History | Higher education » Érdekességek és tabuk II. Nagy Ramszesz életéből

ÉRDEKESSÉGEK ÉS TABUK II. (NAGY) RAMSZESZ ÉLETÉBŐL A LEGNAGYOBB: Talán nincs is olyan nép a Földön, akinek történelmében ne lenne egy olyan hős, aki mindenki mást elhomályosítva, már-már emberfeletti képességekkel rendelkezve, olyan korszakalkotó, történelmet formáló eseményeket gerjeszt, amelyek méltán emelik őt olyan magaslatokra, hogy neve soha el nem múlóan megmarad népe emlékezetében. Olyan történelmi hősök, mint: Julius Caesar, Periklész, Bonaparte Napóleon, Csin császár, Nagy Péter cár, (Szent) István királyunk és még sorolhatnánk. Az ókori Egyiptom fáraóinak sorában több neves uralkodót is találunk; Narmertől kezdve, Dzsószeren, I. Jahmeszen át a hódító III Thotmeszig többeket De mind közül talán mégis a legnagyobb: II. Ramszesz II. Ramszesz cartouche-a Ramszesz egyedülálló jelenség volt, márcsak külső megjelenését tekintve is. Szőke (!), lágy hajával, és daliás termetével igencsak elütött az

Egyiptomban szokásos átlagtól. Múmiája, mely a mumifikációs eljárás során sokat zsugorodott, még így is 173 cm. Neve sokat sejtetően így hangzik: "Ramszesz, User-Maat-Ré, Setep-en-Ré(1), a Hatalmas Bika, Egyiptom Védelmezője, az Idegen Országok Megfékezője, az Években Gazdag, a Győzelmekben Nagy Amon Szeretettje". Egy férfi, akitől az ellenségei rettegtek, akitől a nők extázisba estek, aki több gyermeket nemzett, mint bármely más fáraó előtte és utána, aki több templomot építtetett, mint az összes fáraó együtt, aki olyan hosszan uralkodott, hogy már halhatatlannak kiáltották ki, aki Mózest a sivatagba űzte, és aki alatt a zsidók meg sem próbálták elhagyni Egyiptomot, és végül szintén ő volt az, aki istennek kiáltotta ki magát, és ebben senki nem is kételkedett! (1) Az User-Maat-Ré, Setep-en-Ré gyakori királyi jelző volt, jelentése: erős, mint Ré igazsága, Ré kiválasztottja. Kezdetben csak ezt a nevet

használta II Ramszesz, majd sorra vette fel hozzá a többi jelzőt, valamely nevezetes eseménykor, mint például: győzelmi dekrétum kiadásakor, Jubileum megünneplésekor stb. A "KATONAFÁRAÓK": Az amarnai "forradalom"(2) után az Egyiptomi Birodalom agonizált. A királyi széket Ehnaton után elfoglaló 11 éves Tutankhamon csupán marionettbábu volt a hatalmat igazából gyakorló tanácsadók kezében. És bár a régi istenek kultuszát a koronázás ünnepe után szinte azonnal visszaállították, az országban található számtalan templom addigra már kifosztottan, megszentségtelenítve állt, a papság legnagyobb része pedig szétszéledt. Tutankhamonra, mint Ehnaton utódjára a nemesség és papság továbbra is árulóként tekintett, így a bizonytalanság és félelem még a királyi palotában is jelen volt, olyannyira, hogy még a király sem érezhette magát biztonságban. Az egész birodalmon depresszió és rezignáltság

uralkodott. Egy korabeli sztélé szerint: "Az emberek szíve gyenge volt és abbahagytak teremteni." Ebben a helyzetben igen fontos volt, hogy mielőbb visszaállítsák a régi istenek dicsőségét, szobrokat és példaképeket emeljenek, amelyekre az emberek felnézhettek ebben a vészterhes időben is. Az ifjú fáraó uralkodásának kilenc évét "istenszobrok készítésével töltötte", ahogy ezt egyik mellékneve is mondja sírjának pecsétjén. Tutankhamon munkásságának egy fejére mért erős ütés vetett véget. Mai napig nem bizonyított, hogy árulás, vagy baleset végzett az ifjú uralkodóval, bár bizonyos nyomok cselszövésre utalnak, amelyek egészen Ay-ig vezetnek el, aki Tutankhamon után elfoglalta a trónt. A Birodalomnak egy erőskezű uralkodóra lett volna szüksége, aki végre helyreállítja a rendet, de Ay személyében egy gyenge kezű, megfáradt öregember került trónra, aki ugyan lovassági parancsnok volt korábban, majd

vezető hivatalnok sokáig, de rövid uralkodását, - mely csupán négy évig tartott - inkább saját vagyonának gyarapítására használta fel. Halála előtt a trónt a "király különös bizalmasára": Horemheb-re hagyta, aki akkor a hadsereg főparancsnoka volt, és magas rangú miniszter is egyben. Horemheb 27 évig (Kr.e 1333-1306) állt a Birodalom élén, de csak egy kifosztott, korrupt, hanyatló ország volt az öröksége. Katonai vezetőképességét a politika és gazdaság színpadán kamatoztatta, míg igazi gyűlölt önkényúrrá nem vált. Kemény büntetések kiszabása mellett csonkítások, nyilvános büntetések, száműzetés - sikerült véget vetnie a korrupciónak, és az ország gazdaságát kivezette a mély krízisből. Horemhebnek, aki Nofertiti egyik húgát, Mutnedzsmetet feleségül véve sikerült legalizálnia a trónigényét (ezt ugyanis csak úgy tehette meg bárki, ha feleségül vett egy a királyi családból származó női

