink. Városaink egy jelentős része elvesztette megyéjét, vonzáskörzetét, s emiatt visszafejlődött, vagy alacsonyabb hierarchia szintre került (pl. Sopron vagy Balassagyarmat) Ugyanakkor egyes megyeszékhelyek elcsatolása miatt az itt maradt megyerészek számára új városi központokat kellett létrehozni vagy fejleszteni (pl. Berettyóújfalu, Lenti, Komárom) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 145 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Magyarország településföldrajzának néhány vonása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 146 ► Az urbanizáció második világháború utáni jellemzőit bemutattuk a 3.2 fejezetben. A településhálózat fejlesztése érdekében született 1971-ben az Országos

Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK). A koncepció Magyarország valamennyi települését besorolta a településhierarchia valamely fokára: országos központtól a központi szerepkör nélküli településig bezárólag. Minden hierarchia szinthez meghatározta, hogy milyen szolgáltatásokat kell fejleszteni Ezzel – végső soron – a városi szolgáltatások kiegyenlített elosztása volt a cél. Az OTK a 130 kiemelt szerepkörű települést a következő kategóriákba sorolta: • országos központ volt a főváros, Budapest • kiemelt felsőfokú központok (az 5 vidéki nagyváros Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, amelyeknek regionális központ szerepet szánt) • felsőfokú és részleges felsőfokú központok, (főként megyeszékhelyek, vagy más egész megyére kiterjedő funkcióval rendelkező városok (Sopron, Nagykanizsa, Baja stb. összesen 23 város) • középfokú és részleges középfokú központok (együttesen 103) A kiemelt

szerepkörű települések mellett a megyei szinten kidolgozott településhálózati koncepciók az alacsonyabb szintű településeket az alábbi kategóriákba sorolta: • Az alsófokú központok között is megkülönböztettek kiemelt alsófokú, alsófokú, valamint részleges alsófokú központokat. Ezek már nem városi települések voltak, hanem falvak Számuk megközelítette az ezret • A hierarchia alján helyezkedtek el a „központi szerepkör nélküli” települések, vagyis falvak, összesen mintegy kétezer. A problémát a korabeli fejlesztési forráselosztási rendszer jelentette. A hierarchiában magasabban elhelyezkedő települések fejlesztése megoldott volt, viszont az alsó szintek (kisvárosok, illetve a központi szerepkör nélküli falvak) nagyon kevés fejlesztési lehetőséghez jutottak, vagy egyáltalán nem fejlesztették őket, ami jelentős elvándorlást indított meg. Ugyanakkor a regionális és megyei központjaink modern városi

arculata és szolgáltatásai ekkor alakultak ki (kórházak, közintézmények stb.), ami a fejlesztések javára írható. Ekkor erősödtek meg igazán regionális központjaink: Debrecen, Szeged, Pécs (Győr nem rendelkezett minden, a regionális városokra jellemző funkcióval, így részlegesen töltötte be ezt a szerepet. Mára már a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 146 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Magyarország településföldrajzának néhány vonása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 147 ► negyedik regionális központtá fejlődött.) Hasonlóképpen ekkor fejlődtek megyei jelentőségű városaink (megyei jogú városok). Ide tartoznak a megyeszékhelyek, valamint Sopron, Nagykanizsa, Dunaújváros és Hódmezővásárhely A rendszerváltás utáni időszakban az általános gazdasági visszaesést városaink kevésbé érezték meg, illetve előbb

kezdték meg a válságból való kilábalást. Még az ország szegényebb területein is (pl Nyírség) korán megindult a nagyobb városok fejlődése Jelentős problémával küzdenek azonban kisvárosaink, amelyek feladata egy kisebb térség ellátása. A szocializmus évtizedeinek forráselosztásánál hátrányba szorultak, így fejlődési alapjaik a rendszerváltás után is gyengék voltak. Napjainkban is nehézkes a fejlődésük, a gazdasági növekedés kevésbé érinti őket, mint a megyeszékhelyeket Térségi központként számos olyan funkciót kell(ene) felvállalniuk, amely egy nagyobb térség számára nyújt szolgáltatásokat. Az általános forráshiány miatt azonban ezeket nem tudják, vagy nem megfelelő színvonalon tudják biztosítani, ezért gyakran pl. egy-egy nagyobb intézmény működtetése rendkívül megterheli egy kisváros költségvetését. 13. táblázat: A városok számának és a városi népesség arányának alakulása

Magyarországon, 1950–2006 Időpont 1950. I 1 1960. I 1 1970. I 1 1980. I 1 1988. I 1 1990. I 1 1995. I 1 2000. I 1 2006. I 1 A városok száma Gyarapodás 54 63 73 96 125 166 194 222 289 – 9 10 23 29 70 28 56 67 A városi népesség aránya, % 36 40 45 53 58 62 63 64 67 Forrás: Beluszky–Győri 2006. Ha minőségileg nem is, de számszerűen a magyar kisváros-állomány növekedését tapasztalhatjuk a kilencvenes években. Jelentős várossá nyilvánítási hullám indult el (13 táblázat) Ennek köszönhetően 1990-ben 161 városunk volt, míg 2005 végén már 289. Nyilván, egyre kisebb települése- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 147 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Magyarország településföldrajzának néhány vonása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 148 ► ket nyilvánítottak várossá, ezért ma már a városaink átlagos mérete (Budapest

nélkül) lényegesen alatta marad a 20 ezer főnek. A városok számának növekedését a kisvárosokban a térségi funkciók odatelepítésének és/vagy fejlesztésének kellene követni. 15.2 Szuburbanizáció Magyarországon A kilencvenes évektől a magyar városfejlődés legjellegzetesebb folyamata a szuburbanizáció megindulása, majd felgyorsulása. Magyarországon az első nagyvárosi agglomeráció Budapest körül alakult ki. A hatvanas évektől a nagyvárosba áramlás célja elsősorban a főváros volt Ekkora tömeget azonban a város nem tudott fogadni, sőt, a beköltözést adminisztratív úton is nehezítették Így a vidékről „felköltözők” számára az agglomerációs települések nyújtottak lakhelyet. Gyors növekedésnek indultak a Budapest melletti falvak (pl Érd), amelyek egy része később várossá vált. Mindenesetre így központi régiónkban sorra növekedtek az agglomerációs óriásfalvak, amelyek lakosságszáma meghaladta a 10 ezer

főt (pl. Üllő) Már ekkor megindult, – főleg az értelmiségiek körében – kiköltözés a városból, elsősorban az agglomeráció északnyugati területére (Szentendre, Leányfalu) Ez az időszak még a szuburbanizációt megelőző folyamatok közé tartozott, tehát a város lélekszám növekedése volt még a jellemző. A valódi szuburbanizáció a kilencvenes évektől indult be. Ekkor kezdődött meg a tömeges kitelepülés a fővárosból az agglomeráció településeire Ennek következtében az évtized során a város több mint kétszázezer lakost vesztett, és évről-évre lényegesen többen költöznek el Budapestről, mint oda. A főváros agglomerációjában megindult a városi alközpontok képződése, amelyek már önálló kisvárosként működnek, sőt az agglomeráció más települései számára is szolgáltatnak, és fővárosi lakosok munkahelyéül is szolgál. Ennek legjellemzőbb példája Budaörs Itt már egy „poszt-szuburbán”

fejlődésről beszélhetünk. A népességnövekedés már túlhaladta az agglomeráció határait, tehát közelít a dezurbanizációs szakaszhoz, ugyanakkor az agglomeráció lakosságszám növekedés tovább tart, ma már falvakban is nagy lakóparkok, illetve több száz lakásos beruházások épülnek. Így elmondható, hogy korábban a középosztály középső részét érintette a kiköltözés, de ma már a középosztály alsó része számára is lehetővé vált a kitelepülés. A különböző jövedelmű rétegek az agglomeráció eltérő övezeteibe költöznek, így megindult egy szegregációs folyamat: a legdrágább lakhelyek a budai oldalon, és ott is az északnyugati terü- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 148 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Magyarország településföldrajzának néhány vonása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 149 ► leten

találhatók, míg a délkeleti részek a legalacsonyabb árral jellemezhetők. Ekkora költözési folyamat természetesen nem jár konfliktusok nélkül: a kistelepülések féltik falusi jellegüket, társadalmi szerkezetüket a beköltözőktől, így sok önkormányzat tiltja is a lakóparkok építését. A gyors népességnövekedést nem tudja követni a közszolgáltatások fejlesztése (óvoda, iskola, egyéb ellátások, útépítés), mivel az építkezés vállalkozói alapon történik, de a szükséges kiszolgáló egységeket az önkormányzatnak kell létrehoznia, fejlesztenie. Jelentős, és egyre növekvő problémát okoz a közlekedés: az agglomerációban élők jelentős részének munkahelye továbbra is Budapesten van, így a bejárást napi ingázással, gyakran személygépkocsival oldja meg. A közlekedési rendszerek nem voltak felkészülve ilyen gyors és nagymértékű terhelésnövekedésre. Vidéki városaink körül is megindult a szuburbanizáció a

kilencvenes évek második felében, de különösen nagy jelentőséggel az új évezred elején jelentkezett. Leginkább érintett városaink Miskolc, Pécs, Győr, Székesfehérvár, de részlegesen ide sorolhatjuk még Zalaegerszeget, Szombathelyt is. A kiköltözés hajtóereje a városközeli településeken tapasztalható alacsonyabb telekár, illetve a városi építkezések hiánya a kilencvenes években Így a városi lakások ára egy-két év alatt jelentősen megemelkedett (lakótelepi lakásoké is), és ezért az ott élők e lakások eladásával egy jelentős tőkéhez jutottak, ami elegendő volt kezdetekben egy, a korábbinál nagyobb és jobb minőségű lakás/ház építéséhez a szomszédos településen. A fent felsorolt konfliktusok a vidéki városokban is egyre inkább érezhetők. Itt azonban nem alakultak ki jelentős agglomerációs alközpontok, tehát a nehézségeket tovább növeli, hogy a növekvő agglomeráció minden terhét a központi városnak

kell hordoznia. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy napjainkban a magyar városok lélekszáma csökken. A lakosságszám növekedése a város környéki településeken tapasztalható, mivel ide áramlik a népesség a városokból, és a csökkenő népességű távoli falvakból egyaránt. Ennek következtében a funkcionális urbánus régiók (FUR) növekedése tapasztalható. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 149 ► IV. RÉSZ A GAZDASÁG TÉRBELISÉGE A gazdaság és a társadalom földrajza A strukturális változások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 151 ► 16. A strukturális változások és az azokat bemutató elméleti modellek 16.1 Strukturális változások Az első fejezetben, a különböző fejlettségű gazdaságok struktúráját vizsgálva megállapítottuk, hogy jelen pillanatban a Földön eltérő összetételű nemzetgazdaságokat találunk. A fő ágazati

felosztás alapján – primer (mezőgazdaság, kitermelőipar), szekunder (feldolgozóipar), tercier (szolgáltatások) vizsgáltuk a különbözőképpen fejlett országok gazdaságának szerkezetét Mint már láthattuk, a gazdaság időben is, térben is folyamatosan változik. A gazdaság makrostruktúrája alatt a gazdaság ágazati összetételét, az egyes ágazatok fejlettségi szintjének és, a tulajdoni viszonyoknak a jellemzőit értjük. Fontos tudni azonban, hogy ez a gazdasági szerkezet, vagyis struktúra nem állandó, hanem folyamatosan változik. Jellemző történelmi folyamat, hogy az utóbbi évszázadokban a gazdaság ágazati szerkezete alapvetően átalakult. 100% 90% 80% Szekunder szektor 70% 60% 50% Tercier szektor 40% 30% 20% 10% 0% 1800 Primer szektor 1950 2100 55. ábra: A foglalkoztatási szerkezet változása a Földön 1800–2100 Forrás: Kovács 2001. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 151 ► A

gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A strukturális változások Vissza ◄ 152 ► Természetesen ez országonként változó mértékű. A legfejlettebb országokban, mint az első fejezetben láthattuk is, hogy a primer szektor már csak néhány százalékkal részesedik a foglalkoztatásból, addig a legfejletlenebbekben akár 80% is lehet a részaránya. Az időbeli változás során, mintegy kétszáz évvel ezelőtt a Föld lakóinak 80%-a mezőgazdasági foglalkozást űzött, és a gazdaság ipari átalakulásával ez az arány először az ipar, majd a szolgáltatások javára mozdult el (55. ábra) Mindezeket a változásokat jól megfigyelhetjük Magyarország 20. századi adatainak vizsgálatakor (56 ábra) A századelőn a foglalkoztatás Magyarországon még egyértelműen egy agrárország jellemzőit viseli magán, hiszen az agárirumban dolgozott a munkavállalók 60%-a. Jelentős változást a

második világháború utáni évtizedek iparosítása hozott Az ötvenes évek, de különösen a hatvanas és hetvenes évek gyors iparosítása rendezte át az ország ágazati struktúráját. Elsősorban a mezőgazdaságból vonva el a munkaerőt az újonnan létesített, bővített ipar számára. Így 1970-re minden negyedik, 1990-re már csak minden hatodik foglalkoztatott dolgozott a mezőgazdasági szektorban. A kilencvenes évek, a rendszerváltás utáni időszak egyik nagy vesztese lett a mezőgazdaság, így foglalkoztató szerepköre is rohamosan csökkent. Az ország társadalmi-gazdasági rendszert váltott, a szocialista gazdaságból a modern piacgazdaság felé fordult, ami a gazdaság szerkezetváltásával is együtt járt. Ennek kapcsán két nagyon fontos átalakulás történt Egyrészt a mezőgazdaság már említett vesztesége, másrészt a szolgáltató ágazatok arányának rendkívül gyors növekedése. Az ipar aránya országos szinten csökkent, de

nem jelentős mértékben. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ipari ágazaton belül ne lett volna nagymérvű strukturális átrendeződés. A szocialista nagyipar leépülése drámai mértékű volt, s ez rendkívül érzékenyen érintette azokat a városainkat, térségeinket, amelyeknek élete ezekre az ipari üzemekre alapozódtak (pl Ózd) Ezzel szemben viszont más térségekben, kedvezőbb helyzetbe került az ipar (pl. Nyugat-Magyarország), és így foglalkoztató szerepe összességében keveset változott. Tehát a magyar gazdaság szerkezetében az ipar a súlyát megőrizte, miközben a strukturális átalakulás során a szolgáltatások arányának növekedését, a mezőgazdaság csökkenését figyelhettük meg. Mindeközben az ipar belső szerkezete alakult át, valamint a térszerkezete, tehát a területi elhelyezkedése. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 152 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A

strukturális változások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Foglalkoztatottak 100% Vissza ◄ 153 ► Nemzeti jövedelem 90% Szolgáltatások 80% Ipar és építőipar 70% 60% Mezőgazdaság 50% 40% 30% 20% 10% 0% 1900 1970 1990 2005 1900 1970 1990 2003 56. ábra: A magyar gazdasági ágazatok részesedése a foglalkoztatottakból és a megtermelt nemzeti jövedelemből 1900, 1970, 1990 valamint 2003/2005 években Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés. Az időbeli változás. Minden korszaknak van egy jellemző gazdasági struktúrája, és van egy átlagos fejlettségi szint (Tóth szerk 2002) Ebben a gazdasági struktúrában találhatunk olyan ágazatokat, amelyek fejlettebbek ennél az átlagos fejlettségi szintnél (nevezzük őket „α” ágazatoknak), s vannak olyanok, amelyek fejletlenebbek annál (nevezzük őket „β” ágazatoknak) (57. ábra) Azok az ágazatok, amelyek fejlettebbek az átlagnál, azok

húzóágazatok, vagyis az adott korban a legmagasabb profitot termelik, a legnagyobb hozzáadott értéket állítják elő, mert újításokat, friss találmányokat hasznosítanak, termékeikre valamilyen oknál fogva nagy kereslet mutatkozik. Láthatjuk azonban mellettük a fejletlen ágazatokat, amelyek alacsonyabb profittal kénytelenek működni, ha nem veszteségesek egyáltalán Miért lehet egy ágazat fejletlen? Egyrészt azért, mert terméke vagy technológiája már régi, így a termék drágán állítható elő, és már kereslet sincs rá olyan mértékben, mint a fénykorában. De lehetnek más okok is, pl a nyersanyag kifogyása, költségének jelentős növekedése. Ezek az elöregedett ágazatok Lehetnek viszont olyan ágazatok is, amelyek még nem tudnak jelentős profitot termelni, mert életpályájuk kezdetén vannak, és termékeikre még nincs jelentős kereslet. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 153 ► A

