Eroticism, sexology | Studies, essays, thesises » Csak szex

CSAK SZEX Néhány ártatlan kérdés a gyermek- és lakásotthonokban nevelkedő serdülők szexualitásával kapcsolatban Készítette: Káldy Zsolt, Károli Gáspár Református Egyetem, Zártbeiskolázású pszichológusképzés, 3. évfolyam Tartalom 1. Bevezetés 2. Alapkérdések 2.1Van hol, van mivel, de nincs kivel – a kapcsolatteremtés zavarai 2.2Van hol, van kivel, de nincs mivel – a szexualitás zavarai 2.3Van kivel és van mivel, de nincs hol – a rendszer zavarai 3. Járulékos kérdések 3.1Kesztyűben kezet mosni? – a rendszerszintű hímsovinizmus 3.2Bezzeg az én időmben! – a rendszerszintű prüdéria 3.3Ki hitte volna?! – a rendszerszintű hárítás 4. Összegzés Created by Neevia Document Converter trial version http://www.neeviacom Created by Neevia Document Converter trial version 1. Bevezetés A kissé sarkított sztereotípia szerint a serdülőket két dolog foglalkoztatja: a szex és semmi más. A nemi érés, a szexuális identitás

fejlődése, az első párkapcsolatok kialakulása valóban ennek az életszakasznak a mérföldkövei. Ekkor alakulnak ki azok az attitűdök és képességek, amelyek a későbbi párkapcsolati, gyermeknevelési, életvezetési működést meghatározzák. A gyermekvédelemben nevelkedők esetében különösen fontos lenne hangsúlyosan foglalkozni ezzel a területtel, különben ugyanaz a diszfunkcionális családmodell „termelődik újra” általuk, amelyből a rendszer kiemelte őket. Ha a szexuális identitás, a másik nem iránti attitűd, a szexuális cselekvésmintázat az otthonról hozott modell szerint alakul, nagy lesz az esélye a családi krízisek generációs megismétlődésének. Az állami gondoskodás folyamatát záró társadalmi integrációnak ugyanolyan fontos eleme az egészséges szexualitás, mint a megfelelő szociális, morális vagy mentális készségek, attitűdök kialakulása. Egy Murphy-utánérzet szerint a szexszel az a baj, hogy ha van kivel

és van mivel, akkor nincs hol; ha van hol és van kivel, akkor nincs mivel; ha van hol és van mivel, akkor nincs kivel. Ezek a problémák az intézményekben nevelkedő fiatalokat sem kerülik el, talán még fokozottabban érintik őket, mint családban élő kortársaikat. A továbbiakban igyekszem röviden, szinte csak címszavakban áttekinteni a szexuális fejlődést akadályozó tényezőket. 2. Alapkérdések 2.1 Van hol, van mivel, de nincs kivel – a kapcsolatteremtés zavarai A szex ugyan partner nélkül is működik, de kevésbé szórakoztató. A serdülők ezért az első sajátkezűleg szerzett élmények után igyekeznek interaktív keretbe helyezni szexuális tevékenységüket, amihez megfelelő partnert kell találni. Ezt egy intézményben több tényező is nehezíti. Testestől-lelkestől - Különösen a korán szeparálódott és a bántalmazott gyermekek esetében figyelhető meg az önmagát feladó, kiszolgáltató párkapcsolati viselkedés. Egy