családtagot) nem született utódja. A gazdaságilag stabilizálódott, de katonailag meggyengült Birodalom fennállásáért aggódva egy tapasztalt tábornokot, régi katonatársát, Paramesszét jelölte ki utódjául. Mivel azonban a királyi család női ágon is kihalt, így nem volt olyan hercegnő, aki legalizálhatta volna Paramessze hatalomra jutását. Ennek érdekében Horemheb halála előtt vezírré nevezte ki a tábornokot, ami a hadsereg főparancsnoka és egyben amolyan "miniszterelnöki" funkció is, így már legálissá vált, hogy a király halála után átvehesse a hatalmat. Ez meg is történt, és Paramessze Kre 1306-ban I Ramszesz néven fáraó lett, és egyben a 19. dinasztia megalapítója I. Ramszeszről gyakorlatilag semmit sem tudunk Mindössze két évig uralkodott, és ez idő alatt több csatát vívott a gyenge Birodalomra rátörő külső népekkel, míg az országot katonailag jelentőssé nem tette ismét. Őt fia I Széthi

követte a trónon, aki mintegy 14 évig uralkodott I Széthi alatt a Birodalom mind gazdaságilag, mind katonapolitikailag jelentős állammá vált az afrikai kontinensen, a keleti határokon egyedül a gyengülő Mitanni Birodalom és a lendületesen előretörő Hatti (a hettiták birodalma) fenyegette. De ezt a fenyegetést Széthi időről-időre megjelenő csapataival kezelni tudta. Bár Széthinek nem a későbbi II Ramszesz volt a legidősebb fia, mégis őt választották trónörökösnek, és tudatosan készítették fel a trón átvételére. Atyja már fiatal éveiben felelősségteljes, állami feladatokkal bízta meg, olyan építmények emeltetésével például, mint az abüdoszi templom, vagy a déli provinciának, Núbiának és az ottani alkirálynak az ellenőrzésével. És itt jön az első rejtély, amin az egyiptológusok a mai napig vitatkoznak. Ugyanis több feliratból úgy tűnik, hogy I. Széthi társuralkodóként maga mellé vette fiát a későbbi II

Ramszeszt, akit ekkor még csak User-Maat-Ré, Setep-en-Ré-ként említenek. De mikor is volt ez? A gurnai Széthi-templom ajtókeretén ugyanúgy cartouche-ban szerepel Széthi és Ramszesz neve, ami azt jelzi, hogy mindketten uralkodók volttak (egy időben). A Szerabit-el-Hadimban álló Hathor templom egyik monolitján a felállítás időpontjaként két dátum szerepel: I. Széthi 8, II. Ramszesz 2 uralkodási évét jelzi Sajnos a két szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy egy időben vésték-e be, de igen valószínű. Az egyiptológusok nem is a társuralkodás lehetőségét vitatják, hisz ez a 12. dinasztia óta több esetben is előfordult, de ilyenkor az volt a szokás, hogy dátumozáskor mindkét fáraó uralkodásának évét feljegyzik (tehát ahogy a monoliton: Széthi 8., és Ramszesz 2. uralkodási éve) Viszont sem Ramszesz, sem Széthi nem tartotta be ezt a szabályt. Talán azért nem, mert Széthi - úgy tűnik - egyszerűen nem dátumozott,

Ramszeszről pedig annyi különcködést ismerünk, és annyira fel akarta magasztalni magát elődeivel szemben, hogy talán el akarta felejteni, hogy mintegy "fél királyként" együtt kormányozott az apjával. Viszont, hogy a társuralkodás mégis megtörtént, azt meg onnan tudjuk biztosan, hogy egyeduralmának kezdeti éveiben többször is megemlíti különböző feljegyzésekben. És hogy mikor is volt II. Ramszesz egyeduralkodásának pontos dátuma? Nos, biztosan ezt sem tudjuk, de van egy nagyon jó elmélet erre, amit a legtöbb egyiptológus elfogad. Ramszesz Hebsed-jét (trónra lépésének évfordulóját) mindig egy peret hónap (Lásd az "Évszakok" fejezetet) első napján ünnepelte. A Ramesszeum(3) plafonján lévő naptár pedig az egyiptomi év közepével; a 3. peret hónappal kezdődik Erre csak egy magyarázat lehetséges: a halotti templom naptára Ramszesz uralkodásának kezdetével indít. Ezek szerint II Ramszesz Kr.e 1290 december

15-én kezdte meg uralkodását a Két Földön (2) Amarnai forradalomnak illetve korszaknak hívjuk IV. Amenhotep fáraó uralkodásának második felét, amikor a régi isteneket száműzve a vallásból, bevezette az egy istenbe vetett hitet, és ezzel vallási forradalmat szított. Nevét Ehnatonra változtatta és csupán Aton-t, a napkorong istenét ismerte el, így a különböző istenek kultuszait szolgáló papság legfőbb ellenségévé vált. Udvarának székhelyét áthelyezte a sivatag egy addig érintetlen részébe, a Nílus partján, ahol tervei szerint új várost építtetett, melyet Ahet-Aton-nak neveztek el. Mai (arab) neve szerint a helyet Tell-el-Amarna-nak hívják, innen származik az "amarnai korszak" kifejezés. (3) Ramesszeumnak nevezzük II. Ramszesz Amon istennek szentelt halotti templomát NyugatThébában (Uaszet) II. RAMSZESZ ÉS A NŐK: 3300 évvel ezelőtt hivatalnokok járták be a birodalom minden szegletét, hogy megtalálják