gazdaság és a társadalom földrajza A strukturális változások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 154 ► Fejlettség Idő 4 1 2 1 t 3 B 4 2 3 1 5 4 3 2 A 1 2 3 4 5 Ágazatok 57. ábra: A termelőerők fejlődésének ágazati aspektusai Forrás: Tóth (szerk.) 2002 Egy bizonyos idő, pl. néhány évtized elteltével ez a mintázat megváltozik Lesznek ágazatok, amelyek megtartják pozíciójukat, α vagy β ágazatok maradnak, és lesznek, amelyek megváltoztatják pozíciójukat, felemelkednek a húzóágazatok közé, vagy lesüllyednek a β ágazatok szintjére. Pl az 1960-as években a vasipar Európában húzóágazatnak számított, miközben a textilipar már kezdte elveszteni α pozícióját, de a számítástechnika is β ágazat volt, hiszen még nagyon gyerekcipőben járt. A kilencvenes évekre megváltozott a kép, hiszen a számítástechnika az α szintre emelkedett, miközben a vasipar

elvesztette jelentőségét. Az ágazati átalakulás mellett további fontos gazdasági jelenség, hogy az állami tulajdon részaránya a kilencvenes évekre rendkívül visszaszorult. (Néhány évtizeddel korábban nagy, állami tulajdonú cégek nem csak a szocialista országokban, de Nyugat-Európában is voltak, ezek privatizációja főleg a nyolcvanas években valósult meg.) Tehát a néhány évtized alatt a gazdaság struktúrája megváltozott A térbeli struktúra megváltozását is okozza az időbeli átalakulás (Tóth szerk. 2002) Vannak olyan térségek, ahol egy bizonyos időszakban az α A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 154 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A strukturális változások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 155 ► ágazatok tömörülnek, így abban a térségben az adott időszakban magas profitot termelő, versenyképes ágazatok vannak jelen,

tehát a térség egyértelműen centrumtérségnek mondható. Az adott ágazat egy strukturális átalakulás során β-vá változhat, így az a térség, ahol ez az ágazat tömörül, egy „depressziós” térséggé válhat. (Lsd a nagy nyugat-európai nehézipari övezeteket, mint pl. Észak-Franciaország) A gazdaság időbeli strukturális átalakulásai tehát a térbeli struktúrát is alakítják. 2 1 3 1. társadalmi-gazdasági tér; 2 az alfa-ágazatok koncentrációjával kitűnő, fejlett, innovatív térség; 3. a béta-ágazatok koncentrációjával kitűnő, fejletlen, depressziós térség 58. ábra: A termelőerők fejlődésének területi aspektusa Forrás: Tóth (szerk.) 2002 16.2 Rostow lineáris fejlődési elmélete „A nagy átalakulás” modellje Rostow annak az átmenetnek törvényszerűségeit foglalta össze, ahogyan Európában a tradicionális gazdaság és társadalom átalakult egy modern gazdasággá. Egy egyirányú fejlődési folyamatot

feltételezett, amely törvényszerűen végbemegy, hiszen egy jobb, fejlettebb szint elérése mindenkinek érdeke Így a területi különbségek végső soron abból származnak, hogy ez a folyamat mely országokban ment már végbe, illetve a különböző országok mely szakaszában vannak az átmenetnek. A tradicionális társadalom alapvető jellemzője, hogy gazdaságában uralkodó az agrárszektor, és társadalmára jellemző, hogy a modern polgári társadalom előtti valamely társadalmi rendszert alkalmazza (pl. ősközösség vagy feudalizmus). Rostow szerint az átalakulási folyamat első lépése az átmenet időszaka. Ekkor megszületnek a későbbi átalakulás alapvető feltételei, felfedezések, innovációk (újítások), mint pl az ipari forradalom új- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 155 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A strukturális változások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Irodalomjegyzék ◄ Vissza 156 ► donságai, és megindul valamilyen társadalmi átalakulás, mint pl. a polgári forradalmak. Ezen újítások elterjedése megindul a gazdaságban és a társadalomban A második szakasz, a fellendülés, „take off” szakasza az előző időszak felfedezéseire építve egy gyors gazdasági növekedést valósít meg A megtermelt nemzeti jövedelem több mint 1/10-e befektetésre kerül. Angliában, ahol ez az átmenet először végbement, ebben az időszakban a szénbányászat, a vas- és acélipar fejlődése volt gyors. Az érés szakaszában stabilizálódnak a piaci viszonyok, a beruházási tevékenység a nemzeti jövedelem 10–20%-át emészti fel, tehát a megtermelt jövedelemnek továbbra is nagy hányada fordítódik vissza a gazdaság fejlesztésébe. A gazdaság legfontosabb ágazata ekkor (Anglia példáján) az ipar, ezen belül a gépgyártás. A betetőzés szakaszában kialakul a modern társadalom és gazdaság, a

szolgáltató szféra az ipar fölé emelkedik. A modern gazdaságban tehát az ipar mellett uralkodó a szolgáltató szektor. A különböző országok különböző korban lépnek be a take off szakaszába (lásd az ábra jobb oldalát), s az egyes szakaszok országonként eltérő jellegűek és mélységűek. 1960 Modern gazdaság és társadalom 1940 1920 A nagy átalakulás 1900 1880 1860 1840 1820 Tradicionális gazdaság és társadalom Argentina Mexikó Kanada Törökország Japán Svédország 1780 Németország Betetőzés Egyesült Államok Érés Franciaország Take Off Anglia Átmenet 1800 Idő 156 ► 59. ábra: A „nagy átalakulás” modellje és főbb szakaszai a Föld néhány országában Forrás: Cséfalvay 1994. 187 old alapján A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A strukturális változások

Vissza ◄ 157 ► 16.3 Francois Perroux növekedési pólus elmélete Míg Rostow egy olyan gazdasági fejlődést írt le, amely az adott nemzetgazdaság belső erőforrásaira támaszkodik, Perroux kiemelte a beruházások exportja, vagyis a külföldi (illetve az országon belülről érkező, de az adott térségen kívüli) tőke szerepét a struktúrák formálásában. A gazdasági növekedés elindításához valamilyen külső impulzus kell, amely elindít egy kumulatív folyamatot egy térségben. A gazdasági növekedés sohasem következik be egységesen valamely körzetben, inkább annak bizonyos részein koncentrálódik. Növekedési pólusok jönnek tehát létre, és terjeszkednek, mivel a gazdasági növekedés nem egyenletesen jelentkezik a térben. Ezeken a területeken hosszú távú, öntörvényű, belső növekedés feltételei alakulnak ki. Perroux azt képviseli, hogy a növekedés egy kulcságazat letelepedésével jön létre, mely növekedési

láncreakciót indít el, mivel kapcsolódó ágazatokat vonz. Ez a kulcságazat egy olyan gazdasági tevékenység, amely az adott korban a gazdaság húzóágazata, vagy éppen kialakuló húzóágazat. Ez kívülről telepedik be a térségbe, és maga után vonzza a beszállító, kiszolgáló tevékenységeket. Ilyen folyamatot indítottak el pl a hatvanas évek Franciaországában, amikor a párizsi ipar „széttelepítésével” az országban növekedési pólusokat hoztak létre (pl Toulouse – repülőgép ipar) Az időtényező mellett fontos a földrajzi tényező hatása is. Tipikusan nem ugyanazok a területek a fejlődés különböző szintjeinek a hordozói. Az egyes fejlődési formák és szintek egy-egy centrumhoz kötődnek, ezért a fejlődési szintek és formák megváltozásával a centrumok áthelyeződnek. Így a fejlődési pólusok koronként máshol és máshol alakulnak ki. Az adott kulcságazat egy idő után elveszti dinamikáját (pl. vaskohászat

válságba kerül), és a térség megszűnik fejlődési pólus lenni, de egy másik feltörekvő ágazat ugyanakkor máshol új pólust hoz létre. 16.4 A világgazdaság fejlődési szakaszainak modellezése, ciklikus modell A világgazdaság fejlődése nem egyenletes: találunk benne felfelé és lefelé mutató szakaszokat. Ezek váltják egymást, aminek eredményeképpen különböző hosszúságú konjunktúra ciklusok léteznek egymással párhuzamosan Ezek közül most csak a Kondratyev-féle hosszú hullámokkal foglalkozunk. Kondratyev orosz kutató volt, aki a 20. század elején kimutatta, hogy a világgazdaság fejlődésében 45–60 éves ciklusonként jelentkezik egy hullámzás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 157 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A strukturális változások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 158 ► Kondratyev több ország adatsorait

vizsgálta visszamenőleg a 18. századig Országonként megfigyelte a kamatráta, a bérek, a külkereskedelmi forgalom, az arany ára, a termelési mutatók (pl. szén, vas stb) változását, s mindezeket összegezve kapta meg a világgazdaság fejlődésének időbeli grafikonját, amely 45–60 éves periódusokban hullámzást mutatott. A grafikont vizsgálva az alábbi megfigyeléseket tette. • A hosszú ciklusok emelkedő hullámának kezdete előtt vagy a kezdetekor lényeges változások mennek végbe a gazdasági életben; találmányok születése és alkalmazásuk, változások a termelési viszonyokban, a világgazdasági kapcsolatok kiszélesedése, a pénzforgalom változásai, az aranytermelés felfutása stb. Az első hullámot az ipari forradalom indította el, a másodikat a vasútépítések • A hosszú ciklusok emelkedő hullámának időszakában sokkal gyakoribbak a társadalmi megrázkódtatások és fordulatok, pl. bekövetkeztek a napóleoni háborúk,

az európai forradalmak, az első és a második világháború. • A hosszú ciklusok csökkenő hullámának időszakában a mezőgazdaság is tartós válságban van. • A hosszú ciklusok hanyatló periódusában a 8–11 éves közepes ciklusok depressziós szakaszai hosszabbak és mélyebbek, míg a fellendülés rövid és gyenge. 1873/74 1825/26 1913/14 Az imperializmus fénykora A ciklikus hullámzást kiváltó történelmi folyamatok Húzó iparágak technológiák Ipari forradalom kiteljesedése Viktoriánus fellendülés Gyapotipar, gőzgép Vasút, acél szén, gőzerőgép 1790 Háború utáni fellendülés Gőzhajó, gáz- és elektromos energia Viktoriánus válság Európai forradalmak 1846/48 1966/67 1893/94 Világválság 1940/45 Gépjármű, elektronika petrolkémia, űrtechnológia Félvezetők, biotechnológia Kőolajválság,1989/90 A fejlődő világ válsága A piacok beszűkülése 60. ábra: Kondratyev ciklusok Forrás: Probáld 1994

alapján. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 158 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A strukturális változások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 159 ► Wallerstein–Kondratyev elméleteinek ötvözéséből az alábbi következtetést vonhatjuk le. A centrum térségek államai könnyebben tudják elviselni a ciklusok csökkenő szakaszából származó negatívumokat, hiszen gazdaságuk diverzifikált. Ugyanakkor jobban a javukra tudják fordítani az emelkedő szakaszból származó előnyöket, mint a perifériák, hiszen a gazdasági fellendülő szakaszokat elindító bázisinnovációk a fejlett térségekben születnek, így a működésbe lépésükből, elterjedésükből származó többletjövedelmek is itt csapódnak le. 16.5 Paul Krugman és az „új gazdaságföldrajz” Krugman a 20. század végén új elméleteket állított fel a gazdaság térbeli

jelenségeire vonatkozóan. A nagy földrajzi koncentrációk kialakulására vonatkozóan feltette a lényeges kérdést, hogy egyes tevékenységek a Föld bizonyos pontjain koncentrálódnak, olyan helyen, ahol számukra kedvező feltételek adottak, de ugyanakkor az adott tevékenység valamennyi egysége nem települ arra a telephelyre, ahol a legjobb azt a tevékenységet végezni (pl. nem minden bank és bankár települ Londonba), és a világgazdaság sem koncentrálhatja minden egyes termék termelését egyetlen telephelyre. Miért? A földrajzi koncentrációra centripetális és centrifugális erők egyaránt hatnak. A centripetális erők arra ösztönzik a gazdaság szereplőit, hogy a centrum térségek irányába mozduljanak el, míg a centrifugális erők a dekoncentrációt idézik elő, tehát oda hatnak, hogy a szereplők a centrumtérségeken kívül válasszanak telephelyet. A földrajzi koncentrációt elősegítő, és az azzal szembenálló erők – a

centripetális és a centrifugális erők – között egy teljesen természetes „kötélhúzás” tapasztalható. A földrajzi koncentrációra ható erők Centripetális erők Piaci méret hatásai (kapcsolatok) Hatalmas munkaerőpiacok Tisztán pozitív externhatások Centrifugális erők Immobil tényezők Ingatlanhasználati díjak Tisztán negatív externhatások Forrás: Krugman 2000. A centrum térségek vonzó hatásai közül ki kell emelni a jelentős piaci lehetőségeket, az elérhető képzett munkaerőt, a gazdasági kooperáció lehe- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 159 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A strukturális változások Vissza ◄ 160 ► tőségét más szereplőkkel, és a pozitív külső hatásokat, amelyek csak a centrumtérségben jelentkeznek. A centrumon kívülre általában elsősorban az ingatlanárak, bérleti

díjak vonzzák a gazdaság szereplőit, továbbá az immobil tényezők, amelyeket nem lehet korlátlanul a centrumtérségekbe áthelyezni. Ide tartozik a termőföld, az ásványi nyersanyagok vagy a képzetlen munkaerő, amelynek kedvéért nagy cégek is szívesen költöznek periférikus térségbe. A koncentráció irányába hat a szállítási költség csökkentésének, valamint a piacok és a beszállítók könnyű elérhetőségének igénye is. Mindez optimálisan a centrumtérségekben valósítható meg, mivel itt találkoznak azok a nagy kapacitású közlekedési pályák (autópályák, vasutak, légi- és hajóközlekedés), amelyek feltárják a lehetséges piacokat. Az egy egységre jutó szállítási költség a leginkább használt útvonalak mentén a legalacsonyabb, mivel itt valósul meg nagy tömegben a szállítás. Minél kevésbé használt az útvonal, minél több elosztó rendszer lép be, a szállítási volumen csökken, és az egy egységre eső

szállítási költség magasabb lesz. Ezért a nagy szállítási útvonalak kereszteződésiben alakulnak ki a nagy gazdasági koncentrációk, ezek lesznek a legjobb telephelyek, mivel innen érhetők el legalacsonyabb költséggel a piacok és a beszállítók. A fajlagos – egy egységnyi termékre eső – szállítási költségek csökkennek napjainkban. Krugman kimutatta, hogy a szállítási költségek csökkenése hogyan hat két elméleti régió közötti gazdasági különbség változására Tegyük fel, hogy létezik egy elképzelt világ, amely csak két, kezdetben azonos fejlettségű régióból áll. Az idő múlásával változik a gyáripari termékeknek a két régió közötti szállítási költsége Kezdetben, amikor még a szállítási költségek magasak, akkor alapvetően mindkét régió önellátó berendezkedésű, és ennek köszönhetően a kiinduló feltételekhez hasonlóan azonos lesz a két régióban a kibocsátás is. Azonban az időben előre

haladva a szállítási költség fokozatosan csökken Ekkor egyre nagyobb lehetőségük nyílik a cégeknek, hogy gyáripari termékeiket exportálják a másik régióba. A szállítási költségek csökkenése miatt, mind a piacok, mind a beszállítók jobb elérhetősége következik be, és ebből abban a régióban megvalósuló termelés fog profitálni, amelyikben korábban nagyobb vagy jobb gyáripari szektor alakult ki (bármilyen kis eltérés vagy egyszerű történelmi véletlen következtében). Így amikor a szállítási költségek egy kritikus szint alá esnek, bekövetkezik a régiók közötti differenciálódási folyamat, amely során a gyáripar a centrumtérségben koncentrálódik, míg a periféria számára az alapanyag-termelés marad. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 160 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék A strukturális

változások Vissza ◄ 161 ► Talán még inkább meglepő, hogy a modell előrejelzése szerint a szállítási költségek folyamatos csökkenése – szabadosan mondva a globalizáció folytatódó folyamata – végső fokon visszafordítja a véletlent. Ennek oka, hogy a periférikus térségeknek versenyelőnyük származik az alacsonyabb bérekből. Először ez az előny csak fejlett régióban meglévő, a piacok és az alapanyagok sokkal jobb elérhetőségét képes ellensúlyozni. Azonban ahogy a szállítási költségek egyre jobban csökkennek, folyamatosan mérséklődik e kapcsolatok jelentősége. Tehát van még egy kritikus pont, amikor az ipar az alacsonyabb bérekkel rendelkező régiókba való településsel biztosíthatja nyereségességét. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 161 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A természeti erőforrások földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék

| Irodalomjegyzék Vissza ◄ 162 ► 17. A természeti erőforrások földrajza 17.1 A természeti erőforrások fajtái és földrajzi elhelyezkedése A természeti erőforrások meghatározása Az ember mindennapi és gazdasági tevékenysége elképzelhetetlen a természet, a földrajzi környezet által nyújtott alapok nélkül. A gazdaság számára alapvető jelentőségű a természeti erőforrások jelenléte és készlete, felhasználhatósága. A világ gazdaságában egyre fontosabbá válik az erőforrások hasznosítható készleteinek megismerése, a készletekkel való gazdálkodás. A jelenlegi gazdaság a természeti erőforrásokkal pazarlóan bánik, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy ezen erőforrások jelentős része nem termelődik újjá, hanem egy idő után elfogy. Így már az 1970-es években felfigyelt a világ a gazdasági fejlődés alapjául szolgáló erőforrások elfogyásának lehetőségére. A Római Klub első világmodellje kongatta