korábbi vizsgálatunk során (Társkapcsolatok a gyermekvédelmi intézményekben) a vizsgált minta 60 százalékára találtuk jellemzőnek ezt a kapcsolati mintázatot. Az ilyen serdülő túl könnyen lép bele egy intim kapcsolatba, túl mélyen éli meg az együttlétet és a szakítást egyaránt. A viszony aszimmetrikus jellege feszültséggel terhelt légkört alakít ki Fűvel-fával - A családból kiszakított, köztük is elsősorban a bántalmazott gyermekek súlyos csalódást élnek meg a beutalásuk során, ami az eldobottság-érzetben jelenik meg. Az Created by Neevia Document Converter trial version http://www.neeviacom ősbizalom elvesztése miatt nagyobb igényük van a kötődésélményt jelentő testi kontaktusokra (simogatás, ölelés), ami a nemi késztetésekkel ötvöződve fokozott szexuális aktivitást eredményez. Az ilyen fiatal sok felszínes kapcsolatba belemegy, és ez nehezíti meg számára az „igazi”, a kötődést biztosító társ

megtalálását. Az erősebb kutya - Nagyobb létszámú intézményekben gyakori, hogy az éppen felserdült, mutatós lányokat „lenyúlják” az idősebb fiúk, néhány hétig-hónapig járnak velük, azután „továbbpasszolják” őket a dominancia-rangsor következő hímjének. Mire a korban is hozzá illő, őt esetleg régóta imádó serdülő fiúra kerül a sor, a lány már mások „levetett” nőjeként jelenik meg a kapcsolatban. Ebből az aszimmetrikus helyzetből harmonikus kapcsolat aligha jön létre. Ha ló nincs, szamár is jó! - Hároméves kor előtt szeparálódott serdülőknél figyelhető meg olykor a szexuális gátlástalanság egy formája, melynek során egyébként „normális” orientáció mellett állatokat vagy azonos nemű társakat választanak szexuális tevékenységük tárgyául. Ez az ödipális konfliktus hiányával függhet össze, hiszen mind az elsődleges nemi identifikáció, mind a gátló felettes én korai

megszerveződése elmarad. Ez a jelenség általában agresszióval társul, nem kölcsönösségen alapul. (Talán a könnyedebb leszbikus kísérletek jelentenek kivételt, amelyeket a tömegmédia sajátos trendje is támogat.) Csoporton belül a dominancia érvényesítésének eszköze is lehet a másik szexuális alárendelése. Az agresszivitás mindenképpen diszharmonikus helyzetet eredményez a serdülő későbbi kapcsolataiban is. 2.2 Van hol és van kivel, de nincs mivel – a szexualitás zavarai Az imént említett gátlástalanság már komoly szexuális zavarként értékelhető, szerencsére ritkán fordul elő. A szokásos serdülőkori problémák feldolgozása – az első menstruációtól a péniszen nőtt pattanásig – viszont jóval nehézkesebb, mint a családban élő fiatalok esetében. Kivel tudják megbeszélni gondjaikat az intézményben nevelkedők? Hogyan mondjam el, amit nem lehet? - A lányok ebből a szempontból valamivel jobb helyzetben vannak.

A gyermekvédelemben jóval több nő dolgozik (egy korábbi kutatásunk alapján kb. 80% - 20% a nő-férfi arány a pályán), akik a lányokkal elég bizalmas kapcsolatban állnak, felvilágosító munkát is végeznek, ellenőrzik a menses-naptár vezetését, a fogamzásgátlók és intimbetétek forgalmát, így „képben vannak” a lányok nemi életét illetően. A serdülő fiúk ugyanakkor jóval gátlásosabbak, a nevelőnőknek nem beszélnek a szexuális problémáikról, de a férfiaknak sem szívesen, hiszen egyrészt „semmi sem marad titokban”, másrészt úgy látja, a probléma önmagában is „ciki”, a társadalmi szinten sugallt „macsó identitás” sérül általa. És akkor még nem beszéltünk arról a nem is túl extrém helyzetről, Created by Neevia Document Converter trial version http://www.neeviacom amikor egy tizenéves fiú kicsinek tartja a péniszét, ám erre vonatkozó tanácsot csak attól a fiatal nevelőnőtől kérhet, akire