Egyiptom legszebb lányait. Amikor rátaláltak egy újabbra, arannyal és drágakővel halmozták el őket, és elhívták egy olyan intim szépségversenyre, amelynek csak egy nézője volt: II. (Nagy) Ramszesz. A fáraó, palotája tróntermében, aranytrónusán ült félmeztelenül, ágyékkötőben, fején nemezkendővel és arany-ureusszal. (4) A trón, melynek háttámlája feje fölé nyúlt, és mögötte egy Hórusz-sólyom terjesztette szét karhosszúságú szárnyait, egy méter magas emelvényen állt, melyre rámpa vezetett fel. A fáraó lábainál lustán hevert egy megszelídített oroszlán, a hatalom és a férfiasság szimbóluma. Mellette vak hátfás guggolt, fejét figyelően felfelé tartva, hosszú ujjaival hangszere hat húrjába kapaszkodva. Mögötte két meztelen, csak egy keskeny, bőrpántokat tartó övet viselő serdülő korú lányka térdelt. Egyikük furulyát, másikuk szisztrumot - egy kedvelt, fémesen csengő csörgőt - tartott. Tipegő

léptekkel, fejét mélyen lehajtva, megérkezett a "királyi hárem elöljárója". A földre vetette magát Ramszesz előtt, homloka a vörös gránit kövezetet érintette, és sírós fejhangon ekképp szólt: "Kövesd kívánságodat és tégy jót magadnak, tégy meg mindent, amire az életben szükséged van, ne kínozd a szíved mindaddig, míg eljön hozzád a felkiáltás napja." (5) Ramszesz intett a kezével, mire egy gátlástalan, őrült, és sokszor perverz orgia vette kezdetét. Hihetetlen lenne, ha a torinói papiruszon nem rajzolták volna le részletekbe menően. Valahogy így: A felkorbácsoló zene hangjára nádszálvékony lány tipegett be a trónterembe, a fényes padlóra vetette magát, és háton fekve elkezdte testéről a hosszú, áttetsző pliszírozott ruhát lehúzni. A "királyi hárem elöljárója" a király elé lépett, és elmondta, hogy a lány neve "Szép szederfa", tizennégy éves, egy egyiptomi tiszt

és egy szíriai kereskedőnő lánya. Úgy tűnt, a formás gyermeklány vetkőzése nem tett igazán nagy benyomást Ramszeszre. Ilyen előadás minden hétre jutott egyszer, a hárem részére toborzott újonc lányok bemutatóján. Csak amikor a kislány széttárta lábait, hogy a fáraó mélyebb bepillantást nyerjen abba, ami várja, a király akkor mutatott érdeklődést, csettintett nyelvével és bólintott a fejével, mire a lány elragadtatásában felsikoltott. Alighogy elhalkult a hangja, máris feltűnt a következő, egy fekete hajú, lótuszvirággal díszített apródfrizurás egyiptomi lány, akit "Kis macskának" hívtak. Tizennyolc éves volt, és nem viselt mást, mint egy flitterekből álló gallért. Táncát egy földre helyezett, magas lábú tál fölött járta, és néha egészen mélyre fölé guggolt. Ramszesz érdeklődve figyelt, ilyet még ő sem látott Vajon mit akar a lány a tállal? Kérdezte magában. Hamar kiderült, és a

fáraó döbbenetében nem hitt a szemének! A lány a tál fölé guggolt és szégyent nem érezve az alatta lévő tálba pisilt. Úgy tűnt Ramszesznek ez nagyon tetszett Amint a bemutatója által kiváltott elégedett reakciót felismerte, a lány szemérmetlen mozdulatokkal a fáraóhoz táncolt, átfogta a lábszárát, ügyes ujjakkal előretapogatózott a király ágyékkötője alatt, megragadta Ramszesz férfiasságát, és ujjaival lassan mozogni kezdett rajta, míg őfelsége kéjesen fel nem nyögött. Ez lehetett a vad orgia kezdete. Két-két lány aranytól fénylő harci kocsikat húzott be a terembe Harcos és a hajtó helyett azonban meztelen lányok álltak, feküdtek, kuporogtak rajtuk, a legrafináltabb szeretkezési pózokban. Néhányan a kocsihoz kötve, a többiek szabadon Ramszesz nem bírta tovább aranytrónusán és a beguruló lányokra vetette magát, akik visítva, ujjongva kínálták fel magukat. Némelyikük fején édes illatot árasztó

balzsamkúp volt, mások üvegcsékből, tálakból fröcsköltek szét illatozó folyadékot. Ramszesz faunként ugrott egyik kocsitól a másikig, egyik lánytól a másikig. A vak hárfás, aki csak fültanúja volt a féktelen eseményeknek, vadul a húrokba csapott, a kis furulyáslány éles, elnyújtott hangokat csalt ki hangszeréből, a szisztrumos az általa ütött ritmusra ringatta testét. Micsoda férfi ez az User-Maat-Ré, ez az Erős Bika! A lányok visítottak az elragadtatástól, ha közeledett hozzájuk. A legtöbb olyan fiatal volt, hogy még nem volt körbemetélve sem, ami akkor szokás volt, mert Ramszesz király a karcsú, és szűz lányokat szerette. Naht sírjában - aki IV. Thotmesz idején volt templomi írnok - találkozunk először meztelen táncosnőkkel, s ettől kezdve a szép táncosnők szokatlanul keresettek lettek. A kultikus istentiszteletből létrejött tánc akrobatikus, extatikus előadássá vált, és miként Hérodotosz magyarázza,