meg a vészharangot (lásd még erről az 5. fejezetet) Azóta több ágazatban javult az erőforrások felhasználásának hatékonysága, alternatív erőforrásokat alkalmazunk, valamint a hagyományos erőforrások új készleteit fedezte fel az emberiség. Bizonyos ásványi anyagok, energiahordozók elfogyásának a lehetősége továbbra is fennáll, csak ez az idő későbbre tolódott. A hetvenes években ismert készletek, és a felhasználás akkori növekedési üteme alapján mára el kellett volna fogynia a kőolajkészleteknek, de pont a válságok sora arra késztette az emberiséget, hogy új technológiákat vezessen be, új készleteket tárjon fel. Bora Gyula meghatározása szerint természeti erőforrásokon azok a természeti (földrajzi) adottságok értendők, amelyeket az ember (a társadalom) a termelés adott fejlettségi szintjén, sajátos tulajdonságaiknál fogva anyagi szükségleteinek kielégítésére hasznosít. A fogyó és megújuló természeti

erőforrások A természeti erőforrások aszerint sorolhatók két nagy csoportba, hogy az adott erőforrás emberi léptékkel mért idő alatt újratermelődik-e vagy sem. Végső soron a fogyó erőforrások is folyamatosan termelődnek (ércek, szén, fosszilis anyagok), azonban keletkezési folyamatuk csak földtörténeti léptékben mérhető, akár több millió évet vesz igénybe, miközben az emberi fogyasztáshoz szükséges idő ennek szinte mérhetetlenül kis töredéke. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 162 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A természeti erőforrások földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 163 ► A fogyó (más néven nem megújítható, nem megújuló) erőforrások tehát az ember számára véges, kimeríthető készletekkel állnak rendelkezésre a Földön. Sok millió év alatt felhalmozódott készleteiket az ember rövid idő alatt

termeli ki és hasznosítja, és így a környezetbe egy sor olyan anyagot juttat vissza nagy töménységben, amely a földkéregben hosszú idő alatt rakódott le, s ez jelentős környezetszennyezést okoz. Pl a fosszilis anyagok elégetésével (kőszén, kőolaj) többek között évmilliók alatt lerakódott szén-dioxid jut vissza a légkörbe. A fogyó erőforrások között is két altípust különböztethetünk meg: egy részük a felhasználás során teljesen átalakul, „elfogy”, újabb felhasználása nem lehetséges. Ilyenek a fosszilis energiahordozók, tehát a kőszénfajták, a tőzeg, a kőolaj és földgáz, továbbá a nem égő gázok, hasadó anyagok, ércek. Fontos tudni, hogy bizonyos felszín alatti vizek is fogyó erőforrásnak tekinthetők, mivel kitermelésük mértékével gyakran nem tart lépést a beszivárgás üteme, szennyezésükkel ugyanakkor akár az egész készlet is elveszhet. Ezért szükséges pl a Kárpát-medence rétegvizeinek,

termálvizeinek védelme A fogyó erőforrások másik típusába az elméletileg vagy gyakorlatilag újrahasznosítható anyagok tartoznak. Így az ércből kivont fém, valamint több nemfémes ásvány használat után összegyűjthető, és egy részük bizonyos eljárások (olvasztás, tisztítás, őrlés stb.) után ismét felhasználhatóvá válik. A megújuló erőforrások használatuk ellenére a természet törvényei szerint az ember által érzékelhető idő alatt regenerálódnak. Különösen a megújuló energiaforrások felhasználása került előtérbe az utóbbi időben. Az Európai Unió célja, hogy támogassa az alternatív megújuló energiahordozók (szél, biomassza, tengerjárás, geotermikus energia) százalékos arányát növelje az energiatermelésen belül. Magyarországon is cél, hogy arányuk 2010-re elérje az 5%-ot. A kőolaj árának gyors növekedése újabb lendületet ad az ágazatnak, így a magas olajárak következtében a drágábban

előállítható alternatív energia is gazdaságossá válhat Ezen erőforrások egy részének használata azonban korlátozott. Egy bizonyos használati szint (túlhasználat) már károsítja az elérhető készleteket. A fa például megújuló energiaforrásnak tekinthető, azonban tervszerűtlen irtása nagyfokú környezeti károsodással jár, másrészt az újulat felnövekedési ideje lassabb, mint az irtás tempója Pont a fa megújuló erőforrásként történő hasznosításában ma már jelentős előrelépést tapasztalhatunk Megjelentek az ún energiaerdők, ahol rendkívül gyorsan növő fafajták A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 163 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A természeti erőforrások földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 164 ► vékony törzsű, sűrű ültetvényei (nem hasonlítanak az „igazi” erdőre) géppel művelhetők, és

néhány év alatt pótolhatók nagyüzemi módszerekkel. Ide, a csak korlátozottan felhasználható erőforrások kategóriájába tartoznak még a felszín alatti vizek bizonyos fajtái is, pl. a karsztvíz A megújuló erőforrások más fajtáira nem vonatkozik a túlhasználat tilalma, mert a felhasználás mértékétől függetlenül rendelkezésre állnak. Ilyen pl. a napenergia, a Föld belső hőjének felhasználásán alapuló geotermikus energia, a szél, a vízi energia, a hullámzás, tengerjárás (ár-apály jelenség), a tengeráramlatok mozgási és hőenergiája. A biomassza szintén megújuló erőforrásnak számít. Előállítható az egyéb növénytermesztés hulladékából is, de ma már elterjedőben van a csak biomassza készítés céllal fenntartott termesztés is. A fent bemutatott energiaerdő mellett terjed a rossz minőségű mezőgazdasági területeken az energiafű termesztése, amelyet kimondottan elégetésre, és ezáltal energiatermelésre

ültetnek. Már túl van a kísérleti stádiumon a biodízel üzemanyag előállítása és hasznosítása is Itt lényegében az olajosmagvak (elsősorban repce) kisajtolt olajának felhasználásáról van szó a dízelüzemű motorokban A természeti erőforrások földrajzi elhelyezkedésének sajátosságai A természeti erőforrások egyes típusainak keletkezése csak bizonyos földrajzi körülmények között megy végbe. Tehát az egyes térségekben bizonyos erőforrások előfordulnak, bizonyosak pedig nem Így elmondható, hogy a természeti erőforrások elhelyezkedése a Földön egyenletlen. Természetesen erőforrásonként változik, hogy a Föld különböző térségeiben milyen gyakran fordul elő, hány helyen található meg hasznosítható menynyiségben és minőségben. A földrajzi elterjedtség szempontja szerint a természeti erőforrásokat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk (Bora 2003): • ubiquitások: bárhol megtalálható erőforrások (pl. a

levegő nitrogénje, víz) • gyakran előforduló erőforrások: a Föld számos térségében különböző mennyiségben és minőségben előfordulnak (pl. építőkövek, szénhidrogének, kőszénfajták, vasérc – ez természetesen nem jelenti azt, hogy valamennyi helyen az adott készlet gazdaságosan kitermelhető és hasznosítható.) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 164 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A természeti erőforrások földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 165 ► • ritkán előforduló erőforrások: amelyek geológiai készletei csak kevés helyen ismertek. Ilyenek a nemes és ritkafémek (ón, molibdén, kobalt, wolfram) vagy akár az azbeszt. • egyetlen helyen található erőforrások: pl. kriolit, amely az alumíniumkohászathoz nélkülözhetetlen, csak Grönlandon fordul elő 17.2 A fogyó erőforrások típusai és készletei A fogyó

erőforrások típusai A fogyó erőforrások (ásványi nyersanyagok) közös jellemzője, hogy keletkezésükhöz hosszú, általában csak földtörténeti léptékben mérhető időre van szükség. Keletkezésük csak ritkán egy egyszeri esemény (pl a bazalt a vulkánkitörés során kijut a felszínre, s ott megszilárdul), hanem egy hosszú folyamat eredménye Ezeknek a folyamatoknak sok speciális feltétele van, ami a későbbi ásványi nyersanyag kialakulását vagy minőségét befolyásolhatja. Keletkezésük alapján az alábbiak szerint csoportosíthatjuk ezeket az erőforrásokat (Bora 2003): • Fosszilis nyersanyagok: ezek a nyersanyagok egykori élő szervezetek átalakult maradványai. A kőszén hajdani növények, fatörzsek, lágyszárú növények átalakulásával keletkezett Általában dús növényzetű területeken az elhalt növényi részek olyan körülmények közé kerültek (pl mocsárba), ahol átalakulási folyamataik oxigén jelenléte nélkül

mehettek végbe. A mélység, s a mélyben töltött idő függvényében különböző minőségű szénné alakultak át. A legegyszerűbb változat, a tőzeg viszonylag rövid idő alatt képződik, akár a mocsár felszíne alatt. A lignit, valamint az egyéb kőszénfajták keletkezéséhez már egyre nagyobb mélység, hőmérséklet szükséges, s átalakulásuk több mint 10 millió év alatt megy végbe A világ viszonylag nagy kőszén készletekkel rendelkezik. A ma ismert adatok alapján még kétszáz évig elegendő készletek állnak rendelkezésre, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország és Kína területén. Magyarországon szintén vannak jelentős kőszén mezőink A szén energetikai felhasználását elsősorban az általa okozott jelentős környezetszennyezés nehezíti A szén elégetésekor a légkörbe jutó kén felelős az ún. savas esőkért, amely több ipari vidék erdeit elpusztította (pl Csehország és Németország határán) A

fosszilis keletkezésű anyagok közé tartoznak a szénhidrogének. A kőolaj és a földgáz az egykor tengerekben élt egysejtű élőlényekből, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 165 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A természeti erőforrások földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 166 ► planktonokból keletkezett. A nagy mennyiségű növényi és állati szervezetek a tenger fenekén összegyűltek, majd nagyobb mélységbe kerülve, levegőtől elzártan alakultak át szénhidrogénekké A szénhidrogének a kőzetekben vándorolnak (migrálnak), míg egy megfelelő helyen (kőolajcsapda) nagyobb mennyiségben összegyűlnek A kőolajcsapda általában olyan kőzetből áll, amely nem engedi át a szénhidrogéneket, „szigetel” • A magmatikus keletkezésű ásványi nyersanyagok jellemzője, hogy a Föld mélyéből felfelé áramló magma (a Földköpeny

olvadt kőzetanyaga) a Földkéregben megreked, nem jut ki a felszínre, és kihűl. Kihűlése során egyrészt mélységi magmás kőzetek (pl gránit) keletkeznek, másrészt kiválnak fémek ércei (réz, mangán stb) • A vulkáni anyagok esetében a magma kijut a felszínre, vulkáni működés formájában, s ott megszilárdul (pl. bazalt, riolit) Az ásványi anyagok egy jelentős része üledékes keletkezésű. Ekkor a Föld valamely mélyedésében összegyűlő anyagok alakulnak át az évmilliók során. Ezek az összegyűlő anyagok származhatnak más elaprózott vagy elmállott kőzetből, talajból, de lehetnek mészvázú állatok is A legismertebb ilyen anyagok a mészkő, a dolomit, a homokkő, valamint a bauxit. • Az átalakult, más néven metamorf anyagok keletkezésének jellemzője, hogy valamely kőzet (legyen az üledékes, magmatikus, vulkáni) a jelentős tektonikus mozgások hatására nagy mélységbe kerül. Itt a nagy hő és nyomás hatására a

kőzet különböző mértékben átalakul: megváltozik a szerkezete, ásványai átalakulhatnak stb., és egy új típusú kőzet keletkezik belőle Ilyenek a palák, vagy a kategória legismertebb nyersanyaga, a márvány Ezeket az erőforrásokat csoportosíthatjuk anyagi összetételük szerint is: • Fémtartalmú ércek (pl. vasérv, rézérc, bauxit) • Nem érces ásványok (pl. a porcelángyártás alapanyaga a kaolin, a márvány, bazalt stb) • Fosszilis anyagok, energiahodozók (kőolaj, földgáz, kőszén) A fogyó erőforrások készletei Fogyó erőforrásaink teljes készletét, vagyis azt a mennyiséget, ami a valóságban létezik belőlük a Föld kérgében, nem ismerjük, legfeljebb előzetes ismereteinkből becsülni tudjuk (Bora 2003). Tehát a valóságban nyilván A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 166 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A természeti erőforrások földrajza A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 167 ► lényegesen több kőolaj vagy kőszén fordul elő a Földön, mint amekkora készletekről tudomásunk van. Ezeknek a készleteknek a jelentős része azonban nem hasznosítható az emberiség számára. A készletek egy része annyira kis mennyiségben, vagy rossz földrajzi helyen települt, hogy nem éri meg kibányászni, mivel nagyon magasak lennének a ráfordítási költségek. Másrészt a készletek minősége is változó, bizonyos esetekben a kinyerhető hasznos anyag olyan kevés vagy rossz minőségű, hogy azért lenne veszteséges a kitermelésük Mindezek alapján a készletek vizsgálatánál két fő szempontot kell figyelembe vennünk. Egyrészt fontos, hogy milyen mértékig ismerjük az adott készletet. Vannak olyan mezők, amelyekről csak tudományos becslések léteznek, vannak azonban, amelyeket már különböző eszközökkel felderítettek, bevizsgáltak, és pontos ismeretek

állnak rendelkezésre róluk. Másrészt fontos szempont, hogy a jelenlegi világpiaci árak mellett érdemes-e az adott készletet kitermelni. Mekkora a kitermelés költsége és veszélyessége, valamint milyen az anyag minősége, mekkora hatékonysággal nyerhető ki belőle hasznos alapanyag. Mindezek alapján az alábbi készlet-kategóriákat különböztetjük meg (Bora 2003). • Erőforrás bázis: az adott ásványkincs egy tonnányi kőzetben található elemi mennyiségét grammban megszorozzák a földkéreg egy kilométer vastagságú tömegével. Ez tehát egy elméleti mennyiség, amelynek törvényszerűen léteznie kell a Föld kérgében • Reménybeli készlet: létezését tudományos hipotézisek, a kőzetek, rétegek jellemzői, a terület kialakulásának múltja alapján tételezik fel. Pontosabb ismeretek megszerzéséhez, elhelyezkedésük és minőségük, menynyiségük ismeretéhez azonban még kutatásokra van szükség • Földtani készlet: olyan

készletek, amelyekről geológiai, geofizikai vagy geokémiai ismeretek vannak. • Marginális készlet: az időszak világgazdasági árai mellett gazdaságosan nem kitermelhető, de ismert készlet. A világpiaci árak emelkedése esetén ezek is bevonhatók a termelésbe • Műre való készlet: az ismert készlet adott időszakban gazdaságosan kitermelhető mennyisége, tehát az a készlet, amelyet jelenleg hasznosítani tudunk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 167 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A természeti erőforrások földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 168 ► A kőolaj A kőolaj szerepe a világgazdaságban megköveteli, hogy külön foglalkozzunk ezzel az ásványkinccsel, energiahordozóval. Mai kőolajkészleteink nagy hányada a földtörténeti középkorban (195– 60 millió éve) létezett Thetys-tenger partjai mentén keletkezett. A legnagyobb

lelőhelyek (Texas, Közel-Kelet, Közép-Ázsia) innen származnak A kőolajok minőségét tekintve is jelentős eltéréseket találunk. A kőolajban található négy fő komponens (paraffin, intermedier, naftén és aszfalt bázisú) vegyületcsoportok aránya alapján eltérően használhatjuk fel a kőolajat. Vannak egészen könnyű, és rendkívül sűrű kőolajak. Ez utóbbiban nagy az aszfalt aránya. Fontos tudni, hogy a folyékony kőolaj mellett létezik még az olajhomok és az olajpala is, ahol a kőolajat a kőzetből kell kinyerni. Jelenleg ezek hasznosítása még nem gazdaságos. A különböző kőolajlelőhelyek kitermelési költsége eltér egymástól. A legmagasabb költséggel az északi-tengeri fúrótornyok által kitermelt kőolaj állítható elő (12–14 $/hordó). Ez az ún Brent kőolaj, amelyhez a világpiaci árat szabják (Ennél magasabb költségű mező kitermelése a jelenlegi kőolajár mellett nem gazdaságos.) A kőolaj árát a

világpiacon egy hordóra vetítve határozzák meg (1 hordó=159 liter= kb. 0,136 tonna nyersolaj) A legmagasabb költséggel kitermelt Brent olaj és az alacsonyabb költséggel kitermelhető olajak közötti költségkülönbség a különbözeti járadék, amely a Perzsa-öböl környékén a legmagasabb. A Brent-olaj kitermelési költsége és a világpiaci ár közötti különbséget pedig monopoljáradéknak nevezzük, amelyet a mindenkori világpiaci viszonyok szabályoznak. Napjainkban a legjelentősebb készlet továbbra is a Perzsa-öböl környékén található. Jelentősek a készletek még a Mexikói-öböl körül (pl Venezuela), Észak-Afrikában is. Mindemellett azonban egyre fontosabbá válik a Kaszpi-tenger mellékének kőolajkincse (pl. Azerbajdzsán, Kazahsztán), valamint a Szibériában található orosz készletek E készletek legnagyobb problémája a szállítás, mivel Szibériából rendkívül nagy távolságokat kell legyőzni, s a szállítási

kapacitás is gyenge még A Kaszpi-tenger kőolajkincsét a kitermelő országok sokáig csak egy, Oroszországon át vezető csővezetéken tudták a világpiacra juttatni, ami kiszolgáltatottá tette a szállításokat. 2005 tavaszán elkészült a stratégiai jelentőségű kőolajvezeték, amely Azerbajdzsánt köti be Oroszország elkerülésével a világpiac vérkeringésébe. Ez a vezeték Bakuból indul, Tbiliszin keresztül jut el a törökországi Ceyhan-ba (ezért nevének rövidítése BTC vezeték) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 168 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A természeti erőforrások földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 169 ► A kőolaj világkereskedelmének meghatározó hányadát a tizennégy kőolajexportáló államot tömörítő szervezet, az OPEC (illetve a tagállamai) tartják a kezükben. Ezek: Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Kuvait,