gondolva maszturbálni szokott. Ez nyilván nem járható út a számára, tehát marad a „sorstársak” bölcsessége. Kenegesd olajjal! - A szexuális problémákra megoldást kínáló babonák a fiatalok csoportján belül terjednek. Általában a vonzerőt növelő ártatlan praktikákról van szó (illatszerek, természetes anyagok kevéssé természetes felhasználása), lányok esetében gyakori a „tuti” fogamzásgátló és a „még tutibb” fogantató eljárások alkalmazása, míg a fiúk inkább a pénisz méretét és a szexuális aktivitást, kitartást növelő bűbájolást favorizálják. (Az étolaj felhasználását mindkét nem esetében volt szerencsém tapasztalni: egy fiú tanítványom a nemi szervét igyekezett növelni és erősíteni, egy serdülőlány pedig a haját tette volna fényesebbé és vonzóbbá vele, mindketten idősebb társaik tanácsára. Végül is az átható lángossütő-szag buktatta le őket.) A babonás eljárások arra

hívják föl a figyelmet, hogy bizony hiányzik a rendszerből a hatékony felvilágosítás, és bizony bőven vannak feldolgozatlan szexuális problémák. 2.3 Van kivel és van mivel, de nincs hol – a rendszer zavarai Ebben a fejezetben azokat a tényezőket tekintem át, amelyek az intézményi keretek között magát a szexuális tevékenységet zavarják. Ez nem kupleráj! - A gyermekotthonok házirendje általában pontosan szabályozza, meddig tartózkodhatnak a fiatalok az ellenkező neműek szobáiban. Éjszakai időpont kizárt Az intim együttlétet így nappalra kell időzíteniük, amit vagy egy „ajtónálló” bevonásával tehetnek zavartalanná, vagy az otthonon kívül, valahol a szabad ég alatt bonyolíthatnak le, mindkét esetben vállalva a kukkolás kockázatát. Az alcímül választott mondat az intézményvezető válaszaként hangzott el egy régóta együtt járó 17 éves pár kérésére, akik közös szobában szerették volna tölteni az

éjszakát. Maradt számukra a bokor alja A mondat mindemellett kiválóan alkalmas, hogy fölösleges bűntudatot és a szexualitással kapcsolatos erkölcsi gátlásokat ébresszen a fiatalokban. Fürge ujjak versenye - A fiatalabbak helyzete sem túl rózsás. Mivel még annyi esélyük sincs a zavartalan magányra, mint idősebb társaiknak az együttlétre, kénytelenek egymás jelenlétében, legfeljebb a takaró fedezetében örömet szerezni magukat. Az így keletkező feszültség elaborációját szolgálja a szexfilm vagy szexlapok nézegetése mellett rendezett „maszturbáló verseny”, amelyről ugyan csak fiúktól hallottam, de feltételezhető, hogy a lányok is végeznek hasonló, közös önkielégítést. Ezzel a feszültség-feldolgozással az a probléma, hogy egyrészt erősíti az egyesekben amúgy is jelenlévő gátlástalanságot, másrészt Created by Neevia Document Converter trial version http://www.neeviacom súlyosan csorbítja a szexualitáshoz

kapcsolódó intimitás-élményt. Az azonos neműek előtt végzett szexuális tevékenység orientációs zavart, kialakult nemi irányultság esetén pedig ambivalenciát, frusztrációt okoz. 3. Járulékos kérdések 3.1 Kesztyűben kezet mosni? – a rendszerszintű hímsovinizmus A fiúk „macsó öntudatra nevelése” a társadalomban már a születéskor megkezdődik. Veres Pál példázata szerint: ha az újszülött fiú, a papa máris azon örvendezik, hogy „Fél Budapestet meg fogja izélni!”, ám ha kislány, véletlenül sem mondja, hogy „Fél Budapest meg fogja izélni!” Óvodás korban ez folytatódik a „Katonadolog!” és az „Anyámasszony katonája!” minősítésekkel, majd a latencia-periódusban a fiúkat halálosan idegesítő „És a csajokkal hogy állsz?” jellegű kérdésekkel. A serdülő fiút pedig a következő jótanáccsal bocsátja haza szünetre a nevelője: „Aztán a csajokat megb-ni, a fiúkkal nem balhézni!” A nemi