gyakran obszcén módon mutatták be. A thébai magánsírok kedvelt motívuma volt a hátrafelé cigánykereket hányó táncosnő. A tübingeni egyiptológus professzornő, Emma Brunner-Traut az egyiptomi tánc lényegéről azt mondja: "Míg kezdetben csoportos, szigorúan megkoreografált, hagyományhoz kötött tánc volt, ez az újbirodalmi, rögtönzött tánc egyre inkább önállóan előadott tánccá alakult, melyben a többi résztvevő alárendelt, kísérő szerepbe kényszerült. A szintúgy improvizált dallamokat már nem kórusvezető irányította. A régi táncoktól alapvetően abban különbözött, hogy a táncoló lányok idővel saját dalocskáikat különböző új, sokszor Ázsiából hozott hangszereken kísérték. Ez azonban korlátozta a táncoló mozgásszabadságát. Azért, hogy mozgásuk teljes lehessen, a 18 dinasztia végére a tulajdonképpeni szólisták újra leteszik a hangszert. Hűvös, szabad és kokettáló mozdulataik vannak, lágy,

meztelen testük elragadtatással tölti el a nézők szemét." A Kr. e 2 évezredben az egyiptomi nők férfiölő nőstényördögök hírében álltak Mindenesetre a mitológia, a mesék és az Ószövetség ezt a képet festi le róluk. Ez nem utolsósorban azért alakulhatott ki, mert a Nílus völgyében már korán felismerhetők voltak az emancipációs irányzatok, melyek az idegenek körében csodálkozást és értetlenséget váltottak ki. A "József és Asenath" zsidó, apokrif történetben az egyiptomi nő nagyvilági, beképzelt és elkényeztetett, a József-történetben a ramesszida udvaronc; Putifár felesége szégyentelen bestia, aki el akarta csábítani az ártatlan Józsefet. Úgy tűnik, a bibliai krónikás fejében a történet megírásakor egy széles körben ismert egyiptomi mese járt. Az úgynevezett "két testvér meséje", mely II. Ramszesz idején már közszájon forgott, és a dOrbiney Papiruszból (British Múzeum)

ismerjük. Röviden arról szól, hogy egy nagybirtokos (bizonyos Anubisz) fiatal felesége megpróbálja a sógorát elcsábítani. Amikor elutasítják, azt állítja, a férfi megerőszakolta, és kiteszi őt férje bosszújának. A fáraó környezetében lévő asszonyoknak kötelességük volt szépnek lenni, és Ramszesz idejét lehetőleg kellemesen elűzni. Kevesen tudják, hogy a "királyok játéka": a sakk már ismert és kedvelt volt az ókori Egyiptomban, és II. Ramszesz is szívesen űzte méltó partnerével Nofertarival. Ez volt a kedvenc játéka, még sírjában is ábrázolták sakkozás közben Azt nem tudjuk, hogy II. Ramszesz is sakkozott-e meztelen lányokkal, ami III Ramszeszről köztudott volt, de III. Ramszesz szinte minden élethelyzetben utánozta elődjét, ezért feltételezhetően ezt a különleges szórakozást is tőle vehette át. Éppígy megfelelt a kor fáraói ízlésének meztelen lányokkal kicsónakázni a Delta nádasába, és a

ringó ladikban szeretkezni. Ezek a lányok szokatlanul bájos teremtések voltak, szépek, okosak és diszkrétek is egyben. A legtöbbjük nem egyiptomi volt, hanem idegen népek lányai, elsősorban Szíriából jöttek. Csak ritkán találkoztak a királlyal, mert II Ramszesz háreme a palotáján kívül feküdt. Széthi adta neki, néhány tucat lánnyal együtt, még fiatal trónörökös korában, amikor Ramszesz alig volt tízéves. E " királyi ékszerek" - a királyi szeretők egyik címe - egyike volt a kissé idősebb Nofertari(6), és ő volt az, aki az ifjút a szerelem titkaiba beavatta. Tízévesen Ramszesz felnőtt férfi volt, akit atyja csapatparancsnokká nevezett ki, és nem volt az sem ellenére, ha Ramszesz magával vitte Nofertarit a csatába. Később, amikor Széthi már halott volt, Ramszesznek saját utazó háreme, egyfajta erotikus ügyelete volt. A háremben nem csupán nők voltak, és a férfiak, akikkel itt találkozni lehetett, nem eunuchok

voltak. Egyetlen bizonyíték sincs rá, hogy az egyiptomi háremben dolgozó férfiak kasztráltak lettek volna. A hárem önálló gazdasági egység volt, független a királyi palotától, saját földekkel, adóbevételekkel, közigazgatással és rendőrséggel. A királyi hárem elöljárója és helyettese (polgármestere és helyettes polgármestere) két a hárem kincstárának írnoka (kamarás) és hat a hárem-közigazgatás ellenőre (hivatalnok) fölött állt, akik meg a rendőrcsapat és a mezőgazdasági munkások felettesei voltak. II Ramszesz háremében (rangsor szerint) félezer háziasszony, szépség, szeretett, királyi hölgy, királyi hitves és nagy királyi hitves nyüzsgött. Amint az a III Ramszesz idejéből való hárem-összeesküvés aktájából kiderül, a belső szerelmek és intrikák mindennaposak voltak az asszonyházakban. A hárembeli botrányok a ramesszida korban hozzátartoztak a hétköznapokhoz. Ramszesz quadrogámiában élt, tehát