Katar, Líbia, Algéria, Nigéria, Gabon, Venezuela, Indonézia, az Egyesült Arab Emirátusok. A hetvenes évek elejére ezek az országok rendelkeztek Szovjetunió és az Egyesült Államok nélkül számított kőolaj-világkereskedelem 69%ával. Így gyakorlatilag a legfontosabb energiahordozó felett monopolhelyzetben voltak Az olaj felhasználása ugyanakkor gyorsan növekedett, és a világ gazdasága függő helyzetbe került ettől az egyetlen erőforrástól. Az első olajválság: Az 1973. évi arab–izraeli konfliktus következményeként az OPEC jelentősen megemelte az olaj világpiaci árát Ekkor egy év alatt négyszeresére emelkedett az olajár. Ez a világ akkori gazdasági berendezkedésének válságát idézte elő Másrészt az emberiségben ekkoriban tudatosult (többek között a Római Klub elhíresült jelentésének köszönhetően), hogy a gazdaság addigi növekedését biztosító energia-bőség véges, a kőolaj készletek kimerülőben vannak

(természetesen az akkori ismeretek szerinti készlet). Ez is hozzájárulhatott az energia árának emelkedéséhez Az első olajválság után 1979-ben az iráni olajmunkások sztrájkja és az iszlám forradalom miatt esett ki a világpiacról Irán termelése, majd az 1980-ban kitört Irak–Irán közötti háború az 1978-as ár háromszorosára emelte az olaj árát. A válságok ugyanakkor egy új fejlődési pályára állították a világ gazdaságát. Az energia hatékonyabb felhasználását, új technológiák bevezetését ösztönözte az olaj magas ára. Másrészt az addig marginálisnak tekintett készletek kitermelése gazdaságossá vált, és új lelőhelyeket is felfedeztek (Mexikó, Nagy-Britannia, Norvégia selfterületei). Az új mezők felfedezésével és kitermelésével csökkent az OPEC nyomasztó részesedése a világpiacon. Bár a technológiák átalakultak, de a kőolajfogyasztás összességében nem csökkent Sokáig, kisebb válságokkal a

kőolajár csökkenésének lehettünk tanúi. Az ezredforduló után bekövetkező, ismét gyorsan növekvő keresletet elsősorban a gyors gazdasági növekedésű országok fogyasztása indukálja (pl Kína növekedése) Ez újabb válsághoz vezethet, amely hozzásegítheti a gazdaságot ahhoz, hogy olyan technológiákat terjesszen el, amelyek segítségével elszakadhatunk a kőolajfüggőségtől, pl. a korábban csak drágán előállítható hibrid meghajtású autók ma már a realitás szintjére emelkedtek, s várható nagyobb számú megjelenésük. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 169 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A természeti erőforrások földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék ◄ Vissza 170 ► Norvégia Norvégia Dánia Dánia Oroszország Oroszország Kanada Kanada Egyesült Egyesült Királyság Királyság Kazahsztán Kazahsztán Azerbajdzsán Azerbajdzsán

Egyesült Államok Egyesült Kína Kína Algéria Algéria Mexikó Mexikó India India Líbia Líbia Csád Csád Venezuela Venezuela Malajzia Malajzia Brunei Brunei Nigéria Nigéria Kolumbia Kolumbia Ecuador Ecuador Gabon Gabon Indonézia Indonézia Kongó Kongó Angola Angola Brazília Brazília Szíria Szíria Ausztrália Ausztrália Irán Irán Argentína Argentína Irak Irak Katar Katar Egyiptom Egyiptom Tartalék millió hordó Kuvait Kuvait Em E. E. Arab Arab Emi 135 000 Omán Omán Szaúd-Arábia Szaúd-Arábia Jemen Jemen 61. ábra: Az 1 milliárd hordó feletti, ismert kőolaj tartalékok 2004-ben Forrás: National Geographic 2004/6 alapján. Norvégia Norvégia Oroszország Oroszország Kanada Kanada Egyesült Királyság Királyság Egyesült Kazahsztán Kazahsztán Azerbajdzsán Azerbajdzsán Dánia Dánia Egyesült Államok Államok Egyesült Szíria Szíria Algéria Algéria Mexikó Mexikó Egyiptom Egyiptom Csád Csád Venezuela Venezuela

Kolumbia Kolumbia Nigéria Nigéria Gabon Gabon Ecuador Ecuador Brazília Brazília Irán Irán Kuvait Kuvait Irak Irak Líbia Líbia Katar Katar Kína Kína India India Omán Omán E. Arab Arab Emiratusok Emiratusok E. Jemen Jemen Malajzia Malajzia Szaúd-Arábia Szaúd-Arábia Brunei Brunei Kongó Kongó Angola Angola Indonézia Indonézia Ausztrália Ausztrália Argentína Argentína Éves kitermelés (millió hordó) 2 800 62. ábra: A fontosabb olajtermelő országok évi kitermelése (2004) Forrás: National Geographic 2004/6 alapján. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 170 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A természeti erőforrások földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 171 ► A készletek csökkenésével és a felhasználás növekedésével (különösen Kína gyors fejlődése miatt) a kőolajár további növekedése várható. Ez viszont

lehetőséget teremt arra, hogy a drágán kitermelhető lelőhelyeket bevonják, és a nagy mennyiségben létező olajhomokot, olajpalát is felhasználják. Magas olajár esetén ugyanakkor egyre nagyobb hangsúly helyeződik az alternatív energiahordozók (pl növényi eredetű üzemanyagok) felhasználására. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 171 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 172 ► 18. A mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai A mezőgazdaság rendkívül fontos szerepet tölt be az ember életében és történelmében. A vadászó-gyűjtögető életmód helyébe lépő egyre hatékonyabb mezőgazdasági termelés indította el az embert a modern társadalom felé vezető úton. A mezőgazdaság gazdasági ágazatok közül az emberi élet alapvető feltételeit biztosítja.

Növényi és állati eredetű termékeket állít elő, táplálkozás vagy ipari hasznosítás céljából. Így megmutatkozik a mezőgazdaság két fő, gyakran összekapcsolódó alágazata: a növénytermesztés és az állattenyésztés. A gyűjtögető, halászó, vadászó életmódot a Földön több helyen, egymástól függetlenül, különböző korokban váltotta fel a mezőgazdasági termelés. Az emberiség történetében az éghajlati viszonyoknak, a háziasítható növények, állatok eltérő fajtáit, számát követve két fő iránya alakult ki a mezőgazdasági termelésnek: a vegekultúra és magtermesztő mezőgazdaság (Szabó 2005). A vegekutúra, a mezőgazdasági művelés ásóbotos, irtásos formájában már a Kr. e 9000–7000 közötti időszakból ismert, de feltehető, hogy ennél sokkal régebben használja az ember ezt a művelési módot. Ennek során jelentősebb talajművelés nélkül, kiirtott, felégetett területeken termeltek (s termelnek

néhol ma is) vegetatív szaporodású növényeket (édesburgonya, jamsz, manióka). Ez a kultúra Ázsia, Afrika és Amerika trópusi területein alakult ki. Délkelet-Ázsiában sok alkalmas, őshonos növény található (táró, jamsz, kókuszdió, banán), és itt más területektől függetlenül háziasították a disznót és a baromfikat, de ezekben a kultúrákban nem lett nagy jelentőségű az állatok háziasítása és tartása. Ez a termelési mód a különböző gyökerek, gyümölcsök, (pl Dél-Amerikában a mogyoró) termesztésével akár egész évben folyamatosan szolgáltatott növényi táplálékot. A magtermesztő mezőgazdaság kialakulásához megfelelő éghajlatra, háziasítható növényekre, és igavonásra alkalmas háziasítható állatokra volt szükség, mivel ez a tevékenység már jelentős talajművelést igényel. Az átalakulás kezdetét az utolsó jégkorszak végére, mintegy Kr. e 10000 évre teszik. Ekkor a felmelegedő éghajlat miatt

nagy kontinentális területek váltak szárazabbá, ezáltal az erdők visszaszorultak, helyüket rétek foglalták el. Az új körülmények között jó feltételek adódtak a fűfélék, árpa, köles, búza elterjedésére. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 172 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 173 ► Ez az átalakulás rákényszerítette az embereket a fölművelésre, mivel tárolható élelmet kellett előállítania nagy mennyiségben. (Ez viszont hozzájárult a létbiztonság növekedéséhez, a népességszám gyarapodásához, valamint a technikai fejlődéshez). Ezt, a Kr e 8000 körül bekövetkező a nagy társadalmi-gazdasági változást nevezzük neolitikus forradalomnak. Fő területei a Közel-Kelet, Mezopotámia, Egyiptom (a Termékeny Félhold) és a Földközi-tenger

medencéje voltak. Jelenlegi ismereteink szerint a Termékeny Félhold területén terjedt el először a talaj művelése, s innen indult hódító útjára a búza, az emberiség legfontosabb gabonanövénye, valamint az árpa, a csicseriborsó, a lencse, a bab, a borsó. Törökország Cyprus Szíria Libanon Földközi-tenger Földközi-tenger Irak Irán Izrael Jordánia Kuwait Egyiptom rr ggee eenn ss--tt rröö VVöö Szaúd-Arábia Oman 63. ábra: A Termékeny Félhold területe Forrás: Szabó 2005, 113. alapján A mezőgazdaság másik magterülete a Sárga-folyó völgye (Kína) volt, ahol Kr. e 4500 környékén indult meg a köles termesztése, majd 3500 körül terjedt el Thaiföldről a rizs, később a szója. A harmadik magterület Dél-Amerikában, a Mexikói-fennsíkon alakult ki. Itt az indiánok a Kr. e 6000 környékén kezdték a manila-kender, bab, tök termesztését, Kr. e 5000 körül jelent meg a kukorica, s Kr e 3500 körül a burgonya. A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 173 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 174 ► Mind a mai napig a Föld lakóinak mintegy a fele dolgozik ebben az ágazatban. Igaz, a mezőgazdaságban dolgozók aránya országonként nagy eltéréseket mutat. A fejletlenebb országokban (Ázsia, Afrika szegény államaiban) szinte a teljes népesség mezőgazdasággal foglalkozik, míg a legfejlettebb országok munkavállalóinak 2–5%-át teszik ki a mezőgazdaságban alkalmazottak. (Magyarországon ez az arány 6,2% körül mozog) Nincs még egy ilyen ágazat, ahol a termék előállításának technikái ilyen széles skálán mozognának, és a termelés hatékonyságában ekkora területi különbségek mutatkoznának. mind a mai napig létezik a legősibb, ásóbotos földművelés Délkelet-Ázsia

szigetvilágának rejtettebb részein, miközben a fejlett világban műholdas helymeghatározó rendszerek irányítják méterre pontosan a traktorok munkáját, és számítógépes hálózatok optimalizálják az állattenyésztők tevékenységét. Így tehát a mezőgazdaságban jól körülírható területi különbségek alakulnak ki a természeti és a társadalmi feltételeknek köszönhetően. 18.1 Természeti feltételek A mezőgazdasági munka területi eloszlásában alapvető szerepe van a természeti tényezőknek. Ezek a természeti tényezők korlátok közé szorítják a növények különböző fajtáinak termelhetőségét, illetve termés mennyiségét. A domborzat, a felszín tagoltsága több szempontból is befolyásolja a mezőgazdasági művelést. A felszín meredeksége, a lejtőszög megnehezíti, sőt egy bizonyos meredekség felett lehetetlenné teszi a gépi művelést, sőt 15° felett a kézi művelés is rendkívül nehézzé válik, és

szükségessé válik a teraszok kialakítása a domboldalban. A nagy lejtőszög ráadásul elősegíti a talajeróziót, a talajok lepusztulását, ami ellen szintén védelmet nyújt a teraszok építése. A domborzat jellemzői befolyásolják egy terület mikroklímáját is. A lejtő hajlásszöge és kitettsége (mely égtáj felé néz) befolyásolják a földfelszínre érkező napsugarak beesési szögét. Egy az északi féltekén elhelyezkedő, déli–délnyugati kitettségű lejtő esetében a napsugarak beesési szöge nagyobb lesz, mint ami a földrajzi hely adottságaiból származna, míg egy északi–északkeleti lejtő esetén kisebb. A nagyobb beesési szög esetén ugyanakkora földfelszín darab nagyobb energia mennyiséghez jut. Egy leárnyékolt domboldalon az energiamennyiség is kisebb lesz, a napsütéses órák száma kevesebb, akár fagyveszélyes zugok alakulhatnak ki. A domborzat hatással lehet a levegő mozgására, szélcsatornák alakulhatnak ki A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 174 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 175 ► A földfelszín magassága is hatással van a mezőgazdasági termelésre. A magasság növekedésével az átlagos hőmérséklet csökken. Így kialakul egy magassági hideghatár, amelyen túl már nem lehet, vagy nem érdemes mezőgazdasági termelést folytatni. Ennek magassága a Föld különböző szélességi körein eltérő, a meleg éghajlati övben magasabban van, mint a mérsékeltben vagy a hideg övben Az egyenlítő felé néző lejtőkön szintén magasabban helyezkedik el ez a határ A legmagasabban fekvő földművelést Közép-Ázsiában találjuk, ahol az árpa 4600 m-ig megterem (Tóth szerk. 2002). Az éghajlat befolyásolja azokat a tényezőket, amelyek a növények életfeltételeit adják. Fontos

a csapadék mennyisége, formája, időbeli eloszlása, intenzitása. Ezt a földrajzi szélesség, az óceánoktól, tengerektől való távolság, az uralkodó szélirány, a tengerszint feletti magasság, a domborzat egyaránt befolyásolják. A földrajzi elhelyezkedésből következik, hogy mekkora lesz egy területen a párolgás mértéke. A csapadék mennyisége valójában ezzel együtt vizsgálható. Amennyiben a párolgás lehetséges mértéke egész évben vagy egyes időszakokban meghaladja a csapadék mennyiségét, úgy aszályos, csapadékhiányos térségek alakulnak ki A hőmérséklet és a csapadék évi változása együtt alakítja ki a vegetációs időszak hosszát. Ez az időszak alkalmas a növényi élet számára a fejlődéshez Az egyenlítői övben ez akár 12 hónap is lehet, tehát folyamatos, míg a hideg éghajlati területeken lecsökken 3–4 hónapra (boreális öv), míg ettől északra gyakorlatilag nem beszélhetünk vegetációs időszakról.