szerepek predátorként és prédaként történő társadalmi szintű leosztása a gyermekvédelem rendszerében sajátos csavarral a fiúk elhanyagolásában, kirekesztésében tükröződik. Mivel a szexuális tevékenység a lányok oldaláról egyszerűen kontrollálható (a menstruáció, a fogamzásgátlók adagolása, a nőgyógyászati vizsgálatok), lényegében minden felelősséget rájuk terhelnek. Meg lehet figyelni: a nevelői szekrényben mindig van tampon, betét, tabletta, de óvszert ritkán találunk bennük. (Egy tanítványom, amikor rákérdeztem, visz-e magával óvszert a randira, vigyorogva kérdezte: „Minek az? Kesztyűben kezet mosni?” Utóbb kiderült, hogy a színvonalas metaforát egy felnőtt dolgozótól hallotta.) A lányok rendszeres nőgyógyászati ellenőrzése alighanem erősen rombolja az önértékelésüket. Egy tizenkét éves kislány a barátjával együtt állította, hogy nem volt köztük nemi aktus. Nem hittek neki, nőgyógyászhoz

vitték (a helybeli lányok találó szóképével: a „turiba”), ahol azután megállapítást nyert, hogy „incestus nem történt”. Pedig történt, ha nem is fizikai értelemben: éppen a fölösleges „turkálás” által. A rendszer a gyermekvállalással kapcsolatos problémákra is érzéketlen. A teherbe esett lányok – ha nem vállalják az abortuszt – a szülés előtt csecsemőotthonba kerülnek, ahol dönteniük kell, megtartják vagy örökbeadják a gyermeket. A döntést az apa hivatalosan nem befolyásolja. Ha mindketten kifejezik azt a szándékukat, hogy felnevelik a gyermeket, akkor sincs lehetőség arra, hogy együtt maradjanak, legfeljebb egy jogi kiskapu, a „nagykorúsítás” és a házasságkötés segítségével, akkor viszont le kell mondaniuk a további állami gondoskodásról. A rendszeren belül az apa még ha akar, akkor sem vállalhat felelősséget Created by Neevia Document Converter trial version http://www.neeviacom 3.2 Bezzeg

az én időmben! – a rendszerszintű prüdéria A kuplerájra vonatkozó fejezet már előrevetítette, hogy a serdülőknek a felnőttek zavaros erkölcsi világképével is meg kell küzdeniük szexuális életük szervezése során. A prüdéria persze – a macsókultuszhoz hasonlóan – össztársadalmi jelenség, de a gyermeknevelésben bizony erősen romboló hatású: egyrészt fölösleges bűntudatot kelt a szexuális tevékenységgel kapcsolatban, másrészt – mivel nyilvánvalóan hazug – bizalomvesztést okoz, amit pedagógus egyszerűen nem engedhet meg magának. Mitől fogadnák el hitelesnek a munkaerkölccsel vagy a devianciákkal összefüggő erkölcsi álláspontomat a fiatalok, ha a szexszel kapcsolatban hazug, képmutató álláspontot képviselek? Egy fiatal férfi kolléga vetette föl egy értekezleten: „Mi talán nem szexeltünk tizenhét évesen?” Néhányan felhördültek, és érdekes módon nem az állítást cáfolták, hanem annak