négy (fő)felesége volt. Egyáltalán nem volt szokatlan, hogy négy feleséget, fél tucat mellékfeleséget és pár száz hivatásos szeretőt tudhatott magáénak. Egy éven át minden éjszaka más nővel alhatott volna, akkora volt a háreme. A mozgás azonban folyamatos volt, ezért sok háremhölgy életében csak egyszer részesült kegyeiben. Ő, aki egyetlen lehetőséget sem hagyott, ki, hogy elődei nagy tetteit túlszárnyalja, a legkevésbé azt tűrte volna el, hogy valaki az ágyban múlja felül. Nincs róla adat, hogy Ramszesz az éjszakáit feleségével, két vagy akár több hölggyel együtt töltötte-e, a szabály mindenesetre az volt, hogy a király egyedül alszik. Tekintettel négy fő feleségére, pár száz szeretőjére és 162(!) gyermekére, a krónikásnak kétségei vannak afelől, hogy Ramszesz ezt a szokást pontosan betartotta volna. Annyi biztos, hogy egyik fő felesége sem volt idősebb 16 évesnél, amikor elvette. A legfiatalabb

közülük saját lánya, Bent Anat volt Mellékfeleségként a szerelemre éhes fáraót még további két lánya szolgálta. Ramszesz előtt 100 évvel III. Amenhotep új törvényeket állított fel a fáraók szerelmi életére vonatkozóan. Fiatalon elvette egy pap és háremhölgy lányát, Teje-t, és a Két Ország úrnőjévé tette. Ezenkívül legalább egy tucat mellékfelesége volt, és háromszáz-négyszáz fős háremet tartott. Ramszeszhez hasonlóan ő is a világos bőrű, kis mellű ázsiai nőkért rajongott Tustratta, Mitanni királya értett hozzá, hogyan kovácsoljon tőkét ebből a vágyból; apránként kiárusította Amenhotepnek a testvérét, Giluhepát és később kislánykáját, Taduhepát, aki Egyiptomban a Nofertiti nevet kapta. Akkoriban a bűn aranya tonnaszám ment Egyiptomból Mitanniba Amíg azonban III. Amenhotep egyetlen királynéval is beérte, II Ramszesznek négy volt: Nofertari, Izisz-Nofret, Bent Anat és Maaneferuré. Mindegyikük

királyi hitves volt Kétségkívül Nofertari, akit II. Ramszesz még trónra lépése előtt vett feleségül, volt "a legszebb mind között". Bőre feltűnően világos volt, és ő szülte a fáraónak az első, harmadik, tizenegyedik és tizenhatodik fiút, valamint a negyedik és ötödik lányt. Nofertari nagy királyi hitves, és a hárem úrnője volt. Rengeteg szolgáló és személyes testőrség állt a rendelkezésére A nagy királyi hitves jól ismerte férje kicsapongásait, tudott az erkölcstelen ünnepségekről, de elég okos volt, hogy ne ellenezze sem a mellékfeleségekkel, de még a saját második lányával kötött házasságait sem. Az Újbirodalom kezdetén mindez megfelelt a fáraói szokásoknak, az ő hatalma pedig ezáltal semmit sem csökkent. Ramszesz kilencven éve alatt sok nőt szeretett, de csak egyet tisztelt: Nofertarit. Neki építtette meg a Királynék Völgyének legszebb sírját, olyan színdús falképekkel, mint atyja, Széthi

sírjában, és a királyné magánéletéből vett jelenetekkel. Ezek igazi dámát, előkelő megjelenést mutatnak, egy valódi szépséget, nem egyszerűen csak csínosat, mint azok a fiatal lányok, akiket a fáraó a saját szórakoztatására tartott. Ramszesz imádhatta őt, mert még mielőtt magának elkezdte volna építeni a templomot Abu Szimbelben, emeltetett egyet, még ha kisebbet is, Nofertarinak. Ez az ezüstlakodalmuk idején, 25 év után történhetett E templom 12 méter magas homlokzatán Nofertari kétszer jelenik meg előttünk. A kapu mindkét oldalán férje két-két lépő alakja kíséri. Hosszú, áttetsző ruhája kihangsúlyozza alakját Az ábrázolás erotikus kisugárzása nyilvánvalóan szándékos, és még az olyan kedves részlet, mint a szép királyné mellbimbója sem volt tabu. Nofertari Hathor-koronát visel, jelezve, hogy egyenrangú a tánc, zene és szerelem istennőjével. Illatos, virágos, könnyű, nőies a főként aranyszínű