A sarkok felé haladva a mezőgazdasági termelés poláris határa ott helyezkedik el, ahol gazdaságos művelést nem lehet folytatni. Ez a határ nem írható le egyetlen szélességi körrel, mivel eltérő a kontinensek keleti és nyugati oldalán. A természeti tényezők közül a mezőgazdaság szempontjából legfontosabb a talaj jelenléte, megfelelő minőségben. A talaj csak egészen kivételes esetekben, és magas költséggel pótolható, ezért a természeti erőforrások közül ki kell emelni a talajt, mint az emberiség történetének, s gazdaságának egyik legfontosabb bázisát. A talaj az alapja a növényi életnek, és ezen keresztül az emberiség élelmiszerellátásának. A talaj alapvető meghatározása és kialakulása A talaj a Földkéreg legfelső, termőképességgel rendelkező rétege. Ez a réteg elenyésző vastagságú a Föld kőzetburkához viszonyítva, de alapvető jelentőségű Vastagsága sok helyütt csak néhány centiméter, de

teljesen hiányozhat is (Bora 2003). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 175 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 176 ► A talaj kialakulása a felszínen található kőzetek aprózódásával, és kémiai mállásával veszi kezdetét. A kőzetmálladék önmagában még nem rendelkezne termőképességgel. Ezt a humusz adja hozzá A humusz a biológiai szervezetek (elsősorban a talajra hulló növényi részek) lebomlásával képződik. A kőzettörmeléken először alacsonyabb rendű szervezetek telepednek meg, amelyek elhullott részei a talajba kerülve létrehozzák a kezdetleges humuszt. A talajban élő mikroorganizmusok, valamint a férgek, rovarok, rágcsálók segítenek ezek lebontásában, átalakításában, a talaj szerkezetének lazításában. Így a kőzetmálladék és humusz

keveredésével létrejön a talaj. A talaj is fejlődik, változik A termőképesség fenntartásához szükség van a szervesanyag-utánpótlására, amit vagy a természetes növényzet, vagy az ember biztosít. A talajképző tényezők A kialakuló talaj fajtáját és minőségét alakítják az ún. talajképző tényezők Ezek együttes hatása alakítja ki az adott földrajzi helyen megjelenő talaj jellemzőit. A talajképző tényezőket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk (Bora 2003): • Földtani: az adott földrajzi helyen a felszínen lévő kőzetek alapvetően befolyásolhatják a talaj jellemzőit. A kőzet fizikai és kémiai tulajdonságai határozzák meg a talaj „alapanyagát”, hiszen ezek aprózódásával, mállásával jön létre a talaj. • Domborzati: a Föld felszínének domborzata elsősorban a lejtőszög miatt van hatással a talajra. A meredek lejtő meggátolja a vastag talaj képződését, hiszen a tömegvonzás miatt, a felszíni vizek

és a szél pusztító hatása következtében vastag rétegű talaj nem tud kialakulni rajta. Ugyanakkor a napsugarak nagyobb beesési szöge miatt elősegíti a talaj kiszáradását. • Éghajlati: az éghajlat legfontosabb hatása, hogy befolyásolja a talaj vízháztartását. A csapadék mennyisége és intenzitása, időbeli eloszlása fontos a talaj fejlődése szempontjából. Ha túl sok a csapadék, és az intenzív esők formájában esik le, akkor a talaj szervesanyag-tartalmát gyorsan lemossa a mélybe. Ilyen például a trópusi esőerdők talaja, ahol a nagy mennyiségű növényi anyag ellenére a talaj termőképessége gyenge, s csupán a folyamatos, nagy mennyiségű szervesanyag-utánpótlás miatt (folyamatosan hulló levelek) miatt termékeny és az erdő kiirtásával egy-két év alatt elveszti termőképességét. Ahol jelentős a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 176 ► A gazdaság és a társadalom

földrajza A mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 177 ► párolgás, kevés a csapadék, ott a növényzet is gyér, így kicsi a szervesanyag-utánpótlás, a talaj hamar kiszárad. • Vízrajzi: a térség vízrajza, az áradások, a belvíz, a gyorsan lefutó vizek miatt fontos a talajképződés szempontjából. Az áradások sok szerves anyagot terítenek szét az ártéren. A mocsaras területek, a belvíz ugyanakkor a szervesanyag lebomlását hátráltatják, kimossák a meglévő humuszt • Biológiai: a talajban élő szervezetek a szervetlen anyagok, valamint az elpusztult szerves anyagok humusszá való átalakításáról gondoskodnak. A természetes növényvilág befolyásolja a talaj szervesanyag-utánpótlását • Antropogén: az ember a mezőgazdasági termeléssel csökkenti a talaj tápanyagtartalmát. A természetes vegetáció megszüntetésével (pl erdőirtás)

elősegíti a talaj lepusztulását, az eróziót Ráadásul, az erdők kivágásával, valamint a szántóföldi növények betakarításával megszünteti azt a lehetőséget, hogy azok elpusztult részei a talaj szervesanyagutánpótlását biztosítsák. A folyók szabályozása a folyó menti területek talajvízszintjét módosítja, sok helyütt csökkenti, máshol emeli. Ez a tevékenység okozta pl a Duna–Tisza közén a szikes talajok elterjedését 18.2 A földterületek értékelése és hasznosítása Az ember a rendelkezésére álló földterületnek csak egy részét hasznosítja, jelentős részét nem, mivel az vagy nem hasznosítható, vagy nem lenne rentábilis az ott folytatott termelés. A földterületek hasznosításának több iránya is létezik. A megművelt területek legnagyobb részét a szántóföldi művelési ág foglalja el, kisebb részét a kert, szőlő, gyümölcsös A másik fő hasznosítási forma a rét, legelő, ahol az állattenyésztés

számára állítanak elő kaszálható zöldtakarmányt, illetve legeltetik az állatokat. Sokféle hasznosíthatósága miatt fontos a harmadik ágazat, az erdő művelési ág A Föld szárazföldi területeinek mintegy harmadát foglalják el a megművelt területek és a rétek, legelők együtt. További egyharmadát az erdők, és a harmadik harmadát a terméketlen területek (ez utóbbinál gondoljunk arra, hogy a szárazföldek jelentős részét borítják sivatagok, félsivatagok, magas hegységek, mocsarak vagy vízjárta térségek, valamint további nagy területek esnek a terméketlen éghajlati övezetbe. A termőföld értékének meghatározása meglehetősen nehéz, hiszen nagyos sokféle tényezőt kell tömören, egyetlen jelzőszámba összesűríteni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 177 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 178 ► Egy terület értéke nem csupán a talaj fajtájától, minőségétől függ. Nagy szerepe van a földrajzi elhelyezkedésnek, a klimatikus sajátosságoknak az adott helyen, de ugyanígy fontos értékmódosító szerepe lehet annak, hogy a szállítási útvonalakhoz, piacokhoz képest hol található az adott, értékelendő földdarab. Mindezek alapján többféle értékelési rendszer ismeretes, amelyből most három értékszámot mutatunk be Bora 2003 alapján. A termőföld értékelése Magyarországon hagyományosan az ún. aranykorona-érték alapján történik Ez az értékszám sajátosan magyar, és születése óta, mind a mai napig használatban van A 19 században hozták létre, s az adott földterületen elérhető, lehetséges tiszta jövedelem értékét mutatja a korabeli pénzegységben. A korabeli adózás alapjául szolgált ez a becslés A hagyományos gazdálkodás keretei között tartósan

nyerhető átlagtermések értékét vették alapul, amelyből levonták a gazdálkodás költségeit, valamint az átlagtermések alapján képzett összvagyon értékének 5%-os kamatát, és ezt minimális adómentes jövedelemnek tekintették. Ezt az értékelési rendszert még ma is használjuk Modern értékelési rendszer a talajértékszám. Ez egy pontszám, amely a talaj minőségét fejezi ki. Az adott talajtípus pontértékéből a helyi rossz adottságok miatti levonások után a talaj termékenységét mutatja be. Minden talajtípusnak van egy előre megállapított pontértéke, és ezt módosítják pl. a rosszabb minőségű alapkőzet, alacsonyabb humusztartalom és egyéb más tényezők alapján. A termőhelyi értékszám a talaj tulajdonságai mellett az adott földrajzi hely éghajlatát, a domborzat és a felszíni vizek módosító hatását is pontozza. Tehát a talajértékszámból pl. a meredek lejtő vagy a belvízveszély még további pontokat von le.

18.3 A mezőgazdaság területi típusai a Földön Az eltérő feltételekkel rendelkező térségekben a feltételekhez igazodó mezőgazdasági termelés alakult. Ezek csoportjait nevezzük a mezőgazdaság területi típusainak, amelyeket az alábbiak szerint foglalhatunk össze (Tóth szerk. 2002) A talajváltó gazdálkodás a trópusi éghajlaton, a mindennapos esők övében, ott is a civilizációtól leginkább elzárt térségekben található. Mint a bevezetőben láthattuk, egyik ősi termelési típus. Jellemző, hogy főleg az esőerdők lakói számára nyújt az önellátáshoz szükséges mennyiségű terményt, az állattenyésztés gyakorlatilag nem létezik mellette. Primitív mezőgazdasági technikákat használnak: szúróbotot vagy kapát Az ekés művelés akadálya, hogy hiányoznak az igavonó állatok A mezőgazdasági ter- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 178 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A

mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 179 ► melés legfontosabb technikája, hogy az esőerdőkből kihasított, kiirtott, felégetett földdarabot művelik egyszerű szerszámokkal. Ezek a földek csak néhány évig művelhetők, mivel a nagy mennyiségű csapadék miatt a talaj humusztartalma (amit a kiirtott esőerdő óriási mennyiségű és folyamatos szervesanyag-utánpótlása tartott a kiirtásig szinten) a talajból kimosódik, így a talaj hamar kimerül, termelésre alkalmatlanná válik. Az emberek ilyenkor új területet irtanak ki maguknak, míg a felhagyott parcella sok év alatt újra beerdősül. Az ember tehát a termőföldet kimerülésig használja, majd új területet hasít ki az őserdőből. Ilyen műveléssel találkozunk pl az Amazonas mentén vagy a Kongó-medencében. A fő termesztett növények a táró, édesburgonya, gyümölcsök. 64. ábra: A talajváltó

gazdálkodás földrajzi elterjedése Forrás: Tóth (szerk.) 2002 Az árasztásos rizstermelés hagyományos ázsiai termelési típus, a trópusi monszunterületeken. Fő terménye a rizs Nagy termésmennyiséget képes előállítani, akár évi kétszeri aratást tesz lehetővé A rizsnek a tenyészidőszakban nagy melegre, optimálisan 1800 mm csapadékra van szüksége, viszont a beéréshez szárazságot igényel. Így az elterjedése leginkább a monszun területeken jellemző, Délkelet-Ázsiában elsősorban. E növény jelentősége a búzáéhoz mérhető. A Föld népességének fele főleg vagy kizárólag rizst fogyaszt. A búzával szemben viszont a földrajzi elterjedtsége korlátozott Míg a búza több éghajlati területen is bő termést hoz, a rizs 90%-a Ázsia monszun térségeiben terem. A termesztéshez szükséges víz megtartása érdekében jellemző a domboldalakon a teraszépítés. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza

◄ 179 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 180 ► 65. ábra: Az árasztásos rizstermelés földrajzi elterjedése Forrás: Tóth (szerk.) 2002 A nomád pásztorkodás alapvetően vándorló állattenyésztést jelent olyan területeken, ahol az éghajlat nem tette lehetővé megfelelő növényzet kialakulását egész éven át, így az állatok számára szükséges legelő mennyiség biztosítása érdekében az éven át folyamatosan vagy időszakosan az állatok, és velük együtt a gazdálkodók is vándorlásra kényszerülnek. Fő területei a félsivatagi, sztyepp és tundra területek. 66. ábra: A nomád pásztorkodás földrajzi elterjedése Forrás: Tóth (szerk.) 2002 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 180 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A mezőgazdasági termelés

földrajzi alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 181 ► A mediterrán mezőgazdaság a Földközi-tenger azon partvidékein alakult ki, ahol enyhe, csapadékos a tél, és forró, száraz a nyár. A síkságokon búzát és árpát termelnek, a domboldalakon olajbogyót, szőlőt, dohányt, citrusféléket. Jellemző állat a juh és a kecske A szőlő a tenyészidőszakban kevés csapadékot, és meleget igényel. Jellemző még más gyümölcsök termelése is, bizonyos területeken fontos a füge és délen a datolyapálma. 67. ábra: A mediterrán mezőgazdaság földrajzi elterjedése Forrás: Tóth (szerk.) 2002 68. ábra: A vegyes gazdálkodás földrajzi elterjedése Forrás: Tóth (szerk.) 2002 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 181 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Irodalomjegyzék Vissza ◄ 182 ► A vegyes gazdaságok a mérsékelt éghajlatú területek hagyományos mezőgazdasági területi típusát alkotják. Ezekben a gazdaságokban szoros kölcsönhatásban, egymást kiegészítve folyik a növénytermelés és az állattenyésztés A növénytermelés táplálékot szolgáltat az állattenyésztés számára, míg a hagyományos állattartás trágyát biztosít a talaj termőképességének pótlásához. Egész Európában hagyományos ez a típus, de más kontinensek mérsékelt éghajlatú vidékein is megtaláljuk. A tejgazdaság, mint területi típus a mérsékelt éghajlatú övezetek nagy lakósűrűségű, fejlett ipari térségeiben alakult ki, a kereslethez igazodva. Jellemző rá a modern, intenzív, istállózó szarvasmarha tartás, amelynek célja a tejtermelés. Az ültetvényes rendszer trópusi növényeket termel nagy kiterjedésű, monokultúrás területeken. Kialakulása egyértelműen a gyarmati rendszerhez

kapcsolódik. Célja az anyaország ellátása, ipari méretű hatékony növénytermelés olcsó munkaerővel Tehát nagy ültetvényeken egy-két fajtát termel (pl cukornád, gyümölcs, dohány, gyapot, tea stb) Jellemző, hogy a trópusokon, a forró éghajlati öv partvidéki területein (Afrika, Dél- és Közép-Amerika, Délkelet-Ázsia) állít elő olyan termékeket nagy tömegben, amelyek a fejlett ipari térségek hagyományos ipara számára jelentenek (vagy jelentettek) alapanyagot. A ranchgazdálkodás jellemzője a külterjes legeltetésre alapozott állattartás (pl. szarvasmarha, birka) nagy kiterjedésű magánbirtokokon Olyan területeken jöhetett létre, ahol megfelelő nagyságú, ritkán lakott, más célra nem hasznosítható legelők álltak rendelkezésre, mint pl. Dél-Amerikában Patagóniában, Észak-Amerika középső területein vagy Ausztrália nagy részén. A nagyüzemi gabonatermelés célja egyértelműen az árutermelés, és nem az önellátás.

A gabonaféléket nagy kiterjedésű területeken, gépesítve termelik Kontinentális éghajlaton, nagyon jó minőségű földeken jöhet létre ez a típus. Elsősorban Európa és Észak-Amerika sztyepp területeinek feltörésével jöttek létre ezek a nagyüzemi táblák, pl Oroszországban, Ukrajnában, az Egyesült Államokban, Kanadában A fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban a primer szektor, melyhez a mezőgazdaságot, a halászatot és az erdőgazdálkodást, valamint a kitermelőipart sorolják, aránya visszaszorulóban van. A termelékenység növekedésével az ágazatban dolgozók száma csökken, s a nemzetgazdaságok fejlettségének egyik iránytűje a mezőgazdaságnak a GDP-ből való részesedésének a zsugorodása. Míg az 1960-as években az Európai Gaz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 182 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 183 ► dasági Közösség Közös Agrárpolitikájának a célja a megfelelő mennyiségű élelmiszer megtermelése volt, mára a célrendszer megváltozott, nem a mennyiség, hanem a minőségi élelmiszertermelésen van a hangsúly amellett, hogy a szektor egyre inkább szerepet vállal a megújítható energiaforrások arányának növelésében, például biodízelnek alkalmas nyersanyagok megtermelésén keresztül. Az energiaerdők az erdőgazdálkodás új funkcióját teremtették meg Mintegy 30 évvel ezelőtt a mai Európai Unió országaiban átlagosan az összes foglalkoztatott 12%-a dolgozott a mezőgazdaságban, és a GDP 5%-a származott ebből a szektorból Az ezredfordulóra ezek az értékek GDP esetén 1,5%, foglalkoztatottak számát illetően 5%-ra csökkentek. Jelenleg Nagy-Britanniában a mezőgazdaságból élők aránya 1,5-2%, Görögországban 8%, Magyarországon 6,2%. Magyarországon a

szektor egésze a nyolcvanas évek elejéig folyamatos növekedésen, fejlődésen ment keresztül. Bruttó termelési értéke 1935–65 között bő egyharmaddal nőtt, a termelés volumene a hatvanas évek elejétől a 80-as évek közepéig mintegy 80%-kal emelkedett. A leggyorsabb növekedési ütem akkor évi 3,2%-os volt, míg a világ mezőgazdaságának növekedési üteme 2,2%-os volt. (Csáki–Rabár 1990) A 80-as évek második felétől a mezőgazdaság pozíciója a nemzetgazdaságon belül rohamosan csökkent, sőt a válság jelei mutatkoztak, melyeket a rendszerváltás felszínre hozott, és tovább erősített. 1989-ben a mezőgazdaság az akkori GDP 13,7%-át állította elő (Kiss 2002), addig 15 év alatt ez az érték 4%-ra csökkent (ez az érték 1990-ben 13% volt). A 2004. évi bővítéssel az EU-nak a mezőgazdasági szektorra vonatkozó fenti két mutatója ellentétes irányba mozdult el, nőtt az agrárszektor részesedése mind a foglalkoztatottakat,

mind a GDP-ben való részesedést illetően, ugyanis kelet-közép európai országok mezőgazdaságára a magasabb értékek jellemzők, és a 2007. évi bővítés (Románia és Bulgária belépése az EU-ba) még tovább növeli a mezőgazdasági foglalkoztatottak számát és arányát. Például Romániában a foglalkoztatottak közel 30%-a dolgozik az agrárszektorban. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 183 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A mezőgazdasági termelés földrajzi alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 184 ► 14. táblázat: Az agrárszektor nemzetgazdasági jelentőségének változása Magyarországon (%) Év 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 GDP 13,7 12,5 8,6 7,8 7,1 6,9 7,0 6,7 5,7 5,2 4,7 4,1 4,1 Foglalkoztatás % 17,4 17 15,2 13,0 9,3 8,8 8,5 7,9 7,7 7,5 7,1 6,5 6,2 Export 22,8 23,1 25,1 24,0 22,6 20,6 22,9 21,0