következményeitől féltek: „Na, ha ezt hallanák a gyerekek, mi lenne itt!” Egy korábbi felmérésünknek a szexuális élet zavaraira vonatkozó kérdését többen is szent felháborodással utasították vissza: „Ez magánügy, még névtelenül is!” A helyzet tehát úgy áll, hogy a serdülők szexuális nevelésére hivatott dolgozók komolyabb szexuális gátlásokkal küszködnek, mint gondozottjaik. Meglehetősen ambivalens, és kevés sikerrel kecsegtető állapot. A rendszerszintű prüdéria is megnyilvánul, például a lakásotthonok vizesblokkjainak megduplázásában. Mert kötelezően lennie kell fiú és lány zuhanyzónak Mintha egy közös zuhanyzót nem lehetne felváltva használni. Hasonlóan prűd viselkedés, hogy a fiatal párok lehetőséget kapnak hosszabb-rövidebb eltávozásokra, diszkózásra, viszont nem kapnak lehetőséget a közös szobában alvásra. Az egyes intézmények persze megoldják valahogyan ezt a kérdést (ha akarják),

de hiányzik az átfogó szabályozás. Éppen a helyi szintű prüdéria miatt. 3.3 Ki hitte volna? – A rendszerszintű hárítás A felsorolt problémákat, meg a belőlük fakadó frusztrációkat a gyermekvédelmi dolgozók is érzékelik, és derék ösztönlényekként hárítjuk is őket szorgalmasan. Volt eset, hogy egy leány sokadik rosszullétére így reagált a nevelőnő: „Nem terhes, mindig megkapta a tablettát! Biztos bezabált.” Klasszikus tagadási mechanizmus A lány persze terhes volt, a tablettákat a WC-be dobálta. A szexuális tevékenység szerencsére bipoláris, így a hasításnak is ideális terepet kínál. Bármi történik „az én gyerekemmel”, azért a másik a hibás. A saját felelősség is kényelmesen áttolható „arra a ribancra”, vagy „arra a stricire”. Előszeretettel alkalmazzuk a projekciót is Created by Neevia Document Converter trial version http://www.neeviacom „Mert ezeket csak a szex érdekli!” – háborog

az a populáció, amelyik névnapi bulikon pajzán nótákat énekel, munka közben kétértelmű élcekkel ugratja egymást, a bulvárlapokban a sztárok hálószobatitkait fürkészi, és leginkább a disznó vicceken tud nevetni. A rendszer – bár kevéssé ösztönlény – maga is hárít. Kitolja az állami gondoskodás korhatárát 25 évre, de nem néz szembe az ebből fakadó problémával. A fiatal felnőttek ugyan korlátlanul élhetnek választójogukkal, dolgozhatnak, utazhatnak, de hivatalosan nem alhatnak együtt választottjukkal. Legalábbis az addigi otthonukban nem Vagy vállalják a „kényszermoratóriumot”, vagy „kirepülnek”, és utógondozottként élnek tovább Ha egyikük még fiatalkorú, egyáltalán nincs alternatíva. A rendszert mindez nem hatja meg Mintha egy vénkisasszony hangja szólna: „Nem kupleráj ez, kérem!” 4. Összegzés A serdülőkori szexualitás problémáitól a fiatal felnőttek identitásválságáig jutottunk.

Megállapíthattuk, hogy a szexualitás kontrollja a jelenlegi gyakorlatban diszfunkcionálisan működik: sérül általa a felelősségmegosztás, a fiatalokat megalázó és/vagy kényelmetlen szituációkba kényszeríti, gátlásokat, bűntudatot ébreszt. Ezek a frusztrációk a későbbi családi életben csapódhatnak le, és diszfunkcionális családi működést eredményezhetnek. Csak kérdéseket fogalmaztunk meg, a válaszokat az egész gyermekvédelmi rendszernek, és külön az egyes intézményeknek is meg kell keresnie. Mert a felsorolt negatív hatások oda vezetnek, hogy a nevelési folyamat végén a családi életre nem kellően felkészült, bizonytalan identitással rendelkező fiatalokat integrálunk a társadalomba. Akkor meg minek dolgoztunk velük évekig? Created by Neevia Document Converter trial version http://www.neeviacom