templombelső is. Annak, hogy Ramszesz istenített és megistenült feleségét miért éppen Hathor istennővel hozta kapcsolatba, a következő lehetett az oka: Hathort már az Óbirodalom idején is a fáraó védelmezőjének tekintették. Ez nyilvánvaló utalás arra, hogy Nofertari idősebb volt Ramszesznél, és ő volt az, aki a fiatal királyt irányította és vezette. Megnézve Nofertari lábtartását, feltűnik, hogy bal lábával előrelép. Ezt az aktív, tetterőt és határozottságot szimbolizáló pózt, mely hagyományosan a királyoknak volt fenntartva, Nofertari biztosan nem véletlenül veszi fel. Máig rejtély azonban, hogy a királyi pár lányait miért ábrázolták ugyanilyen előre lépő tartásban, míg a fiúk összezárt lábbal állnak, ahogy a lányok szoktak. Nofertari templomában csak a saját gyermekeit említik, Ramszesz többi fiáról és lányáról nem esik szó. Ízisz-Nofret, II Ramszesz második nagy királyi hitvese éppígy

mellőzi emlékművein Nofertari gyermekeit. Ízisz-Nofret fiaival és lányaival az asszuáni és Gebel Szilszile-i sziklaképeken találkozunk. Ezeket a képeket Haemuaszet (a neve jelentése: Aki Thébában megjelent) herceg Kr. e 1261-ben, atyja harmincadik uralkodási évének jubileuma(7) alkalmából készíttette, és az elkövetkező 12 évben még négyszer aktualizáltatta. Haemuaszet memphiszi főpap volt, és átvette atyja jubileumi ünnepségeinek szervezését. Az, hogy a falreliefen mint hivatalos ünnepkihirdető, atyjával együtt ábrázoltatta magát, természetes. Az azonban, hogy a képen a király kedvenc feleségét, Nofertarit teljesen mellőzte, és saját anyját, a második nagy királyi hitvest, Ízisz-Nofretet jeleníttette meg maga és a király mellett, II. Ramszesz nagy családján belül rivalizálásra, sőt, talán ellenségeskedésre is utal. E feltételezés megerősítést nyer a nyugat-szilszilei sziklakápolnában, ahol Ramszesz mellett csak a

második és negyedik főfeleség, Ízisz-Nofret és Bent Anat láthatók. Bent Anat amúgy Ízisz-Nofret egyetlen lánya volt. Ízisz-Nofret szülte Ramszesznek a második és negyedik fiút, ill a tizenharmadikat, a későbbi trónutódot Merneptah-t. Ramszesz ugyan nagy családot tartott el, de egységes nagy család nem voltak. Vannak régészek, akik II. Ramszesz háremében még családon belüli hatalmi harcokat is gyanítanak, melyek során Nofertarit és gyermekeit, közöttük az elsőszülött Amunherhopsef-et Ízisz-Nofret és gyermekei tették el láb alól. Erre azonban semmiféle bizonyíték nincs Az viszont biztos, hogy Nofertari szokatlanul nagy hatalmú asszony volt. A királyné koronázási szertartása Abu Szimbel-i templomában önmagáért beszél: Ízisz és Hathor istennő tartják a kezüket védelmezően Nofertari fölé. Modern, rövid parókáján ureusz-diadémot és napkorongos Hathor-koronát visel Bal kezében hatalmi szimbólumként flabellumot, azaz

legyezőt tart, melyet elegánsan a vállára fektet. Jobbjában, mint az isteni fáraó, ankh jelet, az örök élet szimbólumát tartja Úgy tűnik, Nofertari befolyással volt a politikai eseményekre. Ramszesz és a hettita király, Hattusil békekötése után levelezett annak feleségével, Puduhepával. A Hattiba küldött levél bizonyítja, Nofertari mennyire örült a békeszerződésnek. Abu Szimbel-i temploma elkészültét Nofertari már nem érte meg, Kr.e 1264 és 1260 között, még az ötvenedik évét sem elérve halt meg. Néhány évvel később, a Kr.e 1265 év 3 téli hónapjában egy véget nem érő karaván vonult az Orontész mentén, Palesztinán át az egyiptomi főváros, Ramszesz irányába. Több ezer marha és ló, több tízezer kecske és birka, arany- és ezüst holmikkal, értékes bútorokkal és finom edényekkel magrakott kocsik, közöttük kaska rabszolgák, kocsisok és őrök, a felismerhetetlenségig rongyokba és szőrmékbe burkolózva.

Északról, abból az irányból, ahonnan jöttek, jéghideg szél süvített, viharrá fokozódott, és vaskos hófelhőket hajtott maga előtt, mely embernek és állatnak egyaránt elvette levegőjét. A menet végét harci kocsik és előkelőségek zárták, élükön Upe, Kánaán, Suta és Atahmassi tartományi helytartóival, középen pedig a hettita király, Hattusil legidősebb lányával, Ramszesznek, a mindenhatónak szánt ajándékkal. Ő kívánta magának, vigaszul, elhunyt Nofertarija helyett. Amikor a hírnök jelentette a Ramszesz-városbeli lazurikő palotájában tartózkodó fáraónak, hogy a karaván Hattusasból Egyiptom határához közeledik, Ramszesz állami küldöttséget menesztett eléjük. A Delta tavasziasan téli éghajlatához szokott egyiptomi katonák azonban hóviharokba kerültek. Amikor ezt Ramszesz meghallotta, a minden északi ügyben illetékes istenhez, Széthhez fordult: "Az Ég kezeiden nyugszik, a Föld lábaid alatt fekszik, az