14,9 12,0 8,0 7,0 7,5 Forrás: Kiss Judit (2002). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 184 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 185 ► 19. Az ipar területi elhelyezkedésére ható természeti és társadalmi tényezők Az ipar, vagyis a szekunder fő gazdasági ágazat a primer szektorban előállított javakat feldolgozza, alkalmassá teszi azokat az emberi szükségletek kielégítése számára, s ezzel anyagi termelést valósít meg. Fontos megjegyezni, hogy a kitermelőipar lényegében még a primer szektorhoz tartozik A jelenleg is tárgyalt ipar ágazatot helyesen feldolgozóiparként határozhatjuk meg. Jelen fejezetben azokat a természeti és társadalmi tényezőket tekintjük át, amelyek befolyásolják az ipar elhelyezkedését és koncentrációját a Földön. Ezeket a

tényezőket két nagy csoportra, természeti és társadalmi tényezőkre bontjuk, s úgy vizsgáljuk 19.1 A természeti tényezők A természeti tényezők alapvetően befolyásolhatják az ipari termelés földrajzi elhelyezkedését. Ezek a tényezők történelmi léptékben többé-kevésbé változatlanok maradnak, hiszen a földrajzi elhelyezkedés (tengerek, folyók közelsége), az éghajlat nem változik gyorsan. Egy csoportjuk (fogyó erőforrások, vagy a szennyezéssel, túlhasználattal tönkretehető erőforrások) az emberi tevékenység hatására változhatnak. Az ipar elhelyezkedésére nem csupán az ásványkincsek lelőhelyei, hanem gyakran egy térség éghajlata, vízrajza, domborzata is hatással lehet. Az ipar területi különbségeinek vizsgálatánál tehát a természeti környezetet több szempontból is vizsgálnunk kell. Bizonyos esetekben (pl posztóipar, sörgyártás stb) a természeti környezet hatását nem a jelen körülményei között, hanem

a múltban kell keresnünk Sok ipari ágazat mára elszakadt attól a természeti függőségtől, amely a múltban a megtelepedését meghatározta, azonban a hagyományosan kialakult körzetek ettől függetlenül tovább élnek egy adott területen. A természeti környezet elemei tehát befolyásolják az ipar megtelepedését, de hatásuk mértéke függ a tevékenység jellegétől. A természeti feltételek egy része (főleg a technika fejlődésével) ma már helyettesíthető, így a történelem során lazulhat a termelés helyének függősége az adott természeti tényezőtől. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 185 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 186 ► A természeti tényezők közül az ásványkincsek és energiahordozók szerepét a gazdaságban már az előző fejezetben

bemutattuk. Utaltunk arra, hogy ezek földrajzi eloszlása rendkívül egyenlőtlen, és több szempontból is meghatározzák az ipar elhelyezkedését. Kitermelési helyük eleve adott Feldolgozási helyüket alapvetően befolyásolja a kitermelés helye. Az ásványkincsek dúsítása (a meddő anyagok leválasztása) a kitermelési helyek közelében történik, mivel a nagy mennyiségű meddő szállítása felesleges és költséges. Ezzel szemben alapvető feldolgozásuk már a szállítási útvonalakhoz és elosztó helyekhez, a felhasználás helyéhez is igazodik Gondoljunk csak a kőolaj feldolgozására, amelynek legfontosabb bázisa a kőolajfogadó kikötőkben, a csővezetékek fejállomásainál valósul meg Az ott megtermelt származékok vagy villamosenergia szállítása és elosztása drágább és komplikáltabb, mint a csővezetékes vagy tengeri szállítás. Egy termék előállításánál nem csupán a nyersanyag (pl. az ércek) elhelyezkedését kell

figyelembe venni, hanem előfordulnak olyan energiahordozók és segédanyagok is, amelyeknek lelőhelyei befolyásolhatják az ipar megtelepedését. Pl a kohászat számára jelentőséggel bír az érceken kívül a kokszolható szén lelőhelye, valamint a nagy tisztaságú mészkő mint segédanyag elérhetősége. Alapvető jelentőséggel bír a gazdaságban a víz jelenléte. A víz ipari felhasználása sokrétű A gazdasági növekedés növekvő vízfelhasználással jár, s az ipari termelés során a felhasznált víz szennyvízként visszakerül a környezetbe. Ennek köszönhetően a gazdaság számára felhasználható vízkészlet csökken, vagy csak költséges beavatkozásokkal használható újra Ez a tény a gazdaság növekedését fékezheti, mert sok ipari ágazatban a víz alapanyagként szolgál. A vegyiparban vagy az élelmiszeriparban a megfelelő minőségű és mennyiségű víz jelenléte meghatározó, hiszen a feldolgozás során a víz bekerül a

késztermékbe, és annak minőségét befolyásolja, például a sörgyártás alapanyaga a tiszta karsztvíz. Sörgyáraink egy részének fontos telepítési tényezője volt a karsztvíz, mivel jobb minőségű sör állítható elő belőle, mint más felszín alatt vagy felszíni vizekből. Ma már a karsztvízre települt gyárak sem ezt a forrást használják, de megtelepedésükre hatást gyakorolt egy-egy nagy karsztforrás jelenléte (pl. Pécs) A hűtővíz alkalmazásához kötött tevékenység (különösen az energiatermelés) elhelyezkedését korlátozza, hogy a telephely közelében nagy kapacitású vízbázis jelenléte szükséges. A víz minősége ebben az esetben kevésbé fontos, inkább a mennyiség lényeges, és az, hogy folyamatosan hozzáférhető legyen. Ez két szempontból is fontos: pl az erőművek hűté- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 186 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar

területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 187 ► séhez rendkívül nagy mennyiségű víz folyamatos kitermelését kell biztosítani. Ez elképzelhető folyóból, tóból, felszín alatti vizekből A kitermelés mennyiségének csökkentése megoldható a felhasznált ipari víz hűtésével (hűtőtornyokban) és újrafelhasználásával. A nagy kapacitású vízbázis szükségességének második szempontja, hogy a termelés során felhasznált vizet vissza is kell juttatni a természetbe. A visszajuttatott víz hőmérséklete óhatatlanul magasabb a befogadó közeg hőmérsékleténél, így annak természetes állapotát megváltoztatja Ahhoz, hogy ez a változás egy elfogadható határon belül maradjon, a kibocsátott víz mennyiségéhez képest nagy hozamú vízbázisra van szükség. Mindenesetre a folyópartra települt erőművek esetében a folyóvíz hőmérséklete az erőművek

alatti szakaszon néhány fokkal emelkedik A Győr mellett, Gönyűn tervezett földgáz alapú erőmű esetében az előzetes számítások alapján ezek az értékek az alábbiak szerint alakulnak: a tervezett 400 MW kapacitású erőmű vízkivételi igénye 20 m3/sec. lesz, s a visszabocsátott víz legfeljebb 6–7 °C-kal emeli a Duna vízének hőmérsékletét. A víz ipari oldószerként és tisztítószerként való felhasználása számos ágazatot érint. Ebben az esetben kevésbé határozza meg a megtelepedést, hiszen sok esetben nem szükséges különösen nagyobb mennyiségű és jobb minőségű víz jelenléte. Példaként említhetjük, hogy a textilipar esetében a gyártási folyamat során a termék áztatásához, a festéshez, mosáshoz van szükség vízre. A konzervipar számára az alapanyag felhasználás mellett szintén a tisztítás során van szükség nagyobb mennyiségű vízre A bőripar megtelepedését is befolyásolhatta a víz jelenléte, hiszen

Pécsett, a bővizű Tettye-forrásból lefolyó vízre települtek a cserzővargák, akik munkájához szükség volt vízre. A kifejlődött bőripar mát nyilván nem ezt a vízbázis használta, de a megtelepülését befolyásolta. Az éghajlat és az időjárás különbségei ma már nagyrészt kivédhetők mesterséges eszközökkel. A korábbi évszázadokban azonban nagy jelentősége lehetett. A posztógyártás, textilipar fejlődését befolyásolta, hogy a gyártási folyamatra pozitív hatással volt a levegő magasabb páratartalma Angliában. Az éghajlat elsősorban a használt technológiát, a gépek jellemzőit befolyásolja, pl. az építkezési technikát, a hőszigetelést, a gépek kopás elleni védelmét meghatározza, hogy rendkívül csapadékos, fagyveszélyes vagy sivatagi körülmények között kerülnek alkalmazásra az adott épületek, vagy gépek. Vannak tevékenységek, amelyek rendkívül tiszta levegőt kívánnak (pl bizonyos kémiai ágazatok,

gyógyszergyártás, mikrochipek gyár- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 187 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 188 ► tása). Az ezekhez szükséges, gyakran steril körülményeket ugyan mesterségesen állítják elő, de az „alapanyag” levegő minősége sem mindegy A telephelyen uralkodó széljárás a kibocsátott gázok, füst terjedését határozza meg. Így jelentős kibocsátású üzemek esetében, valamint a balesetveszélyes üzemek esetében figyelembe kell venni a gázok és a füst terjedési irányát is. Az éghajlat másodlagos szerepe gyakran fontosabb, és jobban látható, mint az elsődleges befolyása. A faipar telephelyei például általában a nagy erdőségek, különösen az északi vagy hegységi fenyőerdők közelében találhatók. A hegyvidéki nagy

erdők közelsége vonzotta az üvegipar megtelepedését is sok helyen (pl Északi-középhegység, Mecsek) Az üveggyártás korábbi technológiája nagyon sok, az olvasztó kemencékben eltüzelhető fát igényelt a megfelelő hőmérséklet elérése érdekében, ezért szükség volt a közeli nagy erdőkre a tüzelőanyag biztosítása érdekében. De hasonlóan a klimatikus területektől függ egy sor élelmiszeripari tevékenység elhelyezkedése is (pl. malomipar, cukoripar) A felszín tagoltsága és a geológiai jellemzők meghatározhatják egy tevékenység pontos elhelyezkedését. A terep lejtőszöge lényeges lehet a megfelelő nagyságú telephely kialakításánál, valamint a szállításoknál. A folyó menti szállításra alapozott telephelyek esetében (pl. Dunaújváros) jelentősen megemelheti a működési költségeket a magas part, folyóterasz, mivel megnehezíti a kirakodást. A geológiai adottságok vizsgálata természetesen mindenfajta

építkezést befolyásol, de különösen fontos lehet veszélye vagy stratégiai jelentőségű ipari létesítmények esetében, amelyek elhelyezésénél számolni kell a földrengések bekövetkeztének várható gyakoriságával. Magyarország esetében az északkelet–délnyugati irányú törésvonal ebből a szempontból veszélyes lehet. A geológiai adottságok, a telephely alatt található kőzet jellege egy esetleges baleset bekövetkeztekor meghatározhatja a veszélyes anyagok terjedésének sebességét Hasonlóképpen, a veszélyes hulladékok, különösen a sugárzó hulladékok elhelyezése esetén van különös jelentősége az alapkőzetnek, mivel kőzetenként eltérő a szivárgó víz haladási sebessége, így az esetleg kiszabadult veszélyes hulladék felszínre kerülésének lehetséges ideje. 19.2 Társadalmi tényezők A társadalmi tényezők közül első helyen említhetjük a munkaerőt mint az egyik legfontosabb tényezőt. A különböző

ágazatok más és más igénnyel lépnek fel a munkaerővel szemben. Bizonyos tevékenységek nagy létszá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 188 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 189 ► mú munkaerőre tartanak igényt, s a képzettség szintje nem kritérium az alkalmazásnál. Elsősorban a monoton, szakképzettséget nem megkövetelő tevékenységekről van szó. Itt tehát a munkaerő szempontjából azok a telephelyek vonzóbbak, ahol nagy létszámban áll rendelkezésre szabad munkavállaló, és a munkaerő költsége alacsonyabb más térségeknél. Az ilyen tevékenységek előnyben részesítik azokat a térségeket, amelyekben nagyszámú női munkaerő áll rendelkezésre. A valamely szakképesítést, speciális ismeretet igénylő tevékenységek számára a munkavállalók

képzettségi szintje, tapasztalata és munkakultúrája a fő vonzó tényező. Így számukra elsősorban azok a telephelyek jönnek számításba, amelyek a képzési centrumok közelében helyezkednek el, illetve ahol az adott tevékenységnek már van hagyománya. Tehát, ha az egy területen rendelkezésre álló munkaerőt vizsgáljuk, mint telepítési tényezőt, úgy vizsgálni kell a potenciálisan alkalmazhatók (tehát munka nélkül lévők, vagy jobb ajánlattal elcsábíthatók) számát, akik az adott településen és annak vonzáskörzetében elérhetők, valamint a koncentrációját, azt, hogy mekkora területről kell megszervezni az ingázást. Elemezni kell a potenciális munkavállalók csoportját végzettség, nem és kor szerint, valamint az ott elérhető átlagos bért. Nyilván az alacsonyabb költségű, nagy koncentrációban rendelkezésre álló munkavállalók pozitív, vonzó hatást tudnak gyakorolni a befektetésekre (amit természetesen más

adottságok is befolyásolnak). A képzettségi szint nem feltétlenül a magas képzettség előnyét jelenti, hanem az adott tevékenységhez szükséges képzettségűek meglétét. Magyarországon pl bizonyos ágazatok megtelepülésénél ma már gondot jelent, hogy hiányoznak megfelelő számban az adott szakmát közép- vagy felsőfokon elsajátított (esetleg idegen nyelveket beszélő) szakemberek, szakmunkások. Ilyen esetekben a munkaerő kereslet és kínálat nem találkozik egymással, kialakul a strukturális munkanélküliség Egy térség vagy ország munkaügyi helyzetének felmérésekor általánosan használt mutató a munkanélküliségi ráta. Ez a ráta általában a regisztrált munkanélküliek arányát mutatja az aktív korú lakosságból. A legalacsonyabb értékei 3% körül mozognak Ez a természetes szintje a munkanélküliségnek Ennél alacsonyabb érték csak kivételes esetekben fordul elő, hiszen folyamatosan vannak olyan munkavállalók, akik

valamilyen oknál fogva nem óhajtanak munkába állni, vagy két munkahely között éppen egy rövid időre munka nélkül vannak. Ez a mutató azonban a regisztrált munkanélküliek számát vizsgálja Tehát valaki, aki munka nélkül marad, s nem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 189 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 190 ► regisztráltatja magát munkanélküliként, nem kerül bele ebbe az adatba. Ahol alacsony vagy nem létezik a munkanélküliek támogatása, és így a munka nélkül maradt emberek nem jelentkeznek be a nyilvántartó rendszerbe, ott ez az adat nem igazán alkalmas a valós állapotok felmérésére. Ráadásul a számítási módszerek is gyakran eltérőek, ezért országon belül is gyakran különböző értékekkel találkozunk. Megbízhatóbb, ha a

foglalkoztatás oldaláról közelítjük meg a kérdést, s a foglalkoztatási szintet vagy rátát vizsgáljuk. A foglalkoztatottak számának vizsgálata során a foglalkoztatottak arányát számítjuk ki az aktív korú népesség számához viszonyítva. Magyarországon ez az arány átlagosan 50% között mozog. Ebből látszik, hogy a népesség nagy hányada nem foglalkoztatott, tehát tanul, háztartásbeli, tartósan beteg, vagy egyszerűen nem tud elhelyezkedni. Az Európai Unió célkitűzése, hogy uniós szinten a foglalkoztatási szintet 70%-ra emelje Fontos megemlítenünk a gazdasági agglomerációk vonzó hatását. Ipari/gazdasági agglomerációnak nevezzük az egy térségben, egymás közelében, egymás szomszédságában lévő, különböző jellemzőkkel bíró gazdasági tevékenységek térbeli sűrűsödését A nagy gazdasági térbeli tömörülések, agglomerációk számos előnyt rejtenek a gazdaság szereplői számára Ezek a fejlett térségek

számos gazdasági szervezetet tömörítenek, így a kooperatív kapcsolatok létrehozásának nagyobb az esélye (beszállítók, szolgáltatások stb.) A nagyobb népességtömörülés, a nagyobb számú gazdasági partner piaci lehetőségeket is teremt Ráadásul az agglomerációkból a fejlettebb szállítási vonalak és eszközök miatt nagyobb piac érhető el, relatíve kisebb költséggel. Főleg a képzett munkaerőt igénylő tevékenységek számára jelent előnyt, hogy ezek a térségek a népességvándorlás célterületei, azaz más térségekből ide áramlik a képzett, fiatal népesség Mindezeket az előnyöket Porter statikus agglomerációs előnyöknek nevezi Az ilyen térségekben előbb jelennek meg az új technológiák, ismeretek. Ráadásul itt nagyobb számban vannak megfelelő képző szervezetek, akikkel a kiépített kapcsolatok hozzásegítenek a megfelelő szakemberek biztosításához. Mindezeket az ismereteket, s az ismereteket közvetítő

szervezeteket összefoglalóan dinamikus agglomerációs előnyöknek nevezzük (Lengyel–Rechnitzer 2005). A legfejlettebb országok beléptek az ún. poszindusztriális szakaszba, amelyet jól jellemez az, hogy az ipari szektor részesedése csökkenőben van mind a GDP-t, mind a foglalkozási szerkezetet tekintve. Ez nem jelenti az ipari termelés volumenének csökkenését, inkább a minőség és termelé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 190 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 191 ► kenység növekedését és a tercier szektornak, valamint az oktatást és kutatást együtt jelentő, napjainkban quaterner szektornak nevezett ágazatok térhódítását és megnövekvő szerepét. Az EU 15-ökben, azaz a 2004 évi bővítés előtti tagállamokban az ipar részesedése a gazdaságból

alacsonyabb, mint Kelet-Közép Európa országaiban, ahol az ágazatnak a GDPből való részesedése is és a foglalkoztatottak aránya is 30%, ez a tercier szektorban dolgozók felénél is kevesebb. Magyarországon az ipari szektor aránya a GDP-ből 26%. A rendszerváltást követően elinduló strukturális átalakulás első pillanattól érintette az ipari szektort. Amíg a fejlett NyugatEurópában az ipar strukturális átalakulása, a nehézipar válságkezelése már az 1970-es években elkezdődött, addig a posztszocialista országokra, benne Magyarországon ez a folyamat csak a 90-es években vált jellemzővé, ekkor kezdődött a bányászat, kohászat, acélipar válsága, az ipari struktúra átalakítása, az említett szektorokban a munkanélküliség növekedése, öszszességében az iparban foglalkoztatottak számának gyors csökkenése. Magyarországon 1990-ben az iparban foglalkoztatottak száma még 1395 ezer fő volt, 2001-re már csupán 824 ezer. A

posztindusztriális átment jegyeit mutatja a tercier és quaterner szektor megnövekedett szerepe, a szolgáltatások dinamikus fejlődése, hiszen a szektort dominánssá vált mind a gazdaság- mind a foglalkozásszerkezetben. 19.3 Telephelyelméletek A modern ipari társadalom és gazdaság kialakulásával egyre fontosabbá, s a gazdasági siker meghatározóvá vált az egyes tevékenységek számára a megfelelő telephely kiválasztása, általánosságban a gazdaság térbeli rendjének elméleti szintű leírása. Mivel az ipari forradalmak korától az ipar vált a meghatározó ágazattá, és gyakorlatilag az ipari telephelyek kiválasztása jelentett újszerűséget a gazdasági térben, ezért általában a telephelyválasztás az optimális ipari telephely kijelölését jelentette. Azóta, hogy a fejlett országok gazdasági szerkezetében már nem az ipar a meghatározó, telephely kiválasztás nem csak az iparra koncentrál. A telephelyelmélet a gazdálkodó

egységek térbeli működésének általános törvényszerűségeit kutatja, és a termelés, a fogalom és a fogyasztás valamennyi egységére érvényes általános törvényszerűségeket fogalmaz meg. Éppen ezért valamennyi szektort érinti, éppúgy vonatkozik a mezőgazdasági termelés területi elhelyezkedésére, mint az ideális ipari telephelyi pontok meghatározására, vagy A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 191 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 192 ► a kereskedelmi hálózatok telepítésére. A legtöbb telephely választási tényező a szektortól független, mint például a munkaerő, a fogyasztó piac A klasszikus telephelyelméletek főleg a szekunder, azaz az ipari szektorhoz kötődnek, de napjaink gazdaságában elmosódnak az ipari vállalatok tevékenységi

határai, a termelés mellett a szolgáltatás is fontos elemmé vált, sőt bizonyos termelés szolgáltató jellegűvé válik, azaz az ipari és szolgáltató szektor közötti különbségek elmosódnak. Ez az oka annak is, hogy a klaszszikus, ipari termelésre koncentráló telephelyelméletek helyett napjainkra sokváltozós új modellek kerülnek előtérbe, ahol már nem egy ideális ipari telephelyi pont meghatározása a feladat, hanem a szolgáltatás valamely ágára vonatkozóan, például bevásárlócentrumok ideális telephelypontjának megállapítása. A telephelyi modell lehet ennél összetettebb is, mert keresheti és feltárhatja azokat az általános törvényszerűségeket is, melyek a termelés, a fogyasztás, és a forgalom összefüggéseire vonatkoznak A telephely a gazdasági tevékenység földrajzi helye, a telephelyválasztás e földrajzi hely kiválasztása. 19.31 A telephelyelmélet történeti áttekintése Az ipari forradalom kezdetével, a Rostow

elméletében megfogalmazott „take-off” majd az „érés”-i szakasszal kezdetét vette az indusztriális korszak, amikor a vasúti közlekedés illetve a szállítás tömegessé válásával a telephelyválasztás lehetősége egyre nagyobb szerephez jutott. A telephely választásra vonatkozó elméletek megjelenése a 19. század második felére tehető, bár már a 19. század első felében is voltak utalások a termelés ideális helyeinek meghatározására A telephely választás elméleteit attól függően, hogy mikor és mely ágazatra koncentráltak, öt különböző szakaszra bonthatjuk, melyek a következők: A) Mezőgazdasági területhasználat Johann Heinrich von Thünen porosz földbirtokos már a 19. század elején az árutermelő mezőgazdaság kialakulásának hajnalán megalkotta a mezőgazdasági termelés elhelyezkedésének optimális tereit, és rámutatott a piacközpont körüli mezőgazdasági területek hasznosításában tapasztalható

különbségek okaira, kereste azok törvényszerűségeit egy autark berendezkedésű állam esetében. Thünen elméletét a következő fejezetben mutatjuk be B) Az indusztriális szakaszra alapozott telephelyelméletek képviselői E szakasz képviselői az ipari telephelyek optimális pontjait keresték elméleteikben. Ennek a szakasznak korai képviselője Walter Rosher (1865), aki A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 192 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 193 ► telephelyelméletében kifejtette, hogy minél nagyobb méretűvé válik a munkamegosztás, a telephelyi elszigeteltség annál inkább feloldódik, és a munkaerő, a nyersanyag egyre távolabbi helyről válik hozzáférhetővé a termelés számára. Walter Launhardt 1882-ben publikált elmélete matematikai problémára, a

térbeli háromszög súlypontjának meghatározására vezette vissza az optimális telephely pont kijelölését. A térbeli háromszög három csúcspontja a nyersanyaglelőhely, a fogyasztópiac és az energiabázis Alfred Weber 1909-ben publikálta az ún. „tiszta telephelyelmélet”-ét, melyben az ideális telephely meghatározását célozta meg a költségek minimalizálásának szempontjából. Munkásságával telephelyelméleti iskolát hozott létre, s követői közé sorolhatjuk Tord Palendert és Andreas Predöhlt Tord Palender, svéd közgazdász az ipari telephelyelméletében a szállítási költségekre és a piac szerepére együttesen koncentrált. Andreas Predöhl a „gazdasági nagytérelmélet”-ét 1925-ben publikálta, melyben kifejtette, hogy egy gazdasági nagytérség önálló (autarch) fejlődésre képes, úgy, hogy a nagytérségen belüli országok szabadkereskedelmet folytatnak, míg a nagytérségen kívüli államokkal protekcionista

politikát folytatnak. A nagytérség miatt a bőséggel rendelkezésre álló erőforrások között nem alakul ki verseny, mert ezek a nagytérségen belüli kisebb földrajzi egységekhez kötődnek. C) Térbeli verseny és egyensúlyi modell képviselői (20. század közepe) Ezt a szakaszt August Lösch térgazdasági iskolája határozza meg, téregyensúly elméletét 1940-ben adta közre, melybe az árak és a keresletkínálat hatását valamint a keresletrugalmasságot építette be, törekedve a bevétel maximalizálására és a térbeli egyensúlyra. A szakasz további képviselője Harold Hotelling, aki bevezette a térbeli verseny fogalmát és nemcsak az utazási költséggel, hanem az idő költségével is számolt D) Optimalizálási elméletek Az optimalizálási modellek a 20. század második felére jellemzők, ez a szakasz a szintetizálás iskolája, már nem egyes tényezőket vizsgál a bevétel maximalizálás vagy a költség minimalizálás érdekében,

hanem a lehető legtöbb változó segítségével keresi az optimális telephelyi pontot. Megjelentek új telepítési tényezők, modern technológiák, melyek a telephelyválasztás eddig ismeretlen tényezőit jelentik A sokváltozós optimalizálás számítástechnikai eszközöket és szoftvereket igényel. Ezen iskola legismertebb képviselője Walter Isard, amerikai közgazdász E szakasz további A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 193 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 194 ► képviselői Hoover, aki a területi egyenlőtlenségek mérésével és William Alonso, aki a város és a földhasználat, valamint a földhaszon bérlet kérdésköreivel foglalkozott az ideális telephelyek összefüggésében, s megalkotta a monocentrikus városmodellt. E) Globális gazdaság és a

telephelyelméletek Napjaink telephelyelméletei szorosan kapcsolódnak a globális gazdasághoz, és annak meghatározó tényezőihez, mint a versenyképesség, a kultúra gazdaságtan, a globalizáció és a lokalizáció ellentétes és egymást kiegészítő fogalma. E szakasz legismertebb képviselői Alfred Marshall, Michael Porter, Allen Scott, Paul Krugmann amerikai közgazdászok és geográfusok. A telephelyválasztások komplex döntési problémák, amelyekhez a természeti környezeten és termelési tényezőkön keresztül a szervezeti, politikai és társadalmi tényezők is hozzájárulnak. Mindegyik telephelyelméleti szakasz a maga történelmi közegében teljesedett ki, de az egyes szakaszok egymásra épültek, hozadékuk az újabb és újabb telephelyelméletekbe beépültek. A továbbiakban három telephelyi iskolát mutatunk be, melyek közül a költség minimalizálási és a bevételmaximalizálási iskolák a klasszikus telephelyi modellekhez kötendők.

19.32 Költség minimalizálási iskola A költségminimalizálási elmélet a telephelyelmélet „atyjához”, Alfred Weberhez köthető. Weber telephelyelméletét egy súlyos ellentmondás jellemzi, mert elméletét olyan időszakban dolgozta ki, amikor a klasszikus szabadversenyes kapitalizmus már rég nem volt jellemző. Azt az ideális telephelypontot kereste, ahol a legkisebb költséggel lehet termelni. Elméletében a legnagyobb ellentmondás a feltételekben fogalmazódott meg, mert a szabadversenyes kapitalizmus elemeiből indult ki, azaz • • • • • • az ár mindenütt fix, a piac mindenütt biztosított korlátlanul elérhető a kívánt nyersanyagmennyiség, a munkaerő korlátlanul rendelkezésre áll, rendelkezésre áll a közlekedési infrastruktúra, a termelési költség mindenhol azonos. Ha ezekből a feltételekből indulunk ki, akkor a költségek csökkentésének egyetlen lehetősége adódik, mégpedig a szállítási költség, azaz a nyers-

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 194 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 195 ► anyag, az energiahordozó és a végtermék szállítási költségeinek minimalizálása. A legnagyobb nyereség akkor érhető el, ha a szállítási költség minimális Elméletének tehát meghatározó eleme a távolság és a szállítási költség. Egyszerűsített Weber probléma: Ha egy nyersanyaglelőhely és egy felhasználási hely van, akkor az egyik dominál, a szállítási költség függvényében. A kérdés az, hogy mennyi a költsége a nyersanyagszállításának a fogyasztópiacra, illetve mennyi a szállítási költsége a készterméknek a nyersanyaglelőhelyre. Az optimális telephely a felhasználás helye lesz, ha a késztermék szállítási költsége nagyobb a nyersanyag

szállítási költségénél, illetve nyersanyaglelőhely lesz, ha a nyersanyag szállítási költsége nagyobb a késztermék szállítási költségénél. Ha a termelés során nagy a súlyveszteség, akkor a szállítási költség nagyobb a nyersanyagszállítás esetében, mint például a cukoripar, akkor a telephely a nyersanyaghelyhez orientálódik. Ugyanakkor bizonyos termelési folyamatok súlynövekedéssel járnak, például üdítőital vagy sörgyártás, ebben az esetben a késztermék szállítási költsége elkerülhető, ha a termelést a fogyasztópiacra telepítik. Ebben az egyszerűsített modellben eltekintünk a közbülső telephely lehetőségétől. Közbülső telephely kialakítása akkor merül föl, ha átrakodás szükséges, például ilyenek a tengeri, vagy nagy folyami kikötők, vasúti csomópontok. Több nyersanyaglelőhely és több fogyasztópiac Sokkal általánosabb az az eset, amikor egy-egy termék előállításához különböző

helyről, több nyersanyagfajtára van szükség. Akkor lesz az ideális telephelypont valamelyik nyersanyagforrás mellett, ha a felhasznált nyersanyag súlya meghaladja az összes többi nyersanyag együttes súlyát, valamint a késztermék szállítandó súlyát együtt. Ehhez alakította ki Weber a következő két mutatószámot: • anyagindex: egy „lokalizált” nyersanyagból egy tonna késztermék előállításához szükséges mennyiség (ai) • telephelysúly: egy tonna késztermék előállításához szükséges valamennyi megmozgatott nyersanyag + a késztermék súlya T= Σai + 1, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 195 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 196 ► A telephely orientáció kritériumai a) felhasználási helyre települ a telephely, ha Σai < 1 vagy T <

2 b) nyersanyagforrásra települ a telephely, ha ai≥ Σaj + 1, (j nem egyenlő i) másképp: ai ≥ ½ T c) közbenső helyre települ a telephely, ha Σ ai > 1 és ai < ½ T i=1, 2, , n Általános Weber probléma Az általános probléma minden térbeli irányt figyelembe vesz, azaz minden irányú szállítási problémával számol. Ebben az esetben a problémát egy térbeli háromszög súlypontjának meghatározására kell visszavezetni, azaz az ideális telephelyi pont, a térbeli háromszög súlypontja lesz, ez a pont rendelkezik a legkisebb szállítási költséggel. Ez a probléma jelenti a ipari telephelyelmélet megszületését, a híres háromszöget, ahol a háromszög három csúcsa jelenti az érc-, a szénlelőhely, valamint a fogyasztópiac helyét, és (P) a háromszög belső pontja, a legkisebb szállítási költséggel jellemezhető pont. Ehhez vette kölcsön Weber a fentebb már említett Launhardt háromszöget. M2 Érclelőhely P M1