történik, amit parancsolsz. Az eső, a hideg szél és a hó hagyjon alább - imádkozott Ramszesz, és nehogy még túl sokat követeljen az istentói, hozzáfűzte: - amíg a kincsek, melyeket nekem szántál, elérnek hozzám." Miután Ramszesz Széthnek áldozatot mutatott be, "az ég megnyugodott és napsütötte napok jöttek." Az egyiptomiak valahol Palesztinában találkoztak össze a hettitákkal, "és minden hettita elvegyült az egyiptomiakkal. Együtt ettek és ittak, mert szívükben testvérek voltak, mert az isten példájára béke és barátság volt közöttük". Így írja le a hettiták és egyiptomiak közötti első, békés találkozót az Abu Szimbel-i bal kolosszus lábánál álló házassági sztélé. A Hattiból jövő karaván említésre méltó veszteségek nélkül érkezett meg az egyiptomi fővárosba. Ramszesz megtekintette, és figyelemre méltónak találta az ajándékokat Amikor a hettita hercegnőt bemutatták neki,

"látta, hogy olyan szép, mint egy istennő. Soha nem ismertek ilyet, nem szállt szájról szájra, nem említették az ősök írásai. Annyira tetszett Őfelségének, és mindenekfelett szerette." Hattusil legidősebb lányának hettita nevét nem tudjuk. Ramszesz, a szokásoknak megfelelően, egyiptomi nevet adott neki: Maaneferuré, és királyi hitvessé tette. Maaneferuré Ramszesz-város udvarában kiemelkedő szerepet töltött be, és gondoskodott róla, hogy az Egyiptom és Hatti közötti viszony ne szakadjon meg. Nem tudni, hogy Maaneferuré megajándékozta-e a fáraót gyermekekkel, azt viszont tudjuk, hogy Ramszesz nem elégedett meg egyetlen hettita hercegnővel. Egy sztélé szövege ugyanis arról számol be: "Hatti fejedelme rengeteg zsákmányt vitt Hattiból, a kaskák földjéről, Arzawából, annyit, hogy fel sem lehetett jegyezni. Továbbá sok marhát, birkát és aprójószágot, melyek második lányával érkeztek, akit Ramszesz Egyiptomba

hozatott." Róla nem hallunk többé, Maaneferuréról azonban a Gurob Papirusz azt mondja, hogy Ramszesz 61. uralkodási évében még élt Végül Ramszesz beleszeretett az egyik saját lányába, Bent Anatba ("Anat lánya") is. Feleségül vette és királynévá tette. Tőle sem születtek gyermekei Két másik lánya, akik Ramszesznek megtetszettek, mint mellékfeleségek tengették szerény életüket. A tőlük született gyermekek eltűntek a háremben. (4) Az Ureusz az ágaskodó kobra, a kettős korona egyik része, a királyi hatalom jellegzetes szimbóluma. (5) Az idézet egy egyiptomi sírban talált felszólítás az élet élvezetére. A kiáltás napja a siratóasszonyok jajgatására, tehát a halál napjára utal. (6) Nofertari, aki II. Ramszesz egyik királyi hitvese volt nem keverendő össze a legendásan szép Nofertiti-vel, aki mintegy 50 évvel korábban élt, és Ehnaton felesége volt. (7) A Jubileum olyan egész országra szóló több napos

ünnepség volt, amikor a fáraó 30. uralkodási évét ünnepelték meg, majd onnantól kezdve 3 évenként újra. Kevés fáraó tarthatott Jubileumot, de II. Ramszesz többet is megünnepelt II. RAMSZESZ GYERMEKEI: Csodálkozva láthatjuk az ország különböző templomaiban II. Ramszesz királyi gyermekeinek egyre hosszabbá váló felvonulását. Abu Szimbelben az első belső terem keleti falán, a bejárattól jobbra és balra nyolc herceg és kilenc hercegnő áll. Ez a szám nagyjából az 5 uralkodási évből való, és párja megtalálható a derri templomban. A luxori templomban összesen három hercegi felvonulás található: egy a nyugati falon 18 herceggel, egy frissen felfedezett, az Abu el-Hagga mosé alatt, szintén 18 herceggel, és egy II. Ramszesz udvarának nyugati falán, 25 herceggel A Ramesszeumban 23 fiút ábrázoltak, az abüdoszi Széthi-templom első és második udvara között 33 nevet említenek meg. Az Alsó-Núbiában található

Vádi-esz-Szebua-i templom belső udvarán egy egész kollégiumra való herceg és hercegnő látható. A tudósok vitatkoznak rajta, hányan is voltak valójában Breasted "majdnem 200"-at mond, Jean Francois Champollion és Richard Lepsius szerint több mint 100 fiú és 60 lány volt, Pierre Montet 162 nevet számolt össze, az egyiptomi régész, Farouk Gomaá viszont kevesebb mint 100-ra jutott. A pontos szám (egyelőre) nem megállapítható Annyi biztos, hogy a történelemben egyetlen fáraó sem nemzett annyi fiút és lányt, mint II. Ramszesz, és egyik fáraó sem volt rájuk annyire büszke, mint ő. Ramszesz az egyetlen fáraó, aki katalogizálta a gyermekeit. Miért? Magamutogató, potenciájával hivalkodó alak volt, aki férfiúi erejét számokkal akarta alátámasztani? Vagy Ramszesznek listát kellett készítenie gyermekeiről, mert különben képtelen lett volna megjegyezni a nevüket? Mindkét elképzelésben lehet valami. Ramszesz, a legnagyobb,