Szénlelőhely K Fogyasztópiac 69. ábra: Launhardt-Weber háromszög Forrás: Lengyel–Rechnitzer 2004 alapján. A megoldandó feladat a minden irányból jelentkező szállítási költségek minimalizálása, azaz a függvény minimumpontjának a megkeresése. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 196 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 197 ► K = Σ airisi min. ai egyes nyersanyagok és a késztermék anyagindexei ri 1 tonnakilométer szállítási tarifája az egyes anyagoknál, illetve termékeknél si a meghatározandó telephely távolsága az egyes csúcspontoktól Matematikai analízisből tudjuk, hogy egy függvény minimumpontja ott van, ahol a parciális deriváltak értéke 0, ebben az esetben a probléma analitikusan nem oldható meg, azaz nincs egzakt megoldás. A megoldás

csak közelítő algoritmussal, numerikus úton érhető el. Erre adott megoldást Kuhn és Khuenne, amerikai kutatók 1963-ban, a közelítő eljárás alkalmas tetszőleges számú nyersanyagforrás és fogyasztópiac esetén az ideális telephelyi pont megadására a fenti feltételek esetén. Az ideális telephelypont megtalálásához geometriai úton is folytak kísérletek, mégpedig az azonos szállítási költségű mértani helyek megszerkesztésével. A feltevés szerint a nyersanyaglelőhelyek és a piac körül azonos költséggel elérhető övezetek vannak M1 és M2 = Alapanyag lelőhelyek 70. ábra: A költségterek Weber elméletében Forrás: Lengyel–Rechnitzer 2004 alapján. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 197 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 198 ► Ezen övezetek

felrajzolásával olyan, azonos költséggel rendelkező övezetek mutathatók ki, amelyek a telephelypont (P) körül helyezkednek el, ss kifelé haladva a térkép szintvonalaihoz hasonlóan rendeződnek el. Az azonos szintű költséghelyeket összekötve önmagukba záródó vonalakat kapunk, melyeket izodapan-nak hívunk. Az izodapanok közül lényeges meghatározni a kritikus izodapan vonalat, amely azt a mértani helyet jelenti, amelyen kívül már nem érhető el nyereség. Az általános Weber probléma harmadik megoldása fizikai alapelven nyugszik. Lényege, hogy a háromszög csúcspontjaira súlyokat függesztünk fel, melyek egymással zsinór segítségével vannak összekötve. A súlyok arányosak a nyersanyagok illetve a késztermékek súlyarányaival. A súlyok mozgatása a zsinórok összekötő pontjának elmozdulását eredményezi, s ez a pont a keresett ideális telephelypont felett állapodik meg (71. ábra) A módszer bár nehézkes, de háromnál több

pólus esetén is alkalmazható. 71. ábra: Varinon szerkezet 19.33 Bevétel maximalizálási iskola A két világháború között bontakozott ki ez az iskola, a gyökerek egészen Thünen modelljéhez nyúlnak vissza. Thünen modelljében, melyet a 19. század első felében 1826-ban publikált, egy autark berendezkedésű államot képzelt el, vagy legalábbis más piacoktól teljesen független piacközpontot feltételezett. Ez a maga idejé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 198 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 199 ► ben teljesen érthető volt, hiszen mint porosz földbirtokos alkotta meg elméletét, a saját példájából indult ki, a Kelet-Porosz Alföld ritkán lakott területét modellezte le. Elméletében egy piacközpont létezik, ahova a termelők szállítják az

előállított mezőgazdasági termékeket Modelljét sok esetben csak az ún. Thünen körökről jegyzik meg, pedig az elmélet ennél sokkal szélesebb. Ő hívja fel először a figyelmet a centrum-periféria viszonyára, arra, hogy a centrum (piacközpont) és a periféria funkcionális kapcsolatban áll egymással, valamint, hogy a centrum maga alá gyűri perifériáját Modellje az első centrum-periféria modellnek tekinthető Feltételezi a monopolisztikus versenyt, a termék árát a földbérleti ártól és a szállítási költségtől teszi függővé. Továbbá abból indul ki, hogy a föld korlátlanul rendelkezésre áll a piacközpont körül. Azt vizsgálta, hogy e körül a piacközpont körül hogyan alakulnak ki mezőgazdasági övezetek Az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a földterületek, a talaj minősége mindenhol azonos Így tehát elsősorban a piac elérhetősége alakított ki övezeteket A korabeli (18–19 század) szállítási

feltételek mellett a szállítás fajlagos költségei azonosak voltak, tehát általában lóvontatást vehettek igénybe a piacra jutáshoz. Ha egy folyó is rendelkezésre állt, akkor a vízi szállítás alacsonyabb költségei miatt az övezetek formája torzult, és a folyó mentén a piacközponttól kifelé tolódott el. Thünen elmélete egy korábbi gazdasági és történelmi korban született. Mindmáig érvényes azonban az a megállapítása, hogy a térben kialakulnak olyan övezetek, amelyeken különböző hasznok érhetők el, és különböző költségek kapcsolódnak az ott folytatott tevékenységekhez. Mindezek együtt meghatározzák az egyes területek használatát, így különbözőképpen hasznosított és eltérő értékű területek, övezetek alakulnak ki. Elméletét érdemes összevetni a 3.3 leckében olvasható térbeli haszongörbékkel és az azokból kialakított telekárgörbével. Az egyes övezeteket, ún. Thünen köröket mutatja be a 72

ábra Modelljével megalkotta az első mezőgazdasági területfelhasználási elméletet. Eszerint – a földek minőségében meglévő különbségektől eltekintve – a járadék összege a termék piaci árától, az önköltségétől, az egységnyi területen termelt mennyiségtől és a szállítási költségtől függ Thünen elmélete szerint a piactól távolabb előállított termékeket a szállítási költség is jobban terheli, ami csökkenti a földjáradék összegét is, azaz a szállítási költségek képesek felemészteni a földjáradékot. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 199 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 200 ► A= Zöldség- és tejtermelés; B= Fakitermelés; C= Szántóföldi termelés vetésforgóval; D= Szántóföldi termelés ugaroltatással; E=

Háromnyomásos gazdálkodás; F= Legeltető állattenyésztés 72. ábra: Thünen körök Forrás: Lengyel–Rechnitzer 2004. Thünen területfelhasználási és járadékelméletét a modern térgazdaságtani elméletek felhasználják és továbbfejlesztik (73. ábra) Nem csak a mezőgazdasági termelés számára hasznosult Thünen modellje, hanem a város körüli területhasználati modellek is ebből táplálkoztak, mint azt a 74. ábra mutatja A bevételmaximalizálási iskola fő képviselője Lösch volt, aki 1940-ben publikálta téregyensúly elméletét. Lösch modelljében a kapitalizmus természetének módosulást használja fel, s a következő feltételekből indul ki: • egymástól távol lévő üzemek között ideális szabadverseny nem tud kialakulni, • minden irányú szállítási lehetőség biztosított, • a termelési költségek mindenütt azonosak, • a bevétel csak az eladott árumennyiségtől és az eladási ártól függ. A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 200 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 201 ► 73. ábra: Földhasznosítási körök a mezőgazdasági termelés számára Forrás: Location and space (Theoretical perspectives in Economic Geography) 58. oldal Modelljének célja a piac térbeli törvényszerűségeinek, a keresletnek, a keresletrugalmasságnak a feltárása, a téregyensúly elmélet megalkotása. Modelljében a piac térbeli törvényszerűségeire koncentrál, és míg az előző modell gyakorlatilag nem számol a munkaerő szerepével (korlátlanul rendelkezésre áll), addig Lösch a munkaerőigényes területi gazdaságra koncentrál. Elméletében a piackörzetek kialakulásával és fejlődésével foglalkozik. Kiinduló állapotnak tekint egy olyan termelőüzemet, melynek közelében más

termelőüzem nincs, így piaci pozíciót nem rontja, nem befolyásolja semmi. Ehhez a következő feltételekből indult ki: • • • • tökéletes verseny, mindenirányú szállítási lehetőség, egyenletes népsűrűségű terület, azonos természeti adottságú síkság, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 201 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 202 ► • üzemsűrűség mindaddig folytatódik, míg nyereséges lesz, s a piacterületek összeérnek, • piaci szereplők racionalitása. 74. ábra: A bérleti díj és a földhasználat közötti kapcsolat egy városi centrumon belül Forrás: Location and space (Theoretical perspectives in Economic Geography) 69 oldal. Ez a kezdeti piackörzet tehát addig terjed, az a vonal lesz a határa, ahol a termelési ág még jövedelmező.

Ha a tevékenység jövedelmező, akkor újabb vállalkozók kezdik meg tevékenységüket, és piackörzeteik a síkságot hézagmentesen lefedik (75. ábra) Sőt, Lösch szerint az üzemek számának növekedése itt nem áll meg, mindaddig folytatódik, míg a tevékenység nyereséges lesz. Végül az ellátási, piaci területek oly mértékben szűkülnek össze, hogy az eladható mennyiség éppen fedezi a költségeket, azaz eltűnik a profit. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 202 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 203 ► 75. ábra: A gazdasági tér kialakulásának fázisai Lösch elméletében Forrás: Rechnitzer 1994. 48 oldal A fent említett modell egyetlen termék ellátási területére ad összefüggést, de tudjuk, hogy különböző termékek szövik át a teret, így

különböző nagyságú hatszöghálók sokszorosan fedik le egymást. Ezen felül Lösch felismerte a fizikai tér felett létező és működő gazdasági teret. Elméletében kifejti, hogy a gazdaság és ennek megfelelően a települések csomópontszerűen helyezkednek el a térben, s közöttük térbeli vákuumok találhatók, azaz a térre egyensúlytalanságok jellemzők, és a termelő egységek települése illetve telepítése a téregyensúly megteremtésének irányába hat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 203 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 204 ► 76. ábra: Tíz termék által lefedett gazdasági tér Forrás: The Geography of Economic Systems 1976. 236 oldal 19.34 Napjaink telephelyelméletei A 20. század második felében Isard már nem csupán a költségek

minimalizálását vagy a bevételek maximalizálását vette figyelembe telephelyelméletében, hanem az összes fontos tényező optimalizálására alapozta telephelyelméletét Felismerte, hogy a telepítési tényezők köre nem állandó, hanem folyamatosan változik. A termelési tényezők árai döntő módon függnek a termelés térbeli helyétől. A gazdasági tevékenység valamennyi tényezőjével számol, a termelés és a fogyasztás mellett a településsel és az infrastruktúrával is. Bevezette a tényezők helyettesíthetőségének elvét, pl a munkaerőt helyettesíteni lehet a tőkével, és a helyettesítések ugyanolyan optimális eredményre vezethetnek. A termelési erőforrások is helyettesíthetők egymással, például ha drága a telek, akkor többszintes üzemi épületek kialakítására kerül sor, azaz a földet, mint telepítési tényezőt helyettesítette a tőkével A változók számának növelésével sokváltozós optimumpont számítással

juthatunk az ideális telephelyhez, viszont az eltérő termelési volumenekhez eltérő optimális telephelyek tartoznak A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 204 ► A gazdaság és a társadalom földrajza Az ipar területi elhelyezkedésére ható tényezők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 205 ► Napjainkra a telephely választás döntése még bonyolultabbá vált azáltal, hogy a telephelyi tényezők megváltoztak, számuk megsokszorozódott, és természetesen mindig kell számolni a szubjektív döntések létével is. A 21. századra a hagyományos, vagy más a szóval klasszikus telephelyi tényezők visszaszorulóban vannak, és a globalizációval erősödnek a korábban jelentéktelennek tűnő tényezők, a kultúra, az információáramlás gyorsasága, a tudástársadalom jelenléte. A Vernon és a Humphrys-féle modell négyszakaszos termékciklus modellt ír le, ahol az

egyes szakaszok a telephelyválasztás szempontjából is különböznek, ami azt jelenti, hogy a termelőtevékenységek elhagyják a hagyományos fejlett területeket, az alacsony munkaerő-költségű vagy a kínálatorientált regionális politika területei felé költöznek. A globalizáció előrehaladtával kevésbé fontos maga a hely, de felértékelődik az idő, az információ szerepe. Ezek az új telephelyelméletek napjainkban formálódnak a gazdaság térbeli gyors változásait követve. Krugman szerint a humán tőke az az elem, amely leginkább átírhatja az eddig ismert telephelyelméleteket A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 205 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Irodalomjegyzék Vissza ◄ 206 ► Irodalomjegyzék Baj G. (2006) Menekülthelyzet Magyarországon a 21 század küszöbén Diplomadolgozat. Széchenyi István Egyetem, Győr

Bartke István – Illés Iván (1997) Telephelyelméletek. Egyetemi jegyzet ELTE Eötvös Kiadó Budapest Becsei J. (2004) Népességföldrajz Ipszilon Kiadó Kft, Békéscsaba Beluszky P. (1999) Magyarország településföldrajza Általános rész Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs Beluszky P.– Győri R (2006) Ez a falu város! – Tér és Társadalom 2 Bernát T. (1981) Általános gazdasági földrajz Tankönyvkiadó, Budapest Bora Gy.– Korompai A (szerk) (2003) A természeti erőforrások gazdaságtana és földrajza. Aula, Budapest Börsch, D. – Brameier, U (1993) Materialien zum kursunterricht Aulis Verlag Deubner&Co KG, Köln Carter, H. (1980) Einfuhrung in die stadtgeographie Gebr Borntraeger, Berlin – Stuttgart Csáki Csaba–Rabár Ferenc (1990) Nemzetközi fejlődés – magyar agrárpolitika. Egy mezőgazdasági modell tanulságai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Cséfalvay Zoltán (1994) A modern társadalomföldrajz kézikönyve.

Budapest IKVA Könyvkiadó Kft. Diamond, Jared (2000) Háborúk, járványok, technikák. Typotex Kiadó, Budapest Dicken, Peter – Lloyd E., Peter: (1999) Location in Space Theoretical Perspectives in Economic Geography. (Third Edition) Harper Collins Publishers New York EC (2001) A Sustainable Europe for a Better World. A European Union Strategy for Sustainable Development. (Commission’s Proposal to the Gothenburg European Council). COM(2001)264 final Brussels Enyedi Gy. (1988) A városnövekedés szakaszai Akadémiai Kiadó, Budapest Erdős Tibor (2003) Fenntartható gazdasági növekedés. Akadémia Kiadó Budapest Fleischer Tamás (2000) Európa helye a környezetvédelemben (kézirat) „Európa helye a nemzetközi technolóiai versenyben” című kutatás részfejezet (kutatásvezető: Inotai András) Világgazdasági Kutatóintézet 2000. Frisnyák S. (1999) Magyarország történeti földrajza Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 206 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Irodalomjegyzék Vissza ◄ 207 ► Haggett, P. (2006) Geográfia – Globális szintézis Typotex, Budapest Hajdú Z. (2001) Magyarország közigazgatási földrajza Budapest–Pécs, Dialóg Campus. Hartshorn, T. A – Alexander, J W (1988) Economic geography – Third edition. Prentice Hall, Engelwood Cliffs, New Jersey Horváth E. (szerk) (2005) Világpolitikai lexikon (1945-2005) Osiris Kiadó, Budapest http://www.clubofromeorg/ http://www.footprintnetworkorg/gfn subphp?content=footprint overview Hunyadi L. (1995) A világ vallásföldrajza Végeken Kiadó, Budapest Illés I. (2003) Közép- és Dél-Kelet Európa az ezredfordulón Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs. Kiss Éva (2006) Az Európai Unió a XXI. század elején Akadémia Kiadó Budapest Kiss Judit (2002) A magyar mezőgazdaság világgazdasági

mozgástere. Akadémiai Kiadó, Budapest. Knox, Paul & Agnew, John (1994) The Geography of the World Economy (Second Edition). Edward Arnold London Kocsis K. (szerk) (2005) Délkelet-Európa térképekben MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest Kovács Z. (2001) Társadalomföldrajzi kislexikon Műszaki Könyvkiadó, Budapest Kovács Z. (2002) Népesség-és településföldrajz ELTE Eötvös Kiadó, Budapest Krugman, P. A földrajz szerepe a fejlődésben – Tér és Társadalom 2000/4 szám 1–21. old László E. (2005) Globális problémák – a Római Klub szemlélete és hatása (UNITAR kutatócsoport jelentés, USA Lengyel I. – Rechnitzer J (2004) Regionális gazdaságtan Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs Livi-Bacci, M. (1999) A világ népességének rövid története Osiris, Budapest Mendöl T. (1963) Általános településföldrajz Akadémiai Kiadó, Budapest Meyer Dietmar (2005): Az új gazdaságföldrajz gazdaságpolitikai implikációi –

növekedéselméleti megközelítésben (In.: Gazdasági növekedés Magyarországon szerk Dombi Ákos) Műegyetemi Kiadó Budapest Pacione, M. (2005) Urban Geography – A Global Perspective Routledge, New York, London. Perczel Gy. (2003) Magyarország társadalmi–gazdasági földrajza ELTE Eötvös Kiadó, Budapest A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 207 ► A gazdaság és a társadalom földrajza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Irodalomjegyzék Vissza ◄ 208 ► Probáld F. (szerk) (1994) Európa regionális földrajza Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Probáld F.–Horváth G (szerk) (1998) Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Rechnitzer (szerk.) (1994) Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulmányozásához MTA RKK Győr–Pécs. Rodrigue, J-P.– Comtois, C– Slack, B (2006) The Geography of Transport Systems. Routledge, New York Sárfalvi B. (1991)

Magyarország népességföldrajza Tankönyvkiadó, Budapest Schneider, W. (1973) Városok Urtól Utópiáig Gondolat, Budapest Simai M. (2001) Zöldebb lesz-e a világ? A fenntartható fejlődés szerkezeti problémái a XXI. század elején Akadémiai Kiadó, Budapest Simai Mihály–Gál Péter (2001) Új trendek és stratégiák a világgazdaságban Akadémiai Kiadó. Solt K. (2001) Makroökonómia Tri-mester, Budapest Souza, A. R de (1990) A geography of world economy Macmillan Publishing Company, USA Stewig, R. (1983) Die Stadt in Industries–und Entwicklunkslandern UTB, Schöningh Sustainable Regions making sustainable development work in regional economies. (2004) Edited by: Meirion Thomas and Martin Rhisiart.Aureus p190 Szabó L. (szerk) (2005) A mezőgazdaság földrajza Szaktudás Kiadó Ház, Budapest Szentes Tamás (1999) Világgazdaságtan. Aula, Budapest Tóth J. (szerk) (2002) Általános társadalomföldrajz I–II Dialóg Campus Budapest–Pécs. UNHCR: A világ

menekültjeinek helyzete, Oxford University Press Inc., New York, 2000 Varga Attila (2002) Thünen és az “új gazdaságföldrajz” térgazdaságtana. Pécs kézirat Világtalálkozó a fenntartható fejlődésről: a találkozó programja, résztvevői, dokumentumai és értékelése (2002) Fenntartható Fejlődés Bizottság Felelős szerkesztő: Dr. Faragó Tibor KVM Webster, K. (2004) Rethink Refuse Reduce Education for sustainability in a changing world. FSC Publications Preston Montford, UKv Zoltán Z. (1984) A dinamikus gazdaságföldrajz elmélete Tankönyvkiadó, Budapest A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 208 ►