legerősebb, legbátrabb és legistenibb, bizonyára a gyermekekben is leggazdagabb akart lenni. 162 gyerek esetén természetesen már katalógusra volt szüksége, hogy legalább a nevüket tudja. Még ez sem volt azonban bonyodalmaktól mentes, miként azt a hibák mutatják, melyeket a vésnökök a karnaki és luxori templomban elkövettek: a kilencedik és tizedik herceget felcserélték, a tizenötödikről teljesen elfeledkeztek, az ötödiknél meg hibás nevet adtak meg. Ramszesz fiai közül a történelemben csak az első 13 bírt jelentőséggel. A király tizenkettőt túlélt közülük, és végül a tizenharmadik, Ízisz-Noferet egyik fia lett a trónutód. Izisz-Noferet volt az anyja Ramszesz kedvenc fiának, Haemuaszetnek is, akit a király utódjául jelölt ki, bár csak a negyedik volt a születési sorrendben. Haemuaszet azonban, aki II Ramszesz uralkodásának első évében született, 55 évesen halt meg, amikor atyja még igazi virágkorát élte. II.

Ramszesz első 13 fiának a neve: 1. Amunherhopsef 2. Ramessze 3. Reherunemef 4. Haemuaszet 5. Montuherhopsef 6. Nebenharu 7. Meriamon 8. Amenemja 9. Széthi 10. Szetepenré 11. Meriré 12. Horherunemef 13. Merneptah II. RAMSZESZ HÉTKÖZNAPJAI: A hétköznap Ramszesz számára a borbély és lábápoló érkezésével kezdődött. A király szőke, lágy haját nem növesztette 6 cm-nél hosszabbra ami előnyös volt a fejfedők, de főként a parókák állandó váltogatásánál. Magánemberként az egyszerű, rövid, diadémos parókát kedvelte, melyet a tarkóján megkötött két szalag rögzített. Hivatalos alkalmakkor a ceremóniamesterek dél magas vagy észak alacsonyabb koronáját, a kettős koronát - e kettő kombinációját - vagy katonai felvonulásokon a kék koronát helyezték a fejére. A koronákat a király paróka nélkül viselte, melyek helyett néha nemezkendőt, egyfajta pliszírozott fejkendőt hordott. Ramszesz mindennap borotváltatta magát. Ha

szakállt viselt, az álszakáll volt, melyet két szalagnál fogva erősítettek a füleire. Egyiptomi koronák. Balról-jobbra a következők: Felső-Egyiptom koronája (Egyiptom déli része) Alsó-Egyiptom koronája (Egyiptom északi része) Kettős korona Atef-korona Kék-korona A király egyszerű ruhája a rövid vagy hosszú kötény volt, elején egy hajtással, melyet egy széles bőröv tartott, fém- vagy elefántcsont csatján a cartouche-ban az User-Maat-Ré Setep-en-Ré névvel. A hétköznapi viseletet egy gyöngyökből, drágakövekből és kerámialapocskákból álló, gyakran több kilós gallér egészítette ki. A reggeli toilette és az elég sovány, levekből, gabonakásából és lepényből álló reggeli után egy főpap imákat recitált a fáraónak, Ramszesz pedig bemutatta az első füstáldozatot. A délelőtt, amennyiben a fővárosi palotában maradt, audienciával, jogorvoslással és parancsok kiadásával telt. A "Jöttek, hogy

Őfelségével közöljék" - állandóan visszatérő szófordulat egy protokoll elején. A fáraó tudni akart minden birodalmában zajló, fontos eseményről Ha problémák adódtak, azonnal szakértők és tanácsadók álltak a rendelkezésére. Ha például arról volt szó, hogy a sivatagban vizet keresnek, Ramszesz magához intette pecséthordozóját, és azt mondta: "Hívd a nagyokat, akik a terem előtt állnak, hogy Felségem meghallgassa tanácsukat az ország ügyében." Szolgaian és hajlongva jöttek be a "nagyok", azaz a szakértők, nem mertek Ramszesz arcába nézni, a földre vetették magukat, és megcsókolták a padlót. Ezután elmondták nekik a fáraó kérdéseit és terveit. A kútfúrók és földmérők mégsem tettek javaslatot a fáraónak, inkább dicsőítették a nagy Ramszeszt, akinek sikerül ezt a tervet is megvalósítania: "Ha magát atyádat, Hapit(8), az istenek atyját szólítod fel, hogy a vizek felfelé

folyjanak a hegyekre, meg fogja tenni, amit mondasz neki, a tervek szerint, melyeket jelenlétünkben kidolgozol. Szüleid, az istenek, jobban szeretnek ugyanis téged minden más királynál, aki azóta született, hogy Ré él." (Idézet a Kuban sztéléről.) Amennyire az istenkultuszok és a kormányzás ügyei engedték, Ramszesz komolyan sportolt. A fáraót igazi sportemberré nevelték, miközben apja tudatosan készítette elő az uralkodásra. Trónörökösként a reggeli előtt még egy hosszú távot le kellett futnia. Testi ereje hatalmas lehetett. Még ha a Kadesh-szövegek leírásai erősen túlzóak is, akkor is átlagon felüli lehetett Íjászi képességét költők dicsérték. Ha nem az ország ellenségeire, akkor oroszlánra, vadbivalyra és antilopra célzott. Az antilopvadászat tipikus királyi szórakozásnak számított Aligha akadt bármi is, ami ennél jobban szórakoztatta volna, eltekintve persze, a nőktől